A polgármesterek nézeteltérései miatt nem sikerül kistérségi társulásokat alapítani Háromszéken. A tervek szerint a megyében 10–12 mikrorégiót alakítanának, azt azonban a polgármestereknek kell eldönteniük, hogy mely településekkel kívánnak szövetkezni. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök közölte, mindeddig csupán a Barót környéki települések határoztak kistérségi társulás alapításáról. Emellett még Gelence, Zabola és Szentkatolna, illetve Torja, Csernáton, Dálnok és Maksa polgármesterei mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere elmondta, a mikóújfalui, sepsibükszádi, bodoki és gidófalvi elöljárók megállapodtak abban, hogy létrehozzák a társulást. Nyáguly szerint eddig azért nem történt előrelépés, mert a megyei tanács azt ajánlotta, hogy minden Olt menti település tömörüljön egy nagy társulásba. Van más gond is, például Nagyborosnyóval egyetlen környékbeli település sem kíván társulni. Bartha László polgármester kifejtette, tárgyalásokat folytatnak Zágonnal és Barátossal, ám egyelőre egyetlen település elöljárójával sem sikerült megegyezniük. – Együttműködési szerződést írtak alá az Európai Régiók Szövetsége és az Árkosi Európai Uniós Képzőközpont képviselői, amelynek értelmében februárban brüsszeli fejlesztési szakértők látogatnak Háromszékre. Az RMDSZ elképzelése szerint többek között Kovászna, Hargita és Maros megyében kellene önálló régiókat kialakítani. – Elkészült a Székelyföldi Önkormányzati Társulás statútuma, legkésőbb jövő hónap közepéig pedig megszervezik az alakuló közgyűlést is – jelezte Demeter János. /Kovács Zsolt: Nem tudnak egyezségre jutni a polgármesterek a kistérségi szövetségeket ügyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Az RMDSZ Nemzetépítő Platformja Désen megtartott soros ülésén megállapította, hogy az elmúlt 16 év a magyarság szempontjából az útkeresés, az európai értékrendbe való beilleszkedés jegyében zajlott, de a nemzeti érdekek és főleg az eddigi eredmények tekintetében inkább a politikai zsákutcák korszakának minősíthető. A magyar politizálás szűk hazai csoportérdekek szerint alakult. A magyar érdekek intézményes biztosításának elmaradása közép és hosszú távon megosztott társadalomhoz, széttöredezett politizáláshoz vezet. A megújulás alapja az összefogás lehet valamennyi olyan romániai magyar politikai és nem politikai szervezet és csoportosulás között. Bem halasztható tovább az RMDSZ reformja. A Nemzetépítő Platform részt vett a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett magyar–magyar csúcson. /Összefogást sürget a Nemzetépítő Platform. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Dr. Becsek Garda Dezső képviselő kézhez kaphatta a szekusdossziéját. Megtudta, hogy 1978 óta figyelték. 1989 előtti nagy bűne volt, hogy a magyarság történetét – benne a székely sajátosságokat – és néprajzát kutatta.      Távollétében lakását átkutatták. Egy történelmi tanulmányait tartalmazó könyvét 1982-ben kinyomtatták, majd elégették. Előzőleg Imreh István professzor és Kovács József kedvezően véleményezték. Az akkori propagandatitkár, Rab István gyűlést hívott össze Gyergyószentmiklóson, ugyanis az egész helyi pártbizottságot szankcionálták, amiért egy irredenta személyt, Garda Dezsőt, támogattak egy ilyen könyv megírásában. Rab mellett a főinkvizítor Hargita megye kulturális bizottságának az elnöke, Májai Albert volt. Végül elégették a könyvét. Az volt a baj, hogy könyvében nem írt a román nép székelyföldi folytonosságáról. Ezért nem engedték, hogy olyan helyre kerüljön, ahol a kutatásait folytathatta volna.    Garda megalázónak tartja: bizonyos médiumok azt írták róla, hogy besúgó. A romániai magyar újságírók ezt a rágalmat Magyarországra is kijuttatták. Gardának 1992 és 2000 között tíz kötetet jelentett meg. A szövegük már ott volt a fejében, csak le kellett írnia. /Román Győző: Lángoló könyvek. Hogyan lesz a besúgottból besúgó? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Ismeretlen tettesek meggyalázták a Petőfi Sándor rimaszombati szálláshelyét jelölő domborművet. Tavaly Rimaszombat főterén életnagyságú Petőfi-szobrot állítottak. A Petőfi-ház homlokzatán évtizedeket átvészelő emléktábla mellé az újraavatáskor Petőfit ábrázoló dombormű is került, amelyre az ismeretlen tettes éjszaka „ordenáré feliratokat” firkált. A városban a közelmúltban ellopták a magyar nyelvű helységnévtáblákat, korábban pedig a holokauszt-emlékművet rongálták meg. /Megrongált felvidéki Petőfi-tábla. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Az eddigi tantárgy-specifikus tanfolyamok helyett inkább interdiszciplináris és általános módszertani tanfolyamok megszervezésére fektetik a hangsúlyt a jövő évi Bolyai Nyári Akadémia szervezői. Ugyanakkor csökkenni fog a tanfolyamok száma, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke elmondta, hogy az RMPSZ elnöksége Szovátán tartott rendes ülésén az idei Bolyai Nyári Akadémia kiértékelése mellett felvetődött a változtatás szükségessége is. Beszámoló hangzott el a tavalyi Mákvirág-díjas tanulók nyári, görögországi tanulmányútjáról. Idén 43 kilencedikes, tizedikes és tizenegyedik osztályos diák részesült Mákvirág-díjban. Szász Zoltán fájdalmas képet vázolt fel a magyarlakta vidékek iskolahelyzetéről. Lászlófy Pál elmondta, nehéz anyagi helyzetben van a pedagógusok szövetsége. Intézményei fenntartásához évente 300 ezer lejre lenne szükség. A magyar Oktatási Minisztérium ennek alig több mint felét biztosítja, a többit támogatóktól sikerült összekunyerálnia. Azonban ismét kéregetnie kell, mert a béreket, villany- és fűtésszámlákat ki kell fizetni. Október 14-én Szovátán emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Jelen volt két szovátai 56-os elítélt, Kelemen László és Megyes János is, akik megrázó élménybeszámolójukkal hozták közelebb azt a kort a Mákvirág-díjas diákokhoz. /Takács Éva: Nehéz anyagi helyzetben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

A gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozó Központot korábban öregek otthonként emlegették. Néhány éve alakult át szociális központtá. Jelenleg 74 személyt kezelnek, zömük ágyhoz kötött beteg. Ápoltjaik között sok a szellemi fogyatékos, akik szülei halála után a kórházotthon gondozására maradtak. Minden hónapban egy napot szánnak az ünnepelteknek, mondta Vágási Margit szociális asszisztens. A közelmúlttól az otthonban Nagy Katalin személyében egy hozzáértő pszichológus tevékenykedik. Az intézményt sokat segíti az Ora International szervezet, 1991-től pedig rendszeresen holland és bajor támogatások érkeznek. /Barabás Márti: Születésnap a gyergyói öregotthonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Székelyudvarhelyen a Városházán tartotta ünnepi rendezvényét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA), az eseményen a hetvenéves írókat köszöntötték, és átadták az EMIA-, valamint az Életmű- és Hídverő-díjakat. Kitüntetették Gúzs Imrét, Jancsik Pált, Sigmond Istvánt és Szilágyi Júliát. Életműdíjban részesült Fodor Sándor. Az EMIA Hídverő-díját, amellyel az erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért kifejtett munkát jutalmazzák, Széles Klára vehette át, több, az erdélyi irodalommal foglalkozó művéért. Az EMIA által tavaly meghirdetett irodalomtörténet-írási pályázaton Balázs Imre József munkája nyerte az első díjat. /Életműdíj Fodor Sándornak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Családias hangulatban ünnepelte fennállásnak tizenöt éves évfordulóját Kolozsváron a Kuckó Játszóház. A Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület égisze alatt október 14-én egész napos gazdag porgrammal várták a régi és új tagokat a Mócok úti székházba. In memoriam ’56 címmel brassais diákok egy csoportja adott elő színvonalas emlékműsort. Este vetítettek egy filmet, amely a Kuckó tizenöt évét dolgozta fel. Csoltkó A. Mária elmondta: a Kuckó Játszóház másfél évtizede azzal a céllal indult, hogy egybegyűjtse a magyar anyanyelvű, de román iskolába járó diákokat. Az évek során összesen mintegy 300 gyermek fordult meg náluk. A gyerekek bevonták a szülőket is, így erős baráti kör is kialakult a játszóház mellett. Kirándulásokat, táborokat, előadásokat szerveztek, volt színjátszó- és néptánc csoportjuk is. A pécsi Szivárvány Gyermekház egy évtizede testvérintézményi kapcsolatot ápol a Kuckóval. A kolozsváriak rendszeresen felléptek a Pécsi Napok Fesztiválon. /Sándor Boglárka Ágnes: Másfél évtized a Kuckóban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július. 2. – Kolozsvár, 1976. november. 27.) költő, műfordító, esszéíró; a romániai magyar költészetet megújító első Forrás-nemzedék egyik legnagyobbja. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Az államvizsgán nem volt hajlandó a kommunisták kedvencének, Nagy Istvánnak a munkásságát taglalni, ezzel lemondott a tanári oklevélről. Már diákfővel szerkesztő volt, 1958–59-ben az Igaz Szó munkatársa. A testi-lelki bajoktól gyötört, egészségét túlhajtott munkával és egyéb szeszekkel is romboló költő – az irodalombarát elmegyógyász, dr. Csíky Csaba unszolására – többször is elvonult a marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászatra; ott is megfeszült erővel dolgozott. Végül öngyilkosságot követ el. Élettársának írta búcsúlevelében: „Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom. […] Ezen már nem lehet segíteni. Ne legyen lelkifurdalásod – úgysem vagyok már jó semmire.” K. Jakab Antal nem hisz Szilágyi Domokos bűnösségében. A költő államvédelmi iratcsomói alapján a széplelkek azt írták, hogy a költő gyarlósága semmiképpen sem ronthatja le életművének esztétikai értékeit. A „szado-szocialista média megannyi bértollnoka” pálcát tört Szilágyi Domokos fölött, azok, akik nem fenyegetés súlya alatt, hanem önként szolgálják a hatalmat. K. Jakab Antal szerint „semmi okunk készpénznek venni” a gyalázatos államvédelem adatait. /K. Jakab Antal: „Ne kérdezd az okát” Harminc éve halt meg Szilágyi Domokos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Traian Basescu államfő kijelentette: garantálja, hogy az ország valamennyi földrajzi egységében – így Dobrudzsában és Székelyföldön is – egyforma lesz az autonómia, nem lehet elvonatkoztatni Románia alkotmányától. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentéseiről, miszerint interetnikus feszültségeket gerjeszthet az, ha Székelyföld nem rendelkezik területi autonómiával, az államfő a következőképpen vélekedett: – Túlzásnak tartom. A román állampolgároknak elsősorban tiszteletben kell tartaniuk Románia alkotmányát, másként összeütközésbe kerülnek az állam intézményeivel. Az RMDSZ elnökének legutóbbi, agyagfalvi nyilatkozatát az államfő választási megnyilvánulásnak tartja, amellyel a politikus vissza szeretné hódítani szavazótáborát a Magyar Polgári Szövetségtől (MPSZ). Basescu a „kiszélesített autonómia” hívének tartja magát, mely szerint a helyi önkormányzatnak a lehető legnagyobb hatalma lenne a közösséget érintő döntéshozatalban. A Bolyai Kezdeményező Bizottság egyetemalapító kérésére vonatkozólag Basescu kijelentette: etnikai hovatartozástól függetlenül ellenzi az etnikai alapú szegregációt és a román állampolgárok elszigetelődését egy olyan Európában, ahol a többkultúrájú egyetemek képezik a valóságot. /Egységes autonómiát hirdet az államfő. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes és Borbély László szállítási, középítkezési és turisztikai megbízott miniszter nem működött együtt a volt Szekuritátéval, döntött október 17-én a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsága (CNSAS). Laurentiu Tanase, az átvilágító bizottság tagja azért kérte a döntés elhalasztását Markó Béla ügyében, mivel „elég terjedelmes” az iratcsomója. Hangsúlyozta: Markó Bélának megfigyelési dossziéja is van. Markó Bélát augusztusban hozta gyanúba a román média, azt sejtetve, hogy az RMDSZ vezetője együttműködött a volt Szekuritátéval. /Nem működtek együtt a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

A Mugur Ciuvica által vezetett Politikai Felderítések Csoportja (GIP) megállapította: az államfő hazudott, amikor azt állította, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval. Ciuvica szerint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) döntése – miszerint Traian Basescu nem működött együtt a volt titkosszolgálattal – alapjául a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) azon dokumentumai szolgáltak, amelyek az államfő dossziéjának megsemmisítéséről tettek bizonyságot. Az iratokból kiderül, hogy Basescu a Szekuritáté ügynöke volt 1972–1979 között. A Rendőri Kivizsgálási Csoport azt kérte Basescutól, hogy tegye közzé a szekus múltját igazoló iratokat, hiszen az államfő korábban megígérte: ha létezik Basescu-ügynökdosszié, nyilvánosságra hozza. Ciuvica elmarasztalta az SRI-t, mivel 2004-ben letagadta az ügynökdosszié megsemmisítéséről szóló jegyzőkönyv létét. /Megsemmisítették Basescu szekus dossziéját? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./ Mircea Dinescu átvilágítóbizottsági tag szerint nem rendelkeznek olyan iratokkal, amelyek arról tanúskodnának, hogy Basescut behálózta a volt titkosszolgálat. Dinescu kifejtette, Basescu neve valóban szerepel egy olyan listán, amely a Tengerészeti Akadémia tizenhat diákjának nevét tartalmazza, a többiekkel ellentétben azonban az államfőnek nem volt kódneve, és egyetlen olyan dokumentum sem létezik, amit aláírt volna. /Barta Zoltán: Megsemmisítették Basescu szekusdossziéját? = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei október 17-én Luxemburgban üdvözölték, hogy Románia és Bulgária 2007. január elsején az Európai Unió tagjává válik. Az ülésen mondott felszólalásában Göncz Kinga magyar külügyminiszter jelezte: egyes kérdésekre a budapesti vezetés kiemelt figyelmet fordít majd. Ezek közé tartoznak az olyan rendezetlen ügyek, mint a környezetvédelem, az adózás, a gépjármű-biztosítás, az állategészségügy és a kisebbségi ügyek. Göncz elmondta: Magyarország üdvözli, hogy a Romániával kapcsolatos bizottsági országjelentés a kisebbségi törvény ügyében kiemeli, hogy e téren fokozott figyelemmel kell követni a bukaresti törvényhozási folyamatokat. /Budapest fokozottan figyel Romániára. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Rendkívül sajnálatos, hogy a romániai törvényhozásban 2006-ban, az uniós csatlakozás küszöbén még van olyan képviselő, aki megkérdőjelezi a kisebbségek nyelvhasználati jogát, amelyet öt éve törvény szabályoz – áll Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszternek egy Nagy-Románia párti képviselő interpellációjára adott válaszában. Adrian Moisoiu többek között azt kifogásolta, hogy a Román Posta kétnyelvű feliratokat használ Marosvásárhelyen, a társaság új logójáról lemaradtak a román nemzeti színek és az országra utaló RO jelzés. A politikus azzal vádolta az RMDSZ-es t minisztert, hogy ezzel Székelyföld területi autonómiáját készíti elő. Nagy Zsolt emlékeztette a képviselőt, hogy a 2002-es népszámlálási adatok szerint Marosvásárhely lakosságának több mint 46 százaléka magyar nemzetiségű. /A Postát támadja a PRM a nyelvhasználatért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Az RMDSZ támogatja a jövő évi költségvetés tervezetét, de módosító javaslatokat előterjesztenek, fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök bukaresti sajtótájékoztatóján. Idén jóval többet kaphat az egészségügy és a tanügy. Az RMDSZ elégedetlen, mert Románia nem rendelkezik az infrastruktúra fejlesztésének stratégiájával. A jövő évi költségvetés a nyugdíjasoknak 15 százalékos járuléknövekedést ad. Winkler Gyula rámutatott: a kisnyugdíjasok és a mezőgazdasági járulékból tengődő időseken ez az intézkedés nem sokat segít. Ezért kezdeményezték az RMDSZ törvényhozói a minimális nyugdíj bevezetését. /-or-: Támogatja az RMDSZ a jövő évi költségvetést. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Erdély több városában szerveztek október 17-én nyílt napot az 1959-ben elvett Bolyai Egyetem újraindításáért. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön párhuzamosan zajlott esemény keretében a résztvevők az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeztek. Kolozsváron a Mátyás király-szoborcsoport elé állították fel azt a sátrat, ahova a nap folyamán, 16 és 20 óra között bárki betérhetett, és felvilágosítást kaphatott a romániai magyar felsőoktatás önállósodásával kapcsolatos kérdésekről. Pontosan egy évvel ezelőtt Erdély nagyobb városaiban tüntetéssorozatot szerveztek a Bolyai Egyetem újraindításáért. A kezdeményezők eredetileg úgy tervezték, hogy idén is megismétlik a megmozdulást, de a magyarországi események hatására a tiltakozásnak végül a jelenlegi formáját választották. Bodó Barna, egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke sajtóértekezleten elmondta: a rendezvény keretében, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeznek. Ezért a sátorba elhelyezték azoknak a kolozsvári elítélteknek a névsorát, akiket 1956 és 1965 között tartóztattak le a hatóságok. Emlékeztetett arra, hogy a magyarországi események után nem sok időre, 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetemet. Ennek lettek áldozatai Csendes Zoltán, Szabédi László és Molnár Miklós egyetemi tanárok, akik önként vetettek véget életüknek. Bodó Barna kiemelte, a Bolyai Egyetem újraindítása természetes követelése a romániai magyar közösségnek. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Sándor Krisztina úgy vélte, hogy a jelenlegi rendezvény szép példája az összefogásnak. A kezdeményezők kérései közé tartozik még a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar karainak létrehozása, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fenntartásához szükséges állami hozzájárulás biztosítása, a magyar közoktatás helyzetének rendezése. Felhívták a figyelmet arra, hogy nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvos képzés, jóllehet a romániai magyarság is Romániának fizet adót. A nyílt nap szervezői: a Bolyai Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Az eseményt a Toró T. Tibor és Máté András Levente RMDSZ-es képviselők és Prágay Dezső professzor támogatta. /P. A. M.: Nyíltan az önálló magyar felsőoktatásról. Emlékezés 1956 áldozataira, az egykori Bolyai Egyetemre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Október 17-én Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium előtti parkban elkezdődött a „Leendő Bolyai Egyetem Nyílt Napja” elnevezést viselő népszerűsítő kampány. A rendezvényt a román sajtóban megjelent uszító jellegű vezércikk harangozta be, s a rendezők közül kettőt az elmúlt éjszaka arra próbáltak rávenni a rendőrségen, hogy egy el nem követett plakátozásról adjanak nyilatkozatot. A fiatalokkal durván, ellenségesen bántak, számolt be Körtesi Sándor tanár, a rendezvény főszervezője. A sátrat állító fiatalok tevékenységét csendőrök és egy rendőrautó felügyelte. A karhatalom ilyen mértékű jelenléte egy magát demokratikusnak nevező országban visszás. Az európai kisebbségek közül az erdélyi magyarság az egyetlen, amely nem harcolta ki magának a jogot ahhoz, hogy államilag támogatott anyanyelvi felsőoktatási hálózatot működtessen – erősítette meg a szórólapon olvasható adatokat Hantz Péter, Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa, aki a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeként az uniós intézmények, az ENSZ, a hágai EBESZ illetékeseit és több európai parlament tagjait tájékoztatta a romániai magyar felsőoktatás valós helyzetéről, beleértve a marosvásárhelyi OGYE problémáit is. Jelenleg Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de az egyetemi hallgatóknak csak az 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, holott az ismeretszerzés anyanyelven a leghatékonyabb. Jelenleg nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvosképzés. /(bodolai): Az uszítás és megfélemlítés ellenére. Kampány az önálló Bolyai egyetemért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

„Nem szégyellik magukat? Ott vannak a magyar tagozatok a Babes-Bolyain, az nem elég maguknak?” – mondta egy idős hölgy arra a kérdésre, amely a kolozsvári főtéren álló sátor oldalán volt olvasható: „Kit zavarna egy állami magyar egyetem?” A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) sátrának oldalain – Mátyás király szobra mellett – számtalan román és magyar felirat hirdette: „Magyar egyetemet a mi adónkból!”, „Vissza a Bolyai Egyetemet!”, „Szabadságot egyetemünknek!” A szórólapokon pontokba szedve elolvasható, miért szükséges az állami magyar egyetem. /Debreczeni Hajnal: Kit zavar(na) Kolozsváron az állami magyar egyetem? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Az önálló intézményként 2007. január 1-jei időponttal megszűnésre ítélt Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) budapesti telephelyén, a Kunigunda utcai másfél ezer férőhelyes bentlakáskomplexumba megérkeztek az ide elszállásolt határon túli magyar diákok, elfoglalták kollégiumi szobáikat. Közben folyik a MÁSZ beolvasztása a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetbe. A kormányzati döntések több vonatkozásban is érintik a határon túli magyarokat. A leglátványosabb köztük a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése, illetve beolvasztása a Miniszterelnöki Hivatalba. Még dolgoznak a Bérc utcában, a HTMH impozáns székházában, de már csomagolnak. Azt még nem tudni, hogy a MeH-ben felálló, határon túli magyarokkal foglalkozó szervezeti egységnek mi lesz a neve, illetve hányan fognak itt dolgozni, kinek a vezetésével. A MÁSZ vonatkozásában sem lehet tudni, hogy a határidő lejártával marad-e a Márton Áron megnevezés vagy az is a múlté lesz, akárcsak a HTMH név. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán Markó Béla RMDSZ-elnök – a határon túli magyarokat is érintő kormányzati döntéseket illetően – kifejtette: amennyiben áttekinthetőségről, párhuzamosságok megszüntetéséről van szó, akkor ezzel egyetérthetnek, de a Márton Áron Szakkollégium beolvasztási szándéka „eléggé kérdőjeles”. Markó nem örülne annak, ha Illyés Gyula vagy Márton Áron neve eltűnne a magyar-magyar kapcsolatokból. Az 1991-ben létrehozott Márton Áron Szakkollégium az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amely a határon túli magyar hallgatók komplex ellátását, szakkollégiumi oktatását és karriertámogatását biztosítja, kiegészítve saját kutatási tevékenységével és kiadványaival. Mára költségvetésének immár csupán felét kapja az államtól, a többit „kitermeli”. A szakkollégium főigazgatója, dr. Drescher J. Attila nem kívánt nyilatkozni a fejleményekről, arra hivatkozva, hogy köztisztviselőként ezt nem teheti, csak felettesei engedélyével. /Guther M. Ilona: Dolgoznak a beolvasztáson. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Nem tudtak megegyezni a Kossuth téri tüntetés szervezői és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) képviselői az október 23-i rendezvényekről szóló október 17-i tárgyalásukon. A Fidesz bejelentette: az Astoriánál tartja október 23-i megemlékezését, amelynek fő szónoka Orbán Viktor lesz. Nyakó István, az MSZP szóvivője közölte: Magyarországnak árt Orbán Viktor, és az 1956-os forradalom méltó megünneplését teszi kockára, ha elriasztja a külföldi vendégeket az október 23-i rendezvényekről. (MTI) /Orosz Anna: Nincs megegyezés október 23-áról. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Sebestyén Mihály ironikusan írta, hogy az egyik faluban azok, akik kalapban járnak és hangosak, többen lettek, mint a magyarok. Ezek az emberek a házak tetejére fényes bádogot tettek. A házak tornácára meg embert ültettek, magyar embert, régi gazdáját a háznak. Hagyományőrzős gúnyába felöltöztették, és kitették, hogy egész nap pipázzon az ámbituson. Világossá vált az emberek előtt: íme a magyar kihalófélben levő, megőrzendő nagyérték. /Sebestyén Mihály: Mesés történet. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Régóta nem jelenik meg az A Hét című hetilap az újságosstandokon, internetes honlapja viszont portállá bővült, nagymértékben gazdagodott, új rovatokkal telítődött. Székely Csaba, a lap munkatársa elmondta, A Hét megjelentetése jelenleg szünetel, mert a lap áttervezésen megy át, ezentúl kéthetente jelenik majd meg, a megújult lapszám megjelenése egy-két héten belül várható. Az aktuális információk az interneten jelennek majd meg, a lapban elemzések, tanulmányok, nagyobb terjedelmű írások kapnak majd helyet. /Nagy Botond: Változások és miértek A Hét körül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./

1956-nak erőteljes volt a visszhangja az erdélyi egyetemisták körében. Kelemen Kálmán /sz. 1938. okt. 12./, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke 1956-ban egyetemista volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Megalakult a diákszövetség, amelynek öttagú vezetőségébe őt is beválasztották. Programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a diákság szabad utazását külföldre, a szabad kapcsolattartást, egyetemi reformot, a kollégiumi nevelés újjáélesztését szorgalmazták. Kelemen Kálmánt 1956. november 18-án Koczka György egyetemista társával letartóztatták. Elkezdődtek a vallatások, a megfélemlítések. Nem árulta el a barátait. Ennek ellenére, amikor hét év múlva hazakerült a deportálásból, néhányan közülük kerülték a társaságát. 1957. márciusában volt a tárgyalás. A hamis vád szerint Erős Lajos római katolikus pappal való kapcsolatuk révén egyes burzsoá-nacionalista elemek beszivárogtak az egyetemi diákszövetségbe, „ellenforradalmi tevékenységet folytattak, egyetemi reformprogramot dolgoztak ki, a diákok szabad mozgását követelve, ultimátumot akartak adni a Tanügyminisztériumnak.” Szimpatizáltak a magyar forradalommal, egyesek gyászszalagot viseltek „az ellenforradalmi terroristák emlékére”. Ezek alapján ítélték el Kelemen Kálmánt háromévi, úgynevezett javító fegyházra. Itt a legkegyetlenebb kínzásokat és megaláztatásokat alkalmazták. Égő cigarettacsikket oltottak el rajta. Nemegyszer pucérra vetkőztették, s úgy hagyták napokig a betonon feküdve, majd csizmával tapostak végig a hátán. Átvitték a szamosújvári börtönbe, ahol magánzárkába tették. Úgy érzi, a legnagyobb erőt a hit adta. Látta az 1958. június 13-i börtönlázadás utáni vérfürdőt: belőttek a cellákba, a rabokat megtizedelték, aki túlélte, véresre verték. A halottakat jel nélkül hantolták el. Három év múlva szabadult, akkor bejelentették, hogy nem engedik haza, hanem két év kényszerlakhelyre kell mennie. Fegyveres kísérettel vitték Románia déli részére, a Baraganba. Lassan négy év is eltelt, de még mindig nem volt vége. Ráfogták, hogy a katolikus egyházzal szervezkedik, továbbá visszautasította, hogy a szeku besúgója legyen. Végül az utolsók között, 1963 júliusában ő is kiszabadult. 1964-ben jelentkezett az orvosira, de visszautasították a jelentkezését. Azután 1965-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári műegyetem gépészmérnöki szakára, '70-ben megszerezte a gépészmérnöki oklevelet. 1979-ben agydaganattal megműtötték. 1990-ben a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt főtitkára lett, 1995-ben az elnöke, emellett az Európai Néppárt vezetőségének és a Kereszténydemokrata Internacionálé politikai bizottságának is tagja. /Mózes Edith: Múltidéző – 1956–2006. Kelemen Kálmán: „Nekem a legnagyobb erőt a hit adta”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Az 1956-os magyar forradalom széles körű visszhangot váltott ki Romániában, különösen a Székelyföldet magába foglaló Magyar Autonóm Tartományban és központjában, Marosvásárhelyen. Az 1956. februári népszámlálás szerint Marosvásárhely lakosságának 73,7%-a magyar nemzetiségű volt. A magyar beszéd nemcsak a magánszférát uralta, hanem a közhivatalokat is, kivéve a hadsereget és bizonyos mértékben a milíciát (rendőr-csendőrséget). Tartományi szinten ezekben a napokban aktivizálódtak a már régebben létező, de addig komolyabb tevékenységet ki nem fejtő szervezetek. A legkiemelkedőbb ezek közül a Faliboga Ioan által vezetett, marosvásárhelyi központú Nemzeti Felszabadító Bizottság (Comitetul National de Eliberare), amelynek Frunda Károly is a tagja volt. A forradalom hírére hét fiatal szovátai munkás a hegyekbe húzódva, fegyveresen akart harcolni a kommunista rendszer ellen. A gyulakutai hőerőműnél dolgozó néhány tisztviselő Veress Sándor vezetésével létrehozta a Titkos Forradalmi Szervezetnek nevezett Kis-Küküllő menti csoportosulást, és ekkor alakultak a magyar kultúrát ápoló, de később rendszerellenesnek bélyegzett egyesületek, mint amilyenek a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Társasága, a Kossuth Kör, valamint a brassói központú EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szervezete). /Pál-Antal Sándor: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Életének 84. esztendejében elhunyt Dáné Tibor /Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11./ A Bolyai Tudományegyetem jogi, közgazdasági és pedagógiai szakán végzett, de érdeklődése, ismereteinek köre messze meghaladta papíron igazolható tanulmányait. Volt a kriminalisztika megbízott előadója az egyetemen, közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője, tanár Szucságon és Kolozsvárt, a Palocsay-féle növénybiológiai kutatóállomás munkatársa, majd 1958 és 1969 között az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári fiókjának felelős szerkesztője, végül 1970-től nyugdíjazásáig a Dacia Könyvkiadó magyar részlegének tudományos szerkesztője, többek között a népszerű Antenna sorozat gondozója. Dáné Tibor mindenekelőtt író volt, aki gyermekeknek, fiataloknak történeteket mesél és ismereteket ad át (Kortársaim a gyermekek, Négy tenger hajósa, Vadvirág szelídítő, Hüvelyk Matyi családfája), aki az egyiptomi történelembe vagy a világmindenségbe kalauzolja az olvasókat (Athá-Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele), aki személyes sorsáról, élethivatásáról vall (A fáraó igazlátó szeme), aki a régi Kolozsvár történetét, a kincskeresés izgalmait eleveníti meg (A varázsvessző lovagja), aki élményei alapján a második világháború fegyverropogását vagy éppen egy szélcsendes epizódját mutatja be (Huszonegy éves lettem, Delatini házunktája). Évtizedeket kellett várnia, amíg A gáláns kor breviáriuma c. könyve megjelenhetett, amely az idén írószövetségi díjat kapott. /Jancsik Pál: Búcsú Dáné Tibortól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Október 18-án, az EU-tagállamok titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti szakbizottságainak konferenciáján Bukarestben Traian Basescu államfő emlékeztetett: Romániában a döntéshozó politikusok minden reggel nagy mennyiségű, nehezen átlátható információt kapnak a titkosszolgálatoktól. Az államfő vezetése alatt álló Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) ezért határozott úgy tavaly év végén, hogy új hivatalt hoz létre, Országos Hírszerző Közösség (CNI) néven. Ennek feladata, hogy a különböző román titkosszolgálatoktól befutó tengernyi információt összesítse, tömörítse, hitelt érdemlő előrejelzéseket adjon a nemzetbiztonságot érintő kérdésekben, elsősorban a terrorizmus elleni védekezés területén. Az államfő úgy vélte, hogy az EU-nak is szüksége lenne ilyen összesítő hírszerzési központra. /”Aszimmetrikus veszélyek” fenyegetnek. Basescu európai hírszerzési központot javasol. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ Basescu szerint az Európai Uniónak is meg kell teremtenie a saját hírszerző szolgálatát vagy úgynevezett információs közösségét. Szabó Károly RMDSZ-es szenátor, a hon- és közrendvédelmi, nemzetbiztonsági bizottság titkára szerint az államfő által javasolt európai uniós hírszerző közösség a jelenlegi helyzetben kivitelezhetetlen. /Gujdár Gabriella: Basescu: emberbarát hírszerzést! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

16 résztvevővel kezdődött október 18-án Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnökségi ülése. A bihariak kilépésével, illetve a székely nemzeti tanácsbeli tagságuk miatt összeférhetetlenné vált tagok kiválásával háromtagúra apadt országos elnökség mellett a széki területi elnökök vettek részt az ülésen. Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki területi elnöke az ülés megkezdése előtt elmondta: javasolni fogja, hogy az autonómia tárgykörében kiírható népszavazásról, a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokról és az MPSZ kongresszusának összehívásáról is tárgyaljanak. /Megcsappant elnökséggel ülésezett az MPSZ Udvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

A washingtoni Holokauszt Múzeumban hullatott könnyekhez hasonlót vár Basescu elnöktől a földvári magyar deportáltak miatt is, a történelmi valóság felvállalásának szükségességét hangsúlyozta Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatában. A képviselő emlékeztetett, október 9-én az államfő kijelentette, hogy „a románok fel kellene vállalják a történelem realitásait, és szembe kellene nézzenek a múltbéli atrocitásokkal”. 1944-ben, amikor a román hadsereg bevonult Észak-Erdélybe, sok ezer magyar nemzetiségű állampolgárt vittek el a Brassó megyében található földvári lágerbe, akik közül kb. 300-an pusztultak el az embertelen bánásmód következtében, akik meg túlélték, azokat a Szovjetunióba deportálták, ahonnan kevesen tértek haza. Emellett az ideiglenes román hatóságok „Maniu gárdája” néven ismert alakulatai által a székely falvakban kegyetlen kivégzéseket követtek el. Észak-Erdélyben több magyar nemzetiségű állampolgárt agyonlőttek, a Kovászna megyei Szárazajtán pedig két személyt lefejeztek. Ma Földváron és Erdély sok más településén emlékművek emlékeztetnek ezekre az eseményekre. Ezeket azonban a magyar közösség, nem a román hatóság állíttatta fel. A román hatóság ugyanis máig sem adott hangot sajnálatának a '44 őszén végbement tragikus események miatt. Ezeknek a fájdalmas eseményeknek meg kellene jelenniük a történelemkönyvekben. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Az államfő fel kellene vállalja az erdélyi magyarok ellen elkövetett atrocitásokat is. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./