Megjelent Máthé Levente újságíró egykori és jelenlegi marosvásárhelyi utcaneveket tartalmazó Állnak még az utcakövek című kötete, melyen a szerző másfél évtizedet dolgozott. A kötet egyik fejezetében a régi és mai utcanevekhez fűződő legszükségesebb tudnivalókat is ismertette. A könyv kiadását egykori osztálytársa, a Magyarországon élő Kovács Péter finanszírozta. Fodor Sándor nyugalmazott történelemtanár – aki maga is írt már könyvet Marosvásárhely múltjáról – ismertette a település rövid történetét, majd azokat a korábbi kiadványokat, amelyek a vásárhelyi utcák, terek nevével foglalkoznak. Törvény van arra, hogy magyarul is ki kellene írni az utcák nevét, kizárólag maga az utca és tér szó jelzi, hogy a város lakosságának majdnem fele magyar nemzetiségű. Egy „beszédes” adat: 1918, a román hatalomváltás után 178 utca és tér nevét változtatták meg a városban. /Máthé Éva: Régi és mai marosvásárhelyi elnevezések legújabb gyűjteménye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

November 27-én kiásták és talpra állították azt a meggyalázott honvédszobrot, mely egykor a Rétyi Nyír előtt díszelgett, majd a Székely Nemzeti Múzeum kőtárában várt szebb időkre, végül a diktatúrában a földbe menekítettek. Az első világháborús magyar honvédet ábrázoló, homokkőből faragott szobrot 1943-ban állíttatta Páll Ferenc szentivánlaborfalvi vállalkozó. A mintegy másfélszeres életnagyságú szobor – a felirat szerint Gabay L. alkotása – a talapzattal együtt hat méter magasan állt a Rétyi Nyír előtt, mígnem a beérkező román hadsereg katonái sortűz alá vették, lefejezték, s ledöntötték. Törzsét a rétyiek a Székely Nemzeti Múzeumba menekítették. Vargha Mihály szobrászművész, múzeumigazgató elmondta, szakemberek, hadtörténészek bevonásával ő maga restaurálta a szobrot. /Szekeres Attila: Talpra állt a magyar honvéd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Igazgatóváltás történt a kolozsvári Koinónia Kiadónál: a Visky András által eddig vezetett intézmény igazgatói funkcióját július elsejétől Zágoni Balázs, a Filmtett című erdélyi filmes portál volt főszerkesztője tölti be. Zágoni elmondta, hogy egyes súlypontok áthelyeződnek, beindítanak egy történelmi könyvsorozatot, a színházi sorozat marad, és annak Visky András lesz továbbra is a sorozat-szerkesztője. A Koinóniának jelenleg négy fő irányvonala van: a teológiai és a keresztény könyvek, a színházi szakkönyvek, a gyermekirodalom és a kortárs szépirodalom. Emellett megjelent számos kortárs szakirodalmi könyv is. Ezekből a sorozatokból egyik sem fog leállni, de van, amiből kevesebb fog megjelenni. A történelmi sorozatot Neagu Djuvara A románok története fiatalok számára című, kilenc kiadást megélt bestsellerével indítják. Folytatják a filmelméleti könyvek kiadását is, Király Hajnal nagyváradi születésű szerző doktori disszertációjával. Ebben az évben sok könyvet nyomtattak a debreceni Alföldi nyomdánál, amely közép-európai szinten vezető nyomdának számít. Hét vezető bukaresti kiadó dolgozik velük, de nagy német és orosz kiadók, és persze sok magyarországi kiadó is. A kolozsvári Idea nyomda készíti a kiadó színházi sorozatának minden darabját. A kiadó újra megjelentette Hervay Gizella Kobak könyvét, de napvilágot lát Salat Zakariás Erzsébet csángó népmesegyűjtése, a Vót, hol nem vót is. /Köllő Katalin: „Nagy kihívásnak érzem ennek a kiadónak vezetését” Beszélgetés Zágoni Balázzsal a Koinónia kiadó igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Dr. Balogh Ernő 1882-ben született az Arad megyei Kisjenőn. A Kolozsvári Egyetem Természetrajz–földrajz karán végzett, majd az egyetemen maradt, kezdetben muzeológusként, majd dr. Szádeczky Kardoss Gyula professzor tanársegédjeként. Szépen ívelő egyetemi pályáját az első világháború akasztotta meg, fogságba esett. 1919 és 1940 között természetrajz tanárként működött a Marianum leánylíceumban. A tudományt ezalatt is magas szinten művelte. 1940-től a kolozsvári egyetem Földrajz–Geológia Karának professzora, majd a Bolyai Tudományegyetem megalakulása után a tanszékvezetője. Az ásványok, kristályok és kőzetek világának élő lexikona volt. Balogh Ernő mindenekelőtt mineralógus, geomorfológiai kutatásokat is folytatott, számos barlangot ő kutatott át és térképezett fel első ízben. Kitűnő fényképész is volt, számos fényképét közölték Románia 1960-as földrajzi monográfiájában és más szakmunkákban. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke volt, a negyvenes években az egyesület folyóiratát is szerkesztette. /Ajtay Ferenc: Erdély tájain – Egy tudós tanár emlékére. 40 éve hunyt el dr. Balogh Ernő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Többen is megkeresték Lehoczky Attilát, hogy az aradi magyar kulturális élettel foglalkozó eszmefuttatását egészítse ki. A szerző felsorolt néhány kultúrközvetítő csoportot, amelyek vagy kimaradtak a korábbi írásából, vagy tevékenységük szorul kiegészítésre. 1. Szabadság-szobor Egyesület. 2001-ben alakult, eredeti célja a Szabadság-szobor visszaállítása volt, ennek teljesülése után kulturális események szervezésével és finanszírozásával foglakozott. Számos kulturális esemény szervezője, jelentős a könyvkiadás terén jelentkező tevékenysége. 2. Az RMDSZ Arad megyei szervezete tervezi a székház Magyar Házzá való átalakítását. Ez fontos lenne, mert az aradi magyarságnak nincs rendszeres találkozóhelye. 3. In Memoriam ‘56 Egyesület. Az romániai magyar 56-os mozgalmak hagyományainak ápolására jött létre, legfontosabb próbálkozása egy 56-os emlékmű Aradon való felállítása volt, de ez nem sikerült. 4. EMKE Arad Megyei Szervezete 1992 óta számos színházi és más kulturális esemény rendezésében vett részt önállóan vagy társszervezőként, a könyvkiadás terén pedig az EMKE-füzetek kilenc kötetével alkottak maradandót. Az aradi magyar irodalmi élet terén fontos szerepet játszottak a Vagyunk 1 és a Vagyunk 2 antológiák kiadásával. 5. További szervezetek: Aradi Magyar Színház Alapítvány (a 2001-ben alakult Aradi Magyar Színház egyik szervezője volt), Pro Press Alapítvány, Romániai Magyar Drámapedagógiai Társaság Aradi Szervezete, továbbá működik (működött) több magyar jellegű közkönyvtár is: a Kölcsey Egyesület, valamint az EMKE könyvtára. Lehoczky reméli, hogy ez a felsorolás kiegészítette az aradi magyar kultúrélettel kapcsolatos információkat „a teljesség igénye nélkül”. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Kiegészítés és búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Előzmény: Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Kitették a magyar nyelvű feliratokat a nagyszalontai Arany János Főgimnázium falaira. Az iskola magyar tanárai többször kérték ezek kihelyezését, de csak most, a tanintézet fennállásának századik évfordulóján tehették ki, miután Duna Televízió is foglalkozott a táblák ügyével. A középiskolában a diákok kétharmada román, egyharmada magyar nemzetiségű. Duna TV /Magyar felirat az Arany János Főgimnáziumban. = Erdély. Ma, nov. 29.

Négyféle álláspontot vall a négy romániai magyar szervezet. Az RMDSZ Mircea Geoanat támogatja a december 6-i elnökválasztás második fordulójában, a Magyar Polgári Párt Traian Basescu mögé sorakozik fel, míg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajátos álláspontra helyezkedett, és az „autonómiára való szavazásra” buzdított. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szerint egyik jelölt sem érdemli meg a magyar szavazatokat. November 28-án közzé tett közleménye szerint a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elítélte mind az RMDSZ-t, mind az MPP-t, amelyek túlságosan hamar elkötelezték magukat. Az EMNT szerint egyik jelöltnek sincs „nyilvános és értékelhető politikai ajánlata általában a (...) nemzeti közösségek létkérdéseinek megnyugtató rendezésére, sajátosan az erdélyi magyar közösségi autonómiák közjogi megvalósíthatósága tekintetében”. Tőkés az RMDSZ-t bírálta amiatt, hogy még mindig nem hívta össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely dönthetett volna az erdélyi magyarság egységes álláspontjáról. Ezzel szemben Markó Béla kifejtette, hogy ebben a kérdésben az RMDSZ-nek kellett döntenie, és csak december 6-a után hívják össze az EMEF-et. /Négy magyar szervezet, négy különböző álláspont. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./ Alapos a gyanú – olvasható az EMNT közleményében – , hogy nem az erdélyi magyar érdek érvényesítése foglalkoztatja elsődlegesen az RMDSZ vezetőit, hanem inkább ,,az ismét elérhető közelségbe került bukaresti kormányzati bársonyszékek bűvölete”. Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögezte: az RMDSZ ,,a Nemzeti Liberális Párttal közösen azt a jelöltet támogatja, aki kiáll a mi elképzelésünk mellett, és ez a Szociáldemokrata Párt jelöltje, Mircea Geoana”. /(MTI–L.): Az EMNT bírálja az RMDSZ-t és az MPP-t. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./

Autonómia-népszavazássá alakítanák az elnökválasztás második fordulóját egy civil kezdeményezés támogatói. A több neves személyiség által aláírt felhívásban arra szólítják a székelyföldi magyarokat, hogy ne valamelyik elnökjelöltet válasszák, hanem harmadik alternatívaként írják fel az AUTONÓMIA szót a cédulára, és erre üssék pecsétjüket. Az aláírók úgy értékelik, az elnökválasztás második fordulója nem nyújt választ a székelyföldi autonómiaigényre, és még arra sem kínál lehetőséget, hogy az államszerkezet reformjának a meghirdetésekor nyíltan megvitassák a Székelyföld státusát. A felhívást aláírásával támogatta: Ferenczes István csíkszeredai költő, Egyed Ákos történész, akadémikus, Bakk Miklós politológus, Gazda József író, tanár és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. /(-kas): /Tegyük láthatóvá Székelyföldet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./

Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezéssel közös kutatási programba vágott bele a Partiumi Keresztény Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem. A projekt nyitókonferenciáját november 29-én tartották meg a PKE székházában. A Románia–Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 által támogatott kutatás keretében a három egyetem filozófusokból és szociológusokból álló kutatócsoportjai az identitás társadalomtudományos vizsgálatára vállalkoztak. /Tóth Hajnal: Szociológusok és filozófusok kutatják az identitást. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 30./

Újraalakulásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte november 28-án a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron, a Református Kollégium dísztermében. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Guttmann Mihály tiszteletbeli elnök átvette a tordaszentlászlói kórus ajándékát: a szövetség címerének faragott másolatát. Tóth-Guttmann Emese, a szövetség elnöke vázolta a szövetség 1921-es megalakulásának történetét, ismertette a dalosszövetség idei tevékenységét, majd a díjkiosztás következett: hat pedagógus vehette át a romániai magyar zenei élet kiválóságairól elnevezett díjakat. Kelemen Antal, a dalosszövetség fúvós tagozatának vezetője bemutatta a fúvószenekarok másfél évtizedes működését, hozzátéve, az erdélyi fúvószenekarok is csatlakoztak a dalosszövetséghez. /Újraalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a dalosszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

November 27-én megnyílt Csillag Imola textilművész kiállítása a kolozsvári Korunk Galériában. Csillag Simon Repolski Imola 1976-ban született Szászrégenben. A Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának textil szakán végzett. Jelenleg művésztanárként dolgozik a csíkszeredai művészeti líceumban, textil és grafika szakon. A nemezeléssel, batikolással készült alkotások sajátos jellegét álom- és meseszerűségük adja meg. /Xantus Boróka: Hagyományos technikák új anyagokkal és funkcióval. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Már-már etnikai konfliktus alakult ki december 1-jén, amikor az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakaszának mintegy tíz képviselője tartott volna megemlékezést a Székely Hadosztályról Kolozsváron. A résztvevők koszorút akartak elhelyezni Mátyás-király szobránál. Mivel a kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem engedélyezte a megmozdulást, a rendőrök bekísérték a résztvevőket a rendőrségre, igazoltatták őket. A Noua Dreapta /Új Jobboldal/ szélsőséges román szervezet mintegy száz ellentüntetője ugyanis alig néhány méteres távolságra volt a Magyarország zászlaját illetve Árpád-sávos zászlót tartó Székely Gárda fiataljaitól. „Trianon, Trianon!” és „Ki a magyarokkal az országból”, skandálták a román nemzeti színű kokárdát viselő ellentüntetők, ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a gárdások irányába. Baricz László, az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselője elmondta: „Mi engedélyt kértünk a polgármesteri hivataltól a Székely hadosztály létrehozása 90. évfordulójának megemlékezésére. Hangsúlyozom, megemlékezésről lett volna szó: nem provokatív szándékkal jöttünk ide, békés, nyugodt megemlékezést szerettünk volna a Mátyás-szobornál. Erre nem kaptunk engedélyt. A törvények szerint a megemlékezésre nem kell engedély, ezért mi eljöttünk egy koszorúval, és ha lehetséges, megkoszorúzzuk a szobrot. ” A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit a rendőrségre, ugyanakkor igazoltatott és megbüntetett több személyt az ellentüntetők közül. László Attila alpolgármester elmondta: az akció előtt az illetékes szervek folyamatosan tájékoztatták a fejleményekről. „Nem tartom normális dolognak, hogy Kolozsvár ilyen akciók színtere legyen. Szerintem az illetékes szervek szakszerű módon jártak el” – nyilatkozta. A magyar s fiatalok megmozdulása mintegy válasz volt arra, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreapta) nevű szervezet Sepsiszentgyörgyön ünnepelte Románia nemzeti ünnepét. A sepsiszentgyörgyi események komolyabb incidens nélkül zajlottak: a mintegy 150 román szélsőséges fiatal ünneplését közel félszáz 64 vármegyés magyar „követte” alig 50 méterről – a feleket csendőrök választották el. A sajtónak nyilatkozva a román szervezet képviselői kifejtették: azért mentek Sepsiszentgyörgyre, hogy kihangsúlyozzák: Székelyföld román föld, és az is marad mindörökre, menetelésük során ezt többször skandálták. A 64 Vármegye nevű szervezet fiataljai éppen a fenti „szlogen” miatti nemtetszésüket kívánták kifejteni. „Nem keresünk konfliktusokat, de jelenlétünkkel jelezni kívánjuk, hogy mi is létezünk. Éppen az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi jelenléte a provokáció” – nyilatkozta egyikük. /K. O. : Feszült hangulat a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Sepsiszentgyörgyön hamis szórólapok jelentek meg, amelyek a Székely Nemzeti Tanács nevében arra szólították fel a város magyar lakosságát, védjék meg a román szélsőjobbtól Székelyföldet. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke leszögezte: nem szerveznek ellentüntetést, és nem szoktak nyilvánvaló provokációkra válaszolni. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester december 1-jére virradó éjszaka kiutasított a városból egy autóbusznyi, román zászlóba burkolózó fiatalt. Az érintettek a Mihai Viteazul kollégiumhoz érkeztek, de a polgármester megtiltotta, hogy oda bemenjenek. Az üvöltöző, szitkozódó román fiatalokat a helyszínre érkező rendőrök a buszba terelték, és kivezették a városból. /Oborocea Mónika, Kovács Zsolt: Szélsőségesek párbaja. A Magyar Gárda és a Noua Dreapta is felvonult december 1-jén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Mintegy negyven-ötven, román zászlókkal és az Új Jobboldal szélsőséges szervezet jelképeivel felszerelkezett fiatal érkezett december 1-jére virradó éjszaka Sepsiszentgyörgyre. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester látta, hogy a Mihai Viteazul Kollégiumba, a román iskolába tartanak a kopaszra borotvált fejű, kigyúrt testű román fiatalok. A helyszínre érkező polgármester megtiltotta, hogy az önkormányzat által támogatott tanintézményben kapjanak szállást. Felhívta az intézmény igazgatónőjét, aki meglepődve értesült a történtekről, a csoportot ugyanis Ioan Lacatusu, a Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ vezetője hívta meg, az iskola vezetője úgy tudta, teológusok érkeznek. Bozgorozás, szidalmazás, üvöltözés következett, a ,,vendégek” azt kiabálták, hogy ,,Székelyföld román föld”, azt állították, a magyarok Mongóliából származnak. Az elszállásolásuk ellen határozottan kiálló igazgatónő is megkapta a magáét, a bőrfejűek szerint őt is megvásárolták a magyarok. Az üvöltő tömeg láttán maga Lacatusu is megszeppent, magyarázkodni kezdett, mondván, nem ismeri őket, nem vállal felelősséget értük. Antal Árpád a rendőrséget hívta ki, így sikerült betuszkolni a szélsőségeseket az autóbuszba, és éjszaka kitenni őket a városból. Másnap mégis visszatértek, hogy méltó módon ünnepelhessék Románia nemzeti ünnepét. /Farcádi Botond: Román bőrfejűek érkeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

Szlovák–magyar szakértői egyeztetést tartanak a szlovák nyelvtörvény végrehajtási rendeletéről december 4-én Pozsonyban. Szlovákia eljuttatta Magyarországnak a szeptember 1-jén életbe lépett szlovák nyelvtörvény végrehajtásáról szóló dokumentumot, amelyről az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselőivel együtt tárgyal majd a szlovák és a magyar fél. A szlovák parlament június végén fogadta el a nyelvtörvény szigorítását. A szeptember elsején hatályba lépett jogszabály egyebek mellett arról rendelkezik, hogy a nyilvános érintkezésben szlovákul kell használni az ottani földrajzi elnevezéseket. Az egészségügyi és szociális intézményekben pedig csak ott beszélhet a kiszolgáló személyzet magyarul a pácienssel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él. Azt, aki helytelenül használja a szlovák nyelvet, akár ötezer eurós pénzbírsággal büntethetik. /Budapest és Pozsony a nyelvtörvényről egyeztet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Jól illusztrálja, hogy mit is jelent a romániai magyarok számára december elseje, a december elsejei kolozsvári kommandósakció, illetve a Szatmár megyei prefektus lépése, amellyel megtámadta a szatmárnémeti önkormányzatnak a Béke tér Kálvin térré átnevezéséről szóló határozatát. A többségi hatalmi gőgről tanúskodó, a ceausescui fasiszta kommunizmus elrománosítási törekvéseit idéző gesztus ugyanabba a sorba illeszkedik, mint a nagyváradi helységnévtábla magyar feliratának lefestése vagy a szélsőséges Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi megfélemlítő demonstrációja. Mindezek részét képezi annak a törekvésnek, hogy elérjék: az őshonos magyar közösség tagjai a lehető legrosszabbul érezzék magukat Romániában. Létezik a kettős mérce – Sepsiszentgyörgyön háborítatlanul demonstrálhatnak a román neonácik engedély nélkül, míg Kolozsváron azonnal rohamrendőrök viszik el a magyar tüntetőket. /Balogh Levente: Kettős mérce. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

A prefektúra levélben szólította fel Szatmárnémeti önkormányzatát, vonja vissza határozatát, miszerint a református Láncos templom előtti Béke tér ezentúl Jean Calvin nevét viselje. A névváltoztatásra vonatkozó határozatot október végén fogadták el. Kereskényi Gábor alpolgármester, a szatmárnémeti RMDSZ elnöke és Túrós Loránd városi képviselő sajtótájékoztató keretében elmondta: felháborítónak tartják, hogy a 21. században, az Európai Unióban még felmerülhetnek hasonló jellegű kérdések. „Semmilyen szín alatt nem vagyunk hajlandóak visszavonni ezt a határozatot. Jó lenne, ha végre nem tekintenék másodrendű állampolgároknak a magyarokat” – szögezte le Kereskényi. /Végh Balázs: Szatmárnémeti: prefektusi nem a Kálvin tér elnevezésére. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

A Magyar Polgári Párt /MPP/ kolozsvári szervezetének egyik szakosztálya az agroturizmusra szakosodott. Keizer Róbert elnök elmondta, hogy a szakosztályt egy japán származású hölgy vezeti, aki a nyáron húsztagú japán turistacsoportot hozott el Mákófalvára. Hamarosan beindul az Erdélyi Magyar Vállalkozók Kerekasztalának honlapja (www.emvk.ro). /Erdélyi Magyar Vállalkozók Kerekasztala. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

A rendszerváltás huszadik évfordulójára és az RMDSZ megalakulására is emlékeztet a hamarosan felállítandó emlékmű a nagyváradi római katolikus püspöki palota kertjében. Az emlékoszlopot Deák Árpád képzőművész tervezte. A betonalapra állított függőleges mésztufatömbök között egy stilizált, turulra emlékeztető madáralak rajzolódik ki, két oldalán a nappal és a holddal. „Húsz évvel ezelőtt csodálatos dolog történt, a kommunista uralomnak vége szakadt. Helyi közösségünk számos tagja már az 1989 decemberében megteremtett változások első napjaiban elhatározta: új világot épít, szabadon a totalitárius rendszer félelmétől. Húsz év eltelt, sokan – sajnos nagyon sokan – azok közül az értelmiségiek közül már nincsenek köztünk” – indokolta az emlékmű állítását Fodor József vikárius A turul, illetve a nap és a hold jelképe alatt bronzbetűkkel a következő felirat áll majd: „A kezdet... ‘89. XII. 23. ” Az emlékművet december 23-án avatják fel. /Nagy Orsolya: Emlékmű a rendszerváltás évfordulójára Váradon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Negyedik alkalommal szerveztek Húszplusz konferenciát a kolozsvári Bulgária-telepi református templomban, november 13-15. között. Az idei konferencia központi témája a bizalom volt. Visky János helyi lelkész tartott áhítatot, majd Bodó Tóth Gyula pszichológus interaktív előadása következett. A Keresztút zenekar koncertet adott. /Butyka Anna: Hitélet – Húszplusz konferencia a bizalomról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Hülyének nézik az olvasót, és a megosztás logikáját érvényesítik azok az intézmények, amelyek bizonyos szempontok alapján szétválasztják a magas és a populáris irodalmat, kultúrát. Adottnak veszik, hogy vannak az elitek, akik képesek arra, hogy a magas irodalmat befogadják, és vannak a kirekesztettek, akik számára csak egy megrágott, bizonyos mértékben stupid irodalom lesz elérhető – Selyem Zsuzsa irodalomkritikus fenti gondolata vitát szült a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Kriza János Néprajzi Társaság hétvégi konferenciáján. A Kultúra és piac című kolozsvári rendezvényen Selyem Zsuzsa előadásában (A kortárs irodalom opciói a posztkom kapitalizmusban) kiemelte, vannak olyan több milliós példányszámban eladott regények (ide sorolta Stephenie Meyer, Paulo Coelho, Wass Albert műveit), melyek jól meghatározott célcsoportnak nyújtanak szolgáltatást: ready-made (készen kapott) közösségi identitást kínálnak megvételre anélkül, hogy az olvasót önreflexióra, kritikai gondolkodásra ösztönöznék. Wass Albert regényei „kényelmes monotonitással kínálják fel az olvasóknak a felsőbbrendűség érzését”. Selyem Zsuzsa szerint az irodalmi intézmények a pártpolitikai struktúrákat másolják „Azt mondják az általam igen tisztelt irodalomtanárok, hogy Coelho, Meyer azért jó szerzők, mert legalább rászoktatják a diákokat az olvasásra. Csakhogy Coelhótól soha nem fogunk eljutni Nádas Péter, James Joyce, Virginia Woolf olvasásáig” – magyarázta a kortárs irodalmat oktató egyetemi adjunktus. Fekete László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Selyem pesszimista következtetéseket vont le a populáris és magas irodalmi kultúra elválasztásából. Elmondta, nem érti, miért újszerű és drámaibb most a különválasztás, amikor ez mindig is megvolt. Berszán István, a BBTE magyar irodalom tanszékének vezetője ellentmondást vélt felfedezni abban, ahogy „sajnálkoztunk a populáris és a magas irodalom szétválasztásán azután, hogy elmondtuk, milyen óriási szakadék van közöttük”. /O. M. : Olcsó identitást adó könyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Megjelent a Hírlap Könyvek sorozat legújabb kötete: dr. Németi János nagykárolyi történész, muzeológus Barangolások Szatmárban című kötete, amelyet a Scriptor Alapítvány adott ki. /Újabb Hírlap-kötet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 2./

Albert Ildikó klinikai pszichológusnak immár negyedik könyve jelent meg a Pallas–Akadémia Kiadó gondozásában Léleképítés címen. Bosszúságból születtek a könyvei, vallja. Sokat beszélnek a testépítésről, de keveset a léleképítésről. Nagyon sok lelki élettel foglalkozó könyv jelenik meg, divat azzal foglalkozni, hogy miként legyek boldog, hogyan alakítsam úgy az életemet stb. Ez jól kihasználható terület az ezotériának, a sarlatánoknak, a New Age-nek nevezett iskola tagjainak, a szcientológiának. Ők receptet adnak a boldogságra, a sikerre. Mind a négy könyve azért született meg, mert nagyon bosszantotta valami. Az elsőt, A mindennapi lelkünket azért írta, mert bosszantotta, hogy alapvető pszichológiai fogalmakat nem ismernek, rosszul használnak, másként értenek. Azt mondjuk, hogy légy toleráns, és fogadj el mindenkit. Ez megint hülyeség, nem lehet mindenkit elfogadni. Albert Ildikó leírta az önpusztító mechanizmusokat az Önpusztító lélek című könyvében. A harmadik könyve útikönyv. /Forró-Erős Gyöngyi: Interjú Albert Ildikó klinikai pszichológussal. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 2./

Szoborgyalázás történt: ismeretlenek trágár hangnemű politikai üzenetet festettek december 2-án hajnalban a nagyváradi Ady-szobor talapzatára és az Ady Endre Emlékmúzeum falára. „Igen elkeserítő az ilyen jellegű üzengetés épületek falain. Még szomorúbb, hogy a magyar kultúra számára kiemelkedően fontos épületein teszik ezt ilyen gyalázatos módon” – mondta Szabó Alex RMDSZ-es tanácsos. /Totka László: Trágárságok az Ady-szobron. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

Erdély Romániához csatolása és Nagy-Románia megalakulása 1918 és 1920 között megbénította az erdélyi magyarság közéletét. Az éledezés 1921 körül kezdődött, azután a nemzeti (kisebbségi) autonómia és az államok konföderációja lett az a két legfontosabb törekvés, amit a romániai magyarság el akart érni. Száraz György munkája Erdély múltjáról, jelenidőben címmel jelent meg a nyolcvanas években. Könyvében megpróbált képet kialakítani a román-magyar viszonyról. Művében számos idézet szerepel arról, hogyan fogadták Trianont és a román Egyesítést a kortársak: magyarok, németek és románok. Botlik József Erdély tíz tételben (1918-1940) című munkája 1988-ban szintén összegzést készített, ugyanígy az Erdély rövid története /Budapest, 1989/ című kötet. Paál Árpád, a kolozsvári Napkelet főszerkesztője például így írt lapjában 1921-ben: „A magyar népkisebbségeknek mindenütt olyan önálló nemzettestekké kell válniok, melyek szervesen beilleszkednek az utódállamok közéletébe. ” Paál hozzátette: „A törzsmagyarságot is, az összes környező államokat is a történelem sodra hajtja az egyedül lehetséges kibontakozás irányába, a népek testvériségének államszövetségi intézményesítése felé. ” 1921. január 23-án Kolozsváron jelent meg Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István híres röpirata, a Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. Ebben olvasható: „Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... Kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé. A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. (…) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. ”1919. szeptember 6-án Temesváron a romániai németek képviselői gyűltek össze. Megfogalmazták: „Alkotmány alkotandó, amely örök időkre biztosítja a romániai németség jogát arra, hogy politikailag mint egységes nemzet szervezze magát, s ennek alapján követhesse nemzeti, kulturális és gazdasági törekvéseit. ” Az erdélyi szászok már 1919. január 8-án a Szász Nemzeti Tanács medgyesi gyűlésén kijelentették, hogy „Erdély szász népe is nemzeti jövője garantálását remélve, állást foglal Erdély és Románia egyesülése mellett”. A román politikus, Iuliu Maniu biztosította őket „a szorgalmas szász nép nemzeti jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról”. Az erdélyi románok nem voltak kezdetben egységesek Erdély kormányzásával kapcsolatban, az észak-erdélyi görög-katolikus románok voltak bizalmatlanok a regáti politikusokkal szemben. Az Erdély rövid története című könyv összefoglalta a Trianon utáni helyzetet: „A román nyelv uralkodóvá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, sőt időnként a magyar nyelvű publikációkban sem, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, románul nem tudó ügyfelek tolmács útján beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a feliratok: Csak románul szabad beszélni. ” hvg. hu /Kisebbségek Nagy-Romániában: kiáltottak, de hova? = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./

Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es és román tanácstagok összesen tizenegy szavazatával, a polgári frakció kivonulását követően a testület menesztette a tizenhat hónappal ezelőtt túlnyomó többséggel megválasztott alpolgármestert.,,Ebben az intézményben az RMDSZ magyar vezetőt váltott le, román segítséggel” – feliratú gyásztáblával tiltakozott az MPP Bálint József alpolgármester leváltása miatt. Az ülésen ellenséges volt a hangulat, nem hiányzott a vádaskodás, az emelt hang, a diktatúra, a kettős mérce emlegetése. Antal Árpád polgármester szükségesnek tartja az MPP ellenzékbe vonulását, mert így megszűnik az a tudathasadásos állapot, mely a polgáriak frakcióját jellemzi. A jövőben egyetlen alpolgármesterrel, kisebbségben kíván kormányozni – mondotta. Antal Árpád leszögezte, nem Bálint József személye ellen van kifogása, hanem a frakció ellen, két örökös konfliktusgeneráló személyiség akadályozza a normális munkát. Végül a nyolc RMDSZ-es és három román tanácstag szavazata elegendő volt az alpolgármester leváltásához. /Farkas Réka: Leváltották Bálint József alpolgármestert (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Az Evenimentul Zilei című lap minisorozatot indított a román történelem epizódjairól, s a legutóbbi rész arról szól, hogy van-e vagy nincs egy ezeresztendős űr ebben a históriában? A megszólaltatott Neagu Djuvara történész lándzsát tört a román kontinuitás-elmélet mellett, de megemlítette, hogy ezen elmélet hiányosságait több neves román történész hamisításokkal, hamis aktákkal pótolta! Az Adevarul című bukaresti lap visszaemlékező sorozatában arról írt, hogy Nicolae Militaru tábornok, akit Ceausescu idejében lelepleztek mint szovjet kémet, s a forradalom első óráiban „véletlenül” hadügyminiszter lett, előre megfontoltan a halálba küldte azokat, akik annak idején hozzájárultak leleplezéséhez. Az a tiszt például, aki felgöngyölítette a szovjet kémhálózatot, „terroristaként” halt meg, máig tisztázatlan körülmények között. – Lemondott Draskovics Tibor magyar igazságügyi és rendészeti miniszter, azzal indokolta távozását, hogy amit vállalt, azt már elvégezte. A témával kapcsolatban Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette: ennyi botrány után ideje is volt a távozásnak, de miért nem megy az egész szocialista kormányzat? Börtönbüntetésre ítéltek egy szocialista államtitkárt – olvasható a Magyar Hírlapban. A mezőgazdasági minisztériumban dolgozó Benedek Fülöp a honvédség egykori pákozdi lőterét játszotta át idegen kezekbe. Ez az első bírósági ítélet egy olyan kormánytag ügyében, aki tagja volt a Gyurcsány–Bajnai-kabinetnek, és hivatali minőségében követett el bűncselekményt. /Szondy Zoltán: Bosszút állt a szovjet kém Draskovics Tibor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3./

Lacatusu Ioan a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója az elmagyarosított románok újra románosítását szorgalmazza. Szerinte a székelyek ősei románok voltak. Ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol, magyarázta. Lacatusu elméletét Mikóújfalu példájával támasztja alá, ahol tudomása szerint 1900-ban ezer román élt, ma már csupán egynéhány. Mikóújfalu legidősebb lakója, a 102 éves Dobrica Gyula elmondta, a vallásuk görögkeleti volt, de nem tudtak románul, nem voltak románok. Itt román nem élt, hangsúlyozta. A helybeli magyar temetőben valóban sok a román hangzású sírfelirat van. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere kifejtette, a névnek valóban romános a csengése. Azonban örmény származásúak. Mikóújfalu polgármestere hevesen tiltakozott Lacatusu állítása ellen, nem igaz, hogy 1900-ban a falunak ezer román lakosa lett volna, ahogy most sincsen száz. A birtokában levő 1893-as dokumentum szerint akkor 1261 magyar, 8 román és 2 más nemzetiségű polgár élt a faluban. A polgármester emlékeztetett: Trianon után a magyar embereket úgy csábították az ortodox hitre, hogy a „megtérteknek” nem kellett adót fizetniük, illetve ingyen földeket kaptak. Ez a magyarázata, hogy az ortodox temetőben annyi magyar név van. A mai napig „olyan román nénikék, bácsikák látogatják a mikóújfalusi ortodox templomot, akik egyetlen mukkot sem tudnak románul. Ha valóban elmagyarosított románok lennének, akkor megtanulták volna nagyapjuktól, apjuktól azt a nyelvet, amelyen a pap prédikál, vagyis feltételezett anyanyelvüket. ” Duna Tv /A Székelyföld szívében élő magyarok ősei románok voltak? = Erdély. Ma, dec. 3./

Az RMDSZ azért támogatja a szociáldemokrata Mircea Geoanát az elnökválasztáson, mert Klaus Johannis miniszterelnökké jelölésének a vállalásával új szemléletet képvisel, míg Traian Basescu tekintélyuralmi, központosított államot akar kiépíteni – fejtette ki az Markó Béla, a szövetség elnöke. Markó megállapította: a Basescut támogató Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ valóban az Európai Néppárt /EPP/ tagja, de a demokraták azelőtt a Szocialista Internacionáléból „igazoltak át”. Egyébként a PD-L és a Szociáldemokrata Párt (PSD) programja között nincs lényeges különbség azon kívül, hogy az egyik baloldalinak, a másik pedig jobboldalinak mondja magát. Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének arra a nyilatkozatára, amely szerint Klaus Johannis csupán a „román kirakatpolitika eszköze”, Markó kifejtette: egy német nemzetiségű politikus esetleges kormányfői kinevezése óriási jelentőségű szemléleti áttörést eredményezhet Romániában. Tőkésnek arra a megállapítására, miszerint Geoana posztkommunista párt jelöltje, Markó emlékeztetett: A PD-L és a PSD egyaránt a Nemzeti Megmentési Frontból származik, amely valóban a Román Kommunista Párt utódpártja volt. /Markó: Geoana új szemléletet képvisel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Markó Béla RMDSZ-elnököt arról kérdezték, hogy az RMDSZ miért a szociáldemokraták /PSD/ jelöltjét támogatja, amikor a szociáldemokraták egy évvel ezelőtt nem akarta elfogadni az RMDSZ-t koalíciós partnerként, miután a PD-L-vel már megállapodást kötöttek. „Természetesen a PSD-nek is van, amiért szemrehányást tegyünk. Az adott időben nem kötöttünk velük megállapodást, és ők attól való félelmükben utasították el az RMDSZ-t, hogy annak jelenléte a koalícióban megzavarja a két nagy párt közötti egyensúlyt. Így utólag azt mondom, sokkal jobb lett volna, ha megzavarjuk ezt az egyensúlyt, tekintve, hogy mi mindig stabilitási tényező voltunk a koalíciókban” – mondta Markó. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ akkor egyezséget kötött a PD-L-vel és Traian Basescu államelnökkel, és megegyeztek, hogy együtt fognak kormányozni. „Ők szavukat adták, hogy bármilyen körülmények között együtt fogunk kormányozni, tehát megszegték az adott szót” – szögezte le Markó. /Markó: a PSD és a PD-L közül utóbbi szószegő. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./