Népszámlálás a szórványban 
Az ősszel esedékes romániai népszámlálás sorskérdés a romániai magyarság jövőét illetőn – vélik az Erdélyi Magyar Ifjak vezetői, akik szerint a szórványban, a beolvadás veszélyében élők, és a vegyes házasságból származók számára vonzóvá kell tenni a magyarságot, hogy érezzék: érdemes magyarnak lenni.
Az EMI szórvány-stratégiájáról, a népesedési kérdésekről Pataki Lehel Zsolt kérdezte az ifjúsági szervezet két illetékesét Gyergyószentmiklóson:
- A szórványtelepüléseken elsősorban Fehér megyére koncentráltunk, szükség lenne egy programot beindítani, hogy az ott élő magyaroknak a beolvadási folyamatát lassítjuk – mondja Szakács Júlia, az EMI Szórványért szakcsoportjának felelőse – eredmény az, ha egy gyermeknap alkalmából 50 kilométeres körzetből hozták el a szülők a gyermekeket, mondták, hogy magyar iskolákba fogják adni a gyerekeket… 
- Szórványban mennyire nagyfokú a nyelvromlás? A fiatalok merik-e vállalni a magyarságukat, a magyar nyelvet használják-e?
- Ez nagyon függ attól, hogy milyen településeken élnek ezek a gyerekek, vannak Dél-Erdélyben, a szórványban olyan Fehér megyei települések, ahol a tiszta magyarságukat megőrizték, itt nincs gond a nyelvvel, inkább azok a területek veszélyezettek, ahol a beolvadási folyamatok megkezdődtek… (…) Idén ősszel a népszámlálás elkezdődik, és nem mindegy, hogy hányan valljuk magunkat magyarnak, mert ez nagy jelentőséggel fog bírni az elkövetkezendőkben… Kossuth Rádió, Határok nélkül. Erdély.ma

In memoriam Dálnoki Veress Lajos
Vitéz Dálnoki Veress Lajos (1889–1976) vezérezredesnek állított emléktáblát a Kárpát-medendei Történelmi Vitézi Rend erdélyi főkapitánysága tegnap Sepsiszentgyörgyön, a Kónya Ádám Művelődési Ház városközpont felőli falán.
Dálnoki Veress Lajos Sepsiszentgyörgyön született, 1938–40-ben a 15. gyalogdandár parancsnoka, 1940-ben vezérőrnagy és a 2. lovasdandár parancsnoka. 1942-ben az 1. páncéloshadosztály parancsnoka a doni arcvonalon, altábornagy. 1942–44-ben a IX. hadtest parancsnoka, 1944 augusztusától vezérezredes, a 2. hadsereg parancsnoka. 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték, de büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1956-ban szabadult. Londonban hunyt el, az Amerikai Egyesült Államokban temették el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi magyarság (1918–2011)
1948 és 1968 között
Miután a kommunisták átvették az ország irányítását – 1948 és 1952 között –, börtönbe vetették a Magyar Népi Szövetség vezetőit és a magyar kultúra jeles személyiségeit. Az MNSZ 1953-ban feloszlatta önmagát, javait a Román Munkáspárt vette át.
Az államosításkor (1948) felszámolták az önálló magyar intézményrendszert, az egyházi iskolákat állami tulajdonba vették. Megszűntnek nyilvánították az Erdélyi Múzeum Egyesületet és az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesületet is. A színházak, a múzeumok, a könyvkiadás, a folyóiratok a román állam hatáskörébe kerültek. Állami magyar színházi társulatok működtek Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön. Kolozsváron opera és bábszínház is volt. 1948-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben beindult a magyar színészképzés. Néhány évtizeddel később a magyar színházak keretében – azok korlátozására és ellenőrzésére –, román tagozatok alakultak.
Az ’56-os magyar forradalommal való szimpátiáért, illetve a helyi szervezkedések miatt három-négyezer magyar nemzetiségűt tartóztattak le. Elég volt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének lemásolása, szavalása, hogy bárkit tíz évi börtönre lehessen ítélni. 1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, beolvasztották a Babeş Egyetembe. Hozzáfogtak a magyar tannyelvű középiskolák román iskolákkal való összevonásához. Fokozatosan háttérbe szorult a magyar nyelvű szakképzés. A magyarokat, az értelmiséget a Securitate ellenőrzése alá helyezték. A román államnacionalizmus előretörését mutatja az, hogy 1959-ben a "nemzeti kisebbség" fogalma helyett bevezették a "román nép és az együttélő nemzetiség" megnevezést. Az egyház és az állam kapcsolatát az 1948-as kultusztörvény szabályozta. Mivel a katolikus egyház nem mondott le a Vatikánnal való kapcsolatairól, és nem vállalta a román állammal szembeni alárendeltséget, püspökei és papjai fokozott üldöztetésben részesültek. Márton Áron püspököt börtönbe zárták. Börtön, száműzetés lett a sorsa az 1948 és 1964 között letartóztatott 130 római katolikus papnak is. Felszámolták a görög katolikus egyházat és a szerzetesrendeket. A protestáns egyházakat a román államnak rendelték alá, ezért papjaik letartóztatási aránya kisebb. Az 1921-es, az 1945-ös földreform, a Casbi-törvény kisajátításai után, a magyarság gazdasági erejét az 1948-as államosítással igyekeztek megtörni. Felszámolták az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet. A magyar tulajdonban lévő nagyipart, bányákat, szállítóvállalatokat, a Csíki Magánjavakat államosították. 1949 és 1953 között megkezdődött az erőszakos kollektivizálás, amelyet 1962 áprilisára fejeztek be. Már a kezdeti években 170 ezer gazdálkodót deportáltak, közülük sokan a Duna-csatornához kerültek. A terményekre hatalmas beszolgáltatási kvótát róttak ki, hogy arra kényszerítsék a gazdálkodókat, földjeiket, felszerelésüket, állatállományukat átadják az államnak, vagy belépjenek a téeszbe.
Diktatúrában (1968–1989)
1968-ban, a megyék újjászervezése idején, kulturális intézmények alakultak. Magyar szempontból nagy jelentőségű a Domokos Géza irányításával létesült nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion. Beindult a pár órás magyar nyelvű televízióadás. Kiadták A Hét című kulturális folyóiratot, országos és megyei napilapok indultak. Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár a nemzetiségi kérdést már 1968-ban véglegesen megoldottnak nyilvánította. Erre hivatkozva tartotta fölöslegesnek az új "magyar statútum" kiadását, helyette létrehozta a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát, amelynek formális szerepet szánt.
A liberalizmust 1971 után a nyílt diszkrimináció váltotta fel. Ennek egyik ékes példája a beiskolázás, a gyermeklétszám meghatározása volt. Az 1973. május 13-i 273-as számú törvényrendelet előírta azt, hogy a nemzetiségi iskolákban az ötödik osztályt 25, a kilencediket 36 fős létszámmal lehet indítani, miközben a román tagozatokon ezt nem kötötték létszámhoz. A nemzetiségek által lakott községekben, ahol oktatás folyt, kötelezővé tették a román tagozatok szervezését, akár egy tanulóval is. A frissen végzett magyar szakemberek többségét a Kárpátokon túlra helyezték. A nemzetikommunizmus az "együttélő nemzetiség" fogalmát "magyar származású román dolgozók"-ra változtatta. A beolvasztási politika 1984-től kezdve teljesen nyílttá vált. 1988-tól a helyneveket, a településneveket, akárcsak 1937 után, nem lehetett magyarul leírni. Magyarellenes, szélsőséges uszító könyvek megjelenését engedélyezték. Mivel szólás- és sajtószabadság nem létezett, az erdélyi magyarság elnyomásáról a nemzetközi közvéleményt csak szamizdat (Ellenpontok) formában lehetett tájékoztatni. Az 1968-as megyésítéssel felszámolták a Maros Magyar Autonóm Tartományt. Székelyföld területét három megyébe – Kovászna, Hargita és Maros – tagolták. A "hivatalos" román népszámlás adatai szerint 1977-ben Hargita megye lakosságának 85 százaléka volt magyar, míg Kovászna megyében 78,4 százalék. Maros megye székely székeit, a történeti Marosszéket és Nyárád mentét több román többségű régióval bővítették ki, így a székelység számaránya 44,3 százalékra esett vissza. Az erdélyi magyarok száma az 1980-as évekig emelkedett, a szaporodási mérleg pozitív volt, a székely régióé 2000-ig, bár 1977 és 1992 között az erdélyi magyarság lélekszáma százezer fővel csökkent. Hivatalosan 63 ezren hagyták el az országot, de az illegális kivándorlók lélekszáma elérte a 30 ezer főt. A legújabb felmérések szerint, 1989 után 21 év alatt újabb 300 ezer erdélyi magyar hagyta el az országot. A hivatalos román népszámlálás szerint Erdélyben 1956-ban 1,61, 1966-ban 1,71, 1977-ben pedig 1,87 millió magyarul beszélő élt. 2002-re már csupán 1,41 millió, bár romániai szinten a magyarság száma 1,5 millióra tehető.
A szocialista iparosítás és a termelőerők ésszerű elosztása ürügyén megváltoztatták az erdélyi városok etnikai arányait. Moldvából 800 ezer románt telepítettek Erdélybe, de Havaselvéről is sokan érkeztek. Az egykori magyar és német nagyvárosokban – Nagybányán, Nagyváradon, Kolozsvárt, Szatmárnémetiben – a románság került többségbe. Megnőtt a vegyes házasságok száma, és nőtt az asszimiláció aránya is. A tervszerű betelepítés Székelyföld városait sem kímélte. Ennek első áldozata Marosvásárhely. Az erdélyi városokban az 1910-es népszámlás adatai szerint a románok számaránya csak 19 százalék volt, ez néhány évtized alatt megváltozott. Magyar többségüket csak Székelyföld városai és néhány kisebb partiumi város őrizte meg.
Székelyföld románosítása a megyeközpontok betelepítésével kezdődött, de a tömbmagyar térség etnikai fellazítására már nem került sor. A fejetlen gazdaságpolitika miatt eladósodott ország az 1980-as években rákényszerült a külföldi kölcsönök megadására. Ceauşescu és klikkje a lakosság kiéheztetése árán fogott az adósságtörlesztéshez. A lelassult iparosítással párhuzamosan csökkent Székelyföld betelepítésének üteme is, ezért az iskolák elrománosítása újabb lendületet nyert. A székely megyeközpontokat a nyolcvanas években zárt városokká nyilvánították, ahová csak államalkotó telepedhetett.
1988-ban dolgozták ki a falurombolási tervet. Ennek esett áldozatul a 180 házból álló székely település, Bözödújfalu, amelyet 1988-ban vízzel árasztottak el. E Maros megyei település a falurombolás szimbólumává vált. A diktatúra az egész ország népét panellakóvá, ellenőrizhetőbbé, kiszolgáltatottabbá akarta tenni, és egy kalap alatt örökre szerette volna megoldani a nemzetiségi kérdést is. E borzalmas terv megbukott, mert a kommunista termelőmód, amelyet a diktatúra kíméletlensége tartott fenn, már nem volt működőképes. Az 1989-es fordulat Tőkés László református lelkész nevéhez kapcsolódik. A Temesváron 1989 decemberében kirobbant "forradalom" után, Romániában az ország irányítását jórészt a "másodvonalbeli" kommunisták vették át.
Hatalomváltás után
A Nemzeti Megmentési Front 1989. december 24-én hirdette meg a teljes nemzeti egyenlőséget. Természetesen, a román nacionalizmus nem hagyta magát. Ennek ellenére a magyarság hozzálátott saját intézményeinek újjászervezéséhez, amely a magyar többségű régiókban sikerrel járt. Amikor a magyar iskolák és állami egyetem visszaállítását követelő 1990. február 10-i könyves-gyertyás tüntetésekben több százezer magyar vett részt, ennek mérete megrémítette a szélsőséges nacionalistákat, akik március 19-én nemzetiségi konfliktust robbantottak ki. Tették egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol 1941-ben a románok aránya alig 3,9 százalék volt. Egy ilyen etnikai múltú, akkor még magyar többségű településen egy gyógyszertár magyar nyelvű felirata már elég volt ahhoz, hogy a román falvakból fejszékkel felfegyverzett parasztok ezreit csődítsék a városba, és ostrom alá vegyék az RMDSZ Maros megyei székházát. A szélsőségesen magyarellenes pogrom eredménye azonban nemcsak hat magyar ember halála volt, hanem több ezer magyar kivándorlása és az ezt követő diszkriminatív törvényszéki ítéletek. A véres etnikai konfliktus másik eredménye a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az 1989. december 30-án feloszlatott Securitate jogutódjának a megszervezése lett.
Tény, hogy amit a magyarság a fordulat hónapjaiban megteremtett, nagyjából azzal is maradt. Még a 2010/2011-es tanévben is román nyelven oktatják a Románok történelmét, Románia földrajzát. A szakoktatás szintén román nyelvű. Állami magyar egyetem Romániában még ma sem működhet. E sorok írása idején a marosvásárhelyi orvosi egyetemen épp a magyar oktatás diszkriminálása folyik. A "forradalom" utáni napokban alakult meg az RMDSZ, amely az első választásoktól kezdve részt vesz a parlamenti munkában. Állandóan védekező pozícióba kényszerül, az úgynevezett kis lépések politikáját kénytelen követni. A választásokon rendszerint azzal a román párttal lép koalícióra, amely ígéretet tesz a magyarság jogainak bővítésére. Általában felemás megoldások, részleges eredmények születnek. Hiába hoznak törvényt, mert ha kisebbségi jogérvényesítésről van szó, akkor az a gyakorlatban hosszú évek elmúltával és részben valósul meg. Ilyen volt például a 2002-ben kiadott törvény az elkobzott ingatlanok, az egyházak ingatlanjainak visszaadásról. Bár az RMDSZ részt vállal a kormányzásban is, befolyása kevés, mert még a kisebbségi törvény elismerését sem tudja kiharcolni. A helyi önkormányzatok munkáját a kormányt képviselő prefektusok akadályozzák. Az 1991-ben elfogadott új alkotmány Romániát nemzetállammá nyilvánítja. A magyarságot erre hivatkozva fosztják meg a legelemibb kollektív jogoktól. Romániában csupán egyéni jogok érvényesülhetnek, így biztosított az identitáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz való jog. Az anyanyelv használata a közigazgatásban a 20 százaléknál magasabb arányban lakott magyar településeken lehetőség, de még mindig nem működik.
* A politika és a történelem határvonalán, a publicisztika eszközeivel készült sorozatunk nem szakdolgozat. Vázolni szerettük volna a román fennhatóság alá került magyarság jogfosztottságát, diszkriminálását. Tudatosítani akartam, hogy nemcsak Erdélynek, de Székelyföldnek sincs jövője, mert a román nacionalizmus nem akar lemondani a homogén nemzetállam megteremtéséről. Ebből következik, hogy az erdélyi magyar politikában nincs helye a széthúzásnak. Az autonómiáért folytatott harcban egységes fellépésre van szükség és az 1990-es tüntetésekhez hasonló méretű tiltakozásokra is.
Hisszük, hogy a belső önkormányzat Románián belül is megteremthető! Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: létbiztonságot és egységet követel a magyarság
Az RMDSZ elnöke exkluzív interjút adott lapunknak
Immár fél év telt el az RMDSZ februári nagyváradi kongresszusa óta, amikor Kelemen Hunor személyében új elnököt választott az érdekvédelmi szervezet. Ez alkalomból készítettünk interjút az RMDSZ új vezetőjével, aki egyben a kulturális tárcát is irányítja. Kelemen Hunort egyebek mellett az RMDSZ-ben bekövetkezett változásokról és célkitűzésekről, valamint a kormányzati szinten zajló tevékenységről faggattuk. Az RMDSZ elnöke nyilatkozott az érdekvédelmi szervezetnek a Fidesszel és a hazai román pártokkal, de az erdélyi magyar politikai alakulatokkal való viszonyáról is, akárcsak a verespataki bányaberuházás körüli helyzetről, a közelgő népszámlálásról, valamint a jövő évi választásokról. Exkluzív interjújában beszámolt az Erdélyi Konzultáció következtetéseiről is, amelynek egyik fő üzenete, hogy megváltoztak az erdélyi magyarság prioritásai, a másik szerint pedig a megkérdezettek fontosnak ítélik a politikai egységet.
– Hogyan értékeli az RMDSZ februári kongresszusa óta eltelt fél évet?
– Az elmúlt hat hónap jó fél esztendő volt, olyan szempontból, hogy az alapvető változásokat, amelyeket előkészítettünk, végig tudtuk vinni. Egyrészt a Főtitkárságot illetően nemcsak fiatalítottunk, hanem a munkamódszereket is lényegesen megújítottuk. Új emberek kerültek be a Főtitkárság vezetőségébe, mint például Kovács Péter főtitkár, Horváth Anna önkormányzati, Hegedüs Csilla kulturális, Székely István társadalomszervezési és Bodor László ifjúsági főtitkárhelyettes. Terveink szerint szeptember folyamán az oktatási főtitkárhelyettes kinevezésével véglegesítődik ez a struktúra is, az oktatási alelnök fiatal ember lesz, aki az egyetemi szférából érkezik, és bizonyára jelentős változást fog hozni a szervezet életében.
Sikerült befejeznünk az Erdélyi Konzultációt, amely az elnökválasztás óta eltelt első három hónapban az egyik nagy programunk volt. Az adatfeldolgozás jelentős része megtörtént, és úgy látom, hogy az akció jónak és sikeresnek bizonyult. Népszámlálási kampányunk előkészítését nagyjából befejeztük, és amíg szeptember 16-ra a népszámlálási biztosok toborzásának a határideje lejár, addig ezt a munkát is a célkitűzések szerint teljes mértékben el tudjuk végezni. Ezenkívül elkezdtük a felkészülést a jövő évi önkormányzati választásokra: a megyei és területi szervezetek elkészítették az elemzéseket, bizonyos helyeken már a főbb polgármester- vagy megyei tanácsi elnökjelölteket is nevesítették. Augusztus végéig, szeptember első feléig ez a munka is nagyrészt lezajlik, tehát az első fél esztendő ebből a szempontból is az elképzelések alapján alakult.
– Az elmúlt időszakban milyen mértékben sikerült rendezni az RMDSZ viszonyát a Fidesszel?
– Úgy érzem, hogy a magyar kormánnyal való kapcsolat kimozdult a holtpontról, ugyanis Tusnádon, a nyár folyamán volt egy hosszabb beszélgetésem Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, a Fidesz elnökével, és őszire tervezünk egy hivatalos RMDSZ–Fidesz találkozót is. Véleményem szerint a következő időszakban tovább tudunk javítani a kapcsolaton, mivel mindkét fél részéről a nyitottság és az együttműködési szándék fogalmazódott meg, amit nagyon jónak és helyesnek tartok.
– Mire lehet számítani a jövőben az erdélyi magyar–magyar együttműködés terén?
– A magyar–magyar együttműködést mindig konkrét eseményekre terveztük, így legutóbb a Kolozsvári Magyar Napokat is közösen szerveztük, és támogattuk. A népszámlálás népszerűsítését szintén együtt végezzük, hiszen közös érdekről, s nem pártpolitikai célról van szó. Az önkormányzati választások esetében is elindult a megyei szervezetek közti egyezkedés néhány olyan helyen, ahol a közös jelölt támogatása lehetséges. Itt elsősorban Marosvásárhelyt említeném, ahol egy jelöltet fogunk állítani, s bízom abban, hogy az illető személyt mindenki támogatni fogja. A Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján nem lehettem jelen, mivel a miniszterelnökkel együtt Kínában tartózkodtam, de a kollégáim által tolmácsolt üzenetben jeleztem, hogy Kolozsvár is egy olyan hely, ahol úgyszintén el tudom képzelni a közös jelölt állítását. Nem vagyunk naivak, hiszen mindannyian tudjuk, milyen esélyei vannak annak, hogy megnyerjük a várost, az önkormányzatot és a polgármesteri tisztséget, de az összefogás erejét meg lehet és meg is tudjuk mutatni. Tehát rajtunk nem fog múlni az együttműködés azokon a helyeken, ahol erre szükség lesz.
– Milyennek bizonyult az utóbbi időben a román pártokkal – koalíciós partnerrel és ellenzékkel egyaránt – történő együttműködés?
– A román pártokkal való viszony az elmúlt hat hónapban az ismert paraméterekben mozgott: a Demokrata-Liberális Párttal együtt kormányzunk, és ez bizonyos értelemben egymáshoz közelít bennünket. Országos szinten ez a viszony jó, bár mindig voltak és vannak olyan vitás kérdések, amelyek akár feszültséget is szülnek. Megyei szinten, egyes helyeken elfogadható a kapcsolat, máshol egyáltalán nem létezik együttműködés, vagy amolyan finom vegyesnek tekinthető. Kolozsváron például a kezdetekben jó volt a koalíciós partnerrel való együttműködés, az utóbbi időben azonban ez megromlott, míg Bihar megyében, ahol rossz volt a viszony, most lényegesen javult. Számos más helyet mondhatnék, ahol az együttműködés az utóbbi időszakban hullámzott.
Az ellenzéki pártokat illetően, több informális megbeszélés zajlott azok vezetőivel, Crin Antonescuval és Victor Pontával. Úgy véljük, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az egész társadalmat és a magyar kisebbséget szintén jelentős mértékben érintik, párbeszédet kell folytatni az ellenzékkel is. Ezért nem tartom kizártnak, hogy szeptember folyamán hivatalosan is tárgyalunk a liberális és a szociáldemokrata párt képviselőivel. Úgy vélem, az alkotmány és a választási törvény módosítása, valamint a kisebbségi jogok kiszélesítése az a három nagy terület, ahol az összes, demokratikusnak tekinthető román parlamenti párttal fenn kell tartani a párbeszédet függetlenül attól, hogy az RMDSZ éppen kormánykoalícióban vagy ellenzékben van. Számunkra a dialógus mindig olyan érték volt az elmúlt húsz esztendőben, amit soha nem tagadtunk meg.
– Viharosnak mondható kormányzási időszakot tudhatunk a hátunk mögött. Hogyan mérlegelné az RMDSZ eddigi kormányzati tevékenységét?
– Lehetett volna jobb is az elmúlt időszak, de nem tudunk eltekinteni a gazdasági és a pénzügyi körülményektől. Nem csupán romániai vagy európai, hanem világszinten is gazdasági válság van, és ez nagymértékben befolyásolja, hogy milyen költségvetéssel s pénzügyi feltételek között tudunk mozogni. Ez nem hasonlítható össze a 2004–2008-as időszakkal, amikor volt egy erős gazdasági növekedés. Most számos megszorító intézkedést kellett életbe léptetni, amelyek nélkül a romániai polgárok ma sokkal nehezebb helyzetben lennének. Ezek nem kerültek el számos más országot – Magyarországot, Spanyolországot vagy akár Németországot – sem, ahol hasonló rendelkezéseket foganatosítottak. Ezekre a megszorításokra szükség volt, de 2012-ben már nem kell erre számítani, hacsak nem lesz olyan gazdasági visszaesés, ami nem Romániától függ. Tehát a kormányzati teljesítményünkkel csak olyan mértékben vagyok elégedett, amilyen mértékben a feltételek lehetővé tették, hogy előre haladjunk. Azt viszont nem tagadhatom, hogy ennél jobb gazdasági feltételek között sokkal sikeresebben és eredményesebben is lehetett volna kormányozni.
Mindezek ellenére létezik néhány olyan terület, ahol sikerült előre lépnünk. Szerintem az oktatási törvény elfogadása nagy eredményt jelent: jövő héten be fogjuk mutatni az új magyar nyelvű történelem és földrajzkönyvet, ami időközben elkészült. Előrehaladtunk a decentralizáció terén, különösen az egészségügyben, akárcsak a nagyberuházásokat, elsősorban a környezetvédelmet illetően. A kulturális tárcánál a műemlék-felújítás terén léptünk nagyot előre, hiszen az erre vonatkozó országos programunkban jelentős arányban magyar műemlékek is szerepelnek. A színházak fenntartásában arra vigyáztam, hogy a kolozsvári magyar színháznál és operánál, illetve a marosvásárhelyi színháznál, amelyek a minisztérium kötelékébe tartoznak, a válság ellenére ne legyenek leépítések, és a megszorítások ne érintsék ezeket az intézményeket. Elindítottuk azt a programot, ami az elmúlt húsz évben nem működött: a kulturális-irodalmi folyóiratoknak – mint például Helikon, Korunk, Látó, Székelyföld és Várad – normatív támogatást nyújtunk, tehát az elmúlt időszakban jól sikerült élnünk a meglévő költségvetési forrásokkal.
– Melyek lennének a következő időszak elsődleges kormányzati tervei, illetve a hamarosan kezdődő őszi parlamenti ülésszak főbb célkitűzései?
– Módosítani kell a választási törvényt, a régióátszervezés, a decentralizáció kérdése úgyszintén napirenden szerepel, lekerült viszont az a változat, amely a romániai magyar közösség számára előnytelen lett volna. Egy dolog biztos: nem fogunk elfogadni olyan változatot, amely a magyar közösséget a mostaninál rosszabb közigazgatási helyzetbe hozná, úgymond az önkormányzatokból kikerülnénk. A helyhatósági választási törvényt módosítottuk, szerintem jó döntés volt, hogy a polgármestereket az első fordulóból válasszák meg, akárcsak a megyei tanácsok elnökeit. Most következik a parlamenti választási törvény módosítása, amelyről év végéig szintén dönteni kellene.
– A PD-L a héten jelentette be újabb elgondolását, miszerint egyszerre szervezné meg a helyhatósági és a parlamenti választásokat. Hogyan viszonyul ehhez az RMDSZ, illetve mi a szövetség álláspontja ebben a kérdésben?
– Ezt az elképzelést a koalícióban már régebb felvetettük, de akkor ennek nem akadt támogatója. Én három szempont miatt tartanám jónak az önkormányzati és a parlamenti választások összevonását. Egyrészt pénzügyi-költségvetési okok miatt, ugyanis egy kampánnyal lehetne megszervezni mind a két választást, ami nagy könnyebbséget jelentene az országos költségvetésnek. Hiszen egyszer kellene kampányolni, a választási körzeteket megszervezni, az urnabiztosokat beszervezni, tehát egyértelmű, hogy ez nagy megtakarítást jelentene. Másrészt nekünk mindig az volt a célunk, hogy a választásokon minél magasabb legyen a részvételi arány. Ha összehasonlítjuk az önkormányzati választásokat a parlamentivel, az előbbi esetében ez az arány az elmúlt években mindig picit magasabb volt. Amennyiben tehát összekapcsoljuk a két választást, nagyobb lesz a részvétel, ami nagyon jó, hiszen erősebb lesz a testületek legitimitása. Ugyanakkor, azért is fontos lenne a két választás összekapcsolása, mert a különböző koalíciók megkötését az önkormányzati választás nem befolyásolná. Nagyon sokszor előfordul, hogy önkormányzati választások után egyfajta koalíciók alakulnak ki a megyékben, városokban és településeken, majd ősszel a parlamenti választásokon viszont más országos együttműködési megállapodás születik. Mindez a kormányzati politikáknak az életbe ültetését is megnehezíti, ezért is jó lenne tehát egyszerre letudni a két választást, hiszen akkor pontosan tudni lehet, hogy milyen felállásban fog működni a kormány, a parlament és az önkormányzatok. A kérdés csupán az, hogy az önkormányzati választásokat toljuk-e el októberre, vagy a parlamenti választásokat hozzuk előre, május-júliusra? Alkotmánymódosítás nélkül a parlamenti választásokat csak úgy lehet előbbre időzíteni, ha a parlamentet feloszlatja az államelnök, amelynek azonban minimálisak az esélyei. Ezért sokkal egyszerűbb az önkormányzati választásokat kitolni néhány hónappal, mivel ahhoz nem kell az alaptörvényt módosítani, és nem kell feloszlatni a parlamentet. A többség mindenképpen azt támogatja, hogy a választásokra egyszerre kerüljön sor. Természetesen az is fontos, hogy miként módosul majd a parlamenti választásokat szabályozó törvény is, hiszen nem mindegy, milyen választási rendszer lesz.
– Említette elnök úr, hogy lezárult az Erdélyi Konzultáció, és nagyrészt sikerült feldolgozni az adatokat. Milyen következtetés vonható le az eddigi összesítések alapján?
– Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni a teljes adatfeldolgozás előtt, de néhány dolog már körvonalazódik. Egyrészt az erdélyi magyar társadalom az elmúlt két-három évben, a gazdasági válság hatására, nagyon megváltozott. Előtérbe kerültek a munkahellyel, a szociális létbiztonsággal kapcsolatos kérdések. Ha ezek eddig a magyar választók körében nem voltak az első helyen, most teljes mértékbe oda kerültek. A megkérdezettek azt is szeretnék, ha további előrelépések történnének a kisebbségi jogok területén. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartják a döntéshozatalban való részvételt, parlamenti és önkormányzati szinten egyaránt, de a kormányzati szerepvállalást is szorgalmazzák. Hangsúlyosan fogalmazódott meg továbbá az az igény, hogy egységes politikai képviseletre van szükség, de ennek nem szabad a politikai pluralizmus rovására történnie. Az erdélyi magyar emberek pontosan látják, hogy 6,5 százalékkal nem lehet három-négy pártot versenyeztetni. A politikusok vitatkozzanak, ez az ő dolguk, de amikor a magyarság képviseletéről van szó, akkor hagyják abba a veszekedést, és azon legyenek, hogy biztosítsák a politikai képviseletet. Valamelyest árnyalja a helyzetet a tömbben és a szórványban elő magyar közösségek helyzete. A szórványban élők joggal várnak arra, hogy a kisebbségi nyelvi jogok területén az érdekérvényesítés folyamatos legyen, míg a tömbmagyarság a kollektív jogokra helyezi a hangsúlyt, hiszen nekik a nyelvi jogokat ma már inkább használniuk kellene. Az Erdélyi Konzultáció üzenete tehát egyrészt az, hogy a prioritások megváltoztak, másrészt pedig, hogy az erdélyi magyarság meg akarja őrizni politikai képviseletét. Ezt olyan értéknek tartja, amelyről húsz év után sem akar lemondani, és tisztában van azzal, hogy enélkül kiszolgáltatottá válik.
– Jelenleg három erdélyi magyar párt van, az egyik ugyan még csak bejegyzés előtt. Milyen esélyek vannak az együttműködésre, hogy az erdélyi magyarságnak az előbb említett ilyen vonatkozású igényét teljesíteni lehessen?
– Nem szeretnék azért illúziókat táplálni. A Magyar Polgári Párttal (MPP) nem igazán létezik kapcsolat, helyi szinten imitt-amott. A most bejegyzés előtt álló politikai alakulattal kapcsolatosan az a tapasztalatunk, hogy sok szempontból ugyanazokat az értékeket valljuk, s ha egyszer meg tudtunk egyezni, akkor biztosan sikerül majd másodjára és harmadjára is. Ám amíg ők a pártalapítással vannak elfoglalva – amit én továbbra is téves elképzelésnek tartok –, addig ezt nem lehet összeegyeztetni az együttműködéssel. Előbb túl kell esniük a mostani kezdeményezési lázon, s akkor majd adottak lesznek az együttműködés feltételei. Nekünk az erdélyi magyar embereknek a célját és óhaját kell figyelembe vennünk, és ezeknek az igényeknek kell tevékenységünket alárendelnünk. Az Erdélyi Konzultációból azt is ki lehet olvasni, hogy a nehéz kormányzati időszak ellenére, a többség még mindig az RMDSZ-ben bízik, és a kormányzati részvételt is támogatja. Más – nem általunk rendelt – közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy igazából, minden erőfeszítés ellenére, nem történt olyan törés és átrendeződés, ami a most pártot alapító, egykori RMDSZ-es kollégáinknak túlságosan nagy szárnyalást biztosítana.
– Közeleg a népszámlálás, időnként ismételjük a jelszót, hogy „magyarnak lenni jó”, és próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy vállalják az identitásukat. Ehhez mit tudna még külön hozzáfűzni, mit érdemes még ezen a téren szem előtt tartani?
– Minden magyar ember számít, amikor a magyar közösségről és annak jövőjéről beszélünk. Ezért mindenki bátran vállalja a magyarságát, és amikor kitöltik azokat a bizonyos űrlapokat, ellenőrizzék, hogy a nemzetiségnél jó helyre jelölték-e be azt, amit ő mondott, és akkor én biztos vagyok benne: erős közösségként fogjuk tudni az elkövetkező évtizedet is megtervezni. Mert nagyon sokat számít, hogy a népszámlálási adatok mit mutatnak, mert ezek alapján terveznek meg sok mindent itthon és az unióban egyaránt. Nem mindegy, hogy a romániai magyarság milyen erős közösséget mutat. Fenntartások nélkül mondom tehát, hogy minden magyar ember számít, amikor a közösség jövőjéről beszélünk. Szeptember-október folyamán nagyon sokszor visszatérünk még üzenetekkel. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy ez nem politikai kérdés, hanem közös érdek. Jelentős a szerepe annak, hogyan áll hozzá ehhez az ügyhöz az erdélyi magyar média, az egyházak, az erdélyi magyar értelmiség stb. Mi megkereséssel fordulunk a napokban több értelmiségihez, és kérni fogjuk őket, hogy ebben a kampányban az egyházakhoz hasonlóan vállaljanak szerepet.
– A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatban felmerült a szavazati jog biztosításának a kérdése is. Ön szerint az állampolgársággal együtt kellene járnia a szavazati jognak?
– Nem tudom elképzelni, hogy kétféle állampolgár legyen: az egyiknek van szavazati joga, a másiknak pedig nincs. Az más kérdés, hogy a szavazati joggal hogyan lehet élni, és milyen rendszerben fognak az anyaország határain túl élő állampolgárok szavazni. Magyarországnak is valamilyen megoldást kell találnia, erről a magyar miniszterelnökkel és más politikusokkal is beszéltem, körvonalazódik egy rendszer, s az ősz folyamán erről is egyeztetünk. Véleményem szerint nem lehet egyféle állampolgárságot adni azoknak, akik Magyarország határán kívül élnek, és másfajtát az ott élőknek. A fontos jelen pillanatban az, hogy az RMDSZ támogatja a magyar állampolgárság elnyerését, és egyfajta állampolgárság létezik, amit nem lehet kettőbe vagy háromba osztani. Az más kérdés, hogyan lehet majd a szavazati joggal élni.
– Verespatak esetében az utóbbi időben nagyon ellentétes vélemények körvonalazódtak, a bánya megnyitásának lehetősége felszította a kedélyeket, az ellenzők és a pártolók körében egyaránt. A régészeti mentesítési bizonylat kibocsátása miatt sok támadás érte a kulturális miniszter személyét, aláírásokat gyűjtenek a bányaterv ellen, ugyanakkor önt, a szaktárca vezetőjét lemondásra szólították fel különféle röplapokon. Mi erről a véleménye?
– Ez rettenetesen bonyolult történet. Szabad országban mindenki azt beszél, amit akar, nem azt, amit szabad, de nem fogok polemizálni nőszövetségekkel vagy más szervezetekkel, amelyek környezetvédelmi aktivitása az utóbbi időszakban nem volt ismert. Most kedvet kaptak, hogy aláírásokkal támogassák ezt a rosszul értelmezett, vádaskodó hangnemben megfogalmazott tiltakozó levelet. Verespatak esetében létezik a régészeti mentesítésről szóló engedély, és akinek egy kis jártassága is van a közigazgatásban – még ha a civil szervezeteknek nincs is, de néhány aláírónak igen, hiszen közöttük van egy államelnöki tanácsos, volt szenátor, ügyvéd – pontosan tudja, hogy ezt az Országos Régészeti Bizottság bocsátotta ki, és az érvényben levő jogszabályok szerint a Fehér megyei igazgatóság írta alá, és nem a miniszter. Egy ilyen engedély visszavonása miniszteri rendelettel nem lehetséges, ezt meg kell támadni a bíróságon, amit már eddig meg lehetett volna tenni, de nem ez volt a cél, hanem az, hogy egyrészt belém rúgjanak, másrészt pedig egyesek a saját imázsukat építsék. A történet másik része, hogy a régészeti mentesítési bizonylat alapján a Kirnyik-hegységet le kellene venni az A-kategóriás műemlékek listájáról, amit viszont valóban a miniszternek kell megtennie, de ezt „a miniszter” nem írta alá.
Ebben a pillanatban nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni arról, hogy később mi fog történni, mert nem a kulturális miniszter adja meg a bánya-kitermelési engedélyt. Miután megismertem a régészeti bizottság tagjainak a véleményét, megpróbáltam kialakítani azt a feltételrendszert, hogy ha elkezdődik a kitermelés, akkor a kulturális örökségnek minél nagyobb részét lehessen megmenteni. De ebben a pillanatban a Kirnyik-hegység védelmét nem szüntettem meg, és ez nincs is szándékomban. Aki azonban elmegy oda, láthatja, hogy tragédia, ami ott van, s ennél én sokkal jobbat is el tudok képzelni. Amíg a kormányzat nem dönt arról, hogy mi a szándéka Verespatakkal, és az állami részesedést nem tárgyalják újra, addig én nem fogok továbblépni. Ez a régészeti mentesítési bizonylat nem elegendő ahhoz, hogy a beruházási projektet folytatni lehessen, de megteremtette azt a feltételrendszert, hogy ha esetleg a kitermelés beindul, akkor a kulturális örökség megmentése legalább 80 százalékban teljesüljön.
– Van-e valamilyen fejlemény a kolozsvári Mátyás szoborcsoport elé törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében?
– Mi letettük a feljelentést, de nem kaptunk visszajelzést az ügyészség és a rendőrség részéről. Nekem ezek voltak a lehetőségeim, ennek keretében tudtam csak eljárni.
– Milyen esélyek vannak arra, hogy ősszel megszülessen a kisebbségi törvény?
– A törvénytervezetről ősszel folytatjuk a bizottságban az egyeztetéseket: akkor fogunk kisebbségi törvényt elfogadni, amikor olyan jogszabályt lehet megszavazni, amelyet meg tudunk tölteni tartalommal. A kulturális autonómia intézménye működőképes lesz, a döntési jogkörök átkerülnek ide, és törvénybe iktatják mindazokat a kérdéseket, amelyek az eredeti tervezetben is szerepeltek. Nem tudom, hogy ez mikor fog megtörténni, de ezek azok a feltételek, amelyek nélkül nem érdemes kisebbségi törvényt elfogadni. Az RMDSZ egyébként az elmúlt esztendőkben bebizonyította, hogy nem mond le a programjába foglalt egyetlen célkitűzésről sem, ehhez megkeresi a megfelelő partnereket, és amikor a feltételek megteremtődnek, akkor lép. Az oktatási törvényre is sok-sok évet kellett várni, és sokat gyomrozni a román partnereket, hogy azt elfogadják.
PAPP ANNAMÁRIA, ÚJVÁRI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Egységes Kárpát-medencei tudásteret szorgalmaz Répás Zsuzsanna
A XXI. század sikerességének kulcsa az intelligencia: egységes Kárpát-medencei tudásteret kell létrehozni, a külhoni magyar fiataloknak pedig versenyképes tudást szerezniük – jelentette ki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője Sárospatakon, a Miskolci Egyetem Comenius Főiskolai Kara pénteken kezdődött doktorandusz táborának megnyitóján. Répás Zsuzsanna kifejtette: arra helyeznék a hangsúlyt, hogy a diákok szülőföldjükön folytathassák tanulmányaikat. Ennek érdekében bővíteni kell a lehetőségeket, a különböző szakirányokat, amelyeken a magyar nyelvű képzés keretében szerezhetnek ismereteket.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy szeretnék a kölcsönösséget és az átjárhatóságot biztosítani a külhoni és a magyar felsőoktatás között, a részképzések, a PhD képzésben való részvétel tekintetében. Megállapítása szerint ösztöndíj-, munka-, gyakornoki és publikációs lehetőségekkel, konferenciákon való részvétellel lehetne bevonni a fiatalokat a magyarországi és nemzetközi tudományos életbe. Mint kiemelte, a külhoni és a magyarországi magyarok egymásról való tudását is ki kell egyenlíteni, hogy a magyar fiatalok ne csak az iskolapadban tanuljanak egymásról, hanem személyes kapcsolatháló révén is megismerjék egymást. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: nem tudok elképzelni kétféle magyar állampolgárságot
Nincs olyan vitás kérdés, amely miatt rendezhetetlen lenne a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszonya - jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen.Az RMDSZ elnöke az MTI-nek a marosvásárhelyi Félsziget fesztiválon nyilatkozott.
Kijelentette, hogy nem tud elképzelni kétféle magyar állampolgárságot, és szerinte az állampolgársággal együtt a szavazati jogot is meg kell kapniuk a határon túli magyaroknak. Leszögezte: az RMDSZ-nek nincs preferenciája azzal kapcsolatosan, hogy a határon túli magyarok miként éljenek a szavazati jogukkal, a szavazás módjáról ugyanis a magyar kormánynak kell döntenie. Hozzátette, hogy a Fidesz erről konzultálni fog a határon túli magyar szervezetekkel az ősz folyamán.
Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy nem tart-e attól, amit Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke felvetett, vagyis hogy a romániai magyaroknak a magyarországi választáson való szavazása csökkentheti a magyarok érdeklődését a romániai választások iránt, Kelemen elmondta: ezt meg kell előzni, arra kell törekedni, hogy jó mozgósítás legyen a romániai választásokon. Rámutatott: ő abban látja a legfőbb kérdést, hogy a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyarok helyben maradását, a szülőföld megtartását segíti-e elő, vagy az elvándorlást ösztönzi-e majd. Szerinte ahhoz, hogy a romániai magyarok továbbra is a szülőföldjükön maradjanak, szükséges, hogy a magyar kormány is így lássa jónak.
"A magyar kormány képviselőivel folytatott eddigi beszélgetéseim alapján úgy látom, ők is azt akarják, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak a romániai magyarok" - mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke felidézte: júliusban Tusnádfürdőn Orbán Viktorral abban maradtak, hogy az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatait rendezni kell, hiszen nincs olyan vitás kérdésük, amely ezt a viszonyt nem tenné rendezhetővé. A Tusnádfürdőn folytatott beszélgetést jónak, hasznosnak minősítette, és úgy vélte, ezáltal megtörtént az első lépés afelé, hogy a két párt közötti bizalmat erősítsék.
Közölte: Tusnádfürdőn megállapodtak arról, hogy ősszel hivatalos Fidesz-RMDSZ találkozót szerveznek Budapesten. "Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek az az érdeke, hogy normális partneri viszony legyen a két alakulat között" - mondta Kelemen Hunor. MTI/Bumm.sk

Borbély László: Verespatakkal csak óvatosan
A Zágoni Napok egyik kiemelkedő eseményén, Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó egykori vezetője, az RMDSZ első szövetségi elnöke szobrának avatásán Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter is részt vett. Ebből az alkalomból néhány kérdést intézett a Székely Hírmondó a szaktárca-vezetőhöz, aki egyben az RMDSZ politikai alelnöki tisztségét is betölti.
– A verespataki beruházás környezetvédelmi engedélyezése jelen pillanatban is több vitát szül. Mi a szaktárca álláspontja ebben a kérdésben, illetve mi a helyzet jelenleg?
– Fenntartom ugyanazt az álláspontomat, amit a minisztérium átvételekor megfogalmaztam, azaz nem fogunk javasolni semmilyen jellegű kormányhatározatot a kabinetnek ebben az ügyben, amíg nem győződtünk meg arról, hogy a készülő beruházás egyáltalán nem károsítja a környezetet. A magyar kormány elküldte a maga sommás véleményét, hogy nem értenek egyet vele, ami megegyezik a 2005–2007 között történt meghallgatások során bemutatott hatástanulmányban szereplőkkel. Mi tudomásul vettük a magyar fél véleményét, de a procedúra folytatódik a nemzetközi egyezményekben előírtak szerint. Kértem a beruházótól, hogy tovább csökkentse a felhasználandó ciánmennyiséget, hiszen ez érdekel mindenkit, hogy amikor a zagytározóba kerül a cián, ha Isten őrizz, valami történik, mint például 2000-ben, az a víz ne legyen ártalmas a környező folyókra. Ezt a garanciát kérem azoktól is, akik most ezt vizsgálják a technikai bizottságban. Egyébként az Egyesült Államokban a ciánkoncentráció maximális értéke 50 egység lehet, az EU-ban 10, míg a beruházó 5-öt javasolt, és én kértem, hogy ezt is csökkentsék. Ez még a jövő zenéje, meggyőződésem, hogy még hónapokig el fog tartani a vizsgálat, a hatástanulmány elkészülte. Ennek függvényében meglátjuk, hogy megvalósul-e majd a beruházás. – Egy másik égető politikai kérdés Marosvásárhely magyar polgármesterjelöltjének ügye. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Vass Levente orvost, Cseke Attila volt egészségügyi miniszter tanácsosát jelölte. Mi az RMDSZ álláspontja?
– Eddig is láttam, hogy egyértelmű az igény a közös jelöltre, és meggyőződésem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Persze vannak bizonyos procedúrák a városi szervezetnél, amelyeken végig kell menni, ezeket várhatóan az eljövendő két hétben lebonyolítjuk. Ezt követően egy megfelelő üzenetet kell megfogalmazni a marosvásárhelyi magyarság számára, hogy igenis van egy közös jelölt. És itt nem csak a városról beszélünk, hanem a megyei tanácselnöki tisztségről is, hiszen utóbbi személyéről is konszenzust akarunk kialakítani. Elmondhatom, hogy Vass Levente támogatása is elfogadható számunkra, míg a megyei testület esetében a jelenlegi elnök, Lokodi Edit Emőke személyével kapcsolatosan szeretnénk megegyezésre jutni a többi magyar képviseleti szervezettel.
– Hogyan látja, mekkora eséllyel indulhat egy magyar jelölt a polgármesteri tisztségért Marosvásárhelyen?
– Nem könnyű feladat, hiszen, mint láttuk 2008-ban is, a jelenlegi polgármester minden eszközt felhasznál egészen addig terjedően, hogy meggyőződésem szerint nem volt tisztességes az akkori választás. Nagyon oda kell figyelnünk, de remélem, hogy a marosvásárhelyiek 12 év alatt rájöttek, hogy ez a polgármester nem képes méltóan képviselni sem a románság, sem a magyarság érdekeit. Nagy Demeter István
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Botrány fogadja a székelyföldi SIC-fizetőeszközt
Nem várt heves ellenállás fogadja a román politikum részéről a székelyföldi SIC-pénzhelyettesítővel kapcsolatos kezdeményezést. Noha a székelyföldi helyi fizetőeszközzel kapcsolatban összehívott szombati, tusnádfürdői egyeztető még csak a kezdeti lépéseket jelenti, a romániai politikusok szemében már maga az ötlet is kiverte a biztosítékot: a SIC-pénzutalványokat van, aki csak viccnek, más viszont egyenesen az ország szuverenitása elleni támadásnak tartja.
Bár a valóságban még sehol sincs, ennek ellenére máris alaposan felkavarta a kedélyeket a székelyföldi helyi pénzhelyettesítő fizetőeszköz, a SIC bevezetésének gondolata. A több nyugat-európai ország – többek közt a svájci wig vagy épp a nyugatmagyarországi kékfrank – példája alapján elképzelt székelyföldi fizetési és elszámolási barterrendszer keretében bevezetésre kerülő, s nevében is Székelyföldre utaló SIC pénzhelyettesítő már az életre hívás szándékával is kivívta egyes romániai politikusok ellenszenvét.
Románia szuverenitását féltik a SI C-től
A SIC-fizetőeszköz, és az ezt kezelő majdani székelyföldi pénzintézetnek tekintett Siculorum Bes-Bank kapcsán tartott szombati, tusnádfürdői megbeszélés körüli heves ellenvélemények – mint Éltes Zoltán Imrétől, a SIC-kezdeményezés ötletgazdájától megtudtuk – nagyon meglepte az érintetteket, s ez rányomta bélyegét a 17 helyi vállalkozóval tartott egyeztető megbeszélésre is. A helyi kezdeményezés elleni legvehemensebb kirohanást Lia Olguţa Vasilescu szociáldemokra szenátor intézte, aki szerint a székelyföldi helyi pénzhelyettesítő ötletét egyenesen a román állam szuverenitás elleni támadásként értékelte. „A román állam szuverenitása elleni közvetlen támadás, mert a nemzeti valuta az állam szuverenitásának egyik eleme, és amikor valamely földrajzi térségben megjelenik egy másik pénznem, ami nem a román lej, akkor napnál világosabb, hogy a román állam veszít szuverenitásából” – fejtette ki még pénteken, azaz még a hétvégi tusnádfürdői találkozó előtt a politikus asszony, külön bírálva az ügy kapcsán Emil Boc miniszterelnököt is, amiért „a lábtörlő szerepét vállalva” nem foglalt még eddig állást a SIC kérdésben. De viccnek nevezte a székelyföldi fizetőeszközzel és bankkal kapcsolatos kezdeményezés Kelemen Hunor, a RMDSZ elnöke is, míg Borbély László, a szövetség politikai alelnöke csak „egzotikus álomnak” titulálta. „Ez egy vicc, nem egy bank. Olyasmiről, amit nem lehet megvalósítani, és aminek semmi értelme nincs, nem mondhatok semmit” – jelentette ki sajtókérdésre válaszolva szombaton Kelemen. Éltes: „erre álmunkban sem gondoltunk”
A nem várt heves ellenállás azonban egyelőre nem tántorítja el a kezdeményezőket céljuktól, így mint Éltes Zoltán lapunknak elmondta a szombati munkamegbeszélést szeptember 24-én, Csíkszeredában a társaságuk alakuló ülése fogja követni. „Arra viszont, hogy egy csoport létrehoz egy kereskedelmi társaságot, mely egy pénzhelyettesítő utalványt fog forgalomba bocsátani, s erre ilyen hevesen reagáljanak, még álmunkban sem gondoltuk volna. Nem egy bankjegyről, egy bankjegycímletről van szó, hanem egy olyan pénzhelyettesítőről, mint amilyent a jelenlegi romániai használatban az ételjegyek is betöltenek” – magyarázta Éltes. „A helyi pénz kibocsátásának Európa-szerte vannak előzményei, és sehol nem fordult elő ilyen jellegű fogadtatás, mint nálunk. A gazdasági híreket tanulmányozva, úgy hiszem, a válság java még ezután következik. Ezt próbáljuk kivédeni, erre próbáljuk a lakosságot felkészíteni: ha már nincs pénz a körforgásban, akkor legalább a barterkereskedelem a pénzutalványok révén történhessen. A SIC-pénzhelyettesítő lényegében arra jó, hogy a helyi árukereskedelmet gyorsítva élénkítse a termelést, s a kölcsönös bizalom hatására gyakorlatilag az egész gazdasági életet pezsdítse. Ezt bárkinek fel kellene tudni fogni, aki közgazdasági végzettséggel rendelkezik, vagy csak betekintése is van a gazdasági folyamatokba” – fejtette ki a székelyföldi SIC-pénzhelyettesítőt megálmodó szakember.
Nem lesz egyszerű az engedélyeztetés
A Hargita Népe kérdésére, hogy a negatív fogadtatás befolyásolja-e a további terveiket, Éltes nem titkolta: máris befolyásolta. Bár a társaságuk bejegyeztetésének akadályoztatásától nem tart, azonban a pénzhelyettesítő kibocsátásához nélkülözhetetlen minisztériumi és jegybanki engedélyek megszerzése kapcsán már érzi, ellenállásba fognak ütközi. „Alaposan ismerem a magyar gazdaságot és a magyar jogszabályozást is. A kékfrank kapcsán például míg az engedélyeztetési folyamat a magyar jegybankon fél év alatt ment át, értesüléseim szerint a Román Nemzeti Bank a véleményezését legkevesebb egy-másfél év alatt adja ki, de az időt akár két évig is elhúzhatják” – teszi hozzá Éltes, így a kezdeményezés engedélyeztetése kapcsán példaként emlegetett soproni kékfrank nevű helyi fizetőeszközzel ellentétben egyáltalán nem számítanak könnyed, hat hónapos átfutási időre.
Domján Levente. Hargita Népe (Csíkszereda)

Szobrot állítottak Domokos Gézának (Zágon ünnepe)
Domokos Géza (1928–2007) író, szerkesztő, politikus szobrát avatták augusztus 27-én, szombaton a zágoni Mikes–Szentkereszty-udvarház immár szoborparknak nevezhető kertjében a Zágoni Napok nyitányaként. A folytatásban a száz évvel ezelőtt született, gyermekéveit Zágonban töltő Kiss Manyi (1911–1971) színésznőre emlékeztek.
Barabás Tünde, a Mikes Kelemen Művelődési Központ vezetőjének köszöntője után Kis József polgármester megnyitóbeszédében elmondta, még éltében megígérte Domokos Gézának, hogy szobrot állít emlékére, s lám, teljesítette azt.
Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke ünnepi beszédében elmondta, 1990-ben együtt indultak a politikai pályán, akkor a parlamentben magyarellenes hangulat uralkodott, ám Domokos Géza bölcsességével, tapasztalatával, türelmével arra intette őket, forróbb fejű fiatalokat, felelős embereknek szóba kell állniuk, tárgyalniuk kell a hatalommal, de nem kell megalkudniuk, és azt, amit lelkünkben hordozunk, lépésről lépésre érvényesítenünk kell. Mindig az első vonalban volt, nem állt félre soha, még akkor sem, amikor kevesen maradtak mellette, mondta a politikus, hozzátéve, Domokos Géza olyan erkölcsi értékeket adott át, amelyekről nem szabad lemondanunk.
Tamás Sándor, a megyei tanács és a háromszéki RMDSZ elnöke hangoztatta, Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatója, az RMDSZ alapítója, első elnöke írástudóként, politikusként mindvégig az értelmes lét lehetőségét kereste, azt, hogy miként lehet hatékonyan cselekedni a magyarságért, társadalomért, hogyan lehet a történelem csapdáiban a közösség számára előnyöket formálni. Olyan ember volt, aki építeni tudott, legfőbb hagyatéka, hogy építenünk kell, intézményeket, emlékhelyeket, múzeumokat, szellemi műhelyeket kell létrehoznunk. Az elnök idézte II. Rákóczi Ferencet: "a lecke ennyi, a magam személye elé helyezem a közügyet", s ezt érvényesnek mondotta Domokos Gézára is, aki, bár nem fogalmazta meg így, de ennek szellemében dolgozott egész életében.
A szobrot a polgármester és a tanácselnök közösen leplezte le, megáldotta Balázs Imre római katolikus plébános, nt. Incze Sándor ny. református esperes és Nicolae Hagiu ortodox lelkész. Balázs Imre a Kriterion Könyvkiadót alapító Domokos Gézát méltatta. Incze Sándor arra a Domokos Gézára emlékezett, aki 66 évvel ezelőtt fogadta őket a Székely Mikó Kollégiumban, akinek szeméből a szeretet sugárzott, továbbá hangsúlyozta, Domokos Géza hívő keresztény ember volt, a bentlakásban sokszor ő tartotta a kisebb diákoknak a bibliaórát.
Varga Gábor dombóvári szobrász alkotásának megkoszorúzása után Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa megnyitotta a Székely Nemzeti Múzeummal közösen létrehozott In memoriam Kiss Manyi kiállítást, melyet a kúriában berendezett Kiss Manyi-emlékszobában helyeztek el. Elmondta, Zágon és a család mindennél fontosabb volt Kiss Manyi számára: nyaranként vissza-visszatért a székelyföldi faluba, művészete is ebből a talajból gyökerezett. Bár a tárgyak, képek csak halvány lenyomatai lehetnek egy ember életének, egy művész pályája szempontjából mégis konkrét fogódzót jelentenek az emlékek megőrzéséhez. Segíthetnek abban, hogy mind a falu, mind az ide látogató emlékezetében a színésznő, a 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb tehetsége méltó módon fennmaradjon. A megnyitón közreműködött Zorkóczy Zenóbia előadóművész.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vállalni kell identitásunkat
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton elmondta, a Szövetség munkacsoportot alakított az októberi népszámlálásra, és hozzátette, reméli, a magyar lakosság „megőrizte az ismert arányát”, és „nem csökkent”.
Kelemen Hunor a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon a sajtó előtt úgy nyilatkozott, fontosnak tartja, hogy a magyarság az októberi népszámláláskor vállalja identitását, és azt vallja be, mert ezek az eredmények „nagy mértékben meghatározzák és befolyásolják a politikai döntéseket és terveket”, a népszámlálás „talán a legfontosabb eseménye” az egész román társadalomnak.
Elmondta, az RMDSZ munkacsoportot alakított ennek az igen fontosnak tartott eseménynek az előkészítésére. Néhány hónapja honlapot indítottak, amelyre hasznos információkat töltenek fel, és ahol a magyar lakosságú megyékből már 1300-an jelentkeztek számlálóbiztosnak.
„Ebben az időszakban tartjuk a felkészítőket azok számára, akik a magyarlakta megyékben számlálóbiztosnak jelentkeztek, próbálunk meggyőzni mindenkit, hogy vallja be identitását. Remélem, hogy a népszámlálás után a magyar lakosság aránya megmarad az ismert szinten, és nem lesz csökkenés” – mondta Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy Marosvásárhely, Kolozsvár és Szatmárnémeti számára, ahonnan nem jelentkezett elegendő számlálóbiztos, újabb kampányt szerveznek szeptember 15 után. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Távozik a környezetvédelmi ügynökség RMDSZ-es vezetője
Várhatóan ma benyújtja lemondását Nagy József, az Országos Környezetvédelmi Hatóság igazgatója azt követően, hogy a kiotói egyezmény betartását felügyelő bizottság felfüggesztette Romániának a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési egységekkel való kereskedési jogát. Az RMDSZ-es szakember ezt szombaton jelentette be, hozzátéve, hogy nem tartja magát felelősnek a kialakult helyzetért.
Nagy József szombaton Sepsiszentgyörgyön közölte, lemond hivataláról, ha sor kerül Románia felfüggesztésére
A kiotói egyezmény betartását felügyelő bizottság felfüggesztette Románia jogát, hogy értékesítse fel nem használt szén-dioxid-kvótáját. Az erre vontakozó döntést augusztus 25. és 27. között, Bonnban megtartott ülésén hozta meg a testület, és tegnap hozta nyilvánosságra. Románia felfüggesztését a bizottság a július 6–8. között, szintén Bonnban tartott ülésén javasolták. A szankciót amiatt szabták ki, mivel Románia elmulasztotta idejében elkészíteni az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentést, amire a kiotói egyezmény kötelezi.
Borbély László környezetvédelmi miniszter elmondta, Romániának 2007-től kezdődően kell jelentést tennie a kiotói egyezmény alkalmazását ellenőrző bizottságnak, ám amikor miniszteri mandátumát átvette, megállapította, hogy ez irányban semmi nem történt, ezért hat tanulmányt rendeltek, melyek azonban csak az év vége felé készülnek el. „2007 óta kötelező jelentést tennünk e bizottságnál a gázkibocsátások felméréséről. Sajnos, elődeim semmit sem tettek, hogy ezt a felmérést tökéletesítsék. Több éve el kellett volna végeznünk ezeket a tanulmányokat, 2010-ben kettőt elindítottunk, és idén további négyet. Ezek összetett tanulmányok, valamennyi folyamatban van, és az év vége felé készülnek el. Május–júniusban indult a vizsgálat emiatt. Remélem, hogy a felfüggesztés nem tart az év végénél tovább” – nyilatkozta Borbély. A miniszter megjegyezte, hogy Bulgária, Görögország és Horvátország is kapott már hasonló felfüggesztést.
Nem bíznak Romániában
Egy magát megnevezni nem kívánó környezetvédelmi szakember véleménye szerint Románia felfüggesztésének oka az, hogy „nem bíznak abban, a román hatóságok képesek megbirkózni a melegházhatást okozó gázok kibocsátásának megbecsülésével országos szinten. Pontosabban, Bukarest nem volt képes helyesen jelenteni a melegházhatást okozó gázkibocsátások országos adatait, nem tudta elkészíteni ennek ún. leltárát” – magyarázta a szakértő.
A melegházhatást okozó gázok 2011-es országos felmérését az Országos Környezetvédelmi Hatóságnak (ANPM) kellett volna elvégeznie. A júliusi előzetes felfüggesztési határozattal egy időben kormányhatározat készült Romániában az ANPM tisztviselői létszámának növeléséről, akik ennek a leltárnak az elkészítésével foglalkoznának, ám eddig még nem minden állást töltöttek be, állítják az intézmény képviselői. Emil Boc kormányfő a múlt héten kijelentette, az ANPM első emberének „fejét akarja”, ha sor kerül Románia felfüggesztésére, valamint egy arra vonatkozó akciótervet, hogyan lehet elkészíteni minél hamarabb a jelentést, ami a szankció visszavonását vonná maga után. Nagy József szombaton Sepsiszentgyörgyön közölte, lemond hivataláról, ha sor kerül Románia felfüggesztésére, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem felelős a kialakult helyzetért. Nagy arra is felhívta a figyelmet, hogy Románia a szankció életbelépése előtt sem élt a fel nem használt szén-dioxid-kvóta értékesítésének a jogával.
Csökkenőben az árfolyam
A kiotói egyezmény valamennyi aláíró állam számára megállapít egy kvótát, megszabva, hogy az illető ország milyen mennyiségű gázkibocsátásra jogosult. Azon országok, melyek a megengedettnél kevesebb üvegházhatású gázt engednek a légkörbe, kvótájuk fel nem használt részét eladhatják olyan államoknak, melyek nem tudják betartani a kiotói egyezményben vállalt kötelezettségeiket. Amennyiben Románia elkészítette volna a jelentést, most 300 millió szén-dioxidkibocsátáscsökkentési egységet tudna értékesíteni. Borbély László elmondása szerint ennek jelenlegi értéke 1,8 milliárd lej, ugyanakkor Florentina Manea, a környezetvédelmi minisztérium klímaváltozással foglalkozó igazgatóságának vezetője csak 1,5 milliárd lejre becsüli az elmaradó bevétel értékét. Florentina Manea idén áprilisban arról beszélt, hogy Románia olyan országokkal tárgyal e jogosítványok eladásáról, amelyek nem teljesítették a kiotói egyezményben vállalt kötelezettségeiket, mint például Japán, Spanyolország, Portugália vagy Kanada. „Jó lenne, ha 2012-ig eladnánk ezeket a jogosítványokat, mert nem tudni, hogy át lehet-e vinni őket a következő évre. Reméljük, lesz konkrét üzlet az elkövetkező időszakban” – mondta akkor Manea.
A felfüggesztéstől függetlenül Románia már eddig is nagy összegű bevételtől esett el, ugyanis két év leforgása alatt a szén-dioxidkibocsátáscsökkentési egységek eladási ára két év leforgása alatt a felére esett. Krónika (Kolozsvár)

Átállása esetén 2016-ig szavatolná az RMDSZ kormányon maradását Crin Antonescu – Kelemen nem tárgyal
Újabb ajánlattal próbálja árulásra rábírni az RMDSZ-t a román szociáldemokrata, valamint a liberális párt alkotta Szociálliberális Unió (USL). Crin Antonescu liberális pártvezető, az USL társelnöke a hétvégén úgy nyilatkozott: az ellenzék 2016-ig „szavatolja” a magyar alakulat kormányzásban való részvételét, ha az RMDSZ hozzájárul Emil Boc jobbközép kormánykoalíciójának bukásához.
Az elmúlt időszakban magyarellenes hangot megütő Antonescu azonban ultimátumot szabott a hatalmon lévő szövetségnek: már az őszi törvényhozási ciklus elején, szeptemberben meg kell vonnia támogatását a koalíciótól, ellenkező esetben az ellenzék nem számít a szolgálataira a jövőben. „Ha most velünk tartanak, garantálni fogjuk, hogy kormányon maradnak 2016-ig. Viszont az RMDSZ-nek meg kell értenie, hogy ha most nemet mond, az USL hatalomra kerülése esetén együtt vonulnak ellenzékbe Bocékkal. Néhányan börtönbe is vonulnak majd, de csak azok, akik törvénytelenséget követtek el” – hangzott Antonescu fenyegetéssel felérő ultimátuma. Antonescu egyébként arra számít, hogy a jövő évi választásokon az ellenzék a jelenlegi papírforma szerint fölényes győzelmet arat a kormányoldal fölött. A liberális elnök ultimátumára Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a Boc-kormány kulturális minisztere úgy reagált: pillanatnyilag nem merül fel a szövetség kilépésének kérdése, mivel a jobbközép koalíció szerinte „normális paraméterek között működik”. Érdemben azonban nem kívánt reagálni Antonescu ultimátumára.
Harmincmillió eurós spórlás
Kelemen Hunor ugyanakkor elmondta, az őszi parlamenti ülésszakban az RMDSZ prioritásai közé tartozik a választási törvény módosítása, a kisebbségi jogszabály elfogadtatásának továbbvitele, valamint a gazdaság élénkítésére és a szociális ellátásra vonatkozó intézkedések meghozatala. A választási rendszer esetleges változásáról elmondta, az RMDSZ akár támogatni is tudja azt az elképzelést, hogy az önkormányzati és parlamenti választásokat egy időben tartsák, és emellett három érvet sorolt fel. Szerinte egyrészt gazdasági, pénzügyi megfontolásból is jó ötlet a két választást egy időben tartani, hiszen akár 35 millió eurót is megspórolhat így az állam. Másrészt nagyobb lenne a választás mozgósító ereje, nagyobb lenne a részvétel.
„Harmadrészt a koalíciók szempontjából is előnyös lenne, hiszen eddig a helyi koalíciók másként alakultak szinte településenként, ezek pedig nem minden esetben egyeztek meg az országos koalícióval. A közös álláspont mind helyi, mind pedig országos szinten sokkal könnyebben kialakítható lenne” – ismertette érveit Kelemen, hozzátéve, a választási törvény módosításakor az RMDSZ egyetlen szempontot tart szem előtt: az arányosság elvét. „Az RMDSZ csak egy arányos képviseletet megőrző rendszert tud elfogadni, amelyben egyetlen szavazat sem vesztődik el, és amelyik tükrözi a választói akaratot” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzá hasonlóan Emil Boc is úgy nyilatkozott, hogy a két választás összevonása révén a kormány 30 millió eurót – a 2008-as helyhatósági megmérettetés költségvetését – takarítana meg. A kormányfő szerint az összevonásról törvénytervezet formájában döntenének, valamennyi parlamenti párttal történő egyeztetés után.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Tisztelgő emlékkötet és gyászmunka
A Szabadság augusztus 24-i, illetve az És augusztus 26-i számában sajátos beszámoló jelent meg a Cs. Gyimesi Éva emlékének tisztelgő kötet bemutatásáról Törzsök Erika aláírásával. Szeretnék mondani valamit arról, ami kimaradt belőle, és arról is, aminek ki kellett volna maradnia.
Cs. Gyimesi Éva néhány tanítványa 2010 júniusában tisztelgő kötet összeállítását indítványozta a mester 65. születésnapja alkalmából. A többi tanítványon kívül Éva barátaihoz, pályatársaihoz is eljutott a felkérés, hogy tanulmányt, esszét vagy szépirodalmat ajánljanak fel a tervezett kötet számára. Minthogy nagyon sokan pozitívan válaszoltak, és egyetlen kötetbe alig férő mennyiségű kézirat gyűlt össze, a szerkesztés a tervezettnél lassabban haladt. Menet közben felmerült az igény, hogy a mester írásainak és idézettségüknek lehető legteljesebb bibliográfiája is bekerüljön. Ezért a szerkesztők – Balogh F. András, Berszán István, Gábor Csilla – úgy döntöttünk, hogy a már megszerkesztett kéziratokból külön példányt nyújtunk át az ünnepeltnek a 65. születésnap évének Karácsonyán, a teljes kötet pedig tavasszal fog megjelenni a budapesti Argumentum Kiadónál. Nem sok volt már a kiadvány elkészüléséig, mikor a tragikus halál a tisztelgő kötetet egyszersmind emlékkötetté változtatta. A szükséges módosítások, illetve kiadói és nyomdai munkálatok után a Kolozsváron tartott 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előtt egy nappal készült el az Újrateremtett világok. Írások Cs. Gyimesi Éva emlékére című kötet (Argumentum, Budapest, 2011.), amely 60 szerző munkája. Róluk mondja Törzsök Erika, hogy „az emlékét máris önfényezésre kihasználó figurák”. Ennek a kitüntetésnek a leírásakor az adományozó valószínűleg még nem látta a kötetet, ezért pótolom a beszámolójából kimaradt névsor egy részét: Balla Zsófia, Bernáth Árpád, Csúri Károly, Dávid Gyula, Fried István, Hankiss Elemér, Horváth Andor, Kovács András Ferenc, Láng Gusztáv, Láng Zsolt, Margócsy István, Szilágyi Júlia, Szőcs Géza, Visky András… és Törzsök Erika.
A Hungarológiai Kongresszus érdeklődő résztvevőinek tartott bemutatón a mester borítón megörökített nézéséről beszéltünk, amely a tanítványokat és a teremtett világot egyaránt visszanézésre késztette, s azokról a rezonanciákról, amelyek a Cs. Gyimesi Éva előtt tisztelgő és egyben tőle búcsúzó írásokat összekapcsolják. A kötet végén egy temetésen elhangzott nekrológ is olvasható, amelyben ezt mondtam: „Csak az búcsúzhat, aki nem marad tanítvány. Nekünk még újra kell gondolnunk és újrateremtenünk, amit örökségül kaptunk. Ezt a feladatot rótta ránk a mester távozása. És a kudarcunk, hogy nem tudtunk és talán nem is tudhattunk segíteni neki.” (464.) Akkor a tanítványok nevében beszéltem. Most hozzáteszem, hogy rajtunk kívül többen és többször megpróbáltak segíteni, Törzsök Erikát is beleértve. Sajnos, rájuk is érvényes, ami ránk, tanítványokra: nem tudták és talán nem is tudhatták megfordítani a végzetes úton. Ennek a kudarcnak, tehetetlenségnek és keserűségnek a feldolgozása hozzátartozik a gyászmunkához, mely öltheti egy sokszerzős emlékkötet formáját, vagy „az édesanyjától kezdve, a kisebbségi magyar társadalmon, az ’anyaországon’ keresztül, a kolozsváriakig, az egyetemig” mindenkit leteremtő kifakadás tünetét.
Az utóbbiról értesülve valaki, aki szintén megpróbált Évának segíteni, ezt mondta: Nem jó, ha egymás ellen gyászolunk.
Igyekszem ehhez tartani magam.
Berszán István. Szabadság (Kolozsvár)

Felavatták a Rákóczi–szobrot Vetésen
Augusztus 28-án, vasárnap, a vetési pátens napján, a Vetési Református Egyházközség parókiájának kertjében Török József, a Vetési Albert Kultúrkör elnöke köszöntötte azokat a helyi lakosokat és meghívott vendégeket, akik részt vettek II. Rákóczi Ferenc mellszobrának avatási ünnepségén. Juhász Lajos polgármester elmondta, hogy a múlt rossz oktatáspolitikája odavezetett, hogy kezdjük elfeledni múltunkat és történelmünket. A Vetési Albert Kulturkör ezért válalta fel, hogy nem csak feltárja, hanem megismerteti és emléket állít azoknak a történelmi személyiségeknek, akik Vetéshez kapcsolódnak. A Vetési Albert emléktábla felavatása után a II. Rákóczi Ferenc emlékére állított mellszobor, Vetés község első szobra, de reméhetőleg újabbak követik. A szobrot a polgármester és Erdei D. István parlamenti képviselő leplezte meg, majd Kulcsár Erzsébet helyi református lelkipásztor áldotta meg. Muzsnay Árpád méltatta az esemény jelentőségét, majd Thoroczkay Sándor és Hágó Nándor tartott előadást II. Rákóczi Ferencről és a vetési pátensről. Közben a Vetési Albert Kultúrkör kulturális csoportja kurucnótákat énekelt, majd Nagy Magdolna és Varga Sándor szavalt. Az ünnepség a szobor megkoszorúzásával ért véget.
Elek György. erdon.ro

Korszerűsödő egyetem a Partiumban
Látványában és felszereltségében is megújult intézmény fogja fogadni az új tanévben a hallgatókat Románia első akkreditált, magyar tannyelvű magánegyetemén, a Partiumi Keresztény Egyetemen, tudtuk meg annak rektorától, Dr. János Szatmári Szabolcstól.
– Az elmúlt tanév zárásakor elhangzott, hogy az egyetem vezetősége bizakodóan tekint az intézmény jövőjére. Megmaradt-e ez az optimizmus a lezajlott beiratkozások és felvételik után, tekintve a botrányos érettségi eredményeket, mely bizonyára befolyásolta a jelentkezők számát a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is?
– Ez a viszonyulás semmiben sem változott. Főleg, hogy időközben jó híreket kaptunk akkreditációs ügyekben. Évzáró környékén és az utána következő 2–3 hétben három mesterképzőnk nyerte el az akkreditációt: egy a zeneművészet, egy a képzőművészet, egy pedig közgazdaságtudomány terén. Jó visszajelzéseket kaptunk. Nyilvánvaló módon nem örvendtünk, mint ahogy nem örvendett egy romániai egyetem sem annak, ami az érettségikapcsán történt. 45 százalékos átmenési átlag egy felsőoktatási intézményre sem hat pozitívan. Ami az első felvételi alkalmunk egyik tanulsága és szerintem jó eredménye volt, hogy az érettségin megbukók arányával nem csökkent egyenes arányban a hozzánk jelentkezők száma. Nagyságrendben 15–20 hallgatóval kevesebbet vettünk fel, mint a tavaly. Kedvezőtlen érettségi eredmények születtek sajnos azon régió iskoláiban, ahonnan a mi hallgatóink alapvetően származnak, gondolok itt most elsősorban a Bihar, illetve Szatmár és Szilágy megyei magyar iskolákra. Mi majdnem minden szakon fel tudunk ajánlani akár tandíjmentes helyeket is a pótérettségizőknek. A fizetős helyekre bejutóknak sincs okuk aggódni, mivel a tandíjas/tandíjmentes helyekre való besorolás mindig csak egy évig érvényes, aztán majd a következőkben az első éves tanulmányi eredmények alapján mindenkit átsorolunk. A tandíjaink sem túlságosan magasak. Az a 300 eurós tandíj, amit szakjaink többségében alkalmazunk, nem egy nagyon jelentős összeg, ahhoz képest, amit más intézmények esetében látunk. Bizakodóan állunk tehát a mostani, őszi pótfelvételi-időszak elé. Reméljük azt, hogy a megmaradt helyeinkre – melyek között vannak tandíjas és tandíjmentes helyek egyaránt – szép számban fognak jelentkezni.
– Szintén ekkor hangzott el az, hogy megduplázódhat a hallgatói létszám. Ez mennyire reális, illetve hány éven belül történhet meg?
– A hallgatói létszám megduplázódása mindenképpen egy jó néhány éves folyamat. Ez nem egyik napról a másikra megy. Jelenleg néhány szakunkon még nincs harmadév, vagy másodév, ez egy-két éven belül változik. Mindezek mellett újabb szakok indulnak. Megkaptuk a Bank és pénzügy alapszak működési engedélyét, várjuk, hogy jelenjen meg a Hivatalos Közlönyben. Három-négy éven belül jelentősen nő a hallgatói létszám azért is, mert megtelnek a most induló mesterképzős helyek is.
– Milyen szakok iránt volt nagyobb az érdeklődés az idén, melyeken maradtak még üres helyek?
– Minden alapszakon maradt betöltetlenül több-kevesebb tandíjas hely, esetenként pedig néhány tandíjmentes is. Az angol, a magyar, a képzőművészet, a menedzsment és a turisztika szakokon már csak fizetős helyeket tudunk biztosítani a jelentkezőknek, tehát ezek iránt volt nagyobb érdeklődés. Egy-egy tandíjmentes hely maradt üresen a szociális munkán, szociológián, angol-románon, kettő pedig zenepedagógián. Várjuk természetesen a jelentkezőket a vallástanári, a német, a filozófia illetve a román szakokra is, ahol szintén maradtak betöltetlen ingyenes és tandíjas helyek. Az immáron nyolcra bővült mesterképzőkre nem volt nyári felvételi, ezekre szintén szeptemberben lehet jelentkezni.
Intézményépítés
– Milyen stádiumban van az intézményépítés folyamata, gondolok az új székhely építkezési munkálataira, illetve az infrastrukturális beruházásokra?
– Rendelkezésünkre áll a magyar kormány részéről 100 millió forint az új főépület építésére. Ennek a felhasználásáról nemrég kértek tőlünk konkrétumokat. Közös stratégiát adtunk le a Sapientiával, időbeli és prioritási sorrendet állítottunk fel az esedékes beruházásokról. Reméljük, hogy októbertől el tudjuk kezdeni a régi épület háta mögötti telken tervezett épület engedélyezésének megszerzését, illetve az alapozást. Szeretnénk, ha télire már az alapok meglennének, és akkor tavasztól folytathatjuk az építkezést. Ami az egész intézmény infrastruktúráját illeti, itt több változás következett be ebben az évben. Saját forrásból, illetve a magyar kormány különleges támogatásával nagymérvű infrastrukturális fejlesztéseket vittünk véghez. A túlsó (a zsinagóga melletti – szerk. megj.) épület teljes felújítása jelenleg folyamatban van, ami azt jelenti, hogy tantermeket festünk ki, szigetelünk, irodákat újítunk fel. Modernizáljuk a termekben elhelyezett infrastruktúrát: minden termünk, projektorral, laptoppal, stabil számítógéppel lesz ellátva állandó jelleggel. Továbbá egy állandó hangosítási berendezést helyezünk el a díszteremben és amennyiben lehetséges a Bartók teremben is. Ezen túlmenően klímaberendezést szereltünk fel az étkezdében, illetve a túlsó épület manzárd részében, ahol ilyenkor a legmelegebb szokott lenni. Javában újítjuk a kollégiumi szobákat is, azokat, amelyeket a tavaly nem sikerült. Igazából hallgatóinkat egy látványában és felszereltségében is megújult épület fogja fogadni.
Erasmus-hálózat
– Milyen üzenetet tolmácsol a PKE jelenlegi hallgatói közösségének, illetve azoknak, akik ide készülnek felvételizni?
– Kívánom legelőször is, hogy kipihenten és emberileg, szakmailag feltöltődve tudjunk nekikezdeni az új tanévnek. Fokozott odafigyelést kérek úgy a hallgatóktól, mint a kollégáimtól is. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a közös célok érdekében végzett munkát, a tudományos vagy oktatási téren megvalósuló összefogást. A most érettségiző, potenciális hallgatóknak szép eredményeket kívánok, másrészt meghívom őket az egyetemünkre: jöjjenek, és iratkozzanak be, hiszen gazdag oktatási és oktatáson kívüli programokat tudunk nekik kínálni. Ebből említenék meg még néhányat. Egyre inkább bővül az egyetemünk Erasmus hálózata, ami azt jelenti, hogy idén kétszer annyi pénzt kaptunk a román államtólErasmus mobilitásra, mint a tavaly. Ez egy óriási eredmény, mert azt jelenti, hogy több hallgatót tudunk külföldre küldeni, másrészt az összegek odaítélése mindig az előző év kiértékelésének az eredménye, tehát nagyon pozitívan értékelték az elmúlt tanévre vonatkozó tevékenységünket. Mi felhasználtuk az összes lehetséges mobilitásunkat, bővült az egyetemek köre, ahova lehet menni. Már vannak Spanyolországban, Belgiumban, Svájcban is fogadó intézeteink, a meglévő magyarországi egyetemek mellett. Ez utóbbiak konstans módon keresnek újabb és újabb Erasmus szerződések megkötése érdekében. A hallgatók figyelmébe ajánlanám a frissen megalakult Janus Pannonius Szakkollégium munkáját is. Nem akármilyen jelentőséggel bír az, hogy az alig egy fél éve alakult Szakkollégium volt az egyik főszervezője, egyben házigazdája a nyári szakkollégiumok találkozójának, ahova minden kárpát-medencei magyar nyelvterületen működő egyetemi szakkollégium képviseltette magát. Ez kifejezetten jó lehetőségeket nyújt a hallgatóknak a kiemelt minőségű tudományos munkásságra. Az új tanévben is rengeteg programunk, meghívott vendégelőadónk lesz. Tizedik alkalommal került megszervezésre ugyanakkor a Kárpát-medencei Nyári Egyetem, melyen körülbelül kétszáz regisztrált résztvevő volt. Véleményem szerint, ha a hallgatók minket választanak, mindenképpen gazdag program- és rendezvénykínálatra számíthatnak, amellett, hogy nyilván részt vesznek az oktatás mindennapjaiban.
Tököli Magdolna. erdon.ro

Kilencvenöt esztendeje indultak Erdély elfoglalására a román csapatok
forrás: Magyar Nemzet
A hadüzenet hivatalos átadása előtt, 1916 augusztusának végén keltek át a Kárpátok hágóin a magyar határra felvonult 1., 2. és 4. román hadsereg csapatai. A mintegy 440 ezer fős román haderő a tíz nappal korábban aláírt bukaresti szerződés értelmében – mely Romániának ígérte Bukovinát, Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot – a Máramarossziget–Vásárosnamény–Debrecen–Szeged–Belgrád vonal elfoglalására indult. Míg az Al-Dunánál álló 3. román hadsereg a bolgár határon védekezett.
Románia az első világháború kitörésekor a fegyveres semlegesség álláspontjára helyezkedett. Bukarest hadba lépésének árát kívánta így felsrófolni, és abban bízott, hogy antantgyőzelem esetén megkaparinthatja Kelet-Magyarország Tiszáig terjedő részét, míg a központi hatalmak sikerei esetén az akkor orosz kézben lévő Besszarábiával gyarapodhat.
A formálisan a központi hatalmakkal szövetséges Románia alig leplezett területi törekvései arra intették Tisza István magyar miniszterelnököt, hogy az 1914. júliusi válság idején fenntartásokkal fogadja a Szerbia elleni katonai akció tervét. Álláspontját a magyar kormány feje csak akkor módosította, amikor Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök ígéretet tett Erdély védelmére.
Tisza István az első pillanattól számolt a román területi követelésekkel, ezért ellenezte 1914 végén, hogy az olasz semlegességet területi engedményekkel vásárolja meg a Monarchia, mert úgy vélte, ilyen lépés veszélyes precedenst teremtene Bukarest számára. Az óvatosságot Románia és Olaszország szeptember 23-án aláírt megállapodása indokolta, melynek értelmében a két ország megegyezett háborús politikájuk összehangolásában. Ráadásul Bukarest október 1-jén egyezményben biztosította „jóindulatú semlegességéről” Oroszországot. Ebben Szentpétervár elismerte Románia jogát, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó azon területeket annektálja, „amelyen románok is laknak”.
Ezzel párhuzamosan a magyar kormány 1914 őszén tovább szélesítette a román nyelvhasználat lehetőségét a közoktatásban és a közigazgatásban. Tette ezt annak ellenére, hogy Tisza tudta: „Románia nem azért fordul el tőlünk, mert az erdélyi románoknak rossz a sorsuk, hanem mert Erdély birtokára áhítozik.” Ami annyit jelentett, hogy az erdélyi magyar határ csak addig van biztonságban, amíg a Monarchia elég erősnek tűnik ahhoz, hogy elrettentsen egy román támadást.
A Schlieffen-terven alapuló eredeti német hadműveleti elgondolás, mely a Franciaország feletti győzelmet követően a nyugatról átdobott csapatokkal kívánta stabilizálni a keleti frontot, és megsegíteni az Osztrák–Magyar Monarchiát, már 1914. szeptember elején megbukott a marne-i csatában. 1914 őszén a keleti fronton harcoló Paul von Hindenburg vezette német egységek képesek voltak ugyan megállítani a sokszoros túlerőben lévő cári csapatokat, Oroszország végleges meggyengítésére azonban kevésnek bizonyultak. Amíg a német szárazföldi erők új vezérkari főnöke, Erich von Falkenhayn tábornok továbbra is nyugaton igyekezett kivívni a döntést, addig Hindenburg és vezérkari főnöke, Erich Ludendorff már 1914 őszétől javasolta a hadműveletek súlypontjának keletre helyezését.
Véleményük szerint a gyenge hadiiparú, antantszövetségeseitől elszigetelt Oroszország legyőzése egyszerűbb. Ellentétben a nyugati fronttal, keleten végig megmaradt a mozgó háború, így a németek érvényesíteni tudták katonáik jobb kiképzettségét. Ráadásul az első háborús év végére világossá vált: a Monarchia rászorul Németország katonai segítségére. Végül Falkenhayn álláspontja győzött, így a központi hatalmak 1915-ben csak visszaszorították az orosz egységeket, Szentpétervárt nem sikerült különbékére kényszeríteniük.
Az 1916 júniusában a keleti fronton megindított Bruszilov-offenzíva sikerei láttán Bukarest úgy vélte, elérkezett a kedvező időpont a hadba lépésre. A románok döntését megkönnyítette, hogy feltételezhették: a verduni és a somme-i harcok nyugaton lekötik a német egységeket, így azok képtelenek lesznek megerősíteni a keleten állomásozó csapataikat. A Monarchia erőit megosztotta az olasz fronton a 6. isonzói csata, ahol az osztrák–magyar egységek 1916. augusztus 8-án kénytelenek voltak feladni Görzöt.
Ilyen előzményeket követően kötötte meg az antant és Románia augusztus 17-én a bukaresti titkos szerződést, melyben a román kormány vállalta, hogy legkésőbb augusztus 28-ig hadat üzen a központi hatalmaknak, és támadást indít Magyarország ellen. A bukaresti vezetés vállalta azt is, hogy a koalíciós háború időtartama alatt nem köt különbékét. A hadüzenetért cserébe Romániának felajánlották egész Kelet-Magyarországot. (Az már későbbi konfliktusok magvát rejtette magában, hogy Romániának ígérték az egy esztendővel korábban Szerbiának is felkínált Bánságot.)
A Monarchia jól működő hírszerzésének figyelmét nem kerülte el, hogy Románia június végétől titokban mozgósított. A budapesti kormány a Bruszilov-offenzíva első sikereit követően számolt a román támadással, amit Tisza István 1916. július 7-i, Ferenc Józsefnek címzett memoranduma is jelzett. Ebben a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, az adott helyzetben az Erdély elleni román támadást „a legbiztosabbnak kell tartani”. S Erdély – akár ideiglenes – elvesztése a Monarchia nagyhatalmi státusának végét jelentené.
Tisza felhívta az uralkodó figyelmét arra, hogy azonnal fel kell készülni Kelet-Magyarország védelmére. Felszólította a közös hadvezetést, hogy az ellenlépésekről rögvest kezdjen tárgyalásokat a szövetségesekkel. Tisza István a román haderő lekötésében számolt Németország mellett Bulgáriával, a dunai, illetve a dobrudzsai ellentámadásokon túl elképzelhetőnek tartotta bolgár csapatok felvonultatását a Kárpátokban. A magyar miniszterelnök alig két héttel később, július 22-én újabb emlékiratban fejtegette Erdély esetleges elvesztésének várható politikai következményeit. Úgy vélte, ez igen kedvezőtlenül hatna az ottani román értelmiség magatartására, gazdasági szempontból pedig főként a petrozsényi szénbányák és a határ menti területek állatállományának elvesztése okozna súlyos károkat.
Tovább bonyolította a magyarországi belpolitikai helyzetet, hogy 1916. augusztus 23-án az Andrássy Gyula és Apponyi Albert vezette mérsékelt ellenzék kijelentette, nem kívánják a Tisza-kormánnyal vállalni a külpolitikai felelősséget, követelték a delegációk összehívását, hogy személyesen vitázhassanak a közös külügyminiszterrel. Egyúttal bejelentették a háború kezdetekor meghirdetett pártközi béke végét, valamint hogy a kormány szigorú ellenőrzésére törekednek. A radikális függetlenségiek – alig 20 képviselővel – még július közepén Károlyi Mihály vezetésével új pártot alapítottak. Ezen alakulat külpolitikai analfabetizmusról tanúskodó programját többek között a Németországgal kötött szövetség felmondása, az antanthatalmakkal kötendő annexiómentes különbéke képezte.
A Monarchia saját erő híján csak minimális, elsősorban a többi frontszakaszról pihentetés céljából kivont erőket, mintegy 34 000 katonát és alig 76 löveget tudott a román támadás előtt Erdélyben összpontosítani. Ezeket az egységeket az augusztus 17-én megalakított, a nagyszebeni születésű Arthur Arz tábornok vezette 1. osztrák–magyar hadseregben egyesítették. A román betörés után két nappal II. Vilmos császár leváltotta vezérkari főnökét, Erich von Falkenhayn tábornokot, és helyére a keleten már bizonyított Paul von Hindenburgot nevezte ki, aki helyetteseként magával vitte főszállásmesteri címmel Erich Ludendorffot. Az új német vezérkari főnök a számos más szorongatott frontszakasz ellenére legsürgősebb feladatának Erdély visszafoglalását és a román hadsereg szétverését tekintette. Ezért a felmentett Falkenhaynt kinevezte az Erdélyben felállított 9. német hadsereg élére, és a birodalom mozgósítható tartalékait azonnal Magyarországra irányította.
A mintegy 600 kilométeres frontszakaszon megkezdett augusztus 27-i román támadás viszonylag lassan haladt. Annak ellenére is, hogy a hágókon beszivárgó román csapatok nem ütköztek ellenállásba, hiszen csak néhány határőr és vasutas állta útjukat. A román előnyomulást az óvatosságon túl a világos hadászati elgondolás és a súlypontképzés hiánya jellemezte, s már az első napokban súlyos fegyelmi problémákat jelentett a haderő minden szintjén megjelenő fosztogatás.
A román egységek az elfoglalt települések legtöbbjében túszokat szedtek, hogy így kényszerítsék ki anyagi követeléseik teljesítését. A megszállók viselkedése elidegenítette az erdélyi románság többségét, csak a kisajátítandó vagyonra áhítozó nacionalista értelmiség kemény magja, főként a pópák és a tanítók láttak „felszabadítókat” a bevonuló csapatokban. Ők többnyire a menekülő román csapatokkal közösen október közepéig elhagyták az országot. Nem véletlen ugyanakkor, hogy az ország belseje felé hömpölygő menekültáradatban – mely jelentősen akadályozta az osztrák–magyar és német erősítések beérkezését – a német mellett éppen román szót lehetett leggyakrabban hallani.
Szeptember közepéig az Oláhtoplica–Parajd–Székelyudvarhely–Fogaras– Nagyszeben–Petrozsény–Orsova vonalig jutottak a román egységek. Az 1. osztrák–magyar hadsereg eredményes halogató harcai eddigre szinte megállították a román előnyomulást, és megteremtették az ellentámadás feltételeit. Az első ellencsapás szeptember elején a dobrudzsai fronton érte Bukarestet, ahol a Mackensen tábornok vezette német–bolgár–török erők Tutrakannál szétverték az ott állomásozó 3. román hadsereget. Ezzel megakadályozták, hogy a Bukarest közelében állomásozó két hadosztálynyi román tartalékot Erdélybe küldjék.
A központi hatalmak ellentámadását az Erdély déli részén felvonuló 9. német hadsereg kezdte meg, mely a szeptember 26–29-e közötti nagyszebeni csatában gyakorlatilag szétverte a Vöröstorony-szoroson benyomuló 1. román hadsereg egységeit. Az addig lassan mozgó román csapatok gyors menekülésre fogták a dolgot. A Barcaság felé visszavonuló 2. román hadsereg egységeit a Persányi-hágó közelében sikerült utolérniük az őket üldöző német csapatoknak, majd október 5-én és 6-án szétszórniuk.
A másnap megkezdett brassói ütközetben alig két nap alatt kiszorították a románokat Dél-Erdélyből. Az október elején ellentámadásba lendülő 1. osztrák–magyar hadsereg alig egy hét alatt megtisztította a Székelyföldet, ezzel október közepére véget értek a magyarországi a harcok.
Megállapítható, hogy az Erdély felszabadításáért harcoló osztrák–magyar és német csapatok teljesítménye minden tekintetben felülmúlta ellenfeléét. Külön említést érdemelnek tiszteletet parancsoló teljesítményükért és bátorságukért a magyarországi feltöltésű alakulatok, közülük is kiemelendő a 82-es székelyudvarhelyi hősiessége.
Keresztes Lajos
Magyar Nemzet, 2006. szeptember 2. tortenelemportal.hu

Rendeznék az RMDSZ–Fidesz viszonyt
Nincs olyan vitás kérdés, amely miatt rendezhetetlen lenne a Fidesz és az RMDSZ viszonya – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Marosvásárhelyen.
Mint mondta, nem tud elképzelni kétféle magyar állampolgárságot, és szerinte az állampolgársággal együtt a szavazati jogot is meg kell kapniuk a határon túli magyaroknak. Leszögezte: az RMDSZ-nek nincs preferenciája azzal kapcsolatosan, hogy a határon túli magyarok miként éljenek a szavazati jogukkal, a szavazás módjáról ugyanis a magyar kormánynak kell döntenie. Arra a kérdésére, miszerint nem tart-e attól, amit Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke felvetett, vagyis hogy a romániai magyaroknak a magyarországi választáson való szavazása csökkentheti a magyarok érdeklődését a romániai választások iránt, Kelemen elmondta: ezt meg kell előzni. Arra kell törekedni, hogy jó mozgósítás legyen a romániai választásokon – magyarázta. Abban látja a legfőbb kérdést, hogy a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyarok helyben maradását segíti-e elő. Szerinte ahhoz, hogy a romániai magyarok továbbra is a szülőföldjükön maradjanak, szükséges, hogy a magyar kormány is így lássa jónak. "A magyar kormány képviselőivel folytatott eddigi beszélgetéseim alapján úgy látom, ők is azt akarják, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak a romániai magyarok" – mondta. Felidézte: júliusban Tusnádfürdőn Orbán Viktorral abban maradtak, hogy az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatait rendezni kell. Azt is elmondta: ősszel hivatalos Fidesz–RMDSZ találkozót szerveznek Budapesten. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Udvarházak, kastélyok és lakóik (In memoriam Demény Lajos)
Nemzetközi történészkonferenciát tartanak kora ősszel a Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt a nemrég elhunyt nagy székely történész, Demény Lajos emlékének szentelten. A Múzeum ezzel és hasonló rendezvényeivel egyre inkább betölti azt a szerepet, melyet mindig is szántak neki, s mely sajátos körülményeink között többszörösen indokolt, nevezetesen, hogy az akadémiai rangú kutatás mentora és fóruma legyen. Az eseményre azért érdemes már most felhívni a figyelmet, mert várhatóan fontos állomása lesz az egyre erőteljesebb együttműködésnek az erdélyi és anyaországi, illetve nemzetközi tudományos körök között.
A kezdeményező dr. Tüdős S. Kinga ismert háromszéki tudományos kutató, aki a szervezők egyikeként is beszámol az alábbiakban arról, amit az eseményről már most tudni lehet. Teszi ezt a figyelemfelkeltés szándékával is, a szervezők és támogatóik a szélesebb nagyközönséghez és a tanulóifjúsághoz is fordulni kívánnak ajánlatukkal.
Tüdős S. Kingának különben, mint ismeretes, tucatnyi kötete közül nem egynek idevágó a témája, hogy csak párat említsünk közülük: Erdélyi hétköznapok, Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, A régi gernyeszegi várkastély, Erdélyi védőrendszerek a XV– XVII. században, illetve az Erdélyi testamentumok sorozat kötetei, de ide sorolhatnánk a Székely oklevéltár szerkesztésében játszott szerepét is. A kutató nyugdíjba meneteléig a bukaresti Nicolae Iorga Intézetben dolgozott, több rendben volt vendégprofesszora a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemnek és előadó több történettudományi intézetben.
Kastélylakók – Udvarházak, kastélyok és lakóik 1700-ig, az erdélyi fejedelemkor végéig – e cím alatt hirdettük meg a konferenciát – tájékoztat a kutató, hozzátéve, hogy a legrégibb időkbe bevilágító, újabban örvendetesen fellendült székelyföldi régészeti kutatásoknak is szentelnek pár előadást. – Kik fogadták el meghívásukat? – A teljesség igénye nélkül: nagy megtiszteltetés, hogy jelentkeztek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Magyar Levéltár igazgatói, a résztvevők fele-fele arányban erdélyiek és anyaországiak lesznek. Nem titkoltan kapcsolatépítési lehetőséget is kínálunk azok számára, akik érdemben foglalkoznak a székelység történetével határon innen és túl. Rendezvényünk mintegy folytatja, amit egy hasonló debreceni is pedzett, vagy részben a májusban megtartandó Rákóczy-konferencia is folytat, mivel oda székely témákkal is lehet jelentkezni. Háromnaposra terveztük, szeptember 22–23–24-ére, a dolgozatok bemutatásának és vitájának két napot szentelünk, a harmadikat pedig jutalomkirándulásnak. Kiemelten említem a jelentkezők közt Egyed Ákos akadémikust, aki Demény Lajosnak kortársa is volt, és nem kell külön bemutatni. A helyiek közül részt vesz Jánó Mihály, Benczédi Sándor, Csáki Árpád és Boér Hunor. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy az első nap a történészeké, a második nap a régészeké és művészettörténészeké lesz. Azért tágítottuk ki az időbeli kereteket, hogy a régészeket is be tudjuk vonni. Tudni kell, a Székelyföldön valóban dolgoznak nagyon jó régészek. Reméljük, eljön Benkő Elek is Magyarországról, aki korábban Székelykeresztúron dolgozott, itt lesz Kordé Zoltán, az ismert székely eredetkutató Szegedről, ugyanonnan Papp Sándor, továbbá Gebei Sándor, Csoma Zsigmond a Mezőgazdasági Múzeumból, Pásztor Emese az Iparművészeti Múzeumból, ketten a Nemzeti Múzeumból és a fejedelemkori témákkal újszerűen foglalkozó Balogh Judit a miskolci egyetemről. Úgy tervezzük, hogy egy címereknek szánt oklevél-kiállítást is megrendezünk, melynek anyaga a Magyar Országos Levéltárban található, s melynek poszter alakban készült színes fénymásolatait bocsátaná rendelkezésünkre az intézmény. Székely nemesi családok címereiről van szó.
Asszonyszemmel – A történettudomány pár évtizede sokat foglalkozik a valamikori hétköznapok témáival, saját kutatásai is ezt tükrözik. – Az életmódról annyit: nagy élményt jelentett Kálnoky Sámuel erdélyi vicekancellár életének kutatása, ő alapozta meg különben a mai grófi ág hírnevét. Hasonlóképpen vizsgáltam például az első Mikes Kelemen – az író egyik nagybátyjának apja volt – halála kapcsán a kor temetkezési szokásait és eseményeit, hogyan szólalkozott össze Teleki uram Bethlen Miklós urammal a csíksomlyói templomban tartott gyászszertartáson. Aki elmélyed az iratanyagban, az előbb-utóbb egy témánál leragad. Legutóbb például az tűnt fel nekem, hogy milyen sokan kaptak címeres nemesi oklevelet a fejedelemtől írástudásuknak köszönhetően. Sokáig azt hitték, nem tudtak írni-olvasni a székelyek, holott ennek a fordítottja igaz. A székely katonai rendben az írástudás elterjedt volt. Erdélyben I. Rákóczi Györgytől 33-an kaptak e révén nemesi címet, 24 százalékuk a Székelyföldről származott. – Egy személyes kérdés: levéltári búvárkodásai közben kiemelten foglalkozott a nőlét kérdéseivel, mégpedig interdiszciplináris megközelítésben. Rokonszenves nőfigurákat állít elénk. – Igen, ebben hasznát vettem az ELTE-n végzett művészettörténészi és lélektani tanulmányaimnak. Egy kutatónak fantáziája is kell hogy legyen, különben amit produkál, nem egyéb fűrészkorpánál. Nekem több nagyasszonnyal van abszolút "személyes" kapcsolatom. Kálnoky Sámuel feleségével például, Lázár Druzsiannával, aki a Bethlen Gábor-féle Lázár családhoz tartozott. Nem Druzsina, hanem Druzsianna, ez így szép! Másik kedvencem Bethlen Druzsianna, Mikes Mihály felesége, az említett Mikes Kelemen menye. A harmadik Mindszenthy Krisztina, aki előbb Erdélyi István, majd Csáky István felesége volt. "Bensőséges viszonyban" állok stúdiumaim révén Bölcsesti Sára Székely Lászlónéval is. Ő román bojárfamíliából származott, mely összeházasodás révén bekerült Erdélybe. Édesanyja Szalánczy lány volt, szülei is már Erdélyben éltek. Hatalmas vagyonnal bírt. Hozzáment az erkölcsileg vitatott Székely Lászlóhoz, aki még a fejedelmi címmel is kacérkodott, végig a fejedelmek embere lévén. Meghalt, és három fiút hagyott maga után. Sára pedig másodszor Haller István katolikus gubernátorhoz ment férjhez. Nem az érdekelt, hogy katolizált-e, hanem a házasságkötés módja, a lakodalom lefolyása stb. – Van-e valami közös ezekben a nőalakokban? – Hogyne lenne. Nem tudom, hogy Mindszenthy Krisztinát hol tanították, de a korban a nemes kisasszonyokat is képezték, neki pedig aláírását láttam, tehát tudott írni. Nem vagyok semmilyen vonatkozásban feminista, de meg szeretném írni róluk, hogy megállták a helyüket a férjük mellett. Nem igaz, hogy kizárólag a szülés és gyermeknevelés volt a dolguk. A férjek sokszor voltak távol, a viszonylag nagy földbirtokot igazgatni kellett. Kálnoky azt írja levélben feleségének, ne riogassa a jobbágyokat, amíg ő odalesz, bánjon kesztyűs kézzel velük, mert akkor jobban dolgoznak majd neki. Számos adatom van arra, hogy ezek a nagyasszonyok szekéren mentek egyik helységből a másikba, gyerekkel az oldalukon, vagy hogy receptes könyvet írtak, feljegyzéseket vezettek, este mesét olvastak a gyereknek, emellett más nemesek gyerekét is maguk mellé vették, mint egy nevelőintézetben. Vezettek számadáskönyveket, vagy ellenőrizték azokat. Gyűjtöttek gyógyfüvet, udvart tartottak. Többször leírtam, hogy minden sikeres férfinak a háta mögött ott állt egy okos, kiegyensúlyozott, kedves teremtés: a feleség, az anyós, a szerető, a múzsa, akinek távolról sem az volt az egyedüli szerepe, hogy szüljön és szaporítsa a nemzetet! A konferenciáról még annyit: a Székely Nemzeti Múzeum segítsége mellett a szállásadásban a szervezők élvezik a megyei tanács támogatását, az élelmezéshez még szponzorokat keresnek. A Kálnoky család ösztöndíjat kíván felajánlani a konferencián egy középiskolásnak meghatározott téma kifejtésére, a pályázatot a rendezvényen fogják kihirdetni.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Băsescu: a politikusok gyávasága miatt akadt el a verespataki tervezet
A politikusok gyávasága miatt akadt el 1997-től a verespataki aranykitermelési tervezet – szögezte le a bányanyitás tervezett helyszínén hétfőn Traian Băsescu államfő. Ismét leszögezte: „kötelezően” újra kell tárgyalni a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) és a román állam közti bányanyitási szerződést. A verespataki polgármesteri hivatal előtt egyébként a csendőrség választotta szét az aranybánya ellenzőinek és támogatóinak felbőszült csoportját. Az elnököt a projekt támogatói megéljenezték, az ellenzők kifütyülték.
A politikusok „nem akartak fejfájást” a verespataki bányaprojekt miatt, gyávaságuk miatt akadt el 1997-ben a tervezet megvalósítása – mondta Traian Băsescu államfő újságírói kérdésre válaszolva, Hozzátette: a média is gyáva, mivel nem kívánja megmutatni a valóságot az ügy kapcsán.
„Önök is gyávák, mivel tudják, de nincs bátorságuk kimondani, hogy itt mi a helyzet – mondta az államfő egy újságírónak. – Önök mind elhallgatják a verespataki valóságot, azt, hogy milyen mértékű környezeti károkat és szennyezést okozott az állami kitermelés. Nem a kormányfőre gondolok, mivel eddig nem ő volt a környezetvédelmi és a kulturális miniszter. Néhány miniszternek megoldásokat kell bemutatnia a kormányfőnek. Ezt eddig egyikük sem tette meg” – fogalmazott Băsescu.
Az államfő szerint szintén a politikusok gyávasága és civódásaik vezettek oda, hogy a kiotói egyezmény betartását felügyelő bizottság felfüggesztette Románia jogát, hogy értékesítse fel nem használt szén-dioxid-kvótáját.
Az államfő ismét leszögezte: támogatja a verespataki aranybánya megnyitását, mivel – mint mondta – minden országnak fel kell használnia saját erőforrásait, ráadásul ez a beruházás munkahelyeket is teremtene.
Băsescu meglátogatta a néhány évvel korábban bezárt állami bányát, majd a verespataki polgármesteri hivatalban találkozott a település elöljáróival.
Az aranykitermelést tervező RMGC képviselőivel folytatott megbeszélésen az államfő azt javasolta a társaságnak, hogy az országos televíziókban is tájékoztassa a közvéleményt a projektről. Szerinte a lakosság azért visszafogott a tervezet támogatása kapcsán, mivel nem eléggé tájékozott, a bányatervezetről pedig általában olyan személyek beszélnek, akik nem tudják, mit jelent ez a projekt, és talán soha nem is jártak Verespatakon.
Az államelnököt a verespataki aranybánya-projekt ellenzőinek és támogatóinak csoportjai várták a település polgármesteri hivatala előtt. Megjelentek a bányanyitást ellenző Verespatak Kulturális Alapítvány, illetve az Alburnus Maior Egyesület képviselői, akik füttyszóval, kiabálásokkal fejezték ki ellenszenvüket a projekt kapcsán, de jelen volt az RMGC mintegy ötven alkalmazottja is, akik a „Bányát akarunk”, „Munkát akarunk” jelszavakat skandálták. Az emberek annak ellenére sem hagyták abba a kiabálást, hogy Băsescu megjelent a városháza erkélyén és csendre intette a két tábort.
Az aranybánya ellenzői később találkoztak az államfővel, majd az épületből való távozáskor a győzelem jelét mutatták az RMGC-csoportnak, és árulóknak nevezték őket. A támogatók tábora erre feléjük indult, és a csendőrség közbelépésére volt szükség a kedélyek lecsillapításához.
Băsescu a bányaprojekt támogatóinak éljenzése, és az ellenzők füttykoncertje közepette távozott Verespatakról.
Mint arról tájékoztattunk, Traian Băsescu elnök tíz nappal korábban már leszögezte: támogatja a Verespatakra tervezett aranybánya-beruházást, de csak azzal a feltétellel, ha újratárgyalják a beruházóval, miként osszák meg az arany és az ezüst kitermeléséből származó hasznot az állam és a vállalkozó között.
„A lényeg, hogy a kormányban kell lennie annyi bátorságnak, hogy közölje az ország lakosságával: meg kell valósítani a projektet. Ehhez hozzátartozik, hogy a beruházót kötelezni kell a környezet helyreállítására és a kitermelésből származó haszon újraelosztására” – mondta akkor Băsescu.
 Krónika (Kolozsvár)

Partiumi Magyar Napok: tagad az RMDSZ
Nem beszélt senki csúnyán a Partiumi Magyar Napok (PMN) szervezői közül Veres-Kupán Enikővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szatmári szervezetének elnökével, és ki sem tiltották a rendezvényről – állítja Szőcs Péter RMDSZ-es szatmárnémeti tanácsos, a PMN-t szervező Identitás Alapítvány elnöke.
Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, Veres-Kupán Enikő szerint kértek egy sátorhelyet, ahol a kedvezményes honosítással kapcsolatosan tudtak volna tájékoztatást nyújtani, a szervezők viszont csakis úgy hagyták volna ezt jóvá, ha az RMDSZ sátrában tevékenykednek, és az EMNT jelvényeit nem használják, ezért meggondolták magukat. Az EMNT önkéntesei a rendezvényen szórólapokat osztogattak, melyet Veres-Kupán Enikő nem volt hajlandó a szervezők kérésére leállíttatni, emiatt szólalkoztak össze, melynek során az EMNT-elnök szerint csúnyán beszéltek vele, káromkodtak, és Szőcs fel is szólította, hogy hagyja el a rendezvény helyszínét. Szőcs Péter viszont állítja, a beszélgetés nyugodt hangnemben folyt, és senki sem tiltotta ki Veres-Kupánt a Partiumi Magyar Napokról. A szórólapozás kapcsán elmondta: azért tiltották meg, mert nem akarták, hogy bárki, aki nem szervező, politikai kampányt folytasson.
„Ha valóban csak a kedvezményes honosítással kapcsolatban akartak volna tájékoztatni, elfogadták volna az ajánlatunkat, de szerintem nem ez volt a céljuk” – jelentette ki Szőcs Péter. Az esettel kapcsolatban Pataki Csaba alprefektus elmondta: ő senkivel nem trágárkodott, beszélt ugyan Veres-Kupán Enikővel, azonban tíz perc elteltével továbbment, így nem is volt a helyszínen a szóváltásnál. Hozzátette: mindig nagyon vigyáztak arra, hogy senki ne használhassa politikai kampányra a rendezvényt, ezért nem engedték meg az EMNT jelvényeinek használatát sem. „Tartalmilag nem volt kifogásunk a szórólap ellen, a baj csak az volt, hogy volt rajta logó is. Itt román és magyar közpénzekről van szó, emiatt nem akartuk, hogy a politika szerepet kaphasson a rendezvényen” – tette hozzá Pataki Csaba. Krónika (Kolozsvár)

A város neve...
Köllő Katalin a Szabadság augusztus 26-i számában megütközik azon, hogy Szőcs Géza jelentős magyar író, történetesen ma a magyar kormány kulturális államtitkára mit nem mondott volna a VII. Nemzetközi Magyarságtudományi Kongresszus megnyitóján. De Köllő Katalin nemcsak Bereményi Géza versét költötte át cikkében, hanem Szőcs Géza rövid, de költőien igen szép megnyitóbeszédét is. Ugyanis ő nem azt mondta, hogy a résztvevők ne merjenek Kolozsváron magyarul beszélni, hanem megütközött azon, mint valószínűleg a legtöbb résztvevő, hogy a konferencia programfüzetének második mondata azt ajánlja, hogy ne magyarul szólítsuk meg az embereket az utcán, ha csak nem halljuk, hogy ők is ezt a nyelvet beszélik. Innen indította rövid gondolatmenetét, hogy a magyarságtudománynak nincsen határa, se nyelve, Dardzsilingtől, Kőrösi Csoma Sándor sírjától a Magellán által Magyar Földnek nevezett dél-amerikai tartományig terjed, és aki ismeri Szőcs Géza írói életművét, akkor azt is tudnia kellene, hogy szerinte az újkori magyar „haza” időbeli koordinátái 1848. március 15-től az 1956-os októberi forradalomig terjednek. Természetesen ezt is költői megfogalmazásként kell érteni, és nem, mint egy „idegen” állam államtitkárának politikai nyilatkozatát.
Egyébként a szervezők sem akartak rosszat, hanem csak a tényt rögzítették, hogy a város lakóinak 80 százaléka nem ért magyarul, hogy érdemes előbb angolul, olaszul megszólalni, mind a szállodában, ahol egy magyar ékezet nélküli gépen írom soraimat, mind a vendéglők és üzletek nagy részében. Egyébként a város lakói szerencsére igen kedvesek velünk, pedig a Szabadság hétfői számának főcikke után (A magyarság visszafoglalta a város főterét) tényleg azt vártam, hogy fejbe fognak verni bennünket, ahogy azt állítólag, a Köllő Katalin által csak államtitkárként nevezett jelentős kolozsvári születésű magyar költő mondta volna.
Ha már Köllő Katalin átírta Cseh Tamás dalának szövegét, akkor a városnak valóban van neve: Cluj Napoca, és sajnos ez az első olyan hungarológiai kongresszus, ahol a fogadó ország elnöke nem jelent meg személyesen, az általam rendezett (1996. év) kongresszuson még II. János Pál pápa is személyesen részt vett. Most csak Băsescu elnök, valószínűleg szép és barátságos levelét olvasták fel a résztvevőknek – sajnos, csak románul ...
Sárközy Péter, egyetemi tanár, római magyar tanszékvezető 
(A szóban forgó megnyitóbeszédet illetően, többen is jelezték, hogy hasonlóan értelmezték a megjegyzést, nem egyértelmű szöveg esetleg sajnálatos félreértéshez vezethet. szerk. megj.) Szabadság (Kolozsvár)

Nagy megy, Abos jön
Kinevezte a lemondatott RMDSZ-es tisztségviselő utódját a kormányfő
Abos Gábort, a Környezetvédelmi Őrség eddigi főfelügyelő-helyettesét nevezte ki tegnap Borbély László környezetvédelmi miniszter javaslatára Emil Boc miniszterelnök az Országos Környezetvédelmi Ügynökség élére.
Abos Nagy Józsefet váltja a tisztségben, aki szintén tegnap nyújtotta be lemondását, azután, hogy a tisztségviselő a hétvégén jelezte már lemondási szándékát.
Mint arról az ÚMSZ tegnapi számában hírt adtunk: Nagynak amiatt kellett távoznia, hogy nem készültek el azok a jelentések, amelyeket Romániának a Kiotói Egyezmény értelmében az illetékes nemzetközi intézményeknek kell továbbítania, és amelyek lehetővé teszik, hogy Bukarest eladhassa széndioxid-kibocsátási kvótafölöslegét más országoknak.
Borbély László tegnap a minisztérium székhelyén tartott sajtótájékoztatóján jelentette be Abos jelölését. Borbély leszögezte: a jelentések elkészítésével kapcsolatos mulasztások 2007-re nyúlnak vissza, és amikor ő átvette a tárca vezetését, azzal szembesült, hogy a jelentések leadásához szükséges, mintegy félmillió euró összértékű, összesen hat szakmai tanulmányból egy sem készült még el.
Ugyanakkor a miniszter szerint 2009-ben az is akadályozta a munkát, hogy a pénzügyi és a környezetvédelmi tárca akkori vezetői nem tudtak megegyezni a szükséges törvénymódosításokról, amit Borbély mandátumának első öt hónapja után már sikerült is tisztázni.
„A miniszteri mandátumom ideje alatti első költségvetési kiegészítés után elkészült két tanulmány, és idén augusztusban jelentettük is ezt az előrelépést. Ennek ellenére nem sikerült elkerülni a kvótatranzakciók ideiglenes leállítását” – magyarázta Borbély, aki szerint „nem világvége” ez az állapot, nem veszett el semmi, hiszen a szeptemberben leadandó jelentés után decembertől remélhetőleg feloldják a tilalmat a nemzetközi intézmények.
„Addig is lehet tárgyalni a kvóták adásvételéről, csupán magukat a tranzakciókat kell néhány hónappal elhalasztani” – tette hozzá a miniszter. Borbély szerint egyébként a széndioxid-kibocsátási nemzetközi kvótapiac jelenleg nem túlságosan dinamikus, egyetlen országnak sem sikerült nagy mennyiségben áruba bocsátania ezeket a kvótákat, amelyekből Romániának 300 millió egység áll rendelkezésére. „Jelenleg egységenként 4-5 eurós piaci árról lehet beszélni, ami a két-három évvel ezelőtti érték alig egyharmadának felel meg” – tájékoztatott a miniszter.
Mint arról lapunk beszámolt, Borbélynak az elődei felelősségére vonatkozó kijelentésével kapcsolatosan Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter leszögezte: Borbély Lászlónak alig két hónapja hiányzik ahhoz, hogy mandátuma hosszúságában beérje őt. „Ennél többet nem kommentálom a dolgot” – tette hozzá Korodi.
Borbély tegnap kérdésünkre kifejtette: nem akar ujjal mutogatni senkire, de mindenkinek vállalnia kell a felelősséget azért, amit akkor tett, amikor miniszter volt. „Tudtommal az előkészítési munka el volt végezve, és a 2009-es időszak volt az, amikor leálltak a dolgok” – tette hozzá.
Abos Gábor, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség frissen kinevezett elnöke az Agerpres hírügynökségnek tegnap kifejtette: mandátumában „prioritást élvez azoknak az okoknak az azonosítása, amelyek miatt a Bukarestet elmarasztaló döntés megszületett, illetve azok elhárítása”.
S. M. L. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyartankönyv-láz: szamárfültől vadonatújig
„Jó értelemben” folyik tűzoltás a tankönyvfronton Kovács Péter RMDSZ-főtitkár szerint: megfeszített munkával készítik elő a következő tanévre a magyar nyelvű földrajz- és történelem-tankönyveket. Ötezer kötetet a Communitas Alapítvány segítségével ingyen kaphatnak a hazai diákok, akinek pedig nem jut támogatott kiadvány, vásárolnia kell magának.
„Tűzoltás folyik” – foglalta össze Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tanévkezdés előtti tankönyvellátás ügymenetét. A politikus szerint azonban a sietségnek alapos oka van, hiszen a cél az, hogy a lehető leghamarabb ellássák magyar nyelvű taneszközökkel a magyar diákokat. Mint Kovács hozzátette: az idei tanévben még a régi, oktatási reform előtti tanterv van érvényben, ezért szeptembertől maradnak a régi tankönyvek, történelemből és földrajzból pedig az eddig használt könyvek magyar nyelvű fordítását kapják kézhez a diákok.
„A Communitas Alapítvány 5000 kötetet bocsát a rászorulók rendelkezésére, a kiadványok elosztásáról a megyei tanfelügyelőségek, illetve az iskolák gondoskodnak” – tájékoztatott Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára reményét fejezte ki, hogy a 2012/2013-as tanévben már kifejezetten a kisebbségi oktatásban résztvevők számára készült tankönyvek kerülnek forgalomba.
Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője lapunk megkeresésére megerősítette, hogy a földrajz és történelemtankönyvek elkészültek. „A megyei tanfelügyelőségek által kijelölt pedagógusbizottság döntött arról, hogy melyik forgalomban lévő tankönyvet fordítsuk le, . A nyolcadikosok számára ingyenes a kiadvány, mert ők még a kötelező oktatásban vesznek részt. Azok a líceumi végzősök pedig, akikhez nem jut a Communitas által támogatott példányokból, megvásárolhatják a köteteket” – mondta Dáné. A magyar tankönyvek árát még nem rögzítették, de várhatóan 25 lejbe kerül majd egy „kisebbségre szabott” kötet.
Dáné az új „reformtankönyvek” kiadásával kapcsolatban nem osztotta Kovács Péter optimizmusát. „Már most is késő van ahhoz, hogy a 2012-2013-as tanévre meghirdessék és lefolytassák a tankönyvek előállításához szükséges eljárást” – figyelmeztetett a tankönyvkiadó vezetője.
Hozzátette: nemcsak a kiadványok megírása jelent gondot, hanem a szerzői jogok rendezése. „Utoljára ilyen jellegű eljárást 2006-ban folytattak, azóta uniós taggá váltunk, és a tankönyvkiadás feltételei jelentősen megváltoztak. Nagyon sok időt vesz igénybe például, hogy az illusztrációk, az idézetek közlésének a szerzői jogát rendezzük” – emlékeztetett Dáné Károly.
A magyar történelem- és földrajzkönyvek a létező román nyelvűek fordításai
Magyarul drágább
Nem csak az okoz gondot a következő tanévben, hogy mi kerül a magyar diákok padjára, hanem az is, hogy mennyibe kerülnek a kisebbségi kiadványok. A magyar anyanyelvű tanulóknak szánt oktatási eszközök ugyanis jóval drágábbak, mint a román kiadványok, így csak nagyon kevés új tankönyv kerülhet iskolakezdéskor a padokra.
„Idén 259 ezer lejt költhetett a Hargita megyei tanfelügyelőség tankönyvek pótlására. Ez a pénz eleve kevesebb a szükségesnél, a kisebbségi oktatás pluszköltségeit semmiképpen sem fedezi” – magyarázta a beszerzés nehézségeit lapunknak Waczel Ferenc. A Hargita megyei tanfelügyelő úgy tudja, a különbség a tankönyvárak között kötetenként akár 5-7 lej is lehet. Míg egy román nyelvű ábécéskönyv darabja 1-2 lej, a magyar kisdiákok hasonló könyve 6-9 lejbe kerül.
„Sajnos az idén alig jut pénz új könyvekre” – vont mérleget Waczel Ferenc. A tanfelügyelő emlékeztetett, hogy a különbség elsősorban az előállítási költséggel magyarázható. „Nem mindegy, hogy mekkora példányszámban nyomnak egy könyvet. Ha nagyobb tétel kerül forgalomba, és nem változik a tartalom, akkor kevesebbe kerül az utánnyomás” – magyarázta. Waczel az idei nehézségek ellenére is abban bízik: mindenkinek lesz, amit az iskolatáskába tennie.
Teljesen új tankönyvekből az első osztályba induló kisdiákok tanulhatnak, a második és negyedik osztályosok tankönyvei sincsenek régóta forgalomban. Problémát jelent viszont az általános iskola felső tagozatának az ellátása. Ötödiktől nyolcadikig nagyon kevés új kötet lesz elérhető, tizenegyedik és tizenkettedik osztályban pedig a diákoknak kell megvásárolniuk a kiadványokat.
Arról, hogy Hargita megyében hogyan osztják el a magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyveket, a tanfelügyelő nem tudott érdemi információval szolgálni. „A minisztérium kérésére múlt hét végén küldtük el a tankönyvszükségletre vonatkozó kimutatást. De arról semmit sem tudunk, hogy mikor érkeznek, ha érkeznek a kötetek” – tette hozzá Waczel Ferenc.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség vezetője az ÚMSZ-nek azt nyilatkozta: még nincs a kellő információk birtokában a tankönyvelosztásról. „Nemhivatalos forrásból úgy tudom, hogy a hétvégén Marosvásárhelyen találkoznak a főtanfelügyelők, földrajz- illetve történelemszakos pedagógusok, hogy a tankönyveket érintő kérdéseket tisztázzák” – osztotta meg velünk információit Burus.
Drágább a magyar tankönyv, háromszor kerülnek többe a kisebbségi kiadványok
Kitört a tankönyvfrász
„Felháborítónak tartom, hogy érettségi előtt kell tankönyvet vásárolnunk” – minősítette az érvényes eljárást a marosvásárhelyi Sipos Péter, akinek lánya jövőre érettségizik. Ez azt jelenti, hogy nincs mindenkinek egyforma esélye felkészülni az érettségire, a gazdagoknak könnyebb helyen áll az oklevél.
Van, aki a magyar nyelvű könyvek fordításával elégedetlen. „Örömmel hallom, hogy lesznek magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyvek, de a tapasztalataim azok, hogy a forgalomban lévő román kiadványok minősége is súlyosan kifogásolható. Attól tartok, nem jó üzlet lefordítani ezeket” – vélekedett Kulcsár István pedagógus.
„Mindegy, hogy ezeket eredetileg magyarul írták, vagy csak fordítások, a lényeg az, hogy a gyerek most már az anyanyelvén tanulhat. Ez nagyon nagy előrelépés” – vélekedett Sántha Gyula, akinek általános iskolás fia Marosvásárhelyen kezdi a nyolcadik osztályt. Kádár Erzsébet szerint mindenki a tankönyvekről beszél, de legalább olyan lényeges kérdés, hogy lesz-e elég munkafüzet, kiegészítő tananyag, alternatív tankönyv.
„Bár az általános iskolákban a tankönyvek ingyen vannak, a munkafüzetek jelentős részét a szülők vásárolják meg, és ez is nagyon nagy teher” – emlékeztetett a kétgyerekes szülő, aki elmondta: tavaly harmadikos és negyedikes fiai számára százötven lejt fizetett ki különböző munkafüzetek, gyakorlókönyvek beszerzésére. Új Magyar Szó (Bukarest)

Évadrajt a székely színházakban
Gazdag évadot ígérnek a székelyföldi színházak – a lapunk által megkeresett intézményekben már javában zajlanak az évadnyitó előadások próbái. A színházigazgatók az új darabok mellett azokat a színműveket is műsorra tűzik, amelyek a tavaly közönségsikernek örvendtek.
Sokszínűség Csíkban
A Parászka Miklós által vezetett Csíki Játékszín sokszínű évadot ígér – a csíkszeredai társulat igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, erre a műfaji sokarcúságra azért is szükség van, mert „a fogékony csíki közönség körében erősek az elvárások, ami igazából az egész színház felhajtóereje is egyben”.
Érdeklődésünkre az igazgató elmondta, az évadot a magyar dráma napján, szeptember 21-én kezdik, Tasnádi István Finito című előadását újítják fel, amely a Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiválján közönségdíjat kapott. Hozzátette, a 2010–2011-es évadból még visszahozzák Martin McDonagh Vaknyugat című stúdiódarabját, amely szintén elnyerte a nézők tetszését.
Parászka elmondása szerint az új évadban színpadra állítják a Mindennapi varázslatok című mesejátékot, Budaházi Attila rendezésében, illetve Porogi Dorka Tudós nők című Molière-feldolgozását. Karácsony-szilveszter körül zenés-táncos produkcióval készül a társulat, Schlanger András Jókai Mór Gazdag szegények című népdrámáját viszi színre.
Az évad második felében, immár hagyományt követve Victor Ioan Frunză az ismert Tóték című Örkény-drámát rendezi, Parászka Miklós pedig Móricz Zsigmond Búzakalász című regényét állítja színpadra.
A Csíki Játékszín a Kisvárdán díjazott Finito című darabját is átmenti a most induló új évadba
Bemutatódömping Sepsiszentgyörgyön
„A sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mozgásszínház, amely túljutott a kezdeti buktatókon, kialakította sajátos arculatát és európai színvonalú előadásokkal tudja képviselni Romániában a mozgásszínházi formát, idén a hetedik évadát kezdi” – mondta el évadnyitó sajtótájékoztatóján Uray Péter. A társulat művészeti vezetője szerint a 2011/ 2012-es évadban három új előadást készítenek.
Szeptember 10-én kerül sor az Isten szeme című produkció bemutatójára, amelyet a budapesti Rácz Attila rendez Tar Sándor A mi utcánk és más művei alapján. A második bemutatót január végére tervezik, és Gemza Péter rendezi, Abe Kobo A homok asszonya című regénye alapján. Az évad harmadik előadása, Csehov – Negyedik felvonás címmel, a szerb színész, rendező és színházpedagógus Rale Milenkovic irányításával születik meg.
A Tamási Áron Színház az új évadra három nagyszínpadi előadást és négy kamaratermi produkciót tűz műsorra – az évad nyitóelőadása Katona József Bánk bán-jának Bocsárdi László rendezte bemutatója lesz, szeptember 16-án. Ezt követően három kamaratermi produkcióra kerül sor: Slawomir Mrozek Szép nyári nap (r. Zakariás Zalán) és Szophoklész Trakhiszi nők (r. Balogh Attila) és Gogol: Egy őrült naplója (Mátray László egyéni előadása).
A színház idén is készít szilveszteri bemutatót: László Miklós Illatszertár című komédiáját Béres Attila rendezi. Jövőben két előadás bemutatójára kerül sor, Csehov Ivanovját és Andrzej Saramonowicz Tesztoszteron című komédiáját játssza a társulat, előbbit Anca Bradu, utóbbit Zakariás Zalán rendezésében.
Könnyed évad Székelyudvarhelyen
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznál már javában zajlanak az előkészületek az október 6-i évadnyitóra, amelyen I. Sz. Turgenyev: Egy hónap falun című művét mutatják be. „A tavalyi, húzós évad után, most egy szellősebb következik: összesen négy nagyszínpadi és egy vendégelőadás szerepel a műsorprogramunkban, valamint öt darab marad repertoáron a tavaly játszottak közül – az új előadások műfajilag a vígjáték és komédia között mozognak” – nyilatkozta lapunknak Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója.
Novemberben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata G.Feydeau: Bolha a fülbe című komédiáját hozza el az udvarhelyi közönségnek, az év utolsó hónapjában A. Mariott és A. Foot: Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk, vígjátékot láthatja a nagyérdemű. Tavaszra tervezik Görgey Gábor: Örömállam, komédia bemutatását, és a gyerekeknek is készülnek egy darabbal, a társulat a Terülj, terülj asztalkám című népmesét állítja színpadra.
Újítanak a figurások
A gyergyószentmiklósi Figuránál is elindult az évad. „Az első előadás, szeptember 20-án, Dézsi Szilárd darabjával indul, amely Andersen Hókirálynőjének színpadi adaptációja” – tájékoztatta az ÚMSZ-t Béres László, a színház igazgatója, aki elmondta, az idei évadban egy gyerekelőadás, két nagyszínpadi bemutató és két, a színházi nyelv megújítását célzó törekvésre épülő előadás szerepel a tervek között.
Decemberben egy zenés előadással jelentkezik a Figura, a Dívák munkacím alatt készülő darab kimondottan a társulatra íródik. Január-februárban táncelőadással készülnek, az Aranycsinálók című mozgásszínházi előadást Goda Gábor, Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke rendezi. Tavasszal Victor Ioan Frunză: Aldous Huxley Szép új világ című regényének feldolgozását állítja színpadra. Az évad végére tervezik Gorkij: Vassa Zheleznováját, Béres László rendezésében.
Baloga-Tamás Erika, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Folytatódnak a tüntetések a marosvásárhelyi magyar orvosképzésért
Már nyolc napja tüntet néhány romániai magyar fiatal azért, hogy magyar intézetek is alakulhassanak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
A Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület képviselői – nagyjából tizenöten – kettesével sétálnak Marosvásárhely főbb utcáin, fehér orvosi köpenyben, narancssárga esernyővel, figyelemfelkeltő feliratokat viselve.
„Ha kell, a román nemzeti ünnepen is itt leszünk a város főterén, és kettesével sétálva tiltakozunk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar diákokat és tanárokat érő etnikai diszkrimináció ellen" – nyilatkozta a Krónikának Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezetője.
„Magyar intézeteket akarunk a MOGYE-n!", „Az egyetemi autonómia nevében nem sérthetők meg az ország többi törvényei", „A tanügyi törvényt nem vitatjuk, hanem végrehajtjuk", „Egyenlőséget a MOGYE-n" ilyen és ehhez hasonló feliratokat viselnek a sétálva tiltakozók.
A civil szervezet azért választotta a tiltakozás ezen formáját, mert a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal előbb betiltotta a MOGYE főtéri körmenetét, majd a tájékoztató sátor felállítását is megakadályozta. A tiltakozó akciót az váltotta ki, hogy az egyetemen az új román oktatási törvény biztosította lehetőségek ellenére az intézmény román többségű szenátusa júniusban megakadályozta a magyar intézetek létrehozását. Júliusban az okozott felháborodást, hogy az általános orvosi karon a 80 költségtérítéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg. Ezt később korrigálták, 40 helyet biztosítva a magyar tagozatnak.
MTI. Erdély.ma

Népszámlálás vagy székelyszámlálás?
Nemrég arra biztattam a Romániában élő nemzettársainkat, különösen a székelyföldieket, hogy az őszi népszámláláskor vallják magyar nemzetiségűnek magukat, mert másképp a "székelykedők" révén megfelezzük a romániai magyar nemzetrészt, ha a magyar és a székely külön nemzetiségként soroltatja be magát.
Ennek előre és jól belátható következményei lesznek: nemzetiségként eljelentéktelenítjük magunkat a belpolitikában, nemzetközi síkon pedig két etnikai csoportra bontjuk azt, ami – kerek számot mondok – ezer év óta egy.
Egyik visszajelzés mögött húzódó mentalitás, miszerint "előbb székelyek vagyunk és csak másodsorban magyarok" a romániai népszámlálás esetében hamis és ártalmas. Azonos a nyelvünk, kultúránk, hitünk, őshonosságunk is azonos a Kárpát-medence egészében, s ezt történelmünk, államalkotó szerepünk évszázadai bizonyítják. Eleink képesek voltak, hogy Háromszéktől Turóc vármegyéig az egész térséget "belakják", és a magyarság, a magyar haza, az ország építését szolgálják, amíg ez lehetséges volt. A felmenői révén Turóc vármegyéből rézművesként Kézdivásárhelyre telepedett Turóczi Mózes – a család eredeti neve szerint Jeszenszky – minek vallaná ma magát? Magyarnak vagy székelynek ezzel az ősök lengyel származására utaló névvel? A székelység és magyarság elkülönítése egyszerűen lehetetlen. Jegyzetemben ezért is mondtam mindenki számára érthető hasonlatot: derékon felül ilyen és derékon alul olyanok lehetünk-e? Nem. Mint ahogyan egy anyajegy sem sorolhatja más kategóriába sem az egyént, sem egy közösséget. Afölött sem érdemes búslakodni, hogy a politikai szerepvállalóknak kellene, illetve kellett volna meggyőzniük az embereket, hogy vallják egységesen székelynek magukat. Először is: ezt politikusi hegyi beszédekkel nem lehet elérni. A megszámlálandó állampolgárok közé tartoznak, tetszik, nem tetszik, a havasi legelőn a juhait őrző pásztor, a "lenti" írástudatlan vagy funkcionális analfabéta is, akik nem járnak politikai babazsúrokba. A legtöbbet ebben a vonatkozásban az értelmiség tehetné, különösen falun, pedagógusok, tisztviselők, az egyház, elmagyarázván annak, akinek kell, hogy a székely zászlót akkor lehet majd időtlen időkig és mindenhol lobogtatni, ahol élünk, ha magyarokként számláltatunk meg. Mert nem lesz – nem lehet – majd külön székely oktatás, hivatalos székely nyelv – tovább nem sorolom –, de a székely szimbólumokat címereinkben, viseletünkben, irodalmunkban, a művészetekben akkor használhatjuk szabadon, ha sokan vagyunk. Tamási Áron elsősorban magyar író, "a legnagyobb székely", Orbán Balázs is, Márton Áron római katolikus magyar püspök volt és marad a közemlékezetben. Jékely, Áprily – származásukra nem, de életvitelük, értékteremtésük, alkotásaik révén igazi székelyek voltak, pedig nem a rovásírást művelték, amit, mint a székely ruhát, akkor "viselhetünk", ha sokan vagyunk. Magyarok. És a moldvai magyarokkal mit kezdjünk? Próbáljuk különválasztani a székelyes csángókat az északiaktól? Botorság. Persze, nem vagyok naiv. Lesznek, mint ahogy voltak az előző népszámlálás alkalmával nem egészen kétezren székelyek, sőt, úgy emlékszem, valahol Gyergyóban egy hun is akadt. A lényeg az, hogy arányaiban ne torzuljon a dolog, és minél kevesebben játsszanak majd "székelyesdit" a népszámlálás alkalmával. Székelyföldön – de másutt is – minél többen kellene népszámlálási biztosnak jelentkezniük. Most ez a legfontosabb, a szó szoros értelmében is nemzetmentő feladat és küldetés. "A medve, az asszony, a statisztika nem játék" – írta az egyik internetes olvasónk. Bizony: nem játék. De valamit eljátszani, azt el lehet, ha nem ismerjük fel, hogy kik és miért akarnak kijátszani bennünket, magyarokat, illetve székely magyarokat.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült a földrajz- és történelemtankönyvek magyar fordítása
Egyre biztosabb, hogy szeptembertől magyar nyelvű tankönyvekből tanulják a diákok Románia történelmét és földrajzát. A kiadványok egy részét már megkapták a tanfelügyelőségek, kiosztásuk a napokban kezdődik el. Király András oktatásügyi államtitkár szerint politikai akarat kérdése, hogy jövőre a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a magyar szakemberek készítette tankönyvek. A kiadványokban a földrajzi neveknél fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, míg a történelmi személyiségek esetében a román és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem románosították.
Elkészült a történelem- és földrajztankönyvek magyar fordítása, a kiadványokat már az új tanévben használhatják a diákok. Király András oktatási államtitkár a Krónikának elmondta, a magyar nyelvű könyvek kiadását az Országos Tankönyvkiadó vállalta, és a minisztérium tervei szerint tanévkezdésre mindenhol lehetőség lesz a lefordított, magyar nyelvű tankönyvekből oktatni Románia földrajzát és a románok történelmét. Király András emlékeztetett, hogy a középiskolában nem ingyenesek a tankönyvek, ám a Communitas Alapítvány és a kisebbségi alap hozzájárulásával a tizenkettedikes lefordított földrajz- és történelemtankönyvekből 3000-3000 példányt nyomtattak, ezeket elsősorban azok a diákok kapják meg ingyenesen, akik kötelező módon vagy választottként érettségiznek ezekből a tantárgyakból. A kötelező oktatásban, tehát a nyolcadik osztályban is ingyenesek a tankönyvek, így minden magyarul tanuló nyolcadikos természetesen díjmentesen jut hozzá a kiadványokhoz. Az oktatási államtitkár elmondta, a tankönyvek rendelésekor az idén hetedik osztályt kezdő diákok létszámát vették figyelembe, mert ebben az évfolyamban van a legtöbb gyerek, és így jövőben sem lesznek gondjaik a tankönyvekkel.
Politikafüggő magyar tankönyvek
Király András a Krónika kérdésére elmondta, a politikai akaraton is múlik, hogy a 2012/2013-as tanévtől kezdődően a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a kisebbségi oktatásban a magyar szakemberek készítette tankönyvek. Emlékeztetett: a törvény úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi nyelvű oktatásban lehet írni és fordítani tankönyveket, kis lélekszámú közösség esetén külföldről is lehet behozni. Az államtitkár úgy véli, Románia földrajza és a románok történelme esetében egy korrekt fordítás működhet, ám a tizenkettedikes tankönyv alapkérdéseket tárgyal, sok benne a világtörténelmi hivatkozás, ez esetben könnyebben megoldható az oktatás saját tankönyvekből. Király András ugyanakkor elmondta, a törvény előírja, hogy a földrajzi nevek román változatát is meg kell tanulniuk a diákoknak, ezt úgy oldották meg, hogy fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, magyarázta az államtitkár. A történelemkönyvekben pedig azt a megoldást választották, hogy a román neveket és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem fordították le románra.
Elégedettek a pedagógusok
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, megkapták a lefordított történelem- és földrajzkönyveket, és folyamatban van ezek szétosztása az iskolák között. Hargita megyébe eddig csak a tizenkettedikeseknek szánt példányok érkeztek meg, ám Ferencz S. Alpár hargitai főtanfelügyelő lapunknak elmondta, a tanévkezdésig a padokon lesznek a tankönyvek. Ferencz S. Alpár történelem szakos tanárként elmondta, Hargita megyei tanárok is részt vettek a fordításban, jó tankönyvek készültek. Úgy értékeli, ez az első lépés az anyanyelven történő tanuláshoz való jog kiszélesítésében. „A tanügyi törvény szellemében biztos vagyok benne, hogy a minisztérium következő lépése az lesz, hogy lehetővé teszi, hogy nemcsak a román nyelv és irodalmat, hanem a történelmet és a földrajzot is saját tankönyvekből és saját program szerint tanulhassák a kisebbségi oktatásban” – szögezte le a főtanfelügyelő. 
Késik a tájékoztatás
Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő érdeklődésünkre elmondta, a megye iskoláiban ingyenesen összesen 272 magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyvet osztanak ki az új tanév kezdetéig. A procedúráról egyelőre nem tájékoztatták a tanintézeteket, kiderült ugyanis, hogy a Maros megyei iskolákban semmi konkrétumot nem tudnak a beígért anyanyelvű tankönyvekről. Hajdú Zoltán, a vásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium történelem szakos tanára arról sincs meggyőződve, hogy egyáltalán sikerül a 2011/2012-es tanévtől magyarul oktatni a történelmet és a földrajzot. „Nemhogy véleményt nem tudok mondani a fordításokról, nem is tudok arról, hogy egyáltalán elkészültek-e, vagy sem. Mint ahogy azt sem, hogy szeptember 15-étől magyarul oktatunk-e a végzős osztályokban, vagy továbbra is románul kell leadnunk a leckét” – adott hangot kételyeinek a bolyais pedagógus. Hajdú hozzátette: ő eddig is mindkét nyelven leadta a tananyagot. Véleménye szerint a diákoknak nem is annyira a személyiség-, illetve településnevek fordítása, mint inkább a megfogalmazások jelentettek gondot. Nem rendelkezik több információval az RMPSZ Maros megyei vezetője, Horváth Gabriella sem. A tanárnő azonban reméli, hogy a könyvfordítóknak és a kiadóknak sikerül tartani az ütemtervet, hogy a magyar gyerekek az ősztől anyanyelvükön tanulhassák az említett két tantárgyat.
Összesen 260 magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyv áll térítésmentesen a Kolozs megyei végzős gimnazisták rendelkezésére a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelőtől. Péter Tünde a Krónikának elmondta, 547 magyar diák fejezi be a következő tanévben a gimnáziumi tanulmányait, így két diákra jut egy-egy, anyanyelvű tankönyv. A pedagógustól ugyanakkor megtudtuk: a 8. osztályos földrajz- és történelemkönyveket még nem kapta meg a tanfelügyelőség, de hamarosan azok is megérkeznek. Mint mondta, összesen 640 magyar nyolcadikos tanulhatja az idei tanévtől anyanyelvén Románia történelmét és földrajzát, ők valamennyien térítésmentesen jutnak a tankönyvek birtokába. Krónika (Kolozsvár)

Nem adják fel: sétáló tiltakozás a MOGYE-ért
„Ha kell, a román nemzeti ünnepen is itt leszünk a város főterén, és kettesével sétálva tiltakozunk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar diákokat és tanárokat érő etnikai diszkrimináció ellen” – jelentette ki a Krónika megkeresésére tegnap Ádám Valérián. A Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára immár nyolcadik napja rója többedmagával Vásárhely főbb utcáit, figyelemfelkeltő feliratokat viselve fehér orvosi köpenyén és narancssárga ernyőjén. „Magyar intézeteket akarunk a MOGYE-n!”, „Az egyetemi autonómia nevében nem sérthetők meg az ország többi törvényei”, „A tanügyi törvényt nem vitatjuk, hanem végrehajtjuk”, „Egyenlőséget a MOGYE-n” – csak néhány azon jelszavak közül, melyek nyomtatott formában kaptak helyet a naponta sétáló, mintegy tizenöt fiatal öltözékén.
A civil szervezet azok után volt kénytelen ezt a nem mindennapos tiltakozó formát választani, miután – mint arról lapunkban beszámoltunk – a polgármesteri hivatal előbb a főtéri körmenetet tiltotta be, majd a tájékoztató sátor felállítását akadályozta meg. „Az első nap a helyi rendőrök belénk kötöttek, de nem tudtak egyetlen olyan törvénycikkelyt sem felmutatni, amely alapján egy sétáló embernek meghatározható lenne az öltözéke” – mondta el Ádám Valérián. Éppen ezért a RMOGYKE aktivistái – akik többnyire az intézmény volt és jelenlegi diákjai közül kerültek ki – mindössze kettesével járják az utcákat, hogy a hatóság emberei még a gyülekezési törvényre hivatkozva se köthessenek beléjük. A járókelőknek így is alkalmuk nyílik a tiltakozó szlogenek komótos elolvasására.
Az első hét mérlegéről a RMOGYKE-titkár lapunknak elmondta, az utcán sok magyar ember gratulál, és kitartást kíván. Hasonlóan járt el az intézmény több tanára is, akik telefonon köszönték meg a fiatalok bátor kiállását. Ezzel szemben a románok általában ellenszenvvel fogadják a különös tüntetőket, és olykor sértő megjegyzéseket tesznek, vagy tendenciózus kérdésekkel fordulnak hozzájuk. „Ilyenkor elmagyarázzuk, hogy közel fél évszázaddal ezelőtt az egyetem magyar oktatói mekkora erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az egyetlen tollvonással létrehozott román tagozat működőképes legyen. Azt is elmondjuk, hogy a magyar tagozat létrehozása nem csorbítja a románság érdekeit. A legtöbben csendben hallgatják végig, majd szégyenkezve távoznak. Persze olyan járókellő is akadt, aki irredentizmussal vádolt bennünket, sőt az egyik kifejtette, hogy a magyar oktatás kiteljesítése egy újabb lépés lenne Erdély Magyarországhoz való csatolása folyamatában” – tette hozzá nevetve Ádám Valérián. Ennél sokkal kellemetlenebbnek bizonyult az az eset, amikor a sétáló fiatalokat néhány román suhanc szinte egy órán keresztül követte, és folyamatosan az 1990 fekete márciusában divattá vált magyarellenes „Afară, afară cu ungurii din ţară!” jelszót skandálta. (Oktatási fórum a MOGYE-ről. Pénteken egész napos fórum keretében vitatják meg a romániai magyar felsőfokú anyanyelvű oktatás helyzetét a marosvásárhelyi Bernády Házban. Borbély László, az RMDSZ politikai elnöke által kezdeményezett tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Kelemen Atilla parlamenti képviselő is részt vesz, de számítanak a MOGYE, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia EMTE és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem vezetőinek a jelenlétére is. Az eredeti program szerint az orvosi egyetem két helyettes rektora, Nagy Örs és Brânzaniuc Klára tart előadást az intézményben kialakult helyzetről.)
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Pálfi Mózes Zoltán RMDSZ-képviselő
Hétfőn este a kolozsvári 1-es számú sebészeti klinikán elhunyt Pálfi Mózes Zoltán RMDSZ-es parlamenti képviselő. A politikus két hete kórházban feküdt diabetikus kómában.
Pálffy Mózes Zoltán 1943-ban született Kolozsváron, két gyerek apja volt. 1989-ig meteorológusként dolgozott a kolozsvári repülőtéren, 1990-től az RMDSZ tagja. 1996 és 2004 között a szövetség megyei tanácsosa, 2004 és 2008 között a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. A 2008-as parlamenti választásokon képviselői mandátumot szerzett, a Honvédelmi, közrend és nemzetbiztonsági szakbizottság tagja volt. „Az erdélyi magyar közösség iránti elkötelezettsége példaértékű marad mindannyiunk számára” – fogalmazott részvétnyilvánításában Kelemen Hunor szövetségi elnök. Pálffy Mózes Zoltánt a Kolozs megyei Tordaszentmihályon temetik el.
Halálával megüresedett a Kolozs megyei 9-es számú képviselői egyéni választókerület. A Mócvidék egy részét, Csucsát és környékét magába foglaló kerület mandátumát mindössze 1825 szavazattal, a voksok viszszaosztásával szerezte meg a szövetség jelöltje, aki a negyedik helyen végzett. Első helyen a Demokrata-Liberális Párt (PDL) jelöltje, Minodora Luca állt, aki a voksok több mint 44 százalékát gyűjtötte be.
Máté András Kolozs megyei RMDSZ-elnök a Krónika kérdésére elmondta, a procedúra szerint a házelnöknek kell értesítenie a kormányt a megüresedett mandátumról, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy kiírja az időközi választásokat. A törvény értelmében, amennyiben erre még több mint egy évvel a jövő évi parlamenti választások előtt sor kerül, akkor megszervezik a voksolást, magyarázta a jogászvégzettségű parlamenti képviselő. Hozzátette, az RMDSZ mindenképp állít majd jelöltet az amúgy román többségű választókerületben. Horea Uioreanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője úgy nyilatkozott, hogy az időközi választásokat még december előtt meg kellene szervezni. Elmondta, a Szociálliberális Unió (USL) egyetlen jelöltet állít, később döntenek arról, hogy ez melyik párt soraiból kerül ki.
Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségi kihívás: magyarul beszélni a magyarral
Két hete hódít Kolozsváron az Igen, tessék! mozgalom
A Claudiopolis Egyesület és a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum hivatalosan augusztus 15-én indította útjára az Igen, tessék! nevű kezdeményezést, amelynek célja, hogy kiküszöbölje mindennapjainkból azokat a tragikomikus helyzeteket, amikor magyarok egymás között románul folytatnak párbeszédet, például a sarki kisboltban – mivel az oda belépő magyar vásárló nem tudja, hogy az eladó is magyar. Az Igen, tessék! feliratú, tetszetősen formatervezett matricák láttán azonban egy-egy üzletbe, irodába, vendéglőbe lépve azonnal tudhatjuk, hogy magyarul is lehet, sőt, illik értekezni. A mozgalom fiatal ötletgazdái és kivitelezői a kereskedelmi egységekre bízzák annak eldöntését, hogy a kirakatra, a bejáratra vagy éppen a beltérben ragasztják ki a magyar szóra biztató felhívást. A cél egyértelmű: ezzel a nálunk újdonságszámba menő lépéssel a magyar nyelv használatának normalizálását szorgalmazzák a nem tömbben élők körében.
A program felelősét, Vincze Róbertet a projekt honlapján látható térkép kapcsán kerestük meg: arra voltunk kíváncsiak, milyen térnyerést mutat az első két hét tapasztalata? Jelenleg a térképen található ötvenkét cég mindegyikéhez eljuttattuk az arculathordozókat, és azokat ki is helyezték. Kellemes meglepetésünkre olyan üzlethelyiség bejáratánál is találkoztunk matricával, amely nincs feltüntetve a térképen, és addig nem tudtunk róluk. A projekt indulása óta még nyolc cég keresett meg minket a weboldalon keresztül, hogy felvételüket kérjék a programba – mondta el a programfelelős, akitől azt is megtudtuk, hogy a következőkben a médiapartnereken keresztül és önkénteseik segítségével egész Kolozsvár területét fel szeretnék térképezni a magyar vonatkozású cégeket illetően, és így a térkép következő kiadásában már nem csak a belvárosi cégek fognak szerepelni.
Morgolódástól a meglepetésig
Morgolódásokról a román sajtó fórumaiban olvastunk, viszont kellemes meglepetésünkre többségi honfitársaink is kiálltak a kezdeményezésünk mellett. Cégek részéről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nem tudunk semmilyen atrocitásról, és az érdeklődésből látszik, hogy érdemes a mozgalmat minél szélesebb körben terjeszteni – mesélt beszélgetőpartnerünk az első két hét tapasztalatairól, amelyek a jelek szerint annyira pozitívak voltak, hogy már a mozgalom más városokra való kiterjesztését fontolgatják. Már felvettük a kapcsolatot Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalával, és tárgyalást folytatunk a mozgalom ottani kiterjesztéséről a helyi partnereink segítségével. Egyébként bárki, aki a programhoz csatlakozni kíván, vagy csak érdeklődni szeretne a mozgalom iránt, Vincze Róbert programfelelőst hívhatja a 0743-038299 begin_of_the_skype_highlighting 0743-038299 end_of_the_skype_highlighting telefonszámon, de írhat az office@igentessek.ro e-mail címre is.
Jó ötlet, de még be kell érnie
Tegnapi terepszemlénk során nekünk is sikerült néhány Igen, tessék!-es üzletet feltérképeznünk, bár a „kutatómunkát” némileg megnehezítette, hogy a matrica mérete nem túlságosan nagy, így nem mindig tűnik szembe első látásra. Közben persze olyan üzletet is találtunk, amely, bár magyar a személyzete, még nem a mozgalom tagja. Az egyik ilyen üzletben az éppen szolgálatban levő alkalmazott kérdésünkre elmondta, hogy megesik ugyan, de nagyon ritkán, hogy csúnya szemmel néznek rá, amiért magyarul beszél a boltban. Szerinte szívesen állnának a vásárlók szolgálatára magyarul – úgy, ahogy most is teszik, amikor az eset fennáll –, ugyanakkor az eladó szerint egyik munkatársa nem kezdeményezne beszélgetést anyanyelvén, mert „olyan a természete”.
Felkerestünk egy évek óta működő magyar „kocsmát” is: ott megtaláltuk az Igen, tessék! matricát. A pultos lány szerint nem vettek észre semmi változást annak felragasztása óta, de ez nem meglepő, mert az oda járók amúgy is mind tudják, hogy a kiszolgálók magyarok.
Az egyik belvárosi fotószaküzlet bejáratán is ott láttuk a matricát, de az ott dolgozó hölgy sem számolt be nagy változásról. A magyarázat ugyanaz volt: állandó vendégei tudják, hogy magyarul is beszélhetnek, továbbá nincs meggyőződve arról, hogy a matrica eléggé szembetűnő.
Körutunk egyébként arról árulkodik, hogy az eladóknak maguknak is át kellene állniuk a kétnyelvű megszólításra, másrészt pedig még számos kereskedelmi egységet fel kell keresniük a mozgalom kezdeményezőinek.
AZ IGENTŐL AZ IGEN, TESSÉKIG
Bíztató lehet az Igen, tessék! mozgalom jövőjére nézve az anyanyelven történő házasságkötések száma: könnyen elképzelhető, hogy ez utóbbiak mintájára fog egyre nagyobb teret hódítani a nemrég indult mozgalom. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere szerint elég nagy az igény a polgári esküvők magyar nyelven történő levezetésére. Hetente 2–4 pár az átlag, de a rekordom 16 házasságkötés egyetlen szombaton – árulta el az alpolgármester, hozzátéve, hogy vannak, akik nem igénylik előre a magyar nyelvű levezetést, hanem a helyszínen másoktól hallva mondják ki a boldogító „da” helyett a boldogító „igent”. Ugyanakkor az alpolgármester szerint sok magyar nem kéri az anyanyelvén való esketést – bár ez főleg a vegyes házasságok esetében tapasztalható.
Ö. I. B., K. H. I. Szabadság (Kolozsvár)