Figyelmeztetett a volt püspök
„Egyházi tisztségekre nem jelölhetők azok, akik a kommunista diktatúra idején, valamint napjainkban nyilvánvalóan egyházunk kárára jártak el, valamint azok, akik tisztségükről önkényesen és elfogadhatatlan módon lemondtak” – idézte mai (szerdai) nyilatkozatában a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Választási Szabályzatának második szakaszát Tőkés László, egykori püspök, EP-képviselő.
A volt püspök továbbá kitért arra is, hogy nem ajánlott a szektás irányt képviselő egyháztagoknak (így például a CE Szövetségnek – szerk. megj.) vezető egyházi tisztségekre való jelölése sem. Ezeken kívül azt is hangsúlyozta, hogy az egyházkerületi és egyházmegyei lelkészjellegű tisztségekre nézve szükséges az Átvilágító Bizottság tisztázó határozata. Tőkés nyilatkozatában ugyanakkor önkéntes visszalépésre szólítja fel mindazokat, akik a fenti alapkövetelményeknek nem tudnak eleget tenni. erdon.ro

Az Összetartozás szobra Székelyföldön
Ünnepélyesen is felavatják július 25-én, szombaton a székelyföldi Csíkmenaságon az „Összertozás emlékművét”, amely egyszerre tiszteleg a két világháború hősei előtt, ugyanakkor a Kárpát medencében élő összes magyar összetartozását is szimbolizálja. Alkotója szerint megjeleníti korunk eszmei szemléletváltását, s erőt ad határainkon túl élő testvéreinknek is.
A XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idején, szombaton ünnepélyesen is felavatják a székelyföldi Csíkmenaságon a „Csíkmenasági Összetartozás Emlékművet”. Az alkotás tiszteleg az első, és második világháború hőseinek emléke előtt, s megihlette azt a kárpát medencei magyarság egyetemes, sok évszázados kultúrájának tisztelete, a közös európai polgári értékrend alapján a magyar nemzet határokon túlnyúló összetartozása is - mondta el lapunknak Bencze Gábor szobrászművész, az emlékmű készítője.
A három alakos, több mint öt méter magas, monumentális mészkőszobor egy anyát, és a belékapaszkodó két gyermeket mintáz. A művet két hónapja állították fel Csíkmenaságon, s azt a Fejér megyei Felcsút község ajándékozta a székelyföldi településnek. Szombati, ünnepélyes felavatására hivatalos Orbán Viktor miniszterelnök, Schmitt Pál leendő köztársasági elnök, Tesseli Zoltán országgyűlési képviselő, illetve Melocco Miklós szobrászművész is. Felcsút és Csíkmenaság három éve testvér-települési kapcsolatban állnak, a szobor elkészítését, Székelyföldre szállítását, és felállítását összefogással, civil forrásokból oldották meg – részletezte Bencze Gábor.
A művész úgy véli, hogy európai, demokratikus jogállamokként, a békés Kárpát medencei együttélés jegyében, az egyetértésre való törekvés az összes itt élő nemzet együttes felemelkedéséhez vezethet. A szombaton felavatandó emlékmű a magyarság összetartozását, identitásának megerősödését jelenti. Bencze szerint korunk eszmei paradigmaváltása reményt, erőt, és igényt támaszt államhatárainkon kívül élő honfitársainkban, hogy magyarságuk legitim, megkérdőjelezhetetlen, és szilárd legyen, és a Magyar Köztársaság vigyázó kezét maguk felett érezzék. A szobrász rendkívül örömtelinek és kimagasló diplomáciai eredménynek tartja, hogy a székelység ilyen emlékművet emelhetett szülőföldjén, s hozzátette: az alkotás mögött igen mély emberei kapcsolatok rejlenek, az az egész magyarság közügye, és szimbolizálhatja az említett szemléletváltást az egész Kárpát medencében.
Csibra Tibor. MNO

Többnapos szoboravatóra készülnek
Többnapos ünnepséggel készülnek a hétvégére Csíkmenaság lakói, melynek keretében felavatják a magyarországi Felcsút testvértelepüléstől ajándékba kapott köztéri szobrot és a település újonnan létesített parkját.
Amint már lapunkban beszámoltunk róla, teljesen megújult a település központja. Lebontották a régi tejcsarnok és tűzoltószertár épületeit, amelyek új helyet kaptak. Sétányokkal, díszcserjékkel és padokkal ellátott kis parkot is létrehoztak. Ebben a térben állították fel az Anyaság nevet viselő alkotást. A Bencze Gábor felcsúti szobrászművész készítette műalkotás egy édesanyát és két árva gyerekét ábrázolja, az első és második világháborúban elesettek özvegyét és árváit jelképezi.
A menaságiak a testvértelepülésükkel közösen szervezik az ünnepséget. Pénteken 14 órától egy, a központból induló sétakirándulás keretében Tompos Sándor és Bartalis László tanárok előadásában a település történelmét lehet megismerni. Július 25-én, szombaton 11.30-tól ünnepi szentmisét tartanak, majd 13 órától veszi kezdetét a szoboravatási ünnepség, az Összertartozás emlékművének avatása. melyen közreműködik a csíkszentgyörgyi fúvószenekar. Többek között megemlékeznek az elesett hősökről és elhangzik a csíkmenasági hagyományőrzők Katonadalok című előadása. 17 órától Fotográfiai emlékek, katonai dokumentumok Csíkmenaságról címmel nyílik tárlat a falubeliektől összegyűjtött háborús emlékekből, fényképekből, tábori levelekből és dokumentumokból. A szombati nap a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Táncba fordulva című táncjátékával zárul, mely után táncházat is tartanak. Vasárnap 10.30-tól kezdődik a szentmise, majd a művelődési ház kertjében bográcsozásra kerül sor. Az ételkóstolások mellett kézműves foglalkozásokat (kőfaragás, fazekasság, bútorfestés, gyöngyfűzés, fafaragás) is kipróbálhatnak az érdeklődők. Az eseménysorozat a felcsútiak vendégszereplésével és a csíkmenasági gyerekek és felnőttek előadásaival zárul, melyek 20 órától kezdődnek. Szervezők: Csíkszentgyörgy Község Polgármesteri Hivatala, Csíkmenasági Közösségmegtartó Egyesület, Csíkmenasági Közbirtokosság, Felcsút és Csíkmenaság közössége. Társszervezők: Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa, Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület és DTP Stúdió (Székelyudvarhely). Székelyhon.ro

Párbeszéd és összefogás Tusványoson
A magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd, összefogás és együttműködés jelentőségét egyaránt hangsúlyozta a Tusnádfürdőn zajló 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) szerda délelőtti megnyitóján Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő.
Ezen a napon megkezdődött az érdemi munka a táborban, amely már az előző napon megnyitotta kapuit zenei rendezvénnyel. Szerdán már hivatalosan is kezdetét vette az előadások sorozata, ezt nyitotta meg Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina főszervező, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Albert Tibor tusnádfürdői polgármester, valamint Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő.
Az előadók utaltak a tábor múltjára is, nevezetesen arra, hogy a Kovászna megyei Bálványoson kezdődött egykor az a – később minden esztendőben megrendezett találkozó sorozat, amely a román-magyar történelmi megbékélést kereső folyamat részeként indult. A kilencvenes évek végére a rendezvény a román-magyar politikai párbeszéd jelentős, nem hivatalos fórumává is vált. A tábor 1997-ben átköltözött a közeli Tusnádfürdőre, ezért a két település nevének összevonása révén nevezik ma rövidítve ezt a rendezvényt Tusványosnak.
Deutsch Tamás megállapította: a párbeszéd, az összefogás és az együttműködés Bálványoson megfogalmazott eszméi hozzájárultak a Fidesz kétharmados választási győzelméhez. Ezzel kapcsolatosan az EP-képviselő hangsúlyozta, hogy a két harmad valójában a három harmad érdekében dolgozik, de nem szabad megfeledkeznie a „negyedik harmadról” sem, folytatva a határokon átívelő nemzetpolitikát is.
Répás Zsuzsanna felolvasta Németh Zsoltnak a táborozókhoz intézett levelét, amelyben a külügyi államtitkár beszámolt az új kormány eddigi eredményeiről, emlékeztetve az állampolgársági törvényre és a nemzeti összetartozás napjának bevezetésére. Bíztatónak nevezte a román-magyar viszony alakulását.
Az első táborok szervezői nevében Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke beszélt a hallgatósághoz, hangsúlyozva, hogy a Fidesz győzelmével Tusványos is átlépett a XXI. századba. Az idei tábort a párbeszéd helyszínének nevezte, és bejelentette, hogy itt ülésezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), valamint a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács is.
Sándor Krisztina bejelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök eljön a táborba. „Basescu elnököt is várjuk” – tette hozzá, megjegyezve, hogy a román államfő és a magyar kormányfő mindenképpen találkozik. Népújság (Marosvásárhely)

Orbán Viktor és Tőkés László az új nemzetpolitikáról tárgyalt
MTI) – A kárpát-medencei magyar együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor kormányfő és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke – tájékoztatta Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője kedden az MTI-t.
A tárgyalófelek áttekintették a kárpát-medencei magyar együttműködés kérdéseit, valamint a kárpát-medencei magyarság európai érdekérvényesítésének jelenlegi állását, és megerősítették azt a közös célt, hogy az erdélyi magyar közéletben minél szélesebb összefogás jöjjön létre. Szorgalmazták továbbá, hogy a nemzeti együttműködés rendszere terjedjen ki a Kárpát-medence magyarlakta területeire – tudatta a szóvivő.
Orbán Viktor és Tőkés László megállapították: eljött az ideje, hogy „viszontagságos, hullámzó és váltakozó eredményességű húsz év után” a nemzetpolitikában is megtörténjen a rendszerváltoztatás, amelynek eredményeképpen a Kárpát-medencében élő magyarok együttműködése újra szilárd és tartós alapokon nyugodhat – összegzi a tárgyalást a közlemény, hozzátéve, kívánatos, hogy az új nemzetpolitika az Európai Parlamentben a közös magyar érdekképviselet szintjén is megvalósuljon.
Szijjártó Pétert közölte, hogy a megbeszélésen Tőkés László ismertette azon kezdeményezését, amely a pénzügyi elszámoltatás határon túlra kiterjesztését indítványozza. Népújság (Marosvásárhely)

Ötéves a Súrlott Grádics
Augusztus 5-én, csütörtökön délután 6 órakor ünnepli a Súrlott Grádics Irodalmi Kör alakulásának 5. évfordulóját a marosszentgyörgyi katolikus plébánia tanácstermében. Az irodalmi kör Bölöni Domokos kezdeményezésére jött létre Maros megyei írók és irodalombarátok szabad társulásával. Az est folyamán bemutatják Baricz Lajos Merengések című verseskötetét. Közreműködik a Szent Cecília együttes, a Jubilate Deo ifjúsági kórus és a Kolping Család énekkara. Népújság (Marosvásárhely)

Az ENSZ elé kerül Székelyföld kérdése
Az ENSZ Emberjogi Főbizottsága elé kerül az erdélyi magyarok kérdése. A bizottság augusztus 10-re tűzte ki megvitatásra azt a dokumentumot, amit a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács juttatott el hozzájuk. A beadvány Székelyföld területi autonómiájának megadását és az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgeti.
Tizenöt oldalas dokumentumban fordultak erdélyi magyar civil szervezetek az ENSZ Emberjogi Főbizottságához, kérve, hogy tűzze napirendre és tekintse át Románia nemzetiségi politikáját. A petíciót Hantz Péter előkészítő tárgyalásai nyomán a Pro Regio Siculorum, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyújtotta be. Az interneten angol nyelven olvasható dokumentum bevezetőjében az erdélyi magyarság és a Székelyföld helyzetét mutatják be. Felsorolják a magyar közösség autonómiáért vívott harcának állomásait. Ugyanakkor a dokumentum szerkesztői arra is felhívják a figyelmet, hogy az autonómia hiányának következményeként az állam monopóliumot gyakorol a székely közösség legértékesebb javai, a természeti kincsek fölött, és ennek eredményeként sokszor illetéktelenül is román nemzetiségű személyek teszik rá ezekre a kezüket. Ennek következtében a közösség egyre kiszolgáltatottabbá válik, és veszélybe kerül az identitás megőrzése, valamint fejlődése. A szerzők érvelése szerint a költségvetési források is sokkal kisebb arányban vannak kiosztva a magyar településeknek, ezt csak az RMDSZ kormányszerepe képes ellensúlyozni. A hatalom, annak ellenére, hogy Románia aláírta a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi dokumentumokat, megpróbálja mesterségesen megbontani az etnikai arányokat. A beadvány példaként hozza fel a tavalyi intézkedéseket, amikor a magyarlakta vidékeken magyar intézményvezetőket váltottak le teljesen önkényesen, és románokkal helyettesítették.
Megoldásként a beadványozók azt javasolják, hogy Székelyföld kapjon területi autonómiát, és így alakuljon át önálló fejlesztési régióvá. Ez az intézkedés a világ számos országában biztosította a nemzeti kisebbségeknek a biztos fejlődés és identitásuk megőrzésének lehetőségét – áll a szövegben. A petíció szerzői ugyanakkor azt is kérik, hogy az erdélyi magyarságnak legyen önálló oktatási rendszere, mivel csak ez biztosíthatja a természetes identitás megőrzését és fejlődését.
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

Ötödször jött az árvíz
Ötödik alkalommal okozott gondot az idei nyár folyamán tegnap délután Csíkszentmihályon az árvíz. Ezúttal a Köd-patakán szaladt le egy felhőszakadás következtében ijesztő árhullám.
Csíkszentmihálynak az idén bőven kijutott az árvízből, a homokzsákok mára már természetes részévé váltak a faluképnek, végig a főutcán a kapuk, kerítések mellé felhalmozott soruk köszönti a látogatót. Néhány hete arról számoltunk be, hogy a Rákos-pataka kilépett a medréből, a víz a település főutcáján zúdult végig, majd később az útjába eső Madéfalvát öntötte el. Tegnap délután a Köd-pataka áradását követően a sürgősségi helyzetek felügyelőségétől két csoport éppen az utca mélyebb részére szétterült vizet szivattyúzta vissza a mederbe ottjártunkkor. Az ár pillanatok alatt érkezett, tetőzésekor közel két méter mélyen kerültek víz alá bizonyos utcarészek – mesélték a helyiek. „Idén öt kisebb vagy nagyobb árvizet okozott ez a kis patak. Teljesen tönkretette az utat, gyalogszerrel is alig lehet közlekedni. Gumicsizmásan járunk a főútig, ott pedig átöltözünk. A vetemények, termőföldek mind tönkrementek, a kutakat pedig elöntötte az ár” – panaszolta Ambrus Imre, az egyik károsult helyi lakos. „Nagyszabású szabályozási, medertakarítási munkálatokra lesz szükség, mert másképp minden kiadósabb zápor gondot okozhat. Ehhez gép, pénz és idő kell. A helyi önkormányzat birtokában egyetlen kisebb markológép van, az nem győzi a munkát, és természetesen nem lehet egyszerre mindenhol, ami sajnos több esetben szült már vitát. Igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik” – mondta Sárig Lajos, a település alpolgármestere.
Hompoth Loránd. Hargita Népe (Csíkszereda)

Tusványos: egységes, korszerű és versenyképes Kárpát- medencei magyar oktatást!
(MTI) – Egységes, korszerű, jó minőségű és versenyképes Kárpát-medencei magyar oktatást kell kialakítani, amelynek azonban meg kell teremteni a feltételeit – ezt a gondolatot fejtették ki csütörtökön a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) délelőtti fő előadásán.
Réthelyi Miklós, a magyarországi nemzeti erőforrás minisztere felhívta a figyelmet, hogy az oktatás, az egészségügy, a szociális helyzet, a kultúra és a sport egymással szervesen összefüggő területet alkot a társadalom és az egyén életében. A minisztérium éppen arra törekszik, hogy ezek az ágazatok egységes rendszerben működjenek, ugyanakkor mindegyikben szakszerű módon alkalmazzák a sajátosságokat is. Fontosnak nevezte a "fenntarthatóság pedagógiáját", az új viselkedéskultúra kialakítását, azt, hogy e komplex nevelés eredményeként az emberben belső indíttatású értékrend alakuljon ki, miközben megszerzi a szükséges természettudományi és humán ismereteket, kialakítva a szociális érzékenységet is.
Kötő József parlamenti képviselő, az oktatási bizottság tagja maga is fontosnak nevezte, hogy Kárpát-medencei méretekben fogjuk fel a magyar nemzet fogalmát. Szerinte egy kisebbségben élő közösségnek olyan közösségnevelő módszert kell kidolgoznia, amely segíti fennmaradását, versenyképességét a XXI. századi modern világban.
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora ugyancsak állást foglalt az egységes Kárpát-medencei szintű magyar oktatási hálózat kialakítása mellett.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus-szövetség elnöke a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét vázolta fel, célként fogalmazta meg a magyar oktatás tekintélyének helyreállítását. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora kifejtette: Romániában a magyar oktatást "teljes vertikumában", vagyis az óvodától az egyetemig kell megszervezni, biztosítva a folyamatosságot, és a román államnak is be kell szállnia a finanszírozásba. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója úgy fogalmazott: térségünkben a nacionalista és a modernizációs politikák különböző arányokban keverednek, de még mindig a magyar nyelvhasználatért folyik a küzdelem. Népújság (Marosvásárhely)

Megszűnő közintézmények!?!
Országszerte bajban vannak a közintézmények, a közszférában tervezett elbocsátások számos intézmény puszta létét veszélyeztetik. Nincs más helyzetben Maros megye sem: a megyei tanács a megyében található kulturális intézmények egy részét átvette a Művelődési Minisztériumtól, a tervezett elbocsátáshullám ezek működését közvetlenül veszélyezteti.
Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szerdán nyilatkozta ezt a sajtónak – közli a Mediafax. A kormánytól kiküldött átirat szerint a megyei tanácsnak 189 állást kell felszámolnia alárendelt intézményeinél, a rendelkezés alól csak a gyermekjogvédelem, a repülőtér, a személyi nyilvántartó, a mezőgazdasági kamara kivétel. Lokodi Edit elmondta, 62 betöltetlen állásuk van, de 127 személyt így is el kell bocsátaniuk. – Nem vették figyelembe, hogy mi az évek során átvettünk művelődési intézményeket a Művelődési Minisztériumtól, a személyzetcsökkentés ezek tönkretételét jelenti – fejtette ki. – Arányosan osztottuk el a leépítendő állásokat, a Vatra folyóiratnál két állást, a filharmóniánál 38-at kell felszámolnunk. Egyértelmű, hogy ebben a helyzetben ezek az intézmények nem tudnak megfelelően működni majd. Kifejtette, átszervezik a Kultúrpalota vezetését is, a kulturális rész irányítása a múzeumhoz kerül, így csökkenthető lesz az adminisztratív személyzet, akárcsak a művészeti iskolánál. Innen a táncoktatást átvenné a Maros Művészegyüttes, a zenét pedig a filharmónia. A tanácselnök elmondta, megpróbált közbejárni a kormánynál is, hogy vonják ki a leépítési kötelezettség alól a kulturális intézményeket, most várakoznak: "talán történik valami csoda augusztus 16-ig". A kormány rendelkezése szerint a Látó irodalmi folyóiratnak a jelenlegi tíz alkalmazottjából két és felet kell elbocsátania, a Vatra irodalmi lapnak három és felet, az Alkotások Háza nyolc-tíz munkatárssal maradhat. A múzeumnak jelenlegi 92 alkalmazottjából 24-et kellene elküldenie, a könyvtárnak 67 munkatársából 17-et, a Maros Művészegyüttesnek a 90-ből 23-at.
A legnagyobb gond a filharmóniával van, itt a 144 alkalmazottból 38-at kel elbocsátani, ha mindenki helyén maradna, egy kórustag nem keresne többet havi 30 lejnél. A megyei tanács személyzetét 30 százalékkal csökkentenék, a mezőgazdasági kamarának 30 állást hagytak jóvá, de valószínű 22-vel maradnak.
Barabási Csaba Attilát, a Maros Művészegyüttes magyar tagozatának művészeti igazgatóját kérdeztük a kialakult helyzetről.
– Úgy tudom, huszonkét embert kell elbocsátanunk a kilencvenből. A román tagozatról 12, a magyarról 10 alkalmazottunktól kell megválnunk. Hétfőn volt egy gyűlésünk, amelyen számos alkalmazottunk részt vett, ott arra kértem őket, hogy ha valakinek a 25 százalékos fizetéscsökkentés miatt nem éri meg maradni, máshol tervez elhelyezkedni, akkor szóljon. Ketten már a gyűlés végén jelezték ebbéli szándékukat. Megválunk a nyugdíjas, de még dolgozó kollégáinktól is, ez azonban nem elég. Tízzel kevesebben maradunk, de ugyanazt a munkát el kell végeznünk, ráadásul kevesebb pénzért. Ez nagyon nagy erőfeszítés, nekem is lesznek olyan feladataim, amiket eddig más végzett. Ahhoz, hogy a létszámcsökkentés után is jól tudjunk működni, egyaránt el kell bocsátanunk személyzetet az adminisztratív, a munkási és a művészi részlegekről, posztokról egyelőre nincsen szó. Nagyon, nagyon nehéz lesz, de a bukást, az intézmény munkaképtelenségét, ezáltal megszüntetését mindenáron el kell kerülnünk. Próbáltam legalább egypár posztot megmenteni, de nem sikerült. Lokodi Edit elnök asszony világosan a tudtomra adta, hogy egyelőre ők is tehetetetlenek, a döntést a minisztérium hozta. És nekünk lesz nagyon nehéz elmagyarázni a következményeket, majd meghozni a döntéseket. Mindenki nagy bajban van, mégis reménykedünk... hogy hátha mégsem.
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Erdély nevezetes fő végháza: Lippa
Győzködöm fotográfusomnak is elszegődött komédiás cimborámat: Kisjenő után kanyarodjunk Hegyalja felé az aradi főútról. Lehet, hogy hosszabb és rosszabb a szülőföldemen, az ősi borvidék tövében haladó út, de élvezetesebb tájat kínál, mint a két nagyváros közötti lapályt átszelő fővonal. Aranyos-mente fia még soha nem forgolódott a Hegyes-Drócsa nap fürdette, szőlők koszorúzta lankáin. Simább terepre tervezett Aveójának óvatos vezetése közben helytörténeti ismeretekkel traktálom, adagolom, hogy balra magasodik az apatelki hegy a Rákócziak borospincéjével, hogy most hagyjuk el a szőlősi malom hídját, amelynek közelében tette le Görgey serege a fegyvert, most haladunk át szülőhelyemen, Pankotán, ahol pillantást vethet Csiky Gergely szülőházára, a Sulkowskyak hercegi kastélyára, most döcögünk át Magyarád-Hegyalján, ahol a tokaji hárslevelűvel vetélkedő mustos terem, majd nemsokára Ménesen és Páloson, a kadarka földjén, ahol a világon először varázsoltak a Grassalkovich-pincében vörös aszúbort, de előtte át kell haladnunk Világoson, a fegyverletétel aláírásának színterén is, a Bohus-kastéllyal, fölötte a várral. Az idő sürget, nincs módunk megállni sehol, de Feri barátom váltig fogadkozik, hogy hamarosan végigjárja a párjával az általam felvillantott kishazát. A Maros völgyébe fordulva rátérünk a sztráda-minőségű arad–dévai műútra. A Radnát és Lippát összekötő, a vasúton és a folyón átívelő híd túloldalán, a katolikus plébánián várnak bennünket első riportalanyaink.
Egy korty történelem. A Partiumhoz és a Bánsághoz kötődő ikerváros – főleg Lippa – históriájának felvázolása meghaladna egy riportnyi spáciumot. A Szalárdi János Siralmas magyar krónikájában „Erdély nevezetes fő végháza”-ként emlegetett Lippa a tatárjárás után emelt várával közel öt évszázadon keresztül Erdély kulcsvárosa volt. Jelentősége Róbert Károly idejében nőtt meg, első vegyesházi királyunk gyakran tartózkodott a falai közt. Díszes templomot alapított Szent Lajos tiszteletére, mellette Ferenc-rendi kolostort. Több királyi oklevél keletkezett itt, köztük az is, amelyben Lippa első privilégiumait kapta. Mielőtt stratégiai szerepe megnőtt volna, a gazdasági jelentősége volt nagyobb, hiszen birtokosai – itt, ahol a Maros kilép a hegyek közül – ellenőrizhették a Belső-Erdélyből érkező só szállítását és a rönkökkel megrakott tutajok forgalmát. Nagy Lajos idejében felélénkült a kereskedelem, kincstári sóraktár és pénzverőház működött benne. Mátyás király uralkodása alatt többször cserélt gazdát, 1514-ben Dózsa György seregeinek kezére került. Ettől kezdve, a mohácsi vészt követő két évszázadban, hol az Erdélyi Fejedelemség végváraként, hol török, hol osztrák kézre kerülve több mint húsz ostromot kellett átélnie. 1516-tól Szapolyai János birtokolta. Az uralkodó 1529-ben szabad királyi várossá emelte, és Buda szabadalmaival ajándékozta meg, ugyanakkor itt fogadta az erdélyi részek hódolatát. Buda török kézre jutása után özvegye, Izabella – Szulejmán szultán rendeletére – fiával, János Zsigmonddal, a koronával és a kincstárral 1541-ben itt lelt menedéket, mígnem a következő esztendő májusában Gyulafehérvárra, Erdély új fővárosába helyezte át a székhelyét.
A korszaknak fontos lippai vonatkozásai vannak a reformáció szempontjából is. Egyrészt a város szülötte, Lippai Kristóf volt az, aki előbb szűkebb pátriájában, majd elsőként Váradon is elhintette az új hit magvait, másrészt a lippai scholában tanult a reformáció elterjedésének egyik legjelesebb bajnoka, Szegedi Kis István. A ferencesek már legalább kétszáz éve működtettek itt iskolát, de hogy ekkor milyen színvonalú tanintézete lehetett a városnak, az kiderül Kis István életrajzírójának a szövegéből, mely szerint a mindig komoly dolgokkal foglalkozó ifjú „ellenállhatatlan vágyat érzett magában a tanulói pályára. (…) Előbb Lippára, majd Gyulára vitték, az ottani iskolákba. Itt lett nyilvánvalóvá az ifjú Szegedinek kiváló észtehetsége, éles felfogása, s a tisztes tudományokban való bámulatos előhaladása. Csakhamar ezen iskolák legkiválóbb növendékévé lett, ki tanulótársait jóval felülmúlta a tudományos képzettségben.” Szegedi Kis István éppen Izabella ottani tartózkodása idején térhetett vissza igehirdetőként egy esztendő erejéig Lippára.
A „nevezetes fő végház” háromszor került hosszabb ideig török kézre. Legdrámaibb ostromát Bethlen Gábor idején érhette meg, hiszen az országgyűlés 1616-ban a fejedelem javaslatára, népe szabadságának és önnön trónjának biztosítása érdekében engedett a Porta követelésének, átengedte Erdély legfontosabb déli erősségét. Bethlen így mentegetőzött a tragikus döntést illetően: „Ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módom se annak tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha a lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné.” Vajda István lippai várkapitány a felszólításnak nem tett eleget, mire a fejedelem kénytelen volt az erődítményt elfoglalni és más várakkal együtt átadni a temesvári beglerbégnek. Az aradinál is fontosabb várat a török azonnal helyreállította, és nagyszámú őrséggel látta el. A megerősített Lippát csak 1686-ban sikerült Caraffa tábornagynak visszafoglalnia, azonban kilenc év múltán ismét török kézre került. Ez utóbbi ostrom során annyira megrongálódott, hogy a törökök nem tartották érdemesnek kijavítani, lerombolták és elvonultak Temesvárra. Az utolsó maradványokat 1717-ben bontatta le az aradi vár császári parancsnoka. A törökvilág elmúltával újraéledő várost akkori, az elmenekült magyarok helyébe telepedett, zömében szerb és bosnyák lakói elhagyták, majd német és román telepeseket hoztak, a magyarok érkezhettek a legkésőbben. Megindult a polgári fejlődés, Lippa újból szabad királyi városi rangot kapott. Moise Bota ortodox tanító – Csokonai első fordítója – itt jelentette meg az első latin betűs román ábécéskönyvet. 1848-ban a helybeli lakosság a forradalom mellé állt. A század utolsó harci cselekményeként a temesvári osztrák helyőrség egyik különítménye itt verte meg Máriássy János ezredes honvédeit. 1849 augusztusában itt töltött egy éjszakát az Aradról menekülő Kossuth Lajos, szűkebb kíséretével és a Szent Koronával egyetemben…
A kiegyezés táján gyorsan fejlődő városban fellendült a kézművesség, a kereskedelem, s már a 18. század vége óta működő román és német iskolák mellett, éppen az utóbbiak, a magyarosodó német polgárok igényeinek köszönhetően, beindították a középfokú magyar nyelvű oktatást. A felső kereskedelmi iskola legjelesebb tanára, a magyar szociológia úttörője, Braun Róbert 1908-ban megjelent könyvében elemezte a város társadalmi-gazdasági életét. A városon belül területileg is elkülönült egy román és egy német negyed. A német iparosok és kereskedők közül sokan 48-as, magyarbarát hagyományokat őriztek és a népszámlálásokon magyarnak vallották magukat. Külön ipartestületben tömörültek, külön takarékpénztárt és dalárdát hoztak létre. Ehhez a réteghez sorolja Braun a betelepült 27 magyar kézművescsaládot. A város 393 önálló iparosából 137 volt román nemzetiségű. Túlnyomóan körükből kerültek ki a bőripari szakmák művelői (szűcsök, tímárok, csizmadiák). A község politikai életében a legfontosabb választóvonal a két fő etnikum között húzódott. 1900-ban 7427 főből 3191 román (43 százalék), 2464 német (33 százalék) és 1662 magyar (22 százalék) anyanyelvű volt. A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor 7920 lakost írtak össze. Közülük 91,7 százalékban, 7283-an románnak vallották magukat. A magyarok lélekszáma immár mindössze 333 volt (4,2 százalék), a németeké pedig még kevesebb: 179 (2,26 százalék).
Szórványpásztorok. Szerencsémre, a plébánián három papot, egy református és két katolikus lelkészt faggathatok ki egy ültömben. Seres Géza, az aradi református egyházmegye esperese az angyalkúti és a lippai anyaegyházközség, valamint a gyoroki 45 lelkes filia lelkipásztora. Az angyalkúti gyülekezet a legnépesebb, ott jelenleg is 150 református él. Akár Radna-Lippán, ott is szinte valamennyien a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a rohamosan fogyatkozó svábok helyére telepedett szilágysági, székelyföldi magyarok. Seres Géza amiatt költözött tíz évvel ezelőtt a már kihalófélben lévő városi gyülekezet parókiájából az angyalkúti falusi paplakba, mert akkor még ötven fiatal tagja volt az ottani egyházközségnek. Ami Lippát illeti, ott a reformátusság még Trianon előtt sem haladta meg a kétszáz főt, jelenleg 27-en vannak. Keresztelő 12 esztendeje volt utoljára, esketés még régebben, de minden évben van három-négy temetés. A gyülekezet régi templomát lebontották, az újat 1897-ben alakították ki, egy polgárház közepére apró tornyot emeltek, és két fal kibontásával képezték ki az istentiszteletek megtartására alkalmas helyiséget. Később meg is látogatjuk a felújításra váró épületet, amelynek egyik szárnyában matracos vaságyak, szekrények, asztalok jelzik, hogy a 90-es években ifjúsági tábor működött benne. Seres esperes – a templom mellett – ezeket a lerobbant helyiségeket is szeretné feljavítani. „Azon fáradozunk, hogy valamilyen formában megmaradjon a református jelenlét, a lelkészi lakást szeretnénk ifjúsági központnak berendezni a temesvári gyülekezettel összefogva, hiszen az aradiak mellett eddig is az ő fiaik-lányaik töltötték be élettel. Emberi számítás szerint 10-15 év múlva itt már nem lesz kit pásztorolni. Ez a nemzedék azt mondja, javítsunk, ameddig ők élnek. A hívek segítőkészek, a maguk kicsinységében áldoznak az egyházra. Szemrebbenés nélkül kitesznek ötven-száz lejeket a maguk kis nyugdíjából, ha kell. Aztán pályázgatunk, most is 3000 lejt kaptunk a Communitas Alapítványtól, az ifjúsági ház kialakítására. A visszakapott szántóföld vált az egyház fő jövedelemforrásává. Hosszabb ideig itt szolgáló, megboldogult elődöm, Elekes tiszteletes úr két lóval és egy társzekérrel kereste meg a kenyerét. Az állomásról fuvarozta a szenet, a tűzifát. Úgy maradt fent a románok emlékezetében is, hogy »popa cel calvin cu doi cai«, a kétlovas kálvinista pap – így emlegették az én időmben is.” A házasságok – két pár kivételével – mind vegyesek. A román fél ért, de nem beszél magyarul. Itt egy nagy katonai központ volt, és a regáti román tisztek előszeretettel házasodtak szemrevaló, szorgalmas, ügyes magyar lányokkal. „Hogy mikor működött itt utoljára magyar iskola, nem tudom, majd Simó Luca óvó néni megmondja.”
Gyorokon valamivel jobb a helyzet a katolikusság szempontjából. Erős Miklós plébánosnak ott 450, két filiájában, Világoson és Páloson 150 híve van. Körülbelül harminc itt rekedt sváb mellett a magyarok többsége csángó ivadék. 1883-ban az állam 126 bukovinai, főként istensegítsi székely családot telepített le a falu mellett, a három szomszéd falu határából kikerekített Csángótelepre. Az első telepítést 1892-ben egy második is követte. A székelyeket szegénységük, kulturális és nyelvi archaizmusaik miatt az őshonos magyarok sokáig lenézték, és ők még évtizedekig inkább más bukovinai eredetű falvak lakóival, illetve közvetlenül istensegítsiekkel házasodtak össze, mint a helyi magyarsággal. A viszonylag kedvezőbb demográfiai helyzet ellenére tavaly egyetlen keresztelő volt, esketés egy se, és… 15 temetés. „Nagyon sok az idős ember, a fiataljaink többsége beköltözött Aradra, vagy inkább Magyarországra ment dolgozni, és ott is maradt. Maradék ifjaink nem sietnek megházasodni. Nem csoda, hogy Arad-Hegyalja egyetlen nyolcosztályos iskolájában, ahol még magyar nyelven is oktatnak, a felső ciklus 1975-ben megszűnt, 12 elemista gyerekünk pedig egy összevont osztályban tanul. Most éppen a templombúcsúra készülünk, hazavárjuk a szétszóródottakat. Védőszentünk Szent Donát – nem véletlenül, hiszen boraink az 1862-es londoni világkiállításon aranyérmet nyertek.”
Andó Attila lippai plébános családneve ismerősen cseng számomra. Meg is kérdem a fiatal lelkészt: nemde, Kisiratos szülötte? Kiderül, hogy hajdani líceumi osztálytársam, a korán elhalálozott Andó János fiával hozott össze a szerencse. Attila Nagyváradon érettségizett a tanítóképzőben, a teológiát Gyulafehérvárott végezte, utána Rómában doktorált.
„Négy évig voltam Temesváron a katolikus líceumban spirituális vezető és hittantanár. 2004-től vagyok Lippa plébánosa. Hozzám tartoznak a környező falvak is, még kilenc helyen tartok szentmisét. Van három-négy falu, ahol már gyülekezet nincsen, de a templom még megvan. Összesen majdnem ezer hívünket pásztorolom. Háromnyelvű közösség, a többség még papíron magyar, a második helyen majdnem egyforma arányban a német és a román hívek állnak. A németek és a magyarok fogyóban, a románok száma növekedőben. Vagy ők jönnek jövevényekként, vagy egyszerűen a magyar és német unokák már csak románul beszélnek. Lippán 480 körül van a híveink száma, ebből 240 magyar, 90 német, és 150 román. Hajdanában itt erős német, sváb telepes közösség élt, de elmentek Németországba. Csak idősek maradtak vagy vegyes házasságban élők, illetve félvér németek. De beszélnek németül. Ami a kereszteléseket meg az esketéseket illeti, ha nem csurran, cseppen, minden évben van egy-kettő. A temetések száma jóval nagyobb, tavaly volt három keresztelő és vagy harminc temetés. Hogy miként győzöm a munkát? A gond inkább a karbantartással van, a dolgok menedzselésével is én foglalkozom. Nagy az egyházközség vagyona, csak gond van vele és nyűg, hiszen sok épület, sok templom, sok föld van az egyház birtokában szanaszéjjel mindenfelé, és a falvakban nagyon kevés a segítség. A híveim vagy idősek, vagy nagyon szegény sorsúak. De velük van szerencsém, mert összeszedegettem őket, és ezek a szegények sokkal jobban ragaszkodnak a templomhoz, az egyházhoz, mint a jómódúak. A szentmisék rendje el van osztva, minden vasárnap van négy vagy öt, Lippán délelőtt tízkor minden vasárnap, s a többi településen kétszer vagy egyszer havonta.
Amikor telefonon egyeztettem Andó tisztelendővel, nem titkolta, hogy rengeteg a dolga, most a máslaki templomot renoválják, ő hozza-viszi a munkásokat, anyagbeszerző is, építkezési felügyelő is egy személyben. Az ifjúsági munkában egy ferences nővér segíti. A fiataloknak a lelkész tartja a hittanórát, a kisebbekkel a nővér foglalkozik. A falvakba is kijár pénteken-szombaton, két helyre gyűjti, hozza-viszi a gyerekeket. „Talán jobban élvezik az autókázást, mint a foglalkozásokat – mondja félmosollyal. – A hitoktatás több helyütt románul folyik, mint ahogy a lippai misék felét is mindig románul tartom, hiszen román híveim másképp nem értenék, a másik felét vagy németül, vagy magyarul. Erősködhetnék, hogy csak magyarul prédikálok, de a többi nem érti, akkor minek jöjjön templomba? Háromnyelvű közösségben nehéz igazságot tenni. Van hétvégi fakultatív magyaroktatás, itt, a plébánián, az irodalomkedvelő felnőttek körét, az olvasókört is itt tartják. A legfontosabb közösségi alkalmunk a szentmiséken kívül a templombúcsú ünnepe, védőszentünk, Nepomuki Szent János napján, május 16-án.”
A legnépesebb szórványok közül Temesfüvesen kilencven, Szépfaluban, illetve Temesújfaluban mintegy hetven-hetven katolikust tartanak számon. Az utóbbi település templomában, a Zelinsky grófok kriptájában van eltemetve I. Ferenc osztrák császár és magyar király nővére, Mária Anna Ferdinanda, a kitagadott főhercegnő. Eötvenesi Lovász Zsigmond kastélyában hunyt el, 1809-ben. A kastélyban tartózkodott 1903. szeptemberében Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki ez alkalommal a főhercegnő sírját is megkoszorúzta.
A lippai templomot 2008-ban újították fel kívülről, a szentelési ünnepségen zsúfolásig megtelt istenházában Roos Márton megyés püspök beszélt a település elsőrendű hajlékáról, melyet Isten segedelmével, a hívek hitben és szeretetben való összefogásával sikerült felújítani. Végszavában megköszönte Andó Attila plébános állhatatosságát és szorgalmát, amivel kiérdemelte a „templomfelújító” jelzőt, hiszen nemcsak a helybeli templomot hozta rendbe, hanem több hozzá tartozó filiáét is. A templombelsőre nemcsak a felújítás fér rá, hanem a szakszerű restaurálás is. Az előző templomot itt 1526 után emelték, de a Maros vizének közelsége miatt tönkrement, ezért a 19. század elején lebontották és újraépítették. Az oltár és a szentély négy oszlopával a régi épület maradványa. Sajnos, a legutóbbi felújításkor a gazdag ornamentikájú szecessziós felületeket olajfestékkel fedték le, a mennyezet fára applikált freskóinak restaurálása mellett, a falakat újrafestés előtt le kell kaparni, hogy lélegezhessenek. Egy szó, mint száz: ha Andó főtisztelendő tovább is itt marad, a teendői tovább gyarapodnak…
Lippa mindenese. Eddigi portyáim során szerinszerte megtapasztaltam, hogy – különösen szórványvidéken – mennyire fontos egy-egy közéleti-kulturális mindenes jelenléte. Ilyen „egyszemélyes intézmény” Czernák Ferenc nyugállományú katonatiszt.
„A hetvenharmadik évemet taposom. Lippai volnék, nem egészen tősgyökeres, hiszen Aradon születtem. A családom 1939 óta él itt, itt találtak munkalehetőséget. Én sokszor elkerültem, nagyon messzire, többször visszatértem. Harminchárom éven át a hadseregben szolgáltam, vegyésztisztként. Három gyermekem van, a feleségem sajnos elhalt. Két fiam Temesvárra, a lányom Konstancára került. Itt az RMDSZ elnöke volnék, 1993 óta, voltam egyháztanácsos is, igyekeztem a kis magyarságot összefogni. Nehéz volna megmondani, hányan vagyunk, hiszen vannak rejtett magyarok is, vegyes házasok sokan. Négy-ötszázan biztos vagyunk. Annak idején a MADOSZ-nak volt itt egy székháza. Próbáltuk megszerezni, de hiába, lerombolták, kilátástalan az egész. Annyi pénzünk nincs, hogy egy új székházat építsünk. Nem hiába szavalom azt – mert szeretek szavalni is –, hogy „ne hagyjátok a templomot s az iskolát”, a művelődési házat sem szabad hagyni. A MADOSZ épületében lehetett előadásokat rendezni, mulatságokat is. Régebben még nem volt annyira szembetűnő a sok vegyes házasság, a közösségben ismerkedtek meg a fiatalok egymással. Jómagam megszerveztem egy olvasókört, 2005 óta működik, körülbelül húsz tagja van. Inkább idősebbek látogatják, a fiatalok nem. Havonta egyszer jövünk össze, legutóbb Az ember tragédiáját olvastuk fel, szerepekre osztva. Máskor novellákat, verseket olvasunk. Beosztom, hogy mindenki szóhoz jusson, legalább olvasni ne felejtsenek el az anyanyelvükön. Különben a pártok közül egyedül az RMDSZ-nek nincs székháza, irodája Lippán. Egyszer volt itt városi tanácsosunk, de ő elköltözött, mást nem választottak meg helyette, pedig vagy 330 szavazat kellett volna, annyit össze lehetett volna gyűjteni. Én nem tolakodtam, van dolgom így is elég. Fiatal koromban is szerettem a verseket, amióta meghalt a feleségem, előszedtem a régi emlékeimet, könyveimet, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Wass Albert költeményeit. Előadásokat is tartok, helytörténeti, történelmi, irodalmi, nyelvhelyességi kérdésekről. Apránként adagolom, és versekkel illusztrálom. Amikor például a tehetetlenségünkről volt szó, Vörösmarty Országházát mondtam el. Nem dicsekvésképpen mondom, de itt én tudom a legtöbbet Lippa történetéről. Elég szelíd tudásanyag, amivel rendelkezem, de azért engem nem lehet átejteni. Olvasókörünket a márciusi fiatalok egyikéről, a lippai születésű Degré Alajos íróról neveztük el, megemlékezései az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról ma is forrásmunkának számítanak. Úgy rendezem, hogy az olvasókör napi tematikája megegyezzen az éppen aktuális történelmi évfordulóval. Ugyancsak én kezdeményeztem a magyar nyelv nem hivatalos, fakultatív oktatását is. Az iskolákban hiába próbálkoztunk, a tanulók szétszórtak voltak, nem is voltak elegen, az illetékesek mindenféle előírásokat dugtak az orrom alá, lépten-nyomon akadályokat gördítettek elibénk. 1994-ben kezdtem, aztán Simon Luca óvónő vette át, az egyetlen magyar pedagógus, aki felvállalta ezt az ingyenmunkát. Az én gyermekkoromban még volt hétosztályos magyar nyelvű iskola, a négy, összevont alsó osztály pedig a hetvenes évek elejéig működött.
Czernák Ferenc idejét az ezermesterkedés teszi teljesebbé, jól felszerelt műhelyében, és kedvenc sportja, a céllövészet. A mai napig sikerrel szerepel az országos bajnokságokon. No és nem utolsósorban értékes könyvtárának a böngészése, a verstanulás, hiszen előadóként más városokban is szerepel. Kérdésemre, hogy mikor láttak magyar színházat Lippán, hosszan ingatja a fejét: „Talán Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó lépett fel itt utoljára.”
A helytörténész Czernák Ferenc nagyon büszke arra, hogy kétszer is „itt járt” a magyar Szent Korona. „Először Izabella királyné hozta ide, 1541-ben, amikor nyolc hónapig Erdély fővárosa lettünk, majd Kossuth Lajosék, mielőtt tovább menekítették volna Orsovára. Megvan a ház, ahol a családjával időzött, vele volt Szemere Bertalan is, a kincstár Radnán maradt, az osztrákok foglalták le 1849. augusztus 10-én, három nappal Világos előtt.”
Andrások asztala. Amikor egyeztetés végett felhívtam Reinholz András főesperest, és megállapodtunk abban, hogy Lippán való portyázásunk közben déli egy óra tájt kereshetjük fel, Máriaradna plébánosa nyomban szerény ebédre is meghívott bennünket. A kegytemplom alatti parkolóban két autóbusz és több külföldi gépkocsi vesztegel, a bazilikához vezető lépcsősoron nyüzsgő csoportok láttán megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban Arad megye legkeresettebb turisztikai célpontjához érkeztünk, ahol a nagy búcsújárások közötti időszakokban is pezseg az élet. Begördülünk az impozáns kolostor udvarára. Ahogy körbetekintek a templomhoz illesztett, jobb sorsra érdemes hajdani ferences központ háromszintes épületegyüttesén, szorongás fog el, hiszen gazdátlannak tűnnek omló-bomló, malterrongyos falai. Csupán a kaputól balra húzódó földszinti rész gondozottsága jelzi, hogy a klastromot mégis lakják valakik. Csengetésünkre maga Reinholz atya nyit ajtót, s az ebédlőbe terel bennünket.
A hosszú asztal körül féltucatnyi fiatal kanalazza a krumplilevest. Bemutatkozás közben kiderül, hogy az „Andrások asztala” mellé telepedünk le, hiszen a szakácsnő kivételével mindenki az Andreas, Andrei vagy Andreea névre hallgat. A főesperes druszái munkatársak és önkéntesek, akik az egyház és a kegyhely dolgait intézik. Valamennyien házigazdánk lelki gyermekei, kit Temesvárról hozott magával, ki itt szegődött a plébánia szolgálatába. A társalgás három nyelven, hol románul, hol németül, hol magyarul folyik. A családias hangulatot jelzi, hogy a szakácsnő, mielőtt feltálalná a rántott húst, megkóstoltatja a minap eltett kovászos uborkát az atyával: ehetővé vált-e már az erjesztett savanyúság? A konyha úrnője meg is korholja az asztalfőn ülő házigazdánkat, hiszen annyira belefeledkezik az általam kiprovokált beszélgetésbe, hogy kihűl előtte az étel…
„Megyés püspökünk azért is helyezett ide, mert szeretem az építkezéseket. Temesvárott 28 év alatt sok mindent csináltam, több épületet javítottam, új épületeket emeltem. Utolsó létesítményem a katolikus óvoda volt, a legmodernebb berendezéssel. Alighogy befejeztem, egy hét múlva át is adtam az utódomnak, és jöttem Radnára. A szerény, mintegy 120 hívünket magában foglaló plébánia, s a kegytemplom gondozása mellett a tennivalók tovább sokasodtak, hiszen 55 év múltán a kolostort is visszakaptuk. Hozzáfogtunk egy nagyszabású projekt elkészítéséhez, európai uniós segítséggel és remélhető kormánytámogatással. A projekt értéke körülbelül 10 millió euró, a teljes patrimónium felújítását és újrahasznosítását foglalja magában, hazai és németországi szakemberek bevonásával. A templom van benne, a kolostor és a környéke, az előtér, a park, a keresztút. Az egyik melléképületben információs központot szándékozunk kialakítani, működése áldásos lesz a régió idegenforgalmának felélénkítésében is, hiszen – ezt a megyei és a minisztériumi illetékesek is tudják – megyeszerte mi vagyunk a leglátogatottabb turisztikai célpont. A kolostorban minden szobának, minden teremnek megvan már a rendeltetése. Amit az Unió nem támogat, nem is vesszük be a tervünkbe. Eredetileg azt szerettük volna, hogy kizárólag a vallásos turizmus központja legyen, legyenek vendégszobák a zarándokoknak, s hogy el is lássuk a vendégeket. Ezt nem támogatják. Múzeum lesz, könyvtár, kiállítótermek, továbbképzés, lelkigyakorlatok számára helyiségek. A két világháború között is volt itt ilyen jellegű központ, az akkori püspök szorgalmazta a folyamatos működtetését. Eljöttek például a kántortanítók külön lelkigyakorlatra, a plébániák szakácsnői, a kántorok, egyháztanácstagok. A Monarchia területén két nagy kegyhely volt, Máriacell és Máriaradna. A Mária-kultusz szempontjából, európai szinten Máriaradna fontosabb, mint Csíksomlyó. Csíksomlyó inkább nemzeti kegyhely, nem lehet őket összehasonlítani. Mint Ferenc-rendi kolostor is a radnai volt a legnagyobb. Három szinten 63 szobája van.”
A rend felszámolása idején, 1951-ben kilenc hónapig ide volt zsúfolva az összes erdélyi-bánsági ferences. 1952 húsvétján több mint száz, papi ornátusba beöltözött szerzetes vett részt az ünnepi körmenetben. A kommunista hatóságokat roppant zavarta ez a békés demonstráció, annál is inkább, mert a kolostor tőszomszédságában szovjet laktanya működött, ágyúk és tankok csövei meredeztek a rendház ablakaira. A szerzeteseket szétszórták, bebörtönözték, és mindent elkövettek a kegyhely elsorvasztásáért. Az ingatlant egyetlen lakás kivételével az állam vette „kezelésbe”, öregotthont és kórházat működtettek benne. Amikor a rendszerváltás után a szerzetesrendek újjászerveződtek, bár az ingatlant nem szolgáltatták vissza, három atya próbálkozott a kolostori élet feltámasztásával. Végül a ferences tartomány a temesvári egyházmegyének adta át a kegyhely felügyeletét, gondozását.
Ahol a rombolás szelleme kísért. Nehéz elhinnem a kolostorbeli pusztulás láttán, hogy egyhamar új élet fakadhat az épületben. Ugyanis az ingatlan jogcím nélküli használói több mint fél évszázad alatt nemcsak hogy lelakták az 1727 és 1822 között épült műemléket, nemcsak falak kiverésével, falak felhúzásával változtatták meg önkényesen a helyiségek beosztását, hanem 2006-ban, távozásuk idején, három nap alatt, amit tudtak, szétromboltak, leszereltek, elhurcoltak. Még a félszáz antik cserépkályhát is szétverték, s a csempék javát is eltulajdonították. Pedig, pedig az öregotthon haldoklóihoz a mindenkori plébános „szolgáltatásait vették igénybe”, elvégre a katolikus pap „kéznél volt”…
Az egyik folyosószárny viszonylag épebben megmaradt ornamentikája érzékelteti, hogyan nézhetett ki fénykorában az épület belső tere. A csehboltozatos mennyezet alatt nagy Ferenc-rendiek, jeles atyák freskóportréi kínálnak „képes albumot” a rend históriájából. A kolostort a templommal összekötő földszinti fogadalmi folyosó teljes falfelületére a népi vallásosság úgynevezett votív tárgyainak példa nélküli gyűjteményét zsúfolták össze. Több mint kétezer festmény, sokszorosított másolat, színes nyomat illusztrálja, hogy a Szűzanyának hány csodás meghallgatásért, közbenjárásért fejezték ki hálájukat Máriaradna zarándokai. Bár a gyűjtemény régebbi része tűzvész martaléka lett, a fennmaradt anyag, a maga német, magyar, bolgár, horvát, szlovák és újabban egyre több román nyelvű köszönő feliratával bizonyítja, hogy a kegyhely méltó a hírnevéhez.
Reinholz főtisztelendő csupán a templomhajóban búcsúzik el tőlünk. Mialatt az 1767-ben felszentelt, II. János Pál által basilica minor rangra emelt istenháza szépségeit szemlélgetjük, a karzaton Andreea Iliuţă orgonaművész, a templom kántora ajándékoz meg néhány futamnyi Bach-muzsikával, majd énekszót hallunk, Schubert Ave Mariája szárnyalja be a megújhodásra váró barokk falakat.
A tanító néni meg a borász. Simó Luca óvónő a Hargita megyei Szentegyháza szülötte. A szülei 1956-ban költöztek Lippára. Domboldalba kapaszkodó, zölden tobzódó kert övezte portájának hűvösében faggatjuk „a legilletékesebb illetéktelent”, az anyanyelv tanításának önkéntesét a radna-lippai oktatás helyzetéről.
„Én még végig magyar iskolát végeztem, három évet itt, Radnán, negyedik osztálytól pedig nyolcadikig Gyorokon. Akkor szűnt meg itt Lippán a magyar iskola. Nem volt elég gyerek, mert átiratkoztak a román osztályokba. Amikor ide jöttünk, még volt külön hétosztályos magyar intézmény, amikor én a harmadikat elvégeztem, végleg megszűnt. Előbb a felső ciklust számolták fel 1961-ben, rá egy évre az alsót is. Elvégeztem a nyolc osztályt Gyorokon, aztán felvételiztem Enyedre. Bélzerinden dolgoztam hét évet, a magyar óvodában, de mivel két gyerek hiányzott a létszámból, megszűnt a magyar óvoda, és onnan kerültem a szomszédos Ópálosra, Arad megyében sehol nem volt magyar állás. Ott tanítok most már 31 éve, hiszen ott négy román csoportnyi gyerek van.”
1997-ben kérte fel a helyi RMDSZ, hogy tartson fakultatív magyarórákat, heti egy alkalommal. Amikor igent mondott, nem is sejtette, hogy mit vállal. Hiszen évente tíz-tizenkét gyermekkel foglalkozik, ami önmagában még nem volna megerőltető, de tanítványai minden korosztályból toborzódnak, az első osztályosoktól a nyolcadikosokig, s ami még inkább bonyolítja a munkáját: három nyelvi szintet kell figyelembe vennie. Néhányan közülük – a legkevesebben – nem csupán értenek, hanem beszélnek is magyarul. A többségüknek jó esetben van valamelyes passzív szókincse, ami néhány év alatt élénkíthető. Legtöbb gondja azokkal a gyermekekkel van, akik, bár nem feltétlenül vegyes házasságban élő szülők ivadékai, úgy kerülnek Simó Luca szárnyai alá, hogy köszönni se tudnak magyarul. Példákat is sorol, olyan, a nagy szárazság idején a Székelyföldről ide menekült famíliákról, amelyeknek egyetlen nemzedéke sem keveredett más nációbeliekkel, de az utolsó felnőtt generáció tagjai valamennyien román iskolába jártak, s az ő gyermekeik már csak román szót hallanak odahaza. Luca tanító néni a legutóbbi tanévben már az égvilágon senkitől nem kapott támogatást ingyen végzett munkájához. A legnagyobb elégtétel számára, hogy akadt már olyan hűséges tanítványa, aki középiskolásként is kitartott mellette, és szentmiséken hibátlanul olvassa fel a szentleckék szövegét.
Tornáczky Dénes nyugalmazott szőlész-borász Arad-Hegyalja történelmi borvidékének legjobb ismerője. Bár Temesfélegyháza szülötte, több mint hat évtizedet töltött Pankota, Magyarád, Világos, Gyorok, Ménes, Pálos övezetében, a szőlőültetvények, gyümölcsösök, pincészetek, borüzemek és pálinkafőzdék színes világában. Mindent tud a fénykorában jó tízezer hektárnyi, mára alig 1500 hektárra zsugorodott hegyaljai szőlő- és gyümölcstermesztés történetéről. A Grassalkovichokat emlegeti, akik már a 18. században nemzetközi hírt s nevet szereztek a ménes-magyarádi boroknak, akik a 19. század végén pusztító filoxérajárvány után újratelepítették, újraélesztették a hajdan Tokajjal vetélkedő borvidéket, az általuk létrehozott vincellériskoláról, ahol jeles elődök sajátították el a szőlészet-borászat művészetét.
Dénes bátyánk Csávossy György csombordi iskolájában tanulta ki a szőlő- és bormívességet. Arad-Hegyalja hajdan legnagyobb borászati üzemének vezetőjeként ment nyugdíjba 1990-ben. Egy kapavágásnyi szőleje sincs, de a maga örömére minden ősszel vásárol egy-két mázsányi – a saját kifejezése szerint elszomorítóan olcsó – kitűnő minőségű szőlőt, s abból készít a maga ízlése szerinti borokat. Mielőtt elbúcsúznánk, szerre kóstoltatja riporterségemmel szülőföldem legjobb nedűit.
Lippa városának legrégibb műemléke a 17. századból fennmaradt török bazár. Evlija Cselebi, a jeles világutazó és történész úti krónikájában csodákat regélt a muzulmán félhold árnyékában felvirágoztatott városról, melynek ez az épület volna az utolsó tanúja. A főtér hepehupás, tengelytörő kövezetén hánykódunk az árkádos bazársorig. Bár ne tettük volna! Meghökkentő látvány Radna-Lippa legrégebbi nevezetessége: legalább hat gazdája hatféleképpen festette ki, hatféleképpen alakította ki a homlokzatát, hatféleképpen hagyta a magas tetőzetet tönkremenni, és felerészben a boltíveket is eltüntette az oszlopok közül. Kőhajításnyira a polgármesteri hivataltól…
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Román pártok bírálják Tőkés Lászlót autonómiapárti kijelentései miatt
Tőkés Lászlónak az Európai Parlament alelnöki tisztségéből való visszahívását követelik ellenzéki román pártok amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyazon kontextusban tett említést Koszovó függetlenségéről és a Székelyföld területi autonómiájáról.
Tőkés a Tusnádfürdőn lezajlott 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik panelbeszélgetésén állapította meg, hogy a Székelyföld és Koszovó nagyjából azonos régió, és ha a volt szerb tartomány albán lakosságának sikerült kiharcolnia függetlenségét, miért ne sikerülne a székelyeknek is kivívniuk a területi autonómiát. Ugyanazon a beszélgetésen Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a székelyföldi fejlesztési régió kialakításának fontosságát hangsúlyozta, ami szerinte a majdani közigazgatási-területi régió „előszobája” lehetne.
„Ha Bukarest nem hallja meg az egységes székelyföldi fejlesztési régió kialakítását célzó igényeket, akkor elengedhetetlen az erdélyi magyar politikai elit összefogása, a régió választott önkormányzati képviselői alkotta székelyföldi nagygyűlés ismételt megszervezése. És ha ez sem elég, akkor a székelyek békés eszközökkel tüntethetnek mindezért, ahogy azt tették nemrég a katalánok Barcelona utcáin” – hangoztatta a Tusványoson Toró, hozzátéve: a katalánok másfélmilliós tüntetéséhez hasonlóan Csíkszeredában egy-kétszázezer fős békés megmozdulásra lehetne példa.
A bukaresti média teljesen összemosta a két magyar politikus nyilatkozatát, amelyet úgy tálalt, hogy Tőkés László Koszovó függetlenedésének mintájára kívánja kiharcolni a Székelyföld önrendelkezését, és ennek érdekében utcára hívja az erdélyi magyarokat. A román sajtó hangulatkeltési szándékának az adott hátszelet, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) csütörtökön közzétett döntése megállapítja: Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlensége nem ellentétes a nemzetközi joggal. Tőkés megpróbálta eloszlatni a félreértéseket, amikor a két vezető román hírtelevízió, a Realitatea és az Antena3 élőben kapcsolta Tusnádfürdőről, leszögezve: a Székelyföld nem függetlenséget, hanem autonómiát szeretne. Az EMNT elnöke azonban faképnél hagyta az élő kapcsolást, amikor a bukaresti szerkesztők azt szerették volna, hogy C. V. Tudor PRM-elnökkel és Gheorghe Funar főtitkárral vitatkozzék.
Titus Corlăţean, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt alelnöke bejelentette, a PSD ősszel kezdeményezni fogja Tőkésnek az EP alelnöki tisztségéből való visszahívását, az EMNT elnöke ugyanis szerinte „nemcsak Romániára, hanem egész Európára veszélyt jelent”. A PSD úgy véli, Tőkés „szeparatista” nyilatkozata durva támadás a román államiság ellen, hiszen „erőszakos cselekményekre bujtogatja” a romániai magyarokat. A szociáldemokraták bírálták Traian Băsescu államfőt és az őt támogató Demokrata-Liberális Pártot (PDL) is amiatt, hogy Brüsszelben támogatták Tőkés megválasztását az EP alelnöki tisztségébe. Corlăţean az alkotmányra hivatkozva leszögezte: sem az autonómiát, sem a függetlenséget nem lehet demokratikus eszközökkel megvalósítani, mivel Románia egységes és oszthatatlan, szuverén nemzetállam.
Mihai Voicu, a szintén ellenzéki román Nemzeti Liberális Párt (PNL) szóvivője szerint Tőkésnek a Székelyföld autonómiájára tett javaslata törvénytelen és alkotmányellenes, ezért elvárja, hogy a PDL jelentse be az Európai Néppárt frakciójában: megvonja a romániai EP-képviselőtől a politikai támogatást. Ennél is tovább ment Horea Uioreanu kolozsvári PNL-képviselő, aki tegnap hazaárulással egyenértékűnek nevezte az önrendelkezés követelését, amelynek ügyében szerinte az ügyészségnek vizsgálatot kellene indítania. Tőkés kijelentése kapcsán Emil Boc miniszterelnök újságírói kérdésre válaszolva mindössze annyit mondott: a román alkotmányt tiszteletben kell tartani, az alaptörvény nem válhat alku tárgyává.
Cristian Preda, az RMDSZ-hez és a Fideszhez hasonlóan az Európai Néppárthoz tartozó PDL európai parlamenti képviselője az ügyben elfogadhatatlannak nevezte Tőkés Lászlónak a Székelyföld autonómiájáról tett nyilatkozatát, amely szerinte nem szolgálja a román–magyar megbékélést. Preda szerint nem lehet párhuzamot vonni Koszovó és Székelyföld között. „Semmiféle hasonlóság nem létezik Koszovó és a Székelyföld között. Nem indokolt a székelyek utcai tüntetésre buzdítása. A hágai döntés semmiképpen nem legitimálja sem a székelyek, sem valamely más romániai etnikai csoport követeléseit. Súlyos tévedés, ha valaki ilyesféle párhuzamot erőltet” – fogalmazott Cristian Preda.
A román politikus kifejtette: a PDL nem a kisebbségekkel kapcsolatos álláspontja miatt támogatta, hogy Tőkés az EP alelnöke legyen, hanem az 1989-es forradalomban játszott szerepéért, valamint abbeli ígéretéért, hogy dolgozni fog a román–magyar megbékélésért. „Egy ilyen nyilatkozattal azonban nem hinném, hogy a megbékélést szolgálja” – mondta Preda. Raluca Turcan, a PDL alelnöke szerint Tőkés „aberrált”, amikor egy lapon emlegette Koszovó függetlenségét a székelyföldi autonómiával, és hozzátette: pártja helytelenül járt el, amikor támogatta, hogy az EMNT elnöke az EP alelnöke legyen.
Bukaresti hírügynökségeknek nyilatkozva különben RMDSZ-es politikusok nem értettek egyet azzal, hogy a székelyek utcai tüntetésekkel próbálják kivívni az autonómiát, Korodi Attila Hargita megyei honatya és Király András oktatásügyi államtitkár egyaránt a párbeszéd, a diplomácia eszközének fontosságát hangsúlyozta, sőt az Arad megyei RMDSZ-elnök populistának nevezte Tőkés autonómiapárti kiállását.
Eközben a bukaresti külügyminisztérium leszögezte: Románia nem változtat korábbi álláspontján, és továbbra sem ismeri el Koszovó függetlenségét, a tárca szerint a hágai Nemzetközi Bíróság korlátozott jelleggel elemezte az ügyet, de ennek jogi következményeiről, vagyis egy „állítólagos új állam” létrejöttének törvényességéről nem nyilvánított véleményt.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Házat a magyarnak
Már nem sírhatunk, hogy az anyaország nem törődik velünk. Az új Fidesz-kormány eddig százszor többet beszélt az elrabolt területek magyarjainak segítéséről, mint korábban az összes. És intézkedések is születtek.
Igaz, nem túl sok (s nem anyagi vonzatúak, inkább jelképesek vagy éppen lárifári), de akad köztük történelmi jelentőségű is, mint például a kettős állampolgárságra vonatkozó, vagy az a parlamenti határozat, amely kimondja: mindannyian a magyar nemzethez tartozunk! (Mellesleg, nem kevesen vagyunk határon túliak, akik eddig is tudtuk és vallottuk, hogy a magyar nemzet részei vagyunk.)
Az is bizseregteti szívünket, hogy Orbánék az összetartozást erősítő igazi magyart akarnak látni minden fontos poszton. Az elrabolt területek balga magyarjaiként, azt hittük: nem csak Sólyom László, de a Duna TV elnöke is ilyen, hisz Cselényi László mandátumának öt éve alatt a Duna háromszor kapta meg a világ legjobb kulturális televíziója címet, hozzá a kis „forgó” hölgyeket.
Tévedtünk, Cselényi is megy, helyére tuti, még igazabb magyar ül. Van miből választani, mert kormányváltáskor se szeri se száma a koncra váró igazabbnál még igazabb magyarnak. Arról nincs értesülésünk, hogy Orbánék figyelnek-e Széchenyi intelmére: „Nem száj, hanem tett magyarokra van szükségünk!” S jön a Magyarok Háza. Vagyis nem csak hazát, házat is adnak a magyarnak! Nagy találmányként szóltak róla a parlamentben. Egyik képviselő harcosan követelte, hogy ne csak Budapesten legyen Magyarok Háza, hanem minden jelentősebb városban, ahol magyarok élnek, így az elrabolt területeken is. Nem tudta, hogy van már ilyen, nem csak Nyugaton, de az erdélyi szórványban is, mert csak mondta és mondta, milyen nagy lesz a magyar összefogás általuk.
Talán mi, elszakított magyarok túlságosan a földön járunk, és nem tudunk úgy szárnyalni, mint az ilyen lelkes kezdeményezők, de például ott, ahol minden fontosabb intézményünk megvan – mint például Kolozsváron, Nagyváradon, Csíkszeredában, Komáromban – nem kellene ilyen költségbe vernie magát szegény anyaországunknak, elvégre ott a magyar színház, iskola, templom, egyetemi kar, újság, könyvtár, ne adj isten RMDSZ-, MKP-,VMSZ-, EMNT-székház és annyi más. Mind magyar ház is, nem? (Talán Budapesten ezután nem az Országházat, hanem a Magyarok Házát mutogatják az vendégeknek?)
Segítsük, hogy inkább tartalmában, mint külső magyarkodásban váljanak magyarrá ezek az intézmények. Vagy csak arról van szó, hogy az új hatalom sok csicskása nem kapott még jobb posztot? Akkor nem szóltam semmit.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarország fővezére a médiát vette célba
Koncentráció és korrupció
The Washington Post
Amikor legutóbb Magyarország miniszterelnökeként szolgált, Orbán Viktor nemkívánatossá tette magát Washingtonban, holott országa NATO-tag. George W. Bush kormányzata megsértődött, amiért Orbán a múlt század harmincas éveire emlékeztető, nacionalista és antiszemita elveket valló szélsőjobb felé kacsingatott.
Miután 2002-ben elveszítette a választást, Orbán nyolc évet töltött ellenzékben, mielőtt áprilisban elsöprő győzelmet aratott, és ennek eredményeként pártja kétharmados többséget szerzett a parlamentben – eleget ahhoz, hogy a szélsőjobb támogatása nélkül kormányozzon. Sok magyar azt gondolta, Orbán felhagy korábbi megosztó polikájával. Eddig nem tette.
Új kormányának egyik első intézkedése annak a törvénynek az elfogadása volt, amely útlevelet biztosít a szomszédos országokban élő magyaroknak – Szlovákia, Románia és Szerbia nagyszámú kisebbségi közösségeinek. Figyelembe véve, hogy előbbi két állam Magyarországgal együtt az Európai Unió tagja, utóbbi pedig tagjelölt, elvileg nem volna szükség ilyen intézkedésre.
De Orbán, újfent, a kedvére tett azoknak, akik – saját országában – soha nem fogadták el az 1920-as, Magyarországot a mostani határai közé beszorító Trianoni Szerződést. Legyinthetnénk, hogy az útlevéltörvény csupán szimbolikus. Igen ám, de a kormány másik fontos intézkedése – kísérlet a média teljes körű ellenőrzésére – már nem az. Orbán arra használta hatalmas parlamenti többségét, hogy első lépésként eltörölje az alkotmányos előírást, amely „információs monopóliumok kialakulásának megelőzését” célozta.
Aztán pártja törvényjavaslatot nyújtott be – ebben a hónapban szavaznak róla –, amely összevonná a közszolgálati televízió- és rádiócsatornák felügyeletét ellátó hatóságokat, és helyette létrehozna egy rendkívül erős médiatanácsot, amely a magánkézben lévő tévéket és rádiókat is felügyelné. A tanács elnökét Orbán jelölné ki, tagjait pedig a kormányzó párt.
A következmény az volna, amint az ellenzéki szocialista párt kiemelte, hogy „a közszolgálati sajtó pártsajtóvá változna” – a jelenségre nem volt példa Közép-Európában a kommunista rendszer bukása óta. Egy másik médiarendelkezés, amely ősszel kerül terítékre, még problematikusabb. Kiterjesztené a kormányzati szabályozást a magán nyomtatott sajtóra, sőt a blogokra is, megnyitva az utat a tartalomellenőrzés előtt, és bevezetné a kiadványok hatósági regisztrálásnak kötelezettségét.
A sajtószabadságot védő nemzetközi csoportok és magyar újságírók heves tiltakozása nyomán a kormány kitolta a törvényhozási folyamatot. Egyes magyarországi megfigyelők viszont úgy vélik, Orbán csupán kivárja, amíg augusztusban visszavonul Sólyom László köztársasági elnök , akinek helyét a miniszterelnök nacionalista szövetségeseinek egyike veszi át.
Az elsöprő választási győzelem a parlamenti demokráciákban szokatlan mértékű hatalmat adott Orbán Viktor kezébe. Ezt a legjobb esetben arra használhatta volna, hogy átvigye a krónikusan bukdácsoló magyar gazdaság által igényelt reformokat. Ha ehelyett a demokratikus intézmények gyengítését veszi célba, nagy eséllyel ismét pária lesz a nyugati kancelláriákban. (Fordította Sz. L.) Új Magyar Szó (Bukarest)

Uniós jogszabályt kisebbségi téren!
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1998-ban életbe lépett keretegyezmény lehet a kisebbségi kérdés európai uniós szintű jogi szabályozásának alapja, állapította meg Winkler Gyula az RMDSZ európai parlamenti képviselője a kisebbségügyi frakcióközi munkacsoport ma délelőtti ülésén. A tanácskozáson jelen lévő Rainer Hofmann professzor, a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről Tanácsadó Bizottságának elnöke úgy vélte, szakmai szempontból indokolt lenne, hogy az egyezményben szereplő kisebbségi jogok képezzék egy uniós szintű jogi szabályozás alapját. A professzor előadásában elhangzott, hogy az Európa Tanács 36 tagállama írta alá és ratifikálta az egyezményt, de nincs közöttük az egyik legnagyobb uniós tagállam, Franciaország.
Kolozsvári Rádió. Erdély.ma

Közösen dolgozzunk az autonómiáért!
HHRF-küldöttség a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülésén
"Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles , amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak" – hívta fel a határon túli magyar vezetők figyelmét a folyamatos tájékoztatás fontosságára Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem (Tusványos) keretében július 23- án megtartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyilvános ülésén. Elmondta, bár saját közössége számára közvetlen módon nem égető kérdés az autonómia, hiszi, hogy a nyugati magyarságnak nagyon is fontos szerepe lehet az autonómia kivívásában.
A KMAT-ülést Répás Zsuzsanna, a magyar kormány határon túli kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára moderálta, nyitó beszédet pedig Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke röviden ismertette a KMAT történetét, hangsúlyozva a határon túli magyarság összefogásának fontosságát "a magyar autonómiarendszerek létrehozása érdekében". A tanácskozás ünnepi szónoka Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes volt, aki vázolta Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szerinte három pilléren nyugszik: az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati régió magyarsága. A továbbiakban a Kárpát-medencei magyar közösségek vezetői kaptak szót, hogy ismertessék a szép számban összegyűlt közönség és egymás előtt az önrendelkezés felé vezető úton elért eredményeiket és az előttük álló akadályokat.
A KMAT-ülés utolsó felszólalójaként Hámos László párhuzamot vont a Washington Postban múlt héten megjelent, az Orbán-kormányt bíráló hazug vezércikk és a 70-es évek közepén Nicolae Ceausescu román diktátorról dicshimnuszokat zengő tudósítások között. "Az ilyen torzítások nem önmaguktól és nem véletlenül születnek meg. Tudatosan előkészített kampány alapján ellenséges erők ferdítik el a tényeket, hogy megfeleljen saját érdekeiknek" – figyelmeztetett a HHRF elnöke, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs egy folytonos történelmi tudat a közép-európai helyzetről, lehetőség van a képet átfesteni, alakítani, módosítani. Ennek érdekében – hangoztatta Hámos – kellő időben be kell kapcsolni az amerikai magyarokat, példának okáért a HHRF-et, hogy hiteles és pozitív kép alakuljon ki számunkra fontos ügyekről.
"Nem akkor vagyunk a leghatékonyabbak nemzetközi porondon, ha melldöngetve mi magunk harsogunk, követelődzünk, erőszakoskodunk. Olyan szövetségeseket kell keresnünk, akik tényleges hatalommal, befolyással rendelkeznek és velük kell kimondatnunk igazunkat" – fogalmazta meg a továbbiakban az alapítvány hitvallását. Szerinte az eredményesség mércéje nem az, hogy mi magyarok mit mondtunk el a világ politikai urainak, hanem az, hogy minderre a külső tárgyaló fél vagy intézmény mit válaszol, miben támogat, netalán felvállalja és cselekszik is a mi ügyünkben. Hámos László éppenséggel a folyamatosan nyújtott tájékoztatónak tudta be azt a tényt, hogy Robert Fico volt szlovák kormányfőnek, dacára annak, hogy négy évig dörömbölt a Fehér Ház ajtaján, nem sikerült elnöki találkozót kicsikarnia. "A közeljövőben komolyabb washingtoni nyomásgyakorlás is várható az új szlovák kormány irányában" – előlegezte meg a HHRF elnöke.
A továbbiakban emlékeztetett Tőkés László egy korábbi nyilatkozatára, miszerint az autonómia tulajdonképpen bizonyos kisebbségi jogok együttese, például kulturális autonómia nem képzelhető el a nyelvi jogok teljes körű szavatolása nélkül. 2005-ben az amerikai kongresszus határozatban szorgalmazta az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. "Mi azért lobbiztunk, mert tudtuk, hogy ez erősíti a közösségi önrendelkezés gazdasági alapjait" – folytatta Hámos, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy törekvésünket mindig a szövetségesünk fogalomkészletébe és érdekvilágába helyezzük bele. Így például a fentebb említett restitúciós határozat esetében egy fő mozgatórugó a sok amerikai számára fontos vallásszabadság volt.
"A HHRF immár 34 éve arra törekszik, hogy minél világosabban megértse a jogos igényeket, és specifikus eszközeivel ezeket az igényeket a nemzetközi porondon felerősítse. Paneltársaim a megmondói, hogy élő kapcsolatot ápolunk velük, és ha beavatnak törekvéseikbe, továbbra is számíthatnak ránk, hogy közösen dolgozhassunk az autonómia kivívása érdekében" – zárta előadását Hámos László HHRF-elnök.

Élő kövek Isten hajlékában
Szeretetből felépült templom
Nagy ünnep volt a maroskeresztúriak életében vasárnap: tíz év nehézségei, gondjai, küszködései után végre áll a templom, készen van Isten hajléka. A felszentelési istentiszteletendr. Pap Géza püspök az "építkezés" folytatásának szükségességéről beszélt a gyülekezetnek.
Az elmúlt évtized megfeszített munkájának gyümölcse az új templom – hangzott el a felszentelési istentiszteleten, vasárnap délelőtt. A maroskeresztúriaknak immár két református templomuk is van: a Templom utcai, valamint a felszentelt Református Központ. Pap Géza erdélyi református püspök hangsúlyozta: bár sokan úgy gondolják, hogy a templomkészítés folyamata befejeződött, az építkezésnek nincs vége. "A külső építkezés lehet, véget ért, de a belső építkezésnek folytatódnia kell népünk, közösségünk érdekében. Ez a hajlék az a műhely, ahol az élő köveket faragják, alakítják, a folyamatosan épülő falba beépítik" – mondotta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Isten áldását kérve Maroskeresztúr templomos népére. Az úrvacsoraosztást követően Rácz Sándor maroskeresztúri lelkész – aki immár két templomban tart istentiszteletet a több mint ezer tagot számláló gyülekezetnek – számolt be a 10 év munkájáról, adott számot mindazokról a dolgokról, amelyek az építkezéshez tartoztak. A templom terveit Kali Ellák egyházmegyei főgondnok készítette, az építési munkálatokat 2000 tavaszán kezdték el. Semmi pénze nem volt az egyháznak a munka kezdésekor, mégsem róttak ki a családokra kisebb vagy nagyobb összegeket. A lelkipásztor javaslatára elfogadták, hogy mindenki szíve szerint adományozzon, hogy szeretetből és szeretetadományokból épüljön fel Isten hajléka. Az első három év alatt a megfogadott cégek felemésztették a teljes kiadás csaknem felét. 2003-tól megváltozott a presbitérium összetétele, valamint a gondnok személye. A maros-keresztúriak egynegyede járult hozzá adományaival az építkezéshez, azaz minden negyedik család fizetett 50 lejnél nagyobb összeget, de voltak, akik 1000 lejnél is nagyobb összeggel támogatták az építkezést. 2002–2006 között évenként három közmunkanapot határozott meg a presbitérium és fogadott el a közgyűlés a 18-65 év közötti férfiak számára, így a keresztúriak 3.153 napot dolgoztak le vagy fizettek meg. 2002-től a munkálatokat Rácz Sándor lelkipásztor és felesége irányították. A kőművesmunkát Somorai Albert presbiter vezetésével az egyháztagok napszámra fizetve végezték el, a bejárati ajtók, padok, szószék Kádár István nyárádtői gondnok keze munkáját dicsérik, a többi asztalosmunka Huszár István presbiternek köszönhető. "Azért imádkozunk, hogy a maroskeresztúri reformátusok élő kövekként épüljenek be Krisztus földi testébe, hogy sajátjuknak tekintsék e hajlékot és töltsék meg alkalmatos és alkalmatlan időben" – mondotta a gyülekezetnek Rácz Sándor lelkész. Ha a helyi alapokból, kormányalapokból, a megyei önkormányzattól, a polgármesteri hivataltól, testvérgyülekezettől, a marosi egyházmegyétől, az egyházkerülettől és másoktól származó támogatásokat összeadnánk, 406.000 lejre rúgnának az építés költségei, a valóságban azonban legalább kétszer ennyibe került a templom. A beszámoló után a helyi egyház ifjúsági csoportja énekelt, szavalatokat Aszalos Szidónia, Nagy Leila és Bodnár Tünde adott elő.
A vasárnapi templomszentelési istentiszteleten dr. Pap Géza püspök mellett meghívottként részt vettek Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese, Székely Ferenc nyárádtői, Molnár Endre székelykakasdi, Zöld György székelyvajai, Szilágyi Imre aranyosgyéresi, Csenteri Levente uzdi-szentpéteri lelkipásztorok.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Felavatták az „Összetartozás emlékművét” Csíkmenaságon
Ünnepélyesen is felavatták szombaton Csíkmenaságon az „Összetartozás emlékművét”, amely egyszerre tiszteleg a két világháború hősei előtt, ugyanakkor a Kárpát medencében élő összes magyar összetartozását is szimbolizálja. Alkotója szerint megjeleníti korunk eszmei szemléletváltását, s erőt ad határainkon túl élő testvéreinknek is.
Az alkotás tiszteleg az első, és második világháború hőseinek emléke előtt, s megihlette azt a kárpát medencei magyarság egyetemes, sok évszázados kultúrájának tisztelete, a közös európai polgári értékrend alapján a magyar nemzet határokon túlnyúló összetartozása is – mondta el a Magyar Nemzetnek Bencze Gábor szobrászművész, az emlékmű készítője.
A három alakos, több mint öt méter magas, monumentális mészkőszobor egy anyát, és a belékapaszkodó két gyermeket mintáz. A művet két hónapja állították fel Csíkmenaságon, s azt a Fejér megyei Felcsút község ajándékozta a székelyföldi településnek.
Felcsút és Csíkmenaság három éve testvér-települési kapcsolatban állnak, a szobor elkészítését, Székelyföldre szállítását, és felállítását összefogással, civil forrásokból oldották meg – részletezte Bencze Gábor.
A művész úgy véli, hogy európai, demokratikus jogálamokként, a békés Kárpát medencei együttélés jegyében, az egyetértésre való törekvés az összes itt élő nemzet együttes felemelkedéséhez vezethet. A szombaton felavatott emlékmű a magyarság összetartozását, identitásának megerősödését jelenti. Bencze szerint korunk eszmei paradigmaváltása reményt, erőt, és igényt támaszt államhatárainkon kívül élő honfitársainkban, hogy magyarságuk legitim, megkérdőjelezhetetlen, és szilárd legyen, és a Magyar Köztársaság vigyázó kezét maguk felett érezzék. A szobrász rendkívül örömtelinek és kimagasló diplomáciai eredménynek tartja, hogy a székelység ilyen emlékművet emelhetett szülőföldjén, s hozzátette: az alkotás mögött igen mély emberei kapcsolatok rejlenek, az az egész magyarság közügye, és szimbolizálhatja az említett szemléletváltást az egész Kárpát medencében.
Az mno.hu nyomán. Erdély.ma

A templomépítés kiváltság
Szatmár megye — A szatmárnémeti Szamos–negyedi templom tíz éve történt felszentelése alkalmából hálaadó istentiszteletre gyűltek össze július 25–én az egyházközség hívei és a meghívottak.
Július 9–én volt tíz éve annak, hogy felszentelték a szatmárnémeti Szamos–negyedi református templomot. Ebből az alkalomból a hívek vasárnap hálaadó istentiszteletre gyűlnek össze, ahol Dr. Békefy Lajosné Röhrig Klaudia a 84. zsoltár sorait olvasta fel, amelyekben az Isten háza utáni vágyódást elbeszélő mondatokat hallhattak a hívek. A bevezető gondolatok elhangzása után a templomépítő Szamos-negyedi gyülekezet tagjait, és az eseményen megjelent vendégeket Dr. Békefy Lajos lelkipásztor szószéki igehirdetésében ezer éveket felölelő bibliai igékkel buzdította. Az Ószövetségből ismert történetben azt olvashatjuk, hogy Dávid, mikor király lett, azért, hogy megmutassa az Úr iránt érzett szeretetét, templomépítésére tett ígéretet. Ezt megelőzte az, hogy az uralkodóvá lett Dávid szívében megszületett a megmásíthatatlan elhatározás, a templomépítés gondolata, bár ez Isten terve és rendelése szerint fia, Salamon által lett valóssággá. Az Isten házának építése kiváltság, azért építünk templomot, hogy oda vigyük boldogságunkat, de fájdalmainkat is. Onnan a Teremtőt figyelő szívvel kell mindig távozni, azzal a hittel, hogy a mennyei Jeruzsálem életünk célja.
Az elmúlt évek
Bogya Kis Ferenc lelkipásztor az 1994–2000 között épült hajlék történetét vázolta fel az ünneplőknek, az első napoktól kezdve, majd a szabad ég alatt, és az alagsorban megtartott istentiszteleteken keresztül, folytatva a parókiaépítéssel, és az egyházkerületben elsőként nyitó református óvoda üzemeltetésével. Ezen célok beteljesedését köszönik meg Istennek, erőt kérve a további tervük, egy idősek számára építendő otthon megvalósításra — fogalmazott a lelkipásztor. erdon.ro

Akkreditálták a Sapientia egyetemet
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) július 22-i ülésén megszavazta a Sapientia EMTE akkreditációját, ami azt jelenti megnyílt az út ahhoz, hogy államilag elismert, teljes jogú felsőoktatási intézménnyé váljon a három városban, Marosvásárhelyen, Csíkszerdában és Kolozsváron működő intézmény.
Ehhez még két lépés van hátra: az ARACIS a csütörtökön hozott döntését felterjeszti a kormánynak, amely törvénytervezetet készít elő. A tervezetet, amely kijelenti, hogy az egyetem megfelelő szerkezettel akkreditált intézmény, a törvényhozás kell jóvá hagyja. Ha a törvény megjelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor ér véget az a folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a 2001 óta működő egyetem az akkreditált felsőoktatási intézményeknek megfelelő jogállással rendelkezzen.
Mit jelent ez a státus? – kérdeztük dr. Székely Gyula egyetemi tanártól, a Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánjától.
Jogunk lesz licencvizsgát szervezni, nem kell kívülről, más egyetemekről bizottságot hívni, jogunk van a végzetteknek járó oklevelet kiadni.
Az akkreditált szakokon jogunk van mesterképzés indítását kérni.
Egyéb vonatkozásokban részei lehetünk az európai diák- és tanár-csereprogramoknak (Erasmus, Socrates), szerződést köthetünk a más országokban működő felsőoktatási intézményekkel, s pályázati, kutatási célból konzorciumokba léphetünk be – sorolta a dékán.
Hogyan értékeli az idei felvételi eredményeit? – kérdeztük csütörtökön délelőtt Székely professzortól.
Úgy tűnik, hogy az a népszerűsítő kampány, amelynek során egész napos rendezvényekkel igyekeztünk az egyetemet a régió diákjainak közvetlenül bemutatni, eredménnyel járt. A végzősöknek alkalmuk volt belülről is megismerni a Sapientiát, s így, s a sok sikertelenül érettségiző diák ellenére, a felvételin többen voltak, mint az elmúlt évben. A 440 helyből (170 tandíjmentes, a többi tandíjköteles) 350-et foglaltak el az első felvételin. Mivel vannak diákok, akik több egyetemre is jelentkeztek, ma délben a beiratkozás lejártával dőlt el, hogy pontosan hányan maradnak a marosvásárhelyi karon. Az ősszel körülbelül 160 helyre hirdetünk felvételi vizsgát. A távközlési szakon például számítunk a marosvásárhelyi Traian Vuia iskola hasonló profilú osztályának diákjaira, ahol a 26 tanulóból mindössze egynek sikerült az érettségi vizsgája. Az érdeklődőknek azt ajánljuk, hogy a honlapunkat kövessék, ahol augusztus 10-ig hirdetjük meg az üresen maradt helyeket – tájékoztatott a dékán.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Érdekekből táplálkoznak a román–magyar kapcsolatok
Kerülték a kényes kérdéseket Tusványos záró előadásán
A kölcsönös baráti gesztusok, diplomáciai kedveskedések, a dicséretek, mi több, a hízelgés jegyében zajlott Tusványos záró előadása, amelyen Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Traian Băsescu román államfő, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke illetve Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára vett részt. Igaz ugyan, hogy Tőkés László több ízben felvetette a székelyföldi területi autonómia illetve a kulturális önrendelkezés kérdését, ilyen irányú résztvevői kérdés is érkezett, de az államfő a diplomáciától nem szokatlan módon kitérő választ adott. Ehhez képest tavaly kerek-perec kijelentette: annyi autonómia lesz a Székelyföldön, mint Caracalban. Míg Orbán Viktor a nyugati típusú kapitalizmus válságát ecsetelte, addig Tőkés László a magyarországi kétharmados forradalomról, Traian Băsescu pedig a Duna-stratégiáról és a Nabucco vezetékről beszélt, és egy beteljesületlen vágyát is megosztotta a részvevőkkel.
Elemzők egybehangzó véleménye, hogy kímélték egymást, sőt kedveskedtek és hízelegtek egymásnak a Hargita megyei Tusnádfürdőn sorra került 21. Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktábor záró előadásának résztvevői: Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Traian Băsescu államfő, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, illetve Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára. Bezzeg a tavaly, amikor a jelenlegi magyar miniszterelnök még „csak” a legnagyobb magyar ellenzéki párt, a Fidesz elnöke volt, hangsúlyosabban vetődtek fel bizonyos, a két ország kapcsolatát lényegesen befolyásoló kérdések. Ugyanakkor Traian Băsescu sokkal frappánsabb és keményebb válaszokat adott például az autonómiát taglaló felvetésekre. Bár az előadás címe Közép-Európa Európa közepe? volt, mindenki arról beszélt, amiről akart. Megfigyelők szerint a záró előadásra kíváncsi résztvevők száma alacsonyabb volt, mint a tavaly.
A kedveskedést Tőkés László kezdte, aki a néhány hónappal ezelőtt zajlott magyarországi parlamenti választások eredményéről szólva elmondta, hogy az anyaországban „valóságos forradalom” következett be. Ezután Traian Băsescu következett, akinek megköszönte, hogy külön vizsgáló csoportot hozott létre, amely Vladimir Tismăneanu vezetésével végül jelentést állított össze a kommunizmus bűneiről. Az elítélő dokumentumot az államfő fogadtatta el, ezért köszönet jár neki, mondta az EP alelnöke. Néhány perccel később a Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) kapcsolatos fejleményekről szólva Tőkés újabb hízelgő kijelentést tett az államfő javára: „nem Frundával tartok, hanem Băsescuval”.
Bomoljon le a mentális vasfüggöny
A kommunista időkre visszavezethető küzdelmek zajlottak a Feddhetetlenségi Ügynökséggel, pontosabban annak működésével kapcsolatban. Mi az elszámoltatás hívei vagyunk – fogalmazott a politikus. Más témára térve kijelentette: nem történhet meg az, hogy megbukott a kommunizmus, de még mindig nem bukott meg a nacionalizmus.
Emlékeztetett, hogy Románia NATO-csatlakozása előtt többedmagával levélben fordult a nemzetközi katonai és biztonsági szervezethez, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy a romániai kisebbségi kérdések nem megfelelő kezelése biztonságpolitikai kockázatot jelent a térség számára. – Vissza kell kerülnünk Európa közepébe, de ehhez elsősorban az szükséges, hogy mihamarabb lebomoljon a nemzetek közötti mentális vasfüggöny – fogalmazott. Tőkés kijelentette: szívén viseli Moldova Köztársaság sorsát, nem akarja azt, hogy a szomszédos ország „a hátsó kapun jöjjön be Európába”.
Még Tőkés felszólalása előtt Németh Zsolt kijelentette: nagy jövő áll Közép-Európa előtt, de minden attól függ, a térség országai és polgárai képesek lesznek-e kihasználni a lehetőségeket. Szerinte a térség közepe Tusványos és nem Magyarország vagy Románia, ugyanis e település szellemisége alapján épültek újjá a román–magyar kapcsolatok.
Orbán Viktor: válságban a kapitalizmus
Magyarország miniszterelnöke már beszéde legelején fején ütötte a szöget. – Jelen pillanatban a magyar–román kapcsolatok a szokásosnál jobbak, mert érdekekből táplálkoznak – fogalmazott. Ezt követően az általa is vezetett ország jövőjét fürkészte, azon gondolkozva, mi történik majd a magyarokkal a következő években. Előbb viszont a 21. század első évtizedében végbement tektonikus változásokra hívta fel a figyelmet. – Tulajdonképpen a nyugati típusú kapitalizmus került válságba az elmúlt években, nem időszakos pénzügyi zavarról van szó – vélekedett a magyar miniszterelnök. Szerinte előtérbe kerültek a spekulatív jellegű pénzmozgások, a munka elvesztette értékét. – A tankönyvekben jól mutatnak a nyugati típusú kapitalista elméletek, de a gyakorlat szinte csődbe vitt bizonyos államokat. Az Istenbe vetett hit helyett a spekuláció érvényesült. Senki sem gyakorolta már azt, hogy a hentes nem árulhat rossz húst, illetve a bank nem adhat olyan hitelt, amelyről jó előre tudja, hogy visszafizethetetlen – jegyezte meg a magyar kormányfő, hozzátéve, hogy szerinte a kapitalizmus eltávolodott az alapértékektől. – Beteg dolgok történnek a világgazdaságban. A korlátok helyébe a gátlástalanság került. Ebből az a tanulság, hogy feltétlenül és mihamarabb szükség van az erkölcsi értékek rehabilitációjára. A nyugati országok valóságos szívrohamot kaptak, s jól át kell gondolniuk, hogy milyen irányban haladnak tovább, hogyan épülnek fel – fogalmazott.
A magyar kormányfő nem akar Che Guevara lenni
A Magyarországon bevezetett bankadóról szólva kijelentette: korántsem akar a bankellenes harc Che Guevarája lenni, de „az sem lehet, hogy az ilyen gazdasági válságok idején, s ha baj van, akkor az állampolgárokhoz forduljunk segítségért.” – Onnan is el kell venni valamit, ahol van – szögezte le.
Az anyaország belpolitikai helyzetéről szólva ő is úgy ítélte meg, akár Tőkés László, hogy kétharmados forradalom következett be. – Véget vetettünk annak a korszaknak, amikor rendes, becsületes magyar emberek a helyzet állandó vesztesévé váltak. Olyan rendszert akarunk felépíteni Magyarországon, amelyben a tisztességes, becsületes ember jobban járjon, mint az, aki megszegi a törvényeket. Sajnos a magyar ember igen hajlamos arra, hogy a dolog fonákját, s ne a színét lássa. Azon kell folyton dolgoznunk, hogy ezt a szemléletet is megváltoztassuk – tette hozzá Orbán Viktor.
Băsescu be nem teljesült vágya
Traian Băsescu általános megállapításokkal szólt a közép-európai térségről. Szerinte fontos egy térségen belül az egyensúly, illetve a két vagy több régió közötti összhang. Vélekedése szerint konszolidálódik a közép-európai térség, s ennek a folyamatnak az alappillére a román–magyar megbékélés. – Szerintem ez a megbékélés az elmúlt 20 év elsődleges sikere – mondta az államfő. Úgy gondolja, a megbékélés csak másodsorban fontos a térség számára, elsősorban viszont a Romániában élő magyarok és a Magyarországon élő románok szempontjából mérvadó. Szerinte a térség jövőjét a mindenki által elfogadott, kölcsönösen érvényes értékekre lehet alapozni. – Nem a nemzeti hovatartozás, nem a vallás, nem a történelem vagy a földrajz az, ami megerősít egy térséget, hanem azok az értékek, amelyeket az európai uniós és észak-atlanti csatlakozáskor mind Magyarország, mint pedig Románia elfogadott. A térség kiegyensúlyozottságának szavatolásáról szólva elmondta: fontos a többség és a kisebbségek közötti viszony harmonikus fejlődése.
Lévén, hogy a két ország közötti kapcsolat ecsetelésekor Orbán Viktor magyar miniszterelnök érdekekről beszélt, Traian Băsescu ezeket nevükön nevezte: Duna-stratégia, a Nabucco-vezeték és a roma kérdés rendezése. Utóbbival kapcsolatosan egy be nem teljesült vágyáról számolt be a hallgatóságnak: 2008-ban európai szintű stratégiát javasolt, de egyes országok meggátolták annak létrehozását. – Most viszont bírálnak bennünket, hogy nem vagyunk hajlandóak megakadályozni azt, hogy a romák bizonyos országokba utazhassanak. Kijelentem: ezt ezután se fogjuk megtenni – szögezte le az államfő.
Băsescu egyetértett a magyar miniszterelnökkel abban, hogy más alapokra kell helyezni a kapitalista rendszert. – Új, reális kapitalizmust kell építeni, ugyanis a világgazdasági válság előtti kapitalista rendszer már nem él – mondta.
S ha Trianon „fordítva sül el”?
A hallgatóság összesen 68 kérdést tett fel. Tulajdonképpen ez jelenthette volna a szókimondóbb fellépést, ugyanis konkrét és frappáns kérdéseket fogalmaztak meg egyes résztvevők, mint például: amennyiben a trianoni békeszerződés éppen fordítva „sült volna el”, Băsescu támogatná-e a Románia határain kívül élő román kisebbség autonómia törekvéseit?
Kérdésre válaszolva Tőkés László úgy vélekedett, hogy Románia elmaradt Szerbia mögött a magyar kisebbség számára biztosítandó kulturális autonómia vonatkozásában. – Remélem, ez a kérdés az őszi magyar–román együttes kormányülés napirendjén lesz – mondta Tőkés. Kéréssel fordult az államfőhöz: – Lévén, hogy mi támogattuk Önt az elnökválasztáson, kérjük, hálálja meg nekünk, s adja meg az autonómiát – fohászkodott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke.
A Nemzetközi Valutaalappal megszakított együttműködéssel kapcsolatos kérdésre Orbán Viktor frappáns választ adott: – Kellemes tárgyalópartner volt addig, ameddig nem úgy lépett fel, mint a bankárok nemzetközi szakszervezete. Nem újítjuk meg az ősszel lejáró együttműködést – jelentette be. Ugyanakkor a román–magyar megbékélésről szólva kijelentette: nincs megbékélés igazság nélkül. – Ebben a kérdésben is józan agyra, forró szívre és hidegvérre van szükség – jegyezte meg.
A román államfőnek több fogas kérdés is jutott. Arra a felvetésre, hogy mikor kap költségvetési pénzt magyar felsőfokú oktatási intézmény, Băsescu a parlament asztalán levő oktatási törvénytervezettel válaszolt. – A jogszabálytervezet lehetővé teszi azt is, hogy állami vagy magán egyetemet finanszírozzunk – mondta.
A trianonos kérdés alól elegánsan kibújt, mondván, hogy nem akar erről a kérdésről beszélni, ugyanis „ez elválaszt bennünket”. „Még mondanék azért valamit az autonómiával kapcsolatban: mi sohasem jártunk közbe, hogy egy másik állam közigazgatási szervezése átalakuljon” – jegyezte meg. Tőkés László fohászára pedig így válaszolt: a magyarság 75 százaléka rá szavazott, nem tudja ennyi ember vágyát teljesíteni.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Együttműködési érdekek
Orbán Viktor és Traian Băsescu közös tusnádfürdői előadása távolról sem volt annyira látványos, mint a tavalyi, amikor a választási kampányok kényszere alatt egyik politikus sem ódzkodott az éles kijelentésektől. Mostani előadásában a frissen újraválasztott román államfő és magyar miniszterelnök szemmel láthatóan kerülte a kényes témákat, Traian Băsescu udvariasan mellőzte a romániai magyarság autonómiatörekvései kapcsán elhangzott nyilatkozatokat, Orbán Viktor pedig a közép-európai együttműködési lehetőségek mellett román fül számára ártatlan magyarországi belpolitikával spékelte mondandóját. Semmi „gyúlékony” anyag, olyan, amely a szokásosnál hangosabb tetszésnyilvánítási vagy egyet nem értési reakciót váltott volna ki a közönségből. Egyedül Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke érintette az autonómiát, de ő is a megszokottnál finomabban, óvatosan becsomagolt formában lebbentette fel a témát.
Mindez világos jelzés arra, hogy a Románia és Magyarország közötti viszony a következő időszakban fellendülhet, és olyan pragmatikus keretek közé terelődik, amely valóban példátlan. A két ország elsősorban az Európai Unió keretében talál egymásra. A nagy európai közös témák mentén erősítheti egymást Bukarest és Budapest, amelyek Varsóval kiegészülve regionális vezetői szerepkörre tehetnek szert. Növelhetik együtt Közép-Európa befolyását a sokszínű, számos és összetett problémákkal terhelt Európai Unión belül, amelyben sokszor háttérbe szorulnak az újonnan csatlakozott tagállamok érdekei. Most jó lehetőség nyílik ennek a tényállásnak a javítására. Európai színtéren nem nehéz közös célkitűzéseket, programokat, együttműködési felületeket találniuk a mostani román és magyar vezetőknek, hiszen az agrárpolitika, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, az energiabiztonság mind olyan terület, amelyen a román–magyar együttműködés dinamikus lendületet kaphat.
A következő két évben ezek a közös, főként gazdasági témák fognak előtérbe kerülni, hiszen mind a Demokrata Liberális Párt (PD-L), mind a Fidesz azt hangoztatja, hogy remek kapcsolatokat ápolnak. A közös néppárti tagság is kötelezi a feleket az összhang keresésére, márpedig ez utóbbi alapja nem teremtődhet meg, ha a megosztó kérdéseket tolják előtérbe. A román–magyar kapcsolatoknak – akárcsak az MSZP-s magyar kormányzat idején – lesz egy gazdasági nemzetközi vonzata, amelynek keretében a felek különösebb nehézségek nélkül egymásra hangolódnak, és marad természetesen a kisebbségpolitikai témakör, amelyben a mozgástér már sokkal szűkebb.
A romániai magyarság kollektív jogainak a kodifikációja ügyében a Fidesz sem valósíthatja meg azt, amit az Orbán Viktor vezette alakulat ellenzékből az elmúlt nyolc évben rendszerint felrótt az MSZP–SZDSZ alkotta kormányzatnak, vagyis azt a kemény fellépést, ami hangzatos nyilatkozatok terméketlen talajra hullása, majd kimúlása formájában nyilvánul meg.
A Fidesznek szorosan egyeztetnie kellene az RMDSZ-szel ahhoz, hogy a kisebbségi jogok terén is kamatoztatni tudja az Orbán és Băsescu közötti – a magyar miniszterelnök szavai szerint – szívélyes, a politikában barátinak nevezett viszonyt, és valamelyest tágítsa a nem túl tágnak bizonyuló mozgásteret. Egyelőre azonban nincsenek jó remények arra, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonya látványosan javuljon, ami önkéntelenül széthúzást eredményez, akárcsak az erdélyi magyar–magyar összefogás meddősége. Hiszen a tavalyi európai parlamenti választások óta semmilyen lényegi tartalmat nem produkált az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködése.
Ezek a repedések tovább gerjesztik a romániai magyar közösség szétfejlődését, amit magának a közösségnek a sokszínűsége is felerősít. A magyar–magyar együttműködés leegyszerűsítése politikai harcokra nem szerencsés, hiszen a választási politikai célok elérése mellett az összefogásnak egyesítenie kellene a közösségi szellemi erőt is, amivel a szétfejlődést megállító stratégiákat lehet kidolgozni. Ezt a szétfejlődést egyelőre a politikai nyilatkozatokban rendszerint felbukkanó bűvös autonómia fogalommal törekednek valamelyest leplezni, de kétséges, hogy ez sikeres stratégia, ha belátható időn belül a szóhoz nem rendel konkrét tartalmat, cselekvési tervet a magyar politikai elit. A kérdés összetettsége miatt, csak konkrét elemeire bontásával lehet megérteni és megértetni, miből áll az autonómia. Tény, hogy annak több elemét is már szavatolják a román jogszabályok, főleg a kulturális autonómia megannyi darabját.
A létező jogok hatékonyabb kihasználása és következetes érvényesítése érdekében végzett tudatosító munkával lehet tágítani a kisebbségi jogok jelenleg elmozdíthatatlannak látszó korlátait, hiszen akkor az erdélyi magyarok kevésbé érzik majd úgy, hogy politikusaik a valójában nagyon fontos, csak a mindennapok gürcölésében nem mindig nyilvánvaló regionális és globális gazdasági érdekek oltárán áldozzák fel az önazonosság megőrzéséhez kapcsolódó célokat. Ma már ugyanis erős gazdaság nélkül nem létezhet erős önazonosság.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Átvilágítás miatt késnek a budapesti támogatások
Világos, átlátható, követhető és ellenőrizhető támogatási rendszert szeretnénk létrehozni, a jelenlegi ugyanis teljesen kaotikus – jelentette ki a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen résztvevő Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, akit a határon túli támogatáspolitikák várható alakulásáról kérdeztünk.
Az államtitkár elmondta: a szocialista kormányzat által kezelt támogatási intézmények jelenleg átvilágítás alatt vannak, ezért nem került kiosztásra például a Szülőföld Alap teljes megpályáztatott kerete sem. A pályázati pénzeknek körülbelül a felét osztották le, a megmaradt összegekről az őszi fordulóban döntenek, így bizonyos esetekben utófinanszírozás keretében valósul majd meg a támogatás – magyarázta Répás Zsuzsanna.
A Szülőföld Alap esetében például egyáltalán nem volt világos, hogy melyik intézményt milyen forrásokból támogatták, gyakori volt a keresztfinanszírozás is – mondta el az államtitkár. Előfordult, hogy nemzeti jelentőségű intézmény státusát elnyert pályázó tizedannyi támogatást kapott, mint amennyiért pályáznia kellett. A rendszer olyannyira kaotikus, hogy nem lehet tudni ki, milyen forrásból, milyen elvek alapján mire jogosult. Az elnyert normatív támogatás sok esetben nem volt elegendő az adott szervezet működéséhez, ezért pályáznia kellett egy másik alaphoz, a támogatási alapok pedig ismeretlen megfontolásokból egymás között osztogattak különböző összegeket – folytatta a problémák felsorolását Répás Zsuzsanna.
A megújhodó támogatáspolitikai rendszer struktúrájában egységességre törekszünk. A nagyobb átláthatóság és ellenőrizhetőség biztosítása érdekében egy kalap alá szeretnénk vonni a Szülőföld Alapítvány által kezelt pénzeket, valamint a különféle, nemzeti jelentőségűnek titulált intézményeket és programokat. Világos, átlátható támogatási rendszer biztonságot nyújtana a határon túliaknak is, hiszen számítani lehet majd arra, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények által elnyert források több éven keresztül elérhetőek lesznek – magyarázta a nemzetpolitikai helyettes államtitkár.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Román–magyar összhang Tusványoson
Újfajta kapitalizmust építenének
A nyugati típusú kapitalizmus válságba került, a gazdaság fejlődését ma erkölcsi alapokra kell helyezni, visszaszorítva a spekulációt, és kölcsönösen elfogadott értékek szellemében kell felépíteni a közép-európai térség jövőjét – fejtette ki szombaton Tusnádfürdőn Orbán Viktor és Traian Basescu.
A magyar miniszterelnök és a román államfő a 21. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) utolsó napján együtt jelent meg a tábor nagyszínpadán Tőkés László európai parlamenti alelnökkel és Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. Ez volt Orbán és Basescu első találkozója azóta, hogy Orbán Viktor ismét kormányfő lett.
A több ezer ember előtt elhangzott beszédében Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy ma az egész nyugati világ válságban van. Valójában a nyugati típusú kapitalizmus került válságba – állapította meg az előadó. A spekulatív tőkemozgások előnybe kerültek a munkával és az értékteremtéssel szemben, ennek következményeit most szenvedjük el – mondta Orbán, leszögezve, hogy az államnak a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnia.
A sikeres kapitalizmushoz nem csak szabad és hatékony piacra van szükség, hanem nélkülözhetetlenek a morális alapok is – mondta. Úgy vélekedett, hogy a rendszer fenntarthatóságát garantáló megfontolások, a hasznos és szükséges korlátok átadták helyüket a gátlástalanságnak.
Ezzel összefüggésben beszélt a bankadó kérdéséről is. Bár elismerte, hogy stabil pénzügyi rendszer nélkül nem működik a világ, de szerinte elfogadhatatlan, hogy amikor baj van, akkor állandóan csak az állampolgároktól várjuk az áldozatot.
A közép-európai államoknak szorosan kell együttműködniük, hogy a világgazdasági átrendeződés közepette megvédhessék saját érdekeiket – folytatta előadását a miniszterelnök, aki szerint Magyarországnak együtt kell működnie Romániával, a visegrádi államokkal, Horvátországgal, Szerbiával. Olyan közös érdekek vannak – mondta –, mint az energiabiztonság kérdése, a közlekedésfejlesztés, a pénzügyi finanszírozás. Az sem megy a végtelenségig – hangoztatta –, hogy a térség fejlesztését mások finanszírozzák, nekünk is létre kell hozni a saját pénzügyi eszközrendszerünket.
Ha Európa nem akar tovább süllyedni, akkor ki kell egyeznie a szintén keresztény gyökerű, de Európához csak lazán kapcsolódó Oroszországgal. Európának meg kell találnia az oroszokkal való sajátos együttműködés rendszerét, ami lehetővé teszi, hogy az orosz gazdaság potenciálja összekapcsolódjon az európai gazdaságéval – mondta a magyar kormányfő.
Magyarországon véget vetettek egy korszaknak, amelyben a rendes, becsületes emberek állandóan vesztesekké váltak – állapította meg a miniszterelnök. Olyan rendszert akarunk felépíteni Magyarországon – mondta –, amelyben a törvénytisztelő, becsületes emberek jobban járnak, mint akik nem tartják be a törvényeket. Azt akarjuk, hogy a tisztességes embereknek ne egyszerűen erkölcsi, hanem anyagi előnyük is származzon becsületes munkájukból, az ő országukat akarjuk felépíteni – hangsúlyozta.
Basescu fontosnak nevezte a román-magyar megbékélést, amely szerinte a közép- európai térség konszolidáltságának egyik fő pillére. Úgy vélte: nagy hiba lenne azt hinni, hogy a közép-európai térséget csak földrajzi alapokra vagy a történelem elemeire lehet építeni. Csakis a kölcsönösen elfogadott értékekre lehet alapozni e térség jövőjét – szögezte le. „Nem az etnikum, nem a vallás, nem a földrajz, nem a történelem az, ami konszolidál egy térséget, hanem azok az értékek, amelyeket Románia és Magyarország elfogadott az EU- és a NATO-csatlakozáskor” – mondta Basescu.
Románia és a Magyarország közös érdeke, hogy megerősödjön az Európai Unió – mondta, állást foglalva a Duna-stratégia megvalósítása mellett is. Szerinte a romák felzárkóztatása is közös ügy, amelyre egész Európának programot kell kidolgoznia. Közös feladatként jelölte meg az energiabiztonságot is, leszögezve, hogy Románia a Nabucco gázvezetéket támogatja.
Ő is úgy látta: újfajta, valódi kapitalizmust kell építeni a spekuláción alapuló kapitalizmus helyett.
A hallgatóság soraiból érkezett egyik kérdésre válaszolva megismételte korábban is hangoztatott álláspontját: Románia minden lakosának egyforma autonómiára van szüksége. Ugyanakkor hangsúlyozta a kisebbségi jogok fontosságát, amelyek biztosítják a nyelvi és kulturális értékek megőrzését.
Az előadások után a két vezető politikus rövid, négyszemközti, kötetlen megbeszélést folytatott az egyik közeli vendéglőben.
Közép-Európa lehetőségeiről
A tusnádfürdői rendezvényen Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár megállapította: Közép-Európa előtt nagy jövő áll, kérdés, hogy képesek leszünk-e kihasználni a lehetőségeket. Fel kell ismerni: Közép-Európa igazi közepe nem Magyarország és Románia, hanem Tusványos, vagyis annak szellemisége, amelynek alapján a két ország kapcsolatai újjáépülhetnek – mondta Németh Zsolt.
A nyaranta Erdélyben sorra kerülő nyári szabadegyetemet és diáktábort Tusványosként is emlegetik, utalva arra, hogy a rendezvénysorozat Bálványoson kezdődött, majd átköltözött Tusnádfürdőre.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke megköszönte Basescu elnöknek, hogy néhány évvel ezelőtt elfogadtatta a kommunizmus bűneit elítélő jelentést. Tőkés Romániáról szólva elmondta: Európának még csak a peremén van ez az ország, a kommunista rendszer következményei még mindig érvényesülnek. Példaként említette a romániai infrastruktúrát, az utak állapotát. Ismét vissza kell kerülni Európa közepébe – mondta, de elengedhetetlennek tartotta, hogy lebontsák a nemzetek közötti mentális vasfüggönyt, folytatni kell a rendszerváltás folyamatát. Népújság (Marosvásárhely)

"Ma lettem igazán sárpataki!"
Díszpolgári címmel tüntették ki Miholcsa Józsefet
Marossárpatak és huszárok – sokak tudatában rég együtt él a két fogalom, hiszen a Miholcsa József vezette Mátyás- huszárcsapat határon innen és túl ismertté tette a település nevét. Ezért elismerésként szombaton, a III. Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztiválon díszpolgári címmel tüntette ki Kozma Barna polgármester Miholcsa József huszár-szobrászművészt, akinek Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló alkotását ez alkalommal avatták fel.
A településeket sújtó pénzhiány ellenére igencsak tartalmas faluünnepségnek lehettünk tanúi szombaton Marossárpatakon. A délelőtt zajló gyermekfoglalkozásokat, valamint az ünnepi istentiszteletet követően a település büszkeségének számító szoborparkban került sor a rendezvény fő mozzanatára: felavatták Miholcsa József szobrászművész Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló mellszobrát, a művészt pedig díszpolgári címmel tüntették ki. – Ezáltal a sárpatakiak tiszteletüket és hálájukat fejezik ki Miholcsa Józsefnek a közösség érdekében kifejtett tevékenységéért, kulturális téren pedig a település hírnevének a növelését köszönhetjük a művésznek. Remélem, hogy soha nem fogja szégyellni, hogy sárpataki és nem fogja megbánni azt, hogy a településre költözött – hangzott el Kozma Barna polgármester beszédében. Hogy a huszár- szobrászművészt mennyire érzik maguk közül valónak a falubeliek, annak talán a leghitelesebb bizonyítéka az volt, hogy szép számban megjelentek az eseményen.
Merész terv vált valóra
Miholcsa József harminchárom éve folyamatosan kiállít, számos alkotótáborban vett részt, Marosvásárhelytől Új-Delhiig több tucatnyi egyéni tárlattal tette ismertté nevét. Munkáiban kiemelt szerepet kapnak a magyar nemzeti mítoszok, sorskérdések. A termékeny alkotó 2000 óta él Marossárpatakon, akkor még kevesen tudták róla, hogy elismert szobrászművész és a huszár hagyományőrzés ápolója. Ám Miholcsa József rövid időn belül a helyi kulturális élet mozgatórugója lett. Egyik főszervezője az ünnepi rendezvényeknek, megalakította a sárpataki Mátyás- huszárcsapatot, majd 2002 tavaszán merész tervvel állt elő: olyan egyedi, erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot tervez a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. A szobrokért nem igényel pénzt, adományként adja a településnek, csupán annyit kért, hogy a faluközösség és az önkormányzat biztosítsa lovainak az eledelt – hangzott el Mózes Sándor magyartanár méltatásában. Miholcsa terve részben már valóra vált, ugyanis több mint tíz erdélyi fejedelem mellszobra áll a templom melletti szoborparkban.
"Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás"
mert ez nálunk létünk ellen elkövetett bűn, szeretném, ha életem hitem és erőm előtt hagyna el – hangzik Miholcsa József hitvallása, aki könnyeivel küszködve köszönte meg a megtiszteltetést. – Életemben nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Remélem, hogy e díszpolgári címmel nem tekintenek többé jövevénynek. Azt hiszem, ma lettem igazán sárpataki – mondotta meghatódva a művész.
Az alkalomhoz illően a Miholcsa vezette Mátyás- huszárcsapat tagjai fekete, sarkantyús csizmában, szürke posztónadrágban, vászoningben, dolmányban, valamint piros zsinórozású, félvállra vetett mentéikben a helyi és környéki hagyományőrző néptánccsoportok kíséretében vonultak végig a falun.
A faluünnep alkalmából hazahívták Veress Kristóf Zsuzsannát, Sárpatakról elszármazott művészt is, akinek tájképekből és csendéletekből álló festészeti tárlatát a helyi kultúr-otthonban tekinthették meg az érdeklődők, akiket a délutáni órákban lovas-, valamint harcművészeti bemutatók, néptáncelőadások, majd este a Neoton Família tagjai, Csepregi Éva és Végvári Ádám, Bodoni Ildikó, a Blue Art, Szabó Előd és zenekara szórakoztattak.
(menyhárt) Népújság (Marosvásárhely)

Tusványos kormányon
Minden idők legmagasabb szintű tusványosi előadásával zárult szombaton Tusnádfürdőn a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Orbán Viktor, Traian Băsescu és Tőkés László személyében ugyanis miniszterelnök, államfő és európai parlamenti alelnök állt a hallgatóság elé, megszólalásaikat pedig Németh Zsolt külügyi államtitkár moderálta. Az előadók közül csak Tőkés László nem kerülte a továbbra is kényesnek számító autonómia témáját; kijelentette, Traian Băsescu a Székelyföldön szerzett szavazatokkal jutott újabb elnöki mandátumhoz, és illenék, hogy ezt a Székelyföld autonómiájával hálálja meg.
Józan agy, forró szív, hideg vér. Ha ez egyben van, lehet politikát csinálni.” Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott eképpen a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján, amikor a román–magyar megbékélésre vonatkozó kérdésre válaszolt. Magyarország miniszterelnöke Traian Băsescu román államfővel és Tőkés Lászlóval, az Európai Parlament (EP) alelnökével tartott előadást a tusnádfürdői táborban. Orbán Viktor szerint a megbékélés szó jól hangzik, a közép-európai ember mégis gyanakvással fogadja, a kommunisták ugyanis arra értették, hogy nincsen felelősség, nincsen számonkérés, mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Úgy vélte, a megbékélésnek belülről kell jönnie, az ember lelki békéjéről kell szólnia. A békességnek pedig az igazság az alapja. „Ha úgy érzem, hogy igazságban élek, akkor békében is élek” – magyarázta a miniszterelnök.
Úgy vélte, az ésszerű román–magyar együttműködés pszichológiai alapjai megvannak. „A közös érdekek, a közös jövő, az egymásrautaltság és a közös haszon jegyében szeretnék együttműködni Băsescu elnökkel és Romániával” – jelentette ki. Előadásában is megemlítette, „Románia és Magyarország jelenlegi kapcsolatai azért barátiak és őszinték, mert érdekeken alapulnak”. Több jel is arra utalt a miniszterelnök beszédében, hogy az említett józan agy, forró szív és hideg vér közül ezúttal a józan agy dominált. Orbán kerülte azokat a témákat, amelyek elválasztják a magyarokat és a románokat, hagyta, hogy Tőkés László legyen az autonómiaigény szószólója.
Tőkés: nem vagyunk hamiskártyások
Tőkés Lászlónak hamar megbocsátotta a közönség, hogy késése miatt kellett negyedórával többet ülnie a tűző napon, a rekkenő hőségben. A volt püspök beszéde állt ugyanis a legközelebb a hallgatóság elvárásaihoz. Az árvíz pusztításaiból kiindulva jelentette ki a volt püspök, hogy Európa kommunizmus sújtotta országaiban élünk, és még 20 évvel a rendszerváltozás után is keresni kell a felemelkedés, a gyógyulás útját. Még mindig afféle mentális vasfüggöny tartja távol a régió népeit a fejlett Európától. Tőkés az idei tábor jelszavát említve jelentette ki, az erdélyi magyarság „nyílt kártyákkal” kívánja elérni az autonómiáját. „A román nacionalisták ma is azt hiszik, el akarjuk szakítani Erdélyt. Pedig nem akarjuk. Nem vagyunk hamiskártyások” – jelentette ki. Nagy derültséget keltett a hallgatóságban egy székely akcentusú férfi, aki a „nem akarjuk elszakítani Erdélyt” kijelentésre félhangosan megjegyezte: „Elég baj’a”.
Az EP alelnöke kitért arra, hogy a kommunizmus bukása után a nacionalizmusoknak is meg kell bukniuk. Szerinte a délszláv rendezési tervek rendre bizonyították, hogy az autonómiák rendszere képezi a rendezés alapját. Tőkés hosszasan sorolta azokat a témákat, amelyek összekötik a két országot. Ezek sorában a korrupcióellenes harcot is megemlítette. A közönség tapssal jutalmazta a kijelentését, hogy ebben a tekintetben nem – a politikusok vagyongyarapodásának az ellenőrizhetőségét ellehetetlenítő – Frunda György szenátorral, hanem Traian Băsescu államfővel ért egyet. Előadása végén kertelés nélkül felkérte a román elnököt: támogassa az autonómiát.
Orbán a furfangos észjárásra alapozna
Orbán Viktor miniszterelnök világgazdasági kontextusba próbálta helyezni a térségről készített látleletet. Úgy vélte, valamennyi itt élő ember személyes sorsát érinti, hogy míg Kína és India gazdasága lendületesen növekszik, Európának „szívinfarktusszerű” sokkot kellett elviselnie. Megállapítása szerint ma már világosan látszik, hogy a spekulatív pénzmozgásokra építő kapitalizmus került válságba. A kivezető útnak pedig a munkára, a morális alapokra kell épülnie. Megállapította, hogy ha Európa nem akar tovább süllyedni, össze kell kapcsolnia gazdasági potenciálját Oroszország potenciáljával. Ez azonban semmiképp nem vezethet a közép-európai államok kiszolgáltatottságához. A térség országainak ezért együtt kell működniük a közép-európai érdekek védelmében.
Mint megjegyezte, ezek az országok a lendületes fejlődésükkel már a gazdasági válság előtt is javították az Európai Unió statisztikáit, és ezután is az egész Unió versenyképessége növekedésének lehetnek a forrásai. Orbán Viktor arra is kitért, hogy a 21. századi fellendülésnek a szintetizáló magyar észjárás lehetne az egyik alapja. „Magyaroszágot a tudás földjévé kell tenni” – jelentette ki. Azt is megemlítette azonban, hogy a sikerhez túl kell lépni a kicsinyhitűségen, szükség van az optimizmusra, egymás biztatására is. „Nemcsak azért nyertünk zsinórban három olimpiai aranyérmet vízilabdában, mert mi voltunk a legjobbak, hanem azért is, mert mi gondoltuk magunkról, hogy mi vagyunk a legjobbak” – magyarázta a pozitív gondolkodás fontosságát a miniszterelnök. Az első két előadás után a moderátor szerepet ellátó Németh Zsolt találóan állapította meg: ezúttal a papok politizáltak, és a politikusok moralizáltak.
Băsescu EU-s romaprogramot sürget
Orbán spekulatív kapitalizmusról vallott nézeteit szinte szó szerint ismételte meg Traian Băsescu is. A szomszédos országok egymásrautaltsága példájaként hozta fel, hogy a gazdasági elemzéseket, előrejelzéseket a régióra készítik; bármelyik ország, bármelyik pénznem összeomlása a többi országot is sújtaná. „Csak annyit kell költeni, amennyit termelünk, az EU-s pénzeket pedig fejlesztésekre kell fordítanunk” – vonta le a következtetést az elnök. Hozzátette, Románia helyzetét megkönnyíti, hogy a szomszédos országok helyzetéhez képest viszonylag alacsony szintű az ország eladósodottsága, ennek mértéke a GDP 32–33 százalékát teszi ki.
A román elnök szerint nem a földrajz, nem a történelem, hanem a közös értékek kell hogy képezzék a két ország együttműködésének az alapját. Ezen közös értékek alapján csatlakozott mindkét ország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz is. Băsescu azt is fontosnak tartotta, hogy a régió államai és népei között kiegyensúlyozott viszonyok jöjjenek létre. Kijelentette, a régió stabilitásának éppen a román–magyar viszony lehet a legfontosabb pillére. Azt is hozzátette, Románia is várakozással tekint az EU magyar elnökségére. A Duna-stratégia uniós elfogadása az egyik kiemelt téma, amelyben előrelépést vár. Megemlítette azonban a romák felzárkóztatásának a kérdését is. Álláspontja szerint ez nemcsak romániai vagy magyarországi kérdés, hanem több uniós tagállam gondja, melynek megoldásában az Uniónak is szerepet kellene vállalnia. Băsescu az energiabiztonság kérdésében is hasonlónak tekintette Románia és Magyarország helyzetét. Kijelentette, Románia nem fog ingázni a térség gázellátására kidolgozott két terv között, csakis az Európai Unió által kezdeményezett Nabucco tervet támogatja, mert csak ez ad hozzáférést alternatív gázforrásokhoz.
Orbán, mint román miniszterelnök
A hallgatóság soraiból érkező kérdések közül kétségkívül az váltotta ki a legnagyobb derültséget, hogy mikor lesz Romániának is olyan miniszterelnöke, mint Orbán Viktor? Erre nem Traian Băsescu, hanem maga Orbán válaszolt stílusosan azzal a fordulattal élvén, hogy „ami a román miniszterelnökség lehetőségét illeti”. Elmondta, az Európai Tanácsban, ahol a tagállamok miniszterelnökei vitatják meg a közös kérdéseket, azt tapasztalta, Emil Boc kiemelkedően jól képviseli Románia ügyeit. Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap felbontott hitelszerződése kapcsán elmondta, a valutaalapot mindaddig tárgyalófélnek tekintette, míg az a bankárok nemzetközi szakszervezeteként nem kezdett viselkedni. Traian Băsescu egy kérdésre válaszolva ez alkalommal is hangsúlyozta, Románia valamennyi polgára számára nagyobb autonómiát tart szükségesnek, de most is úgy látja, valamennyi polgárnak egyforma autonómiát kell biztosítani.
A kérdésre, hogy Románia fellép-e a határon túli román közösségek autonómiája ügyében, kijelentette, Bukarest csakis a román közösségek identitásának, anyanyelvének a megőrzésében érdekelt, soha nem adott tanácsot a szomszédos országoknak ezek adminisztratív berendezkedésére vonatkozóan. A Sapientia Egyetem esetleges román állami finanszírozását firtató kérdésre Băsescu elmondta, hamarosan a képviselőházban is napirendre kerül az oktatási törvény módosítása. A javasolt törvényszöveg lehetővé teszi a magánegyetemek állami finanszírozását. Nyomatékosította azonban, hogy az egyetemek versenyképessége lesz a lehetséges állami támogatás megítélésének a kritériuma.
Tőkés László az autonómiaigényre vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, ebben a tekintetben már Szerbia is Románia előtt jár, hiszen kulturális autonómiát biztosított a területén élő kisebbségek számára. Szlovákia vonatkozásában pedig azt említette, hogy a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült pozsonyi kormányzat is lehetővé tette, hogy önálló állami magyar egyetem működjék az országban. A tavalyi állmfőválasztáson Băsescura leadott székelyföldi szavazatokra utalva kijelentette: „Mi kapartuk ki a gesztenyét azoknak, akiket aztán bevettek a kormányba. Kérjük, elnök úr, hálálja meg nekünk a támogatást, és adják meg az autonómiát!” – tért vissza az alapkérdésre a püspök.
Gazdag Árpád. Krónika (Kolozsvár)

Tusványosi érdekegyeztetés
Haverkodó, nevetgélős, mégis fontosnak szánt és annak is tekinthető politikusi pengevillantás zárta Tusványost. Akárcsak tavaly, mondhatnánk, mégis, zongorázni lehetne a különbséget. Míg egy évvel korábban a székelység autonómiakérdésének felvetését Traian Băsescu zseniális rögtönzéssel, a témában járatlan anyaországi hölgy színpadra szólításával súlytalanította el, idén a román államelnök igencsak megrekedt Orbán Viktor és Tőkés László szorításában.
A két magyar vezető közötti, már korábban körvonalazódó munkamegosztás olyan helyzetet teremtett, amelyben Băsescunak nem maradt más választása, mint két rossz közül választani. Tőkés nem csak retorikailag remekül felépített, hanem jól is dokumentált kisebbségügyi felvetéseivel jelezte megfellebbezhetetlen témagazdai mivoltát, és ezzel biztosította Orbánnak a kérdés összeurópai politikai, gazdasági és válságkezelési dimenziójába emelésének lehetőségét. A román államfő pedig kapkodhatta a fejét: ha a megfogalmazott kérdésekre és tézisekre reagál, megragad a válaszolgatás ,,utánlövős” állapotában, ami könnyen azt üzenheti, hogy vízió nélküli politikussal van dolgunk. Băsescu a másik — nem biztos, hogy a kisebbik — rosszat választotta, rég hallottunk tőle ennyire ötlettelen, frázispufogtató, minden eredetiséget nélkülöző beszédet.
Úgy járt, mint a futballvilágbajnok spanyol válogatott ellenfelei: nem jutott labdához, anélkül pedig nem nagyon lehet építeni, pláne gólt rúgni. A ,,labdabiztos” magyar páros viszont, úgy tűnik, nem csak ezen a mérkőzésen vette kezébe az irányítást. A nemzetpolitikai szempontok érvényesítése immár magabiztosnak látszó kommunikációs rendszerre is támaszkodhat, ami roppant fontos, átköltve a klasszikus mondást, miszerint nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani. Tusványos ,,látszata” pedig a következő volt: míg Tőkés László közép-európai autonómiapéldákra hivatkozva tematizált — Băsescu egy korábbi nyilatkozatát lobogtatva, amelyben az elnök az autonómia biztosításában látta a koszovói kérdés megoldását —, Orbán éppen a térség új szerepvállalási potenciálját vázolta fel. A két nézet pedig éppen az önrendelkezés magasságában találkozott, hiszen a politikai-adminisztratív autonómia csakis a gazdasági-pénzügyi önrendelkezés és szuverenitás kíséretében tekinthető életképesnek.
Mindezt figyelembe véve értelmezhető igazán Orbán Viktor ama kijelentése, miszerint a román—magyar kapcsolatok őszintesége és bensőségessége azért tekinthető példa nélkülinek, mert érdekeken alapszik. Már csak az kell, hogy a román fél is felismerje saját érdekeit.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közép-európai viszonyok és az autonómia (Orbán—Băsescu—Tőkés előadás Tusványoson)
Jó a román—magyar viszony, most őszinte, mert érdekből táplálkozik — mondta szombaton Tusnádfürdőn Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, aki Traian Băsescu államelnök és Tőkés László EP-alelnök társaságában tartotta meg a XXI. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor záróelőadását. Băsescu szerint a feszültségmentes, kiegyensúlyozott kapcsolat a térség fejlődésének záloga, Tőkés László az autonómiák megvalósításában látja a jövőt. Bár az Európa Parlament alelnöke kezdte a beszédek sorát, Orbán és Băsescu udvariasan megkerülte a kényesnek ítélt témát, globális és Közép-Európát érintő kérdéseket feszegettek, a román államelnök pedig az egész naprendszerre kitágította mondandóját.
A már megszokott helyszínen, perzselő napsütésben, több ezer érdeklődő jelenlétében zajlott szombat délelőtt a Közép-Európa — Európa közepe? című előadás-sorozat. Elsőként Orbán Viktor érkezett a helyszínre, majd befutott a román államelnök is. Amíg Tőkés Lászlóra várakoztak, alkalom nyílt egy kis baráti csevejre a színpad hátsó felében. „Ezek mind a hárman magyarul beszélgetnek?” — kérdezett is rá egy bácsi csodálkozva. Rövid időn belül megérkezett Tőkés László is, aki immár az Európai Parlament alelnökeként bővítette a rangos meghívottak sorát, az előadássorozat moderátora pedig az előző évekhez hasonlóan Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára volt.
Tőkés László a Magyarországon, majd Románián végigsöprő árvizek felidézésével kezdte előadását, ezek pusztításához hasonlította a kommunizmus évtizedeinek rombolásait, akárcsak árvíz után a településeket. Újra kell építeni az országokat, meg kell találni a felemelkedés, a társadalmi gyógyulás útját — mondta. Európa peremén vagyunk, a mentális vasfüggöny lebontására van szükség, hogy visszakerüljünk Európa közepére — hangsúlyozta Tőkés. Gratulált Orbán Viktornak kétharmados választási győzelméhez és Traian Băsescunak a kommunizmus elítéléséhez. Az egy nappal korábbi botrányra utalva elmondta: „A román nacionalisták abban tévednek, hogy azt hiszik, mi mindig el akarjuk venni Erdélyt.” Pedig eszünk ágában sincsen, nyílt kártyákkal játszunk, nem függetlenséget, autonómiát akarunk. Felsorolta azokat a közös ügyeket, amelyek összekötik Romániát és Magyarországot: a határon túli nemzetrészek ügyét, a Duna-stratégiát, az EU bővítésének kérdését, a környezetvédelmet említette, kifejtette, a kommunizmus megbukott ugyan, de a nacionalizmus nem, tenniük kell a nacionálkommunizmus felszámolásáért. Kifejtette: az autonómiák rendszerének mindenütt biztató eredményeket sikerült felmutatnia, és felidézte, hogy 2005-ben Koszovó függetlenségi harca kapcsán maga Traian Băsescu jegyezte meg: a koszovói rendezés útja az autonómia megadása és nem a területi elszakadás. Az államelnök által összehívott alkotmánymódosító bizottság Románia állami berendezkedésére több modelljavaslatot fogalmazott meg: a föderális állami berendezkedést, egy aszimmetrikus regionalizmuson, illetve a megyerendszer továbbfejlesztésén alapuló berendezkedést — ismertette Tőkés László. Szerinte ezek az elképzelések a magyarság számára is kedvezőek: „Az eurotranszszilvanizmus jegyében Erdélynek egy olyanfajta önállóságát tudjuk elképzelni, mint mondjuk Moldova vagy Havasalföld önállósága egy aszimmetrikus regionalizmus szellemében, de el tudjuk képzelni a közigazgatási önállóságát mondjuk a Bánságnak és Dobrudzseának, különféle romániai területeknek, és ebben a keretben jöhetne létre Székelyföld területi autonómiája is. Románia szuverenitásának ezerszázalékos tiszteletben tartása mellett szeretnénk, ha mi, magyarok nagyobb beleszólást nyernénk saját ügyeinkbe. Ez egy demokratikus önrendelkezési jog Európa minden népe számára. Erre tart igényt a magyarság is.”
Erős Közép-Európát építeni — közösen
Orbán Viktor beszéde elején a román elnökhöz fűződő „szívélyes, politikában barátinak mondható” kapcsolatról beszélt, és arról, hogy „ráadásul a román—magyar viszony is sokkal pozitívabb a szokásosnál ebben a pillanatban, és ez a jó viszony őszinte, mert érdekekből táplálkozik”. Elmondta, a nyugati típusú kapitalizmus válságba került, a gazdaság fejlődését ma erkölcsi alapokra kell helyezni, visszaszorítva a spekulációt. A kölcsönösen elfogadott értékek szellemében újra kell építeni a közép-európai térség jövőjét, de át kell gondolni a bankok szerepét is. „Nem akarok a pénzügyi világ Che Guevarája lenni” — mondta, s kifejtette, tudja, hogy szükség van erős pénzügyi rendszerre, de nem a nincstelen szegényektől kell elvenni a pénzt, hanem onnan, ahol van.
A közép-európai államok szoros együttműködését közös érdekekre kell alapozniuk, s ezek között említette az energiabiztonság kérdését, a közlekedésfejlesztést, a pénzügyi finanszírozást. Orbán szerint az új elrendeződésnek úgy kell megtörténnie, hogy Közép-Európa ne váljék ennek áldozatává. „Nem lehetünk kiszolgáltatottak, nem lehetünk játéktér, és nem lehetünk ütközőzóna” — fejtette ki, és felvetette egy saját közép-európai bankrendszer kiépítésének lehetőségét, de azt is, hogy Európának megmaradása, fejlődése érdekében ki kell egyeznie a szintén keresztyén gyökerű Oroszországgal, ki kell építeni egy sajátos együttműködési rendszert.
Mindezekben a kérdésekben kiemelten fontos a román—magyar együttműködés — fejtette ki Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök beszélt hazája igen nehéz helyzetéről. A magyarhoz hasonló civilizációkat két érték táplálja: „az emberi energia, a meggyőződés, hogy érdemes alkotni, értéket létrehozni, s ebben a hitükben a magyarok az elmúlt évtizedben megrendültek, a másik az állandóság tudata”. Magyarországot a tudás földjévé kell tenni, és el kell érni, hogy ismét higgyen saját sikereiben, embereiben — hangsúlyozta Orbán Viktor.
Békét, egyensúlyt teremteni
Traian Băsescu államelnök már beszéde elején leszögezte: valószínű, vitát gerjeszt majd ez a találkozó, de azt is, bízik benne, hogy a különböző nézetek ellenére sikerül megtalálni a közös pontokat. Felszólalása során aztán főleg azokra a kérdésekre tért ki, amelyek kapcsán egyetértést tapasztalt. Kozmikus távolságokkal kezdte, a naprendszerről, a föld kerekségéről szólt, amelyen mindenki úgy érezheti, ő van a világ közepén, majd visszatért a szűkebb régióra, s ennek kapcsán elmondta: „nem egyik vagy másik régió fontos, hanem egy-egy térség belső egyensúlya, a régiók közötti egyensúly”. Kitért arra, hogy a közép-európai térség most konszolidálódik, s ennek alappillére a magyar—román viszony. Úgy vélte: nagy hiba lenne azt hinni, hogy a közép-európai térséget kizárólag földrajzi alapokra vagy a történelem elemeire lehet építeni. Csakis a kölcsönösen elfogadott értékekre lehet alapozni e térség jövőjét — szögezte le. „Nem az etnikum, nem a vallás, nem a földrajz, nem a történelem konszolidál egy térséget, hanem azok az értékek, amelyeket Románia és Magyarország elfogadott az EU- és a NATO-csatlakozáskor” — mondta az államfő.
Véleménye szerint a térség központjának Brüsszelnek kell lennie, Romániának és Magyarországnak egyaránt érdeke, hogy megerősödjék az Európai Unió. Az államfő Orbán szavaihoz igazodva fejtette ki, új, valódi kapitalizmust kell építeni a spekulatív kapitalizmus helyett. Az autonómiáról csak kérdésre válaszolva szólt, megismételte oly sokszor, sok helyen hangoztatott álláspontját: Románia minden lakosának egyforma autonómiára van szüksége.
Az előadások utánra ígért Băsescu—Orbán megbeszélés ez alkalommal szűkre korlátozódott, rövid félórás négyszemközti beszélgetésre kerítettek sort, a sajtót lerázva, a Csukás vendéglőben. Hiába várta mindenki a nagyarányú egyeztetést, ezúttal elmaradt. Két óra előtt Traian Băsescu Csíkszereda felé távozott, Orbán Viktor és a magyar delegáció pedig Tőkés Lászlóval és az EMNT képviselőivel költötte el ebédjét.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos kormányon
Orbán, Băsescu és Tőkés tartott előadást Tusnádfürdőn
„A munka románul is munka?” – kérdezte szombaton Tusványoson Orbán Viktor Németh Zsolttól. A magyar miniszterelnök és Traian Băsescu román államfő a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záróelőadásán elsősorban a munka megbecsülésén alapuló új gazdasági rendszert, autonómiát és decentralizációt szorgalmazó beszédet tartott.
Ugyan a műsor és a szereplők ugyanazok voltak, mint tavaly, a szombati Orbán–Băsescu–Tőkés-előadás Tusványoson ezúttal nagyobb médiaérdeklődést mutatott, a bukaresti hírtelevíziók, valamint a központi lapok kiküldött munkatársai lesték a felszólalók minden szavát. Ennek oka minden bizonnyal az a két nappal korábbi kijelentés volt, amelyet az Európai Parlament alelnöke tett egy előadáson, miszerint ha Koszovó kivívta függetlenségét, miért ne vívhatnánk ki Székelyföld autonómiáját? Az autonómia témáját azonban éppen csak érintették a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záróelőadásának meghívottjai. A negyedórás késéssel érkező, és emiatt egy kormányfőnek és egy államelnöknek kínos várakozást okozó Tőkés László a tábor mottóját – Nyílt lapokkal – az autonómiával hozta kapcsolatba, olyan értelemben, hogy leszögezte, „mi nem akarjuk elvenni Erdélyt, nem vagyunk hamiskártyások”, üzenve ezáltal a román nacionalistáknak, akik azt gondolják, az autonómiatörekvés területi elszakadást jelent. Az EP-alelnök Orbán Viktor kétharmados választási győzelme és miniszterelnökké válása kapcsán úgy fogalmazott: „Újra kormányra került Tusványos”. Elismerősen szólt ugyanakkor arról, hogy ez a kormány megkezdte az elszámoltatást, a korrupció elleni harcot. Azt is kedvezően értékelte, hogy az Orbán-kormány Közép-Európa egész térségére tekintve politizál. A korrupció elleni, különösen a feddhetetlenségi ügynökséggel (ANI) kapcsolatos törvényt illető állásfoglalása miatt Traian Băsescu államfőt is méltatta Tőkés, leszögezve, „nem Frundával tartok, hanem Băsescuval”. Megköszönte ugyanakkor az elnöknek, hogy néhány évvel ezelőtt elfogadtatta a kommunizmus bűneit elítélő jelentést. Romániáról szólva elmondta, Európának még csak a peremén van ez az ország, a kommunista rendszer következményei még mindig érvényesülnek. Példaként említette a romániai infrastruktúrát, az utak állapotát. „Ismét vissza kell kerülni Európa közepébe” – mondta, de elengedhetetlennek tartotta, hogy lebontsák a nemzetek közötti mentális vasfüggönyt, folytatni kell a rendszerváltás folyamatát. Orbán Viktor beszédében kifejtette, Tusványos arra is jó alkalom, hogy a magyarok arról beszéljenek, mi lesz velük a 21. században. „Száguld a kínai, indiai gazdaság, válságban a Nyugat, az eurózóna recseg-ropog, Amerika európai elkötelezettségei eltolódtak. Ha valaki azt gondolja, ez személyesen őt nem érinti, téved, mert ezek a hírekben megjelenő események a mi munkahelyeinket is befolyásolják” – szögezte le a magyar kormányfő, feltéve a kérdést, versenyképes lesz-e Európa. Orbán szerint a nyugati típusú kapitalizmus válságba került, a gazdaság fejlődését ma erkölcsi alapokra kell helyezni, visszaszorítva a spekulációt, és kölcsönösen elfogadott értékek szellemében kell felépíteni a közép-európai térség jövőjét. „A közép-európai államoknak szorosan kell együttműködniük, hogy a világgazdasági átrendeződés közepette megvédhessék saját érdekeiket” – folytatta előadását a miniszterelnök, aki szerint Magyarországnak együtt kell működnie Romániával, a visegrádi államokkal, Horvátországgal, Szerbiával. „Olyan közös érdekek vannak – mondta –, mint az energiabiztonság kérdése, a közlekedésfejlesztés, a pénzügyi finanszírozás. Az sem megy a végtelenségig – hangoztatta –, hogy a térség fejlesztését mások finanszírozzák, nekünk is létre kell hozni a saját pénzügyi eszközrendszerünket.” A magyar miniszterelnök szerint, ha Európa nem akar tovább süllyedni, akkor ki kell egyeznie a szintén keresztény gyökerű, de Európához csak lazán kapcsolódó Oroszországgal. Európának meg kell találnia az oroszokkal való sajátos együttműködés rendszerét, ami lehetővé teszi, hogy az orosz gazdaság potenciálja összekapcsolódjon az európai gazdaságéval – mondta. Előadásában Băsescu fontosnak nevezte a román–magyar megbékélést, amely szerinte a közép-európai térség konszolidáltságának egyik fő pillére. Úgy vélte, nagy hiba lenne azt hinni, hogy a közép-európai térséget csak földrajzi alapokra vagy a történelem elemeire lehet építeni. Csakis a kölcsönösen elfogadott értékekre lehet alapozni e térség jövőjét – szögezte le. „Nem az etnikum, nem a vallás, nem a földrajz, nem a történelem az, ami konszolidál egy térséget, hanem azok az értékek, amelyeket Románia és Magyarország elfogadott az EU- és a NATO-csatlakozáskor” – mondta Băsescu. A hallgatóság soraiból érkezett egyik kérdésre válaszolva megismételte korábban is hangoztatott álláspontját: Románia minden lakosának egyenlő autonómiára van szüksége. Ugyanakkor hangsúlyozta a kisebbségi jogok fontosságát, amelyek biztosítják a nyelvi és kulturális értékek megőrzését. ** Magyarországi támogatás is kell a székelyföldi turizmusnak A székelyföldi turizmus és a székely termék ügyében is jelentős segítséget nyújthat a magyar kormány és az anyaországi társadalom is – hangzott el a Szubszidiaritás és önkormányzatiság a Székelyföldön című beszélgetésen a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen. A beszélgetésen részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke; Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök; Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester, illetve Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Borboly Csaba előadásában azt javasolta, hogy a Szülőföld Alap támogatási rendszerének átalakításakor hozzanak létre közösen egy Helyi Termékfejlesztési és Térségmarketing Alapot, amelyből ezeket a tevékenységeket támogatni lehet. Borboly Csaba szerint ezek a témakörök a Székelyföld számára alkalmas fejlődési modellt jelentenek. A Székelyföld azt is jelenti: együtt – jelentette ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, kifejtve, hogy az elmúlt két évben a két megye elkezdte a szoros együttműködést, amelyben a helyi önkormányzatok is részt vesznek. Erre konkrét példa, hogy a bukaresti Romexpón Hargita, Kovászna és Maros megye közösen, a Székelyföld-standdal jelent meg, akárcsak a budapesti Hungexpón. ,,Ennek van visszhangja, az ebben álló erőt használni lehet további építkezésre az autonómia irányában. Több európai példa mutatja, hogy az autonóm területek jobban működnek, amióta saját maguk dönthetnek az őket érintő ügyekben” – mondta Tamás Sándor, fontos célnak nevezve a székelyföldi brand erősítését. Hargita Népe (Csíkszereda)

A közös érdekekről beszélt Orbán és Băsescu „Tusványoson”
Igazságosság és egymással szembeni őszinteség
Az esemény fontosságára és az érdeklődésre való tekintettel a nagyszínpadon került sor a Közép-Európa Európa közepe?című fórumra szombat délelőtt Tusnádfürdőn, a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban.
Az Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Traian Basescu román államfő és Tőkés László Európa-parlamenti alelnök részvételével tartott előadás moderátora Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár volt, aki szerint a 21. „Tusványos” jelenti a 21. század igazi kezdetét, amikor a rendezvény mottójához híven nyílt lapokkal játszanak, amikor „nincs szükség hamiskártyásokra”, nem a rivalizálás, hanem a közös érdekeken alapuló és értékorientált együttműködés jellemzi az egyazon térségben élők viszonyát.
Orbán Viktor szerint a nyugati típusú kapitalizmus került válságba az elmúlt évtizedben; annak a rendszernek a válságáról van szó, amelyben a spekuláció került előnybe a tisztes munkával szemben. Az a felfogás, miszerint a kapitalizmus majd elhozza a jólétet, az állam meg tartsa távol magát a gazdaságtól, csődbe sodorta ezt a rendszert – mondta a kormányfő. „Magyarországon kétharmados forradalom történt, egy korszaknak vetettünk véget. Ez volt az a korszak, amikor a rendes, becsületes emberek állandó vesztesekké váltak. Olyan Magyarországot akarunk, ahol a tisztességes, becsületes ember jobban járjon, mint az, aki nem tartja be a törvényeket” – szögezte le.
Az érdeklődők tapssal fejezték ki a miniszterelnök szavai iránti tetszésüket, lassan elülő zúgolódás támadt viszont, amikor – a közönség soraiból érkezett kérdésre válaszolva, hogy mikor lesz Romániának egy Orbán-kaliberű kormányfője – az elismerés hangján szólt román kollégájáról, Emil Boc-ról.
Traian Băsescu szerint a román–magyar megbékélés a közép-európai térség egyik fő pillére. A román államfő kifejtette: a legfontosabb egy adott térség belső egyensúlya, illetve a két vagy több térség közötti egyensúly. Közép-Európa olyan régió, amely erősödik, és ebben szerepet játszik a román–magyar megbékélés. Különösen fontos ez a két ország területén élő magyar, illetve román kisebbség szempontjából – mondta. (Orbán – szintén kérdésre válaszolva – elmondta, hogy ő a megbékélésen az igazságosságot és az egymással szembeni őszinteséget érti.)
„Nem az etnikum, nem a vallás, nem a földrajz, nem a történelem az ami konszolidál egy térséget, hanem azok az értékek, amelyeket Románia és Magyarország elfogadott az EU- és a NATO-csatlakozáskor – fejtegette Basescu. – Nagyon fontos, hogy olyan térségben éljünk, amelyben az emberek zöme, valamint a többség és a kisebbségek közötti viszony kiegyensúlyozott.” Rámutatott: a románok és a magyarok Közép-Európában élnek, de számára a központ Brüsszel, és közös érdek az, hogy az Európai Unió megerősödjön. A két ország közös érdekeit megjelenítő projektként említette a Duna-stratégiát, és örömét fejezte, hogy ez a téma fontos lesz a jövő évi magyar EU-elnökség számára. Basescu szerint a romák felzárkóztatása is közös ügy, amelyre egész Európának közös programot kell kidolgoznia. Az energiabiztonságot említette még közös ügyként, és leszögezte, hogy Románia a Nabucco gázvezetéket támogatja.
Az értékezések végén kérdésekre is válaszoltak az előadók. Tőkés László szerint tanügyi autonómiára is szükség van Romániában, és hogy a romániai adófizetők pénzéből is finanszírozni kellene a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, nemcsak a magyarországi közpénzből. Az állami magyar egyetem kapcsán Băsescu azt mondta, hogy a még szenátusi vita alatt lévő tanügyi törvény a versenyképes, és eredményeket felmutató egyetemek finanszírozásáról beszél, függetlenül attól, hogy állami vagy magán, román vagy magyar az oktatás nyelve. A református egyházközségek Băsescut támogatták az elnökválasztáson, ezért Tőkés kérte az államfőt, hogy ne zárják ki az állami támogatásokból ezeket az egyházközségeket, és „adja meg nekünk az autonómiát”. Băsescu humorosra vette a „figurát”: elismerte, hogy a magyar választók 75 százaléka rá szavazott, de azt mondta, hogy „kissé sokan vannak, és mindenkinek nem tudom megköszönni”. Az autonómia kapcsán kitartott korábbi álláspontja mellett: annyi autonómiát kaphat egy székelyföldi, mint mondjuk egy piteşti-i – mondta –, és inkább a decentralizáció fontosságáról beszélt, elismeréssel szólva az RMDSZ-es miniszterek munkájáról ebben. „A külhoni románok identitásának és kultúrájának megőrzéséért síkraszáll a román állam, viszont egyik állam közigazgatási berendezkedésébe sem szól bele” – maradt hajthatatlan a román elnök
Pataky Lehel Zsolt. Nyugati Jelen (Arad)