Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes. A Maros Művészegyüttes terme zsúfolásig telt, a földrész minden sarkából hazatértek a hajdani együttes ma nagyszülő korú tagjai. Akkor, az ötvenes-hatvanas években a népi hagyományok és a nemzeti identitás őrzői voltak. A gyermekcsoportból számos táncos, énekes került ki, továbbá író vagy költő, mérnök vagy orvos. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be. „Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak csodálatos gyermekkoruk volt. /Szucher Ervin: Gyertyafényes virágkor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Kálmány Lajos /1852–1919/ talán legjobb ismerője, a szegedi Péter László professzor kiadós pécskai séta után tartotta meg előadását Kálmány Lajos népköltési gyűjtőről. Kálmány Lajos egy ideig Pécskán volt káplán. Az előadó bemutatta és értékelte tudományos munkásságát, a magyar népköltészet-kutatásban betöltött szerepét, jelentőségét. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában meg kellene jelentetni Péter László Kálmány Lajosról 1947 óta írt tanulmányait. /Nagy István, a KLKE elnöke: Előadás az utolsó magyar mágusról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Az Arad megyei Vadászon három évvel ezelőtt lendült fel a közművelődési élet, amikor Kovács Ferenc községi tanácsost kultúrigazgatóvá nevezték ki. Azóta rendszeresen farsangi, szüreti bálokat, műkedvelő színházi előadásokat szerveznek. Az október 13-án tartott szüreti mulatság is jól sikerült. Fellépett a simonyifalvi Leveles néptánc együttes, majd a Roller zenekar. Többen vettek részt a mulatságon, mint a vadászi magyarság lélekszáma. Ekkora sikerrel kevés magyar közösség büszkélkedhet. /(balta): Vadászon újra kitettek magukért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Az elmúlt hét végén az agyagfalvi emlékműhöz vonultak a huszárok, ahol a helybéliekkel ünnepi műsor keretében az 1848-as októberi eseményeket idézték fel. Székelyudvarhelyen a szombatfalvi kultúrotthonban Miholcsa József, a marossárpataki huszáregylet kapitánya tartott előadást a székely ló sajátosságairól. Az előadás után a székelyudvarhelyi huszárok 2003-tól napjainkig kifejtett tevékenységét mutatták be képekben. Agyagfalva irányába október 14-én, vasárnap reggel indultak, jelen voltak a gyergyószentmiklósi, marossárpataki, szovátai, szentegyházi, kápolnásfalusi, valamint székelyudvarhelyi csoportok. Az útvonalat 42 huszár és az őket kísérő szekerek járták be. Agyagfalván a délelőtti istentiszteletet követően az emlékműnél folytatódott a program. Kulturális műsor keretében az agyagfalvi iskolások énekeltek, majd a helyi fúvószenekar műsora következett. Végül lovasbemutatót tartottak a huszárok, akik este vacsorával és huszárbállal zárták az ünnepnapot. A székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred 2003 januárja óta hivatalosan bejegyeztetett egyesületként működik, amely immár negyedik éve van jelen az agyagfalvi megemlékezésen. Az egyenruhát történelmi leírások alapján készítették, és a legapróbb részletekre is odafigyeltek. /Bálint István: Huszárbemutatós emlékünnep. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Telt házas előadást tartott október 13-án Sepsiszentgyörgyön Romsics Ignác magyarországi történész, egyetemi tanár. A Trianonhoz vezető útról, az akkori politikai helyzetről, a következő évekről szóló történelmi visszatekintő megvilágította azokat az eseményeket, amelyek jelentős változásokat hoztak, és elvezettek a jelenkori Magyarország kialakulásához. A történész célja a téveszmék lebontása volt.,,Mint minden nagy történelmi átalakulást, a trianoni békeszerződést sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, különösen nem a meseszerű véletlenre” – hangsúlyozta Romsics. Érvelése szerint négy alapvető tényező találkozása vezetett egy vesztes háború végén a trianoni békeszerződéshez. Ezek közül a legmélyebben fekvő ok az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű összetétele volt, az a tény, hogy ez a nagyhatalom nem tudta megfelelően kezelni az itt élő népek jogait és követeléseit. Második okként sorolta a környező kisállamok – Románia, Szerbia – egyre tágabb teret nyerő irredenta törekvéseit, harmadikként pedig, hogy kialakult a nagyhatalmak két, egymással szemben levő frontja. A háborúban részt vevő államok, nemzetiségi csoportok területi célokat fogalmaznak meg, és ezek a célok már pontosan előrevetítik azt, ami a világháború végén Magyarországgal történik – fejtette ki a történész. Romsics Ignác előadása a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja által Történetek Magyarországról címmel kezdeményezett előadás-sorozat első állomása volt. /Farkas Réka: Történelem és téveszmék (Romsics Ignác Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban az anyaországból Bráda Tibor, Dréher János, Szotyori László, Váli Dezső, Sepsiszentgyörgyről Miklóssy Mária, Péter Alpár, M. Péter János, Ütő Gusztáv és Vinczeffy László négy-négy festménnyel szerepelt. A budapesti kezdeményezésű magyar festészet napja ünneplését határokon túlra terjesztették. Most számos magyarországi város mellé Lendva, Csíkszereda, Dunaszerdahely és Sepsiszentgyörgy is felzárkózott. /Albert Levente: Összmagyar festészet napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Október 15–én Szatmárnémetiben a Németi református templom közösségi termében könyvbemutató lesz. Dr. Sasi Nagy Béla Egy szatmári emlékei /Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Közművelődési Társaság, Szatmárnémeti, Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozat 27. kötete/ című könyvét mutatják be. Dr. Sasi Nagy Béla kitűnő tollforgató, több verses- és novelláskötete, egy újságcikk-gyűjteménye látott napvilágot. Fiatalkorától a képzőművészet állt legközelebb hozzá. Sasi Nagy Béla nemcsak orvos, nemcsak költő és író, nemcsak képzőművész, hanem nemzetközi szinten elismert éremgyűjtő is. 2500 darabból álló, egészségüggyel kapcsolatos éremgyűjteménye egyedülálló a világon. /Csirák Csaba: Sasi Nagy Béla könyvének bemutatója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./ Cikkgyűjteménye: Szélmalomharc – válogatás a Bányavidéki Új Szóban 2000 és 2005 között megjelent írásokból /Nagybánya, 2005/

„Létre fogunk hozni egy országos természetvédelmi hálózatot, brassói központtal, egy erdészeti hivataloktól független intézményrendszert, ahol az ügykezelést saját kezünkben tartjuk” – tájékoztatott Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Az Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki képviselők kezdeményezésére létrejött, Milyen székelyföldet akarunk? című konzultációsorozat negyedik része zajlott október 15-én Sepsiszentgyörgyön. A fórum résztvevői zömmel Hargita és Kovászna megye erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberei, valamint a környező falvak polgármesteri hivatalainak képviselői voltak. /Illyés Judit: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Évente kétszer, tavasszal és ősszel orvoscsapat vizsgálja százával Hargita megye településeinek gyermekeit. Legutóbb a múlt héten nagy hajcihő árán, de mégis elengedték egy napra az iskolából a magyarfalusi és pusztinai csángó gyermekeket, hogy Gyimesbükkön vizsgálják meg őket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai. Amióta Solomon Mária a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szociális felelőse, annyi minden történt a csángó falvakban egészségügyi szűrés, illetve a súlyos esetek ellátása terén, amit az országos egészségfelmérő program sem ér utol. A gyermekmentő szolgálat segítségével tavaly nyitott hátgerincű lábnyiki kisfiút műtöttek sikeresen Debrecenben, hallássérült gyermeket irányítottak a kolozsvári speciális iskolába, saját kezdeményezésre Lujzikalagorban és Magyarfaluban mértek ingyen vércukrot, vérnyomást és koleszterinszintet. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsapata Magyarországon és a határokon túl ezrével végzi a szűrést, segít a bajban. /Fekete Réka: Az egészség megszállottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Romániában több mint ötezer oktatási intézmény működik egészségügyi engedély nélkül, mivel nincs ivóvíz- és csatornahálózatuk, valamint megfelelő mellékhelyiségük, jelentette ki Cristian Adomnitei oktatási miniszter. /Engedély nélkül működő iskolák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

A trianoni döntés után új román telepes falvakat hoztak létre a frissen felskiccelt magyar–román határzónában. Ioan Gherman, Szatmár megye korabeli főispánja a nagykárolyi járásról készült monográfiájában nemzeti érdekkel magyarázta a telepes falvak létesítését, tekintve, hogy a környéken „túlnyomó többségben” voltak a magyarok és a svábok. A falvakat magyar vagy sváb községekhez, illetve városokhoz csatolták. A telepesek fejenként öt és fél hektár földet kaptak a magyar mágnások birtokaiból, de a hatóságok egyéb jellegű, többszintű támogatását is élvezhették. Ezeknek a mesterséges módon létrehozott településeknek a lakói lényegében csak a rendszerváltás után kezdtek nyitni a környék „őslakói” irányába. Ezekben a falvakban ugyanis 1989 előtt folyamatosan erősítették a nemzettudatot, akik évtizedeken át abban a tudatban éltek: egy tartalékos hadsereg tagjai, akiket bármikor mozgósíthatnak, ha jön a magyar veszedelem. „Ezek a falvak mindig kivételezett helyzetben voltak, közpénzen kaptak templomot, iskolát, kultúrházat, utakat – állapította meg Boros Ernő nagykárolyi újságíró. – Ma is érkeznek felcímkézett pénzek a megyétől, amelyeket a polgármesteri hivataloknak a telepes falvaknak kell továbbutalniuk, különben meg sem kapnák. ” Az állami hivataloknál is sűrűn szerepelt egyetlen alkalmazási kritériumként: kell ide egy „jó román ember”. A kilencvenes évek óta – az etnikai üldözöttek kárpótlását célzó törvényt kihasználva – a román telepesek jelentős összegeket kapnak olyan jogcímen, hogy 1940 és 1944 között Romániába száműzték őket – ahol amúgy szintén támogatásban részesültek. Az üldözötti státussal rendelkezők a havi 220 lejes járandóság mellett egyéb előnyöket is élveznek. Tény, hogy az 1925–26-ban betelepített románokat a magyar hatóságok 1940-ben felszólították, hogy költözzenek át Romániába. Lényegében békésen zajlott a kitelepítés. A háború után visszatértek, az államtól ingyen kaptak építőanyagot. A román hatóságok 1944-ben nem mulasztottak el revánsot venni: száz börvelyi férfit hurcoltak el hat hónapra a barcaföldvári haláltáborba, közülük 12-en odavesztek. Az életben maradt meghurcoltaknak mindössze 7-8 lejes nyugdíjemelés járt. Jelen időre már csökkennek az etnikai ellentétek. Egy telepes faluból származó román fiatalember kijelentette: „Itt Románia van, beszéljen mindenki románul! Ki nem állhatom a magyarokat, mert évszázadokig kizsákmányolták és nyomorgatták az őseimet, és most is csak azon jár az eszük, hogy visszafoglalják Erdélyt. ” /Babos Krisztina: „Leszerelő” határvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A képzőművészek országos szövetségének Bukarestben lezajlott gyűlésén szakmai zsűri ítélte oda a 2006-os év képzőművészeti díjait. Az Opera Omnia nagydíjat Jecza Péter temesvári szobrászművész nyerte el, aki nemcsak országos, hanem európai mércével mérve is a legnagyobbak közé tartozik. A 68 éves alkotó (1939. október 16-án született) tematikailag gazdag, bronzban, kőben és fában megformált, neokonstruktivista formanyelvű, metaforikus és szimbolikus alkotásai szobrászgenerációknak jelentenek követendő példát, kihívást. Professzorként tanított formatant és műszaki rajzot, jelenleg a temesvári Nyugati Tudományegyetem képzőművészeti karának szobrászati tanszékét vezeti. Alapítója és elnöke a Triade Interart Alapítványnak, létrehozója a Triade Galériának, amelyek nemzedéktársainak és tanítványainak alkotásait népszerűsítik. Legutóbb Nagyszebenben egyházművészeti alkotásai arattak sikert, a katolikus templomban rendezett kiállításon. A díjazottak között van Jakobovits Márta nagyváradi keramikus. /Szekernyés Irén: Díjazott aradi, temesvári képzőművészek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Orbán István grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Kolozsváron október 14-én, a Hídelvei református templom gyülekezeti termében. A vendégeket a házigazda, Szöllősi János lelkész üdvözölte, és utalt arra a fontos szerepre, amit Orbán István alkotóművészként és pedagógusként – a Báthory-líceum rajztanára – betölt. /(-th): A természet és a betűk bűvkörében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

A magyar kormány továbbra sem tárgyal a kettős állampolgárság bevezetéséről, egy új utazási támogatástól reméli, hogy a schengeni csatlakozása után szigorúbb feltételekkel beutazó kárpátaljai és délvidéki magyarok kapcsolattartása az anyaországgal könnyebb lesz. Meghozta a politikai döntést az MSZP és SZDSZ alkotta koalíciós kormány arról, hogy a schengeni övezetből kiszoruló magyarok 2008. januárjától utazási támogatást kapjanak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai főosztályának főigazgatója kijelentette: „már elindult egy tárgyalássorozat a vajdasági és kárpátaljai legitim magyar politikai szervezetek és a kormány között egy kapcsolattartási támogatás bevezetéséről”. A részleteket januárig dolgozzák ki, az új rendszer az oktatási-nevelési támogatásokhoz hasonlóan működne. A főigazgató szerint többféle: oktatási, kulturális, vagy egészségügyi jogcímen lehet majd egyénileg és évente egyszer pályázni. „A pénz benzinre, vonatjegyre, de akár a vízum kiváltására is költhető. A támogatottak körét, az oktatási támogatásokhoz hasonlóan, a határon túli magyar szervezetek állapítják meg” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke üdvözölte az utazási támogatás bevezetését, mivel annak rendszerét Budapesten az ő javaslataik alapján dolgozták ki. Hozzátette, a végleges megoldást a délvidéki magyar közösség problémáira továbbra is a letelepedés nélküli kettős állampolgárság jelenti. Szeptember közepén Ungváron aláírta az ukrán–magyar kishatárforgalmi megállapodást Göncz Kinga magyar külügyminiszter és ukrán partnere, Arszenyij Jacenyuk. Ettől is a határon túli magyarsággal való minél akadálytalanabb kapcsolattartást várja a magyar kormány, de a megoldás a határon túli szervezetek körében nem keltett megelégedést. /Kristály Lehel: Kis segítség a határontúliaknak − Ismét tartalmat adhat a magyarigazolványnak a kormány új terve. = Magyar Hírlap, okt. 17./

A romániai magyarságnak az országos részvételi hányadhoz képest legalább tíz százalékkal nagyobb arányban kell az urnák elé járulnia ahhoz, hogy a november 25-i európai parlamenti választásokon az RMDSZ-nek és Tőkés László független jelöltnek egyaránt esélye legyen a bejutási küszöb átlépésére. Szociológusok és az RMDSZ kampánystábja körülbelül 1,1 millió potenciális magyar voksolóval számol. A romániai 2004-es parlamenti választáson az RMDSZ szenátusi listája valamivel több mint 637 ezer szavazatot kapott. Minél nagyobb az országos szavazási kedv, annál kisebb esély van arra, hogy romániai magyar politikus is bekerüljön a 35 fős román EP-képviselői küldöttségbe. A rendszerváltás óta eltelt tizenhét év tapasztalata azt mutatja, hogy a romániai magyarok is körülbelül olyan arányban éltek választási jogukkal, mint amilyen mértékben a románok tették. /Borbély Tamás: Sok múlik a jelenléten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Két héttel ezelőtt a kisiratosi rendőrőrsön tett látogatást az Arad Megyei Rendőrség magas rangú képviselője, aki meglátva az iroda bejárata fölött lévő kétnyelvű feliratot, a magyar RENDŐRSÉG feliratot azonnali hatállyal levetette. Almási Vince polgármester az eltelt két hétben a közigazgatási törvényre hivatkozva többször fordult magyarázatért a megyei rendőrséghez, ahonnan kézzelfogható magyarázatot nem kapott, a magyar feliratú táblát nem tették vissza. A törvény szerint a települések 20%-os arányát kitevő kisebbségek nyelvén megfogalmazott két- vagy többnyelvű helységnévtáblát az illető település bejáratánál, továbbá a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó intézményekre lehet kitenni. A helybeli rendőrőrs nem tartozik a polgármesteri hivatal alárendeltségébe, az intézkedés jogosnak tűnik, írta a lap. /(b): Kisiratoson levetették a RENDŐRSÉG feliratot. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Rendkívül hosszadalmas huzavona után végre úgy tűnik, már rövid idő kérdése az 1956-os magyarországi forradalom kolozsvári emlékművének a megvalósítása. Valószínű, hogy egy hónapon belül sor kerülhet az avatásra – vélte az emlékmű ügyét felvállaló Kolozsvár Társaság titkára, Tibád Zoltán. A napszimbolikus kapu, Szakáts Béla temesvári művész alkotása a Sétatéren kapna helyet. Az ‘56-os forradalom kolozsvári emlékművét tavaly kellett volna leleplezni, a forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmából, azonban a tervezők-szervezők körében támadt félreértés miatt nem állították össze időben a szükséges iratokat. Amikor végül beadták az iratokat, kiderült, a dossziénak a városházán nyoma veszett. A másolatokból készült iratcsomó került Emil Boc polgármester asztalára. Amikor a polgármester végre aláírta, a másolat-dossziénak nyoma veszett. Amit Boc aláírt, az a korábban eltűnt eredeti iratcsomó volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Célegyenesben az ‘56-os forradalom sétatéri emlékműve. Egy hónapon belül Kolozsváron felavathatják az alkotást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

A múlttal való szembenézést akarta Lech Kaczynski lengyel elnök. 1940 márciusában keltezett az átirat, amelyet Berija, a Szovjetunió belügyi népbiztosa Sztálinnak írt, s amely tulajdonképpen megpecsételte annak a mintegy tizenötezer lengyel nemzetiségű tisztnek, hivatalnoknak, rendőrnek és földbirtokosnak a sorsát, akiket a Molotov–Ribbentrop-paktum miatt a kettéhasított Lengyelország szovjet részében tartottak lágerekben. Az átirat tartalmazza a kiszabott büntetést (agyonlövés). A szovjet titkosszolgálat emberei agyonlőtték a tizenötezer lengyel tisztet. Több mint ötven év múlt el a háború óta, mire a széthulló Szovjetunió halkan kezdte beismerni a tömegmészárlást. Lech Kaczynski lengyel elnöknek az emlékezése egybeesett volna a választási kampánnyal. A lap munkatársa szerint „szerencsére a lengyel értelmiség, és politikum józanabbik fele elhatárolódott a rendezvénytől. Így elkerülték azt a veszélyt, hogy gusztustalan módon egybemossák nemzetük történelmének tragikus eseményét a pillanatnyi politikai érdekekkel. ” A lap szerint ez követendő példa. /Ady András: Le a kalappal, Varsó! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./; A lengyel elnök jobboldali, a baloldali pártok nem akarták, hogy emlékezzenek a tömeggyilkosságra a választási kampány idején.

A minden rosszat és bajt tartalmazó Pandora szelencéjével reklámozza Háromszéket Kovászna megye önkormányzata. „Változatosság dióhéjban! Élvezze Pandora szelencéjét! Nyissa ki Pandora szelencéjét!”, ezek a felhívások jelennek meg a Kovászna Megyei Tanács angol nyelvű szórólapján. A székelyföldi megyét bemutató DVD és CD, valamint trikó, sapka és bögre mellett egy angol nyelvű szórólapot is tartalmazott az újságíróknak szánt csomag. A reklámanyag első oldala arra ösztönzi a turistát, hogy nyissa ki és élvezze Pandora szelencéjének tartalmát. Pandora szelencéjének kinyitása bajok, szerencsétlenségek áradatát indítja el. A szerencsétlen szórólap ügyében Demeter János, a megyei tanács elnöke elmondta: észlelték a hibát, és kijavítják. Később Albert Zoltán, az önkormányzat turisztikai irodájának munkatársa vállalta a felelősséget a szórólap tartalmáért, de sietett leszögezni: a nyomtatvány nem került ki Brüsszelbe. Végül a megyei tanács sajtóirodája közleményt adott ki: a sajtóértekezleten átadott ajándékcsomag tartalmazott egy selejt megye-népszerűsítő anyagot, amely sajnálatos módon keveredett a kiszórásra szánt nyomtatványokkal. Brüsszelben nem került az érdeklődők kezébe hasonló anyag. ” A Krónika érdeklődésére azonban a Brüsszelben járt magyarországi küldöttség tagja jelezte: bizony találkozott a belga fővárosban a Pandorát Háromszék „reklámarcaként” feltüntető szórólappal. /Kovács Zsolt: Pandora, Háromszék arca. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Csíkszeredán befejeződik a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületének felújítása. Odaköltözködik a két Budapestről érkezett piarista atya: Kállay Emil és Sárközi Sándor. A teológiai, szépirodalmi és a különböző tudományokhoz kapcsolódó könyvek már a helyükre kerültek és jókora olvasóteremben állnak majd a diákok rendelkezésére. A tanítórend két tagja már számos, változatos témájú játékos foglalkozást kigondolt a diákok számára, továbbá különböző szakkörökre várják őket a jövő héttől. Segítséget akarnak nyújtani nekik a tanulásban, beszélgetve és játszva. Lesz filmklub, olvasókör, etika szakkör, bibliaóra, lelkisegély-szolgálat, az önismereti játékokhoz is számos társasjáték sorakozik a könyvtárban, de Sárközi Sándor atya szívesen rúgja a labdát is a fiúkkal. Elsősorban a Márton Áron Gimnázium diákjait szólították meg, de a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Sapientia – EMTE spirituális atyáinak is jelezték kezdeményezésüket. Kállay magyartanár tíz évig járt Kárpátaljára, az ottani papok munkáját segíteni, de Délvidékre is utazgatott. /Antal Ildikó: Hitünk és magyarságunk mécsesére vigyáznak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Október 20-ig tart az a jutalomtáborozás, amelyben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) által középiskolás tanulók számára meghirdetett Mákvirág-verseny győztesei részesülnek Szovátán. Aradról – lévén az egyetlen magyar tannyelvű középiskola – csak a Csiky Gergely Iskolacsoportból utazott el négy diák, a 2006–2007-es tanévi verseny győztesei. Szovátán nyújtják át az ottani Teleki Oktatási Központban az arra érdemesnek ítélt pedagógusoknak az Ezüst Gyopár-díjat. Arad megyéből Ujj Ágnes nyugalmazott magyartanár és Nagy Gizella magyartanár részesül idén a kitüntetésében. Gratulálunk! /Kiss: Mákvirágok és ezüstgyopárosok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Az Új Magyar Szónál dolgozók megünnepelték a Romániai Magyar Szó megjelenésének 60. évfordulóját. Ennek nincs oka, mert nincs közös a két újság között. A Romániai Magyar Szó országos demokratikus napilapként 1947. szeptember 1-én jelent meg, a kommunista párt pénzelte, ennek volt a központi magyar szócsöve. 1951. február 19-től lett hivatalosan a Magyar Népi Szövetség központi bizottságának napilapja, de ettől a lényeg nem változott. Az MNSZ megszűnése után, 1953. március 31-tól vette fel az Előre nevet és vált a néptanácsok lapjává, elismerve, hogy az RMSZ utóda, az évfolyamjelzést sem kezdte újra. Az Előre végül mint a Szocialista Egységfront lapja fejezte be pályafutását 1989. december 21-én. Másnap, december 22-én a volt Előre maroknyi munkatársa megjelentette az új Romániai Magyar Szót. Román Győző is részt vett az új lap indításában, mindnyájan szakítani akartak a múlttal. Azonban nem mindenki gondolkodott így. Bár megváltak több, a diktatúra idején hangadó kollegától, maradtak elegen olyanok, akik nem függetlenként, hanem az RMDSZ árnyékában szerették volna látni a lapot. A lapindítók többsége azonban nem akart újból pártlapnál dolgozni, s így az elején még ki lehetett védeni a szövetség lapfoglalási szándékát. Már a többedik számot szerkesztették, a lapot kiadó Transil Rt – ahol az újságírók voltak a részvényesek – beíratását is megkezdték, amikor megjelent a szerkesztőségben a bukaresti RMDSZ hat tagú küldöttsége, benne Domokos Gézával, Verestóy Attilával, Demény Lajossal, hogy átvegye az... Előrét. A szerkesztők megmondták, az Előrét, ha még létezik, menjenek és vegyék át, ez már a Romániai Magyar Szó, független napilap, amelynek nincs szüksége sem gazdasági, sem politikai mankókra, megáll a maga lábán. Nagyon hosszú ideig a magas példányszám és a reklám biztosította a szerkesztőségnek a szükséges pénzösszegeket. Azonban teltek az évek és mindinkább pártosodott az RMDSZ, a szerkesztőségben is megerősödött a hangja azoknak, akik az újságot pártlappá akarták visszaminősíteni. Lassanként a lapindítók is távoztak az RMSZ szerkesztőségéből, a lap élére kerülők könnyen átjátszhatták az RMDSZ-t kiszolgáló Birtalan Józsefnek (akinek a háta mögött Verestóy állt) a részvények többségét. A kisebbségi részvények azonban továbbra is a volt munkatársak kezében maradt, akik a közgyűlések alkalmával mindegyre felvetették a lap függetlenségének kérdését. Az RMDSZ vezetősége egy időn túl nagyon jól tudta, hogy a Gyarmath János vezette újság az RMDSZ támogatása nélkül nem jelenhet meg. Akkor ugyanis már óriási volt a veszteség. Olyannyira, hogy azzal a pénzzel könnyebb volt egy új lapot indítani. Főleg úgy, hogy nemcsak a szerkesztőségi szobákat, hanem az újságírók, korrektorok nem kis hányadát, a dokumentációt is fizetség nélkül eltulajdonítják. A Transil Rt. kiad egy napilapot, amely bizonyos részvényesek tulajdona és akkor jön a Scripta Rt., amelyben Stanik István mellett, főleg Verestóy Attila a főrészvényes, tehát mások a tulajdonosok és az előfizetőknek, mintha mi sem történt volna, kezdik küldeni az új lapot. Az egészért a Scripta a Transil Rt. -be pénzt beruházó részvényeseinek, egy banit nem fizetett. S mindezt a Stanik vezénylete alatt tették, akinek intézkedésére leállították a Romániai Magyar Szó nyomtatását és hozzákezdtek az Új Magyar Szó szerkesztéséhez. S mivel féltek, hogy a Transil Rt. részvényesei beperelik ezért a Scripta Rt. -t, a Transilt suba alatt felszámolták, úgy hogy, amikor ezt a kisrészvényesek megtudták, már kifutottak a perindítási időből. Mindezek tudatába kérdés, hogy akkor az ÚMSZ-sok mit ünnepelnek? Talán csak nem az RMSZ-t kiadó Transil Rt. vagyona lenyúlásának második évfordulóját? /Román Győző: Az ellopott lap. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Puccini Bohémélet című operáját a budapesti Magyar Állami Operaház vendégművészeivel közösen adta elő október 11-én a kolozsvári Magyar Opera. /Csákány Csilla: Bensőséges hangulatot sugárzó Bohémélet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

„Vagy megszavazzák, vagy elutasítják!” Ez az RMDSZ álláspontja a kisebbségi törvény tervezetéről, amelyről közel másfél éve készül a szakbizottsági jelentés a képviselőházban. A szövetség ezért a plénum elé viszi a tervezetet. A kisebbségi törvény tervezetét 2005. májusában terjesztették elő a szenátusban, félévvel azt követően, hogy bekerült a kormány programjába. A késedelem oka az volt, hogy az RMDSZ ragaszkodott hozzá: a kezdeményező a kormány legyen. Egyes miniszterek azonban – a Demokrata Párt képviselői, valamint Mona Musca művelődési tárcavezető, hosszú időn át ellenezték a tervezet elfogadását a kabinet ülésein. A szenátus nem foglalkozott a dokumentummal mindaddig, amíg „jóindulatú” képviselők nem figyelmeztettek, hogy lejár az alkotmányban megszabott hatvannapos határidő, amely után a tervezet elfogadottnak számít. A felsőház plénumában – egy héttel az első román–magyar együttes kormányülés után – a koalíció egyes képviselői is nemmel szavaztak, így a tervezet megbukott. Ekkor felmerült az RMDSZ kilépése a kormányból, de végül nem borult a koalíció, miután a Konzervatív Párt és a Demokrata Párt vezetése ígéretet tett arra, hogy helyrehozzák a hibát a képviselőházi, döntő szavazáson. Ebbe a szakaszba a tervezet az azóta eltelt két év alatt sem jutott el. A 2006. június végétől a tervezet cikkelyeinek ötödét sem sikerült elfogadni. /Döntés kisebbségi törvény-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

A Krónika napilap birtokába került kampányterv szerint kontrasztosan kommunikálna az elkövetkező hetekben az RMDSZ-nek. Noha az RMDSZ pozitív kampányt ígért, kedvezőtlen színben fogja feltüntetni Tőkés Lászlót. A dokumentumot „ref. P. B. ” (feltehetőleg Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja, a kampánystáb tagja) jegyzi. Az első rész augusztus 31-i keltezést tartalmaz. Különös módon az RMDSZ kampánytervezői már augusztus végén azt a helyzetet veszik alapul, hogy az RMDSZ és Tőkés László külön indul. Ekkor még javában zajlottak az RMDSZ és az ellenzék munkacsoportjainak a tárgyalásai, csupán a szeptember 6-i Markó–Tőkés-csúcstalálkozón derült ki, hogy nem írják alá a megegyezést. Ráadásul az RMDSZ vezetői a megegyezés elmaradását a másik fél okozta váratlan meglepetésként tüntették fel. Az is meglepő, hogy a kampánykaravánokat már ekkor Markó Bélára, Frunda Györgyre és Sógor Csabára szabták, noha az utóbbi két jelöltet a Szövetségi Állandó Bizottság csak szeptember hetedikén sorolta befutónak számító helyre. A dokumentum szerint az RMDSZ-nek a szembenállást minden üzenetükbe bele kell vinni. Azt kell hangoztatni, hogy az RMDSZ-listán „fiatal, dinamikus, európai csapat” szerepel, az ellenzék jelöltje viszont „kiöregedett, tradicionalista, balkáni egyén”. A beterjesztő szerint a pozitív üzenetekkel jobban fogják bírni az iramot, mint az ellenjelölt. A dokumentum arra a közvélemény-kutatásra is kitér, amelynek létezését Kelemen Hunor kampányfőnök nagyvárosi legendának minősítette. A felmérés szerint mind Markó Bélának, mind Tőkés Lászlónak csökkent a népszerűsége, Markóé nagyobb arányú csökkenést mutat. Most nagyobb jelentősége lesz „az ajtóról ajtóra, emberről emberre kampánynak”. A dokumentum szerint kvótát kap minden község az RMDSZ-nek szállítandó szavazatokat illetően. Az RMDSZ 28 500 golyóstollat már elkészített a kampányra, de lesz aki RMDSZ-es hűtőmágnest és noteszt kap, mások gyufát, C vitamint, naptárat, az autósok pedig szélvédő-kaparót remélhetnek. Kelemen Hunor kampányfőnök kijelentette, ez nem kampányterv, hanem munkaanyag, ami azóta módosult. Szeptember 6-án volt az utolsó Markó–Tőkés-találkozó, amikor kiderült, hogy nem köttetik meg a megállapodás, a belső anyag szerint viszont az RMDSZ már augusztus 31-én a Tőkéssel való versenyre készültek. Miért? – kérdezte e lap munkatársa. Kelemen Hunor megmagyarázta: volt több tervük, ez csak az egyik, arra az esetre, hogy esetleg nem sikerül megegyezni. /Gazda Árpád: Ifjú profik és őskövületek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Október 14-én, vasárnap az alig 170 lakost számláló Nyárádszentimre faluban felavatták az államalapító István király és Gizella királyné fiatalon elhunyt fiának, Szent Imrének a mellszobrát. Az eseményen részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a rendezvényt kezdeményező Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke, Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke, továbbá több, határon innen és túli, Szent Imre nevét viselő település képviselője, a falu lakói mellett. Erdélyben a Hargita megyei Csíkszentimre után került sor a mostani, nyárádszentimrei ünnepségre, amelyet Székelybere polgármesteri hivatala és a helybéli református egyházközség szervezett. Gligor Róbert alapos helytörténeti ismertetőt tartott, amiből kiderült, hogy a legenda szerint Nyárádszentimre első lakóit még Szent László király telepítette be. A 13. században épített templomot Szent Imre hercegnek ajánlották fel, így erről kapta a település a nevét, amely már a 14. századi pápai tizedjegyzékben S. Emerico néven szerepel. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság minden Szent Imre nevet viselő faluban elhelyez egy-egy szobrot. – Az emlékbizottság azáltal, hogy a Szent Imre nevet viselő határon innen és túli településeknek egy-egy szobrot ajándékozott, egy látható erőteret alakított ki, amely összefogja nemzetközösségünk tagjait és cselekvésre ösztönzi őket, úgy, ahogy intelmeiben Szent István is fiát a hit megtartására, nemes tettek felvállalására tanította. Ma a megtartó, otthont teremtő erőt a megvalósíthatósági tanulmányok készítése, a gyakorlatba ültetett programok jelentik, amelyekhez szükség van az összetartásra az egységes Európában – mondta Lezsák Sándor, s megígérte, felkarolják a kicsiny nyárádmenti települést is. /Vajda György: Szent Imre-szobrot avattak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Augusztus derekán, a dr. Rákossy Árpád, a Rákosi és Kádár-korszakban is koncepciós perekben elítélt ‘56-os ügyvédáldozat portrészobrának avatásán az ünnepségre szóló meghívást elfogadta dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és Felsőcsernátonba érkezett Fónay Jenő, a halálra ítélt, majd közkegyelemmel szabadult szabadságharcos, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnöke, valamint Mádi Jenő, a POFOSZ jelenlegi elnöke, az ugyancsak koncepciós perben elítélt repülőgép- majd, szabadulása után autóbusz-tervező mérnök. A szoboravatáson természetesen részt vettek a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki tagjai is. /Sylvester Lajos: Volt politikai foglyok háromszéki találkozója (‘56 emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Tíz éves fennállását ünnepli a kolozsvári művész- és egyetemistaberkekben népszerű Insomnia kávéház. Márkos Tünde, az intézmény tulajdonosa elmondta: tíz évvel ezelőtt üzlettársával, Lőrincz Gyulával nyitották meg fotógalériájukat, majd jött az ötlet, hogy italt is árusítsanak a művészeknek. Így nőtték ki magukat a város egyik legismertebb művészeti klubjává. /(sbá): Tízéves az Insomnia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Szeben ortodox püspöki helynökéről, Visarion Rasineanuról kiderült: együttműködött a volt Szekuritátéval – közölte Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/. Az egyházi méltóságot az 1989-es forradalom előtt szervezte be a Külügyi Információs Igazgatóság (DIE). Ez az ötödik eset, amikor magas rangú ortodox méltóságról derül ki, hogy nem tiszta a politikai múltja. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

A vajdasági és az erdélyi magyar közösségek együttműködéséről tárgyalt Szabadkán október 17-én Nagy Zsolt, az RMDSZ külügyi megbízottja. A látogatás során Nagy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetőivel találkozott. Nagy emlékeztetett, volt már ilyen jellegű megbeszélés a felvidéki MKP-val, de a vajdaságiakat is látták már vendégül Erdélyben. „Elmondtuk a vajdaságiaknak, mi az eMagyar Pontokat hogyan töltöttük fel tartalommal, miként kívánjuk továbbvinni, ezáltal is közösen gondolkodva a hálózat jövőjéről”. Nagy találkozott a VMSZ és az MNT vezetőségével, akikkel arról tárgyaltak, miként lehet Románia előcsatlakozási és csatlakozási tapasztalatait, régiófejlesztési elképzeléseit a Vajdaságban is meghonosítani. /Lokodi Imre: Vajdasági–erdélyi magyar együttműködésről tárgyaltak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./