Román történész 1848–49-ről
Becsületükre legyen mondva a Kamikaze szatirikus hetilap szerkesztőinek: amellett, hogy maguk is bolondnak tartják az Avram Iancut felakasztó Csibit, feltették maguknak a kérdést, vajon miről is beszél ez a fickó?
Így érvelnek: 50 évnyi Sergiu Nicolaescu-filmek után arra gyanakszunk, hogy Románia igazi történelme talán más is lehet, mint a tankönyvekben lévő, vagy amit a tévében látunk. Alex Vărzaru provokálta tehát Avram Iancunak a magyarok ellen elkövetett bűnei ügyében Marius Diaconescu történész doktort, a bukaresti egyetem docensét és kollégáját, a volt román külügyminisztert, Adrian Cioroianut. Riporter: Csibi Barna trikóján Románia térképe van, amiről ki van vágva Erdély. Plakátokat szegez ki, amelyeken azt írja, hogy „Vigyázat, ne vásároljatok a zsidóktól”, szélsőséges, eszement. De mondott egy érdekes dolgot: azért akasztja fel Avram Iancut, mert 1848-ban a hadserege kegyetlenkedett és mészárolt három magyar városban. Igaz ez?
Marius Diaconescu: Igaz. 1849-ben, a magyar forradalom és a román ellenforradalom idején, mert tulajdonképpen erről volt szó, mindkét oldalon voltak kegyetlenkedések. Vagyis nemcsak a magyarok gyilkoltak, hanem a románok is, ahol csak tudtak. A nemzeti gyűlöletnek a feltörése volt az, ami abban az időben létezett. Miért? Gondoljanak bele, az egész XVIII. században a románok vezetői azért harcoltak, hogy politikai jogokat harcoljanak ki népük számára. Azonban volt egy nagy problémájuk: a románokat nem ismerték el létező politikai nemzetként. 1848. március 15-én, amikor Kossuth és a többiek proklamálták Budán a magyar nemzet szabadságát, létrehozván az osztrákoktól független államot, mit akaratak azzal? Visszaállítani a Mohács előtti magyar királyságot, amelyben a magyar legyen az uralkodó nemzet, és a többi népet asszimilálják. Ez váltotta ki az erdélyi románok és horvátok ellenkezését. A románok a magyar nemzetállam ellen keltek fel. Vagyis a románokat kihasználták. Erdélyben ők voltak az ellenforradalom fegyveres karja. A történelemkönyvekben mi azt tanultuk, hogy volt 48-as román forradalom, ami nem igaz. Erdélyben ellenforradalom volt. Mi a magyar forradalom ellen harcoltunk, saját érdekeinket védve.
Marius Diaconescu szerint nem lehet tudni, mi történt 48–49-ben, mert mindegyik fél azt publikálta, ami neki megfelelt. A románok csak a magyarok atrocitásairól, és fordítva. Vagyis hazudtak. „Raboltunk, gyilkoltunk, erőszakoltunk, felgyújtottuk a magyarok házait, akasztottunk. Ez volt az 1848-as forradalom az erdélyi románok számára. A magyarok hasonlóképpen cselekedtek”, egészíti ki. Adrian Cioroianu azt mondja: „1848-ban a románokat az osztrák kormány felhasználta a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodj elv alapján. De nem lehet beszélni erdélyi magyar vagy erdélyi román holokausztról sem”, állítja a történész.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Hajdú-Bihar és Bihor megye viadala
Furcsa hír kering a Kárpát-medence magyarjai között: az eurorégiós tervekben, amelyek lehetőséget teremtenek a határ menti övezetek közös fejlesztési programjai megvalósítására, Hajdú-Bihar megye önkormányzatának honlapján Bihar megye következetesen Bihor, tehát a magyar nyelvből átvett román nyelvi változatban szerepel.
A Krónika március 21-i számában közli a Hajdú-Bihar – Bihor régió térképét is. Jellemző, hogy a magyarországi eurorégiós partner egyik képviselője azzal "menti" ezt a nyelvi "leleményességet", hogy sem a Bihor nevet használó honlap, sem az ehhez kapcsolódó kiadványok nem szépirodalmi jellegű munkák. A Hajdu-Bihar – Bihor helynévpárosítás súlyos szemléleti zavarára ráerősít az is, hogy a szöveg román nyelvből történt szó szerinti fordításában a Műemlékek, templomok, kultikus helyek – Bihor megye alcím alatt az ortodox templomokkal és a görögkeleti egyház történetével kezdődik a felsorolás. Azért éri szó tehát a ház elejét, mert ebben az esetben a szekér megelőzi a fogatot. Nem állja meg a helyét az az "érvelés" sem, hogy a kétféle Bihar név használata valamiféle zavart is okozhatna, hiszen az egyik Hajdú-Bihar, a másik meg Bihar alakban ismeretes. Egyébként a sors iróniája, hogy a Bihor név a magyarból való átvétel, a két megye Trianon előtt azonos volt.
A helyzet pikantériájához tartozik, hogy a magyar állam az újrahonosítás során lehetőséget teremt az eltorzított vagy lefordított magyar vezeték- és utónevek visszamagyarosítására, s eközben az eurorégiós szerződések kidolgozói a hely- és földrajzi nevek nem magyar változatának meghonosításán munkálkodnak.
A mostani időket megelőző közel száz évben a legsúlyosabb nyelvi károsodás a személynevek mellett éppen a helyneveket érte. A tájnevek viszonylag jobban átvészelték a tiltásos és üldözéses időszakokat, mert minden hegynek, völgynek, dombnak, pataknak, csermelynek, forrásnak nehéz lett volna államnyelvi "megfelelőt" találni.
A településnevek használata körüli különvélemények a táblaháborúkban, az utcanévcsatákban is megnyilvánulnak. Nemrég említettük lapunkban éppen Bihar megyéből a Pusztaújlak településjelző tábla magyar nevét lemázoló, csak a román Uilacu de Criş megnevezést tűrő cselekedeteket. És lám-lám, ebbe a "folyamatba" némely magyarországi hivatalnokok is bekapcsolódnak.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adj, király, katonát! – túl az első országos döntőn
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Adj, király, katonát! című csoportos ifjúsági vetélkedő első országos döntője zajlott március 19-én, Kolozsváron. Hasonló esemény lesz majd április 2-án Sepsiszentgyörgyön. Az ok: olyan szép számban (2500-an) jelentkeztek Erdély szerte a versenyre, hogy szükség volt két országos döntő megszervezésére. Az elsőn a partiumi és közép-erdélyi résztvevők versenyeztek, a másodikon pedig a székelyföldiek mérkőznek majd meg. További újdonság az előző alkalmakhoz képest, hogy az immár ötödik Adj, király, katonát!-nak úgynevezett MINDENTelDöntő szakasza is lesz, Tusnádfürdőn, 2011. július 20-án, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében.
A MINDENTelDöntőn a 43 helyi elődöntővel és 2 döntővel ellentétben egyénileg versenyez majd a 12 legügyesebb résztvevő gyerek (hatan-hatan az országos szakaszokról). Az Adj, király, katonát! vetélkedő első két szintjén ugyanis 3 fős csoportokban, illetve „családokban” szerepelnek a 10-15 éves gyerekek. A rendezvénysorozat célja pedig bevallottan nem más, mint a nagycsalád előnyeinek, szerepének tudatosítása, a családközpontú életszemlélet közvetítése, és a gyermek szerepének hangsúlyozása a család, a társadalom szempontjából. Mindennek értelmében az Adj, király, katonát! az Áldás, népesség mozgalom céljaihoz illeszkedik.
A versenyre minden évben szöveggyűjteményt adnak, ki, ami a témával foglalkozó szépirodalmi írásokat, meséket tartalmaz. De a szövegek ismerete, a felkészültség mellett, a kreativitás, ügyesség legalább olyan fontos a rendezvényen, ezért a résztvevő gyerekek számára élvezhető és érdekes játékra, versenyzésre jelent alkalmat az Adj, király, katonát!
„Hihetetlen, ahogy kinőtte magát az elmúlt öt év alatt ez a rendezvény. Ennyi idő alatt idáig eljutni szerintem azt bizonyítja, hogy ilyenfajta rendezvényekre mindenképpen szükség van, és hogy a pedagógusok, a felkészítő civil szervezetekben dolgozó önkéntesek és a diákok egyaránt fogékonyak erre. Ha ez így folytatódik, és ilyen szépen fejlődik tovább, akkor talán pár éven belül elmondhatjuk, hogy az Adj, király, katonát! tényleg átöleli Erdélyt, és az csodálatos lenne”– mondta Rácz Norbert, a verseny játékmestere és a próbák kitalálója.
Bardócz Csaba, a vetélkedő programfelelőse és megálmodója elmondta lapunknak, hogy a 68 résztvevővel megszervezett első döntő nagyon jó hangulatban telt, eredményes volt és felhívta a figyelmet pályázati kiírásukra is: olyan irodalmi műveket várnak, amelyek az Áldás, népesség mozgalom célkitűzéseihez igazodnak, és amelyek az Adj, király, katonát! csoportos ifjúsági vetélkedők további forrásanyagai lehetnek. Gyermek és felnőtt kategóriában egyaránt be lehet nevezni a mese, novella, vers, verses mese műfajaiban. Ezek terjedelme nem haladhatja meg a 20 000 leütést. A nyertes, illetve jó pályamunkákat a 2011–2012-es szöveggyűjteményben közlik majd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Feloszlatta magát az MPP Arad megyei szervezete
Több mint tíz évvel ezelőtt történt, a 2000-es önkormányzati választások hajrájában, hogy Markó Béla egy precedens és alapszabályzati felhatalmazottság nélküli lépéssel felfüggesztette Kincses Elődöt megyei elnöki tisztségéből és helyére Kelemen Atillát nevezte ki. Jellemző az ürügy is: Kincses nem a Markó-klikk által összeállított listát adta le a törvényszéken, hanem az előválasztásokon összeállított sokkal nagyobb legitimitású listát. A Markó Béla emberének számító Markó Attila által vezetett Alapszabályzatfelügyelő Bizottság sem tehetett mást: megállapította, hogy az elnök megsértette az alapszabályzatot. Az ügyet tárgyaló SZKT úgy szavazott a kérdésben, hogy az illetékes bizottság – az Alapszabályzatfelügyelő Bizottság- jelentését nem olvasták fel a döntés előtt, annak ellenére, hogy ezt többen kifejezetten kérték. Az SZKT leszavazta önmaga informálását abban az ügyben, ami épp napirenden volt. S utólag legitimálta Markó Béla szabályzatsértését.
Addig is történt több súlyos szabálytalanság és a küldöttek jóhiszeműségével való visszaélés az RMDSZ-en belül, gondoljunk csak a Hargita megyei Domokos-féle listahamisításra (1992), a kormányzati szerepvállalás puccsszerű levezénylésére (1996), amikor kész helyzet elé állították a döntésben illetékes belső szervet, az SZKT-t, vagy a Petőfi-Schilleres beetetésre, s a sor sajnos még hosszan folytatható. De az a cinizmus, amivel a Kincses–Markó konfliktust a győztesek levezényelték, példátlan volt, akárcsak a nemzetpolitikai következménye: akkor veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék a magyarság számára, néhány szavazaton. Bízvást kijelenthető, hogy ha akkor az RMDSZ egységet mutat kifelé és korrektséget befelé, miénk a győzelem. Eme eset sokaknak vízválasztó volt, közéjük tartozom magam is. Mekkora esély lehet egy szervezet demokratizálására, ha annak vezetői nem tartják be a saját maguk által alkotott játékszabályokat? A következtetést már akkor sokan levonták, de ahhoz, hogy a következtetésből adódó cselekvési imperatívusz jegyében konkrét lépésekre sor kerüljön, még várni kellett 2003-ig, amikoris megalakultak az RMDSZ politikai monopóliumát felszámoló szervezetek, az MPSZ, EMNT és az SZNT.
Az MPSZ-t a 2004-es önkormányzati választásokon az RMDSZ a román hatalommal karöltve elgáncsolta, be kellett jegyeztetni az MPP-t. 2008-ra ez meg is történt. Az MPP-nek óriási történelmi lehetősége volt: mindazt, ami az RMDSZ-en belül elviselhetetlen volt, a program be nem tartása, a kongresszusi határozatok figyelmen kívül hagyása (lásd a brassói, mindmáig nem teljesített határozatokat a nemzeti kataszterről, belső választásokról és autonómia-statutumokról), a saját szabályzat lábbal tiprása, azt másként csinálni. Megmutatni, hogy egy politikai szervezeten belül tisztességesen és következetesen is lehet játszani, ahogy azt az MPP elődszervezete, a Reform Tömörülés megfogalmazta.
A közírás nem alanyi költészet, de hadd szóljak néhány mondatot saját esetemről is, hiszen az jól példázza, hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek azok az MPP-sek, akik a nemzet és jogszerűség értékeit egyszerre szerették volna tisztelni és ezek szerint alakítani a közös pártot. Az MPP-be nem akartam belépni, mert Csúzi István és Sárközi Zoltán alapszabályzat-ellenes és hamis ürüggyel, konkrétan az MPP RMDSZ-platformmá alakítási szándékának politikai rágalmával való kizárása az MPSZ-ből igencsak kiábrándított, mint ahogy a kizárást megszavazók későbbi magyarázkodása is a szervezet belső listáján. Akkor már látszott: nem ilyen lovat akartunk. Mégis elmentem az MPP aradi alakuló ülésére azért, mert esélyét láttam annak, hogy valamelyik RMDSZ-es ágens elkezd provokálni, elindul az egységdemagógia jegyében a mellébeszélés és ez kerül ki a sajtóba. Ebben az esetben bőven lettek volna érvek a tarsolyomban. Támadás nem érkezett, viszont nem jött össze annyi aradi ember, konkrétan tíz, aki megalakíthatott volna egy alapszervezetet. Akkor félretéve averziómat, a kollektív nevetségessé válást elkerülendő beléptem a pártba, sőt a feleségemet is belépésre kértem. Így járt el az aradi MPP későbbi legaktívabb tagja, Murvai Miklós is.
2009-ben lezajlott a botrányos tisztújítás, amikor a meghívottaknak is szavazati jogot adtak, egy áttekinthetetlen és eleve szabálytalan szavazással, mert Szász Jenő veszélyben érezte – egyébként alaptalanul – az elnöki székét. A békéltetés nem járt sikerrel, Szász Jenő nem hívott össze újabb, törvényes gyűlést, hanem azt mondta: döntsön a bíróság. A bíróság döntött: elmarasztalta Szász Jenőt, aki újabb kongresszust hívott össze épp egy esztendővel ezelőtt és kizáratta azokat, akik a párt jogszerű működésének érdekében léptek fel és akiknek a bíróság igazat is adott. A hat kizárt MPP-tagból hárman is Arad megyeiek voltunk: Nagy István, Murvai Miklós és a sorok írója. A kizárást a kongresszus meggyőző többséggel fogadta el, ami felettébb sajnálatos, mert azt mutatja, hogy az MPP középgárdának fontosabb az elnök akarata, mint a méltányosság, igazságosság és jogszerűség. Épp mint az RMDSZ-ben…
Az aradiak, mint ahogy a többi, Szász Jenő irányában el nem kötelezett, és az MPP-n belül a példamutató program- és alapszabályzatszerűséget kívánatosnak tartó csoport kemény dilemma elé került: indítson újabb eljárást, vagy hagyja meg az MPP-t annak, amivé vált: Szász Jenő baráti illetve vazallusi körének. A választást megkönnyítette az EMNT azon döntése, hogy pártot jegyeztet be.
Az új párt, mint azt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már a szándék nyilvánosságra hozatalakor, a tavalyi tusnádfürdői tábor idején bejelentette, várja mind az MPP-ben, mind az RMDSZ-ben csalódottakat, akik egyszerre ragaszkodnak a nemzet és a belső demokrácia értékeihez. Ennek jegyében a minap az aradi megyei MPP szervezet, mely több mint száz tagot számlált, elsősorban a Szász Jenő által nemhogy ok, de ürügy nélkül kizárt Murvai Miklós szervező munkájának köszönhetően (Murvai sem a perindításban nem vett részt, se nem bírálta nyilvánosan a párt elnökét, „bűne” az volt, hogy a belső nyilvánosság előtt tett javaslatokat az MPP demokratizálására és érveket gyűjtött össze a jelenlegi politikai vonalvezetés tarthatatlansága mellett) feloszlatta magát.
Kíváncsian várjuk: mit lép erre a központ.
Alapítanak új aradi szervezetet, hogy megfeleljenek a párttörvény elvárásainak vagy bíznak a hanyag és elnéző jogalkalmazásban?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tudjuk, hogy rossz, mégis követjük
Konferencia református pedagógusok számára
A Romániai Református Pedagógiai Intézet, a budapesti Református Pedagógiai Intézet és a hollandiai OGO Alapítvány támogatásával március 18-18-én Kolozsváron pedagógus-konferenciát szervezett médianevelés témakörben. A résztvevők – református kollégiumaink és óvodáink pedagógusai – a felkért előadók segítségével az új médiatartalmak gyerekekre/diákokra gyakorolt hatásáról és az ezekhez kapcsolható nevelési projektek kérdéseiről tanácskoztak.
Bustya János kolozsvári RPI igazgató köszöntője után előadást tartott Mostis Gergő, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója.
A konferencia zárásaként Tőkés Gyöngyvér, a Sapientia EMTE tanára Az erdélyi középiskolások digitális médiaműveltsége és részvételük az új médiakommunikációban című előadása hangzott el.
Somogyi Győző. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A 20. század erdélyi Bemje - életrajzi kötet Kratochvil Károlyról
A Székely Hadosztály parancsnokáról szóló könyvet mutattak be a szerdán délután a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Domonkos László szegedi származású, de Budapesten élő újságíró, közíró, a Duna Televízió munkatársa tavaly jelentette meg a Püski Masszi Könyvesház kiadásában a Székely Hadosztály parancsnokának, Kratochvil Károlynak az életrajzát Az elfelejtett parancsnok címmel. Egy évvel korábban Az elárult hadosztály címmel történelmi esszét jelentetett meg a Székely Hadosztály történetéről, szintén az említett kiadónál.
Az udvarhelyi könyvbemutatón a forrásközpont munkatársa, Mihály János tartott rövid bevezetőt, majd Erdei Katalin, a könyvkiadó igazgatója beszélt a Püski Masszi Könyvesházról, annak kiadványairól.
Domonkos László hosszú ideje kutatja az 1869-ben a monarchiabeli Brünnben (a mai csehországi Brno városa) született, de Brassóban gyerekeskedett, később pedig katonai karriert befutó Kratochvil Károly életét, aki harmincéves korában már a Ludovika katonai akadémia tanára volt. Az első világháborút követő igen zűrzavaros időben Kratochvil volt az, aki néhány ezernyi, főleg székely katonákból álló hadereje révén megálljt parancsolt az előrenyomuló román hadseregnek Erdély nyugati részén.
Az eseménysor, illetve Kratochvil Károly személye méltatlanul kevéssé ismert – hangsúlyozta Domonkos László, hozzátéve, hogy Magyarország történetírásában az utóbbi néhány évtizedben olyan mulasztások és bűnök történtek, amit ma is „nyög" az utókor – ezt szerinte jól jelzi, hogy ha megkérdeznénk, hogy hányan hallottak a Székely Hadosztályról, tíz emberből talán egy tudna valamit mondani róla.
Az első világháborút és az ún. „őszirózsás forradalmat" (ami egyes kutatók szerint sem őszirózsás, sem pedig forradalom nem volt) követően 1918 novemberében, Gyergyóholló térségében megjelentek az első román katonák Erdély földjén, majd fokozatosan megszállták Székelyföldet. Kolozsvárra, ahol jelentős magyar haderő tartózkodott, jelzett év karácsonyán vonultak be, mert a magyar kormány a nemzetközi megállapodás értelmében az ún. demarkációs vonalak mögé rendelte vissza a hadsereget. 1919. január 5-én a kolozsvári helyőrség parancsnokává még novemberben kinevezett Kratochvil Károly – miután az általa irányított hadtesteket teljes felszereléssel hazahozta az olasz frontról – a román betörés hírére főleg székelyekből álló haderőt toborzott.
A Székely Hadosztálynak nevezett haderő Kratochvil január 13-án kiadott hadparancsa nyomán a Máramarosszigettől (a Király-hágón át) a Belényesi-medencéig tartó, mintegy 170 kilométeres szakaszon gyakorlatilag lezárta a román hadsereg Magyarország felé nyomulását. Frontszakasz alakult ki, amit a hiányosan felszerelt magyar katonák egészen április 16-ig tartottak – e néhány hónap alatt állandó összecsapások voltak a két fél között.
„Eddig és ne tovább!" – ezt az elvet tartották szem előtt a magyar katonák, akik a Tanácsköztársaság, tehát a kommunisták hatalomátvétele (1919. március 21.) után egy hónappal, április 16-án kénytelenek voltak feladni állásaikat és a mai Magyarország észak-keleti részére visszavonulni. A történethez az is hozzátartozik, hogy a Károlyi-kormány egy francia ultimátum, az ún. Vix-jegyzék miatt mondott le márciusban: francia követelésre a magyar hadsereg a Tisza vonaláig kellett visszavonuljon, a kelet-magyarországi területekre a román közigazgatás terjedt volna ki.
Domonkos László elmondása szerint a Székely Hadosztály gyakorlatilag két tűz közé szorult – keletről a román hadsereg, nyugatról pedig a budapesti hatalmat kiszolgáló „szedett-vedett" vöröskatonák közé kerültek, utóbbiaktól nemhogy támogatást, de inkább támadásokat kaptak. Április 26-án Demecser községnél Kratochvil Károly kiadja utolsó hadparancsát, amiben – látva a reménytelenséget – katonáira bízza a további cselekedeteket. A katonákat hazaengedik, a parancsnokot internálják a románok: Brassóban házi őrizetben tölt majd két évet (itt ismeri meg feleségét, Izay Borbálát) – ahol eljárás folyik ellene, amiben a halálbüntetés is „benne van", de végül elengedik, 1922-ben pedig ismét katona lehet.
Aztán rövid időn belül, 1924-ben érthetetlen okokból mellőzik, nyugdíjazzák – a két világháború között igen aktív civil életet él (cikkeket, könyveket ír, egyesületeket hoz létre, előadásokat tart), kapcsolatban van Magyarország vezetőivel. A második világháború idején (ekkor már 71 éves) az akkori Magyar hadügyminisztérium kétszer is elutasítja azt az elképzelését, hogy székely katonákból szervezzen különleges haderőt – a háború végkimenetele, az orosz megszállás megtöri, 1946-ban meghal. A 20. század Bemjének is nevezett katonatiszt sírja a rákoskeresztúri temetőben van.
Domonkos a könyvbemutatón elmondta, hogy a Kratochvil-életrajz alapja a veszprémi levéltárban fellelhető 19 óriási doboznyi hagyaték, aminek feldolgozásában segítségére volt Nagy Szabolcs történész. A parancsnok halála után felesége, Borbála balatonszepezdi villájukban élt – a házba az új hatalom egy felvidéki családot telepített, akik összebarátkoztak vele, leszármazottaik mai napig ott élnek. Kratochvil Károly felesége 1982-ben hunyt el – gyerekük nem volt, fogadott fiuk az 1956-os eseményeket követően disszidált, fia ENSZ-katona lett, 1974-ben Cipruson békefenntartóként szolgált, ott érte a halál.
Domonkos László szerint Kratochvil Károly (akinek első erdélyi szobrát Kövér László avatta fel Kézdivásárhelyen 2009-ben) parancsnokságának és a Székely Hadosztály többhónapos harcának jelentősége abban állt, hogy a román hadsereg annyira megijedt az ellenállástól és a székelyek, magyarok haderejétől, hogy az eseményeket követően nem került sor Erdélyben etnikai tisztogatásra, illetve vérfürdőkre, mint 1848-ban.
A könyv kapható a Corvina könyvesboltban és a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Dokumentumfilm a Székely Hadosztályról
Kratochvil Károly életéről, illetve a Székely Hadosztályról idén dokumentumfilm készül – a film szerkesztője és a könyv szerzője, Domonkos László arra kéri azokat az erdélyi, székelyföldi személyeket, akiknek pl. apjuk, nagyapjuk a Székely Hadosztályban harcolt, visszaemlékezésekből, írásos emlékekből információi vannak a hadosztályról vagy annak parancsnokáról, jelezzék ezt saját e-mail-címén (dlaszlo@externet.hu), illetve a könyvkiadó elérhetőségén (1097, Budapest, Tóth Kálmán u. 33.,www.puskimasszikonyveshaz.com)
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Tőkés: „Tovább kell folytatni a nemzetegyesítési folyamatot”
Az Európai Parlament alelnöke szerint az alkotmányozáson keresztül tovább kell folytatni a nemzetegyesítési folyamatot.
Tőkés László elmondta: folytatódnia kell a nemzetegyesítési folyamatnak. A politikus erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Schmitt Pál köztársasági elnökkel pénteken a Sándor-palotában. Tőkés szerint fontos, hogy az új alkotmány alapvetések fejezetében várhatóan az szerepel majd, hogy egységes magyar nemzet van, és az állam nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a határon túl élő magyar nemzetiségűek iránt.
Tőkés László hangsúlyozta: ennek jegyében magyarországi szavazati jogot kellene biztosítani a határon túli magyaroknak. Mint mondta: ebben egyetértettek Schmitt Pállal.
A politikus közölte: a testület elnökeként kezdeményezi a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnál egy az UNESCO Világörökség Program mintájára létrejövő Magyar Nemzeti Örökség Program beindítását. Ez egységes rendszerbe foglalhatná a Kárpát-medencében található magyar építészeti, természeti értékeket.
Hozzátette: amennyiben a KMAT elfogadja a javaslatát, akkor széles körű egyeztetést indítanak erről Magyarországon annak érdekében, hogy a magyar Országgyűlésben törvényjavaslat is szülessen a kezdeményezésről.
Tőkés László azt is szeretné elérni, hogy a Határtalanul osztálykirándulási program egészüljön ki egy hasonló, felnőttekre vonatkozó programmal is. Véleménye szerint minden Magyarországon élő embernek legalább egyszer el kellene látogatnia határon túli magyar területekre. Szükség van egy nemzeti integrációra – jelentette ki.
Kitért arra, hogy Schmitt Pál támogatja a „Magyarnak lenni jó!” programot, amely azt szorgalmazza, hogy a népszámlálásokon minél többen vállalják fel, hogy magyar nemzetiségűek.
hirado.hu. Erdély.ma

Beindult az első hazai magyar nyelvű gazdasági portál
Elemzésekkel, cikkekkel, aktuális információkkal, szolgáltatásokkal és szakértői blogokkal indult március 21-én Románia első magyar gazdasági portálja, a penzcsinalok.ro.
A portál lokális, globális, pénzpiaci, marketing és média-PR tematikájú cikkekkel, állandóan frissülő gazdasági hírekkel jelentkezik naponta, a tartalmat pedig rangos gazdasági szakemberek blogjai egészítik ki.
Az első bloggerek: Diósi László, az OTP Románia vezérigazgatója, Somodi Zoltán informatikai szakértő, Seer László marketing-szakértő és Farkas András fejlesztési szakértő, de a lista hamarosan további nevekkel bővül.
A portál ezenkívül naprakész adatokat közöl a valutaárfolyamokról, tőzsdei indexekről és gazdasági mutatókról (alapkamat, inflációs és munkanélküliségi ráta), illetve folyamatosan frissülő nemzetközi sajtószemlével is szolgál.
A penzcsinalok.ro felületéről elérhetőek a palyazatok.ro anyagai, illetve a fejvadasz.ro álláskereső és a cegek.ro cégkatalógus. A portál hasznos linkek gyűjteményével is szolgál, a hazai szakmai szervezetektől és vállalkozói szövetségek honlapjaitól a fizetésszámoló applikációig.
A penzcsinalok.ro a tartalomszolgáltatáson kívül középtávon gazdasági újságíró műhellyé is kíván alakulni. Üzemeltetője a Transindex, főtámogatója az OTP Bank, a szakmai blogokat a PONT koordinálja. A projekt a Corvinus Zrt. támogatásával valósult meg. Szabadság (Kolozsvár)

A magyar is hivatalos nyelv az unióban, nálunk miért nem?
Kimondottan hasznosnak bizonyult nemzetpolitikai szempontból a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetének felesége által óvatlanul és szándéktalanul kreált „tolmácsolási balhé”, amely miatt ráadásul Bajtai Erzsébetre lehet a legkevésbé orrolni. Ő ugyanis félre nem érthető módon fogalmazott Marosvásárhelyen március 15-én: előbb felolvasta a magyar állami közméltóságok ünnepi üzenetét, majd a kellő cezúra után saját nevében is szólt pár szót az emlékező-ünneplő tömeghez. Arról sem ő, sem az ünneplők nem tehettek – hanem csakis a gyűlésszervező RMDSZ –, hogy egy románul nem tökéletesen beszélő és a tolmácsolásban nem eléggé jártas valakire bízták a magyarul elhangzó szövegek ott helyben történő fordítását. Arról még kevésbé, hogy az ott tolongó, szenzáció- és botrányéhes román újságírók összemosták az üzenő és a közvetítő mondatait. A bukaresti parlamentig és külügyminisztériumig elhullámzott fordítási-ferdítési malőr viszont kapóra jöhetett volna egyfelől a román médiabirodalom guruinak és csicskásainak ahhoz, hogy magukba nézhessenek és önkritikát gyakorolhassanak saját szakmai felkészületlenségük és trehányságuk okán.
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A bihari magyar közoktatás helyzetéről vitáznak
Nagyvárad – Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ-nél, melyen a jelenlevők Szilágyi Ferencnek, a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagjának a magyar közoktatás helyezetére vonatkozó munkájára reagáltak.
Pető Csilla parlamenti képviselő, a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke dr. Szilágyi Ferenc: A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című munkájára reagált, melyet a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagja, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója egy hete ismertetett egy sajtótájékoztatón. A képviselő asszony meglátásában „merész vállalkozás” volt az anyag bemutatása, mely szerinte arról árulkodik: a szerző nem ismeri a váradi és a bihari közoktatás állapotát. Alaposan kellett volna tájékozódnia, hogy valódi képet nyújtson a középiskolák helyzetéről, vélekedett. Arra hívta fel a figyelmet: már a cím hibás, hiszen 2010 szerepel benne, pedig a közoktatásban tanévről és nem naptári évről beszélünk. A felhasznált források közt az informális jellegű felvételi tájékoztatót említi, ami egy nem hivatalos kiadvány. Ehelyett statisztikai és összehasonlító adatokra támaszkodva inkább arról kellett volna írjon: hány magyar nyolcadikos végzett, és mennyi hely van a kilencedikes osztályokban.
Beiskolázási tervek
Pető Csilla azt is jelezte: dr. Szilágyi Ferenc az intézmények feltűntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést, egy kivülálló például nem tudhatja, hogy az Ady Endre iskoláról, múzeumról vagy utcára van szó, illetve Boboci iskola nem is létezik Váradon. Ezenkivül a szerző a speciális oktatási forma közé sorolja az esti tagozatot is. Ugyanakkor az összefoglalójában többek közt azt javasolja: legyen „Nagyváradon még egy különálló nagy elméleti állami középiskola (az Eminescu kettéválasztása)”, mely mondatnak a képviselő asszony szerint nincs semmi értelme; szakközépiskolákat a román „közösségtől” venne el, és nem a román oktatási hálózatból, valamint különálló magyar középiskolákat szeretne Nagyszalontán és Margittán, amibe már tavaly novemberben beleegyezett a tanügyminiszter. „Mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni”, üzente Pető Csilla dr. Szilágyi Ferencnek.
Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: a Tanfelügyelőségnek a törvény betartásával kötelessége figyelembe vennie a lakosság vagy az önkormányzatok részéről érkező kéréseket, helyi kezdeményezés alapján jött létre például a szalontai és a margittai magyar középiskola is.
Hét új osztály
Amúgy a 2010/5618. számú kormányrendelet szabályozza a beiskolázási tervet, melynek talán legfontosabb pontja, hogy csak a 9. osztályok esetében szükséges figyelembe venni a végzős 8-os diákok számát. A 2011/12-es beiskolázási tervet egyébként 2010. december 13-17. között kellett továbbítani a szaktárcának. E projekt szerint a következő tanévben Bihar megyében 333 első osztály fog indulni, melyek közül 78 magyar tagozatos (23,4%-a az összes osztálynak), és 313 ötödik osztály lesz, melyek közül 77 magyar tannyelvű (24,6%). A 2002-es népszámlálási adatok szerint különben 1297 magyar gyerek lesz ötödikes. A beiskolázási terv szerint azonban az iskolák abban reménykednek, hogy 1540 magyar gyerek tanul majd ötödik osztályban, bár csak 1452-en végeznek negyedikes magyar tagozaton. „Pontos számadatokat különböző okok miatt nem lehet előre mondani”, magyarázta Kéry Hajnal.
A főtanfelügyelő-helyettes arra is kitért: az idei tanévben várhatóan 1197 magyar nyolcadikos végez. Ősztől 41 magyar kilencedikes osztályt indítanának, mely 1230 diák számára elegendő. Ebbe beletartózik hét újonnan létesítendő magyar osztály is: egy természettudományi szakosztály a Mihai Eminescu Főgimnáziumban, egy zenei szakosztály a Művészeti Líceumban, egy elektromossági szakosztály a Traian Vuia Műszaki Kollégiumban, három új szakosztály (asztalossági, esztétika és higiéna, illetve turizmus) az Andrei Şaguna Műszaki Kollégiumban és egy agrárosztály a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Iskolacsoportban.
Szakmai hiba
Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt emelte ki: az, hogy sikerül új osztályokat indítani, annak is köszönhető, hogy tavaly az önkormányzat a különböző iskolatanácsokba magyar tagokat is kinevezett, több mint 30 váradi tanintézetben. Hozzátette ugyanakkor: nem lehet a teljes népességi adatokat az iskolai oktatási adatokra vonatkoztatni. „Az iskolai és a teljes lakosság között óriásiak a különbségek. Szakmai hiba ezért a populációra vonatkoztatva azt megmondani, hogy hány kilencedikes osztály indul be. Nem szabad olyan tévdolgokat bevinni a köztudatba, amelyek nem igazak a statisztikai adatok alapján”, fogalmazott a politikus.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Úton a perifériára
Lázálom és szégyenérzet
Aczél Endre, Népszabadság
Nem mindegy, ki mondja. Ha azt hallom vagy olvasom, hogy a Magyarországon kivetett válságadó átmenetileg elfogadható, de hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, szemem se rebben. Ez a magyar és nem magyar közgazdászok, elemzők, nemzetközi bank- és gazdasági szervezetek sokszorosan rögzített véleménye.
Miért is? Mert amikor a magyar kormány megsarcol külföldi – elsősorban német és francia – tulajdonban lévő cégeket, ugyanazzal a mozdulattal komoly forrásokat von el azoktól a fejlesztésektől, amelyeket e cégek Magyarországon terveztek. Ezek, elismerem, közhelyek. Mint ahogyan az is, hogy ezeknek az adóknak a megígért – de határidőhöz egyre kevésbé kötött – kivezetése valóságos „fekete lyukat” hagy maga után a költségvetésben, hacsak közben gazdaságunk nem vesz föl ma mindenképpen valószerűtlennek tűnő, hat százalékot is meghaladó növekedési ütemet.
A közhely azonban másként hat egy londoni elemző, mint a német kancellár szájából. Mint kiderült, a magyar államfő berlini látogatásán Angela Merkel fölvetette a különadóügyet, és a föntebb említett, teljesen negatív vélekedést fogalmazta meg vele kapcsolatban, mint az elemzők. Megismétlem akkor: megvan a veszélye annak, hogy a sarc „hosszabb távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt”.
Gyanítom, hogy Angela Merkel azért fogadta Schmitt Pált, hogy túl az udvariaskodásokon, a kvázi hízelgéseken ezt elmondja neki, ahogy azt is feltételezem, hogy Merkelt nem annyira Magyarország haszna vagy kára foglalkoztatja, mint a német érdeksérelem. Banki, energia- és telekomvonalon a magyar sarc alapjában német érdekeket sért. És ha ez így van, az vesse az első követ Merkelre, aki nem nevezi nap mint nap „a magyar érdeket” mindennél előbbre valónak; aki nem erre való hivatkozással próbál kibújni szinte minden uniós kötelem alól.
Ahol a németek és a franciák közös cselekvést szorgalmaznak – Versenyképességi Paktum adóharmonizációval – mi „keresztbe fekszünk” nekik. Az euróból se kérünk. Tolódunk kifelé, a perifériára, holott épp onnan próbáltunk menekülni befelé. Amikor Orbán – egészen paradox módon, végtére is mi elnökölünk az unióban – „brüsszeli parancsokkal” dacol, pontosan tudja, kikkel kuruckodik. És még félre is vezet. A „Brüsszel” kódszót használja, holott a Merkel– Sarkozy-terv éppenséggel az Európai Bizottság feje fölött született.
Arról az apróságról már nem is szólnék, hogy jólétünk alapvetően a német gazdaság teljesítőképességétől függ. Bögyében vagyunk Merkelnek. A kormányfő „szegényangelázása” óta, ami a médiatörvény hivatalos német kritikájához kötődik, különösképp. Persze egy olyan formátumú politikus, mint a kancellár, ezt a sértést már rég ad acta tette. Arra azonban nincs módja, hogy ne álljon be a Magyar Telekomot birtokló, csúnyán megsarcolt Deutsche Telekom mögé, amelynek lobbiereje közmondásos.
Ha ezek után az Európai Bíróság elmeszeli Magyarországot a telefon-, mobil-, kábel- és internetszolgáltatókra kivetett sarc uniós szabályokba ütköző felhasználása miatt, akkor ebben hajlamos leszek a DT és a kancellár hosszú kezét látni. Sokba is kerülhet akár. Új Magyar Szó (Bukarest)

Fábián Ernő naplójegyzetei a diktatúra idejéből
Sokszor felmerült a kérdés a rendszerváltást közvetlenül követő években, hogy vajon mikor s milyen művek kerülnek elő a romániai kemény diktatúra szorításának idejéből magyar íróink műhelyeiből, amelyeket szerzőjük az íróasztalfióknak volt kénytelen írni.
A nagy várakozás általában hiábavalónak bizonyult az évek teltével. Fábián Ernő nemrég kiadott naplójegyzeteit bizonyára nem az asztalfiók, hanem még titkosabb helyek rejtették, s ha ez nem is egy rendszeres, a szerzőtől megszokott társadalomtudományi-önismereti mű, mivel – ahogy ő maga is néhányszor kijelenti a naplóban – az élet íratta, fontos tanúságtétel a romániai társadalom s különösképpen az itteni magyarság egy sötét időszakáról, illetve egy jeles erdélyi magyar értelmiségi részéről az utókor számára.
Amikor Fábián Ernő naplóírásba kezd, akkor már több mint egy évtizedes rendszeres, országos lapokban és folyóiratokban – főleg A Hétben és a Korunkban, valamint a szegedi Tiszatájban – követhető szellemi jelenlét áll mögötte, továbbá könyve jelent meg már Apáczai Csere Jánosról (1975) és Eötvös Józsefről (1980), s elkészült doktori értekezése (1979), amelynek megvédésére viszont nem került sor, úgyszintén ebben az időszakban a hozzá földrajzilag is közel álló olvasókhoz is rendszeresen szólt az egykori Megyei Tükör hasábjain.
Fábián számára a naplóírás a szabad véleménynyilvánítás és önkifejezés, a korlátok nélküli megnyilatkozás és elmélkedés lehetőségét kínálta az akkori romániai politikai rendszer, a pártállam körülményei között. Ennek "virágzását" tartja szemmel, ragadja meg a mindennapokban észlelt történésekben és jelenségekben – tanárként közvetlenül jut hiteles információkhoz a diktatúra hétköznapi valóságáról –, valamint törekszik elméleti szintű értelmezésére. Legelső bejegyzésében a saját városában, Kovásznán történt konkrét esetből kiindulva a fasizmusról mint jelenségről elmélkedik. Hiszen ilyen viszonyokra vet fényt, gondolhatta a naplóíró, ha egy többségi román nyilvánosan és következmények nélkül hangoztathat faj-, azaz magyargyűlöletre uszító szólamokat egy többségében magyarlakta kisvárosban. Ezzel az esettel kapcsolatban jegyzi le aztán, hogy a fasizmus "a gaztettek szentesítése a politikai célok érdekében. Nem írhatsz, nem szólhatsz, nem élhetsz – ha ezt nem akarják, bűnös vagy, másokhoz tartozol." (1980. szeptember 1-jei bejegyzés) Kettős célt követhetett Fábián Ernő a naplóírással. Feljegyzéseit, kommentárjait, reflexióit a maga számára, mondhatni belső lelki kényszerből vetette papírra, ugyanakkor – s a kettő nem zárja ki egymást az ő esetében – egyfajta "munkanapló"-nak szánta, hogy aztán mintegy nyersanyagul használhassa megírandó munkáihoz. Az első füzet borítójára írt Tervek, jegyzetek kimondottan is ezt a szándékot fejezi ki. Mintha csak Márai Sándor megjegyzéséhez tartotta volna magát ezzel a címadással, aki – olvasóközönségnek szánt – 1943-as naplójában leszögezte: "Jegyezzünk föl mindent, ami ötlet, szilánk, mert senki nem olyan feledékeny, mint a gondolkozó ember. De ne siessünk megalkotni semmit, ami ötlet, amíg el nem jött az ideje... az inkubációs időn túl adjuk meg az ötletnek az érettség, a valóság teherpróbájának idejét is. Ha mindezt kibírta, ha nem untuk meg, ha minden részletében az unalomig ismerjük, s mégsem unjuk... akkor, egy perccel sem elébb, írjuk meg." Munkanaplónak indulhatott tehát, de a pártállami viszonyok bekeményedése, a szólás- és sajtószabadság drasztikus korlátozása folytán Fábián számára a – titokban vezetett – napló már-már az egyetlen "fórum" volt. Következésképp kijelenthető, hogy nem tudatosan az olvasóközönség számára készült napló született ugyan, de tartalmi-gondolati gazdagsága révén kortörténeti dokumentumnak tekinthető.
Fábián naplójegyzetei pontosan kapcsolódnak az események időrendjéhez, s ezáltal egyfajta szubjektív krónikája is ez az 1980-as éveknek s a rendszerváltás heteinek (az utolsó bejegyzése 1990. április 14-ről származik), de mindenekelőtt egy – az ő szófordulatával élve – szabadnak született ember gondolatainak foglalata, aki az őt körülvevő szűkebb és országos társadalmi-politikai környezetről, különösképpen a kulturális életről, illetve magáról a történelemről, a totális társadalom működéséről jegyzi fel tapasztalatait, s értelmezi-kommentálja azokat. A környezetében tapaszalt emberi gyengeségeket, továbbá a megalkuvást, illetve a morális parancsok vagy közösségi érdekek és értékek könnyelmű feladását is szóvá teszi, ahányszor csak ilyen jelenséget tapasztal. Beszél "kispolgárias, ostoba társaságokról", "békaperspektíváról", a totális rendszer által "kitermelt" vezető beosztásúak primitív műveltségéről és gondolkodásmódjáról stb., stb. A szókimondást, ami a mindennapi kapcsolataiban is jellemezte, a naplóírásban sem tagadja meg, még a kemény jelzőktől és jellemzésektől sem riad vissza, legyen szó akár jó barátról, kollégáról, írótársról, esetleg valamely úgymond kényes történelmi vagy közéleti-kulturális kérdésről. A napló közzététele Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv anyaországi kutatók érdeme, ugyanők készítették a bevezető tanulmányt és az igen gazdag jegyzetanyagot, az utószót Peti Emese, az ajánlást Németh Zsolt jegyzi.
Fábián Ernő: Naplójegyzetek, 1980–1990. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2010
Borcsa János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszon innen, húszon túl
Jubilált a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság
"Számomra Szászrégen nem a szem, hanem a szellem mértékével lehet méltán híres" – idézte a Kemény János Művelődési Társaság emlékkönyvéből a hétfő esti jubileumi összejövetelen egyik korábbi jeles vendégük, Fodor Sándor író gondolatát az alakulat elnöke és szíve-lelke, Böjte Lídia tanárnő. A KJMT húsz évéből még számos kiválóság emelkedett hangú vagy tréfás, komolykodó vagy meghatott, de mindenképpen elismerő szavait ragadhatnók ki, igazán van miből. Bármilyen kulturális tömörülés dicsőségére válna az a névsor, amely a társaság rendezvényeinek vendégeit fogja egybe, és nyilvánvaló, hogy nem csak a régeni közönség kapott tőlük rendkívüli élményt és értékeket, erősödött mindabból, amit jelenlétükkel, megszólalásaikkal képviseltek, ők is feltöltődtek egy-egy ilyen találkozón és szívesen tértek vissza megszólítani újra meg újra a város magyarságát. Írók, színművészek, zenészek, képzőművészek, tudományos kutatók, könyvkiadók, szerkesztők, tanárok kapcsolódtak be az 1991 februárjában létesült társaság tevékenységébe, és ezek a rendszeresen ismétlődő estek kialakították a törzsközönséget, amelyhez alkalmanként még csatlakoztak sokan mások. Nem a semmiből született a KJMT, irodalmi körként működő és elismerésnek örvendő elődje ugyancsak az író Kemény János nevét viselte. Megszorításokkal, megfélemlítésekkel teletűzdelt diktatórikus időkben is tette azt, amit felvállalt, a régeni magyarok szellemének, identitásának ápolását, tudásának gyarapítását, alkotókészségének fejlesztését. A rendszerváltozás után indult társaság tágabb kitekintésben és más lehetőségek között folytatta a munkát és szélesítette a pászmát, amit az irodalmi kör alakított sok ötlettel, energiával, kitartással, hozzáértéssel. A helyiek lelkesedése elháríthatatlan ajánlólevél volt a különféle feladatokkal elhalmozott meghívottaknak, akik amint tudtak, jöttek Vásárhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról, Budapestről, Bukarestből, Nagyenyedről.
Végére nem érnénk, ha mindenkit fel akarnánk sorolni, néhány nevet azért mégis említünk, amint Böjte Lídia is tette ünnepi visszatekintőjében: Oláh Tibor, Kötő József, Erdős Irma és férje, Bartha István Svédországból, Hencz József, Toró Tibor, Sebestyén Spielmann Mihály, Egyed Ákos, Tonk Sándor, Sombori Sándor, Nagy Olga, H. Szabó Gyula, Szekeres Gerő, Kemény Miklós, Adamovits Sándor, Király László, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Barabás László, Illyés Kinga, Kilyén Ilka, Farkas Ibolya, Lohinszky Loránd, Vitályos Ildikó, Bartis Ildikó, Nagy Dezső, Salat Lehel, Boér Ferenc, Albert Júlia, és még sok név szerepelhetne itt. Többen közülük már nem élnek. Hasonlóképpen végleg eltávoztak meghatározó egyéniségek a társaság vezetői, éltetői közül is. Török Béla, Darvas Ignác, Tamás Ibolya személyét, munkásságát méltán övezte elismerés Szászrégenben. Mindig akadtak olyanok, akik a helyükre álltak, hogy megpróbálják betölteni a kiesésük okozta űrt.
És nem is akárhogyan, hiszen a név kötelez. A Kemény János és helikonista barátai teremtette rendkívül gazdag szellemi örökség, amit megőrizni kívánnak, az az eszmeiség, amelynek jegyében tevékenykednek, magasra állította előttük a mércét. Természetesen az igényesség, a minőség mércéjére gondolunk, csakis ilyen magasságokban érdemes, kell folytatniuk a következő évtizedekben is a munkát. Nem könnyű, hiszen megállíthatatlannak tűnik a fogyatkozás folyamata. De hogy szól klasszikus költőnk, a 175 éve elhunyt Berzsenyi Dániel biztatása a Magyarokhoz II című versében? "... Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Ha fogyatkozik is, azért még elég népes Szászrégen és környékének magyarsága. Lélekben meg sohasem volt errefelé hiány. A Társaság és mozgatóinak lelkes csapata is meggyőzően bizonyította ezt az eltelt években. Erre a továbbiakban is alapozhatnak a jelenlegiek és azok is, akiknek átadják majd a stafétabotot. Ilyen szellemben járulhatnak maguk is hozzá, hogy ez a szabad nép még nagyon sokáig tehessen valóban csuda dolgokat.
Jó munkát, Kemény János Művelődési Társaság! Sok sikert, újabb léleképítő élményeket a következő évtizedekben! Népújság (Marosvásárhely)

Figyelő – 100
Számmisztikákra fogékony világunkban kerek számhoz köthető lapmegjelenés nemcsak megsüvegelésre kínál alkalmat, de elmélkedésre is afelől, hogy mit is jelent közel tíz év, meg az ehhez köthető kereken száz lapszám. Persze, mióta Einstein, relativitáselméletét az emberiség nyakába akasztotta, már önmagában az is viszonylagos, hogy ki mit ért kerek évfordulón. Egy napilap életében sem ugyanazt jelenti a századik lapszám, mint, mondjuk, egy havonta megjelenő kiadványéban. Előbbinél még fél esztendő sem kell, s máris kijön a nyomdából a bűvösnek mondott századik lapszám, amelyről önbizalom- erősítőként a szerkesztők elmondják, hogy ez az "első száz", de egészen más a helyzet annál a lapnál, amely nem a napi taposómalom "lóhalálával" fixírozza az eseményeket, hanem a mélyebb összefüggések taglalását is lehetővé tevő havi rendszerességgel mér, minősít időt, eseményt, pillanatot. Az ilyen lapoknál, s közéjük sorolom az Erdőszentgyörgyi Figyelőt is, a századik lapszám megjelenése egészen más hangsúlyt kap, hiszen itt a száz lapszám mögött lassan már egy évtized áll, és gondoljunk bele: hány meg hány országos kitekintésű vagy irodalomtörténeti jelentőségű nagy lap, nemhogy a századik számot nem érte meg, de születésnapi tortájukra is egy- két gyertya, ha kerülhetett.
Ezért is ünnepi ez a mostani pillanat, amikor a szerkesztők az Erdőszentgyörgyi Figyelő századik lapszámát az olvasók kezébe adják. A sajtótörténet búvárai ilyenkor szokták száraz számsorokba rögzíteni azt, hogy hány kilométer papírt, hány szerzőt, hány cikket jelent összesen ez a száz lapszám, arról viszont alig esik szó, hogy hány munkaóra, mennyi álmatlan éjszaka, mennyi vívódás, mennyi gyötrődés van a száz megjelenés mögött. És persze, ugyanannyi fény, ragyogás, beteljesülés, egyszóval csupa olyan érték, amit aligha lehetne számszerűsíteni. Akárcsak a bizalmat, amiről tulajdonképpen a száz lapszám szól. Hisz olvasói bizalom nélkül minden szerkesztői fáradozás hiábavaló volna, és természetesen okafogyottan értelmét veszítené maga a mostani ünnep is.
Bevallom, jómagam az ünnepekkel amúgy egy kicsit már úgy vagyok, mint Stendhal Pármai kolostorának hőse, Fabrizio del Dongo, aki Napóleon seregében szolgált és egyik hadműveletében vett részt: hallotta az ágyúzás zaját, a közeledő- távolodó puskaropogást, egy-egy csapat katona robogott el mellette, gyalogosok bújtak meg a füzek alján, a túlsó parton füstgomolyagok fedték el a kilátást, hősünket pedig utolsó pillanatban visszavonuló katonák ragadták magukkal... de csak másnap tudta meg, hogy a waterlooi ütközetben volt, s világtörténetet élt át.
Nos, ha ilyen világtörténeti eseményt természetesen nem is jelent egy tájainkon megjelenő vidéki lap házi ünnepe, azért semmiképpen nem szeretnék Fabrizio módjára kimaradni belőle – ezért is fogtam köszöntésükre tollat – hiszen az elmúlt évtizedben rendszeres olvasója voltam a lapnak, s ha netán valamilyen okból nem jutott el hozzám, mindig aggodalommal dobbant a szívem: jaj, nehogy ez jelentse a lap végső pillanatát.
Szerencse, hogy ez a féltő szívdobbanás azokra is hatott, akik – és nem kevesen vannak – döntéshelyzetből tehettek azért, hogy a lap mai napig folyamatosan megjelenhessen. Ám amikor ezt mondom, azt is tudva tudom, hogy ez a lap nem jelenhetett volna meg – sőt, talán meg sem születhetett volna! – annak a konok embernek a kitartása, ügyszeretete nélkül, aki a lap sorsát mindvégig szívügyeként kezelte.
Ez az ember egy asszony, Kovrig Magdolna tanárnő, lapalapító főszerkesztő, az erdőszentgyörgyi közművelődési élet egyik főszervezője, több alapítvány, egyesület szíve-lelke, és akit a századik Erdőszentgyörgyi Figyelő okán – mily csodás ajándéka ez a sorsnak – születésnapján, e sorokkal is sok szeretettel köszönthetünk.
A századik lapszám megjelenése alkalmából végül egy sokkal avatottabb tollú írót szeretnék megidézni, aki valamikor az indulás táján így köszöntötte az Erdőszentgyörgyi Figyelőt: "Kedves Erdőszentgyörgyi Figyelő! Mondják: egyéves lettél, ez idő alatt, járni tanulva, a 13-ik fordulót hagyod el. Kívánok Neked sok számos esztendőt! Kívánom szellem-szüleidnek: teljék örömük benned. Kívánom olvasóidnak, hogy folytatólag is azt kapják tőled, amit eddig is: jó eszméltetést magyarságunkban és emberségünkben. 2003. XII. 20. Galambősz híved: Sütő András."
Nos, az Erdőszentgyörgyi Figyelő azóta megtanult járni. Egyszóval: nagykorú lett.
Megérett arra, hogy magyarságunkban és emberségünkben felnőttként tiszteljük.
Bögözi Attila. Népújság (Marosvásárhely)

Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés Marosvásárhelyen
A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei I.
Egy kisváros életében mindig fontos helyszín a központban működő színiegyetem. Tanárai kalandos, estéről estére ragyogó életük modelljét továbbadják diákjaiknak, és a mindenkori publikum feszülten figyeli a fiatalok kibontakozását, az újabb teljesítményeket. Persze, a nagyközönség csak a látható bravúrokat tudja értékelni, és többnyire sejtelme sincs a szakmai bukfencek nagy részéről, továbbá az oktatási-adminisztratív leleményekről, a politikai kényszermegoldásokról és/vagy intézményi életet mentő akciókról, kompromisszumos vagy éppen kompromisszumkerülő mesterkedésekről.
Aki kézbe veszi A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei című, frissen megjelent kötetet, számos efféle információra bukkan, olyanokra, amelyek már feledésbe merültek, vagy olyanokra, amelyek nem is jutottak el a nyilvánosságig. A kötetet a Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszékének tanárai – Kovács Levente, Ungvári Zrínyi Ildikó, Lázok János, Albert Mária, Balási András és Csép Zoltán – írták, és a tanszéken folyó, Ungvári Z. I. és Lázok J. vezette színháztörténeti illetve színház- antropológiai kutatás eredményeit foglalja össze. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, és mivel a kiadványt négykötetesre tervezik, a következő kötet részkutatásaihoz a kutatócsoport már megpályázta és elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia támogatását.
Az elegáns kiállítású könyv (borítóterv: Bartha József) a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet (ma Művészeti Egyetem) első korszakát vizsgálja különböző szempontok szerinti mélyfúrásokkal, a kolozsvári kezdetektől, 1946-tól a marosvásárhelyi Stúdió Színház felépüléséig (1962). A tanulmányok a kezdeti kolozsvári korszak intézményi kereteit és nehézségeit tárgyalják (Lázok János), a való élet illúziójának követelményét a marosvásárhelyi színészképzésben (Kovács Levente), a színjátszási stílus változásait a színészi fotók tanúsága szerint (Ungvári Zrínyi Ildikó), az intézet vizsgaelőadásainak kritikai fogadtatását (Csép Zoltán), az intézményteremtő belső kommunikációt és a Székely Színházzal való kapcsolattartást (Balási András), a nevelő színház felvállalt és rejtett stratégiáit (Albert Mária). A kötet második részében az első korszak színésztanárait bemutató portrék következnek, amelyekből alább szemelvényeket talál az olvasó. Korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált, játékrendet és sok képmellékletet tartalmazó fejezet zárja a könyvet (kiadó: UArtPress, a Művészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely).
A kötet bemutatója 2011. március 28-án, hétfőn 18 órakor lesz a Művészeti Egyetem előcsarnokában.
Szabó Lajos, a Színművészeti Intézet rektora, a Kolozsvári Nemzeti Színház egykori titkára
Lázok János: Megkerülhetetlen kérdésként adódik egy összehasonlítás a Szabó Lajos karrierjét elindító két színházigazgató, Németh Antal és Kemény János sorsalakulásának méltánytalanságai, illetve a Szabó Lajos lassan, de biztosan emelkedő pályaíve láttán (Némethet "felmentő" igazoló bizottsági eljárások után több mint egy évtizedig nem engedték rendezni, Kemény pedig mészégetői "karrier" után lett könyvtáros a Színművészeti Intézetben). Fanyar szójátékkal azt mondhatjuk: 1945 után az említett két igazgató hamarosan a színházi élet éléről annak szélére került, s a kommunista hatalomátvétel kivételes emberi, szakmai és politikai teljesítményeiket és korrektségüket méltatlan kirekesztéssel honorálta – jutalmuk a megtűrt státus lett, a szakma szélére szorítva.
Hogyan kerülte el ezt a sorsot Szabó Lajos, a kolozsvári színház volt művészeti titkára, aki röviddel az erdélyi-romániai politikai átrendeződések után tényezője, majd rektorként meghatározó alakja lett a romániai magyar felsőfokú színészképzésnek? Dolgozatunkban erre keressük a választ.
Kőmíves Nagy Lajos, a Színművészeti Intézet tanára, rendező-dramaturg, egykori kolozsvári színigazgató, hírlapíró és kávéházi bohém
Ungvári Zrínyi Ildikó: Az írott vagy a beszélt szó embere volt? Pályájának kezdetét nem ismerjük. Annyit tudni róla, hogy 1903 és 1907 között a budapesti Színiakadémián színésznek tanult, és egy időskori interjú tanúsága szerint nem fejezte be a tanulmányait, csak három évet járt színiiskolába. Hogy miért nem lett színész belőle, és miért választotta az újságírói pályát – nem találta elég nagy kihívásnak, vagy ő maga nem bizonyult kiemelkedő színésznek? – ma élő kortársai, volt diákjai sem tudják. A vele készült utolsó interjúban arra emlékszik vissza, hogy felcsapott vándorszínésznek "egy Palotai nevű színigazgató együttesébe, amely Alföldi Színikerületi Társulatnak nevezte magát", különféle városokban és nagyközségekben játszott három évig. Ez idő alatt küldözgetett cikkeket, tárcákat a különböző újságokhoz, és lassan felfigyeltek rá. Életének három korszakát- státusát, illetve ezekhez kapcsolódó identitását három névvel jelöli: színészként Eötevényi Nagy Lajos (ekkor még használta nemesi előnevét), hírlapíróként Kőmíves Lajos; színházi emberként, igazgatóként és a színitanoda tanáraként Kőmíves Nagy Lajosként tünteti fel magát. És végül a Luigi: felesége, közeli munkatársai és barátai gyakran emlegették így.
Szabó Ernő, a Színművészeti Intézet tanára, a Székely Színház színésze, a nagy kisember
Albert Mária: A Szabó Ernő által Marosvásárhelyen rendezett utolsó, nagy sikerű vígjáték témája a helyes (értsd: ideológiailag és dramaturgiailag megfelelő) darabválasztás, egyik fénypontja pedig az egykori tanítvány, Tarr László játéka Fridolin, a kifutófiú szerepében. Szabó Ernő a főszerepet, Amadeus Färbel dramaturgot játssza, akinek meg kell találnia a "valóban" drámaíró Rabant (Csorba András, a szereposztás szerint: valóban drámaíró), mert az ő szövege használható a színpadon. A beharangozó szerint "chaplini fordulatok" után találják meg a megfelelő szerzőt – és valóban, Szabó Ernő alkata és stílusa nagyon emlékeztet a diktátorokkal is szembeszálló tragikomikus figurára. Szabó Ernő és még a kolozsvári időszakban végzett egykori tanítványa, Tarr László táncra perdülnek az egyik jelenetben: megoldották a művészi, adminisztratív és ideológiai gubancot: a színház működik, a közönség szórakozik. A Shakespeare kerestetik bemutatója után három hónappal Szabó Ernő Magyarországra települ, ott a Magyar Néphadsereg Színházában, illetve a Vígszínházban, az Operettszínházban, és végül, nyugdíjazásáig a József Attila Színházban játszik. 1956-ban vállalja el a Hannibál tanár úr főszerepét Fábri Zoltán filmjében és marad meg nekünk a nagyhatalommal szembeszálló kisember örök szimbólumaként.
Tompa Miklós, a Színművészeti Intézet legendás rendező-tanára, a Székely Színház alapítója
Kovács Levente: A Székely Színház alapító igazgatója, művészi profiljának meghatározó egyénisége, Tompa Miklós köré tulajdonképpen egy burkoltan kultikus viszonyrendszer épült ki, melyben sajátos módon domináns elemmé, kánonná vált a színpadi realizmus, anélkül, hogy a szocialista realizmus követelményrendszere különösebben torzító hatással bírt volna a színház művészi munkájában. Ennek okai igen jelentős mértékben Tompa Miklós személyiségének is tulajdoníthatók. Rendezői munkásságára, igazgatói ténykedésére, pedagógusi munkájára megannyi magasztaló kijelentés vonatkozik mind a mai napig, s az idő haladtával a legenda egyre inkább a valós értékelések elébe helyeződik. A romániai magyar színjátszás nagy tanítómesterének pozícióját nehéz kijelölni, hiszen példaként emlegették, mintává avatták – de hogyan lehessen példa és minta, amikor nincsen kézbe vehető és olvasható példatára a munkásságának? Sokszor beígért emlékiratait sohasem rendezte sajtó alá. "Az előadás soha sincs kész" – mondta Tompa mester.
U.Z.I. Népújság (Marosvásárhely)

Az identitáshoz a legjobb hely Nagyvárad - Nemzetközi konferencia zajlik
Az identitáshoz kapcsolódó témákról beszél közel száz előadó azon a nemzetközi konferencián, amely tegnap kezdődött Nagyváradon, a Ramada Szállodában, az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezésű kutatóprogram keretében. A közel másfél éves projekt 2009-ben kezdődött, és a Partiumi Keresztény Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem együttműködése révén valósul meg a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében.
A megnyitón Balogh Brigitta projektmenedzser üdvözölte a jelenlévőket, örömét fejezve ki, hogy épp Nagyváradon köszöntheti a résztvevőket. Emellett köszönetet mondott az intézményeknek és a helyi önkormányzatoknak a támogatásért. Kifejtette, hogy ha európai, nemzeti és regionális identitásról van szó, akkor a résztvevők most a legjobb helyen vannak, megemlítve Várad történelméből, hogy több államhoz is tartozott, és hogy több nemzetiségű ember él itt együtt. Bernáth Krisztina projektasszisztens röviden ismertette a megközelítőleg háromszázezer eurós összértékű kutatási programot, melyben az egyetemek szociológus és filozófus kutatócsoportjai keresték a válaszokat az identitás és a multikulturalitás kérdéseire. Ezután Tolnay István előadótanácsos köszöntött a PKE vezetőtanácsának, illetve elnökének, Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének nevében a résztvevőket, Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem prorektora Cornel Antal rektor üzenetét közvetítette, Bujalos István pedig a Debreceni Egyetem részéről szólt, és mint a programban közreműködő csapattag, a találkozókhoz fűződő kellemes tapasztalatairól beszélt. Végül Biró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntötte a konferencia résztvevőit angolul, románul és magyarul is (a többi felszólalónak vagy tolmácsolták a köszöntését, vagy csak angolul szólalt fel az illető), kiemelve a helyi önkormányzatok (Debrecen és Nagyvárad) együttműködését, illetve a regionális identitás fontosságát az európai közegben.
Plenáris ülések és párhuzamos szekcióülések zajlottak tegnap, s zajlanak ma is angol nyelven. Előbbire meghívott előadóik vannak, a szekciótémákra viszont a jelentkezők közül válogatták ki a világ számos pontjáról – Finnországtól Kazahsztánig, Kínától Lengyelországig – érkező előadókat, tudtuk meg Balogh Brigittától. A legtöbben persze romániai és magyarországi előadók lesznek. Szociológusok, filozófusok, antropológusok, kommunikációs szakemberek szólalnak fel, tehát valóban interdiszciplinárissá vált a projekt.
Freund Emese. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Burus Siklódi Botond az RMPSZ új elnöke
Megválasztotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szombati, szovátai országos küldöttgyűlésén a szervezet új vezetőségét. A küldöttek elfogadták az elnökség javaslatát, és Burus Siklódi Botondot választották négy évre az RMPSZ elnöki tisztségébe.
Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául Különböző tevékenységi beszámolók bemutatása, alapszabályzat-módosítás, a szervezet 2015-ig megtervezett programjának elfogadása és tisztújítás szerepelt az RMPSZ szombati, Szovátán megtartott országos küldöttgyűlésének programján. Lászlófy Pál leköszönő elnök tájékoztatása szerint a küldöttek megválasztották a szervezet élére az elnökség által javasolt Burus Siklódi Botondot, a szövetség eddigi főtitkárát, a csíkszeredai Apáczai Csere János Oktatási Központ vezetőjét. A tisztújítás során továbbá Kiss Imre sepsiszentgyörgyi iskolaigazgatót választották székelyföldi alelnöknek, Virág Erzsébet tanárt közép-erdélyi alelnöknek és Halász Ferenc tanárt partiumi alelnöknek. Az alapszabályzat-módosítás értelmében az új elnökség négy éves mandátumra kapott megbízatást – közölte Lászlófy Pál, akit az RMPSZ küldöttei az örökös tiszteletbeli elnök címmel tüntettek ki. Lászlófy ismertette, az elnöki mandátum átadása elhúzódik az év végére Csíkszeredába tervezett húszéves évfordulós ünnepségekig. A szervezet következő évekre kialakított programja Lászlófy ismertetése szerint három nagy fejezetben a romániai oktatási folyamat demokratizálódásáért, a pedagógusokért és diákokért, valamint a szövetség fejlesztéséért fogalmaz meg célokat, különös hangsúlyt fektetve a tehetséggondozásra. Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául, úgy kíván dolgozni, hogy az RMPSZ tevékenységét ezen tulajdonságok jellemezzék.
R. Kiss Edit. Székelyhon.ro

Jubileumra Jubileum
Nagyvárad – Két Csehov egyfelvonásossal és egy színházzenei koncerttel ünnepelte a Színház Világnapját a nagyváradi Szigligeti Társulat. A premier szombaton este volt a Bábszínházban.
Az előítéletek negatív hírük ellenére mégiscsak jók valamire. Én a szombaton bemutatott egyfelvonásosokat előzőleg nem ismertem, de azzal az előítélettel ültem be a váradi Bábszínház nézőterére, hogy Csehovban lehet bízni. És nem csalatkoztam: sem az előítéletemben, sem Csehovban. De a színészekben sem, akik kiaknázták a két remek bohózatban rejlő előadói lehetőségeket. Nekem az elsőként elővezetett Medve című gyöngyszem jobban tetszett, mint a poénokat gyakran ismételgető Jubileum, de ez utóbbi egyfelvonásos komikuma is utat talált a váradi közönséghez. Ifjú Kovács Levente az önelégült bankár, Hajdú Géza a sete-suta, de vérbeli orosz hivatalnok szerepében parádézott, Molnár Júliának már a megjelenése is nevetésre késztette a közönséget, és Mezei Gabriella is nagyon jó érezte magát a bankárfeleség kacagtató szerepében. Jó lenne, ha Mezei Gabriella következő váradi fellépésekor a plakátokon már nem szerepelne a neve mellett az m.v. rövidítés. A Medvében Kiss Csaba vitte a prímet, lehengerlő energiával játszotta a vehemens, bárdolatlan, nőgyűlölő Szmirnov földesúr szerepét, aki minden ellenkező értelmű megnyilatkozása ellenére mégis Popova (Firtos Edit) bájainak rabjává válik.
Szeplők
A jól sikerült előadások élvezetét néhány apróság zavarta csupán: a gyerekközönségre méretezett székek, és a teremben lévő meglehetősen nagy meleg képezték az objektív negatív körülményeket. Figyelmetlenség volt viszont az oka annak, hogy a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó felhívás elhangzása, az előadás megkezdése után alig néhány perccel többször is megszólalt itt-ott egy-egy mobil, ami a bábszínház kis nézőtérén még az egyébkéntinél is zavaróbban hatott. Szerencse, hogy a színészek nem zökkentek ki (legálábbis láthatóan nem) a szerepükből.
Jubileumok
A szombati előadás után a játszó színészek mellett mások is vastapsban és ünneplésben részesültek. Dimény Levente társulatvezető a színpadra felmenve jelentette be azt, hogy századik nagyváradi fellépését ünnepli Pál Hunor színész, ötven éve van a pályán a két Csehov egyfelvonásost is rendező Kovács Levente, míg fia, ifj. Kovács Levente húsz éve tagja a nagyváradi társulatnak. Mindhárom jubiláló művész virágcsokrot és ajándékot kapott.
Színház után koncert
És ezzel még nem ért véget a színházi ünnep, hiszen az előadásra jegyet váltók átmehettek a Bihoreana vendéglőbe, ahol A színház zenéje elnevezésű független művészeti társaság adott koncertet. A műsorban Cári Tibor zeneszerző szerzeményei hangzottak el. A Cári Tibor – billentyűk, Boldizsár Szabolcs – fuvola, Radu Guti – harsona, Veress Albert – dobok felállású zenekar a különböző színházi előadásokra komponált Cári dalokból, szerzeményekből nyújtott ízelitőt. A dalokat Roxana Guti, Tóth Tünde, Balázs Attila és Pál Hunor énekeltek. A produkción helyenként érződött a begyakorolatlanság, de feledtette ezt a dalok hangulata, a muszikusok és az énekesek zenélőkedve, valamint a felszolgált finom falatok is.
Pap István
erdon.ro

Nyilas Misi bemutatkozott Kolozsváron
Március 26-án, szombaton a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület első ízben szervezte meg tehetségnapját, melyre az egyesület tehetséges ösztöndíjasai mellett hivatalos volt Sólyom László volt köztársasági elnök mint az esemény fővédnöke, továbbá jeles akadémikusok, egyházi emberek és az erdélyi tehetségápolás támogatói.
Az I. Tehetségnapnak a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium adott otthont, így elsőként az iskola igazgatónője, Popa Márta köszöntötte az egybegyűlteket, majd a szót Péntek János, a Nyilas Misi Egyesület alapító elnöke vette át, aki ismertette az egyesület egyre bővülő tevékenységét: rászoruló, de tehetséges gyerekeknek adnak ösztöndíjat, melyet lelkes romániai, magyarországi és külföldi támogatók ajánlanak fel a kis Nyilas Misiknek. 2010-től a magyar állam által felajánlott Ady Endre Ösztöndíj kiosztásáról is az egyesület gondoskodik, e két program legtehetségesebbjeit hívták meg a rendezvényre bemutatkozni.
Sólyom László köztársasági elnök kiemelte, hogy milyen öröm tehetséges gyerekekkel találkozni, és ennek tanúbizonyságát is adta azzal, hogy a délutáni kötetlen beszélgetésen is részt vett, ahol az érdeklődő tanárok, szülők, diákok kérdezhették őt és tehettek javaslatot a tehetségápolás helyzetével kapcsolatban. Mint ebből kiderült, a magyar és a román állam is biztosít lehetőséget tehetségpontok létrehozására egy-egy iskola keretén belül, ám ezt sajnos még kevesen használják ki. Jó példa a szervező középiskola, ahol komoly összegeket sikerült elnyerni tehetségműhelyek szervezésére.
A tanulók két részben lezajlott bemutatkozása bebizonyította, hogy a Nyilas Misi Egyesület munkája megtermi gyümölcsét: bármilyen tehetségük is legyen, az nem kallódik el, hiszen van egy egyesület, ahol számon tartják őket, van egy támogatójuk, akinek levélben be kell számolniuk tehetségük kamatoztatásáról, és most már van egy fórum, ahol meg is mutathatják, mit tudnak. Végignézve a 13-19 éves tehetségeket, én is komolyan magamba néztem: miben vagyok én tehetséges? Ugyanis a Nyilas Misi támogatottjai nagyon változatos területeken ügyeskedtek: több mérnöki-programozói tehetséggel megáldott gyerek is fellépett, akik közül a legfiatalabb saját robotjainak tervét mutatta be, és hetedikesen már egy Microsoft által szervezett versenyen is részt vett saját fejlesztésű szoftvereivel. Aztán voltak táncosok, akik a néptáncot éppolyan hitelesen ropták mint a sporttáncot, voltak irodalmi érdeklődésűek, akik saját műveket olvastak fel, esetleg nagy költők verseit tolmácsolták gyönyörűen. De fellépett fafaragó, majd festő, aki végzős középiskolás létére a portréfestésből már jövedelemre is tud szert tenni. A hangulatot emelték a hangszeren játszók, hegedű- és furulyaszót is hallhattunk a nap folyamán, de népdalt is több alkalommal. Megható volt hallani annak a most már tanárnőnek a beszámolóját, aki hét évig volt Nyilas Misi ösztöndíjas, és enélkül nem tudta volna sem a középiskolát, sem az egyetemet anyagilag fedezni.
Ezen a néhány órás programon való részvétel bizakodással és büszkeséggel tölthetett el minden magyar embert: nem vagyunk senkinél alsóbbrendűek, vannak tehetségeink és szervezetink is, akik felkarolják őket. Reméljük, a Nyilas Misi Egyesület példája ragadós lesz, és egyre többen vállalják fel a tehetséggondozást, esetleg válnak egy-egy tehetséges gyerek támogatójává az egyesületen keresztül. Köllő Zsófia. Erdély.ma

Adócsökkentést akar az RMDSZ
Pénteken Kolozsváron ülésezik az RMDSZ gazdasági tanácsa, a szakemberekből, vállalkozókból és néhány politikusból álló testület feladata kidolgozni a szövetség gazdaságélénkítő javaslatait – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnap Sepsiszentgyörgyön.
Az már bizonyos, áprilisban kezdeményezik a munkáltatók adóhozzájárulásának 1,5–3 százalék közötti csökkentését, így szeretnék elérni, hogy a vállalkozók a náluk maradó több pénzt munkahelyek teremtésére fordítsák. Kelemen szerint a lassú, de biztos gazdasági növekedés megteremti az adócsökkentés anyagi fedezetét, nem kell majd a költségvetési hiány emelkedésétől tartani. Az RMDSZ más gazdaságserkentő javaslatokat is kidolgoz, az ellenzék által törvénybe foglalt áfacsökkentéssel azonban nem értenek egyet, ez 2011-ben nem lehetséges, nagyon megterhelné a költségvetést. Az elnök hangsúlyozta, mozgósítják képviselőiket, hogy az élelmiszerek ötszázalékos áfáját tartalmazó jogszabály ne menjen át a képviselőházon. Kelemen elmondta, hogy április 10-én kezdik a nemzeti konzultációt, az RMDSZ 250 000–300 000 erdélyi magyart szándékozik megkérdezni a szövetséggel szembeni elvárásairól, arról, mit tartanak a legfontosabbnak rövid, közép- és hosszú távon. A három hónapos felmérés alapján alakítják majd ki a szövetség programját – ígérte.
Tőkés Lászlóval és az EMNT vezetőségével még nem ültek tárgyalóasztalhoz, de több ízben beszéltek telefonon – válaszolta a Háromszék kérdésére az RMDSZ elnöke.
"Legutóbb ma reggel beszéltem Tőkés Lászlóval, meghívtam, vegyen részt és mondjon rövid beszédet szombaton Kolozsváron a felújított Mátyás-szobor avatóünnepségén. Ez gesztus volt részünkről, hiszen a román és a magyar kormány közös akciójáról van szó, nyíltan és jó szívvel hívtuk, és örvendünk, hogy elfogadta" – mondta el Kelemen Hunor, aki elismételte korábban már megfogalmazott álláspontját: a párbeszédre szükség van, folytatni kell az utat, amelyen elindultak. Elmondta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot várhatóan áprilisban hívják össze, és akkor beszélnek majd az EMNT-vel az együttműködésről.
Farkas Réka, Háromszék. Erdély.ma

Nyolcvan évesen visszakapni…: a „Honvéd, mindhalálig" a győztes
Elkészült a Nyolcvan évesen visszakapni a magyar állampolgárságot című pályázatunk kiértékelése. A január végén kiírásra került pályázat szép sikernek örvendett, 16 pályamunkát kaptunk, amelyek mindenikét le is közöltük. Egyes írások határozott olvasói sikernek örvendtek, míg mások igazi dokumentum értékkel bírnak.
Szerkesztőségünk a döntés során több szempontot is figyelembe vett, amelyek közül a legfontosabb a kiírásban is szereplő egyes szám első személyben való fogalmazás volt. Egy másik fontos szempont az írás hihetősége volt, vagyis hogy a szerző fantáziája ne lépjen túl a korabeli események valóságalapján. Előnyt jelentett, ha az írás akár történelmi dokumentum gyanánt is elfogadhatónak tűnt, a túlzott nemzetieskedést viszont lepontoztuk.
A fentiek fényében a következő írásokat találtuk a legjobbaknak:
1. Tóth István: Honvéd, mindhalálig
2. Szőcs Erzsébet: Remény
3. Fancsali Ernő: Székelynek születtél. Erdély.ma

MSZP-sajtódíj Markónak
„Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne, és kevésbé lenne szabad” – jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Földes György, az MSZP által alapított Szabad Sajtó Alapítvány elnöke azon a rendezvényen, amelyen átnyújtotta Markó Bélának az alapítvány Szabad Sajtó Díját.
A kitüntetést 1994 óta minden évben azoknak a közéleti személyiségeknek adják, akik munkásságuk révén jelentősen hozzájárultak a vélemény- és sajtószabadság fenntartásához, kiteljesítéséhez. Az RMDSZ volt elnöke mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője, Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Porcsin Zsolt debreceni újságíró, a Basahalom boulevard blog szerzője és Hazafi Zsolt, az ATV reggeli műsorának szerkesztője is Szabad Sajtó Díjban részesült.
Az alapítvány elnöke és Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus is egyaránt úgy értékelte, Markó Bélát nemcsak politikai tevékenysége, hanem évtizedes szerkesztői, irodalmi és közírói munkássága is külön érdemessé teszi a díjra.
„Nem elég deklarálni a vélemény- és sajtószabadságot, biztosítani is kell a véleménynyilvánítás eszközeit, hogy az valóban eljuthasson mindenkihez: e tekintetben sokat léptünk előre Erdélyben, de még nem eleget” – jelentette ki Markó Béla. Hozzátette: a sajtószabadság nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, hiszen a demokrácia alaptétele, hogy mindenki egyenlő módon megnyilvánulhat szabadon, vagy senki sem.
Krónika (Kolozsvár)

Védeni kell a kivívott sajtószabadságot
Formabontó díjátadás
Szombaton a marosvásárhelyi Bernády Házban rendhagyó sajtódíjátadásra került sor. A magyarországi Szabad Sajtó Alapítvány kitüntetését vehette át Markó Béla.
Földes György, az alapítvány elnöke két szempontból is rendhagyónak nevezte az idei díjátadást. A magyarországi médiatörvény generálta mostani helyzet késztette arra a szabad sajtó díj kurátorait, hogy három újságíró mellett két politikust is díjazzanak. Ezzel az önmaguk által felállított szabályt szegték meg, ugyanis a politikamentesség megőrzése érdekében eddig csak újságírókat, szerkesztőségeket díjaztak. Ez a két politikus pedig: Martin Schulz, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke, aki több alkalommal is kiállt a magyar médiatörvény vitája kapcsán a sajtószabadság érdekében, és Markó Béla, akinek több mint két évtizedes munkássága nélkül szegényebb lenne a magyar demokratikus nyilvánosság Erdélyben és Romániában. A kitüntetést minden évben március 15-én a budapesti Pilvax kávéházban adják át, de mivel Markó Béla nem lehetett jelen az ünnepségen, ezért a kitüntetés átadására Marosvásárhelyen került sor.
– Az elmúlt években kaptam díjat közéleti politikai munkásságomért – nyilatkozta Markó Béla. – Azok is nagyon megtisztelők voltak, de mivel az eredeti hivatásom mégiscsak az irodalom, beleértve a publicisztikát is, ezért a sajtószabadság díj számomra fontos jelzés. Mivel úgy gondolom, hogy a mi közös értékrendünkben első helyen mindenképpen a véleményszabadság, a sajtószabadság gondolata kell hogy legyen. Véleményszabadság, sajtószabadság nélkül nincs demokrácia. Mi ezt Erdélyben nagyon jól tudjuk. Az elmúlt húsz évben nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a véleménymondásra ne csak deklaratív módon legyen meg a lehetőség, hanem működjenek az intézményei is.
Arra a kérdésre, hogy veszélyben van-e a sajtószabadság, lapunknak azt válaszolta a politikus író:
– Óvatlanság az lenne azt hinni, hogy valamely demokratikus értéket egyszer és mindenkorra véglegesen ki lehet vívni. Sem a sajtószabadság, sem más demokratikus jog nem vívható ki véglegesen. Csak akkor nincsen veszélyben, ha mi vigyázunk rá. Ezt mi Romániában nagyon jól látjuk. Az utóbbi időben hajlamosak voltak nagyon sokan azt hinni, hogy például a román–magyar viszonyban minden rendben van, semmi vissza nem fordítható, és akkor egyik pillanatról a másikra láthatjuk, ha nem figyelünk oda, bizony visszafordíthatók a dolgok.
– A magyar médiatörvényről mi a véleménye?
– Egyet kell értenünk az európai uniós vélekedésekkel, azzal, hogy az EU-ban ennek kialakult egy kritikája, ennek nyomán módosították a médiatörvényt. A média ellenőrzésének a kérdése egész Európában probléma, mindenhol napirenden van, itt, Romániában is újból és újból fölmerül. Én korlátozásellenes vagyok. A korlátlan véleményszabadság még mindig kevesebb kárt okoz, mint hogyha kezdjük nyesegetni a sajtó, az újságírók szabadságát. Persze, az egyensúlyról, az egyéni jogok és véleménymondás közti egyensúlyról beszélni kell. De én a minél korlátlanabb véleménymondás mellett vagyok.
– A román parlament asztalára is kerül mindegyre egy-egy sajtótörvény-tervezet.
– Valóban, az elmúlt húsz évben újból és újból voltak próbálkozások, hogy valami módon körülhatárolják, korlátozzák, szabályozzák a sajtót. Bizonyos szabályzókra természetesen szükség van. De ezekre vannak a törvényes eszközök. A sajtó- és véleményszabadság szempontjából én egyet tartok fontosnak: azt, hogy vélemény és ellenvélemény egyként helyet kaphasson a sajtóban. Megszólalhasson az is, aki bírál, és az is, akit bírálnak. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban újabb törvénnyel kellene rendbe tenni Romániában a sajtót.
(karácsonyi) Népújság (Marosvásárhely)

Tisztújítás a Pedagógusszövetségnél
"Szolgálatról van szó, nem pénzről és hatalomról..."
A Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szombaton Szovátafürdőn tartotta éves közgyűlését. Rendkívüli jellegét az adta, hogy tisztújításra is sor került: az elnöki tisztséget húsz éven át betöltő Lászlófy Pál-István visszavonult, helyette a küldöttgyűlés Burus-Siklódi Botond főtitkárt választotta meg e funkcióra. "Törés nélkül folytatni az elkezdett munkát, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát" – határozta meg a tisztséggel járó fő feladatokat az új elnök.
Az RMPSZ közgyűlésén a szokásos tevékenységi beszámolók (elnöki, pénzügyi, oktatási központok igazgatóinak, az Ábel kiadó) elhangzása után került sor az alapszabályzat módosítására, ugyanakkor elfogadták a következő 5 évre vonatkozó programot is. A szakmai szervezetet 20 éve vezető Lászlófy Pál-István lapunknak elmondta, nagy erkölcsi felelősséggel járó munka hárul az elnökre, és két évtized után, elérve a 72 éves életkort, úgy érezte, ideje átadnia helyét annak, aki ezt a munkát tovább tudja vinni kellő alázattal, becsülettel. Az elmúlt években sikerült megtartani a jó kapcsolatot minden magyarországi párttal, sikerült megtartani az egyensúlyt a szövetségben. "Húsz év alatt minden magyar párttal jó kapcsolatot tartottunk, hiszen a működésünket az anyaország támogatja, enélkül nem tudtuk volna a fejlesztéseinket megvalósítani" – mondta a leköszönt elnök. Aki úgy vélte, az új tanügyi törvény alkalmazásával annyi feladat fog a szövetségre hárulni, akarva-akaratlan, hogy ha ennek megfelel szakmai szinten, nagyon jó lesz. "Eddig soha nem történt meg, hogy a romániai szakminisztérium mint szakmai szövetséget konzultációra hívjon minket, illetve felkérjen, hogy szaktestületekben tevékenykedjünk az alkalmazási normák, módszertanok kidolgozása érdekében. Ami nemcsak azért fontos, hogy nemzetiségi szempontból megvédjük érdekeinket, hanem azért is, hogy az általános tanügyi kérdésekhez is hozzá tudjunk szólni. Ez nagy kihívás. A törvény további sorsával kapcsolatosan nincsenek nagy reményeim, az ellenzék át akarja venni a hatalmat, és fenyegetőzik, hogy ha ez megtörténik, a tanügyi törvénynek vége" – tette hozzá. A tisztújítást megelőzően a közgyűlés módosította az alapszabályzatot, amely tartalmilag nem sokat módosult, de formájában egységesebbé vált. Négyévente kötelezővé tették a tisztújítást, a küldöttek megválasztása demokratikusabb úton történik, a tehetséggondozás az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap az ötéves programban. "Céljaink nem változnak, a minőségi oktatás, az érdekvédelem továbbra is megmarad" – mondta Lászlófy Pál-István. A tisztújítást megelőző időszakban pályázati támogatásnak köszönhetően sikerült megszervezni az elnökjelöltnek és az alelnökjelölteknek a bemutatkozását Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, szakmai előadások keretében. Két hét alatt mintegy ötszáz pedagógus részvételével komoly szakmai fórumot tartottak, hogy a szervezet kiválaszthassa és megválaszthassa azt a személyt, aki az elkövetkezőkben betölti az elnöki illetve a három alelnöki tisztséget. A volt elnök hangsúlyozta, szolgálatról van szó, nem hatalmi pozícióról, ezért nem jár sok pénz, de annál nagyobb felelősség. A küldöttgyűlés jelen levő 70 tagja Burus- Siklódi Botondot választotta meg elnöknek, Halász Ferenc történelemtanárt, Virág Erzsébet magyartanárt, és Kiss Imre matematikatanárt alelnöknek, a visszavonult, bizalmat megköszönő, megható búcsúbeszédet mondó Lászlófy Pál-Istvánt pedig örökös tiszteletbeli elnöknek. A közgyűlést megtisztelte jelenlétével dr. Szantner Viktor, a magyar oktatási államtitkárság kabinetfőnöke, Király András, a román oktatási minisztérium államtitkára, Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. Az RMPSZ új vezetője, Burus-Siklódi Botond hangsúlyozta, a megkezdett munkát törés nélkül szeretné továbbvinni, az előző elnökség által magasra emelt mércét tartani, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát, megfelelni a kihívásoknak, elvárásoknak.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Kedvezményes hitel kisvállalkozóknak
Újraindítja kisvállalkozóknak szóló kedvezményes hitelfolyósítási programját a Bethlen Gábor Alapítvány. Az új kezdeményezést egy pénteki, Szatmárnémetiben tartott találkozó keretében mutatta be Mátis Jenő, a Bethlen Gábor Pénzügyi Befektető Részvénytársaság igazgatója, aki a Mikó Imre Terv névre keresztelt gazdaságfejlesztési programról is beszélt. Mátis a helyi demokrácia-központban tartott hitelprogram-indító tájékoztató keretében emlékeztetett: a Bethlen Gábor Alapítvány 2000 óta foglalkozik hitelezéssel, hatéves tevékenységük során körülbelül 700 kölcsönt helyeztek ki, amelyek révén 2 ezer munkahely jött létre.
romániai törvénykezés azonban megváltozott, az új jogszabályok pedig nem engedélyezték alapítványok számára a hitelezési tevékenységet, ezért 2009-ben bejegyeztek egy részvénytársaságot. A mától igényelhető kölcsönök fedezetéül jelenleg egy félmillió eurós, ötven-hatvan hitel folyósításához elegendő alap áll rendelkezésükre, azonban, mint elhangzott, komoly lobbitevékenységet folytatnak magyarországi és EU-s pénzintézeteknél annak érdekében, hogy az összeget megháromszorozzák. „Egyre több szakértő véli úgy, hogy a gazdaságot illetően a krízis a normális állapot, nem pedig a korábban tapasztalt évi 8-9 százalékos gazdasági növekedés. Erre kell tehát berendezkednünk – részletezte Mátis Jenő. – Mivel Romániában, illetve Európa számos más országában a bruttó hazai termék 70 százalékát a kis- és közepes vállalkozások adták a válság előtt, elengedhetetlenül fontos ennek a – hibás gazdasági lépések révén is ellehetetlenített – szektornak a megsegítése.”
Hitel a demokrácia-központból
Az igazgató beszámolt arról, hogy csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, valamint László János, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke megállapodást írt alá arról, hogy nyolc demokrácia-központ vállalja fel a hitelezéssel kapcsolatos tájékoztató tevékenységet, illetve a kérelmezési doszsziék összeállításában való segítségnyújtást. A szatmárnémeti, a kolozsvári, a nagyváradi, a marosvásárhelyi, a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a temesvári és a székelyudvarhelyi irodákban mától egy-egy, erre a feladatra kijelölt személy várja a kölcsönök iránt érdeklődőket. Mátis Jenő úgy fogalmazott, hogy az általuk kínált hitel jelenleg a piacon a kisvállalkozások számára elérhető egyik legkedvezőbb lehetőség. Az eljárás viszonylag egyszerű, a négyoldalas formanyomtatvány kitöltése mellett be kell mutatni egy üzleti tervet, valamint egy ingatlanra kötött, a kölcsön összegét százötven százalékban garantáló jelzálogot. Elmondta: nyugodtak lehetnek az ügyfelek a tekintetben, hogy nem kell majd nem várt kezelési költségekkel számolniuk.
Mindössze két illetékkel dolgoznak majd, egy egyszeri kétszázalékossal, valamint egy maradvány számlakezelési költséggel. A kölcsön bejegyzett egyéni, családi, mikro- és kisvállalkozások számára elérhető. Négy termékük van jelenleg: hosszú távú mikrohitel (maximális összeg 40 ezer lej, hároméves futamidő), rövid távú mikrohitel (maximális összeg 20 ezer lej, egyéves futamidő), mikrohitel önrésztámogatásra (maximális összeg 30 ezer lej, futamidő egy év vagy a pályázat gyakorlatba ültetésének határideje), valamint harminc év alattiak számára elérhető start up mikrohitel (maximális összeg 40 ezer lej, hároméves futamidő). Az igazgató szerint egy hét alatt elbírálják a kérelmeket, ellentétben a bankokkal, ahol általában legalább egy hónapot vesz igénybe a döntéshozatal.
Készül a Mikó-terv
Mátis Jenő a készülő Mikó Imre Tervről is beszélt a körülbelül negyvenfős szatmárnémeti hallgatóságnak. Elmondta: ez egy Erdélyre és a Partiumra vonatkozó, a magyarországi Új Széchenyi Terv mintájára készülő gazdaságfejlesztési akcióterv, amelyben megjelölik az úgynevezett kitörési pontokat is, amelyek alapul szolgálhatnak a gazdasági élet fellendítéséhez. Megtudtuk, ennek ötlete Tőkés Lászlótól, az Európai Parlament alelnökétől, az EMNT elnökétől származik, aki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel folytatott tárgyalásai során vetette fel az Új Széchenyi Terv határon túlra való kiterjesztésének javaslatát. A gazdasági program kidolgozásába a tervek szerint számos magyarországi és romániai szakértőt vonnak be. A munka már elkezdődött, az idei bálványosi szabadegyetem nyitónapjáig pedig elkészül egy vitairat, amelynek mentén folytatni lehet majd a konkrét tervezést. Az elképzelések szerint év végére a dokumentum elnyeri végleges formáját.
Mátis szerint a Mikó Imre Terv nem csak az Új Széchenyi Terv kiterjesztett változata lesz, mivel alkalmazni kell ezt a romániai viszonyokra. A benne szereplő problémák is némiképp eltérnek majd, mivel Magyarországon az Új Széchenyi Tervbe a „jó dolgokat” foglalták bele, míg a „rossz dolgokat”, azaz a gazdaság komoly gondokkal küzdő ágazatainak problémáit a Széll Kálmán Terv hivatott kezelni. A Mikó Imre Tervbe például feltétlenül bele kell kerülnie az agráriumot, illetve az erdőgazdálkodást érintő kérdéseknek, melyekkel az Új Széchenyi Terv nem foglalkozik – szögezte le Mátis Jenő.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Bihar megyei oktatás: RMDSZ-bírálat az EMNT-nek
Nem lehet a népességi adatok alapján a magyar nyelvű oktatás helyzetéről következtetéseket levonni – ez volt a végkicsengése annak a sajtótájékoztatónak, amelynek keretében a szövetség Bihar megyei képviselői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által korábban bemutatott, a Bihar megyei anyanyelvű oktatásról szóló tanulmányt kívánták kommentálni.
Mi is beszámoltunk róla, hogy az érmihályfalvi demokrácia-központ irodavezetője, dr. Szilágyi Ferenc tanulmányában igen rossznak nevezte a magyarul történő középiskolai oktatás többséghez viszonyított arányát, főképp a legutóbbi, 2002-es népszámlálás adatainak fényében: arányosan ugyanis szerinte mintegy feleannyi magyar 9. osztály indul, mint kellene.
Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő több szempontból is bírálta a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) adjunktusa által közzétett tanulmányt, ám elsősorban azt emelte ki, hogy a 9. osztályok szükséges számának megállapításánál csakis az adott évben nyolcadikot végző diákok számát, és semmiképp sem az össznépességi adatokat lehet figyelembe venni. A tanulmány ráadásul nem a legmegbízhatóbb adatokra, a friss beiskolázási tervre épít, hanem a felvételi tájékoztatóra, amelynek adatai változhatnak – mutatott rá. „Ha megkérdeztek volna, szívesen elmondom, mi a valós helyzet” – méltatlankodott Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Mint kifejtette, a tanfelügyelőségnek mindig a lakossági igényeknek kell megfelelnie, így a beiskolázási tervben szereplő számok évről évre változnak aszerint, hogy éppen hány diákot várnak. Idén például magyar és román kilencedikből is több indul, mint tavaly, de a kisebb osztályok létszáma alapján jövőre ez a szám újra csökkenni fog. A mérvadó adat Kéry Hajnal szerint tehát az, hogy idén júniusban 1197 diák fejezi majd be magyar nyelven általános iskolai tanulmányait, ehhez mérten kellett összeállítani az őszi beiskolázási tervet, amely szerint szeptemberben héttel több magyar kilencedik indul, mint tavaly, így összesen a 41 osztályban a végzősök számánál valamivel több, 1230 diáknak jut hely.
Kéry Hajnal hozzátette: a felmért igények alapján induló osztályok közül is szinte mindig lemorzsolódik néhány, mert sok diák sajnos nem folytatja a tanulmányait nyolcadik osztály után, vagy elköltözik. Tavaly például a 37 tervezett 9. osztályból csak 34 indulhatott valójában, háromhoz nem gyűlt össze elég gyerek, de két román osztály elindítási terve is meghiúsult. A 133 első osztályból 78 magyar, a 313 ötödikből pedig 77 – ez az osztályok összlétszámának 23,4, illetve 24,6 százalékát teszi ki. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke az elmondottakhoz hozzáfűzte: a megye magyarságának korfája sajnos más képet mutat, mint a többségé: sokkal kevesebb a fiatal, már csak ezért sem lehetnek relevánsak az össznépességre vonatkozó népszámlálási adatok akkor, ha az oktatásról akarunk képet festeni. Szilágyi Ferencet lapzártáig nem sikerült elérnünk.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Szászfalvi az egyházpolitikáról tárgyalt Bukarestben
Az egyház-politikai tapasztalatok kölcsönös átadásáról, a romániai magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatról, a magyarországi román ortodox egyház helyzetéről, valamint a csángómagyarok anyanyelvű pasztorációjának kérdéseiről tárgyalt az elmúlt napokban Bukarestben Szászfalvi László, az egyházi, a nemzetiségi és a civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár.
Szászfalvi László az MTI érdeklődésére pénteken kifejtette, hogy látogatásának kettős célja volt. Az egyik: folytatni kívánta a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által megkezdett párbeszédet Daniel ortodox pátriárkával, felvette a kapcsolatot az egyházi ügyekben illetékes román kollégájával, Adrian Lemenivel. Ez utóbbival véleményt cserélt az állam és az egyház kapcsolatrendszeréről, s mivel most folyik Magyarországon az új egyházi törvény előkészítése, a magyar államtitkár tapasztalatokat is kívánt szerezni ebben a témában. A látogatás másik célja a magyar történelmi egyházak szerepének az erősítése volt a romániai társadalom életében, a magyar nemzeti közösség megőrzésében, mondta Szászfalvi László.
Az államtitkár a találkozókon nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatot felgyorsítsák Romániában. Biztosította ugyanakkor Daniel pátriárkát arról, hogy az előkészítés alatt lévő magyarországi új egyházi törvény – amelyet remélhetőleg még ebben az évben elfogadnak – a történelmi kategóriába fogja sorolni a magyarországi román ortodox egyházat. Az államtitkár Francisco-Javier Lozano apostoli nunciussal és Ioan Robu római katolikus érsekkel folytatott tárgyaláson áttekintette a kisebbségben élő magyar egyházak problémáit, ezen belül a csángómagyarok anyanyelvi pasztorációjának a kérdését is.
Az államtitkár a Boc-kormány magyar tisztségviselőivel főleg az egyházak kulturális, szociális és egészségügyi tevékenységéről folytatott eszmecserét. Szászfalvi utalt a magyar kormány által idén elindítandó egyházi, egyház-politikai programokra, amelyek a legkülönbözőbb területeken próbálják segíteni a romániai magyar történelmi egyházak munkáját. Ezek közé sorolta az oktatási, a nevelési, valamint az ifjúsággal foglalkozó programoknak, illetve egy egyházi szórványprogramnak a támogatását, akárcsak az egyházak szociális és karitatív munkáját szolgáló támogatást. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel az egyházi műemlékek, illetve az egyházi örökség megvédésének, felújításának közös programjáról beszélt az államtitkár. Mint elmondta, e témában a két kormány hamarosan egyeztetni fog. Krónika (Kolozsvár)

Matonyi: töretlenül támogatjuk a Sapientiát
Néhány perccel ezelőtt ért véget a Martonyi János magyar külügyminiszter és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közti találkozó, amelyen többek között Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dávid Lászó rektor, Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti kar dékánja, illetve Szilágyi Pál volt rektor vett részt.
A találkozót követően Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke elmondta: tájékoztatta a magas rangú anyaországi vendéget arról, hogy az elmúlt 10 évben milyen fejlesztéseket eszközöltek az egyetemen. – A miniszter úr biztosított arról, hogy Magyarország töretlenül támogatja a Sapientiát, mert szerinte is fontos, hogy egy ilyen jelentős egyetemen magyar nyelven tanulhat az ifjúság.
Ugyanakkor Dávid László rektor tolmácsolta a miniszter által mondottakat: Martonyi szerint a Sapientia a Kárpát-medence egyik meghatározó felsőfokú oktatási intézménye. Szabadság (Kolozsvár)

EMI – küldöttgyűlés Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgy – Március 26-án tartotta Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) éves tisztújító küldöttgyűlését, a Mikes Kelemen Gimnázium dísztermében.
Tizenkét településről közel negyven küldött vett részt a minden évben megrendezésre kerülő összejövetelen, hogy megvitathassák a szervezeti kérdéseket, valamit döntsenek az elnökség összetételéről. A gyűlésen részt vevő fiatalok megerősítették tisztségében a jelenlegi vezetőséget, így a szervezet élén Soós Sándor elnök maradt, míg alelnöknek ismételten Lovassy Cseh Tamást válaszották, titkárnak pedig Szakács Júliát. Ezt követően került sor, a küldöttek javaslatait alapul véve, a Működési Szabályzat módosítására, mely biztosítja a továbbiakban is a szervezet munkájának gördülékenységét.
A helyi elnökök beszámolói bizonyították az EMI egész évben kifejtett sokszínű tevékenységét, melyben megtalálhatóak úgy a történelmi előadások, vetélkedők és ismeretterjesztő foglalkozások, mint a nyelvi és kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és egyéb figyelemfelkeltő akciók. Az említett hétvégén volt lehetősége bemutatkozni az EMI két újonnan alakult szervezetének is: a nagybányai és kovásznai csoportosulásoknak.
Az EMI küldöttgyűlése megerősítette szavazatával a szervezet Szórványért szakcsoportját, de két újabbat is elfogadott: a Népesedési illetve a Nemzetpolitikai szakcsoportokat. Előbbinek kiemelt feladatokat szánnak a 2011 őszén kezdődő népszámlálás során, valamint a gyermekvállalás fontosságának tudatosításában, mely érdekében az Erdélyi Magyar Ifjak már társszervezőként részt vett „A harmadik királyfi vagy királylány” című pályázatban, melyről részleteket találhatnak a www.magyarifjak.org honlapon. A Nemzetpolitikai szakcsoport célja az erdélyi fiatalság, és elsősorban az EMI véleményének kifejtése közéleti és nemzetpolitikai kérdésekben, de fontosnak tartják egy „nemzetpolitikai minimum” kidolgozását is, melynek segítségével tematizálni kívánják sorskérdéseinket.
Természetesen nem maradhatott ki a megbeszéltek sorából az idén immár hetedik akalommal megrendezésre kerülő EMI-tábor sem, melynek helyszíne ismételten a Gyergyószentmiklós melletti 3-as kilométernél található Hétvirág Panzió lesz, 2011. augusztus 10-14. között. A VII. EMI-táborral kapcsolatos információkat awww.emitabor.hu/erdely honlapon találhatnak az érdeklődők.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége. erdon.ro

„Magyarok, de erdélyiek is”
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján.
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján. Az író-politikus Kié itt a tér és Az erdélyi macska című, a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent könyveit ezúttal Csíkszeredában, valamint Csíkszentmártonban mutatták be.
„A címszavak vagy úgy írnak Markó Béláról, mint költőről, vagy úgy, mint politikusról. Az előbbi értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik, beszél vagy ír, ahogyan akar. A politikus ezt nem teheti meg” – emelte ki a Markó Bélát méltató Székedi Ferenc újságíró.
A Kié itt a tér (Válogatott közéleti cikkek és előadások 1991–2009) című kötet a szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatja be, a könyvbe válogatott megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak.
„A mi húszesztendős küzdelmünk gyakorlatilag az identitásról szól, arról az igényünkről, hogy szabadon kifejezhessük identitásunkat, ezt az identitást azonban nagyon pontosan meg kell fogalmaznunk” – mondta az író, aki szerint ez a sajátos identitás annak a kettősségnek a tudatos felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben illeszkedni kívánunk a magyar nemzetbe, azt is tudjuk, hogy önállóaknak kell maradnunk, hiszen csak önállóan vagyunk képesek szembenézni az itthoni kihívásokkal.
Átvette Marosvásárhelyen a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla
Szombaton Marosvásárhelyen a Bernády Házban vette át a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
A díjat Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke adta át, hangsúlyozva, hogy „Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne és kevésbé lenne szabad”.
Markó Béla mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője is Szabad Sajtó-díjban részesült. Új Magyar Szó (Bukarest)