Petróczi Sándort nevezte ki Somogyi Ferenc külügyminiszter a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elnökhelyettesévé. Petróczi Sándor korábban a Külügyminisztériumban, majd a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségügyi politikai államtitkárságán dolgozott. Legutóbb a külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős politikai államtitkár nemzetpolitikai titkárságát vezette. Rövid ideig ellátta a HTMH megbízott elnökhelyettesi teendőit is. /Petróczi Sándor a HTMH elnökhelyettese. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./

Vetési László lelkész kolozsvári végzős református teológusokkal ismét a Bánságba látogat. A teológusok a zsombolyai gyülekezet istentiszteletén vesznek részt, egyben ismerkednek a szórvánnyal. A Temesvári Református Egyházmegyében két szórványgyülekezetnek – Zsombolya és Karánsebes – is lelkészre van szüksége. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány számára adatokat gyűjt, illetve fényképez Makay Botond társaságában azokról a templomokról, parókiákról, temetőkről, amelyek még nincsenek az alapítvány birtokában. A tervek szerint a Bánsági “paptalan Marosszentimrét”, azaz Klopódiát keresik föl, majd Szigetfalun, Boksánbányán dokumentálódnak. /Szakmáry Károly: Vetési László ismét a Bánságban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

A március 15-i székelyudvarhelyi székely nagygyűlésen semmiféle aktuális politikai megnyilvánulásra nem kerül sor, kizárólag az autonómia-igényüket fogják kinyilvánítani a felszólalók – szögezte le Szász Jenő polgármester. Az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete külön rendezvényen kíván emlékezni a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Közleményük szerint „a város polgármestere nem kezdeményezte a hagyományokhoz híven március 15. megünneplését, a székelyudvarhelyi RMDSZ választmánya felvállalja az ünnepély szokásos megszervezését a Márton Áron téren”. Engedélyt nyújtanak be a polgármesteri hivatalhoz. Szász Jenő polgármester közölte, nem tud eleget tenni az RMDSZ városi szervezete kérésének, mivel a 14–16 óra között sorra kerülő Székely Nagygyűlés nyitányaként, déli 12 órai kezdettel Transylmania-koncert lesz a rendezvény helyszínéül szolgáló Márton Áron téren. A gyülekezési törvény is tiltja, hogy egyazon időben, egyazon téren két különböző rendezvényt tartsanak – érvelt Szász. A városvezető szerint kár lenne megosztani az ünnepséget, az RMDSZ-nek is ott a helye a nagygyűlésen, amennyiben azonban külön szeretné megünnepelni március 15-ét, kénytelen lesz új helyszínt választani. /Székelyudvarhely. Párhuzamos ünneplés? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Önkormányzatoknak és iskoláknak kellene megőrzésre és gondozásra átvenniük az egykori szobrásztáborok napjainkban közprédává vált alkotásait – javasolta Petre Strachinariu háromszéki képviselő. A Kovászna leltárán „rothadó” művektől azonban a város nem akar megválni. A rendszerváltás előtt szervezett szabadtéri kiállításoknak akkor pecsételődött meg sorsuk, amikor a táborok területét a kilencvenes években visszaszolgáltatták egykori tulajdonosaiknak. Háromszéken kívül hasonló a helyzet a Szeben megyei Szelistyén, Máramarosszigeten vagy az olténiai Hobitán. Tizenhat éve hányódnak azok a fából és kőből készült térplasztikák, melyek a nyolcvanas évekbeli szobrászati táborokban készültek a vidék három településén: Árkoson, Kovásznán és Rétyen. Az Árkosi Kulturális Központ kiadásában megjelent Kovászna megyei kortárs monumentális műalkotások című ismertető szerint a három településen megszervezett táborokban összesen 127 szobrot hagytak maguk mögött a művészek. Sepsiszentgyörgyi iskolák szívesen átvennének szobrokat. „A kovásznai szobrok a város közvagyoni leltárán vannak, a tanács átadhatná ugyan őket – nyilatkozta Zsuffa Levente kovásznai polgármester -, de turisztikai okokból nekünk is szükségünk van rájuk.” /Domokos Péter: Tűzifatermelő szobrásztáborok? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Az uniós alapok jobb kihasználásáért hozta létre az RMDSZ az Euro Trans Alapítvány által működtetett pályázati irodákat, amelyek elsősorban a magyar többségű önkormányzatoknak nyújtanak segítséget, mondta el Veress Emőd önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök sajtótájékoztatóján. Márciustól Kolozsváron, Zilahon és Csíkszeredában indul be az irodák működése, hasonló szerepet tölt be Kovászna megyében az Árkoson működő központ. Az alapítvány másik fontos tevékenységi területe a szakemberek képzése. /-f-: Új lehetőségek a csatlakozással. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Cziprián Kovács Loránd, a sepsiszentgyörgyi főiskola közigazgatási szakának tanulmányi igazgatója kijelentette, hogy már nyolc oktató hagyta el a főiskolát, közülük hatan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karain tanítanak, egy Kolozsváron, egy meg Pécsett kötött ki. Legutóbb Márton Albert vált meg az egyetemtől, sikeresen versenyvizsgázott a Sapientia egyik oktatói állásásra. Fazakas József főigazgató nem látja veszélyeztetve az általa vezetett intézményt. A közigazgatás szak a BBTE karainak kihelyezett részlege /a három sepsiszentgyörgyi szak, a vállalat-gazdaságtan, a szolgáltatás-, turizmus- és kereskedelemmenedzsment, valamint a legújabb, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari menedzsment/. Fazakas József közölte, a gazdasági szakokat nem hagyta el egyetlen tanár sem.  /Szekeres Attila: Agyelszívás erdélyi módra (Egyetem Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

Nem bojkottálják a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói az egyetem döntéshozó szerveit – derült ki az oktatók március 2-án késő este véget ért közgyűlése után. A tanárok, célkitűzéseik megvalósításáért, ami most főleg a magyar karok létrehozása, az RMDSZ segítségét kérték. A magyar tagozat vezetősége közleményt adott ki, amelyben Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István az Akadémiai Tanács alelnöke kifejtik álláspontjukat. Szerintük a résztvevő oktatók úgy döntöttek, hogy nem vonják meg a bizalmat tőlük. Részvételüket az intézmény tevékenységében, a magyarnyelvű oktatás menetének zavartalan biztosítása érdekében, szükségesnek ítélik meg. A magyar oktatók döntő többsége szükségesnek tartja ugyanakkor a BBTE szerkezeti reformjával kapcsolatos kérdések napirendre tűzését, és ennek érdekében az egyetem vezetőségével dialógust kezdeményez. Emlékeztetnek, a résztvevők határozatot fogadtak el, amely kimondja: az intézményi reform kérdését szét kell választani az önálló állami magyar egyetem létrehozását célzó legitim törekvésektől. Hangsúlyozzák: a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás autonómiájának intézményesítésére irányuló erőfeszítések nem célozzák az egyetem szétválasztását. Korábban, a magyar karokért és az önálló magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt javasolta, hogy a magyar oktatók ne vegyenek részt az egyetem döntéshozó testületeinek munkájában. Így tiltakozzanak amiatt, hogy a felsőoktatási intézmény szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította az önálló magyar karok létrehozását. Kása Zoltán, az egyetem oktatója a gyűlés után elmondta: a résztvevők jelentős többséggel több nyilatkozatot is elfogadtak. Az egyetem vezetőségéhez intézett dokumentumban leszögezték, nem kívánják szétrobbantani a BBTE-t. Azt akarják csupán, hogy jobban működjön az egyetem, ezért szorgalmazzák a magyar karok létrehozását. Szintén az intézmény román vezetőségéhez intézték azt a nyilatkozatot, amelyben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Egy másik nyilatkozatban az oktatók az RMDSZ-től azt kérték, a kisebbségi törvénytervezet és a most készülő felsőoktatási törvény révén tegyék lehetővé, hogy a magyar karok és az önálló magyar egyetem létrejöhessen. Azért intézték ezt a kérést az RMDSZ-hez, mert szerintük a két célkitűzés kivívása meghaladja az oktatói közösség erejét. Emellett kérték, hogy az érdekvédelmi szervezet indítson társadalmi vitát a romániai magyar felsőoktatásról. Egyed Emese oktató a magyar tanárok megosztottságára utalva kifejtette, senki nem várta, hogy a közgyűlésen egységes álláspont alakuljon ki. Úgy véli, különböző oktatásstratégiai elvek szerint szerveződő csoportosulások is megfigyelhetők a magyar oktatói közösségen belül, de bízik benne, hogy ezek egymással tárgyalni fognak. – Előrelépés történt a magyar oktatók közgyűlésének intézményesülése és a BBTE magyar tagozatának fokozottabb önállósulása irányába –értékelte a történteket az ülés végén Hantz Péter, a BKB egyik vezetője. A BKB folyatja munkáját, több román–magyar értelmiségi fórumot szervez majd a romániai magyar egyetemi oktatásról. Hantz leszögezte: ha nem oldódik meg a magyar karok ügye, akkor júniusban további lobbi-körutakat szerveznek az Európai Parlamentbe, ugyanabban a hónapban pedig az ENSZ elé vinnék ezt a szerintük tarthatatlan helyzetet. Hozzátette: a BKB végső célja továbbra is a Bolyai Egyetem létrehozása, de most a magyar karok kérdése aktuális. Az ülésen végül nem tartottak bizalmi szavazást, amit eredetileg a magyar tagozat vezetősége kért. Hantz Péter leszögezte: a BKB azon lesz, hogy minél hamarabb tető alá hozza a bizalmi szavazást. /Borbély Tamás: Nem lesz bojkott a BBTE-n. Tisztségében marad a magyar tagozat vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas magyar író beperelésével fenyegetőzik. Ezzel nyilván nemcsak nagyobb népszerűséget szerezhet magának valaki, hanem fölénnyel ugrathat át a kellemetlen, veszélyes helyzeten. Lászlóffy Csaba feltette a kérdést: a kisebbségek esélyeit, jövőjét illetően: kit fenyegethet veszély Kolozsvárott, Romániában? A magyar kisebbségnek hány pert kellene indítania havonta, ha nem naponta, sérelmek miatt, nyíltan nacionalista vagy cinikus, basáskodó magánszemélyek, intézmények, sőt magát a román állami felépítményt védők diszkriminációja ellen? Marga milyen őszintén segítette elő miniszterként az önálló magyar nyelvű oktatást (jól ismerve nyilván a norvégiai, a katalán, walesi, dél-tiroli, szlovákiai megoldásokat)? Hány román egyetemi vezető és oktató tud és beszél, akár udvariasságból, magyarul kollégáival az egyetemen? A Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjainak megbüntetési szándékát, a rektori fenyegetést Marga Kertész Imre magyar író beperelésével akarja tetézni. Hol marad a kolozsvári egyetemi múlt hagyományainak elismerése? Félrevezető, ahogy Ferdinánd román király és Mária-királynő mellszobrába ütközik a külföldi vendég, mintha a valamikori magyar lakosságú városban ők teremtették volna meg a színvonalas egyetemi oktatást. Az egyetem épületének homlokzatán a kizárólagos román felirat és a Sala de Curs, Biblioteca stb. feliratok egyértelműen a román demokráciát hirdetik. /Lászlóffy Csaba: Párbajkódexhez mellékelt elemi ismeretek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A legújabb statisztikai adatok szerint Magyarország lakossága 2005 folyamán újabb ezrekkel csökkent: ma 10 077 000 magyar állampolgárt tartanak nyilván, ami azt jelenti, hogy körülbelül két évtized alatt mintegy félmillióval – más felmérések szerint 600 ezer fővel – csökkent az anyaország lakóinak száma. Hiába, hogy a Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről tízezrek telepedtek át Magyarországra, hiába, hogy a magyar hatóságok befogadnak távol-keletieket, a lakosság egyre fogy és fogy, fogy az aktív réteg részaránya. Az  erdélyi magyarokat ugyanúgy súlyosan érinti a negatív népesedési trend, mint anyaországiakat. Öngyilkosságra kiszemelt nemzet lennénk? – kérdezte Magyari Lajos. Valami másról van szó. „Az első és legfontosabb ok a nemzeti önbecsülés hiánya és az ebből következő nemzeti optimizmus negatív mérlege. A második az importált fogyasztói szemlélet eluralkodása”. „A harmadik – talán a legveszélyesebb – az a libertinizmus, mely a liberalizmus álarcába öltözve terjeszti a kórt, az önfeladás mételyét.” /Magyari Lajos: Merre tartunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

A Stockholmban élő Veress Zoltán író a napokban töltötte be hetvenedik évét. Fiatalon elbeszélésekkel kezdte, az ő könyve, a Menetirány volt a Forrás-sorozat első darabja, nemsokára Szeptember című nagy regényével jelentkezett, s tudománynépszerűsítő esszéket is írt, ismertté és népszerűvé viszont gyermekversei /a ma is olvasott Irgum-Burgum Benedek, a Tóbiás és Kelemen, a Jeromos, a kerge kos/ tették. A Napsugárnak indulásától vezető munkatársa volt Kányádi Sándorral, Bajor Andorral, Méhes Györggyel, Fodor Sándorral. Veress családostól Svédországba költözött, ahol nagy részt vállal a magyar irodalom népszerűsítéséből, Erdély kövei címmel évkönyvet is kiadnak. /(hadházi): Veress Zoltán hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./ Veress Zoltán /sz. Kolozsvár, 1926. febr. 25./ 1952-től 1954-ig börtönben volt, 1956-ban beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, ahonnan 1958-ban kizárták, később levelező tagozaton fejezte be az egyetemet. 1986-ban költözött Svédországba.

A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Nagyenyed Irodalmi Kávéházában mutatta be a tordai születésű, Torockón nevelkedett Kun Kriza Ilona óvónő Őszi kikerics című első verseskönyvét Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója. A Déván élő költőnő férjével, Kun Árpád tiszteletessel együtt részt vesz a Hunyad megyei szórványmagyarság megmentésében, táborokat, közösségfejlesztő tevékenységeket szerveznek. /Tamás András: Kikerics-tükör nagyenyedi óvónőtől. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ / Kun Kriza Ilona óvónő első verseskötetét a dévai Corvin Kiadó jelentette meg 2005-ben. A kötet nyolcvanhét verséből tíz román fordításban is szerepel. P. Szathmáry Károlyról (1831–1891), a Bethlen Gábor Kollégium tudós tanáról Győrfi Dénes főkönyvtáros-házigazda tartott előadást. Szathmáry pályafutása alatt 55 könyvet írt, főként történelmi regényeket, és rengeteg cikket, tanulmányt közölt. Kitűnő munkája A Gyulafehérvári–Nagyenyedi Bethlen Főtanoda története. Szathmáry Károly 1869-től Budapesten folytatta tevékenységét. Az 1878-ban kiadott Emlékeim című munkájában felidézte enyedi éveit. Győrfi Dénes végül dokumentumgyűjteményt mutatott be, amelynek nagy részét P. Szathmáry gyűjtötte össze, bemutatva a kollégium múltját. /Bakó Botond: Kötetbemutató és emlékező előadás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Május végén az ENSZ előtt lesz a Bolyai Egyetem ügye, ígérik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai. Hantz Péter elmondta, hogy a Bolyai Egyetem ügyében a „BKB-nak van elég muníciója ahhoz, hogy évekig tartó harcot vívjon, ha az egyetem vezetősége bekeményít.” A nyilvános vita az egyetemről folytatódik: az RMDSZ-szel közösen román-magyar értelmiségi fórumot szerveznek Bukarestben, majd még egyet a Pro Europa Ligával közösen. A magyar oktatók gyűlésén a tanárok három nyilatkozatot fogadtak el. A Horváth Andor előadó tanár által megfogalmazott nyilatkozat az egyetem vezetőségét célozta meg, kérte, lássák be: a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem irányulnak etnikai szeparatizmusra, hanem az oktatási folyamat javítását célozzák. A második nyilatkozatot Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője olvasta fel, ebben az RMDSZ-t szólítják fel, hogy „tegyen határozott kormányzati lépéseket annak érdekében, hogy a BBTE három önálló kara és az egyetem megfelelő belső struktúrája, nyilvánossága és döntéshozatali autonómiája intézményesüljön.” A harmadik nyilatkozatot Bakk Miklós politológus mutatta be, amelyet szintén az intézmény román vezetőségéhez intézett, ebben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Hantz Péter, a BKB szóvivője kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, ami három személyre vonatkozott: Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesre, és Szamosközy Istvánra, az Akadémiai Tanács alelnökére. Hosszas vita után a közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz bizalmi szavazás. „Az RMDSZ cselekvően részt vesz az önálló magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásában” – nyilatkozta Kötő József oktatási államtitkár. Azt is kifejtette, most készül a felsőoktatási törvény módosítása, ebben az RMDSZ el szeretné érni azt, hogy az önálló karok létrehozásának hatásköre ne legyen kizárólag az egyetemek hatáskörében. /Debreczeni Hajnal: Nincs megállapodás egyetem-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Az erdélyi magyarság izgalmasabb vitája folyik a Transindex hírportál közszolgálati vállalkozásának köszönhetően a kolozsvári állami magyar egyetem visszaállításáról. A vita elindítói a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai, Hantz Péter, Kovács Lehel és Bodó Barna egyetemi adjunktus, akik beadványaikkal és közleményeikkel az utóbbi tizenöt évében nem tapasztalt állásfoglalásra és szókimondásra késztették az egyetemügyben érdekeltek bizonyos csoportjait. Magyari-Vincze Enikő antropológus az említett portálon olvasható elektronikus naplójában a bejegyzés megjelenése után félő volt, hogy ez a mellékvágány vakvágánnyá válhat.   A vitában alig esik szó a Hantz Péter által ugyancsak a Transindexben közreadott, Tények és érvek: legyen vagy sem önálló Bolyai Egyetem? című írásról.  A Bolyai Egyetem visszaállítása körül felharsanó egységes román ellenállás nem volt meglepő. Mindig is lesznek sunyítva lapítók, karriert építő szürkék, de hogy egy egyetemi oktatói és kutatói közösség ilyen szégyenletes szegénységi bizonyítványt állítson magáról, mint amilyen a megbeszélésen történt, ez minden elképzelést felülmúlt. Az egyetemisták viszont magyar egyetemet akarnak. /Sylvester Lajos: Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Bíró Béla attól félt, hogy a román egyöntetűséggel szemben produkálni fogják a magyar egyöntetűséget. Sikernek könyveli el, hogy nem így történt: a magyar oktatók nem sorakoztak föl egyetlen nézet mögött, ahogyan azt a szenátus román tagjai tették, akik lesöpörték az asztalról a magyar oktatók javaslatát. Az általuk hangoztatott multikulturalizmus jegyében a kisebbségieket a többség törvényben kötelezi arra, hogy elsajátítsák nyelvét és kultúráját, de a többségre semmi efféle nem vonatkozik. A Babes-Bolyai Tudományegyetem román oktatóinak multikulturalizmusa a diktatúrán alapul. Eltűrik a kisebbségi oktatást, de továbbra is fenntartják maguknak a jogot arra, hogy minden fontos kérdésben ráerőltessék akaratukat a kisebbségi oktatókra. Bíró örült annak, hogy a magyar oktatók nem sorakoztak fel egy emberként a Bolyai Kezdeményező Bizottság (tévedéseik ellenére is tiszteletreméltó) tagjai mögött. /Bíró Béla: A demokrácia győzelme. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Somogyi Ferenc külügyminiszter Petróczi Sándort nevezete ki a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettesévé, aki a vele készült interjúban kifejtette, több mint tíz éve vesz részt köztisztviselőként a kormányzati munkában. 1994 és 1998 között Tabajdi Csaba titkárságát vezette, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára volt, előtte és utána Petróczi a Külügyminisztériumban dolgozott, 2002 után a külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős politikai államtitkár, Szabó Vilmos nemzetpolitikai titkárságát vezette. Rövid ideig, 1998-ban megbízott elnökhelyettese volt a HTMH-nak. Általános elnökhelyettesként munkája a hivatal működésének megszervezése, zökkenőmentessé tétele. Azt szeretné, hogy a HTMH munkája nyitottabb és szolgáltatóbb jellegű lenne. Tervezik a honlap élénkebbé, naprakészebbé – interaktívvá tételét. A rendszeresen felkerülő legfrissebb, legfontosabb információk, állásfoglalások, vélemények mellett vitafórumot biztosítanak. /Guther M. Ilona: Interaktív HTMH a terv. Interjú Petróczi Sándor új elnökhelyettessel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Bánffyhunyad városi tanácsa elutasította a helybeli magyarság önálló iskola megalakítására vonatkozó kérelmét. Tordán a városi tanács levette napirendről az önálló magyar iskola kérdését, majd a nagy-romániás városi tanácsos Kiss László helybeli unitárius lelkipásztorra förmedt, megkérdezte, hogy merészelt részt venni az ülésen, majd a folyosón is kiabált: a lelkészt soha többé ne engedjék be az épületbe. A román nacioanlista viselkedését az ülésen készült felvétel rögzítette. A 35 éves Kiss László meghalt, a nagy-romániás tanácsos Kiss László személyében mártírt adott a magyaroknak. Mert a lelkészt minden magyar saját halottjaként gyászolta. Emlékezetes, hogy a 2004-es általános választásokat megelőző kampány idején C. V. Tudor nagy-romániás pártvezér a meggyilkolt Ytzak Rabin izraeli miniszterelnöknek emeltetett szobrot. Felvette pártjába Nati Meirt, akitől most a pártvezér meg akar szabadulni. A nagy nézettségű tévéadó híradójában Tudor kijelentette: Nati Meir sírt, hogy be akar jutni a parlamentbe. „Gondoltam, annyi idióta bejutott már, hadd legyen még egy marha ott.” C. V. Tudor most azt ígérte, kivizsgálja az ügyet, és ha hibásnak találja, megbünteti a tordai tanácsost. Nem szabasd elfelejteni Kiss Lászlót, remélhető, hogy halála nem volt hiábavaló. Áldozatából táplálkozva legyen magyar iskola Tordán. /Kerekes Edit: Ne legyen hiábavaló áldozat! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Dr. Lucian Turcescu (született 1966-ban, Pitesti-en) montreali teológus professzor az Adevarul bukaresti lapban március 4-én megjelent interjújában egyház, politika, nacionalizmus összefüggéseit taglalta kutatómunkája alapján, amelyet a kanadai Centre for Post-Communist Studies igazgatójaként végzett. Az interjúból: A kommunizmust megelőző időszakban a Román Ortodox Egyház /ROE/ viszonylagos kényelemben élt, mert az 1923-as alkotmány nemzeti egyháznak nyilvánította. A kommunisták uralomra jutása után azonban addigi igényei veszélybe kerültek, mígnem Iustinian Marina pátriárka révén a rendszer támogatójává váltak. A nacionalizmus kérdésében a ROE és Ceausescu sokszor ugyanazt a nyelvet beszélték. Egykori tisztek beismerték, hogy a Securitate 1960-tól kezdett együttműködni az ortodox egyházzal. – A fejlemények igazolták a Turcescu professzort. Például a Icoana din Adanc, a ROE lapja, 1997/1-es száma a románságra és az ortodox „nemzeti vallásra” veszélyes jelenségek közé sorolja a kisebbségeknek nyújtott olyan privilégiumokat, mint az anyanyelvű oktatás, egyetem, kétnyelvű feliratok stb. Evenimentul zilei, 1997. november 4. – cím: Papok ezrei a Securitate szolgálatában. Fényképpel és rövid életrajzzal az ortodox hierarchia hat személyisége szerepel a listán. Köztük van Bartolomeu Anania, a múlt hónapban Erdély metropolitájává választott főpap is. 1958-1964 között politikai elítéltként börtönben ült, ahol egykori cellatársai szerint besúgó volt. Szabadulása után egy évvel, a Ceausescu-rezsim őt küldte ki az Egyesült Államokba, hogy elfoglalja a detroiti ortodox püspökség székét. – Evenimentul zilei, 1997. november 19.: A Ceausescu-rendszer idején a ROE nem lépett fel műemléképületei védelmében, sőt szolgalelkűségében odáig ment, hogy Scornicesti-ben (a diktátor szülőfaluja) a templom falán megörökítették Ceausescu portréját is. – 22 (a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja), 1997. november 4.: Ion Moisin szenátor papokat sorolt fel, akik besúgókként börtönbe juttatták társaikat: „Teoctist pátriárka négy évtizeden keresztül a kommunista rendszer kollaboránsa volt.” – Romania libera, 1998. március 23.: Bogdan Ficeac főszerkesztő-helyettes: „Helyet adtunk a ROE és a Securitate együttműködését leleplező írásoknak, az egyháznak meg kell tisztulnia erkölcsileg.” – Romania Literara, 2002. április 10.: Mircea Mihaies: „Ha a mai őszentségek és őboldogságok nem volnának tegnapi securitate-rangokat viselő, alázatos közhivatalnokok, hajlamos lennék hinni a harácsoló-bürokrata ROE méltósággal vállalt küldetésében. De mióta ezek a politikai aktivistákká vedlett papok kezdtek kulcspozíciókat megkaparintani a román társadalomban, jön, hogy odakiáltsam nekik: Vade retro!” /Barabás István: A tömjénfüst árnyékában. Román Ortodox Egyház (ROE) kollaborálása a kommunista rendszerrel? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Egyelőre harmincezer könyvcímet tartalmaz a március 4-én Kolozsváron bemutatott Erdélyi Közös Katalógus (EKKA), amelynek célja a virtuális egységes erdélyi könyvtárkatalógus létrehozása. A projektet Nagy Zsolt távközlési miniszter jelenlétében ismertették. A www.konyvtar.ro internetes címen található virtuális katalógusból megtudható, hogy a keresett példány hol található meg, kölcsönözhető-e vagy csak a könyvtárban lehet olvasni. A Progress Alapítvány és a magyarországi Puskás Tivadar Közalapítvány által hirdetett pályázat útján megvalósult rendszer azért is fontos, mert elősegíti, hogy az Erdélyben megjelent magyar kiadványok is megjelenjenek a közös magyar katalógusrendszerben. Főleg azon romániai magyar könyvek esetében fontos a katalógus, amelyekből az elmúlt évtizedekben nem küldtek kötelező példányt Magyarországra. A jövő héten a nyilvántartott kiadványok száma eléri a 60 ezret. Jelenleg a katalógusban megtalálhatóak a Bolyai Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképzőjének, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMT, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Gál Kelemen Területi Oktatási Központ, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaság könyvtárában levő könyvek adatai. Nagy Zsolt beszámolt arról, hogy Erdélyben összesen 130 teleház – ebből 89 eMagyar pont – működik. Azt remélik, hogy 2006-ban az erdélyi teleházak száma meghaladja majd a 200-at. /Borbély Tamás: Egységes erdélyi könyvtárkatalógus. Világhálón az erdélyi magyar könyvtárak állománya. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Zatykó István szentjobbi polgármester elmondta, hogy a községet Biharcsuhaj, Biharcsanálos, Berettyófarnos és Szentjobb alkotja. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a négy településen összesen 2293 ember lakik. Szentjobb a legnagyobb 1252 lakossal. Csuhajon körülbelül 380-an élnek, mégis az lett a községközpont. 1969 óta akarják elérni, hogy Szentjobb legyen a községközpont, de eddig ez nem sikerült. A legutóbbi érv az volt, hogy Csuhaj közelebb van az országúthoz, mint Szentjobb. A tizenegy tagú tanácsban négyen román nemzetiségűek, ők semmiképpen nem támogatják a szentjobbiak törekvését. Szentjobb községben kevesebb az elvándorló, mint a többi partiumi, erdélyi faluban. Nagyon kevés az olyan fiatal vagy középkorú, akinek felsőfokú végzettsége van. /Szőke Mária: Ahogy ezer éve megvagyunk, megleszünk ezután is. Beszélgetés Zatykó István szentjobbi polgármesterrel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./

Jászai Mari-díjat kapott Szélyes Ferenc színművész, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Elmondta: a társulat Csehov Cseresznyéskertjével és Janusz Glowacki Negyedik nővérével turnézott a Vendégségben Budapesten rendezvényen, és útban hazafelé érte utol a hír. Szélyes a rangos magyar állami elismerést március 14-én veszi át a budapesti Iparművészeti Múzeum aulájában tartandó ünnepségen. A társulat vezető színésze az utóbbi évadok valamennyi produkciójában szerepelt. A magyar tagozat következő előadásában, Székely János Caligula helytartója című drámájában Petroniust alakítja /Lokodi Imre: Szélyes Ferenc Jászai-díjas. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Metaterra címmel a nagyváradi Jakobovits Márta kerámiaművész kiállítása nyílt meg március 3-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban a Bánffy-palotában. Sok érdeklődőt vonzottak az agyagból, kőből, fából, pergamenből, fémből készült alkotások. Székely Sebestyén György muzeológus Jakobovits Mártát kísérletező kedvű alkotónak nevezte. Németh Júlia műkritikus a tárlat újdonságát és művészi spontaneitását emelte ki. /Ö. I. B.: Kerámiavilág a lábak előtt. Rendhagyó kiállítás a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

A Székelyudvarhelyre készülő Corneliu Vadim Tudor szenátor az Új Magyar Szónak úgy fogalmazott: „aki autonómiát akar, menjen Magyarországra”. Az udvarhelyi polgármesteri hivataltól a Nagy-Románia Párt nem kért engedélyt március tizenötödikei rendezvény szervezésére, tájékoztatott Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A polgármester arra reagált, hogy Corneliu Vadim Tudor szenátor felhívta a „hazafiakat”, vegyenek részt a március tizenötödikei székely nagygyűlés ellenrendezvényén, és „akadályozzák meg a magyar soviniszta erőket a Székelyföld területi autonómiájának kikiáltásában”, valamint az „ország feldarabolását.” A Corneliu Vadim Tudor által meghirdetett „román hazafias” tüntetéssel kapcsolatban Szász Jenő elmondta, hogy van egy jó oldala is, megmutatja Európának és a román közvéleménynek is, hogy mért van szükség autonómiára a Székelyföldön. Az ellen-tüntetésre a Nagy-Románia Párt százezer résztvevőt vár. A pártelnök az ÚMSZ-nek elmondta, „békés, de határozott” megnyilvánulást akarnak. Kifejtette: a határozott kifejezésen azt érti, hogy „egyszer és mindenkorra határozottan meg akarják értetni azokkal, akik Romániában területi autonómiát akarnak, hogy ez lehetetlen.” „Semmi bajom a magyarokkal. Romániában alig 299 székely él. Nem 299 ezer. Ez mind csalás, és a csalás mögött az RMDSZ áll. A magyarok, azaz a székelyek területi autonómiát akarnak. Azok, akik ezt akarják, menjenek Magyarországra”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani március 15-én összecsapásokra, Vadim elmondta, hogy nem szeretné, ha a tüntetés idáig fajulna és Romániában a koszovóihoz hasonló helyzet alakulna ki. Az államfő is megszólalt az ügyben, és arra figyelmeztette a „székelyek vezéreit”, hogy hiba elfogadni egy alkotmányellenes dokumentumot. „Elemezni fogjuk a helyzetet és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a román állam meg tudja védeni az ország területi egységét, a rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközökkel.” Markó Béla RMDSZ-elnök szerint március 15-e megünneplése a romániai magyarok elnyert joga, ám, mint mondta, ezt a napot nem szabad politikai célokra használni. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vadim: kisasszony, maga magyar? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöksége dr. Verestóy Attila elnök aláírásával közleményt adott ki, eszerint békességben és méltósággal kívánnak megemlékezni március 15-éről. Aggodalommal szereztek tudomást arról, hogy a SZNT és MPSZ Székelyudvarhelyen népgyűlést szervez és politikai kiáltványt akar kihirdetni, ezt elítélik. Az RMDSZ programjában a különböző autonómiaformák kiépítése kiemelt fontosságú célként szerepel, ezt nem az utcán, hanem politikai párbeszéddel, parlamentáris úton lehet elérni. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

A kovásznai rendőrség érdeklődött a székelyudvarhelyi nagygyűlés előkészületeiről. Egyik helyi rendőrbiztos arról érdeklődött Ferencz Botondtól, az Orbaiszéki Székely Tanács elnökétől, hogy hány, a rendezvényt népszerűsítő plakátot tűztek ki Kovásznán. A rendőr megkérdezte, hogy a szervezőknek szükségük lenne-e a rendőrég segítségére, ugyanis az autóbuszokat rendőri felvezetéssel elkísérnék a helyszínre. Ferencz Botond a rendőrség érdeklődését nem tekinti megfélemlítésnek. /(bodor): A rendőrség érdeklődött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Több mint két éve nem tartottak közgyűlést a BBTE magyar oktatói, sok minden felgyűlt az egyetemen oktatókban, azért is nyúlt olyan hosszúra a találkozó. Nagyjából három csoport alakult ki a közgyűlésen. Az egyik a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) volt és a mögéje felsorakozók, a második a szembennállók, a Magyari Nándor László, Magyari Vincze Enikő, Cs. Gyimesi Éva, Selyem Zsuzsa nevével fémjelzett csoport, a fennmaradók inkább a hallgatást választották. A megosztottságnak több oka van: vannak, akik a pozíciójukat féltik, vannak, akiket megfélemlítettek. Ez a második csoport már többször „bizonyított”. Az első talán Cs. Gyimesi Éva valamikori RMDSZ-es oktatási tevékenysége volt, ennek következménye az önálló egyetem akkori elodázása lett. A mostani vitához erről az oldalról Magyari-Vincze Enikő szólt hozzá internetes naplójában: gyakorlatilag a román vezetés 1998 óta sokszor ismételt szólamait fordította magyarra. A közgyűlésen Magyari Nándor László ragadta magához a legtöbbször a szót, leginkább hangulatkeltés céljából.  /B. Zs.: „Csoportterápia volt, nem közgyűlés” Villáminterjú Kovács Lehel BKB-alelnökkel az oktatók közgyűléséről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Selyem Zsuzsa, az egyetem oktatója a magyar egyetemért való küzdelmet ironikusan így jellemezte: „2005 októberétől a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem a hősképzés alibije. Kezdődött egy tüntetéssel az önálló Bolyai Egyetemért…” Hősökhöz ellenség kell, folytatta Selyem Zsuzsa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szerint a szenátus „megalázta a magyar oktatókat“. Selyem Zsuzsa szerint a BBTE az 1990-es fordulatot követően olyan egyetempolitikát dolgozott ki, mely a legkorszerűbb egyetemi trendekkel próbál lépést tartani. A BBTE-n egyszerre jelen vannak a diktatúra emberi relikviái, az intézményvezetés diktatórikus beidegződései és a korszerű kutatás, világszerte elismert tudósok előadásait lehet meghallgatni időnként, angolul, franciául, németül stb. Selyem azt állította, hogy a magyar nyelvű oktatásnak nagyjából ugyanazok a gondjai, mint a román nyelvűnek Szerinte a BBTE reális problémája nem a tanítás nyelvének a kérdése, annak semmiféle külső akadálya nincsen, hogy egy megfelelő képzettségű tanár magyar nyelven tanítson. /!/ A BKB elterelte a figyelmet a valóságos problémákról. Erdélyben nem foglalkoznak a kulturális intézményeknek a hatalomhoz fűződő viszonyával. Az erdélyi magyar közélet szerencsétlen módon a mai napig a román társadalomtól izoláltan működik. /Selyem Zsuzsa: Hősképzés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./Selyem állításával szemben sok éven át nem engedélyezték a magyar nyelvű jogi és közgazdászképzést, gátolják a magyar egyetemi oktatók előmenetelét stb.

Az egyetemen oktató Magyari Nándor László már az 1997-es egyetem-vitában is a Bolyai Tudományegyetemet újraindítani akarókkal szemben állt. Most újból kifejtette hasonló nézetét. A cikkíró az etnopolitiakai/identitáspolitikai keretben megfogalmazott egyetem-projekteket, követeléseket a különálló magyar egyetem visszaállítását célzó törekvésekkel azonosítja. A másik alternatíva, melyet multikulturális politikai elképzelésnek lehet felfogni, nyelvpolitikai problémaként kezeli a kisebbségi felsőoktatás kérdéskörét, nem támogatja az etnopolitikai törekvések autonómia-igényeit. Végső célkitűzés az, hogy mindenki anyanyelvén tanulhasson, függetlenül a felsőoktatási intézmények szervezési formájától. Vannak olyan magyar oktatók, diákok, szülők, akik számára csak a tisztán etnopolitikai értelmezés az elfogadható: külön “magyar” egyetem. Más egyének és csoportosulások elégségesnek gondolják a nyelvpolitikai megoldásokat, nem is szólva azokról, akiket egyáltalán nem foglalkoztat a kérdés. Magyarit az érdekli, hogy hogyan lesz az erdélyi magyar politikai sikersztori, avagy hogyan értelmezhetők a sorozatos kudarcok sikerként? Szerinte átpolitizálódik az egyetem világa /ezt kifejtette az Erdélyi Riport hetilap február 2-i számában/, mert előzőleg elmaradtak a viták, majd felszínre törtek a politikai feszültségek. Magyari kritizálta a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB), ellenségesen akciócsoportnak, politikai pressziócsoportnak, mozgalmároknak nevezve őket, hozzátéve, tevékenységük sérelmi politizálás, harcba szállnak régi, elévült tervekért. Gúnyosan megkérdezte, „melyik célkitűzésük járt sikerrel az elmúlt néhány hónapban?” Még azt is a BKB számlájára írta, hogy nem történt meg az egyetemen belül kezdeményezett magyar “tagozati önállósulás”. /Magyari Nándor László: Sikersztori erdélyi módra avagy Demage Controll. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./