Megadatott Jakó Zsigmond /1916-2008/ számára a hosszú, több mint kilenc évtizednyi élet kegyelmi ajándéka. Az erdélyi magyar tudomány művelői számára elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, az erdélyi magyar tudomány érdekeinek elhivatott képviselője. Pályája ígéretesen indult, doktori disszertációját (Bihar megye a török pusztítás előtt, Budapest, 1940) a Magyar Tudományos Akadémia Kőrössy Flóra-jutalomdíjjal tüntette ki. Kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Tanulmánykötetei mellett (Írás, könyv, értelmiség; Társadalom, egyház, művelődés stb.) számos forráskiadást gondozott, közzétette az ó- és középmagyar kori (nagyobb részben maga feltárta) szövegemlékeket, az Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez, 1023–1300 című monumentális gyűjteményt. A tudományos kutatók felelősségét illetően vallotta Budapesten, a 175 éves Akadémiai Könyvtár ünnepén: „A most letűnt évszázad a magyar tudományosság egységét is szétrombolta, virtuális szintre zsugorította össze. A kisebbségi magyar szakemberek azonban sok megcsalattatásuk ellenére hinni akarnak abban, hogy az európai integráció jóváteszi a 20. század kártételeit. Szerintük önmagunkon áll, hogy élünk-e vagy sem azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyeket az internet-korszak a tudományos kutatás tényleges újraegyesítésére valósággal tálcán kínál. A kisebbségek szakemberei elkötelezettjei minden olyan technikának és kezdeményezésnek, amely kiszabadíthatja őket másodrendűségbe szorítottságukból, és bekapcsolhatja tudományszakjuk magyar és nemzetközi vérkeringésébe. Ők talán a leglelkesebb hívei a külföldi magyar tudományos műhelyeket az anyaországgal összekapcsoló információs hálózat tervének, remélve, hogy abból ők sem felejtődnek ki. Bár az erdélyi kutatók már tapasztalatból tudják, hogy Erdély többé nem »kisebbik magyar haza«, mégsem feledik, hogy szülőföldjükön a magyar tudománynak továbbra is vannak és lesznek feladatai és érdekei, amelyeknek ellátását tudományosságunk joggal igényelheti elsősorban őtőlük. ” /In memoriam Jakó Zsigmond. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./

Böszörményi Zoltán volt a kolozsvári Bretter Kör meghívottja november 4-én. A jelenleg Monacóban élő szerző Az éj puha teste című legújabb regényét mutatta be. Az író és Bréda Ferenc véleménye megegyezett abban, hogy a bemutatott regény a szélesebb körökhöz szól. A szerző elmondta: egészen fiatal korában is próbálkozott írással, azonban a sors úgy hozta, hogy irodalmi pályája megszakadt üzleti elfoglaltságai miatt. Öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy folytatja félbeszakadt irodalmi tevékenységét: azóta a mostanival együtt két regénye és pár verseskötete jelent meg. Az éj puha teste nem önéletrajzi regény, de mint minden irodalmi műben, megtalálhatók benne a szerző személyiségének lenyomatai. /Potozky László: Az éj puha teste. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Két Maros megyei magyar többségű nagyközség polgármestere azzal vádolja az országot és a megyét irányító liberális–RMDSZ-es koalíció politikusait, hogy a legutóbbi pénzelosztásokkor politikai opciók szerint „felejtették ki” falvaikat. Maros megye 91 községe közül 11 nem részesült a kormány költségvetés-kiegészítéséből. A „peches” listán két jelentős magyar község van, a László Árpád által vezetett Gyulakuta és a Székely László által igazgatott Mikefalva. Előbbi polgármester a Magyar Polgári Párt, utóbbi a Demokrata-Liberális Párt tagja. László Árpád hiába fordult panaszával a megyei önkormányzat és a prefektúra vezetőihez. Gyulakuta az egyetlen Maros megyei település, melynek élén MPP-s elöljáró áll. Székely László, Mikefalva polgármestere elmondta, a lakosság 60 százaléka magyar nemzetiségű, még a többségben lévő RMDSZ-es tanácsosokat is megbotránkoztatta, hogy nem kaptak támogatást. Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnök szerint az összeg elosztásával a Tariceanu-kabinet foglalkozott. Borbély László régiófejlesztési miniszter ennek az ellenkezőjét állítja. A döntést tehát a felelős vezetők nem vállalják. /Szucher Ervin: Büdzsé politikai színek szerint. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Magyarország kolozsvári főkonzulátusának 1997-es újranyitásától számítva, a negyedik főkonzul vette át októberben hivatalát. Szilágyi Mátyás hivatásos diplomata aki korábban a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott, a Külügyminisztériumban szintén Romániával foglalkozott. A bukaresti magyar nagykövetségen, 1991 és 1997 ő látta el a belpolitikai, kisebbségi és egyházpolitikai területet. A kolozsvári főkonzulátus Erdély történelmi, kulturális, gazdasági fővárosában, egy fellendülő régióban fejti ki a tevékenységét. A magyar nemzeti közösségnek az ünnepségein, fontos eseményein való jelenlét számukra elsődleges feladat. Ellátják a konzuli ügyeket. Fontos hogy az EU megfelelő fejlesztési programjaiban a két ország és ezek régiói, határ menti területei hatékonyan együttműködjenek. Ezeknek a programoknak a megvalósulását is figyelemmel kísérik. Néhány éve húzódik a magyar–román kormányközi vegyes bizottság kisebbségügyi szakbizottság problémajegyzőkönyvének aláírása, vetette fel az újságíró. Minőségi fejlődés történt: mindenről lehet beszélni, válaszolta többek között a főkonzul. A konzuli kerületben a diplomácia eszközeivel monitorizálják a kisebbségi helyzetet, így a kétnyelvűséet, a meglévő romániai törvényeket és az európai szintű kötelezettségek betartását. Számos kérdés függőben van még, sok helyen nem alkalmaznak meglévő törvényeket, szabályozásokat. Kolozsváron a magyar közösség lélekszáma 20 százalék alatt van, de a városnak az egyetemes magyar kultúrában elfoglalt szimbolikus helye miatt fontos lenne a magyar nyelvű feliratozások alkalmazása. Fontos hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata megkapja a biztosítékokat az önálló döntéshozatalra szervezeti, szakmai és költségvetési kérdésekben. Sok fontos megoldatlan kérdés van, például a restitúciós kérdéskör. /Tibori Szabó Zoltán: A konszenzust támogatjuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

November 6-án tartotta meg üzleti vacsorasorozata legújabb eseményét a Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK). A főleg kétoldali kapcsolatokat ápoló kis- és középvállalatokat támogató szervezet találkozóján többek között megjelent Radetczky Jenő MRKIK-elnök és Barabás János kolozsvári magyar konzul. A magyar cégek ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint a romániai kis cégek: tőke- és eszközhiánnyal, nyelvi korlátokkal. /Példás a román–magyar gazdasági együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

A Népújság cikke bemutatja, hogyan zajlanak le a versenyvizsgák: akinek előre megígérik, azt nevezik ki, a vizsga eredményét ennek megfelelően alakítják. A napokban versenyvizsgázott dr. Vass Levente, a megyei kórház ideiglenesen kinevezett orvosigazgatója, a nemrégiben kettéválasztott marosvásárhelyi egészségügyi intézmény főmenedzseri állásának a betöltésére. A szóban forgó tisztségre a szétválást követően dr. Morariu Siviu volt közegészségügyi igazgatót nevezték ki, aki nem vett részt a versenyvizsgán. A jelek szerint neki volt igaza, mert övé marad az állás. A bukaresti vizsgáztató bizottság nem találta megfelelőnek dr. Vass Levente teljesítményét, aki minimális pontszámhiánnyal esett ki a sikeresen vizsgázó igazgatók közül. Érdemes emlékeztetni, hogy Vass Levente az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, sőt az országos diákszövetség egyik legsikeresebb vezetője, aki az eredményesen működő Stúdium Alapítványnak volt hat éven át a menedzsere, ráadásul külföldön megszerzett egészségügyi menedzseri diplomával rendelkezik. Nem valószínű, hogy ne érte volna el azt a szintet, amit a néhány ágyas vidéki kórházak vezetésére pályázó orvoskollégái könnyedén teljesítettek. /Bodolai Gyöngyi: Szempontok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

November 7-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban Pataki József (1908–1993) történészre emlékezve konferenciát tartottak, amelyen a történész munkásságát Kiss András, Sipos Gábor és Forró Albert ismertette. Pataki József történész tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tanított, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium igazgatója volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza, 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó kutatásai, történetírói érdemei közé sorolják a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárását is. Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650–1750 (Imreh Istvánnal közösen, 1992). A székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Haáz Rezső Múzeum, a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár november 8-án tudományos konferenciát szervez. Az állami levéltárak munkatársai témakörben Flóra Ágnes (Kolozsvár), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), László Márton (Marosvásárhely) mutatják be tanulmányaikat, az egyházi levéltárak kapcsán pedig Bernád Rita (Gyergyószentmiklós), Róth András Lajos – Gidó Csaba (Székelyudvarhely) előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A konferencia második része fórum jellegű, amelynek témája a levéltárak helyzete. /Konferenciák a Magyar Tudomány Napjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

A református egyház lelki megújulásában, immár több mint száz éve tevékenykedő Partiumi CE Szövetség (CE: Krisztusért és Egyházáért) hagyományos havonkénti csendes napját Pankotán tartotta meg november 4-én. Ezeket a hitmélyítő alkalmakat a 19. század végén indított el dr. Kecskeméthy István teológiai tanár és a kommunista időkben is működtek. Mindig Isten igéje van a középpontban. Felidézték Szilágyi Sándor pankotai református lelkész szolgálatát, aki aktív tagja volt a CE megújulási mozgalomnak, és akit ötven éve, 1958-ban börtönöztek be azért a tevékenységért. /Szász Zoltán pankotai református lelkipásztor: Több mint százéves, hitmélyítő hagyomány Pankotán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Fegyelmi kihágás miatt kezdeményez vizsgálatot a Maros Megyei Rendőrfelügyelőség az egyik tisztje ellen, aki közúti ellenőrzés során alkoholtesztnek vetette alá egyik beosztottját, „mert úgy kívánta azt dr. Benedek Imre kardiológus, az RMDSZ képviselőjelöltje” – szivárgott ki rendőrségi forrásokból. Marosvásárhelyen alkoholtesztnek próbálták alávetni Benedek Istvánt, a kardiológus fivérét. Benedekék közölték a rendőrrel, hajlandóak alávetni magukat a szondának, ha azt előbb a közlekedési rendőr is megteszi. Benedek Imre azt nyilatkozta, politikai, etnikai háttere van az ügynek, sőt városi tanácsos testvére elleni rendőrségi hajszáról van szó, amit ki kell vizsgálni. Benedek ugyanakkor nem tartja helyénvalónak a rendőrtiszt elleni fegyelmit. /Rendőrt szondáztatott az RMDSZ-jelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Intézményesített magyar nyelvű oktatás 135 éve folyik Dicsőszentmártonban, a Kis-Küküllő menti városkában: az első magyar állami iskolát 1873-ban avatták fel. A polgári iskola 1888-tól indult, az épület 1900-ra készült el teljesen, és ma is a település egyik emblematikus épülete. November 8-án az Alsó-Kis-Küküllő Menti Magyar Ifjúsági Szövetség (ALKISZ), a Traian Állami Főgimnázium és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) dicsőszentmártoni kerülete szervezésében tartottak ünnepi ülést a művelődési házban. Az alkalomra Évfordulónk 1888 – 2008 címmel emlékfüzetet nyomtattak. Fodor S. József, a főgimnázium igazgatóhelyettese, önkormányzati képviselő a dicsői magyar oktatásról és az iskoláról beszélt, Magó Attila, a másik középiskola, az Andrei Barseanu nevét viselő intézmény igazgatóhelyettese iskolája történetét és benne a magyar nyelvű oktatás helyzetét taglalta. Dr. Murvai László, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkárságának igazgatója egy, a segesvári Gaudeamuséhoz hasonló szórványkollégium létesítésének szükségességét hangsúlyozta. Burus Botond, a pedagógus-szövetség országos elnöke meghatottan emlékezett egykori oktatóira, kollegáira, pályája kezdetén maga is itt tanított. Dicsőszentmártonban magyarul két napközis és három óvodai csoport működik. Dr. Kerényi György, az Országgyűlés elnökének személyi tikára, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör alapító elnöke felolvasta Szili Katalin elnök asszony üdvözlő levelét, és átnyújtotta ajándékát: egy nemzeti zászlót, a magyar parlament emlékérmét és az elnöki csengő kicsinyített mását. ("Ha szükség van, csengessenek!") A műsor után küküllőmenti mulatsággal zárta az estet a Kökényes Néptánccsoport. /Bölöni Domokos: Szórványkollégiumot szeretnének. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A székelyudvarhelyi Művelődési Házban november 8-án díjátadással zárult a tudomány napja tiszteletére immár második alkalommal szervezett rendezvény, amelynek szervezői idén is a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Areopolisz Egyesület munkaközösségei voltak. Lukács István történelem szakos tanár, a Benedek Elek Líceum igazgatója ismertette és méltatta az Areopolisz Egyesület és a Csíki Székely Múzeum 2008-as évkönyvét. Az ünnepségen átadták az Udvarhelyszék Tudományáért díjat. Idén a rangos megtiszteltetést a Székelyudvarhelyen élő és ma is aktívan dolgozó dr. Balla Árpád nyugalmazott gyermekgyógyász, gyermekkardiológus szakorvosnak ítélték oda. Dr. Balla nevéhez százötvennél több tudományos írás, több mint háromszáz tudományos előadás, kutatómunka és az általa alapított Pápai Páriz Ferenc Alapítvány tevékenysége kötődik. /Lázár Emese: Kitüntetés Balla Árpádnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

November 7-én Kisjenőn az ifjúsági házban bemutatták Réhon József legújabb, Ezt még elmesélem… c. kötetét. Házigazdaként Pántya Elemér plébános üdvözölte az egybegyűltet, majd Csanádi János nyugalmazott irodalomtanár mutatta be Réhon Józsefet, illetve legújabb anekdotás kötetét. Ujj János történész, író rövid értékelésében Réhon József kötetét annyira olvasmányosnak nevezte, hogy azt nem lehet letenni. /Balta János: Élénk érdeklődés Kisjenőn. Bemutatták Réhon József új kötetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

Tőkés László református püspök, EP-képviselő, újabb egyházkerületi körlevelet bocsátott ki a november 30-i parlamenti választások tárgyában. Azt ajánlja egyháza híveinek: ne hagyják magukat félrevezetni, becsapni. „Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket” – szögezi le. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy a választópolgárok valóban: válasszanak – állapította meg. „Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik” – olvasható a körlevélben. /Tőkés újabb választási körlevele. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ A körlevél szövege: Tőkés László: csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat! Tisztelt Lelkésztársaim! Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezetek! A mindenen eluralkodó anyagiasság és a hatalmi bírvágy világában, másfelől népünk elszegényedésének és erdélyi magyarságunk meggyengülésének szorongatott állapotában – olcsó és hazug propagandával, üres kampányfogásokkal, szemfényvesztő mellébeszéléssel és ígérgetésekkel ne hagyjátok magatokat félrevezettetni! Saját adólejeitekből visszatérített kegyelempénzen ne hagyjátok magatokat megvásároltatni. Jóhiszeműségetek és nemzeti érzéseitek alapján se hagyjátok magatokat becsapattatni! Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy valóban: válasszatok. Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik. „Temetők helyett életet…" (Nagy László) – ez legyen az erdélyi magyarság jövőbe mutató választási programja és jelszava! Ennek érdekében vállaljon az Egyház a társadalomban hivatásának megfelelő jószolgálatot! Nagyvárad, 2008. november 10. Tőkés László püspök, EP-képviselő. Utóirat: Egyházkerületi körlevelünket szeretettel ajánlom valamennyi polgártársam és testvéregyházaink híveinek a szíves figyelmébe. /Erdely. ma, nov. 10./

November 10-én országszerte mintegy kétszázezer tanár, mind a négy tanügyi szakszervezet pedagógusai vettek részt a kétórás figyelmeztető sztrájkban, így tiltakoztak az ötvenszázalékos béremelést elhalasztó sürgősségi kormányrendelet ellen. Részleges volt a településeken a sztrájk, és az országban majdnem minden egyetemen oktattak is ez idő alatt. Nem csatlakoztak a sztrájkhoz a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, a Székely Károly Iskolaközpont és a Joannes Kajoni Iskolaközpont tanárai. A nagyváradi Ady Endre Gimnáziumban szintén teljes iskolanap volt. /Horváth István, Szávuj Attila, Totka László: Óra helyett sztrájklecke. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Hagyományos szüreti bálját szervezte november 8-án a szamosújvári RMDSZ. A mulatni vágyókat Kolcsár István, helyi RMDSZ-elnök köszöntötte. A hangulatot a Téka Alapítvány Kaláka néptáncegyüttesének ifjú táncosai is fokozták. Bemutatták a körzet jelöltjeit: Pethő Zsigmond szenátor- és Fodor Zoltán képviselőjelöltet. /Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Tárgyak és életmódok témakörben tartottak néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A szakemberek közösen kívánnak fellépni a giccs ellen. Az elmúlt harminc év alatt felére csökkent a népi mesterek száma Háromszéken, jelenleg százötven mestert, kéttucat népművészt és hetvenhat kézművest tartanak számon, utóbbiaknak csupán fele készít hagyományos tárgyakat – ismertették a Kovászna Megyei Művelődési Központ felmérésének adatait. A megváltozott életmód és értékrend elsöpri a népi tárgyalkotás egy részét, ezért tudatosan védeni kell az őseinktől ránk maradt tárgyi örökséget és az annak előállításához szükséges tudást – hangsúlyozta Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A háromnapos tanácskozás előadói erdélyi és magyarországi néprajzos műhelyekből, múzeumoktól érkeztek a Székely Nemzeti Múzeumba. /Fekete Réka: Tárgyi örökségünk védelméért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

Két éve nyerte el Hajdú Farkas-Zoltán és alkotótársa, Balog Gábor a Magyar Filmkritikusok Díját, a legjobb dokumentumfilmnek kijáró elismerést, 2005-ös, Az árulásról című filmjükért. A mű két erdélyi szász íróról szól, az egyik Eginald Schlattner, aki még mindig Erdélyben él, a másik Hans Bergel, brassói származású, de már 1968-ban Németországba települt. Kettejük között különleges a viszony: az ötvenes évek végén Bergelt egy koncepciós perben elítélték, és Schlattner volt a terhelő koronatanú. Eginald Norbert Schlattner (sz. Arad, 1933. szeptember 13.) első könyve az egyik legjelentősebb erdélyi szász regény. Címe: Der geköpfte Hahn, és az író 65 éves korában, 1998-ban jelent meg Bécsben. Magyarra Hajdú Farkas-Zoltán és felesége, Hajdú Iringó fordította, Fejvesztett kakas címmel (Koinónia, 2007, Kolozsvár). Schlattner a Nagyszeben melletti Veresmarton él, börtönlelkész. Idős korában írt első regénye az egész német nyelvterületen egy csapásra híressé tette. Könyvében éppen a kitüntetett film problematikája jelentkezik. Eginald Schlattnert 1957-ben őrizetbe vette a Szekuritáté, húsz hónapig volt börtönben, vallatták, terrorizálták, végül sikerült megtörniük. 1959-ben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorló, megfélemlítő akciók során rá hárult a terhelő tanú szerepe abban a brassói perben, amelyben öt szász értelmiségi társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Őt azután szabadon engedték, de közössége, családja kiközösítette. Sok hányattatás, lelki vergődés után vált evangélikus pappá. Ennek története a regény. Később még két másik könyve látott napvilágot, a Die rote Handschuhe (A piros kesztyűk) és a Das Klavier im Nebel (Zongora a ködben). A piros kesztyűk jövőre jelenik meg a Koinóniánál, újságolta az írót bemutató Visky András szerkesztő, majd pedig két év múlva a Zongora a ködben. A regénytrilógia egészen fantasztikus Erdély-regény. Erdély története olyan szemszögből, amely nem feltétlenül ismerős számunkra. Schlattner evangélikus papként tizenhárom éven át szolgált Veresmarton. Akkor mentek el a szászok. Schlattner kétségbeesésében elkezdett írni. /B. D. : Megvárakoztatták a díszvendéget. Vásárhelyen járt a Fejvesztett kakas szerzője. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

A 123 vers Nagyenyedről című, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent verseskötet (Rácz Levente válogatásában és Holányi Julianna rajzaival) bemutatása kiemelt eseménye volt a Nagyenyedi Magyar Napok rendezvénysorozatának. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a kötetet. Berde Mária, bár nem Enyed szülötte így írt: „Ez a város, mely nagyobb, kincsesebb testvérei között koronatanúja Erdély történelmének. Ötször vagy hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely, ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra…”A bemutatón a kötetből választott verseket Rekita Rozália kolozsvári színművész adta elő, míg a hangulathoz illő dalokat Tasi Nóra, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia elsőéves hallgatója énekelte. Holányi Julianna festőművész enyedi tájakat, ismert épületeket megelevenítő grafikái jól illeszkednek a versekhez. Vetítették Xantus Gábor filmjét a 140 éve született és 115 éve elhunyt nagyenyedi kutatóról, Fenichel Sámuelről, az első magyar új-guineai kutatóról. /Bakó Botond: Versekben és filmben tündöklő Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Újabb látványos pálfordulásokkal folytatódik a vita a közalkalmazottak béremeléséről. A kormány újabb kormányrendeletet fogadott el, hatályon kívül helyezte azt az október végén elfogadott rendeletet, amely október 1-jéről április 1-jére halasztotta a pedagógusok 50 százalékos béremelését. A kormány legújabb rendelete a pedagógusok fizetésének lépcsőzetes növekedését írja elő. Először március 1-jén emelnék a tanárok keresetét, majd szeptember elejétől kapnák meg a további növekedést. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők bére maximálisan 28 százalékkal nő. A köztisztviselők elhalasztották januárra a november 13-ra beígért általános sztrájkjukat, miután korábban az egészségügyi alkalmazottak is lemondtak a novemberi munkabeszüntetésről. /B. T. : Pálfordulás a tanári béremelés ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át november 11-én Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Cseke Attila, a román kormánya főtitkárságának államtitkára és Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az Országházban. A Sólyom László köztársasági elnök által – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előterjesztése alapján – átadott kitüntetéseket Cseke Attila és Kelemen Hunor a romániai magyar közösség közképviseletéért és a magyar–román kapcsolatok sokoldalú fejlesztése érdekében végzett tevékenységéért, Márton Árpád a romániai magyarság politikai és közképviseleti érdekvédelméért, a magyar közösség parlamenti képviseletét, valamint kulturális és oktatási lehetőségeit szabályozó romániai törvények kidolgozásában végzett tevékenységéért vehette át. Az átadó ünnepségen részt vett Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Irene Comaroschi, magyarországi román nagykövet és Gémesi Ferenc, a MeH kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszédében megemlítette, hogy a kitüntetett személyek a romániai magyar politikusgeneráció olyan fiatalabb korosztályához tartoznak, akik számára már az a természetes, hogy kisebbségi viszonyok között élnek, egyszerre érezték, érzik magukat magyarnak és románnak is. „A ti vállatokon a kettős identitásnak ez a nehéz és bonyolult terhe nyugszik” – vélekedett Gyurcsány Ferenc. /Kánya Gyöngyvér: Kitüntetések erdélyieknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Kincses Előd független szenátorjelölt sajtótájékoztatóján elmondta, az RMDSZ akadályozza a választási kampányát. A backamadarasi polgármesterhez fordult, hagyja jóvá, hogy a szentgericei kultúrotthonban kampányrendezvényt tartson. Közölték, nem lehet, mert festik a művelődési otthont. Valójában a festést befejezték. Kincses felhívta a polgármestert, emlékeztetve, törvény kötelezi, hogy biztosítsa a helyiséget. Erre a polgármester közölte, nem lehet, díszíteni kell a kultúrotthont, mert útátadó ünnepség lesz. Kincses arra fogja kérni Markó Béla szövetségi elnököt, világosítsa fel a polgármestereket, hogy mi a törvényes kötelezettségük, ne akadályozzák a kampányt. /(mózes): Kincses szerint az RMDSZ akadályozza a választási kampányát. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

Az RMDSZ kinyilvánítja szolidaritását a felvidéki magyarokkal, felkéri a magyar kormányt, hogy kiemelt figyelmet fordítson annak a közösségnek a helyzetére – olvasható az RMDSZ közleményében. A Markó Béla elnök és Kelemen Hunor ügyvezető elnök aláírásával megjelent dokumentum szerint az RMDSZ az utóbbi időben aggodalommal követte a Szlovákiában tapasztalható magyarellenes megnyilvánulásokat, a magyar anyanyelvű oktatás és anyanyelvhasználat korlátozására tett kísérleteket, illetve a szlovák hatóságoknak a magyar nemzetiségűek elleni brutális fellépését. Felhívják ugyanakkor a szlovák hatóságok figyelmét arra, hogy a felvidéki magyarság megfélemlítésére, anyanyelv-használatának akadályozására irányuló törekvések súlyosan sértik a nemzeti kisebbségek jogait. /Az RMDSZ szolidarizál. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

Kiéleződött szlovák–magyar feszültség címmel számolt be a Neue Zürcher Zeitung svájci újság a két szomszédos ország viszonyának legújabb történésekről. A lap szerint a Fico-kormány attól a jobboldali-populista Szlovák Nemzeti Párttól függ, amelynek vezetője, Ján Slota hónapok óta magyarellenes hangulatot szít. A Neue Zürcher Zeitung szerint a szlovák–magyar súrlódások fokozatosan önálló életet kezdenek el élni. /Kiéleződött magyar–szlovák viszony. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Tiltakozást helyezett kilátásba a Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár, illetve a Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szakszervezete a két intézmény magyar elöljárója, Tavaszi Hajnal és Koncsek Vadnai Zita ellen. Tavaszi Hajnalt, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesét azzal vádolja a téka szakszervezete: lejáratja az intézményt azáltal, hogy Traian Stef menesztett könyvtárigazgatóval közösen különböző hazai és európai fórumoknál tiltakozik. Koncsek Vadnai Zita igazgatót a szakszervezet azzal vádolja, hogy csak saját szimpatizánsainak osztott prémiumot, és diktatórikus rendszert vezetett be az igazgatóságon. A két intézményvezető cáfolta a vádakat. Traian Stefet augusztusban menesztette Radu Tarle megyei tanácselnök azzal az indokkal, hogy elkülönített 10 ezer eurót az intézmény költségvetéséből egy franciaországi körútra. Stef azt állította, lemondatásának az az oka, hogy számos magyar írót meghívott a Várad irodalmi lappal közösen szervezett Törzsasztal című író-olvasó találkozókra. A volt könyvtárigazgató mellett a Pro Európa Liga is kiállt, és számos romániai és magyarországi értelmiségi levélben fordult a két ország kormányfőjéhez, hogy a közös kormányülésen tűzzék napirendre a kérdést. Tavaszi Hajnal elmondta, tizenegy napja betegszabadságon van, most megy vissza munkahelyére. Hozzátette, a könyvtár jól működő, jól felszerelt intézmény. Elmondta, egy jövő heti magyarországi könyvtárostalálkozóra készül, ahol arról tart majd előadást, hogyan működnek a külkapcsolatok a romániai könyvtárakban. Tavaszi Hajnal nem kívánta kommentálni, hogy nemrég panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Bihoreanul hetilapban vele kapcsolatosan megjelent cikkek ügyében. A szakszervezete sztrájkot is kilátásba helyezett, hogy leváltsák tisztségéből Koncsek Vadnai Zita igazgatót és helyetteseit. A szakszervezet egyetlen célja „idegileg kikészíteni a vezetőséget”, közölte Koncsek Vadnai Zita. Az 1600 alkalmazott közül a gondozók munkáját koordináló személyzet tagjainak, 200 alkalmazottnak ítéltek meg prémiumot az ételjegyek helyett, mivel a gondozók más jellegű juttatásokban részesültek, indokolta a korábbi döntést az igazgató. /Pap Melinda: Bírált nagyváradi vezetők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Házi olvasmányokkal, szótárakkal és más kötetekkel gazdagodott 113 vajdasági, magyarul is oktató általános iskola könyvtára a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága könyvtár-támogatási programjának első lépéseként. A 113 iskola közül 87-ben folyik teljes egészében magyar nyelven az oktatás, a többiben lehetőség van a magyar nyelv oktatására vagy az anyanyelvápolásra. A könyveket november 11-én Szabadkán adták át a Magyar Házban. Gémesi Ferenc szakállamtitkár hangsúlyozta, hogy az oktatási intézmények építése mellett fontos a pedagógusok szakmai munkájának a támogatása is. A most átadott könyveket az 5-8. osztályos korosztály számára állították össze vajdasági oktatási szakemberek segítségével. /Tankönyvcsomagok a vajdasági magyar iskoláknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, 2001. júniusától a Szociológia Tanszék magyar tagozatának vezetője és tanára, médiaszociológus, kutató, emellett nagy blogger. Prorektorként sok nagyszerű embert ismert meg, és sok semmirekellő gazembert, magyart és románt egyaránt. Emlékirataiban majd ír erről. Rektor-helyettesként célja a BBTE magyar tagozatának optimális illeszkedése a felsőoktatási rendszerbe, illetve a magyar tagozat intézményes megerősítése. Az egyetemi munkában sok a holt idő, az időveszteség, be kellene fejeznie két megkezdett könyvet, illetve kutatást. A magyar egyetemi oktatás jövőjét tekintve, ha a finanszírozási feltételek nem javulnak középtávon, bizonyos részei veszélyeztetettek. Magyari Tivadarnak barátai ajánlották, írjon egyetem témájú blogot, de egész nap egyetemmel foglalkozik, erre már nincs ereje. Inkább valami szabadidős és pihentagyú blogot ír. Sokáig volt Campus-szerkesztő /A Szabadság melléklete volt/. A lap a diákszövetségé volt, a friss lapszámot Balló Áronnal és Horváth Istvánnal állították össze a Szabadság szerkesztőségében, négy éven keresztül. /Románszki Zsuzsa: Biciklis blogger, vagy elfoglalt rektorhelyettes? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Egy romániai vállalat érdekeit képviselni az állam nyelvének ismerete nélkül nem lehet. A sapientiás diákok jelentős része – többségében reál szakosok, de néhány kommunikációs diák is – úgy gondolja: idő- és energiapazarlás lenne románórával terhelni az amúgy is zsúfolt órarendet. Az érintett pedagógusok tiszteletben tartják a hallgatók óhaját. A Sapientia EMTE Műszaki és Humán Tudományok Karának kínálata a romániai magyar felsőoktatásban hiánypótlónak számító fordító-tolmács szakkal bővült az idén. Az eredeti elképzelés szerint három csoport indult volna – angol, német, illetve román nyelv szerepelt a magyarral kombinálható opciók között –, érdeklődés hiányában azonban mindössze angol-magyar csoportot lehetett létrehozni. Ugyanakkor a bolognai rendszer szerint háromévesre szűkült alapképzésből kiszorultak a fakultatív tantárgyak – többek között a heti egy román óra. A fordítóképzést illetően – dr. Murvai Olga tanszékvezető tanár szerint – azért nem teltek be a román-magyar és német-magyar csoport számára fenntartott helyek, mivel a szak indítását jóváhagyó kormányrendeletre augusztusig várni kellett, és addig a legtöbb fiatal már felvételt nyert valamilyen más képzésre. A három nyelvkombinációban indított képzés nem felelt volna meg a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség – ARACIS – előírásainak, ezért nem hozhattak létre például angol–román–magyar fordítói csoportokat. Az egyetem a román szaknyelv elsajátításához kellene segítséget nyújtson – mondta dr. Gagyi József, a Sapientia egyik tanára. /Nagy Székely Ildikó: Mint hal a vízben… A sapientiások nem "románoznának". = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./