Kiszabadult a szellem a palackból. Eddig is voltak kiszivárogtatások egyes közszereplők esetleges besúgói múltjáról, de most valóságos leleplezés-özön folyik. A bizonyítékok a megfelelő kezekbe kerülve kitűnő eszközként szolgálhatnak az érintettek megzsarolására. A megfelelő jogszabályok hiánya azoknak kedvez, akik be akarják feketíteni politikai ellenfeleiket. Ez látható most az RMDSZ-vezetők állítólagos ügynökmúltjának megszellőztetése, illetve a liberális párt emblematikus személyiségeinek lelepleződése kapcsán. Valóságos szeku-tragikomédia bontakozik ki: 1990 után fabrikált, elődátumozott dossziékról, illetve gondos kezek által eltüntetett perdöntő fontosságú dokumentumokról szólnak a hírek. /Balogh Levente: Szeku-tragikomédia. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

„Remélem, nem csak taktikai jellegű kezdeményezés a részükről” – jelentette ki a Szabadság kérdésére Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A püspök Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszternek, valamint Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselőnek az RMDSZ megújítását szorgalmazó kijelentéseire reagált. „Azt hiszem, hogy a spanyolviasz jelenségről van szó. Hosszú ideje keményen bíráltuk az RMDSZ csúcsvezetőségét amiatt, hogy az RMDSZ antidemokratikus irányt vett, és a saját törvényeit, programját sem tartja be, lásd a belső választások vagy az autonómiapolitika kérdését. Az RMDSZ nomenklatúrájába tartozó két ember, akik nagyon sokat köszönhetnek Markó Béla szelekciós politikai kiválasztásának, végre maguk is azt mondják, amit mi már régóta hangoztatunk, és amit hosszú évek óta ők is akadályoztak”, mondotta Tőkés László. A püspök emlékeztetett: a legutóbbi ajánlatot a tusnádfürdői nyári szabadegyetem alkalmával tették az RMDSZ-nek a párbeszédre vonatkozóan. „Szeretnénk az autonómia kerekasztalt is összehozni, ez elől nem zárkózott el az RMDSZ elnöke sem”, fejtette ki Tőkés László. Az RMDSZ képviselőinek a szövetség megújítására vonatkozó javaslatát Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy értékelte, hogy ezeket természetesnek tartja a jövő évi kongresszus előtt. /P. A. M.: Tőkés: újra felfedezték a spanyolviaszt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Mielőbb ki akarja telepíteni Marosvásárhelyről a környező településekről származó, mintegy nyolcvantagú, tizenöt roma családot Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Drasztikus megoldást javasol: a roma családokat arra a településre szállíttatná, amely a személyi igazolványukban utolsó lakhelyként szerepel. Ha másképp nem megy, a rendőrség és a csendőrség támogatását fogja kérni. A Bodoni úton élő romák többsége Lukailencfalváról származik, állította Florea. Nem ért egyet a Floreával Iszlai Tibor, Lukailencfalva polgármestere. – Ezek az emberek nem is akarnak visszaköltözni a falujukba – mutatott rá Iszlai. Elmondta: ezeket az embereket eddig már két-három alkalommal is visszakergették a községbe, de alig két napot maradtak ott. /Dorin Florea kitelepítené a romákat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

„Ahhoz, hogy tudjam, az ellenségem mitől fél, tudnom kell, mivel akar megfélemlíteni” – a török nyelven írt üzenetet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház honlapjának feltörője, a magát ReDDeViL-nek nevező hacker hagyta hátra. A további szöveg nem hagy kétséget a hacker indítékai felől: Fuck the Israel and ABD. Ez utóbbi az USA török megfelelője. A muszlim indulatok nem a színház ellen irányulnak, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt két héten több székelyudvarhelyi honlapot is feltörtek. Legutóbb például a Szuper üzlethálózat weblapját, ugyanilyen, török nyelvű üzeneteket hagyva rajta. /Kovács Csaba: Udvarhelyen jár a török. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Augusztus 17-én kerül sor Ojtozban, a római katolikus templom kertjében az első világháborús Honvédemlékmű alapkövének letételére. A hányatott sorsú Honvédemlékmű egyben a Kárpát-medence magyarságának sorsjelképe is. 1917-ben az Ojtoz völgyében a Magyar Királyi Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred augusztus 8-tól négy napon át hősiesen állt ellen az orosz túlerőnek, miközben az ütközetekben elveszítette tiszti állományának háromnegye­dét és legénységének mint­egy felét. A gyalogezred 1917-es hősi helytállását honvédemlékmű örökítette meg, amelyet barbár kezek leromboltak. A soproni 18-as Bajtársi Kör kezdeményezésére ennek mását Dabóczy István szobrászművész elkészítette, ezt avattak fel Sopronban 1934. augusztus 5-én. /Dabóczy István szobrászművész a hírhedt Recsken halt meg, ahová Rákosi pribékjei 1951-ben elhurcolták./ A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, berecki, ojtozi és több más támogatójának köszönhetően 2003-ban egy törött székely kapuból ihletett térplasztikai alkotással világháborús emlékjelet állított az ojtozi római katolikus templomkertben. Az ojtozi emlékmű és az Ojtoz-völgyi harcokat felelevenítő írások hatására a Soproni Erdélyi Kör elhatározta, hogy elkészítteti a M. Kir. 18. Sz. Soproni Gyalogezred emlékműve honvédalakjának hű mását. A kicsinyített bronzmásolatot Sz. Egyed Emma soproni éremművész készítette el. Augusztus 17-én azt az alapkövet helyezik el, amelyre egy következő ünnepi alkalommal a Soproni Erdélyi Kör képviselői ráerősítik a bronzba öntött féldomborművet. /Sylvester Lajos: Honvéd­emlékmű Ojtozba (Alapkőletétel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

Idén megkondult a harang a Bunyaszekszárdi Falunapon. “Az innen elszármazottaknak egy álmuk vált valóra ezáltal, hiszen 35 év után hallhattak ismét harangszót a szülőfalujukban” – hatódott meg Ihász János igazfalvi polgármester, aki szintén bunyaszekszárdi gyökerű család sarja. Az augusztus 13-i, vasárnapi ünnepi istentiszteleten Fazakas Csaba lugosi református esperese és Czapp István igazfalvi lelkipásztor hirdetett igét, s részt vett Doru Milostean facsádi ortodox esperes is, valamint az a tengerentúli protestáns lelkész, aki eddig is támogatta az igazfalvi, facsádi és begamonsotori református templomokat. A harangszentelésre az 1980-as években elnéptelenedett, a Bega és a Maros közében fekvő úton megközelíthető falu betelepítésének 140. évében került sor. A harangra magyarországi önkormányzatok, vállalkozók, magánszemélyek és egyházak gyűjtöttek. A harang év közben az igazfalvi temetőben fog állni azon a haranglábon, amelyet az október 7-i falunapon állítanak fel, az évfordulókon azonban kiviszik Bunyaszekszárdra. A Bunyaszekszárdi Emlékbizottság által szervezett ünnepség idén négynaposra nyúlt, ugyanis a nagydorogi, vésztői (Igazfalva testvértelepülései), szekszárdi és eleki küldöttségek Igazfalván vendégeskedtek, vasárnap Bunyaszekszárdon vettek részt az emlékünnepségen, másnap felkeresték Vajdahunyadot és Déva várát, kedden pedig a facsádi búcsúba mentek. Kaczián János szekszárdi levéltáros, Bunyaszekszárd történetének kutatója jegyezte meg, hogy a harangnak van lelke, szíve, de nyelve nincs. Ugyanúgy szól a románoknak, mint a magyaroknak. /Pataky Lehel Zsolt: Harangszó Bunyaszekszárdon – 35 év után. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

A kerámiának jut a főszerep a Bolyai Alkotótáborban, amelyet a marosvásárhelyi várban a Mészárosok bástyájában hatodik alkalommal szervezett meg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) helyi fiókja. Az augusztus 15-én megnyílt művésztelepre grafikusokat és szobrászokat is meghívtak. Csegzi Magdolna szervező közölte, tizenkilenc képzőművészt hívtak meg, Magyarországról is érkeznek művészek. Idén újdonságnak számít a geometriatábor, amely a művészteleppel párhuzamosan zajlik, és amelynek célja a Bolyai-eszmeiség népszerűsítése. A Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Teleki Tékában tartanak előadásokat, amelyekre matematikusokat, Bolyai-kutatókat, akadémikusokat várnak. /Antal Erika: Művészek és matematikusok. Bolyai Alkotótábor Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Augusztus 15-én már az új gyergyói főesperes, Portik Hegyi Kelemen címzetes kanonok vezette a gyergyószentmiklósi híveket a gyergyószárhegyi Nagyboldogasszony-templom búcsújára. Beköszöntőjében az új főesperes plébános nagy ajándéknak nevezte hazaérkezését. (49 éve született Gyergyószentmiklóson, itt keresztelték meg, Gyergyóremetén nevelkedett Gyulafehérvárra meneteléig). /Bajna György: Új vezető a Gyergyói Főesperesség élén. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./

Augusztus 15-én a Víkendteleppel ismerkedett húsz budapesti diák, egyhetes táborozásra érkeztek Marosvásárhelyre, ahol húsz helybeli fiatallal vesznek részt a város és a Székelyföld egy részének a megismerésében. A Marosvásárhelyi Tanáccsal partnerkapcsolatban levő XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal helybeli gyerekeket táboroztatott Magyarországon, s most a budapestiek jöttek a cseretáborozásra. A budapestieket a Teleki Sándor cserkészcsapat látja vendégül. /(b.): Cseretáborozáson budapesti diákok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./

Augusztus 12-ével kezdődően tartották a VI. Oroszhegyi Ifjúsági Napokat, 15-én pedig az oroszhegyi egyházközség ünnepét, a Nagyboldogasszony-napi búcsút. A hagyományos bállal zárultak az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület és Oroszhegy község polgármesteri hivatala szervezésében megrendezett Oroszhegyi Ifjúsági Napok. A programok sorát a filmklub nyitotta meg, majd önismereti játékokra és szabadtéri koncertekre került sor. A búcsú napján kiállítást szerveztek az üknyédi cserkésztáborban alkotott gyerekmunkákból. Délután pedig Tamás Pál iparművészeti kiállítását lehetett megtekinteni. A Bukarestben született Tamás Pál művész tehetsége Marosvásárhelyen bontakozott ki, és közel húsz éve már Magyarországon él. Időközben felfedezte oroszhegyi gyökereit, és azóta úgy érzi, itt otthonra lelt, ezért művészetét is idehozta. A kiállításon bemutatott munkáit a községnek ajándékozta, hogy azok árából majd a helyi tehetséges gyermekek taníttatását támogassák. Az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület idén már második évadját könyvelheti el. Az egyesület fele-fele arányban kiveszi részét a májusi Nárcisznapok szervezési munkálataiból is, októberre pedig készül a Gyermek Néptáncfesztivállal. A búcsúra sok elszármazott hazajön, ilyenkor a több mint 1900-as lélekszámú falu népessége majdnem megháromszorozódik. /Ünnepi hét Oroszhegyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

Arra kérdésre vonatkozóan, hogy büntetőjogilag felelősségre vonhatók-e a korábban magukat tisztának tekintő, az átvilágítók rostáján mégis fennakadó politikusok az RMDSZ jogász politikusai közül, Frunda György és Máté András Levente nemmel, míg Ecktstein-Kovács Péter igennel válaszolt. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) csíkszeredai szervezete felkérte Garda Dezsőt, Kelemen Hunort, Sógor Csabát és Verestóy Attilát, hogy hozzák nyilvánosságra a teljes dossziéjukat. Az MPSZ csíkszeredai elnöke, Márton Róbert kijelentette, a Székelyföld lakói képesek lesznek az iratok alapján eldönteni: ki volt besúgó, és ki nem. Hasonló módon kezdeményezte a Transindex internetes újság, hogy Frunda György szenátor is hozza nyilvánosságra a Szekuritáté vele kapcsolatos anyagát. /Traian Basescu: nem lesz megtorpanás az átvilágításban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Az V. Magyar Református Világtalálkozó rendezvényei augusztus 13-án, vasárnap a dési gyülekezetben is folytatódtak. A református templomban igét hirdetett Hegedüs Béla magyarországi esperes. /Balogh Endre: Dés. Világtalálkozóval kapcsolatos ünnepi rendezvények. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

Nagy Zsolt informatikai- és távközlési miniszter majdnem két hete a Félszigeten közölte, hogy belső reformok szükségesek az RMDSZ-ben. A kolozsvári sajtótájékoztatón újra kifejtette véleményét Kelemen Hunorral együtt. Kérdéses, hogy Nagyot nem-e akarják eszköznek használni azok a második vonalban lévő politikusok, akik megunták már a jelenlegi vezetés évtizedes uralmát? Nagy akciójának megvan a legitimitása, vannak, akik háttérből segítik őt. Vajon a nagy öregek, Verestóyék, Eckstein-Kovácsék stb. mit szólnak ehhez a kérdéshez? Az RMDSZ-nek jól jönne egy belső indíttatású reform, mert ezzel megújíthatnák magukat anélkül, hogy rájuk fogják: az ellenzék súlya alatt hajoltak meg. /Lehoczky Attila: Nagy Zsolt bekeményít. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./

A közelgő tanévkezdés ellenére a háromszéki tanintézetek 25 százaléka nem rendelkezik a működéshez szükséges egészségügyi engedéllyel – közölte Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő. A 206 háromszéki tanintézet közül eddig 144-et sikerült fertőtleníteni és kiváltani az egy évig érvényes hatósági engedélyt, egyes iskolák és óvodák pedig később is megkaphatják azt. „Az elmúlt évekhez hasonlóan azonban mintegy 20 tanintézetben valószínűleg egészségügyi engedély nélkül zajlik majd az oktatás” – mondta el a főtanfelügyelő. Főleg a vidéki iskolákból és óvodákból hiányzik a közművesítés, a vízellátás. A vidéki tanintézetek jó részének infrastruktúrája, közművesítése és villanyhálózata több mint 50 éves, javításokat pedig csak elvétve végeztek rajtuk. Helyenként a diákok otthonról viszik magukkal a napi fogyasztásra szánt ivóvizet. /Kovács Zsolt: Egészségügyi engedély nélkül kezdik a tanévet az iskolák. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Idén újra kikerül a Kazán-szoros baloldali sziklafalára az a márványtábla, amely a Duna szabályozását kezdeményező gróf Széchenyi Istvánnak hivatott emléket állítani. Az eredeti, mintegy tíz négyzetméteres tábla, akárcsak a sziklába vájt egykori Széchenyi út a vaskapui vízi erőmű megépítése után a felduzzasztott folyam mélyére került. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet tagjai tavaly már elhelyeztek egy kis méretű táblát, de ismeretlen tettesek néhány hét után – a román, magyar és Széchenyi-zászlóval együtt – eltávolították. „Azon a tízezer forinton ne múljék, mi az idén is kihelyezünk egy kisebb méretű táblát. De erről lényegében a hatóságoknak kellene gondoskodniuk” – magyarázza Varga István, a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet ügyvezető alelnöke. Elmondta, hogy az 55x35 centis márványlapba annak a hatalmas táblának a szövegét vésették, amely a víz alá került. Gesztusukkal Széchenyi István előtt kívántak tisztelegni. A sziklafalat, melyre a táblát rögzítették csak a vízből lehet megközelíteni, egy hónap alatt mégis nyomtalanul eltűnt. „A szorosban nem ez az egy, pusztulásra ítélt emléktábla; mi a többinek a sorsát is felvállaltuk” – mondja Madaras Lázár, Mehedinti megye néhány hónappal ezelőtt lemondott prefektusa. Elszomorítónak tartotta, hogy a helyi románok közül kevesen ismerik a környék valós történelmét. Sokan nem tudják, hogy Mehedinti megyeszékhelyét, a ma Drobeta Turnu Severinként ismert Szörényvárt egy magyar szerzetesrend létesítette. Ezt idézi a város címerében található kereszt is. Ezeket a részleteket szerencsére a megyei múzeumban el is mondják a látogatóknak – jegyezte meg Madaras. – A Duna mentén kígyózó vasutat is a magyarok építették. 1860-ban Szörényvár lakóinak több mint fele német ajkúnak vallotta magát, de a magyarság számaránya is 20 százalék fölött volt. A románok aránya 10 százalék alatt maradt, a kiegyezéskor is alig érte el a 15 százalékot. Szörényvár mára jószerével színromán településsé vált. Madaras betegnyugdíjba vonulásával az a néhány tucat al-dunai magyar is elárvult. Lászlóvára határában most is ott áll az óriási méretű Baross-tábla, mely öles betűkkel hirdeti: „Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikkelye által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX (1890) évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.” A vasminiszternek is emlegetett Baross Gábor közlekedési miniszter Széchenyi örökébe lépve az Al-Duna szabályozásának és a gőzhajózásnak volt a szorgalmazója. Új-Moldova mellett a hegyoldalban egy másik emléktábla is megmaradt. Kopott betűkkel hirdeti, hogy a Vaskapu szabályozását már 1890-ban megkezdték Ferenc József uralkodása idején, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt. Orsovától mintegy 18 kilométerre egy 1889-es tábla Erzsébet királynénak állított emléket. Nisztor szerint a víz teljesen tönkretette. Szinice falu közelében a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építményt fedezhetünk fel. Az először 1428-ban említett Háromtorony (más néven: Trikule vagy Tri Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. A történészek szerint, több al-dunai várhoz hasonlóan Zsigmond király építtette. A tornyok a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak, magas vízálláskor teljesen ellepi a folyam a legalacsonyabbat. Alacsony vízállásnál azonban le is lehet sétálni a tornyokhoz. 22 kilométerrel feljebb, Drenkovánál a vízben állnak Drankó várának a romjait. A Szörényi-Bánság fontos erődítményét a 14. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták, és feltehetőleg lerombolták. A modern vonalú orsovai római katolikus templom falára 2004. május elsején került fel az a márványtábla, mely a magyar korona történetének e településhez kötődő részletére emlékeztet. „A Szent Korona Orsovánál volt 1849-től 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent Korona ittlétének emlékére 1855-ben Koronakápolnát építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelők ezen táblát állították” – olvasható a márványlapon. A koronázási jelvényeket 157 évvel ezelőtt éppen augusztus 17-én rejtették el a Szemere Bertalan miniszterelnök vezette menekülők. A korona rejtekhelye fölé immár I. Ferenc József császár emeltette a kápolnát. A Duna felduzzasztása nyomán ez az emlékhely is víz alá került. A nemzeti értékek ápolására Temesváron megalakult a Szent Korona Szövetség. Ennek a szervezetnek a kezdeményezésére helyezték az új templom falára a háromnyelvű emléktáblát. A Baross Gábor által létrehozott tanintézetben 1927-ig folyt magyar nyelvű oktatás. Ha újraindítanák, ma már nem lenne diák, aki magyarul tanulhatna falai között. A magyar jellegű emlékek a Duna süllyesztőjébe kerülnek, közben Orsova mellett egy sziklatorony Decebal dák uralkodó hatalmas szobrává alakul. A műalkotás magassága 40, szélessége 25 méter. Az alkotás félkész állapotban várja befejezését. A munkálatokat a leggazdagabb románként emlegetett Josif Constantin Dragan pénzeli. A szekuritátés, korábban vasgárdista múlttal vádolt üzletember pénzhiányra hivatkozva állította le a kőfaragókat. /Szucher Ervin: Magyar emlékek az Al-Dunán. Víz alá kerültek a Vaskapu Duna-szorosait hajózhatóvá tevő magyar államférfiak emléktáblái. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Borbély Pécsi Irén, nyugalmazott tanár megnyerte a megyei tanács által meghirdetett pályázatot. Ennek eredményeként augusztus 1-11-e között Kibéden a 9-14 éves magyar gyerekek számára román nyelv- és kézművestábort rendezett. A rendezvényen ingyenes volt. A foglalkozásokon a román nyelvet szorgalmazták. /Szombatfalvi Katalin: „Ének, játék, jókedv románul”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./

Második alkalommal szervez amatőr színjátszó tábort az erdőszentgyörgyi Bod Péter Egyesület augusztus 16-22-e között. A környékbeli színjátszó csoportokon kívül az idén Bihar megyéből is érkezik egy csoport – mondta el Kovrig Ildikó, az egyesület vezetője. /Antal Erika: Műkedvelő színjátszók tábora Bözödön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Augusztus 13-án tartotta a börvelyi Bianka Társaság a hagyományos augusztusi családi szőlőünnepélyt. 50 személy mulatott ezen a rendezvényen. /Végh M. Balázs: Vidám családi mulatság kerekedett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 17./

Csipike-napok címmel a kányádi fiatalokat hagyományőrző rendezvénnyel várja augusztus 16-18-a között a Kányád Ifjúsági és Kulturális Egyesület. A 2002-ben létrejött egyesület, a Csipike játszóházon belül, közel három éve minden tanévben hetente kézműves foglalkozást tart a helybeli gyermekek számára. /(bb): Csipike-napok Kányádban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 17./

Családok számára szervezett Szelterszen hagyományőrző és olvasótábort augusztus 6–12. között a gyergyószentmiklósi Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete. A programban olyan Hargita és Kovászna megyei családok vettek részt, akiknél valamelyik szülő kulturális tevékenységet folytat. Hangsúlyt kapott a hagyományok továbbörökítése a fiatal generáció számára. /Bákai Magdolna: Életfa-tábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 17./

Pár hete a román közvélemény a „dossziéhadjárattól” hangos, mutatott rá Cristian Ghinea, a Dilema Veche politikai elemzője, akit megrémisztettek a közelmúltbeli romániai események. A sajtó csak elmélyíti azt az erkölcsi káoszt, amelyben a politikai elit „fetreng”. Mona Musca esete igazi pszichológiai regény-téma: ismert, hogy az NLP-képviselő mennyire kardoskodott a Szekuritáté archívumának nyilvánosságra hozatala mellett, saját dossziéjának napvilágra kerülése viszont politikai karrierje végét jelenthette. Ghinea szerint ami mostanában történik, az a Szekuritáténak a román társadalom felett aratott győzelme. Ezek a dossziék állam-méretű gazemberségek, mocskok, amelyet a román társadalom alja „zúdított ránk”. Romániának szüksége van az erkölcsi megtisztulásra. Voltak hegyekben élő partizánok, a hét évi teljes elszigeteltségben, a börtönben Corneliu Coposu elfelejtett beszélni, a Máramarosszigeten elpusztult az elit. Most a diktatúra udvari költője a romániai politikai élet harmadik legismertebb személye. Azt az embert, aki annak idején a külföldi sajtónak Ceausescu-ellenes nyilatkozatokat tett, ma Ceausescu költője mocskolja. A Nucsoara falubeliek nem egyeztek bele, hogy egy hegyi partizán sírjára keresztet tegyenek – sokan még ma is rablóknak tartják őket. A régi polgári réteg, az értelmiség volt a célpont, őket kellett ellenőrzés alatt tartani, innen kellett beszervezni az embereket, és ha nem vállalták jószántukból, megzsarolták őket. „A kisstílű gazemberek, aktivisták, költők mind makulátlanok, ők nem működtek együtt a rendszerrel. Ők maguk voltak a rendszer. Ezért idegesít Iliescu mostani mérsékelt hangvételű tanácsosztogatása. Ő, az az aktivista, aki megbocsát a politikai elítélteknek…” Az olyan nyilatkozatok: „Alulírott, kijelentem…”, amelyeket később a Szekuritáté felhasznált a perben, ha erre került sor. Így nyilatkoztak a Duna-csatornához hurcolt politikai elítéltek, miután órák hosszat verték őket. /Cristian Ghinea: legyőzött a Szekuritáté! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Traian Basescu államfő augusztus 16-i i nyilatkozatában elismerte, hogy a Szekuritáté ma is gyakorolja hatalmát. Az elnök figyelmeztetett: a politikai leszámolásba torkolló átvilágítással azt kockáztatjuk, hogy nem tudjuk meg a legfontosabbat, vagyis hogy mekkora gazdasági és politikai hatalma volt és van ma is az egykori kommunista politikai rendőrségnek. Tizenhat év után ő az első államfő, aki a gondosan őrzött akták nyilvánosságra hozásáról dönteni mert. Nem fogadható el, hogy Basescu használná fel ellenfeleinek lejáratása érdekében az átvilágítást. Cristian Parvulescu politikai elemző szerint az egész átvilágítást saját maguk biztonsága érdekében a Szekuritáté volt tisztjei irányítják. A romániai civil szféra hangadói is kezdik felismerni, hogy az átvilágításnak nem szabad az együttműködők leleplezésénél megállnia. Szintén Basescu hívta fel a figyelmet arra, hogy nem szabad elveszni a részletekben. Mona Musca földbe döngölése azonban bizonyította, hogy ez valós veszélyt jelent. A szekuval együttműködők és besúgók vétke nem olyan nyilvánvaló, mint ahogyan azt sokan gondolják. Minden aláírás külön sorsot, különböző előzményeket és indítékokat rejt. Csakis ezek alapos vizsgálata alapján ítélhető el valaki a behálózási nyilatkozat aláírásáért. Ennél sokkal fontosabb, hogy kiderüljön, kik voltak azok a szekuritátés tisztek, akik a rendszerváltás után gazdasági és politikai hatalomra tettek szert. Félév, egy év múlva kiderül, mennyire volt őszinte Basescu, amikor megígérte, hogy most végre a múlt feltárásának végére járhatunk. /Borbély Tamás: A Szekuritáté hatalma. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Otromba hazugságnak nevezte Mona Musca liberális képviselő azokat a sajtóban megjelent vádakat, miszerint 1989 előtt egyetemi oktatóként nemcsak külföldi diákokról jelentett, hanem egyenesen ügynökhálózatot irányított. Az Evenimentul Zilei napilap augusztus 17-i számában Szekuritáté-tisztekre hivatkozva azt írta: Musca csupán karrierje kezdetén volt egyszerű besúgó – a temesvári egyetemre kerülve már nemcsak jelentett, hanem parancsra próbálta befolyásolni a célszemélyeit. A lap Musca eredményesen végezte feladatát, hogy egy ügynökhálózat élére került. Annak ellenére, hogy Mona Musca nyilvánosan bocsánatot kért a volt titkosszolgálattal való együttműködéséért, a Nemzeti Liberális Párt bukaresti szervezete megvonta tőke a politikai támogatást. /I.I.Cs.: Mona Musca máig ügynök maradt? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

A Demokrata Párt (PD) félreállítása révén új kormánykoalíciót alakítana a Konzervatív Párt (PC). A PC az összes parlamenti pártot megkereste javaslatával, amely szerint 2007. január 1-jétől Románia élén egy új, PD nélküli kormánynak kellene állnia. A Nagy-Románia Párt kivételével egyelőre egyetlen politikai alakulat sem mutatott érdeklődést az ajánlat iránt. Voiculescu, a konzervatívok elnöke szerint mindez nem azt jelenti, hogy a PC kilép a koalícióból. „Az RMDSZ nem vesz részt egy ilyen kezdeményezésben” – nyilatkozta Kelemen Hunor parlamenti képviselő, háznagy. /Gujdár Gabriella: Száműzné a demokratákat Voiculescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Nem sikerült közös álláspontot kialakítania a magyar protestáns egyházfőknek és a római katolikus egyháznak a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolának a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemhez (BBTE) való csatlakozásának az ügyében. Augusztus 17-én Kolozsváron megtartott zárt körű megbeszélésükön a püspökök meghallgatták dr. Jakubinyi György római katolikus érsek tájékoztatását a kialakult helyzetről, majd ezek után a protestáns egyházak vezetői is sorra kifejtették véleményüket a kérdéssel kapcsolatban. „Jó hangulatú, testvéries találkozó volt, de nem jutottunk egyetértésre” – jelentette ki a tanácskozás után a sajtónak Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Az egyházfő emlékeztetett, a Protestáns Teológiai Intézetet (PTI) a kilencvenes évek elejétől több alkalommal is felszólították, hogy csatlakozzon a BBTE-hez, de már a négy (római katolikus, görög katolikus, református és ortodox) teológiai kar létrehozásakor ellentétes nézetek érvényesültek. „Első pillanattól kezdve határozottan elzárkóztunk a teológia csatlakozásától, és ez most sincs másképpen. Ragaszkodunk az önállóságunkhoz, bár nagyon nehéz anyagi gondokkal szembesülünk, és a hívek nagy áldozatot hoznak az intézet fenntartása érdekében. Úgy érezzük azonban, hogy amikor a magyarság önálló anyanyelvű felsőoktatási intézményeiért harcolunk, akkor egyenesen szembe mennénk az üggyel, ha belépünk abba a BBTE-be, amely hamis multikulturalitás ürügyén tovább élteti Ceausescu művet, vagyis a Babes és a Bolyai egyetem erőszakos egyesítésének a jogalapján létrejött, a magyarságot diszkrimináló kolozsvári egyetemet” – vélekedett Tőkés László. Szabó Árpád unitárius püspök tájékoztatása szerint a protestáns egyházak vezetői tiszteletben tartják a római katolikus vezetők döntését. Dr. Jakubinyi György római katolikus érsek elzárkózott attól, hogy a megbeszélés után nyilatkozzon a sajtónak. A Gyulafehérvári Érsekség Sajtóirodájának közleménye szerint egyelőre csak kapcsolatfelvételről van szó a hittudományi főiskola és a BBTE között, és ezek után következne valójában az érdemi tárgyalás, amelynek célja olyan előnyök szerzése a főiskola részére, amely „létében és a képzettség minőségében” előrelépést jelentene. A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a főegyházmegyében a fontosabb intézkedések a Szentszék jóváhagyásával történnek. A közleményben leszögezik, hogy a csatlakozás csakis az egyház számára esedékes előnyök érdekében történhet: „Ez az egyetlen módja annak, hogy papjaink államilag is érvényes diplomát, kispapjaink ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzésekben vehessenek részt.” Tőkés László emlékeztetett arra, hogy annak idején az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) határozottan ellenezte az alkotmány módosításának a megszavazását. Az egyházakat azzal nyerték meg, hogy a felekezeti oktatást egyenrangúvá teszik az állami és a magánoktatással. „Azt a szakaszt is megszavaztatták velünk, amely kimondja a nemzetállam létét. Tehát egyértelmű, hogy az autonómia ellen a felekezeti oktatás érdekében szavaztunk, de ennek ma még nyoma sincs” – mondotta a püspök. /Papp Annamária: Nincs egyetértés a katolikus főiskola ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

A római katolikus teológiát a Babes-Bolyai Tudományegyetembe integráló egyezséggel kapcsolatban római katolikus egyház vezetői nem kívánnak a nyilvánosság elé állni, valószínűleg azt jelzi, maguk is vívódnak: vajon helyes döntést hoztak-e? Az alapkérdés: miként finanszírozható az erdélyi papnevelés? Miként biztosítható a gyulafehérvári diploma állami elismertetése? Még Markó Béla miniszterelnök-helyettes is csak akkor értesült a krízisről, amikor a kolozsvári egyezség már megköttetett. /Gazda Árpád: Az érsekség kirándulása. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Megújult külalakban jelenik meg a Moldvai Magyarság – Gazeta ceangailor din Moldova című kétnyelvű folyóirat. Továbbra is a Hargita Kiadóhivatal adja ki, a Székelyföld Alapítvány támogatásával (igazgató: Ferenczes István), főszerkesztője Sántha Attila, szerkesztő Iancu Laura, munkatársak Bartha György, Oláh-Gál Elvira, Sylvester Lajos, grafikai szerkesztője Ádám Gyula. Duma-István András a júliusi, 7. számban Képek a csángó-magyar világból, című írásában kifejtette, hogy 1992 és 2002 között 230.000-re emelkedett a moldvai magyar eredetű katolikusok száma. Közülük a magyar nyelvet beszélő katolikusok lélekszáma 70.000 lehet, akik között a 18 éven aluliak aránya 50 százalék, azaz 35.000. Így iskoláskorú kb. 20-22.000 fő, ez a moldvai magyarság igazi potenciálja, és nem 9.000. A magyar oktatási programban 12-13 faluról esik szó, valójában 60-70 falu van, ahol még beszélik a magyar nyelvet. A másik oldalon viszont a Iasi Püspökségnek van 13 óvodája, 5 középiskolája, két felsőoktatási intézménye és egy egyeteme. Itt nem tanítják a csángók eredeti történelmét, sem a magyar nyelvet, hanem valami teljesen mást. /b.d.: A másik gépezet is működik. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Kolozsvári állomásához érkezett a Szent István-zarándoklat, amelynek lényege az augusztus 20-át megelőző héten több, Magyarország határain túli magyarlakta városba eljuttatni első szent királyunk kardjának hiteles, megszentelt másolatát. A 2004. december 5-i népszavazás után döntöttek arról, hogy másolatot készíttetnek a kardról. Augusztus 20-án a kardot az erdélyi magyar települések egyik legtávolabbikában, a Kézdivásárhely melletti Szentléleken megtartandó perkői búcsúban mutatják meg. /Nagy-Hintós Diana: Nemzeti összetartás és muzsika. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Hogy miről is szól ötvenhat? Talán arról, hogy az állampolgár állampolgár akart lenni. Aki felelős a gondolataiért és a cselekedeteiért. Aztán persze ott áll, kicsit mindettől külön, a megtorlás. És végül ott vannak a halálraítéltek. Zömmel belenyugodtak a sorsukba, írta Varga Andrea. Félni csak attól lehetett, hogy mindezt elfelejtik, titokban marad. /Varga Andrea: Miről is szól... = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Statisztikai léptékben nézve pár ezer 1956-1959 között letartóztatott ember, több mint ezer kicsapott egyetemista, súlyos börtönbüntetések, húsz halálos ítélet történelmével szembesíti hamarosan Romániát egy Bukarestben készülő, Varga Andrea történész által koordinált kiállítás. Eredeti, egyedi, romániai '56-os dokumentumok bemutatásával készül megismertetni a közönséggel a kommunista/szocialista korszak történéseit az a vándorkiállítás, melynek anyagát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) archívuma alapján készítenek elő jelenleg Bukarestben. A tervezett állomásokon Craiova, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Iasi, Brassó, Bukarest – a korszak bemutatásának célközönsége egyrészt a diákság, és célja a tudatosítás, a tolerancia is – mutatott rá Varga Andrea projektvezető, történész. A magyarországi események ugyanis jelentős rokonszenvhullámot keltettek a romániaiak, elsősorban az erdélyi magyarság körében. Ezért a Szekuritáte kíméletlenül lépett fel a magyar közösség ellen, részben az etnikum rendszerhez hű tagjainak segítségével. 1956-ban erős magyarok iránti szimpátiahullám volt megfigyelhető a román diákság részéről is, de ezt később, sajnos, nem sikerült életben tartani. Mindent egybevetve, a magyar közösségek részéről a szervezők több mint 30 ezres látogatói létszámra számítanak. A kor hangulatának érzékeltetése céljából a kiállítási tárgyak mellett az ötvenes évek vizuális-akusztikai emlékeiből is ízelítőt nyújtanak korabeli újságcikkek, hirdetések, a kor slágerzenei számai, hazafias énekek, vagy híradórészletek a rádió archívumából. A kiállítást októberben Brüsszelben egy Románia csatlakozásáról szóló rendezvényen, majd novemberben Budapesten a második magyar-román közös kormányülésen is bemutatják /Gergely Edit: Szembenézés a rácson át. Romániai '56-os dokumentumokból készül áttörő, interaktív vándorkiállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./