Villámlátogatást tett augusztus 9-én Baróton Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. A felvidéki politikus elbeszélgetett a Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Egyed Istvánnal, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnökével és Molnár Józseffel, a református egyház presbitériumának képviselőjével, és röviden ecsetelte a szlovákiai magyarság helyzetét. Duray Miklós a XX. századról szólt, amikor feldarabolták Magyarországot, az utódállamok pedig szemérmetlenül kiaknázták kedvező helyzetüket, s magyarul beszélő románokat és szlovákokat igyekeztek faragni a magyarokból. Duray szerint fel kell venni a harcot azokkal, akik a nemzet megsemmisítését tűzték ki célul, de ezt csak úgy lehet, ha egységesen lépnek fel. Nem politikai vagy vallási egységről van szó, hanem a nemzet közös jövőjében gondolkodóknak kell minden külön érdeket félretenniük, és közösen cselekedniük a nemes cél érdekében. /(hecser): Egységesen fellépni (Duray Miklós Baróton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Véget ér a kisebbségi oktatásban tanítók hátrányos megkülönböztetése. A kisebbségi oktatásban tanítók heti négy órával többet dolgoznak, mint román nyelven tanító kollégáik. A bérezésben ez a különbség eddig nem tükröződött, de most kormányhatározatban szögezték le a kisebbségi tanítók emelt javadalmazását. Az intézkedést nemzetiségi szempontból megkülönböztetőnek tartja a Spiru Haret Tanügyi Szakszervezet vezetője, és támadást indított a kormányhatározat kezdeményezői ellen. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lászlófy Pál szerint az intézkedés nem diszkriminatív, hiszen a ledolgozott tanórák kifizetéséről rendelkezik. Lászlófy Pál nyilatkozatában felszólítja a szakszervezet vezetőjét, hogy vonja vissza támadásait, mivel ez pontosan azok ellen irányul, akiknek érdekeit kellene védenie. /Véget ér a diszkrimináció? (Nagyobb fizetést kapnak a magyar tanítók). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

A székelyföldi Madéfalván 11 vajdasági fiatal ült kerékpárra idén, hogy napi 100 kilométeres távokat lekarikázva végigjárják őseik 123 évvel ezelőtti telepítésének útját. Dani Irén, a Székelykevére telepedett bukovinai székely család sarja, két fiával együtt, főszervezőként vesz részt a biciklitúrán. Az al-dunai telepítés 120 éves évfordulóját 2003-ban ünnepelték, akkor szervezték az első biciklitúrát Bukovinából haza. A következő évben a Kevevára–Ráckeve útszakaszt karikázták végig, tavaly pedig a Temesvár–Szeged útvonalat. Bár a túrákat kezdeményező TINET ifjúsági szervezet magyar tagságú, minden évben szerb fiatalok is részt vesznek a kerékpározásban. – A fiatalok számára fontos tudni, hogy honnan jöttek, a szerbek pedig sokkal inkább megértenek bennünket, kultúránkat, hagyományainkat, ha végigjárják velünk Magyarország és Erdély történelmi hagyatékban gazdag földjét – mondja Dani Irén. Az identitástudat erősítésre igencsak szükség van, hiszen a 290 000 fős vajdasági magyarság élettere egyre szűkül – véli Kecskés István, az újvidéki Magyar Szó, az egyetlen ottani magyar napilap nagybecskereki tudósítója. Székelykeve, a szinte színtiszta magyar település önálló I–VIII. osztályos magyar iskolát működtet, de középiskolába már Nagybecskerekre kell menni, a magyar nyelvű felsőoktatás pedig szinte teljesen hiányzik a Vajdaságban. Székelykevén, Sándoregyházán, Hertelendyfalván közel 5000-es bukovinai székely közösség él. Hagyományainkat őrzik. Csernakeresztúron nagy örömmel látták vendégül a kerékpártúrára indult délvidéki ,,rokonokat”. – A Csernakeresztúrra telepedett bukovinai székelyek meglátogatása, templomuk, tájházuk, otthonaik megismerése is gazdagítja tarisznyánkat, melybe székely lelkiséget, erdélyi levegőt, történelmi, szellemi kincseket, békességet gyűjtöttünk az utunk során – mondta Dani Irén. Székelykevén augusztus 12-én megnyitják a 120 éves letelepedési évforduló egyhetes központi ünnepségét Székelykevén. A település immár 123 éves, de a templomukat 1886-ban építették és úgy érzik, ez adta az igazi megtartó erőt ahhoz, hogy sok háborúság és nélkülözés ellenére most is éljen az al-dunai magyarság. /Gáspár-Barra Réka: Madéfalvától Székelykevéig. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozta jeles életrajzírója Marton József dékán, egyetemi tanár. Márton Áron 110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte. Végigharcolta az első világháborút, négyszer sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv püspök. Gyergyóditróra, majd Gyergyószentmiklós, ezután Marosvásárhelyre nevezték kit. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki. 1932-től következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké. 1940-ben Észak-Erdély visszatért, a határváltozás kettévágta egyházmegyéjét, azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban felemelte szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét. Márton Áron a második világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyaneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát. 1949. június 21-én letartóztatták. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi tiltakozás miatt felfüggesztették, s február 2-án kiengedték a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító” kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták. 1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett át. 1967-ben azután, külföldi nyomásra, a szobafogságát feloldották. A püspök 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott. A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. A püspök 1980. szeptember 29-én elhunyt. Már életében szentnek tekintették. 1992. november 17-én az Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten elinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. /Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

A szépkenyerűszentmártoni Lőrincz János páratlan szépségű verbunkjáért augusztus 20-án Budapesten a Népművészet Mestere címmel jutalmazzák. Lőrincz János augusztus 10-én tölti kilencvenedik évét. Szépkenyerűszentmártonban most fejeződik be az ifjúsági és gyermektábor, közelebbi és távolabbi vidékekről jöttek néptáncosok, népdalénekesek. A magyar állami kitüntetésre Misi Gábor magyarországi tanár javasolta, aki a néptáncos Lőrincz János egyedi figuráiról teljes szakdolgozatot írt. Tavaly a falutalálkozón Tőkés László püspök megkérte őt egy táncra, akkor táncolt utoljára. /Kerekes Edit: Fül, érzés és szív – a tánc titka. Lőrincz János a Népművészet Mestere. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

A „rendszer” ma is működik – véli a volt államelnök, Emil Constantinescu, aki mandátuma végén magát a szeku áldozatának nevezte. A rendszer a vezetői réteg és kapcsolathálózata, amely az állampárt idején a politikai rendőrség bonyolult szövevényét kiépítette. A nyolcvankilences hatalomváltással a diktátorcsalád bukott, jöhetett a második arcvonal. A rendszer ismét hasznosnak bizonyult. S mert a gazdaság ellenőrzése is feladatai közé tartozott, emberei az ország legfontosabb gazdasági pozícióit is megszerezték. Ügynökeit most már nem csupán információk begyűjtésére használja – hiszen a nagyfokú nyilvánosság ezt részben fölöslegessé teszi – hanem befolyásolásra, zavarkeltésre. Gazdasági hatalmával élve a régiek mellé, új, úgynevezett. „tiszta” ügynököket verbuvál, akik a politikában, a sajtóban teljesítenek szolgálatot, kapnak különféle megbízatást. Példaként a volt elnök többek között a Nemzeti Kezdeményezés Pártja vezetőjeként elhíresült, ambíciós Cosmin Gusát említette. A leleplezett informátorból lett sajtómágnás, Gusa lapjában meghirdetett leleplező-hadjárat lassan összemossa a bűnözőt az áldozattal, és esetenként szerecsen-mosdatásba is átcsap. Erre példa az egykor Félix fedőnévre hallgató Dan Voiculescu konzervatív pártvezér esete, akit nyilvánvaló szekuskapcsolatai dacára hajszál híján makulátlannak kiáltottak ki a bizottsági tagok. /Németh Júlia: Hálózat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Amíg – a külvilág felé legalábbis – egységes szociáldemokraták ültek a kormányban, senkinek nem jutott eszébe a titkosszolgálatok megreformálása, amióta azonban a széthúzó koalíció került hatalomra, a szolgálatok fölött már jó ideje marakodik az államelnök és a kormányfő. Hiába kormánytag az RMDSZ, nagyítóval is legfeljebb elvétve lehet találni magyar nemzetiségűeket bármely titkosszolgálatban. Az RMDSZ-nek meg kell ragadnia az alkalmat, hogy olyan módosítások szülessenek, melyek révén a titkosszolgálatok valóban a román állam érdekeinek védelmezőivé, s nem a többségi nemzet kisebbségek fölötti hegemóniájának biztosítékaivá válnak. Jelenleg a hírszerzőknek a magyar nem más, mint „potenciálisan megbízhatatlan elem”. Fura egybeesés, hogy éppen most, amikor a magyarság képviselőinek helyet kellene biztosítani a titkosszolgálatokban, mintegy a „magyarok megbízhatatlanságát” alátámasztandó robbant ki a sepsiszentgyörgyi szurkolóbotrány, amely Vadim Tudort újabb magyargyalázó tirádákra ragadtatta, mert történetesen a szentgyörgyi közönség nem Brassónak, hanem a Ferencvárosnak szurkolt egy női kézilabda-mérkőzésen. /Bálint Zsombor: Magyarok a titkosszolgálatban és annak célkeresztjében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

A Szekuritatáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ tevékenységét állandó botrányok kísérik. A besúgó és besúgott szerepe gyakran felcserélődik, belép a képbe a zsarolás, a pártok és politikusok s a média abban érdekelt, hogy lejárassák egymást. Az Evenimentul Zilei című lap villámgyorsan egy kormánypárti és egy ellenzéki politikust is hírbe kevert. Adrian Nastase exminiszterelnökről és Mona Musca liberális képviselőről, volt művelődési miniszterről van szó. Nastase kifejtette, dossziéit azért titkosították, mert olyan információkat is tartalmaztak, amelyeket a hírszerzés a NATO-tagállamok követségeiről szerzett be. Mona Musca tagadta a vádakat, kijelentve, hogy egyetlen pillanatig sem folytatott politikai rendőrségi tevékenységet. Végül mégis kiderült, hogy aláírt egy nyilatkozatot. Azokról viszont, akik a Szekuritáté szörnygépezetét mozgatták, az egykori tartótisztekről, a ,,cég oszlopairól” nem esik szó. Ez furcsa. /Bogdán László: A dossziék útvesztői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

A Magyar Nemzet cikkét vette át a Reggeli Újság. Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának elnöke, „Románia bűneiről” írt könyvet. A könyvbemutatón az ellenzéki politikus azt nyilatkozta: őszig száznál is több román politikusról derül ki, hogy együttműködött a Securitatéval, és közöttük lesz az RMDSZ vezetőségének többsége. „A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a romániai magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek, ezért az 1989-es államcsíny után – mert az volt, nem forradalom – az egykori kollaboránsokat segítették hatalomba. Nem véletlen, hogy kiszorították a szervezetből azokat – például Tőkés Lászlót vagy a fiatal politikusok jelentős részét –, akik nem voltak zsarolhatók, vagy nem tudták megvásárolni őket” – szögezte le Cosmin Gusa. „A Securitate a saját besúgóit is megfigyelte, hiszen így tudta ellenőrizni őket. Verestóy Elena Ceausescu kutatóintézetében dolgozott – gondolja, hogy oda beengedtek bárkit is, aki nem volt annak a rendszernek az embere?” – tette hozzá. /Lukács Csaba: Romániában a besúgókat is megfigyelték. A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 11./

Az Illyés Közalapítvány pártpolitikai kuratóriumával ellentétben a Szülőföld Alapnál különböző, egymástól elválasztott szintek biztosítanák a határon túliaknak szánt támogatások politikamentességét – mondta Gémesi Ferenc, a MEH határon túli ügyekért felelős szakállamtitkára. Gémesi Ferenc szerint a tervezett Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáció nem lépne a Magyar Állandó Értekezlet helyébe. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök konzultált a határon túli vezetőkkel. Gémesi Ferenc elmondta, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) sorsáról „sajnos gyakran több szó esik, mint a tartalomról. Kissé anakronisztikussá vált, ami a HTMH körül kialakult. Az intézmény 1992-es megalakulása óta alapvetően változtak meg az események, és most nemcsak a térségről, hanem a hazai közigazgatásról is beszélek. Ez utóbbi most is nagyon jelentős átalakuláson megy keresztül. Ha tehát nem nyúlunk hozzá a HTMH-hoz, elvész a hatékonysága. Azzal, hogy a MEH-be került, nyilvánvalóan csökkenteni kellett a létszámot, a feladatok pedig visszakerülnek a szaktárcákhoz – ez elsősorban az oktatási és kulturális minisztériumot érinti.” A Magyar Hírlap munkatársának megjegyzésére, hogy a rendelet szerint a HTMH július elsejével olvadt volna be a MEH-be, ennek ellenére még mindig működik a hivatal, Gémesi kifejtette: „Július elsejével a MEH lett a HTMH felügyeleti szerve. A teljes körű integráció azonban hosszadalmasabb, többlépcsős feladat, és december 31-ig kell végrehajtani. Ennek elsősorban költségvetési megfontolásai vannak, így tartani tudjuk a dátumokat, és nem kell belenyúlnunk a már futó projektekbe. A MEH-ben alapvetően hármas szervezeti felépítést alakítanánk ki a HTMH-nak: külön részleg foglalkozna a koordinációval, a stratégiával, és a terepmunkával, valamint a támogatáspolitikával. Ez az átalakításnál világossá teszi, ki hova fog kerülni, mivel fog foglalkozni.” A HTMH épületének sorsával még nem foglalkoztak. Gémesi szeretné, ha olyan szakemberekből állna a HTMH, akik eddig különböző szaktárcáknál foglalkoztak a határon túli magyar ügyekkel. A Magyar Hírlap jelezte, a határon túli vezetők, értelmiségiek többször aggodalmunknak adtak hangot, hogy túlságosan átpolitizált lesz a pénzek elosztása, ha a feladat teljes egészében a Szülőföld Alaphoz kerül. Gémesi erre úgy reagált, hogy a Szülőföld Alapban – azon túlmenően, hogy a miniszterelnök nevez ki tagokat a tanácsba, a miniszter pedig a kollégiumba – nincsenek pártpolitikusok. A támogatási rendszernek pedig három szintje lenne: egy politikai, amely meghozza a stratégiai döntéseket, egy szakmai döntéshozói és egy végrehajtói, amely a szerződéseket köti meg, végrehajtja a döntéseket. A cél, hogy ezek a szintek egymástól elválasztva kizárják a pártpolitikát. Listát készítenek a nagy, nemzeti jelentőségű projektekről, mely a költségvetésben is megjelenne. Ide tartozna például az erdélyi magyar felsőoktatás, de nem feltétlenül csak a Sapientia Egyetem. Közéjük sorolnák a kárpátaljai magyar felsőoktatás intézményeit, a szórványtámogatásokat vagy a vajdasági kollégiumépítést is. A megújuló nemzetpolitikáról készített dokumentumban, melyet szétküldtek a határon túli magyar szervezeteknek, szerepel a Magyar–Magyar Konzultációs Fórum létrehozása, melyet a Krónika a Máért lehetséges utódjaként emlegetett, vetettet fel a Magyar Hírlap. Gémesi úgy reagált, hogy a magyar–magyar párbeszéd olyan sokrétűvé vált, hogy ennek egy hasonló fórumon is meg kell jelennie. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy megállapodásokat felmutatni képtelen Máértot nem hív össze” – hangsúlyozta Gémesi. Gémesi Ferenc 1972-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott. A Külügyminisztériumba 1997-ben került, ahol a FÁK-országokért felelős referensként dolgozott, majd egy évvel később a közép- és kelet-európai országokat, valamint a regionális együttműködést és a konzuli szolgálatot felügyelő helyettes államtitkár titkárságának vezetője, 1999-től osztályvezető. 2000 és 2002 között Magyarország moszkvai nagykövetségének beosztott diplomatája, majd a külügy délkelet-európai országokkal foglalkozó főosztályának vezetője lett. 2004 májusától 2005 márciusáig a határon túli magyarok ügyeinek miniszteri biztosa, 2005 és 2006 között helyettes államtitkár. /Serdült Viktória: A cél kizárni a pártpolitikát a határon túli támogatásokból – „Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáció nem lépne a Magyar Állandó Értekezlet helyébe...” = Magyar Hírlap, 2006. aug. 11./

Egyre biztosabb, hogy a jövő év elején esedékes kongresszuson változások történnek az RMDSZ háza táján. Az RMDSZ-nek nem azért kell megújulnia, mert nem működik, hanem azért, hogy még hatékonyabb lehessen, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa. A világ, Európa rohamosan változott, a szövetség pedig maradt olyannak, amilyennek tizenhat évvel ezelőtt elképzelték. A magyarországi támogatási rendszer megköveteli a gyors és hatékony működést. /Simon Judit: Változtatni jó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

A dél-tiroli németek autonómiája példaként szolgálhat a romániai magyarok számára is – mutatott rá Oskar Peterlini, az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Dél-Tirolból érkezett meghívottja Nagyváradon. Az olaszországi német politikus, aki egyben a római szenátus tagja is, előadásában ismertette az Erdélyhez és a Partiumhoz hasonlóan az anyaországtól az első világháború után elcsatolt Dél-Tirol autonómiájának kiépítését. Emlékeztetett arra, hogy az olasz hatóságok az előzetes ígéretek ellenére, csupán azután hajlottak az önrendelkezés biztosítására, hogy az ötvenes-hatvanas években a németek robbantásokkal is nyomatékosították követeléseiket: többek között magasfeszültségű villamosvezetékeket röpítettek a levegőbe. Az autonómia jellegzetességeiről elmondta, Trentóban 70 tagú tartományi parlament működik, Bozenben pedig 35 tagú regionális törvényhozás. A regionális kormányban az etnikai arányoknak megfelelően képviseltetik magukat a különböző nemzetiségek. Az autonóm tartomány statútuma szerint helyi szinten dönthetnek az önkormányzatok ügyeiről, a telekkönyvi hivatalokról. Emellett az oktatás – beleértve a szakoktatást is -, valamint a legtöbb gazdasági terület a helyi döntéshozók hatáskörébe tartozik. A kormány az itt beszedett adók mintegy hetven-kilencven százalékát visszajuttatja a tartománynak. Dél-Tirolban teljes mértékben biztosított a kétnyelvűség, a közhivatalnokoknak a német és az olasz nyelvet is ismerniük kell, és ebbéli tudásukról külön vizsgán kell számot adniuk. Teljes a kétnyelvűség a rendőrségeken és a bíróságokon is, valamint törvény biztosítja, hogy a közhivatalnokok nemzetiségi megoszlása tükrözze a tartomány etnikai arányait. A német előadó után Szilágyi Zsolt politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke ismertette a romániai helyzetet, rámutatva, hogy a rendszerváltás után tizenhat évvel sem tapasztalható bizalom a román hatalom részéről, és a magyar közösség önrendelkezési törekvéseit továbbra is a nemzetbiztonság elleni merényletnek tekintik. /Balogh Levente: Konfliktusok helyett: autonómia. Dél-tiroli példa Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Több ország történészei adtak találkát Gyulafehérváron a Hunyadi János tiszteletére augusztus 9-11. között rendezett tudományos ülésszakon, emlékezve az 1456-os nándorfehérvári, törökök feletti győzelmére. Jakubinyi György érsek középkori latin nyelvű misét tartott, amit olasz nyelvű, Szent Istvántól napjainkig ívelő rövid történelmi áttekintéssel folytatott. Ezt követően az ortodox teológián került sor a rendezvény hivatalos megnyitójára, melyen Andrei Andreicut ortodox pátriárka Hunyadi nemzetközi érdemeit és hitét magasztalta. A rendezvényen több hazai és külföldi kutató előadása hangzik el. /Tamás András: Akiért a harang szól. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

Augusztus 9-én Tordán a polgármesteri hivatal előtt az amerikai David Keyes unitárius univerzalista lelkész vezetésével egy tíztagú turistacsoport imádkozott Kiss László unitárius lelkészért. A résztvevők egy-egy szál gyertyával és könyvvel a kezükben emlékeztek meg a februárban elhunyt lelkipásztorra. A vendégeket Nagy Albert református esperes köszöntötte. – Úgy gondolom, hogy ez szolidaritásvállalás velünk, és ezt szívből köszönjük – nyilatkozta a lelkész. Emlékezetes, hogy Kiss László lelkész részt vett azon a februári tanácsülésen, ahol a magyar iskola létrehozásának ügyét tűzték napirendre. Doru Anca nagy-romániás tanácsos sértő, rendkívül durva szavakkal illetve a magyar tanácsosokat és a jelenlevő lelkészeket. Kiss László közvetlenül a tanácsülés után szívrohamot kapott, és elhunyt. /Ladányi Emese Kinga: Imádkoztak Kiss László tordai unitárius lelkészért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Másfél-kétezer hektárnyi erdő, illetve havasi legelő a tétje annak a vitának, amely a festői szépségű Úz-völgy tulajdonlásáról zajlik évek óta a Hargita, illetve Bákó megyei hatóságok között. A vitának nemcsak egyszerűen tulajdonjogi, hanem gazdasági, sőt történelmi, ezen belül magyarságtörténeti vonzatai is léteznek. Az 1968-as megyésítéskor ezt a részt, ahol egykoron székelyek ezrei születtek, nevelkedtek, és hazát védtek, Bákó megyéhez csatolták. Nemegyszer fordult már elő, hogy Hargita, illetve Kovászna megyei volt tulajdonosok, illetve örökösök fizikai ellenállásba ütköztek a szomszédos moldvai, illetve havasalföldi megyékben, valahányszor visszakérték a jussukat – az örökség jogán. A Kárpátok túloldalán levők is jól tudják: a székely közbirtokosságoknak, a Csíki Magánjavaknak, továbbá a megyei és helyi önkormányzatoknak bevételi forrást is jelent az eredeti tulajdonviszony helyreállítása. /Benkő Levente: Örökség jogán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

„Nem voltam ügynök, besúgó, a Szekuritáté vagy más hazai, külföldi titkosszolgálat beépített embere. Soha nem írtam alá ilyen jellegű kötelezettségvállalást a Szekuritáté, a SRI vagy egyéb román vagy külföldi titkosszolgálatnak, soha nem írtam egyetlen nyilatkozatot, jelentést vagy bármilyen iratot, ami a Szekuritátéhoz jutott volna” – jelentette ki augusztus 11-én sajtótájékoztatón Frunda György RMDSZ-szenátor. A szenátor kifejtette, hogy 1996-ban és 2000-ben megkapta azt az igazolást, amelyből kiderül, hogy nem volt titkosszolgálati ügynök. Édesapját az ’56-os forradalom idején kifejtett politikai tevékenysége miatt ítélték halálra, majd ezt az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mindez rányomta bélyegét a szenátor további életére, egyetemistaként, ügyvédként is zaklatta a Szekuritáté. Mindössze két nyilatkozatot tett, mindkettőt akkor, amikor két külföldi útjáról visszatért, amiben elmondta, hogy nem folytatott senkivel beszélgetést Romániáról. Frunda szerint a támadások célja egyrészt az, hogy a közvéleményben fenntartsák a magyarveszélyt, másrészt az RMDSZ elismert, hiteles és népszerű csúcsvezetői – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila és személye – ellen irányulnak. Frunda úgy látja, Cosmin Gusa „megkapja a témákat, információkat és pontosan tudja, mikor kell támadni”. /Antalfi Imola: Frunda György cáfol: nem jelentett a Szekuritáténak! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

Göncz Kinga magyar külügyminiszter szerint rendkívül rossz lenne, ha a Szlovákiában egy párt részéről megfogalmazódott magyarellenes kijelentések miatt a magyar–szlovák kapcsolatok megromlanának, hiszen a kétoldalú együttműködés kedvezően alakult az elmúlt időszakban. Magyarország és Szlovákia is EU-taggá vált, és az Uniónak fontos normakikényszerítő szerepe van – jelentette ki Göncz Kinga a Sziget Fesztiválon. Megjegyezte: a vajdasági magyarok számára létfontosságú, hogy Szerbiában ne radikalizálódjon a belpolitikai élet, ezen a téren pedig a koszovói szerbek jogainak garantálása kulcskérdés. Románia vonatkozásában, az ott élő magyarság helyzete kapcsán a miniszter fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ továbbra is kormányzati tényező, hogy az ország néhány hónapon belül jó eséllyel EU-taggá válik. /Göncz Kinga a magyar külpolitikáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Elutasította az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SZDP) szóvivője, Cristian Diaconescu, hogy pártja bármiféle tárgyalást folytatna a kormánypártokkal, annak ellenére, hogy a párt alelnöke, Ilie Sarbu pont az ellenkezőjéről nyilatkozott. – Tudják meg, konkrét egyeztetések vannak mind a DP és SZDP vezetők, mind a NLP és SZDP között. Képmutató tehát a D.A. Szövetség, amely nyilvánosan távol tartják magukat tőlünk, miközben legtöbb esetben éppen ők kezdeményezik a tárgyalásokat – mondta Sarbu. /Diaconescu: nincs SZDP–D.A. egyeztetés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Petre Strachinaru háromszéki demokrata párti képviselő úgy véli, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzése a „demokrácia egyik leckéje” lesz, és ezáltal biztosítottá válik a politikai alternatíva a magyar közösség számára is. A demokrata képviselő elmondta: nem lepte meg, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke hajlandó együttműködni a Magyar Polgári Szövetséggel (MPSZ) és a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT). „Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az RMDSZ-nek is ugyanaz a célkitűzése, mint az illető szervezeteknek, vagyis az autonómia megvalósítása”, mondta Strachinaru. „Az RMDSZ vállalta az egész magyar közösség képviseletét, de időközben kiderült, hogy mindez nem reális, ugyanis megjelentek a függetlenek, vagyis olyan magyar nemzetiségű személyek, akik más pártok listáján jelöltették magukat”, mondta Strachinaru. A képviselő rámutatott: az RMDSZ nyitása az MPSZ és az SZNT felé nem más, mint kampányfogás. /MPP: alternatíva a magyar közösségnek? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Miskolc-Diósgyőr református egyházközségének presbitériuma elhatározta, hogy hivatalos testvéri-baráti kapcsolatot kötnek az uzoni kálvinisták egyházával. A kapcsolatot nemrég szentesítették. Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor elmondta, hogy Uzon volt lelkipásztorának – aki harminchárom évig, a legnehezebb időszakban szolgálta ezt a nagy gyülekezetet – lánya, Papp Lászlóné Szabó Zsuzsanna férjével Miskolc-Diósgyőrön talált családi fészekre, s az ottani református óvoda vezető óvónőjeként kezdeményezte a testvéregyházi kapcsolatot Beke György író szülőfalujának, Uzonnak református egyházával. Tavaly július végén odalátogattak az uzoniak, s most ők fogadták vendégül a magyarországi küldöttséget. /Kisgyörgy Zoltán: Új testvéregyházközség Uzonnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./

Tizenegy országból 51 filmet vetítenek Gyergyószárhegyen az augusztus 11–13. között zajló II. Múúúvi Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. A vetítések után ismert zenekarok és lemezlovasok szórakoztatnak. Selyem András fesztiváligazgató munkáját gazdasági igazgató is segíti Barti Tihamér személyében. A fesztivál művészeti igazgatója Balázs Áron. A megnyitón Kassay Péter, az Alkotóközpont igazgatója házigazdaként köszöntötte a megjelenteket. /Bajna György: Filmfesztivál filmszínház nélküli vidéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 12./

Augusztus 11-én előadásokkal folytatódott az Erdélyi Magyar Ifjak tábora Gyergyószentmiklós közelében. Népesedéspolitika, történelem, székely múlt és jelen, gagauz és dél-tiroli tapasztalatok képezték az előadások gerincét. Csíki Sándor, a Pro Familia Transilvania Egyesület elnöke a nagycsaládosok nehéz helyzetét vázolta. Vekov Károly történész a Szoboszlay-per kapcsán az ötvenes évek átfogó freskóját vázolta fel, Szoboszlay Aladár aradi katolikus pap, az ellenállás, a másképp gondolkodás, a kommunista hatalom elleni szervezkedés egyik vezéralakjának életútja révén. Garda Dezső RMDSZ-es képviselő Székely múlt és jelenkori törekvések címmel áttekintette a székely közösség katonai jellegéből fakadó sajátosságait. Garda kifejtette, hogy a székely közösség az RMDSZ-sikerpropaganda ellenére nem tudta visszaszerezni vagyonát (az erdőket például részben kapta vissza, fa nélkül), mi több, legtöbbször a helyi vezetők akadályozzák meg a visszaszolgáltatást. Garda szerint az RMDSZ kormányon van, de nincs hatalma, például az oktatásért is felelős magyar miniszterelnök-helyettessel sem tudtak legalább önálló magyar karokat létrehozni a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Az RMDSZ a Magyar Népi Szövetség egykori útját járja jelentette ki Garda Dezső. Árus Zsolt elemezte az elmúlt másfél évtized érdekképviseleti történetét. Szerinte az egy erős érdekképviselet elve nyilvánvalóan csődöt mondott, a visszaszerezni a javakat és a jogokat törekvés mára két elkülönülő törekvéssé változott. Az egyik tábor az egyéni ,,megmaradás és fejlődés” vezérfonalát követi (maradjak meg székemben, maradjon a fizetésem, diplomata-útlevelem, privilégiumaim, fejlődjenek a cégeim, bankszámláim stb.), ennek legfőbb kifejeződése a kis lépések politikája. A másik út, amelyet 2003 óta néhányan járnak: megfogalmazni az elvárásokat, részeredmények elfogadása nélkül szolgálni a közösség érdekeit. Árus szerint előbbi ,,érdekvédők” Székelyföldön majdnem minden hatalmi pozíciót birtokolnak, országos szinten pedig jelentős érdekérvényesítő potenciállal rendelkeznek, mégsem használják ezeket. Ezzel szemben a másik oldal viszonylag rövid idő alatt elérte, hogy a világ hallott a romániai magyar kérdésről. A cél Székelyföld autonómiája, s ennek elérése csak idő kérdése mondta az előadó. Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli önrendelkezésről tartott előadást. Este a koncertek sorát a Transylmania és az Ismerős Arcok együttes folytatta. /Ferencz Csaba: Az érdekvédelem két útja (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./

Torockón az 1952-ben alapított néprajzi múzeum mellett az utóbbi években magánmúzeumok is nyíltak. Ezek egyike Kőműves Annáé. A régi, jellegzetes kétablakos torockói ház nem került be a Torockó műemlékvédelmi programba, nem lett felújítva. A két szoba festett bútorzatát, az itt elhelyezett tárgyakat az édesanyjától örökölte. Gelei Király Annának muzeológusi oklevele, aranyérmes kitüntetése volt. A gyűjtést 1920-ban kezdte. Akkor a falu bolondjának titulálták, mert összeszedett minden kidobott ócskaságot. Gyűjtötte a történeteket, az öreg emberek visszaemlékezéseit is. Mindezek mellett sokat kézimunkázott. Gyűjteményét egyetlen lányára hagyta. Örökösét jól választotta, mert Anna néni gyarapítja, gondozza a gyűjteményt. Évekkel ezelőtt meglopták a múzeumot. Németországi gyűjtő akarta megvásárolni a tárgyakat, s mivel nem voltak eladók, a tordai közvetítő ember csatornás cigányokat ajánlott be. A csatorna elkészült, de mire ráébredtek, eltűnt az 1718-ban készült 60 kg-os óra, a pipakészlet medvét formázó dohánytartója és a falról a 400 éves olajfestmény. /Takács Ildikó: Anna néni múzeuma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./

Torockón szervezte meg XV. Országos Vándortáborát az Erdélyi Kárpát-Egyesület augusztus 1–6. között. A torockói Tobiás Éva Galéria második művésznaptárát Gruzda János festményeiből állították össze. Az EKE-tábor parancsnoka Lukács József országos EKE-elnök volt. /Hantz Lám Irén: EKE Vándortábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

A napokban 12 csernakeresztúri és radnóti kisdiák üdül Piskin, a Szent István közösségi házban. A gyerekek helytörténeti kirándulásokon vettek részt. Fürödtek Algyógyon, voltak Vajdahunyadon. Csernakeresztúron ér véget a tábor, délutánra a csernakersztúri családok látják vendégül a radnóti táborozókat /(GBR): Gyermektábor a Szent István közösségi házban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./

Kolozsvár más diszciplínák mellett, az erdélyi földtudományok központja lett. Sokan, nem alaptalanul „Kolozsvár földtani iskolájáról” beszélnek. Az 1872-ben itt megalapított Ferenc József Tudományegyetem már kezdetben fontos fórumává vált a geológiai, paleontológiai és geomorfológiai kutatásoknak. Így a város és környékének tanulmányozása és tudományos feldolgozása már ekkor nagy lendülettel bontakozott ki dr. Koch Antal (1843–1927), dr. Szádeczky-Kardos Gyula (1860–1935) geológusok, valamint dr. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzos-geomorfológus tevékenysége által. A múlt század második felében, a Kolozsváron 1945-ben megalapított Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan karán újabb tudós nemzedék öregbítette az Erdély földjére vonatkozó kutatások és szintézisek tárházát. A sok név közül dr. Balogh Ernő (1882–1969) mineralógust, dr. Török Zoltán (1893–1963) geológust, dr. Tulogdy János (1891–1979) geomorfológust, dr. Mészáros Miklós (1927-2000) sztratográfust, dr. Fuchs Herman (1915–1996) paleontológust és dr. Újvári József (1928–2000) hidrológust kell megemlíteni. /Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológus szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Dani Gergely katolikus pap a legnehezebb időben is kiállt csángómagyarok érdekeiért. Dani Gergely esperes-plébános /Lemhény, 1919. jún. 19. – Gyimesbükk, 1983. jan. 5./ a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium elvégzése után Brassóban érettségizett, teológiai tanulmányokat Gyulafehérváron folytatott. Kovásznán, Csernátonban, Gyergyószentmiklóson, Tekerőpatakon tevékenykedett. Gyimesbükkbe 1972-ben nevezték ki. Acélkemény magatartása töretlen hittel, erős akarattal párosult. A Gyimesben eltöltött tizenegy esztendejében talán egy nap sem volt, hogy ne kellett volna aggódnia a hívekért, a gyermekekért, akiket magyarul tanított írni-olvasni a hittanórákon; tervei megvalósításáért (a nagy templom felépítéséért, a kápolnák bővítéséért stb.). Első gondja az volt, hogy a kontomáci templomot (amely még Mária-Terézia idejében 1772–1782 között épült az ezeréves határnál a vámtisztek, ácsmesterek, hajdúk részére) felújítsa. A hívek faanyaggal és munkával járultak hozzá az új templom és a kápolnák felépítéséhez. Pénzük nem volt. Dani Gergely szinte egész Európát és Amerikát mozgósította. Lett pénz, lett harang, orgona és toronyóra is. A bukaresti engedély megszerzése ment a legnehezebben. Templomépítés közben nagyon sokszor voltak keserű napjai. A szekuritátén vallatták, megverték. A gyimesbükki nagy templomot Dani Gergely esperes-plébános a nehézségekkel dacolva, nagy áldozatok árán, 1974 és 1976 között sikerrel felépítette. 1976. október 15-én Jakab Antal püspök végezte a szentelési szertartást. Zúgtak a harangok, mintegy nyolcvan pap és többezer világi hívő volt jelen. Egy vasárnapi szentbeszédében azt mondta az esperes úr, ha ez a templom minden vasárnap megtelik imádkozó hívekkel, akkor nem kell félteni sem az egyház, sem a nemzet sorsát. A templom minden vasárnap megtelik. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én, a gyimesi nagy templom felszentelésének harmincadik évfordulója kapcsán megemlékeznek Dani Gergely esperesről. Szeptember 24-én lesz az iskola névadó ünnepsége. Az egyetlen magyar nyelvű iskola Bákó megyében Dani Gergely nevét fogja viselni. /Antal Erzsébet: Emlékezünk Nagyboldogasszony napján. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 13./

Egy 17. század végén épült templom alapját tárták fel a Székelyudvarhelytől öt kilométerre délnyugatra fekvő Bikafalván, a református templom belsejében. A tavaly augusztusi árvíz egyméteres magasságban lepte el a templomot, a helyreállítás során a felszedett padló alatt bukkantak a régi alapokra. Az udvarhelyi múzeum régészei egy sokszögzáródású, támpilléres, fehérre meszelt kisebb templom alapjait tárták fel, amely nagy valószínűséggel az 1680-as években, eleve református templomnak épült. Az udvarhelyi református egyházmegye levéltári adatai szerint Bikafalva 1793 óta önálló egyházközség, ekkortól jegyzik fel az itt szolgáló lelkészek nevét. – Átvéve az Üzenet című kolozsvári református lapból. /Régészeti feltárás Bikafalván. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 13./

Nyilvánosságra került annak az első 28 parlamenti politikusnak a neve, akik egykoron a múlt rendszer politikai rendőrségének nyilvántartásában szerepeltek, és időközben dossziéjuk a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS) került. „A helyzet rendkívül súlyos, hiszen szolgálati titkok jelentek meg az újságokban” – nyilatkozta Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője. Tájékoztatása szerint a kiszivárogtatás felelősei akár börtönnel is fizethetnek tettükért. Csendes László, a CNSAS titkára már felkérte Claudiu Secasiut, a testület elnökét, indítson belső vizsgálatot a tettesek kilétének felfedésére. A sajtó szerint Frunda György szenátor úgynevezett megfigyelési, illetve beszervezési dossziéval egyaránt rendelkezik. Frunda György és Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor tagadta, hogy valaha is együttműködött volna a Szekuritátéval. A megfigyeltek között szerepel Kelemen Attila képviselő, aki elmondta, bárt tudja, hogy kik és miért figyelték a kommunista rendszerben, már nem sok figyelmet fordít a leleplezési folyamatnak. Toró T. Tibor képviselő, akit szintén megfigyeltek, ugyancsak azt állítja, soha nem volt besúgó. Életében csupán egyszer, a kommunista rend elleni szervezkedéssel vádolt apja védelmében írt alá nyilatkozatot a Szekuritáténak. Becsek-Garda Dezső kijelentette: tudja, hogy megfigyelték és mai napig megfigyelik, lakását, telefonbeszélgetéseit lehallgatják. /Cseke Péter Tamás, Gujdár Gabriella: Nyolc magyar a huszonnyolcból. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./