Szőcs Géza a megszokottól eltérő struccképet fest legújabb regényében (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója, Magvető, Budapest, 2007.). A strucckisasszony ugyanis nemcsak éli életét az őshazától távoli kolóniában, a kelet-európai struccfarmon, hanem figyeli környezetét, hallgatja az idős struccok által az őshazáról mondott legendáit. Rendhagyó kötet a Limpopo, kikapcsoló szellemi kaland. /Sarány István: Limpopo, avagy politizál-e a strucc? = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke kolozsvári sajtótájékoztatóján ismételten kifejtette: a szövetség soha nem támogatta az egyéni választókerületes rendszer bevezetését. Az RMDSZ mégis hajlandó volt a kompromisszumra, amit a Pro Democratia tervezetének támogatása jelentett. – A kétfordulós, többségi szavazatos változat azonban elfogadhatatlan számunkra – hangoztatta Markó. Román sajtóértékelések szerint az RMDSZ radikális hangvételű, az „Új honfoglalás” jegyében zajló kampánya magához térítette a tetszhalottnak tűnő román szélsőjobboldalt. A sajtóértekezletet követően három román fiatalember ünnepélyesen átadta Markónak Románia történelemkönyvét, és Románia alkotmányát, „hogy ne felejtse, melyik országot kormányozzák. ” Markó széles mosollyal és az európai autonómiaformákat ismertető könyvecskével viszonozta az ajándékot. /Sz. K. : Markó: Másodrangúvá válnak az EP-választások. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, szeptember 14-én a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) plenáris ülése elé terjesztette a Nemzetpolitikai Stratégiának nevezett koncepciót. A koncepciót elfogadta az MSZP, a Fidesz, a KDNP, az MDF, az SZDSZ és az összes parlamenti mandátummal rendelkező határon túli magyar képviselő is. (Az öt éve életre hívott KMKF tagjai a magyar parlament frakcióinak képviselői és az összes, szomszédos országban megválasztott parlamenti képviselő. Elnöke a magyar Országgyűlés elnöke.) Szili Katalin célja egy mindenki számára elfogadható dokumentum összeállítása volt. Ez fontos jelzés a határon túli magyaroknak: a parlament a kormányzat látványos közönye ellenére továbbra is kész konzultálni a magyar közösségekkel. A magyar külpolitika, Európa-politika és nemzetpolitika sodródásának látványos jele, hogy a magyar kormány három éve nem volt képes meghatározni az EU csatlakozás teremtette új helyzetben Magyarország új kül-, Európa- és nemzetpolitikai céljait és lehetőségeit. A Gyurcsány-kormány egy éve közzétette megújult nemzetpolitikai koncepcióját is, egy négy oldalas, a szólamokon túl tartalom nélküli dokumentumot. A KMKF komoly szerepet játszott az EU-n kívül maradt két magyar közösség vízumdíjból fakadó nehézségeinek enyhítésében. A KMKF szeptemberi megállapodása hideg zuhanyként érte a kormányt. Gyurcsány Ferenc nem ismerte fel: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megfojtásával jogosan merülhet fel az igény a határon túli magyar szervezetek részéről is, hogy egy asztalhoz ülhessenek a magyarországi politikai élet teljes palettájának képviselőivel. Meglepő és a demokrácia alapszabályait semmibe vevő nyilatkozat látott napvilágot a találkozó után Gyurcsány Ferenc környezetéből. A nyilatkozat szerint a kormány nem köteles figyelembe venni a KMKF döntéseit. Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika élesen nekitámadt a koncepciónak. Érthető Gémesi és csapatának aggodalma. Szili Katalin koncepciója ugyanis felülírja a Gémesi-Törzsök vonal által fémjelzett kormányzati politikát. /(Budapest Analyses): Szili Katalin nemzetpolitikai koncepciója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Nemrég ünnepelte egyéves születésnapját a tavaly beindult Paprika Rádió, a kolozsvári magyar nyelvű kereskedelmi rádió. Irsay Miklós, a Paprika Rádió társtulajdonosa elmondta, tavaly a rádiót nem csupán üzleti céllal alapították. Úgy érezték, hogy felelősségük egy szórakoztató, könnyű műfajú, kereskedelmi rádió létrehozása Kolozsváron. Az Euréka Társaság, kolozsvári magyar közép- és nagyvállalkozók egyesületének tagjai tartják fenn a rádiót. A mérleg idén szeptemberben fordult pozitívra, ekkortól számít nyereségesnek a rádió. Tíz hónap egy nagyon jó felfutási időnek számít egy kereskedelmi rádió szempontjából. Magyar zene nincs a többi rádióban, ezt a hiányt pótolják többek között. /D. I. : Sikeres évet zárt a Paprika Rádió. Beszélgetés Irsay Miklós társtulajdonossal. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Október 7-én a Mákófalvi IKE 13 tagú csapata Imre István Zoltán lelkész vezetésével ismét szórványkiszálláson volt. Most, a hetedik alkalommal két mezőségi szórványfaluba mentek el: Uzdiszentpéterre és Tusonba. Megrendítő volt látni, hogy miként őrzi identitását az a néhány ember, aki még szórványban sem felejtette el, hogy magyarnak született. /Kelemen Izabella: Hetedik szórványkiszállás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A Miska bácsi levelesládája rádióműsor dokumentumaiból válogatott budapesti kiállítás megnyitóján hangzottak el a Padisák Mihályt, az adás szerkesztőjét méltató, dicsérő szavak: Oly korban tette a dolgát nyelvért, a nemzetért, amikor nem volt divat nemzetben gondolkodni, a határon túli magyarokat emlegetni. Ezt az értékelést dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke fogalmazta meg. Padisák Mihály, Miska bácsi valóban mindig nemzetben gondolkodott, nem csak magyarországi hallgatóihoz, a határon túliakhoz is szólt műsorával. 1952-től nyugdíjazásáig, 2001-ig volt a Kossuth Rádió munkatársa, riporterként, irodalmi szerkesztőként, műsorvezetőként dolgozott a gyermekrádiónál, 25 éven át – 1976-tól megszűnéséig – vezette a Miska bácsi levelesládája című páratlan sikerű ifjúsági adást. Hiánytalanul megőrizte, rendszerezte és most a múzeumnak adományozta a népszerű rádióműsor többnyire diákok és pedagógusok leveleiből álló anyagát. Ezek töredéke látható a kiállításon. Levelek a Kárpát-medence minden tájáról. A falon a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország térképén a kiállítás rendezői feltüntették valamennyi olyan helység nevét, ahonnan levelet kapott Miska bácsi. Hargita megye helyén alig férnek a falu- és városnevek, innen került ki a legtöbb levélíró. Miska bácsi Ezer szállal címmel könyvbe válogatta a levelek legjavát, így állt össze „az ezredforduló határon túli magyar fiatalságának hű tükre. ” A Hargita Népe korábban (2002. június 27-én) Tollpróba címmel már közölt egy összeállítást a könyvből. /Borbély László: Nemzetben gondolkodó Miska bácsi. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./ Emlékeztető: Tamás Gáspár Miklós a Heti Világgazdaság /HVG/ 2000. március 4-ei számában Mit fogunk hallgatni? címen megbélyegezte a Magyar Rádió közkedvelt gyermekműsorát, Miska bácsi levelesládáját. TGM szerint ez a műsor „az irredenta lelki pedofília hetenkénti orgiája”, „amelyet Miska bácsi levelesládája címmel sugároz az állam”. A műsor felelős szerkesztője, Padisák Mihály a hetilap március 18-ai számában válaszolt erre a minősítésre. A „Miska bácsi levelesládája”, gyermekek – köztük erdélyiek – ezreinek leveleit közölte, hírt adott életük eseményeiről. Tanácsot adott itthon és határon túl, segített az élet dolgaiban eligazodni, s olykor még olyan életpályát is elindítani, mint Kő Pál szobrászművészét, aki ezt ma is büszkén vállalja. A műsor szerkesztője Kolozsvárról átcsempészte Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Bálint Tibor, Bajor Andor, Hervay Gizella gyermekírásait, s nem mint „romániai magyar írókat”, hanem mint magyar írók műveit közölte azokat. „Amennyiben TGM szóhasználatában a gyermekek szerető szolgálata „lelki pedofília”, s népünk anyanyelvének, hagyományainak őrzése „irredentizmus”, úgy én ezt szívből vállalom. ” – írta Padisák Mihály. /Kíméletlenül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), 2000. ápr. 4./

Baróton, az Erdővidék Múzeumban tartott előadást a forradalomról az 1956-os magyarországi és erdélyi események jó ismerője, Benkő Levente. A 20. kongresszuson Hruscsov nyilvánosságra hozott egy jelentést, amelyben nyíltan szólt Sztálin cselekedeteitől, a tömeges kivégzésekről, a Gulagról és az éhezés többmilliós áldozatáról. E jelentés hatására Magyarországon és Lengyelországban ún.,,olvadás” következett be, azaz néhány dologról nyíltan mertek beszélni az emberek. Az erdélyi magyarság körében is olyan kényesnek számító témákban indult párbeszéd, mint a magyar nyelvű oktatás, a kolozsvári magyar színház és opera helyzete. Ehhez az időszakhoz köthető, hogy Kolozsváron a mezőgazdasági egyetemen újraindult a magyar nyelvű képzés. Az ‘56-os események kutatásáért a Szabadság Hőse elnevezésű, tavaly nyert kitüntetését és oklevelét Benkő az 1970-ben mártírhalált vállaló Moyses Mártonnak a múzeumban kiállított zakójára tűzte. Tettét azzal magyarázta: ő semmit sem tett a forradalomért, mégis kitüntetést kapott, viszont az, aki kész volt akár az életét is áldozni, még késői elismerésben sem részesült. /Hecser László: Vihar után – vihar előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

Megjelent Székely Mózes monográfiája, Szekeres Lukács Sándor munkája /Székely Mózes, Erdély székely fejedelme, Székelyudvarhely, 2007/, melyet székely körök és magánszemélyek támogatásával adtak ki. A fejedelem személyisége, életútja és vállalt történelmi hivatása okán a magyarság megmaradásáért folytatott harc legkiválóbb képviselői közé tartozik – írta róla a könyvet méltatva Varga Géza írástörténész. Székely Mózes mindössze három hónapig volt fejedelem. 1553-ban született Székelyudvarhelyen, lófő székely család sarjaként. Székely Mózes Báthory István fejedelem testőr katonájaként olyan sikeresen küzdött, hogy a fejedelem kinevezte a testőrség parancsnokának. A törökellenes háborúban számos sikeres csatát vívott. Rudolf császár biztatására Mihály havasalföldi vajda támadást intézett Erdély ellen. Báthory András fejedelem az erdélyi hadsereg vezetését Székely Mózesre bízta, de a fejedelem túl későn kezdte megszervezni a hadsereget. 1599-ben az erdélyi hadsereg Schellenbergnél vereséget szenvedett, a csíki székelyek a menekülő bíboros fejedelmet is megölték. Mihály vajda Székely Mózest kinevezte az erdélyi hadsereg parancsnokává, de hamarosan szembefordultak egymással. Székely Mózes elmenekült Lengyelországba. Mihály vajda és Giorgio Basta generális császári pénzen fogadott zsoldosokkal az 1601. augusztus 3-i csatában Goroszlónál vereséget mért az erdélyi hadseregre, melyet Székely Mózes és Csáky István vezetett. Székely Mózes, Bethlen Gáborral 1602–1603 telén megszervezte Erdély felszabadítását, elnyerte III. Mohamed szultán jóváhagyását, hogy Erdély fejedelme lehessen. 1603 márciusában indította csapatait a fejedelemség felszabadítására. 1603. májusában ünnepélyesen beiktatták fejedelmi tisztségébe. 1603 májusa és júniusa folyamán Erdély nagy részét felszabadította. A Habsburg-kormányzat Radu Serban havasalföldi vajdát küldte ellene. 1603. július 17-én, a Brassó melletti csatában vereséget szenvedtek az erdélyiek, a véres csatában – melyet Erdély Mohácsának is neveznek – mintegy 4000 magyar és székely vesztette életét, Székely Mózessel együtt. /(b. d.): Székely Mózes, Erdély székely fejedelme. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Rendíthetetlen, bátor, elszánt és megalkuvást nem ismerő emberre lesz szüksége az Európai Parlamentben a romániai magyarságnak, amelynek nagy számban kell részt vennie a november 25-i romániai európai parlamenti választásokon – mondta október 27-én Krasznamihályfalván és Nagybányán Orbán Viktor. A Fidesz-elnök a Tőkés László református püspök kampányát megnyitó rendezvényeken vett részt a hét végén a Partiumban, Máramarosban és a Szilágyságban. Tőkés László kifejtette: a jövendő brüsszeli képviselet központi programja az autonómia lesz. Krasznamihályfalván Orbán Viktor elmondta, hogy mindig szívesen jön Erdélybe és bármelyik határon túli településre, mert az itteniek arra emlékeztetik, hogy „semmifajta mesterséges határ nem választhat el minket egymástól, mert a magyar nemzet egységes volt és az is marad”. Orbán kifejtette: „Van egy közös magyar ügy. Azért járok most itt, hogy meggyőzzem az ittenieket, szedjék össze magukat, és menjenek el szavazni novemberben!” Orbán Viktor Nagybányán hangsúlyozta, az a kérdés: a magyarok képesek lesznek-e olyan nemzetpolitikát folytatni, amely nem szétforgácsoló és nem megosztó. Az ÚMSZ kérdésére, ha az erdélyi magyarság EP-képviselet nélkül marad, lesz-e lelkiismeret-furdalása a Fidesz elnökének a megosztó politika miatt?, Orbán Viktor azt mondta: „Miért nekem legyen? Legyen az erdélyi magyarságnak, amiért nem ment el kellő számban szavazni vagy rosszul szavazott!”Temesvártól Brüsszelig címmel juttatott el szerkesztőségekbe felhívást Tőkés László független EP-jelölt sajtóirodája. A felhívás szövege szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak: Tőkés László személyében „olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás emlékeztet Tőkés szerepére az 1989. decemberi eseményekben. Az aláírók között van Csoóri Sándor, Szőcs Géza, György Attila vagy Jókai Anna, Makovecz Imre műépítész, Lohinszky Lóránd színművész, Péntek János nyelvész, Neményi Ágnes szociológus, Vizi E. Szilveszter orvos-biológus. /Both Abigél, Sike Lajos: Tőkés-kampány Orbánnal. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Az RMDSZ kampánykaravánja Máramaros és Szatmár megyében járt, lakossági fórumokat tartottak. „Jobban szerettem volna, ha ma este hét órakor Nagybányán csak egy kampánygyűlés lett volna, ha az RMDSZ listáján indult volna a független jelölt. Tisztességes, méltányos lett volna” – mondta Frunda György listavezető az RMDSZ EP-képviselő-jelöltjeinek bemutatkozóján. „Senki nem bírálta annyit az RMDSZ-t, mint én 1995-től. Belülről jövő, építő jellegű bírálat volt, amely a közösség érdekeit és az együttmaradást szolgálta” – mondta az RMDSZ EP-listájának második helyezettje, Sógor Csaba szenátor. Előzőleg az RMDSZ karavánja Máramaros megyébe, Szinérváraljára látogatott, ahol a lakosság 17 és fél százaléka magyar nemzetiségű. Felsőbányán is bemutatkozott Frunda György és Sógor Csaba. Koltón, a környék egyetlen magyar többségű községében az RMDSZ-karaván meglátogatta a Teleki Sándor barokk stílusú kastélyát. Az RMDSZ EP-képviselőjelöltjei közül Frunda György, Sógor Csaba, Korodi Attila, Szabó Károly és Kelemen Hunor mutatkozott be a szatmárnémetieknek. „Az RMDSZ valamennyi romániai kisebbség érdekeit képviselni szeretné az Európai Unióban” – jelentette ki a Krassó-Szörény megyei Resicabányán Markó Béla. /Mozgásban az EP-karaván. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Az európai parlamenti választások kampányrendezvényei zajlanak az országban. Az RMDSZ választási hangja esetenként egyenesen emberinek mondható – leszámítva a törhetetlenül militáns Frunda Györgyöt. A kolozsvári értelmiségiekkel kezdeményezett párbeszédet Markó Béla. A gyengülő szövetség elnöke az értelmiség segítőkészségét próbálta felmérni, amelynek jelentőségét éveken át bagatellizálta. /Csinta Samu: Már vagy még? = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Szent Imre kultuszának erősítését, általa a magyar nemzet megújulását, szellemi, erkölcsi felemelkedését és egysége ügyének szolgálatát tűzte ki célul a Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulója alkalmával szervezett eseménysorozat. E rendezvények kilencedik helyszíne volt a hét végén Székelyudvarhely. Október 27-én Szent Imre a történelemben, a helytörténetben címmel tartottak konferenciát erdélyi és anyaországi előadók. Szent Imre mellszobrának leleplezésére október 28-án, vasárnap történt. Az alkotást Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, valamint Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Millenniumi Emlékbizottság elnöke közösen leplezte le, majd Mátyás Károly főesperes-plébános megáldotta a szobrot. Az alkotás Lantos Györgyi magyarországi szobrászművész munkája, a lakiteleki Népfőiskola és a Polgári Magyarországért Alapítvány ajándéka. Székelyudvarhely az 1577-ben hozzá csatolt Szent Imre-falva kapcsán került be a magyar parlament által tavaly megalakított Millenniumi Emlékbizottság programjába. /Szász Emese: Szent Imre-szobrot avattak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

A kolozsvári PUCK Nemzetközi Bábszínházi Fesztiválon bábos alakítás-díjat kapott György László, a Kolozsvári Bábszínház Ördögverő jóbarátok című előadásán nyújtott teljesítményéért. A kolozsvári Puck Bábszínház változatos és jó minőségű repertoárjáért kapott díjat. Dicséretben részesült a budapesti Bábszínház Egy egér naplója című, új bábszínházi technikát bemutató előadása és a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház Óz, a csodák csodája című előadása. /Zsehránszky István: Bábdíjak PUCK-módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

A tíz éve elhunyt Széchenyi-díjas Jagamas János népzenetudósra emlékeztek volt tanítványai és tisztelői október 27-én Kolozsváron, az Apáczai-líceum dísztermében. A házigazda tanintézet kórusa énekelt néhány Jagamas-kórusművet, majd megtekintették a tudósról készült kisfilmet, amelyet Xantus Gábor és Simonffy Katalin készített egykoron, s amelyben László V. Ferenc zenetudós, zeneakadémiai tanár beszélgetett el Jagamassal. Meghallgatták azt a hangszalagfelvételt, amelyen Almási István népzenetudós kérdezgette kollégáját. Ezt követően beszélgetés következett. Domokos Mária édesapjának, Domokos Pál Péternek Jagamassal folytatott levelezéséről értekezett. Almási István az interjú keletkezésének körülményeiről beszélt. Pávai István muzikológus elmondta: a Jagamassal tartott formatan óráknak köszönhetően választotta a népzenekutatói pályát. Régmúlt időkbe kalauzolta a jelenlévőket Kallós Zoltán, aki az ötvenes évek eleje óta ismerte Jagamast. Varga György nyugalmazott mérai tanár felidézte az 1971-es év októberét, amikor Jagamas János vezetésével beindult a vegyeskar, s éveken át működött. A mérai kultúrház 1997-től Jagamas János nevét viseli. Pozsony Ferenc a kolozsvári magyar néprajz tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) üdvözletét tolmácsolta. /N. -H. D. : Jagamas János népzenetudósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság székházában tartották az Érmelléki borospincék című rendezvényt. Az érmelléki borpincékről készült kiállítás anyagát Borbély Gábor és Sófalvi István állították össze. A gyűjtemény könyv formájában is napvilágot látott a partiumi Prolog Kiadó gondozásában. A monográfia anyagát Sófalvi István fotózta. A Partiumban működő Prolog Kiadó más kiadványokat is bemutatott, köztük Kovács Rozália Érmihályfalvi temetők története című kötetét. A szerző szerint egy közösség jellemét az is meghatározza, hogy miként gondozza a temetőt. A szerző tárgyalja a csónak alakú fejfákat is, a nyolcvanas évekből való az utolsó ilyen jellegű fejfa. Kovács Rozália még két kötetet hozott magával: A nagycsaládok, fényes idők Érmihályfalván és Barangolás múltban és jelenben. Mindkettő helytörténeti vonatkozású munka. Dánielisz Endre kötetei ugyancsak érdekes néprajzi, helytörténeti munkákat tartalmaznak. A szarutól a fésűig kötete a kisiparosok életformájáról mesél. A Galíciától a Garda-tóig c. könyve világháborús katonatörténeteket, nótákat foglal magába. Bemutatták az 1956 emlékezete Biharban című munkát, továbbá A nagyváradi egészségügy története című, A nagyváradi tudóspüspökök című kötetet. A „Turulmadaras emlékműveink” kötet 50 turulmadaras emlékművet tárgyal, zömében világháborús emlékművekről van szó. A Prolog Kiadó öt éve működik, nagyobbrészt néprajzi témákkal foglalkozó kiadványokat jelentet meg. /Varga Melinda: A borpincéktől a csónak alakú fejfákig. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

A kormány fontos módosító indítványt fogadott el, amely szerint a megyei tanácselnököket is közvetlenül a polgárok választják meg. Traian Basescu államfő azonban máris jelezte, hogy a november 25-i referendum előtt nem hirdeti ki a törvényt, ezért a hosszadalmasnak ígérkező politikai vita miatt előfordulhat, hogy a következő választásokig semmi nem változik, és ismét pártlistákra lehet majd szavazni. Összesen közel száz módosító indítvány érkezett a kormány tervezetéhez. A legtöbb javaslatot a Szociáldemokrata Párt (PSD) fogalmazta meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a megyei tanácselnököket is közvetlenül a szavazópolgárok választhatják meg. A tervezet szerint egyfordulós csata után nyerhetik el tisztségüket majd az új önkormányzati vezetők. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke a népszavazás bojkottálására szólítva fel híveit. A PSD viszont hivatalosan a Basescu által javasolt kétfordulós többségi szavazást támogatja, akárcsak a PD. /Borbély Tamás: A kormány várhatóan ismét elkerüli a bukást. Nem lesz bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Zinner Tibor történész, az egykori magyar semmisségi bizottság társelnöke a vele készült interjúban visszaemlékezett: ő tagja volt a magyarországi semmisségi törvényt megalapozó három tényfeltáró bizottságnak. Jogászok és történészek 1989 februárjában kapták azt a nehéz feladatot a Németh-kormánytól, hogy kormánybizottságként tárják fel a gyászos múltból, vegyék számba azokat a büntetőügyeket, amelyekről feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak, tegyenek javaslatot a törvénysértés következményeinek kiküszöbölésére. Mutassanak rá arra, hogy miként jött létre Révai József szavaival: „a rendőrállam” avagy Fehérváry István kifejezésével: a magyarországi „börtönvilág”. A rendelkezésre álló szűk időkeretből a történészi és jogászi tényfeltáró munkálatokból két semmisségi törvényre „futotta”. Az egykori büntetőperes eljárások koncepciós elemeinek kimutatásával alapozták meg az első, valamint a második felsősszintű jogszabályt előkészítő törvényalkotást, majd a honatyák által elfogadott törvényt. Nyilvánvalóvá vált: nem esetekről, ügyekről, törvénysértésekről írtak, hanem elsősorban arról, ami ezeket őket rendszerré tette. Írásuk – A törvénytelen szocializmus – azáltal vált hitelessé, hogy állításait hatalmas adatbázissal támasztották alá. Az egyértelműen politikai ítéletek mellett Romániában, előfordultak olyanok is, amelyek nyilvánvaló politikai indíttatásból, de jogi értelemben köztörvényes alapon hoztak meg. A magyarországi kutatás is szembesült ezzel. A társadalmi megbékélés, a mielőbbi sikeres rendszerváltoztatás érdekében odázódott el az ‘56 ősze után köztörvényes cselekmények elkövetésének vádjával meghurcolt politikai elítéltek ügyének törvényi rendezése 2000-ig. Magyarországon a semmisségi törvényeknek két szakasza volt. Az egyik a sztálini rendszer diktatúrájának utolsó két évében, a Németh-kormány idején zajlott 1989 februárjától, és két felső szintű jogszabály kihirdetésével zárult. Ezzel az 1945–1963 között kihirdetett törvénysértő elítéléseket hatálytalanították. A második az Antall-kormány idején, 1991. február-márciusától vette kezdetét, és az 1992. évi XI. törvényhez, az ún. harmadik, az 1963–1989 közötti politikai perek semmisségét kimondó törvény megalkotásához vezetett. Végül a 2000. évi törvény zárta a folyamatot. Ez a negyedik semmisségi törvény az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggő, politikai koncepció mentén alakított eljárási rendek törvényszegéseit tette semmissé. A diktatúra tetteit orvosló semmisségi, majd kapcsolódó kárpótlási törvények rendkívül fontosak. Ezek egyúttal preventív védekezési eszközként a múlttól történő teljes elhatárolódás lehetőségét is biztosítják a jogállam jogtisztelő polgárai, törvényalkotói számára. /Isán István Csongor: Kárpótlás, mint prevenció. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Székelyföldön töretlen a táncház iránti érdeklődés, Kolozsváron újraéledni látszik. Három év után újra heti rendszerességgel tartanak táncházat Kolozsváron: ma avatják fel a Kallós Zoltán Alapítvány új termét, ahol a táncalkalmak mellett kézműves-foglalkozások is várják majd az érdeklődőket. A szamosújvári Sóvirág, a helyi Tarisznyás, a kalotaszegi Csűrös és a székelykeresztúri Cikász zenekar húzza majd a talpalávalót az új kolozsvári táncházban. Heti rendszerességgel legutóbb, 2004-ig a Zurboló-táncházak működtek a városban, majd két év teljes szünet után a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál kezdtek el – havonta egyszer – táncházat tartani. A sepsiszentgyörgyi táncház hat éve újra virágkorát éli. Többféle táncalkalom is várja az érdeklődőket Csíkszeredában. A Virtus Egyesület négy éve indított rendszeres táncházat. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szintén szervez táncházakat Csíkszeredában. A Szilágyi vendéglőből a művelődési ház kiállítótermébe költöztek a népi táncok kedvelői Gyergyószentmiklóson. Az idény itt a hétvégén kezdődött el, a Szent István gyermekei pusztinai hagyományőrző csoport részvételével. A Nyisztor Tinka néprajzkutató vezetésével érkezett csángó hagyományőrzők előbb misén vettek részt, majd színpompás népviseletben vonultak át a művelődési házba. /Gödri Alpár Béla, Jánossy Alíz, Rostás-Péter Emese: Táncalkalmak hétköznapokra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Nagyszebenben a My Transylvania képkiállításon a Romániába szerelmes Miya Kosei japán fotós mutatja Erdélyt, ő a tanyasi „románnal” azonosul idestova húsz éve. Megtanult románul. A kijáratnál van egy fotó ifj. Haáz Sándor képe, egy plakát egy székelyudvarhelyi kocsmaajtón: „Azi nu servim unguri!” („Ma nem szolgálunk ki magyarokat!”). Csak így, nemzeti multi-kulturáltan. /Gergely Edit: A deviancia nemzetisége. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

„Megbotránkoztatott, hogy az afrikai és kambodzsai állapotokhoz hasonló helyzet uralkodik Európa szívében, a romániai árvaházakban” – kezdte beszámolóját október 29-én a FRCCF /Gyerekekért Közösségért Családért Alapítvány/ székhelyén, Kolozsváron tartott sajtóértekezletén Wendy Miller, a legelső külföldi állampolgár, aki segítséget nyújtott romániai rászoruló gyereknek. Wendy Miller 11 éven át minden hónapban anyagi segítséget nyújtott egy Bihar megyei kislánynak – aki azóta 24 éves fiatal nővé érett, és stabil munkahellyel rendelkezik. Tizenegy év kapcsolattartás után most nyílt először lehetőségük találkozni, mert a hölgy sincs kivételesen jó anyagi helyzetben. Elmesélte: 1990 elején egy angliai csatorna sugározta az első dokumentumfilmek egyikét, amelyek a Ceausescu-korszak árvaházaiban uralkodó borzalmas állapotokat tárta fel. Megtudta, lehetőség van arra, hogy havonta egy bizonyos összeggel támogasson egy romániai árvát, ezt ő azonnal elvállalta, így lett a legelső angliai „szponzorrá”. Romániában komoly mentalitásváltásra van szükség ezen a téren is, hiszen míg például az Egyesült Államokban az emberek számára természetes az adakozás, a jótékonykodás, itt ez még jóformán ismeretlen fogalom. Minden megoldást az államtól várnak. Az angliai támogatások egyre csökkennek, 2010 után pedig teljesen megszűnnek, ezért jelenleg a FRCCF hazai támogatókat keres programjai fenntartására. Angliában régebben a hatezret is meghaladta azoknak a száma, akik éveken át havonta segítettek egy rászoruló romániai gyereket. Ma ez a szám mintegy kétezer, de a „haszonélvezők” száma sokkal nagyobb, hiszen testvéreik, családtagjaik élete is könnyebb a támogatásnak köszönhetően. A hazai szponzorok száma jelenleg mindössze 17... /F. I. : Sok kicsi sokra megy – segíteni mindenki kötelessége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Október 5-től foglalta el hivatalát dr. Marosfői Levente, a Hargita megyei állategészségügyi igazgatóság megbízott vezérigazgatója, miután elődje, dr. Ferenczy Ferenc főállatorvos nyugalomba vonult. Dr. Marosfői Levente /sz. 1974. máj. 25./ az állatorvosit Iasi-ban végezte 1998-ban, ezt követően Bukarestben két évig egyetem utáni képzésen vesz részt. Egy hete doktorált. Elvégzett időközben egy 2 éves mentálhigéniai képzést, távoktatásban, a budapesti Károli Gáspár egyetem keretében, Sepsiszentgyörgyön. /Ferencz Imre: Gyorsfénykép a vezérigazgatóról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 30./

Nagyváradon elhunyt Gulácsy Albert színművész /Kolozsvár, 1918. jan. 22. – Nagyvárad, 2007. okt. 26./, a város díszpolgára, a Szigligeti-társulat örökös tagja, a váradi magyar színjátszás doyenje. 18 évesen lépett először szülővárosa színpadára, ami váradi bemutatkozást is jelentett, mivel a 30-as évek végén közös társulat játszott a két városban. Egy évig a bukaresti Alhambra revüszínház tagja volt, az énekes-táncos szerepekben fellépő bonvivánért rajongott a közönség. 1943-ban a nagyváradi Szigligeti Színházhoz szegődött, melynek 30 éven át, nyugdíjazásáig maradt tagja. Gulácsy Albert temetése október 31-én lesz a Rulikovszky temetőben. /Elhunyt Gulácsy Albert nagyváradi színművész. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Nagyenyeden bemutatták Áprily Lajos verseit tartalmazó Az erdőn túl /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ kötetet. A népes közönségnek a házigazda, Győrfi Dénes könyvtáros dokumentum gyűjteménye, Dvorácsek Ágostonnak a költő kedvenc virágait ábrázoló fényképkiállítása és Lőrincz Zoltán enyedi fotói teremtették meg a megfelelő hangulatot. A költő a kollégium tanára volt (1909–1926), itt alapított családot, itt kezdte el sikeres költői és tanári pályáját. Józsa Miklós ny. magyar tanár a költő nagyenyedi emlékeit idézte fel. A Hantz Lám Irén kolozsvári ny. tanár által összeállított Áprily-kötet 33 verset tartalmaz, mind a hazavágyódás költeményei. /Bakó Botond: Az erdőn túl – könyvbemutató Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Eddig 51 magyarországi és romániai magyar művész, közéleti személyiség, egyetemi tanár, politikus írta alá azt a felhívást, amelynek címe Temesvártól Brüsszelig, és amellyel Tőkés László EP-képviselővé választását támogatják. Felhívták a figyelmet, történelmi lehetőség előtt áll az erdélyi magyarság, ,,Tőkés László személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás hangsúlyozta, hogy Tőkés bátor kiállása már alakított történelmet 1989 decemberében, a püspök azóta következetes szószólója az erdélyi magyar önrendelkezésnek.,,Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. ” – áll a felhívásban, melynek aláírói közt van Csoóri Sándor, Gál Kinga, Jakó Zsigmond, Jókai Anna, Lohinszky Loránd, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Nemeskürty István, Szőcs Géza és Vizy E. Szilveszter. /Farkas Réka: Történelmi lehetőség (Értelmiségi felhívás Tőkés támogatására). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./; A dokumentum szövege és történt aláírók névsora /október 25-ig/:Temesvártól Brüsszelig – értelmiségiek felhívása Történelmi lehetőség előtt állnak az erdélyi magyarok: Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. Tőkés László bátor és következetes kiállása már alakított történelmet: 1989 decemberében rést ütött a hallgatás falán és megbontotta Közép-Kelet Európa legsötétebb diktatórikus rendszerét, esélyt teremtve Románia európai felzárkózásának és az erdélyi magyar feltámadásnak. Azóta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az erdélyi magyarok belső önrendelkezésének, ezen belül a Székelyföld autonómiájának következetes szószólója. Mindeközben folyamatosan szót emelt a romániai demokrácia megszilárdulásáért is, mind a demokratikus elvek posztkommunista korlátozásai, mind pedig az erdélyi magyar politika demokráciadeficites, torz szerkezete ellen. Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. Neki van leginkább esélye átlépni a dolgaink iránt sokszor közömbös vagy érzéketlen Európa politikai ingerküszöbét. Mi, alulírottak, a nemzetünk iránti felelősség jegyében ennek a történelmi esélynek a valóra váltásáért állunk Tőkés László mellé. Meggyőződésünk, hogy európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen. Hisszük, hogy – ahogyan egykor Temesváron – Tőkés László Brüsszelben is képes kovásza lenni olyan folyamatoknak, amelyek révén Európa visszatalál keresztény gyökereihez, nemzetei közötti szolidaritáshoz, és egy új – igazságosabb és méltányosabb – rend keretében az Unió esélyt teremt a nemzeti közösségek önrendelkezésének. dr. Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár;Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár;Balázs Éva színművész, egyetemi tanár;Bánffy György színművész;Bíró András közgazdász, egyetemi tanár;Bodó Barna politológus, egyetemi tanár;Boros Zoltán szerkesztő, filmrendező ;dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár;dr. Brassai Zoltán orvos, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csép Sándor közíró;Csetri Elek történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csiki Sándor tanár, a Nagycsaládosok Szövetségének elnöke;Csíky Csaba zeneszerző;Csoóri Sándor költő, író;Demény Attila zeneszerző;dr. Dudutz Gyöngyi orvos, egyetemi tanár;Farkas Árpád költő;Földváry Attila építészmérnök, egyetemi tanár;Gábos Zoltán fizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Gál Kinga jogász, Európa parlamenti képviselő;Gazda József író;Geréb Zsolt teológus, egyetemi tanár, a PKE rektora;Gergely András történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, volt nagykövet;Gergely István szobrászművész;György Attila író;Hámori József kutató biológus, egyetemi tanár, az MTA alelnöke, volt oktatási és kulturális miniszter;Hankiss Ágnes pszichológus, író;Herczegh Géza jogász, volt alkotmánybíró;Jakó Zsigmond történész, egyetemi tanár, az MTA tiszteletbeli tagja;Jókai Anna író, költő;dr. Kincses Ajtay Mária orvos, egyetemi tanár;Kincses Elemér színházi rendező;Kincses Előd ügyvéd;Kovács Béla matematikus, egyetemi tanár, a PKE volt rektora;Kristófi János festőművész;Lászlóffy Zsolt zeneszerző, egyetemi tanár;Lohinszky Lóránd színművész, érdemes művész;Makkay József újságíró, főszerkesztő;Makovecz Imre műépítész;Martonyi János jogász, volt külügyminiszter;Melocco Miklós szobrászművész;Murádin Jenő művészettörténész;Nagy-Tóth Ferenc biológus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Neményi Ágnes szociológus, egyetemi tanár;Nemeskürty István író, irodalom- és filmtörténész;Pálinkás József atomfizikus, egyetemi tanár, volt oktatási miniszter;Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Péterffy Lajos színművész;Pillich László közíró, a Heltai Alapítvány elnöke;Schöpflin György politológus, egyetemi tanár, Európa parlamenti képviselő;Somai József közgazdász, az RMKT elnöke;Szakáts Béla szobrászművész;Szilágyi Györgyi szociológus, egyetemi tanár, a PKE rektor-helyettese;Szőcs Géza költő;Szűrös Mátyás diplomata, volt köztársasági elnök;Tolnay István filológus, egyetemi tanár, a KREK tanügyi előadótanácsosa;Toró Tibor atomfizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Tőkéczki László történész, egyetemi tanár;Tőkés Béla fizikus, egyetemi tanár;Vizi E. Szilveszter orvos-biológus, az MTA elnöke/Temesvártól Brüsszelig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Tíz éves fennállását ünnepli a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége. Anyagi gondok miatt két alkalommal is fenyegette a megszűnés veszélye a Székelyföldet. Most két ünnepi kiadvánnyal jelentkeznek, a folyóirat első Évkönyvével, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötettel. Ferenczes István főszerkesztő, József Attila-díjas költő és író elmondta, régi álma volt, hogy kellene ide egy lap. Végül 1996–97-ben adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használták ki, segítségükre volt Kolumbán Gábor. A kezdeti nehézségeket az okozta, hogy Csíkszeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy táskaírógéppel kezdték a munkát, 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztak. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. 1990 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben. Kulturális folyóiratként határozták meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Voltak nehéz időszakok, az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, de az Illyés Közalapítványtól sem kapták meg azt a támogatást, amit a többi lapok. – A tíz év alatt harminc könyvet adtak ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel 1999 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztak, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Amikor Sepsiszentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, vállalták a kiadását. Azóta azt is itt szerkesztik, kétnyelvű lapként. Elindították a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtek, hogy vannak csángó származású írók, költők. Ők adták ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. A Székelyföld folyóiratnak 1200 előfizetője van. A folyóirat 1998 óta ad ki nívó-díjakat. Évente két-három szerzőt díjaznak. Idén kivételesen öt díjazottjuk van. A mostani díjazottak kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek a Székelyföldben, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapnak kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőjük, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársuk, de Kerényi Ferenc Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehozták már, Balázs Lajos a csíkszentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagy részét a folyóiratban közölte. Ferenczes Istvánnak ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a saját írásai. Nem írt annyit, amennyit szeretett volna. /Antal Ildikó: „Álmomban is a Székelyföldet szerkesztem” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./ A Székelyföld folyóirat idei díjazottjai: Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza (nívódíj), Balázs Lajos néprajzkutató, Lakatos Mihály író. A Fekete Vincze által kitalált és elkeresztelt Székely bicskarendet Kenéz Ferenc költőnek adományozta a szerkesztőség. /Tízéves a Székelyföld című folyóirat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Sike Lajos, az ÚMSZ munkatársa elítélte Orbán Viktort: „Mit fáj ez neki – annak ellenére, hogy a nemzeti érzelmet pumpáló, emelkedett hangvételű beszédeiben a Fidesz elnöke nemegyszer elérhetetlen reményeket, sőt illúziókat táplál százezrekben! E helyett mi szégyenkezzünk, keseregjünk, dühöngjünk, hogy miért dőltünk be tüzes beszédeinek, engedtük szétszakítani egységünket, miért hittük, hogy egyetlen ember többet tehet Brüsszelben, mint kettő-három, legyenek bármilyen jó képességűek. ” Érdekeiknek megfelelően játszadoznak velünk, erdélyi, határon túli magyarokkal az anyaország pártjai, ismert politikusai. Az MSZP akkori vezetője, Kovács László huszonhárom millió románnal riogatott, továbbá az újságíró szerint Kövér László „balhéra biztatott bennünket az autonómiáért”. Átplántálják a gyűlöletet. /Sike Lajos: Durva játék. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Október 31-én fogadja el a román kormány az ötvenhatosokat rehabilitáló törvénytervezetet, melyet az Igazságügyi Minisztérium dolgozott ki, az RMDSZ törvényhozóinak javaslatára. „Több RMDSZ-es kollégának volt ez az ötlete: a jómagamé, Eckstein Péteré, másoké, de Varga Andrea történész ötlete is volt. Ezek a gondolatok találkoztak, vagy más-más csatornán eljutottak az Igazságügyi Minisztériumhoz, amely végül is megszerkesztette a törvénytervezetet” – vázolta Frunda György szenátor a semmisségi törvény előkészítését. A készülő jogszabály lényege: felmentik mindazokat, akiket a kommunizmus idején – az 1956-os magyarországi forradalom idején vagy azt követően elítéltek – különböző „politikai bűnök” miatt. „Ezeknek az embereknek erkölcsi és anyagi kártérítés jár” – szögezte le a szenátor. A törvény kötelezné a bíróságokat, hogy a nyilvántartásukban szereplő ítéletek közül kiválasszák a politikai jellegűeket és azokat megsemmisítsék. A kárpótlásra az áldozatok vagy azok negyedik fokú leszármazottai lennének jogosultak a tervezet szerint. A tervezet az úgynevezett burkolt politikai ítéletekről is rendelkezik. Azok is kérhetik az ítéletek megsemmisítését, akiket nem politikai perben – például lopásért –, de politikai indíttatásra ítéltek el. A tervezet másik kezdeményezője, Eckstein-Kovács Péter szenátor nem túlságosan bizakodó az elfogadás esélyeit illetően. Kifejtette: a kormánykoalíció mindössze a parlamenti szavazatok 23 százalékával rendelkezik, ezért meg kell próbálniuk meggyőzni a legnépesebb frakciót adó Szociáldemokrata Pártot. Frunda György tavasszal kezdeményezett egy kormányhatározatot, amely az 1956-os kivégzettekről rendelkezne. A magyarországi forradalom idején, illetve után Romániában harminc embert ítéltek halálra és közülük huszonnégyet kivégeztek. A beadványra áprilisban azt válaszolta az akkori igazságügyi miniszter, hogy nem léteznek adatok a kivégzettekről. A politikai elítéltek dossziéi még mindig államtitoknak számítanak. Frunda György ajánlotta a helyi önkormányzatoknak, hogy nevezzenek el utcákat, tereket, parkokat az ötvenhatos áldozatokról. /Szőcs Levente: Jóvátétel ötven év után. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Erkölcsi, jogi és politikai elégtételt kell nyújtani a volt politikai elítélteknek, ez erkölcsi kötelessége egy demokratikus államnak. Ezt a következtetést vonták le október 30-án azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Kolozsváron szervezett a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Vizsgáló Intézet (IICCR). Raluca Grosescu, az IICCR kutatója elmondta: az erkölcsi, politikai és anyagi kártérítés mellett nagyon fontos a jogi jóvátétel is, hiszen az érintettek jogilag még mindig bűnözőknek tekinthetők. A rehabilitálásukat szolgáló törvénytervezet, amelyet az Igazságügyi Minisztériummal és a Romániai Volt Politikai Foglyok Egyesületével közösen terjesztett be, a Pénzügyminisztériumban akadt el, ugyanis nem sikerült dűlőre jutni a kártérítés mértékét illetően. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint elsősorban politikai akaratra van szükség. Kolozsváron ugyanezen a napon a Bánffy-palotában megnyílt a Sor(s)ok között című vándorkiállítás, amelynek témája az 1956-os magyar forradalom. /Papp Annamária: Rehabilitálni a volt politikai elítélteket! Bocsánatkérés és szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A magyarság egyre nagyobb számú csoportjai Magyarországon a Magyar Gárda szervezésével, árpádsávos lobogókkal próbálják megkülönböztetni magukat. Székelyföldön eddig a rovásírás számított megkülönböztető jelnek, és lám, megérkezett a Székely Gárda gondolata is. Akkor kezdenek teret nyerni a radikális gondolatok, és az ezekhez rendelt jelképek, amikor a nemzeti szimbólumok használata kiteljesedőben van. Ez elsősorban Magyarországon figyelhető meg. A kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna, hogy a Magyar Szocialista Párt választási nagygyűlései piros-fehér-zöldben ússzanak. A nemzeti színek, a nemzeti jelképek akkor a nemzetben gondolkodó – elsősorban jobboldali meggyőződésű – polgárok megkülönböztető jeleinek számítottak. Az árpádsávos, rovásírásos jelképkeresés ma a radikális csapatok elkülönülését, nem pedig a nagy tömeg felzárkóztatását szolgálják, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: Jelképkeresés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Magyar Gárda mintájára alakítana Székely Gárdát egy csíkszeredai fiatalember, aki terve megvalósításához újsághirdetések útján és internetes fórumokon toboroz alapító tagokat. A 28 éves Csíkszeredán dolgozó Csibi Barna korábban 60 napig töltötte be a Csíki Székely Tanács (a Székely Nemzeti Tanács területi szervezete) ideiglenes elnöki tisztségét, azonban szerinte a szervezet az RMDSZ fennhatósága alá került, ezért kilépett az SZNT-ből. Csibi felvette a kapcsolatot Vona Gáborral, a Magyar Gárda Egyesület elnökével, aki támogatásáról biztosította ugyan, de semmilyen más segítséget nem ígért. Csibi elképzelése szerint a Székely Gárda – önálló jogi szervezetként – partneri kapcsolatban működne magyar megfelelőjével. A Székely Gárda tagjai a magyar nyelv, a székely nép, a magyar nemzet, a Székelyföld, a magyar haza védelmére esküdnének fel. A szervezet célja elsősorban a székely nemzettudat. Csibi szerint a székelységnek egyetlen esélye van a fennmaradásra: ha a magyartól független, önálló népként határozza meg önmagát. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester nem kívánta kommentálni a fiatalember tervét, szerinte az ötlet önmagáért beszél. Csibi Magor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági tagozatának elnöke, a kormánypárt befutóhelyén szereplő európai parlamenti képviselőjelöltje elzárkózott unokatestvére tervéről való véleménynyilvánítástól. A Magyar Gárda – amely saját meghatározása szerint „hagyományőrző és kulturális egyesület – a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó, 2007. augusztus 25-én alakult szervezet. Árpádsávos címerrel ékesített fekete-fehér egyenruhája miatt már hetekkel a megalakulása előtt is heves vitákat váltott ki. 2007 júniusában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a párt támogatásával egyesületként alapította meg és jegyeztette be a Magyar Gárda nevű szervezetet, mely a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában kíván aktívan részt venni. Für Lajos volt honvédelmi miniszter közreműködésével augusztus 25-én avatták fel a gárda első 56 tagját a budapesti Sándor-palota, a köztársasági elnök hivatala előtti téren. /Székely Zita: Toborozzák a Székely Gárdát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./