Puskel Péter ismert aradi helytörténész az Aradon, illetve Arad megyében született nagy magyarokat vette számba. Klebelsberg Kunó gróf érdemeit néhány sorban kockázatos összefoglalni, mert minden, amit létrehozott, rendkívüli fontosságú volt. A magyar közoktatás talán legnagyobb reformátora Magyarpécskán látta meg a napvilágot, Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1922-től kilenc éven át kultusz- és közoktatásügyi miniszter. Alapcéljának tartotta a népoktatás korszerűsítését, a széles néptömegek kulturális szintjének felemelkedését. Könyvtárral ellátott iskolákat, tanítólakásokat építtetett falun, népiskolákat a szétszórt és elszigetelt tanyákon; főiskolákat, egyetemeket (szegedi, pécsi, debreceni) és a felsőfokú oktatáshoz szükséges kutatóintézeteket hozott létre, a magyarság szellemi építkezésének szükségességét hirdette. Az ő nevéhez fűződik a római Collegium Hungaricum létrehozása. Klebelsberg Kunó 1932-ben halt meg. Pécskán a római katolikus templom falán a rendszerváltozás után elhelyezett emléktábla, majd 2000-től a templomkertben mellszobor (Jecza Péter munkája) emlékeztet a városka kiválóságára. A magyar filmművészet múltja elképzelhetetlen Jávor Pál nélkül. Jermann Pálként 1902. január 31-én szerelemgyerekként született Aradon, ahol 17 évet élt. Vidéki színházakban kapott szereplehetőséget, de fegyelmi vétség miatt hamar szerződés nélkül maradt. A Csak egy kislány van a világon című némafilm hozta meg számára a kiugrás lehetőségét 1929-ben. Több mint hetven magyar filmben játszott. És majd mindegyikben főszerepet! 1946-ban Groza Péter miniszterelnök meghívására erdélyi turnéja során járt ismét szülővárosában. Az internálás poklából kikerülő Jávor akkoriban már csak árnyéka volt egykori önmagának. Amerikába ment, de ott nem volt sikeres. 1957-ben hazatért, 1959. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Inke László színművész 1925-ben Aradon született, ahol édesapja, Rezső, két évig a színházigazgatói tisztet is betöltötte. Inke László 1947-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát és vidéki színházakban kezdte el a pályát. Tíz év múlva került fel Budapestre és a fővárosban több társulatnál megfordult. Elsősorban karakterszínészként nyújtott kiemelkedőt. Raffy Ádám (Kuppfert Miksa) orvos és regényíró két fia, Ádám kritikus és műfordító, Pál pedig irodalomtörténész, -kritikus és műfordító. Ádám 1926-ban, Pál 1930-ban született Aradon, nem sokkal édesapjuk Nagyváradra költözése előtt. Raffy Ádám többek között az Akadémiai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként az angol, francia, német irodalom egyik legavatottabb tolmácsolója volt, 1978-ban hunyt el. Raffy Pált származása miatt a vészkorszakban internálták. A háború után magyar–francia szakos diplomával a Szépirodalmi Kiadóban dolgozott. Műfordításai mellett Kosztolányi Dezső összes műveinek a szerkesztését is elvégezte. Aradi Zsigmondról viszonylag keveset tudunk. Aradon született 1839-ben, kezdetben mérnöki tanulmányokat folytatott Németországban, majd Bécsben szobrászatot. Milánóban és Velencében élt és dolgozott, de kapcsolatban állt szülővárosával. Így kapta meg a megbízatást a Búsuló Arad (honvédemlékmű) elkészítésére, amelyet 1873-ban állítottak fel. Innen azután átszállították a mai Tisztviselőtelep helyén állt régi honvédtemetőbe, majd 1932-ben sérült állapotban a múzeum raktárába. Ma is ott áll a 48-as ereklyék között. Megmintázta még az aradi színház számára Laborfalvi Róza és Szerdahelyi Kálmán mellszobrát. A Laborfalvi-szobornak az évek folyamán nyoma veszett. Szerdahelyi Kálmán mellszobra a Sarbut-féle színházi múzeum leltárában volt. Pár évvel ezelőtt a Csiky Gergely Líceum padlásán találtak egy összetört Petőfi-domborművet. Az A. Zs monogram alapján minden bizonnyal a neves aradi művész alkotása. Ez most restaurálva az intézet folyosóján látható. Ormós Zsigmond (1813–1894) Pécskán született. Életpályája azonban a szomszéd vármegyében, Temesben teljesedett ki. Ormós főszolgabíróként és képviselőként ‘48-as részvételéért hónapokig a temesvári börtön lakója, majd szabadulása után évekig rendőrségi zaklatást szenvedett el. A kiegyezés után Temes vármegye főispánja, a művészetek és a művészek nagy mecénása, kiállítások szervezője, a kultúra támogatója, a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társaság megalapítója, az MTA levelező tagja. Kezdeményezésére látott napvilágot a vármegye közlönyeként a Temesi Lapok. A Pankotán 1891-ben született Asbóth Oszkár az első világháborúban a központi hatalmak repülőseinek egyik kísérleti telepén végzett mérnöki kutatásokat. Az 1920-as évek végén Asbóth maga is számos felszállást hajtott végre két, ellentétes irányban mozgó légcsavarral felszerelt gépen. Asbóth kutatásainak eredményét alkalmazták a helikopter elkészítésénél. Ezért sokáig őt tartották e légi jármű feltalálójának. Újaradon született két másik Asbóth. A szintén Oszkár (1852) névre keresztelt fivér nyelvészként vált ismertté. A szlavisztika szakértője volt, egyetemi tanár Budapesten, majd 1907-től akadémikus. Két évvel fiatalabb öccse hosszabb külföldi karrier után Budapesten a Műegyetem professzoraként ment nyugdíjba. Kotsis Iván (1889–1980) és öccse, Endre (1897–1954) Aradról indultak, és mindketten ragyogó egyetemi és épülettervezői pályát futottak be Budapesten. Ivánt tagjává választotta az MTA. Endre tervei alapján épült fel a Vörösmarty téri egykori IBUSZ-palota. Laczó Gusztáv Kisjenőn született, túl korán ragadta el a halál. Aradon a Magyar Vegyes Líceumban érettségizett. Marosvásárhelyen 1959-ben végezte el a színiakadémiát, és Nagyváradon, Temesváron és Sepsiszentgyörgyön számos szerepet játszott. Baász Imre Aradon született, az Aradi 3-as számú Középiskolában (a mai Csiky) érettségizett 1959-ben. Kolozsváron végezte a művészeti főiskolát, később meghívták Bukarestbe tanítani. Sepsiszentgyörgyön korszerűsítette a helyi múzeum szépművészeti részlegét. 1985-ben ő volt az év grafikusa, a Kalevala-illusztrációjáért. Grafikái, kollázsai tovább öregbítették hírnevét. Atzél Béla, a borosjenői Atzél család egyik „fekete báránya” volt. Atzél Béla angliai mintára Budapesten, a Stefánia úton megnyitotta a Park Klubot, amelyet ízlésesen antik bútorokkal rendezett be. Maga Erzsébet királyné is ellátogatott az arisztokrácia és a nagypolgárság e mondén szórakozóhelyére. Később az Országos Kaszinót is igazgatta. ő lett a Vígszínház első intendánsa. Mindössze 49 éves volt, amikor 1900-ban meghalt. Hunyad megyéből meg kell említeni Szamossy Elek festőművészt. Paál László a zámi Nopcsa-kastélyban látott napvilágot. Fiatalon az aradi rajziskolában tanult, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Élete nagy részét Barbizonban töltötte. A szentgyörgyvályai születésű Szőts István a magyar filmvilág egyik legjelentősebb rendezője /emlékezetes az Emberek a havason című filmje/. Az 1914-ben Déván napvilágot látó Baróti, eredeti nevén Szabó Géza több újság neves publicistája, Budapesten a Magyar Nemzet napilapnak haláláig volt a munkatársa. A Bánság legnagyobb szülötte, Bartók Béla, Nagyszentmiklósról indult. Kurtág György zeneszerző, zongoraművész Lugoson látta meg a napvilágot, Acél Ervin karmester Temesvár szülötte. Gertenyesről lépett a világhír útjára Hollósy Kornélia operaénekesnő. A sokféle művészi tehetséggel megáldott Gyertyánfi Berta, Nákó Kálmán nagyszentmiklósi gróf felesége festő- és zeneművész volt. Temesvárról indult Brocky Károly festőművész. Kevesen tudnak Burghardt Rezsőről szülővárosában, Zsombolyán. Munkácsy-díjas portré-, csendélet-, akt- és városképfestő volt. Sok kiváló építész mondhatta szülőföldjének a Bánságot, így Aigner Sándor, Árkay Aladár. Több művész szintén bánsági: Hermann Lipót, Uitz Béla, Farkas André, André François grafikusművész, aki a francia plakátművészet meghatározó egyénisége lett és Kállai Ernő. A színművészek közül Lázár Mária és Tábori Nóra. A lugosi születésű Lugosi Bélát és a temesvár-szabadfalui Johnny Weissmüllert (János) Amerikában emelte szárnyára a világhír, a film. Temesváron látta meg a napvilágot az egyik legsikeresebb sportoló, Balázs Jolán atléta, világbajnok magasugró. /Gáspár-Barra Réka, Puskel Péter, Szerenyés Irén: Elszármazott nagyjaink II. Aradon ringatták bölcsőjüket. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21. / Előző: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

Az Írószövetség temesvári székházában november 21-én adták át a Temes megyei szervezet 2008 évre szóló irodalmi díjait. Idén a díjazottak között egy magyar is van, dr. Bárányi Ferenc vehette át a Prózai irodalmi díjat tavaly megjelent Boldogság délibábja /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című kötetéért. Cornel Ungureanu helyi írószövetségi elnök az év legsikeresebb regényének kiáltotta ki a regénypályázaton nyertes Boldogság délibábját. A hatvanas évek fiatal orvosainak küzdelmét bemutató önéletrajzi regényt Pongrácz Mária író méltatta. „Nyugdíjas orvos, tartalékos politikus és amatőr író vagyok – mondta a díj átvételekor dr. Bárányi Ferenc. Hozzátette, hogy hozzáfogott az egyetem (Égbe nyúló kockakövek) – falu (Boldogság délibábja) – város trilógia harmadik kötetéhez. /Pataki Zoltán: Irodalmi díj Bárányi Ferencnek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Darvay Nagy Adrienne színháztörténész 2002 és 2008 között a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja művészeti szaktanácsadója volt. 1969 óta Budapesten él, de nagyváradiként tartja számon magát. Minden erdélyi színházban otthon van, jól ismer minden társulatot. Tizenegy eddig megjelent önálló kötete szinte kivétel nélkül a határon túli színházakkal, illetve színészekkel foglalkozik. Igaz, hogy a kisvárdai fesztiváltól 2008-ban, annak huszadik évfordulóján „búcsút vett”, az erdélyi színházakat azonban továbbra is szemmel tartja. Októberben véget ért az Égtájak Iroda által rendezett második Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja elnevezésű esemény. A színházi programot a Kolozsvári Állami Magyar Színház Három nővére zárta, tényleg rendkívüli sikert aratva a Vígszínházban. Erdélyből az összmagyar színházművészet másik kiválósága, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is fellépett, sőt A mizantrópnak, Bocsárdi László legújabb rendezésének a Biennálén volt a hivatalos premiere. Darvay Nagy Adrienne Megkönnyezett szabadság kötetét 2003-ban románul is kiadták. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, színházkutató. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Pomogáts Béla hat évig (1995-től 2001-ig) volt a Magyar Írószövetség elnöke. Azt akarta, hogy a szövetség ernyőszervezetként fogadjon magába minden irodalmi és politikai csoportot és irányzatot, ez nem valósulhatott meg, de neki még sikerült megakadályoznia a szétesést. Pomogáts Béla sokszor beszélt a műhelyekről, közösségekről, folyóiratokról, kiadókról, de egyletekről, egyesületekről is. A műveknek ugyanis a közösség életében a helyükre kell kerülniük. Sok időt fordított Pomogáts arra, hogy az intézmények működését elősegítse; legutóbb a határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott, majd elsorvasztott Illyés Alapítvány túléléséért harcolt. Fáradhatatlan volt, legalább száz kötete jelent meg, de továbbra sem lankad a figyelme. /Bodor Béla: Pomogáts Béla háromnegyed évszázada. Élet és Irodalom, okt. 30./ /(bölöni): Pomogáts, a fáradhatatlan. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

Az összefogás hiánya miatt nem sikerült mozgósítani a magyar szavazókat a romániai elnökválasztások első fordulójában – mondta az MTI-nek Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Sajnos az is borítékolható volt – mondta –, hogy Kelemen Hunor, a RMDSZ jelöltje az előző elnökválasztásokat alulmúló eredménnyel fog szerepelni. Beigazolódott, hogy a magyarságot nem sikerült megmozgatni, elmaradt ugyanis az az összefogás, amely alapjául szolgált az európai parlamenti választások sikerének. A magyar többségű megyék mind a sor végén kullognak a részvétel tekintetében. Tőkés szerint az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia azt a nézetét, hogy a nemzeti szempontot behelyettesíti a pártszempontokkal, s hogy pártjelöltet indít közös nemzeti jelölt helyett. Ha összefogtunk volna, ha az RMDSZ nem ment volna el „pártirányba”, és ennek következtében a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem jelentett volna be különvéleményt, akkor a magyarság mozgósítása terén egészen más eredményt lehetett volna elérni – vélekedett Tőkés László. Javasolja, hogy a két forduló között mielőbb hívják össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), és egyeztessenek arról, hogy a következő fordulóban a romániai magyarság melyik elnökjelöltet támogassa. /Tőkés: Nem sikerült mozgósítani a magyar szavazókat. = Erdély. ma, nov. 23./

Legutóbbi ülésén a Hunyad megyei tanács megszavazta a Duna-Kőrös-Maros-Temes (DKMT) eurórégióból való kilépést. Hunyad megye nem húzott hasznot a magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból álló DKMT eurórégióból. Mivel nem határmegye, Hunyad nem vehetett részt a határokon átnyúló projektekben. Hunyad megye és Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurórégiós viszonyban. /Chirmiciu András: Hunyad megye kilépett a DKMT eurórégióból. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

Pásztor Gabriella, az oktatásügyi tárca Kisebbségi Főosztályának vezetője közölte, az idei hat nap fizetés nélküli szabadságot a pedagógusoknak november 30-án, valamint december 14-től 18-ig kell kivenniük. Mind a novemberre, mind a decemberre esedékes fizetésükből 15,5 százalékot vonnak le. /Nagy-Hintós Diana: December 11-től kezdődik a vakáció? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A néprajzi tárgy – funkciók, jelentések és kontextusok címmel szervezett kétnapos szimpóziumot a hét végén a Maros Megyei Múzeum néprajzi szakosztálya. Az erdélyi kulturális intézményekből érkező mintegy 30 néprajzkutató találkozójának apropója a Maros Megyei Múzeum alapkiállításának, illetve a néprajzi részlegnek otthont adó Toldalagi-palotának a felújítása volt. Az előadások és szekcióülések során egy Maros megyei falumúzeumnak a létrehozását is megvitatták, amely egyediként őrizné az országban a magyar népi kultúra hagyományait – jelezte Soós Zoltán múzeumigazgató. /Nagy Székely Ildikó: Kilépni a falak közül. Találkozó a megyei múzeum megújulásáért. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Megjelent a „vádirat” és született rá számos reakció. Az egész a Stefano Bottoni történész tanulmánya kapcsán kirobbant Földes-vitával kezdődött a Transindex és A Hét lapjain, majd Kuszálik Péter Purgatórium című kötetével csúcsosodott ki, amelynek szerzője elmarasztalta Sütő Andrást, az író diktatúrabeli közéleti szerepvállalása, illetve korai írásai miatt. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Egyesület irodalmi-közéleti fiktív esküdtszéket hívott össze, nyílt vitára szólítva az állásfoglalókat. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg november 19-én, háromórás, többé-kevésbé civilizált hangnemben folytatott vitán ismertették érveiket a felszólalók. Stefano Bottoni: Az első probléma az integráció. A magyarságot nem űzték ki Romániából a világháború után. Lehetőség és kényszer: integrálódni kell. A második probléma: a hatalomban való részvétel. Kényszerhelyzet ez, de a résztvevőknek milyen mozgásterük van? Sütő mind közéleti, mind irodalmi szempontból a hetvenes években van a csúcson, és ekkor törik meg, ekkor fordul el. Abban hitt, hogy a pártvezetésen belül eredményeket lehet elérni. Sokkal bátrabb, mint akik kizárólag a rendszeren belül gondolkodtak. Bottoni négy éve írta a tanulmányt, amelyből kirobbant a Sütő–Földes-vita. Most már úgy látja, ez hiba volt. Nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Ha tudta volna, nem írja meg. Virág György szerint Sütő és mások azért maradtak a hatalomban, mert úgy vélték, hogy tehetnek valamit. Hangsúlyozta: soha, senki sem tudja lerombolni azokat a csodálatos élményeket, amelyeket Sütő művei benne keltettek. Kincses Előd: Nagyon komoly hibák és tévedések vannak Kuszálik kötetében, amelynek vitastílusával sem ért egyet. Mátyás Zoltán: 1974. július 4-én Sütő írt egy levelet Illyés Gyulának a romániai magyarság szomorú helyzetéről. Ő vitte el ezt a levelet. Magyarországon a párt központi bizottságától azt a választ kapták, hogy a magyarság sorsa megoldott. Nem szabad elfelejteni, hogy Sütőnek a magyarságért végzett harca, szemlélete ‘83 után teljesen megváltozott. Benke István: Az Anyám könnyű álmot ígér számukra azokban az időkben reveláció volt. Kuszálik Péter: Szét kell választani a tehetséget a tettektől. Az értelmiségi élet képviselői vállalják fel önmagukat. Cáfolják meg vitairatát. Lázok János: A színházban átélték a lázadás lehetőségét. Ezért volt a Sütő-dráma, az Egy lócsiszár virágvasárnapja tíz évig a színpadon és fulladt botrányba, letiltásba. Sütő ezekben a drámákban fogalmazta meg a hatalommal szemben való ambivalens viszonyulását. Amikor a hatalom önmagát célnak tekinti és nem az élet folytonosságának, akkor ellene lázadni kell! A Sütő András-i életmű ismerete nélkül nem lehet azt nyilatkozni, hogy 5-6 drámája fog megmaradni és azokkal sincs már mit kezdeni. Ötvös József: A teológián megoszlottak Sütő drámáiról a vélemények. Tudták, hogy mindez példázat. Sütő számára mindez eszköz volt arra, hogy elmondhassa mindazt, ami akkor fontos volt. Kincses Elemér: Sütőt lehet szeretni, nem szeretni, de megtagadni nem lehet! És kitől kérjen Sütő András bocsánatot!? Vére a műtőasztalon mindenféle bocsánatkérést megér. Vida Gábor: – A magyar irodalom nagy problémája: nem tudjuk megérteni azt, hogy egy alkotó végtelenül sérülékeny és sebezhető ember. Dr. Nagy Attila: Sütő Andrásnak, az író fiának a szeku törte el a lábát. Nagy Attilát a szeku lefényképezte, amikor átvett egy könyvet. Vida szerint nem ártana a mai gárdát is feldolgozni, hogy ki melyik titkosszolgálatnak dolgozik. A Hét-beli vita ízléstelen volt. Sütőt akkor már a rákkal kezelték, ez a vita legalább egy évvel megrövidítette az életét. Dr. Lőrinczi Zoltán: Sütő András jól akart élni. És ezért neki árat kellett fizetnie, amit meg is fizetett. Ezt prostitúciónak hívják. Gáspár Sándor: – Nincsenek dokumentumok, amik vannak, titkosak és hamisak. Nem lehet igazolni, hogy mi az, amit kényszerből írt a műveibe. Haller Béla: A ‘80-as években Sütő már elsőrendű ellenzékinek számított. Szinte senki sem mert érintkezni vele. „Valamennyiünk sorsába beépült, ő adta meg a lehetőséget arra, hogy méltóságérzéssel lehessünk együtt. És ez a Sütő kikezdhetetlen. ” Spielmann Mihály: Szerkesztői szempontból Kuszálik Péter könyve rettenetesen rendetlen. Rengeteg az ismétlés, az átfedés, az olyan szövegrész, amelyből érezhető, hogy az olvasót hülyének tekinti. /Nagy Botond: Sütő András és a Purgatórium. „Jegyzőkönyv” a Vitáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

A magyar hálaadás napjának megünnepléséhez szeretne hagyományt teremteni Pákh Imre amerikai magyar üzletember, aki Kárpátalján magyar emlékhelyeket keresett fel és koszorúzott meg kezdeményezésének támogatóival. Kárpátaljai útjának első állomásán, a Sztálinizmus Áldozatainak Szolyvai Emlékparkjában a munkácsi születésű Pákh Imre elmondta: célja az, hogy minden év novemberének harmadik hétfője a magyar hálaadás napjává váljon, s ezen a napon a magyarok, éljenek bárhol is a világon, felkeressenek egy-egy nemzeti emlékhelyet, és fejet hajtsanak a hősök emléke előtt. Hálát adjanak azért, hogy a történelem viszontagságai ellenére a magyarság több mint ezer évig fennmaradt a Kárpát-medencében. Az emlékparkban Pákh és a kezdeményezését felkaroló Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök ökumenikus szertartás és ima keretében megkoszorúzta a sztálini terror sok ezer kárpátaljai magyar áldozatának emlékművét. A koszorúzás és megemlékezés a vereckei honfoglalási emlékműnél folytatódott, és a munkácsi várban, a Pákh család jóvoltából tavaly visszahelyezett turulmadaras emlékoszlopnál ért véget. /Magyar hálaadásnapi kezdeményezés Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

A múlt héten Marosvásárhelyen tisztújító ülést tartott a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Társaság. Csegzi Sándor alpolgármester, a civil szervezet elnöke elmondta, a testvértelepülések közötti kapcsolatok közül ez a legaktívabb. Az elmúlt tíz évben több mint 200 rendezvényük volt. Ebben nagy szerepe volt néhai Balogh Csabának, aki Fodor Imre polgármestersége alatt volt a szervezet mozgatórugója, de ehhez hasonló érdemei vannak Nagy Lajosnak, Kovács Júliának, Náznán Olgának és még sokuknak. Leggyakoribbak a pedagógustalálkozók, az óvodák, iskolák közötti együttműködés. Drámapedagógiai tanfolyamokat szerveztek, közös szimfonikus hangversenyek voltak, több iskolai vetélkedő zajlik már évek óta. Képzőművészeti kiállítások voltak, operettestek. Hollanda Dénes, a Sapientia EMTE volt dékánja elmondta: a kecskeméti főiskola és a marosvásárhelyi egyetem közötti együttműködés nyomán lehetővé vált, hogy több éven keresztül a magyarországi gyárakban gyakorlatozzanak a diákok. Megválasztották az új vezetőséget: Csegzi Sándor elnök, Bordi Kinga ügyvezető alelnök, Valkay Ferenc gazdasági alelnök, Náznán Olga programvezető. /-vagy-: Ülésezett a Marosvásárhely – Kecskemét Baráti Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Temesvárra látogatott Csongrád Megyei Közgyűlés küldöttsége, a Bartók Béla Líceumban a Temes megyei magyar pedagógusok és ifjúsági szervezetek képviselőivel tárgyaltak a kétoldalú kapcsolatok erősítéséről. A Csongrád megyei küldöttség iskoláktól és magánszemélyektől összegyűjtött könyvadományt hozott a Temes megyei magyar iskoláknak. /Pataki Zoltán: Csongrád megyei könyvadomány bánsági szórványiskoláknak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Inkább lelkiismereti, mint történelmi drámának nevezi legfrissebb színpadi művét Székelyhidi Ágoston. Az ismert író, történész az 1989-es eseményekről Végítélet címmel írt színdarabot, melyet a rendszerváltás huszadik évfordulójára szervezett eseménysorozat keretében mutatnak be Debrecenben és Nagyváradon november 28-án, illetve 29-én. A drámát Nagyváradon Meleg Vilmos rendezésében mutatják be. A szerző szerint az 1956 utáni kommunista rezsim politikai értelmezésén túl az értékrombolás diktatúrájának nevezhető: az emberi, vallási, nemzeti és európai értékeket egyaránt a földdel igyekezett egyenlővé tenni. A 1989-es temesvári eseménysorozat tehát az értékmentés forradalma volt, vélte az író. „Szellemi, politikai, közéleti népmozgalmakról beszélhetünk 1989 kapcsán, ám ezeknek a gyökere legalább egy évvel korábbra nyúlik vissza” – fejtette ki. 1988 volt ugyanis a kommunista diktatúra falurombolási tervének éve. Ez a szisztematikus falupusztítás az egész kommunista birodalomban egyedülálló volt. Emiatt szerveztek Budapesten 1988. június 27-én Erdély-tüntetést, amely Székelyhidi meglátása szerint ‘56 óta a legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás volt a magyar fővárosban – a nemzeti értékrend szerint ugyanis Magyarország Erdéllyel szerves egészet, „értékteret” alkot. Szeptember 6-án Tőkés László akkori temesvári lelkész aláírta az Aradi Nyilatkozat néven ismert dokumentumot, amelyben felszólította a református gyülekezeteket: akadályozzák meg a falurombolást, amellyel Ceausescu „a múltat semmisíti meg”. Akkoriban Tőkés már a nemzetbiztonság által elszigetelten élt. Különleges volt ez, mert mind Lech Walesának, mind Václav Havelnek politikai erő állt a háta mögött, Tőkésnek azonban az égvilágon semmi, csak az értékmentés szándéka és szerepvállalása, fejtegette Székelyhidi. Amikor 1989. december 15-én Tőkést elhurcolták, már románok és magyarok, vallásosak és nem vallásosak egyaránt melléálltak. Egy hét múlva, december 21-én a Ceausescu házaspárnak már menekülnie kellett. A Végítélet december 16-án játszódik, és cselekménye egy temesvári kocsmáros, besúgó és kettős ügynök története körül forog. /Nagy Orsolya: Színdarabot írt a ‘89-es rendszerváltásról Székelyhidi Ágoston. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Teljesen új stílusú kiállítással jelentkezett Bandi Kati textilművész a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az általa évtizedek óta készített faliszőnyegek mellett többnyire megújult stílusú, új technikával készült alkotások kerültek a kiállítóterem falaira. /Antal Erika: Bandi Kati meggondolta magát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

November 26-án Aradon a Jelen Galériában Siska-Szabó Hajnalka aradi képzőművész jelentkezik legújabb festményeivel. /Kiss Károly: Siska-Szabó Hajnalka festményei a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Több elvi feltételt tartalmazó politikai egyezmény megkötését szabták feltételül a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) annak érdekében, hogy az elnökválasztás második fordulójában a szabadelvűek Mircea Geoanat, a PSD jelöltjét támogassák. Az RMDSZ arról határozott, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait a liberálisokkal. Mindhárom fél szorgalmazza, hogy minél hamarabb jussanak egyezségre. A liberálisok egyik feltétele az, hogy Klaus Johannis nagyszebeni polgármester legyen a miniszterelnök. Mircea Geoana jelezte, hogy elfogadja a polgármester személyét. Traian Basescu államfőjelöltnek kicsi az esélye a győzelemre az elnökválasztás második fordulójában – írták a lapok. /PSD–PNL–RMDSZ-koalíció körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ A liberálisok farvizén surranhat be az RMDSZ abba a jövendő, Klaus Johannis vezette kormányba, amelynek felállítására Mircea Geoana szociáldemokrata elnökjelölt vállalkozott. Az RMDSZ-re utalva Geoana kifejtette: egyelőre csak PSD–PNL-együttműködésről van szó, a többi lehetőségről december 6. után tárgyalnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács még nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy szerintük a két jelölt közül melyiket kell támogatni a második fordulóban, s nem reagált a megkötött RMDSZ–PNL-egyezségre sem. Tőkés László EMNT-elnök a szavazás napján azt nyilatkozta: a magyar szavazóknak nincs kik közül választaniuk, a két román jelölt egyformán rossz alternatíva. /(Cs. P. T.): Fleischer Hilda, Moldován Árpád Zsolt: Farvízen surran az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./ Az „Egyezmény Románia válságból való kijuttatásáért” címet viselő PSD–PNL-megállapodásban a felek többek között leszögezték: azért tartják fontosnak az együttműködést, mert ötéves mandátuma során Traian Basescu káoszba taszította az országot, amelynek nincs legitim kormánya. A megállapodás jórészt gazdasági elemeket tartalmaz, átláthatóság és hatékonyság a közpénzek elköltése során, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása, az igazságügyi reformfolyamat folytatása, a közigazgatási decentralizáció, a hátrányos helyzetű rétegek – fiatal családok, nyugdíjasok és alacsony jövedelműek – támogatása, a mezőgazdaság és az állam korszerűsítése. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) aláírt megállapodást az RMDSZ-szel. A megállapodás szövege: EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS a Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között. Tekintetve véve azt, hogy: a két politikai alakulat közös kormányzati tapasztalattal rendelkezik; a 2008-as választások után ketten alkották a parlamenti ellenzéket; a jelenlegi politikai válságban egy új többségre és egy stabil kormányra van szükség. A két politikai alakulat együtt fog működni a következőkben: – egy program kidolgozása a romániai válság megszüntetése érdekében; – az alkotmányos reform elindítása; – az intézményes és törvényhozási reformok folytatása, beleértve a nemzeti kisebbségi jogok területét is; – a közigazgatási reform folytatása a döntéshozatal decentralizációja céljából; – stabil kormányzás biztosítása, egy transzparens parlamenti többség támogatásával; – olyan államelnökjelölt támogatása, aki garantálja az állam intézményei közötti megfelelő együttműködést; – Klaus Johannis jelölésének támogatása Románia Kormányának miniszterelnöki tisztségébe. A Nemzeti Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség együtt vesznek részt egy új kormány létrehozásában. Bukarest, 2009. november 24. Nemzeti Liberális Párt, Crin Antonescu; Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Markó Béla. /Balogh Levente: Megállapodást írtak alá a liberálisok a szociáldemokratákkal. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

Szűknek bizonyult Marosszentgyörgyön a római katolikus plébánia tanácsterme a Szent Cecília dalegyüttes ötéves születésnapján. A Simon Kinga kántor által irányított öttagú kórus az ünnepségre a Jubilate s a Mini Jubilate tagjait is meghívták. Az esten kiállították a Marosszentgyörgyről Nagyváradra elszármazott Moldován Ivácson Rebeka grafikáit. A marosszentgyörgyi plébánián közösségteremtő tevékenység folyik. A Szent Cecília együttes a gregorián énekektől a népdalfeldolgozásokon keresztül a rockoperáig mindent megszólaltat (már több CD-lemezük is megjelent). /-vagy-: Meseországban dalban mondják el. Ötéves a Szent Cecília együttes. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Egyed Ákos történész, akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyolcvanéves. Egy kis háromszéki faluban, Bodoson született 1929. november 25-én. Szülőfalujából hozta az érdeklődést az agrártörténet, de a székely faluközösség és általában a székelység története iránt is. A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, 1948-ban került a Bolyai Tudományegyetemre, ahol akkor még Entz Géza és László Gyula is tanított. 1951-ben családja kuláklistára került, ezért a már gyakornoknak kinevezett végzős hallgató nem maradhatott az egyetemen. A Román Akadémia kolozsvári intézetébe nevezték ki kutatónak. Tanulmányai a mai napig vállalható, úttörő munkák voltak a gazdaság- és társadalomtörténet terén. Nagy ívű tanulmánya, A jobbágyrendszer és a jobbágyfelszabadítás Erdélyben alapvető jelentőségű az erdélyi társadalomtörténetre nézve is. A Kriterion Kiadónál 1981-ben Falu, város, civilizáció címmel megjelent kötetében olyan témákat tárgyalt, mint a vasúthálózat kiépülése, az iparosodás és városfejlődés, illetve a sajátos etnikai alapon megosztott hitelrendszer működése Erdélyben. Kutatta Háromszék önvédelmi harcának feltáratlan részleteit (Háromszék 1848–49-ben, 1978). Az 1848-as forradalom forrásainak kiadásán dolgozott, de ezek feldolgozására 1989 előtt nem nyílt lehetőség. Csak a fordulat után jelent meg kétkötetes monográfiája (Erdély 1848–1849-ben), amely az 1848–49. évi erdélyi események legalaposabb feldolgozása. 2001-ben egy újabb könyvben az 1848. évi utolsó erdélyi rendi országgyűlés történetét írta meg. A szerző termékenységét jelzi az 1997-ben megjelent kétkötetes tanulmánykötet (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély), majd ezt követte 2004-ben Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században. Magyari Andrással közösen kiadott egy tanulmánykötetet a székelység történetéről, majd 2006-ban megszületett a székely történelem népszerű összefoglalása (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig). Mikó Imre – Erdély Széchenyijének életrajza 2005-ben jelent meg. Ezt követte idén az EME évfordulóra időzítve Mikó Imre beszédeinek kiadása (Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai). Egyed Ákos 1989 után Budapesten és Debrecenben volt vendégtanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedig díszdoktorává avatta, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2002 óta. /Pál Judit: Születésnap – „Számomra a szülőfalu egyfajta laboratórium szerepét töltötte be”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Bíró Béla cikkében kiállt amellett, hogy az RMDSZ-nek a liberálisokkal kell együttműködnie, Crin Antonescu a kampány során explicite is kimondta, hogy Romániában egyetlen valóban megbízható politikai alakulatot ismer, az RMDSZ-t. /Bíró Béla: Egymásrautaltságunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

,,Mindenkinek joga van saját nyelvű liturgiához, de akkor, ha ezt ő akarja. ” Ezt az álláspontot képviselték a román püspökök azon jászvásári találkozón, amelyet a Román és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) küldöttségének részvételével rendeztek Petru Gherghel jászvásári püspök kezdeményezésére. Erdő Péter bíboros, az MKPK és az Európai Püspöki Konferencia Tanácsának elnöke beszélt a cigányok beilleszkedési gondjairól, valamint az erőszakról, amelynek elkövetői, illetve elszenvedői. Egy másik téma a iasi-i egyházmegye katolikusaira vonatkozott, ,,akik közül némelyek kérik a szent liturgia magyar nyelven történő celebrálását”. A jászvásári érsekség közleménye szerint ,,minden püspök egyetértett abban, hogy a katolikus egyházhoz tartozásunk olyan alapvető tény, ami rávilágít etnikai azonosságunkra is, amelyet közösségben kell megélnünk”. A találkozó végén Petru Gherghel meghívta Erdő Péter bíborost a kacsikai búcsúba (augusztus 15.), hogy magyarul celebráljon misét a magyar zarándokok számára. /Fekete Réka: Kérni kell a magyar misét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

Káoszt és veszteséget okoz a közalkalmazotti szférában elrendelt nyolcnapos kényszerpihenő. A pedagógusok éppen abban az időszakban lesznek fizetés nélküli szabadságon, amikor a végzős diákoknak a jövő évi érettségire kell beiratkozniuk. A közalkalmazottakat kényszerszabadságra küldő törvény egyik következményeként három napra bezárják a Hargita Megyei Tanács főbejáratát. /Horváth István, Antal Erika: Lakat alatt a közszféra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Karácsony a Főtéren címmel december 3. és 23. között rendezvénysorozatot indít a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal azzal a szándékkal, hogy a kolozsváriak ismét magukénak érezzék a felújított Főteret. A programok kezdési időpontját illetően még folynak az egyeztetések: az önkormányzat naponta 18–20 óra között szeretett volna tevékenységeket, a Szent Mihály plébánia azonban kérte, hogy ezt módosítsák 16–18 órára. Kovács Sándor főesperes a délután 6 órakor kezdődő misére hivatkozva kérte a kezdési időpont előbbre hozását. A napi kétórás programban mindig helyet kapnak a magyar vonatkozású rendezvények, tevékenységek is. A polgármester korcsolyapályát állíttat fel és a házikókat, amelyekben különféle tevékenységek folynak majd. A színpadon helyet kapnak a magyar iskolák kórusai, betlehemes játékai, a tervek szerint bábelőadások is lesznek. Bemutatják majd a Kolozsvári multikulturális útikalauz című négynyelvű (román, magyar, német, angol) kiadványt. /S. B. Á. : Magyar programok a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Folytatja Shakespeare sorozatát a sepsiszentgyörgyi M Stúdió mozgásszínház. Hamletet viszi színpadra Uray Péter rendező, aki szerint legújabb előadása a fizikai színház kategóriába sorolható, hiszen nem mozgásszínház, nincs benne tánc. A „Lenni vagy nem lenni... ” nagymonológon kívül minden mást archaikus angol nyelven mondanak a színészek, így az angolul tudók se értenek semmit a beszédből. Uray Péter szerint ezzel az a célja, hogy ne zökkentse ki a nézőt a „zsigeri átélés állapotából”. /Kovács Zsolt: Hamlet: érezni kell! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

„Gross Arnold megformálja mindannak a szépségét, amiről azt hisszük, hogy szóra sem érdemes, ami pedig kimondva-kimondatlanul mindannyiunk számára egyszeri és megismételhetetlen” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Kovrig Nagy Ádám muzeológus Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművészt nyolcvanadik születésnapján. Az 1929. szeptember 25-én, Tordán született művészt Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeum egy rendhagyó, születésnapjára összeállított tárlattal lepte meg. A kiállítás a „tündérvilágot” teremtő Gross Arnold magyar tájak ihlette rézkarcolatait mutatja be. Gross Arnold a második világháború vége felé költözött Nagyváradra, majd innen szökött át 1947-ben Magyarországra. Egyetlen bőrönddel érkezett Pestre, ahol érettségi nélkül felvették az iparművészeti főiskolára. Az 1950-es években alakította ki egyéni stílusát, s azóta készíti a szivárvány színeiben pompázó rézkarcait. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Gross: 3 X 80! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

„Meggyőződésem, hogy helyesen döntöttünk, amikor kormányzati együttműködésről kötöttünk megállapodást a Nemzeti Liberális Párttal, és megegyeztünk abban, hogy ugyanazt az államelnök-jelöltet, a szociáldemokrata Mircea Geoanát támogatjuk a december 6-i második fordulóban. A romániai magyarság érdekeit a parlamentben is az RMDSZ képviseli, így elsősorban a szövetség feladatkörébe tartozik, hogy adott esetben miként cselekszik a kormányban is. A mi felelősségünk volt eldönteni, hogy kit kívánunk támogatni” – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke, reagálva Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a Krónikában megjelent felvetésére, miszerint az RMDSZ nem volt kíváncsi a többi erdélyi magyar politikai szervezet véleményére, és felrúgta az idei európai parlamenti választások esetében, majd az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében létrejött magyar összefogást. Markó Béla rámutatott: „Van magyar összefogás, hisz annak ellenére, hogy bizonyos politikai csoportosulások nem értenek egyet a szövetség tagjaival, és ez így is van rendben, az igazán fontos kérdések esetében össze tudunk fogni. ” Markó Béla úgy vélekedett: Eckstein-Kovács Péter jelenleg annak a Traian Basescunak a tanácsosa, akit az RMDSZ nem támogathat a második fordulóban. „Ilyen helyzetben Ecksteinnak meg kellett volna tartóztatnia magát, és nem beavatkozni a dolgok menetébe. Egyetértek azokkal, akik szerint Ecksteinnak fel kellene függesztenie RMDSZ-es tevékenységét mindaddig, amíg ő az államelnök tanácsosa. ” /Ferencz Zsolt: Markó: az RMDSZ feladata volt eldönteni, hogy kit támogat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

A kisebbségi egyházak védelme volt a témája az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának Velencében tartott vezetőségi ülésének, amelyen Sógor Csaba erdélyi magyar EP-képviselő is részt vett. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa keleti felén a kisebbségi egyházakhoz tartozó személyek nagyon sokszor az adott ország nemzeti kisebbségeivel esnek egybe, ezért nehéz a párbeszéd a kisebbségi és többségi egyházak között. „A többségi egyházak a térségben gyakran a mindenkori kormányok asszimilációs és kolonizációs eszközei is egyben, ennek ellenére mi, kisebbségiek továbbra is nyitottak vagyunk a velük való dialógusra” – fogalmazott az EP-képviselő. /Sógor a kisebbségi egyházakról. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Igazi kollégiummá vált a kolozsvári Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, azt követően, hogy november 26-án hivatalosan is felavatták a lakhatóvá alakított épületet. Szőcs Endre, a szakkollégium elnöke szerint: “Eddig is léteztünk, hiszen tíz éves a szakkollégium. De eddig volt egy irodánk, ahol találkoztunk, különböző programokat, szakmai napokat szerveztünk. Most 22 tagunknak megadtuk azt a lehetőséget, hogy ne csak esténként találkozzanak egy bizonyos helyen, hanem együtt éljenek is. Ebbe belefér a reggeli kávézás, belefér a tudományos munka is. ” – részletezte az Szőcs Endre. Az épületet béreli a szakkollégium, a diákok rendezték be, szerezték a bútort és tették lakhatóvá támogatóik segítségével. A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégiumot 2000 tavaszán alapították. /Kiss Előd-Gergely: Bővült a kolozsvári Mikó Imre-szakkollégium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Stefano Bottoni a bolognai egyetem oktatója, történész, aki az 1944 utáni magyar kisebbségtörténettől jutott el a székelyek 20. századi történelméhez, a Magyar Autonóm Tartomány kutatásához. Sztálin a székelyeknél című kötete nagy érdeklődést váltott ki. Bottoni az 1944 utáni magyar kisebbségtörténetből diplomázott. Románia volt az egyetlen a kelet-európai államok közül, ahol a második világháború után nem történt lakosságcsere. Amikor a szovjet vezetés előkészítette az autonóm tartomány megvalósítását 1950-51-ben, olyan pontos demográfiai kimutatással rendelkeztek, hogy Bottoni szerint a román és a magyar statisztikák nem értek fel ezzel. Észak-Erdélyről 1944. november és 1945. március között kiutasították a román polgári közigazgatást és szovjet katonai közigazgatást vezettek be, abban nagy szerepet kaptak a magyar kommunisták és baloldaliak. A szovjet vezetés rendet akart teremteni, hogy a szovjet katonák tovább mehessenek, ne kelljen partizánakcikkal szembesülniük. Nagyon kemény harcok voltak a keleti fronton augusztus-szeptemberben, nagyon sok embert veszítettek a szovjetek. Ekkor született meg a döntés, hogy a magyar lakosság a helyén maradhat, sőt, mivel erősebb baloldali hagyományokkal rendelkezett, mint a helyi románság, továbbá van közigazgatási kultúrájuk, a szovjetek inkább rájuk támaszkodtak, mint a visszakerülő román közigazgatásra. Így a közigazgatási és kulturális pozíciók nemhogy nem szűnnek meg, de konzerválódnak a negyvenes évek második felében, és a magyar kisebbség számára lassú átmenet történt az úgynevezett népi demokráciától a proletárdiktatúráig. A nyelvi és kulturális jogok, amelyeket a Petru Groza-féle kormányzat biztosított, megmaradtak. 1952-ben módosult ez a helyzet, kijelöltek egy olyan területet, ahol a magyar dolgokat kiemelt módon lehet művelni, de a kívül maradt területeken elkezdték csökkenteni ezeket a jogokat. A magyar lakosság kétharmada a Magyar Autonóm Tartományon kívül élt, a nagyobb városok – Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad – magyar többségűek voltak, nagy városi tömegek éltek itt, ezért ez a csökkentés nagy érvágást jelentett. Érdekes, hogy a szovjetek két tervezetben gondolkodtak: az első tervezetben benne volt Kolozsvár, az egész Mezőséget magába foglalta volna, emellett egy nagy közép-erdélyi régióban gondolkodtak. Azután ezt elvetették, érezték, hogy Kolozsvárnak a bevonása román szempontból tragédia lenne, és akkor választották a B megoldást, ami az akkori Magyar Autonóm Tartomány. Miután 1952-ben létrehozták az autonóm tartományt, 1954-55-ben már elkezdték a periférián felszámolni vagy gyengíteni a magyar kulturális vagy oktatási intézményeket. 1969-ben elindult a nagy iskolaösszevonási folyamat, továbbá Kolozsvárt erőltetett románosítása. A többi városok románosítása is folyt, Zilah, Nagyvárad, Szatmárnémeti a ‘70-es évekig elveszítették a magyar jelleget, és a nagyobb városokban, Brassóban, Temesváron már inkább szórvány lesz a magyarság. Az 1960-as átszervezésnek, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lesz, nincs sok nyoma az emlékezetben, inkább emlékeznek az iskolák összevonására, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére. A kommunista magyar vezetők lojális állampolgárok voltak, romániai kommunistának érezték magukat, és ez nagyon későn változott meg, az 1960-70-es években. Stefano Bottoni (Bologna, 1977) szülővárosában szerzett egyetemi diplomát 2001-ben. 2005-ben doktorált, azóta óraadó tanár a Bolognai Egyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa volt, együttműködött a Teleki László Intézettel. Kutatási területe Közép-Európa politika- és társadalomtörténete, történelme a legújabb korban, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre; nemzetépítés és államépítés Romániában a kommunizmus időszakában; a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) mint társadalomtörténeti probléma és hatalmi szerkezet. /Antal Erika: Olasz szemmel a székelyek. Stefano Bottoni történész szerint érzelmeken túllépve elemezhető reálisan egy-egy múltbeli időszak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Új előadást próbálnak a Figura színészei, akik ezúttal William Shakespeare Minden jó, ha vége jó című komédiáját viszik színpadra. A darab rendezője Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója, aki már több alkalommal rendezett a gyergyói társulattal. A bemutatót december 20-án tartják. /Bemutatóra készül a Figura. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

A domahidai Kraszna Közösségi Egyesület november 29-én egy kiállítást nyit meg a helyi művelődési házban, melyben bemutatják térségük néphagyományait, elsősorban a sásból és gyékényből font eszközökön keresztül. A tárlat anyagát egy pályázat segítségével gyűjtötték össze. A projekt célja a hagyományok felelevenítése és népszerűsítése a fiatal nemzedék körében. Kulturális előadás-sorozatot tartottak, bemutatták a sás- és a gyékényfonás technikáját. /Tárlat Domahidán. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 27./