November 2-án mutatják be Csíkszeredában, a Sapientia Egyetem nagyaulájában dr. Balázs Lajos Ortutay-díjas néprajzkutató A vágy rítusai... A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről című könyvét. Szakmai körökben nagy sikert aratott a szerző csíkszentdomokosi szokásmonográfiája, a három kötet, a párválasztás és lakodalom, az elmúlás és temetkezés, illetve a születés szokásvilágát mutatja be. Dr. Balázs Lajos elmondta, hogy az egyetemi szak megszervezése, felívelő pályára állítása igen sok idejét, szellemi és lelki energiáját elvonta. Legújabb kötetében visszatért az emberi élet három nagy sorsfordító eseményének – a születés, házasság, halál – értelmezésére. Népünk műveltségének más-más rétegeiben akart eddig nem tudott értékeket hozott felszínre. Elhatározta el, hogy elkészíti Csíkszentdomokosnak mint karakteres faluközösségnek egy egészen sajátos életrajzát. Olyan életrajz, mely a folyamatban levő, folyton változó életről szól. Úgy érzi, Szentdomokos általa megírt sajátos életrajza a székelység, jórészt a magyarság életrajza is. /Sarány István: Gereblye helyett ásót. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Harminc éve, 1976. november 2-án hunyt el Szilágyi Domokos költő, író, az erdélyi magyar avantgárd irodalom kiemelkedő tehetségű alakja. Nemrég kiderült, hogy a költőt 1957-ben beszervezte a román titkosszolgálat, és nyolc éven át jelentéseket írt hozzá közel álló emberekről. Változtat-e valamit az életműn a titok felfedése? A Szabadság felkérésére Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus, valamint Vallasek Júlia irodalomkritikus, irodalomtörténész nyilatkozott. Szilágyi Domokos költészetének a megítélésén semmit sem változtat ez az életét és halálát meghatározó tragédia, hangsúlyozta Szilágyi Júlia, aki öt éven át a költő évfolyamtársa volt. A hóhérok, a haszonélvezők elszámoltatásával kellene kezdeni, nem az áldozatokéval – hívta fel a figyelmet az irodalomkritikus. Szilágyi Júlia talált olyan utalásokat a műveiben, amelyekben lényegében üzen a kortársaknak, vagy még inkább az utókornak arról a csapdáról, amelyben élt. A költői nyelv eszközeivel üzen nekünk, csak nem értettünk bizonyos dolgokat. Szilágyi Domokos besúgó múltja nem kiindulópont a verseihez, fejtette ki Vallasek Júlia. /Köllő Katalin: Szilágyi-évforduló: „A hóhérok elszámoltatásával kellene kezdeni”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Idén jelent meg Szatmárnémetiben az Emlékek és szobrok című Oláh Ilona jegyezte könyv, melynek epilógusában Gúzs Imre tollából ez olvasható: „Szolgálatának tekintette, tekinti Oláh Ilona író is az alkotást, mely számára nem csupán könyvekbe menekített szép, emberi gondolatok megfogalmazását jelenti. Úgy hitte, hiszi és vallja, hogy a közösségnek akkor is adósa, ha nem várhat cserébe messzire visszhangzó elismerést.” A Münchenben élő, Madéfalváról származó író tizenhetedik könyvébe írta a fönt idézett sorokat Gúzs Imre. Az Emlékek és szobrok című könyvben a szerző nagyszüleire, szüleire, barátokra emlékezett, továbbá azokról a szobrokról szól, melyeket ő állíttatott, ajándékozott egy-egy település közösségének. Szűzanya-szobrok láthatók Túrterebesen, Zöld Péter pap szobra Madéfalván, illetve ugyanitt a Jézus szíve-szobor. /(bb): Emlékek és szobrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 2./

Október 28–29-én Székelyudvarhelyen tartották a III. MIÉRT Székelyföldi Konferenciát „A fiatalok helye és szerepe a székelyföldi önkormányzatokban” címmel. A konferencia több mint ötven, Hargita, Maros és Kovászna megyei fiatal önkormányzati képviselő, alpolgármester, polgármester és ifjúsági vezető részvételével zajlott. Elhangzott, hogy a 2004-es választások után a helyi és területi RMDSZ-szervezetek nagy része kiürült, így elsősorban ezeket kell megerősíteni, és hogy az RMDSZ-nek külön stratégiát, programot kell kidolgoznia Székelyföldre, Partiumra és a szórványközösségekre. A következő időszakban elengedhetetlen az „új arcok” megjelenése, hisz több országos politikus az elmúlt 16 évben erodálódott. /bbj: A fiatalok megújítanák az RMDSZ-t. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 3./

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke (PD) és Pászkány Árpád üzletember is elutasította azokat a vádakat, amelyeket Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke terjesztett a közvélemény elé. Ezek szerint Pászkány finanszírozta volna Emil Boc 2004-es választási kampányát, és ezáltal gyaníthatóan befolyásolja döntéseiben Bocot. Mi több, Gusa szerint Pászkány, a Gazeta tröszt főfinanszírozójaként az ellene egy évvel ezelőtt indított lejárató kampány mögött áll. Pászkány Árpád tagadta, hogy finanszírozta volna Boc kampányát, és azt is cáfolta, hogy köze lenne a Gazeta finanszírozásához. /Pászkány Árpád és Emil Boc is tagadja Cozmin Gusa vádjait. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Olyan ügyekben, amelyek eddig a Határon Túli Magyarok Hivatalához (HTMH) tartoztak, december végéig a megszokott helyre, a budapesti Bérc utcai székházba lehet bekopogtatni vagy telefonálni – közölték a Miniszterelnöki Hivataltól származó források. Gémesi Ferenc nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár nem kívánt nyilatkozni arról, hogy január 1-jétől milyen szervezeti egység veszi át, mekkora apparátussal és kinek a vezetésével a Miniszterelnöki Hivatalban a megszűnő HTMH feladatait, és ezekből konkrétan melyeket. Annyit közöltek, hogy Gémesi Ferenc szakállamtitkár november közepén tervez egy tájékoztatót ebben a témában. A még működő HTMH-ban Komlós Attila augusztusi távozása óta az elnöki teendőkkel Petróczi Sándort bízták meg, aki korábban az elnökhelyettesi tisztséget töltötte be. A Miniszterelnöki Hivatalban január 1-jével felálló, a határon túli magyarokkal foglalkozó szervezeti egységnek – Gémesi korábbi nyilatkozatai szerint – három fő feladatköre lenne: külön részleg foglalkozna a koordinációval, a stratégiával és a terepmunkával, valamint a támogatáspolitikával. Szilvásy György kancelláriaminiszter szerint az átszervezés „nem le, hanem felértékelése az ügynek”. A magyar államháztartási törvény módosításával 2007. december 31-ig valamennyi közalapítvány is megszűnik. Ebbe a kategóriába tartoznak a határon túli magyarokat támogató közalapítványok, mint például az Illyés, az Apáczai, a Segítő Jobb, az Új Kézfogás. Kormányzati forrásokból semmi konkrétum nem szivárog ki ez utóbbiak sorsát illetően. Meg nem erősített hírek szerint a Szülőföld Alapba integrálnák a most még működő, határon túli magyarokat támogató közalapítványokat. A határon túli magyarok ügyével kapcsolatos feladatok a külügyi bizottság hatáskörébe kerültek. /Guther M. Ilona: December végéig még dolgoznak a budapesti Bérc utcai székházban. Ködös még a HTMH utódlásának sorsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Megoldják a tanév második félévétől a faluhelyen élő és településükön osztálylétszám-hiány miatt ingázni kényszerülő román nemzetiségű diákok szállítását Háromszéken. A minisztérium megtéríti a lakóhelyüktől legtöbb 50 kilométeres távolságra lévő iskolába járó tanulók buszbérletét. A törvény két RMDSZ-es képviselő kezdeményezésére született. Kovászna megyében 393 elemi, 1380 gimnazista és 3466 líceumi diák – a háromszéki tanulók 17 százaléka – ingázik lakóhelyéről közelebbi vagy távolabbi iskolába. Eddig vita tárgya volt a diákokat ingáztató jármű üzemanyagának elszámolása. Múlt heti sepsiszentgyörgyi látogatása során Mihail Hardau tárcavezető elismerte a diákok jogát az oktatáshoz, de visszautasította az előírt minimális létszám alatti osztályok fenntartását. /Domokos Péter: Megoldódik a diákingázás. Román tanulókon is segít az RMDSZ-kezdeményezés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

1998 augusztusában az olvasó számára addig ismeretlen fiatalember jelentkezett a Hargita Népe hasábjain, bejelentve, hogy több napon át elmeséli indiai élményeit. Bangha Imre 1993-ban végezte a budapesti ELTE magyar–indológiai szakát, fél évig tanított Csíkszeredán a Székely Károly Szakközépiskolában. Bangha Imre az oxfordi egyetemen tanít, vendégtanár a Sapientia–EMTE csíkszeredai részlegén is, továbbá kezdeményezője és irányítója az ennek keretében pár éve létrehozott Kőrösi Csoma Sándor Kelet-kutató Központnak. „A Kőrösi Csoma Sándor Kelet-kutató Központ azon keleti kultúrák tanulmányozását vállalja fel, melyekkel valamilyen módon a székely tudós is kapcsolatban állt, azaz a magyarság közép-ázsiai kapcsolatainak kutatását, a tibetisztikát és az indológiát.” Bangha Imre azóta is következetesen a Kelet-kutatás és indológia számára természetes, európai „háromszögében” – Oxfordban, Budapesten és Csíkszeredában – tartózkodik, többlaki életet élve, rendszeresen megtűzdelve vissza-visszatérő indiai utazásaival. /Cseke Gábor: Mondani könnyű. Az utazó – tettesként – visszatér. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

1956. november 4-én másodszor is elindultak a szovjet tankok, és brutálisan vérbe fojtották a magyar forradalmat, utána százakat végeztek ki, ezreket zártak börtönbe, s kétszázezerre becsülik azok számát, akik a magyarországi terror, a kivégzések és a börtönbüntetések elől Nyugatra menekültek. A november 4-i magyarországi retorzió után a magyarságra nézvést elszabadult a pokol a Kárpát-medence egészében, a Kádár-kormány asszisztenciája mellett még évek múltán is tízezreket tartóztattak le és ezreket börtönöztek be. Romániában Kádár és Kállai 1958-as látogatása után mintegy negyvenezer ítéletet hoztak, s ennek több mint tíz százaléka magyarokat sújtott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján Budapesten brutális rendőri fellépéssel százezres ünneplő tömeget oszlattak szét, ártatlanokat vertek és csonkítottak meg, tartóztattak le. Ezentúl az 1956-os szovjet invázió brutalitása, a Kádár-korszak megtorlásainak ténye és a hatalomhoz foggal és körömmel, gumibottal, viperával, vízágyúval, gumilövedékkel és kardlapozással ,,ragaszkodó” magyar kormányzásnak a nagyvilágot körbejáró szégyenletes akciója és az ezt mentő nevetséges és szemforgató hazugságözön egymástól nem választható el, írta Sylvester Lajos. Schmitt Pál európai parlamenti képviselő Strasbourgban, Orbán Viktor Brüsszelben az 1956-os évforduló tiszteletére szervezett rendezvényen azt javasolta, hogy november 4-e legyen a kommunizmus áldozatainak európai emléknapja. /Sylvester Lajos: A magyar gyász európai napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

November 5-én zárul Kisiratoson az a továbbképző foglalkozás, amelyet magyarul tanító, elsősorban pályakezdő pedagógusok számára szervezett Kooperatív tanulás címmel az RMPSZ szovátai Teleki Oktatási Központja, az Arad és a Temes megyei tanfelügyelőség, valamint az Arad Megyei Pedagógusok Háza. A húsz Arad és tíz Temes megyei óvónő, tanító, tanár számára Pellegrini Miklós Arad megyei helyettes főtanfelügyelő, Szabó László, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyartanára és Kiss Anna, a Csiky Gergely Iskolacsoport tanítója főként gyakorlati tevékenységgel közelíti meg a témaköröket. /(K. K.): Pedagógus-továbbképzés Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Az ’56-os megemlékezéssel évek óta szorosan összekapcsolódik a Rákóczi Szövetség által megszervezett Gloria victis (Dicsőség a legyőzötteknek) elnevezésű, október 21-23. között sorra került rendezvénysorozat. A határon túli, valamint az anyaországi fiatalok részvétele lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre, a kulturális és/vagy történelmi ismeretek bővítésére. A középiskolások történelmi vetélkedője évről évre a magyar történelem valamely kiemelkedő korszakával foglalkozik. Idén „…Azok a sötét ’50-es évek… avagy a »csengőfrász« korszaka – Magyarország és magyarság a szovjet blokkban” címmel hirdettek pályázatot. Hatvanhat háromtagú csapat szerepelt a középdöntőben, amelyen Felvidéket tizenegy, Kárpátalját négy, Vajdaságot négy, Erdélyt öt, Magyarországot pedig negyvenkét csapat képviselte. Szintén kapcsolatépítés szándékával szervezték meg a főiskolás ifjúsági találkozót. Mind a középiskolásoknak, mind a főiskolásoknak a Rákóczi Szövetség ingyenes szállást, utazást és étkezést biztosított. Október 22-én a Műegyetem főépülete előtti téren megtartott, a Rákóczi Szövetség, a Műegyetem 1956 Alapítvány és a Magyar Mérnöki Kamara által közösen szervezett rendezvényen fejezték ki tiszteletüket a forradalmi eseményeket elindító egyetemi ifjúság előtt. Ezt követte a fáklyás felvonulás a Bem térre és útközben egyre többen csatlakoztak a menethez. 23-án délelőtt a főiskolások számára tartott előadást Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki Magyarország gazdasági helyzetét elemezve elmondta, hogy a jelenlegi állapotot lehetetlen a múlt ismerete nélkül elmagyarázni. Házigazdaként jelen volt Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is, aki 1956-os személyes naplóját dedikálta a hallgatóságnak. Lezajlott a történelmi vetélkedő döntője, az első három helyezett a füleki Filakovo Gimnázium, a miskolci Avasi Gimnázium és a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium lett. A rendezvénysorozat záróakkordjaként, az október 23-i műegyetemi emlékműavatást követően, a határon túli fiatalokkal megtelt autóbuszok délután indultak hazafelé. /Ferencz Melánia: Gloria victis. Amiről nem beszélnek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

November 3-án többségi lakosokban az etnikumokról élő képről, a nemzetiségek problémáiról tartottak tanácskozást Temesváron, a Szórvány Alapítvány szervezésében. Egyetemi előadókat, szociológusokat, a román és a magyar civil szféra képviselőit ültették egy asztalhoz a szervezők a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. A rendezvényt megnyitó Zsehránszky István, az Interetnikai Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa szerint a Bánságban, az etnikai sokszínűség miatt sokkal nagyobb a toleranciaküszöb, mint az ország olyan vidékein, ahol elenyésző számban élnek a nem román nemzetiségűek. Bodó Barna főszervező, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: “Ha egy adott kisebbség létszáma egy kritikusnak nevezhető küszöb alá csökken, gazdasági elitje elfordul a politikai és kulturális elittől, inkább a többségivel keresi a kapcsolatot”. /P. L. Zs.: Hogy látják és láttatják a kisebbségeket? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Arad megyében Petrucz János két éve református lelkipásztora a majdnem 200 lelket számláló bélzerindi gyülekezetnek. Érdekes, ahogyan a falu megszervezi önmagát: minden idénymunkát 10-12 nagycsalád végez, utolérhetetlen szakértelemmel. Állhatatosságukra jó példa Puskás Sándor, aki 40 éve presbiter, illetve gondnok. Petrucz János bibliakört vezet, felesége szociális gondozói végzettségénél fogva kiválóan szót tud érteni az emberekkel. /Balta János: Élő gyökerekre alapozni. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./

Kolozsváron kettős kiállítás színhelye volt a Fehér Galéria. Gy. Szabó Béla metszeteit és Andor Gabriella kerámiáit állították ki. A Gy. Szabó Béla-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész újabb tematikus tárlattal lepte meg a művészetkedvelőket: most jobbára a kortársakról, barátokról és nagy elődökről készített portrékat mutatta be. A kortárs kerámia legújabb vonulatát képviselő, Nagyváradról Spanyolországba áttelepült Andor Gabriella műalkotásai, a hagyaték egy része is látható volt, férje, Szabó Géza gondoskodása folytán. /Németh Júlia: Korrajzok grafikában és kerámiában. Gy. Szabó Béla és Andor Gabriella munkái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban nyílt jubileumi kiállításon tizenhárom képzőművész tisztelgett az 1956-os forradalom emléke előtt. Beszédes tény, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások első résztvevői, majd a terrorakciók megszenvedői elsők között éppen a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjai voltak, Balázs Imre, Tirnován Vid és Szécsi András. Festmények, grafikák, szobrok, domborművek, emlékműtervek kerültek most a közönség elé. A Korondon élő Páll Lajos, akit 1956 után bebörtönöztek, festői kompozícióba emelte megkínzott társai szenvedését, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre szénrajzát hozta el, Haller József grafikáit, Kákonyi Csilla olajképeit, Márton Árpád és Fekete Zsolt festményét. A brassói grafikus, Csutak Levente mellett Hunyadi László szobrászművész a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Művét Kiskunmajsán felavatták. Ugyancsak dombormű Kiss Leventéé, aki ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tűzhalált választott Moyses Márton emléke előtt tisztelgett. Bocskay Vince monumentális emlékművének kicsinyített változatát mutatta be, másik szovátai kollégája, Kuti Dénes pedig festményét. Gyarmathy János bronz kisplasztikája mellett a csíkszeredai Xantus Géza is jelentkezett munkájával. /N.M.K.: Művészeink 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

„Románia nem Dél-Tirol, és nem is Katalónia, hanem egységes nemzetállam. Majd, ha valamikor új alkotmánya lesz, akkor esetleg szóba kerülhet a területi autonómia. De kétlem, hogy egyhamar ide jutnánk” – fejtette ki a Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Megítélése szerint, amennyiben „túlfeszíti a húrt”, az RMDSZ nagyon könnyen elszigetelődhet a hazai politikai életben, mert egyetlen román párt sem fog vele szövetkezni. Geoana szerint a D. A. Szövetség és Traian Basescu elnök is csak a hatalom megőrzése kedvéért tűri meg az RMDSZ „radikalizálódott és az ország egységét veszélyeztető” álláspontját. A Krónika arra volt kíváncsi, hogy az önmagát megértő, modern, európai irányzatú politikusnak nevező Mircea Geoana melyik autonómiaformát tartja pártja számára elfogadhatónak. „A kulturális jellegűt” – hangzott a válasz.. Ioan Rus alelnök hangsúlyozta: a kormánynak szélsőségesnek kellene nyilvánítania Markó Béla területi autonómiával kapcsolatos kijelentéseit, egyben „alkotmányellenes, etnikumközi konfliktusokat keltő megnyilvánulásoknak” nevezte az RMDSZ és a többi magyar szervezet autonómiakövetelését. /Ioan Rus alelnök szélsőségesnek nyilváníttatná Markó Béla autonómianyilatkozatait. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Érdekes vállalkozásnak, „figyelemreméltó alkotásnak” nevezte Kántor Lajos irodalomkritikus Szőcs Géza Liberté ’56 című filmjét, amelyet az elmúlt hét végén mutattak be Kolozsváron. Az alkotás kerettörténete Magyarországon kívül játszódik: egy angliai ifjúsági klub megszokott életét éli, a fiatalok zenélnek, tréfálkoznak, isznak, biliárdoznak. Egyikük azzal a hírrel érkezik, hogy kivégezték Nagy Imrét és társait. Néhányan elhatározzák, hogy zenés formában összefoglalják és előadják azt, mi történt 1956 őszén Magyarországon. A műfajilag nehezen meghatározható, eredetileg könyv formában megjelent mű szerzője, Szőcs Géza szerint mindez nem véletlen. „Az elképzelt olvasó Magyarországon kívüli érdeklődő volt, ez a kettő összefügg. Sem mirólunk nem tudnak, sem mi magunk nem tudunk eleget ’56-ról. Az elhatározás és felismerés összefonódott, egymást kiegészítve vezették a történetet” – mondta az ÚMSZ-nek az író, hozzátéve, hogy „1956-nak nincs meg a maga Egri csillagokja, Kőszívű ember fiaija, olyan regények, amelyek ellátják a gyerekeket történelmi ismeretekkel. Ez a mű sem pótolni akarja ezt a hiányt, csupán egy vékony hozzájárulás. Komplex folyamatokat akar egyéni sorsokon keresztül bemutatni, ezért kellett Magyarországon kívülre helyezni a történetet. Mind a mai napig homályos mozzanatok vannak ’56-ról, és naiv módon magyarázza meg mindazt, amit az angol diákok tudhattak róla.” /Mihály László, Vincze Judit: Kolozsváron a Liberté ’56. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Nem fulladt sem botrányba, sem rendőri brutalitásba a magyar forradalom és szabadságharc leverésének 50. évfordulója. A Fidesz szorosra zárta sorait, a 170 000-nyi csendes, fáklyás felvonuló a fél évszázaddal korábban a szovjet tankok által vérbe fojtott forradalomra és az október 23-i rendőri erőszak áldozatainak emlékére gyújtotta meg gyertyáit, fáklyáit, s vonult néma csöndben a Terror Házától az Astoriáig az Igazság szabaddá tesz felirat után. A rendőrség hatalmas erőkkel, bevetésre készen állt ugyan, de visszafogta magát, s nem támadott fölöslegesen. Október 23-át is meg lehetett volna úszni erőszak és rombolás nélkül, ha a karhatalom nem viselkedett volna a politika pincsikutyájaként. Gyurcsány Ferenc szigorú biztonsági intézkedések közepette helyezte el virágját az új ötvenhatos emlékmű talapzatánál, a 301-es parcellánál Nagy Imre, Maléter Pál és az ismeretlen forradalmár sírján, és este a Hősök terén. Ekkor ezekre a helyekre halandó ember aligha juthatott be. A kiürített Hősök terén Gyurcsányék maguk voltak virágaikkal, lelkiismeretükkel, szoros rendőrkordon védelmében. Egyszerűen azért, mert félnek – írta a lap munkatársa. Gyurcsány és szocialistái a népharag elől rendőrkordonok és pajzsok mögé menekültek, ami jelzi, nem a csodálatos -56, hanem az azt követő terrort levezénylők örökösei. /Simó Erzsébet: Az igazság szabaddá tesz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

A 32 éves Csirák Zsolt harmadikként végzett a legutóbbi polgármester-választáson Batizon, és ami igen érdekes, apósa, Roca Iosif nyerte a megmérettetést 2004 nyarán. Csirák elmondta, hogy 2003-ban választották a batizi RMDSZ–szervezet elnökévé. Az itteni magyarságnak nagyon hiányos az öntudata, viszont ez érvényes a románságra is, sok olyan lakosa van Batiznak, aki azt sem tudja, román–e, vagy magyar. Elsődleges céljának azt látja, hogy ezt a hiányosságot megszüntesse. A batizi RMDSZ–nek kétszáz aktív tagja van, pedig a református és római katolikus egyháztagok száma hatszázra rúg. Sajnos, Batiznak nincs kultúrotthona, így az RMDSZ kevésbé tud kulturális téren is szervezkedni. Sikerült elérni a magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezését, kezdeményezésük nyomán nemsokára megtörténik az egyházi földek visszaszolgáltatása. Batiznak eddig soha nem volt három magyar tanácsosa. /Fodor István: A fő cél a magyarságtudat erősítése. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./

A képviselőház által elfogadott formában támogatják az RMDSZ szenátorai az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozó törvénytervezetet – döntött az RMDSZ felsőházi frakciója. /Gujdár Gabriella: Az alsóház ANI-törvénytervezete mellett az RMDSZ-szenátorok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

A nyolcvanas évek elején megjelent „Ellenpontok” című szamizdat folyóirat emigrációba kényszerített egykori szerkesztője, Tóth Károly Antal írta nemrégiben a gyurcsányi rendőrterrorra utalva, hogy Magyarországon ma parlamentáris diktatúra van. Október 23-án a rendőrség soha nem látott brutalitással tört rá saját nemzetének legjobbjaira, az 1956-os forradalmat ünneplő tömegre. A rendőrök az emberekre támadtak, könnygázt és gumilövedékeket lőttek. A rendőrség tagjai azonosíthatatlanul, jelvény nélkül, sokan síálarcban, súlyos szabálytalanságokat követtek el, fejmagasságban lőttek ki gumilövedékeket és könnygázgránátokat, s kis híja volt, hogy nem halt bele valaki, és ketten is elvesztették egyik szemük világát. A rendőrök nem kíméltek anyákat, papokat, országgyűlési képviselőt, egykori válogatott sportolót, a földre került embereket ütöttek-rúgtak. Lovasrohamot vezényeltek békés tüntetők közé, megpróbálták szétkergetni a Fidesznek az Astoriánál megrendezett gyűlését. A kormány és a kormánytöbbség, a rendőrfőkapitány annak dacára tagadta a rendőrök által elkövetett bűncselekményeket, hogy szó sem volt sem indokolt fellépésről, sem arányosságról. A lefogottakat sorozatban ítélte el a bíróság. A rendőrség a kórházi ápolásra szorultak adatait is kikérte. Hol érvényesül hát itt a hatalmak kölcsönös ellenőrzése, hol vannak az emberjogi garanciák? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Parlamentáris diktatúra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 7./

Magánkihallgatáson fogadta november 6-án XVI. Benedek pápa Sólyom László köztársasági elnököt, aki bemutatkozó látogatásra érkezett Rómába. A megbeszélésre a vatikáni protokoll szerint maximum 20 percet tartottak fenn, a találkozó rendkívüli módon majdnem fél óráig tartott. „Vatikáni szokás, hogy a pápával való beszélgetésről senki nem nyilatkozik. Annyit mondhatok, hogy nagyon nagy benyomást tett rám XVI. Benedek személyisége és különleges tájékozottsága közép-európai, akár magyar ügyekben is” – állapította meg a kihallgatás után Sólyom László. Hozzátette: a magyar belpolitikáról, a határon túli magyarokról és európai ügyekről egyaránt rendkívül jó hangulatú és gyümölcsöző beszélgetést folytatott a pápával. Az államfő ismertette: szó volt a határon túli magyarok anyanyelvű lelki gondozásáról, tételesen arról, hogy Szlovákiában legyen igazi magyar püspök. Ezenkívül Sólyom László síkraszállt a moldvai csángók magyar nyelvű misézése mellett, felvetve az egyházban is régóta ismert jogi megoldást, miszerint nemcsak területi alapon lehet egyházat szervezni, hanem személyi elv alapján is. Vagyis ahogy például működnek tábori lelkészek vagy vendégmunkásokkal, bevándorlókkal foglalkozó lelkészek, úgy magyar püspököket lehetne kinevezni a szórványban élő magyarok részére is. A köztársasági elnök hangsúlyozta: javaslata nem talált elutasításra, sőt rendkívüli érdeklődést váltott ki mind a pápa, mind Tarcisio Bertone bíboros, a vatikáni államtitkárság vezetője (kormányfője) részéről. /Az államfő a csángók anyanyelvű misézése ügyében is támogatást kért XVI. Benedektől. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Erdélyiek a budapesti barikádokon címmel kering egy szöveg az interneten, amely a Csíkszeredában szerkesztett www.erdely.ma honlapra való hivatkozással a nagyváradi Lokodi Ferencnek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjának, a budapesti „forradalmi harcok” egyik frontemberének beszámolóját kommentálja. Bíró Béla közölte, hogy Magyarország lakói az utcai erőszakot határozottan elítélik. Ezért az utcai harcokban való részvétel kompromittálhat mindenkit, aki a határon túli magyarok érdekében Magyarország határain kívül és belül – Pomogáts Bélától Orbán Viktorig – szót emel. A magyarországi értelmiség továbbra is ellenséges író- és újságíró-szövetségekbe, szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges „mozgalmakba” tömörülve, mindinkább a politikai kizárólagosságok szolgálatába szegődik. Az egységes magyar nemzet fennmaradhat-e, nem attól függ, hogy Magyarországon ki kerekedik felül, hanem attól, hogy a magyar értelmiség képes lesz-e kivívni magának a jogot ahhoz, hogy a maga és ne az „önmagukat mindig többséginek hirdető” mások módján lehessen magyar. Bíró Béla szerint a Lokodi Ferencek „hősi harcai” „újabb december 5-i kudarcokat hozhatnak a nyakunkra”. /Bíró Béla: Ír és magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./ Előzmény: Frontvonalban, erdély.ma, okt. 26. – Ebben Lokodi Ferenc beszámolt arról, hogy jelen volt október 23-án a tüntetéseken, amikor közel 150-en sebesültek meg a rendfenntartó erők brutális fellépése nyomán. A rendőrök számtalanszor a tüntetők közé lőttek, hol könnygázgránátokat hol pedig gumilövedékeket, fejmagasságban. A kormányhoz közeli médiumok szélsőjobboldali csőcselékről beszélnek.

Temesváron a múlt hét végén arról tanácskoztak román, magyar, szerb értelmiségiek, hogy létezik-e, fenntartható-e még a Bánság legfőbb értéke: a működő többnemzetiségű közösség? Felmérések igazolják, hogy létezik ez a közösség. A szociológusok által megkérdezett román értelmiségiek többsége azt vallja, hogy közelebb áll hozzá a bánsági német, szerb, magyar, zsidó, bolgár, mint az oltyán, a havasalföldi vagy a moldvai román. A gondok azonban nyomasztóak. A kisebb létszámú nemzeti közösségek évente rendre nem költik el a nekik szánt kulturális támogatást. Egyre több kisebbségi szakembernek románra kell fordítania a szót, mihelyt a szakmájáról beszél, mert az anyanyelve már hiányos. Az anyanyelv funkciói a családi életre szűkültek, vagy már ott sem kapnak teret. A vegyes házasságokban rendszerint eltűnik a kisebbségi elem. És szemlátomást apad a kisebbségi közösségek lélekszáma. A kollokviumot a Diaszpóra Alapítvány rendezte. A bánságiak példát vehetnek a nagyszebeniekről, ahol a németség újra elnyerte az egész lakosság bizalmát, és az egész város, az egész megye javára fordíthatja kvalitásait. Szebenben a német líceum tanulóinak túlnyomó többsége román. Ez különben a temesvári német líceumra is egyre inkább jellemző. Kezdenek már érdeklődni a magyar nyelv iránt is. /Zsehránszky István: Nyelvi zsákutca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Borbély László romániai közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter Lamperth Mónika magyar önkormányzati és területfejlesztési miniszterrel egyeztetett november 7-én Budapesten a két ország második közös kormányüléséről, melyre november 16-17-én, Budapesten kerül sor. A román és a magyar területfejlesztési tárca vezetője vízügyi, építőipari és településfejlesztési témakörökben készül négy együttműködési megállapodást fog aláírni. Borbély László elmondta, hogy amióta Romániában a magyar panelprogram mintájára váltás történt a lakáspolitikában és az állam, az önkormányzatok, illetve a tulajdonosok egyharmados arányban viselik a tömbház felújítások költségeit, a korábbi 23-hoz képest 1620 pályázat érkezett be. /Guther M. Ilona: Lamperth-Borbély találkozó Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

Együttműködési egyezményt írt alá a román kormány és a Romániai Gyerekekért Csoportosulás olyan egészségügyi személyzet felkészítésére, akik a gyermekelhagyás jelenségével foglalkoznak majd. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Emma Nicholson bárónő közös sajtóértekezleten ismertette a romániai gyermekvédelem terén elért eredményeket. Romániában a tanácsadó szereppel rendelkező csoportosulás 2000-ben alakult Emma Nicholson bárónő kezdeményezésére. Mind a bárónő, mind Tariceanu a szervezet társelnökeiként működnek, a szervezetben helyet kaptak EP- és EB-tagok, valamint az UNICEF, a Világbank és a WHO képviselői. /Nagy-Hintós Diana: Továbbra is gyakori a gyerekelhagyás. Elsősorban a jelenség megelőzésére igyekeznek összpontosítani. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Mircea Dinescuval és Constantin Ticu Dumitrescuval tárgyalt november 7-én Liviu Turcu egykori külügyi hírszerzési vezető, aki a napokban tizenkét román politikust vádolt meg azzal, hogy együttműködött a volt Szekuritátéval. Mircea Dinescu kijelentette, az egykori hírszerzővel ugyanazon az oldalon harcolnak, és mindkettőjük számára a legfontosabb az, hogy „teljes és megcsonkítatlan információk kerüljenek napvilágra”. Turcu tájékoztatta őket arról, hogy több olyan katonai egység létezik, ahol megtalálhatók a volt titkosszolgálat archívumai a maguk teljességében, és nem megcsonkítva, ahogyan azt a SZITOB rendelkezésére bocsátották. Az egykori hírszerzőtől azt is megtudták, hogy a Szekuritáté archívuma elektronikus formában is megtalálható. Constantin Ticu Dumitrescu keményen bírálta a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) új vezetőségét mondván, hogy nem „jó szándékú”. A sajtó képviselőinek olyan kartotékokat mutatott be, amelyekről a legfontosabb információkat kitörölték mielőtt elküldték volna azokat az átvilágító bizottságnak. /(p): Turcu az átvilágító bizottság tagjaival találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

A történelmi magyar egyházak vezetői, mint a Romániában élő magyar nemzeti közösség szolgálatában álló egyházak képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el az autonómia kérdésében. A nyilatkozatot a nyolc püspök közül hatan írták alá: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, dr. Pap Géza erdélyi református püspök, Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök, dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök és Adorjáni Dezső Zoltán ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus lutheránus püspök. A nyilatkozat szerint „Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét”. Az egyházfők erkölcsi támogatásukról biztosítják Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét: „Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmazzuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását”, olvasható a támogató nyilatkozatban. A Szabadság kérdésére Jakubinyi érsek elmondta: a magyar történelmi egyházak támogatják híveik, a magyar közösség önrendelkezési igényeit, függetlenül attól, hogy azok melyik politikai vagy érdekvédelmi szervezetben jutnak kifejeződésre. A magyar egyházak vezetői kinyilvánítják, hogy „közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkormányzataink között”. Hasonlóképpen fontosnak tartják és szorgalmazzák az erdélyi magyarság autonómia követeléseinek az egységes kinyilvánítását és képviseletét mind a romániai politikai életben, mind nemzetközi téren, az európai fórumokon. „Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyházaink szolgálatának akadálymentes folytatása szinte megköveteli a közösségi önrendelkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között”, olvasható az egyházfők által aláírt nyilatkozat végén. /Egyházi állásfoglalás az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./