A Sapientia Egyetemen Csíkszeredában a legnagyobb túljelentkezés a könyvelésen van, valamint a társadalmi kommunikáció és a PR szakon. Az agrárgazdaság 50 helyére csupán 11-en jelentkeztek, az ugyanennyi meghirdetett hellyel szemben mindössze 39-en szeretnének általános közgazdászok lenni. Hiába van félszáz hely, csak 15-en vállalnak egy olyan hasonszakmát, amely a közvetlen környezetre szakosodik. A be nem jutó fiatalokat valószínű felszívják majd a Csíkszeredában és Hargita megyében is működő román magánegyetemek a maguk kihelyezett tagozataival. /Székedi Ferenc: Sapientia: A kecske és a káposzta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Nyírő József 1950-ben költözött Madridba, miután öt évig Németországban élt menekültként. Vaszary János, a Madridban élt magyar újságíró, rendező és forgatókönyvíró Tubák csodálatos élete című, 1958-ban megjelent regényében Nyírő Józsefet jelenítette meg. „Itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt" – írta a halálos kórral küzdő, nagybeteg Nyírő. Nyírő József Székelyzsomboron született 1889. júl. 18-án, 115 évvel ezelőtt. Székelyzsombor lakosságának száma ma valamivel kevesebb, mint hatszáz, többségben magyarok. Júl. 18-án megemlékeztek a falu nagy szülöttjéről, leleplezték Nyírő József mellszobrát és az író szülőházára, a valamikori iskola és kántortanítói lak épületére márvány emléktáblát helyeztek. A szervezőbizottságból Fülöp Károly tanító Brassóban lakik, ő a Pro Sombor Egyesület elnöke; Kunos Lajos evangélikus lelkész pedig a Pro Sombor Egyesület titkára. Nyírő mellszobrát Bunaventura Serban, Bákóban élő szobrász készítette el, aki egész alakos Szent István-szobrot készített Ásotthalomnak, továbbá Négyfaluban szintén az ő munkáját, a Petőfi-mellszobrot leplezték le idén március 15-én. A Nyírő-szobrot Székelyzsomboron a Templom-dombon állították fel. Beszédet mondtak az egyházak képviselői, a Pro Sombor Egyesület nevében Fülöp Károly egyesületi elnök, valamint a Magyar Írószövetség nevében Pomogáts Béla. Az emléktábla szövege: Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16. Ebben a házban született Nyírő József. A ház egyelőre üres. Fel kell kutatni az emlékeket, könyveket. Gyulafehérváron, a katolikus teológiai könyvtárban fellelhetők Nyírő első irodalmi próbálkozásai, amelyek még a szemináriumi időkben születtek. „Avégett vagyunk a földön – írja Nyírő Az én népem című regényének mottójában –, hogy egymást megismerjük, szeressük és ezáltal boldoguljunk." /Kozma Mária: „Soha még szegénységet gazdagabbnak...". = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

Újra székelykapu áll az algyógyi református templomkert bejáratánál. A zetelaki mesterek faragta kaput a 92 esztendős tatabányai Puskás Kálmán állította szülei emlékére: édesapja 1908 és 1919 között volt az algyógyi református eklézsia lelkipásztora. A kapu ünnepi átadására júl. 22-én volt. Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez testvér ne légy hűtlen soha, olvasható Algyógy egyetlen magyar feliratú székelykapuján. Puskás Kálmán itt született a régi algyógyi parókia egyik szobájában, itt élte élete első éveit 1920-ig, amikor a körülbelül 350 lelket számláló algyógyi gyülekezet jó része a háborút követően kénytelen volt elhagyni e települést. Azóta sem volt saját lelkésze Algyógynak, igaz, gyülekezete sincs már. A parókián, jó néhány éve Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványtábor-központot alakított ki, s másfél éve az erdélyi református Ifjúsági Keresztyén Egylet építi tovább az elkezdett munkát. A székelykapu őrizte templomkertet a napokban éppen az utcagyerekeket oltalmazó kolozsvári AKSZA alapítvány védencei népesítik be. – A tábor élő példa arra, hogy a romokon újra kihajthat az élet, ha nincs is gyülekezet, meg lehet találni a cselekvés módját – fogalmazott Vetési László lelkipásztor, aki az ünnepi avatás alkalmából a 100. zsoltárra építette e nap üzenetét: Menjetek be az Úr kapuin hálaadással. Hálát kell adnunk azért, hogy a római kövekre épített Árpád-kori templom és románkori körkápolna kertjében, melynek szomszédságában közel száz évig tanultak székely diákok a Kunok által alapított földműves iskolában, ma újra székelykapun léphetnek be a szórványból érkező, elrománosodott vagy elkallódott gyermekek és újra őseik nyelvén dicsérhetik az Urat. /Gáspár-Barra Réka: Székelykapu a jövendőbe. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./

Közös, az egész erdélyi magyarságot átfogó, az RMDSZ és az MPSZ részvételével tartandó előválasztások megszervezésére tett javaslatot júl. 22-én Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke, a tusnádfürdői szabadegyetemen. A Helyzet van – az erdélyi magyarság nemzetpolitikai céljai és politikai képviselete Romániában című előadásában kifejtette: az RMDSZ-nek és az MPSZ-nek – kizárólag a választásokon való részvétel céljából – új szervezetet kellene létrehoznia, amely csupán négyévente működne. „Meg kell szüntetni a politikai egypártrendszert az erdélyi magyarságon belül, és meg kell teremteni a választások szabadságát nemzetközösségünk számára” – jelentette ki. Szász néhány héttel ezelőtt már felajánlotta Markó Bélának, hogy az RMDSZ és az MPSZ fele-fele arányban ossza el egymás között a parlamenti befutó helyeket. Az RMDSZ-elnök tisztességtelen ajánlatnak nevezte a felvetést, és leszögezte: a szövetség nem hajlandó „boltot kötni” a mandátumokról az MPSZ-szel. A Magyar Polgári Szövetség esetleges párttá válásának esélyéről szólva Szász elmondta, az MPSZ álláspontja szerint nincs különbség a párttá válás és az érdekvédelmi szövetségként való működés között, ezért az a döntés körvonalazódik, hogy a szervezet jelenlegi formájában folytatja tevékenységét. Markó a Transindex hírportálnak adott nyilatkozatában elmondta, az RMDSZ előválasztásain csakis RMDSZ-tagok vehetnek részt. /Rostás Szabolcs: Szász újabb ajánlatot tesz Markónak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./ Eckstein-Kovács Péter szenátor elképzelhetőnek tartja az RMDSZ-logó alatti közös listát. A szabadelvű szenátor úgy gondolja, e listán RMDSZ-tagságtól függetlenül bárkinek lenne jelöltállítási joga. /Szász Jenő ismét közös előválasztásokat követelt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Nyolc-tíz újságíró indult mikrobusszal a napokban egy átadási szalagátvágásra. Csak ketten képviselték közülük a magyar sajtót, mégis a beszélgetés többnyire magyar nyelven folyt. Magyarra váltottak át azok a román kollegák, akikről a magyar újságíró eddig azt hitte, hogy nem ismerik a magyar nyelvet, köztük az is, akiről eddig úgy gondolta, hogy hamarabb nyelne kardot, mintsem megszólaljon magyarul. Az egyik elárulta, hogy az ő anyanyelve magyar. Aztán az élet úgy hozta, hogy az apja nyelvét vitte tovább. Többen román iskolába jártak, ezért is inkább román lapnál tudtak elhelyezkedni. Ma már ezek nyíltan, vagy nyíltabban megmondják, hogy ők honnan jöttek és kicsodák. A kollegák tudják, hogy a következő években egyre jobban szükségük lesz a magyar nyelv ismeretére. /Sike Lajos: Jack Londonra hallgatva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Júl. 24-én Dálnok völgyében rendhagyó szoboravatás lesz, a műút mentén lévő vendéglő előterében állítják fel Dózsa György mellszobrát, alkotója Miholcsa József, marosvásárhelyi szobrászművész, aki a panzió tulajdonos, Daragus Attila megrendelésére készítette el a művet. – A falunapok lesznek Sepsiillyefalván, Ozsdón és Egerpatakon. /(Flóra Gábor): Eseménydús hétvége Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A Népújság napilapban jó ideje a Szcientológiai Egyház jut szóhoz. Nem írták ki az egyház nevét, hanem – mint valami nagy tanító könyvből – a szcinetológusok alapítójának könyvéből (L. R. Hubbard: Dianetika – A szellemi egészség modern tudománya ) idéznek egy-egy részletet. /Tónusskála (III.). = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Vasile Puscas, Románia uniós főtárgyalója Az "európai szellemmel ellentétesnek" nevezte közleményében Szilágyi Zsolt Bihar megyei parlamenti képviselő és Martonyi János volt magyar külügyminiszter tusnádfürdői nyilatkozatát. Puscas úgy fogalmazott, hogy "az Európai Unió nem a nemzetállamok szétszakítását igyekszik előmozdítani, hanem az összes tagállam kohéziójának és annak a híve, hogy összehangolja a nemzetállam bizonyos előjogait az unió haladásával. Hasonlóképpen, a regionális fejlesztésnek nincsenek politikai vagy nacionalista értékei, az a helyi erőforrások közösségi támogatással történő legjobb kiaknázására irányul." Vasile Puscas szemére vetette a két magyar politikusnak: "megfeledkeznek arról, hogy Romániát modellnek tekintik a nemzeti kisebbségeknek mind a nevelésben, mind az anyanyelv közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban történő használatának tekintetében, mind a közigazgatásban vagy a parlamentben való képviselet tekintetében biztosított jogok miatt". Vasile Puscas rámutatott: Magyarországon, az Európai Unió tagállamában a kisebbségeknek nincs országgyűlési képviseletük, miközben Romániában "a magyar kisebbséget kooptálták a kormányba", s ennek megfelelő tisztségekhez jutott, képviselettel rendelkezik a helyi közigazgatás döntéshozatali szintjén, végül "ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a román lakosság", az adott térségben meglévő számarányától függően. Inkább arról lehetne beszélni tehát, hogy Romániában pozitív diszkriminációban részesülnek a kisebbségek. /Puscas nacionalizmussal vádolja Martonyit és Szilágyit. Szilágyi Zsolt: Erdély autonómiája Románia érdeke. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Az Európai Unió bővítése és következményei című előadáson Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke a maga nemében egyedülállónak nevezte a Bálványosi Szabadegyetemet, mivel olyan, magyar–magyar, illetve román–magyar párbeszédre ad lehetőséget, mely Közép–Európa stabilitása szempontjából nagyon fontos. Emil Constantinescu, Románia egykori elnöke beszédében hangsúlyozta: az első Szabadegyetemre a ’90–es marosvásárhelyi konfliktus után három hónappal került sor, amikor az értelmiségiek úgy döntöttek, példát adnak a párbeszédre. A következőkben Constantinescu az uniós csatlakozásról szólt: szerinte a romániai társadalom nem ismeri a csatlakozás árát, hiszen az gyökeres átalakulást feltételez. Tőkés László EMNT–elnök elmondta, ők rendszerváltást és alternatívát, nem pedig megosztást akarnak – a vezetőknek menniük kell, azonban úgy, hogy ne rántsák magukkal a romániai magyarságot. Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, a Fidesz–MPSZ elnöke szerint 11 millió magyar lépett be az unióba, így itt az ideje, hogy végleg töröljük a "kis ország vagyunk" kifejezést. A romániai demokrácia igazi fokmérőjének az autonómiát tartja a volt magyar miniszterelnök. Orbán szerint most lehet ilyen ügyben kellő nemzetközi támogatással porondra lépni. Milyen eszközökkel lehet fellépni ellenzéki helyzetből a határon túli magyaroknak jutó támogatások megkurtítása ellen? – kérdezték Orbán Viktortól. A miniszterelnök szerint ez az eszköz: a nyilvánosság. Orbán kiemelte, a támogatás nem szociális segély hanem valójában beruházás, hiszen a határon túli magyarok hozzáadnak az anyaország erejéhez. /Szombaton véget ért a tizenötödik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és diáktábor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 26./

Júl. 24-én három találkozóra került sor Marosvásárhelyen a Párbeszéd a jövőért konzultációsorozat keretében. Markó Béla és az Erdélyi Magyar Civilszervezetekért Alapítvány képviselői, Somai József kuratóriumi tag és Egri István ügyvivő megbeszélésén a szövetségi elnök felkérte az ERMACISZÁ-t, hogy az alapítvány is tegyen javaslatokat a civiltársadalmat érintő jogszabályokra, beleértve a személyi jövedelemadó egy százalékának az adózó szándéka szerinti átutalására vonatkozó végrehajtási utasítást, valamint arra, hogy az önkormányzatok hogyan támogassák hatékonyabban a civil szervezeteket. Tanácsadó iroda létrehozásához kérte az RMDSZ támogatását Maksay Ádám, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Szükség lenne az Erdélyben működő magyar műemlékvédő egyesületek tevékenységének összehangolása és egy szakfolyóirat megjelentetése. Végül Markó Béla Káli Király Istvánnal, a Romániai Magyar Könyves Céh elnökével és Burus Endre vezetőségi taggal tárgyalt. A könyvek forgalmazására kivetett 9 százalékos, és azok nyomtatására érvényes 19 százalékos hozzáadott értékadó következtében a könyvek eladásának lehetősége az elmúlt évekhez viszonyítva visszaesett – hangzott el a tanácskozáson. Megállapították: szükséges a romániai közkönyvtárak vásárlási alapjainak növelése, és az, hogy a mindenkori magyar kormányzat alapokat különítsen el az erdélyi könyvek megvásárlására a magyarországi könyvtárak részére. /Párbeszéd a jövőért Marosvásárhelyen. Három civil szervezettel tárgyalt Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Kétszer annyi román állampolgár esetében tagadta meg a román határőrség az ország elhagyását az év eleje óta, mint egy évvel korábban. Az idei első félévben 950 ezer állampolgárt fordítottak vissza a határról a román határőrök azért, mert esetükben nem teljesültek a kilépés jogi feltételei – mondta a román határőrség egy tisztviselője. Több mint 14 ezer román állampolgárt újra honosítottak. Többségük illegális munkavállaló, koldus vagy prostituált volt, akik nyugati országokkal kötött befogadási egyezmények értelmében kerültek vissza Romániába. /A határőrség első félévi „mérlege". Majdnem egymillió románt fordítottak vissza a határról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Harmadszorra rendeztek vakációs tánctábort a Temes megyei Nagycsanádon – önerőből. Ezúttal száztíz fiatal ropta egy hétig a táncot gondtalanul, mert a szervezők mindent megtettek, hogy a táborozók jól érezzék magukat. Korom Rozália tanítónő, a Marosvár népi táncegyüttes vezetője, a tánctábor kezdeményezője és szervezője emlékezett: Nagy Albert, a Szeged Néptáncegyüttes vezetője kijelentette, hogy feléleszti a néptáncmozgalmat a bánsági magyarság körében is. Hatására Végváron megalakult a Muskátli együttes, Nagy Albert átjárt Szegedről oktatni. Azután Újszentesen és Temesváron is alakult csoport, majd újabb csoportok alakultak, és a néptánc igazi mozgalommá vált a magyar közösségek körében. Ezek hatására Korom Rozália elhatározta, Nagycsanádon is szervez tánctábort. Most a száztíz táncossal egy teljes hétig Nagy Albert és Tőtös Hortenzia foglalkozott. Sokan támogatták a tábort – Fodor Ferenc RMDSZ-elnöktől és a polgármesteri hivataltól kezdve. /Sipos János: Egy hétig táncoltak Nagycsanádon. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

Színes forgataggá változott a júl. 23-25-e közötti falunapokon a vendégszeretetéről híres, idén községgé vált Kisiratos. A kultúrotthonban képzőművészeti kiállítással nyitották meg a háromnapos eseményt. A civil szervezetek /Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete, Máltai Segélyszolgálat, Kölcsey Egyesület, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Pro Majlát Egyesület stb./ képviselői megbeszélést tartottak a szervezetek szerepéről a helyi közösségek alakításában. Kisiratos monográfiáját Ujj János történelemtanár mutatta be a szerző, Kovách Géza jelenlétében. Jövőre elkészül a kötet folytatása. Az újkori Kisiratos 1818-ban alakult meg. Volt olyan esztendő, amikor a helyi iskolában 520 diák tanult, ma 143-an vannak. Másnap falvédő kiállításra hívták az érdeklődőket. Almási Béla, a tájház létrehozója, a kiállítás szervezője megnyitotta a falvédő tárlatot. A település főutcáján zenekar kíséretében indultak el a népi táncosok. A Godó Mihály nevű cserkészcsapat tagjai bocsátották áruba munkáikat. Sikert ért el fellépő erdőhegyi Bokréta, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a békéscsabai Tabán és Kis Tabán, a kisiratosi Gyöngyvirág és a szentannai Bazsalikom táncegyüttes. A kisiratosi Menyecske tánc- és népdalcsoport új ruhában mutatkozott, s az utolsóként színre lépett Kisiratosi Magyar Gazdák Egyesületének férfikórusa. A harmadik napon, vasárnap sportvetélkedők zajlottak. /Nagyálmos Ildikó: Falunap fáklyás felvonulással. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

Júl. 24-én Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos alelnök, Torja, Dálnok és Maksa polgármestere, Németh Csaba szenátor és a sajtó képviselői jelenlétében került sor a Dálnok-völgyi Dózsa panzió előtt a Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász által készített Dózsa-portrészobor avatóünnepségére. A műkőből készített szobrot 1999-ben állították fel. Daragus azért várt az avatással eddig, hogy a Dózsa panzió környezete is méltó legyen a nagy férfi emlékéhez. Az ünnepséget házigazdaként Daragus Attila magánvállalkozó, a szobor megrendelője, Torja község alpolgármestere nyitotta meg. Ünnepi beszédet Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa mondott, előbb a magánkezdeményezésre készült szobor mecénásának tettét méltatta, majd Dálnok legnagyobb fiának életét és az általa vezetett parasztháborút elevenítette fel. /Iochom István: Dózsa ismét hazatért szülőfalujába. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Júl. 23-án Bukarestben, a Victoria kormánypalotában a kormány és az osztrák OMV képviselői aláírták a Petrom állami olajtársaság privatizálásáról szóló szerződést. A szerződés értelmében az OMV 669 millió eurót fizet a Petrom részvényeinek 33,34 százalékáért. Emellett a későbbiek során az osztrákok 723 millió és 860 millió euró közötti összegű tőkeemeléssel 51 százalékos részesedést szerezhetnek a Petromban. A fenti összeg annak függvénye, hogy a Petrom kisrészvényesei mekkora részesedést vásárolnak a vállalatban. Ugyanakkor az OMV a Petrom 292 millió eurós külföldi és 160 millió eurós készpénzadósságát is magára vállalta. Az ügylet összértéke 1,5 milliárd euró körül mozog. A Petromnak Romániában két finomítója és 600 benzinkútja van, de jelentős koncessziókkal rendelkezik a Kaszpi-térségben is. Ezeknek köszönhetően a Petrom a délkelet-európai térség legnagyobb olajtársasága. Az OMV a Petrommal Románia legnagyobb munkaadóját vásárolta meg, amely jelenleg 57 ezer alkalmazottat foglalkoztat. A nemzeti olajcég megszerzésével az OMV Kelet-Európa legnagyobb olajtársaságává vált. /Az OMV megvette a Petromot. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Az erdélyi autonómiatörekvések alakulásáról számolt be Tusványoson Toró T. Tibor, az Erdélyi Nemzeti Tanács alelnöke, parlamenti képviselő. Toró T. Tibor leszögezte, az elsődleges célt elérték, létrehozták a nemzeti tanácsokat. 2003 októberében megalakult a Székely Nemzeti Tanács, majd decemberben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is, elindítva ezzel, az RMDSZ programjában ugyan szereplő, de általa tételesen fel nem vállalt programot. A 2004. év az autonómiatervezetek parlament elé viteléről s a tavaly elkezdett kodifikációs munkálatok befejezéséről szól. Kezdetben voltak hisztériahullámok, s a Legfelsőbb Védelmi Tanács is foglalkozott ezzel. Miután a kész tervezetek a parlament elé kerültek, leállt a egész hadjárat. Ezek után konszolidált politikai dialógus kezdődött, amely tulajdonképpen áttörésnek is nevezhető, jelentette ki Toró. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a személyelvű autonómiát vállalta fel.   Az Európai Néppárt többsége, valamint a Fidesz győzelme az Európa parlamenti választásokon segítségükre lehet. Másrészt pedig Nagyváradon megalakult a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, melynek egyik alapítója volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. A testület fő célja, hogy összehangolja a kárpát-medencei autonómiatörekvéseket, közös stratégiával képviselve Strasbourgban a problémakört. /Drucza Attila: Az autonómia tűzpróbája Toró T. Tibor elgondolásában. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 27./

Oláh István újságíró újból támadta Szász Jenőt, kifogásolva, hogy Szász Jenő erdélyi összmagyarságról beszélt. A cikkíró szerint „indulataikat és gátlástalanságukat ismerve” Szászékra nem lehetne parlamenti szerepet bízni, mert az ő céljuk az RMDSZ kiszorítása a hatalomból. – Szász Jenő Székelyudvarhely újraválasztott polgármestere, a város „közélete széttöredezett és minden zárlatos a szó szoros vagy átvitt értelmében.” /Oláh István: Legkisebb fiú jussa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Júl. 26-án nyílt meg a Magyar Professzorok Világtanácsa – Kárpát-medencei Magyar Professzorok VIII. találkozója Csíkszeredában. A találkozón magyarországi, felvidéki valamint romániai magyar professzorok vesznek részt, akik a magyar felsőoktatás helyzetéről tanácskoznak. Az immár második alkalommal Csíkszeredában megrendezett tanácskozást Kecskés Mihály professzor, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke nyitotta meg. Kecskés Mihály elnök köszöntőjében rámutatott: Magyarországon közel 2000 professzor, míg Romániában 150 magyar professzor van, azonban ezekhez a számokhoz viszonyítva a mostani találkozóra kevesen jöttek el. A találkozón Tőkés László a Pro Universitate Partium Alapítvány elnökeként köszöntötte a jelenlévőket, beszámolt arról, hogy akkreditálták a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet. Tőkés László rámutatott: román adófizetőkként joguk lenne az állami magyar egyetemhez, ennek ellenére ez máig sem jött létre. Tőkés László hangsúlyozta, szükség van a magyar kormány támogatására is, azonban a csökkentett költségvetés csak a fenntartási költségekre futja, de a következő tanévre már erre sem lesz elég. /(Daczó Dénes): Professzorok tanácskoznak a felsőoktatásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Csíkszeredai és kolozsvári beruházásokról döntött a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Kató Béla kuratóriumi elnök közölte, a testület döntése alapján az Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a csíkszeredai mérnöki kartól különválik a közgazdasági kar. A bővülő csíkszeredai egyetemnek több oktatásra alkalmas helyiségre van szüksége, ezért döntöttek a Csíki Magánjavak által az egyetem céljaira felajánlott csíksomlyói épület ügyében. A Csíki Magánjavak természetben visszakapta a sokáig kisegítő iskolának otthont adó ingatlant, és ötven évre bérmentve a Sapientia rendelkezésére bocsátotta. Az egyetem már az ősszel használatba vehet néhány termet. A beruházásokra fordítandó költségvetési összeg nem áll rendelkezésükre, ezért a működési költségekből kell félretenni, illetve adományokból előteremteni azt a pluszösszeget. A kuratórium a Kolozsváron működő szakok számára is tervez beruházásokat: a már meglévő, a Monostor negyedi Kálvária-templom mögött egyhektáros telek árából az egyetem belvárosi telket vásárolna, amelyen felépülhet a majdani három kolozsvári szaknak megfelelő székhely. Nincs lehetőségük az eredeti terveknek megfelelő nagy egyetemi campus megépítésére Kolozsváron, inkább megvásárolnak egy területet a belvárosban. Medgyessy Péter miniszterelnök nemrégiben az Erdélyi Magyar Tudományegyetem leendő marosvásárhelyi campusát látogatta meg, ahol elhárította Hollanda Dénes marosvásárhelyi dékánnak az egyetem infrastrukturális beruházásaira vonatkozó támogatási kérését. A 300 millió forintos igénnyel előálló Hollandát elutasító Medgyessy arra ösztönözte az erdélyi egyetem vezetőit, próbálkozzanak inkább uniós források felkutatásával. /Salamon Márton László: Elfogadták az adományt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

A tevékenységek összehangolására és az RMDSZ-szel való jobb együttműködés érdekében egy évvel ezelőtt 54 temesvári és Temes megyei civil szervezet Civil Tanácsot hozott létre. A 24 tagú választott testület öt szakbizottságban fejti ki tevékenységét. Erdei Ildikó, a Temes megyei Civil Tanács elnöke elmondta, hogy a régebbi közművelődési egyesületek (Ormós Zsigmond Társaság, Bartók Béla Dalárda, lugosi irodalmi kör) mellett 1990-ben újak alakultak, a Bartók Béla Alapítvány, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Szórvány Alapítvány. Velük egy időben kezdte meg működését a Máltai Segélyszolgálat, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, valamint két ifjúsági szervezet, a TEMISZ és a TMD (Temesvári Magyar Diákszervezet). 1998–1999-ben az RMDSZ képzési programot kezdeményezett olyan személyeknek, akik civil szervezetek létrehozására vállalkoztak. Ennek eredménye, például, a jól működő Végvárért Alapítvány, valamint a Geml József Társaskör. A Civil Tanácsot megválasztó fórumra a történelmi egyházak képviselőit is meghívták. A civil vezetőtestület megalakulásával kétkamarás lett a Temes megyei magyar közösség vezetése. A civilek véleményezhetik az RMDSZ vezetősége, a TKT határozatait, egyszeri újratárgyalását is kérhetik, maguk is nyújthatnak be javaslatokat. A jobb kapcsolattartás érdekében kialakítottak egy közös adatbázist. /Szekernyés Irén: Új helyzetben a civil szervezetek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

Júl. 25-én megünnepelték a Szeben megyei Vízaknán a helyi református férfidalkör fennállásának 115. évfordulóját. A rendezvényre a sorstárs dél-erdélyi kórusok is eljöttek, jelezve, hogy tisztában vannak azzal, mit jelent Dél-Erdélyben, a szórvány szórványában 115 évig folyamatosan létezni, énekelni. Eljött és fellépett Kőhalom vegyeskórusa és a nagyszebeni női dalkör. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke rámutatott: Isten őrizzen attól, hogy ez a dalárda megszűnjön. Szabó Csaba újságíró a szórványkutatásról beszélt. Az emlékezést a Kolozsvári Televízió Vízaknán készült dokumentumfilmjének levetítése zárta. /Schneider Tamás: Ünnepelt Dél-Erdély legrégibb dalárdája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Az Amerikai Életrajzi Intézet (American Biographical Institute) legújabb kiadványában, a Contemporary Who’s Who (Kortárs ki kicsoda) oldalain először szerepel egy Sepsiszentgyörgyön élő közgazdászoktató neve, a világ jelentős menedzsment, marketing, vezetéstudomány kiemelkedő személyiségeként mutatva be dr. Domokos Ernőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorát. A kiadvány kiemeli a szakírói tevékenységét, félezernyi tudományos közlemény, huszonöt szakkiadvány révén, aki számottevő hozzájárulást tett a szakágazat jelenségeinek értékelése és népszerűsítése terén. /A Contemporary Who’s who-ban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője sajtóközleményben üdvözölte, hogy "a szlovák keresztény óhitű Nyitrán megemlékeznek a törökök kivonulásának 340. évfordulójáról", egyszersmind annak a reményének adott hangot, hogy "előbb vagy utóbb a Nyitra megyét uraló magyarok politikai kivonulását is megünnepelhetik". Ján Slota, Zsolna város polgármestere júl. 25-én, vasárnap, a SITA hírügynökségnél közzétett fizetett közleményében kinyilvánította: "a szlovák hazafiak célja, hogy Szlovákia vegyesen lakott területein visszafordítsák az őshonos szlovák nemzet politikai önállóságát". Alig két hónappal Magyarország és Szlovákia uniós belépését követően Slota – a maga és hívei nevében – most azt követeli, hogy a többségi rendszerre épülő önkormányzati választások rendjét Szlovákia magyarok lakta déli sávjában arányos rendszerre változtassák. Slota szerint Szlovákia nemzeti szégyene, hogy a közép- európai szlovák kereszténység és kultúra bölcsőjében, a szlovákok Nagy-morva Birodalomból eredő történelmi és politikai függetlensége ellenére kizárólag a magyaroké legyen megyei szintű döntések joga, miközben "a szlovákoknak csak a fogak csikorgatása marad" – így Slota, aki felszólítja "az úgynevezett szlovákul beszélő politikai pártokat: politikai erőinket úgy egyesítsük, hogy néhány év múlva nem csak Nyitrán, hanem más városokban is ne csak a törökök kivonulását, hanem a Magyar Koalíció Pártja (MKP) hatalmi felsőbbségének bukását is ünnepelhessük" – áll a fizetett közleményben. /Slota a magyarok "kivonulását" is ünnepelné. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

A cukor illegális behozatalának visszaszorítása érdekében augusztustól fejenként legfeljebb 20 kilogramm cukor vihető be vámmentesen Magyarországra – közölte Sághy Zoltán, a magyar pénzügyminisztérium helyettes államtitkára. Sághy Zoltán a korlátozó intézkedést azzal indokolta, hogy május elseje óta főleg Romániából és Ukrajnából megugrott a túlzó mértékű magánimport, ami már piaci zavarokat és jelentősebb költségvetési bevételkiesést okoz. /Befellegzett az illegális magyar–román cukorkereskedelemnek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Ilyen gyenge lenne a hazai egyetemi oktatás színvonala, ilyen alacsony képességűek volnának a négy-öt évnyi főiskolai képzésben részesült tanárok és tanárjelöltek, hogy megbukott a tanári állásokra pályázók nagy része? Hasonló helyzet az utóbbi időben évről évre előáll, a tanári állásokra meghirdetett versenyvizsgák eredményei között egyre kevesebb az igazán jó osztályzat. Elképzelhető, hogy nem jó a jelenlegi vizsgarendszer. /Lukács János: A lexikon nem ember. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karainak épületében tiltakozik több olyan diák, aki bár elérte az átmenőjegyet, nem jutott be a kiválasztott szakra, mivel ezeken a tavalyhoz képest csökkentették a bejutó helyek számát. Az egyetem gazdasági dékán-helyettese szerint a helyek számának csökkentéséről még áprilisban döntöttek. A jelöltek nehezményezik, hogy 52 felvételiző helyhiány miatt nem jutott be az alkalmazott szociológia és társadalmi kommunikáció szakra. Az alkalmazott szociológia szakon az 50 helyet 25-re, a társadalmi kommunikáció szakon pedig a szintén 50 helyet 40-re csökkentették, a többi szakon pedig változatlanul megmaradt az 50 bejutó hely. A fiatalok júl. 28-án a Sapientia épületében gyűlnek össze, és mindaddig nem távoznak, amíg számukra megfelelő döntés nem születik. A tiltakozók újraértékelést kérnek, de azt is megoldásnak látják, hogy átcsoportosítanak helyeket azon szakokról, amelyek a felvételi után is üresen maradtak. Szabó Árpád, az egyetem gazdasági dékán-helyettese szerint elképzelhetetlen a helyek átcsoportosítása. Hozzátette, hogy sok a gyengén felkészült jelölt. – A pedagógusi állásokra hirdetett versenyvizsgán a pályázók fele sem ért el szabad helyválasztást biztosító 7-es osztályzatot. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöke szerint a vizsgáztatási rendszerrel van baj, azért magas az elbukók aránya. A versenyvizsgákon olyan kérdésekkel szembesülnek a pályázók, amilyeneket az egyetemeken vagy főiskolákon nem is tanultak. A vizsgán elbukók zöme igen jó oktató lehetne – állapította meg Lászlófy Pál. Nagy Gábor, a Tanügyi Szabad Szakszervezet Kovászna megyei elnöke hozzátette: felfoghatatlan, hogyan lehet a versenyvizsgán gyakorlati módszertanból vizsgáztatni azt a frissen végzett fiatalt, aki a néhány órányi egyetemi gyakorlatot leszámítva egyetlen órát sem tanított még. Miklós György kolozsvári római katolikus vallástanár szóvá tette, hogy hiányos bibliográfiát kaptak. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője elismerte: a frissen végzettek pedagógusi gyakorlat nélkül fennakadhatnak az ilyen természetű kérdéseken. – Országos viszonylatban 46 158 tanár pályázott. A 7-esen felüli jeggyel sikeresen vizsgázó aránya 40 százalék volt. Az üresen maradt állások betöltésére, azok is jelentkezhetnek, akik nem kaptak átmenőjegyet. Háromszéken a legtöbb üres állás továbbra is román nyelv és irodalomból maradt. /D. Balázs Ildikó: Felkészületlenek vagy áldozatok? = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A Sapientia Egyetem elfogadta a Csíki Magánjavak felajánlását, használatba veszi a Domokos Pál Péter nevét viselő hajdani gyermekvédelmi intézmény épületét. Az épületből kiköltözött a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság által működtetett intézmény, költözéskor magukkal vitte a radiátorokat is – közölte Csutak István, az épületet fűtési rendszerrel ellátó Multimedia-Trans Alapítvány vezetője. A radiátorok egy részét és a kis hőközpontot a Gyermekvédelem igazgatójának utasítására az ortodox püspökség épületébe szállították. – Minősített lopás történt – szögezte le Ráduly Róbert Kálmán polgármester. Csutak István közölte, hogy előzőleg a radiátorok és a nagy hőközpont külön adománylevéllel a megyei tanács tulajdonába kerültek. /Sarány István: A Sapientia a gyermekotthon helyén. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Érdekes kétnyelvű sorozatot indított a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal. A Bibliotheca Moldaviensis a moldvai csángók sorsát tárja a világ elé. Az eddig megjelent kis kötetek: Bandinus (A Bandinus-kódex és a csángómagyarok ügye a XVII. század derekén), Pater Zöld (Zöld Péter élete és munkássága), Petrás (Petrás Incze János élete és műve), Nastase (Gh. I. Nastase a moldvai magyarokról a Bandinus-kódex alapján). A kiadásért felel Ferenczes István igazgató, a Székelyföld főszerkesztője, a Moldvai Magyarság című folyóirat kiadója. A sorozatot szerkeszti Mirka Szidónia-Kata. A lap idézte a Nastase című kötet összefoglaló utószavát: – A moldvai csángók eredetéről, történelméről egyre több tanulmány, dokumentum lát napvilágot. A szakirodalom, legyen az magyar, angol vagy más nyelvű, egyértelműen elismeri, hogy a Moldvában élő katolikus lakosság (néhány német, lengyel, olasz eredetű népességtől eltekintve) magyar származású. A román történetírás nagyjai, jelentősebb képviselői szintén ezt az álláspontot képviselték (Dimitrie Cantemir, Radu Rosetti, Nicolae Iorga). Gh. I. Nastase, a Iasi-i egyetem történész professzora, az 1926- os egyházi összeírások alapján készítette el Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. 1934-35-ben jelentette meg Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján) című munkáját. Ebben írja:"Végösszegzésként elmondható, hogy 1646-ban Moldvának kb. 5000 magyar lakosa lehetett." Nastase tanulmánya rámutat arra, hogy míg a falun élő magyar közösségek sokáig megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, addig a moldvai városok magyar közösségei nyelvi és felekezeti szinten gyorsabban asszimilálódtak. A román tudós munkáját méltatva Benda Kálmán ezt mondja: "A szerző eredményei a következőképpen foglalhatók össze: a moldvai magyarok első okleveles említései a XIII. századból ismertek. Első falvaik a Szeret jobb partján, katonailag fontos helyeken épültek; közülük nem egyben ma is régi erődítmények romjai láthatóak. Ez valószínűsíti, hogy a magyar királyok által tudatos elgondolással, a tatárok ellen létesített határőr-települések voltak. Az északi részre a Szamos völgyéből, a délire a Székelyföldről történt a telepítés. A következő évszázadokban azután önkéntes kivándorlással számuk egyre gyarapodott. A XV. században az inkvizíció által üldözött dél-magyarországi husziták, a XVI-XVII. században a jobbágysorsot nem vállaló székelyek, majd a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, a határőrszolgálat elől menekülő székelyek gyarapították számukat. Ezek a megállapítások mai ismereteink szerint is helytállóak." – A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant, olyan tudományosnak nem nevezhető munkák tagadták, mint Dumitru Martinas vagy Bucur Ioan Micu művei. Napjainkban is egyre gyakrabban jelennek meg olyan román nyelvű tanulmányok, véleménynyilvánítások, amelyek megkérdőjelezik vagy egyértelműen tagadják e népcsoport magyarságát. Nastasénak ezt a munkáját a későbbi román történetírás elhallgatta, nem csoda, hogy a román történetírók lexikonában még a neve sincs megemlítve. Ezért fontos ennek a munkának az újrakiadása, hiszen egy nemzetközileg is elfogadott álláspontot képvisel, s megjelenésével mind a kutatók, mind a moldvai csángómagyarok története iránt érdeklődők számára elérhetővé válik. (Nastase. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda-Miercurea-Ciuc, 2003. A magyar fordítás Bartha György munkája.) /B.D.: Bibliotheca Moldaviensis. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Elhunyt Mészáros József /Székelyhíd, 1928. aug. 1. Marosvásárhely, 2004. júl. 26./ nyugalmazott főkönyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész. Az egyetem elvégzése után a marosvásárhelyi Vörös Zászló című napilapnál kulturális rovatot szerkesztett, aztán 1956-tal kapcsolatban menesztették a laptól. 1958-tól a Maros Autonóm Tartomány könyvtárában dolgozott, 1960-tól a tartomány több mint 900 (!) közkönyvtárának volt a módszertani irányítója. Élete „fő műve", hogy szakosította, korszerűsítette a marosvásárhelyi közkönyvtárat. Megmentette a csíksomlyói és gyergyószárhegyi ferencrendiek, a zilahi Wesselényi Kollégium és a székelykeresztúri unitárius gimnázium könyvtárát. Az utóbbi fás-szemetesládájában felfedezte Orbán Balázs több mint száz éve eltűnt 164 eredeti fényképét. Ugyanott felfedezte a jeles szentgericei pedagógus, tréfamester és folklorista Tiboldi István kallódó népköltészeti gyűjteményét. Számos vers- és tanulmánykötethez írt előszót, könyvészetet, szerkesztette azokat, miközben verseket írt. Kós Károllyal, Szilágyi Domokossal behatóan foglalkozott. Éveken át irodalmi műsorokkal volt jelen a marosvásárhelyi rádió műsorában. /Máthé Éva: Jóska bácsi elment... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./