Részben alkotmányellenes a megszorító intézkedéscsomag
Részben alkotmányellenesnek nyilvánította az alkotmánybíróság a bukaresti kormány és a parlament által elfogadott megszorító intézkedéscsomagot, így a nyugdíjak nem csökkennek 15 százalékkal, ahogyan a kormány tervezte korábban.
A taláros testület pénteken délelőtt tárgyalta meg a közalkalmazottak bérének 25 százalékos csökkentését és a nyugdíjak 15 százalékkal való lefaragását magába foglaló megszorító intézkedéscsomag ellen benyújtott óvásokat. Az alkotmánybíróság közleménye megerősítette a sajtó által már korábban közölt információt, miszerint az alkotmánybírák részben alkotmányellenesnek nyilvánították a két törvénytervezetet, így csak a közalkalmazottak bére csökken 25 százalékkal, a nyugdíjakhoz viszont nem nyúlhatnak hozzá, azok a jelenlegi szinten maradnak.
Az alkotmánybírósági döntést megelőzően az egészségügyben, az oktatásban, a közigazgatásban dolgozó közalkalmazottak és nyugdíjasok tüntettek az elnöki palota előtt. A kétórás tiltakozó akció során az emberek megpróbálták áttörni a csendőrök alkotta kordont, kísérletük azonban kudarcot vallott.
Az alkotmánybíróság döntése alaposan gyengítette a lejt, hiszen a megszorító intézkedések alkalmazásának a sikerességétől tette függővé a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Romániát megillető következő, 850 millió euró értékű hitelrészlet folyósítását. A központi bank pénteken délben 4,28 lejben állapította meg egy euró árfolyamát, ami azt jelenti, hogy a lej elérte az elmúlt hét hónap legalacsonyabb szintjét az euróhoz viszonyítva.
A Mediafax hírügynökség szerint egyelőre a bércsökkentés alkalmazása is kérdésessé vált, hiszen az alkotmánybírósági döntés következtében az egész törvénycsomagot visszaküldik a parlamenthez, amelynek módosítania kell az alkotmánybíróság által kifogásolt cikkelyeket. Előbb azonban meg kell várniuk még a talárosok részletes indoklását, ami egyes elemzők szerint akár tíz napig is elhúzódhat.
Népújság (Marosvásárhely)

Amire a levéltár figyelmeztet
Marosvásárhelyi beszélgetés a költő, kritikus, újságíró Dan Culcerrel
– Az utóbbi időben sokan látogatják a levéltárakat. Nem meglepetés tehát, hogy a Franciaországban élő Dan Culcer, a Vatra folyóirat egykori szerkesztője marosvásárhelyi tartózkodásának jelentős részét ugyancsak az archívumban tölti. Akik jobban ismerik, tudják, hogy a bukott diktatórikus rendszer bizonyos jelenségeit tanulmányozza. Erről a Művészeti Egyetemen előadást is tartott. Mit kutatsz elsősorban?
– Úgy kezdődött, hogy itthoni barátaimtól hallottam, bizonyos közzétett dokumentumokban, nevezetesen a Szekuritáté fehér könyvében rám vonatkozó adatok is megjelentek. Egy olyan, állítólag létező szekus megfigyelési dossziéra hivatkoztak, amely személyemet érinti. Kíváncsi voltam rá és keresni kezdtem, még mielőtt létrehozták volna a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottságot, ismertebb nevén a CNSAS-t. Akkor Romániában még nem létezett törvényes keret ilyen dokumentumok megszerzésére. A bizottság létrejötte után én is kérvényeztem a dossziém tanulmányozásának a lehetőségét. Hozzá is jutottam, kiderült, hogy nagyjából 1969-ben kezdték el az összeállítását, aztán volt egy kis kihagyás, majd 72-től, miután lapszerkesztővé váltam, újult erővel kezdték a rám vonatkozó jelentésírást.
– A dosszié lapozgatásakor értek meglepetések?
– Nem annyira a lehetséges informátorok, a rólam jelentő, besúgó kollégák, barátok, ismerősök érdekeltek, inkább az egész akkori mentalitás foglalkoztatott. A személyes érintettség másodrendű. Persze, kicsit sokkolt, hogy megfigyeltek, lehallgatták az otthoni, személyes telefonbeszélgetéseimet, és volt beépített mikrofon a szerkesztőségben is. Fontosabb, hogy ez az intézmény akaratán kívül sokat tett a kollektív emlékezetünk ébren tartása érdekében. Az akkori társadalom láthatatlan részét is felfedte. Az emberi kapcsolatok többnyire láthatóak, vannak azonban dolgok, amikről az emberek nem beszélnek. Bizonyos személyek kettős egzisztenciával, kettős gondolkodással rendelkeznek. Orwell írt ilyesmiről.
– Mostanság több könyv is napvilágot látott nálunk, amely éppen ezt a mechanizmust mutatja meg, erről a kettősségről is sok mindent elmond, bizonyos személyek látszólagos és sokáig titkolt arcát is közszemlére teszi. Hasonló kötetet készít elő Dan Culcer is?
– Igen, szeretnék egy ilyet megjelentetni. Mondom, nem csak személyes indíttatásból, hanem általánosabb megközelítésben is érdekel a jelenség. Kérvényeztem és megszereztem a CNSAS-kutatói státust, így tanulmányozhatom a szeku rendelkezésükre álló archívumát, más dossziékat is, nem csak az enyémet. Nyilván, konkrét személyes információkat nem teszek közzé, de a "romániai szocializmus építésének" különböző fázisaiból számos dossziét végigolvashattam. Olyanokét, akikről tudtuk, hogy a szeku figyelmének előterébe kerültek, és olyanokét is, akikről ez nem volt olyan köztudott, például a Romulus Gugáét, a Cornel Moraruét.
– Az, hogy francia állampolgár vagy, nem volt akadály?
– Nem, mert megőriztem román állampolgárságomat. 1987-ben törvényesen távoztam az országból. A feleségem disszidált, de én hivatalosan kértem, és családegyesítés révén sikerült elmennem. Franciaországban politikai menedékjoghoz folyamodtam, más megoldásom nem volt abban a helyzetben. 89 decemberében bekövetkeztek a diktatúrát megdöntő események, a felkelés vagy lázadás – forradalomnak nem nevezem – illetve én erre egy ritka román kifejezést használok, a "zavera" szót, ami még Tudor Vladimirescu idejéből származik, és lényege: az igazságért. Sajnos, azóta is sok igazságot süllyesztettek el a levéltárakba és az emberek némaságába. Akkor léptem kapcsolatba a párizsi konzulátussal és kértem a román útlevelet. Pár héttel Ceausescu kivégzése után már Romániában voltam, Marosvásárhelyen is természetesen. 90 februárjában jó néhány nagyon érdekes interjút készítettem. Felmérhettem, milyen volt a város akkori lelkiállapota. Úgy hogy a márciusi események túlságosan nem leptek meg, legfennebb az erőszak foka döbbentett meg, a konfliktus rég ott húzódott a felszín alatt.
– Ez egy külön érdekes beszélgetés témája lehet, ebbe most ne mélyedjünk bele. Talán lesz majd alkalmunk valamikor részletesebben kifejteni. Maradjunk az eredeti kérdéskörnél, a cenzúránál, mostanában ezt tanulmányozod. Minden vele kapcsolatos jelenségre kitérsz?
– A cenzúra általában is foglalkoztat, de néhány vetülete alaposabban. Különösen érdekel a háború utáni átmeneti periódus, 44-től 49-50-ig. Aztán az úgynevezett liberalizáció szakasza, 64-től 68-70-ig. Majd a végső időszak, a Ceausescu-rendszer bukását megelőző évek. Az első periódusba a pártkáderek formálódása is beletartozik. Jó esély, hogy itt megőrizték a Magyar Autonóm Tartomány dokumentumait. A pártiratokat és a cenzúra dokumentumait is. Kirajzolódik, hogyan épült fel az új "elit". Kiderül, ki kit és hogyan válogatott ki. Kikre alapozott a kommunista párt és a cenzúra.
– A cenzúra első szakaszát főleg a kutatásaid, a fellelt dokumentumok alapján ismerheted. A következőből valamennyit íróként, szerkesztőként közvetlenül is megtapasztalhattál.
– Az látszólag lazább időszak volt. Ezért is határoztam meg úgy, mint másodikként tanulmányozandó szakaszt ezt a 64-68 közti periódust. Esetünkben ez a Vatra alapítása előtt néhány év volt. Akkor még nem dolgoztam a sajtóban. Politikai vicceket is mondhattunk az utcasarkon a milicista közelében, és nem történt semmi. Legalábbis azt hittük mi, kívülállók. A cenzúra kordokumentumai azonban nem ezt mutatják. A cenzorok nagyon is komolyan ténykedtek, súlyos megoldandó feladatok terhelték őket. Csodálkozom is, akik a cenzúránál dolgoztak, hogy nem váltak mind idegbeteggé.
– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen elhangzott előadásod a cenzúrát mint ideológiai jelenséget taglalta. De a cenzúra az elnyomás eszközének is tekinthető, és az is volt akkoriban, nem?
– Persze hogy az volt. A cenzúrának sokkal több rétege van, mint amennyit feltételezünk. Mindenekelőtt ott volt a napi sajtó cenzúrája. Ezek az "elvtársak" mindent kiveséztek, a nyomdában a kefelevonatokat is elolvasták, és gyakran olyasmiket is beleláttak a cikkekbe, amire a szerző talán gondolni se mert. Miközben a rovatvezetők, ilyen-olyan főnökök is minden gyanúsat kigyomláltak az írásokból. Nem beszélve az újságírók öncenzúrájáról.
– Öncenzúra valamilyen formában ma is létezik.
– Egyetértek. És ennek ma is megvan a veszélye. De a nyomára nemigen bukkanhatunk, nem tudhatjuk, hogy a cikkíró mit hallgat el és miért. A kutató csak a dokumentumokra szorítkozhat.
– Nálad mennyi időt vett igénybe, hogy teljességgel megválj az önvédelmi ösztönné vált öncenzúra átkaitól?
– Pontosan nem tudom megmondani, de idejében elkezdtem gyakorolni, hogy leszokjam róla. Voltak barátaim, akikkel megbeszéltük, hogy módszeresen foglalkoznunk kellene a cenzúra különféle területeivel. Nemcsak a politikával, hanem a szex, a halál, az öngyilkosság, a homoszexualitás kérdéseivel is. Mindenik témakörben végezzünk írásgyakorlatokat. Ha nem is remélhetjük, hogy gondolataink közölhetőek. Már az is bátorságnak számíthatott, hogy papírra vetettük azokat. Mert az az igazság, hogy a szeku a lakásokba is bement. Titkos házkutatásokat is tartott. Az én esetemben is volt ilyen, a dossziémban láttam. Volt egy naplóm, amelyet rendszeresen vezettem, de szerencsére nem találták meg. Ismerheted az Ursu-ügyet. Neki is volt naplója, néhány kollégája besúgta, ez lett a fő vád ellene. Aztán addig kínozták, amíg belehalt.
– A kutatásaid nyomán született tanulmányt könyvként is hozzáférhetővé teszed?
– Szeretném. Először is doktori disszertáció lesz belőle. Marosvásárhelyen iratkoztam be a doktorátusra. Itt találtam román-magyar dokumentációs alapanyagot. Nem a helyi román sajtó vagy a Vatra cenzurális sérelmeire alapozok. Bőséges anyagom van arról, amit a Vörös Zászlóból, az Igaz Szóból, az Új Életből kivágtak. Remélem, hogy 2012-ig sikerül befejeznem a doktori dolgozatomat. Kevés az időm, nem ülhetek hat-hét hónapot itt, vár a családom, a gyermekeim, unokáim. Évente két hónapot töltök itt, azalatt mást se csinálok, csak fotózom a dokumentumokat, majd megyek és nyugodtan nekiállok az olvasásnak.
– Az értekezésed mellett a mostani rendezvényen kétnyelvű verseskönyvedet is bemutattátok. Magyarra Cseke Gábor fordította a költeményeidet. Annak idején, amikor szabadulni akartál a cenzúrától, a versbe menekültél?
– Sajnos, nem próbáltam versbe menekülni. Ellenkezőleg, olyan verseket próbáltam írni, amelyek nem jelentettek menekvést, és lehetőséget adtak az informátorcsoport egyik tagjának, hogy ártson nekem. Ismert költőnő volt Vásárhelyen, Mara Nicoara. Mondhatom a nevét, mert a CNSAS hivatalosan közzétette, hogy a szeku informátora volt. Érdekes pályafutása volt, érdemes tanulmányozni. Sütő András köreibe is eljárt, és valószínűleg információkat szolgáltatott róluk, pedig Mara Nicoara akkoriban még nagyon fiatal volt, iskolás. A továbbiakban is gyakran informálta a szekuritátét, Bukarestben is működött. Sokszor megfordult a Mogosoaia-palotában, az írók alkotóházában, Marin Preda is a megfigyeltjei közé tartozott. Vásárhelyen 1972-ben írta a jelentéseit, és felkérték, hogy szerezze meg az otthoni verseimet, a kézirataimat. Szóval szorgalmas, a szeku számára hasznos "munkatárs" volt. Ha jól tudom, ma könyvkiadó, ezen a téren férjével együtt sikeres vállalkozó, rószaszín könyveket jelentetnek meg, fordításokat, többnyire angolból, és nagyon jól élnek. Íme, korunk egyik jellegzetes szereplője! És említhetnék ilyen példákat bőven, nevekkel is nyugodtan, hiszen láttam a dossziéjukat, amelyekből cáfolhatatlanul kiderül, hogy besúgók voltak.
– Ma is írsz verseket?
– Igen. Az említett verseskötet érdekessége nem csak az, hogy kétnyelvű, én írtam a költeményeket románul, Cseke Gábor barátom meg átültette őket magyarra, de a közepén van egy olyan vers, amit én írtam magyarul. Egy másikat Cseke Gábor románul, és egy harmadikat közösen vetettünk papírra. Ha Isten segít és az egészségünk megengedi, egy egész kötetet írunk így, közös szerzeményként, románul és magyarul.
– Érdekes, hogy mellékletünkben éppen az elmúlt hetekben jelentettünk meg egy recenziót Cseke Gábor nemrég kiadott, Jelentések magamról című nagy visszhangú kötetéről, amelyben őszintén, önmagát sem kímélve tekint vissza a jelentések, politikai üldöztetések és kompromisszumok, titkosrendőrségi kényszergetések, megfélemlítések, törvénytelenségek korszakára. Bonyolult, embertipró időszak volt az.
– Éppen ezért állítom, hogy egyikünknek sem érdeke ebben az országban, sem románoknak, sem magyaroknak, sem fiataloknak, sem idősebbeknek, hogy mindez elásva maradjon. Ellenkezőleg. Ideje, hogy ez a társadalom, amelyben élünk, végre megtisztuljon. Méregtelenítse önmagát. Legyen bátorságunk felidézni mindazt a disznóságot, amit a romániai közösség csinált. Pontosabban nem az egész közösség, a romániai kommunitás bizonyos tagjai. A dossziékat olvasva, olyanokkal is találkoztam, akik a fegyveres hatalom, a kezdődő kommunizmus notórius kollaboránsai voltak. Mindegyre felteszem magamnak a kérdést: vajon a magyarok jelentettek meg minderről valamilyen könyvet? Úgy hallom, elég keveset. Miért? Talán féltek? Ne féljetek! Jelentessetek meg minél többet, a hasznotokra lesz.
– Bizonyára. De a paradicsomba úgysem jutunk be!
– De igen. Emlékezz csak a filmre: A munkásosztály a paradicsomba megy. Mi vajon nem a munkásosztály vagyunk?!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

A város meséi
Ránézésre is tekintetmarasztaló, tetszetős könyv. Ha megfordítom, ugyanaz a régi marosvásárhelyi látkép ragad meg a főtér szépiaszerűen patinázott fotós látványával, középen egy látszólag oda nem illő, a montázsból mégsem kilógó mai mikrofonnal. Ebből a nézetből ez a kötet főoldala, és a címe: Povestile orasului. Vagyis kétnyelvű – román, magyar – a kiadvány. Természetesen egyazon szerző neve szerepel mindkét fedőlapon: Sorina Bota.
Nem csak ezért különleges ez a kiadói újdonság, az Ardealul Kiadónál az Agenda 2009 egyesület támogatásával napvilágot látott szép kötet. Azért is fel kell figyelnünk rá, mert CD is társul hozzá igen gazdag anyaggal, így tehát tulajdonképpen hangoskönyvnek is beillik, ami még eléggé ritkaság mifelénk. A Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió munkatársa és interjúalanyai ily módon is megszólítják az olvasót. Ezzel azt is jeleztem már, hogy beszélgető- könyvnek örülhetünk. Huszonnégyen mesélnek a városról, a megszólalók fele román, másik fele magyar. Nem mindannyian helybeliek, mint ahogy azok sem mind itt laktak, akiket a beszélgetőtársak megidéznek, de valamennyien kötődnek valamiképp az egykori illetve mai településhez. Jeles emberei határozzák meg a hely szellemét, adják meg hírét, nevét, s ha netalán az vitatható lehetne, hogy ez a vállalkozás miért éppen a most bemutatott személyiségeket állította figyelmünk központjába, az pillanatig se kérdés, hogy ők beillenek-e a válogatásba. Igen, mindannyian főszereplőkké válhatnak egy ilyen kiadványban. Persze nem csak ők, a város szerencsére olyan gazdag valamikori és jelenlegi meghatározó egyéniségekben, hogy még több köteten át folytathatnák a beszélgetéseket. Amelyek egyébként rádiós interjúk voltak, a stúdió aranyszalagtárát gazdagítják. Nyilván más munkatársak sok-sok hasonlóan fontos felvétele mellett. Most azonban Sorina Botának jutott eszébe ez a lehetőség, és kitartó, következetes munkával meg is valósította.
Marosvásárhely több évszázados múltja elevenedik meg a könyvben, de felvillan a jelene is, hiszen azok, akik a nagy elődök életéről, életművéről, pályájuk sorsdöntő eseményeiről, megvalósításairól, gyakran akár jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívül fontos cselekedetekről, történésekről mesélnek, mai követőik, az illető közéleti jelenségek, szakterületek alapos ismerői, kutatói, s ily módon olyan kapcsolat, szerves összefüggés rajzolódik ki a régi és a kortárs nemzedékek között, amely egyben magyarázza is, miért vált ez a város a nyugati világ határán századokkal ezelőtt a kultúra és a tudományok, egyszóval a múzsák fellegvárává, és őrizte meg ezt a minőségét a mai napig. Ezt a rendkívüli érdeklődéssel övezett, várbeli könyvbemutatón a kiadvány és szerzőjének méltatói – Mirela Moldovan, a rádió igazgatója, az előszót író Nagy Miklós Kund és Adriana Saftoiu, valamint Cristian Stamatoiu és Haller Béla tanárok – is hangsúlyozták múlt csütörtökön. Érthetőbb azonban mindez, ha felsoroljuk, kikről meséltet, kihasználva az élő beszéd varázsát, Sorina Bota. Íme a nevek: Al. Papiu Ilarian, Aranka György, Aurel Filimon, Avram Iancu, Bartók Béla, Bernády György, Bodor Péter, Bolyai Farkas, Bolyai János, Borsos Tamás, Elie Câmpeanu, Emil Dandea, George Enescu, Gheorghe Sincai, Ion Vlasiu, Köteles Sámuel, Mátyus István, Mihai Eminescu, Mihai Viteazul, Nagy Szabó Ferenc, Petőfi Sándor, Petru Maior, Romulus Guga, Teleki Sámuel. És a "titkok tudói", az interjúalanyok: Ioan Chindris, Egyed Emese, Dimitrie Poptamas, Csíky Boldizsár, Marosi Barna, Pál-Antal Sándor, Peteley Klára, Weszely Tibor, Spielmann Mihály, Zeno Vancea (hangszalagról), Cornel Sigmirean, Ilarie Opris, Ungvári Zrínyi Imre, dr. Péter Mihály, Vasile Netea (hangszalagról), László Márton, Szabó Miklós, Mihai Sin. Embermeséik, városmeséik kaleidoszkópszerű mozaikká állnak össze, diáknak, tanárnak, lokálpatrióta vásárhelyinek és az ide látogatóknak is hasznos helyi "panteonnal" szolgál ez a könyv.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Lezártak egy korszakot
Nagyvárad - Pénteken a KREK védnökségével és a PUPA szervezésében fórumra került sor a református egyházkerület székházának dísztermében, melyen Tőkés László EP-alelnök tekintett vissza püspöki szolgálatára.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) védnökségével és a Pro Universitate Partium Alapítvány (PUPA) szervezésében zajlott fórumon szinte zsúfolásig megtelt a KREK székházának díszterme. Az előcsarnokban a Tőkés László eddigi tevékenységét bemutató kiadványokat lehetett megtekinteni, illetve megvásárolni, a rendezvényre pedig meghívást kaptak a tavaly visszavonult egyházfő más helységbeli küzdőtársai, barátai is. Az emlékezésre való ráhangolódásképpen ugyanakkor archív fényképeket vetítettek a falra.
Az egybegyűlteket Hermán M. János teológus, egyetemi lelkipásztor köszöntötte, magyarul és románul egyaránt. Ezután Kovács Zoltán főgondnok elevenítette fel az 1989-es fordulat utáni történéseket, azt az időszakot, amikor stratégiát és programot kellett szabni az egyháznak. Beszédében azt emelte ki, hogy a volt püspök mindig rávilágított a lényegre, az egyenes szókimondás embere volt még akkor is, ha ez sokakban ellenérzéseket váltott ki. Tolnay István előadótanácsos, a PUPA kurátora tanügyi szemszögből tekintett vissza az elmúlt két évtizedre. Úgy vélte: a KREK kezdeményezőként és helyzetteremtőként lépett fel, együtt tudott lélegezni kettős kisebbségben élő híveivel.
Levetítették az interjút
A köszöntő- és méltató beszédek után levetítették azt az interjút, melyet Gergely Gizella készített Tőkés Lászlóval a Duna Televízió számára eddigi közéleti tevékenységéről. Ezután a tavaly visszavonult püspök nyilvános párbeszédet folytatott újságírókkal, Rais W. István, Dénes László és Fábián Tibor főszerkesztőkkel, valamint Gazda Árpád főmunkatárssal. A körülbelül másfél órás beszélgetés kezdetén szóba került az az időszak is, amikor Tőkés Lászlót fiatal lelkipásztorként még antiklerikális és antiepiszkopális gondolatok foglalkoztatták, majd természetesen az 1989 utáni történésekre terelődött a figyelem.
A volt egyházfő úgy vélekedett: a két évtizede folyó fárasztásos politika eredményeképpen erőtartalékaink kifogyóban vannak. “Megtörténhet, hogy hiába álmodozunk az igéret földjéről, nem leszünk képesek rá, hogy átlépjük a Jordánt, mert sehol sincs megírva, hogy sikerülni fog”, fogalmazott. Hozzátette: bár számos eredményt elértünk, a befektetett energiát figyelembe véve nem lehetünk elégedettek. A kezdeti lendület megtorpant, “ahhoz, hogy megéljünk, többre van szükség”. Aggasztó, hogy mindenütt gondban vannak a határon túli magyarok, az egyházi téren is elhidegültek a kapcsolatok, “saját gyarlóságunk és a titkosszolgálati manipuláció pedig oda vezetett, hogy a magyarság szétesett és megosztott”. Meglátásában ugyanakkor most az út felénél járunk, és kedvező jelek (magyarországi változások, európai lehetőség) mutatkoznak arra, hogy ebből a helyzetből kilábaljunk, ehhez azonban összefogásra van szükség.
Erkölcspolitikát folytat
Püspöki tevékenységéről szólva Tőkés László fontosnak tartotta kiemelni: nem olyan értelemben diktált dokumentumokat vagy munkatempót a munkatársainak, hogy a szava parancs volt, hanem adekvált módon szerette megfogalmazni a határozatokat, s erről akarta meggyőzni a közgyűléseket is. “A parancsuralmi kormányzás haszontalan, mert visszaüt”, közölte. Sokan azzal vádolják, hogy önkényesen meghosszabbította a mandátumait, azonban a valóságban az történt, hogy akaratán kivül, menet közben változtak a törvények, hangsúlyozta. Mások azért kritizálják, mert egyaránt foglalkozik egyházi és politikai ügyekkel is, de annyi baj legyen, ha néha túlságosan összekeveri a kettőt, mert “szekularizált világunkra ráfér a keresztvíz”. Meglátásában egyébként ő erkölcspolitikát folytat , mert “Erdély és a népünk ügyét nem lehet száraz politikai ignoranciával kezelni”. A volt püspök ugyanakkor arra figyelmeztetett: MSZP-s és SZDSZ-s veszély van a református egyházban (titkosszolgálati múltak, liberális- individualista magánkegyesség), ezért sem lényegtelen, hogy milyen utat követünk, ki következik a sorban.
Vita a KAT-ról
Amikor az újságírók az RMDSZ-ről kérdezték, az EP-alelnök az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) aznapi, marosvásárhelyi összejövetelét említette. Megítélésében szinte szakításra került sor, végül mentették a menthetőt, s abban állapodták meg Markó Bélával, hogy Tusványoson folytatják. A vita tárgyát a Kulturális Autonómia Tanács képezte, Tőkés László szerint az oportunista RMDSZ egypártrendszerben gondolkodik, azt szeretné ugyanis, hogy a KAT a saját intézménye legyen, s csupán magának vindikálná a pénzelosztás felelősségét.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az EMNT bírálja az MPP-t Semjén Zsolt látogatásával romániai látogatásával kapcsolatosan
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) méltatlannak tartja, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes első hivatalos romániai látogatását a Magyar Polgári Párt (MPP) prominensei - illetve magyarországi támogatóik - "sérelmi politizálásuk eszközévé silányították" - szögezték le vasárnapi állásfoglalásukban az EMNT vezetői.
Az MTI bukaresti irodájába is eljuttatott dokumentum két aláírója, Tőkés László elnök, európai parlamenti képviselő, valamint Toró T. Tibor ügyvezető alelnök elítélte az MPP-t, amiért "a médiát, illetve az alternatív nyilvánosságot felhasználva támadta a nemzetpolitikáért felelős politikust és kíséretét".
"Nem a Nagy-Románia Párt, és nem is a mostanában szélsőséges húrokat pengető román Nemzeti Liberális Párt vezetői adtak hangot kifogásaiknak a miniszterelnök-helyettes látogatása kapcsán, hanem a magát a Fidesz szövetségesének nevező MPP kevert médiabotrányt mondvacsinált okokra hivatkozva" - olvasható az állásfoglalásban.
Az EMNT állásfoglalása néhány nappal azután látott napvilágot, hogy az MPP nyilatkozatban fejezte ki csalódását és rosszallását Semjén Zsolt látogatásával kapcsolatosan, kifogásolva, hogy a miniszterelnök-helyettes romániai látogatásának programjából kimaradt a találkozó az MPP országos vezetőségével.
Az MPP panaszára reagálva Tőkés László és Toró T. Tibor elfogadhatatlannak nevezte, hogy "vélt vagy valós pártpolitikai tétekkel terhelődjön a magyar nemzetpolitika". "Vitás kérdéseinket magunk között kell rendeznünk, hogy a Kárpát-medencei magyar ügy, a külhoni magyar közösségek integrált autonómia-programjának hatékony képviselete az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerével összhangban megvalósulhasson" - olvasható az állásfoglalásban.
Az EMNT vezetői kifejezték köszönetüket azért, hogy Semjén Zsolt "vállalta a nemzetpolitikai rendszerváltozás koordinálásának fáradtságos küldetését". "Az általa Székelyföldön, Erdélyben és Bukarestben képviselt magyar nemzetpolitika sarokpontjai világosan mutatják, hogy a stratégiai célok megvalósítása érdekében történő magyar összefogásnak nincs reális alternatívája" - írták az EMNT vezetői.
Garzó Ferenc
MTI

Szeszélyes évszak
Áradások a székelyeknél
Házak, gazdaságok, kutak és mezőgazdasági területek hektárainak százait érintették az áradások Hargita megyében, esőzések, medrükből kilépő folyók és lejtőkön lezúduló vízmennyiség miatt – áll a megyei készenléti parancsnokság vasárnap összeállított ideiglenes mérlegében.
A dokumentumnak megfelelően vasárnapig 338 háztartást, 78 házat – amelyből 15 jelenleg is a víz miatt elszigetelten áll – körülbelül 450 hektár megművelt mezőgazdasági területet, több mint 300 kutat, és 120 pincét és alagsort árasztott el a víz.
Továbbá 24 pallót rongált meg részlegesen vagy egészen a Tatros megáradása.
Körülbelül két kilométer országutat, 1,5 kilométert a DN 12 A útból, Homoródfelsőlok környékén, valamint 500 métert a DN 12 (E 578) Csíkmadéfalva környéki útszakaszból érintett a lejtőkön leáradó vízmennyiség.
Ezeken kívül 150 méter megyei utat és 3,3 kilométer községi utat mosott át a víz, a Csíkrákos és Jedd közötti útszakasz pedig járhatatlan.
Az idézett forrásnak megfelelően, Gyimesközéplok településből hat személyt lakoltattak ki, mert életük veszélybe került a Tatros folyó áradásai miatt.
A Hargita megyei készenléti parancsnokság intézkedett, hogy a víztől elszigetelt házak lakói ivóvízhez és élelemhez jussanak, Csíkszentmihályra pedig, ahol a helység 80 kútját elárasztotta a víz, vasárnap a lakosságnak egy 6.000 literes ivóvízzel teli tartályt küldött.
Hargita megyében vasárnap délután 16 órakor szűnik meg a narancssárga és sárga jelzésű meteorológiai és hidrológiai riadó, de a prefektusokkal való videokonferencia információi szerint előfordulhat, hogy a megyében vörös jelzésű hidrológiai riadót hirdessenek meg az Oltra és a Nagy-Küküllőre.
Népújság (Marosvásárhely)

Az EMNT állásfoglalása
Tőkés László elnök, EP- képviselő, Toró T. Tibor ügyvezető elnök
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács méltatlannak tartja, hogy az új magyar nemzeti kormány egyik legmagasabb rangú képviselőjének, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek első hivatalos romániai látogatását a Magyar Polgári Párt prominensei – illetve magyarországi támogatóik – sérelmi politizálásuk eszközévé silányították azáltal, hogy a médiát, illetve az alternatív nyilvánosságot felhasználva támadják a nemzetpolitikáért felelős politikust és kíséretét, többek között Répás Zsuzsannát, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét.
Nem a Nagy-Románia Párt, és nem is a mostanában szélsőséges húrokat pengető román Nemzeti Liberális Párt vezetői adtak hangot kifogásaiknak a miniszterelnök-helyettes látogatása kapcsán, hanem a magát a Fidesz szövetségesének nevező MPP kevert médiabotrányt mondvacsinált okokra hivatkozva.
Nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy vélt vagy valós pártpolitikai tétekkel terhelődjön a magyar nemzetpolitika. Vitás kérdéseinket magunk között kell rendeznünk, hogy a Kárpát-medencei magyar ügy, a külhoni magyar közösségek integrált autonómia-programjának hatékony képviselete az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerével összhangban megvalósulhasson.
Külön köszönjük, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vállalta a nemzetpolitikai rendszerváltozás koordinálásának fáradságos küldetését. Az általa Székelyföldön, Erdélyben és Bukarestben képviselt magyar nemzetpolitika sarokpontjai világosan mutatják, hogy a stratégiai célok megvalósítása érdekében történő magyar összefogásnak nincs reális alternatívája.
Bizalmatlanság és türelmetlenség, egymás sértegetése helyett a magyar nemzetpolitikát irányító vezetőknek most bizalomra és együttműködésre van szükségük.
Elérkezett az építkezés ideje.
Népújság (Marosvásárhely)

Újságírók beszélgettek Tőkés Lászlóval Nagyváradon: ráfér Európára a keresztvíz
Húsz évvel ezelőtt avatták a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspökévé Tőkés Lászlót. A püspöki szolgálatról azóta lemondott, jelenleg európai parlamenti képviselőként, az EP alelnökeként tevékenykedő Tőkéssel négy újságíró beszélgetett a KREK székházának dísztermében szép számban megjelent közönség előtt.
A pénteki rendhagyó sajtóbeszélgetés A pusztai vándorlás útjának felén címet kapta. Tőkés László azt mondja, ezen az úton csak a maga erejéből haladhat tovább a magyarság, és semmiképpen nem elég csak Istenre hárítani a felelősséget. „Miért tartaná meg Istenünk Erdélyt, ha mi magunk nem tartjuk meg?” – tette fel a kérdést. Fábián Tibornak, a Harangszó főszerkesztőjének kérdésére válaszolva vette számba, hol tart jelenleg a vándorlásban. Számos eredményt sikerült elérni az elmúlt húsz évben, bár mint fogalmazott, a kezdeti lendület mostanra megtorpant.
Lapunk főmunkatársa, Gazda Árpád arra mutatott rá: sokan bírálják Tőkést amiatt, hogy püspökként a szószékről politikai tartalmú beszédeket tartott, közéleti, politikai megszólalásai alkalmával pedig még áldást is ad a hallgatóságnak. „Annyi baj legyen!” – kommentálta mosolyogva Tőkés. Elmagyarázta: az egyházba olyan időszakban vitte be a rendszert bíráló retorikát, mikor az tabunak számított, s az, hogy az egyre inkább világiasodó Európa „fázik” a keresztyén erkölcsöt hirdető megszólalásoktól, a legkevésbé sem baj. „Ráfér a szekuláris Európára egy kis keresztvíz” – jelentette ki Tőkés.
Rais W. István, a Bihari Napló főszerkesztője arra volt kíváncsi, mennyire látja aggályosnak az EP-alelnök az erdélyi magyarság körében tapasztalható megosztottságról. Tőkés kijelentette: ez a jelenség éppúgy nem véletlen, mint az, hogy a Ceauşescu-korszakban a magyart a románnal ugrasztotta össze a hatalom.
A Reggeli Újság főszerkesztője, Dénes László arra kérdezett rá, mi az európai közösség szándéka Romániával és az itteni magyarsággal. Tőkés szerint a román politikum helyesen lobbizik, nagy gondok nincsenek, de műhelytitok sem létezik, ami alapján az EP-ben a kisebbségben élő magyarokat megítélnék. Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Van ok a reménykedésre – Húsz évről, püspöki szolgálatról egy esetben
A pusztai vándorlás útjának felén elnevezéssel tartottak pénteken fórumot Nagyváradon. A református püspöki palota díszterme színültig megtelt a rendezvényre, amelyen TŐKÉS LÁSZLÓ mintegy búcsút vett a várostól, a királyhágó-melléki egyházkerülettől annak apropóján, hogy nemrégiben az Európai Parlament alelnöki tisztségébe választották meg. Az eseménnyel – amint mondta – köszönetét fejezte ki a támogatásért. Egy vetített filmben, majd a helyszínen készített interjúban szólt az elmúlt húsz esztendőről, mely alatt püspökként tevékenykedett Váradon, beszélt ennek sikereiről, kudarcairól és a jövőről is.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) védnökségével a Pro Universitate Partium Alapítvány szervezte est kezdetén Hermán János előadótanácsos köszöntötte az egybegyűlteket. A KREK főgondnoka, Kovács Zoltán az eltelt húsz évet elemezve beszámolt az egyházkerület strukturális átszervezéséről, újjá-, illetve megteremtésének mikéntjeiről. Beszélt a kezdetekről, amikor is „a bibliai pusztához hasonlatos állapotok uralkodtak a KREK-ben”. Szólt a vezetőről, Tőkés László püspökről, aki csapatával egységbe kovácsolta a darabokban lévő egyházkerületet. A folyamatot megfékezni akarókról is beszélt. Tolmácsolta az egyházkerület jelenlegi püspökének, Csűry Istvánnak az üdvözletét, aki nem lehetett jelen az esten. Megköszönte Tőkés eddigi tevékenységét, és ennek folytatását kívánta, valamint további támogatásukról biztosította. Ezt alátámasztva a sokadalom felállva tapsolta meg az EP-alelnököt.
Mindössze tíz perc állt rendelkezésére Tolnay István előadótanácsosnak, a Partiumi Keresztény Egyetem Vezető Tanácsa ügyvezető elnökének ahhoz, hogy összegezze az egyházkerület oktatásügyi teljesítményét. Amint rámutatott, e témában is – a temesvári események szellemében – mindig kezdeményezni akart és tudott a KREK. Az egyházi oktatás visszaállítása a Sulyok István Főiskola létrehozásával kezdődött, ez teljesedett ki előbb a PKE létrehozásában, majd az ökumenikus keresztény egyetem akkreditálásában. Utóbbi tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a Bolyai Egyetem megszüntetése óta az első önálló magyar felsőoktatási intézmény jött létre Romániában. Persze szólt a többi egyházi intézményről is, az óvodákról, iskolákról, amelyekben összességében háromezren tanulnak.
A Duna Televízió Gergely Gizella váradi tévés által készített félórás nagyinterjúját vetítették le ezután. Tőkés László püspöki szolgálatának közel két évtizedére tekintett vissza ebben. A képkockák után az előszóé volt a főszerep. Rendhagyó sajtóbeszélgetésben faggatta a leköszönt püspököt, az EP alelnökét lapunk főszerkesztője, Dénes László, a Harangszó főszerkesztője, Fábián Tibor, a Krónika főmunkatársa, Gazda Árpád és a Bihari Napló főszerkesztője, Rais W. István.
Számos kérdést tettek fel az újságírók, a válaszokból összességében kibontakozott mind a személyiség rajzolata, mind a korszak képe meghatározó alakjának szemszögéből, és a jövővel kapcsolatos mikéntekről is szó esett. Mindjárt az első kérdésekre, Gazda Árpádéra válaszlova Tőkés elmondta, hogy nagy alázatra késztette a püspöki szolgálat. Fábián Tibor kérdésében visszautalt a címbeli képre, s arra volt kíváncsi, hogy az egyház mennyire fáradt bele a vándorlásba a táv felénél. Az is megtörténhet, hogy mindössze álmodunk az ígéret földjéről – szemléltette az interjúalany válaszában, hogy korántsem biztos, siker koronázza-e a küzdelmeket. Szólt arról, hogy a kifárasztásra már a legelejétől fogva törekedtek. Ezzel magyarázta azt, hogy a húsz év alatt, noha sokat sikerült elérnie az egyháznak, a romániai magyarságnak, összességében nem azt hozta a korszak, amit reméltünk. A taktika eredményeként szétforgácsolódtak erőink, mindazonáltal a táv felénél kedvező előjeleket is mutatkoznak – biztatott Tőkés. Honnan az energiája? – tudakolta Rais W. István. Az EP-képviselő, -alelnök kifejtette, hogy nem herkulesi az ereje, inkább gyengeségének tudatában képes harcolni, a hite ad erőt. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés” – vázolta a szomorú közállapotokat Tőkés Gazda egy újabb kérdésére felelve. Mind a hitet, mind a szürkeállományt ritkította a kommunizmus a kontraszelekciójával.
A Reggeli Újság főszerkesztője aktuálpolitikai kérdéssel nyitott, s mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől tudakolta, hogy miért nem egyeztek meg semmiben az RMDSZ-szel az aznapi kolozsvári találkozón. Holott formális gyűlésnek gondolták, majdhogynem teljes szakításba fulladt a gyűlés – árulta el Tőkés –, mindazonáltal legalább a folytatásban sikerült megállapodniuk. A kérdések sorában újra Dénes Lászlónak válaszolva elmondta, hogy az Európai Unióban egyenrangú partnerek vagyunk magyarként, azaz van ok a reménykedésre.
Záró momentumként Tőkés László kifejtette, hogy a rendezvénnyel – amely visszaemlékezés püspökké választásának huszadik évfordulójára is – köszönetét akarta kifejezni a közösségnek. A Szózat eléneklésével fejeződött be az est, a jelenlévők az előcsarnokban kiállított képeket nézegetve a két évtized fontos eseményeibe csöppenhettek vissza.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sanyi nem érti
Az érmelléki, de valószínűleg más magyarlakta településeken is sokszor elhangzott már a szállóige, miszerint „okos ember ez a Sanyi, csak nem jó oldalon áll”. Újságírói tapasztalat szerint a nem jó oldalra általában az önállóan gondolkodók szorulnak ki.
Akik nem a mindenkori helyi hatalmasságok oldalán kamatoztatják okosságukat, azok előbb-utóbb megnézhetik magukat. A baj ott kezdődik, hogy az erdélyi magyar politikában Sanyi már messzemenően nem érti, hol is van a dolgok jó, illetve nem jó fertálya.
Ahol az elöljáróság a polgári oldal összeröffenésein ontja az okosságot, majd az RMDSZ megyei választmányi ülésén a szervezetépítés mellett teszi le a voksát, ott kizárt dolog jól helyezkedni. Ahol a langyos konszenzus nevében még mindig a nagy, életképtelen utópiák jelszavai alatt terelik össze a különböző politikai irányzatokat, ott a Sanyi-félék már képtelenek kiigazodni. De nem jó helyen vernek cöveket akkor sem, amikor nem az ideológiai kérdés a tét, hanem az a fránya „enyém, tied, övé” ragozás elsajátítása. Ha Sanyi nem hajlandó suttyomban „venni” a közösből, sőt tanúja lesz, ahogyan mások szinte nyíltan teszik ezt, garantáltan lesz ideje gondolkodni, mi is lett volna számára előnyösebb.
A sok langyos konszenzus, meg a „vétkesek közt cinkos, aki néma”-billog elkerülése végett Sanyi egy idő után a nulladik helyezkedési pont mellett dönt, aminek következtében kikopik a közéletből. Erről az újságírónak mindig az egyszeri ember esete jut az eszébe, amikor egy irányvesztett atyafi átkiált az utca túloldalán állónak: „Uram, mondja már meg, melyik a másik oldal?” Mire amaz: „Hát ez!” „De ha átmegyek oda, ott meg azt mondják, hogy emez!”
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad),

Újraszentelték Érselénd görög katolikus templomát
Bihar megye – Vasárnap délben dr.Virgil Bercea püspök újraszentelte az Érsemjén községhez tartozó Érselénd felújított görög katolikus templomát. A többségében magyarajkú gyülekezetben tizenkét fiatal elsőáldozott.
Vasárnap délben újfent megtapasztalhattuk, milyen igaza volt/van Balazsi Józsefnek, Érsemjén község polgármesterének, amikor nemrégiben együtt járva Érselénden megjegyezte: igen nagy szükség lenne a községközpont, és a hozzá tartozó két falu, Érkenézés Érselénd közötti, illetve a falvakon belüli – egyébként nem túl hosszú – utak javítására. A gépkocsi sebességmérője néhol meg sem billent, olyan lassan kellett araszolni a kottyanók között. A jövőben már több remény lehet a szükséges pénz megérkeztére, hiszen vasárnapdr.Virgil Bercea görög katolikus püspök is látogatást tett Érselénden, és remélhetőleg ő is imádkozik már a közös ügy érdekében. Az egyházi vezető a görög katolikus templomújraszentelésén vett részt.
Szentelési szertartás
Kellemes – eső és hőségmentes – időben készülhettek az érseléndiek a kivételes ünnepségre. Dr.Virgil Bercea püspök féltizenegy órakor érkezett meg a templom mellett lévő parókia elé, ahol környékbeli tisztelendők mellett Duma Sándor helyi görög katolikus lelkész, illetve a gyülekezet néhány fiatalja köszöntötte. Az ünneplők aztán a parókiáról vonultak a Szt. Miklós védelmébe ajánlott templom elé, a menet élén az a 12 fiatal vonult, akik ezen a napon voltak elsőáldozók. Az ünnepség a templom külső és belső renoválás utáni újraszentelésével kezdődött. A bejárat előtt a püspök mondott imát, majd végezte el a szertartást: körmenet keretében a külső falakat szentelte meg (keresztet rajzolt rájuk, és szentelt vízzel meghintette), majd megnyitotta az ajtót, hogy a hívek és lelkészek is elfoglalhassák helyeiket. A szertartást ezután bent megismételte.
Lelkek temploma
A szentmise elején Duma Sándor ismertette a templom történetét, és megköszönte a renováláshoz nyújtott segítséget az egyházi és világi elöljáróknak, a gyülekezet vezetőinek és tagjainak. A misén – a románul zajlott ceremónia mellett – románul és magyarul is hangzottak fel énekek, az evangéliumi részletet is mindét nyelven felolvasták. „Dícsértessék a Jézus Krisztus” – köszöntötte prédikációja elején a püspök magyarul a híveket, rögtön hozzátéve, hogy nem tud elégségesen magyarul, ezért románul fog prédikálni. Ebben egyebek mellett arról beszélt, hogy manapság azokat a világi értékeket becsülik sokan sokra, melyek ma vannak, holnap nincsenek, holott az igazi kincs a testi és lelki egészség. Utóbbihoz tartozik a templom, mely megújúlt, és akkor lesz igazán értékes, ha a gyülekezet lelki megújúlását is magával hozza. A valódi templom a lelkekben van, ti is a lelketek építésére vigyázzatok – fordult a püspök az első sorokban ülő 12 (6 lány és 6 fiú) elsőáldozóhoz, akik elsőként járultak az áldozáshoz. A templomozás végén a templomból kijövőket üdítővel és kaláccsal várták a gyülekezet tagjai.
erdon.ro

Kisvárdai díjeső erdélyieknek
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kapaszkodjunk!
Ceauşescu, ha tehetné, most irigykedve nézne fel Traian Băsescura. Nem csak azért, mert kései utódját csupán felfelé tekintve láthatná meg a pokol legmélyebb bugyrából, de azért is, mert a tanítvány túlszárnyalta a mestert. Mert Ceauşescu mindenhez értett, Băsescu azonban mindenhez jobban ért.
Az aranykor megteremtője is mindent egymaga akart irányítani, de azért soha nem oktatta ki például a pincéreket, hogy miként kell felszolgálni, amit viszont Băsescu megtett. Persze számára a kocsmák világa sem teljesen ismeretlen, azt is mondhatnánk, hogy ha Ceauşescu munkahelye az ország volt, akkor Băsescué a vendéglő, hiszen nem egyszer ott döntött fontos kérdésekről asztaltársaival, oppardon, párthíveivel.
Lám, most kidolgozta számunkra az ország védelmi stratégiáját. És ha egy kereskedelmi hajós végzettségét, szakképzettségét tekintve nem is tűnik a kérdés legnagyobb szakértőjének, a végtelen óceánt szelve, majd anvers-i irodájában üldögélve azonban nyilvánvalóan volt ideje elmélkedni az országot érhető kockázatokon, fenyegetéseken és „sérülékenységeken”.
Szerzőségét szerényen csupán azzal jelezte, hogy aláírásával ellátott előszót is írt a 29 oldalas műhöz, amely mindezen csapásoktól hivatott megoltalmazni bennünket, országhajójának utasait – ideértve természetesen a demokrácia látszatáért megtűrt ellenzéki potyautasokat is. Persze utóbbiak azért ne számítsanak luxuskabinra és viharosabb időkben ne nagyon sétáljanak a fedélzeten, mert könnyen a vízbe potytyanhatnak.
Mint egyébként mindazok a radikálisok, irredenták és szélsőségesek, akik most ismét felbukkannak a Romániára leselkedő „főbb kockázatok és fenyegetések” között, miután a Román Hírszerző Szolgálat az utóbbi években mintha megfeledkezni látszott volna róluk. A hajóskapitány azonban elővarázsolta őket tiszti sapkájából. És jó lesz kapaszkodniuk a sajtómogulok kotnyeleskedő firkászainak is – még akkor is, ha számukra csupán (vagy egyelőre?) a sérülékenységek között szorított helyet valahol a hajófenéken. Ám onnan is könnyen átbukhatnak a korláton, ha továbbra is kampányszerűen feketítik be az állami intézményeket. És méghozzá milyen amatőr módon!
Legalábbis az államfőhöz képest, aki miniszterként a saját, elnökként a Tăriceanu kormányát, a parlamenti háromszázhuszonkettőket, az igazságszolgáltatás szerveit és persze a médiát rendületlenül becsmérelte – öv alatti ütésekre szakosodott vérbeli profiként. Traian Băsescu most egyaránt megvédte az országot a kockázattól, fenyegetéstől és sérülékenységtől. Már csak az a kérdés, hogy ki véd meg bennünket Traian Băsescutól.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar finanszírozással indul újra az Erdélyi Napló?
A hetilap volt főszerkesztője, Makkay József Liszkay Gáborral, a Magyar Nemzet és a Hír TV első emberével állapodott meg az újság újraindításáról - írja a hirkereso.ro romániai magyar portál
Ősszel újraindulhat az Erdélyi Napló című hetilap, köszönhetően a finanszírozásba beszálló, a Magyar Nemzethez és Hír Tv-hez közeli üzleti vállalkozásnak írta hétfőn saját forrásaira hivatkozva a hirkereso.ro romániai magyar portál.
A tavaly augusztusig Kolozsváron szerkesztett és kiadott hetilap volt főszerkesztője, Makkay József a hirkereso.ro tudomása szerint Liszkay Gáborral, a Magyar Nemzet és a Hír TV első emberével állapodott meg az Erdélyi Napló újraindításáról.
A portál emlékeztet arra, hogy Makkay már januárban úgy nyilatkozott: magyarországi cégekkel tárgyalnak az újság újraindításáról, mivel nem találtak olyan romániai magyar kiadót, amely vállalta volna a lap finanszírozását. Makkay akkor nem közölt részleteket, csak annyit mondott, hogy már az idén újraindulhat a lap.
A hirkereso.ro információi szerint a lap főszerkesztője Makkay József maradna. Az Erdélyi Napló Nagyváradon jött létre, 2004-től átköltöztették Kolozsvárra, ahol tavaly augusztusi megszűnéséig a Kalauz Kft. kiadásában jelent meg.
MTV.hu

Semjén: július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
A kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón - amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok - hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete - nemzetiségi téren és életminőségében is - javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul - fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát-medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó - fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény - mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Mint mondta, megpróbálják jóvátenni azt "a lelki Trianont", amelyet 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozott, s javítani a határon túli magyarság helyzetén.
Semjén Zsolt előadásában köszönetet mondott azért, hogy az árvíz sújtotta településen élők segítségére sietett a határon túli magyarság, majd ismertette a kormány 29 pontos gazdasági akciótervét, külön kiemelve a 16 százalékos egykulcsos adó és a családi adózás bevezetését. Mint kifejtette, "ennek lényege, hogy a gyermekek után olyan összegek lesznek támogatásként, amelyek nem is kerülnek az adó hatálya alá".
Amit az emberek a gyermekek nevelésére fordítanak, ahhoz az államnak semmi köze - fogalmazott Semjén Zsolt.
Kitért a bürokrácia csökkentésére is, mint mondta az ország gazdasági helyzete kikényszeríti, hogy bizonyos költségeket le kell faragni. Nem az ápoló és tanárnő bérét kell csökkenteni, hanem a vezetőkét - hangsúlyozta. Szólt arról is, hogy eltöröltek 12 adónemet, például egy ház építéséhez 51 engedély kellett, ennek egyharmadát megszüntették. Egyenes ági örökösödésnél pedig minden adó megszűnt.
A legszegényebb embereket ugyanakkor az államnak meg kell védenie - szögezte le a kereszténydemokrata politikus. Állami eszközgazdálkodási intézet jön létre, azaz az állam a hitelek miatt nehéz helyzetbe került családok lakását megveszi, s az érintettek bérlőként ott maradhatnak. Megtiltják továbbá, hogy a bankok jelzálogot jegyezzenek be lakásra devizahitel esetén - tette hozzá.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" - mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelenlévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján - amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg - mintegy 450-en vesznek részt, határon innen és túlról.
A második napon a program szerint előadást tart Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadnak el.
MTI

Martonyi János kedden Romániába látogat
Martonyi János külügyminiszter kedden hivatalos látogatást tesz Bukarestben román partnere, Teodor Baconschi külügyminiszter meghívására - tájékoztatta a Külügyminisztérium hétfőn az MTI-t.
A magyar-román külügyminiszteri találkozó mellett Martonyi János tárgyalásokat folytat Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel és Anca Ilinoiuval, Traian Basescu román államfő miniszteri rangú külpolitikai főtanácsadójával - írja a minisztérium.
A közlemény szerint a külügyminiszteri látogatás fő célja annak megerősítése, hogy az új magyar kormány elkötelezett a két ország stratégiai kapcsolatának fejlesztése és az intenzív együttműködés erősítése iránt. Ezt szolgálja az együttes kormányülések gyakorlata, amelyet a magyar és a román kormány is folytatni szándékozik - hangsúlyozza a tárca.
A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a Magyarország és Románia közötti együttműködés elmélyítésére lehetőség kínálkozik az energiapolitika terén mind regionális, mind pedig EU-keretekben, valamint a közös agrárpolitika területén és az európai Duna-stratégia kidolgozásában.
A magyar-román kétoldalú együttműködés intenzitását a kiterjedt gazdasági kapcsolatok is jól mutatják: Magyarország külkereskedelmi partnerei között Románia a tizedik legfontosabb ország, a magyar export számára az ötödik legnagyobb piac, a délkelet-európai régióban pedig a legjelentősebb felvevő piaca a magyar termékeknek - áll a közleményben.
MTI

Összetartozunk
Legalább két évtizedes adósságot törlesztett május 26-án a Magyar Országgyűlés, amikor óriási többséggel megszavazta a kettős állampolgárság könnyítéséről a törvényjavaslatot. Háromszáznegyvennégy képviselő szavazott igennel, öten tartózkodtak (az MSZP-s Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván, illetve az LMP-s Dorosz Dávid és Szabó Tímea), hárman (Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba) ellene voksoltak, és olyanok is akadtak, akik elkéstek a szavazásról.
A parlament arról is szavazott, hogy a törvény sürgős kihirdetésére kérje az államfőt, így az új jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen hatályba léphet, az alkalmazását viszont csak 2011. január elsején kezdik meg. Az elfogadott törvény szerint egyéni kérelemre nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ha magyarnyelv-tudását igazolja, büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.
A kérdést már a rendszerváltás követően rendezni kellett volna, de nem volt meg rá a kellő politikai akarat. Sőt, belefutottunk olyan pofonokba is, mint a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta nemcsak a politikusok, hanem a polgárok véleménye is megváltozott a kérdésben: a Nézőpont Intézet egy friss felmérése szerint az emberek hatvan százaléka támogatja az állampolgárság megadását a határon túli magyarok részére.
A napokban, úgy látszik, egy másik nagy adósságát is rendezni fogja az anyaországi politikai elit: a Magyar Országgyűlés ezen a héten dönt arról, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulója, június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen. Minden jel szerint a politika immár nem hagyja figyelmen kívül azon százezrek-milliók véleményét, akik mindig is egy nemzetnek gondolták magyart, függetlenül attól, hogy épp milyen állampolgárnak születtek.
Ha a parlament elvégzi a feladatát, attól fogva a civil szervezeteken és az egyszerű állampolgárokon a sor, hogy tartalmat adjanak ezeknek a törvényeknek. Egy szervezet már elkezdte a munkát: az Apáczai Közalapítvány ma reggel jelenti be, hogyan kívánja valós cselekvéssel megtölteni a nemzeti összetartozás fogalmát. Határtalanul! címmel országos programot hirdetnek a személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésére, ennek jegyében 216 millió forintos támogatást adnak 132 magyarországi középiskolának, hogy csaknem hatezer diákot elvigyenek egy tanulmányi kiállításon a szomszédos országok magyarlakta településeire Erdélybe, a Délvidékre, a Felvidékre és a Kárpátaljára.
Úgy vélik, csak a határokon átnyúló, minél nagyobb számú személyes kapcsolat járulhat hozzá ahhoz, hogy eljelentéktelenedjen ez a történelmi helyzet, amelynek következtében a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe.
Eljött az idő, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk, és a könnyített állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja épp ezt a célt szolgálja. Ráadásul a szomszédos országok zömét ez nem is bántja: Románia belátta, hogy amit neki szabad a moldáviai románokkal, azt másoknak sem tilthatja meg, és a szerbek is meglepően megértők a kérdésben. Nincs kifogásuk a szlovénoknak és a horvátoknak sem (nekik is vannak hasonló törvényeik), és Ukrajnával is meg lehet egyezni.
Szlovákia viszont megbolondult (miközben nekik is van hasonló jogszabályuk), Fico most azzal fenyegetőzik, hogy aki önként magyar állampolgár lesz a felvidéki magyarok közül, attól elveszik a szlovák állampolgárságot. Ehhez az elképzeléshez vélhetőleg az Európai Uniónak és az emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava. Én csak egy régi Balaton-sláger két sorát ajánlanám halkan Fico figyelmébe: „Tudom, hogy tudod, elmúlik / egy kicsit rossz most, de elmúlik.”
Lukács Csaba
Kiegészítés: Az MSZP-sek 21 képviselője nem voksolt, közöttük volt Lendvai Ildikó távozó pártelnök és Kovács László. Magyar Nemzet

Ortodox történelemátírás Isten nevében
Az Erdőszentgyeli Ortodox Parókia honlapján a következő furcsa szöveg olvasható: „În cinstea eroilor şi martirilor români din satul Sângeru de Pădure, căzuţi în timpul Revoluţiei de la 1848, s-a ridicat în 11 mai 2010, la iniţiativă Parohiei Ortodoxe Sângeru de Pădure... un monument..." 
Ami azt jelenti, hogy erdőszengyeli ortodoxok emlékművet állítottak a fenn olvasható napon, azon hőseik tiszteletére, akik elestek a Forradalomban. A hazugság azért bődületes, mert 1848 forradalmi hevületének bár a szele sem érintette ezt az álmos kisfalut a Görgényi-havasok lábainál, nemhogy 100 románt gyilkoltak volna itt le a magyar szabadságharcosok, miként azt a történelem ortodox hamisítói előszeretettel leírják és sugalmazzák. Az sem zavarja őket, hogy a saját dicső nemzetük Traian Popa nevezetű íróembere azt írja egyik, 1932-ben kiadott monográfiájában, hogy nem Erdőszengyelen, hanem a Torda melletti Mezőszengyelen voltak a fent említett korszaknak halálos áldozatai, (akik állítólag magyarok voltak). Most nem mennék bele abba, hogy ezek az áldozatok magyarok voltak-e, vagy románok, mert nem akarom történészeink elől elvenni a lehetőséget, hogy kutatási élményekkel gazdagodjanak, de azért feltennék pár kérdést. Ha szemünk előtt állítgatnak emlékműveket úgy, hogy a saját forrásaikat is lehazudják, akkor mi miért ülünk ölbe tett kézzel, egymást bambulva?
Miért nem tiltakoztunk a minket megalázó, történelmünket elferdítő és az elődeinket nyilvánvalóan gyilkosokká minősítő emlékek felállítása ellen? Miért nem fognak össze az értelmiségiek ezen időtálló cselekvés ellen is? Hogyan építhetjük ezen a tájon reményteli jövőnket, ha elveszik a múltat a hátunk mögül, miközben próbálnak vétkesekké tenni bennünket azokért a bűnökért, amiket sose követtünk el. Miért lapulunk ilyenkor taktikusan? Kicsit konkrétabb leszek. Az Ortodox Egyház honlapján Mikházánk szent hajléka, (a település híres búcsújáró hely volt a középkorban) a honlapíró szerint: román nyelvű templom. Valaki tiltakozott eme hazugságuk ellen? Visszatérve a szengyeli förtelemre. Vajon Kelemen H. miniszter mit szólt ehhez? Engedélyezte az emlékműállítást? Volt elég „dokumentáció”? A község RMDSZ-es első embere vajon szintén rábólintott erre a csúfságra? Na, ezek a férfimunkák, nem az árpádsáv. De ezekhez kemény textil kell.
Csíki Sándor, Polgári Élet
Erdély.ma

Értékünk az ember
Ez a felirat fogadta a Gyulafehérvári Caritas 20. születésnapját ünnepelni jövő vendégeket mind pénteken, a Segítő Mária Gimnázium díszlépcsőjén, mind másnap, a sportcsarnok előtt Csíkszeredában.
Június 25-én délután 5 órától a gimnázium dísztermébe hívta meg a szervezet mindazokat, akik mellette álltak az évek során, partnerek voltak a szeretetközvetítésben. A munkatársak mellett jelen voltak mind világi, mint egyházi személyek, erdélyi megyék és helyi önkormányzatok képviselői, külföldi partnerek, támogatók és a sajtó képviselői.
Az est moderátora, dr. Szakács Sándor köszöntötte a jelenlévőket, és elsőnek Tamás József segédpüspököt kérte a mikrofonhoz, aki úgy, mint a vidék legfőbb egyházi elöljárója, de úgy is, mint aki szolgálata kezdete óta szellemi és lelki támogatója a szervezetnek, méltatta az ünneplő munkatársak tevékenységét. Levetítésre került a múlt tevékenységét felidéző, 1992-ben készült rövidfilm, amelyben a szervezet elindításában és felépítésében közreműködő Linzi Caritas egykori igazgatója, Friedrich Mayrhofer beszélt arról a segítségről, amit vállaltak és az évek során következetesen teljesítettek is. Kerekasztal-beszélgetés következett a szervezet volt és jelenlegi igazgatóival, a kezdetekről dr. Vencser László, a hosszú évek kitartó erőfeszítéseiről Szász János, a jelenlegi helyzetről pedig dr. Márton András számolt be.
Majd következtek a méltatások és a születésnapi jókívánságok: Lukács Vilmos tanácsos a Hargita Megyei Tanács képviseletében, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, dr. Schmidt Lóránd mint a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője és a Maros Megyei Tanács képviseletében, Josef Mayr vikárius, a Linzi Caritas egykori rektora, Brigitte Merzhäuser, a Trieri Caritas igazgatóhelyettese és a Máltai Szeretetszolgálat egyházmegyei vezetője köszöntötte a születésnapját ünneplő Caritast.
Mivel születésnapkor ajándékot is szokás kapni-adni, ezúttal rendhagyó módon a szervezet ajándékozott. Istennek hála, hosszú azoknak a belföldi és külföldi személyeknek, intézményeknek, sajtóorgánumoknak és újságíróknak a névsora – helyszűke miatt itt most nem tudjuk felsorolni –, akik/amelyek az évek során kitartottak a szervezet mellett és lelkes partnerei voltak az intézményes Caritasnak. Mégis megjegyeznénk azokat a Maros megyei intézményeket és személyeket, akik díjakat vehettek át: Maros Megyei Tanács, Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság, erdőszentgyörgyi, marosszentgyörgyi, szászkézdi és szászrégeni önkormányzatok, a magánszemélyek közül Lorenzovici László, a sajtó kategóriában pedig az Erdélyi Magyar Televízió, Rádió GaGa, Marosvásárhelyi Rádió, Marosvásárhelyi Televízió, Népújság és a Zi de zi. Ezúttal ők vehették át a munkájukat elismerő díszoklevelet és emlékérmet.
Az esemény előtt és az állófogadás alatt a Csíki Kamarazenekar alkalomhoz illő muzsikával tette szebbé és emelte az est hangulatát.
Másnap, június 26-án, a kedvezőtlen időjárás miatt a csíksomlyói hármashalom-oltár elé tervezett rendezvény áttevődött a csíkszeredai sportcsarnokba. Színes programokkal és ajándékcsomaggal a szervezők ide várták már a reggeli órákban a Gyulafehérvári Caritas nagy családját. A zord időjárás ellenére több mint ötszázan jöttek el és vettek részt az egész napos rendezvényen, jelen voltak a jelenlegi és volt munkatársak családjukkal, az önkéntesek, belföldi és külföldi partnerek egyaránt.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet dr. Jakubinyi György érsek celebrált a jelen lévő papsággal együtt. Ezt követte a hivatalos felszólalók sora: volt és jelenlegi Caritas-igazgatók, a kezdetektől dolgozó munkatársak emlékeztek vissza az eseményekre, majd a partnerek és más Caritas-szervezetek képviselői méltatták a szervezetet. Közben a csarnokba behallatszott a gyermeksereg zsivaja, akik a családsegítő szolgálat és az önkéntesek által szervezet játszóházban töltötték kellemesen idejüket. Ebédidőben a Csángó panzió jóvoltából finom gulyással vendégelték meg az ünneplőket. A délután mozgalmasabban telt, miután megnézték az elmúlt 20 évről készült filmet, a munkatársakat meglepetés várta. Különböző fokozatú díjakban részesültek azok a kollégák, akik kerek évfordulójukat töltik a szervezetnél, így aranyfokozatban részesültek a Caritasnál a 16 és 20 év közötti munkaidejű kollégák, ezüst- fokozatban a 15, bronzfokozatban pedig a 10 és dicséretben azok, akik 5 éve dolgoznak a szervezet kötelékében. A díjazásokat játékos csoportfoglalkozások követték az önkéntesek moderálásával.
Az ünnepség a magyarországi Kaláka együttes jótékonysági koncertjével zárult. Az igazán jó hangulat mellett nem mellékes, hogy a jelenlévők 3.260 lejt adományoztak a szervezet ellátottai számára.
Molnár József
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar polgármesterek világtalálkozója
Még július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
(MTI) – A magyar kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón – amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok volt – hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete – nemzetiségi téren és életminőségében is – javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul – fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát- medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó – fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény – mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" – mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelen lévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján – amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg – mintegy 450-en vettek részt, határon innen és túlról.
A második napon előadást tartott Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadtak el, amelyben kiemelték: a kistelepülések az egyetemes magyar kultúra részét képezik, ezért elengedhetetlen, hogy minden település rendelkezzen az önkormányzás jogával. A kistelepülések jövőjének záloga a jó vidékfejlesztési politika, az önellátás, a munkahelybővítés, a családi gazdálkodás erősítése. Hatékony vidékfejlesztésre azért is szükség van, mert a nélkül nincs erős, fejlődő gazdaság.
Népújság (Marosvásárhely)

VIII. Csűrszínházi Napok
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

10 éves a kövesdombi református templom
"Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
Zsid. 10, 38-39
Az 1993-ban Marosvásárhely kövesdombi negyedében született gyülekezet jelenlegi állapotához rengeteg munka vezetett: az anyagi fedezet megteremtése, a terület megvásárlása, az építkezési engedély megszerzése, az építkezés elkezdése, szakemberek, munkások, és a munkálatban részt vevő segítségek, presbiterek, gyülekezeti tagok munkássága és még megannyi esemény, kihívás, próbatétel előtt állt a gyülekezet, míg eljutott az ünnepi rendezvénysorozat kezdetéhez. Az Úr vezette a gyülekezetet, és gondoskodott minden akadály elhárításáról.
1995-től Szilágyi Imre egészségi okok miatt más gyülekezetbe került, és új lelkész vette át a gyülekezetet. Lőrincz János bátran állt a próbák elébe.
1997. május 11-én sok száz gyülekezeti tag jelenlétében D. dr. Csiha Kálmán ft. püspök úr letette a templom alapkövét. 2000. július 8-án tartották a templomszentelő istentiszteletet. A nagy izgalommal várt első vasárnapon a 300 férőhelyes templomba 460-an mentek el.
2001. február 18-án felszentelték a tornyot és a harangot is, és ez év nyarán megkezdődött a karzat kiépítése. Az ifjúsági ház építése 2004 tavaszán kezdődött el.
A templom fennállásának tizedik évfordulóján szervezett rendezvénysorozaton hétfőn Bustya Dezső nyug. lelkipásztor tartott istentiszteletet a szolgáló egyházról. Ma Horváth Levente lelkipásztor prédikál a gyermeki lelkületű egyházról, szerdán Lőrincz Csilla segédlelkipásztor a fiatalon az egyházban témáról tart istentiszteletet, amit a budapesti Keresztút együttes koncertje követ. Csütörtökön Imre István lelkipásztor szólt az egyház dinamikájáról, pénteken Visky János lelkipásztor az engedelmesség és szeretet a nagycsaládban témáról beszél. A szombati istentiszteleten a dicsőítő egyházról Kis László lelkipásztor prédikál, végül vasárnap a hálaadó egyházról Lőrincz János tart istentiszteletet. A rendezvény során bemutatkoznak a gyülekezet csoportjai: a nőszövetség, a diakóniai csoport, a vallásórás csoport, az ifjúsági közösség, a misszió, a házasok köre, valamint a Halleluja és a Gospel kórus.
Az istentiszteletek hétfőtől szombatig 18 órától, valamint vasárnap a már megszokott időben, 11 és 18 órától kezdődnek.
Harasztovics Arnold
Népújság (Marosvásárhely)

Kettős könyvbemutató a Jelen Házban – Gazdagodott a város képzeletbeli magyar tékája
A budapesti 81. Ünnepi Könyvhéten már bemutatott két új aradi könyvvel ismerkedhetett meg közelebbről Arad irodalompártoló közönsége a Jelen Házban: Böszörményi Zoltán Halálos bűn című novelláskötetével (Ulpius Ház Kiadó) és Puskel Péter Aradi sikertörténetek című riport- és dokumentumkötetével (Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat).
Előbbi szerzőt talán a Nyugati Jelen tulajdonosaként, dúsgazdag vállalkozóként ismerik a legtöbben, de ő előbb lett költő, mint sikeres üzletember, és ez érződik a valós történetekből merítő új könyvén, ami „lírai hangvétellel megírt próza” – méltatta a kötetet Jámbor Gyula újságíró, lapunk munkatársa.
A Puskel-könyvről már szerkesztőként mondta el, hogy a város 19. század végi lendületes ipari és infrastrukturális fejlődését összefoglaló kötetnek a szerző négy évtizedes újságírói dokumentálódása jelent szilárd alapot. Külön értéke – és érdekessége – a „sikersztoriknak”, hogy az aradi piroslámpás házak történetével is foglalkozik, persze, mellőzve a frivolságot. Címéből is látszik, hogy helytörténeti munkáról van szó, de Puskel Péter külön hangsúlyozta, hogy ő bár ízig-vérig lokálpatrióta, nem elfogult szeretett városával szemben.
Ritka pillanat, hogy két aradi író szinte egy időben gazdagítsa a város képzeletbeli magyar tékáját, ezért nem véletlen, hogy körülbelül százan voltak kíváncsiak a két új könyvre, amelyeket a távolmaradók a Jelen Könyvesboltban szerezhetnek be.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

Sikerképzés – Magyar-román nyelvű jogászképzés indul a Sapientián
Veress Emőd egyetemi adjunktus, a szak koordinátora szerint nem tömegoktatást szeretnének, hanem kutatással, gyakorlatias képzéssel, vendégtanárokkal tűnnének ki. [interjú]
Jelenleg nagyon sok helyen folyik jogászképzés Romániában. A logikus az lenne, hogy a piaci konkurencia a minőség javulását hozza – ennek ellenére nem ezt látjuk. Szerinted mi ennek az oka?
Veress Emőd: – A jogászi pálya sikerszakma, a jogászképzés sikerképzés. Ezért szinte az összes egyetem indított ilyen szakot. A problémák oka ez. Nincs annyi minősített oktató, ahány képzés, sok oktató több egyetemen tanít. Ez pedig az oktatás minőségét rontja, hiszen az egyetemi oktatásban a tanárok idejének jelentős részét a kutatási munka kell elfoglalja. Aki több egyetemen, több városban tanít, nem marad ideje a kutatásra.
A romániai jogi oktatás modernizációja is elmaradt, elvont a képzés, a gyakorlat és a készségek fejlesztése nem kapnak hangsúlyt, pedig a nyugat-európai példák előttünk vannak és megvalósíthatóak. Jogászképzés esetén viszonylag egyszerű ez a mintakövetés: ez a legolcsóbb képzések egyike, nem kell más, mint diák, tanár és könyvtár.
Nagyon sok a tennivaló a modernizáció területén. A sapientiás jogászképzés ebben a modernizációs folyamatban akar elől járni. Számunkra nagyon egyszerű a magyarországi vagy a németországi eredményeket megismerni és a tapasztalatokat hasznosítani.
Egyáltalán szükség van-e ennyi jogászra? Van-e adat arról hogy évente hányan végeznek ilyen képzést, illetve arról, hogy reálisan hányan tudnak elhelyezkedni valamilyen jogi ismereteket feltételező szakmában?
– A rendszerváltáskor jogász szakon 3.975 diák tanult, ebből nappalin 2.298. A 2007/2008 egyetemi tanévben ez a szám 116.538, a nappalisok száma 35.694. Vagyis több mint 80.000 hallgató távoktatási formában próbál diplomát szerezni, ami biztos, hogy nem szerencsés.
Egyértelmű, hogy túlképzés van. Ennyi jogászra nincs szükség, ennek ellenére a jól képzett jogászokra óriási a kereslet. Nagyon sok intézmény bocsát ki jogi diplomákat, de a végzettek kis része rendelkezik a megfelelő tudással, hogy sikeresen lásson el bármely jogi szakmát.
A diploma ma már önmagában nem érték, mert nem tanúsítja, hogy milyen mélységű tudás kapcsolódik hozzá. A diplomának csak akkor van értéke, ha fedezetként van mögötte tudás. A munkaerőpiacon pedig rendkívül hamar eldől, hogy valaki rendelkezik-e versenyképes ismeretekkel.
Mi az az újdonság, amivel a Sapientián most induló jogászképzés növelheti a "piaci" részesedését?
– Modern jogászképzést nyújtunk, tartalmában és módszereiben is el akarunk térni a hagyományos modelltől, annak ellenére, hogy felvállaljuk a kolozsvári jogászképzés hagyományait. Fiatal, jól képzett, gyakorlatban is jártas oktatói csapatot hoztunk össze. Külföldi tanulmányutakkal szeretnénk a diákjaink tapasztalati lehetőséget nyújtani. Opcionális tantárgycsomagjaink úgy vannak összeállítva, hogy már az egyetem alatt lehessen szakosodni. A gazdasági és európai jogi képzés más egyetemekhez képest jóval nagyobb hangsúlyt kap.
A kötelező tárgyakon kívül számítunk neves külföldi jogászok által megtartott előadásokra, az egyetemi esték rendezvénysorozat keretében. Oktatási tevékenység mellett kutatóműhelyt szervezünk. Már az őszi induláskor saját könyveket tudunk kiadni. A következő tanévben 2-3 nemzetközi konferenciát szervezünk.
A kis hallgatói létszámnak köszönhetően (40 hallgató) valódi lehetőség van a diákok egyéni fejlődésével foglalkozni, szemben a más egyetemeken nyújtott tömegképzéssel. Európai szinten úttörőnek számítunk a kétnyelvű oktatással. Próbálunk tartalmában és koncepciójában is újat nyújtani, hiszen ugyanazt, ami a meglévő képzésben elérhető, nincs értelme reprodukálni.
Hamarosan kezdődik a beiratkozás
A Sapientia-EMTE idén induló jogi szakára 2010. július 9-23. között lehet beiratkozni. A szakról részletes információkat itt lehet megtalálni.
A BBTE-n évek óta létezik valamilyen szintű, magyar nyelvű jogászképzés: legalábbis néhány tárgyat magyarul lehet hallgatni. Mi az ami innen hiányzik?
– A BBTE-n óriási lépés volt, hogy sikerült a felvételin elkülönített kisebbségi helyeket biztosítani. Azonban az a jogos kérés, hogy a tantárgyak egy részét magyarul lehessen tanulni, nem talált meghallgatásra, elenyésző számú előadás hallgatható magyar nyelven.
Nem szeretnénk vitatni az ott elért eredményeket. A Sapientián más elvek mentén továbbgondoltuk a jogászképzés lehetőségeit, és a gondosan megtervezett kétnyelvűség keretei között alakítottuk ki a tanrendet. A tárgyak jóval nagyobb része lesz hallgatható magyarul, amelynek eredményeképpen a végzős hallgató román és magyar nyelven is érvényesíthető, alapos szaktudással kell rendelkezzen. Számos tárgy román nyelven lesz tanítva (polgári jog, büntetőjog, polgári eljárásjog, büntető eljárás), sőt, fokozatosan szeretnénk angol nyelvű tárgyakat is bevezetni.
Hogyan lehet elkerülni a tömegképzés csapdáját akkor, amikor egy egyetem számára a hallgatók száma bevételt – tehát az oktatásra fordítható pénz növelését – jelent?
– Nehezen. Az állami egyetemek számára is kényszerű opció volt, hogy a költségvetési alulfinanszírozást tandíjakból pótolják, a magánegyetemek pedig kifejezetten a tandíjakból működnek. A Sapientia részben magyar költségvetési forrásokból, részben tandíjakból illetve egyéb forrásokból működik, és célunk hogy a román költségvetés is vállaljon szerepet ennek az egyetemnek a működtetéséből.
Olyan egyensúlyi helyzetet kell ezekkel a forrásokkal gazdálkodva kialakítani, amely a szándékaink elérését biztosítja. Nagyon fontos, hogy kutatási támogatásokat is be lehessen vonni a finanszírozásba, ezek az oktatóknak és az egyetemnek is anyagi előrelépést jelentenek.
A magyar-román jogi szótár után magyar-román jogászképzés fűződik a nevedhez: mi emögött a stratégia, és mi lenne a hosszú távú cél?
– Nem az én nevemhez fűződik, csapatmunka van mindkét projekt mögött. A stratégia világos: a romániai, de akár az európai munkaerőpiacon sikeres jogászokat akarunk képezni. Azt szeretnénk, hogy végzőseink közül majd minél többen bírói és ügyészi pályára lépjenek, mert ezeken a pályákon alulképviselt a romániai magyarság. Ezek a pályák szakmai és társadalmi megbecsülést, elérhető anyagi biztonságot nyújtanak.
Ugyanakkor a közigazgatás számára is meg kell teremteni a szakember utánpótlást, hiszen nem mindegy az állami vagy az önkormányzati szektor működése szempontjából, hogy jól képzett szakemberek igazgatják-e dolgainkat. Nem utolsó sorban a magyar érdekeltségű magánszférának is nagy szüksége van felkészült, mindkét jogi szaknyelvet uraló jogászokra.
Egy átlagos jogra felvételiző diák mire kellene figyeljen, amikor egyetemet választ? Hogyan ismerszik meg a "diplomagyár", és melyek azok a jelek melyekből látszik, az illető tanintézményben komoly képzés folyik?
– A közbeszéd is rangsorolja az egyetemeket. A képzés hatásfoka, intenzitása a szakmai felvételi vizsgákon bizonyítható (például a bírói, ügyészi, ügyvédi felvételiken). Nagyon fontos a tanári kar: kik oktatnak, milyen tudományos és gyakorlati teljesítményük van az oktatóknak.
Hamarosan eljön annak az ideje is, hogy a romániai jogászképzésben is különböző, objektív toplistákat állítsanak össze. Ezeken a listákon a sapientiás jogász szak jól fog szerepelni, ha az oktatók komoly tudományos tevékenységet folytatnak.
A választást amúgy mindenki saját kockázatára végzi, a diplomagyár, vagyis a könnyen megszerzett diploma is egyik, a legegyszerűbb opció. Ez a döntés azonban könnyen oda vezethet, hogy aki ilyen döntést hoz, nem fog tudni a szakmájában elhelyezkedni.
Transindex.ro

Miért nem sikerült megállapodni a Kulturális Autonómia Tanács megalakulásáról?
Nem sikerült egyezségre jutni a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalakulásáról az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) pénteki ülésén. Az ügyről úgy az EMNT, mind az RMDSZ is kiadott sajtóközleményt – alább a két dokumentum vonatkozó bekezdéseit lehet olvasni:
Markó Béla elmondta, „volt egy első beszélgetésük a Kulturális Autonómia Tanács létrehozásáról, de nem tudtak mindenben megállapodni, így a tárgyalást folytatni fogják, várhatóan július 24-én Tusnádon, ahol egy nyílt EMEF-ülésre kerül sor.”
Az EMNT-közlemény így indokolja a megállapodás elmaradásának okait: „Az RMDSZ képviselői világossá tették, hogy:
Elképzelésük szerint formailag a KAT az RMDSZ egyik – nem is döntéshozó, csak tanácskozó – testülete lenne a sokból. Ugyan a „kompromisszumkészségük” jeleként „beengedik” az EMNT által jelölt küldötteket is 25 százalékos arányban, de arról szó sem lehet, hogy ez az RMDSZ és az EMNT közös testülete legyen.
Tartalmi vonatkozásban: nem áll szándékukban komoly hatáskört adni, továbbá az érdemi működéshez szükséges forrást sem biztosítanák az amúgy az erdélyi magyar közélet jeles személyiségeiből álló testületnek.
Azt is egyértelművé tették, hogy a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa döntése alapján a magyar közösség identitásmegőrző programjainak támogatására kiutalt és az RMDSZ által kezelt adólejeink felhasználásába a KAT-nak sem lesz semmilyen szintű beleszólása – ez továbbra is az RMDSZ monopóliuma.” (hírszerk.)
Transindex.ro

Martonyi János Bukarestben
Martonyi János külügyminiszter ma hivatalos látogatást tesz Bukarestben román partnere, Teodor Baconschi külügyminiszter meghívására – tájékoztatott tegnap a budapesti Külügyminisztérium. A magyar–román külügyminiszteri találkozó mellett Martonyi János tárgyalásokat folytat Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel és Anca Ilinoiuval, Traian Băsescu román államfő miniszteri rangú külpolitikai főtanácsadójával – közölte a tárca.
A közlemény szerint a külügyminiszteri látogatás fő célja annak megerősítése, hogy az új magyar kormány elkötelezett a két ország stratégiai kapcsolatának fejlesztése és az intenzív együttműködés erősítése iránt. Ezt szolgálja az együttes kormányülések gyakorlata, amelyet a magyar és a román kormány is folytatni szándékozik – hangsúlyozza a tárca.
A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a Magyarország és Románia közötti együttműködés elmélyítésére lehetőség kínálkozik az energiapolitika terén mind regionális, mind pedig EU-keretekben, valamint a közös agrárpolitika területén és az európai Duna-stratégia kidolgozásában.
A magyar–román kétoldalú együttműködés intenzitását a kiterjedt gazdasági kapcsolatok is jól mutatják: Magyarország külkereskedelmi partnerei között Románia a tizedik legfontosabb ország, a magyar export számára az ötödik legnagyobb piac, a délkelet-európai régióban pedig a legjelentősebb felvevő piaca a magyar termékeknek – áll a közleményben.
Mint ismert, az Orbán-kormány beiktatása óta járt már Bukarestben Németh Zsolt külügyi államtitkár és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Konjuktúra
A politikai elemzésben kevésbé gyakorlott szemnek is feltűnő immár, hogy az új budapesti kormány legmagasabb rangú külpolitikai képviselőinek első útja Romániába vezetett. Az elmúlt két-három héten ugyanis egymásnak adták a kilincset a bukaresti kormányhivatalokban az Orbán-kabinet rangosabbnál rangosabb tagjai.
A sort Németh Zsolt külügyi államtitkár nyitotta meg, aki egy régiós együttműködési román–magyar projekt „ürügyén” látogatott a román fővárosba, majd a tengerpartra. Őt követte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a bukaresti hivatalos találkozók mellett – a határon túli magyar ügyekért felelős első számú anyaországi illetékesként – erdélyi helyszíneken tartott „székfoglalót”. Ma pedig a magyar diplomácia első embere, Martonyi János külügyminiszter szélesíti tovább az előbbi kettő által frissen kitaposott ösvényt.
Mi lehet ennek a nagyon tudatosnak tűnő stratégiának az oka, és főleg a célja? Nos, egyrészt a magyar kormánynak – ahogyan az egy jobboldali, konzervativ pártkoaliciónak jól is áll – valóban van törlesztenivalója a határon túli magyar közösségekkel szemben, nyolcévnyi magába forduló budapesti kormányzás után. Másrészt Budapestnek nincs is túlságosan sok alternatívája Bukarestre, ha a szomszédaival akar „barátkozni”, hiszen Pozsonnyal a viszony fagyosabb, mint valaha, és a számottevőbb magyar kisebbségekkel rendelkező EU-tagországok listája ezzel ki is merült. (Márpedig egy EU-s ország számára diplomáciailag szinte kötelező a hivatalos látogatások sorát uniós tagországgal kezdeni.)
Vannak azonban más, kevésbé nyilvánvaló okok és célok is, amiért Bukarest ugyanúgy érdekelt a kapcsolatok minél szorosabbá fűzésében, mint Budapest. Miközben a magyar kormánynak azt kell bizonyitania a nyugati kancelláriák felé, hogy a szlovák szomszédokkal kialakult konfliktus nem rajta múlt, hanem csakis és kizárólag Ficóékon (mert hiszen lám: a románok nem prüszkölnek még a kettős állampolgárságtól sem), a bukaresti diplomácia viszont a Băsescu-érában fokozatosan kialakult nemzetközi elszigeteltséget próbálja elkendőzni a világ szeme elől.
A kapcsolatok minél szorosabbá fűzése tehát Bukarest és Budapest – bár önös, de – közös érdeke. Ennek a konjunktúrának pedig az erdélyi magyarság csak haszonélvezője lehet.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az új magyar kormány új dimenziót ad regionális politikájának
Az állampolgársági törvény alkalmazása során Magyarország különösen nagy gondot fordít majd arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjen, betartva az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat – mondta kedden Bukarestben Martonyi János külügyminiszter román kollégájának, Teodor Baconschinak.
Mint Baconschi megjegyezte, a miniszteri találkozón őszintén beszéltek a magyar állampolgársági törvény módosításáról, valamint a magyar összetartozás napjának bevezetéséről. Hangsúlyozta: Románia biztos akar lenni abban, hogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása során Magyarország tiszteletben tartja minden nemzetközi kötelezettségvállalását. Martonyi így fogalmazott: „Értékeljük a román kormány magatartását a magyar állampolgársági törvény módosításával kapcsolatosan. A törvény alkalmazása során különös gondot fogunk fordítani arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjék” – mondta, leszögezve, hogy Magyarország betartja az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat. Nagyra értékelte, hogy a két ország kormánya e kérdésben megérti egymást.
A magyar diplomácia vezetője Teodor Baconschi külügyminiszter meghívására tett látogatást a román fővárosban. A külügyminiszteri megbeszélésen túl tárgyalt Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, és találkozott Anca Ilinoiuval, Traian Basescu államfő miniszteri rangú külpolitikai főtanácsadójával is. A külügyminiszteri tanácskozás utáni sajtónyilatkozatában Baconschi megállapította: a magyar külügyminiszter látogatása egybeesik a diplomáciai kapcsolatok felvételének 90. évfordulójával. Mindketten utaltak arra, hogy októberben Bukarestben rendezik az ötödik román-magyar közös kormányülést, amelyen remélhetőleg számos konkrét közös projekt kerül terítékre, például az energiapolitika vagy a közlekedéshálózat fejlesztése terén. A román külügyminiszter külön kiemelte a Bécs-Budapest-Bukarest-Konstanca gyorsvasút megépítésének fontosságát.
Martonyi hangsúlyozta: jól elő kell készíteni a közös kormányülést, hiszen az újabb lendületet adhat a gazdasági, kulturális, tudományos, idegenforgalmi kapcsolatoknak. A magyar vendég úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai most rendkívül kedvező szakaszban vannak, ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy jövőre Magyarország, illetve Lengyelország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Baconschi örömmel nyugtázta, hogy a magyar elnökség napirendjén a Duna-stratégia is szerepel.
Az új magyar kormány új dimenziót kíván adni regionális politikájának, bővíteni szeretné azt – mondta Martonyi –, vagyis a visegrádi együttműködés fenntartása mellett erőteljesebb nyitásra törekszik déli irányba is. Budapest a regionális együttműködés új formáit is keresi, ennek nagyon fontos eleme a magyar-román kétoldalú kapcsolatrendszer, de fontosnak tartja a háromoldalú – így a lengyel-magyar-román – együttműködés különböző formáit is. „Fontos, hogy ezt a változó geometriájú regionális politikát a politikai szándékokon túl tényleges tartalommal is megtöltsük” – hangoztatta a magyar tárcavezető. A két miniszter egyetértett abban, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozása is erősíti majd a politikai együttműködést a két ország között.
A Markó Bélával folytatott megbeszélés után Martonyi János a sajtónak nyilatkozva kedvezőnek nevezte, hogy mindkét országban az Európai Néppárthoz tartozó pártok kormányoznak, és ezek közé tartozik az RMDSZ is.
MNO.hu

Az RMKDM szélesebb konzultációt szorgalmaz
A hatalomba kerülő RMDSZ-képviselők elfeledkeznek azokról, akik oda küldték őket
Eppur si muove, és mégis mozog, nem a Föld, hanem a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik volt alelnökének, Puskás Bálint alkotmánybírónak a lelkiismerete. Megmozdult és a nyugdíjasok millióinak az érdekében döntött úgy, nem engedi, hogy meggondolatlan kormányhatározatok még nagyobb nyomorba döntsék őket, mint amilyenben találhatók, nyilatkozta a Népújságnak Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke.
Elmondta, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az RMDSZ-ben működő platformja, a Kereszténydemokrata Társulat vezetői már a viták elején, a vásárhelyi nyilatkozatban a mellé a vélemény mellé szegődtek, amely megengedhetetlennek tartja a nyugdíjasok megnyomorítását. Véleménye szerint a közvélemény elítéli, hogy az RMDSZ szenátorai és képviselői nem annak a fogadalomnak megfelelően cselekedtek, amely szerint a közjót fogják szolgálni, és ilyen fontos döntések előtt, a belső demokrácia szellemében, nem operatív bizottsági döntésre lett volna szükség, hanem rendkívüli SZKT-ra, vagy akár rendkívüli kongresszusra.
Az RMKDM vezetése, dr. Bárányi Ferenc politikai alelnök, Darvas Kozma József szociálpolitikai alelnök, Zsombori Vilmos megyei önkormányzati alelnök, Hajdú Gábor, Nagy Benedek és mások egybehangzó véleménye, hogy bár politikai megfontolásból tették, meggondolatlan cselekedet volt ilyen körülmények között továbbra is a kormányban maradni, mert a hosszú távú következmények súlyosak lesznek az RMDSZ-re nézve.
Kelemen Kálmán kijelentette: sajnos, ismét bebizonyosodott, hogy a hatalomba kerülő RMDSZ- képviselők néhány hónap után elfeledkeznek azokról, akik oda küldték őket, és nem hajlandók a választókkal tárgyalni, hanem hatalmi pozícióból lekezelik őket, és egy szűk testületben döntenek sorskérdésekről. Az RMKDM vezetői szerint nagyobb lelkiismereti odafigyeléssel kellene gondolni azokra az immár kinevelt fiatal RMDSZ-es politikusokra, akikre sokkal szebb jövő várt volna, ha ezeket a döntéseket nem kényszerítik rájuk. Ugyanakkor úgy vélik, szükség lenne egy higgadt, belső önvizsgálatra, felmérni, ki hol hibázott, és végre felvállalni a felelősséget, bármilyen pozícióban legyen az, aki ezeket a döntéseket erőltette, sugallta vagy elnézte és eltűrte.
Az elnök szerint arra sem ártana odafigyelni, hogy az RMKDM még mindig rendes tagja a Kereszténydemokrata Internacionálénak, amelynek most két fontos ülése következik, az egyik Marokkóban, a másik Dubajban, ahol államelnökök, kormányfők fognak azon dolgozni, hogy a válság negatív hatásait kisebbre csökkentsék, de a mozgalom szavazati joggal való részvétele attól függ, hogy az RMDSZ hajlandó lesz-e kifizetni az elmaradt tagdíjat. Mint mondta, nem kellene sutba dobni, főleg a jelenlegi romániai körülmények között egy olyan kapcsolatrendszert, ami tekintélyt ad az RMDSZ-nek, s nem ártana, ha hagynák, hogy az RMKDM képviselje az RMDSZ-t a nemzetközi találkozókon. Felrótta, hogy az RMKDM-t nem hívták meg a Magyarország kereszténydemokrata miniszterelnök- helyettesével való találkozóra, pedig hozzájárulhattak volna annak sikeréhez.
Végül kijelentette: "A jövő évi kongresszusunkon felmérjük, mit kell tennünk, hogy politikusaink komolyan vegyék és olyan felelősséggel vállalják a munkájukat, amilyenről Puskás Bálint alkotmánybíró tett tanúságot."
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Emlékmű kitalált román vértanúknak
Július 11-én nagy ünnepségre készül az erdőszengyeli ortodox egyház. Honlapjukon az esemény ismertetőjében ez olvasható: az 1848-49-es szabadságharc során a településen kivégzett 100 román vértanúnak kívánnak emlékművet állítani. Az emlékmű — letakart felirattal — már áll. A jeles eseménynek Andrei gyulafehérvári érsek is meghívottja, aki egyben megáldja a felújított ortodox templomot. Van azonban egy ünneprontó történelmi tény: a szabadságharcnak még a szele sem érintette Erdőszengyelt. A történelemhamisítást a Népújság újságírói akadályozták meg.
A nagy esemény kapcsán a történelemhez értők kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelyből kiderülne, hogy Erdőszengyelen végigsepert volna az 1848-49-es szabadságharc. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengző atrocitásokat. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.
Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmű értelmi szerzője, Mihai Dumitrescu óriási tévedésbe esett. A tiszteletes következetesen összetévesztett két Maros megyei települést: a Sáromberke melletti Erdőszengyelt a Mezőbodon közeli Mezőszengyellel. Spielmann Mihály történész Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace şi război) című kötetét átböngészve nem talált említést az erdőszengyeli mészárlásról, viszont mezőszengyeliről igen. Révai nagy lexikonában a Mezőszengyel címszónál azonban ezt olvashatjuk: “A községet 1848 okt. 18. az oláhok körülzárták s a magyar lakosokat igéretük ellenére felkoncolták.”
A Népújság megkereste Dumitrescut, aki azt mondta, nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék. Az újságírók kérdőre vonták, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, megszámolta-e a síremlékeket? Egyébként lehet, hogy akkoriban a román lakosság száma el sem érte a százat.
Bár eleinte a tiszteletes ragaszkodott a száz erdőszengyeli román vértanú meséjéhez, végül elismerte az újságírók igazát. Az ünnepséget Erdőszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékművet nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hősei emlékére.
Népújság (Marosvásárhely)