Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. november 3.
Könyveket gyűjtött és keresztrejtvényt szerkesztett
Gyulafehérvárt, polgári család gyermekeként született Keresztes Zoltán, 1929. december 23-án. Kolozsvárt a kegyesrendi, másképp piarista gimnáziumban érettségizett 1949-ben.
Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karának esti tagozatán folytatta. Ehhez dolgoznia kellett – a kötöttárugyárban kötőmunkásként kereste kenyerét.
Az „ép testben ép lélek” szellemében sportolt is. Kiváló eredményeket ért el, melyekkel, szerénységére jellemző, soha nem dicsekedett. Középiskolásként 1947–1948-ban a kolozsvári BEAC, az MSC, a Vasas atlétája, rövid- és középtávfutója volt. 1948-ban a bukaresti országos középiskolai bajnokságon a 200 m-es síkfutásban és a 4x100 m-es váltóban a harmadik. 1950-ben az országos főiskolai bajnokságon a 200 és a 400 m-es síkfutásban a 2., a 4x100 m-es váltóban a 3. helyet érte el. Az egyetem után, 1952-ben nem talált képesítésének megfelelő állást, így munkásként dolgozott tovább. 1953-ban rámosolygott a szerencse, létrejött a Kolozsvári Rádió, ahol nagy szükség volt egyetemet végzett fiatalokra. Tudósító, szerkesztő lett.
De nem végleg. 1956 szele őt is meglegyintette. Barátokkal, ismerősökkel is megosztotta véleményét. És abban a sötét korszakban hajszálon múlt, hogy nem került rács mögé. Ezt megúszta, de rádiós munkájának befellegzett. Mint mondják, minden rosszban van valami jó is – ekkor könyvek iránti vonzódása előtt megnyílt a kiteljesedés lehetősége, az antikváriumban folytathatta munkáját. Hamarosan üzletvezetőként.
A parancsuralmi rendszer mindenre kiterjedő figyelme, ellenőrzése a régi könyveket hatványozottan célba vette. Ez abból állt, hogy az antikvárium a régi, úgynevezett feketelistára tett könyveket fölvásárolta ugyan, de nem bocsátotta áruba, hanem a kartongyár zúzdájába, jobb esetben valamelyik nagy könyvtár zárolt részlegébe juttatta. Zoli barátunk ezt ügyesen kihasználta. Kedvére válogatott a betiltott könyvek között és anyagi lehetőségéhez mérten gyarapította belőlük könyvtárát. De nem feledkezett meg barátairól, megbízható jó ismerőseiről sem. Így jutottam hozzá magam is nem egy hiánykötethez (a szűkös anyagiak miatt jó néhányról le kellett mondanom). Mindez nem kis kockázattal járt. Az 1980-as évek elején, „hála” valamelyik „jóakarójának”, az illetékesek tudomást szereztek e tevékenységéről. Nyomban leváltották, s az antikváriumból a Zápolya (Moşoiu) és a Kövespad (A. Suciu) utca sarkán akkoriban átadott könyvraktárba helyezték. Vagy inkább száműzték erre a rideg, sötét helyre. Segítőkészsége azonban nem hagyott alább. Könyvtára, akárcsak korábban, barátai, ismerősei rendelkezésére állt. Mondhatni közkönyvtárként működött. Szívesen kölcsönzött. Előfordult, hogy az esti könyvtárlátogatás hajnalig tartott, s a közben zajló, elkerülhetetlen beszélgetést nem egyszer ízes kenyér kínálásával szakította félbe.
Szabad idejében keresztrejtvény-szerkesztéssel is foglalkozott. Méghozzá szenvedélyesen. Így az olvasók oktatására is kamatoztatta széleskörű ismereteit. A kolozsvári Igazság mellett egy ideig több erdélyi lapot is ellátott rejtvényeivel. Oly könnyű volt neki ez a munka, hogy több kis keresztrejtvénykötetre is futotta. Örmény ősei után kutatva, beásta magát ennek a hányatott sorsú, sokszor üldözött népnek a történetébe.
1990 után, a zsarnokság utáni szabadságot művelődésszervezésre használta. Megalapította a Magyar–Örmény Baráti Társaságot, jelentős anyagi áldozattal újraindította a századfordulón létrehozott magyar nyelvű folyóiratot, az Arméniát. Ugyanekkor egyik kezdeményezője és alapítója volt a Magyar–Francia Baráti Társaságnak. Szorgalmazta és lelkesen támogatta az Erdélyi Szépmíves Céhnek az 1930-as években megjelent könyvsorozata újrakiadását. Sajnos, korai betegsége miatt áldásos tevékenysége félbeszakadt. Ma 15 éve hunyt el. Városunk egyik közismert, közkedvelt személyisége volt. Meggyőződésem, hogy önfeláldozóan segítőkész barátunkra ma is sokan szeretettel emlékezünk. És fogunk mindaddig, míg élünk.
Asztalos Lajos
Szabadság (Kolozsvár)
Gyulafehérvárt, polgári család gyermekeként született Keresztes Zoltán, 1929. december 23-án. Kolozsvárt a kegyesrendi, másképp piarista gimnáziumban érettségizett 1949-ben.
Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karának esti tagozatán folytatta. Ehhez dolgoznia kellett – a kötöttárugyárban kötőmunkásként kereste kenyerét.
Az „ép testben ép lélek” szellemében sportolt is. Kiváló eredményeket ért el, melyekkel, szerénységére jellemző, soha nem dicsekedett. Középiskolásként 1947–1948-ban a kolozsvári BEAC, az MSC, a Vasas atlétája, rövid- és középtávfutója volt. 1948-ban a bukaresti országos középiskolai bajnokságon a 200 m-es síkfutásban és a 4x100 m-es váltóban a harmadik. 1950-ben az országos főiskolai bajnokságon a 200 és a 400 m-es síkfutásban a 2., a 4x100 m-es váltóban a 3. helyet érte el. Az egyetem után, 1952-ben nem talált képesítésének megfelelő állást, így munkásként dolgozott tovább. 1953-ban rámosolygott a szerencse, létrejött a Kolozsvári Rádió, ahol nagy szükség volt egyetemet végzett fiatalokra. Tudósító, szerkesztő lett.
De nem végleg. 1956 szele őt is meglegyintette. Barátokkal, ismerősökkel is megosztotta véleményét. És abban a sötét korszakban hajszálon múlt, hogy nem került rács mögé. Ezt megúszta, de rádiós munkájának befellegzett. Mint mondják, minden rosszban van valami jó is – ekkor könyvek iránti vonzódása előtt megnyílt a kiteljesedés lehetősége, az antikváriumban folytathatta munkáját. Hamarosan üzletvezetőként.
A parancsuralmi rendszer mindenre kiterjedő figyelme, ellenőrzése a régi könyveket hatványozottan célba vette. Ez abból állt, hogy az antikvárium a régi, úgynevezett feketelistára tett könyveket fölvásárolta ugyan, de nem bocsátotta áruba, hanem a kartongyár zúzdájába, jobb esetben valamelyik nagy könyvtár zárolt részlegébe juttatta. Zoli barátunk ezt ügyesen kihasználta. Kedvére válogatott a betiltott könyvek között és anyagi lehetőségéhez mérten gyarapította belőlük könyvtárát. De nem feledkezett meg barátairól, megbízható jó ismerőseiről sem. Így jutottam hozzá magam is nem egy hiánykötethez (a szűkös anyagiak miatt jó néhányról le kellett mondanom). Mindez nem kis kockázattal járt. Az 1980-as évek elején, „hála” valamelyik „jóakarójának”, az illetékesek tudomást szereztek e tevékenységéről. Nyomban leváltották, s az antikváriumból a Zápolya (Moşoiu) és a Kövespad (A. Suciu) utca sarkán akkoriban átadott könyvraktárba helyezték. Vagy inkább száműzték erre a rideg, sötét helyre. Segítőkészsége azonban nem hagyott alább. Könyvtára, akárcsak korábban, barátai, ismerősei rendelkezésére állt. Mondhatni közkönyvtárként működött. Szívesen kölcsönzött. Előfordult, hogy az esti könyvtárlátogatás hajnalig tartott, s a közben zajló, elkerülhetetlen beszélgetést nem egyszer ízes kenyér kínálásával szakította félbe.
Szabad idejében keresztrejtvény-szerkesztéssel is foglalkozott. Méghozzá szenvedélyesen. Így az olvasók oktatására is kamatoztatta széleskörű ismereteit. A kolozsvári Igazság mellett egy ideig több erdélyi lapot is ellátott rejtvényeivel. Oly könnyű volt neki ez a munka, hogy több kis keresztrejtvénykötetre is futotta. Örmény ősei után kutatva, beásta magát ennek a hányatott sorsú, sokszor üldözött népnek a történetébe.
1990 után, a zsarnokság utáni szabadságot művelődésszervezésre használta. Megalapította a Magyar–Örmény Baráti Társaságot, jelentős anyagi áldozattal újraindította a századfordulón létrehozott magyar nyelvű folyóiratot, az Arméniát. Ugyanekkor egyik kezdeményezője és alapítója volt a Magyar–Francia Baráti Társaságnak. Szorgalmazta és lelkesen támogatta az Erdélyi Szépmíves Céhnek az 1930-as években megjelent könyvsorozata újrakiadását. Sajnos, korai betegsége miatt áldásos tevékenysége félbeszakadt. Ma 15 éve hunyt el. Városunk egyik közismert, közkedvelt személyisége volt. Meggyőződésem, hogy önfeláldozóan segítőkész barátunkra ma is sokan szeretettel emlékezünk. És fogunk mindaddig, míg élünk.
Asztalos Lajos
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 3.
Circumdederunt
Kora szürkület volt, amikor édesanyámnak az életére törtek. Védekezni sem tudott: a saját kapujában agyba-főbe verték. Lila foltok éktelenkedtek a testén, arcát – a lélek tükrét – szeme sarkától a szája szögletéig szakították alja, középkori módon. A legrosszabbra készültem fel akkor. Mire hazajutottam, Isten tudja, honnan, tizenhárom öltéssel az arcán feküdt a kórházi ágyon és hálálkodott a fennvalónak, hogy évekkel ezelőtt megromlott a látása. Ha szemüvege meg nem védi, semmit sem látna bal szemére. Ha nem edződött volna testi-lelki nyomorúságokon, harmadnapjára temethettük volna. De meggyógyult, amennyire gyógyulhatott. Csak a tükörbe ne kellene nézni reggelente… Csak az utcára ne kellene menni többé…! Családunk valamennyi tagjában maradandó nyomot hagyott a szörnyűség. Az unokák rémültek meg a legjobban és ők dolgozták föl a leghamarabb. Édesanyám humorérzéke kivirágzott – ez a szerencséje! –, szemében azonban ott bújkál a páni félelem. A többiek fegyelmezik magukat. Én azóta nem kívánkozom haza. Ha mégis megyek, az anyám udvarolja ki. De nem kívánkozom. Karácsonyra sem. Halottak napjára sem. És örülök, hogy halottak napjára nem lett kötelezettségem. Elhunyt szeretteink haló poraikban is megbocsájtják, hogy iszonyom lett attól a helytől.
A gyertyalángot mégsem nélkülözhetem. Akárhol is lennék, vannak ott halottaink. Így van ez már a Kárpát-medencében: „apáink arcán járunk”. A Sétatéren is, ahol dübörögnek a munkagépek az 56-osok szerény emlékműve körül. „Halott virágok illatát nyögik a fák, és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.” A halálra sebzett gesztenyetörzsek mint csontvázak a tömegsírból, meredeznek az ég felé. Már-már 56-osok. Dehogy akartak hősök lenni, dehogy akartak forradalmat! Élni szerettek volna, szeretni szerettek volna, nevetni, sírni, megöregedni csendben. Egyetlen gyertya lángja reszket értük, erre nem jár ma rajtam kívül senki. Tovább megyek. A Színházban ott sorakoznak a legendák az emeleti csarnok csendjében. Ők a Halott osztály, à la Tadeusz Kantor. És ott, az égi társulatban játszanak – velünk. Az emlékeinkkel. Ille Feri bácsi fogyó kellékeit, kenyeret és kolbászt osztogatott a nebulóknak anno. Az ember tragédiája… Nagy Dezsőtől nevet örököltem, van, akinek még eszébe jut, mit is. Jólesik, ha úgy szólítanak. László Gercsi bácsi négy esztendejét pazarolta ránk, hogy beszélni tudjunk. Az angyali hangú Kriza Ágnes csak felet, hogy lélegezzünk: az utolsó lehelletéig. Ott vannak mind, a Házsongárdban, meg itt vannak velünk.
A Szentegyház árnyékában Márton Áron szobra búcsújáró hely lett. A koszorúkat nem lopkodja senki, pislákol is mécses, mint imádság az oltárszekrény mellett. Mint vészkorszakban a lelkiismeret. Meg is ölel titokban, míg az alvó gyertyákat gyújtogatom a talapzatánál. Odaát, a minoritáknál ugyanilyen gyertyákat gyújtogatnak azok, akiknek ő viselte gondját, hogy be ne darálja a rendszer. Vajon ma hoz közülük valaki legalább egy lángot? Én mindenesetre viszek egyet hozzájuk, a kriptában nyugvókért, régi magyar lelkekért, akikkel nem gondol ma senki. Mert saját halottjaink vannak, birtokos ragozással. Egyszer egy esztendőben. Halottak napján felvirágozzuk sírjainkat – a magunkét, ahová készülünk titokban. Vonulunk mindannyian a Házsongárdjainkba, pedig a másvilágot nem lehet egyszeri látogatással megváltani, mint fix összegért a pár köbméter földet, mely ápol s eltakar. Mert nem takar: kiebrudalnak sírjainkból az élelmesebbek. Bánffy Miklóst még nem lehet. Berde Mózest még nem lehet. Szenczi Molnárt még nem lehet. Apáczait még nem lehet. Bölöni Farkast, Brassai Sámuelt, Jósika Miklóst még nem lehet. Dsidát, Szilágyit, Szentgyörgyit sem lehet. Kéler Ilonát már igen: a felejthetetlen művésznőt szépen elfalazzák a világ elől, mint ama régi lánykát a Bethlen utcából: ITFEKZIKPECHI THOLHERESIA NOSLEANIA KATAAD1585. A többieket már igen: süllyednek a tumbák, porladnak a címerek, olvadnak a halotti maszkok, a nevek lekopnak és kikopnak az emlékezetből. Ismeretlenek leszünk, mint a sírkert végében a honvédek: legfeljebb Kapronczai önkéntesek, egy-egy szánalomból égetett miligyertyával.
Mert…
„vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot”
(A vendégszövegek Farkas Árpád, Kovács Ákos, ill. Kányádi Sándor tollából valók. Az idézett sírfelirat mai olvasata: Itt fekszik Pécsi Tölcséres János leánya, Kata, Anno Domini 1585)
LACZKÓ VASS RÓBERT
Szabadság (Kolozsvár)
Kora szürkület volt, amikor édesanyámnak az életére törtek. Védekezni sem tudott: a saját kapujában agyba-főbe verték. Lila foltok éktelenkedtek a testén, arcát – a lélek tükrét – szeme sarkától a szája szögletéig szakították alja, középkori módon. A legrosszabbra készültem fel akkor. Mire hazajutottam, Isten tudja, honnan, tizenhárom öltéssel az arcán feküdt a kórházi ágyon és hálálkodott a fennvalónak, hogy évekkel ezelőtt megromlott a látása. Ha szemüvege meg nem védi, semmit sem látna bal szemére. Ha nem edződött volna testi-lelki nyomorúságokon, harmadnapjára temethettük volna. De meggyógyult, amennyire gyógyulhatott. Csak a tükörbe ne kellene nézni reggelente… Csak az utcára ne kellene menni többé…! Családunk valamennyi tagjában maradandó nyomot hagyott a szörnyűség. Az unokák rémültek meg a legjobban és ők dolgozták föl a leghamarabb. Édesanyám humorérzéke kivirágzott – ez a szerencséje! –, szemében azonban ott bújkál a páni félelem. A többiek fegyelmezik magukat. Én azóta nem kívánkozom haza. Ha mégis megyek, az anyám udvarolja ki. De nem kívánkozom. Karácsonyra sem. Halottak napjára sem. És örülök, hogy halottak napjára nem lett kötelezettségem. Elhunyt szeretteink haló poraikban is megbocsájtják, hogy iszonyom lett attól a helytől.
A gyertyalángot mégsem nélkülözhetem. Akárhol is lennék, vannak ott halottaink. Így van ez már a Kárpát-medencében: „apáink arcán járunk”. A Sétatéren is, ahol dübörögnek a munkagépek az 56-osok szerény emlékműve körül. „Halott virágok illatát nyögik a fák, és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.” A halálra sebzett gesztenyetörzsek mint csontvázak a tömegsírból, meredeznek az ég felé. Már-már 56-osok. Dehogy akartak hősök lenni, dehogy akartak forradalmat! Élni szerettek volna, szeretni szerettek volna, nevetni, sírni, megöregedni csendben. Egyetlen gyertya lángja reszket értük, erre nem jár ma rajtam kívül senki. Tovább megyek. A Színházban ott sorakoznak a legendák az emeleti csarnok csendjében. Ők a Halott osztály, à la Tadeusz Kantor. És ott, az égi társulatban játszanak – velünk. Az emlékeinkkel. Ille Feri bácsi fogyó kellékeit, kenyeret és kolbászt osztogatott a nebulóknak anno. Az ember tragédiája… Nagy Dezsőtől nevet örököltem, van, akinek még eszébe jut, mit is. Jólesik, ha úgy szólítanak. László Gercsi bácsi négy esztendejét pazarolta ránk, hogy beszélni tudjunk. Az angyali hangú Kriza Ágnes csak felet, hogy lélegezzünk: az utolsó lehelletéig. Ott vannak mind, a Házsongárdban, meg itt vannak velünk.
A Szentegyház árnyékában Márton Áron szobra búcsújáró hely lett. A koszorúkat nem lopkodja senki, pislákol is mécses, mint imádság az oltárszekrény mellett. Mint vészkorszakban a lelkiismeret. Meg is ölel titokban, míg az alvó gyertyákat gyújtogatom a talapzatánál. Odaát, a minoritáknál ugyanilyen gyertyákat gyújtogatnak azok, akiknek ő viselte gondját, hogy be ne darálja a rendszer. Vajon ma hoz közülük valaki legalább egy lángot? Én mindenesetre viszek egyet hozzájuk, a kriptában nyugvókért, régi magyar lelkekért, akikkel nem gondol ma senki. Mert saját halottjaink vannak, birtokos ragozással. Egyszer egy esztendőben. Halottak napján felvirágozzuk sírjainkat – a magunkét, ahová készülünk titokban. Vonulunk mindannyian a Házsongárdjainkba, pedig a másvilágot nem lehet egyszeri látogatással megváltani, mint fix összegért a pár köbméter földet, mely ápol s eltakar. Mert nem takar: kiebrudalnak sírjainkból az élelmesebbek. Bánffy Miklóst még nem lehet. Berde Mózest még nem lehet. Szenczi Molnárt még nem lehet. Apáczait még nem lehet. Bölöni Farkast, Brassai Sámuelt, Jósika Miklóst még nem lehet. Dsidát, Szilágyit, Szentgyörgyit sem lehet. Kéler Ilonát már igen: a felejthetetlen művésznőt szépen elfalazzák a világ elől, mint ama régi lánykát a Bethlen utcából: ITFEKZIKPECHI THOLHERESIA NOSLEANIA KATAAD1585. A többieket már igen: süllyednek a tumbák, porladnak a címerek, olvadnak a halotti maszkok, a nevek lekopnak és kikopnak az emlékezetből. Ismeretlenek leszünk, mint a sírkert végében a honvédek: legfeljebb Kapronczai önkéntesek, egy-egy szánalomból égetett miligyertyával.
Mert…
„vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot”
(A vendégszövegek Farkas Árpád, Kovács Ákos, ill. Kányádi Sándor tollából valók. Az idézett sírfelirat mai olvasata: Itt fekszik Pécsi Tölcséres János leánya, Kata, Anno Domini 1585)
LACZKÓ VASS RÓBERT
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 3.
Komolyan vette a hívó szót a magyar közösség
Az eddigi becslések szerint jelentős az alulszámlálás mértéke
A romániai magyar közösségnek a népszámlálás során tanúsított felelősségteljes hozzáállását hangsúlyozták az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői. Kiértékelésükből kiderült, hogy főleg a nagyvárosokban tapasztaltak rendellenségeket, de a lakossági jelzések nyomán azokat sikerült orvosolni. Elsősorban az etnokulturális kérdések, illetve a háztartásbeliek regisztrálása kapcsán merültek fel gondok. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a népszámlálás során lényegesen kevesebb személyi űrlapot sikerült kitölteni, amint az egyébként várható is volt. Bár a cenzus hivatalosan lezárult, mindenhol az a döntés született, hogy a különböző okok miatt fel nem tüntetett személyi azonosító számokat pótolni kell a kérdőíveken. Mindemellett a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nagytermében tegnap javában írták össze azokat, akik önként jelentkeztek a közhivatalban, mivel náluk nem járt számlálóbiztos.
Kovács Péter: példátlan összefogást tanúsított a magyarság
– Számunkra az elsődleges következtetések nem annyira a technikai problémákra, mint inkább a magyar közösség és az intézmények szintjén tapasztaltakra vonatkoznak – mondta Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára szerint tájékoztató kampányuk sikere elsősorban abban rejlett, hogy azt mindenki a magáénak érezte. Közlése alapján felelősségteljes hozzáállást tapasztaltak minden magyar közösségben, a magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a magyar nyelvű sajtó úgyszintén példátlan összefogást tanúsított. Kovács Péter úgy véli, kampányuknak köszönhetően újraerősödött a bizalom az RMDSZ és a magyar emberek között. Az elmúlt napokban több ezer telefonhívás érkezett mind a zöld-vonalra, mind pedig a megyei szervezetekhez, de sokan személyesen is felkeresték a szövetség képviselőit, hogy tisztázzanak bizonyos népszámlálással kapcsolatos kérdéseket. – Mindez nagyon fontos számunkra – hangsúlyozta Kovács Péter, hozzáfűzve: beigazolódott, hogy a Minden magyar számít jelszó nem egyszerű szlogen volt, hanem valóságos hívó szó.
– Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a népszámlálás hátterében nem létezett tudatosan megszervezett, több síkon irányított magyarellenes tevékenység. Azt viszont mindenképpen megállapíthatjuk, hogy voltak olyan kérdezőbiztosok, akik tájékozatlanságból, vagy rosszindulatból hibákat követtek el. Nem akartak rákérdezni az etnokulturális adatokra azzal az indoklással, hogy ezekre nem kötelező a válasz. Mindez így igaz, de ezt nem a kérdezőbiztosnak kell eldöntenie, hanem a megkérdezett állampolgárnak. A másik gyakori problémacsoport az volt, hogy bediktálhatják-e az otthon levő háztartásbeliek azon családtagjaik adatait, akik nem tartózkodtak lakásukon. Úgyszintén ide kapcsolódik, hogy egyes kérdezőbiztosok összekeverték az állampolgárságot a nemzetiséggel. Tehát ha valaki azt mondta, hogy román állampolgár, akkor automatikusan a nemzetiségnél is így jelölték meg – részletezte Kovács Péter.
Az RMDSZ főtitkára kiemelte továbbá, hogy a kérdezőbiztosok képzése szintjén is komoly problémák merültek fel. Kovács Péter szerint túlságosan „vaskos” volt a tájékoztató könyv, amit a többség feltételezhetően nem olvasott el. Ugyanakkor az RMDSZ politikusa a kérdezőbiztosoknak jutatott pénzt is kevesli, hiszen tíznapi kemény munkáért csupán 500 lej bruttó összeget kaptak. – Úgy vélem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyesek nem végeztek tökéletes munkát. Vagy több biztossal kellett volna dolgozni, vagy jobban meg kellett volna fizetni őket. Hibának tartom továbbá, hogy a kérdezőbiztosok toborzását nem csak az elemi osztályokban tanítókra kellett volna alapozni, hanem a középiskolás pedagógusokra is – mondta Kovács Péter.
Az RMDSZ politikusa érdeklődésünkre kifejtette: a náluk jelzett problémákat kilencven százalék fölött orvosolni tudták. Az esetek többségében az érintettek már akkor telefonáltak, amikor még a kérdezőbiztosok náluk voltak, így rögtön be tudtak avatkozni. – Úgy gondolom, ha országos szinten számolunk majd, akkor az adatsor nem fog nagyon torzítani. Bízom abban, hogy a népszámlálás eredménye reális lesz – mondta Kovács Péter. Hozzátette: minden településről begyűjtik a regisztrált óvásokat, hogy hivatkozási alapot tudjanak szolgáltatni, ha esetleg komoly problémák merülnek majd fel az adatok feldolgozásánál. – Amennyiben túl magas lesz azoknak a száma, akik nem adták meg a nemzetiségükre vonatkozó adatokat, akkor ez gyanúra adhat okot. Ez azt jelentené, hogy visszaélés történt, hiszen tíz évvel ezelőtt szinte elhanyagolható volt azoknak az aránya, akik nem vallották be nemzetiségüket – mutatott rá.
Kérdésünkre Kovács Péter elmondta: egyértelmű, hogy vidék és város viszonylatában az utóbbi helyeken tapasztaltak rendellenességeket. Ennek egyik magyarázata az, hogy Bukarestben például a bruttó 500 lej sokkal kevesebbet ér reálértékben, mint például a Mezőségen. Ugyanakkor városon sokkal nehezebb eljutni az utolsó tíz százalékhoz, mint a falvakon. – Egészen biztosan vannak még olyanok, akiket nem sikerült összeírni, de úgy gondolom, lehetetlenség százszázalékos arányt tűzni ki célul. Országos szinten lényegesen meghaladta a kilencven százalékot a megkérdezettek aránya, ami szerintem kielégítőnek mondható – összegzett Kovács Péter.
Székely István: orvosolt sérelmek, kevesebb panasz
– A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a népszámlálás során lényegesen kevesebb személyi űrlapot sikerült kitölteni, amint az várható volt. Keddi információk szerint ugyanis 19,6 millió személyi ívet összesítettek a szakemberek 20 millió 400 ezres becslésével szemben – mondta lapunknak Székely István politológus, az RMDSZ főtitkárhelyettese.
Bár a népszámlálás hivatalosan lezárult, mindenhol az a döntés született, hogy a különböző okok (így például az Országos Statisztikai Intézet – INS szóvivőjének, az ellenzéki pártok zavartkeltő kijelentései – szerk. megj.) miatt fel nem tüntetett személyi azonosító számokat pótolni kell a kérdőíveken. Elvileg nem zárható ki, hogy az adatok megfelelő statisztikai feldolgozását megkönnyítő személyi számok összegyűjtésén tevékenykedő biztosok, ha módjuk van rá, összeírják azokat a személyeket is, akiket mindmáig nem sikerült megszámolni – magyarázta Székely István. Az első benyomás mindenképpen az, hogy az alulszámlálás mértéke jelentős, a 800 ezer nem elhanyagolandó szám – tette hozzá a politológus. Mint kifejtette, az összesített személyi adatlapok között szerepelnek egyébként a tartósan távol lévő személyek, valamint a kettőzött P jelzetű űrlapok is. Az említett 19,6 milliós szám nem tartalmazza például a diplomáciai testületeket, a hadsereg speciális alakulatait, vagy sajátos belügyminisztériumi egységeket, akiknek munkatársait külön eljárásmódnak megfelelően számlálják össze. Mindemellett az említettek összességükben vélhetően nem haladják meg a százezres létszámot – fejtette ki Székely István.
A népszámlálás lebonyolításának módszertanát értékelve a politológus úgy vélte: az életvitelszerűen külföldön élő személyeket illetően nem működött az az eljárásmód, hogy a lakóközösség elnöke, a szomszéd stb. szolgáltasson hollétükre vonatkozóan adatokat. Az említettek ugyanis általában nem rendelkeztek az illető személyi számával, másrészt nemigen vállalták az adatlap aláírását – magyarázta. Mint mondta, kolozsvári adatok szerint körülbelül 10 ezer lakáscélú ingatlanba nem tudtak bemenni a számlálóbiztosok. Márpedig ezekben a lakásokban vélhetően albérlők élnek, a tulajdonos pedig külföldön van, így az összeírandó személyek száma esetében akár ötös szorzó is érvényesülhet, még akkor is, ha a bérlők egy része a szülői háztartásban már megszámlált egyetemi hallgató.
A visszajelzések szerint egyébként a magyar közösség megfelelő hozzáállással viszonyult a népszámláláshoz: a többségi lakossághoz képest nagyobb arányban tartózkodtak otthon és fogadták a számlálóbiztosokat.
Kolozsvár, Marosvásárhely és vonzáskörzeteik kiemelten sok hívással jelentkeztek az RMDSZ népszámlálási telefonvonalain, ami tanújele annak is, hogy a népszámlálási kampánynak sikerült felhívnia a magyarság figyelmét a lakosság összeírásának lényegi kérdéseire. Az etnokulturális adatok regisztrálása kapcsán történő visszaélésekre, szabálytalanságokra vonatkozó panaszok száma egyébként jelentősen visszaesett a népszámlálási időintervallum második felében. Ez a tény azt jelenti, hogy a sérelmek feldolgozása kedvét szegte a szándékos tévedéseket elkövető számlálóbiztosoknak, illetve akiknek hibái felkészülésbeli hiányosságokból adódtak, jobban odafigyeltek a személyi űrlap úgynevezett etnokulturális, azaz a szabad identitás vállalásával kapcsolatos kérdések módszertanára – részletezte Székely István.
A szabálytalanságok egyébként jellemzően nagyvárosokban fordultak elő, Székelyföldön pedig gyakorlatilag hiányoztak – tájékoztatott a szakember. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a közösségek tagjai a település méretével fordított arányban ismerik egymást, azaz a kisebb településeken a körzetét jól ismerő és abban ismert számlálóbiztos is természetesebben teljesítette az összeírás nemzetiségre összpontosító részét.
Az Országos Statisztikai Intézet munkatársai az űrlapokat kézileg dolgozzák fel, azaz vezetik be a számítógépes adatbázisba – ez a folyamat az előrejelzések szerint 25 hónapig tart – magyarázta Székely István. Az úgynevezett ideiglenes, márciusra ígért adatok a számlálóbiztosok által összesített információk feldolgozásával készülnek el. A kettősségek országos szintű szűrése azonban ezek alapján nem végezhető el, másrészt a statisztikai intézet által nyilvánosságra hozott gyors összesítések a nemzetiségekre vonatkozóan nem tartalmaznak adatokat.
A szakember valószínűnek tartja, hogy részinformációk úgymond szivárogni fognak a közeljövőben az önkormányzatoktól, de a helyi összesítések alapján közzétett adatoknak még semminemű jogkövetkezménye nincs.
László Attila: korai beszélni még a 20 százalékról
A népszámlálás kiértékelésével kapcsolatban László Attila, a helyi bizottság tagja lapuknak elmondta: megköszöni a kolozsvári magyaroknak a pozitív hozzáállást. A cenzorok visszajelzése szerint a magyar nemzetiségű polgárok készségesen álltak rendelkezésre, s a kért információkat gond nélkül szolgáltatták. Ugyanakkor megköszönte azoknak, akik az RMDSZ zöldvonalán vagy a városháza telefonszámán jelezték a rendellenességeket. Ezek eljutottak hozzám, s intézkedtünk – szögezte le.
Kolozsvár alpolgármestere a számlálóbiztosok munkáját is méltatta: a megyeszékhelyen 1764-en fejtették ki tevékenységüket, s megítélése szerint sok esetben emberfeletti munkát kellett végezniük. Szerinte ez annak is betudható, hogy központi szinten nem volt kidolgozva egy összehangolt és összefüggő kommunikációs stratégia: bonyodalmat okozott a személyi szám körüli vita, ugyanis felelős beosztású vezetők egyik nap így, máskor pedig másképp nyilatkoztak a sajtónak.
– Az adatgyűjtés lezárásával már elmondhatom, hogy szerintem olyanok állították össze a módszertant és a kérdőíveket, akik nagyon ritkán fordulnak meg a valós élet terén, kevés információval rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogyan kell pontosan ezt a munkát elvégezni – jegyezte meg az alpolgármester, aki hozzátette: szociológusokkal is konzultált ebben az ügyben.
Úgy ítéli meg, bonyolultak voltak az űrlapok, és ezek kitöltése. Az eddigi adatok szerint Kolozsváron mintegy 128 ezer lakást sikerül összeszámolni; azt is megtudták, hogy körülbelül 9 ezer lakásnak időközben más lett a rendeltetése, azaz cégek, irodák működnek bennük. László Attila tudomása szerint kedd estig mintegy 314 ezer személyt sikerült összeszámolni Kolozsváron.
Az alpolgármester közölte: míg a népszámlálás elején a különböző csatornákon a rendellenességeket közölték, az időszak második felében olyan visszajelzések érkeztek, miszerint bizonyos helyeken nem járt a számlálóbiztos. – Hétfőn, az utolsó napon, 450–460 személy jött be a városházára, hogy számolják meg – közölte az alpolgármester.
Szerinte az egyik legkomolyabb fejfájást az okozta, hogy magánházak helyett több helyen tömbházak jelentek meg. – A csúcs az volt, hogy egy magánház helyett három darab nyolcemeletes tömbház jelent meg, amelynek két-két lépcsőháza van.
Az alpolgármester elmagyarázta: egy építkezési engedély három évig érvényes, a munkálatok elkezdésekor ezt be kell jelenteni, az építkezést pedig három év alatt kell befejezni, ami egy évvel meghosszabbítható. Ilyen módon sok tömbház még nincs a városháza nyilvántartásában, de már laknak benne, talán már el is adták azokat.
László Attila cáfolta bizonyos „nagyotmondó politikusoknak” az állításait, miszerint a statisztikai adatokat más célokra is használják. – Sok esetben a kint lakó diákok nem engedték be a számlálóbiztost – mondta. Az alpolgármester nem tudott nyilatkozni azzal kapcsolatban, mi történik, ha a súlyos rendellenességekre hivatkozva valamely személy vagy szervezet megóvja a népszámlálás eredményeit.
Hogy pontosan hány lakosa lesz Kolozsvárnak, s ezen belül a magyar közösségnek sikerül-e elérnie a 20 százalékot a nyelvi és közigazgatási jogok garantálása érdekében, erről még túl korai beszélni – mondta László Attila. – Azt sem tudni pontosan, hogy csökkent-e vagy sem a megyeszékhely lakossága. Kétségtelen, hogy migrációs folyamat zajlott a környező települések irányába, mint például Kisbács, Györgyfalva, Szászfenes stb. – fejtette ki.
Pert fontolgat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke és Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke szerdán, Kolozsváron megtartott sajtótájékoztatón bejelentette: pert fontolgatnak egyes állami intézmények ellen, mivel a népszámlálás adatgyűjtési szakaszának lezárása után nem hosszabbították meg az EMNT-önkéntesek akkreditációját, hogy azok az adatfeldolgozás során is kifejthessék tevékenységüket. – Önkénteseinknek későn vagy egyáltalán meg sem adták a népszámlálásra vonatkozó akkreditációt. Kolozsváron például hiába nyújtottuk be időben az akkreditációra vonatkozó kérést, azt csak a népszámlálás befejezése előtt négy nappal kaptuk meg – hangsúlyozták a politikusok. Azt is megemlítették, hogy november 2-án Tőkés László, az EMNT-elnöke és az EP-alelnöke nyílt levelet intézett Emil Boc kormányfőhöz és Traian Igaş belügyminiszterhez a népszámláláskor észlelt hiányosságok és méltánytalanságok miatt.
Toró T. Tibor megemlítette azt is, hogy az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 435 önkéntest foglalkoztatott a népszámláláskor. Ezekből 185-en a Székelyföldön, 140-en a Partiumon, 110-en pedig Közép-Erdélyben tevékenykedtek. „Első körben” 300 000 szórólapot osztottak ki, majd további 100 000-et; ezt követően az önkéntesek „kopogtatós”, azaz házról-házra járó kampányt folytattak.
– A népszámlálás nem volt mentes a szervezetlenségtől. Minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk a népszámlálás hitelességében és eredményeiben. Nem csak a szakszerűtlenséget, hanem a jóindulat hiányát is felróhatjuk az illetékeseknek. Az esetleges csalások az adatok összegyűjtésének szakaszára jellemzőek – figyelmeztetett Toró T. Tibor, majd sérelmezte önkénteseik akkreditációjának meg nem hosszabbítását – még a többségében magyarlakta településeken is.
Megtudtuk: a népszámlálás alatt az EMNT által működtetett telefonos segélyvonalra több mint 1000 hívás érkezett. Gergely Balázs azt hangsúlyozta: az EMNT nap mint nap folyamatosan továbbította a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalba a hozzájuk befutott panaszokat, ezért a népszámlálás második felében a negatívumok bejelentése csökkent. A két politikus megemlítette: a népszámlálás során jó volt az együttműködés a Magyar Ifjúsági Tanáccsal (MIT) és az RMDSZ egyes területi szervezeteivel – Kolozs, Bihar stb. – is.
Toró T. Tibor kifejtette arra vonatkozó véleményét is, hogy az államnak jogában áll megtudni állampolgárainak személyi számát, nemzetiséghez és felekezethez való tartozását, hiszen ezek az adatok döntő fontosságúak, mind a később kialakítandó politikákat, mind a kisebbségi jogokat illetően.
Gergely Balázs hozzátette: még ha a polgári pert nem nyerik meg, akkor is elvi kérdés, hogy ilyen komoly jogsértés esetében lépjenek. Toró T. Tibor örömmel nyugtázta, hogy a népszámlálás kapcsán a romániai magyarság politikai képviselői felülkerekedtek a politikai nézeteltéréseken.
Szabadság (Kolozsvár)
Az eddigi becslések szerint jelentős az alulszámlálás mértéke
A romániai magyar közösségnek a népszámlálás során tanúsított felelősségteljes hozzáállását hangsúlyozták az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői. Kiértékelésükből kiderült, hogy főleg a nagyvárosokban tapasztaltak rendellenségeket, de a lakossági jelzések nyomán azokat sikerült orvosolni. Elsősorban az etnokulturális kérdések, illetve a háztartásbeliek regisztrálása kapcsán merültek fel gondok. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a népszámlálás során lényegesen kevesebb személyi űrlapot sikerült kitölteni, amint az egyébként várható is volt. Bár a cenzus hivatalosan lezárult, mindenhol az a döntés született, hogy a különböző okok miatt fel nem tüntetett személyi azonosító számokat pótolni kell a kérdőíveken. Mindemellett a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nagytermében tegnap javában írták össze azokat, akik önként jelentkeztek a közhivatalban, mivel náluk nem járt számlálóbiztos.
Kovács Péter: példátlan összefogást tanúsított a magyarság
– Számunkra az elsődleges következtetések nem annyira a technikai problémákra, mint inkább a magyar közösség és az intézmények szintjén tapasztaltakra vonatkoznak – mondta Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára szerint tájékoztató kampányuk sikere elsősorban abban rejlett, hogy azt mindenki a magáénak érezte. Közlése alapján felelősségteljes hozzáállást tapasztaltak minden magyar közösségben, a magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a magyar nyelvű sajtó úgyszintén példátlan összefogást tanúsított. Kovács Péter úgy véli, kampányuknak köszönhetően újraerősödött a bizalom az RMDSZ és a magyar emberek között. Az elmúlt napokban több ezer telefonhívás érkezett mind a zöld-vonalra, mind pedig a megyei szervezetekhez, de sokan személyesen is felkeresték a szövetség képviselőit, hogy tisztázzanak bizonyos népszámlálással kapcsolatos kérdéseket. – Mindez nagyon fontos számunkra – hangsúlyozta Kovács Péter, hozzáfűzve: beigazolódott, hogy a Minden magyar számít jelszó nem egyszerű szlogen volt, hanem valóságos hívó szó.
– Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a népszámlálás hátterében nem létezett tudatosan megszervezett, több síkon irányított magyarellenes tevékenység. Azt viszont mindenképpen megállapíthatjuk, hogy voltak olyan kérdezőbiztosok, akik tájékozatlanságból, vagy rosszindulatból hibákat követtek el. Nem akartak rákérdezni az etnokulturális adatokra azzal az indoklással, hogy ezekre nem kötelező a válasz. Mindez így igaz, de ezt nem a kérdezőbiztosnak kell eldöntenie, hanem a megkérdezett állampolgárnak. A másik gyakori problémacsoport az volt, hogy bediktálhatják-e az otthon levő háztartásbeliek azon családtagjaik adatait, akik nem tartózkodtak lakásukon. Úgyszintén ide kapcsolódik, hogy egyes kérdezőbiztosok összekeverték az állampolgárságot a nemzetiséggel. Tehát ha valaki azt mondta, hogy román állampolgár, akkor automatikusan a nemzetiségnél is így jelölték meg – részletezte Kovács Péter.
Az RMDSZ főtitkára kiemelte továbbá, hogy a kérdezőbiztosok képzése szintjén is komoly problémák merültek fel. Kovács Péter szerint túlságosan „vaskos” volt a tájékoztató könyv, amit a többség feltételezhetően nem olvasott el. Ugyanakkor az RMDSZ politikusa a kérdezőbiztosoknak jutatott pénzt is kevesli, hiszen tíznapi kemény munkáért csupán 500 lej bruttó összeget kaptak. – Úgy vélem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyesek nem végeztek tökéletes munkát. Vagy több biztossal kellett volna dolgozni, vagy jobban meg kellett volna fizetni őket. Hibának tartom továbbá, hogy a kérdezőbiztosok toborzását nem csak az elemi osztályokban tanítókra kellett volna alapozni, hanem a középiskolás pedagógusokra is – mondta Kovács Péter.
Az RMDSZ politikusa érdeklődésünkre kifejtette: a náluk jelzett problémákat kilencven százalék fölött orvosolni tudták. Az esetek többségében az érintettek már akkor telefonáltak, amikor még a kérdezőbiztosok náluk voltak, így rögtön be tudtak avatkozni. – Úgy gondolom, ha országos szinten számolunk majd, akkor az adatsor nem fog nagyon torzítani. Bízom abban, hogy a népszámlálás eredménye reális lesz – mondta Kovács Péter. Hozzátette: minden településről begyűjtik a regisztrált óvásokat, hogy hivatkozási alapot tudjanak szolgáltatni, ha esetleg komoly problémák merülnek majd fel az adatok feldolgozásánál. – Amennyiben túl magas lesz azoknak a száma, akik nem adták meg a nemzetiségükre vonatkozó adatokat, akkor ez gyanúra adhat okot. Ez azt jelentené, hogy visszaélés történt, hiszen tíz évvel ezelőtt szinte elhanyagolható volt azoknak az aránya, akik nem vallották be nemzetiségüket – mutatott rá.
Kérdésünkre Kovács Péter elmondta: egyértelmű, hogy vidék és város viszonylatában az utóbbi helyeken tapasztaltak rendellenességeket. Ennek egyik magyarázata az, hogy Bukarestben például a bruttó 500 lej sokkal kevesebbet ér reálértékben, mint például a Mezőségen. Ugyanakkor városon sokkal nehezebb eljutni az utolsó tíz százalékhoz, mint a falvakon. – Egészen biztosan vannak még olyanok, akiket nem sikerült összeírni, de úgy gondolom, lehetetlenség százszázalékos arányt tűzni ki célul. Országos szinten lényegesen meghaladta a kilencven százalékot a megkérdezettek aránya, ami szerintem kielégítőnek mondható – összegzett Kovács Péter.
Székely István: orvosolt sérelmek, kevesebb panasz
– A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a népszámlálás során lényegesen kevesebb személyi űrlapot sikerült kitölteni, amint az várható volt. Keddi információk szerint ugyanis 19,6 millió személyi ívet összesítettek a szakemberek 20 millió 400 ezres becslésével szemben – mondta lapunknak Székely István politológus, az RMDSZ főtitkárhelyettese.
Bár a népszámlálás hivatalosan lezárult, mindenhol az a döntés született, hogy a különböző okok (így például az Országos Statisztikai Intézet – INS szóvivőjének, az ellenzéki pártok zavartkeltő kijelentései – szerk. megj.) miatt fel nem tüntetett személyi azonosító számokat pótolni kell a kérdőíveken. Elvileg nem zárható ki, hogy az adatok megfelelő statisztikai feldolgozását megkönnyítő személyi számok összegyűjtésén tevékenykedő biztosok, ha módjuk van rá, összeírják azokat a személyeket is, akiket mindmáig nem sikerült megszámolni – magyarázta Székely István. Az első benyomás mindenképpen az, hogy az alulszámlálás mértéke jelentős, a 800 ezer nem elhanyagolandó szám – tette hozzá a politológus. Mint kifejtette, az összesített személyi adatlapok között szerepelnek egyébként a tartósan távol lévő személyek, valamint a kettőzött P jelzetű űrlapok is. Az említett 19,6 milliós szám nem tartalmazza például a diplomáciai testületeket, a hadsereg speciális alakulatait, vagy sajátos belügyminisztériumi egységeket, akiknek munkatársait külön eljárásmódnak megfelelően számlálják össze. Mindemellett az említettek összességükben vélhetően nem haladják meg a százezres létszámot – fejtette ki Székely István.
A népszámlálás lebonyolításának módszertanát értékelve a politológus úgy vélte: az életvitelszerűen külföldön élő személyeket illetően nem működött az az eljárásmód, hogy a lakóközösség elnöke, a szomszéd stb. szolgáltasson hollétükre vonatkozóan adatokat. Az említettek ugyanis általában nem rendelkeztek az illető személyi számával, másrészt nemigen vállalták az adatlap aláírását – magyarázta. Mint mondta, kolozsvári adatok szerint körülbelül 10 ezer lakáscélú ingatlanba nem tudtak bemenni a számlálóbiztosok. Márpedig ezekben a lakásokban vélhetően albérlők élnek, a tulajdonos pedig külföldön van, így az összeírandó személyek száma esetében akár ötös szorzó is érvényesülhet, még akkor is, ha a bérlők egy része a szülői háztartásban már megszámlált egyetemi hallgató.
A visszajelzések szerint egyébként a magyar közösség megfelelő hozzáállással viszonyult a népszámláláshoz: a többségi lakossághoz képest nagyobb arányban tartózkodtak otthon és fogadták a számlálóbiztosokat.
Kolozsvár, Marosvásárhely és vonzáskörzeteik kiemelten sok hívással jelentkeztek az RMDSZ népszámlálási telefonvonalain, ami tanújele annak is, hogy a népszámlálási kampánynak sikerült felhívnia a magyarság figyelmét a lakosság összeírásának lényegi kérdéseire. Az etnokulturális adatok regisztrálása kapcsán történő visszaélésekre, szabálytalanságokra vonatkozó panaszok száma egyébként jelentősen visszaesett a népszámlálási időintervallum második felében. Ez a tény azt jelenti, hogy a sérelmek feldolgozása kedvét szegte a szándékos tévedéseket elkövető számlálóbiztosoknak, illetve akiknek hibái felkészülésbeli hiányosságokból adódtak, jobban odafigyeltek a személyi űrlap úgynevezett etnokulturális, azaz a szabad identitás vállalásával kapcsolatos kérdések módszertanára – részletezte Székely István.
A szabálytalanságok egyébként jellemzően nagyvárosokban fordultak elő, Székelyföldön pedig gyakorlatilag hiányoztak – tájékoztatott a szakember. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a közösségek tagjai a település méretével fordított arányban ismerik egymást, azaz a kisebb településeken a körzetét jól ismerő és abban ismert számlálóbiztos is természetesebben teljesítette az összeírás nemzetiségre összpontosító részét.
Az Országos Statisztikai Intézet munkatársai az űrlapokat kézileg dolgozzák fel, azaz vezetik be a számítógépes adatbázisba – ez a folyamat az előrejelzések szerint 25 hónapig tart – magyarázta Székely István. Az úgynevezett ideiglenes, márciusra ígért adatok a számlálóbiztosok által összesített információk feldolgozásával készülnek el. A kettősségek országos szintű szűrése azonban ezek alapján nem végezhető el, másrészt a statisztikai intézet által nyilvánosságra hozott gyors összesítések a nemzetiségekre vonatkozóan nem tartalmaznak adatokat.
A szakember valószínűnek tartja, hogy részinformációk úgymond szivárogni fognak a közeljövőben az önkormányzatoktól, de a helyi összesítések alapján közzétett adatoknak még semminemű jogkövetkezménye nincs.
László Attila: korai beszélni még a 20 százalékról
A népszámlálás kiértékelésével kapcsolatban László Attila, a helyi bizottság tagja lapuknak elmondta: megköszöni a kolozsvári magyaroknak a pozitív hozzáállást. A cenzorok visszajelzése szerint a magyar nemzetiségű polgárok készségesen álltak rendelkezésre, s a kért információkat gond nélkül szolgáltatták. Ugyanakkor megköszönte azoknak, akik az RMDSZ zöldvonalán vagy a városháza telefonszámán jelezték a rendellenességeket. Ezek eljutottak hozzám, s intézkedtünk – szögezte le.
Kolozsvár alpolgármestere a számlálóbiztosok munkáját is méltatta: a megyeszékhelyen 1764-en fejtették ki tevékenységüket, s megítélése szerint sok esetben emberfeletti munkát kellett végezniük. Szerinte ez annak is betudható, hogy központi szinten nem volt kidolgozva egy összehangolt és összefüggő kommunikációs stratégia: bonyodalmat okozott a személyi szám körüli vita, ugyanis felelős beosztású vezetők egyik nap így, máskor pedig másképp nyilatkoztak a sajtónak.
– Az adatgyűjtés lezárásával már elmondhatom, hogy szerintem olyanok állították össze a módszertant és a kérdőíveket, akik nagyon ritkán fordulnak meg a valós élet terén, kevés információval rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogyan kell pontosan ezt a munkát elvégezni – jegyezte meg az alpolgármester, aki hozzátette: szociológusokkal is konzultált ebben az ügyben.
Úgy ítéli meg, bonyolultak voltak az űrlapok, és ezek kitöltése. Az eddigi adatok szerint Kolozsváron mintegy 128 ezer lakást sikerül összeszámolni; azt is megtudták, hogy körülbelül 9 ezer lakásnak időközben más lett a rendeltetése, azaz cégek, irodák működnek bennük. László Attila tudomása szerint kedd estig mintegy 314 ezer személyt sikerült összeszámolni Kolozsváron.
Az alpolgármester közölte: míg a népszámlálás elején a különböző csatornákon a rendellenességeket közölték, az időszak második felében olyan visszajelzések érkeztek, miszerint bizonyos helyeken nem járt a számlálóbiztos. – Hétfőn, az utolsó napon, 450–460 személy jött be a városházára, hogy számolják meg – közölte az alpolgármester.
Szerinte az egyik legkomolyabb fejfájást az okozta, hogy magánházak helyett több helyen tömbházak jelentek meg. – A csúcs az volt, hogy egy magánház helyett három darab nyolcemeletes tömbház jelent meg, amelynek két-két lépcsőháza van.
Az alpolgármester elmagyarázta: egy építkezési engedély három évig érvényes, a munkálatok elkezdésekor ezt be kell jelenteni, az építkezést pedig három év alatt kell befejezni, ami egy évvel meghosszabbítható. Ilyen módon sok tömbház még nincs a városháza nyilvántartásában, de már laknak benne, talán már el is adták azokat.
László Attila cáfolta bizonyos „nagyotmondó politikusoknak” az állításait, miszerint a statisztikai adatokat más célokra is használják. – Sok esetben a kint lakó diákok nem engedték be a számlálóbiztost – mondta. Az alpolgármester nem tudott nyilatkozni azzal kapcsolatban, mi történik, ha a súlyos rendellenességekre hivatkozva valamely személy vagy szervezet megóvja a népszámlálás eredményeit.
Hogy pontosan hány lakosa lesz Kolozsvárnak, s ezen belül a magyar közösségnek sikerül-e elérnie a 20 százalékot a nyelvi és közigazgatási jogok garantálása érdekében, erről még túl korai beszélni – mondta László Attila. – Azt sem tudni pontosan, hogy csökkent-e vagy sem a megyeszékhely lakossága. Kétségtelen, hogy migrációs folyamat zajlott a környező települések irányába, mint például Kisbács, Györgyfalva, Szászfenes stb. – fejtette ki.
Pert fontolgat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke és Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke szerdán, Kolozsváron megtartott sajtótájékoztatón bejelentette: pert fontolgatnak egyes állami intézmények ellen, mivel a népszámlálás adatgyűjtési szakaszának lezárása után nem hosszabbították meg az EMNT-önkéntesek akkreditációját, hogy azok az adatfeldolgozás során is kifejthessék tevékenységüket. – Önkénteseinknek későn vagy egyáltalán meg sem adták a népszámlálásra vonatkozó akkreditációt. Kolozsváron például hiába nyújtottuk be időben az akkreditációra vonatkozó kérést, azt csak a népszámlálás befejezése előtt négy nappal kaptuk meg – hangsúlyozták a politikusok. Azt is megemlítették, hogy november 2-án Tőkés László, az EMNT-elnöke és az EP-alelnöke nyílt levelet intézett Emil Boc kormányfőhöz és Traian Igaş belügyminiszterhez a népszámláláskor észlelt hiányosságok és méltánytalanságok miatt.
Toró T. Tibor megemlítette azt is, hogy az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 435 önkéntest foglalkoztatott a népszámláláskor. Ezekből 185-en a Székelyföldön, 140-en a Partiumon, 110-en pedig Közép-Erdélyben tevékenykedtek. „Első körben” 300 000 szórólapot osztottak ki, majd további 100 000-et; ezt követően az önkéntesek „kopogtatós”, azaz házról-házra járó kampányt folytattak.
– A népszámlálás nem volt mentes a szervezetlenségtől. Minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk a népszámlálás hitelességében és eredményeiben. Nem csak a szakszerűtlenséget, hanem a jóindulat hiányát is felróhatjuk az illetékeseknek. Az esetleges csalások az adatok összegyűjtésének szakaszára jellemzőek – figyelmeztetett Toró T. Tibor, majd sérelmezte önkénteseik akkreditációjának meg nem hosszabbítását – még a többségében magyarlakta településeken is.
Megtudtuk: a népszámlálás alatt az EMNT által működtetett telefonos segélyvonalra több mint 1000 hívás érkezett. Gergely Balázs azt hangsúlyozta: az EMNT nap mint nap folyamatosan továbbította a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalba a hozzájuk befutott panaszokat, ezért a népszámlálás második felében a negatívumok bejelentése csökkent. A két politikus megemlítette: a népszámlálás során jó volt az együttműködés a Magyar Ifjúsági Tanáccsal (MIT) és az RMDSZ egyes területi szervezeteivel – Kolozs, Bihar stb. – is.
Toró T. Tibor kifejtette arra vonatkozó véleményét is, hogy az államnak jogában áll megtudni állampolgárainak személyi számát, nemzetiséghez és felekezethez való tartozását, hiszen ezek az adatok döntő fontosságúak, mind a később kialakítandó politikákat, mind a kisebbségi jogokat illetően.
Gergely Balázs hozzátette: még ha a polgári pert nem nyerik meg, akkor is elvi kérdés, hogy ilyen komoly jogsértés esetében lépjenek. Toró T. Tibor örömmel nyugtázta, hogy a népszámlálás kapcsán a romániai magyarság politikai képviselői felülkerekedtek a politikai nézeteltéréseken.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 3.
Többet ártott a görög-katolikusoknak az elmúlt huszonegy év, mint a diktatúra
Többet ártott a görög katolikus egyháznak a huszonegy éves demokrácia, mint a fél évszázados totalitarizmus – erre a következtetésre jutottak a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett tegnapi marosvásárhelyi tanácskozás résztvevői. Mint hangsúlyozták, két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig késik az 1948-ban betiltott egyházat kárpótló restitúciós törvény kidolgozása, és még mindig nagy a híveket érintő hátrányos megkülönböztetés.
Ömlött a keserűség azokból az erdélyi görög katolikus lelkészekből, akik tegnap a Pro Europa Liga meghívására részt vettek a restitúciós folyamatot vizsgáló marosvásárhelyi konferencián. A felszólalásokból kiderült: nemcsak a visszaszolgáltatási törvény kidolgozása késik, a görög katolikusok a meglévő, szűkös jogi lehetőségekkel sem élhetnek. A felekezet Erdély-szerte több olyan bírósági döntésnek nem tudott érvényt szerezni, amely végleges és megfellebbezhetetlen. Mind a papok, mind a hívek nemcsak az ortodox egyház ellenállásába, de a hatóságok közömbösségébe vagy éppenséggel ellenséges magatartásába ütköznek – derült ki az eseményen.
Hatósági buktatók
Zaharie Fărcaş köhéri pap egy Görgény-völgyi esetet említett, ahol a jogerős ítélettel rendelkező görög katolikusok törvényszéki végrehajtó segítségével próbálták visszafoglalni a kásvai templomot, de a rendőrség és a faluba kivezényelt csendőrség megakadályozta. „Úgy tudom, a hatóságoknak a törvény életbe ültetését kell segíteniük és nem annak a megtagadását. Kásván fordítva történt: a rendőrök a templom közelébe sem engedték a híveket és a törvényszéki végrehajtót. Ketten meg arról beszéltek jó hangosan, hogy nem is ártana egy kicsit megbotozni a görög katolikusokat, vagy éjjel felgyújtani az imahelyüket” – mesélte Fărcaş atya. Felsőorosziban, ahol sikerült visszaszerezni az egyházi legelőket, mindmáig a községháza használja, és adja bérbe a környék juhászainak.
Vasile Ciulea dicsőszentmártoni esperes egy ortodox kollégája esetét mesélte el, aki egy kis faluban lemondott az egyik, már omladozó és rég nem használt templomról. Keresztény gesztusáért majdnem az állásával fizetett, és csak a hívek tudták megmenteni a gyulafehérvári püspök haragjától. „Évekkel ezelőtt három hajlékunkat sikerült visszaszereznünk, de a hatóságok azóta is megtagadják a telekkönyvezésüket” – panaszkodott a dicsői pap. Azt is megtudtuk, hogy a máramarosi Szaploncán, ahol a szent hajlékuktól megfosztott görög katolikusok 2003-ban telket vásároltak, még nem kezdhették el az új templom felhúzását, mivel az önkormányzat nem hajlandó kibocsátani az építkezési engedélyt.
Ortodox gáncsoskodás
A törvények, valamint a jogerős ítéletek semmibevétele nemcsak az egyházat, a civil társadalmat és a bírói testületeket is megbotránkoztatja. „Frusztráltak vagyunk, mert fölöslegesnek érezzük magunkat” – látta be Sonia Deaconescu, a Maros megyei törvényszék elnöke. A vészharangok megkongatása ellenére sem történik semmi. „Nyárádtőn az ortodoxok által körbeépített görög katolikus templom ügye immár világszerte ismertté vált. Itthon bírósági elnöki rendelettel állították le az építkezést. Amerikában Hillary Clinton is hallatta ez ügyben a szavát, mégsem történt semmi. Az ortodox egyház zavartalanul építkezik” – hozta fel a Marosvásárhelytől mintegy tíz kilométerre fekvő kisvárosi templom esetét Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Mint ismeretes, Nyárádtőn a görögkeleti felekezet képviselői a visszaigényelt templom köré kezdték építeni hagymakupolás templomukat, amelyet már be is fedtek, ezáltal teljesen körbeburkolva a régi templomot. Ennek kapcsán Dan Fodor marosvásárhelyi esperes is az ortodoxok által lebontott görög katolikus templomok sokaságát emlegette fel. Ugyanakkor hozzátette, számos más olyan visszaigényelt istenházáról tudnak, amelyet az ortodoxok megcsonkítottak, átfestettek, átépítettek, vagy éppenséggel újjászenteltek.
„A mai napig folyik templomaink átalakítása, szentképeink eltüntetése, megcsúfolása. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy számos ortodox egyházfő azt hangoztatja, hogy egyházunk a kommunisták által való betiltása teljesen jogos volt, a görög katolikus felekezet megszüntetésével igazság teremtődött” – sorolta sérelmeit Dan Fodor. Nagyvárad, Belényes, Kásva, Cege, Nyárádtő, Füzesmikola, Aranyosgyéres, Naszód csak egy pár erdélyi település, ahol a görög katolikus templomot az ortodoxok bekebelezték, átalakították, vagy éppenséggel lerombolták.
A túlvilágig terjedő meghurcoltatás
Ennél is szomorúbb, hogy a görög katolikus felekezet tagjainak meghurcoltatása „a túlvilágig terjed” – derült ki a tegnapi beszélgetésen. Nyárádtőn, a máramarosi Budfalván és a Vâlcea megyei Pesceanán az ortodox egyházzal összejátszó helyhatóságok megtiltották a köztemetők használatát és látogatását. Az olténiai falu görög katolikus hívei a piteşti-i táblabíróság jogerős ítélete ellenére sem használhatják a sírkertet. Hasonló helyzetben vannak a budfalviak is, akik nem tudnak érvényt szerezni a nagybányai törvényszék döntésének – áll a Romániai Demokrácia, Ember- és Munkajogok Irodája által készített tanulmányban. Zaharie Fărcaş köhéri lelkész megfogalmazásában mindez egy türelemjáték, amit „az ortodox testvéreik művelnek”. „Azt mondják, hogy nem haltatok meg mind a kommunista börtönökben, nem baj. Kivárjuk, amíg meghaltok a demokráciában” – állapította meg szomorúan a lelkipásztor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Többet ártott a görög katolikus egyháznak a huszonegy éves demokrácia, mint a fél évszázados totalitarizmus – erre a következtetésre jutottak a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett tegnapi marosvásárhelyi tanácskozás résztvevői. Mint hangsúlyozták, két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig késik az 1948-ban betiltott egyházat kárpótló restitúciós törvény kidolgozása, és még mindig nagy a híveket érintő hátrányos megkülönböztetés.
Ömlött a keserűség azokból az erdélyi görög katolikus lelkészekből, akik tegnap a Pro Europa Liga meghívására részt vettek a restitúciós folyamatot vizsgáló marosvásárhelyi konferencián. A felszólalásokból kiderült: nemcsak a visszaszolgáltatási törvény kidolgozása késik, a görög katolikusok a meglévő, szűkös jogi lehetőségekkel sem élhetnek. A felekezet Erdély-szerte több olyan bírósági döntésnek nem tudott érvényt szerezni, amely végleges és megfellebbezhetetlen. Mind a papok, mind a hívek nemcsak az ortodox egyház ellenállásába, de a hatóságok közömbösségébe vagy éppenséggel ellenséges magatartásába ütköznek – derült ki az eseményen.
Hatósági buktatók
Zaharie Fărcaş köhéri pap egy Görgény-völgyi esetet említett, ahol a jogerős ítélettel rendelkező görög katolikusok törvényszéki végrehajtó segítségével próbálták visszafoglalni a kásvai templomot, de a rendőrség és a faluba kivezényelt csendőrség megakadályozta. „Úgy tudom, a hatóságoknak a törvény életbe ültetését kell segíteniük és nem annak a megtagadását. Kásván fordítva történt: a rendőrök a templom közelébe sem engedték a híveket és a törvényszéki végrehajtót. Ketten meg arról beszéltek jó hangosan, hogy nem is ártana egy kicsit megbotozni a görög katolikusokat, vagy éjjel felgyújtani az imahelyüket” – mesélte Fărcaş atya. Felsőorosziban, ahol sikerült visszaszerezni az egyházi legelőket, mindmáig a községháza használja, és adja bérbe a környék juhászainak.
Vasile Ciulea dicsőszentmártoni esperes egy ortodox kollégája esetét mesélte el, aki egy kis faluban lemondott az egyik, már omladozó és rég nem használt templomról. Keresztény gesztusáért majdnem az állásával fizetett, és csak a hívek tudták megmenteni a gyulafehérvári püspök haragjától. „Évekkel ezelőtt három hajlékunkat sikerült visszaszereznünk, de a hatóságok azóta is megtagadják a telekkönyvezésüket” – panaszkodott a dicsői pap. Azt is megtudtuk, hogy a máramarosi Szaploncán, ahol a szent hajlékuktól megfosztott görög katolikusok 2003-ban telket vásároltak, még nem kezdhették el az új templom felhúzását, mivel az önkormányzat nem hajlandó kibocsátani az építkezési engedélyt.
Ortodox gáncsoskodás
A törvények, valamint a jogerős ítéletek semmibevétele nemcsak az egyházat, a civil társadalmat és a bírói testületeket is megbotránkoztatja. „Frusztráltak vagyunk, mert fölöslegesnek érezzük magunkat” – látta be Sonia Deaconescu, a Maros megyei törvényszék elnöke. A vészharangok megkongatása ellenére sem történik semmi. „Nyárádtőn az ortodoxok által körbeépített görög katolikus templom ügye immár világszerte ismertté vált. Itthon bírósági elnöki rendelettel állították le az építkezést. Amerikában Hillary Clinton is hallatta ez ügyben a szavát, mégsem történt semmi. Az ortodox egyház zavartalanul építkezik” – hozta fel a Marosvásárhelytől mintegy tíz kilométerre fekvő kisvárosi templom esetét Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Mint ismeretes, Nyárádtőn a görögkeleti felekezet képviselői a visszaigényelt templom köré kezdték építeni hagymakupolás templomukat, amelyet már be is fedtek, ezáltal teljesen körbeburkolva a régi templomot. Ennek kapcsán Dan Fodor marosvásárhelyi esperes is az ortodoxok által lebontott görög katolikus templomok sokaságát emlegette fel. Ugyanakkor hozzátette, számos más olyan visszaigényelt istenházáról tudnak, amelyet az ortodoxok megcsonkítottak, átfestettek, átépítettek, vagy éppenséggel újjászenteltek.
„A mai napig folyik templomaink átalakítása, szentképeink eltüntetése, megcsúfolása. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy számos ortodox egyházfő azt hangoztatja, hogy egyházunk a kommunisták által való betiltása teljesen jogos volt, a görög katolikus felekezet megszüntetésével igazság teremtődött” – sorolta sérelmeit Dan Fodor. Nagyvárad, Belényes, Kásva, Cege, Nyárádtő, Füzesmikola, Aranyosgyéres, Naszód csak egy pár erdélyi település, ahol a görög katolikus templomot az ortodoxok bekebelezték, átalakították, vagy éppenséggel lerombolták.
A túlvilágig terjedő meghurcoltatás
Ennél is szomorúbb, hogy a görög katolikus felekezet tagjainak meghurcoltatása „a túlvilágig terjed” – derült ki a tegnapi beszélgetésen. Nyárádtőn, a máramarosi Budfalván és a Vâlcea megyei Pesceanán az ortodox egyházzal összejátszó helyhatóságok megtiltották a köztemetők használatát és látogatását. Az olténiai falu görög katolikus hívei a piteşti-i táblabíróság jogerős ítélete ellenére sem használhatják a sírkertet. Hasonló helyzetben vannak a budfalviak is, akik nem tudnak érvényt szerezni a nagybányai törvényszék döntésének – áll a Romániai Demokrácia, Ember- és Munkajogok Irodája által készített tanulmányban. Zaharie Fărcaş köhéri lelkész megfogalmazásában mindez egy türelemjáték, amit „az ortodox testvéreik művelnek”. „Azt mondják, hogy nem haltatok meg mind a kommunista börtönökben, nem baj. Kivárjuk, amíg meghaltok a demokráciában” – állapította meg szomorúan a lelkipásztor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 3.
Pert fontolgat a népszámlálás kapcsán az EMNT és az EMNP
Nyílt levelében jelezte a kormányfőnek és a belügyminiszternek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a népszámlálási megfigyelőik által tapasztalt szabálytalanságokat. A két szervezet azt szeretné, ha a népszámlálási megfigyelők a végeredmények közzétételéig követhetnék az adatfeldolgozást, ennek érdekében perelni is hajlandók. Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettesea Krónikának elmondta, bár az adatfeldolgozást felügyelő megfigyelőkre a jogszabályokban van utalás, erre nem dolgozták ki a módszertant, és a polgármesteri hivatalokat sem értesítették róla.
„Elengedhetetlen, hogy a népszámlálás leglényegesebb részénél, az adatfeldolgozásnál is jelen legyenek a megfigyelők. Egyelőre még nem világos, hogy ki hozta ezeket a döntéseket, ki a felelős az akkreditációk megvonásáért, ez azonban mindenképpen ellentmond a hatályos kormányrendeletnek. Nincs tudomásom arról, hogy mindez más szervezetek esetében is így történt-e, véleményem szerint azonban általános jelenségről van szó” – fejtette ki Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Hozzátette: az EMNT és az EMNP valamennyi megyében kért akkreditációt, eddig azonban kizárólag negatív választ kaptak a megyei, illetve helyi tanácsoktól, többek között Bihar és Máramaros megyében. „Már az adatgyűjtés alatt is szembesültünk azzal a problémával, hogy akadályozzák megfigyelőink tevékenységét, több esetben pedig – például Kolozsváron – az akkreditációkat csak a népszámlálás befejezése előtt pár nappal adták meg. Úgy gondolom, az illetékesek elbukták a cenzus megrendezésének tesztjét, többször is bizonyították szakértelmük, valamint a magyar közösséggel szembeni jóindulatuk hiányát. Az Európai Bizottságnál is panaszt fogunk tenni, ha bebizonyosodik, hogy meghamisították a népszámlálás eredményeit” – fogalmazott Toró.
Nyílt levél a rendellenességekről
A szervezet nemcsak jogi úton tiltakozik az akkreditációk megvonásáért. Toró T. Tibor azt a nyílt levelet is bemutatta, amelyben Tőkés László felszólítja Emil Boc miniszterelnököt, valamint Traian Igaş belügyminisztert a közbelépésre, illetve a rendellenességek megoldására. Az Európai Parlament alelnöke szerint a népszámlálás rendkívül fontos egy állam igazgatása szempontjából, de a nemzeti közösségek számára is, mivel jogaik egy része számarányukra alapozódik, az EMNT akkreditált népszámlálási megfigyelői pedig számos szabálytalanságot tapasztaltak a folyamat átláthatóságával kapcsolatban.
A sajtótájékoztatón az is kiderült: az EMNT által működtetett zöldvonalon közel ezer visszaélést jeleztek az adatgyűjtés során. Toró ezzel kapcsolatban elmondta: egyeztetnek az RMDSZ munkacsoportjával erről, a visszaélések kezeléséről pedig ezt követően, közösen döntenek majd. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke arra mutatott rá, hogy az adatgyűjtés második felében csökkent a negatív visszajelzések aránya, szerinte ez leginkább annak tudható be, hogy sikerült megfelelőképpen összehangolni a tanács és az RMDSZ tevékenységét. Gergely elmondta, jogászokkal konzultáltak az említett jogi eljárással kapcsolatban, akik azonban negatívan vélekedtek az ügy sikerességéről. „Számunkra elvi kérdésről van szó. Jogsértés történt, amelyért felelősségre kell vonni az illetékeseket” – fogalmazott a régióelnök.
Közös fellépés Biharban?
Az EMNP Bihar megyében akár az RMDSZ-szel közösen tenne jogi lépéseket amiatt, hogy az Országos Népszámlálási Bizottság nem volt hajlandó meghosszabbítani megfigyelőik akkreditációját – közölte a Krónikával Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi szervezési igazgatója. A két megyei szervezet múlt héten együttműködési megállapodást írt alá, amelyben megegyeztek, hogy a cenzus kapcsán felbukkanó problémákat és visszaéléseket közös erővel próbálják meg rendezni, ugyanakkor az adatok összesítésének procedúráját is együtt ellenőrzik.
A közös fellépés azonban egyelőre nem kezdődhetett meg, mivel a cenzus még nincs abban a fázisban, hogy az űrlapok megfigyelőink kezébe kerülhessenek – mondta el lapunknak Szabó József, a bihari RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke.
Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszámlálás kapcsán az igazi „harc” most, az eredmények összesítésekor kezdődik. Csomortányi István azt mondja, a legfőbb gond épp az, hogy a szervezetek akkreditált megfigyelői nem asszisztálhatnak az ellenőrzésnél, mivel engedélyük csak a cenzus időtartamára szólt. Ezért véli úgy, jogi úton kellene ezt a bajt orvosolni, és az ügyben az RMDSZ-t is megkeresik majd, hogy közösen léphessenek fel. Az EMNP egyébként tegnap közleményben azt jelezte, szerinte „a 2011-es népszámlálás megszervezését méltán nevezhetjük a román közigazgatás csődjének. Az elmúlt időszak kormányai odajuttatták az államot, hogy már a saját polgárait sem képes megszámolni.”
Hiányos metodika, nem létező megfigyelők
A népszámlálás hiányos módszertana miatt az adatrögzítés folyamatába nem delegálhatnak megfigyelőket a civil szervezetek – mondta el lapunknak Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettese. A szakember szerint bár a jogszabályok kétfajta megfigyelői státust említenek, a metodológia csak az egyikre lett kidolgozva, aki az adatfelvétel során kísérte el a számlálóbiztost; az ő akkreditációjuk azonban csak az adatgyűjtés idejére, az október 20–31. közötti időszakra szólt. Bár a jogszabályokban az uniós illetékesek ajánlására egy másik megfigyelői státusra is van utalás, mely szerint a civil szervezetek a népszámlálási bizottságokba is delegálhatnak képviselőket, erre nem dolgozták ki a metodológiát, űrlap sincs rá, és a polgármesteri hivatalokat sem tájékoztatták.
Székely a Krónikának elmondta, megfigyelők hiányában az adatrögzítés folyamatát csupán a népszámlálási bizottságok önkormányzat vagy más intézmények által delegált magyar tagjai felügyelhetik; egy egyezség értelmében az RMDSZ-nek a legtöbb magyarlakta településen van képviselője ezekben, Kolozsváron például László Attila alpolgármester személyében. A szövetség az Országos Statisztikai Intézet (INS) által végzett adatbevitelt is felügyeli az általa delegált országos igazgatóhelyettes révén.
Szétváló adatrögzítési folyamat
A népszámlálás során összegyűjtött adatokat két külön folyamat során dolgozzák fel. Az adatgyűjtés befejeztével a számlálóbiztosok kódolják a válaszokat (ez ugyanis a helyszínen nem volt kötelező), majd a lakásban kitöltött űrlapok alapján elkészítik az összesítést, és az űrlapokkal együtt átadják a főszámlálóbiztosnak. „Ő leellenőrzi ezeket, és amennyiben eltérést tapasztal a kézzel beírt szöveg és a kód között, javítást kér” – magyarázta Székely István, hozzátéve, hogy ilyen esetben a betűvel beírt választ tekintik érvényesnek.
A főszámlálóbiztos a leellenőrzött űrlapokat benyújtja a helyi népszámlálási bizottságnak, ahol szétválik a folyamat. A számlálóbiztosok által készített összesítés az Országos Népszámlálási Bizottságnál marad, mely az előzetes becslések szerint 2012 márciusáig összesíti ezeket, és közli a népszámlálás ideiglenes adatait. A lakásokban kitöltött űrlapok viszont az Országos Statisztikai Intézethez kerülnek, ahol minden egyes adatot számítógépbe vezetnek. „Ez a folyamat becslések szerint 2013 november–decemberére fejeződhet be, ekkor derülnek ki az idei népszámlálás végleges eredményei” – magyarázta Székely István.
Nem vált be a módszertan
A szakember lapunk kérdésére elmondta, az INS által kedden ismertetett részeredmény, miszerint a népszámlálás során mintegy 19,6 millió romániai állampolgár adatait rögzítették, relevánsnak tekinthető. „Millió probléma van a népszámlálás kapcsán, de ezek az adatok még mindig pontosabbak, mint bármilyen más adat” – jelentette ki Székely István. Mint arról beszámoltunk, az INS keddi közleményében hangsúlyozta, hogy ez a szám nem azonos a romániai lakosság számával, hiszen a bukaresti önszámlálók, a polgármesteri hivatalban jelentkezők, a bel-, kül- és védelmi minisztérium bizonyos alkalmazottai (a diplomáciai testületek, a külföldi misszió tagjai, a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt fontosságú intézmények, például lőszerraktárak alkalmazottai) nem lettek még bevezetve.
Az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese szerint a részeredmény egy érdekes helyzetre világít rá, hiszen a népszámlálásra 20 millió 400 ezer P és PPI űrlapot nyomtattak ki, míg a keddi jelentés lényeges, 800 ezres különbséget mutat. Elmondta, ennek egyik oka az is lehet, hogy a számlálóbiztosok a napi jelentéseikbe nem vezették be a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó (PPI) személyeket. „Világosan látszik, hogy a statisztikai intézet által kidolgozott módszertan, például hogy a szomszédok vagy a házmester nyilatkozik, nem hozta meg a várt eredményt, a külföldön élők jelentős részét nem sikerült összeírni” – összegzett Székely István. Példaként Kolozsvárt említette, ahol mintegy tízezer lakásba nem tudtak bemenni a számlálóbiztosok, ezeket feltehetően albérlők lakják, és a bérlő külföldön él. Ha ezekben az esetekben 4–5-ös szorzót alkalmaznak – bérlő és 3-4 albérlő –, kiderülhet, hogy a kincses városban 40–50 ezer személyt nem számoltak meg.
Egyértelmű csökkenés
Az INS kedden ismertetett adatai szerint az erdélyi, magyarok által is lakott városokban számottevően csökkent a lakosság száma. Kolozsváron például idén 314 513 személyt írtak össze, míg a 2002-es népszámláláson 317 953 lakost számoltak. De Marosvásárhelyen még nagyobb az eltérés, míg 2002-ben 150 ezer lakos volt, a részeredmények szerint idén alig több, mint 130 ezer személyt számoltak, és hasonló a népességcsökkenés aránya a székelyföldi és partiumi városokban is. Székely István rámutatott, a lakosság számát jelentősen módosíthatta a fiatalok kirajzása a nagyvárosok vonzáskörzeteibe, Kolozsvár esetében Szászfenesre, Kisbácsba, Apahidára.
De természetes fogyás is van, amely a magas elhalálozási arány, illetve alacsony gyermekvállalási kedv eredménye, és amely a nagyvárosokban halmozottan jelenik meg. „Abszolút számokban az erdélyi magyarság száma biztos, hogy csökken, a kérdés az, hogy a többségi lakossághoz viszonyítva az erdélyi magyarság számarányának csökkenése megállt-e, vagy esetleg javult” – jelentette ki kérdésünkre Székely István. Mint mondta, utóbbi lehetőségre az adhat reményt, hogy az erdélyi magyar társadalmon belül jelentkező negatív folyamatok a román társadalomban halmozottan vannak jelen, például a románok körében jóval nagyobb a kivándorlók aránya, így elmondható, hogy az erdélyi magyar társadalom demográfiai mutatói jobbak. Csökkent a lakosság száma az erdélyi városokban
Város Idei részeredmények (megszámlált lakosok) 2002-es népszámlálásadatai
Kolozsvár 314 513 317 953
Marosvásárhely 131 753 150 041
Nagyvárad 184 861 206 614
Szatmárnémeti 97 753 115 630
Sepsiszentgyörgy 56 094 61 512
Csíkszereda 37 013 42 029
Székelyudvarhely 32 846 36 948
Kézdivásárhely 18 468 18 910
Gyergyószentmiklós 17 350 19 895
Nagyszalonta 16 889 18 074
Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
Nyílt levelében jelezte a kormányfőnek és a belügyminiszternek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a népszámlálási megfigyelőik által tapasztalt szabálytalanságokat. A két szervezet azt szeretné, ha a népszámlálási megfigyelők a végeredmények közzétételéig követhetnék az adatfeldolgozást, ennek érdekében perelni is hajlandók. Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettesea Krónikának elmondta, bár az adatfeldolgozást felügyelő megfigyelőkre a jogszabályokban van utalás, erre nem dolgozták ki a módszertant, és a polgármesteri hivatalokat sem értesítették róla.
„Elengedhetetlen, hogy a népszámlálás leglényegesebb részénél, az adatfeldolgozásnál is jelen legyenek a megfigyelők. Egyelőre még nem világos, hogy ki hozta ezeket a döntéseket, ki a felelős az akkreditációk megvonásáért, ez azonban mindenképpen ellentmond a hatályos kormányrendeletnek. Nincs tudomásom arról, hogy mindez más szervezetek esetében is így történt-e, véleményem szerint azonban általános jelenségről van szó” – fejtette ki Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Hozzátette: az EMNT és az EMNP valamennyi megyében kért akkreditációt, eddig azonban kizárólag negatív választ kaptak a megyei, illetve helyi tanácsoktól, többek között Bihar és Máramaros megyében. „Már az adatgyűjtés alatt is szembesültünk azzal a problémával, hogy akadályozzák megfigyelőink tevékenységét, több esetben pedig – például Kolozsváron – az akkreditációkat csak a népszámlálás befejezése előtt pár nappal adták meg. Úgy gondolom, az illetékesek elbukták a cenzus megrendezésének tesztjét, többször is bizonyították szakértelmük, valamint a magyar közösséggel szembeni jóindulatuk hiányát. Az Európai Bizottságnál is panaszt fogunk tenni, ha bebizonyosodik, hogy meghamisították a népszámlálás eredményeit” – fogalmazott Toró.
Nyílt levél a rendellenességekről
A szervezet nemcsak jogi úton tiltakozik az akkreditációk megvonásáért. Toró T. Tibor azt a nyílt levelet is bemutatta, amelyben Tőkés László felszólítja Emil Boc miniszterelnököt, valamint Traian Igaş belügyminisztert a közbelépésre, illetve a rendellenességek megoldására. Az Európai Parlament alelnöke szerint a népszámlálás rendkívül fontos egy állam igazgatása szempontjából, de a nemzeti közösségek számára is, mivel jogaik egy része számarányukra alapozódik, az EMNT akkreditált népszámlálási megfigyelői pedig számos szabálytalanságot tapasztaltak a folyamat átláthatóságával kapcsolatban.
A sajtótájékoztatón az is kiderült: az EMNT által működtetett zöldvonalon közel ezer visszaélést jeleztek az adatgyűjtés során. Toró ezzel kapcsolatban elmondta: egyeztetnek az RMDSZ munkacsoportjával erről, a visszaélések kezeléséről pedig ezt követően, közösen döntenek majd. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke arra mutatott rá, hogy az adatgyűjtés második felében csökkent a negatív visszajelzések aránya, szerinte ez leginkább annak tudható be, hogy sikerült megfelelőképpen összehangolni a tanács és az RMDSZ tevékenységét. Gergely elmondta, jogászokkal konzultáltak az említett jogi eljárással kapcsolatban, akik azonban negatívan vélekedtek az ügy sikerességéről. „Számunkra elvi kérdésről van szó. Jogsértés történt, amelyért felelősségre kell vonni az illetékeseket” – fogalmazott a régióelnök.
Közös fellépés Biharban?
Az EMNP Bihar megyében akár az RMDSZ-szel közösen tenne jogi lépéseket amiatt, hogy az Országos Népszámlálási Bizottság nem volt hajlandó meghosszabbítani megfigyelőik akkreditációját – közölte a Krónikával Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi szervezési igazgatója. A két megyei szervezet múlt héten együttműködési megállapodást írt alá, amelyben megegyeztek, hogy a cenzus kapcsán felbukkanó problémákat és visszaéléseket közös erővel próbálják meg rendezni, ugyanakkor az adatok összesítésének procedúráját is együtt ellenőrzik.
A közös fellépés azonban egyelőre nem kezdődhetett meg, mivel a cenzus még nincs abban a fázisban, hogy az űrlapok megfigyelőink kezébe kerülhessenek – mondta el lapunknak Szabó József, a bihari RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke.
Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszámlálás kapcsán az igazi „harc” most, az eredmények összesítésekor kezdődik. Csomortányi István azt mondja, a legfőbb gond épp az, hogy a szervezetek akkreditált megfigyelői nem asszisztálhatnak az ellenőrzésnél, mivel engedélyük csak a cenzus időtartamára szólt. Ezért véli úgy, jogi úton kellene ezt a bajt orvosolni, és az ügyben az RMDSZ-t is megkeresik majd, hogy közösen léphessenek fel. Az EMNP egyébként tegnap közleményben azt jelezte, szerinte „a 2011-es népszámlálás megszervezését méltán nevezhetjük a román közigazgatás csődjének. Az elmúlt időszak kormányai odajuttatták az államot, hogy már a saját polgárait sem képes megszámolni.”
Hiányos metodika, nem létező megfigyelők
A népszámlálás hiányos módszertana miatt az adatrögzítés folyamatába nem delegálhatnak megfigyelőket a civil szervezetek – mondta el lapunknak Székely István, az RMDSZ népszámlálással foglalkozó főtitkárhelyettese. A szakember szerint bár a jogszabályok kétfajta megfigyelői státust említenek, a metodológia csak az egyikre lett kidolgozva, aki az adatfelvétel során kísérte el a számlálóbiztost; az ő akkreditációjuk azonban csak az adatgyűjtés idejére, az október 20–31. közötti időszakra szólt. Bár a jogszabályokban az uniós illetékesek ajánlására egy másik megfigyelői státusra is van utalás, mely szerint a civil szervezetek a népszámlálási bizottságokba is delegálhatnak képviselőket, erre nem dolgozták ki a metodológiát, űrlap sincs rá, és a polgármesteri hivatalokat sem tájékoztatták.
Székely a Krónikának elmondta, megfigyelők hiányában az adatrögzítés folyamatát csupán a népszámlálási bizottságok önkormányzat vagy más intézmények által delegált magyar tagjai felügyelhetik; egy egyezség értelmében az RMDSZ-nek a legtöbb magyarlakta településen van képviselője ezekben, Kolozsváron például László Attila alpolgármester személyében. A szövetség az Országos Statisztikai Intézet (INS) által végzett adatbevitelt is felügyeli az általa delegált országos igazgatóhelyettes révén.
Szétváló adatrögzítési folyamat
A népszámlálás során összegyűjtött adatokat két külön folyamat során dolgozzák fel. Az adatgyűjtés befejeztével a számlálóbiztosok kódolják a válaszokat (ez ugyanis a helyszínen nem volt kötelező), majd a lakásban kitöltött űrlapok alapján elkészítik az összesítést, és az űrlapokkal együtt átadják a főszámlálóbiztosnak. „Ő leellenőrzi ezeket, és amennyiben eltérést tapasztal a kézzel beírt szöveg és a kód között, javítást kér” – magyarázta Székely István, hozzátéve, hogy ilyen esetben a betűvel beírt választ tekintik érvényesnek.
A főszámlálóbiztos a leellenőrzött űrlapokat benyújtja a helyi népszámlálási bizottságnak, ahol szétválik a folyamat. A számlálóbiztosok által készített összesítés az Országos Népszámlálási Bizottságnál marad, mely az előzetes becslések szerint 2012 márciusáig összesíti ezeket, és közli a népszámlálás ideiglenes adatait. A lakásokban kitöltött űrlapok viszont az Országos Statisztikai Intézethez kerülnek, ahol minden egyes adatot számítógépbe vezetnek. „Ez a folyamat becslések szerint 2013 november–decemberére fejeződhet be, ekkor derülnek ki az idei népszámlálás végleges eredményei” – magyarázta Székely István.
Nem vált be a módszertan
A szakember lapunk kérdésére elmondta, az INS által kedden ismertetett részeredmény, miszerint a népszámlálás során mintegy 19,6 millió romániai állampolgár adatait rögzítették, relevánsnak tekinthető. „Millió probléma van a népszámlálás kapcsán, de ezek az adatok még mindig pontosabbak, mint bármilyen más adat” – jelentette ki Székely István. Mint arról beszámoltunk, az INS keddi közleményében hangsúlyozta, hogy ez a szám nem azonos a romániai lakosság számával, hiszen a bukaresti önszámlálók, a polgármesteri hivatalban jelentkezők, a bel-, kül- és védelmi minisztérium bizonyos alkalmazottai (a diplomáciai testületek, a külföldi misszió tagjai, a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt fontosságú intézmények, például lőszerraktárak alkalmazottai) nem lettek még bevezetve.
Az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese szerint a részeredmény egy érdekes helyzetre világít rá, hiszen a népszámlálásra 20 millió 400 ezer P és PPI űrlapot nyomtattak ki, míg a keddi jelentés lényeges, 800 ezres különbséget mutat. Elmondta, ennek egyik oka az is lehet, hogy a számlálóbiztosok a napi jelentéseikbe nem vezették be a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó (PPI) személyeket. „Világosan látszik, hogy a statisztikai intézet által kidolgozott módszertan, például hogy a szomszédok vagy a házmester nyilatkozik, nem hozta meg a várt eredményt, a külföldön élők jelentős részét nem sikerült összeírni” – összegzett Székely István. Példaként Kolozsvárt említette, ahol mintegy tízezer lakásba nem tudtak bemenni a számlálóbiztosok, ezeket feltehetően albérlők lakják, és a bérlő külföldön él. Ha ezekben az esetekben 4–5-ös szorzót alkalmaznak – bérlő és 3-4 albérlő –, kiderülhet, hogy a kincses városban 40–50 ezer személyt nem számoltak meg.
Egyértelmű csökkenés
Az INS kedden ismertetett adatai szerint az erdélyi, magyarok által is lakott városokban számottevően csökkent a lakosság száma. Kolozsváron például idén 314 513 személyt írtak össze, míg a 2002-es népszámláláson 317 953 lakost számoltak. De Marosvásárhelyen még nagyobb az eltérés, míg 2002-ben 150 ezer lakos volt, a részeredmények szerint idén alig több, mint 130 ezer személyt számoltak, és hasonló a népességcsökkenés aránya a székelyföldi és partiumi városokban is. Székely István rámutatott, a lakosság számát jelentősen módosíthatta a fiatalok kirajzása a nagyvárosok vonzáskörzeteibe, Kolozsvár esetében Szászfenesre, Kisbácsba, Apahidára.
De természetes fogyás is van, amely a magas elhalálozási arány, illetve alacsony gyermekvállalási kedv eredménye, és amely a nagyvárosokban halmozottan jelenik meg. „Abszolút számokban az erdélyi magyarság száma biztos, hogy csökken, a kérdés az, hogy a többségi lakossághoz viszonyítva az erdélyi magyarság számarányának csökkenése megállt-e, vagy esetleg javult” – jelentette ki kérdésünkre Székely István. Mint mondta, utóbbi lehetőségre az adhat reményt, hogy az erdélyi magyar társadalmon belül jelentkező negatív folyamatok a román társadalomban halmozottan vannak jelen, például a románok körében jóval nagyobb a kivándorlók aránya, így elmondható, hogy az erdélyi magyar társadalom demográfiai mutatói jobbak. Csökkent a lakosság száma az erdélyi városokban
Város Idei részeredmények (megszámlált lakosok) 2002-es népszámlálásadatai
Kolozsvár 314 513 317 953
Marosvásárhely 131 753 150 041
Nagyvárad 184 861 206 614
Szatmárnémeti 97 753 115 630
Sepsiszentgyörgy 56 094 61 512
Csíkszereda 37 013 42 029
Székelyudvarhely 32 846 36 948
Kézdivásárhely 18 468 18 910
Gyergyószentmiklós 17 350 19 895
Nagyszalonta 16 889 18 074
Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 3.
Elvhűség vagy párthűség?
Az Erdélyi Magyar Néppárt létrejötte felborzolta a status quo fenntartásában érdekelt RMDSZ-es nómenklatúra tagjainak kedélyét. Ez teljes mértékben érthető, hiszen húsz év elegendő volt ahhoz, hogy nemzeti közösségünk politizáló elitjén belül feldúsuljanak az „ügyből élők” és azok, akik az „ügyért” élnek, azok, akiknek nem a pozíció a fontos, hanem a közszolgálat, a kulcspozícióktól kellően távol kerüljenek ahhoz, hogy ne veszélyeztessék az előbbiek kisded játékait.
A legkönnyebb dolog a legkisebb ellenállás mentén haladni. Az erdélyi magyar politikai aréna erőteljesen polarizált: ez egy olyan klikkérdekű politikai vonalvezetést jelent, mely mímeli a hatalommal való konfliktust, azonban csak a lényeget nem érintő konfliktusokat vállal fel, amivel komoly kényelmetlenséget nemokoz az elnyomó románhatalomnak. Apró-cseprő engedmények révén ez a mindkét félnek előnyös politika eredményesnek állítható be, s így biztosítható, hogy a választói bázis minél később csökken a bejutási küszöb alá.
Húsz év távlatából egyértelműen kijelenthető, hogy ez a politikai vonalvezetés alkalmas ugyan egy szűk elit pozícióban tartására, de teljességgel alkalmatlan közösségi perspektíva megfogalmazására. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: az idei népszámlálás újabb drasztikus létszámcsökkenéstfog regisztrálni.Vagyis ha nem áll be radikális változás az erdélyi magyarság sorsalakulásában, akkor szép csendesen elfogyunk. Mindezt nem volt nehéz előre látni két népszámlálás nélkül 1990-ben. Mégis azok, akik már a Kiáltó Szóban lefektetett programra s a konok és hajlíthatatlan autonómiaküzdelemre szerették volna építeni az akkor még közös szervezet programját, három éves koncepcionális harcot kellett folytassanak a kerékkötőkkel, a hátramozdítókkal, a román hatalom beépített vektoraival. Miután programszinten 1992 októberében győzelmet arattak, az újraszerveződő, a karrierista derékhad alig három esztendő elteltével a szervezetet más pályára állította s az autonómiaküzdelmet felváltotta a román hatalom külföldi legitimizálása. Az eredeti programhoz s a távlati célkitűzésekhez ragaszkodók előbb a szervezeten belül próbálták rákényszeríteni az RMDSZ csúcsvezetését saját programjának betartására, majd miután a szervezet az egyik legfontosabb célkitűzését, a belső népszámláson alapuló belső választások programját de facto feladta a szatmári kongresszuson, levonták a következtetést és saját szervezet alapításába fogtak. Az első két kísérlet, az MPSZ és az MPP zsákutcának bizonyult, az első az RMDSZ és a román hatalom összefonódásai, a második az MPP elnökének mindenáron való hatalomkonzerválási törekvései miatt.
Most aztláthatjuk,hogy az RMDSZ-t eredeti közösségszolgáló pályájáról eltérítők azt próbálják az EMNP-s csapatnak felróni, hogy volt mégbennük energia, eltökéltség és mersz új szervezetet alapítani. A RMDSZ elnökétől kezdve a legkisebbmegyei szervezetekig hallani a súlyos, erkölcsi jellegű vádakat.
Elég könnyű belátni, hogy nem az az elvhű, értékvezérelt ember, aki kitart egy eredeti céljait feladó, önmagából kifordult párt mellett, hanem az, aki párthovatartozástól függetlenül megmarad az eredeti célkitűzések, az eredeti eszmeiség mellett. Az elvhűség abszolút érték, a párthűség nem. Apárthűség is lehet erény, amennyiben az adott párt tisztességesen és következetesen képviseli azt az eszmeiséget, melynek szolgálatára szegődött. Az RMDSZ viszont magyar nemzeti önkormányzatból lett magyar szavazatokra építő román versenypárt. Az elvhűeket rajta kívül kell tehát keresni főszabály szerint, hogy most ne bántsuk az autonómia szervezeten belüli utóvédharcosait. Mi sem lett volna könnyebb az egykori Reform Tömörülés vezetőinek, mint szögre akasztani az autonómia-programot és beépülni az RMDSZ-apparátusába. Ennek ellenére a biztos karrier és könnyű érvényesülés helyett a rögös utat, az autonómia többfrontos harcát választották. Ahhoz, hogy most az orrhossznyi perspektíva érzékelésére képes RMDSZ-es mamelukok fröcsögjenek ellenük.
Persze sejthető volt az RMDSZ reakciója, nem várhattuk, hogy a pártpénz mellett erdélyi magyarságnak címzett támogatásokról való döntést kisajátító szervezet egykönnyen feladja politikai monopóliumát. Fogunk még hallani cifrábbakat is. De nem ez számít. Hanem az, hogy érdemi kérdésekben sikerül-e előremutató kompromisszumra jutni azokkal, akik pártkötődéstől függetlenül komolyan gondolják az erdélyi magyar ügyszolgálatot.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Néppárt létrejötte felborzolta a status quo fenntartásában érdekelt RMDSZ-es nómenklatúra tagjainak kedélyét. Ez teljes mértékben érthető, hiszen húsz év elegendő volt ahhoz, hogy nemzeti közösségünk politizáló elitjén belül feldúsuljanak az „ügyből élők” és azok, akik az „ügyért” élnek, azok, akiknek nem a pozíció a fontos, hanem a közszolgálat, a kulcspozícióktól kellően távol kerüljenek ahhoz, hogy ne veszélyeztessék az előbbiek kisded játékait.
A legkönnyebb dolog a legkisebb ellenállás mentén haladni. Az erdélyi magyar politikai aréna erőteljesen polarizált: ez egy olyan klikkérdekű politikai vonalvezetést jelent, mely mímeli a hatalommal való konfliktust, azonban csak a lényeget nem érintő konfliktusokat vállal fel, amivel komoly kényelmetlenséget nemokoz az elnyomó románhatalomnak. Apró-cseprő engedmények révén ez a mindkét félnek előnyös politika eredményesnek állítható be, s így biztosítható, hogy a választói bázis minél később csökken a bejutási küszöb alá.
Húsz év távlatából egyértelműen kijelenthető, hogy ez a politikai vonalvezetés alkalmas ugyan egy szűk elit pozícióban tartására, de teljességgel alkalmatlan közösségi perspektíva megfogalmazására. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: az idei népszámlálás újabb drasztikus létszámcsökkenéstfog regisztrálni.Vagyis ha nem áll be radikális változás az erdélyi magyarság sorsalakulásában, akkor szép csendesen elfogyunk. Mindezt nem volt nehéz előre látni két népszámlálás nélkül 1990-ben. Mégis azok, akik már a Kiáltó Szóban lefektetett programra s a konok és hajlíthatatlan autonómiaküzdelemre szerették volna építeni az akkor még közös szervezet programját, három éves koncepcionális harcot kellett folytassanak a kerékkötőkkel, a hátramozdítókkal, a román hatalom beépített vektoraival. Miután programszinten 1992 októberében győzelmet arattak, az újraszerveződő, a karrierista derékhad alig három esztendő elteltével a szervezetet más pályára állította s az autonómiaküzdelmet felváltotta a román hatalom külföldi legitimizálása. Az eredeti programhoz s a távlati célkitűzésekhez ragaszkodók előbb a szervezeten belül próbálták rákényszeríteni az RMDSZ csúcsvezetését saját programjának betartására, majd miután a szervezet az egyik legfontosabb célkitűzését, a belső népszámláson alapuló belső választások programját de facto feladta a szatmári kongresszuson, levonták a következtetést és saját szervezet alapításába fogtak. Az első két kísérlet, az MPSZ és az MPP zsákutcának bizonyult, az első az RMDSZ és a román hatalom összefonódásai, a második az MPP elnökének mindenáron való hatalomkonzerválási törekvései miatt.
Most aztláthatjuk,hogy az RMDSZ-t eredeti közösségszolgáló pályájáról eltérítők azt próbálják az EMNP-s csapatnak felróni, hogy volt mégbennük energia, eltökéltség és mersz új szervezetet alapítani. A RMDSZ elnökétől kezdve a legkisebbmegyei szervezetekig hallani a súlyos, erkölcsi jellegű vádakat.
Elég könnyű belátni, hogy nem az az elvhű, értékvezérelt ember, aki kitart egy eredeti céljait feladó, önmagából kifordult párt mellett, hanem az, aki párthovatartozástól függetlenül megmarad az eredeti célkitűzések, az eredeti eszmeiség mellett. Az elvhűség abszolút érték, a párthűség nem. Apárthűség is lehet erény, amennyiben az adott párt tisztességesen és következetesen képviseli azt az eszmeiséget, melynek szolgálatára szegődött. Az RMDSZ viszont magyar nemzeti önkormányzatból lett magyar szavazatokra építő román versenypárt. Az elvhűeket rajta kívül kell tehát keresni főszabály szerint, hogy most ne bántsuk az autonómia szervezeten belüli utóvédharcosait. Mi sem lett volna könnyebb az egykori Reform Tömörülés vezetőinek, mint szögre akasztani az autonómia-programot és beépülni az RMDSZ-apparátusába. Ennek ellenére a biztos karrier és könnyű érvényesülés helyett a rögös utat, az autonómia többfrontos harcát választották. Ahhoz, hogy most az orrhossznyi perspektíva érzékelésére képes RMDSZ-es mamelukok fröcsögjenek ellenük.
Persze sejthető volt az RMDSZ reakciója, nem várhattuk, hogy a pártpénz mellett erdélyi magyarságnak címzett támogatásokról való döntést kisajátító szervezet egykönnyen feladja politikai monopóliumát. Fogunk még hallani cifrábbakat is. De nem ez számít. Hanem az, hogy érdemi kérdésekben sikerül-e előremutató kompromisszumra jutni azokkal, akik pártkötődéstől függetlenül komolyan gondolják az erdélyi magyar ügyszolgálatot.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2011. november 3.
Autonómia: vizit Dél-Tirolban
Szeghalmi Örs szerkesztő képviseli a Bihari Naplót azon a látogatáson, amelynek során a dél-tiroli autonómát, illetve az ottani nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálják meg a meghívott újságírók.
Az olaszországi Bozen (Bolzano) városban és körzetében megejtendő vizit november 8-12 között zajlik. A meghívott mintegy 10 újságíró Európa különböző államaiból érkezik. Románia területéről összesen ketten tagjai a csapatnak: munkatársunkon kívül még a Kolozsváron megjelenő Szabadság című napilap egy reprezentánsa vesz részt a látogatáson.
A programból
A meghívó fél a Kisebbségi Nyelvű Lapok Európai Szövetsége (MIDAS), amelynek a Bihari Napló is tagja.
A látogatás során a küldöttek felkeresik majd Dél-Tirol parlamentjét, ahol fogadja őket Mauro Minitti, a parlament elnöke. Fogadást ad nekik továbbá Veronika Stirner elnökségi tag. A bozeni egyetemen is látogatást tesznek, ahol a különböző karok dékánjai lesznek a vendéglátók, valamint felkeresik a MIDAS vezetőit, Toni Ebner elnököt és Günther Rautz főtitkárt, illetőleg az Európai Akadémia (EURAC) kisebbségi kutatóközpont elnökségét is. A résztvevők a dél-tiroli sajtótermékek képviselőivel is találkoznak a program során.
Szeghalmi Örs 2006-ban ugyancsak a MIDAS meghívottjaként vett részt egy hasonló dél-tiroli látogatáson, amikoris Michl Ebner EP-képviselő, a romániai magyar közösségi törekvések egyik szakértője volt a vendéglátó.
erdon.ro
Szeghalmi Örs szerkesztő képviseli a Bihari Naplót azon a látogatáson, amelynek során a dél-tiroli autonómát, illetve az ottani nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálják meg a meghívott újságírók.
Az olaszországi Bozen (Bolzano) városban és körzetében megejtendő vizit november 8-12 között zajlik. A meghívott mintegy 10 újságíró Európa különböző államaiból érkezik. Románia területéről összesen ketten tagjai a csapatnak: munkatársunkon kívül még a Kolozsváron megjelenő Szabadság című napilap egy reprezentánsa vesz részt a látogatáson.
A programból
A meghívó fél a Kisebbségi Nyelvű Lapok Európai Szövetsége (MIDAS), amelynek a Bihari Napló is tagja.
A látogatás során a küldöttek felkeresik majd Dél-Tirol parlamentjét, ahol fogadja őket Mauro Minitti, a parlament elnöke. Fogadást ad nekik továbbá Veronika Stirner elnökségi tag. A bozeni egyetemen is látogatást tesznek, ahol a különböző karok dékánjai lesznek a vendéglátók, valamint felkeresik a MIDAS vezetőit, Toni Ebner elnököt és Günther Rautz főtitkárt, illetőleg az Európai Akadémia (EURAC) kisebbségi kutatóközpont elnökségét is. A résztvevők a dél-tiroli sajtótermékek képviselőivel is találkoznak a program során.
Szeghalmi Örs 2006-ban ugyancsak a MIDAS meghívottjaként vett részt egy hasonló dél-tiroli látogatáson, amikoris Michl Ebner EP-képviselő, a romániai magyar közösségi törekvések egyik szakértője volt a vendéglátó.
erdon.ro
2011. november 3.
A sajtónak nem tetszik Ritli
A helyi román sajtó nyomására nem nevezték ki november elején Ritli Csongort a megyei kórház élére, mondja Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
Bár az önkormányzati vezetők egyes helyi román lapoknak azt nyilatkozták, hogy a különböző beruházások befejezése teszi szükségessé azt, hogy még egy hónapig Gavrila Grebenisan legyen a megyei kórház igazgatója, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármesere szerint azonban a helyi román sajtó támadásai miatt változott az eredeti kinevezési időpont. Biró Rozália, kifejtette, hogy tulajdonképpen nem halasztották el Ritli Csongor kinevezését, hiszen a jogszabályok értelmében a sikeres versenyvizsga után harminc napon belül kell tisztségbe helyezni a győztest, de mivel Ritli Csongor egyedüliként jelentkezett erre a funkcióra, és sikeresen vizsgázott, ezért az önkormányzat vezetői eleinte úgy gondolták, hogy minél hamarabb, már november elején kinevezik őt. A helyi román sajtóban azonban összeférhetetlenségről kezdtek cikkezni abból kiindulva, hogy az egészségügyminiszter fia lett a Bihar megyei kórház igazgatója.
Ellenségeskedés
„Tekintettel arra a hihetetlen ellenségeskedésre, ahogyan a helyi román sajtó reagált arra a tényre, hogy az egészségügyminiszter fia lett a megyei kórház igazgatója, az önkormányzat vezetősége úgy döntött, hogy a kinevezésig rendelkezésre álló harminc napos határidő alatt megvizsgál minden olyan elméleti lehetőséget, ami az összeférhetetlenség problémáját felvetheti, akár Ritli Lászlóra, akár a fiára, Ritli Csongorra vonatkozóan. Ritli Csongor egyébként versenyvizsgázott az igazgatói tisztségért, és lemondott miniszteri tanácsosi pozíciójáról akkor, amikor édesapja miniszter lett. Tehát megítélésem szerint összeférhetetlenség tekintetében Ritli Csongor semmilyen váddal nem illethető” – fejtegette Biró Rozália, hozzátéve azt is, hogy Nagyváradon az önkormányzat hatáskörébe tartozik az irányítása alatt álló egészségügyi intézmények vezetőinek kinevezése, ebben a tekintetben a minisztériumnak nincsnek jogkörei. Biró Rozália véleménye szerint az ellenségeskedés egyik oka lehet az, hogy választások közelegnek, pedig, mint mondta, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy minden törvényes pályázati lehetőséget sikerüljön megragadni a megyei egészségügyi szolgáltatások és intézmények fejlesztéséhez addig, amíg bihari a miniszter, és ebben a tekintetben csak pozitívan hathat az, ha a miniszter fia a megyei kórház igazgatója. Majd hozzátette: körültekintően megvizsgálnak minden összeférhetetlenségi lehetőséget, hogy a jövében még elméleti nyomás se legyen az önkormányzaton és az egyészségügyi intézmény vezetőjén.
Szokványos
Megkérdeztük az ügyben az érintettet, Ritli Csongort is, aki elárulta, hogy ő eleve úgy tudta, hogy csak december közepén fogják kinevezni. Az új kórházigazgató felidézte azt, hogy a félixfürdői rekuperációs kórház esetében is októberben vett részt a versenyvizsgán és csak december közepén nevezték ki, tehát a mostani helyzetet is szokványosnak tekinti. Ritli Csongor végezetül elárulta, hogy csak a vizsga időtartama rövidült le azáltal, hogy csak egy jelentkező volt a megyei kórház menedzseri tisztségére, de maga a kinevezési eljárás nem, majd hozzátette: minden bizonnyal át fogja venni a megyei kórház menedzselését.
Pap István
erdon.ro
A helyi román sajtó nyomására nem nevezték ki november elején Ritli Csongort a megyei kórház élére, mondja Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
Bár az önkormányzati vezetők egyes helyi román lapoknak azt nyilatkozták, hogy a különböző beruházások befejezése teszi szükségessé azt, hogy még egy hónapig Gavrila Grebenisan legyen a megyei kórház igazgatója, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármesere szerint azonban a helyi román sajtó támadásai miatt változott az eredeti kinevezési időpont. Biró Rozália, kifejtette, hogy tulajdonképpen nem halasztották el Ritli Csongor kinevezését, hiszen a jogszabályok értelmében a sikeres versenyvizsga után harminc napon belül kell tisztségbe helyezni a győztest, de mivel Ritli Csongor egyedüliként jelentkezett erre a funkcióra, és sikeresen vizsgázott, ezért az önkormányzat vezetői eleinte úgy gondolták, hogy minél hamarabb, már november elején kinevezik őt. A helyi román sajtóban azonban összeférhetetlenségről kezdtek cikkezni abból kiindulva, hogy az egészségügyminiszter fia lett a Bihar megyei kórház igazgatója.
Ellenségeskedés
„Tekintettel arra a hihetetlen ellenségeskedésre, ahogyan a helyi román sajtó reagált arra a tényre, hogy az egészségügyminiszter fia lett a megyei kórház igazgatója, az önkormányzat vezetősége úgy döntött, hogy a kinevezésig rendelkezésre álló harminc napos határidő alatt megvizsgál minden olyan elméleti lehetőséget, ami az összeférhetetlenség problémáját felvetheti, akár Ritli Lászlóra, akár a fiára, Ritli Csongorra vonatkozóan. Ritli Csongor egyébként versenyvizsgázott az igazgatói tisztségért, és lemondott miniszteri tanácsosi pozíciójáról akkor, amikor édesapja miniszter lett. Tehát megítélésem szerint összeférhetetlenség tekintetében Ritli Csongor semmilyen váddal nem illethető” – fejtegette Biró Rozália, hozzátéve azt is, hogy Nagyváradon az önkormányzat hatáskörébe tartozik az irányítása alatt álló egészségügyi intézmények vezetőinek kinevezése, ebben a tekintetben a minisztériumnak nincsnek jogkörei. Biró Rozália véleménye szerint az ellenségeskedés egyik oka lehet az, hogy választások közelegnek, pedig, mint mondta, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy minden törvényes pályázati lehetőséget sikerüljön megragadni a megyei egészségügyi szolgáltatások és intézmények fejlesztéséhez addig, amíg bihari a miniszter, és ebben a tekintetben csak pozitívan hathat az, ha a miniszter fia a megyei kórház igazgatója. Majd hozzátette: körültekintően megvizsgálnak minden összeférhetetlenségi lehetőséget, hogy a jövében még elméleti nyomás se legyen az önkormányzaton és az egyészségügyi intézmény vezetőjén.
Szokványos
Megkérdeztük az ügyben az érintettet, Ritli Csongort is, aki elárulta, hogy ő eleve úgy tudta, hogy csak december közepén fogják kinevezni. Az új kórházigazgató felidézte azt, hogy a félixfürdői rekuperációs kórház esetében is októberben vett részt a versenyvizsgán és csak december közepén nevezték ki, tehát a mostani helyzetet is szokványosnak tekinti. Ritli Csongor végezetül elárulta, hogy csak a vizsga időtartama rövidült le azáltal, hogy csak egy jelentkező volt a megyei kórház menedzseri tisztségére, de maga a kinevezési eljárás nem, majd hozzátette: minden bizonnyal át fogja venni a megyei kórház menedzselését.
Pap István
erdon.ro
2011. november 3.
Cenzus: híjával találtattunk
Szociológusok becslése szerint 18,5 millióra csökkent a romániai lakosság száma
A kérdőívek feldolgozásakor derül majd ki, hogy népszámláláson tapasztalt visszaélések torzították-e a magyar népességre vonatkozó adatokat, és ha ennek lesznek jelei, az RMDSZ kész az Európai Uniónál bepanaszolni a román hatóságokat.
Csak a későbbiekben derül majd ki, hogy a hétfőn este lezárult romániai népszámláláson tapasztalt visszaélések torzították-e a magyar népességre vonatkozó adatokat – nyilatkozta lapunknak Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára emlékeztetett: a szövetség zöld számaira „több ezer” hívás érkezett a népszámlálás ideje alatt, ám csak egy részük szólt visszaélésekre vonatkozó panaszokról, sokan tájékoztatást, eligazítást kértek a cenzus menetéről.
Az egyik leggyakrabban jelzett rendellenesség az volt, hogy a számlálóbiztos nem tette fel a megkeresett személy etnokulturális jellemzőire (nemzetiség, anyanyelv, vallás) vonatkozó kérdéseket. „Ezekre a kérdésekre a megkeresett személynek nem volt kötelező válaszolni, ám a számlálóbiztosoknak kötelező volt rákérdezni az adatokra” – magyarázta. Emlékeztetett arra is, hogy korábban a beérkezett panaszok nyomán az RMDSZ felszólítására az Országos Statisztikai Intézet (INS) több településen is elvégezte a szükséges korrekciókat.
Kovács tájékoztatása szerint jelenleg a szövetség megyei szervezetei összesítik a regisztrált, írásban tett óvások számát, s részben ezek alapján lehet megállapítani, mekkora lehetett az aránya a visszaéléseknek. Emellett rendellenességekre utalhat az is, ha a feldolgozás folyamán kiderül: aránytalanul sok a vegyes lakosságú településeken azoknak a kérdőíveknek a száma, amelyeken nem szerepelnek a nemzetiségre vonatkozó adatok.
„A tapasztalt visszaélések mennyisége és milyensége függvényében döntjük el, hogy milyen lépéseket teszünk a továbbiakban, akár Bukarest, akár Brüsszel irányában” – magyarázta. Az RMDSZ főtitkára mindemellett nem gondolja úgy, hogy a rendellenességek a magyarság ellen irányuló, tudatos kampány részei lettek volna. „Nagy szerepet játszott ebben a kérdezőbiztosok képzetlensége, a népszámlálás szervezetlensége. Nem csodálom, hogy az Országos Statisztikai Intézet vezetője a lemondását fontolgatja” – mondta Kovács.
A főtitkár hasznosnak nevezte az RMDSZ népszámlálás előtti tájékoztatási kampányait. „Szerintem a romániai magyarok 95 százaléka egy percig sem volt bizonytalan azzal kapcsolatban, milyen nemzetiséget diktáljon be a kérdezőbiztosnak. A tájékoztató kampányaink a maradék 5 százalék mozgósítását célozták” – jelentette Kovács Péter, aki példaértékűnek nevezte az egyházak, a civil szervezetek összefogását annak érdekében, hogy a népszámlálás az erdélyi magyarság szempontjából sikeres legyen.
Beszédes számok
Mint ismert, az INS hétfőn ismertetett adatai szerint a kérdezőbiztosok összesen 8.387.153 lakást és 19.599.506 személyt regisztráltak a népszámlálás során. Ez a szám azonban nem azonos Románia állandó lakosságának számával. Az INS fel is hívta a figyelmet, hogy a közölt adatok nem tartalmazzák a különböző intézményekhez (például a hadsereghez) tartozó személyek, illetve a bentlakásokban élő egyetemisták számát. A statisztikusok január végére ígérték az első reális, ám ideiglenes adatokat az összlakosságról.
A statisztikai hivatal által hétfőn közölt adatok azonban így is beszédesek. Ezek alapján Kiss Tamás szociológus úgy becsülte, hogy 18,5 millió körüli lehet Románia állandó lakosságának száma.
A szakember emlékeztetetett, hogy a számlálóbiztosok által jelentett mintegy 19,6 millió főhöz hozzáadódik ugyan a bentlakásban élő egyetemisták vagy a kaszárnyákban regisztrált katonák száma, ám levonódik egy jóval jelentősebb tétel, a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó személyek száma. „Ezt az utóbbi, vélhetően milliós nagyságrendű tételt a legtöbb megyében beleszámolták a jelentésükbe a kérdezőbiztosok” – magyarázta Kiss Tamás.
Erőteljes szuburbanizáció
A szociológus szerint a hétfőn közölt adatok érdekessége, hogy az úgynevezett szuburbanizációs folyamat (a városból a város környéki településekre történő költözés) erőteljesebb, mint amire a szakemberek számítottak. Kiemelkedő ebből a szempontból Kolozsvár esete: az önkormányzat 400 ezer fölé várta a lakosság számát, ehhez képest a kérdezőbiztosok 314 ezer főt regisztráltak a kincses városban a népszámlálás alatt.
Ilyés Gyula: nem bírságolunk senkit!
Nem hajlandók megbírságolni a polgármesterek azokat, akik megtagadták a személyi számuk közlését a számlálóbiztosoktól. „Hogyan büntessen meg egy állami hatóság valakit azért, mert egy másik állami hatóság félretájékoztatta? Ez nem normális, egyetlen bírságot sem fogunk kiszabni” – jelentette ki a Hotnewsnak Ilyés Gyula.
Szatmárnémeti polgármestere arra utalt, hogy korábban a statisztikai hivatal (INS) szóvivője közölte: nem kötelező a személyi szám rögzítése a népszámláláskor. Utóbb a szóvivőt menesztették, s a hivatal vezetői megerősítették: az adat közlése kötelező, megtagadásáért 4-5 ezer lejes bírság is kiszabható.
„Ez az adat az egyetemisták számát, illetve a huzamosabb ideje külföldön tartózkodó személyek számát is magában foglalja, s ha ezeket levonjuk, 300 ezer alatt lehet Kolozsvár reális népességszáma. Tehát az önkormányzat hatalmasat tévedett, ami azzal magyarázható, hogy Kolozsvárt sokkal többen használják életterükként, mint ahányan laknak is a városban” – magyarázta Kiss Tamás. Ezt szerinte kiválóan illusztrálja, hogy Szászfenes népességszáma például 22 ezer lett, vagyis nagyobb, mint Aranyosgyéresé. Ehhez hasonlóan ugrott Gyalu, Kisbács és Apahida népességszáma is
Kiss szerint a székelyföldi adatok alapján megkockáztatható az a kijelentés, hogy a népességcsökkenés ebben a régióban kisebb az országos átlagnál. A szociológus szerint ezt elsősorban a migrációs folyamatok változásai magyarázzák. „A kilencvenes évekkel szemben, amikor Székelyföldről erősebb volt a kivándorlás, mint máshonnan az országban, jelenleg a régió alulreprezentált a migrációs folyamatokban” – véli a szociológus.
Emil Bochoz fordult az EMNT és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt nyílt levélben jelezte Emil Boc kormányfőnek és Traian Igaş belügyminiszternek a népszámlálási megfigyelőik által tapasztalt szabálytalanságokat.
A levél tartalmát tegnap Kolozsváron sajtótájékoztatón ismertette Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke. A két szervezet azt szeretné, ha a népszámlálási megfigyelők a végeredmények közzétételéig követhetnék az adatfeldolgozást, ennek érdekében perelni is hajlandók. Toró hangsúlyozta: ha kiderül, hogy a népszámlálás eredményeit meghamisították, az EMNT és az EMNP panaszt tesz az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentnél.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Szociológusok becslése szerint 18,5 millióra csökkent a romániai lakosság száma
A kérdőívek feldolgozásakor derül majd ki, hogy népszámláláson tapasztalt visszaélések torzították-e a magyar népességre vonatkozó adatokat, és ha ennek lesznek jelei, az RMDSZ kész az Európai Uniónál bepanaszolni a román hatóságokat.
Csak a későbbiekben derül majd ki, hogy a hétfőn este lezárult romániai népszámláláson tapasztalt visszaélések torzították-e a magyar népességre vonatkozó adatokat – nyilatkozta lapunknak Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára emlékeztetett: a szövetség zöld számaira „több ezer” hívás érkezett a népszámlálás ideje alatt, ám csak egy részük szólt visszaélésekre vonatkozó panaszokról, sokan tájékoztatást, eligazítást kértek a cenzus menetéről.
Az egyik leggyakrabban jelzett rendellenesség az volt, hogy a számlálóbiztos nem tette fel a megkeresett személy etnokulturális jellemzőire (nemzetiség, anyanyelv, vallás) vonatkozó kérdéseket. „Ezekre a kérdésekre a megkeresett személynek nem volt kötelező válaszolni, ám a számlálóbiztosoknak kötelező volt rákérdezni az adatokra” – magyarázta. Emlékeztetett arra is, hogy korábban a beérkezett panaszok nyomán az RMDSZ felszólítására az Országos Statisztikai Intézet (INS) több településen is elvégezte a szükséges korrekciókat.
Kovács tájékoztatása szerint jelenleg a szövetség megyei szervezetei összesítik a regisztrált, írásban tett óvások számát, s részben ezek alapján lehet megállapítani, mekkora lehetett az aránya a visszaéléseknek. Emellett rendellenességekre utalhat az is, ha a feldolgozás folyamán kiderül: aránytalanul sok a vegyes lakosságú településeken azoknak a kérdőíveknek a száma, amelyeken nem szerepelnek a nemzetiségre vonatkozó adatok.
„A tapasztalt visszaélések mennyisége és milyensége függvényében döntjük el, hogy milyen lépéseket teszünk a továbbiakban, akár Bukarest, akár Brüsszel irányában” – magyarázta. Az RMDSZ főtitkára mindemellett nem gondolja úgy, hogy a rendellenességek a magyarság ellen irányuló, tudatos kampány részei lettek volna. „Nagy szerepet játszott ebben a kérdezőbiztosok képzetlensége, a népszámlálás szervezetlensége. Nem csodálom, hogy az Országos Statisztikai Intézet vezetője a lemondását fontolgatja” – mondta Kovács.
A főtitkár hasznosnak nevezte az RMDSZ népszámlálás előtti tájékoztatási kampányait. „Szerintem a romániai magyarok 95 százaléka egy percig sem volt bizonytalan azzal kapcsolatban, milyen nemzetiséget diktáljon be a kérdezőbiztosnak. A tájékoztató kampányaink a maradék 5 százalék mozgósítását célozták” – jelentette Kovács Péter, aki példaértékűnek nevezte az egyházak, a civil szervezetek összefogását annak érdekében, hogy a népszámlálás az erdélyi magyarság szempontjából sikeres legyen.
Beszédes számok
Mint ismert, az INS hétfőn ismertetett adatai szerint a kérdezőbiztosok összesen 8.387.153 lakást és 19.599.506 személyt regisztráltak a népszámlálás során. Ez a szám azonban nem azonos Románia állandó lakosságának számával. Az INS fel is hívta a figyelmet, hogy a közölt adatok nem tartalmazzák a különböző intézményekhez (például a hadsereghez) tartozó személyek, illetve a bentlakásokban élő egyetemisták számát. A statisztikusok január végére ígérték az első reális, ám ideiglenes adatokat az összlakosságról.
A statisztikai hivatal által hétfőn közölt adatok azonban így is beszédesek. Ezek alapján Kiss Tamás szociológus úgy becsülte, hogy 18,5 millió körüli lehet Románia állandó lakosságának száma.
A szakember emlékeztetetett, hogy a számlálóbiztosok által jelentett mintegy 19,6 millió főhöz hozzáadódik ugyan a bentlakásban élő egyetemisták vagy a kaszárnyákban regisztrált katonák száma, ám levonódik egy jóval jelentősebb tétel, a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó személyek száma. „Ezt az utóbbi, vélhetően milliós nagyságrendű tételt a legtöbb megyében beleszámolták a jelentésükbe a kérdezőbiztosok” – magyarázta Kiss Tamás.
Erőteljes szuburbanizáció
A szociológus szerint a hétfőn közölt adatok érdekessége, hogy az úgynevezett szuburbanizációs folyamat (a városból a város környéki településekre történő költözés) erőteljesebb, mint amire a szakemberek számítottak. Kiemelkedő ebből a szempontból Kolozsvár esete: az önkormányzat 400 ezer fölé várta a lakosság számát, ehhez képest a kérdezőbiztosok 314 ezer főt regisztráltak a kincses városban a népszámlálás alatt.
Ilyés Gyula: nem bírságolunk senkit!
Nem hajlandók megbírságolni a polgármesterek azokat, akik megtagadták a személyi számuk közlését a számlálóbiztosoktól. „Hogyan büntessen meg egy állami hatóság valakit azért, mert egy másik állami hatóság félretájékoztatta? Ez nem normális, egyetlen bírságot sem fogunk kiszabni” – jelentette ki a Hotnewsnak Ilyés Gyula.
Szatmárnémeti polgármestere arra utalt, hogy korábban a statisztikai hivatal (INS) szóvivője közölte: nem kötelező a személyi szám rögzítése a népszámláláskor. Utóbb a szóvivőt menesztették, s a hivatal vezetői megerősítették: az adat közlése kötelező, megtagadásáért 4-5 ezer lejes bírság is kiszabható.
„Ez az adat az egyetemisták számát, illetve a huzamosabb ideje külföldön tartózkodó személyek számát is magában foglalja, s ha ezeket levonjuk, 300 ezer alatt lehet Kolozsvár reális népességszáma. Tehát az önkormányzat hatalmasat tévedett, ami azzal magyarázható, hogy Kolozsvárt sokkal többen használják életterükként, mint ahányan laknak is a városban” – magyarázta Kiss Tamás. Ezt szerinte kiválóan illusztrálja, hogy Szászfenes népességszáma például 22 ezer lett, vagyis nagyobb, mint Aranyosgyéresé. Ehhez hasonlóan ugrott Gyalu, Kisbács és Apahida népességszáma is
Kiss szerint a székelyföldi adatok alapján megkockáztatható az a kijelentés, hogy a népességcsökkenés ebben a régióban kisebb az országos átlagnál. A szociológus szerint ezt elsősorban a migrációs folyamatok változásai magyarázzák. „A kilencvenes évekkel szemben, amikor Székelyföldről erősebb volt a kivándorlás, mint máshonnan az országban, jelenleg a régió alulreprezentált a migrációs folyamatokban” – véli a szociológus.
Emil Bochoz fordult az EMNT és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt nyílt levélben jelezte Emil Boc kormányfőnek és Traian Igaş belügyminiszternek a népszámlálási megfigyelőik által tapasztalt szabálytalanságokat.
A levél tartalmát tegnap Kolozsváron sajtótájékoztatón ismertette Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke. A két szervezet azt szeretné, ha a népszámlálási megfigyelők a végeredmények közzétételéig követhetnék az adatfeldolgozást, ennek érdekében perelni is hajlandók. Toró hangsúlyozta: ha kiderül, hogy a népszámlálás eredményeit meghamisították, az EMNT és az EMNP panaszt tesz az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentnél.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 3.
Védik a „nemzetet”
Egyhangúlag elfogadhatatlannak nevezték a román politikai pártok az RMDSZ azon alkotmánymódosító javaslatát, amely az alaptörvény első fejezetéből törölné a Románia nemzetállami jellegére vonatkozó kitételt.
Egyhangúlag elfogadhatatlannak nevezték a román politikai pártok az RMDSZ azon alkotmánymódosító javaslatát, amely az alaptörvény első fejezetéből törölné a Románia nemzetállami jellegére vonatkozó kitételt. Ioan Oltean, a Demokrata Liberális Párt (PDL) főtitkára szerint alakulata határozottan elutasítja a javaslatot. „Biztosan állíthatom, hogy a képviselőház jogi bizottsága megvitatja és elutasítja az RMDSZ indítványát.
A PDL szerint a kezdeményezés teljes mértékben alkotmányellenes, és nem felel meg a valóságnak” – fogalmazott Oltean. Pártbeli kollégája, Roberta Anastase alsóházi elnök szerint erről a kérdésről még csak tárgyalni sem lehet. „Erről nem tárgyalunk, fel sem merül témaként” – szögezte le.
A másik koalíciós alakulat, az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) tiszteletbeli elnöke, Cristian Diaconescu módosíthatatlannak nevezte az állam alapvető szerkezetével kapcsolatos alkotmányos előírásokat. „Most az ország adminisztratív-területi átszervezése a fontos Románia európaibbá válása érdekében, nem az enklávék létrehozása irányában” – mondta.
Hasonló álláspontra helyezkedtek az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetői is. Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök választási fogásnak nevezte az RMDSZ kezdeményezését. Hozzátette: pártja szerint nem szabad módosítani 2012-ben az alaptörvényt, hiszen a jövő esztendő választási év. Ponta úgy véli, hogy az RMDSZ azért javasolta a nemzetállam fogalmának törlését, hogy szavazatokat nyerjen a magyarok körében. Mircea Duşa, a PSD Hargita megyéből származó képviselőházi frakcióvezetője szerint javaslatával az RMDSZ megpróbálja kihasználni az országban uralkodó káoszt, példaként pedig azt hozta fel, hogy Hargita és Kovászna megye máris „állam az államban”.
Varga Attila, az RMDSZ alkotmányjogász képviselője a Transindex hírportálnak arról beszélt, hogy a szövetség következetességének bizonyítéka a nemzetállam kifejezés törlésére vonatkozó módosító indítvány, hiszen az 1991-es alkotmány elfogadásakor, majd annak 2003-ban történt módosításakor is ugyanezt javasolták.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Egyhangúlag elfogadhatatlannak nevezték a román politikai pártok az RMDSZ azon alkotmánymódosító javaslatát, amely az alaptörvény első fejezetéből törölné a Románia nemzetállami jellegére vonatkozó kitételt.
Egyhangúlag elfogadhatatlannak nevezték a román politikai pártok az RMDSZ azon alkotmánymódosító javaslatát, amely az alaptörvény első fejezetéből törölné a Románia nemzetállami jellegére vonatkozó kitételt. Ioan Oltean, a Demokrata Liberális Párt (PDL) főtitkára szerint alakulata határozottan elutasítja a javaslatot. „Biztosan állíthatom, hogy a képviselőház jogi bizottsága megvitatja és elutasítja az RMDSZ indítványát.
A PDL szerint a kezdeményezés teljes mértékben alkotmányellenes, és nem felel meg a valóságnak” – fogalmazott Oltean. Pártbeli kollégája, Roberta Anastase alsóházi elnök szerint erről a kérdésről még csak tárgyalni sem lehet. „Erről nem tárgyalunk, fel sem merül témaként” – szögezte le.
A másik koalíciós alakulat, az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) tiszteletbeli elnöke, Cristian Diaconescu módosíthatatlannak nevezte az állam alapvető szerkezetével kapcsolatos alkotmányos előírásokat. „Most az ország adminisztratív-területi átszervezése a fontos Románia európaibbá válása érdekében, nem az enklávék létrehozása irányában” – mondta.
Hasonló álláspontra helyezkedtek az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetői is. Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök választási fogásnak nevezte az RMDSZ kezdeményezését. Hozzátette: pártja szerint nem szabad módosítani 2012-ben az alaptörvényt, hiszen a jövő esztendő választási év. Ponta úgy véli, hogy az RMDSZ azért javasolta a nemzetállam fogalmának törlését, hogy szavazatokat nyerjen a magyarok körében. Mircea Duşa, a PSD Hargita megyéből származó képviselőházi frakcióvezetője szerint javaslatával az RMDSZ megpróbálja kihasználni az országban uralkodó káoszt, példaként pedig azt hozta fel, hogy Hargita és Kovászna megye máris „állam az államban”.
Varga Attila, az RMDSZ alkotmányjogász képviselője a Transindex hírportálnak arról beszélt, hogy a szövetség következetességének bizonyítéka a nemzetállam kifejezés törlésére vonatkozó módosító indítvány, hiszen az 1991-es alkotmány elfogadásakor, majd annak 2003-ban történt módosításakor is ugyanezt javasolták.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 3.
Dacia lett a nagyszalontai Arany gimnázium
Arany János neve helyett a Dacia felirat szerepel majd a nagyszalontai főgimnáziumának homlokzatán. Egyhangúlag döntött erről a tanári kar. „Most, hogy különvált a magyar iskola, úgy gondolom, mi is változtathatunk nevet, hiszen Arany János számunkra kevésbé jelentős, mint a volt magyar kollégáknak. A Dacia nevet azért választottuk, mert mindannyian tudjuk, ez volt a román nép bölcsője - mondja Liviu Galea, az iskola igazgatója.
Az önkormányzat tehetetlen a névváltoztatással szemben. A polgármester azt mondja: a tanári karnak ez jogában áll. A magyar osztályokat nyáron az önálló magyar iskolába költöztették, így az iskolában kizárólag román osztályok maradtak.
Az önkormányzatnak semmilyen beleszólása nincs abba, hogy az oktatási intézmény milyen nevet választ magának. „Mi úgy gondoljuk viszont, hogy ez jelzés a magyarságnak, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz magyar a városvezetés, a románok mindent át fognak írni, még a történelmünket is” – jelentette ki Török László polgármester.
A magyar diákoknak külön iskolát alapítottak, Arany János Iskolacsoport néven, az intézmény ápolja tovább a nagy költő emlékét.
A főgimnázium egyébként 102 évig viselte Arany János nevét: olyan hírességek tanultak ott, mint Kodály Zoltán zeneszerző, Kulin György csillagász, vagy Sinka István író.
hirado.hu
Manna.ro
Arany János neve helyett a Dacia felirat szerepel majd a nagyszalontai főgimnáziumának homlokzatán. Egyhangúlag döntött erről a tanári kar. „Most, hogy különvált a magyar iskola, úgy gondolom, mi is változtathatunk nevet, hiszen Arany János számunkra kevésbé jelentős, mint a volt magyar kollégáknak. A Dacia nevet azért választottuk, mert mindannyian tudjuk, ez volt a román nép bölcsője - mondja Liviu Galea, az iskola igazgatója.
Az önkormányzat tehetetlen a névváltoztatással szemben. A polgármester azt mondja: a tanári karnak ez jogában áll. A magyar osztályokat nyáron az önálló magyar iskolába költöztették, így az iskolában kizárólag román osztályok maradtak.
Az önkormányzatnak semmilyen beleszólása nincs abba, hogy az oktatási intézmény milyen nevet választ magának. „Mi úgy gondoljuk viszont, hogy ez jelzés a magyarságnak, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz magyar a városvezetés, a románok mindent át fognak írni, még a történelmünket is” – jelentette ki Török László polgármester.
A magyar diákoknak külön iskolát alapítottak, Arany János Iskolacsoport néven, az intézmény ápolja tovább a nagy költő emlékét.
A főgimnázium egyébként 102 évig viselte Arany János nevét: olyan hírességek tanultak ott, mint Kodály Zoltán zeneszerző, Kulin György csillagász, vagy Sinka István író.
hirado.hu
Manna.ro
2011. november 4.
7 millió alá csökkent Erdély népessége
Rohamléptekkel csökken Románia lakossága. Az október végén zajlott népszámlálás során az országban 19,599 millió személyt regisztráltak, bő 2,1 millióval kevesebbet, mint 2002-ben, amikor még 21,68 milliót találtak a népszámlálók.
A csökkenés még nagyobb méretű lehet, mivel a 19,6 milliós számba olyanokat is bevettek, akik több mint egy éve külföldön élnek. A végleges számot úgy számítják ki, hogy az októberben regisztrált 19,6 millió főhöz hozzáadják a bentlakásokban élő egyetemisták vagy a kaszárnyákban regisztrált katonák számát, viszont levonják a jóval jelentősebb tételt, a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó személyek számát, ami akár milliós nagyságrendű is lehet. Ami olyan 19 millió körüli stabil lakosságot eredményezhet országos szinten, ugyanannyit, mint amennyit az 1966-os népszámláláskor regisztráltak az országban. Vagyis Ceauşescu erőltetett népesedési politikája fabatkát sem ér, Románia mai lakossága nagyjából ott forog, mint 45 évvel ezelőtt!
Erdélyi helyzetkép
A lakosság az ország 40 megyéjében és Bukarestben is csökkent, kivételt csupán Ilfov megye képez, ahol a növekedés nyilván a fővárosból kiköltözöttekre vezethető vissza. Az apadás mértéke azonban vidékről vidékre, megyéről megyére változik. A tágabb értelembe vett Erdély lakossága 6,64 millióra csökkent, míg 2002-ben még 7,22 millió volt. Vagyis kevesebb, mint egy évtized alatt Erdély népessége 8,1%-kal csökkent, ami kisebb az országos 9,6%-os fogyáshoz képest.
Megyékre és történelmi vidékekre bontva, a csökkenést a következő táblázat mutatja:
Régió/Megye Lakosság 2011 Lakosság 2002 Csökkenés aránya
(ezer főben) (ezer főben) (%-ban)
Partium 1779 1939 8,3
Arad 412 462 10,8
Bihar 559 600 6,8
Máramaros 472 510 7,5
Szatmár 336 367 8,5
Bánság 943 1011 6,7
Krassó-Szörény 288 333 13,5
Temes 655 678 3,4
Történelmi Erdély 3918 4273 8,3
Beszterce-Naszód 301 312 3,5
Brassó 530 589 10,0
Fehér 342 383 10,7
Hargita 305 326 6,4
Hunyad 410 487 15,8
Kolozs 675 703 4,0
Kovászna 211 222 5,0
Maros 541 581 6,9
Szilágy 226 248 8,9
Szeben 377 422 10,7
Erdély összesen 6640 7223 8,1
Amint a táblázatból is kiderül, a tágabb értelembe vett Erdélyben Temes megyében csökken legkevésbé a lakosság, csupán 3,4%-kal és Kolozs megyében az apadás az erdélyi és országos átlagnak felét sem érte el, ami nyilván Temesvár, illetve Kolozsvár gazdasági, tudományos és kulturális vonzerejének köszönhető. Beszterce-Naszód és a székelyföldi Kovászna megye is aránylag jól állnak, népességfogyásuk nem haladja meg az 5%-ot.
Ellenben Arad, Fehér, Szeben, Krassó-Szörény és különösképpen Hunyad megyében a csökkenés nemcsak az erdélyi, hanem az országos átlagot is meghaladja. Hunyad esetén majdnem duplája az erdélyi szintnek. Az aggasztó méretű fogyatkozás alighanem a súlyos gazdasági helyzetre vezethető vissza, a nehézipar immár két évtizedes válsága nyomán egyre többen próbálnak máshol – részben külföldön – boldogulni. A hasonló nehézipari adottságú szomszédos Krassó-Szörény szintén rendkívül magas népességfogyása mögött ugyanezek az okok húzódnak meg.
Erdély többi megyéjében – főleg Észak-Erdélyben – a fogyás mértéke a két véglet között alakult, többnyire az erdélyi és országos átlag alatt, vagy annak környékén.
Hunyadi mélyrepülés, avagy 50 év után Déva megelőzi Vajdahunyadot
Hunyad megyében a lakosság mindenekelőtt a városokban fogy, az erőltetett iparosítás ugyanis ide összpontosult. A nagyobb városok népességcsökkenését a következő táblázat mutatja:
Város Lakosság 2011 Lakosság 2002 Fogyás aránya
(%-ban)
Déva 57 565 69 557 17,2
Vajdahunyad 57 524 71 257 19,3
Petrozsény 35 239 45 195 22,0
Vulkán 25 036 29 748 15,8
Lupény 23 039 30 642 24,8
Petrilla 21 672 25 840 16,1
Szászváros 18 823 21 213 11,3
A Zsil-völgyi bányászvárosok roppant nagy népességfogyása még a kohászatra alapuló Vajdahunyadét is meghaladja. Amúgy a kohászváros lakossága 41 fővel kisebb, mint a megyeszékhelyé, ami azt jelenti, hogy 50 után ismét az adminisztratív jellegű Déva a megye legnagyobb városa. Eme státust a hatvanas évek elején, a Vajdahunyadot felpumpáló szocialista iparosítás fénykorában veszítette el.
Magyar kilátások
Az eddig nyilvánosságra került népszámlálási adatok (amolyan előzetes előzetese) azonban nem tartalmaznak adatokat a nemzetiségi viszonyokról, hiszen az erről szóló adatok feldolgozása még csak most kezdődött el. A magyarság létszámának változása azonban aligha térhet el lényegesen az Erdélyben tapasztalt össznépességi tendenciáktól. A megyei adatok pedig arra utalnak, hogy ha abszolút számban csökken is a magyarok száma, a magyarság népességen belüli aránya növekedik. A nagy számban magyarok által lakott megyékben (Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna) ugyanis a népességfogyás kisebb méretű, mint az erdélyi vagy az országos átlag. Ami alighanem arra utal, hogy a kolozsvári demográfusok mérsékelten optimista számításai nem alaptalanok. Remélhetőleg a dél-erdélyi szórványban sem lesz katasztrofális a helyzet.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Rohamléptekkel csökken Románia lakossága. Az október végén zajlott népszámlálás során az országban 19,599 millió személyt regisztráltak, bő 2,1 millióval kevesebbet, mint 2002-ben, amikor még 21,68 milliót találtak a népszámlálók.
A csökkenés még nagyobb méretű lehet, mivel a 19,6 milliós számba olyanokat is bevettek, akik több mint egy éve külföldön élnek. A végleges számot úgy számítják ki, hogy az októberben regisztrált 19,6 millió főhöz hozzáadják a bentlakásokban élő egyetemisták vagy a kaszárnyákban regisztrált katonák számát, viszont levonják a jóval jelentősebb tételt, a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó személyek számát, ami akár milliós nagyságrendű is lehet. Ami olyan 19 millió körüli stabil lakosságot eredményezhet országos szinten, ugyanannyit, mint amennyit az 1966-os népszámláláskor regisztráltak az országban. Vagyis Ceauşescu erőltetett népesedési politikája fabatkát sem ér, Románia mai lakossága nagyjából ott forog, mint 45 évvel ezelőtt!
Erdélyi helyzetkép
A lakosság az ország 40 megyéjében és Bukarestben is csökkent, kivételt csupán Ilfov megye képez, ahol a növekedés nyilván a fővárosból kiköltözöttekre vezethető vissza. Az apadás mértéke azonban vidékről vidékre, megyéről megyére változik. A tágabb értelembe vett Erdély lakossága 6,64 millióra csökkent, míg 2002-ben még 7,22 millió volt. Vagyis kevesebb, mint egy évtized alatt Erdély népessége 8,1%-kal csökkent, ami kisebb az országos 9,6%-os fogyáshoz képest.
Megyékre és történelmi vidékekre bontva, a csökkenést a következő táblázat mutatja:
Régió/Megye Lakosság 2011 Lakosság 2002 Csökkenés aránya
(ezer főben) (ezer főben) (%-ban)
Partium 1779 1939 8,3
Arad 412 462 10,8
Bihar 559 600 6,8
Máramaros 472 510 7,5
Szatmár 336 367 8,5
Bánság 943 1011 6,7
Krassó-Szörény 288 333 13,5
Temes 655 678 3,4
Történelmi Erdély 3918 4273 8,3
Beszterce-Naszód 301 312 3,5
Brassó 530 589 10,0
Fehér 342 383 10,7
Hargita 305 326 6,4
Hunyad 410 487 15,8
Kolozs 675 703 4,0
Kovászna 211 222 5,0
Maros 541 581 6,9
Szilágy 226 248 8,9
Szeben 377 422 10,7
Erdély összesen 6640 7223 8,1
Amint a táblázatból is kiderül, a tágabb értelembe vett Erdélyben Temes megyében csökken legkevésbé a lakosság, csupán 3,4%-kal és Kolozs megyében az apadás az erdélyi és országos átlagnak felét sem érte el, ami nyilván Temesvár, illetve Kolozsvár gazdasági, tudományos és kulturális vonzerejének köszönhető. Beszterce-Naszód és a székelyföldi Kovászna megye is aránylag jól állnak, népességfogyásuk nem haladja meg az 5%-ot.
Ellenben Arad, Fehér, Szeben, Krassó-Szörény és különösképpen Hunyad megyében a csökkenés nemcsak az erdélyi, hanem az országos átlagot is meghaladja. Hunyad esetén majdnem duplája az erdélyi szintnek. Az aggasztó méretű fogyatkozás alighanem a súlyos gazdasági helyzetre vezethető vissza, a nehézipar immár két évtizedes válsága nyomán egyre többen próbálnak máshol – részben külföldön – boldogulni. A hasonló nehézipari adottságú szomszédos Krassó-Szörény szintén rendkívül magas népességfogyása mögött ugyanezek az okok húzódnak meg.
Erdély többi megyéjében – főleg Észak-Erdélyben – a fogyás mértéke a két véglet között alakult, többnyire az erdélyi és országos átlag alatt, vagy annak környékén.
Hunyadi mélyrepülés, avagy 50 év után Déva megelőzi Vajdahunyadot
Hunyad megyében a lakosság mindenekelőtt a városokban fogy, az erőltetett iparosítás ugyanis ide összpontosult. A nagyobb városok népességcsökkenését a következő táblázat mutatja:
Város Lakosság 2011 Lakosság 2002 Fogyás aránya
(%-ban)
Déva 57 565 69 557 17,2
Vajdahunyad 57 524 71 257 19,3
Petrozsény 35 239 45 195 22,0
Vulkán 25 036 29 748 15,8
Lupény 23 039 30 642 24,8
Petrilla 21 672 25 840 16,1
Szászváros 18 823 21 213 11,3
A Zsil-völgyi bányászvárosok roppant nagy népességfogyása még a kohászatra alapuló Vajdahunyadét is meghaladja. Amúgy a kohászváros lakossága 41 fővel kisebb, mint a megyeszékhelyé, ami azt jelenti, hogy 50 után ismét az adminisztratív jellegű Déva a megye legnagyobb városa. Eme státust a hatvanas évek elején, a Vajdahunyadot felpumpáló szocialista iparosítás fénykorában veszítette el.
Magyar kilátások
Az eddig nyilvánosságra került népszámlálási adatok (amolyan előzetes előzetese) azonban nem tartalmaznak adatokat a nemzetiségi viszonyokról, hiszen az erről szóló adatok feldolgozása még csak most kezdődött el. A magyarság létszámának változása azonban aligha térhet el lényegesen az Erdélyben tapasztalt össznépességi tendenciáktól. A megyei adatok pedig arra utalnak, hogy ha abszolút számban csökken is a magyarok száma, a magyarság népességen belüli aránya növekedik. A nagy számban magyarok által lakott megyékben (Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna) ugyanis a népességfogyás kisebb méretű, mint az erdélyi vagy az országos átlag. Ami alighanem arra utal, hogy a kolozsvári demográfusok mérsékelten optimista számításai nem alaptalanok. Remélhetőleg a dél-erdélyi szórványban sem lesz katasztrofális a helyzet.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2011. november 4.
Hatalomszűkítés és modernizáció
– A román politikusok, sajtó természetesen az első cikkelyen lovagol, mert számukra elképzelhetetlen, hogy Románia ne legyen egységes nemzetállam, de figyelembe kell végre venni, hogy az ország lakosságának jó esetben is csak 80 százaléka román, ráadásul ez érzelmi kérdés a kisebbségek számára – mondta az üggyel kapcsolatban a Nyugati Jelennek Faragó Péter, az RMDSZ képviselője. Tény, amióta az RMDSZ nyilvánosságra hozta alkotmánymódosítási javaslatait, a román politikusokat és a médiát semmi más nem érdekli, csak az egységes nemzetállam kérdése, mintha kizárólag ettől függne az ország boldogulása. A Szövetség ekképp változtatná meg az ominózus első cikkelyt: „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam”. Pedig az RMDSZ által a Képviselőház jogi bizottságához benyújtott indítványok más, a demokrácia, a hatalmi jogok, gazdaság, társadalom szempontjából sokkal fontosabb változtatásokat is megfogalmaztak.
– Javasoljuk, többek között, hogy az Alkotmány végre pontosítsa a hatalmi ágak közötti viszonyt és egyensúlyt, az államfő ne utasíthassa vissza, például a kormánytagot, de szeretnénk pontosan megszabni a parlament alsó- és felsőházának jogkörét – sorolt néhány változtatást az aradi képviselő. – Azt akarjuk, hogy megszűnjenek a két ház munkája közötti párhuzamosságok, amikor hol az egyik, hol a másik a döntő ház. Szerintünk a Képviselőház legyen a törvényhozó, a Szenátus pedig többek között inkább a régiókkal, a nemzetközi egyezmények elfogadásával, a nagykövetek kinevezésével, a védelmi stratégia kidolgozásával, vizsgáló bizottságok felállításával, a kormány fölötti ellenőrzéssel foglalkozzon. Egyébként ezzel kapcsolatban javasoltuk, hogy az új Alkotmány kimondja: az állam nem hozhat olyan intézkedéseket, amelyekkel megváltoztatja egy megye, régió etnikai összetételét, s ezzel kimondottan azt akarjuk megakadályozni, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés kapcsán, román megyék rákapcsolásával felhígítsák a magyarság számát a tömbmagyar vidékeken – magyarázta.
A Márton Árpád és Varga Attila képviselők által kidolgozott és beterjesztett módosítások között szerepel még, többek között a 89. cikkely első pontjának törlése: ez kimondja, hogy az államfő feloszlathatja a parlamentet, amennyiben az 60 nappal a jelöléseket követően nem szavazott bizalmat a kormánynak, de azt is törölnék, hogy az államfő a Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöke. Az RMDSZ javasolja, hogy a 121. cikkelyt bővítsék ki egy 3. bekezdéssel, amely szerint „bizonyos földrajzi régióknak, törvénnyel, speciális státusz adható”.
Az elnök szerepének megnyirbálása mellett az RMDSZ, a helyi autonómia nevében gyakorlatilag megszüntetné a prefektúrákat, mert javasolja a helyi kormányhivatalok működésére vonatkozó 123-as cikkely törlését, s helyébe egyetlen cikkely elfogadását: a helyi önkormányzatok határozatainak legalitását, fellebbezések nyomán a törvényszékek ellenőrizzék.
Az már most biztosra vehető, hogy 2012-ben ez a parlament nem fogja módosítani Románia alaptörvényét. – A bizottság nem működik, az alkotmánymódosítás átverekedésének esélye a nullával egyenlő – mondta Faragó Péter. – Persze, ez még nem jelenti azt, hogy sutba kell dobjuk az egész kérdést. Sőt, beszélni kell róla, kibeszélni az RMDSZ módosítási indítványait is, de úgy vélem, az Alkotmánymódosítás a 2012-ben megalakuló új parlament feladata lesz, a mostani mandátuma alatt nem látok esélyt a kétharmados többségre, amely szükséges a változtatások elfogadásához.
A 2012-es választások időpontjával kapcsolatban az aradi képviselő úgy véli, hogy amennyiben a koalíció november végéig nem egyezik meg a helyhatósági és parlamenti választások összevonását, annak feltételeit illetően, akkor várhatóan marad a régi rendszer.
Irházi János
nyugatijelen.com
Erdély.ma
– A román politikusok, sajtó természetesen az első cikkelyen lovagol, mert számukra elképzelhetetlen, hogy Románia ne legyen egységes nemzetállam, de figyelembe kell végre venni, hogy az ország lakosságának jó esetben is csak 80 százaléka román, ráadásul ez érzelmi kérdés a kisebbségek számára – mondta az üggyel kapcsolatban a Nyugati Jelennek Faragó Péter, az RMDSZ képviselője. Tény, amióta az RMDSZ nyilvánosságra hozta alkotmánymódosítási javaslatait, a román politikusokat és a médiát semmi más nem érdekli, csak az egységes nemzetállam kérdése, mintha kizárólag ettől függne az ország boldogulása. A Szövetség ekképp változtatná meg az ominózus első cikkelyt: „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam”. Pedig az RMDSZ által a Képviselőház jogi bizottságához benyújtott indítványok más, a demokrácia, a hatalmi jogok, gazdaság, társadalom szempontjából sokkal fontosabb változtatásokat is megfogalmaztak.
– Javasoljuk, többek között, hogy az Alkotmány végre pontosítsa a hatalmi ágak közötti viszonyt és egyensúlyt, az államfő ne utasíthassa vissza, például a kormánytagot, de szeretnénk pontosan megszabni a parlament alsó- és felsőházának jogkörét – sorolt néhány változtatást az aradi képviselő. – Azt akarjuk, hogy megszűnjenek a két ház munkája közötti párhuzamosságok, amikor hol az egyik, hol a másik a döntő ház. Szerintünk a Képviselőház legyen a törvényhozó, a Szenátus pedig többek között inkább a régiókkal, a nemzetközi egyezmények elfogadásával, a nagykövetek kinevezésével, a védelmi stratégia kidolgozásával, vizsgáló bizottságok felállításával, a kormány fölötti ellenőrzéssel foglalkozzon. Egyébként ezzel kapcsolatban javasoltuk, hogy az új Alkotmány kimondja: az állam nem hozhat olyan intézkedéseket, amelyekkel megváltoztatja egy megye, régió etnikai összetételét, s ezzel kimondottan azt akarjuk megakadályozni, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés kapcsán, román megyék rákapcsolásával felhígítsák a magyarság számát a tömbmagyar vidékeken – magyarázta.
A Márton Árpád és Varga Attila képviselők által kidolgozott és beterjesztett módosítások között szerepel még, többek között a 89. cikkely első pontjának törlése: ez kimondja, hogy az államfő feloszlathatja a parlamentet, amennyiben az 60 nappal a jelöléseket követően nem szavazott bizalmat a kormánynak, de azt is törölnék, hogy az államfő a Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöke. Az RMDSZ javasolja, hogy a 121. cikkelyt bővítsék ki egy 3. bekezdéssel, amely szerint „bizonyos földrajzi régióknak, törvénnyel, speciális státusz adható”.
Az elnök szerepének megnyirbálása mellett az RMDSZ, a helyi autonómia nevében gyakorlatilag megszüntetné a prefektúrákat, mert javasolja a helyi kormányhivatalok működésére vonatkozó 123-as cikkely törlését, s helyébe egyetlen cikkely elfogadását: a helyi önkormányzatok határozatainak legalitását, fellebbezések nyomán a törvényszékek ellenőrizzék.
Az már most biztosra vehető, hogy 2012-ben ez a parlament nem fogja módosítani Románia alaptörvényét. – A bizottság nem működik, az alkotmánymódosítás átverekedésének esélye a nullával egyenlő – mondta Faragó Péter. – Persze, ez még nem jelenti azt, hogy sutba kell dobjuk az egész kérdést. Sőt, beszélni kell róla, kibeszélni az RMDSZ módosítási indítványait is, de úgy vélem, az Alkotmánymódosítás a 2012-ben megalakuló új parlament feladata lesz, a mostani mandátuma alatt nem látok esélyt a kétharmados többségre, amely szükséges a változtatások elfogadásához.
A 2012-es választások időpontjával kapcsolatban az aradi képviselő úgy véli, hogy amennyiben a koalíció november végéig nem egyezik meg a helyhatósági és parlamenti választások összevonását, annak feltételeit illetően, akkor várhatóan marad a régi rendszer.
Irházi János
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2011. november 4.
Székely nagykoalíció összhangban Európával
Egy demokratikus országban a szubszidiaritás elvét következetesen alkalmazzák, így elképzelhetetlen, hogy egy régió, illetve az azt lakó közösség sorsáról máshol, mások döntsenek. Ezt az elvet Romániában sem hagyhatják figyelmen kívül, amikor az ország területi-közigazgatási átszervezéséről döntés születik, az új közigazgatási egységek kialakításáról kizárólag az érintettek dönthetnek, a döntés legdemokratikusabb intézménye pedig a népszavazás.
Romániában napirenden van a közigazgatási átszervezés, ami egyaránt jelent veszélyt, illetve lehetőséget Székelyföld számára. Az eredmény elsősorban rajtunk múlik. Üdvözöljük, hogy Kovászna megye képviselő testülete, tudatában lehetőségeinek és felelősségének, népszavazás kiírásáról döntött, aminek során a megye lakói véleményt nyilváníthatnak arról, hogy akarják-e, hogy létrejöjjön Székelyföld mint közigazgatási egység. Örvendetes, hogy a képviselő testület magyar tagjai – pártállástól függetlenül – egyhangúlag támogatták a kezdeményezést. Kérjük ugyanakkor Hargita megye, valamint a marosszéki települések önkormányzatait, hogy csatlakozzanak az így létrejött székely nagykoalícióhoz. Ha ezt teszik, akkor Székelyföld csak nyertese lehet a közigazgatási átszervezésnek.
A jelenleg érvényben lévő népszavazási törvény világosan kimondja, hogy egy közigazgatási egység határainak megváltoztatása csak akkor lehetséges, ha előzetesen, helyi népszavazáson az érintett lakosság véleményt nyilvánított a módosításról. Ezért téves minden olyan állítás, miszerint a megyehatárok módosításáról csak a parlament által kiírt országos népszavazás dönthet. A döntés a helyi közösség kezében van, a népszavazás kiírása pedig az önkormányzatok lehetősége és felelőssége.
Marosvásárhely, 2011. november 4.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma
Egy demokratikus országban a szubszidiaritás elvét következetesen alkalmazzák, így elképzelhetetlen, hogy egy régió, illetve az azt lakó közösség sorsáról máshol, mások döntsenek. Ezt az elvet Romániában sem hagyhatják figyelmen kívül, amikor az ország területi-közigazgatási átszervezéséről döntés születik, az új közigazgatási egységek kialakításáról kizárólag az érintettek dönthetnek, a döntés legdemokratikusabb intézménye pedig a népszavazás.
Romániában napirenden van a közigazgatási átszervezés, ami egyaránt jelent veszélyt, illetve lehetőséget Székelyföld számára. Az eredmény elsősorban rajtunk múlik. Üdvözöljük, hogy Kovászna megye képviselő testülete, tudatában lehetőségeinek és felelősségének, népszavazás kiírásáról döntött, aminek során a megye lakói véleményt nyilváníthatnak arról, hogy akarják-e, hogy létrejöjjön Székelyföld mint közigazgatási egység. Örvendetes, hogy a képviselő testület magyar tagjai – pártállástól függetlenül – egyhangúlag támogatták a kezdeményezést. Kérjük ugyanakkor Hargita megye, valamint a marosszéki települések önkormányzatait, hogy csatlakozzanak az így létrejött székely nagykoalícióhoz. Ha ezt teszik, akkor Székelyföld csak nyertese lehet a közigazgatási átszervezésnek.
A jelenleg érvényben lévő népszavazási törvény világosan kimondja, hogy egy közigazgatási egység határainak megváltoztatása csak akkor lehetséges, ha előzetesen, helyi népszavazáson az érintett lakosság véleményt nyilvánított a módosításról. Ezért téves minden olyan állítás, miszerint a megyehatárok módosításáról csak a parlament által kiírt országos népszavazás dönthet. A döntés a helyi közösség kezében van, a népszavazás kiírása pedig az önkormányzatok lehetősége és felelőssége.
Marosvásárhely, 2011. november 4.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma
2011. november 4.
Tisztújító küldöttgyűlést tartott az ODFIE
2011. október 28–29-én Székelykeresztúron ülésezett az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) Küldöttgyűlése. A szervezet legfőbb döntéshozó szervének tagjai: a Választmány (4 elnökségi taggal és 12 egyházköri képviselővel), a működő fiókegyletek két-két képviselője, továbbá a jelenleg nem működő ifjúsági egyletek egy-egy küldötte. A küldöttgyűlésen tanácskozási joggal részt vettek az Ügyvezető Testület tagjai is.
A közel 80 fő részvételével lezajlott küldöttgyűlés legfontosabb napirendi pontjai az ODFIE elmúlt évi működésének számbavétele, értékelése, választások valamint a jövő évi tervek, stratégia megvitatása voltak. Az ülés gerincét a belkapcsolatok értékelése (a helyi ifjúsági egyletek tevékenységének elősegítése) képezte, hiszen a szervezeti élet alapját képező fiókegyletek működésének hiányában minden más elveszti értelmét. Az egyházköri képviselők, az ifjúsági lelkész és a szakosztályvezetők beszámolójából egyaránt kicsengett, hogy a különböző társadalmi változásoknak köszönhetően egyre több energia befektetése szükséges ahhoz, hogy érdekeltté tegyük a fiatalokat az egyletezés iránt. Ennek ellenére nem szabad elcsüggedni, hanem változtatni kell rendezvények és egyéb programok kínálatán – olvasható az ODFIE által közzétett beszámolóban. A küldöttgyűlésen sor került tisztújításra is. Az ODFIE új vezető tisztségviselői az elkövetkező egy évben továbbra is egy öttagú társelnökség keretében működnek, a következő személyekkel: Fülöp Júlia, Palkó Zalán–Koppány, Lurtz Zsolt, Popa Ilona és Tőkés Lehel. A társelnökök saját hatáskörben gondoskodnak a különböző feladatkörök egymás közti elosztásán, úgymint: belkapcsolatok, gazdasági-ügyviteli teendők, képviselet és külkapcsolatok, ifjúsági lelkészség, rendezvényszervezés. Az ODFIE a jövőben is olyan, fiatalokat tömörítő szervezet kíván lenni, amelyre a szellemiség, a vallásosság és a kultúra ápolása mellett a barátság, a jókedv és a segítőkészség jellemző – áll a szervezet közleményében.
Erdély.ma
2011. október 28–29-én Székelykeresztúron ülésezett az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) Küldöttgyűlése. A szervezet legfőbb döntéshozó szervének tagjai: a Választmány (4 elnökségi taggal és 12 egyházköri képviselővel), a működő fiókegyletek két-két képviselője, továbbá a jelenleg nem működő ifjúsági egyletek egy-egy küldötte. A küldöttgyűlésen tanácskozási joggal részt vettek az Ügyvezető Testület tagjai is.
A közel 80 fő részvételével lezajlott küldöttgyűlés legfontosabb napirendi pontjai az ODFIE elmúlt évi működésének számbavétele, értékelése, választások valamint a jövő évi tervek, stratégia megvitatása voltak. Az ülés gerincét a belkapcsolatok értékelése (a helyi ifjúsági egyletek tevékenységének elősegítése) képezte, hiszen a szervezeti élet alapját képező fiókegyletek működésének hiányában minden más elveszti értelmét. Az egyházköri képviselők, az ifjúsági lelkész és a szakosztályvezetők beszámolójából egyaránt kicsengett, hogy a különböző társadalmi változásoknak köszönhetően egyre több energia befektetése szükséges ahhoz, hogy érdekeltté tegyük a fiatalokat az egyletezés iránt. Ennek ellenére nem szabad elcsüggedni, hanem változtatni kell rendezvények és egyéb programok kínálatán – olvasható az ODFIE által közzétett beszámolóban. A küldöttgyűlésen sor került tisztújításra is. Az ODFIE új vezető tisztségviselői az elkövetkező egy évben továbbra is egy öttagú társelnökség keretében működnek, a következő személyekkel: Fülöp Júlia, Palkó Zalán–Koppány, Lurtz Zsolt, Popa Ilona és Tőkés Lehel. A társelnökök saját hatáskörben gondoskodnak a különböző feladatkörök egymás közti elosztásán, úgymint: belkapcsolatok, gazdasági-ügyviteli teendők, képviselet és külkapcsolatok, ifjúsági lelkészség, rendezvényszervezés. Az ODFIE a jövőben is olyan, fiatalokat tömörítő szervezet kíván lenni, amelyre a szellemiség, a vallásosság és a kultúra ápolása mellett a barátság, a jókedv és a segítőkészség jellemző – áll a szervezet közleményében.
Erdély.ma
2011. november 4.
Cinikus döntés a MOGYÉ-n – per indul, tiltakozást szerveznek
Kincses Előd ügyvéd pert indít a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa ellen, az RMDSZ a nagyobbik kormánypárttal és az oktatásügyi miniszterrel készül egyezkedni, Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészi Képzésért Egyesület titkára újabb tiltakozó akciók szervezését helyezi kilátásba, a Magyar Polgári Párt pedig Markó Béla, oktatásért felelős helyettes kormányfő lemondását követeli. Mindezt a MOGYE szenátusának döntése váltotta ki, mely ismételten elutasította a magyar tagozat hivatalosítását lehetővé tevő charta-módosítást.
Tévedésből szerepel az október elején megjelent kormányhatározatban az a tétel, miszerint a MOGYE-n magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés is működne – szögezték le az intézmény román nemzetiségű szenátustagjai, akik ennek következtében elutasították a magyar közösség és a szaktárca által kért charta-módosítást.
A cinikus döntést hozó többség csak azt foglalta az új chartába, hogy az egyetemnek magyar rektor-helyettese legyen. A gyűlésen meg sem hallgatták a magyar felet, melyet egy héttel korábban még azzal áltattak, hogy amennyiben kidolgozza az anyanyelvű főintézetek alapításának módozatát, figyelembe veszik a javaslatokat.
Kincses perel, az RMOGYKE újabb tiltakozó akciót szervez
A történtek után a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészi Képzésért Egyesület (RMOGYKE) per indításáról döntött az egyetem szenátusa ellen. A lépést a civil szervezet ügyvédje, Kincses Előd jelentette be a Krónikának, mondván, hogy már hétfőn elindítja a jogi procedúrát.
Kérdésünkre, hogy mit remél és főleg mennyi idő alatt, a marosvásárhelyi jogász rendkívül derűlátónak mutatkozott. „Egyértelmű győzelmet, hisz az egyetem vezetősége megszegte a minisztériumi utasítást. Egy ilyen pert akár négy hónap alatt is meg lehet nyerni, elvégre adott egy törvénytelen charta, és mellette egy minisztériumi korrigálási utasítás” – magyarázta Kincses.
A RMOGYKE egy másik utat is kipróbál. A szervezet titkára, Ádám Valérián, aki már számos tiltakozó akciót szervezett az elmúlt hónapokban, most újabbakra készül. Hétfőtől ismét fehér köpenyes és narancssárga ernyős RMOGYKE-aktivisták járják majd Marosvásárhely főbb utcáit. Ádám ugyanakkor a tüntetések szervezését is fontolóra vette. Mint lapunknak mondotta, egyelőre tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezd a diákság körében.
A BKB azonnali intézkedéseket követel
A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azonnali intézkedéseket követel a magyar kormányzati képviselőktől. „Megítélésünk szerint a történtek után a MOGYE illegálisan működik, az egyetemi charta ellentmond a hatályos román tanügyi törvénynek” – áll a Brassai Attila BKB-elnök által aláírt közleményben.
A BKB emlékeztet korábbi felhívására, amelyben arra bátorítja az egyetem magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat.
Az MPP Markó Béla lemondását követeli
A Magyar Polgári Párt (MPP) közleményben jelezte: megdöbbenéssel értesültek a MOGYÉ-n történtekről. „Az egyetem szenátusa szertefoszlatta a magyar közösség maradék reményét is az önálló tagozat létrehozására. Az egyetem szenátusának döntése kapcsán kijelenthetjük: Halottak Napján az egyetem román nemzetiségű tanárai semmibe vették a magyarok elvárásait és tort ültek a magyar tagozat felett”.
A Szász Jenő MPP-elnök által aláírt közlemény szerint a polgári párt „szomorúan állapítja meg, hogy négy kormányzati ciklus sem volt elegendő a magát érdekvédelmi szervezetnek tartó RMDSZ számára, hogy a magyar közösség legalapvetőbb elvárásainak, így az anyanyelvű oktatáshoz való jogának érvényt szerezzen”. Az MPP szerint Románia oktatásért felelős miniszterelnök-helyettese ezért különös felelősséggel tartozik, a párt ezért felszólítja Markó Bélát, hogy azonnali hatállyal mondjon le tisztségéről.
A MPP szolidaritását fejezi ki a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival, és arra kéri őket, hogy küzdelmükben tartsanak ki.
A PD-L térfelén a labda
Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke is nemtetszésének adott hangot a szenátusi határozatával kapcsolatosan. Ő azonban a döntéshozókat okolja, mondván, hogy nagyobb empátiakészséget és bölcsességet várt volna el tőlük.
„Az a tény, hogy a chartába foglalták a magyar rektor-helyettesi tisztséget, még nem old meg semmit. Az egyetemnek, ha jól tudom, 1989 előtt is volt magyar rektor-helyettese” – kifogásolta a parlamenti képviselő. Kérdésünkre, hogy az RMDSZ milyen konkrét lépésre készül, Kelemen Atilla elmondta, hogy az egy hónapig tartó tüntetéstől a politikai orvoslásig több minden szóba jöhet. „Én az utóbbinak vagyok a híve, mert sokkal célravezetőbb. Valószínűleg a miniszterhez fordulunk, hiszen az ő utasítását hágta át a szenátus” – válaszolta a politikus.
Király András, az oktatásügyi tárca RMDSZ-es államtitkára, csütörtökön megdöbbenéssel értesült arról, amit ő „a szenátus buta makacsságának” nevez. Mint kifejtette, nem érti a marosvásárhelyi román orvosok logikáját, hisz mind a törvény, mind Daniel Funeriu miniszter utasítása teljesen világos.
Kérdésünkre, hogy a minisztérium miként fog reagálni a MOGYE elutasító magatartására, az államtitkár úgy vélte, a döntés a miniszter kezében van. „Még nem egyeztettem a tárcavezetővel, de gondolom, hogy ő majd megtalálja a módját annak, mit tegyünk a törvény áthágása esetén” – nyilatkozta Király András. Amennyiben a MOGYE továbbra is semmibe veszi a szaktárcát és az oktatási törvényt, az RMDSZ tisztségviselője a költségvetési megvonások bevezetését sem tartja kizártnak.
Amint arról beszámoltunk, október 5-én keltezett hivatalos átiratában az oktatási minisztérium arra szólította fel a MOGYE szenátusát, hogy maradéktalanul érvényesítse az egyetem multikulturális jellegét az új chartában. Ugyanakkor az átirat megfogalmazói arra intették a marosvásárhelyi chartaszerkesztőket, hogy kötelező módon mindenütt tüntessék fel az erre vonatkozó törvénycikkelyeket. A kért módosítások biztosítják a magyar tagozat, valamint az ehhez szükséges külön intézetek létrehozásának és működésének feltételeit is. A román orvosprofesszorok viszont ezek után is görcsösen ragaszkodtak a magyar tagozatot szinte lenullázó és törvénytelennek bizonyuló chartajavaslathoz.
Mint ismeretes, a MOGYE szenátusa a nyáron olyan chartát fogadott el, ami nem teszi lehetővé az egykori tanszékek helyét átvevő, kibővített hatáskörrel rendelkező magyar intézetek létrehozását.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Kincses Előd ügyvéd pert indít a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa ellen, az RMDSZ a nagyobbik kormánypárttal és az oktatásügyi miniszterrel készül egyezkedni, Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészi Képzésért Egyesület titkára újabb tiltakozó akciók szervezését helyezi kilátásba, a Magyar Polgári Párt pedig Markó Béla, oktatásért felelős helyettes kormányfő lemondását követeli. Mindezt a MOGYE szenátusának döntése váltotta ki, mely ismételten elutasította a magyar tagozat hivatalosítását lehetővé tevő charta-módosítást.
Tévedésből szerepel az október elején megjelent kormányhatározatban az a tétel, miszerint a MOGYE-n magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés is működne – szögezték le az intézmény román nemzetiségű szenátustagjai, akik ennek következtében elutasították a magyar közösség és a szaktárca által kért charta-módosítást.
A cinikus döntést hozó többség csak azt foglalta az új chartába, hogy az egyetemnek magyar rektor-helyettese legyen. A gyűlésen meg sem hallgatták a magyar felet, melyet egy héttel korábban még azzal áltattak, hogy amennyiben kidolgozza az anyanyelvű főintézetek alapításának módozatát, figyelembe veszik a javaslatokat.
Kincses perel, az RMOGYKE újabb tiltakozó akciót szervez
A történtek után a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészi Képzésért Egyesület (RMOGYKE) per indításáról döntött az egyetem szenátusa ellen. A lépést a civil szervezet ügyvédje, Kincses Előd jelentette be a Krónikának, mondván, hogy már hétfőn elindítja a jogi procedúrát.
Kérdésünkre, hogy mit remél és főleg mennyi idő alatt, a marosvásárhelyi jogász rendkívül derűlátónak mutatkozott. „Egyértelmű győzelmet, hisz az egyetem vezetősége megszegte a minisztériumi utasítást. Egy ilyen pert akár négy hónap alatt is meg lehet nyerni, elvégre adott egy törvénytelen charta, és mellette egy minisztériumi korrigálási utasítás” – magyarázta Kincses.
A RMOGYKE egy másik utat is kipróbál. A szervezet titkára, Ádám Valérián, aki már számos tiltakozó akciót szervezett az elmúlt hónapokban, most újabbakra készül. Hétfőtől ismét fehér köpenyes és narancssárga ernyős RMOGYKE-aktivisták járják majd Marosvásárhely főbb utcáit. Ádám ugyanakkor a tüntetések szervezését is fontolóra vette. Mint lapunknak mondotta, egyelőre tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezd a diákság körében.
A BKB azonnali intézkedéseket követel
A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azonnali intézkedéseket követel a magyar kormányzati képviselőktől. „Megítélésünk szerint a történtek után a MOGYE illegálisan működik, az egyetemi charta ellentmond a hatályos román tanügyi törvénynek” – áll a Brassai Attila BKB-elnök által aláírt közleményben.
A BKB emlékeztet korábbi felhívására, amelyben arra bátorítja az egyetem magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat.
Az MPP Markó Béla lemondását követeli
A Magyar Polgári Párt (MPP) közleményben jelezte: megdöbbenéssel értesültek a MOGYÉ-n történtekről. „Az egyetem szenátusa szertefoszlatta a magyar közösség maradék reményét is az önálló tagozat létrehozására. Az egyetem szenátusának döntése kapcsán kijelenthetjük: Halottak Napján az egyetem román nemzetiségű tanárai semmibe vették a magyarok elvárásait és tort ültek a magyar tagozat felett”.
A Szász Jenő MPP-elnök által aláírt közlemény szerint a polgári párt „szomorúan állapítja meg, hogy négy kormányzati ciklus sem volt elegendő a magát érdekvédelmi szervezetnek tartó RMDSZ számára, hogy a magyar közösség legalapvetőbb elvárásainak, így az anyanyelvű oktatáshoz való jogának érvényt szerezzen”. Az MPP szerint Románia oktatásért felelős miniszterelnök-helyettese ezért különös felelősséggel tartozik, a párt ezért felszólítja Markó Bélát, hogy azonnali hatállyal mondjon le tisztségéről.
A MPP szolidaritását fejezi ki a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival, és arra kéri őket, hogy küzdelmükben tartsanak ki.
A PD-L térfelén a labda
Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke is nemtetszésének adott hangot a szenátusi határozatával kapcsolatosan. Ő azonban a döntéshozókat okolja, mondván, hogy nagyobb empátiakészséget és bölcsességet várt volna el tőlük.
„Az a tény, hogy a chartába foglalták a magyar rektor-helyettesi tisztséget, még nem old meg semmit. Az egyetemnek, ha jól tudom, 1989 előtt is volt magyar rektor-helyettese” – kifogásolta a parlamenti képviselő. Kérdésünkre, hogy az RMDSZ milyen konkrét lépésre készül, Kelemen Atilla elmondta, hogy az egy hónapig tartó tüntetéstől a politikai orvoslásig több minden szóba jöhet. „Én az utóbbinak vagyok a híve, mert sokkal célravezetőbb. Valószínűleg a miniszterhez fordulunk, hiszen az ő utasítását hágta át a szenátus” – válaszolta a politikus.
Király András, az oktatásügyi tárca RMDSZ-es államtitkára, csütörtökön megdöbbenéssel értesült arról, amit ő „a szenátus buta makacsságának” nevez. Mint kifejtette, nem érti a marosvásárhelyi román orvosok logikáját, hisz mind a törvény, mind Daniel Funeriu miniszter utasítása teljesen világos.
Kérdésünkre, hogy a minisztérium miként fog reagálni a MOGYE elutasító magatartására, az államtitkár úgy vélte, a döntés a miniszter kezében van. „Még nem egyeztettem a tárcavezetővel, de gondolom, hogy ő majd megtalálja a módját annak, mit tegyünk a törvény áthágása esetén” – nyilatkozta Király András. Amennyiben a MOGYE továbbra is semmibe veszi a szaktárcát és az oktatási törvényt, az RMDSZ tisztségviselője a költségvetési megvonások bevezetését sem tartja kizártnak.
Amint arról beszámoltunk, október 5-én keltezett hivatalos átiratában az oktatási minisztérium arra szólította fel a MOGYE szenátusát, hogy maradéktalanul érvényesítse az egyetem multikulturális jellegét az új chartában. Ugyanakkor az átirat megfogalmazói arra intették a marosvásárhelyi chartaszerkesztőket, hogy kötelező módon mindenütt tüntessék fel az erre vonatkozó törvénycikkelyeket. A kért módosítások biztosítják a magyar tagozat, valamint az ehhez szükséges külön intézetek létrehozásának és működésének feltételeit is. A román orvosprofesszorok viszont ezek után is görcsösen ragaszkodtak a magyar tagozatot szinte lenullázó és törvénytelennek bizonyuló chartajavaslathoz.
Mint ismeretes, a MOGYE szenátusa a nyáron olyan chartát fogadott el, ami nem teszi lehetővé az egykori tanszékek helyét átvevő, kibővített hatáskörrel rendelkező magyar intézetek létrehozását.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 4.
A tetovált muszkli rendet csinál
Az erőszak új hulláma
Elmúlt az az idő, amikor egyre ismételték a klisét, hogy a románok szelíd, toleráns nép. Nem hallottam, hogy valamely más országban egyetlen hónap alatt olyan súlyos incidensek történtek, mint amelyek Romániában Chauncey Hardy kosárlabdázó halálához és a Steaua labdarúgójának, George Galamaznak a megtámadásához vezettek.
Még súlyosabb, hogy mindkét esetben a sportvilág áldozatairól van szó, egy olyan világ áldozatairól, amelynek hivatása más példaképeket és értékeket felmutatni, mint amilyenek sajnos egyre gyakrabban láthatók stadionjainkban.
A világsajtó beszámolt arról, ami Romániában történik, egy olyan országban, amely egyre inkább elszabadul a törvény ellenőrzése alól. Nincs mit csodálkozni, hogy ez történik. Nagyon sok éve a példaképformálók az élet minden területéről egyebet sem tesznek, mint erőszakra uszítanak.
Egykoron szelídek voltunk, húsz éve gyűlölködésbe, viszályba és anarchiába süllyedünk. Ha az állam megszűnik működni, ha az igazság(szolgáltatás) csak az erőseket szolgálja, ha az intézmények leblokkoltak, nyilvánvaló, hogy a társadalmi szabályok kötelmeitől szabadon maradt teret csak a nyers erő, az ököl törvénye, a klánok hatalma töltheti be.
Oda jutottunk, ahova elkerülhetetlenül jutnunk kellett, a vezetőink ostobasága, kapzsisága és azon meggyőződése miatt, hogy megosztás révén jobban manipulálhatnak. A szüntelen botrányok, a rágalmazás, a sértegetés, az ellenfél kicsinálása viselkedési normává lett a román társadalomban. Csodálkozunk-e, hogy a tetovált muszkli csinál rendet Romániában? Az államfő mindenkivel összekap, az újságíróktól a 90 éves királyig. Az ellenzék és a hatalom nem tárgyal már, csak szidja egymást.
A tévés sztárok egymást átkozzák, a kecses divák egyik kezükkel az ellenfél haját tépik, a másikkal rokolyájuk alját szorongatják, készen arra, hogy a fejükre vessék. A klubtulajdonosok naponta háromszor esküsznek egymás halálára, majd köldökükig vetik a keresztet, és rohannak az Athosz-hegyhez, hogy Isten kegyeibe férkőzzenek. Mit tegyen az utca, milyen példát vegyen a szurkolótábor?
A botot, a láncot, a kést, a pisztolyt. Az erős leigázza a gyengét. Az öregeket bántalmazzák, mert túl lassan kelnek át az utcán. A gyermekeket elverik, mert gyermekek. A nyugdíjasokat megróják, mert felveszik a nyugdíjukat. A betegekkel rosszul bánnak, mert ők csak teher a nyakunkon.
A tanárokat leszidják, mert keveset dolgoznak, az orvosokat elűzik, mert nincs szükségünk rájuk. Mi marad még nekünk? A klánokkal paktáló (testvériesülő) honatya. A mafiozókkal bratyizó rendőrfőnök. A vámtiszt, aki jó testvére a csempészeknek. A lefizetett játékvezető. A hazugság, a szélhámosság, a csalás. Az erőszak új vallása, amelynek egyaránt áldoz koldus és király. Számít-e még, hogy az erőszak erőszakot szűl, és ki kardot ránt, kardtól vész el?
Ion M. Ioniţă, Adevărul
(Fordította: K. B. A.)
Új Magyar Szó (Bukarest)
Az erőszak új hulláma
Elmúlt az az idő, amikor egyre ismételték a klisét, hogy a románok szelíd, toleráns nép. Nem hallottam, hogy valamely más országban egyetlen hónap alatt olyan súlyos incidensek történtek, mint amelyek Romániában Chauncey Hardy kosárlabdázó halálához és a Steaua labdarúgójának, George Galamaznak a megtámadásához vezettek.
Még súlyosabb, hogy mindkét esetben a sportvilág áldozatairól van szó, egy olyan világ áldozatairól, amelynek hivatása más példaképeket és értékeket felmutatni, mint amilyenek sajnos egyre gyakrabban láthatók stadionjainkban.
A világsajtó beszámolt arról, ami Romániában történik, egy olyan országban, amely egyre inkább elszabadul a törvény ellenőrzése alól. Nincs mit csodálkozni, hogy ez történik. Nagyon sok éve a példaképformálók az élet minden területéről egyebet sem tesznek, mint erőszakra uszítanak.
Egykoron szelídek voltunk, húsz éve gyűlölködésbe, viszályba és anarchiába süllyedünk. Ha az állam megszűnik működni, ha az igazság(szolgáltatás) csak az erőseket szolgálja, ha az intézmények leblokkoltak, nyilvánvaló, hogy a társadalmi szabályok kötelmeitől szabadon maradt teret csak a nyers erő, az ököl törvénye, a klánok hatalma töltheti be.
Oda jutottunk, ahova elkerülhetetlenül jutnunk kellett, a vezetőink ostobasága, kapzsisága és azon meggyőződése miatt, hogy megosztás révén jobban manipulálhatnak. A szüntelen botrányok, a rágalmazás, a sértegetés, az ellenfél kicsinálása viselkedési normává lett a román társadalomban. Csodálkozunk-e, hogy a tetovált muszkli csinál rendet Romániában? Az államfő mindenkivel összekap, az újságíróktól a 90 éves királyig. Az ellenzék és a hatalom nem tárgyal már, csak szidja egymást.
A tévés sztárok egymást átkozzák, a kecses divák egyik kezükkel az ellenfél haját tépik, a másikkal rokolyájuk alját szorongatják, készen arra, hogy a fejükre vessék. A klubtulajdonosok naponta háromszor esküsznek egymás halálára, majd köldökükig vetik a keresztet, és rohannak az Athosz-hegyhez, hogy Isten kegyeibe férkőzzenek. Mit tegyen az utca, milyen példát vegyen a szurkolótábor?
A botot, a láncot, a kést, a pisztolyt. Az erős leigázza a gyengét. Az öregeket bántalmazzák, mert túl lassan kelnek át az utcán. A gyermekeket elverik, mert gyermekek. A nyugdíjasokat megróják, mert felveszik a nyugdíjukat. A betegekkel rosszul bánnak, mert ők csak teher a nyakunkon.
A tanárokat leszidják, mert keveset dolgoznak, az orvosokat elűzik, mert nincs szükségünk rájuk. Mi marad még nekünk? A klánokkal paktáló (testvériesülő) honatya. A mafiozókkal bratyizó rendőrfőnök. A vámtiszt, aki jó testvére a csempészeknek. A lefizetett játékvezető. A hazugság, a szélhámosság, a csalás. Az erőszak új vallása, amelynek egyaránt áldoz koldus és király. Számít-e még, hogy az erőszak erőszakot szűl, és ki kardot ránt, kardtól vész el?
Ion M. Ioniţă, Adevărul
(Fordította: K. B. A.)
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. november 4.
KIM Nemzetpolitikai Államtitkárság
Ülést tartott a MÁÉRT Oktatási és Kulturális Szakbizottsága
Idén második alkalommal ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Oktatási és Kulturális Szakbizottsága. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárának, a szakbizottság elnöke köszöntötte a tanácskozást.
Köszöntőjét követően Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára beszámolt arról, hogy jól halad a határon túli szervezetek, intézmények, programok számára megítélt támogatások kifizetése. A tanácskozás keretében mutatta be Lélfai Koppány vezérigazgató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. működését, Papp-Váry Borbála vezérigazgató-helyettes pedig a Magyarság Háza projekt eddigi eredményeit és terveit ismertette.
A most készülő új köznevelési és felsőoktatási törvényről Hoffmann Rózsa tájékoztatta a résztvevőket. Mint mondta, mindkét jogszabály a megújulást, a minőségi képzést, a nemzet jövőjét szolgálja, s tudatosan vállalja azokat az értékeket, amelyekre Európa épült. Hisszük és valljuk, hogy a színvonalas oktatás és nevelés az összmagyarság érdeke, az ország, a nemzet felemelésének leghatékonyabb eszköze – hangsúlyozta az államtitkár.
A szakbizottság tagjainak hozzászólását követően Répás Zsuzsanna elmondta, hogy a nemzeti jelentőségű intézményeket a jövőben meghatározott feltételrendszer alapján támogatja a kormány a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül. Kérte a bizottság tagjait, hogy a kritériumok meghatározására tett javaslataikat juttassák el a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságához.
Felvidék.ma
Ülést tartott a MÁÉRT Oktatási és Kulturális Szakbizottsága
Idén második alkalommal ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Oktatási és Kulturális Szakbizottsága. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárának, a szakbizottság elnöke köszöntötte a tanácskozást.
Köszöntőjét követően Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára beszámolt arról, hogy jól halad a határon túli szervezetek, intézmények, programok számára megítélt támogatások kifizetése. A tanácskozás keretében mutatta be Lélfai Koppány vezérigazgató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. működését, Papp-Váry Borbála vezérigazgató-helyettes pedig a Magyarság Háza projekt eddigi eredményeit és terveit ismertette.
A most készülő új köznevelési és felsőoktatási törvényről Hoffmann Rózsa tájékoztatta a résztvevőket. Mint mondta, mindkét jogszabály a megújulást, a minőségi képzést, a nemzet jövőjét szolgálja, s tudatosan vállalja azokat az értékeket, amelyekre Európa épült. Hisszük és valljuk, hogy a színvonalas oktatás és nevelés az összmagyarság érdeke, az ország, a nemzet felemelésének leghatékonyabb eszköze – hangsúlyozta az államtitkár.
A szakbizottság tagjainak hozzászólását követően Répás Zsuzsanna elmondta, hogy a nemzeti jelentőségű intézményeket a jövőben meghatározott feltételrendszer alapján támogatja a kormány a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül. Kérte a bizottság tagjait, hogy a kritériumok meghatározására tett javaslataikat juttassák el a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságához.
Felvidék.ma
2011. november 5, 7.
Múltidéző – Adalékok széki gróf Teleki Ernő (1902–1980) életéhez
2011. október 4-én a Minerva Művelődési Egyesület székházának előadótermében bemutatták a széki gróf Teleki Ernő emlékére készített Démonok tánca című dokumentumfilmet. Az erről szóló beszámolót jegyző Ferencz Zsolt hangsúlyozta, hogy „az utókor nagyon keveset tud gróf Teleki Ernőről, különösen fontos, hogy életművét szélesebb körben megismerjék”. Idézte továbbá az est házigazdájának, Tibori Szabó Zoltánnak véleményét, aki szerint „ennek érdekében tette meg az első, ám kétségtelenül jelentős lépést az a csapat, amely Ludvig Daniella vezetésével Teleki személyének és munkásságának bemutatására vállalkozott”. A témával foglalkozni akarók figyelmét felhívom arra, hogy egy évtizede, a Művelődés 2001. évi 12. számában igyekeztem ráirányítani a figyelmet gróf Teleki Ernő személyiségére. A téma időszerűsége miatt talán nem szerénytelenség, ha eddigi kutatásaim fontosabb eredményeit megosztom minden érdeklődővel, különös tekintettel egyes történelmi adatok meg nem haladott újszerűségére.
Az 1697. április 20-án birodalmi grófi rangra emelt széki Telekiek története több évszázada összeforrt Erdély históriájával, politikai és művelődési eseményeivel. A Beszterce-Naszód megyei Paszmoson háborítatlanul és csodálatos környezetben élhetett a Telekiek katolikus ága. A családi kastély Besztercétől délre, Nagysajó mellett, egy eléggé eldugott völgyben épült. A birtokot Teleki Mihály (1671–1720) Kővárvidék főkapitánya, Kolozs vármegye főispánja szerezte meg. A paszmosi ősi ház külső megjelenésében is meseszerű volt, Kővári László megfogalmazásában: „szeszélyes tornyokkal épült ódon kastély”. A kertet és az ebédlőt szentek barokk fogadalmi szobrai ékesítették, melyeket 1796-ban Teleki Mihály (†1793) kamarás és felesége, makfalvi Dósa Ágnes (1762–1806) faragtatott. Az ebédlő falát egy ovális keretű Esterházy-kőcímer díszítette, amit Teleki Ernő a kolozsvári házból vitetett oda és falaztatott be. A paszmosi kastély bejárati kapuja felett elhelyezett kettős – Teleki–Haller – „beszélő címer” az egykori erődített kúriát újjáépítő házaspár, Teleki Pál (1719–1773) Fogarasföld főkapitánya, Doboka vármegye főispánja és hallerkői gróf Haller Borbára (1719–1770) emlékét őrizte. Halotti epitáfiumaik jelzik, hogy elmúlásuk után sem váltak meg egymástól, a kolozsvári piarista templom kriptájában egymás mellett nyugszanak. Az udvarház legfontosabb történelmi emléke a mögötte álló mocsári tölgy, melynek koráról a törzsére erősített fémtáblán olvasható „Anno 1406” felirat tanúskodik. A 605 esztendős, 25 m magas és 7,10 m kerületű ősfa méltó emléke az őt gondozó három évszázados főúri családnak.
Ernő ősei között tudhatta Teleki Ferencet (1785–1831), akit a családi krónika „Költő”-ként emlegetett. Bizonyára nem véletlenül maradt fenn a „Békesség Embere” jelzője sem, amit Herepei Károly használt búcsúztatásakor. A sokoldalú császári és királyi kamarás előd a híres, Göttingában végzett matematikus volt, akit a Magyar Tudományos Akadémia halálának évében tiszteleti tagjául választott. Nevéhez fűződik a kézi szögmérő feltalálása, melyet a bécsi Voigtländer cég gyártott és forgalmazott. Ő kivételesen nem Paszmoson, a nevezetes családi birtokon, hanem Besztercén született. Ennek oka az volt, hogy várandós édesanyját a Horea-féle felkelés idején a megerősített szász városba menekítette férje, Teleki Mihály.
Ernő édesapja, Teleki Ferenc (1870–1925) országgyűlési képviselő a paszmosi családi uradalomban született. Negyedszázaddal később, a millennium évében – 1896. január 9-én – vette feleségül losonczi báró Bánffy Annát. Felesége korai, 1907. október 7-én, 30 éves korában bekövetkezett halála miatt rövid, csupán évtizednyi házasságukból így is öt gyermek született. Három kisleány: Erzsébet (1896–1981), a rövid életű Margit (1898–1906), valamint Cecília (1901–1981) és egy fiú ikerpár: Andor és Ernő. A fiúk születésekor már az egész család Kolozsvárt élt, az Egyetem utca 8. szám alatti fényűzően berendezett Esterházy-házban lakott ugyanis Bánffy Anna édesanyja, lévén a galántai Esterházyak famíliájába tartozott. Az épület nevezetessége, hogy ott 1748-ban rátóti Gyulaffy László árvaházat alapított, melyet 1840-ben megvásárolt gróf Esterházy János Nepomuk (1824–1898), akkor került családja birtokába.
Teleki Ernő ikertestvérével, Andorral együtt Kolozsvárt, 1902. szeptember 11-én született. Az ikrek édesanyja ötéves korukban meghalt, azután nagymamájuk, galántai gróf Esterházy Cecília (1857–1946), losonczi báró Bánffy Ernőnek (1850–1916), az Erdélyi Magyar Gazdasági Szövetség elnökének, az Erdélyi Református Egyház és a Kolozsvári Református Kollégium főgondnokának felesége nevelte őket. A família, amelybe születtek, és a név, amit viseltek, már kicsi korukban kiemelte a fiúkat az átlagos gyermekkorból. Amikor az elalvás előtti mese helyett családjuk történetét hallgatták, tulajdonképpen Erdély históriájával ismerkedtek. A Teleki-gyermekek ezüst kamarási kulcsokkal játszóttak, s megtanulták, hogy a különböző századokban a ruházat mely részén kellett viselni azokat. Egyfajta családi ereklyének számított altorjai gróf Apor István kincstartó 1689-ből származó ezüstkanala. A pecsétnyomó használatának gyakorlásánál sem kellett veszekedniük, 23 kipróbált darabbal próbálkozhattak. A vallásos érzületet volt hivatva felszítani a Krisztus keresztszilánkját őrző ereklyetartó, és az egykori cseszneki Esterházy-erődítmény várkápolnájából megmaradt ezüst misekönyvtábla, melynek domborművein Alexandriai Szent Katalin és Szent Borbála attribútumai tükröződtek.
A magántanuló ikerpár az elemi iskolát 1912-ben, a Váradi Albert igazgatta római katolikus Főelemi Fiúiskolában fejezte be. Középiskolai tanulmányaikat az Erdélyi Római Katolikus Státus kegyesrendiek vezetése alatt álló főgimnáziumában folytatták, ahol 1920-ban érettségiztek. Osztályfőnökük a nagy tudású, széles látókörű piarista szerzetes, Patay József volt.
Az érettnek nyilvánított ikertestvérek sorsa különféleképpen alakult. Andor a budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát. Kolozsvárra visszatérve a bankszakmában helyezkedett el. 1927-től külföldön, a nemzetközi kereskedelem világában tevékenykedett. Először Konstantinápolyban bukkant fel, mint egy ipari vállalat alapítója. Később a budapesti Külkereskedelmi Hivatal Rt. athéni megbízottja, majd párizsi, hágai és brüsszeli kirendeltségének vezetője. 1937-ben a párizsi Nemzetközi Kiállítás helyettes kormánybiztosa, 1940-ig a budapesti Weisz Manfréd Művek (a későbbi Csepel Művek) igazgatója, a második bécsi döntés után a Külkereskedelmi Hivatal elnöke. Elismertségéről annyit, hogy egyéb kitüntetések mellett megkapta a francia becsületrend tiszti keresztjét és a belga koronarend lovagkeresztjét. A második világégés után az emigrációt választotta. A messzi távolban is nagy szeretettel őrizte nagyapja és édesapja házassági gyűrűit, melybe feleségeik neveinek kezdőbetűi és házasságkötésük évszáma volt begravírozva: Cs[erényi] A[nna] 1867 és B[ánffy] A[nna] 1896. A nemzetközi hírnevet szerzett külkereskedelmi szakember és máltai lovag 1978. január 22-én, a távoli Buenos Airesben hunyt el.
Ernő édesapja betegeskedése miatt az érettségi után csak két év múlva folytathatta tanulmányait. A budapesti Közgazdasági Egyetem hallgatója lett, 1926-ban visszatért szülőföldjére. Az egyetemen szerzett ismereteinek korán hasznát vette, édesapja halála után tizedik, egyúttal utolsó családi tulajdonosként átvette a paszmosi birtok kezelését és irányítását.
1933-tól a magyar királyi Külkereskedelmi Hivatal bukaresti kirendeltségének megbízottja. Ehhez a külügyminisztériumnak is hozzá kellett járulnia, az engedélyt román állampolgársága miatt kapta meg. A magyar–román gazdasági kapcsolatok fejlesztésén, előmozdításán fáradozott. Három év múlva a korábbi előny hátrányára változott, román állampolgársága miatt mondatták le feladatköréről. Egy éven keresztül állás nélkül volt, majd 1937 novemberétől 1944-ig a Magyar Általános Hitelbank (MÁH) szerződéses alkalmazottja lett.
A II. Károly király által létrehozott Nemzeti Újjászületés Front keretében felállított magyar alosztályt, a Magyar Népközösséget gróf Bánffy Miklós vezette. Elnökletével három fő szakosztály jött létre: a Jósika János vezette közművelődési, a Kós Károly irányította társadalmi és a Szász Pál felügyelte gazdasági. Alosztályának vezetését a szakmai elismertségnek örvendő Teleki Ernő látta el.
A második bécsi döntést követően – hevenyészett feljegyzései szerint – a két ország közötti magas szintű politikai üzenetváltásba is belesodródott. A bukaresti tapasztalatok alapján egyes román politikusok úgy gondolták, hogy bízhatnak benne. Közvetítésre alkalmas személyét alátámaszthatta, hogy rokona volt gróf Teleki Pál miniszterelnöknek. 1940. szeptember 3-án keresték meg Iuliu Maniu üzenetének közvetítésével, amit a tudományos kutatások eddig nem támasztották alá. Ionel Pop – aki Teleki Ernő sajátos jellemzése szerint Maniu pártelnöknek, a Nemzeti Parasztpárt első zászlós urának bizalmi emberei közé tartozott – javaslatában nem kevesebb szerepelt, mint Dél-Erdély önként való átadása.
A kapcsolatfelvételt elősegítette, hogy a Magyar Általános Hitelbankhoz kötődő Telekihez kollegiális viszony fűzte, Pop volt a MÁH romániai vállalatainak elnöke. Erdély egészének átengedését a javaslattevő román politikai erők két feltételhez köthették, erre utalnak Teleki Ernő jegyzetfüzetében a ceruzával odavetett mondatok: az egyik az autonómia – melyről regénybeillő módon a bukaresti királyi palota kerítésénél folytatott tárgyalásokat, – a másik a német megszállás biztosítása, míg a magyar hadsereg bevonul Észak-Erdélybe. Utóbbi kérés a magyarság feltételezett bosszújára hivatkozva fogalmazódott meg. Minderről Teleki Pál az akkori romániai nagykövet, Bárdossy László rejtjelezett táviratából értesült. A javaslatokat visszautasította, elfogadhatatlannak minősítette, attól tartott, hogy a feltételekhez kötött lépés az akkori felfokozott közhangulatban a kormány elsöprésével és talán forradalommal is járna. A nemleges választ Teleki Andor adta át a Szovátán tartózkodó Ionel Popnak.
A magyar csapatok kolozsvári bevonulását követően Teleki Pál miniszterelnök – folytatódnak Teleki Ernő bejegyzései – az Esterházy-házban tárgyalást folytatott. Ezen Észak-Erdély politikai képviseletét és a visszaperlési jog kérdését beszélték meg. A képviselők névsorát össze is állíthatták, mert a jelenlevők – László Dezső és Albrecht Dezső – parlamenti honatyák lettek. Kállay Miklós miniszterelnöksége idején Teleki Ernőt a Felsőház tagjává kooptálták, aki határozattan tiltakozott az ellen, hogy ez rendiségi alapon történjen meg. Ajánlói az alkotmányt segítségül híva azt a megoldást választották, hogy a kormányzónak joga van rendkívüli érdemekért a megfelelő személyeket kinevezni. Rajta kívül még ketten kerültek ilyen módon a parlamentbe: Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Felsőház „Benjáminja”, Széchenyi Károly. Teleki Ernő képviselősége kérészéletűnek bizonyult, két hónap után lemondott mandátumáról. Ebben talán része lehetett Bárdossy László miniszterelnök korábban megfogalmazott véleményének, mely szerint az Észak-Erdélyből a parlamentbe behívott, kooptált képviselőket tömörítő Erdélyi Párt „kezelhetetlen”.
Magyarország sorsa és Erdély jövője szempontjából rendkívül kritikus időszakban – a Lakatos-kormány idejében – Teleki Ernő felkérést kapott, hogy vállalja el a romániai követ posztját. Bizonyára ismerhették egyik állásfoglalását: „Bukarest Pest számára a saját embereik alkalmatlansága folytán mindig torz tükörben állott.” A külügynek szüksége lehetett jól informált, mindkét fél részéről elfogadható, a román politikai és gazdasági körökben járatos diplomatára. Teleki Ernő a későn jött felkérésnek nem tudott eleget tenni. Ha Teleki Pál idejében történt volna, ketten bizonyára többet elérhettek volna a magyar–román kapcsolatok javítása érdekében.
A politikai élettől való többszöri visszavonulását fontos szakmai feladat feledtette: az Erdélyrészi Gazdasági Tanács második embere, ügyvezető alelnöke lett. A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara Kossuth Lajos utcai székházának II. emeletén működő Tanács feladata a kelet-magyarországi, az észak-erdélyi területek és az „anyaország” gazdasági életének minél eredményesebb összehangolása volt. Azon intézmények közé tartozott, melyet nem magyarországi „ejtőernyősök”, hanem helybeli, hozzáértő szakemberek irányítottak. Jelentőségét hangsúlyozta, hogy uzoni gróf Béldi Kálmán zsibói földbirtokos elnökletével a magyar kormány tanácsadó és véleményező szerveként működött. A Tanács tagjai közé tartozott még losonci gróf Bánffy Miklós (akivel a Magyar Népközösségben együtt dolgozott), Korparich Ede (az észak-erdélyi Hangya-szövetkezet marosvásárhelyi elnök-igazgatója), Rátz Mihály építőmester (a kolozsvári Iparos Egylet elnöke) és széki gróf Teleki Béla (az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke).
A hívő, keresztény embert azzal tisztelte meg egyháza, hogy az Egyházmegyei Tanács (régebbi nevén Erdélyi Római Katolikus Státus) tagjává választotta. A Tanács hatásköre az erdélyi egyházmegye területén lévő római katolikus középiskolák, gazdasági iskolák és a velük kapcsolatos bentlakások fenntartására, az egyházmegyei alapok tulajdonát képező bérházak, mező- és erdőgazdasági ingatlanok kezelésére terjedt ki. A világi tanácsosok között ismerős nevekre bukkanhatunk: György Lajos (a Líceum-könyvtár igazgatója) és gróf Béldi Kálmán.
Az 1945 után bekövetkezett nagy történelmi és politikai változások után osztály- és sorstársai általánosan jellemző életét élte. 1949. május 1-ig állás nélkül tengődött. Akkor lehetőséget kapott, hogy képességének és tudásának megfelelően megtalálhassa az őt megillető méltó helyét, és beilleszkedhessen a szocialista Románia új társadalmi rendjébe. A 7. számú Átképzési Központban (Centrul de recalificare No. 7.) fél év alatt elsajátíthatta az asztalos mesterséget. Első munkahelye egy nagy építkezési vállalat (Intreprindere Construcţia şi Instalaţii) volt, ahol villanyszerelő beosztásban dolgozott. Ezt követően 1952 és 1954 között raktárnok volt a Mezőség legnagyobb községében Mocson, egy Cariera nevű üzemnél. Mind feljebb emelkedett, következő munkahelyén, a község tanácsházának egészségügyi osztályán (Sfat Popular Raion Mociu Secţia Sanitară) könyvelőként már tisztviselői beosztásba emelkedett.
1954-ben egy hirtelen fordulattal a „romániai burzsoázia” élő-halottjait gyűjtő temetőbe, a Duna-Deltában fekvő Măcinbe, a Brăilától keletre fekvő faluba internálták. Először ott készültek a filmben a démonok táncaként emlegetett torzképrajzai. Érzékeny lelkülete így tükröztette az őt körülvevő abszurd világot és irracionálissá torzult szereplőit, a nagyon is létező, nemcsak képzeletében élő, az emberi alapvetést, a humánumot megtagadó, a sztálini nemzeti szocializmus módszereit másoló országot, az akkori román Abszurdisztánt. Hazatérhetett, túl értékes volt ahhoz, hogy elpusztítsák.
1955-től alkalmat kapott egyháza közelében és a műemlék-restaurálás területén működni. Két éven keresztül a Szent Mihály-templom felújítási munkálatainál anyagraktárosként nyert beosztást. Ezt követően a Farkas utcai református templom és a lutheránus püspökség épületének helyreállításánál volt technikusi beosztásban. Később mintázó szobrászként ismét a főtéri templom megújításánál jutott munkalehetőséghez.
A megváltozott világban 1960. május 15-én kapott először műveltségének, érdeklődési körének és habitusának egyaránt megfelelő feladatot. A Római Katolikus Egyházművészeti Bizottság tagja lett, mely Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián működött. Ha megismerkedünk a bizottság összetételével, megérthetjük lelkesedését és ügybuzgalmát. Elnök: Márton Áron püspök, alelnök: Baráth Béla kanonok-plébános, tagok: Bágyuj Lajos építőmester, Rátz Mihály műszaki tanácsos, Kelemen Lajos nyug. levéltári főigazgató, Köpeczi Sebestyén József nyug. egyetemi könyvtárnok, heraldikus, Bíró Vencel nyug. egyetemi tanár, az 1948-ban államilag feloszlatott piarista rend exprovinciálisa és Vámszer Géza középiskolai tanár. Az egyház érdeme, hogy a rossz anyagi viszonyok és társadalmi megbecsültség nélkül tengődő neves szakembereket bevonták. Ideig-óráig egyfajta védőhálót vontak köréjük, s talán némi anyagi segítség is adódott. A legfontosabb mégis az a tudat lehetett számukra, hogy ismereteikkel, tudásukkal még mindig tudnak és engedik őket szolgálni közösségük javára.
Miért vonzódott a gazdasági és pénzügyi szakember a műemlékekhez, a régi tárgyakhoz? Mindez visszanyúlik a messzi gyermekkorba. A szülői ház és a paszmosi kastély berendezése egyaránt a múltat idézte. Emlékezzünk Bíró József művészettörténész egyik örökbecsű megállapítására, mely szerint Erdélyben „a kastély már maga a történelem”. A családi arcképcsarnok festményei és az ősökhöz kapcsolódó régi tárgyak szinte mindegyike Erdély történetének hol dicső, hol szomorú évszázadáról regélt. A kiterjedt rokonságban egyöntetű tisztelet övezte az ellenségei által „Kopasz”-nak gúnyolt Teleki Mihály kancellárt. Még azt is számon tartották, melyik családtag őriz róla készült képet, metszetet vagy egyéb ábrázolást. Akkor még volt hol keresni azokat: Teleki Artúrnál (Dudu bácsinál) Tancson, Teleki László Gyulánál Kövérhosszúfalun, Teleki Károlynál (Pufinál) Sáromberkén és Teleki Pálnál Budapesten, József téri házában. Ma csak a családi emlékezés tanúskodhat a képek egykori létezéséről.
Kelemen Lajos Benczúr Gyulánénak írt leveléből (Kolozsvár, 1922. szeptember 4.) tudhatunk a Telekiek hatvan darabot számláló családi képgyűjteményéről. A nagymama, gróf Esterházy Cecília őrizetében álltak – helyesebben mondva függtek – a piarista templom előtti Mária-szobrot állító göncruszkai gróf Kornis Antal és második felesége, királyhalmi Petki Anna élethű festményei is. A gróf Bethlen Györgyné Majális utcai lakásán 1926. november 17–21. között megrendezett régi műtárgyak kiállításán nem a történelmi arcképcsarnok képei szerepeltek. Kelemen Lajosnak a Művészeti Szalonban megjelent tudósításából ismeretes, hogy a családi gyűjteményből hat, egymásba járó Kornis-címeres poharat, és egy altwien, bástyamotívumos kávétartót tettek közszemlére.
A kiterjedt főrangú rokonságra a 18–19. századi családi miniatúra-gyűjtemény hívta fel a figyelmet. Ennek egyik ragyogó rézrámás darabja gróf Mikó Imrét, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítóját ábrázolta. Ugyancsak az elődökre emlékeztetett a fehér falon félelmetesnek tűnő Kornis-buzogány, és az Apafi korabeli nyeregtakarón elhelyezett kardgyűjtemény. A már említett 1926-os régi műtárgykiállítás beszámolójából köztudomásúak az értékes és féltve őrzött történelmi emlékek. Az egyik kard pengéjén viselte a korát jelölő aranyos évszámot: 1549. A másik, rubinokkal ékesített 16. századi pallosról azt tartotta a hagyomány, hogy a lefejezett Bánffy Dénesnek volt kedves fegyvere. (Honnan sejthette volna szegény, hogy éppen egy ilyen szeretett fegyverfajta vet véget földi pályafutásának.)
Teleki Ernő öregkorában sokat betegeskedett, de az óramű pontosságával beosztott baráti látogatások mindig felvidították. Kedvelt időtöltése volt, amikor a „kolozsvári lexikon”, az évszázadot megélt Bocsánczy László, a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója és Nemes István ügyvéd segédletével képzeletben rendre vizitálták a kincses város jól ismert családjait. Szűk baráti köréhez főleg arisztokraták (Apor Márta, Bethlen Béla, Lendvay Gaszton, Nemes Sarolta, Teleki Mihály, Wesselényi Mária), írók (Bajor Andor, Bretter György, Gáll Ernő, Mikó Imre) és művészek (Cseh Gusztáv, Erdős Tibor, Fülöp Antal Andor, Gergely István, Miklóssy Gábor, Nagy Imre, Vetró Artúr, Tassi Demian) tartoztak. Szívesen segített az erdélyi múltat kutató történészeknek, művészettörténészeknek. Járt nála Jakó Zsigmond, Benkő Samu és felesége Nagy Margit, Kiss András, Marica Guy Viorica, Debreczeni László. A leggyakrabban talán Markó Bélával, kedves borbélyával találkozott. 1974-ben rendkívüli öröm érte, szülővárosukban találkozhatott az oly messzi távolba – Buenos Airesbe – emigrált ikertestvérével, Andorral.
A „Tempora mutantur et nos mutamur in illis” (Megváltoznak az idők, és mi is megváltozunk bennük) általánosan igaz megállapítása átvitt értelemben rá nem vonatkozott. Soha nem feledkezett meg származása társadalmi kötelezettségeiről, és ennek mindenkori tudatában élte le életét.
Szülővárosában hunyt el 1980. november 27-én, életének 79. évében. Néhány nap múlva, a decemberi hónap első napjának délutánján helyezték örök nyugalomra a Házsongárdi temetőben. A gyászjelentőn már nem merült szürkeségbe a neve. A fekete gyászkeretes partecédula méltóságteljesen jelentette, hogy egy széki Teleki halt meg. Úr volt, kolozsvári és erdélyi magyar. Őrizzük emlékét az őt megillető kegyelettel.
SAS PÉTER
Szabadság (Kolozsvár)
2011. október 4-én a Minerva Művelődési Egyesület székházának előadótermében bemutatták a széki gróf Teleki Ernő emlékére készített Démonok tánca című dokumentumfilmet. Az erről szóló beszámolót jegyző Ferencz Zsolt hangsúlyozta, hogy „az utókor nagyon keveset tud gróf Teleki Ernőről, különösen fontos, hogy életművét szélesebb körben megismerjék”. Idézte továbbá az est házigazdájának, Tibori Szabó Zoltánnak véleményét, aki szerint „ennek érdekében tette meg az első, ám kétségtelenül jelentős lépést az a csapat, amely Ludvig Daniella vezetésével Teleki személyének és munkásságának bemutatására vállalkozott”. A témával foglalkozni akarók figyelmét felhívom arra, hogy egy évtizede, a Művelődés 2001. évi 12. számában igyekeztem ráirányítani a figyelmet gróf Teleki Ernő személyiségére. A téma időszerűsége miatt talán nem szerénytelenség, ha eddigi kutatásaim fontosabb eredményeit megosztom minden érdeklődővel, különös tekintettel egyes történelmi adatok meg nem haladott újszerűségére.
Az 1697. április 20-án birodalmi grófi rangra emelt széki Telekiek története több évszázada összeforrt Erdély históriájával, politikai és művelődési eseményeivel. A Beszterce-Naszód megyei Paszmoson háborítatlanul és csodálatos környezetben élhetett a Telekiek katolikus ága. A családi kastély Besztercétől délre, Nagysajó mellett, egy eléggé eldugott völgyben épült. A birtokot Teleki Mihály (1671–1720) Kővárvidék főkapitánya, Kolozs vármegye főispánja szerezte meg. A paszmosi ősi ház külső megjelenésében is meseszerű volt, Kővári László megfogalmazásában: „szeszélyes tornyokkal épült ódon kastély”. A kertet és az ebédlőt szentek barokk fogadalmi szobrai ékesítették, melyeket 1796-ban Teleki Mihály (†1793) kamarás és felesége, makfalvi Dósa Ágnes (1762–1806) faragtatott. Az ebédlő falát egy ovális keretű Esterházy-kőcímer díszítette, amit Teleki Ernő a kolozsvári házból vitetett oda és falaztatott be. A paszmosi kastély bejárati kapuja felett elhelyezett kettős – Teleki–Haller – „beszélő címer” az egykori erődített kúriát újjáépítő házaspár, Teleki Pál (1719–1773) Fogarasföld főkapitánya, Doboka vármegye főispánja és hallerkői gróf Haller Borbára (1719–1770) emlékét őrizte. Halotti epitáfiumaik jelzik, hogy elmúlásuk után sem váltak meg egymástól, a kolozsvári piarista templom kriptájában egymás mellett nyugszanak. Az udvarház legfontosabb történelmi emléke a mögötte álló mocsári tölgy, melynek koráról a törzsére erősített fémtáblán olvasható „Anno 1406” felirat tanúskodik. A 605 esztendős, 25 m magas és 7,10 m kerületű ősfa méltó emléke az őt gondozó három évszázados főúri családnak.
Ernő ősei között tudhatta Teleki Ferencet (1785–1831), akit a családi krónika „Költő”-ként emlegetett. Bizonyára nem véletlenül maradt fenn a „Békesség Embere” jelzője sem, amit Herepei Károly használt búcsúztatásakor. A sokoldalú császári és királyi kamarás előd a híres, Göttingában végzett matematikus volt, akit a Magyar Tudományos Akadémia halálának évében tiszteleti tagjául választott. Nevéhez fűződik a kézi szögmérő feltalálása, melyet a bécsi Voigtländer cég gyártott és forgalmazott. Ő kivételesen nem Paszmoson, a nevezetes családi birtokon, hanem Besztercén született. Ennek oka az volt, hogy várandós édesanyját a Horea-féle felkelés idején a megerősített szász városba menekítette férje, Teleki Mihály.
Ernő édesapja, Teleki Ferenc (1870–1925) országgyűlési képviselő a paszmosi családi uradalomban született. Negyedszázaddal később, a millennium évében – 1896. január 9-én – vette feleségül losonczi báró Bánffy Annát. Felesége korai, 1907. október 7-én, 30 éves korában bekövetkezett halála miatt rövid, csupán évtizednyi házasságukból így is öt gyermek született. Három kisleány: Erzsébet (1896–1981), a rövid életű Margit (1898–1906), valamint Cecília (1901–1981) és egy fiú ikerpár: Andor és Ernő. A fiúk születésekor már az egész család Kolozsvárt élt, az Egyetem utca 8. szám alatti fényűzően berendezett Esterházy-házban lakott ugyanis Bánffy Anna édesanyja, lévén a galántai Esterházyak famíliájába tartozott. Az épület nevezetessége, hogy ott 1748-ban rátóti Gyulaffy László árvaházat alapított, melyet 1840-ben megvásárolt gróf Esterházy János Nepomuk (1824–1898), akkor került családja birtokába.
Teleki Ernő ikertestvérével, Andorral együtt Kolozsvárt, 1902. szeptember 11-én született. Az ikrek édesanyja ötéves korukban meghalt, azután nagymamájuk, galántai gróf Esterházy Cecília (1857–1946), losonczi báró Bánffy Ernőnek (1850–1916), az Erdélyi Magyar Gazdasági Szövetség elnökének, az Erdélyi Református Egyház és a Kolozsvári Református Kollégium főgondnokának felesége nevelte őket. A família, amelybe születtek, és a név, amit viseltek, már kicsi korukban kiemelte a fiúkat az átlagos gyermekkorból. Amikor az elalvás előtti mese helyett családjuk történetét hallgatták, tulajdonképpen Erdély históriájával ismerkedtek. A Teleki-gyermekek ezüst kamarási kulcsokkal játszóttak, s megtanulták, hogy a különböző századokban a ruházat mely részén kellett viselni azokat. Egyfajta családi ereklyének számított altorjai gróf Apor István kincstartó 1689-ből származó ezüstkanala. A pecsétnyomó használatának gyakorlásánál sem kellett veszekedniük, 23 kipróbált darabbal próbálkozhattak. A vallásos érzületet volt hivatva felszítani a Krisztus keresztszilánkját őrző ereklyetartó, és az egykori cseszneki Esterházy-erődítmény várkápolnájából megmaradt ezüst misekönyvtábla, melynek domborművein Alexandriai Szent Katalin és Szent Borbála attribútumai tükröződtek.
A magántanuló ikerpár az elemi iskolát 1912-ben, a Váradi Albert igazgatta római katolikus Főelemi Fiúiskolában fejezte be. Középiskolai tanulmányaikat az Erdélyi Római Katolikus Státus kegyesrendiek vezetése alatt álló főgimnáziumában folytatták, ahol 1920-ban érettségiztek. Osztályfőnökük a nagy tudású, széles látókörű piarista szerzetes, Patay József volt.
Az érettnek nyilvánított ikertestvérek sorsa különféleképpen alakult. Andor a budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát. Kolozsvárra visszatérve a bankszakmában helyezkedett el. 1927-től külföldön, a nemzetközi kereskedelem világában tevékenykedett. Először Konstantinápolyban bukkant fel, mint egy ipari vállalat alapítója. Később a budapesti Külkereskedelmi Hivatal Rt. athéni megbízottja, majd párizsi, hágai és brüsszeli kirendeltségének vezetője. 1937-ben a párizsi Nemzetközi Kiállítás helyettes kormánybiztosa, 1940-ig a budapesti Weisz Manfréd Művek (a későbbi Csepel Művek) igazgatója, a második bécsi döntés után a Külkereskedelmi Hivatal elnöke. Elismertségéről annyit, hogy egyéb kitüntetések mellett megkapta a francia becsületrend tiszti keresztjét és a belga koronarend lovagkeresztjét. A második világégés után az emigrációt választotta. A messzi távolban is nagy szeretettel őrizte nagyapja és édesapja házassági gyűrűit, melybe feleségeik neveinek kezdőbetűi és házasságkötésük évszáma volt begravírozva: Cs[erényi] A[nna] 1867 és B[ánffy] A[nna] 1896. A nemzetközi hírnevet szerzett külkereskedelmi szakember és máltai lovag 1978. január 22-én, a távoli Buenos Airesben hunyt el.
Ernő édesapja betegeskedése miatt az érettségi után csak két év múlva folytathatta tanulmányait. A budapesti Közgazdasági Egyetem hallgatója lett, 1926-ban visszatért szülőföldjére. Az egyetemen szerzett ismereteinek korán hasznát vette, édesapja halála után tizedik, egyúttal utolsó családi tulajdonosként átvette a paszmosi birtok kezelését és irányítását.
1933-tól a magyar királyi Külkereskedelmi Hivatal bukaresti kirendeltségének megbízottja. Ehhez a külügyminisztériumnak is hozzá kellett járulnia, az engedélyt román állampolgársága miatt kapta meg. A magyar–román gazdasági kapcsolatok fejlesztésén, előmozdításán fáradozott. Három év múlva a korábbi előny hátrányára változott, román állampolgársága miatt mondatták le feladatköréről. Egy éven keresztül állás nélkül volt, majd 1937 novemberétől 1944-ig a Magyar Általános Hitelbank (MÁH) szerződéses alkalmazottja lett.
A II. Károly király által létrehozott Nemzeti Újjászületés Front keretében felállított magyar alosztályt, a Magyar Népközösséget gróf Bánffy Miklós vezette. Elnökletével három fő szakosztály jött létre: a Jósika János vezette közművelődési, a Kós Károly irányította társadalmi és a Szász Pál felügyelte gazdasági. Alosztályának vezetését a szakmai elismertségnek örvendő Teleki Ernő látta el.
A második bécsi döntést követően – hevenyészett feljegyzései szerint – a két ország közötti magas szintű politikai üzenetváltásba is belesodródott. A bukaresti tapasztalatok alapján egyes román politikusok úgy gondolták, hogy bízhatnak benne. Közvetítésre alkalmas személyét alátámaszthatta, hogy rokona volt gróf Teleki Pál miniszterelnöknek. 1940. szeptember 3-án keresték meg Iuliu Maniu üzenetének közvetítésével, amit a tudományos kutatások eddig nem támasztották alá. Ionel Pop – aki Teleki Ernő sajátos jellemzése szerint Maniu pártelnöknek, a Nemzeti Parasztpárt első zászlós urának bizalmi emberei közé tartozott – javaslatában nem kevesebb szerepelt, mint Dél-Erdély önként való átadása.
A kapcsolatfelvételt elősegítette, hogy a Magyar Általános Hitelbankhoz kötődő Telekihez kollegiális viszony fűzte, Pop volt a MÁH romániai vállalatainak elnöke. Erdély egészének átengedését a javaslattevő román politikai erők két feltételhez köthették, erre utalnak Teleki Ernő jegyzetfüzetében a ceruzával odavetett mondatok: az egyik az autonómia – melyről regénybeillő módon a bukaresti királyi palota kerítésénél folytatott tárgyalásokat, – a másik a német megszállás biztosítása, míg a magyar hadsereg bevonul Észak-Erdélybe. Utóbbi kérés a magyarság feltételezett bosszújára hivatkozva fogalmazódott meg. Minderről Teleki Pál az akkori romániai nagykövet, Bárdossy László rejtjelezett táviratából értesült. A javaslatokat visszautasította, elfogadhatatlannak minősítette, attól tartott, hogy a feltételekhez kötött lépés az akkori felfokozott közhangulatban a kormány elsöprésével és talán forradalommal is járna. A nemleges választ Teleki Andor adta át a Szovátán tartózkodó Ionel Popnak.
A magyar csapatok kolozsvári bevonulását követően Teleki Pál miniszterelnök – folytatódnak Teleki Ernő bejegyzései – az Esterházy-házban tárgyalást folytatott. Ezen Észak-Erdély politikai képviseletét és a visszaperlési jog kérdését beszélték meg. A képviselők névsorát össze is állíthatták, mert a jelenlevők – László Dezső és Albrecht Dezső – parlamenti honatyák lettek. Kállay Miklós miniszterelnöksége idején Teleki Ernőt a Felsőház tagjává kooptálták, aki határozattan tiltakozott az ellen, hogy ez rendiségi alapon történjen meg. Ajánlói az alkotmányt segítségül híva azt a megoldást választották, hogy a kormányzónak joga van rendkívüli érdemekért a megfelelő személyeket kinevezni. Rajta kívül még ketten kerültek ilyen módon a parlamentbe: Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Felsőház „Benjáminja”, Széchenyi Károly. Teleki Ernő képviselősége kérészéletűnek bizonyult, két hónap után lemondott mandátumáról. Ebben talán része lehetett Bárdossy László miniszterelnök korábban megfogalmazott véleményének, mely szerint az Észak-Erdélyből a parlamentbe behívott, kooptált képviselőket tömörítő Erdélyi Párt „kezelhetetlen”.
Magyarország sorsa és Erdély jövője szempontjából rendkívül kritikus időszakban – a Lakatos-kormány idejében – Teleki Ernő felkérést kapott, hogy vállalja el a romániai követ posztját. Bizonyára ismerhették egyik állásfoglalását: „Bukarest Pest számára a saját embereik alkalmatlansága folytán mindig torz tükörben állott.” A külügynek szüksége lehetett jól informált, mindkét fél részéről elfogadható, a román politikai és gazdasági körökben járatos diplomatára. Teleki Ernő a későn jött felkérésnek nem tudott eleget tenni. Ha Teleki Pál idejében történt volna, ketten bizonyára többet elérhettek volna a magyar–román kapcsolatok javítása érdekében.
A politikai élettől való többszöri visszavonulását fontos szakmai feladat feledtette: az Erdélyrészi Gazdasági Tanács második embere, ügyvezető alelnöke lett. A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara Kossuth Lajos utcai székházának II. emeletén működő Tanács feladata a kelet-magyarországi, az észak-erdélyi területek és az „anyaország” gazdasági életének minél eredményesebb összehangolása volt. Azon intézmények közé tartozott, melyet nem magyarországi „ejtőernyősök”, hanem helybeli, hozzáértő szakemberek irányítottak. Jelentőségét hangsúlyozta, hogy uzoni gróf Béldi Kálmán zsibói földbirtokos elnökletével a magyar kormány tanácsadó és véleményező szerveként működött. A Tanács tagjai közé tartozott még losonci gróf Bánffy Miklós (akivel a Magyar Népközösségben együtt dolgozott), Korparich Ede (az észak-erdélyi Hangya-szövetkezet marosvásárhelyi elnök-igazgatója), Rátz Mihály építőmester (a kolozsvári Iparos Egylet elnöke) és széki gróf Teleki Béla (az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke).
A hívő, keresztény embert azzal tisztelte meg egyháza, hogy az Egyházmegyei Tanács (régebbi nevén Erdélyi Római Katolikus Státus) tagjává választotta. A Tanács hatásköre az erdélyi egyházmegye területén lévő római katolikus középiskolák, gazdasági iskolák és a velük kapcsolatos bentlakások fenntartására, az egyházmegyei alapok tulajdonát képező bérházak, mező- és erdőgazdasági ingatlanok kezelésére terjedt ki. A világi tanácsosok között ismerős nevekre bukkanhatunk: György Lajos (a Líceum-könyvtár igazgatója) és gróf Béldi Kálmán.
Az 1945 után bekövetkezett nagy történelmi és politikai változások után osztály- és sorstársai általánosan jellemző életét élte. 1949. május 1-ig állás nélkül tengődött. Akkor lehetőséget kapott, hogy képességének és tudásának megfelelően megtalálhassa az őt megillető méltó helyét, és beilleszkedhessen a szocialista Románia új társadalmi rendjébe. A 7. számú Átképzési Központban (Centrul de recalificare No. 7.) fél év alatt elsajátíthatta az asztalos mesterséget. Első munkahelye egy nagy építkezési vállalat (Intreprindere Construcţia şi Instalaţii) volt, ahol villanyszerelő beosztásban dolgozott. Ezt követően 1952 és 1954 között raktárnok volt a Mezőség legnagyobb községében Mocson, egy Cariera nevű üzemnél. Mind feljebb emelkedett, következő munkahelyén, a község tanácsházának egészségügyi osztályán (Sfat Popular Raion Mociu Secţia Sanitară) könyvelőként már tisztviselői beosztásba emelkedett.
1954-ben egy hirtelen fordulattal a „romániai burzsoázia” élő-halottjait gyűjtő temetőbe, a Duna-Deltában fekvő Măcinbe, a Brăilától keletre fekvő faluba internálták. Először ott készültek a filmben a démonok táncaként emlegetett torzképrajzai. Érzékeny lelkülete így tükröztette az őt körülvevő abszurd világot és irracionálissá torzult szereplőit, a nagyon is létező, nemcsak képzeletében élő, az emberi alapvetést, a humánumot megtagadó, a sztálini nemzeti szocializmus módszereit másoló országot, az akkori román Abszurdisztánt. Hazatérhetett, túl értékes volt ahhoz, hogy elpusztítsák.
1955-től alkalmat kapott egyháza közelében és a műemlék-restaurálás területén működni. Két éven keresztül a Szent Mihály-templom felújítási munkálatainál anyagraktárosként nyert beosztást. Ezt követően a Farkas utcai református templom és a lutheránus püspökség épületének helyreállításánál volt technikusi beosztásban. Később mintázó szobrászként ismét a főtéri templom megújításánál jutott munkalehetőséghez.
A megváltozott világban 1960. május 15-én kapott először műveltségének, érdeklődési körének és habitusának egyaránt megfelelő feladatot. A Római Katolikus Egyházművészeti Bizottság tagja lett, mely Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián működött. Ha megismerkedünk a bizottság összetételével, megérthetjük lelkesedését és ügybuzgalmát. Elnök: Márton Áron püspök, alelnök: Baráth Béla kanonok-plébános, tagok: Bágyuj Lajos építőmester, Rátz Mihály műszaki tanácsos, Kelemen Lajos nyug. levéltári főigazgató, Köpeczi Sebestyén József nyug. egyetemi könyvtárnok, heraldikus, Bíró Vencel nyug. egyetemi tanár, az 1948-ban államilag feloszlatott piarista rend exprovinciálisa és Vámszer Géza középiskolai tanár. Az egyház érdeme, hogy a rossz anyagi viszonyok és társadalmi megbecsültség nélkül tengődő neves szakembereket bevonták. Ideig-óráig egyfajta védőhálót vontak köréjük, s talán némi anyagi segítség is adódott. A legfontosabb mégis az a tudat lehetett számukra, hogy ismereteikkel, tudásukkal még mindig tudnak és engedik őket szolgálni közösségük javára.
Miért vonzódott a gazdasági és pénzügyi szakember a műemlékekhez, a régi tárgyakhoz? Mindez visszanyúlik a messzi gyermekkorba. A szülői ház és a paszmosi kastély berendezése egyaránt a múltat idézte. Emlékezzünk Bíró József művészettörténész egyik örökbecsű megállapítására, mely szerint Erdélyben „a kastély már maga a történelem”. A családi arcképcsarnok festményei és az ősökhöz kapcsolódó régi tárgyak szinte mindegyike Erdély történetének hol dicső, hol szomorú évszázadáról regélt. A kiterjedt rokonságban egyöntetű tisztelet övezte az ellenségei által „Kopasz”-nak gúnyolt Teleki Mihály kancellárt. Még azt is számon tartották, melyik családtag őriz róla készült képet, metszetet vagy egyéb ábrázolást. Akkor még volt hol keresni azokat: Teleki Artúrnál (Dudu bácsinál) Tancson, Teleki László Gyulánál Kövérhosszúfalun, Teleki Károlynál (Pufinál) Sáromberkén és Teleki Pálnál Budapesten, József téri házában. Ma csak a családi emlékezés tanúskodhat a képek egykori létezéséről.
Kelemen Lajos Benczúr Gyulánénak írt leveléből (Kolozsvár, 1922. szeptember 4.) tudhatunk a Telekiek hatvan darabot számláló családi képgyűjteményéről. A nagymama, gróf Esterházy Cecília őrizetében álltak – helyesebben mondva függtek – a piarista templom előtti Mária-szobrot állító göncruszkai gróf Kornis Antal és második felesége, királyhalmi Petki Anna élethű festményei is. A gróf Bethlen Györgyné Majális utcai lakásán 1926. november 17–21. között megrendezett régi műtárgyak kiállításán nem a történelmi arcképcsarnok képei szerepeltek. Kelemen Lajosnak a Művészeti Szalonban megjelent tudósításából ismeretes, hogy a családi gyűjteményből hat, egymásba járó Kornis-címeres poharat, és egy altwien, bástyamotívumos kávétartót tettek közszemlére.
A kiterjedt főrangú rokonságra a 18–19. századi családi miniatúra-gyűjtemény hívta fel a figyelmet. Ennek egyik ragyogó rézrámás darabja gróf Mikó Imrét, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítóját ábrázolta. Ugyancsak az elődökre emlékeztetett a fehér falon félelmetesnek tűnő Kornis-buzogány, és az Apafi korabeli nyeregtakarón elhelyezett kardgyűjtemény. A már említett 1926-os régi műtárgykiállítás beszámolójából köztudomásúak az értékes és féltve őrzött történelmi emlékek. Az egyik kard pengéjén viselte a korát jelölő aranyos évszámot: 1549. A másik, rubinokkal ékesített 16. századi pallosról azt tartotta a hagyomány, hogy a lefejezett Bánffy Dénesnek volt kedves fegyvere. (Honnan sejthette volna szegény, hogy éppen egy ilyen szeretett fegyverfajta vet véget földi pályafutásának.)
Teleki Ernő öregkorában sokat betegeskedett, de az óramű pontosságával beosztott baráti látogatások mindig felvidították. Kedvelt időtöltése volt, amikor a „kolozsvári lexikon”, az évszázadot megélt Bocsánczy László, a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója és Nemes István ügyvéd segédletével képzeletben rendre vizitálták a kincses város jól ismert családjait. Szűk baráti köréhez főleg arisztokraták (Apor Márta, Bethlen Béla, Lendvay Gaszton, Nemes Sarolta, Teleki Mihály, Wesselényi Mária), írók (Bajor Andor, Bretter György, Gáll Ernő, Mikó Imre) és művészek (Cseh Gusztáv, Erdős Tibor, Fülöp Antal Andor, Gergely István, Miklóssy Gábor, Nagy Imre, Vetró Artúr, Tassi Demian) tartoztak. Szívesen segített az erdélyi múltat kutató történészeknek, művészettörténészeknek. Járt nála Jakó Zsigmond, Benkő Samu és felesége Nagy Margit, Kiss András, Marica Guy Viorica, Debreczeni László. A leggyakrabban talán Markó Bélával, kedves borbélyával találkozott. 1974-ben rendkívüli öröm érte, szülővárosukban találkozhatott az oly messzi távolba – Buenos Airesbe – emigrált ikertestvérével, Andorral.
A „Tempora mutantur et nos mutamur in illis” (Megváltoznak az idők, és mi is megváltozunk bennük) általánosan igaz megállapítása átvitt értelemben rá nem vonatkozott. Soha nem feledkezett meg származása társadalmi kötelezettségeiről, és ennek mindenkori tudatában élte le életét.
Szülővárosában hunyt el 1980. november 27-én, életének 79. évében. Néhány nap múlva, a decemberi hónap első napjának délutánján helyezték örök nyugalomra a Házsongárdi temetőben. A gyászjelentőn már nem merült szürkeségbe a neve. A fekete gyászkeretes partecédula méltóságteljesen jelentette, hogy egy széki Teleki halt meg. Úr volt, kolozsvári és erdélyi magyar. Őrizzük emlékét az őt megillető kegyelettel.
SAS PÉTER
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 5.
Nőtt a magyarok aránya
A végleges, de még nem hivatalos népszámlálási adatok Sepsiszentgyörgy esetében igazolni látszanak az előzetes becsléseket: a városban 54 641 polgár él, közülük 41 898 magyar (76,7 százalék), 12 142 román (22,2 százalék) és 417 cigány (0,8 százalék) nemzetiségű. Fogyás tapasztalható mindenütt, ám a románoknál kissé nagyobb mértékben – tájékoztatott Antal Árpád polgármester.
A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor a háromszéki megyeközpontnak 61 546 lakosa volt, 46 113 magyar (74,92 százalék), 14 178 román (23,03 százalék) és 932 cigány (1,51 százalék) nemzetiségű. A polgármester azonban felhívja a figyelmet: a magyarság kisebb arányú fogyása elsősorban azzal magyarázható, hogy a romák jelentős része magyarnak vallotta magát, ugyanakkor azt sem szabad feledni, hogy a Szentgyörgy környéki településekre elsősorban magyar családok költöztek (s mint kiderült, nem is kis számban), ők tehát "nem fogytak el", csak éppen Árkos, Illyefalva, Sepsikőröspatak, Zalán magyar lakosságát gyarapítják. Antal Árpád szerint mindenképpen pozitív az üzenete annak, hogy majd két százalékkal nőtt a magyarság aránya.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A végleges, de még nem hivatalos népszámlálási adatok Sepsiszentgyörgy esetében igazolni látszanak az előzetes becsléseket: a városban 54 641 polgár él, közülük 41 898 magyar (76,7 százalék), 12 142 román (22,2 százalék) és 417 cigány (0,8 százalék) nemzetiségű. Fogyás tapasztalható mindenütt, ám a románoknál kissé nagyobb mértékben – tájékoztatott Antal Árpád polgármester.
A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor a háromszéki megyeközpontnak 61 546 lakosa volt, 46 113 magyar (74,92 százalék), 14 178 román (23,03 százalék) és 932 cigány (1,51 százalék) nemzetiségű. A polgármester azonban felhívja a figyelmet: a magyarság kisebb arányú fogyása elsősorban azzal magyarázható, hogy a romák jelentős része magyarnak vallotta magát, ugyanakkor azt sem szabad feledni, hogy a Szentgyörgy környéki településekre elsősorban magyar családok költöztek (s mint kiderült, nem is kis számban), ők tehát "nem fogytak el", csak éppen Árkos, Illyefalva, Sepsikőröspatak, Zalán magyar lakosságát gyarapítják. Antal Árpád szerint mindenképpen pozitív az üzenete annak, hogy majd két százalékkal nőtt a magyarság aránya.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 5.
Az észak-erdélyi köztársaság legendája (Székely Akadémia)
Székely Akadémia címmel előadás-sorozatot indított a sepsiszentgyörgyi RMDSZ és önkormányzat. A nyitó előadást csütörtök este tartották a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. A termet megtöltő hallgatóságot Boér Hunor, a múzeum főkönyvtárosa köszöntötte, az előadót Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész, lapunk külső munkatársa mutatta be. Vincze Gábor szegedi történész előadásának címe Az észak-erdélyi köztársaság – legenda vagy valóság?
Vincze Gábor már előadása elején leszögezte, hogy a címben felvetett "respublica" csupán legenda volt. Az észak-erdélyi köztársaság megnevezés – melyet utólag illesztettek rá az 1944 novembere és 1945 márciusa közötti négy hónapos észak-erdélyi szovjet katonai közigazgatásra – nem létezett, fel sem merült korabeli dokumentumokban. Azt a történelem egykori magyar szereplői, Demeter János, Balogh Edgár börtönből való szabadulásuk utáni visszaemlékezéseikben használták, majd a kilencvenes évek elején Katona Szabó Istvánnál és a Molnár Gusztáv által szemtanúkkal készített interjúkban bukkant fel.
Az előadó részletekbe menően ismertette az időszak politikai történéseit, kezdve attól, hogy 1944. augusztus 22-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Jászvásárt, s ezek után logikus következmény volt a másnapi királypuccs és Antonescu letartóztatása. A szeptember 12-i diktátum jellegű fegyverszüneti egyezményben a vonatkozó rész így szól: "Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának." Ez volt a szovjet diplomáciai húzás, amivel üzenni akartak Horthynak és a román királynak is Erdély hovatartozását illetően. Ezt használták fel végig a román hatóságok hintáztatására. Látva, hogy az nem hódol be kellőképpen, ez vezetett ahhoz is, hogy Észak-Erdélyből kiutasították a román adminisztrációt, s nem a Szárazajta jellegű vérengzések, mint ahogyan az néhol megjelent. A román közigazgatást november 12-én utasították ki. Négy hónapon át Észak-Erdély határa gyakorlatilag államhatárként működött, a tartományban egyaránt fizetőeszköz volt a magyar pengő, a román lej és a szovjet hadi pénz. Közben történtek különböző szerveződések, a Magyar Népi Szövetség, működött a Szociáldemokrata Párt, voltak kommunisták. A magyar elit egy része autonómiapárti, mások centralisták: Bukarest-, Brassó-pártiak. Még Észak-Erdély parlamentje is ülésezett 1945. február 12–14. között, ám a szálakat a szovjetek húzogatták. Odáig menően, hogy Észak-Erdélyért "cserében" Mihály királyt arra kényszerítették, emberüket, Petru Grozát nevezze ki miniszterelnökké. Az 1945. március 6-i kinevezéssel megszűnt a különállás.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Székely Akadémia címmel előadás-sorozatot indított a sepsiszentgyörgyi RMDSZ és önkormányzat. A nyitó előadást csütörtök este tartották a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. A termet megtöltő hallgatóságot Boér Hunor, a múzeum főkönyvtárosa köszöntötte, az előadót Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész, lapunk külső munkatársa mutatta be. Vincze Gábor szegedi történész előadásának címe Az észak-erdélyi köztársaság – legenda vagy valóság?
Vincze Gábor már előadása elején leszögezte, hogy a címben felvetett "respublica" csupán legenda volt. Az észak-erdélyi köztársaság megnevezés – melyet utólag illesztettek rá az 1944 novembere és 1945 márciusa közötti négy hónapos észak-erdélyi szovjet katonai közigazgatásra – nem létezett, fel sem merült korabeli dokumentumokban. Azt a történelem egykori magyar szereplői, Demeter János, Balogh Edgár börtönből való szabadulásuk utáni visszaemlékezéseikben használták, majd a kilencvenes évek elején Katona Szabó Istvánnál és a Molnár Gusztáv által szemtanúkkal készített interjúkban bukkant fel.
Az előadó részletekbe menően ismertette az időszak politikai történéseit, kezdve attól, hogy 1944. augusztus 22-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Jászvásárt, s ezek után logikus következmény volt a másnapi királypuccs és Antonescu letartóztatása. A szeptember 12-i diktátum jellegű fegyverszüneti egyezményben a vonatkozó rész így szól: "Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának." Ez volt a szovjet diplomáciai húzás, amivel üzenni akartak Horthynak és a román királynak is Erdély hovatartozását illetően. Ezt használták fel végig a román hatóságok hintáztatására. Látva, hogy az nem hódol be kellőképpen, ez vezetett ahhoz is, hogy Észak-Erdélyből kiutasították a román adminisztrációt, s nem a Szárazajta jellegű vérengzések, mint ahogyan az néhol megjelent. A román közigazgatást november 12-én utasították ki. Négy hónapon át Észak-Erdély határa gyakorlatilag államhatárként működött, a tartományban egyaránt fizetőeszköz volt a magyar pengő, a román lej és a szovjet hadi pénz. Közben történtek különböző szerveződések, a Magyar Népi Szövetség, működött a Szociáldemokrata Párt, voltak kommunisták. A magyar elit egy része autonómiapárti, mások centralisták: Bukarest-, Brassó-pártiak. Még Észak-Erdély parlamentje is ülésezett 1945. február 12–14. között, ám a szálakat a szovjetek húzogatták. Odáig menően, hogy Észak-Erdélyért "cserében" Mihály királyt arra kényszerítették, emberüket, Petru Grozát nevezze ki miniszterelnökké. Az 1945. március 6-i kinevezéssel megszűnt a különállás.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 5.
Kép/tár
Tévé-néző. Három életkép
Borboly és Árus. Két székely politikus. Mondja a magáét egyik is, másik is. Okosan, határozottan, tapasztalt tisztségviselőhöz illően. Egyikük a Hargita megyei tanács elnöke, másikuk e tanács tagja. Az elnök az RMDSZ színeiben politizál, a tanácstag az MPP híve. Gyakorlottan, civilizáltan mondanak egymásnak ellent a tévékamerák előtt (Heti Hírmondó, Duna TV, 2011. október 30.).
A tényállásról annyit: Borboly kivitette az ülésteremből Árust azon a címen, hogy közbeszólásaival akadályozza az ülés normális menetét. Árus szerint elvi ellentétről van szó köztük, az elnök ugyanis olyan javaslatot terjesztett elő elfogadásra, amelyhez hasonlót nem volt hajlandó napirendre tűzni, amikor azt az ő pártja nyújtotta be.
Demokrácia. Lehet, hogy egyiküknek igaza van, másikuknak nincs. Az sem zárható ki, hogy egyformán mellébeszélnek.
Demokrácia. Vagy arra használják, hogy az ellenféllel kibabráljanak – csakis a szabályok betartásával, csakis kénytelenségből, csakis a legnagyobb sajnálattal –, vagy arra, amit bevett kifejezéssel úgy nevezünk: a köz haszna, a közjó.
Fontos dolog a demokrácia. Nála már csak egy dolog fontosabb: megtanulni, hogy mire való, és mire nem.
Évtizedeken át úgy tudtuk: minden bajunk oka, összes sérelmünk forrása az, hogy velünk szemben nem alkalmazza a többség a demokrácia szabályait. Ennek már vége – legalábbis ott, a magyar többségű megyékben.
Siralmas látvány az a Székelyföld (vagy egyik megyéje, egyik testülete), amely ezt a sportot űzi demokrácia címén.
*
Az esti tévé-beszélgetések gyakran forognak Traian Băsescu köztársasági elnök személye körül. Ezúttal (Antena3, október 31.) a téma a szokásosnál is „zaftosabb”. Valójában két „botrányról” esik szó. Az egyik: Piteşti városában kiállítottak egy festményt, amely őt és E. U. asszonyt, a turisztikai minisztert ábrázolja Ádám és Éva képében, vagyis meztelenül, középen a kígyóval, a férfi szemmel láthatóan áldott állapotban van. Szatíra vagy hecc? Ilyen időket élünk.
A másik téma a szombati, nagyszebeni esemény, a 19. századi erdélyi román főpap, Andrei Şaguna szentté avatása, amelyen jelen volt, szólt is az egybegyűltekhez a köztársasági elnök. Egy videofelvétel a főpapok társaságában mutatja, amint éppen hahotára fakad az ünnepélyes arcok gyűrűjében. A tévé-beszélgetés részvevői sorra megütközésüknek adnak hangot a tiszteletlen viselkedés kapcsán.
Az esti műsor főszereplője Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, euro-parlamenti képviselő. Ő teszi szóvá, hogy az alkalomra készült festmény reprodukcióján Şaguna palástja nem aranysárga, ahogyan kellene, hanem narancs-színű (a kormányzó párt színe!), és ő keveredik ennek kapcsán heves vitába az egyházi főhivatal szóvivőjével, aki váltig erősíti, hogy a palást igenis aranysárga. Ugyancsak CVT emel kifogást az ellen, hogy a nagyszebeni katedrálisban elnöki testőrök és titkosrendőrök tucatjait lehetett látni. A szerinte eltúlzott elnöki részvételről azt a magyarázatot terjeszti elő, hogy nemrégiben megegyezés született az ortodox egyház vezetői és az elnöki hivatal között: az egyház a kormányzó párt mellé áll a jövő évi választásokon, ennek fejében számíthat a hatalmas kiadásokkal járó építkezés, „a nemzet katedrálisa” állami támogatására.
Kellemetlen érzés látni, hogy bő húsz évvel a rendszerváltás után még mindig a szélsőjobboldal karnagya vezényli az „igazmondó hazafiak” kórusát Romániában. Lázít és szórakoztat – gyakran útszéli hangon. Ordibál vagy humorizál, ahogy a helyzet kívánja. „A túlvilágon majd kettőnket ellentétes irányba terelnek” – mondja annak kapcsán, hogy nem ebédelt együtt az elnökkel.
Estéről-estére nagy hírcsatornák beszélgető-műsorai botrányba hempergetve tálalják fel az országot nézőiknek.
*
A közszolgálati televízió esti műsorának vendége Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (TVR1, október 31.). Sorra zongorázzák a fontos aktuális témákat: költségvetés, korrupció-ellenes politika, közös kormányzás, stb.
Tömör, egyenes válaszok. Beszédének pergő ritmusa is azt jelzi, hogy tudja: a kamerák előtt sietni kell, előnyös a fesztelen, határozott megszólalás. Jó románsággal formált mondatok.
A bennünket érintő kérdésekre nem ad ugyan kitérő válaszokat, de nem feszít, nem élez. Elfogadja-e a parlament a régóta vajúdó kisebbségi törvényt? Igen, ha az egyeztetések sikerrel járnak. A sietségnél fontosabb a végső eredmény. Veszélybe kerülhet-e az RMDSZ az új párt-alakulással? Nem lehet előre megmondani. Méltányolom a bölcs higgadtságot, de hiányolom, hogy említést sem tesz arról: együttműködésben is lehet gondolkodni. Talán később?
Horváth Andor
Szabadság (Kolozsvár)
Tévé-néző. Három életkép
Borboly és Árus. Két székely politikus. Mondja a magáét egyik is, másik is. Okosan, határozottan, tapasztalt tisztségviselőhöz illően. Egyikük a Hargita megyei tanács elnöke, másikuk e tanács tagja. Az elnök az RMDSZ színeiben politizál, a tanácstag az MPP híve. Gyakorlottan, civilizáltan mondanak egymásnak ellent a tévékamerák előtt (Heti Hírmondó, Duna TV, 2011. október 30.).
A tényállásról annyit: Borboly kivitette az ülésteremből Árust azon a címen, hogy közbeszólásaival akadályozza az ülés normális menetét. Árus szerint elvi ellentétről van szó köztük, az elnök ugyanis olyan javaslatot terjesztett elő elfogadásra, amelyhez hasonlót nem volt hajlandó napirendre tűzni, amikor azt az ő pártja nyújtotta be.
Demokrácia. Lehet, hogy egyiküknek igaza van, másikuknak nincs. Az sem zárható ki, hogy egyformán mellébeszélnek.
Demokrácia. Vagy arra használják, hogy az ellenféllel kibabráljanak – csakis a szabályok betartásával, csakis kénytelenségből, csakis a legnagyobb sajnálattal –, vagy arra, amit bevett kifejezéssel úgy nevezünk: a köz haszna, a közjó.
Fontos dolog a demokrácia. Nála már csak egy dolog fontosabb: megtanulni, hogy mire való, és mire nem.
Évtizedeken át úgy tudtuk: minden bajunk oka, összes sérelmünk forrása az, hogy velünk szemben nem alkalmazza a többség a demokrácia szabályait. Ennek már vége – legalábbis ott, a magyar többségű megyékben.
Siralmas látvány az a Székelyföld (vagy egyik megyéje, egyik testülete), amely ezt a sportot űzi demokrácia címén.
*
Az esti tévé-beszélgetések gyakran forognak Traian Băsescu köztársasági elnök személye körül. Ezúttal (Antena3, október 31.) a téma a szokásosnál is „zaftosabb”. Valójában két „botrányról” esik szó. Az egyik: Piteşti városában kiállítottak egy festményt, amely őt és E. U. asszonyt, a turisztikai minisztert ábrázolja Ádám és Éva képében, vagyis meztelenül, középen a kígyóval, a férfi szemmel láthatóan áldott állapotban van. Szatíra vagy hecc? Ilyen időket élünk.
A másik téma a szombati, nagyszebeni esemény, a 19. századi erdélyi román főpap, Andrei Şaguna szentté avatása, amelyen jelen volt, szólt is az egybegyűltekhez a köztársasági elnök. Egy videofelvétel a főpapok társaságában mutatja, amint éppen hahotára fakad az ünnepélyes arcok gyűrűjében. A tévé-beszélgetés részvevői sorra megütközésüknek adnak hangot a tiszteletlen viselkedés kapcsán.
Az esti műsor főszereplője Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, euro-parlamenti képviselő. Ő teszi szóvá, hogy az alkalomra készült festmény reprodukcióján Şaguna palástja nem aranysárga, ahogyan kellene, hanem narancs-színű (a kormányzó párt színe!), és ő keveredik ennek kapcsán heves vitába az egyházi főhivatal szóvivőjével, aki váltig erősíti, hogy a palást igenis aranysárga. Ugyancsak CVT emel kifogást az ellen, hogy a nagyszebeni katedrálisban elnöki testőrök és titkosrendőrök tucatjait lehetett látni. A szerinte eltúlzott elnöki részvételről azt a magyarázatot terjeszti elő, hogy nemrégiben megegyezés született az ortodox egyház vezetői és az elnöki hivatal között: az egyház a kormányzó párt mellé áll a jövő évi választásokon, ennek fejében számíthat a hatalmas kiadásokkal járó építkezés, „a nemzet katedrálisa” állami támogatására.
Kellemetlen érzés látni, hogy bő húsz évvel a rendszerváltás után még mindig a szélsőjobboldal karnagya vezényli az „igazmondó hazafiak” kórusát Romániában. Lázít és szórakoztat – gyakran útszéli hangon. Ordibál vagy humorizál, ahogy a helyzet kívánja. „A túlvilágon majd kettőnket ellentétes irányba terelnek” – mondja annak kapcsán, hogy nem ebédelt együtt az elnökkel.
Estéről-estére nagy hírcsatornák beszélgető-műsorai botrányba hempergetve tálalják fel az országot nézőiknek.
*
A közszolgálati televízió esti műsorának vendége Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (TVR1, október 31.). Sorra zongorázzák a fontos aktuális témákat: költségvetés, korrupció-ellenes politika, közös kormányzás, stb.
Tömör, egyenes válaszok. Beszédének pergő ritmusa is azt jelzi, hogy tudja: a kamerák előtt sietni kell, előnyös a fesztelen, határozott megszólalás. Jó románsággal formált mondatok.
A bennünket érintő kérdésekre nem ad ugyan kitérő válaszokat, de nem feszít, nem élez. Elfogadja-e a parlament a régóta vajúdó kisebbségi törvényt? Igen, ha az egyeztetések sikerrel járnak. A sietségnél fontosabb a végső eredmény. Veszélybe kerülhet-e az RMDSZ az új párt-alakulással? Nem lehet előre megmondani. Méltányolom a bölcs higgadtságot, de hiányolom, hogy említést sem tesz arról: együttműködésben is lehet gondolkodni. Talán később?
Horváth Andor
Szabadság (Kolozsvár)
2011. november 5.
Répás Zsuzsanna: fontos partnerek az erdélyi civil szervezetek A magyar kormány számára fontos partnerek az erdélyi civil szervezetek, amelyek sokat segíthetnek a magyar identitás megőrzésében - mondta szombaton az MTI-nek Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
A tisztségviselő ezen a napon részt vett Marosvásárhelyen a XI. Civil Fórum 2011 – Civilként a társadalomért című rendezvényen, amelyet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége és a Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület közösen szervezett.
A helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: ez a fórum lehetőséget adott arra, hogy találkozzék több mint száz civil szervezet képviselőjével. "Nagyon örülök annak, hogy Erdélyben ennyire élénk a civil élet, a kistelepüléseken is több civil szervezet működik. A magyar kormány számára nagyon fontos partnerek ezek a szervezetek" - mondta.
Az életnek ugyanis vannak olyan területei, ahová a politika nem ér el, és jó is, hogy nem ér el - tette hozza. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a civil szervezetek Erdélyben fontos szerepet töltenek be számos területen, így az oktatás, a környezetvédelem, a hagyományok ápolása, a kultúra terén. Közös vonásuk, hogy a magyar identitást akarják megőrizni és átadni a jövő nemzedékeknek - mondta Répás Zsuzsanna.
Ezeket a gondolatokat a helyettes államtitkár a szombati rendezvényen elhangzott előadásában is kifejtette. Ezután válaszolt a közönség soraiból feltett kérdésekre, amelyek főleg a támogatáspolitika megújítását, a Bethlen Gábor Alap megújult működését érintették. Megállapította: a magyar kormány most már képes megfelelően támogatni a civil szervezeteket, meg lehet találni a legfontosabb közös pontokat.
Garzó Ferenc
MTI
2011. november 6.
Érmihályfalva bemutatkozása Debrecenben
Bihar megye – A debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ vendégei voltak péntek délután az érmihályfalvi alkotó és előadó csoportok. A Megyejárás nevű program keretében tartottak városbemutatót.
A debreceni művelődési központ a Magyar Kulturális Alap támogatásával szervezte meg Megyejárás című programját, melynek keretében Hajdú-Bihar megye városai mutatkoztak be a megyeközponti intézményben. Mikor a megye városai “elfogytak”, a programot kiterjesztették a határon túlra, Bihar megyére is. Így került sorra – Margitta és Szalonta után harmadikként – Érmihályfalva. A bemutatkozás előkészítése már hetekkel korábban megkezdődött, majd az elmúlt csütörtökön egy kisebb delegáció berendezte a kiállításokat, pénteken pedig egy közel 100 fős csoport érkezett a “bemutatkozásra”.
Tiszteletbeli hajdú-bihariak
Az érmihályfalviakat, illetve a hozzájuk képest mintegy harmadnyi helyi érdeklődőt elsőként Jantyik Zsolt, az intézmény igazgatóhelyettese köszöntötte, hangsúlyozva a határok feletti kapcsolatok erősítésének fontosságát. “Ha lehetne, Érmihályfalvát megválasztanánk tiszteletbeli hajdú-bihari településnek”, mondta köszöntőjében Kocsis Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke, aki ugyancsak az egymás közötti kötelékek szorosabbra fűzésének jelentőségét emelte ki. Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester emlékeztetett: elődeink Debrecenbe jártak, hiszen az alig 40 kilométerre lévő város vonzáskörzetéhez tartoztak, és ma mi is visszajárunk, ha barátokkal, ismerősökkel alkarunk találkozni. Érmihályfalva – míg tehette – bekapcsolódott a Virágkarneválba is három éven át. “Legyen úgy, mint régen volt”, fogalmazott a polgármester, hozzátéve: az érmelléki ember szülőföldjén akar boldogulni.
Amit fontosnak tartottak
Hoztuk, amit fontosnak tartottunk, mondta bevezetőjében Boros Emőke Blanka tanárnő, aki a műsorvezetői feladatot ellátva konferálta fel egymás után a Zelk Zoltán iskola Furfangos Furulyások csoportját, a GGG Irodalmi Stúdiót, a Bartók Béla Városi Kórust és a Citerazenekart, Tubák Annamária és Csűri Katalin népdalénekeseket, a Móka színjátszó csoportot, és a Nyíló Akác néptánccsoportot. A program közben Szilágyi Károly kosarat font, bemutatva a népi mesterséget, a Syluette menettáncsoport tagjainak kalauzolásában megtekinthető volt a varrottasokból összeállított, valamint a Marcsó József Képzőművészeti Kör, illetve az Érmellék 2009 Fotóklub kiállítása, továbbá egy vitrinben az érmihályfalvi kiadványok gyűjteménye.
Vendég vendéglátók
A mintegy 70 perces műsor után az érmelléki ízek kerültek a középpontba, hiszen a bemutatkozás része volt a házigazdák és érdeklődők megvendégelése is, ami látható sikernek örvendett: szaporán ürültek a hidegtálas és töltöttkáposztás tálak, a kaláccsal megrakott tányérok, a pálinkás- és borospalackok. A kiállítások a hónap közepéig maradnak a Méliusz Központban, hogy utána átadják helyüket a bemutatkozás sorában következő Székelyhídnak, majd az őket követő Élesdnek.
Rencz Csaba
erdon.ro
Bihar megye – A debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ vendégei voltak péntek délután az érmihályfalvi alkotó és előadó csoportok. A Megyejárás nevű program keretében tartottak városbemutatót.
A debreceni művelődési központ a Magyar Kulturális Alap támogatásával szervezte meg Megyejárás című programját, melynek keretében Hajdú-Bihar megye városai mutatkoztak be a megyeközponti intézményben. Mikor a megye városai “elfogytak”, a programot kiterjesztették a határon túlra, Bihar megyére is. Így került sorra – Margitta és Szalonta után harmadikként – Érmihályfalva. A bemutatkozás előkészítése már hetekkel korábban megkezdődött, majd az elmúlt csütörtökön egy kisebb delegáció berendezte a kiállításokat, pénteken pedig egy közel 100 fős csoport érkezett a “bemutatkozásra”.
Tiszteletbeli hajdú-bihariak
Az érmihályfalviakat, illetve a hozzájuk képest mintegy harmadnyi helyi érdeklődőt elsőként Jantyik Zsolt, az intézmény igazgatóhelyettese köszöntötte, hangsúlyozva a határok feletti kapcsolatok erősítésének fontosságát. “Ha lehetne, Érmihályfalvát megválasztanánk tiszteletbeli hajdú-bihari településnek”, mondta köszöntőjében Kocsis Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke, aki ugyancsak az egymás közötti kötelékek szorosabbra fűzésének jelentőségét emelte ki. Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester emlékeztetett: elődeink Debrecenbe jártak, hiszen az alig 40 kilométerre lévő város vonzáskörzetéhez tartoztak, és ma mi is visszajárunk, ha barátokkal, ismerősökkel alkarunk találkozni. Érmihályfalva – míg tehette – bekapcsolódott a Virágkarneválba is három éven át. “Legyen úgy, mint régen volt”, fogalmazott a polgármester, hozzátéve: az érmelléki ember szülőföldjén akar boldogulni.
Amit fontosnak tartottak
Hoztuk, amit fontosnak tartottunk, mondta bevezetőjében Boros Emőke Blanka tanárnő, aki a műsorvezetői feladatot ellátva konferálta fel egymás után a Zelk Zoltán iskola Furfangos Furulyások csoportját, a GGG Irodalmi Stúdiót, a Bartók Béla Városi Kórust és a Citerazenekart, Tubák Annamária és Csűri Katalin népdalénekeseket, a Móka színjátszó csoportot, és a Nyíló Akác néptánccsoportot. A program közben Szilágyi Károly kosarat font, bemutatva a népi mesterséget, a Syluette menettáncsoport tagjainak kalauzolásában megtekinthető volt a varrottasokból összeállított, valamint a Marcsó József Képzőművészeti Kör, illetve az Érmellék 2009 Fotóklub kiállítása, továbbá egy vitrinben az érmihályfalvi kiadványok gyűjteménye.
Vendég vendéglátók
A mintegy 70 perces műsor után az érmelléki ízek kerültek a középpontba, hiszen a bemutatkozás része volt a házigazdák és érdeklődők megvendégelése is, ami látható sikernek örvendett: szaporán ürültek a hidegtálas és töltöttkáposztás tálak, a kaláccsal megrakott tányérok, a pálinkás- és borospalackok. A kiállítások a hónap közepéig maradnak a Méliusz Központban, hogy utána átadják helyüket a bemutatkozás sorában következő Székelyhídnak, majd az őket követő Élesdnek.
Rencz Csaba
erdon.ro
2011. november 6.
Könyvseregszemlét tartottak a váradi színházban
Nagyvárad - Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottóval a hétvégén a Várad kulturális folyóirat, az Europrint Kft. és a Riport Kiadó harmadik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Könyvmaratont.
A színházépület földszinti előcsarnokában kiállított könyvek közül két napon keresztül- november 4-én és 5-én- válogathattak az érdeklődők. Az ünnepélyes megnyitót péntek délután tartották. A megjelenteket Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzser-igazgatója köszöntötte, aki úgy vélte: a fesztivál természetes közegébe érkezett, a kínált könyvekre pedig méltán lehetnek büszkék a szerzők és a kiadók. Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője megjegyezte: a Törzsasztal-sorozathoz hasonlóan a Könyvmaraton is eddig vándorolt egyik helyszínről a másikra, reméli azonban, hogy ezúttal végleges otthonra talált. Derzsi Ákos könykiadó arra emlékeztette az egybegyűlteket: a 2006 májusában megszervezett Limes könyvfesztivál a Könyvmaraton előfutárának tekinthető. Az akkori kétnapos rendezvényen körülbelül 840-en fordultak meg, és a szervezőgárda tulajdonképpen kitartott az évek folyamán. Simon Judit főszervező arra hívta fel a figyelmet: a Riport Kiadó Napos oldal címmel egy irodalmi sorozatot indított útjára azzal a céllal, hogy az utóbbi években méltánytalanul elfelejtett erdélyi magyar klasszikus írók regényeit újra megjelentessék. „Szeretnénk ismert erdélyi magyar írók könyveit újra az olvasók kezébe adni. Úgy véljük, hogy a magyar kultúra akkor igazán élő, ha nem stagnál, hanem folyamatosan értékeket teremt és őriz meg”, fogalmazott.
Kié itt a tér
Az est első könybemutatóján Szűcs László beszélgetett Králik Lóránddal A sárkány fiai- Kína tájai, Kína népei című kötetéről. Felvezetésképpen arra kérte a szerzőt, hogy kommentálja azokat a híreket, melyek az utóbbi három napban jelentek meg a magyar sajtóban az ázsiai országról, majd Králik Lóránd különböző megjegyzéseket fűzött kivetített képekhez (a Kínai Nagyfal, egy észak-kelet kínai ortodox székesegyház, kolostorok, óriási Buddha szobor, a Tiltott Város hátsó bejárata, a shanghai Örömök kertje stb.). A különböző tartományokat részletesen bemutató könyvvel kapcsolatban elhangzott: azok a legerősebb részei, ahol a szerző személyesen is jelen volt. Egyébként információkban gazdag, de „a határokon belül”, vagyis nem száraz adatokat felsoroló lexikon, hanem szórakoztató olvasmány.
Markó Bélát szintén Szűcs László faggatta a Visszabontás című szonettgyűjteményről és a Kié itt a tér című publicisztikai összeállításról. Többek közt megtudtuk: az RMDSZ volt elnöke eleinte nehezen talált vissza az irodalomhoz, miután több éven keresztül csupán politikai közleményeket, nyilatkozatokat és tanulmányokat írt, de miután elkapta a fonalat, ment minden gördülékenyen. Megjegyezte: nem zavarta a látszólag ellentmondást magában hordozó politika-irodalom kettőség, hiszen az életben mindennek megvan a színe és a fonákja, például egy tanár is másképp beszél a diákjaival és a gyűléseken a kollegáival. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy a világot nem tudja megváltani, de azért foglalkoztatják különböző alapkérdések, mint például az áldozatvállalás vagy a férfi és a nő viszonya. Románia miniszterelnök-helyettese ugyanakkor arról is beszélt: miért gondolja úgy, hogy az egységes Európa jövője nagymértékben attól függ, hogy miként tudja kezelni a nemzeti identitások ügyét. A megosztottság káros következményeire is kitért, azon meggyőződésének adva hangot, hogy vitákkal tarkított politikai egységre van szükség.
A feljelentés
Szombat délben Stanik István beszélgetett Székely Ervinnel A feljelentés című „karikatúra-regényről”, melyben a fikció vegyül a realitással. Mint kiderült, a kötet egy kitalált személy karriertörténete, aki eleinte nem akart politikus lenni, de amikor megélhetési gondokkal küszködött, rájött arra, hogy milyen ügyesen tud a rendelkezésére álló eszközökkel bánni, melyek annyira elősegítették az érvényesülését, hogy államelnök lett belőle. A mókuskerékből nem tud kiszállni, végül azonban feljelenti magát. A szerző megjegyezte: azért írta a könyvet, mert úgy gondolta, 16 évig tartó politikai pályafutása során olyan tapasztalatra tett szert, melyet érdemes másokkal is megosztania, ahhoz azonban nem eléggé képzett, hogy egy politológiai szakkönyvet tegyen le az asztalra. A fő célja tehát tulajdonképpen az volt, hogy az emberekkel megismertesse a politika világát, hogy felfedezve a mögöttes érdekeket, ezek ismeretében tudjanak dönteni.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad - Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottóval a hétvégén a Várad kulturális folyóirat, az Europrint Kft. és a Riport Kiadó harmadik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Könyvmaratont.
A színházépület földszinti előcsarnokában kiállított könyvek közül két napon keresztül- november 4-én és 5-én- válogathattak az érdeklődők. Az ünnepélyes megnyitót péntek délután tartották. A megjelenteket Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzser-igazgatója köszöntötte, aki úgy vélte: a fesztivál természetes közegébe érkezett, a kínált könyvekre pedig méltán lehetnek büszkék a szerzők és a kiadók. Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője megjegyezte: a Törzsasztal-sorozathoz hasonlóan a Könyvmaraton is eddig vándorolt egyik helyszínről a másikra, reméli azonban, hogy ezúttal végleges otthonra talált. Derzsi Ákos könykiadó arra emlékeztette az egybegyűlteket: a 2006 májusában megszervezett Limes könyvfesztivál a Könyvmaraton előfutárának tekinthető. Az akkori kétnapos rendezvényen körülbelül 840-en fordultak meg, és a szervezőgárda tulajdonképpen kitartott az évek folyamán. Simon Judit főszervező arra hívta fel a figyelmet: a Riport Kiadó Napos oldal címmel egy irodalmi sorozatot indított útjára azzal a céllal, hogy az utóbbi években méltánytalanul elfelejtett erdélyi magyar klasszikus írók regényeit újra megjelentessék. „Szeretnénk ismert erdélyi magyar írók könyveit újra az olvasók kezébe adni. Úgy véljük, hogy a magyar kultúra akkor igazán élő, ha nem stagnál, hanem folyamatosan értékeket teremt és őriz meg”, fogalmazott.
Kié itt a tér
Az est első könybemutatóján Szűcs László beszélgetett Králik Lóránddal A sárkány fiai- Kína tájai, Kína népei című kötetéről. Felvezetésképpen arra kérte a szerzőt, hogy kommentálja azokat a híreket, melyek az utóbbi három napban jelentek meg a magyar sajtóban az ázsiai országról, majd Králik Lóránd különböző megjegyzéseket fűzött kivetített képekhez (a Kínai Nagyfal, egy észak-kelet kínai ortodox székesegyház, kolostorok, óriási Buddha szobor, a Tiltott Város hátsó bejárata, a shanghai Örömök kertje stb.). A különböző tartományokat részletesen bemutató könyvvel kapcsolatban elhangzott: azok a legerősebb részei, ahol a szerző személyesen is jelen volt. Egyébként információkban gazdag, de „a határokon belül”, vagyis nem száraz adatokat felsoroló lexikon, hanem szórakoztató olvasmány.
Markó Bélát szintén Szűcs László faggatta a Visszabontás című szonettgyűjteményről és a Kié itt a tér című publicisztikai összeállításról. Többek közt megtudtuk: az RMDSZ volt elnöke eleinte nehezen talált vissza az irodalomhoz, miután több éven keresztül csupán politikai közleményeket, nyilatkozatokat és tanulmányokat írt, de miután elkapta a fonalat, ment minden gördülékenyen. Megjegyezte: nem zavarta a látszólag ellentmondást magában hordozó politika-irodalom kettőség, hiszen az életben mindennek megvan a színe és a fonákja, például egy tanár is másképp beszél a diákjaival és a gyűléseken a kollegáival. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy a világot nem tudja megváltani, de azért foglalkoztatják különböző alapkérdések, mint például az áldozatvállalás vagy a férfi és a nő viszonya. Románia miniszterelnök-helyettese ugyanakkor arról is beszélt: miért gondolja úgy, hogy az egységes Európa jövője nagymértékben attól függ, hogy miként tudja kezelni a nemzeti identitások ügyét. A megosztottság káros következményeire is kitért, azon meggyőződésének adva hangot, hogy vitákkal tarkított politikai egységre van szükség.
A feljelentés
Szombat délben Stanik István beszélgetett Székely Ervinnel A feljelentés című „karikatúra-regényről”, melyben a fikció vegyül a realitással. Mint kiderült, a kötet egy kitalált személy karriertörténete, aki eleinte nem akart politikus lenni, de amikor megélhetési gondokkal küszködött, rájött arra, hogy milyen ügyesen tud a rendelkezésére álló eszközökkel bánni, melyek annyira elősegítették az érvényesülését, hogy államelnök lett belőle. A mókuskerékből nem tud kiszállni, végül azonban feljelenti magát. A szerző megjegyezte: azért írta a könyvet, mert úgy gondolta, 16 évig tartó politikai pályafutása során olyan tapasztalatra tett szert, melyet érdemes másokkal is megosztania, ahhoz azonban nem eléggé képzett, hogy egy politológiai szakkönyvet tegyen le az asztalra. A fő célja tehát tulajdonképpen az volt, hogy az emberekkel megismertesse a politika világát, hogy felfedezve a mögöttes érdekeket, ezek ismeretében tudjanak dönteni.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2011. november 7.
"Szülőföldem, kicsi város…"
A dicsőszentmártoni művelődési házban író- olvasó találkozón mutatták be a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör antológiáját. Az antológia válogatója, Bölöni Domokos beszélt a körről és a gyűjtemény tartalmáról, majd a város költőjeként ismert Hadnagy József munkásságát méltatta. Az előtérben nyílt fotókiállítás képei Kós Károly munkásságából nyújtanak ízelítőt.
A vendégeket Szabó Albert kerületi RMDSZ-elnök üdvözölte, kiemelve a hasonló összejövetelek léleképítő erejét. Bölöni Domokos író, szerkesztő, lapunk munkatársa, irodalmi körök szervezője és éltetője az est méltó felvezetéseként arra kérte az egybegyűlteket, hogy a gyász napján, november negyedikén, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai emlékének adózzanak lélekben egyperces csenddel.
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet, Az eltérített felvonó című antológia egy híján harminc szerzőt vonultat fel, amire alig találni példát az erdélyi magyar könyvkiadásban. Bölöni az esten részt vevő diákokat írásra buzdította, és ízes humorával derítette jókedvre a jelenlévőket.
Hadnagy Józsefet magáénak tudja a város. Legutóbbi, Labirintus című könyve mintegy foglalata eddigi útjának: a versciklusok tartalmazzák mindazokat a kérdéseket, amelyekre választ keres a költő. Ezek a gyökerekkel, a múlttal, a léttel függenek össze, de föllelhető bennük a kultúra, közélet, a politika, a mindennapi gondok számos, a ma emberét intenzíven foglalkoztató problémája is. Hadnagy József azokat a verseit válogatta erre az alkalomra, amelyek a hallgatóság érzés- és gondolatvilágához is közel állnak. Különösen a Dicső-sugarak címűt jutalmazta nagy tapssal a hallgatóság. Felismerték a benne rejlő valóságtartalmat: a karbidkáros kombinátot mint az egykori Dicső "dicsőségét", a tájvánt, a gyermekkor csatáit a cigánysor közelében, a kórház előtti gesztenyesort, a fűzfapartos Küküllőt, az üveggyár környékét… Érezték a jogos aggodalmat is, ami a hazalátogatót fogja el, amikor "emberek a nyelvi dűlőn keveredve, s külön-külön" várják a derengő Dicső napját a "sárból jósolt" jövőkép előtt.
Tóth Pál kispesti építészmérnököt Gagyi Zoltán tanár, az ALKISZ elnöke mutatta be. A fotók készítője Kós Károly épített örökségének felkutatásán, képi megörökítésén munkálkodik. Arra a kérdésre, hogy járt-e valaha Kós Károly Dicsőszentmártonban, egyértelmű választ egyelőre nem sikerült találni, ám a városban általa tervezett, 1910-es évekbeli épületek közül fennmaradt az elemi iskola, igazgatói lakás és óvoda.
Tóth Pál a budapesti Wekerle-telepen került kapcsolatba Kós Károly munkásságával, mert a tisztviselőtelep főterét – mely város a városban –, teljes egészében Kós Károly tervezte. Erdélyt barátai révén ismerte meg, és a nagy előd iránti tisztelet késztette arra, hogy felkutassa és megörökítse az általa tervezett épületeket.
Ha történetesen nem költözik a Wekerle-telepre, akkor is foglalkozott volna Kós Károly épített örökségével? – kérdeztük.
– Valószínűleg nem született volna meg ennek a tervnek az ötlete, ám a nagy építészek iránt mindig is érdeklődtem, tehát bizonyosan foglalkoztam volna, de nem ilyen behatóan. Én is terveztem házakat, de ilyen szépeket sosem. Ugyanakkor sok a közös vonás bennünk: Kós Károly szerette a természetet, lovaglást, mezőgazdaságot, hasonlóképpen én is. Bárhová mentem kis hazámban, Kós-épületekbe botlottam, a Wekerle-teleptől a budapesti állatkerti pavilonokig kézjegye mindenütt fellelhető. Amikor viszont elkezdtem Erdélybe járni, rájöttem, hogy munkásságának nyolcvan százaléka itt található.
A könyvek dedikálásával záruló élményteli est a dicsőszentmártoni magyarságot talán némiképp kárpótolni tudta a hétköznapok megpróbáltatásaiért. A hűvösbe hajló estén a Kökényes néptánccsoport fiataljainak küküllőmenti forgatósát, vidámságát kaptuk útravalóul. Szabó Albert köszönő szavai visszatérő gondolatként visszhangoztak a személygépkocsi meleget árasztó légterében: "Kellenek nekünk az ilyen esték. Hogy együtt legyünk és érezzük: magyarságunkat bátran vállalhatjuk, büszkék lehetünk rá… Senki el nem hiszi nekünk, hogy mi itt, Dicsőben, mennyire szórványban érezzük magunkat. Ennek ellenére összetartunk és próbáljuk pótolni a pótolhatatlant."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)
A dicsőszentmártoni művelődési házban író- olvasó találkozón mutatták be a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör antológiáját. Az antológia válogatója, Bölöni Domokos beszélt a körről és a gyűjtemény tartalmáról, majd a város költőjeként ismert Hadnagy József munkásságát méltatta. Az előtérben nyílt fotókiállítás képei Kós Károly munkásságából nyújtanak ízelítőt.
A vendégeket Szabó Albert kerületi RMDSZ-elnök üdvözölte, kiemelve a hasonló összejövetelek léleképítő erejét. Bölöni Domokos író, szerkesztő, lapunk munkatársa, irodalmi körök szervezője és éltetője az est méltó felvezetéseként arra kérte az egybegyűlteket, hogy a gyász napján, november negyedikén, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai emlékének adózzanak lélekben egyperces csenddel.
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet, Az eltérített felvonó című antológia egy híján harminc szerzőt vonultat fel, amire alig találni példát az erdélyi magyar könyvkiadásban. Bölöni az esten részt vevő diákokat írásra buzdította, és ízes humorával derítette jókedvre a jelenlévőket.
Hadnagy Józsefet magáénak tudja a város. Legutóbbi, Labirintus című könyve mintegy foglalata eddigi útjának: a versciklusok tartalmazzák mindazokat a kérdéseket, amelyekre választ keres a költő. Ezek a gyökerekkel, a múlttal, a léttel függenek össze, de föllelhető bennük a kultúra, közélet, a politika, a mindennapi gondok számos, a ma emberét intenzíven foglalkoztató problémája is. Hadnagy József azokat a verseit válogatta erre az alkalomra, amelyek a hallgatóság érzés- és gondolatvilágához is közel állnak. Különösen a Dicső-sugarak címűt jutalmazta nagy tapssal a hallgatóság. Felismerték a benne rejlő valóságtartalmat: a karbidkáros kombinátot mint az egykori Dicső "dicsőségét", a tájvánt, a gyermekkor csatáit a cigánysor közelében, a kórház előtti gesztenyesort, a fűzfapartos Küküllőt, az üveggyár környékét… Érezték a jogos aggodalmat is, ami a hazalátogatót fogja el, amikor "emberek a nyelvi dűlőn keveredve, s külön-külön" várják a derengő Dicső napját a "sárból jósolt" jövőkép előtt.
Tóth Pál kispesti építészmérnököt Gagyi Zoltán tanár, az ALKISZ elnöke mutatta be. A fotók készítője Kós Károly épített örökségének felkutatásán, képi megörökítésén munkálkodik. Arra a kérdésre, hogy járt-e valaha Kós Károly Dicsőszentmártonban, egyértelmű választ egyelőre nem sikerült találni, ám a városban általa tervezett, 1910-es évekbeli épületek közül fennmaradt az elemi iskola, igazgatói lakás és óvoda.
Tóth Pál a budapesti Wekerle-telepen került kapcsolatba Kós Károly munkásságával, mert a tisztviselőtelep főterét – mely város a városban –, teljes egészében Kós Károly tervezte. Erdélyt barátai révén ismerte meg, és a nagy előd iránti tisztelet késztette arra, hogy felkutassa és megörökítse az általa tervezett épületeket.
Ha történetesen nem költözik a Wekerle-telepre, akkor is foglalkozott volna Kós Károly épített örökségével? – kérdeztük.
– Valószínűleg nem született volna meg ennek a tervnek az ötlete, ám a nagy építészek iránt mindig is érdeklődtem, tehát bizonyosan foglalkoztam volna, de nem ilyen behatóan. Én is terveztem házakat, de ilyen szépeket sosem. Ugyanakkor sok a közös vonás bennünk: Kós Károly szerette a természetet, lovaglást, mezőgazdaságot, hasonlóképpen én is. Bárhová mentem kis hazámban, Kós-épületekbe botlottam, a Wekerle-teleptől a budapesti állatkerti pavilonokig kézjegye mindenütt fellelhető. Amikor viszont elkezdtem Erdélybe járni, rájöttem, hogy munkásságának nyolcvan százaléka itt található.
A könyvek dedikálásával záruló élményteli est a dicsőszentmártoni magyarságot talán némiképp kárpótolni tudta a hétköznapok megpróbáltatásaiért. A hűvösbe hajló estén a Kökényes néptánccsoport fiataljainak küküllőmenti forgatósát, vidámságát kaptuk útravalóul. Szabó Albert köszönő szavai visszatérő gondolatként visszhangoztak a személygépkocsi meleget árasztó légterében: "Kellenek nekünk az ilyen esték. Hogy együtt legyünk és érezzük: magyarságunkat bátran vállalhatjuk, büszkék lehetünk rá… Senki el nem hiszi nekünk, hogy mi itt, Dicsőben, mennyire szórványban érezzük magunkat. Ennek ellenére összetartunk és próbáljuk pótolni a pótolhatatlant."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)
2011. november 7.
Napló 1943–1946
November 8-án, kedden délelőtt 11 órától és délután 17 órától könyvbemutatóra kerül sor a marosvásárhelyi Diakóniai Központ Bocskai termében (Eminescu utca 28). Szabó Magdolna Matild, egykori vásárhelyi tanítónő Napló 1943–1946 című könyvét mutatja be Zoltán Ildikó nyugalmazott magyartanárnő, közreműködik Gulácsi Zsuzsanna színművész. A könyvet sajtó alá rendezte Márton Gyöngyvér.
Népújság (Marosvásárhely)
November 8-án, kedden délelőtt 11 órától és délután 17 órától könyvbemutatóra kerül sor a marosvásárhelyi Diakóniai Központ Bocskai termében (Eminescu utca 28). Szabó Magdolna Matild, egykori vásárhelyi tanítónő Napló 1943–1946 című könyvét mutatja be Zoltán Ildikó nyugalmazott magyartanárnő, közreműködik Gulácsi Zsuzsanna színművész. A könyvet sajtó alá rendezte Márton Gyöngyvér.
Népújság (Marosvásárhely)
2011. november 7.
"Nincs A és B típusú magyar állampolgár"
A nemzetpolitikában a magyar kormány legfontosabb partnerei a civil szervezetek
A kettős állampolgárság és az autonómia a ma fontos kérdései – jelentette ki pénteken Marosvásárhelyen Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, akit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete által létrehozott Magyar Állampolgárok Klubja látott vendégül.
A marosvásárhelyi Demokráciaközpontban lezajlott Voltunk, vagyunk, leszünk! címmel megszervezett találkozón Jakab István, az EMNT Maros megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar politika elmúlt két évtizedének fontos állomásait elevenítette fel. Hangsúlyozta, a kettős állampolgárság megadásának kérdése a környező országokban, a nemzetközi trendben elfogadottá vált, Magyarország pedig kiemelt fontosságúként kezelte az egyszerűsített honosítási eljárás ügyét, az állampolgársági törvény módosítását. Ami az autonómiát illeti, e kérdésben a határon túli közösségek szintén előreléptek. Míg korábban tabutémának számított az önrendelkezés igénye, sőt, a határon túli magyar vezetők kérték, hogy ezt a kérdést az anyaország ne feszegesse, vannak országok – például Szerbia is – ahol az autonómia bizonyos formái megvalósultak. Erdélyben immár a politikai diskurzus a mindennapok témája – jelentette ki Répás Zsuzsanna.
A helyettes államtitkár röviden ismertette mindazt, amit a magyar kormány az elmúlt időszakban tett azért, hogy az "összetartozásunk valósággá váljon, amit a mindennapjainkban tudjunk megélni". Beszélt arról, hogy új, a politikában a nemzetpolitika helyét megerősítő alkotmány lép életbe, Budapesten, a Budai várban készülnek megnyitni az interaktív múzeumként működő Magyarok Házát, Nemzetpolitikai államtitkárság létrehozása is fontos cél. Dr. Vass Levente egészségügyi miniszteri tanácsosnak a magyar állampolgárság megadásával járó jogok biztosítását, az ezzel járó anyagi teherviselést – elsősorban az egészségbiztosítást –, a társadalombiztosítási rendszer részleges magánosítását érintő kérdéseire Répás Zsuzsanna kifejtette, nincs A és B típusú állampolgára Magyarországnak, a határon túl élő magyar állampolgároknak a választójogi törvény módosításával várhatóan a szavazati jogot is biztosíthatják. "A társadalombiztosítási rendszer nehéz kérdés, a szociális jogosítványok nem állampolgárság, hanem járulékfizetéshez kötöttek, gazdasági alapjai vannak. Ezt a problémát a gazdasági életre kell bízni, le kell választani a politikáról" – tette hozzá. A Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, Kelemen Ferenc érdeklődésére, miszerint a demokráciaközpontok példájára tudná-e a magyar állam támogatni az MPP által működtetett állampolgársági irodákat illetve az autonómia ügyét, illetve Ábrám Noémi kérdésére, hogy stratégiainak tartja-e és támogatja-e a magyar állam, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen, Répás Zsuzsanna kifejtette, "a határon túli akarat megfogalmazását tudjuk támogatni. Magyarország tud nyújtani támogatást, de az itt élő közösségnek kell megfogalmaznia, hogy mit akar, mi az érdeke, milyen irányba szeretne haladni. Hogy lesz-e a magyar szervezeteknek közös polgármester-jelölte Marosvásárhelyen, a magyar kormány nem tudja megmondani. Ha az itteni politikai erők meg tudják fogalmazni a közös polgármesterjelölt indításának igényét, az autonómiát, tudunk segíteni. A közösségnek képesnek kell lennie az öngondoskodásra, de ez nem azt jelenti, hogy magára van hagyva. A nemzetpolitikában a legfontosabb partnereink a civil szervezetek, ők tudják közvetíteni a helyi társadalom igényeit. A magyar kormány sokrétű szerződést kötött a demokráciaközpontokkal, amelyek ingyenes szolgáltatást nyújtanak az embereknek, akkor, amikor minden államigazgatási eljárás pénzbe kerül. Az itt dolgozóknak képzést nyújtottunk". A helyettes államtitkár a MOGYE kérdését fontosnak tartotta, kijelentette: a magyar főtanszék létrehozása érdekében politikai támogatást nyújt.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
A nemzetpolitikában a magyar kormány legfontosabb partnerei a civil szervezetek
A kettős állampolgárság és az autonómia a ma fontos kérdései – jelentette ki pénteken Marosvásárhelyen Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, akit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete által létrehozott Magyar Állampolgárok Klubja látott vendégül.
A marosvásárhelyi Demokráciaközpontban lezajlott Voltunk, vagyunk, leszünk! címmel megszervezett találkozón Jakab István, az EMNT Maros megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar politika elmúlt két évtizedének fontos állomásait elevenítette fel. Hangsúlyozta, a kettős állampolgárság megadásának kérdése a környező országokban, a nemzetközi trendben elfogadottá vált, Magyarország pedig kiemelt fontosságúként kezelte az egyszerűsített honosítási eljárás ügyét, az állampolgársági törvény módosítását. Ami az autonómiát illeti, e kérdésben a határon túli közösségek szintén előreléptek. Míg korábban tabutémának számított az önrendelkezés igénye, sőt, a határon túli magyar vezetők kérték, hogy ezt a kérdést az anyaország ne feszegesse, vannak országok – például Szerbia is – ahol az autonómia bizonyos formái megvalósultak. Erdélyben immár a politikai diskurzus a mindennapok témája – jelentette ki Répás Zsuzsanna.
A helyettes államtitkár röviden ismertette mindazt, amit a magyar kormány az elmúlt időszakban tett azért, hogy az "összetartozásunk valósággá váljon, amit a mindennapjainkban tudjunk megélni". Beszélt arról, hogy új, a politikában a nemzetpolitika helyét megerősítő alkotmány lép életbe, Budapesten, a Budai várban készülnek megnyitni az interaktív múzeumként működő Magyarok Házát, Nemzetpolitikai államtitkárság létrehozása is fontos cél. Dr. Vass Levente egészségügyi miniszteri tanácsosnak a magyar állampolgárság megadásával járó jogok biztosítását, az ezzel járó anyagi teherviselést – elsősorban az egészségbiztosítást –, a társadalombiztosítási rendszer részleges magánosítását érintő kérdéseire Répás Zsuzsanna kifejtette, nincs A és B típusú állampolgára Magyarországnak, a határon túl élő magyar állampolgároknak a választójogi törvény módosításával várhatóan a szavazati jogot is biztosíthatják. "A társadalombiztosítási rendszer nehéz kérdés, a szociális jogosítványok nem állampolgárság, hanem járulékfizetéshez kötöttek, gazdasági alapjai vannak. Ezt a problémát a gazdasági életre kell bízni, le kell választani a politikáról" – tette hozzá. A Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, Kelemen Ferenc érdeklődésére, miszerint a demokráciaközpontok példájára tudná-e a magyar állam támogatni az MPP által működtetett állampolgársági irodákat illetve az autonómia ügyét, illetve Ábrám Noémi kérdésére, hogy stratégiainak tartja-e és támogatja-e a magyar állam, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen, Répás Zsuzsanna kifejtette, "a határon túli akarat megfogalmazását tudjuk támogatni. Magyarország tud nyújtani támogatást, de az itt élő közösségnek kell megfogalmaznia, hogy mit akar, mi az érdeke, milyen irányba szeretne haladni. Hogy lesz-e a magyar szervezeteknek közös polgármester-jelölte Marosvásárhelyen, a magyar kormány nem tudja megmondani. Ha az itteni politikai erők meg tudják fogalmazni a közös polgármesterjelölt indításának igényét, az autonómiát, tudunk segíteni. A közösségnek képesnek kell lennie az öngondoskodásra, de ez nem azt jelenti, hogy magára van hagyva. A nemzetpolitikában a legfontosabb partnereink a civil szervezetek, ők tudják közvetíteni a helyi társadalom igényeit. A magyar kormány sokrétű szerződést kötött a demokráciaközpontokkal, amelyek ingyenes szolgáltatást nyújtanak az embereknek, akkor, amikor minden államigazgatási eljárás pénzbe kerül. Az itt dolgozóknak képzést nyújtottunk". A helyettes államtitkár a MOGYE kérdését fontosnak tartotta, kijelentette: a magyar főtanszék létrehozása érdekében politikai támogatást nyújt.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2011. november 7.
Botrány a Léda-háznál – érdekellentéttel gyanúsítják Biró Rozáliát
Kétszeresen sem lett volna szabad bérbe adnia 2006-ban a nagyváradi önkormányzatnak a Léda-házat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szerint. A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény érdekellentétet fedezett fel Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester esetében, aki az épületet a Partium Alapítvány rendelkezésére bocsátotta – amelynek mellesleg maga alapító tagja –, holott az nem is volt a város tulajdona. Biró szerint a tranzakció törvényes.
Lakatlan. A sokáig bárnak otthont adó, frissen felújított épület az illegálisnak tartott bérbeadás ellenére is üresen áll
Érdekellentétet állapított meg a Léda-ház bérbeadásának ügyében Biró Rozália nagyváradi alpolgármester esetében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény pénteken kiadott közleményében az áll, hogy az RMDSZ-es elöljáróval kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség gyanúja: a Fő utca 59. szám alatti épület bérleti szerződését ugyanis azzal a Partium Alapítvánnyal kötötte meg az önkormányzat, amelynek Biró Rozália alapító tagja, a megállapodást ugyanakkor alpolgármesteri minőségében ugyanő írta alá a bérbeadó részéről.
Az ingatlanban a múlt század elején Ady Endre szerelme és múzsája, Brüll Adél, vagyis Léda lakott. A ház különben nem műemlék épület, ám irodalomtörténeti jelentősége miatt a Partium Alapítvány tervei szerint Léda-emlékszobát hoztak volna létre benne, emellett különböző civil szervezetek székhelyének is otthont adott volna. Az ANI a vélt összeférhetetlenség nyomán feljelentést tett az ügyészségen, kezdeményezte a bérleti szerződés felbontását, továbbá – végleges, az érdekellentétet megerősítő bírósági ítélet esetén – szükségesnek tartja Biró Rozália leváltását, illetve azt, hogy a politikus három évig semmilyen köztisztséget ne tölthessen be.
Más tollával ékeskedett a városháza?
Biró Rozália pénteken közleményben tudatta álláspontját az üggyel kapcsolatban. Mint írja, az ANI által követett procedúra szerinte azért helytelen, mert az ügynökség előbb a közvéleményt, illetve az igazságszolgáltatást értesítette, mintsem a vizsgálat elindítását az ő tudomására hozta volna, és lehetőséget adott volna rá, hogy saját álláspontját is ismertesse. (Ezzel szemben az ANI közleményéből kiderül, hogy az alpolgármestert idén július 20-án tájékoztatta az intézmény a vizsgálatok beindításáról, és az érintett július 26-án át is vette az értesítőt.)
Az elöljáró egyébként azt mondja, az állítólag a büntető törvénykönyv hatálya alá eső, kifogásolt tette nem ütközik törvénybe, 2004-ben ugyanis a két váradi alpolgármester közül ő kapta meg a jogot Petru Filip akkori polgármestertől „Nagyvárad közvagyonának nyilvántartására és ügyvezetésére”, vagyis Filip megbízta Birót, hogy hiányában a polgármester hatáskörébe tartozó feladatokat ellássa. Az alpolgármester szerint felettesének a polgármesteri feladatok átruházására vonatkozó határozata számára kötelező érvényű, ennek megfelelően köteles volt megkötni a bérleti szerződést a versenytárgyalás nyertesével (vagyis a Partium Alapítvánnyal).
„A versenytárgyaló bizottság döntése által született meg az a joga az alapítványnak, hogy bérbe vegye az ingatlant, a bérleti szerződés kitöltése és megkötése az odaítélés után kötelező volt” – hangzik Biró Rozália jogértelmezése. A harmadik alpolgármesteri mandátumát töltő RMDSZ-es politikus – aki az alakulat miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke is – a polgármester nevében saját, helyettesítő aláírásával látta el a bérleti szerződést. Az ingatlan haszonbérbe vételéről különben 2006 januárjában szerveztek versenytárgyalást, és a bíráló bizottságnak Biró nem volt tagja. A Partium Alapítvány – amelynek versenytársa egy váradi magyar ifjúsági szervezet volt – a nagyobbik, 150 lejes összeg felajánlásával nyerte meg a kiírást. A dokumentumban a bérlő képviseletében Lakatos Péter alapítványi elnök – az RMDSZ egykori parlamenti képviselője, ma az Állami Számvevőszék tagja – neve jelenik meg, a szerződést azonban nem ő, hanem Vékony Éva könyvelő látta el kézjegyével.
Az ANI ugyanakkor feltárta azt is: az önkormányzatnak nem is állt volna jogában bérbe adni az ingatlant, hiszen a Léda-ház a szerződéskötés pillanatában valójában nem is volt a város tulajdona, hanem a szállításügyi minisztérium ingatlanja volt, mivel államosítása után a vasúti társaság használta. Az épület csak koncesszióba bocsátása után egy évvel, 2007 márciusában került az önkormányzat birtokába egy helyi tanácsi határozat révén. Biró Rozália ezzel szemben azt állítja, hogy a hatályos törvények szerint „az önkormányzat bérbe vagy koncesszióba adhat ingatlanokat, amelyek köz- vagy magántulajdonban vannak”. Különben a Léda-ház bérbe adásáról szóló 54116-os számú, 2006. február 14-én kötött szerződés értelmében a Partium Alapítvány tíz évre kapta meg a 230 négyzetméteres ingatlant, havi 150 lej plusz áfa bérleti díj ellenében.
Felújítva, de üresen áll a ház
A Léda-ház különben már 2006-ban igen leromlott állapotban volt, és sürgős felújításra szorult, erre azonban csak 2008-ban különített el pénzt az önkormányzat – addig ugyanis a szerződés értelmében nem költözhetett be az alapítvány, amíg a főjavításokat el nem végzik az épületen. Az ügy érdekessége, hogy miközben az öt éve szentesített bérleti szerződés több alpontja is hangsúlyozza: az ingatlanon a bérlő köteles elvégezni a külső és belső korszerűsítési, javítási és karbantartási munkálatokat (beleértve az épületnek a víz-, hő- és csatornahálózathoz, az áramszolgáltatáshoz való csatlakoztatását), 2008-ban határozat született a megyeszékhely képviselő-testületében, miszerint az ingatlan felújítása a nagyváradi önkormányzat költségvetéséből történik.
Tény, hogy a ház (pontosabban a házrész, ugyanis az egyik szárny a mai napig magántulajdonban van) felújítása idén nyáron már befejeződött, ám az átadás-átvételi szerződést nem írták alá, az alapítvány valójában egyetlen napig sem használta az épületet, amely azóta is üresen áll.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Kétszeresen sem lett volna szabad bérbe adnia 2006-ban a nagyváradi önkormányzatnak a Léda-házat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szerint. A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény érdekellentétet fedezett fel Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester esetében, aki az épületet a Partium Alapítvány rendelkezésére bocsátotta – amelynek mellesleg maga alapító tagja –, holott az nem is volt a város tulajdona. Biró szerint a tranzakció törvényes.
Lakatlan. A sokáig bárnak otthont adó, frissen felújított épület az illegálisnak tartott bérbeadás ellenére is üresen áll
Érdekellentétet állapított meg a Léda-ház bérbeadásának ügyében Biró Rozália nagyváradi alpolgármester esetében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény pénteken kiadott közleményében az áll, hogy az RMDSZ-es elöljáróval kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség gyanúja: a Fő utca 59. szám alatti épület bérleti szerződését ugyanis azzal a Partium Alapítvánnyal kötötte meg az önkormányzat, amelynek Biró Rozália alapító tagja, a megállapodást ugyanakkor alpolgármesteri minőségében ugyanő írta alá a bérbeadó részéről.
Az ingatlanban a múlt század elején Ady Endre szerelme és múzsája, Brüll Adél, vagyis Léda lakott. A ház különben nem műemlék épület, ám irodalomtörténeti jelentősége miatt a Partium Alapítvány tervei szerint Léda-emlékszobát hoztak volna létre benne, emellett különböző civil szervezetek székhelyének is otthont adott volna. Az ANI a vélt összeférhetetlenség nyomán feljelentést tett az ügyészségen, kezdeményezte a bérleti szerződés felbontását, továbbá – végleges, az érdekellentétet megerősítő bírósági ítélet esetén – szükségesnek tartja Biró Rozália leváltását, illetve azt, hogy a politikus három évig semmilyen köztisztséget ne tölthessen be.
Más tollával ékeskedett a városháza?
Biró Rozália pénteken közleményben tudatta álláspontját az üggyel kapcsolatban. Mint írja, az ANI által követett procedúra szerinte azért helytelen, mert az ügynökség előbb a közvéleményt, illetve az igazságszolgáltatást értesítette, mintsem a vizsgálat elindítását az ő tudomására hozta volna, és lehetőséget adott volna rá, hogy saját álláspontját is ismertesse. (Ezzel szemben az ANI közleményéből kiderül, hogy az alpolgármestert idén július 20-án tájékoztatta az intézmény a vizsgálatok beindításáról, és az érintett július 26-án át is vette az értesítőt.)
Az elöljáró egyébként azt mondja, az állítólag a büntető törvénykönyv hatálya alá eső, kifogásolt tette nem ütközik törvénybe, 2004-ben ugyanis a két váradi alpolgármester közül ő kapta meg a jogot Petru Filip akkori polgármestertől „Nagyvárad közvagyonának nyilvántartására és ügyvezetésére”, vagyis Filip megbízta Birót, hogy hiányában a polgármester hatáskörébe tartozó feladatokat ellássa. Az alpolgármester szerint felettesének a polgármesteri feladatok átruházására vonatkozó határozata számára kötelező érvényű, ennek megfelelően köteles volt megkötni a bérleti szerződést a versenytárgyalás nyertesével (vagyis a Partium Alapítvánnyal).
„A versenytárgyaló bizottság döntése által született meg az a joga az alapítványnak, hogy bérbe vegye az ingatlant, a bérleti szerződés kitöltése és megkötése az odaítélés után kötelező volt” – hangzik Biró Rozália jogértelmezése. A harmadik alpolgármesteri mandátumát töltő RMDSZ-es politikus – aki az alakulat miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke is – a polgármester nevében saját, helyettesítő aláírásával látta el a bérleti szerződést. Az ingatlan haszonbérbe vételéről különben 2006 januárjában szerveztek versenytárgyalást, és a bíráló bizottságnak Biró nem volt tagja. A Partium Alapítvány – amelynek versenytársa egy váradi magyar ifjúsági szervezet volt – a nagyobbik, 150 lejes összeg felajánlásával nyerte meg a kiírást. A dokumentumban a bérlő képviseletében Lakatos Péter alapítványi elnök – az RMDSZ egykori parlamenti képviselője, ma az Állami Számvevőszék tagja – neve jelenik meg, a szerződést azonban nem ő, hanem Vékony Éva könyvelő látta el kézjegyével.
Az ANI ugyanakkor feltárta azt is: az önkormányzatnak nem is állt volna jogában bérbe adni az ingatlant, hiszen a Léda-ház a szerződéskötés pillanatában valójában nem is volt a város tulajdona, hanem a szállításügyi minisztérium ingatlanja volt, mivel államosítása után a vasúti társaság használta. Az épület csak koncesszióba bocsátása után egy évvel, 2007 márciusában került az önkormányzat birtokába egy helyi tanácsi határozat révén. Biró Rozália ezzel szemben azt állítja, hogy a hatályos törvények szerint „az önkormányzat bérbe vagy koncesszióba adhat ingatlanokat, amelyek köz- vagy magántulajdonban vannak”. Különben a Léda-ház bérbe adásáról szóló 54116-os számú, 2006. február 14-én kötött szerződés értelmében a Partium Alapítvány tíz évre kapta meg a 230 négyzetméteres ingatlant, havi 150 lej plusz áfa bérleti díj ellenében.
Felújítva, de üresen áll a ház
A Léda-ház különben már 2006-ban igen leromlott állapotban volt, és sürgős felújításra szorult, erre azonban csak 2008-ban különített el pénzt az önkormányzat – addig ugyanis a szerződés értelmében nem költözhetett be az alapítvány, amíg a főjavításokat el nem végzik az épületen. Az ügy érdekessége, hogy miközben az öt éve szentesített bérleti szerződés több alpontja is hangsúlyozza: az ingatlanon a bérlő köteles elvégezni a külső és belső korszerűsítési, javítási és karbantartási munkálatokat (beleértve az épületnek a víz-, hő- és csatornahálózathoz, az áramszolgáltatáshoz való csatlakoztatását), 2008-ban határozat született a megyeszékhely képviselő-testületében, miszerint az ingatlan felújítása a nagyváradi önkormányzat költségvetéséből történik.
Tény, hogy a ház (pontosabban a házrész, ugyanis az egyik szárny a mai napig magántulajdonban van) felújítása idén nyáron már befejeződött, ám az átadás-átvételi szerződést nem írták alá, az alapítvány valójában egyetlen napig sem használta az épületet, amely azóta is üresen áll.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. november 7.
Nőtt a magyar, és csökkent a román, valamint a roma nemzetiségűek aránya Sepsiszentgyörgyön, derül ki az idei népszámlálás előzetes adataiból. Antal Árpád polgármester, a helyi népszámlálási bizottság elnöke elmondta, a városban 56 094 lakost számláltak meg, közülük 54 641-en tartózkodnak állandóan a háromszéki megyeszékhelyen.
Az előzetes eredmények szerint 41 898 sepsiszentgyörgyi nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű, azaz az összlakosság 76,7 százaléka. A kilenc évvel ezelőtti népszámlálás adataival összehasonlítva, a városban 1,78 százalékkal nőtt a magyarság aránya. Az idei cenzus során 12 142 sepsiszentgyörgyi vallotta magát román és 417 roma nemzetiségűnek. A lakosság 22,2 százaléka tehát román, míg 0,8 százaléka cigány, a románok számaránya 0,83 százalékkal, míg a cigányoké 0,71 százalékkal csökkent. Sepsiszentgyörgyön kevesebb mint százan vallották magukat székelynek, az arányuk 0,3 százalékos, de az összesítésben ők is a magyarok között szerepelnek.
Antal Árpád szerint ennél is nagyobb lehetett volna a magyarság aránya, de a magyar családok egy része kiköltözött a környező falvakba. Így például a Sepsiszentgyörgytől öt kilométerre található Árkos lakossága gyarapodott leginkább Kovászna megyében. A polgármester ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az általa ismertetett eredmények nem véglegesek, a hivatalos adatokat jóval később ismerteti a statisztikai hivatal.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Az előzetes eredmények szerint 41 898 sepsiszentgyörgyi nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű, azaz az összlakosság 76,7 százaléka. A kilenc évvel ezelőtti népszámlálás adataival összehasonlítva, a városban 1,78 százalékkal nőtt a magyarság aránya. Az idei cenzus során 12 142 sepsiszentgyörgyi vallotta magát román és 417 roma nemzetiségűnek. A lakosság 22,2 százaléka tehát román, míg 0,8 százaléka cigány, a románok számaránya 0,83 százalékkal, míg a cigányoké 0,71 százalékkal csökkent. Sepsiszentgyörgyön kevesebb mint százan vallották magukat székelynek, az arányuk 0,3 százalékos, de az összesítésben ők is a magyarok között szerepelnek.
Antal Árpád szerint ennél is nagyobb lehetett volna a magyarság aránya, de a magyar családok egy része kiköltözött a környező falvakba. Így például a Sepsiszentgyörgytől öt kilométerre található Árkos lakossága gyarapodott leginkább Kovászna megyében. A polgármester ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az általa ismertetett eredmények nem véglegesek, a hivatalos adatokat jóval később ismerteti a statisztikai hivatal.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)