Nemcsak a magyar, hanem a vegyes tannyelvű iskolákban is az egyik legfontosabb dolog a közösségi élet fejlesztése kell hogy legyen – mondta Kónya László főtanfelügyelő–helyettes Szatmárnémetiben, a Szatmár megyei magyar nyelvű oktatásról november 11-én tartott tanácskozáson. Kónya László, az RMDSZ szenátorjelöltje hangsúlyozta, hogy a tanügyben szükség van a vidéki iskolarendszer visszaállítására. /Gugulya–Hégető Lóránd: Tanácskozás az oktatásról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 12./

Több mint hatvan Hunyad megyei magyar pedagógus vett részt a hét végén a dévai Téglás Gábor Iskolában tartott szakmai megbeszélésen. A rendezvény főszervezői: Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes és Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelő volt. /Gáspár-Barra Réka: Iskolai egymásra figyelés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Kolozsváron létrehozták 72-es óvoda magyar csoportját. Florica Rogoz igazgatónő a tanfelügyelőség szándékát bojkottálva május óta nem fogadta el a magyar szülők kérvényét. Végül november 3-án megindult a magyar csoport 22 gyerekkel. November 6-án, az igazgatónő listával várta egyenként a szülőket, az óvónő sírt. A szülőknek el kellett dönteniük, mennek-e vissza a régi túlzsúfolt óvodába, vagy maradnak. Kérdés, miért nem közölte az igazgatóság vagy a tanfelügyelőség a szülői közösséggel a valós helyzetet? Miért vált kérdésessé a 72-es magyar óvodás csoport léte, amikor a terem megvan hozzá. Már három évvel ezelőtt, 2005 őszén kérvényezték a szülők Péter Tünde tanfelügyelőtől egy magyar csoport létrehozását a 72-es óvodában. Törvénytelen és erkölcstelen, hogy a 66-os óvodából átjött szülőket és az óvónőt is lelki zsarolással „visszautasították „oda, ahonnan jöttek”. A tanfelügyelőségnek meg kell oldania ezt a helyzetet, visszaállítva a megindult óvodai csoportot. /Nyílt levél a 72-es óvoda magyar csoportjának szabotálása kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Teljesült a kolozsvári színház 50 éves álma, és végre november 10-én felavathatták azt az új, korszerű stúdióépületet. Tompa Gábor színházigazgató történelmi jelentőségűnek nevezte az eseményt. /Köllő Katalin: Stúdióavatás: beteljesült a színház 50 éves álma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Az Európai Parlamentben „a kisebbségi kérdés váljon nyilvános közvita tárgyává” indítványozta a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) november 12-én Brüsszelben. Ez áll abban a nyilatkozatban, amelyet a tanács küldöttségének európai parlamenti látogatása alkalmából adtak ki. A küldöttség tagjai – Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Tőkés László romániai magyar EP-képviselő, a KMAT elnöke – azt is jelezték, hogy a látogatáson „a Kárpát-medencei magyar ügy békés politikai rendezéséhez” kerestek politikai támogatást és megbízható szövetségeseket. Tőkés László hangsúlyozta, hogy népszerűsíteni kívánták az autonómia kérdését is. A nyilatkozatban meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kisebbségi jogokat európai ügynek kell tekinteni, és egyetértésükről biztosították az EP kisebbségügyi frakcióközi csoportjának azon törekvését, hogy vezessenek be egységes európai kisebbségvédelmi rendszert. /Váljon közvitává a kisebbségi kérdés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Az önkormányzatok hatáskörébe kerülnek 2010-ig a közkórházak az elfogadott sürgősségi kormányrendelet szerint. „Többnyire úgy értelmezik, hogy az állam megint a nyakukba varrt egy feladatot, és az egészségügy amúgy nem része a közigazgatásnak” – magyarázta Székely Ervin államtitkár. Günthner Tibor Szatmár megyei önkormányzati képviselő alapjaiban jónak tartja a kormány döntését, de úgy látja, a felelősség átadásával pénzt is kellene adni a helyhatóságoknak, hogy rendbe tegyék a lerobbant kórházakat. Jó döntésnek tartja az egészségügyi rendszer decentralizációját Biró Rozália nagyváradi alpolgármester, hozzátéve: „Ehhez viszont megfelelő lehetőségek és források szükségeltetnek, így a minisztérium nem háríthat át egyik pillanatról a másikra mindennemű felelősséget és anyagi terhet az önkormányzatra. ” Székely Ervin azt állította, hogy az önkormányzatoknak van anyagi hátterük a kórházak működtetésére. /Sike Lajos, Székely Zita, Totka László: Helyi ügy lesz az egészség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere szerint talán nem fajulnak el ennyire a dolgok a Felvidéken, ha a Magyar Koalíció Pártja felkészül a várható fejleményekre /a magyarellenes akciókra/, és súlyuknak megfelelően kezeli azokat. A magyar kormány puhány magatartása nem ösztönözte határozottabb ellenlépésre az ottani magyarság vezetőit. Emlékezetes az első visszhangosabb pozsonyi magyarügy: a koronázó dómból a rendőrségre kísérnek egy csoport pesti diákot és a velük lévő tanárt, mert úgymond megszegték a helyi törvényeket, amikor nem szlovák (hanem magyar!) nyelven ismerkedtek a templom történetével. Mit tett volna a francia, angol vagy lengyel kormány, ha állampolgárait így megalázzák! Gyurcsányéknak viszont elég volt két ejnye-bejnye! Innen vezetett az út a dunaszerdahelyi meccs magyarveréséig. Az ÚMSZ munkatársa szerint ha a magyarok nem lesznek súlyunknak megfelelően a román parlamentben, s hagyják magunkat a „nemzetmentő” függetlenek által szétforgácsolódni, azt kaphatják, amit Fico és Slota adott az ottani magyaroknak. Az utóbbi időben a határon túliak közül az erdélyi magyarok helyzete elfogadható, ami jórészt az RMDSZ kormányzati jelenlétének köszönhető. Azonban a „választók nagyon jól tudják: a különutasok nem annyira az RMDSZ-nek, mint az erdélyi magyarságnak ártanak. Kincses nevük sem téveszti meg őket!” /Sike Lajos: Előszél. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Kolozsvárra érkezett a parlamenti választásokat megelőző kampány során egész Erdélyt bejáró, Szavazni Menő feliratú autóbusz. Az RMDSZ Kolozs megyei szenátor- és képviselőjelöltjei sajtótájékoztatót tartottak és a város különböző pontjain. Bodor László, a Szavazni Menő kampány vezetője elmondta: az elmúlt héten Szatmár, Bihar és Arad megyéket járta a kampánybusz, körülbelül ötven településen fordultak meg. Diszkriminációnak nevezte azt, hogy az új választási törvény szerint az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezők csak állandó lakhelyükön szavazhatnak. Ez azt jelenti, hogy a szavazni vágyók négy százaléka, nagyrészt egyetemisták, nem élhetnek állampolgári jogukkal. Számuk több mint hétszázezerre tehető, ezért Bodor azt tanácsolta a fiataloknak: menjenek haza szavazni. A kampányidőszak utolsó két napján a busz minden egyetemistát ingyenesen hazaszállít az állandó lakhelyére. /Ferencz Zsolt: Ismét Kolozsvárra érkezett a kampánykaraván. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Fontosnak tarthatja a székelyföldi autonómia ügyét Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke, ,,egyéb elfoglaltságaik miatt" nem vettek részt azon a gyergyói tanácskozáson, amelyet ők kezdeményeztek. A jelenlevők döntöttek: támogatják az autonómiáról szóló népszavazás kiírását, és erre buzdítanak minden székelyföldi polgármestert. A két RMDSZ-es vezető másfél hónapja keresi a kibúvót az autonómia-népszavazás kiírása alól, legutóbb a székelyföldi önkormányzati vezetők sepsiszentgyörgyi találkozóján találták ki: el kell napolni a tanácsi határozatok megszavazását, előbb egyeztetniük kell Izsák Balázs SZNT-elnökkel, és közösen kell megkeresniük azt a jogi utat, amelyet RMDSZ-es, MPP-s önkormányzati képviselők, polgármesterek egyaránt járhatónak találnak. A lépés eredményes volt, a sepsiszentgyörgyi testület nem szavazott a kérdésről. Azok, akik néhány hónapja az autonómiaharc felvállalásával, támogatásával nyertek választásokat, most azt mondják, hogy az MPP „kampánytémává zülleszti a nagy és szent ügyet". /Farkas Réka: Kinek fontos? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Hasznos volt az Aradon megtartott megyei magyar pedagógusfórum. Huszonkét oktatási intézmény képviseletében több mint száz óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár vett részt a szakmai találkozón. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy rendkívül fontos jelen lenni az RMDSZ országos oktatási adatbázisában, mert a jövőben ez feltétele lesz a különböző pályázatokon való részvételnek. Kiss Anna megyei RMPSZ-titkártól a hazai és magyarországi szakmai továbbképzési lehetőségekről adott tájékoztatást, Hadnagy Éva pedig az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásáról. Szakács Ferenc, a Csiky igazgatója elmondta, hogy minden általános iskolának lesz egy „felelőse” a Csikyben, azaz a tanári karból egy-egy pedagógus fogja tartani a kapcsolatot a megadott intézménnyel. Könyvbemutató is volt: Nagy Gizella és Szabó László magyartanárok Jobb egy példa száz leckénél– magyar nyelvi gyakorlatok 10–14 éveseknek című segédeszköz az első ilyen jellegű aradi kiadvány, a Szabadság-szobor Egyesület támogatásával jelent meg. /Pataky Lehel Zsolt: Pedagógusfórum Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Demeter András művelődési államtitkár az új stúdióépületet felavató beszédében összehasonlította Kolozsvár két színházi intézményének törekvéseit, és úgy vélekedett: míg a magyar színház minden követ megmozgatott, hogy célját – a stúdió felépítését – elérje, a román színház, a rossz menedzselés miatt, az olyan európai pénzalapok elveszítését kockáztatja, amelyeket az épület felújítási munkálatainak befejezésére fordíthatna. Ion Vartic, a kolozsvári Lucian Blaga Nemzeti Színház igazgatója cáfolta Demeter András művelődési államtitkár vádjait. Szerinte a Nemzeti Színház restaurálási munkálatai a minisztérium hibájából maradt abba. Bogdan Trimbaciu minisztériumi igazgató Demeternek adott igazat. A román színház, a Lucian Blaga Nemzeti Színház épülete magyar állami támogatásból épült 1904-1906 között; a tervező és kivitelező a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer cége volt. A teátrumot 1906 szeptember 7-én nyitották meg, majd szeptember 8-án Janovics Jenő magas rangú vendégek jelenlétében vette át. 1918-ig működött itt a magyar társulat. 1940 és 1945 között ismét visszaköltözhetett a magyar színház ebbe az épületbe, de1945-től pedig ismét a Szamos parti épületben játszanak. /Darvas Beáta: Vartic vádra váddal válaszol. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Az utóbbi időben több szerző foglalkozott a különböző magyar kisebbségek történetével és az 1918-at követő kilencven évben a többségi országban betöltött szerepükkel. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat Kiadó, Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, Budapest/ című kötetet múlt héten mutatták be Kolozsváron. Ez az első olyan munka, amely együtt tárgyalja a hét határon túli magyar kisebbségi közösség történetét, összehasonlítja azokat, illetve egy magyarországi és egy közép-európai viszonyrendszerben helyezi el. A kötet célja a jelenlegi kutatások minél színvonalasabb összefoglalása. A könyv forrásokat, kislexikon magyarázatokat, kronológiát és irodalomjegyzéket is hoz – mondta el Bárdi Nándor, a kötet egyik szerkesztője. A 29 szerzőből 18 határon túlról származik, tehát nem jogos az a kritika, hogy ez a könyv miért Budapesten készült. Budapesten van egy olyan intézet, amelynek a kisebbségkutatás fő profilja. Problémaként merült föl az, hogy a kötet túlságosan a nemzetállamok történetén keresztül látja a kisebbségek történetét. Ezek a nemzetépítések voltak azok, amelyek meghatározták a közösségek létrejöttét és fejlődését. Ténykérdés, hogy a határon túli magyar kisebbségi közösségek kulturális öröksége alapvetően az 1918 előtti Magyarország történeti örökségén alapul. A ’90-es években a határon túli magyar közösségek egyik kulcsproblémája, hogy a nagyvárosi közegben jelentősen csökken a közösségek pozíciója és a magyar kulturális, közösségi élet egyre inkább kisvárosokba szorul, megnő a falusi életvilágok szerepe. A másik változás, hogy az adott országon belüli középosztályosodásban, a magyarok alulreprezentálnak tűnnek. Fontos probléma a migráció kérdése. Magyarország nem tudja megtartani a jól képzett migráns munkaerőt. Társadalmi probléma a magyarul beszélő romák integrációjának problémája. Kelet-Szlovákiában, Kárpátalján és a Maros és Kovászna megyében a magyar oktatási intézményrendszernek ez a legnagyobb kihívása. Bárdi Nándor szűkebb kutatási területe a két világháború közötti romániai magyar kisebbség története, a kötetben emellett az 1989 utáni romániai magyar kisebbségekkel, illetve a budapesti kormányzatok különböző korszakokban lejátszódó magyarságpolitikájával is foglalkozott. László Mártonnal vizsgálta a kollektivizálás és a mezőgazdaság átalakulását, Fedinec Csillával és Papp Z. Attilával pedig a ’89 utáni tudományos élet, irodalom és kultúra változását. 2009-re várható a könyv angol nyelvű változata. Az Európai Unióban a kollektív jogok felvetése az iszlám fundamentalista törekvéseket juttatja a politikusok eszébe. A kettős állampolgárság kérdése pedig az oszétiai beavatkozás után egyértelműen biztonságpolitikai, destabilizációs félelmeket vet fel. Az EU-nak nincs kisebbségpolitikája, ezen a területen lehet valamit kezdeni. Ha valaki kérne egy listát arról, hogy a kisebbségeket Romániában vagy Szlovákiában milyen nyelvi diszkrimináció érinti, nem tudnánk előállni vele, a román vagy szlovák jogszabályokat ilyen szempontból nem dolgozták fel. A másik kulcsterület az önkormányzati mező. Ma a romániai magyarság jelentős része magyar vezetésű önkormányzatok hatókörében él. Milyen ezeknek a hatékonysága és problémamegoldó képessége? -Bárdi Nándor felhívta a figyelmet a romániai magyar kutatók, Gagyi József, Hermann Gusztáv, Horváth István, Kiss Tamás, Oláh Sándor, Papp. Z. Attila, Pozsony Ferenc, Péter László, Tánczos Vilmos, Veres Valér és mások kutatásaira. /Ferencz Zsolt: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Interjú Bárdi Nándor történésszel, a Teleki László Intézet munkatársával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Nem vár áttörést a szlovák-magyar viszonyban a november 15-i Gyurcsány Ferenc – Robert Fico találkozótól a Magyar Koalíció Pártja (MKP), de örömmel vették, hogy a magyar miniszterelnök rugalmasan kezelte az MKP kérését – mondta Csáky Pál, a szlovákiai magyar párt elnöke. Elsősorban a szlovák kormánypolitikának kell egyfajta önvizsgálat nyomán valamiféle önkritikára is elszánnia magát – fogalmazott Csáky Pál, az MKP elnöke. Sólyom László magyar köztársasági elnök is hamarosan kialakítja álláspontját Ivan Gasparovic szlovák államfő javaslatával kapcsolatban. A magyar államfő részt vett a függetlenség napja alkalmából rendezett központi varsói ünnepségeken, a szlovák államfő átadott egy dokumentumot Varsóban Sólyom Lászlónak, aki ezt tanulmányozni fogja. A pozsonyi Új Szó november 12-i számában Öllős László szlovákiai magyar politikai elemző szerint Robert Fico szlovák miniszterelnök valószínűleg arra törekszik, „hogy a felelősség rá eső részét elsumákolja”. A politológus emlékeztet: Ficónak eddig is az volt a stratégiája, hogy kimagyarázza azt, amit saját kormánya csinál. /Gurcsány–Fico: nem várnak áttörést. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Az októberi magyarországi találkozó során leszögezett időpontban a három – Bihar, Szatmár és Szilágy – megye prefektusa vendégül látták az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal három vezetőjét. A hivatalos látogatás november 12. és 14. között, Szatmár és Szilágy megyékben zajlik. A helyi problémák megvitatásán túl az adott települések nevezetességeit is meglátogatták a magyarországi elöljárók. /Prefektustalálkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 13./

Alig huszonöt katolikust tartanak nyilván az egykori jeles fürdőhelyen, Előpatakon, ahol most újították fel 1881 után első alkalommal a kápolnát. Előpatak a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia filiája, s mert kevés a lelkek száma, a kápolnát az anyaegyház, a Szent József-plébánia tataroztatta önerőből és adományokból. /Kisgyörgy Zoltán: Megújult az előpataki római katolikus kápolna. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Csalódottan veszi tudomásul az MPP, hogy az autonómia és a népszavazás ügye Háromszéken a legkevésbé fontos a különböző tisztségben lévő vezetők számára – jelentette ki Csinta Samu, a párt megyei ügyvezető elnöke. Hargita megyében több RMDSZ-es többségű tanács elfogadta az autonómia-népszavazás kiírását, Háromszéken a néhány kezdeményezés is a prefektúra akadékoskodásába ütközött. Eredményes volt az RMDSZ két körlevele – a pénzosztásról tájékoztató Markó-levél és a másik, amelyben óvják és nem ajánlják az önkormányzatoknak a referendum kiírását – mondta Gazda Zoltán alelnök. Tájékoztatása szerint Háromszéken eddig hat önkormányzat – Kézdivásárhely, Kőröspatak, Barót, Árkos, Zabola és Nagyborosnyó – döntött a népszavazás megszervezéséről, még a kommandói, a kökösi és uzoni tanács napirendjén szerepel a kérdés. Csinta Samu bízik benne, eredményes volt a székelyföldi önkormányzati vezetők gyergyói tanácskozása Izsák Balázs SZNT-elnökkel, az ígéret szerint Csíkszeredában hamarosan napirendre kerül a népszavazás ügye. Elvárják az RMDSZ-től, ha jogi kifogásaikat megalapozottnak tartják, fogalmazzák meg konkrét javaslatukat, amellyel javítható a határozat. /Farkas Réka: Akadozó népszavazás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Ismerem az RMDSZ programját, amivel nagy vonalakban egyetértek, és ismerem az engem támogató Magyar Polgári Párt programját is, amiről szintén jó a véleményem, jelentette ki Kincses Előd független Maros megyei szenátorjelölt. A választási törvény hátrányosan megkülönbözteti a független jelölteket. Az egész országban mindössze harminc független jelölt vállalkozott megméretkezésre. A függetlenek nem állíthatnak megfigyelőket, a médiában is kisebb a lehetőségük. Lokodi Imre, a lap főmunkatársa a magyarság megosztásáról kérdezte Kincsest, hozzátéve: jelentkezése pusztán ambíció? A magyarságot már nagyon régóta megosztották, reagált Kincses, a megosztás az RMDSZ szatmári kongresszusán intézményesült, amikor Tőkés Lászlót kitették a tiszteletbeli elnöki tisztségből. Az újságíró szerint közszájon forgó vélemény, hogy Kincses Elődöt elsősorban a revansvágy hajtja. Ha revansvágyról lenne szó, mondta Kincses, akkor 2000-ben nem állt volna fel helyéről, amikor a helyhatósági választások előtt mintegy harminc nappal leváltotta őt az Operatív Tanács. Az egység a csúcsvezetés szóhasználatában a politikai monopóliumot jelenti, tette hozzá. /Lokodi Imre: Aki nem lép egyszerre… Interjú Kincses Előd független Maros megyei szenátorjelölttel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Kolozsváron az UPC analóg változatában megszüntette a Minimax magyar nyelvű adását, továbbá a magyar nyelvű Hálózat Tv és a német RTL adását. A bukaresti nyilatkozat értelmében a megszüntetett adók igény szerint visszakerülhetnek „abban a pillanatban, amikor Kolozsvárott lehetséges lesz a műsorrács bővítése. ”Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke elmondta: mindazok, akik diszkriminatívnak ítélik meg az UPC eljárását, feljelentést tehetnek náluk és az Audiovizuális Tanácsnál (CNA) is. Hasonló a véleménye Szász Attilának, a CNA alelnökének is. A hivatalosan is 18%-os magyar lakosságú Kolozsvár esetében egyértelműen rossz szándékról tanúskodik az, hogy éppen a magyar nyelvű adókat helyettesítették más román adókkal. 2004 végén a Szabadság aláírásgyűjtést kezdeményezett a magyar műsorajánlat szélesítése érdekében. Az RMDSZ és a Kolozsvár Társaság segítségével lebonyolított akció során több mint ötezer aláírás gyűlt össze. Az aláírásgyűjtésnek csak 2006-ban lett hatása, akkor még csak a külön fizetős részbe tették be a magyar Minimaxot, a film+ tévéadót és a Hálózatot. Jelenleg az UPC analóg műsorrácsában több mint 60 csatorna vételezhető, ha az etnikai arányokat tekintenénk, akkor is 11–12 magyar nyelvű adónak kellene lennie a keretben. Jelenleg azonban csak három magyar adó maradt. /P. J. A., S. B. Á. : Merénylet a kolozsvári magyar tévénézők ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A nyolcvanéves Dávid Gyula irodalomtörténészt, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) tiszteletbeli elnökét köszöntötték november 12-én Kolozsváron, a Szabédi Emlékházban. A rendezvényen a Demény Péter és Dáné Tibor Kálmán által erre az alkalomra szerkesztett Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára című kötetet mutatták be. Dávid Gyula kifejtette, a megélt helyzetek erkölcsi vonatkozásainak megértése minden generációra tartozik, szükség van az önmagunkkal való szembenézésre. /Ferencz Zsolt: Számot kell adni az elmúlt időszak tapasztalatairól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

András Csaba festőművész /sz. Székelyudvarhely, 1943/ a 30. egyéni tárlatával áll közönség elé, először mutatkozik be Marosvásárhelyen. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen tanult, majd a bukaresti Grigorescu Akadémián fejezte be – kiváló eredményekkel – tanulmányait. András Csaba saját stílusáról vallja: realista, figuratív, posztimpresszionista, színeiben expresszionista elemekkel. /Horváth Éva: Északi színek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

A közelmúltban megjelent Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötete, amelyben a szerző a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetével foglalkozott. Stefano Bottoni elmondta, a Bolognai Egyetem doktori iskolájában, ahová 2002-ben vették fel, az egyik tanára javasolta ezt a témát. Tudta, hogy Bottoni félig magyar származású, és magyar vonatkozású dolgokkal foglalkozik. 2002-ben beadta a kérvényt a Román Állami Levéltárba, Bukarestbe és Marosvásárhelyre, de választ nem kapott. Majd egy neves külföldi kutató, Dennis Deletant, a londoni egyetem román tanszékének vezetője közbenjárására mégis hozzájutott az engedélyhez. Bottoni szovjet és román dokumentumok alapján kiderítette, nem volt semmiféle alulról jövő kezdeményezés. A szovjet pártvezetés az 1951–1952-es évek fordulópontján kitalálta, hogy Romániában új alkotmányra van szükség. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést területi kérdésként kell kezelni, és úgy kell megoldani, ahogy a Szovjetunióban tették. Így került sor a székelyföldi tartomány létrehozására, amely a határtól 300 kilométerre esett, tehát nem állt fenn annak a veszélye, hogy Magyarország kéri majd a tartomány hozzá csatolását. Amikor a rádió bemondta, hogy létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, az erdélyi magyarok egy része úgy élte meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják magyarságukat. 1952-ben elkezdődött egy újabb kulákellenes kampány, a tartomány létrejötte utáni évek igen kemények voltak Romániában, egy kicsit kivétel volt ez alól a MAT, ahol valamivel kevesebb embert tartóztattak le, mint az ország többi részében. – A könyvbemutatón is elhangzott, hogy sokan úgy értékelik: nem minden úgy történt, ahogy az a tanulmányban megjelenik. A könyv olasz változata tavaly jelent meg. – A magyar vezetés félreállítása már korábban elkezdődött, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lett. Az igazi váltás akkor következett be Marosvásárhelyen, amikor 1959-ben letették a vegyi kombinát alapkövét. Gheorghe Gheorghiu Dej a Magyar Autonóm Tartomány kezelését Mogyorós Sándorra, Fazekas Jánosra, a fiatal Király Károlyra és másokra bízta, meg a helyi emberekre, például Csupor Lajosra. Annak idején a MAT-ot kis Magyarországnak, illetve Marosvásárhelyt kis Moszkvának is nevezték, ez célzás arra, hogy vezetői sokkal jobban hittek a rendszerben. Meggyőződéssel csinálták azt, amit tettek, mert értelmet láttak benne. Amikor magyar emlékműveket akartak restaurálni, magyar vonatkozású szobrokat akartak állítani, vagy meg akarták írni a MAT monográfiáját, akkor 1958-ban rájöttek, hogy már nincsenek vonalban. Az itteni vezetők nehezen tudták megemészteni, hogy megváltozott a vonalvezetés. Levezényelték a saját leépülésüket. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Marosvásárhelyen a vezetők ne magyarul értekezzenek a környezetükkel. A hatvanas években kezdődött el az új folyamat. Bottoni felhasználhatott egy jelentős kutatási eredményt. Gagyi József és Novák Zoltán 2001 és 2003 között 35 mélyinterjút készített korabeli középkáderekkel. Ezt az anyagot a kutatók Bottoni rendelkezésére bocsátották. /Máthé Éva: Nem az lett, aminek készült. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke nyílt levélben kérte Sofronie Drincec Bihar ortodox püspökét, hogy őrizzék meg annak az épületnek az eredeti rendeltetését, amely a nagyváradi Ady-múzeumnak ad otthont. A nagyváradi Ady-múzeum épületét az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során az ortodox egyháznak ítélték, amely szeretné azt mielőbb használatba venni. A KREK tárgyalásokat kezdeményezett az épület megvásárlásáról, de az ortodox egyház jelezte, hogy az ingatlan nem eladó. Tőkés hangsúlyozza: az ő emlékének szentelt múzeum 1957-es alapításától egyfajta kegyhellyé vált a városlakók és az Ady előtt hódolók számára. Ezért arra kéri az ortodox püspököt, hogy tartsák meg az épület jelenlegi funkcióját, mert az nem csupán az etnikumközi megértés nagyszerű gesztusa lenne, hanem „az egyre inkább szekularizálódó világunk homogén terét megtörő, egyre kisebb számú szent tereink megóvása érdekében is történne” – olvasható a levélben. /Tőkés az Ady-múzeumért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Az RMDSZ meghirdette, hogy önkéntes fiatalokat keres kampánymunkára. A fiatalokat elviszik három-négy napos látogatásra Brüsszelbe az Európai Parlamentbe is. Megszületett a Dévai Magyar Kampánycsapat (DMK), velük párhuzamosan további három csapat alakult Vajdahunyadon, Petrozsényban, illetve Lupényban. Valamennyi csapat rendszeresen e-mailban kapja a feladatait az RMDSZ fiatal munkatársaitól, akik az egész akciót koordinálják. Az első feladatuk bemutatkozó klipp készítése volt. A dévaiaké olyan jól sikerült, hogy a You tube-ról átvette az RMDSZ hivatalos honlapja is. Azután mélyinterjút kellett készíteniük a szórványban élő magyar emberekkel. A kampány alatt a dévaiak naponta 45 családot keresnek fel, ketten-hárman mennek, egy-egy felnőtt kíséretében. A legügyesebbnek bizonyuló fiatal egyhónapos brüsszeli gyakornokságra mehet majd Winkler Gyula EP képviselő mellé. /Gáspár-Barra Réka: DMK – azaz a kampány ragyogó oldala. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Újra beindult a Zsil-völgyi magyar gyermekek anyanyelvi oktatása Petrozsényban, a ferences nővérek egykori zárdájában. Öt évvel ezelőtt még egyetlen magyar tanítója volt a térségnek, az iskolában ma 200 gyermek tanulhat anyanyelvén. Petrozsény és környéke a múlt században zömében magyarlakta bányászvidék volt. A 2002-es népszámláláskor már csak 18 ezren vallották magukat magyarnak. Az anyanyelvű oktatás az utóbbi évtizedben gyorsan leépült: 1998-ban még volt érettségiző magyar osztály Petrozsényban, 2003-ra viszont mindössze egy tanító maradt hat gyerekkel. A visszaszolgáltatott egyházi ingatlant ma újra gyermekzsivaj tölti meg. „2006-ban a Szent Ferenc Alapítvány szerződést kötött, az egyházmegyétől átvette teljes egészében ezt az épületet, és alapjaitól a plafonig, a cserepekig mindent megújítottunk. Több mint 260 gyermek lakja, óvodai csoportok vannak, egy-nyolc osztályosok, többen vannak, mint amennyien beférnek” – mondta Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Az új iskola költsége is a Szent Ferenc Alapítvány kasszáját terheli. „A szülők kimennek külföldre, elhagyják a gyerekeiket, most ez a legnagyobb problémám. Konkrétan az anyukák elhagyják a gyerekeiket, és sokan még egy telefon erejéig sem tudatnak magukról” – mesélte Ács Éva igazgató-nevelő. A bentlakók húsz százaléka már évek óta nem látta szüleit, legfeljebb telefonon jelentkeznek néhanapján. A nevelőanyák a legkülönbözőbb helyekről szegődtek az elszegényedett bányavidéki központba. November 14-én Budapesten jótékonysági koncertet rendeznek, a bevétel a petrozsényi magyar oktatást szolgálja. Duna TV. /Újra beindult a magyar anyanyelvi oktatás Petrozsényban. = Erdely.ma, nov. 15./

Marosvásárhelyen a könyvtárnapok a Pro Libro Senator érdemoklevél átadásával értek véget. A legújabb kitüntetettek: Aurelia Veronica Filimon bibliológus, tanár, régiséggyűjtő és Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő. Nagy Pált Nagy Miklós Kund méltatta. Sütő András 1997-ben, az irodalomtörténész Visszanéző című könyvének beajánlójában írta: Nagy Pál olyan aranytollas író, szerkesztő, újságíró ember, aki "az írástudók mindenkori kötelezettsége szellemében segít embertársainak az eligazodásban". Nagy Pál 1942-ben, hatodikos gimnazista korában lépte át először a Maros Megyei Könyvtár küszöbét. Hat és fél évtized távlatából így tekintett vissza a könyvtárban eltöltött órákra: Világéletemben otthon éreztem magam itt, szellemi hajlékom volt ez az olvasóterem. Ígérem, hogy amíg mozogni tudok, ennek a könyvtárnak barátja, híve és adósa maradok. /Nagy Székely Ildikó: Könyvek szenátorai. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Márciustól Balázs Imre József vette át a Korunk folyóirat főszerkesztői teendőit. Azért merte elvállalni, mert 1999 óta dolgozik a lapnál. A tematikus szerkesztés megmarad, de a témát sok szempontból, és alaposan fogják körüljárni. Jelenleg nincs olyan lapterjesztői hálózat Romániában, amelyik minden magyarlakta városba elvinné a folyóiratot. Az internetes változattal azokhoz az olvasókhoz tud eljutni a Korunk, akik másként nem olvashatnák el. A májusi számtól jelen vannak a magyarországi országos lapterjesztői hálózatban. 1990-től, amikor Kántor Lajos vette át a főszerkesztői teendőket, időről időre változott a szerkesztői csapat. A változás után Salat Levente, Visky András dolgozott itt, aztán Selyem Zsuzsa, később Demeter Szilárd, Szabó Géza és mások. A mai szerkesztők között pedig már vannak olyanok, akik a nyolcvanas években születtek. Két új szerkesztőségi tag van, Keszeg Anna, aki a társadalomtudományi, antropológiai jellegű írásokért felel, Zakariás Ágota pedig egyrészt a Korunk Galéria szervezését vette át, másrészt a lap képanyagát és művészeti írásait szerkeszti. A Korunk nemcsak folyóirat, hanem könyvkiadó, képzőművészeti galéria is, és egyfajta képzési központtá is vált /Korunk Akadémia néven futó programok/. Szabadegyetemi jellegű előadásokra is sor kerül. Balázs Imre József emellett a BBTE magyar irodalomtudományi tanszékén 20. századi irodalmat tanít. -A mai erdélyi magyar irodalom minden generációjában vannak olyan szerzők, akik jelentős munkákat hoznak létre, Szilágyi Istvántól Király Lászlóig és Kovács András Ferenctől Láng Zsoltig, Visky Andrásig, vagy a legfiatalabbakig. Kiegyensúlyozott irodalmi élet van. /Köllő Katalin: Mindenkinek ajánlom: merjen és tudjon egyedül lenni önmagával. Beszélgetés Balázs Imre Józseffel, a Korunk főszerkesztőjével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

November 13-án nagy érdeklődés mellett nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban Szipál Márton életmű-kiállítása. A világhírű fotóművész elmondta, sok kiállítása volt, de ilyen még nem. Volt New Yorktól kezdve, Chicagón keresztül San Franciscóig mindenütt, de még ilyen nagy tárlatot nem látott. Úgy érzi, Sepsiszentgyörgy az egyetlen hely, ahova odaköltözne. /Mózes László: Szentgyörgyre költözne (Vendégünk Szipál Márton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

A jövő évet, a 2009. esztendőt a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékének szentelik, aki 1829. február 3-án született Székelyudvarhely mellett, Székelylengyelfalván. Váradi Péter Pálnak és Lőwey Lillának köszönhetően a születési évforduló és A Székelyföld leírása megjelenésének 140. évfordulója előbb köszöntött ránk, már 2008 novemberében kezünkben tarthatjuk a jeles szerzőpáros újabb monumentális alkotását, a Székelyföld sorozat A legnagyobb székely címmel megjelent fotóalbumát, írta Sylvester Lajos. Az album a kelet-európai fotózás úttörőjének egykori felvételeit tartalmazza, összevetve a mai Székelyföld képeivel. A korabeli várak, várromok, kúriák, falvak és a székelyföldi táj képi megjelenítése már a maga korában is szenzációnak számított. Váradi Péter Pál a fotózásban egyenes ágú leszármazottja Orbán Balázsnak, honismereti fotóalbum-sorozatuknak összesét tekintve több évtized több tízezer felvételével Székelyföld képi megjelenítésében. /Sylvester Lajos: A Legnagyobb Székely feltámadása (Új Orbán Balázs-album). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.