Akkor most minden rendes magyar ember rettegjen, mert jön Szlovákia! A magyarellenességtől nem túl távol álló román pártok keményen le fognak csapni. Mindezt abból lehet tudni, hogy az RMDSZ-nek nem ajánlottak fel miniszteri tárcákat, írta a lap munkatársa. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban kitartóan ismételgette, hogy reméli, Romániában nem ismétlődik meg a szlovákiai példa, de sajnos ennek megvan az esélye. Az RMDSZ-t nem azért hagyták ki a koalícióból, mert a románok bántva érzik magukat. És nem is azért fognak több száz magyar hivatalnoktól megszabadulni Bukarestben vagy éppen a Székelyföldön, mert szabad utat kapott a magyargyűlölet. Az RMDSZ annak idején belement a játékba, hogy az igazgatóságok, ügynökségek és egyéb állami intézmények vezetői helyeit kizárólag politikai szempontok alapján töltse be embereivel az éppen hatalmon lévő koalíció. A magyarságnak valószínűleg nem fog jót tenni az, hogy az érdekvédelmi szervezet ellenzékbe szorult. Az RMDSZ-nek viszont remélhetőleg használni fog. /Szüszer-Nagy Róbert: Halvány remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Nastase vagy Basescu pártja, belülről vagy kívülről támogatták őket. Voltak látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak a PSD-nek és Nastasenak, aztán – amikor nem ő győzött – teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfél oldalára. Volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestbe menjenek. Fejlődés volt, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Lehangoló, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett, az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük. Azonban a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”. Markóék most elővették az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét… /Papp Kincses Emese: (Hideg)rázós politizálás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18., szintén közölte ezt a cikket: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A román pedagógusok nyitottan, a román diákok inkább kelletlenül fogadták azt a hírt, hogy jövő tanévtől a középiskolákban az ország kisebbségeinek történelme választható tantárgy lesz. A segédeszközül szolgáló tankönyvet december 18-án, a kisebbségek napján mutatják be Bukarestben. „Ha már fakultatív tantárgyról van szó, inkább a rajzot vagy zenét választom” – ehhez hasonló kijelentéssel reagált több kolozsvári román középiskolás diák, amikor megtudta: jövő tanévtől választható tantárgyként tanulhatja az ország kisebbségeinek történelmét. A nagyváradi román diákok többsége is inkább kihagyná ezt a fakultatív történelemórát. A tantárgy oktatására hivatott – elsősorban román nemzetiségű – történelemtanárok zömében üdvözlik a tankönyv megjelenését. Annak ellenére, hogy egy 2007-es minisztériumi rendelet Romániában lehetővé teszi a többségi gyermekek számára is a nemzeti kisebbségek történetének választható tantárgyként való bevezetését, csak pár héttel ezelőtt sikerült elfogadtatni a tárgy oktatásához szükséges tantervet. Így a 2009–2010-es tanévtől kezdve a román anyanyelvű diákok elkezdhetik tanulni a 19 nemzeti kisebbség történetét. A Project on Ethnic Relations (PER) regionális központja és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kezdeményezett projekt keretében a tantárgy oktatásának megkönnyítése érdekében dolgozták ki A romániai nemzeti kisebbségek története című könyvet, amely elsősorban a történelemtanároknak szól, és tömör áttekintést ad 19 kisebbség múltjáról és jelenéről. „A kisebbségek úgy érzik, identitásukat, kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket aláásták, az országhoz való tartozásuk pedig értelmetlen. Jelen pillanatban például a XI-es román történelem tankönyvben mindössze négy sor van a kisebbségekről” – magyarázta Koreck Koreck Mária, a PER munkatársa. A késés okáról Matekovits Mihály, a minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója elmondta: minden kisebbség szakértőjével hosszas konzultációra volt szükség a terv véglegessé válása előtt, amely csak ezután kerülhetett országos történelmi bizottság elé. Összetartónak, büszkének és önzőnek látja a magyarokat a többség a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatása szerint. A romákat piszkosnak tartják a legtöbben, közel 40 százalék szerint lusták. A megkérdezettek szerint a román-magyar viszonyt leginkább a kölcsönös együttműködés jellemzi, ezt a magyarok 44, 2 százaléka és az ország lakosságának 46 százaléka látja így. /Hézagpótló kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Ha 2007 a nekiindulás éve volt, 2008 pedig a szervezeti megerősödésé, akkor 2009 remélhetőleg a kibontakozás esztendeje lesz a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) számára – jelentette ki Bereczki Kinga, az ernyőszervezet éves közgyűlésén. Bemutatták a Háromszéki Civil Katalógust, majd újabb tagszervezetek csatlakozásáról döntöttek, és megválasztották a szervezet elnökségét. Bereczki Kinga felsorolta az eddigi eredményeket, többek között a kéthavonta megrendezett civil kerekasztalt, amelyen önkormányzati vezetőkkel találkoztak, megemlítette a pályázatíró képzéseket, a Szent György-napok alatt felállított civil sátrat, a Háromszék napilapban indított Civil híradó rovatot. Szeretnék létrehozni a CIVNET hálózatot, amely folytonos kommunikációt tenne lehetővé a civil szervezetek között. A Háromszéki Civil Katalógust Nemes Előd alelnök, a kiadvány egyik szerkesztője ismertette. A tavalyi, első kiadáshoz képest az idei bővült, közel kétszáz háromszéki szervezet adatait tartalmazza. A CIVEK vezetői tisztségét a következő két évben is Bereczki Kinga fogja betölteni. A nyolc új egyesülettel immár megközelíti a negyvenet a CIVEK tagszervezeteinek száma. /Farcádi Botond: Teret a civileknek (CIVEK-közgyűlés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A leköszönő kormány elfogadta az új színházi törvény végrehajtási utasítását. A színházvezetők már felkészültek az új bérezési rendszer alkalmazására. Meghatározták azokat a kritériumokat, amelyek alapján a minisztériumi, megyei vagy helyi költségvetésből fenntartott kulturális intézmények alkalmazottainak tevékenységét értékelik, meghatározzák a dolgozók fizetését minden év szeptemberének elsejétől a következő év augusztusának végéig. A módszertani szabályozás három nappal a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után lép életbe, és a megjelenéstől számított százhúsz napon belül a szóban forgó intézmények kötelesek az új előírásoknak megfelelően módosítani működési és szervezeti szabályzatukat. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Nagy Pál szerint ez a határozat csapda a gyergyói, csíkszeredai és az udvarhelyi színházak számára, mert nem tudnak majd eleget tenni az új bérezési feltételeknek, nem lesz rá pénzük. „Meglepetésképpen ért bennünket a hír, hogy a kormány az utolsó ülésen mégis elfogadta a határozatot” – fejtette ki Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója. Úgy tűnt, hogy a sorozatos szakszervezeti tiltakozások hatására mégsem lesz ebből törvény. Béres álláspontjával ért egyet Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója is. /Barabás Cs. Márti, Darvas Beáta: A színházak térfelén a labda. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek tízéves, jól bevált színházi sorozat, amelynek eddigi története, a magyar kulturális életben betöltött szerepe, hála Darvay Nagy Adrienne-nek, már könyv formájában is olvasható. A sorozat indulása nem volt túl rózsás, a „misszót teljesítő szegény vidéki rokonokat” Budapesten közönnyel fogadták, emlékezett a könyv szerzője. Mára azonban állandó rajongótábora van a rendezvénynek, minden évben vendégül látják az erdélyi színtársulatokat, amelyek közül például a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházzal már tíz éve működnek együtt, és amely csak hajszállal marad le a kolozsváritól, amelynek produkcióit a legtöbbször láthatta a budapesti közönség. A kötetben az elmúlt tíz esztendő összes előadása szerepel. „A kolozsvári és sepsiszentgyörgyi színházak évadkeresztmetszetei, Tompa Gábor és Bocsárdi László, valamint Vlad Mugur nagyszerű rendezései mellett az én szívemhez két produkció áll a legközelebb, a Vlad Mugur emlékére felújított Cseresznyéskert egyetlen nagyszínpadi premiere és a Temesvári Csiky Gergely Színház Hamlet a Nyugatiban címen elhíresült vendégjátéka a ceglédi váróteremben. Büszke vagyok arra, hogy ezek a mi sorozatunkban jöhettek létre” – mondta a nagyváradi születésű színházkutató, szakíró, Darvay Nagy Adrienne. /Kánya Gyöngyvér: Közönytől a rajongásig. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Hét volt kommunista ország egykori politikai rendőrségének archívumait kezelő szervezetei december 16-án Berlinben bejelentették, hogy „hálózatba” tömörülnek az együttműködés javítása és a történelmi kutatás megkönnyítése érdekében. A hálózat, amelyben a német (volt NDK-s), lengyel, cseh, szlovák, magyar, bolgár és román intézetek vesznek részt, hallhatóbbá teszi majd Európában azoknak a hangját, akik országukban ezzel a kérdéssel foglalkoznak – mondta újságíróknak Marianne Birthler, a Stasi archívumát kezelő német intézet illetékese. A Titkosszolgálati Levéltárakkal Foglalkozó Hivatalos Szervek Európai Hálózata nevű új képződménynek koordinációs csoportja lesz, amelynek feladata, hogy évente konferenciát szervezzen. A hálózaton belül információcsere folyik majd a levéltárak, a jogi szabályozások, a történelmi-politikai oktatás és a kutatás területén. A hálózatban részt vevő országok eddig különbözőképpen kezelték az archívumokat, de remélik, hogy kölcsönösen hasznos lesz a területen folytatandó tapasztalatcsere. A kelet-európai diktatúrák maguk is igen szorosan együttműködtek egymással, tapasztalatot, módszert és kapcsolatot cserélve, jelezte a tanácskozás magyar résztvevője, Cseh Gergő Bendegúz /Budapest/, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára egyik vezető munkatársa. A hálózat célul tűzte ki, hogy azok az állampolgárok, akiket több kommunista országban megfigyeltek, egyazon eljárás keretében jussanak hozzá valamennyi aktához. Ez jelenleg még nem lehetséges. /Összefognak a kommunizmus politikai rendőrségének archívumait kezelő intézetek. = Transindex. ro, dec. 18./

A Marosvásárhelyi Kulturális Központ a 18. századi Marosvásárhely világát ábrázoló kulturális naptárral ajándékozta meg a megyeszékhelyi iskolák magyar osztályait. A naptárban bemutatott barokk épületekről Orbán János művészettörténész mondott ismertetőt a Kultúrpalotában pedagógusoknak és diákoknak. A cél az, hogy a városban élő magyar diákok jobban megismerjék Marosvásárhely kulturális örökségét, neves személyiségeit és épületeit. /(menyhárt): Megismerni a múltat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – a MAKOSZ – december 13-14-én tartotta meg XV. Kongresszusát, amelyen közel száz diákképviselő vett részt Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy megyék képviseletében. A MAKOSZ megvalósított egy rendeletmódosítást, elérte a 18 éven felüli diákok gyerekpénz-támogatásának hatályban maradását, benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot a diáktanácsokat illetően, megnövelte az immár hagyományos rendezvények, nyári táborok, szakmai képzések befogadóképességét. Márciustól az elnöki funkciót az eddigi ügyvezető elnök, a nagyváradi Vetési Imola látja el, társelnök Derzsi Szabolcs, Székelykeresztúrról. Szatmárnémetiből Fugel Edina a Ködak Intézetért felelős alelnöki tisztséget tölti be a jövőben. Emellett a hétvége folyamán egy fontos évfordulót is megünnepelhettek a diákvezetők: az 1990-ben megalakult Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége most ünnepelte 18. születésnapját. /Nagykorú lett a MAKOSZ. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 18./

Nyolcvanhárom éves kora ellenére Kusztos Endre festőművész /sz. Makfalva, 1925/ dolgozik. 1962 és 1965 között az Erdőszentgyörgyi Múzeum muzeológusa volt. 1965-től szabadfoglalkozású művész. 1995-től Szováta város díszpolgára. Élete zömében felváltva él és tartózkodik Csókfalván, Szovátán és Kolozsváron. Rendszeresen kiállít itthon és külföldön egyaránt. Úgy érzi, életében a legmeghatározóbb a Magyar Nemzeti Galériában az 1972-es egyéni kiállítása volt. Kusztos Endre amíg tehette, úgy járta a Sóvidék, de egész Erdély, általában a magyar nyelvterület tájait és helységeit, mint Kallós Zoltán vagy éppen Orbán Balázs. Közben minden élményét rögzítette és rögzíti ma is szénnel, tussal, diópáccal, pasztellel vezetett naplójába. Kusztos Endre kiállítása most Kézdivásárhelyen, a Vigadóban látható. /Vécsi Nagy Zoltán: Láttyátok, feleim… (Kusztos Endre kiállítása) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

Újabb tárlat látogatható a Marosvásárhelyen, a Megyei Múzeum Szépművészeti részlegén. A David házaspár közel 200 darabos gyűjteményének egy részét állították ki. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója elmondta, a régészeti raktárt sikerült elköltöztetni, az így megüresedett termeket pedig a román képzőművészeti gyűjteménnyel fogják berendezni. December 17-én felavatták az első termet: a David házaspár által 1984 óta gyűjtött és a múzeumnak adományozott, közel 200 festményéből mutatnak be 35 darabot. A Kultúrpalota harmadik emeletének jobb szárnyát teljes egészében a román klasszikusoknak fogják szentelni, így a többnyire Bernády György által összegyűjtött magyar klasszikusok mellett a román alkotások is helyt kapnak. /Antal Erika: Új tárlatterem. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A nagyváradi Molnár Judit szerkesztésében megjelent 101 vers Európáról című kötet mellett Murádin Jenő A megsebzett szobrok és Aurelii Brandolini Dialógus az emberi sorsról és a testi betegségek elviseléséről – eredeti nyelvén, latinul De Humanae vitae Conditione et Toleranda Corporis Aegritudine ad Mathiam Corvinum Hungariae et Bohemiae Regem et Beatricem Reginam Dialogus – címmel. A reneszánsz év tiszteletére megjelentetett köteteket mutatta be Nagyváradon H. Szabó Gyula, a kolozsvári székhelyű Kriterion Kiadó vezetője. A könyvbemutató közönsége Jékely Zoltán, Gittai István, Szőcs Géza, Wass Albert, Dsida Jenő és Tompa Gábor Európát megmutató verssorait ismerhette meg, diákok előadásában. /Fried Noémi Lujza: Európa százegy költeményben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Kissé mintha minden fordított sorrendben történne Romániában a választások után. A jobboldal a baloldallal szövetkezik, a legkisebb, parlamentbe jutott szervezet – az RMDSZ – hirtelen a két nagy párt közti koalíciós tárgyalások egyik fő tárgyává válik, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyiknek sincs rá égető szüksége a többség kialakításához, aztán a két alakulat elosztja a minisztériumokat és minden más földi hatalmat, miközben a frissen kijelölt közgazdász kormányfő jóformán szóhoz sem jut, erre visszavonul, aztán új miniszterelnököt nevesít az államfő, lassan-lassan pedig a tárcavezetők neve is nyilvánosságra került. A miniszterek névsorát olvasva, mintha feltámadt volna hajdani Nemzeti Megmentési Front, amelyből származik a két kormányzó párt. Régi arcok kerültek ismét a tárcák élére – Ilie Sarbu mezőgazdasági, Ecaterina Andronescu oktatásügyi, Marian Sarbu munkaügyi, Radu Berceanu szállításügyi miniszter –, akik korábban sem bizonyítottak, de a hűséges pártkatonai szolgálatot tárcavezetői tisztséggel jutalmazták. Vannak olyan nevek is, melyek akár jó választásnak is bizonyulhatnak: Toader Paleologu lesz a művelődésügyi miniszter, Cristian Diaconescu pedig minden bizonnyal helytáll majd külügyérként, a belügyminisztériumtól megfosztott Vasile Blaga pedig a fejlesztési tárcát irányíthatja. A névsorból kiderül: a miniszterek kinevezésénél nem a hozzáértés, szakmai felkészültség volt a legfontosabb kritérium. Attól sem riadtak vissza, hogy új minisztériumokat hozzanak létre: Elena Udrea vezetésével például a turisztikai tárcát, de hasonló a helyzet a sport- és ifjúsági minisztérium esetében is, amelyet Monica Iacob Ridzi vezet majd. A leendő kabinetről a névsoron kívül sokat elárul, hogy nincs még végleges kormányprogram. /Farcádi Botond: Névsor van, program nincs. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

A kormányzáshoz szokott, magukat nélkülözhetetlennek tartó RMDSZ-vezérek fejében nagy a zűrzavar. Előzőleg kijelentették, mindegyik oldallal szövetséget kötöttek volna, de – „nem minden áron”. Akik a jobb- vagy baloldal karjaiba egyforma lelkesedéssel repülnének, azok bizony a hatalomba vágyakoznak, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. Miután a szocdemek csak RMDSZ nélküli koalícióra voltak hajlandók, Markó Béla pártelnök elnyilatkozta magát, nacionalistának, sőt xenofóbnak nevezve a posztkommunista alakulatot. Vajon nyolc évvel ezelőtt, amikor ellenzékből szövetséget kötött velük az RMDSZ, nem ugyanezek a jelzők illettek Geoana csapatára? Ideológiájuk, a magyarsághoz való viszonyulásuk egy árnyalatnyit sem változott. Mellesleg ha beveszik a kormányba Markóékat, akkor nem nacionalisták, xenofóbok? Ellenzékbe kerülve az RMDSZ lesz majd a magyar állami egyetem és az autonómia legbőszebb harcosa. Retorikai szinten. /Pataki István: Új álarcosbál. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 19./

Megvonták Zilahi Imre székelyudvarhelyi alpolgármestertől zöld párti tagságát, jelentette be Dósa Barna, a Zöld Párt helyi fiókszervezetének tanácsosa. A vonatkozó jogszabályok értelmében Zilahinak megszűnnek a párt színeiben elnyert tisztségei – tanácsos, alpolgármester –, és a megüresedő tanácsosi helyre az alakulat listáján következő Jakab Attilát jelölik. /Bágyi Bencze Jakab: Kizárták Zilahi Imrét a zöldek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Strasburgban megvitatták az alapvető emberi jogok helyzetét az Európai Unióban. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő hozzászólása a jelentéstervezetnek a kisebbségi nyelvhasználatra és a romák helyzetére vonatkozó fejezeteihez kapcsolódott. A képviselő kifejtette, hogy az EU területén, így hazájában is, a nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országokba. – Sajnos sok „új” tagállam kollektív bűnösség vétkével sújtja őket, nem tanulhatják anyanyelvükön történelmüket, földrajzukat. Nem használhatják folyóik, hegyeik, helységeik évszázados neveit. Egyes tagállamokban új sportág van születőben: rendőri segítséggel verik a kisebbségeket. Az önrendelkezés bármely formája egyesek szerint országuk, sőt az EU fragmentálódásához vezethet” – érvelt az erdélyi magyar EP-képviselő. – Teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy minden Európai Uniós tagország tiszteletben tarthassa a nemzeti kisebbségek jogait – szorgalmazta felhívásában Sógor Csaba. (rmdsz. hírszerk.) /Európai Unió. Vita az emberi jogokról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

December 18–án Szatmárnémetiben a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata és a Polgármesteri Hivatal közös szervezésében dr. Bura László egyetemi tanárnak díszpolgári címet adott át Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. Dr. Bura László /sz. Szatmárnémeti, 1932. márc. 31./ tudományos tevékenységét nyelvészként kezdte, egyetemi tanársegédként. Azóta 33 könyvet jelentetett meg, kilencet pedig társszerzőként, kisebb cikkeinek, tanulmányainak a száma pedig megközelíti az 1800–at. Egyformán otthonosan mozog a nyelvkutatás, a névtan, a lexikológia, a lexikográfia, a folklór, a néprajz, a nyelvművelés, a művelődéstörténet, a helytörténet, valamint az iskola és az egyháztörténet területén. E tekintélyes tudományos munkásságot dr. Bura László szabad idejében, pedagógusi hivatásának gyakorlása közben fejtette ki. 1990–től 1994–ig, nyugdíjba vonulásáig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatótanára, hét éven át pedig a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont egyik alapítója és első igazgatója volt, neki köszönhető, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elindíthatta első évfolyamát Szatmárnémetiben. /Gugulya–Hégető Lóránd (volt diákja): Díszpolgári cím dr. Bura Lászlónak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 19./

Játék, nevetés, két órán át tartó remek szórakozás – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház december 21-én mutatja be az évad utolsó előadását, Kárpáti Péter Pájinkás Jánosát. A felnőtteknek írt mesét Anger Zsolt magyarországi színész, rendező irányítása alatt viszik színre. /Barabás Cs. Márti: Pájinkás mese Figurásan. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Nagy sikert aratott a Harmonia Cordis Egyesület és a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) szervezésében december 13-án megrendezett nagyszabású karácsonyi szimfonikus hangverseny. A karitatív jellegű koncert az Erdélyi Vándoregyetem folyamat részeként zajlott. A begyűlt összeget a kolozsvári Vakok Intézetének szánják. A szimfonikus zenekar a kolozsvári Állami Filharmónia tagjaiból, a román és magyar operaház zenészeiből, illetve a zeneakadémia hallgatóiból tevődött össze. A szólisták a zeneakadémia tanárai, Pöllnitz Boróka (fuvola) Beke István Ferenc (klasszikus gitár), illetve a karmester Tudor Ciupeiu voltak. A rendezvény a maga nemében egyedülálló Erdélyben, a szervezők szeretnék minden évben többször is megrendezni, ezáltal hagyományt is teremtve. /Tötszegi Orsolya: Karácsonyi Szimfonikus Hangverseny. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Már hagyománnyá vált Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásában, hogy karácsony előtt az ünnepekre készülődő diáklakók kis ünnepi műsort szerveznek. A kollégium diákjai és pedagógusaik családi hangulatban betlehemes játékot adtak elő, szavaltak, énekeltek. Hadnagy Éva kémiatanárnő, a kollégium nevelési felelőse közreműködésével a diákok között ajándékokat osztottak szét. A figyelmesség a Szülőföld Alap, illetve a Wieser Tibor Alapítvány forrásaiból származik. /Sólya R. Emília: Csiky bentlakása. Betlehemes elő-karácsony. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

Nem lehet vállalkozásként kezelni a magyar nyelvű könyvek megjelentetését Erdélyben – vallja Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a Mentor Kiadó igazgatója. Szerinte az erdélyi szerzők munkáinak kiadása közszolgálat. Létezett 1989 előtt is erdélyi magyar könyvkiadás, de az nem tudta betölteni a szerepét, hiszen egész sor ága a tudománynak, ismeretterjesztésnek tabutéma maradt. Óriási adósság halmozódott fel a magyarság létének, szellemiségének ismertetése szempontjából. Létezik ugyanakkor egy nagyon aktív szerzőgárda Erdélyben, és az itthoni könyvkiadásnak kötelessége felvállalni azoknak a munkáknak a kiadását, amelyeknek a megírására emberek évtizedeket áldoztak. 2005-ig a magyar állami költségvetés is segítette a határon túli magyar könyvkiadást. Ez megszűnt egy ideig, de idén a Szülőföld Alapon keresztül újra juttatnak az erdélyi magyar könyvkiadásnak. Az igazi nagy támogatást a Communitas Alapítvány biztosítja – igen tisztességes összeggel. Ahhoz, hogy a támogatások elérjék a céljukat, a pénz megszerzése idején megjelölt valamennyi példányt el kellene adni. Ez nem lehetséges, ezért folyamatos deficit alakul ki a kiadók háza táján, amelyet folyamatosan görgetnek maguk előtt. Támogatást kapnak időnként egyes művekre a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Szépirodalmi Kollégiumtól és az Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumtól. Minden lehetséges csatornát kihasználnak a reklámozásra. A magyarországi piac még mindig előítéleteket táplál az erdélyi könyvekkel szemben. Az erdélyiek nem tudják a magyarországi kiadványokkal felvenni a versenyt. Gyakorlatilag erdélyi kiadó erdélyi szerzőt ad ki, és ezek a könyvek csak a hazai piacon fogynak. Marosvásárhelyen irodalmi esteket szerveznek. Volt, hogy megtelt a terem, de idén összesen 76 ember volt kíváncsi öt magyarországi íróra. Úgy tűnik, a magyar szakos tanárokat sem érdekli, melyek az új irányzatok a magyar irodalomban. /Ketesdy Bea: Könyvet egy emberért is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Kevés olyan szerző van a kortárs magyar irodalomban, aki költészetben és prózában ugyanazt a magas színvonalat „hozná” egyenletesen, egy teljes életművön keresztül, írta Király Lászlóról Papp Attila Zsolt. Király Lászlónak 2003-ban jelentek meg összegyűjtött prózai írásai, Madarak árnyéka címmel. Legutóbbi verseskönyve, amely Míg gyönyörű késemet fenem /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007/ címmel jelent meg. Verseinek egyik legfontosabb szervezőelve az emlékezés. Ehhez az emlékezéspoétikához hozzátartozik a személyesség. Király László sohasem „szöveget” ír, hanem verset, költeményt. /Papp Attila Zsolt: Királyi líra. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

December 19-én válsághelyzet alakult ki a nagykoalícióban, végül mindkét ház elnöki tisztségét az előzetes egyeztetéseknek megfelelően Mircea Geoana és Roberta Anastase tölti be a következő négy évben. A vita Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke miatt tört ki, akinek a Szociáldemokrata Párt (PSD) odaígérte a szenátus elnöki tisztségét. A demokraták azonban hallani sem akartak erről. A demokraták ódzkodása érthető, hiszen Voiculescu, Traian Basescu államfő egyik legádázabb politikai ellenfele. A Voiculescu családja által birtokolt médiatröszt az államfő egyik legfőbb bírálója. Emellett a PC elnökét a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elmarasztalta, megállapítva róla, hogy Felix fedőnéven együttműködött a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal. Végül Mircea Geoana lett a szenátus elnöke, a szenátus egyik alelnöke Dan Voiculescu lett, az RMDSZ pedig Verestóy Attila révén megkapta a szenátus házbizottságának háznagyi tisztségét. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ-es frakcióvezető elmondta: a képviselőházban a frakcióvezetők egyezsége értelmében az RMDSZ a képviselőház állandó bizottságában is a háznagyi tisztségre jogosult, emellett várhatóan megkapja a külügyi bizottság elnöki tisztségét, a tanügyi és a mezőgazdasági bizottság alelnöki posztját, és még két szakbizottság titkári funkcióját. A külügyi bizottság elnöki tisztségére Borbély Lászlót jelölik, az oktatási bizottság alelnöki tisztségének Kötő József, a mezőgazdaság alelnöki funkciójának pedig Kelemen Atilla a várományosa. /B. T. : Máris csikorog a nagykoalíció. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Szilágy megye magyarsága mindössze 23 százalékos, aktivitásban mégis az élen járnak – szögezte le Sojka Attila zilahi alpolgármester. A parlamenti választások idején Szilágy megye országosan az első helyen állt, ami az RMDSZ támogatottságát illeti. Az RMDSZ segítségével számos magyar vonatkozású megvalósítást tudhatnak maguk mögött az év végén. A legfontosabbak közé sorolható az utak felújítása, amire 1 millió 500 ezer lejes támogatást kaptak. Ezenkívül szeptemberben Zilahon tartották a református iskolák országos tanévnyitóját, több magas rangú egyházi elöljáró jelenlétében, erre 4 ezer lej támogatást kaptak. Az országban elsőként sikerült elérniük a Wesselényi-kollégium akkreditálását, és a magyar egyházak is jelentős támogatási összeghez juthattak idén. Ugyancsak az eredmények között említette az alpolgármester, hogy két zilahi óvoda visszakerült a református egyházközség tulajdonába. /(sbá): Eredményes évet zárnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat legújabb számának bemutatóját december 11-én, az egyik budapesti, Dob utcai kávéházban tartották a szerzők és a szerkesztők. Tematikus számuk címe: A mi Erdélyünk. A közölt írások többnyire a régi időket idézik. Tamás Gáspár Miklós szerint Erdélyben, sőt egész Romániában a zsidóság múlttá vált. A lapszám bemutatóján Erdélyi Lajos elmesélte, életének nagyobbik részét Marosvásárhelyen töltötte, a Sütő András vezette Új Élet munkatársa volt. 1940-ben, a bécsi döntés megváltoztatta életüket. Marosvásárhely fellobogózva várta a honvéd csapatokat. Végül jött Auschwitz. A szintén marosvásárhelyi Ágoston Vilmos író, kritikus – a ’70-es évek végén a helyi területi rádió munkatársa volt, jelenleg Gödöllőn él –, írással szerepel az összeállításban. Ágoston apját munkaszolgálatra hívták be, ezzel megúszta azt, amit szerettei nem, ugyanis több családtagját elhurcolták Auschwitzba, ahonnan nem volt visszaút. Az erdélyi jelent többek között Simon Judit nagyváradi újságíró képviselte a lapban, aki azt vallja, hogy ő magyar, és a vallása zsidó. „Egyik sem zavarja a másikat. Egyik sem több, mint a másik. ” A Tompa Gáborral, a Kolozsvári Magyar Színház rendezőjével készített interjúból kiderül: az anyjának az apja volt zsidó származású. Tompa Gábor rendező kifejtette: Harag György meg Kovács György sem hagyta magát sodortatni a középszerű, népnemzeti hőbörgés által, ezért tudtak európai módon gondolkodni a színházról. Parászka Boróka, a marosvásárhelyi A Hét főszerkesztője két könyvet ismertetett. Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig című könyvében a kolozsvári zsidóság történetét dokumentálta a második világháborúig. Tibori Szabó Zoltán az Árnyékos oldalban pedig a holokauszt utáni évek eseményeit boncolgatta. Dragomán György 1973-ban született, az anyai nagymamája zsidó származású, tizenöt éves korában vándorolt ki szüleivel Magyarországra. A fehér király című regénye az utóbbi évek talán legnagyobb könyvsikere. /Kibédi Varga Sándor: Kettős identitás, dupla szorítás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Az egységes félévi román dolgozatok közzétett, gyenge eredménye láttán ökölbe szorul a legbékésebb romániai magyar ember keze is, mert nem teszik lehetővé, hogy gyermeke a többségi diákokéval egyenlő eséllyel induljon a középiskolába. 2008 első két hónapjában közvitásdit játszottak országszerte, hadd mondja el a kisember is, szerinte milyen oktatási törvény biztosítaná gyermeke számára a legjobb feltételeket ahhoz, hogy egyenlő jogokat élvezzen a tanulásban. Sokan meg is tették, kérték, hogy kapjanak több autonómiát az iskolák, részesítsék pozitív diszkriminációban az elszigetelt településeket, és ezrével fogalmazták meg magyar szülők, pedagógusok, civil szervezetek, politikusok, hogy meg akarják tanítani gyermekeinknek az állam nyelvét. A jelenlegi módszerrel ez lehetetlen. Kérte, követelte mindenki, hogy első osztálytól érettségiig a román anyanyelvűekétől eltérő tanterv szerint és ennek megfelelő tankönyvből tanítsák a román nyelv és irodalmat, valamint ehhez igazodó követelményrendszer szerint vizsgáztassák a kisebbségi diákokat. Mindez hiába történt. Az RMDSZ sem kormányban, sem ellenzékben nem érte el, hogy a magyar gyermekek ne kerüljenek hátrányba a nyelvi kirekesztés miatt. /Fekete Réka: Nem tudni románul, nem lenni egyenlő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

A dr. Bodó Barna által elnökölt Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége a Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesületnek ítélte oda Az év civil szervezte díszoklevelet és az ezzel járó ezerlejes pénzjutalmat. A Pro Schola fő célkitűzése a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a Tanítóképző Főiskola kulturális és nevelési tevékenységének támogatása, a diákok felkészítése a pedagógusi hivatásra. A kolozsvári székhelyű szövetség a Pro Schola nyolcéves eredményes munkásságát jutalmazta, melyet a magyar kultúra ápolása és az egyetemes értékek közvetítése terén fejtett ki. /Iochom István: Az év civil szervezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Színes lámpásokkal, láncos bottal, csengettyűvel s mindenféle zörgővel, kereplővel vonult fel december 19-én a hagyományőrző gyermeksereg Sepsiszentgyörgy központjában. Ezt a régi magyar népszokást szokta feleleveníteni a Guzsalyas Alapítvány. A regölők Benkő Éva vezényletével a Míves Háztól indultak énekszóval, mindenkinek boldog ünnepeket kívánva. /Szekeres Attila: Láncos bottal, csengettyűvel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

A kolozsvári Magyar Opera önálló létezésének 60. évfordulója alkalmából rendezett operagálát, telt házzal. A nézőket Simon Gábor, az operaház igazgatója köszöntötte. A gálaest első felét élőben közvetítette a Kolozsvári Rádió. Három felvonás, három karmester: Hary Béla, Horváth József és Kulcsár Szabolcs dirigált operettekből részleteket. Marton Melinda is fellépett, végül közös dalolás zárta az operagálát, mindenki fennhangon énekelte, hogy „Szép város Kolozsvár”. /Csákány Csilla: Hatvanadik évfordulóját ünnepelte a Magyar Opera. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./