Az RMDSZ közleménye
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Operatív Tanácsa továbbra is úgy értékeli, hogy egy olyan sokszínű megyében, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 20%-ot, ott a megyei közigazgatás egyik pillérét jelentő prefektúrán (Kormánybiztosi Hivatalban) kell lennie magyar nemzetiségű, a közösséget képviselő szervezet által delegált vezető tisztségviselőnek.
Ezt a jogos igényt elégítette ki az év elején a kormányzat Sarkady Zsolt alprefektusi tisztségbe való kinevezésekor. Az elmúlt hónapok bizonyították a döntés helyességét, jogosságát. Sarkady Zsolt alprefektusként jól végezte munkáját, ezért különösen érthetetlen a felmentéséről szóló mostani határozat. Jelen pillanatban Bihar az egyetlen olyan 20% fölötti magyar lakossággal rendelkező megye, amelyben sem prefektusi, sem alprefektusi tisztséget nem tölt be magyar ember. Reméljük, a leváltással nem az elmúlt időszakban a kormányzati, szervezeti munkát, illetve döntéseket bíráló véleményünket „honorálták”. Továbbra is számítunk arra, hogy választott vezetőink mindent megtesznek a természetes állapotok visszaállításáért, s így újból legyen a Bihar megyei Prefektúrán főtisztviselő rangú magyar személy, prefektusi vagy alprefektusi beosztásban.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Operatív Tanácsa. erdon.ro

Borbély: véglegesítettük Románia árvízvédelmi stratégiáját
Komplex vízgazdálkodási és árvízvédelmi hatóság alakult a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium keretén belül.
2010 meteorológiai szempontból egy olyan év, amely rácáfolt az eddigi statisztikákra. Eddig ritkán tapasztalt mennyiségű csapadékkal kellett megküzdenie egész Európának. A szomszédos országokban május-júniusban voltak nagy esőzések. A Romániai Vízügyi Hatóság szakembereinek ilyen körülmények között sikerült akkor mederben tartaniuk a folyókat – fogalmazott be Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter július 15-i bukaresti sajtóértekezlete alkalmával hozzátéve: a felhőszakadások során lehullott nagy mennyiségű csapadék okozta a legnagyobb gondot Dorohoion is és a többi árvíz sújtotta területen is. Ilyen esetekben sajnos semmilyen stratégia nem segít, ilyenkor a lakosságnak el kell hagynia az adott területet
Amint átvettem ezt a minisztériumot, azonnal elkezdtem sürgetni, hogy mielőbb véglegesítsük a már egy éve készülő rövid, közép- és hosszú távú országos vízgazdálkodási és árvízvédelmi stratégiát. Egy év konzultáció után véglegesítettük a dokumentumot, véleményem szerint két-három héten belül a kormány is elfogadja Románia árvízvédelmi stratégiáját – hangsúlyozta Borbély László.
A Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium nem most kezdett el intézkedéseket hozni. A Környezetvédelmi Alapból a 2010-2012-es időszakra még az év elején 437 millió lejt különítettünk el hidrológiai infrastruktúrára. Ebből az összegből idén 130 millió lejt fogunk költeni. Ugyanakkor prioritizáltuk a befektetéseket: leállítottuk azokat, amelyek kivitelezési terve öt évre szólt. Azok a befektetések jelentenek prioritásokat, amelyek idén, vagy jövőben fejeződnek be – hangsúlyozta a miniszter.
A tegnapi kormányülésen a kormány jóváhagyta Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium keretén belül egy olyan komplex vízgazdálkodási és árvízvédelmi hatóság létrehozását, amely az összes vízüggyel kapcsolatos feladat koordinálásáért felel – jelentette be Borbély kiemelve: addig nem tudunk megfelelő hatékonysággal dolgozni, amíg nem tartozik egy intézmény hatáskörébe az összes vízüggyel kapcsolatos feladatkör. Jelenleg a minisztérium szakemberei egy olyan kormányhatározattervezeten dolgoznak, mely alapján a minisztérium átvenné a gátak menedzsmentjét a Talajjavítási Hatóságtól. Nem helyes, hogy a Vízügyi és a Talajjavítási Hatóság is feleljen a gátak menedzsmentjéért. Ez utóbbi jelenleg a Duna mentén 1.110 kilométer gát karbantartásáért felelős – mutatott rá a környezetvédelmi miniszter.
A 70-es 80-as évek politikája hibás politika volt, helyre kell állítanunk a hazai folyók ártereit – mondta Borbély László kiemelve: vissza kell adni a folyóknak, ami a folyóké volt. Bizonyos tanulmányok szerint vannak olyan a folyóktól elvett agrárterületek, amelyek gyengébb minőségűek. Szeptemberig elkészül egy lista, amely tartalmazza azokat a mezőgazdasági területeket, amelyek visszaadhatók a folyóknak.
Az árvíz megelőzési stratégia prioritásai közül Borbély az újraerdősítési programot, valamint a védősávok létrehozását, és a vízmosások, talajcsuszamlások megállítást szorgalmazó befektetéseket említette. Míg 2009-ben a Romsilva 28 millió lejt költött újraerdősítésre, addig idén a Romsilva költségvetéséből 44 millió lejt különítettünk el ugyanerre a célra. A Környezetvédelmi Alapból idén további 85 millió lejt fordítunk hansoló jellegű befektetésekre – emelte ki a környezetvédelmi és erdészeti miniszter. 2012-ig befejeződik az árvízveszélyeztette települések feltérképezése is – mondta Borbély László. erdon.ro

Fejlődő román-magyar egészségügyi együttműködés
Kölcsönös tapasztalatátadás, a sürgősségi segélyhívó rendszerek összekapcsolása és a szervátültetés – ezek lesznek a román és a magyar egészségügyi szakértők következő megbeszéléseinek témái, Ebben egyezet meg pénteken Budapesten Cseke Attila, Románia egészségügyi minisztere és Réthelyi Miklós, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője.
A két fél szükségesnek tartja a közeljövőben a szakértői csoportok rendszeres találkozásait a nemzetközi kapcsolatok élénkítésére és a rendszer hatékonyságának növelését célzó tapasztalatok átadására. A találkozók témái között prioritást élvez a kórházfinanszírozás alapjául szolgáló DRG-rendszer magyarországi tapasztalatainak átadása, a 112-es segélyhívó rendszerek összekapcsolásának technikai kidolgozása és a szervátültetésben való mielőbbi együttműködés.
„Sokat tanulhatunk egymástól, még a korábbi hibákból is, hiszen a két ország hasonló változásokon ment át és így hasonlóak a tapasztalataink is. Az együttműködés mindenképp a betegek érdekében történik, de, globálisan tekintve, a két ország egészségügyi ellátó rendszerének hatékonyságát is célozza” – nyilatkozta a miniszteri találkozó után Cseke Attila tárcavezető.
A romániai DRG-rendszer átalakítására a két fél a közeljövőben elkezdi a szakértőiegyüttműködést. Ennek keretében a Bukaresti Országos Közegészségügyi Menedzsment és Egészségügyi Továbbképző Iskola (Şcoala Naţională de Sănătate Publică, Management şi Perfecţionare în Domeniul Sanitar din România) szakértői egyeztetnek a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának képviselőivel. Magyarország az elsők között vezette be a homogén betegség-csoportokra alapozó (HBCS, román változatban DRG) rendszert, amellyel Románia is dolgozik, de szükséges az elszámolási értékek közelítése a hazai viszonyokhoz.
A 112-es segélyhívó rendszerek tekintetében, a magyar fél igényelte Románia tapasztalatának átadását az egységes rendszer bevezetésében. Ugyanakkor, a felek megegyeztek, hogy Romániának a Schengen-övezethez való csatlakozása után, a soros magyar EU-elnökség ideje alatt, a két ország igyekszik kialakítani a törvényes keretet, hogy az életmentő, segélynyújtó csapatok a határ mindkét oldalán beavatkozhassanak az emberi élet megmentéséért.
A szervátültetések tekintetében, a magyar fél nyitottságáról biztosította Cseke Attila minisztert azirányban, hogy a két ország együttműködjön a transzplantálható, de belföldön nem igényelt szervek kölcsönös átadásáról.
Cseke Attila egészségügyi miniszter az első, aki hivatalos látogatást tett a nemrég hivatalba lépett magyar kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumában. A tárcavezető látogatást tett a református egyház által működtetett Bethesda gyermekkórházban és találkozott a Romániából származó, Magyarországon dolgozó orvosokkal. Ugyanakkor, a román fél meghívta a magyar minisztert, illetve államtitkárait egy bukaresti látogatásra, amelynek keretében a tárcához tartozó szakterületek román felelőseivel találkozhatnak. erdon.ro

Átvilágítás és elszámoltatás
Húsz esztendővel a kommunista diktatúra bukásának kezdete után mind Romániában, mind Magyarországon erősödik a múlttal való szembenézés, valamint a kommunizmus visszahúzó örökségétől való szabadulás iránti természetes igény.
Erre vall az átvilágítási – ún. lusztrációs – törvénynek a román parlament általi elfogadása, ezzel párhuzamosan pedig az újan hivatalba lépett magyar nemzeti kormány által meghirdetett gazdasági-pénzügyi elszámoltatásfolyamatának a beindítása.
Az anyaországi és a határon túli átvilágítás és elszámoltatás találkozik egymással. Európai összefüggésben közösen kell felvennünk a harcot mindenfajta – akár romániai, akár magyarországi – korrupcióval, valamint közös örökségünkkel: a posztkommunizmussal.
Ennek értelmében a következő konkrét vonatkozásokban és ügyekben jártunk és járunk el, kezdeményezzük, szorgalmazzuk és sürgetjük a kivizsgálást, az átvilágítást és az elszámoltatást:
1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben évekkel ezelőtt elkezdődött és szerteágazó úton folytatódó titkosszolgálati átvilágítás folytatásaképpen ez alkalommal azokra a – volt – kollaboránsokra hívjuk fel a figyelmet, akik időközben Magyarországra vagy külföldre telepedtek át (lásd a mellékelt kimutatást). Az ideát szolgálatot végző lelkészek, különösképpen pedig a közvetlenül az erdélyi egyházi személyeknek és a magyar szellemi élet képviselőinek a megfigyelésére szakosított Bartha Tibor alias STELIAN esete arra figyelmeztet, hogy a hírhedt Szekuritáté volt informátorainak gyakori áttelepedése valóságos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az anyaország számára. Ugyanide tartozik Szatmári Tibor és felesége, „Mucuska” esete, akik magyarországi szolgálatra szegődött RMDSZ-funkcionáriusokként estek a kémkedés alapos gyanújába.
2. A pénzügyi-anyagi elszámoltatás határon túlra való kiterjesztése – egy kis iróniával szólva – a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztésével állítható párhuzamba. Határon innen és túl: egész magyarságunknak szüksége van a megtisztulásra és a megújulásra.
Ennek szellemében tűztük napirendre az érmindszenti Ady-Központ ügyét, mely a Széchenyi-Terv keretében épült volna fel a Költő szülőfalujában, de amelyet a 2002-ben színre lépő Medgyessy-kormány eredeti rendeltetésétől eltérített, és bihari-nagyváradi gazdasági és párt-klientúrájának játszott át.
A korrupciógyanús üggyel máris foglalkozik az Országgyűlés L. Simon László elnök vezette Kulturális Bizottsága. Ugyanerre kértük hivatalos megkeresésünkben Matolcsy György miniszter, valamint Szőcs Géza államtitkár urakat.
3. A kivizsgálás és elszámoltatás tárgyát kell képeznie annak a budapesti ingatlanügynek is, mely eredetileg szintén az – első – Orbán-kormányhoz kapcsolódik, s amely szintén az annak nyomába lépő Medgyessy–Gyurcsány-kormányzatidején siklott korrupció-, sőt kémgyanús pályára. Arról, az erdélyi történelmi magyar egyházaknak kiutalt, nagy értékű épületegyüttesről (Eötvös u. 13–15.) van szó, melyet – eltérítve eredeti rendeltetésétől – a későbbiekben az RMDSZ rendelkezésére bocsátott a kormányzat, s melyben – furcsa módon – az elhíresült Szatmári-házaspár tanyázott feltételezett kémtevékenysége lelepleződése idején.
Ezen, önkényesen eltérített ingatlanvagyon ügyét szintén az új nemzeti kormány – nevezetesen Papcsák Ferenc kormánymegbízott – szíves figyelmébe ajánljuk.
4. Nem utolsósorban a gencsi ügynéven közismertté vált botránysorozat körébe tartozó, azon gencsi és érmindszenti termőföld-pályázatok esete szorul tisztázásra és vár megoldásra, melyekhez a nevezett települések közössége az Új Kézfogás Közalapítvány révén jutott. A viszonylag nagy összegű pályázati pénzek hűtlen kezelés folytán soha nem jutottak el a kedvezményezettekhez – a korrupciógyanús ügyek kivizsgálását pedig mind az illetékes magyarországi, mind a román hatóságok bűnpártoló módon elmulasztják.
A felsorolt ügyek és esetek általános érvénnyel irányítják rá a figyelmünket a határon túli magyar támogatáspolitika felülvizsgálatának, valamint reformjának sürgető voltára és szükségességére.
erdon.ro

Magyar pedagógus-továbbképző tanfolyam
Noha már két hete folyamatosan zajlanak az előkészítő tanfolyamok, hétfőn nyílik hét erdélyi településen – összesen kilenc helyszínen – hivatalosan a Kárpát-medence legnagyobb magyar nyelvű pedagógus-továbbképző tanfolyama, a Bolyai Nyári Akadémia.
A képzés immár tizennyolc év óta folyik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezésében. Évente változatlanul nagy érdeklődés övezi a tanfolyamokat, annak ellenére, hogy a román tanügyi tárca nem ismeri el hivatalos képzésként a Bolyai Nyári Akadémiát. Hét településen – Szováta, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Temesvár, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár és Válaszút – , kilenc különböző oktatási helyszínen zajlik a 24 tanfolyam, amelyekre 568-an jelentkeztek. Az MTI kérdéseire válaszolva Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára azzal magyarázza az akadémia sikerét, hogy a szervezők a romániai magyar pedagógusok által megfogalmazott igények szerint állítják össze a programot, a hangsúlyt nem az egyes tantárgyakra, hanem a módszertanra, a gyakorlatra helyezik.
Az akadémia költségeit idén is, mint eddig minden évben, a magyar oktatási tárca határon túli titkársága fedezte – jegyezte meg Burus Siklódi Botond, hozzáfűzve, hogy míg korábban néhány tanfolyamnak a költségeihez a román kormány is hozzájárult, az idén ez elmaradt. Bíztatónak tartja viszont, hogy beindult a képzés hivatalossá nyilvánításának a folyamata, ennek eredményeként az itt szerzett bizonylattal remélhetőleg kreditpontokat szerezhetnek majd a résztvevő pedagógusok. Július 23-án dr. Hoffman Rózsa, a Magyar Köztársaság kormányának oktatási államtitkára tart előadást Csíkszeredában, illetve találkozik a Kárpát-medenceipedagógus-szövetségek vezetőivel, főtanfelügyelőkkel, iskolaigazgatókkal.
A főtitkár elmondta: az akadémia névadójáról, Bolyai János matematikusról is megemlékeznek. A Bolyai Emlékév jegyében Bolyai János halálának 150. évfordulója alkalmából kedden, a Sapientia egyetem csíkszeredai oktatási helyszínén emlékünnepséget tartanak. erdon.ro

Csináld magad fesztivál Darócon
A Partiumi Híd Fesztivál nem csak a nemzettudat erősítésben, hanem a szervezési bakikban is hagyományt teremtett Szatmár megyében. Ám ez nem árt a hangulatnak.
Ha nem is sikerült ellehetetleníteni a Partiumi Híd Fesztivált, de a hirtelen helyszínváltoztatás, a szervezők tavalyról ismert “szakértelme”, valamint a szervezőkre uszított ellenőrző hatóságok együttesen megtették a hatásukat. A megnyitó gyalázatosan sokat késett, de a várakozás közben volt idejük a fesztiválozóknak megismerkedni egymással, és bár nem tudták, hogy a közösség építő jellegéről fog szólni a nyitó áhítatban Somfalvi Edit túrterebesi lelkipásztor, mégis megtették azt: közösséget építettek,barátságok szövődtek, amelyek a későbbiekben elvezethetnek az újkori tornyok, szűkebb értelemben az egyház, tágabb értelemben a nemzet építéséhez. Mert ez a fesztivál erről is szól: építésről. Az áhítatot követően az érpataki asszonykórus bemutatója emelte a hangulatot, majd a tervezettnél egy órával később, de sor került arra a kerekasztal beszélgetésre, amelynek díszvendége Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke volt. A nehézkes kezdetet a felfűtött hangulatú előadásszámba menő kerekasztal beszélgetés feledtette valamelyest. A mai napon azonban 11 órától egymást követik estig azok az előadások, amelyek mindegyike egy kicsiny szelete annak az információhalmaznak, amelyek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy valaki megértse azt, hogy miért szenved a Kárpát-medencében élő magyarság. erdon.ro

Répás: mulasztott Gémesi
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára” derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján.
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára” derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján. Az államtitkárság szerint az előző szocialista kormányzat mulasztásából nem történt meg a Szülőföld Alap kollégiumainak összehívása, így a határon túli magyar közösségek nyári programjai veszélybe kerültek.
A közlemény szerint az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei (Gémesi Ferenc volt a korábbi nemzetpolitikai szakállamtitkár – szerk. megj.) május végéig elköltötték az ez évre szóló határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, s „a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve, az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben”.
Az államtitkárság utalt arra is, hogy „a szocialista kormányzat pazarló költekezései, illetve a világgazdasági válság Magyarországra gyakorolt hatása ellenére sikerült a Szülőföld Alap keretét megőrizni, ezzel is hangsúlyozva a jelenlegi kormányzatnak a határon túli magyarok iránti elkötelezettségét”. A fent említett körülmények ellenére a megmaradt pályázati pénzek több mint felét így is kiosztották – jegyezték meg.
A Szülőföld Alap honlapján közzétett elbírálások szerint alig volt olyan erdélyi pályázat, amely az igényelt összegnek megfelelő támogatásban részesült, az egyik ilyen kiemelt erdélyi rendezvény a Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem: több mint négymillió forintos hozzájárulásban részesült. (Az átlagos pályázatok összege fél és másfél millió forint között ingadozik.)
Nem jutott támogatás viszont Erdélyben olyan intézményeknek, mint az aradi kamaraszínház, a Látó szerkesztősége, a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító szebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ. Sajtótámogatás – leszámítva az iskolai kiadványok vakációs támogatását – egyáltalán nem született, a Szülőföld Alap „lefejezte” a pályázó médiát, legalábbis 2010 első félévében. Új Magyar Szó (Bukarest)

HULLÁMTÖRÉS – Cselényi távozik, oda az igazság?
Közös megegyezéssel távozik a Duna Televízió elnöke. Botrányok, változó állami médiapolitika, konkurenciaharc: mi vezetett ide?
Tizennyolc évvel ezelőtt volt egy bizonyos nap, amikor az erdélyi családok a pár évesektől a nyolcvanon túliakig szinte kivétel nélkül a tévé elé ültek, és fölösleges lenne tagadni: jó pár könnycsepp is kihullt, amikor beindult az első, egész Erdélyben nézhető magyar televízió próbaadása.
Az elvárások nem voltak túl nagyok: épp elég volt az, hogy minden magyarul szólt hozzánk. Bevallhatjuk: a Dunán még a néma akváriumi aranyhalak is érdekesebbnek tűntek, mint ma az Animal Planet mélytengeri élővilágról szóló műsorai.
Aztán eltelt pár év, és megjelent a konkurencia. A Duna közben szépen fejlődött, de középtávon számolni lehetett vele: hamarosan ő is csak egy lesz a nálunk is fogható magyar adók közül. És most ugorjunk az időben.
A megváltó 2005-ben érkezett.
Megváltást ugyan nem hozott, viszont olyan személyi kultuszt alakított ki maga körül, amely minimum szokatlan egy közintézmény vezetőjétől. Vagy tudja valaki kapásból egy másik magyar közmédium vezetőjének a nevét? Igaz, neki ideje is volt felépítenie a piedesztált: uralkodása szokatlanul hosszú ideig tartott.
Cselényi Lászlót 2005. február 17-én választották meg a Duna Televízió Zrt. elnöki tisztségébe. A Fidesz emberének számító erdélyi filmes akkor meglehetősen nagy bizalomnak örvendett: a csatornát felügyelő, 31 tagú Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma 25 szavazattal választotta meg elnöknek, miután a pártdelegáltakból álló nyolctagú kuratóriumi elnökség hat vokssal szavazta meg elnökjelöltnek.
Egyértelműen politikai döntés áll annak a hátterében, hogy pont a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának fideszes tagja, Szabó László kezdte piszkálgatni a kényesnek vélt pénzügyeket. Szabó azzal vádolta meg a Duna-elnököt, hogy felelőtlenül kezelte a külső produkciókra szánt 1,4 milliárd forint több mint kétharmadát. A Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testülete az ügyben levelet írt a közalapítvány elnökének és a tagoknak. Ebben az áll, hogy szerintük különösen nagy értékre elkövetett hűtlen vagy hanyag kezelés alapos gyanúja merül fel két szerződés esetében: mintegy 255 millió forint tűnt el két televíziós produkció, az Egy különleges ember és a Suli buli megrendelésekor.
Előbbi egy nyolc darab 30 perces részből álló játékfilmsorozat, amelyért a Duna Tv 205,2 millió forintot fizetett a Jadedragon TV Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek. A Suli buli című hatrészes sorozatot 162,5 millió forintért rendelték meg a See Walker Televison Szolgáltató Kft.-től. A Duna Tv közleménye szerint a sorozatokra kötött szerződések "a hasonló típusú műsorok hazai piaci árait tartalmazzák". A két produkciót azonban nem a szerződéses adatokban szereplő cégek, hanem a Megafilm Kft. adta be a Magyarországon készülő filmeket nyilvántartó állami szervhez, a Nemzeti Filmirodához – tudta meg az [origo] Elek András gyártás-ellenőrzési osztályvezetőtől.
A filmiroda adatai szerint a Suli Buli tervezett költségvetése 48 millió forint, az Egy különleges emberé a filmiroda szerint 68 millió. A Megafilm Kft. egyik tulajdonosa, Kálomista Gábor megerősítette az [origo]-nak, hogy ezekért az összegekért (illetve az Egy különleges ember esetében ennél 4 millió forinttal kevesebbért) szállítják le a kész sorozatokat.
Az [origo] utánajárt a Jadedragonnak és a See Walkernek: a cégnyilvántartás szerint mindkét cégnek Turi János Sándor a tulajdonosa, a bejelentett székhelyük pedig üresen áll. Pár nappal később, július 5-én a kuratóriumi elnökség egyhangú határozattal kérte fel a Duna Televízió elnökét, hogy három napon belül adjon részletes tájékoztatást a Szabó László elnökségi tag által kifogásolt szerződésekről. Hétfőn kelt közleményük szerint a testület egyúttal a felügyelő bizottságot is felkérte arra, hogy folytasson le részletes vizsgálatot a kifogásolt szerződések "jogszerűségéről, gazdasági hatékonyságáról, azok piaci ár-érték arányairól, beleértve a szerződő partnerek alvállalkozói szerződéseit is."
A kuratórium fideszes tagja közben újabb adalékokat szolgáltatott az egyre kényelmetlenebbé váló ügyhöz: szerinte a televízió a Gézengúzok című fikciós sorozatra 231 millió forint értékben szerződött az Arac produkciós irodával, amely a szerződést 72 millió forintért adta tovább egy gyártó cégnek. Így nagyjából 160 millió forintot "nyelt le" ez a cég, amely összesen három produkcióra szerződött a televízióval – mondta Szabó.
Hozzátette: a Meyer Consulting Kft. is – amelyet ugyanakkor jegyeztek be, amikor az Aracot, és tulajdonosuk is ugyanaz – százmilliós nagyságrendben szerződött a Duna Televízióval. A kurátor egy dokumentumfilmek és játékfilmek vásárlásával megbízott céget is említett, amely több százmilliós megrendelést kapott a Duna TV-től.
A Duna Televízió akkor közleményben reagált a kurátor állításaira. Ebben kifejtették: Szabó László "felelőtlenül terjesztett gyanakvásaival" súlyosan csorbította a Duna Televízió jó hírnevét. Kijelentették: a televíziónak semmiféle közvetítő céggel nincs szerződése, a tévé kizárólag produceri irodákkal szerződött konkrét produkciókra. A szóban forgó, műsorgyártásról szóló szerződések piaci árakat tartalmaznak, továbbá nyilvánosak, így a bennük foglalt teljesítés menete ellenőrizhető – írták.
Cselényi tagadott, a tévében vágott vissza, számlákat lobogtatva, az ősellenség MTV-re mutogatott, aztán egy másik közmédium, az MTI révén kiszivárgott: benyújtotta lemondását.
Az MTI értesülései szerint Cselényi László a július 8-i kuratóriumi ülésen nyújtotta be lemondását. A kuratórium tagjai abban állapodtak meg, hogy a következő, július 15-i ülésig nem nyilatkoznak az ülésen történtekkel kapcsolatban.
A Duna TV és a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnöksége péntek délután közös közleményben reagált a kiszivárgott információra. "A Duna Televízió Zrt. elnöke, Cselényi László lemondásáról szóló MTI-hírt sem Cselényi László, a közmédium elnöke, sem a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumi Elnöksége nem erősíti meg" – írták.
Cselényi: félreállok, ha nem tartanak igényt a szolgálatomra
"Amikor az emberrel folyamatosan közlik, hogy a jövőben nem tartanak igényt a szolgálataira, amikor elkezdődik a jégeső, először mogyoró-, aztán dió-, majd végül teniszlabda nagyságú, akkor félre kell állni" – mondta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában csütörtök este Cselényi László, a televízió elnöke.
Hangsúlyozta: a lépésre nem önmaga védelmében szánta el magát, hanem azért az intézményért tette, amelyért "él-hal", és amelyben életének egy jelentős részét töltötte el.
A háttérműsorban a televízió július 22-én távozó elnöke kifejtette: a nap, amelyen távozik, szimbolikus, hiszen aznap fogadja el a parlament az új médiarendszert felépítő törvényt, amellyel nem ért egyet, véleménye szerint az új szabályozás elveszi a Duna TV gazdasági függetlenségét, és ezzel a szabad alkotás is megszűnik.
A Duna Televízió ügyvezetését a távozása után ellátó A. Szabó Magda Duna TV-alelnökről elmondta: örül, hogy ő képviselheti az kontinuitást, bár "keskeny ösvényen jár, nincs nagy mozgástere."
Az elnök a műsorban újfent hangoztatta: a közelmúltban megkérdőjelezett műsorgyártási szerződések "messzemenően jogszerűek, kizárólag a Duna TV érdekeit szolgálják, a műsorok rendben el fognak készülni."
Simkó János, a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnöke a műsorban azt mondta, hogy "a nemzet televíziójából fontos európai televízió lett". Mint közölte, a testületet meglepte, de elfogadta az elnök döntését a távozásáról. Úgy folytatta: az elmúlt öt és fél évben Cselényi László elnöksége alatt a tévé eljutott mindenhova, ahol fontos a magyar szó, a magyar identitás. "A televízió sok díjat kapott, tevékenységével sokat tett a nemzetért és Európáért."
Simkó János a parlament által a tervek szerint a jövő héten megszavazandó új médiaszabályozásról elmondta: a törvény nem a közszolgálatról, annak autonómiájáról, nem a sajtószabadságról, nem annak kiteljesedéséről szól. A médiumok "összetolása" szerinte veszélyeket rejt. "Ha a Duna TV lemond gazdasági önállóságáról, lemond a szabadságáról is" – jelentette ki, hozzáfűzve: Cselényi László autonóm személyiség volt, és ezt az autonómiát a Duna TV-re is vonatkoztatta: "nem lehetett átgyalogolni a Duna TV-n."
Az MTI aztán július 15-én így tájékoztat a Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) kuratóriuma elnökségének döntéséről:
Közös megegyezéssel távozik posztjáról Cselényi László, a Duna Televízió elnöke - közölte a Duna Televízió Zrt. és a Hungária Televízió Közalapítvány elnöksége.
Az elnök és a Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) kuratóriuma elnökségének döntése értelmében Cselényi László mandátuma elnökségének hatodik évében, július 22-ével, a médiatörvény parlamenti megszavazásának tervezett napján szűnik meg - olvasható a Duna Televízió Zrt. és a Hungária Televízió Közalapítvány elnökségének közleményében.
Mint írják, az elnök távozását követően a Duna Televízió Zrt. irányítását A. Szabó Magda ügyvezető alelnökként látja el.
A képlet lehetne akár egyszerű is: a Fidesz ki akarta ebrudalni az időközben a szocialistákkal lepaktáló Cselényit – nem az első eset lenne, amikor egy közintézmény vezetője távozni kényszerül a kormányváltást követően. De kötve hisszük, hogy csak ennyiről lenne szó.
Cselényi annyira összenőtt a Dunával az öt év alatt, hogy sokak számára a vezető bukása egyenértékű az intézmény bukásával. Ezért nehéz átlátni azon is, ami az igazi nagy kérdés: Cselényitől vagy a Duna Televíziótól akar megszabadulni a Fidesz? A lemondatás maga a cél, vagy az eszköz a közszolgálati műsorszórás átszervezéséhez?
Egy egyszerű bosszú ez, a revans azért, hogy tavaly novemberben az eredetileg az MTV-nek szánt 2,34 milliárd forintot a Dunának irányította át az MSZP? Akár erre is utalhat az, hogy most pont ennek a pénznek néz utána Szabó László.
De az is lehet, hogy hosszú távú tervek vannak e mögött, amelyekről az új médiaszabályozás nyújthat majd átfogó képet. Ennek ismeretében alkothatunk majd tisztább véleményt arról, hogy Cselényi az a kapitány volt, akit sikerült megállítani, mielőtt zátonyra vitte a hajót, vagy az a kapitány, akinek még az a tisztesség sem adatott meg, hogy utolsónak hagyhassa el a süllyedő hajót. Transindex.ro

Tőkés szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a volt besúgók
Nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többi között Magyarországra települtek át - jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke pénteki budapesti sajtótájékoztatóján. Húsz évvel a kommunista diktatúra bukása után mind Romániában, mind Magyarországon erősödik a szembenézés a múlttal, valamint az igény, hogy sikerüljön szabadulni a kommunizmus örökségétől - hangsúlyozta Tőkés László. Hozzátette: erre vall, hogy a román parlament elfogadta az átvilágítási (más néven lusztrációs) törvényt, ezzel párhuzamosan pedig elindult az új „magyar nemzeti kormány” által meghirdetett gazdasági-pénzügyi elszámoltatás folyamata.
Az EP-alelnök szerint a magyarországi és a határon túli „átvilágítás és elszámoltatás találkozik egymással”. Közösen kell felvenni a harcot mindenfajta - akár romániai, akár magyarországi - korrupcióval, valamint „közös örökségünkkel: a posztkommunizmussal” - jelentette ki. Ezért - mint mondta - egyes „jelenségértékű” ügyekben sürgetni szándékozik az átvilágítást és az elszámoltatást.
Az EP alelnöke Bartha Tibor esetét emelte ki, Bartha - mint mondta - Stelian fedőnéven „az erdélyi egyházi személyek és a magyar szellemi élet képviselőinek megfigyelésére szakosodott”. Úgy fogalmazott, sógora és egykori közeli barátja „mindennapi életveszélyt jelentett” a családjának; Bartha Tibor jelenleg Magyarországon dolgozik orvosként.
Tőkés László - királyhágómelléki református püspökként - 2007 decemberében hozta nyilvánosságra a rendszerváltás előtti besúgóinak nevét, köztük Bartha Tiborét. MTI

A modorról és a stílusról
Tőkés László hétfői sajtótájékoztatóján több minden elhangzott, egyebek mellett a politikai hatalmat az erdélyi magyarság fölött gyakorló (vagy inkább gyakorolni szándékozó, de súlyos népszerűségvesztésen átmenő) RMDSZ ama törekvésére is utalt, hogy a saját embereit ejtőernyőzze be világi tisztségviselőkként a magyar történelmi egyházakba. Erről lapunk szerdán számolt be, és csak egyetlen mondatban. Mivel a volt püspök aggályoskodva meg is nevezett egyes „főgondnok-jelölteket”, Lakatos Péter parlamenti képviselő, akinek a neve is elhangzott és leíródott, érintettként még aznap eljuttatta szerkesztőségünkbe reagálását. A szövegben egyetlen mondatban utalt konkrétan az őt ért „gyanúra”, cáfolva, hogy egyházkerületi főgondnoki ambíciói lennének. Ezt mi csütörtökön le is közöltük, eleget téve a replika jogát érvényesítő képviselőnek. Hogy mégis visszatérünk a közleményére, annak „szubjektív” oka van: muszáj jeleznünk olvasóink (egyben politikusaink választói) felé, hogy valami nincs rendjén az elöljárói „emelkedett dialógussal”. Mert amíg Tőkés László – dehonesztáló jelzőktől és minősítésektől inkább tartózkodva – tárgyilagosságra törekvően próbálja szinten tartani a politikai diskurzust, addig Lakatos Péter fenntartások nélkül durvul és degradál. Amikor tárgyszerűen hivatkozik tényekre és kánonokra, akkor kifogástalanul érvel (pl. hogy miért nem lehetne ő főgondnok, illetve hogy kik lehetnek), amikor rámutat az egyházban használt kettős mércére (a jelenlegi főgondnok is RMDSZ-politikus, sőt parlamenti képviselő is volt, akkor fordítva miért ne lehetne?), akkor még mélységesen igaza is van. A sulykot akkor veti el, amikor így fogalmaz: Tőkés „a tőle megszokott, de az Európai Parlament alelnökéhez méltatlan, hazugsággal felérő csúsztatásokkal folytatta sárdobálását”. Meg akkor, amikor kioktat és rendreutasít: „Véleményem szerint Tőkés Lászlónak kellene önmegtartóztatást gyakorolnia, hogy ne hozzon szégyent RMDSZ színekben elnyert EP-alelnöki tisztségére.” De úgy, hogy közben maga is a csúsztatás eszközével él: a püspököt ugyanis nem az RMDSZ jelölte EP-alelnöknek, az RMDSZ csak menet közben kapaszkodott fel tapsikolva a Fidesz által elindított szekérre. Mint ahogy a tárgyilagosabb politikai elemzők egy része – és a romániai magyar választók nagy többsége – azzal is tisztában van, hogy az RMDSZ-nek ma nem lenne az EP-ben se Winklere, se Sógora, ha nem viszi oda be Tőkés szekere, amelyre szintén az utolsó pillanatban kapaszkodtak fel a nevezett érdemes romániai magyar politikusok. Nem tartozik közvetlenül ide, de külön cikket erről már nem fogunk írni: visszafoghatnák magukat kisebb-nagyobb kaliberű RMDSZ-es politikusaink akkor is, amikor Tőkés László magánéletére és jellemére tesznek undorító megjegyzéseket a román és a magyar sajtóban. Már csak azért is, mert a másik fél nem él ezzel az eszközzel. Pedig tehetné. Politikusaink magánéletéről, jelleméről, erkölcsi habitusáról, szociális érzékenységéről, keménységükről és gyengeségükről, ingereikről és hormonjaikról sokan tudnak sokat...
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

"… tenéked is úgy használjon"
Ráolvasások, népi imák Kibédről
Ráduly János: Hozzád fohászkodom imában. Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák, kántálóénekek
Székelyudvarhely, 2009
Hozzád fohászkodom imában a címe annak a terjedelmére nézve nem túl vastag, a hazai szakirodalom szempontjából azonban mégis fontos kötetnek, amely múlt esztendő végén a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelent meg. Az archaikus szövegek Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák, kántálóénekek alcíme jelzi, hogy a kiadvány egyetlen Kis-Küküllő menti település lejegyzett anyagát tartalmazza. Nem mellékes az sem, hogy negyvenhez közeli azoknak a köteteknek a száma, melyekben a Kibéden gyűjtött népköltészeti alkotásokat, a település folklórját népszerűsítette Ráduly János.
Amint Ráduly előszavából kiderül, 46 adatközlőtől jegyezte le a 80 számozott szöveget, melyből a kötet anyaga összeállt, ám hozzájuk számítva a szövegváltozatokat és a jegyzetanyagban közölt töredékeket, összesen 126 kibédi szöveget közöl a könyvben. Ez ismét – úgymond műfajmonográfiaként – a kibédi "tarisznya" szinte kifogyhatatlan voltának újabb bizonyítéka.
Maga a gyűjtő az előszóban ekként emlékezik a kezdetekre, egészen pontosan az első közlésre meg az azt megelőző lejegyzésekre: 1992- ben a kolozsvári Helikon folyóiratban 17 szövegváltozatot mutatott be, és már akkor felvetült az ötlet, hogy gyűjtse össze a község ráolvasásait, népi imáit, ugyanis "Munkánk eredménye több mint meglepetés: olyan szövegeket rögzíthettünk, amelyek bizonyíthatóan a reformáció kora előtti vallásos népi költészetben formálódtak" – fogalmazta meg már akkor, a Menj el, gonosz Sátán című közlés bevezetőjében. Már a hetvenes években, miközben Majlát Józsefné Ötvös Sárától balladákat gyűjtött (ebből állt össze a műfaji szempontjából személyi balladamonográfiaként meghatározható, Elindultam hosszú útra című, 1979-ben kiadott kötet anyaga), megkezdte "gyógyító tudásának rögzítését is". Ekkor, "az 1970-es évek elején leírtuk néhány gyógyító «praktikáját» (eljárását), s négy-öt töredékes imaszövegét is, ezeket azonban akkor közölni nem lehetett" – idézi az említett kötet magyarázó jegyzetében megfogalmazottakat Ráduly.
Hogy ennek ellenére mégsem adta fel a gyűjtő, azt a jegyzetekbe beépített, a nyolcvanas évek végéről származó változatok bizonyítják. A kilencvenes évek első felében – a közölt adatok tanúsíthatják – újabb lendület jellemezte Ráduly munkáját, az ezredforduló után pedig újabb eredményes időszakot jegyezhet ismét, legalábbis a népi imák és rontáselhárítások lejegyzését illetően. Akkoriban már többször is közölt, 1992-ben, a korábban említett Helikon-beli első alkalmat követően a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében még négy, 1994-ben, 2002-ben és 2004-ben egy-egy közlés jelzi az eredményes gyűjtőmunkát.
Ha a kötet szerkezetét nézzük, a gyűjtéssel, közléssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat magába sűrítő előszót a sorszámozott gyűjtött anyag követi, végül szómagyarázat és hivatkozott szakirodalom.
A gyógyító funkciójú imádságok (ráolvasások) a legrégiesebb szövegek. Szabadversszerűek, rövidebb és hosszabb sorokkal, és a betűrím, a költői eszközök közül a felsorolás, fokozás talán gyakoribb a végrímeknél. Mellettük találjuk a valódi (epikus) ráolvasásokat, meg a kötet végén pár nem epikusat, pl. árpa, hideglelés, fejfájás, vaknap stb. ellenieket.
A kötet anyagának leggazdagabb rétegét a népi imák képezik. Legtöbbje esti ima.
Néhány, eredetileg legendaballada kántálóének funkcióban használatos Kibéden.
Az egyes szövegek közül sorszámozta Ráduly a típusokat, a fontosnak tartott szövegváltozatokat. A címet ő emelte ki a szövegből; ritkábban, ráolvasásoknál a funkciót találjuk címként (pl. A tehéntej megóvása, A vetés megóvása, Fogfájás gyógyítása, A vaknap gyógyítása stb.). A zárójelben látható alcím minden esetben a közölt szöveg funkciójára utal (pl. Pokolvar és köldökcsemer ellen, Esti ima, Betegség ellen, Igézés ellen, Nagyidő, erős idő ellen, Reggeli mosakodás közben, Bányászimádság, Gyümölcsfák ültetésekor, Kereszteléskor, Halott mellett, Árpa ellen, Kántálóének stb.). A szöveget az adatközlő teljes neve, életkora, illetve az adatközlés idejének megjelölése követi, több esetben pedig az adatközlőnek a szöveggel kapcsolatos vallomása, magyarázata is. A gyűjtő által összeállított jegyzetanyag zárja az egyes szövegközléseket, ebben szövegváltozatokat is olvasunk több helyen, összehasonlításképpen, vagy a típus töredékes előfordulását, az adatközlőtől származó más szövegváltozatokat.
Mi adja egy ilyen kiadvány értékét? Szakmai szempontból fontos, hogy egy néprajzilag (Rádulynak köszönhetően) egyre inkább ismert településről származó gyűjtés feldolgozva (jegyzetekkel ellátva) megjelenhet, mégpedig úgy, hogy nem kellett évekig pályázgatni és sorozatos visszautasításoktól elkedvetlenítve, elbátortalanítva lemondani a közzétételről. Tehát már a közlés ténye is üdvözölhető, értékelhető.
Másrészt pedig az egy településről származó anyaggal a műfajmonográfiák sora is elkezdődött. Mert hát, mint tudjuk, e műfajban kevés közléssel dicsekedhetünk erdélyi szinten. Sőt, azonnal hozzá kell tennünk: az utóbbi két évtized gyors változásai miatt alig van remény arra, hogy jelentősebb mennyiséget gyűjthessünk már.
A nyelvi zamat, íz egészen más élményt jelent. Mintha balladákat olvasnánk, mintha rég porladó emberek szólalnának meg. A közölt szövegek – bár néha jelentős romlás érte őket, mielőtt Ráduly lejegyezte volna – többsége talán több százada már, hogy e formában használatos. Tegyük hozzá mindjárt, ha továbbra is használatban maradna, nem kellene arra gondolnunk, hogy a korábbi életformát élő emberekkel együtt örökre eltűnnek környezetünkből. Mint ahogy maga a gyűjtő említi: utánajárva egyik szöveg történetének, már a XVI. század elején szerepelt egy része protestáns énekeskönyvben. Azonban éppen a rontások elhárítására szolgáló, nem közismert, és szűk körben áthagyományozott szövegek egykori alakjáról, nyelvi állapotáról éppenséggel semmit vagy vajmi keveset tudhatunk.
Ezért is kell értékelnünk, becsülnünk Ráduly munkáját, hogy felgyűjtötte, elénk teszi ezt a csodálatos nyelvi anyagot, korábbi századok nyelvi ízét. És nem csupán így olvashatjuk ezeket a szövegeket – rontást elhárító szerepben már talán nem is fogjuk sosem –, hanem arra is gondolhatunk, ahogyan eddig ezer meg ezer kisgyerek anyjától, nagyanyjától, általában idősebb nőrokonától megtanulta ezeket az imádságokat, miért ne használnók fel ma is ilyen célra? Miért ne hangozhatnának el reggel és este, szokásos esti meg reggeli imaként? Egyszerűségük, nyelvi megformálásuk alkalmassá tették már régóta, hogy kisebb gyerekek megjegyezzék és mondják. És miért nem hangozhatnának el Kibédtől távolabb is a mezőn vagy reggeli mosakodás közben mondható imádságok?
Hasonló joggal ajánlható a Mátyus Mihályné Orbán Erzsébettől lejegyzett szöveg is: Én istenem,/ legyen áldott szent neved,/ hogy megsült a kenyér,/ megóvtál tűztől,/ s adj áldást,/ adj egészséget/ az elhasználásához, vagy az Aratáskor való ima. Szülők, pedagógusok, lelkészek és vallástanárok könyvespol-cára is jól illik ez a kötet.
Végezetül pedig a 2004-ben Seprődi Józseftől lejegyzett népi imát ajánljuk az olvasó figyelmébe:
Támaszd fel ezeket a fákot is
(Gyümölcsfák ültetésekor)
Drága jó Atyám, / Nálad nincs lehetetlen, / Ahogy az a drága Krisztus, / Akit megfeszítettek, / Eltemettek, / S aki feltámadott, / Úgy támaszd fel ezeket a fákot is, / Hogy éljenek, / S legyen(ek) az emberiség javára. / Drága Jézusom, / Segílj meg, / Hogy ezt a fát elültethessük, / S ha elültettük, / Segítsd meg, / S őrizd meg, / Most és mindörökkén kérlek, ámmen.
Mert lehet-e szebben és eredményesebben imát mondani, mint amikor az egész emberiség javára kívánjuk azt, mi a mi kis munkánk által megvalósulhat?
P. Buzogány Árpád. Népújság (Marosvásárhely)

12. jobbágytelki tánctábor
Napkeltétől virradatig...
Július 11–18. között a jobbágytelki utcákat újra bejárja a népzene hangja, az iskolából és a kultúrotthonból kiszűrődőtáncritmusok üteme. A marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány a tizenkettedik alkalommal szervezte meg itt ahagyományossá vált táborát.
Az idén is több mint 200-an jöttek el a nyárádmenti településre, hogy feltöltődjenek a tiszta forrásból. S hogy milyen érték ma az eredeti erdélyi népi kultúra, tükrözi az is, hogy nemcsak megyénkből, hanem Magyarországról, Ausztriából, de még a távoli Amerikából is jöttek résztvevők. Ez utóbbiak – egy részük neohippikként – a nyelvi nehézségek ellenére nemcsak a ritmusokat próbálgatták, hanem a népdaltanulással is birkóztak.
– Mi a vonzereje ennek a tábornak, amiért nem lehet megunni? – kérdeztem a szervezőktől, akik elmondták: a népzene, a néptánc olyan forrás, ami állandóan megújul és kifogyhatatlan. Azok az adatközlők, akiket elhoznak, még számukra is mutatnak új figurákat, az oktatók pedig ennek a varázsnak a bűvöletében adják át a népi kultúra szeretetét, ismeretét és ez a hozzáállás "ragadóssá" válik. Az idén is immár több alkalommal szórakozva szórakoztat és oktat táncot: László Csaba, László Ildikó, László Zsolt, Kádár Elemér, Molnár Rozália és Csatlós Csaba. Az éneket pedig a csillogó hangú Kásler Magda, Lengyel Ildikó továbbítja felnőtteknek és diákoknak egyaránt.
Örvendetes, hogy az idén az agyagfalvi és a székelyudvarhelyi általános iskolák egy-egy osztályának diákjait hozták el oktatóik, mert itt "rosszat nem lehet tanulni, s jobb, mint a számítógép helyhez kötő kényszere".
A néptánc- és népdaloktatás mellett Barabás László, Vajda András, Balássy Enikő, Balázs Lajos néprajzkutatók, Györfi Zalán történész érdekes, új néprajzi és történelmi előadásokat tartottak. Jelen voltak a Bekecs, a Maros és a nyárádselyei néptánccsoportok, a Finger Pickers koncertezett. Volt kézműves-foglalkozás, s nem maradhatott ki a labdarúgó-világbajnokság döntőjének a megtekintése sem.
Az idei tábor különálló programja a Kocsis Hobo László-emlékkirándulás volt, amelyet annak a tavaly fiatalon elhunyt természetjáró, nép- rajz- népzene-, és néptánckedvelőnek a tiszteletére szerveztek, aki meghatározó, sajátos, emblematikus figurája volt a tánctáboroknak, s aki örömmel vállalta minden évben, hogy furulyahang kíséretében a környéken végigvezesse a táborlakókat. Az idéntől – a tábor hagyományos rendezvénye – az ő nevéhez, emlékéhez fűződik majd.
A táborlakók az idén egy olyan völgybe kirándultak, ahonnan a Kelemen-havasok bércei is látszottak. A polgármesteri hivatal alkalmazottai által rakott tábortűz lángja magasra csapott. Körülötte a muzsikaszóra többen is táncra perdültek, s míg a hamu el nem szunnyadt, addig mulattak a lányok és a legények… kifulladásig, kivilágos kivirradtig. Mert erről szól a marosszéki tánctábor, s ezért érdemes ide eljönni minden évben.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Takács Csaba: „Az erdélyi magyarságnak tartozunk felelősséggel”
– Olyan szövetséget kell akarnunk, amilyent az erdélyi magyarság tőlünk elvár. Kommunikációnknak egocentrikus helyett közösségcentrikussá kell válnia – hangsúlyozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) múlt pénteken, Marosvásárhelyen tartott ülésén. Az RMDSZ prioritásairól, a 2011. február 26-27-re kitűzött tízedik kongresszus előkészületeiről, az elkövetkező fél év legfontosabb tennivalóiról is kérdeztük ezúttal Takács Csabát.
– Elnök úr, hogyan értékeli az RMDSZ elmúlt húsz évét?
– A diktatúra bukása után, az elmúlt húsz évben a szövetségnek meghatározó szerepe volt az erdélyi magyarság érdekeinek képviselete, kifejezése és érvényesítése terén, ugyanakkor az ország fejlődéséhez is jelentős mértékben hozzájárult. Tevőlegesen is közbenjártunk, amikor rendelkeztünk eszközökkel, a döntéseket a szó szoros értelmében is befolyásoltuk. 1989 és 1996 között, ellenzéki pozícióból igyekeztünk a magyar érdekeket képviselve megoldásokat találni a problémákra: marosvásárhelyi események kezelése, Cseresznyés Pál kiszabadítása, a nemzeti szimbólumok használatáért folytatott perek és büntetőeljárások, a Har-Kov jelentés, nemzetközi kapcsolatok felvétele, a magyar-magyar kapcsolatok erősítése, alkotmányozás, a ’89-ben létrehozott önálló magyar iskolák megvédése, a hagyományos civil- és szakmai szervezetek megszervezése, újak alapításának elősegítése, mindennapos küzdelem a magyarság érdekeinek megvédéséért és parlamenti képviseletének biztosításáért a választások révén, csángókérdés, a restitúció kezdetleges formáinak kiharcolása, ellenzéki tüntetések a tanügyi törvény érdekében stb. – mindez ellenzékből.
Sikerült elérnünk, hogy a magyarok képviselve legyenek a törvényhozó és a végrehajtó hatalomban, a helyi önkormányzatokban, és elindult egy folyamat, amely a jelenlegi állapotába hozta ezt a közösséget. Az elmúlt húsz év során jelentős előrelépéseket sikerült elérnünk. Ennek ellenére jelen pillanatban aggódom az RMDSZ-ért. Aggódom azért az RMDSZ-ért, amely ’89 után mind politikailag, mind társadalomszervezés szempontjából jelentős szerepet töltött be. Azért az RMDSZ-ért, amelyet az erdélyi magyarság hozott létre, nem politikai, hanem érdekképviseleti szervezetként. Közös akaratból úgy jött létre, hogy a romániai magyarok is a román politikai élet aktív résztvevői legyenek. Én ezt az RMDSZ-t tartom alkalmasnak arra, hogy – amint az az elmúlt időszakban is bebizonyosodott – az előttünk álló többi probléma megoldására legalkalmasabb szervezetként képes lesz az elkezdett munkát tovább folytatni. Folyamatosan oda kell figyelnünk a közösség igényeire, társadalmi és nemzetpolitikai elvárásokra kell reagálnunk, érezniük kell, hogy közöttük vagyunk.
Az RMDSZ-nek önmagához visszatérve, saját prioritásait átgondolva kell a 2011. évi kongresszusára készülnie. Közvitát kell folytatnia, hogy a különböző irányokból érkező érdekek ellenére is megőrizze az erdélyi magyarok bizalmát és támogatását. Ennek egyik fontos része a kommunikáció, amelynek kapcsán bizony sok mindennek másként kellene történnie.
– Miért van erre szükség jelen pillanatban?
–A rendszerváltást nem lehetett megvalósítani egyik napról a másikra, ami az állampolgárok körében nemcsak Romániában, de a többi közép- és kelet-európai államban is kiábránduláshoz vezetett: az emberek a reményektől és a jogos elvárásoktól egyre távolodó valóságot élték meg, hiszen ebben a gyakorlatilag precedens nélküli folyamatban a felmerülő kérdésekre senkinek nem sikerült olyan szinten választ adnia, amilyen szinten a közösség azt elvárta volna. A kommunizmus társadalmi, politikai, gazdasági vagy szociális hagyatékának levetkőzéséhez hosszabb időre van szükség.
Kiderült, hogy ezt a folyamatot lehet enyhíteni, mégpedig jó politikával. Ott azonban, ahol nem jó a politika, nagyon nehezen találhatunk bármiféle megoldást. A jó politika egyik legfontosabb jellemzője, hogy az adott párt vagy szervezet által folytatott tevékenységet és az ebből származó teljesítményt, megvalósításokat az állampolgárok is megismerjék. Lehet, hogy az RMDSZ-nek, ezek ismeretében, nagyon sok támogatója marad.
– Miért van erre különösen nagy szükség a jelenlegi helyzetben?
–A politikusoknak el kell tudniuk magyarázni, hogy az RMDSZ milyen társadalmi és politikai szerepet tölt be. Aktuális ez abban a politikai közegben, amelyben a különböző jobb- és baloldali román politikai erők kijelentik – legyen szó államigazgatási, törvényhozási vagy gazdasági kérdésekről –, hogy nekik igenis kényelmetlen az RMDSZ álláspontjával szembesülni. Hallgatólagosan mindenki szeretné, ha az RMDSZ eltűnne a román politikai élet aktív mezejéről, vagy regionális politikai szervezetté zsugorodna vissza. Nyilván, amikor ezek a pártok az RMDSZ-szel kénytelenek együttműködni, hogy a hatalomgyakorlásból, a kormányzásból részt vállalhassanak, látszólag tudnak velünk dolgozni, és ez különösen 1996 óta van így, amikor Trianon utódállamaiban, a rendszerváltó országok közül elsőként Romániában történt meg a csoda. Időnként azok a magyar politikai mozgalmak is előtérbe kerülnek, amelyek úgy gondolják, hogy az RMDSZ helyébe lépve képesek lesznek képviselni az erdélyi magyarságot, vagy adott esetben megszerzik az ehhez szükséges állampolgári támogatottságot.
Akik így próbálnak politikai tőkét kovácsolni az erdélyi magyarság körében – legyenek azok román pártok vagy magyar szervezetek –, azok tudomásul kell hogy vegyék, hogy a romániai magyar szavazóbázis nem olyan, mint egy zsák búza, amit bárki nyakon csíp, és áttölti az RMDSZ feliratú zsák tartalmát a saját feliratú – képletesen mondott – zsákjába. Sokkal tudatosabbak, értelmesebbek, igényesebbek szavazóink annál, hogy ezt megtehessék velük. Ugyanakkor hiba lenne az RMDSZ részéről, ha ezt a közösséget nem tájékoztatná, ha nem lennénk körükben, nem foglalkoznánk velük oly módon, hogy érezzék: ez a szervezet értük van.
Hibásnak tartom azoknak a vélekedését, akik a következő éveket az RMDSZ nélkül vagy az RMDSZ ellenében képzelik el. A nemzetpolitikai egyensúlyrendszer megszűnése a románoknak sem lehet érdekük. Közülük is csak az igazán szűklátókörűek mondhatják azt, hogy az autonómia, az ország átszervezése, az oktatás, a hivatalos nyelvhasználat stb. kapcsán jobb, ha ezekről a kérdésekről a maguk körében döntenek.
– Valamivel több, mint egy fél év van még hátra a kongresszusig, mi mindent kell ez idő alatt tennie a szövetségnek ahhoz, hogy a már említett, az állampolgárokkal való kommunikációt előtérbe állító, jó politikát folytassa?
– A kongresszus – általában – lezár és megnyit valamit, egy új időszakot a szervezet életében. Ebben a félévben, elsősorban a civil, a szakmai és a társadalmi szervezetek körében kell azt a vitát lefolytatnunk, amelyre a kongresszus tesz majd pontot. Olyan értelemben, hogy a korábbi viták és elemzések alapján az RMDSZ-nek olyan programja, de a kommunikációra vonatkozóan olyan alapszabályzata is legyen, amelyek megfelelő eszközként megoldást jelentsenek a szövetség hatékonyságának növelésére, szervezettségének javítására és nem utolsó sorban a közösséggel való kapcsolattartás, kommunikáció állandósítására.
Ezeket a kérdéseket kell előkészíteni a következő fél évben. Természetesen az sem mellékes, hogy a munkát más tekintetben – kormányzás, parlament, önkormányzatok – milyen hatékonysággal sikerül elvégeznünk.
– Jelentős szerepet játszik a szövetség és az állampolgárok közötti kommunikáció megvalósításában a média is. Nevezhető-e ez ideális együttműködésnek?
– Nehezen hihető, hogy létezik a világon ideális kapcsolat a gyakorlatban. Azt tartom hasznos kapcsolatnak, amelyik tárgyilagos. Hiszen mindkettő, a sajtó is, meg a politikum is a köz szolgálatában áll.
Itt visszatérhetek a közösségcentrikus kommunikáció szükségességére, hiszen az üzenetet a közvéleményünkhöz elsősorban a médián keresztül tudjuk eljuttatni. Evvel kapcsolatban mondom azt, hogy aki közéleti személyként, politikusként beszámol, nyilatkozik, jobban oda kell hogy figyeljen munkatársaira, szervezetére, azokra az összefüggésekre, amelyek őt hozzásegítik, hogy eredményes legyen. Mert ezt a sajtó, a média – ha tárgyilagos – így mutatja be. Ha nem tárgyilagos, legfeljebb mellőzi a folytonosan magát mutogató tartalmatlan politikai szereplést. Sajnos van olyan sajtóintézmény is, amelyik egyoldalúan elkötelezett, legyen az román vagy magyar, de ezzel nincs mit kezdeni.
A hiteles tájékoztatásra azért van szükség, hogy a közvélemény mérlegelni tudjon, és – véleményt formáló tényezőként – valóban kifejthesse adott helyzetben a civil kontrollt, akár megvédje, akár eltávolodjon egy politikustól, egy szervezettől. Hogy a közvéleménynek meglegyen a szükséges és valós tárgyi ismerete, az a politikusnak is és a szervezetnek is érdeke.
Ahogyan a sajtónak biztosítani kell a tárgyilagos tájékoztatáshoz szükséges információt, a politikusnak sem szabad megsértődnie, ha neki a legkellemetlenebb kérdéseket teszik fel az őt érintő tevékenységi területre vonatkozóan, amelyet a szövetség megbízásából, de a választók képviseletében vállalt fel.
– Mit tehetnek a választók bizalmának visszaszerzéséért, erősítéséért a tisztségviselők?
– Az előző kérdésnél már utaltam rá, most kiegészíteném: időt kell szakítaniuk arra, hogy az emberekkel élőszóban is megoszthassák gondjaikat. Nem helyettesíthető sem tévéinterjúkkal, sem nyilatkozatokkal, sem üzengetéssel. A vezető tisztségviselők kommunikációja csak akkor teljes, ha ez minden szinten (országos, megyei, helyi) megvalósul. A politikusok régebb helyi szinten szóba tudtak állni, és szót tudtak érteni az emberekkel, még akkor is, ha konkrét megvalósításokra nem kerülhetett sor, a dolgok forgatagában azonban ma már erre sok esetben nem jut idő.
Természetesen változott a világ, senkinek a mentségére nem mondom, csak elismerem, hogy politikusaink – kormányzatiak, önkormányzatiak, parlamenti képviselők – igénybevétele nagy, de tudomásul kell venniük azt, amit az egyik faluban tapasztaltam. Hadd említsek egy példát, két székelyföldi települését: mindkettő esetében utat és iskolát ígért az RMDSZ az ott élő közösségeknek. Abban a faluban, amelyben ezeket sikerült megvalósítani, a soron következő választások alkalmával a szövetségnek a szavazatok 37 százalékát sikerült megszereznie. A szomszéd településen alig-alig lett valami a tervekből, mert a helyzet úgy alakult, s ott mégis 80 százalékos többségi támogatást szereztünk. Most kérdem én: hol itt a logika? Amikor utánanéztem, kiderült, hogy bár az egyik képviselőnknek az utánajárása nélkül lehetetlen lett volna bármit is megvalósítani a településen, az iskola és az út felavatásakor a helyi polgármester azt mondta: a román kormány támogatásával sikerült előbbre lépni. Egyesek az államfő, mások a miniszterelnök személyével asszociálták a román kormányt, az RMDSZ-szel azonban senki nem hozta összefüggésbe a támogatást.
Sokat beszéltünk a kommunikációról, de ehhez kitartó, következetes, a magyar közösség érdekeit figyelembe vevő munkára van szükség. Ha a háta mögött nincs valós tartalom, eredményes munka, egy idő után a legjobb kommunikáció is tetszetős demagógiává válhat.
Mondhatják azt is, hogy elfogult vagyok, de akkor is meggyőződéssel vallom, hogy az említett összefüggésben nem is annyira az RMDSZ munkájában, a magyar közösség érdekében kifejtett két évtizedes tevékenységének eredményeiben, teljesítményeiben keresendő a hiba, hanem inkább a közjó szolgálatában dolgozó emberek szervezett tájékoztatásában.
A közélet számos kérdésére meg kell tudni adni a válaszokat. Mint ahogy olyan kérdésekre is meg kell adni a választ, mint amilyenek a gazdasági válságban hozott intézkedések vagy az RMDSZ politikai identitása. De megfelelően meg kell tudni magyarázni azt is, újra és újra, hogy az erdélyi magyar politika legnagyobb erénye a függetlensége. Jó vagy rossz döntéseket hozzunk, azokat mi hozzuk, és azokért senki másnak, mint az erdélyi magyaroknak tartozunk felelősséggel.
Ne bízzuk el magunkat, Budapestre és Bukarestre is szükségünk van, de nem lehet hasznunk abból, amit nem tudunk megemészteni. Ez volt az RMDSZ egyik legnagyobb erénye az elmúlt húsz évben, hogy meg tudta védeni az erdélyi magyar politikát azoktól a kihívásoktól, amelyek a szétzilálását, a befolyásolását és az alárendelését eredményezték volna. A narancsosítás világában élünk. Magam is nagyon szeretem a narancsot, egy dolgot azonban ki nem állhatok: ha egészben próbálják lenyomni a torkomon, legyen az bukaresti vagy budapesti narancs.
gat seAz erdélyi magyar politikának az az egyik legfontosabb feladata, hogy semmit ne engedjen lenyomni a torkán: túl gyengék vagyunk ugyanis ahhoz, hogy egyben megemésszük azt, de akár meg is fulladhatunk tőle.
Ez kommunikáció is, de nem csak az. És ezt megértetni és elfogadtatni nem kicsi feladat – kongresszus előtt és kongresszus után sem.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Magyarlapád az árvíz után
Bihar megye – A Bihar megyei RMDSZ szervezete újabb segélyakciót indított az árvíz sújtotta településekre, ezúttal a Fehér megyei Magyarlapádra.
A közel ezerfős, szinte teljesen magyarok által lakott falucskára június 22-én, az esti órákban hatalmas mennyiségű csapadék zúdult alig néhány óra alatt, melynek következtében egy kis patakocska derékik érő, erős sodrású folyóvá vált. 83 lakóházba tört be a víz, gyakorlatilag felkészülni sem tudtak a lakosok a védekezésre. Bár a víz másnapra visszavonult, mégis több ház strukturális alapja meggyengült, egy össze is dőlt, egy másiknak a teteje dőlt be, de voltak olyanok is, ahol a pincén keresztül szökőkút formájában csapott be a víz.
Gyűjtési akció
A helyi lelkes közösség viszont gyűjtési akciót hirdetett meg, melynek köszönhetően külföldről és belföldről egyaránt gyors segítség érkezett, készpénz és ruházat formájában. „Erre reagálva az RMDSZ Bihar megyei szervezete azonnali szállítmánnyal indult útra múlt pénteken, az árvíz után a leginkább hasznos eszközökkel: 2 raklapnyi csempével, közel 100 bútordarabbal, tisztálkodó szerekkel, játékokkal, 600 konzervvel” – nyilatkozta Szabó József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hazatérve Magyarlapádról. „Öröm volt látni, hogy a helyiek mennyire ügyesen kezelték a helyzetet – bár komoly tragédia az, amit átéltek, mégis közös összefogással újjáépítik a kárt szenvedett lakóházakat, odafigyelnek mindenkire, akinek a víz elvitte a vagyonát. Szerintem a szép számú segélyekkel rövidesen újjávarázsolják falujukat, úgy, hogy ezen a héten még egy néptánctábor lebonyolítására is futja energiájukból” – mondta Szabó.
A kezdeményezők köszönik a Caritas Szent István Szociális Központ, a Szalárdi Polgármesteri Hivatal, a szalárdi RMDSZ, az Adeptus Kft., valamint Huszár István nagyváradi RMDSZ-es tanácsos önzetlen segítségét. Felhívják a figyelmet, hogy még júliusban egy másik szállítmányt is el szándékoznak juttatni Magyarlapádra, főleg gabonaféléket, lisztet, bútorokat. erdon.ro

Fényes Elekre emlékeztek Csokalyon
Bihar megye – Csokalyon nyolc éve rendeznek falunapokat, melyeket mindig Fényes Elek születésének évfordulójához (július 7.) közeli idődontra időzítenek.
A falunapok méltó keretet biztosítanak a megemlékezésnek, de ugyanakkor nagyszerű alkalmak arra is, hogy az elszármazottak hazalátogassanak, ha rövid időre is, de együtt legyen a család, találkozhassanak a régi ismerősök, barátok.
Idén július 17–18-án zajlottak a Csokalyi Falunapok rendezvényei. Szombaton a településen nagy népszerűségnek örvendő kispályás labdarúgók „uralták a pályát”, akik egy, már hagyományosnak tekinthető labdarúgótornán mérték össze ügyességüket, tudásukat, kitartásukat. Az idén a benevezett 11 csapat közül a csokalyi Interstecs bizonyult a legjobbnak. A kora délutáni órákban a helyi görög katolikus templomban a Szent Pál közösség által elődott evangélikus koncertet hallgathatták az érdeklődők. Éjfél körül érkezett meg az est sztárcsapata: az Insect együttes jó hangulattal, humorral, bohóckodással minden jelenlévőt ellátott.
Megemlékezés
A vasárnap délelőtti órákban a csokalyiak Fényes Elekre emlékeztek. Még meg sem kondult az ünnepi istentiszteletre hívó harang, de már ünneplőbe öltözött sokaság töltötte meg a falu utcáit, vonultak Isten háza felé. Mátyás Árpád lelkipásztor igehirdetésén acsokalyigyülekezet tagjain kívül számos vendég, meghívott személyiség, a penészleki gyülekezet vezetője és tagjai is részt vettek. A megemlékezés a Fényes Elek szülőházának helyén kialakított emlékparkban, a nagy statisztikus szobránál folytatódott,
ahol elsőként Béres Csaba polgármester szólt az ünneplőkhöz. Beszédében méltatta aközgazdasági statisztika megteremtőjének, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának alakját, akit joggal sorolunk a nagy magyar halhatatlanok táborába. Fényes Elek munkásságából, életpályájából az elhivatottságot, a kitartást, a meg nem alkuvást, az eltökéltséget emelte ki és állította példaként a csokalyiak elé.
„Bölcsességkeresés”
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke felszólalásában így vallott. „Én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik hasznát veszik Fényes Elek munkásságának. Visszatekinteni és megtudni a települések minden szempontbeli összetételét nagy segítségünkre van a mában is.” „…Az akkori idők nagyjai minden civil szféra mozgalmi rendszerében jelen voltak. Vajon ha ma még többet kellene dolgoznunk magyarságunkért – hajlandók lennénk-e?” – tette fel az elgondolkodtató kérdést Szabó Ödön.
Szabó Mihály kolozsvári református lelkész, szociológus Fényes Elek munkásságának fontosságáról szólt az egybegyűlteknek, kiemelve a statisztika fontosságát napjainkban is. „A jövő felé tekintsünk, a lehetőségeket keressük – Fényes Elek szelleme példaképként velünk van!”
Erdődi Endre görög katolikus tisztelendő Fényes Elek bölcsességben való járását emelte példaként a jelenlévők felé. „A bölcsességkeresés és az abban való járás úgy legyen meg a mi életünkben is, mint ahogy az jelen volt Fényes Elek életében” – mondta.
Koszorúzás
A megemlékezést Csomaközi Dájánka, Pécsi Erika, Egri Anett, Colman György, Selmeczi Róbert és Csatári Viktor szavalatai, valamint a Székelyhídi Férfikórus nemzeti érzelmű dalokból összeállított csokra tette még ünnepélyesebbé.
Az ünnepség a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult. Koszorúztak: Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester, Szabó Ödön, Bradács Alíz és Kiss Sándor Elek a Bihar megyei RMDSZ nevében, a székelyhídi RMDSZ nevében, Székelyhíd Helyi Tanácsa nevében, a csokalyi Fényes Elek Általános Iskola diákjai és a csokalyi RMDSZ képviselői, a Pro Csokaly Egyesület vezetősége. Fényes Elek mellszobránál kegyelettel emlékeztek leszármazottai is. erdon.ro

Tamás: a román pártok előbb-utóbb tudatosan próbálják meg elcsábítani a magyar szavazókat
Az összefogás olyan, mint a házasság, akarat kell mindkét fél részéről – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a II. Háromszéki Szabadegyetem péntek délelőtti előadásán, ahol Antal Árpád Andrással, Sepsiszentgyörgy polgármesterével és Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökével együtt a magyar összefogás jövőjéről beszélgettek.
Toró T. Tibor szerint olyan emberekkel is együtt kell működni, akiktől szakadék választ el, az erdélyi magyar közösség érdekében, ha különféle eszközökkel is, de közös cél mentén együtt kell dolgozni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács bemutatása kapcsán Toró úgy vélte, az EMNT tulajdonképpen fából vaskarika, hiszen civil eszközökkel politikai célért, tételesen az autonómiáért küzd, viszont az elkövetkező időszakban azt is el kell dönteniük, milyen irányba viszik a szervezetet. Nemzetiségi választóvonal és az etnikai paktum fontosságáról beszélt Antal Árpád András, aki úgy vélte az erdélyi magyarok érdekeit képviselők nem az adott párttal, hanem a románokkal tárgyalnak, innen is adódik, hogy az RMDSZ ismételten vállalta a kormányzati szerepet. „Az elmúlt két évtized bebizonyította, hogy Székelyföldön csak akkor lehet infrastrukturális fejlesztéseket elindítani, ha a Szövetség kormányon van” – indokolta a kormányzati szerepvállalás fontosságát Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Tamás Sándor arra hívta fel a figyelmet, és abban mindhárom előadó egyetértett, hogy a román pártok előbb-utóbb tudatosan megpróbálják a magyar szavazókat elcsábítani, Háromszéken például Zágon és Kökös községekben magyar polgármester van, de a községben már a román nemzetiségűek vannak többségben, tehát a román politikai pártok térnyerése a Székelyföld szélén levő településéket is veszélyezteti. (hírszerk.) Transindex.ro

Szombat este de jó citerázni!
A Marosszék Kulturális Egyesület, az erdőcsinádi református egyházközség és a Provincia Egyesület július 12–17. között citeratábort szervezett Erdőcsinádon. Naponta kétszer, délelőtt és délután tartották az elméleti és gyakorlati felkészítőket, valamint kézműves-foglalkozások is színesítették a tábor programját. A táborzárásra, július 17-ére, szombatra meghívták a híres mezősámsondi citerazenekart.
A főszervező Fazakas Ildikó fáradozása nem volt hiábavaló.
– A citeratábor ötletét akkor kezdtem kigondolni, amikor 2007-ben az EMKE megnyert egy pályázatot az oktatási és kulturális minisztériumtól Magyarországon, aminek az volt a neve, hogy Közkincs kerekasztal. Ennek keretében kellett elkészíteni valamely kistérség kulturális stratégiáját, és ez az első fázisban helyzetfeltárással indult. A Székely Mezőséget választottuk, akkoriban kezdett Fazakas János Mezőpanitban táncot tanítani, a mezőmadarasi tiszteletes asszonnyal akkor kezdtünk együttműködni, ugyanakkor Panitban és Csittszentivánon akkor vált intenzívvé a kézműves-táborozás. A helyzetfeltárás során jöttem rá, hogy hajdanán a térség közkedvelt népi hangszere volt a citera mind Csittszentivánban, mind Panitban. Mezőmadarason kevésbé. Megismertem a mezősámsondi magyarok citerazenekarát. Felidéztem, amit mentorom, Zsók Béla mondott egyszer: hogy a bukovinai székelyek is sokat citeráztak, ez igen ismert hangszer volt; sajnos, manapság Erdélyben nagyon kevés az olyan sereglés, amelyen használnák. Ebből fakadt az ötlet, hogy akkor egy citerás rendezvényt kellene szervezni, meg is pályáztam, egy kis összeget nyertem –, csak épp a célközönség nem volt rá vevő. 2008-ban, a marosvásárhelyi Gyöngykoszorú alkalmával próbáltam az első citerás jelenlétet megszervezni, eljöttek a sámsondiak, akkor bukkantunk a Backamadarasról érkezett Nám Vili bácsira és a vásárhelyi Sándor Vilmosra, aki nemcsak nagyon jó citerás (a népdaltól kezdve szinte mindent játszik) –, hanem citerákat is készít. Az új citerák, amelyeken ma játszottunk, az ő munkái.
Megtanultam, hogy kis léptékkel induljunk, ezért az erdőcsinádi gyerekeknek szerveztem ezt a tábort. Öt gyerek és két felnőtt, köztük jómagam; a gyerekek közül egynek van zenei "előképzettsége", a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum hatodikos növendéke, de ez idáig ő sem citerázott. Az oktatónk, Bőr Hunyadi Gyula tanár úr azt mondta, hogy mivel a citera nem könnyű hangszer, főleg gyerekeknek nem az, ezért pihenésképp válasszuk a furulyázást. Így két hangszeren tanultak –, és amit ma citerán, furulyán és énekhanggal előadtak, az nagyon szép teljesítmény.
A tábor résztvevői: Jenei Bíborka harmadikos, Jenei Emőke nyolcadikos, Füzesi Nándor hatodikos, Csegezi Orsolya hetedikes és Molnár Sámuel harmadikos tanulók.
Egyelőre úgy tűnik, ez a tanulási forma még szokatlan Erdőcsinádon. Fazakas Ildikó a nagytiszteletű úr, Bálint Csaba lelkész segítségével három hónapon át hirdetgette, de a szülők (talán a rossz gazdasági helyzet miatt, vagy mert nem tartják igazi hangszernek a citerát) nem áldoznak ilyesmire. Igaz, hogy a tábor nem teljesen ingyenes, nem sikerült minden megpályázott összeget elnyerni, de az egyhetes táborozás önrésze így is minimális összegű volt.
– Azt reméltem, hogy majd a padlásokról előkerülnek az ottfelejtett, pókháló födte egykori hangszerek, hogy a gyerkőcök elkunyerálják a nagyszülőktől a régi citerákat. (Hármat sikerült felfedezni Csinádról, a többit kölcsönbe kaptuk, de megvásárolhatják a gyerekek, és meg is fogják venni, mert nagyon megszerették.) Roppantul sajnálom, hiszen ismerünk olyan helybeli gyereket, aki citerázik, a nagytatája is citerás, három éve győzködöm, hogy egy kicsit játsszon nekünk, de ez idáig nem állt kötélnek.
– Hátha ezek után fölhorgad bennük is a szereplés vágya…
– Reméljük. De egyéb hozadéka is van az effajta zenei táboroknak. Amellett, hogy megtanulják a hangjegyeket és játszanak a hangszeren, a résztvevők megtanulnak egymásra figyelni. Közösségépítő szerepüket nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Az első citeratábor nem marad egyszeri esemény, ugyanis Fazakas Ildikó és a "csapat" november első hetében Mezőpanitban szervezi a gyermek citerások és más népi hangszeresek muzsikáló találkozóját. – Bőr Hunyadi Gyula tanár úr ott is tanított az idén egy hetet, és nagyon szeretik a gyermekek, mert nagyon türelmes. Nemcsak jó hangszeres, hanem kitűnő pedagógus is.
A felújított művelődési hajlékban zajlott a "vizsgaműsor". Oldalt egy asztalon rögtönzött kiállításon mutatták be a kézimunkázás (fonalmunkák, bútorfestés, gyöngyfűzés) eredményét. A tárgyak "beszédesek": arról "árul-kodnak", mennyire hasznosan és szórakoztatóan lehet tölteni a vakációt, ha van hozzá kedv, akarat és szülői támogatás.
Élő műsorban láthatták a gyermekek, milyen pompás az, ha együtt peng a citera és csendül fel az ember hangja. A Szász Mária tanárnő vezette mezősámsondi citeraegyüttes fellépése tett koronát a Fazakas Ildikóék fáradozására. Valóban kár, hogy a falu népe kevésbé "vevő" az ilyen autentikus népi muzsikára. (Helybeli lakos epés megjegyzése: "Bezzeg, mihelyt megdubogtatnak egy dobot s elnyivogja magát egy szintetizátor, hoppá-cuppá, rögvest összefut boldog-boldogtalan, mintha tűz ütött volna ki!)
A mindig vidám, jó kedélyű férj, Fazakas János, a néptáncos világ közkedvelt Fazija sem rest beállni a gyerkőcök közé, velük tanulni a citerát és a furulyát. Csakhamar kiderül, ha valaki nem tudná, hogy "nem egészen százas", ugyanis épp 17-én, vagyis aznap rúgta el az ötvenet. Barátok, jó ismerősök köszöntik, köztük táncos-koreográfus kollégája, a csinádi gyökerű Füzesi Albert is. Műsor után együtt ünnepelhetik a kiváló táncoktatót, aki – felesége megjegyzése szerint – jobban tanít, mint táncol. De aki látta őt táncolni s tapsolhatott neki, tudja, hogy ez csak afféle szemenszedett szurkapiszka, szülinapra tartogatott "hitvesi kedveskedés".
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor nem akarja „visszaközpontosítani” a művelődési intézményeket
Szombaton a Bánság fővárosába látogatott Kelemen Hunor művelődési miniszter, aki a város polgármesterével, a prefektussal és a városházának alárendelt kulturális intézmények vezetőivel a 63-as sürgősségi kormányrendelet által előírt kötelező létszámcsökkentésekről tárgyalt.
A Magyar Házban Kelemen Hunor a Temes megyei RMDSZ-vezetőkkel és polgármesterekkel találkozott, ahol a magyarság gondjaira-bajaira kerestek megoldásokat. A találkozón részt vett Bognár Levente, Arad alpolgármestere, aki a Maros-parti önkormányzatnak alárendelt kulturális intézmények számára kért támogatást.
A találkozók után Kelemen Hunor a magyar sajtó képviselőinek a következőket nyilatkozta: „Hétfőn a koalíción belül egyeztetünk a 63-as kormányrendeletről. Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármesternek, a Filharmónia, valamint a magyar és a német színház igazgatóinak kedd reggelig választ ígértem arra, hogy tudjuk-e a kormányrendeletet úgy értelmezni, hogy azoknál a kulturális intézményeknél, amelyek az önkormányzat kötelékében vannak, leépítések lesznek ugyan, de ne kelljen olyan drasztikus megoldást alkalmazni, amely a megszüntetéshez, összevonáshoz vezetne.
Egy kulturális intézmény felépítése évtizedekbe telhet, ezért nem vagyok annak a híve, hogy megszüntessük – főleg – a nagy hagyománnyal rendelkező kulturális intézményeket, de annak se vagyok a híve, hogy összevonjuk őket. Arra kértem a polgármestert, hogy ilyen megoldásokban ne gondolkozzon. A polgármester mind a magyar, mind a német színházat fenn szeretné tartani, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek minimális leépítések. A sürgősségi kormányrendeletben van egy olyan kapaszkodó, miszerint azokra az intézményekre vonatkozik, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre. Ezeket az intézményeket – a temesvári és az aradi filharmóniát, valamint a temesvári magyar és német színházat – nem ez az önkormányzat hozta létre, ezeket megörökölték a polgármesteri hivatalok a decentralizáció különböző időszakaiban. Ezzel az érvvel próbálnánk kis haladékot kapni és majd szeptemberben megoldást találni a parlamentben. Másik érvünk az, hogy amikor a bürokrácia leépítéséről beszélünk, a közalkalmazottakra gondolunk. A művészek, zenészek, muzeológusok nem közalkalmazottak, nem közhivatalnokok a szó szoros értelmében, bár költségvetésből kapják a fizetésüket. Ezért kivételek a 63-as kormányrendelet hatálya alól az oktatási, az egészségügyi és a szociális intézmények, véleményem szerint a kultúra is ide tartozik! Remélem hogy hétfőn, az egyeztetések után találunk egy olyan megoldást, amely ezeknek az intézményeknek a jövőjét ilyen tekintetben biztosítja.”
A Nyugati Jelen kérdésére, hogy megoldást jelentene-e ebben a helyzetben polgármesteri hivataloknak alárendelt kulturális intézmények minisztériumi hatáskörbe vonása, Kelemen Hunor határozottan kijelentette: „Ezt startból kizártam, mert ez újabb központosítást jelentene! Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban ez lenne a megoldás. Nem azért mentünk Bukarestbe, hogy újabb intézményeket a kormányzati szférába vonjunk, hanem azért, hogy minél több hatáskört és intézményt az önkormányzatok felé próbáljunk vinni. Nem látok arra semmiféle lehetőséget ebben a pillanatban, hogy a minisztérium kötelékébe újabb kulturális intézményeket vonjunk be, sőt még néhányat az önkormányzatoknak át kellene adni, mert nem az a szándék, hogy központosítsunk”.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Román-magyar egészségügyi együttműködés
Tapasztalatátadás, a sürgősségi segélyhívó-rendszerek összekapcsolása és a szervátültetés lesznek a román és a magyar egészségügyi szakértők következő megbeszéléseinek témái – ebben egyezett meg Budapesten Cseke Attila, Románia egészségügyi minisztere és Réthelyi Miklós, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője.
A két fél szükségesnek tartja a közeljövőben a szakértői csoportok rendszeres találkozásait a nemzetközi kapcsolatok élénkítésére és a rendszer hatékonyságának növelését célzó tapasztalatok átadására. A találkozók témái között prioritást élvez a kórház-finanszírozás alapjául szolgáló DRG-rendszer magyarországi tapasztalatainak átadása, a 112-es segélyhívó rendszerek összekapcsolásának technikai kidolgozása és a szervátültetésben való mielőbbi együttműködés.
Mediafax. Nyugati Jelen (Arad)

Magyarságismereti mozgótábor immár 17. alkalommal
A kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvány jóvoltából megszervezett idei magyarságismereti mozgótáborban 135 kárpát-medencei fiatal ismerhetett meg néhány anyaországi történelmi emlékhelyet június 26. és július 11. között.
A márciusban kiírt pályázat iránt az idén fokozott érdeklődés mutatkozott, hiszen ötszörös túljelentkezéssel küszködtek a régiók (Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja) referensei. Ugyanakkor a szervezők elmondása szerint ez a kulcsa annak, hogy a legrátermettebbek vegyenek részt a nemzetközi elismeréssel rendelkező kárpát-medencei ifjúsági találkozón.
Az Európai Ifjúsági Károly-díjjal is kitüntetett program az idén Gyomaendrődön vette kezdetét, ahol a főszervező kanadai magyar Aykler házaspár röviden ismertette a fontosabb tudnivalókat. Ugyancsak ekkor került sor a csapatok elosztására (ugyanis a tábor forgószínpad-szerűen járja körül Magyarországot): a Rákóczi-csapatban három, a Zrínyi és Bethlen nevét viselő csoportokban egy-egy Bihar megyei középiskolás került.
A rákóczisok számára az első megállót Miskolc képezte, az ottani programban ismerkedős Ki mit tud?, környékbeli túrák (Aggteleki-cseppkőbarlang, diósgyőri vár, Tokaj-hegyvidéki borkóstolás és táncház, vizsolyi Biblia megtekintése) és egy kassai meglepetésútra szerepelt. A kassai történelmi séta után a dómban eltemetett II. Rákóczi Ferencre emlékezett a csoport.
Miskolc után Győrbe indultak a fiatalok, útba ejtve a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot, illetve Eger városát. A várbéli kiállítás megtekintését, a könyvtári és templomi látogatást követően a győri kollégiumban tartottak rövid ismerkedős programot, és tudatták a következő nap menetrendjét. Délelőtt az UNESCO Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot látogatták meg, majd délután a Szigetköz élővilágával nemcsak elméleti síkon ismerkedhetett meg a lelkes csapat, hanem egy izgalmakat ígérő, kétórás kenuzás során fizikai kapcsolatba is léphetett a lápos vidék növény- és állatvilágával. Este Pottyondi Ákos helyi vezető tartott előadást hazáról, hitről, emberről.
Másnap reggel a soproni Storno-ház fogadta a fiatalokat, akik szabadidejükben felfedezhették a hűség városának nevezettességeit, majd pedig a nagycenki Széchenyi-kriptában, illetőleg a fertődi Esterházy-kastélyban tettek látogatást.
Július harmadikán Székesfehérvár következett, majd a veszprémi érseki palota és az érsek úr vendégeiként ismerhették meg a rákóczisok a helység történelmét. Ezt követte a tihanyi séta és a balatoni fürdőzés, amely a Pécsig tartó hosszú utat előzte meg. Az első pécsi vacsora után szabadidős tevékenység keretein belül vegyültünk el a város kultúraszerető lakosai között, másnap felfedeztük az európai kulturális főváros ereklyéit, mint például az ókeresztény sírkamrákat, a székesegyházat, a Zsolnay-, illetve Csontváry-gyűjteményt, valamint Munkácsy híres Krisztus-trilógiáját. A mohácsi és szigetvári csata egykori helyszínein tett sétában a csoport mind a 44 tagja részt vehetett, majd pedig a borkóstoló túrán kerültünk közelebb a borkultúrához a világhírű Tiffán-család jóvoltából.
Felejthetetlen három nap után Kecskemét lett a következő úti cél, de a túrából nem maradhatott ki a szegedi dóm, illetőleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark sem. Utóbbi helyen a Feszty-körkép és a skanzen ejtette ámulatba a külhoni magyar ifjakat. Kecskeméti városnéző túránk csúcspontja a Máltai Szeretetszolgálat bemutatását célzó előadás volt, amit közös palacsintázás zárt. A jó hangulatú együttlét után az utolsó helyszínre, a fővárosba sietett immár mind a három csapat útba ejtve az esztergomi katedrálist és a visegrádi várat.
A Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumának vendégeiként négy napot tölthettünk a székesfővárosban. Első esténken a Nemzeti Színház környékét, az Andrássy utat, a Hősök terét, illetve a Citadellát csodálhattuk meg esti kivilágításban. A péntek a közjogi méltóságok és a szponzorok fogadónapja volt. Délelőtt az Országgyűlés elnöke, Schmitt Pál fogadott minket a parlamentben, délután pedig dunai hajókázásra invitálták mind a résztvevőket, mind pedig az adományozókat, akik nélkül nem jöhetett volna létre a mozgótábor. Az est záróakkordjaként egy budai vendéglőben tartott vacsora adott alkalmat a csapatok tehetségeinek bemutatkozására (ki énekelt, ki szavalt, ki citerázott), majd felcsendültek a tábor ideje alatt megírt csapatindulók is. Az est folyamán ünnepélyes keretek között nyújtotta át Ayklerné Papp Zsuzsának (minden „rákóczis” Zsuzsa nénijének) özv. Antall Józsefné a férjéről, a rendszerváltás utáni első magyar demokrata miniszterelnökről elnevezett díjat.
Szombaton budai várséta és a Szent István-bazilikában mise várta a kirándulókat. Ugyancsak aznap tekinthették meg Zsuzsa néni nagysikerű, Megtagadva című dokumentumfilmjét, amely a férje valós családtörténetére alapozva készült el. A könyvváltozatból minden egyes résztvevő és szervező kapott egy-egy példányt a szombat esti záróünnepségen, amelyen mindenkinek átadták a táborban való részvételt elismerő bizonyítványt, melynek alapján az elmúlt évek táborozóival együtt tagjai lettünk a Rákóczi Családi Körnek, vagyis a volt táborosok hálózatának. A Rákóczi Családi Kör felvállalja a volt táborosok támogatását, illetve további rákóczis találkozók megszervezését, illetve segíti a kapcsolattartást.
Vasárnap reggel könnyesre sikeredett a búcsú annak az ígéretnek a fényében is, miszerint tartjuk a kapcsolatot. Köszönjük a szervezőknek, a szponzoroknak, illetve Zsuzsa néninek és Berci bácsinak, akik lehetővé tették az életre szóló élmények megélését.
Biró Árpád Levente. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egészségügyben is van mit tanulni a szomszédtól – Magyar kollégájánál járt a bukaresti szakminiszter
Kölcsönös tapasztalatátadás, a sürgősségi segélyhívó rendszerek összekapcsolása és a szervátültetés – ezek lesznek a román és a magyar egészségügyi szakértők következő megbeszéléseinek témái. Ebben állapodott meg pénteken Budapesten Cseke Attila, Románia egészségügyi minisztere és Réthelyi Miklós, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője. A látogatásról a bukaresti szaktárca sajtószolgálata számolt be.
A két fél szükségesnek tartja a közeljövőben a szakértői csoportok rendszeres találkozásait a nemzetközi kapcsolatok élénkítésére és a rendszer hatékonyságának növelését célzó tapasztalatok átadására. A találkozók témái között prioritást élvez a kórházfinanszírozás alapjául szolgáló DRG-rendszer magyarországi tapasztalatainak átadása, a 112-es segélyhívó rendszerek összekapcsolásának műszaki kidolgozása és a szervátültetésben való mielőbbi együttműködés.
„Sokat tanulhatunk egymástól, még a korábbi hibákból is, hiszen a két ország hasonló változásokon ment át, így hasonlóak a tapasztalataink is. Az együttműködés mindenképp a betegek érdekében történik, de globálisan tekintve a két ország egészségügyi ellátó rendszerének hatékonyságát is célozza” – nyilatkozta a miniszteri találkozó után Cseke Attila.
A hazai kórházfinanszírozás átalakítására a két fél a közeljövőben elkezdi a szakértői együttműködést. Ennek keretében a bukaresti Országos Közegészségügyi, Egészségügyi Menedzsmenti és Továbbképző Iskola (Şcoala Naţională de Sănătate Publică, Management şi Perfecţionare în Domeniul Sanitar din România) szakértői egyeztetnek a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának képviselőivel. Magyarország az elsők között vezette be a homogén betegségcsoportokra alapozó (HBCS, román változatban DRG) rendszert, amellyel Románia is dolgozik, de szükséges az elszámolási értékek közelítése a hazai viszonyokhoz.
A 112-es segélyhívó rendszerek tekintetében a magyar fél igényelte Románia tapasztalatának átadását az egységes rendszer bevezetésében. A felek megerősítették, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozása után, a soros magyar EU-elnökség ideje alatt a két ország igyekszik kialakítani a törvényes keretét annak, hogy az életmentő, segélynyújtó csapatok a határ mindkét oldalán beavatkozhassanak az emberi élet megmentéséért. A szervátültetések tekintetében a magyar fél nyitottságáról biztosította a romániai minisztert az együttműködés iránt, ez a transzplantálható, de belföldön nem igényelt szervek kölcsönös átadására vonatkozna.
A bukaresti tárcavezető egyébként az első hivatalos látogató volt a Magyarországon nemrég megalakult Nemzeti Erőforrás Minisztériumában. Csekét vendéglátója elkalauzolta a református egyház által működtetett Bethesda Gyermekkórházban, és találkozott az ott dolgozó, Romániából származó orvosokkal. A vendég meghívta a magyar minisztert és államtitkárait egy bukaresti látogatásra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Református püspök szobrát avatták fel a Hegyközben
Piszkárkosi Szilágyi Sámuel református püspök mellszobrát avatták fel július 18-án a Bihar megyei Hegyközkovácsiban. Az ünnepi istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Református Egyház zsinati elnöke hirdette az igét.
A község templomát Szilágyi Sámuel építette fel, és 225 évvel ezelőtt itt is helyezték örök nyugalomra. Az ő közbenjárásának volt köszönhető a II. József császár által 1781-ben kiadott türelmi rendelet, amelynek alapján sorra épültek a református templomok Magyarországon.
A hegyközkovácsi gyülekezet élen jár Bihar megyében a magyar vonatkozású emlékhelyek létrehozásában, de az egész erdélyi magyarságról elmondható, hogy több emléktáblát, szobrot avatott a szocializmus bukása óta eltelt húsz évben, mint amennyi azelőtt 50 évig volt – mondta a szoboravatón Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke mintegy válaszképp Nehémiás könyvére utalt, és elmagyarázta: ez történik, amikor a fogságból szabadult nép újra elkezdi építeni önmagát.
Itt pedig nemcsak templomok, várfalak építéséről, hanem a lelki építkezésről, a nemzetként való élésről, az önazonosság megújulásáról van szó. „Dicsekedésünk van – írja Pál apostol a korintusbeliekhez írt levelében, s ugyanez rólunk is elmondható, hiszen van mivel dicsekednünk a múltban és a jelenben is” – mondta a püspök. Kövér József, a szobor alkotója azt mesélte el, hogyan kísérletezte ki minden képi referencia nélkül a püspök arcát: tudta, hogy szigorú, de szelíd ember volt, tekintélyes, „olyan, mint egy püspök” – s fő célja az volt, hogy a művet néző érezze, a szoborfej átható tekintete reá szegeződik. Piszkárkosi Szilágyi Sámuel püspök 1770 májusában Debrecenben találkozott először II. József császárral – olvasható a Forró László hegyközkovácsi lelkipásztor szerkesztette alkalmi kiadványban.
Az uralkodó a protestánsok lélekszámáról, a gyülekezetek méretéről kérdezte őt, és a püspök olyan jól felelt, hogy a császár később többször is beszélgetett vele. Az akkor már hatvanévesnél idősebb püspök még megérhette, hogy a császár 1781-ben olyan rendeletet adjon ki, amelyben bizonyos feltételekkel engedélyezi a protestáns templomok építését. Ekkor építtette meg saját költségén a kovácsi istenházát, mely jelenleg is áll.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Piszkárkosi Szilágyi Sámuel szobra Hegyközkovácsiban
Bihar megye – A Bihar községhez tartozó Hegyközkovácsiban hunyt el 1785. július 16–án Szilágyi Sámuel református püspök. Halála 225. évfordulója alkalmából vasárnap szobrot avattak tiszteletére a faluban.
A szoboravatási ünnepség Hegyközkovácsi református templomában kezdődött, ahol dr.Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Utána Forró László helyi lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) előadó tanácsosa köszönte meg a szolgálatot, majd kifejtette, kötelességünk rendezni múltunk szellemi örökségét, és ennek jegyében cselekszenek a hegyközkovácsiak: 2000–ben táblát helyeztek el a templom belső falára annak emlékéül, hogy 1792 karácsonyán ott prédikált Csokonai Vitéz Mihály (kinek nevét azóta felvette a helyi elemi iskola is – szerz.megj.), a templomkertben leleplezték a világháborúkban elesettek emlékművét, majd 2005–ben újabb kegyhelyet avattak a múlt század derekán, a falurombolási terv egyik első áldozatának tekintett, Kovácsival határos Mezőfalva felszámolására emlékezve. Ebbe a sorba illeszkedik Piszkárkosi Szilágyi Sámuel püspök szobrának felavatása, aki 1719. február 19–én Debrecenben született, majd szolgálata végeztével Hegyközkovácsiba vonult vissza, ahol 66 évesen hunyt el. Szobra vasárnap déltől a helyi kultúrház udvarán látható.
„Tudása hihetetlen, ereje nagyszerű, nemeslekűsége felülmúlhatatlan volt. (…) Ilyen emberi nagyság mellett elhalkul a szavunk, magunkat pedig törpének érezzük”, szólt Szilágyi Sámuel püspök méltatása.
Hegyközkovácsi 1780–ban épült templomának minden padsora megtelt az ünnepségre, melynek istentiszteletén dr.Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök hirdetett igét. Felidézte, hogyan is került szóba, hogy Szilágyi Sámuelnek szobrot állítsanak a faluban. Eszerint megkereste őt Forró László helyi lelkész azzal, hogy, ha már Debrecenben nem állítottak szobrot az egyházkerületük tudós püspökének, akkor megtenné ezt a falu, ahol elhunyt és eltemették. Magunkat becsüljük meg azzal, ha méltóan emlékezünk nagyjainkra, tette hozzá. Úgy jellemezte a néhai püspököt, mint aki a hatalom elvárásától függetlenül ítélt jó és rossz között, majd az általa 1775–ben franciából magyarított, minden alkalomra útmutatóul szolgáló imádságos könyvből olvasta fel a vasárnap reggelre rendelt fohászt.
Az úrasztala alá temették
A prédikáció után Forró László helyi lelkész köszöntötte a megjelenteket. Kiemelten dr.Bölcskei Gusztávot, mivel a Tiszántúli Egyházkerület vállalta a szoborállítás költségeit. A szoborét, mely azért került a kultúrház udvarára, hogy „a múlt lépjen ki a templomból, és annak kertjéből”, legyen meghatározója a falu arculatának, melyet „az úgynevezett metropolisz–övezet létrehozás, s a nagyarányú városi betelepedés könnyűszerrel külvárosi lumpenvilággá zülleszthet.” Azt is megtudhattuk, hogy a néhai püspököt az úrasztala alá temették, ám a koporsót Jakó Zsigmond professzor a bombázásoktól félve 1944–ben Budapestre menekítette. A templomot akkor nem érte kár, ellenben a Néprajzi Múzeumot igen, ahol elégtek a maradványok… A későbbiekben Szeghalmi Győző, Bihar község alpolgármestere, Angyalosy Zsoltné, a nyírbogdányi testvérgyülekezet lelkésze, illetve dr.Borsodi Tamás, Kapuvár főjegyzője köszöntötte az egybegyűlteket. Eztán a Kiss Stúdió Színház művészei, Kiss Törék Ildikó illetve Varga Vilmos (aki ugyancsak Hegyközkovácsi szülötte) szavalatai következtek, majd a kivonuláskor mindenki átvehette az egyházközség ezen alkalomra készített, Szilágyi Sámuel életéről összeállított kiadványát.
Püspökhöz méltó szobor
A kultúrház udvarán, aki tehette, az árnyékba húzódva figyelte, hogy Kovács Zoltán, a KREK főgondnoka és Szűcs Gyula helyi kurátor leleplezi a szobrot, melyről alkotója, dr.Kövér József debreceni művész elmondta: anatómiai kapaszkodó híján (nem maradt fenn arckép – szerz.megj.) nem volt könnyű dolga, amikor „püspökhöz méltó”, egyszerre szelídséget, szigort és tekintélyt sugárzó arcot kellett formázzon. Az elmúlt húsz évben több emlékhely létesült, mint az azt megelőző száz évben, ami nem csoda a korábbi rendszer kultúrpolitikájának ismeretében, mondta beszédében Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke, aki dícsérte ebben a kovácsiak buzgalmát. Az avatóbeszédet Csűry István királyhágómelléki püspök mondta, kifejtve benne, hogy Szilágyi Sámuel olyan egyházi vezető volt, aki megmutatta, hogyan kell egyszerre szolgálni Istent és a nemzetet, a közösség épülésére. A Kiss Stúdió Színház tagjainak újabb szavalatai után a nevezett négy lelkész mondott áldást a szoborra, majd a Himnusz éneklése utánkoszorúk kerültek a szobor talapzatára. A szervezők dicséretére megjegyzendő, hogy a tervezett programot időben tartották, nem téve ki a kánikula megpróbáltatásának a megjelenteket, akiket szeretevendégségre vártak a kultúrházba. erdon.ro

Nem maradt el érdeklődés hiányában
Szatmár megye – A fesztivált megelőző hercehurca láttán bárki azt gondolhatta volna, hogy a szervezők megfutamodnak, de a Partiumi Híd Fesztivál mégsem maradt el. Pusztadarócon — többek között – nagyszerű bemutatókat tekinthettek meg.
A szervezők és a fellépők nem kis csalódottságára a vártnál nagyságrendekkel alacsonyabb volt a II. Partiumi Híd Fesztivál látogatottsága. Némileg érthetetlen ez, hiszen a szervezési bakikról nem tudhatnak azok, akik ki sem látogattak a helyszínre, míg azelőadások, a hagyományőrző bemutatók és a koncertek is igazán nagyszerűek voltak. Ahogy Fanka Deli fogalmazott, amikor meglátta mindössze két maroknyi nézőközönségét: családias itt a hangulat. Valóban az volt, hiszen a második nap után nemigen különültek el a szervezők és a résztvevők, ha kellett akkor a fesztiválozók is besegítettek a szervezésbe. Erre a legutolsó napon volt a leginkább szükség, amikor váratlan, de annál ijesztőbb szélroham próbálta meg elkedvetleníteni a helyszínen lévőket azzal, hogy a fejükre borította a sörsátrakat, megtépázta a színpadot borító ponyvát, és meglazította az előadósátorpányvázását. Az első riadalom után kiderült, hogy senki sem sérült meg, de mindenki igyekezett közös erővel, a lehetőségekhez mérten helyrehozni a károkat. Általános derültségre adott okot, hogy együtt segédkezett a mentésben a hagyományos magyar viseletben érkező férfi és mindenki más, akiken a megszokott ruhadarabok voltak.
Hagyományőrzés
S ha már hagyományőrzés, akkor külön ki kell emelni azokat a bemutatókat, amelyek még a Pusztadaróci Református Egyházközséghez érkező hollandiai önkénteseket is lenyűgözték. Szombaton a fehérgyarmati Szabó Lovasíjász Kör mutatta meg, hogy miért is rettegtek a magyaroktól több évszázadon át a Kárpát-medencében. Lovaikkal szédítő tempóban vágtáztak a kijelölt pályán, miközben nyilaikkal álló és mozgó célpontra lövöldöztek, valamint lándzsával, fokossal, kelevésszel és csatacsillaggal imitálták az ellenfél leverését. Az ostorcsattogtatás fülsiketítő módszerét többen ki is próbálták. Pénteken délután a maroknyi, de annál lelkesebben fotózó közönség előtt lépett fel a nagybányai Turul-Sas Lovagrend, akik középkori táncokat és harci játékokat mutattak be. Itt is nagy szerepet kapott az íjászbemutató, mint az a játék, amelyet igencsak kedveltek akkoriban. Ekkorra a közönség már megismerkedhetett az íjak hatékonyságával, hiszen délelőtt a Bocskai István Debreceni Hajdúk Baranta Sport Egyesület bemutatóján céllövést is láthattak, és nem csak az ősi magyar harcművészetében gyönyörködhettek. A három bemutató és az előadások résztvevői megérdemeltek volna egy nagyobb közönséget. Lehet találgatni, hogy mi volt a távolmaradás oka, s nem kétséges, hogy a rendezvény ellenzői, most dörzsölik a markukat, de ezzel egyvalamit érnek el: gyengítik saját nemzetüket.
Őri-Pákay Franciska. erdon.ro

Mágnesek erőpróbája
Véget ért az egyetemi újonctoborzás
A hét végén lezárult az iratkozási időszak a marosvásárhelyi egyetemeken. A "sapis" jelöltek már felszusszanhattak, a dossziévizsga első – még fellebezhető – eredményeit ugyanis már közzétették az egyetem honlapján, a jövendő művészek és gyógyítók számára azonban a neheze csak ezután, a héten zajló vizsgákkal következik. Melyek a legkeresettebb szakok és melyek azok, amelyeknek nincs keletje az idén? – érdeklődtünk a felsőfokú képzést nyújtó tanintézményeknél.
A Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karán idén is a kommunikáció és közkapcsolatok az egyik legkeresettebb szak, itt már a negyedik iratkozási napon kétszeres volt a túljelentkezés, 30 helyre 61 diák pályázott. A műszaki képzést nyújtó szakokon viszont vasárnapra sem teltek be teljesen a helyek, a versenyhelyzet hiányát a humán szakokra vizsgázók jegyeinél jóval gyengébb eredmények is jelezték. A reál szakok közül 49 jelentkezővel a mechatronika bizonyult a legnépszerűbbnek, "nyomában" a 39 diákot érdeklő számítástechnikával. Legkevesebben a múlt évben indult művelettervezés és gyártásirányítás, illetve távközlés szakra jelentkeztek. A műszaki képzésre felvételizők közül mindössze egy diáknak nem sikerült bejutnia. Ezzel szemben a kommunikáción és az idén "debütáló" közegészségügy szakon minden hely elkelt, és – a két szakon összesen – 54 diák a vonal alá került. A kizárólag tandíjas – évi 750 eurós – képzést nyújtó fordítóin idén is az angol nyelv volt a legvonzóbb, ide 30-an, míg németre 10-en, románra pedig 8-an iratkoztak fel. A fordítójelöltek közül heten nem jártak szerencsével, ők a szeptemberi pótfelvételin próbálkozhatnak újra.
Thália is csábít
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a színész szak tűnik a legkelendőbbnek, ennek 5 ingyenes és 7 tandíjas helyet biztosító alapképzésére 23-an pályáznak. A mozgásművészet szakon 12 helyre 13-an jelentkeztek. Rendezőin 11, látványtervezőin 9 diák szeretné folytatni tanulmányait, e két utóbbi szakon a ma kezdődő vizsgák után üres helyek is maradnak. A mesterire jelentkezők számára az idén induló teatrológia, művelődésszervezés szak a legvonzóbb, itt több mint kétszeres a túljelentkezés, tíz helyért 23 diák száll versenybe. Színművészetből, illetve rendezésből 10-10 fiatal mesterizne.
Orvosnak igen, bábának kevésbé
A pályakereső fiatalok számára a megemelt tandíjak ellenére is nagy a vonzereje a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. A "hagyományos" forgatókönyvnek megfelelően az általános orvosin a legnagyobb a túljelentkezés, a fogorvosi szakra 214, a gyógyszerészetire 145 felvételiző iratkozott. Bábának, sporttanárnak és gyógyszerészasszisztensnek viszont jóval kevesebben mennének, a meghirdetett helyek és a felvételizők arányát illetően ezeken a szakokon nem áll fenn versenyhelyzet.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

„Mindannyian Isten gyermekei vagyunk”
„Mindannyian Isten gyermekei vagyunk és ebben a szellemben kell tanácskoznunk” – jelentette ki Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke ma, Brüsszelben az európai Vallási Vezetők Találkozóján.
2010. július 19-én az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európa Tanács elnökei – José Manuel Barroso, Jerzy Buzek és Herman Van Rompuy –, valamint közvetlen munkatársaik, köztük Tőkés László, az EP egyházakkal való kapcsolattartásért felelős alelnöke, a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni hatékony küzdelemről egyeztettek Brüsszelben kontinensünk vallási vezetőivel. Hozzávetőleg húsz magas rangú keresztény, zsidó, muzulmán, illetőleg szik és hindu vallási vezető fogadta el José Manuel Barroso elnök meghívását az egyeztető tárgyalásra.
Mint ismeretes, 2009. december 1-jén életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelyben – az intézményes reformokon túlmenően – az EU elismeri az egyházak önazonosságát és autonómiáját, valamint Európa történetében, illetve a társadalmi életben betöltött sajátosan fontos szerepüket. Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkelye előirányozza, hogy azUnió intézményei „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet” tartsanak fenn az európai egyházakkal és egyházi szervezetekkel. A keretszerződés ezen kitétele új minőséget kölcsönöz az uniós–egyházi párbeszédnek, hiszen mind ez ideig jobbára az európai vezetők személyes nyitottságán és jóindulatán múlott a kapcsolattartás.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke hangsúlyozta: „Sokmillió európai polgár él társadalmi kirekesztettségben, holott Európa a világ egyik legtehetősebb régiója.” Leginkább az idősebb, illetve a fiatal korosztályok érintettek ebben a tekintetben – mondotta, majd kijelentette: „Az egyházak és a vallási közösségek fontos társadalmi szolgálatot végeznek tagállamainkban. Ha le akarjuk küzdeni a szegénységet, elengedhetetlenül fontos nagy múltú és széleskörű tapasztalataikra építenünk.”
Jerzy Buzek EP-elnök felvezetőjében bemutatta az Európai Parlament vallási és egyházi ügyekkel megbízott alelnökét, Tőkés László erdélyi képviselőt, akit a diktatúrák elleni küzdelem, illetve tágabb értelemben az emberi jogokért való következetes kiállás élharcosaként jellemzett. Az ő példájából, egyházának a Ceaușescu-rezsim megbuktatásában vállalt szerepéből, valamint több más, hasonló esetből is kitűnik, hogy az egyházak társadalmi szerepvállalása minő fontossággal bír – mondotta, majd így folytatta: „Világiaknak és egyháziaknak valamennyi – helyi, országos és európai – szinten együtt kell működniük, hogy véget vethessünk a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek. Elsőbbségi célkitűzésünk, hogy helyreállítsuk a társadalmi és gazdasági biztonságot. Az egyházaknak ebben döntő szerepük lehet, hiszen a közösségek és egyének életében végzendő szociális munka terén hatalmas tapasztalatra tettek szert. Tapasztalatuk és tudásuk talán sohasem volt értékesebb, mint a jelenlegi válsághelyzetben.” Buzek elnök ugyanakkor bejelentette, hogy idén szeptemberben, az Európai Parlamentben kezdeményezésére e témakörben konferenciát szerveznek, amelyre konkrét javaslatokat vár. „Mindannyian Isten gyermekei vagyunk” – zárta beszédét a lengyel – protestáns – elnök.
Herman Van Rompuy, az Európai Unió elnökearra hívta fel a figyelmet, hogy amikor szegénységről beszélünk, akkor nem struktúrákról, hanem emberekről van szó, akik mindezt közösségben élik meg, következésképpen emberközpontúan és közösségben kell gondolkoznunk – mégpedig a legfontosabb transzcendentális elemre, „a szeretetre” alapozva.
Ehhez kapcsolódva Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke a szeretetből fakadó átfogó cselekvési stratégia megalkotását sürgette, és rámutatott: nem a szegényeket, hanem a szegénységet kell legyőznünk.
Tudnivaló, hogy az Európai Vallási Vezetők Csúcsértekezletére ez alkalommal immár hatodízben került sor, Brüsszelben. Idén, A Szegénység és a Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Évében – 2010 a Szegénység Elleni Európai Platform létrehozása céljából az EU-intézmények széles körű párbeszédbe kezdtek, melybe az ebben leginkább illetékes egyházakat, illetve vallási közösségeket is bevonták. A körvonalazódó stratégia alapelemei:emelni kell a foglalkoztatás szintjét, konkrét célokat szükséges kitűzni a készségek elsajátítását ösztönző és a szegénységelleni küzdelmet elősegítő ún. „inkluzív növekedés” területén, biztosítani kell a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót azáltal, hogy segítjük a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élőket, és képessé kell tenni őket arra, hogy aktív társadalmi szerepet játsszanak. A konkrét célkitűzések között szerepel, hogy azEU 2020-as Stratégiája keretében 20 millióval csökkenjen a nélkülözésnek kitett lakosok száma;az iskolából kimaradók arányát10% alá kell levinni, és el kell érni, hogy az ifjú nemzedék legalább 40%-a részesüljön felsőoktatási képzésben.
A jelen lévő, 14 tagállamból – Franciaország, Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Olaszország, Hollandia, Görögország, Románia, Bulgária, Ciprus, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Dánia – érkező egyházi vezetők támogatásukról biztosították azEurópa2020 Stratégia társadalmi és oktatási célkitűzéseit. Javasolták, hogy az európai intézmények erősítsék meg kapcsolatos stratégiáikat, különösképpen a munkapiaci lehetőségek, a célirányosabb tagállami szociális szolgáltatások és az oktatási-képzési esélyegyenlőség terén. Az egyházi képviselők hangsúlyozták, hogy továbbra is elkötelezetten végzik társadalmi szolgálatukat a szociális kohézió, a szolidaritás és az európai civil elkötelezettség erősítése érdekében. Kiemelték, hogy a jelenlegi nemzetközi válság csak úgy győzhető le, hogyha az ember és a társadalmi igazságosság marad az európai politika figyelmének középpontjában.
A magas rangú vallási vezetők valamennyien szóhoz jutottak a tanácskozáson, illetve a találkozót záró munkaebéden. A felszólalók között szerepeltek – többek között –Christopher Hill anglikán püspök, a canterbury érsek képviselője, Bernhard Felmberg, a Német Protestáns Egyház (EKD) küldöttje, Emmanuel franciaországi metropolita, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) elnöke, II. Ieronymos, Görögország érseke, Adrianus van Luyn rotterdami püspök, az Európai Közösség Püspök Konferenciája Tanácsának (COMECE) elnöke, valamint a zsidó és a muzulmán vallási közösségek képviselői. Első ízben vettek részt a találkozón a hindu és a szík közösségek vezetői, akik szintén építő módon szóltak hozzá a közös „európai projekthez”.
A tanácskozást sajtótájékoztató követte, melyen a három európai elnök foglalta össze a csúcstalálkozó tanulságait és következtetéseit. Tőkés László alelnök külön és kiemelten hívta fel a figyelmet a volt vasfüggöny túloldalán élők nyomorúságos helyzetére, mely nem csupán a jelenlegi általános gazdasági válságnak tulajdonítható, hanem egyben a kommunista korszak egyenes következménye és öröksége. Erdélyi képviselőnk Európa fokozott mértékű szolidaritását kérte a volt szovjet tömb országainak „szegényei és kirekesztettjei” iránt – köztük is különösképpen az elnyomatást szenvedő nemzeti kisebbségek, valamint a mélynyomorban élő cigányság védelmében.
Az MTI-nek adott nyilatkozatában a volt királyhágómelléki püspök – kérdésre válaszolva – a keleti kommunista ateizmus, ezzel párhuzamosan pedig a nyugati szekularizmus és vulgáris materializmus egymást erősítő romboló hatására mutatott rá, mely súlyos értékválságot idéz elő az egész kontinensen. „Ár ellen úszva”, az egyházaknak ezen sokrétű – emberi és erkölcsi – válság leküzdésére kell szövetkezniük.
A csúcstalálkozó befejezéseképpen sorra kerülő munkaebéden gyakorlatilag tovább folytatódott a reggel elkezdődött felszólalások sora. Tőkés László alelnök köszöntő beszédében az uniós–egyházi párbeszéd hagyományának kialakulására tekintett vissza, felidézve Jaques Delors volt Európai Bizottság-i elnök ’80-as évekbeli kezdeményezését a tudományos, a kulturális és a vallási élet képviselőivel való párbeszéd beindítására. Akkor, a kommunizmus bukásának történelmi pillanatában nyílt meg a lehetőség „öreg kontinensünk” újraegyesítésére, és az egyesülés útjának jelentette újabb fontos állomását Manuel Barroso bizottsági elnök hagyományteremtő kezdeményezése a vallási vezetők csúcstalálkozójának megalapítására – hangsúlyozta Tőkés László, ugyanakkor javaslatot téve arra, hogy az Európai Parlament Elnöki Hivatala mellett önálló hivatal alakuljon az egyházakkal fenntartott kapcsolatok és párbeszéd intézményesítése céljából.
A munkaebéd során az egyházi képviselők mellett az Európai Bizottság több meghívott biztosa is felszólalt, nevezetesen Vivienne Redding, Antonio Taiani, Maros Sefcovic és Andor László EB-tárcavezetők.
Záróösszegzésében Jerzy Buzek elnök az együttműködés rövid-, közép- és hosszútávú feladatait vázolta. Herman Van Rompuy a nap legfontosabb eredményének magát a találkozó létrejöttét nevezte. José Manuel Barroso – frappáns módon – „az Államot” és „a Piacot” két olyan „istennek” – bálványnak – nevezte, melyeket Európa nem követhet. erdon.ro

Nyárádmenti napok
A Nyárádmente Kistérségi Társulás július 31-én és augusztus 1- jén nagyszabású rendezvényt tart Nyárádszeredában, amelynek célja a vidék értékeinek bemutatása és a jövőbeni fejlesztési irányok megvitatása, ugyanakkor a térség kulturális örökségeinek, hagyományainak ismertetése és a helyi termékek turisztikai úton való értékesítése.
Az idei rendezvényt az alulról való építkezés, a Leader típusú megközelítés jegyében szervezi a kistérségi társulás, arra ösztönözve a közösségek tagjait, hogy együtt gondolkodjanak térségük fejlesztéséről.
Július 31-én délelőtt 10 órától a művelődési otthonban Esélyt a vidéknek címmel Leader témakörű vidékfejlesztési konferenciát tartanak, 15 órától ünnepélyes kistérségi ülésre kerül sor, amelynek keretében elismeréseket adnak át öt személyiségnek, továbbá Leader típusú együttműködési megállapodásokat írnak alá magyarországi partnerekkel. A rendezvényre több magyarországi térség és település küldöttsége is eljön: a Bakonyert, a Pannónia Kincse és a Felső-Homokhátság Leader egyesületek standokkal jelentkeznek. Leader játszóházat is szerveznének a gyerekeknek, Mórról és Szerencsről borokat hoznak a termelők és a térség képviselői.
17 órától horgászverseny lesz a Holt- Nyárádon, 20 órától a művelődési ház színpadán néptáncműsorral várják a közönséget. A Tordai vendéglőben borkóstolóval és vásárral egybekötött sanzon- és operettest lesz, ahol fellép Ördög Miklós Levente és Szabadi Nóra, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészei.
Augusztus 1-jén, vasárnap Nyárádszereda főterén és a középiskola udvarán turisztikai vásárt és helyi termékkiállítást szerveznek, amelyen a helyi termelők áruinak, a cégek termékeinek, szolgáltatásainak ismertetése mellett a községek sajátos konyháját is bemutatják. Lesz disznóvágás, a nyárádmenti néptáncosok, fúvószenekarok színpadi műsorral jelentkeznek. 18 órától a helyi együttesek szabadtéri fellépését követően a Titán együttes és Tóth Katalin koncertezik, díszvendég a magyarországi Zanzibár együttes. 23 órakor tűzijáték zárja a rendezvényt.
-vagy- Népújság (Marosvásárhely)

Fő kritérium a jó munkavégzés
Létszámcsökkentés a közigazgatásban
A közigazgatási intézmények dolgozói hetek óta bizonytalan helyzetben vannak, az általános, 25 százalékos bércsökkentés mellett többüknek a munkaszerződését is felbontják. Legtöbb esetben még nem tudni pontosan, ki marad és kinek kell mennie, az önkormányzatok zöme a hónap végi tanácsülésen dönti el, miként módosítják a szerkezeti felépítést. Az elbocsátások csak a megye városaiban több száz közhivatalnokot érintenek.
Mint ismeretes, a június 30-i 63-as számú kormányrendelet előírja a közigazgatási intézmények karcsúsítását, ami az alkalmazottak egy részének az elbocsátását vonja maga után. A 63-as kormányrendelet a július 2-i Hivatalos Közlönyben jelent meg, ettől számított 40 napon belül kell a kormánynak eljuttatni a létszámcsökkentésre vonatkozó adatokat, a helyi tanácsi határozattal jóváhagyott módosított organo-gramokat.
Ki megy és ki marad?
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban a jelenlegi 719 alkalmazottból közel 30-at kell meneszteni – tájékoztatta lapunkat Aurel Trif sajtószóvivő. – Az elbocsátások nem érintik a hivatal alárendeltségébe tartozó intézmények személyzetét (iskolaorvosi rendelők, bölcsődék, állatkert), kivéve az anyakönyvi hivatalt, ahol öt dolgozótól válnak meg, valamint a közösségi rendőrséget, ahol 110 alkalmazottnak bontják fel a munkaszerződését – fejtette ki a szóvivő, aki szerint az állás nélkül maradók kiválasztásakor elsősorban hatékonysági kritériumokat vesznek majd figyelembe. A létszámcsökkentés által módosított személyzeti felépítés jóváhagyás végett a július végi soros ülésen kerül a tanácsosok elé, majd a prefektúra augusztus közepéig eljuttatja ezeket a kormányhoz.
A Maros Megyei Tanácsnál valamint a hozzá tartozó intézményekben dolgozók közül várhatóan 189 személytől válnak meg – közölte a napokban Szabó Árpád alelnök.
Tegnap a megye több városában is a létszámcsökkentés ügyében tárgyaltak az önkormányzati képviselők. Dorin Danesan, Segesvár elöljárója közölte, a jelenlegi 224 alkalmazottból 17-et kell elbocsátaniuk. – Közülük nyolcan nyugdíjba mehetnek, az osztályvezetők pedig a munkavégzés minősége alapján eldöntik, hogy kiket menesztünk – fogalmazott a polgármester.
– Dicsőszentmártonban a polgármesteri hivatal 205 alkalmazottja közül 34-nek mennie kell ahhoz, hogy illeszkedjünk az előírt személyzeti létszámhoz – magyarázta Szabó Albert alpolgármester, aki szerint még nem tisztázódott, hogy kik maradnak állás nélkül. Várhatóan a hónap végi tanácsülésen állítják össze a kritériumrendszert.
– A megengedettnél nincs több alkalmazottunk, ám mégis lesznek elbocsátások a személyzeti költségek csökkentése végett – tudtuk meg Maria Precuptól, Szászrégen alpolgármesterétől. A hivatal 247 személyt foglalkoztat (beleértve a hozzá tartozó intézmények személyzetét is), a létszámcsökkentés pedig legtöbb 30 személyt érint majd.
Egyesek megússzák
– A radnóti önkormányzat alkalmazottainak a száma nem haladja meg a prefektusi rendeletben előírtat, emiatt nem kényszerülünk arra, hogy valakit is elbocsássunk – állítja Simona Turcu alpolgármester. Szerinte a kisvárosra vonatkozó megengedett létszám 88 fő, ezen felül vannak a személyi gondozók, akiket nem menesztenek.
Erdőszentgyörgyön hasonló a helyzet. Tar András, az önkormányzat vezetője kifejtette, az előírások szerint 53 alkalmazottal dolgozhatnak, ám a hivatal jelenleg is csak 27 dolgozót foglalkoztat, így fel sem merül a létszámcsökkentés.
A tiltakozásnak nem volna értelme
Amint köztudott, több száz közigazgatási dolgozó marad állás nélkül. Mi a szakszervezet álláspontja ez ügyben? – kérdeztük Virgil Macesant, a közigazgatásban dolgozókat tömörítő országos szakszervezet alelnökét. – A törvény törvény, emiatt jelen esetben semmiféle tiltakozásnak nem volna értelme. Annyit tehetünk, hogy figyelemmel kísérjük a kritériumrendszer összeállítását, amely alapján kiválasztják azokat, akiket elbocsátanak. Például az elmúlt pénteken tárgyaltunk a közösségi rendőrök ügyében, és egyetértettünk azzal, hogy figyelembe veszik a szakmai teljesítmény mellett azt is, ha valaki egyedüli családfenntartó – fogalmazott az érdekképviseleti országos tömb alelnöke.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Legyen menő a magyarlakta területekre kirándulni"
Kérdezett:: B. D. T.
A projekt lényege a nemzeti összetartozás gondolatának korszerű, fiatalos megjelenítése. Valóban „kötelező tananyag” leszünk a magyarországi diákok számára? [interjú]
Parlament előtt a határon túli osztálykirándulások kiterjesztéséről szóló határozattervezet, amelynek értelmében a magyar állam átfogó oktatási programot indítana a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar közösségek megismerése, személyes kapcsolatok kialakítása céljából. A határozattervezet iskolai emléknap bevezetését javasolja a Nemzeti Összetartozás Napján (június 4.), 2013-tól normatív rendszerben támogatná a határon túlra szervezett osztálykirándulásokat, létrehoznák a Magyarság Háza nevű oktatási és közművelődési intézményt, amely a Magyarország határain kívül élő magyar közösségeket mutatná be. Az Apáczai Közalapítvány 2009-ben indított Határtalanul! pilot programja keretében idén május-júniusban hatezer magyarországi középiskolás látogatott meg egy kisebbségi magyar közösséget. Az eddigi tapasztalatokról Csete Örsöt, a közalapítvány vezetője mesél:
– 2009 óta azon dolgozunk, hogy a Határtalanul! pilot programot lebonyolítsuk és a tapasztalatai alapján kidolgozzuk az említett parlamenti határozatban jelzett iskolai emléknap, külhoni kirándulás és a Magyarság Háza koncepció tervét. Hogyan függ ez a három dolog össze? A pilot program kapcsán először csak az osztálykirándulás ötlete volt meg, aztán az előkészítő kutatásunk során lett világossá, hogy az utazás önmagában nem elég: ekkor tettük mellé, hogy a „külhoni témát” az osztálykirándulásokon túl is be kell vinni a közoktatás falai közé. Majd belefutottunk abba, hogy nincs egy hely Magyarországon, ami mindennek a módszertani megvalósításában segíthetne, nincsen Magyarság Háza.
A kiutazóknak – és minden középiskolásnak és egyetemistának – fotópályázatot hirdettünk, mutassák be, ők hogyan látták a „határon túlt”. Az iwiw és a Facebook oldalakon klubokat indítottunk a projektnek, egy hónap alatt számos rajongónk lett. A youtube-ra is feltöltöttünk 25 filmet, amit az utazásokról készítettek az iskolások és a tanárok. A honlapunkat egyfajta külhoni kirándulást segítő felületté alakítjuk, felhasználva ehhez a pilot projekt 182 útjának útvonalát, beszámolóit, képeit. Az Apáczai Közalapítványnál pályázó, az utazásokon résztvevő pedagógusok hozzáállása lelkes és elkötelezett. A pedagógusoknak kulcsszerepük van a projekt sikerében: ha a határon túli utazások jól sikerülnek, ha a hazaérkező diákok elégedettek lesznek a résztvevő 132 iskolában, akkor az inspirálni fogja a többi – most még nem utazó – diákot (és szüleiket is!), hogy jelezzék az iskolájuk vezetése felé, hogy ők is szeretnének utazni. Az iskola pedig majd jelzi a fenntartónak, jelzi nekünk, jelzi a politikának. És ez egy „alulról jövő” bátorítás lehet arra, hogy a program folytatódjék. Úgy tapasztalom, jelentős háttértámogatásra lesz szükség ahhoz, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja tényleg az „összetartozás” napja lehessen az iskolákban. A Határtalanul! pilot programban részt vevő pedagógusok közül többen beszámoltak arról, hogy számos kollégájuk nem rendelkezik személyes tapasztalatokkal a külhoni magyarságról, és sokan nem tudják, milyen ismereteket kellene tanítani minderről. Nagy szükség van tehát kidolgozott óratervekre, előadók ajánlására, kapcsolódó országos és helyi programok generálására, az egész logisztikai támogatására. Mindez indokolja egy önálló intézmény, a Magyarság Háza létrehozását, amely a tanácsadás mellett szakértőket, így történészeket közvetíthet ki az iskoláknak a külhoni magyarságot bemutató órára, a június 4-i iskolai emléknapra. A ház persze emellett oktatási centrum is lenne, kiállításai, interaktív felületei mind azt a célt szolgálnák, hogy bemutassa azt a helyzetet, miszerint Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és miképpen lehetne ezt az adottságot a jövőben a nemzet javára fordítani. Olyan intézményre volna szükség, amely ezen kívül kedvet ad látogatóinak a szomszédos országok magyarlakta területeinek személyes felfedezésére. Csak akkor lesz a Magyarság Házának jövője, ha a nemzeti összetartozás gondolatát korszerűen, fiatalosan tudja megjeleníteni és megértetni.
- Milyen konkrét ötleteket támogatnak?
– Az Apáczai Közalapítvány keretében kétféle utazást támogatunk: az egyik egy körutazás, annyi sajátossággal, hogy néhány szakmai programelemet is be kellett illeszteni az útitervbe. Például a közgazdaságot tanuló osztály látogatást tesz egy OTP bankfiókban, a forgácsoló osztály ellátogat egy magyar gépipari vállalkozó üzemébe, az ács-állványozó osztály felmegy néhány padlásra ácskötéseket nézni, satöbbi. És persze ezek mellett megtekintik mindazokat a hagyományos turisztikai nevezetességeket, amit „illik” megtekinteni. A másik fajta utazás inkább táborozás jellegű, ahol a magyarországi szakközépiskolások egy határon túli, hasonló profilú magyar testvérosztállyal valami művet hoznak létre közösen, olyan valamit, ami kapcsolódik az általuk tanult mesterséghez. Például egy vízvezeték-szerelést tanuló csoport Szabadkán, a helyi magyar szakiskola udvarán egy szökőkutat épített: a magyarországiak készítették a vízvezetéket, a szabadkai magyar fiúk a kőművesmunkát végezték és közösen burkolták mozaikkal. Egy másik példa, hogy egy nemzetközi hírű magyarországi hegedűművész egy magyarországi és egy erdélyi zeneiskola diákjainak tart Erdélyben kurzust. Ezek a projektek egy-egy közös cselekvésen keresztül összehozzák a részt vevő gyerekeket, tanár kollégákat. A projektet előkészítő kutatásunk szerint a magyarországi szakiskolai osztályok tanulóinak 42 százaléka még soha nem járt a szomszédos országokban. Nem azért, mert nem szerettek volna, hanem azért, mert nem volt rá lehetőségük. Óriási dolog, hogy egy busznyi fiatalnak közel a fele életében először eljuthat a magyarlakta területekre, és ott a kulturális és szakmai élményeken túl emberi kapcsolatokra tesz szert.
- A közalapítvány honlapján közleményben üdvözölték a Fidesz képviselői által benyújtott határozattervezetet, amely egyébként hivatkozik is az Apáczai pilot programjára. Abban a kontextusban, hogy utólag egyesek (pl. a Jobbik elnöke) megpróbálták kisajátítani az intézményesített határon túli osztálykirándulások ötletét, talán jó lenne tisztázni, honnan jön a projektterv.
– A határon túlra irányuló osztálykirándulás egy alkalmas eszköz lehet a magyarországi diákok külhoni magyarokkal kapcsolatos tudatlanságának lebontására – az alapgondolat az Apáczai Közalapítvány projekttervei között már 2001-ben megjelent, akkoriban azonban nem tudtunk az ötlethez forrást is hozzárendelni. Az elképzelést aztán beépítettem az általam írt Magyariskola Programba, amit a Régió 2006/1. számában publikáltam. Két évvel később írtam meg azt a pályázatot, amely 220 millió forintot hozott az országos kiterjedésű külhonba irányuló tanulmányi kirándulás pilot-jára. Tavaly december 4-én közölt cikkemben a külhoni „nagy osztálykirándulást” a történelmi fiaskó megismétlődésének legjobb ellenszereként ajánlottam az olvasók figyelmébe, és ugyanitt javasoltam a Magyarság Házának megalapítását is. Egy jó projektötlet persze sok embernek eszébe juthat. A puszta ötletnél azért jóval továbbléptünk: kidolgoztuk és most ki is próbáljuk, hogyan lehetséges több százezer fiatalt bevonni és élményekkel, tudással megajándékozni a külhoni magyarság megismertetése érdekében. Bízom benne, hogy nem fullad be forrás hiányában ez a program is, mint korábban jó pár a külhoni támogatási területen. Remélem, a politikai „hátszél” a program kiterjedését eredményezi.
- Testvériskola-programok eddig is működtek, illetve a már a kilencvenes években kialakuló testvértelepülés-kapcsolatok révén eddig is nyílt lehetőség a kommunikációra, ismerkedésre. Miben hoz újat a Határtalanul! program?
– A Határtalanul! programnak egyrészt sajátossága, hogy a teljes Kárpát-medencére kiterjed, ami azt jelenti, hogy például a pilot programban bármely magyarországi szakközépiskola bármely magyarlakta területekre szóló utazásra pályázhatott bármennyi kiutazó gyerekkel..
Másik jellemzője a programnak – és talán a leglényegesebb! –, hogy egy szemléletmódot igyekszünk Magyarországon a fiatalok között elterjeszteni: hogy a magyarlakta területekre kirándulni fiatalos, klassz, menő dolog. A külhoni kirándulás ugyanis nem lehet csak a jobb iskolák kiváltsága, nem lehet pénzkérdés, világnézeti kérdés. Ezért a program operatív tervezésekor korántsem csak osztálykirándulásokban gondolkodtunk, hanem egy országos – jobb híján használom ezt a szót – „mozgalomban”, egy olyan közhangulat megteremtésében, amelynek keretében „trendi” a külhoni utazás, az ottani kapcsolatok, a külhoniakról szóló tudások.
- Mi történik, ha valaki egyszerűen nem akar részt venni egy ilyen kiránduláson? Minden diák irtózik a „kötelező” szó hallatán. Valóban „kötelező tananyag” leszünk számukra?
- – Jelenleg a projekt kipróbálása pályázati formában történik, így ha egy diák nem akar részt venni, könnyen találnak a helyére másikat. Nem kétséges a számomra, hogy ha sikerül „trendi” cselekvésként elfogadtatnunk a fiatalok körében a külhoni kirándulás tényét, akkor inkább azzal kell megküzdenünk, hogy többen szeretnének jönni, mint a források szabta lehetőség. Véleményem szerint egy „kötelező” rendelkezés az iskola vezetését kötelezi, és nem a diákokat: az intézményvezetésnek pedig az a feladata, hogy megtalálja azt a megvalósítási formát, amely a leginkább célravezető és kivitelezhető. Csak egy példa: miért ne lehetne, hogy az Összetartozás Napján több magyarországi iskola valamilyen közhasznú cselekedetet végez (papírt gyűjt és leadja, parkot tesz rendbe) és a befolyó – nyilván szerény, de nem is ez a lényeg! – bevételt felajánlja egy-egy szórványban működő magyar iskolának? A közösségért végzett munka örömét, a felajánlás gesztusát a mai Magyarországon égető szükség lenne újratanulni. „Kötelező tananyag” lesz a külhoni magyarság? Ami engem illet, ennek nagyon örülnék. Egy ügyes iskola ezt nyilván úgy oldja majd meg, hogy a diákok szemében ne a „kötelező” szó hangsúlyozódjék, hanem a „lehetőség” szó. A lehetőség egymás megismerésére, megértésére, adott esetben a szolidaritásra. A projekt legfontosabb társadalmi eredményének Magyarországon azt a tovagyűrűző hatást tartom, amely a kiutazó diákok mellett a családjukat, személyes környezetüket érinti. Hazaérkezik a diák, és otthon elmondja az élményeit, elmeséli, hogy jól érezte magát, és bármiről beszél, a külhoni magyarságról fog beszélni. Ez sok szülő, nagyszülő fejében fog apró kis változásokat eredményezni. Egy rétege lehet a projekthatásoknak a kialakuló személyes kapcsolatok nemzetpolitikai eredménye: a Trianon-trauma, valamint a 2005. december 4-i trauma közös feldolgozása, meghaladása. A projekt erősíteni fogja – vélhetően elsősorban szórványkörnyezetben – azt az érzést, hogy „nem vagyunk egyedül, számon tartanak minket, értékesek vagyunk”. Én korántsem tartom lebecsülendőnek ezt a lelki aspektust. De például teljesen más jellegű hatás következik abból is, hogy a kirándulók külhonban fognak megszállni, étkezni, kulturális javakat fogyasztani, reményeim szerint évente százezres létszámban.
- Egyre gyakoribb, amikor az Erdély-láztól megittasult honfiak a ló túlsó oldalára esnek, eljönnek a skanzenbe „igazi magyarokat” nézni. Némileg a már működő testvériskolai programok is azt igazolják, hogy egy ilyen párnapos vagy –hetes itt-tartózkodás során gyakorlatilag nem látható meg "Erdély igazi arca".
– Egyetlen látogatástól, egy emléknaptól, a Magyarság Házától azonnali csodát nem lehet várni. Elég arra gondolni, hogy hány év lemaradását, hány dolog megbeszéletlenségét, hány cselekvés elvégzetlenségét kell közösen bepótolnunk. A csoda, „Erdély igazi arca” első pillantásra nem fog megmutatkozni a többségnek, hiszen ez egy hosszú, soktényezős folyamat. A pilot programunk keretében is van már egy társaság, akik bár májusban jöttek haza Erdélyből Budapestre, de ahogy elmondták, már szervezik, hogy augusztusban néhányan visszautazzanak. Bizonyára lesz közülük olyan, aki később megint vissza fog menni, és majd átlát azokon a toposzokon, amelyekre a kérdés utal. És ha majd a parlamenti határozathoz kormányhatározat, és ebből következően a program kiterjedése is társul, akkor egyszerű statisztikai kérdés lesz, hogy egyre több az olyan fiatal, aki előbb-utóbb Erdély igazi arcát is meglátja, megismeri és megérti. Transindex.ro

A 250 éves templom tiszteletére
Szatmár megye – Az Érszakácsi Református Egyházközség idén ünnepli temploma fennállásának 250. évfordulóját. A kerek jubileum alkalmából az érszakácsi református hívek felújítják az Isten Házát.
Az érszakácsi református templombelső ezekben a hetekben teljesen megújul. Egy helyi munkacsoport kijavítja a templom falain keletkezett repedéseket, majd le is festi a falakat és kicseréli a régi ablakokat újakra. Ezután következhet majd a templompadok sötétbarna színre való lefestése. A munkálatok menetéről Gál Sándor református lelkipásztor számolt be lapunknak.
Áldozatvállalás
„A templom felújításának idei költségei meghaladják a 10 000 lejt, amelyet a hívek áldozatosadományaiból gyűjtünk össze” – kezdte beszámolóját a lelkész, majd elmondta, hogy felnőtt egyháztagonként 30 lej kifizetéséről döntött az egyházközség presbitériuma. A munkálatok már öt hete elkezdődtek és előreláthatóan július végéig fognak tartani. A lelkipásztor azt is elárulta, hogy az ősz folyamán egy ünnepi hálaadó istentiszteleten emlékeznek meg a negyedévezredes templomról, amelyen Ft. Csűry István püspök prédikál majd.
A 480 lelkes gyülekezet a templomjavítással egy időben több más, nemrég visszakapott épületét is rendbe teszi, de ezeknek költségei már meghaladják a hívek erejét. Ezért a lelkész arra kérte az Érszakácsiból elszármazottakat, hogy őseik iránti tiszteletből, lehetőségeik szerint anyagiakkal is támogassák az egyházközség épületeinek felújítására irányuló törekvéseket. erdon.ro