Szülőföldön magyarul: csak egyszer lehet pótolni
Április vége helyett május 10-éig lehet pótolni a hiányzó iratokat a Szülőföldön magyarul programban. Mivel csak egyszeri pótlásra van lehetőség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) felhívja az igénylők figyelmét, hogy minél hamarabb postázzák a hiányzó iratokat.
Az RMPSZ pénteki adatai szerint a több mint 37 ezer Hargita megyei igénylésből 194 esetében szükséges a hiánypótlás. A leggyakoribb hiba az igénylő szülő érvénytelen személyazonossági igazolványa, valamint az iskolai igazolás, illetve a gyermek születési bizonyítványának hiánya – közölte Kovács-Ferenczi Noémi programkoordinátor.
Az országosan beérkezett közel 103 ezer igénylés azt mutatja, hogy összesen 152 ezer gyermeknek kérték szüleik a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatást. Az RMPSZ-nél hamarosan befejezik a maradék 10 ezer igénylés feldolgozását, ami az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve hozzávetőleg további 15 ezer gyereket jelent – tudtuk meg a programkoordinátortól.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Szókratész védőbeszéde Marosvásárhelyen
Albert Ildikó csíkszeredai pszichológus írónő újabb kötete a napokban látott napvilágot a fenti címmel. A könyvet a szlovákiai AB- ART Kiadó jelentette meg, s a szerző olyan rövid írásait gyűjti egybe, amelyeknek jelentős hányadával már találkozhattunk a Facebookon. Az életről, életünk értelméről, maiságukban is örök életérzésekről, lehetséges életfilozófiákról közzétett önvallomásos miniesszék, szösszenetek továbbgondolásra serkentőn kínálnak elmélkedésre valót az olvasók minden kategóriája számára. A kiadvány marosvásárhelyi nyilvános bemutatójára április 28-án, csütörtökön 17 órai kezdettel kerül sor a Bernády Házban. Az úti élményei révén is népszerű szerzővel Balázs F. Attila, a kiadó igazgatója beszélget. A kötetből Balázs Éva színművésznő olvas fel írásokat. Közreműködik Seres Antal csellóművész. A rendezvény házigazdája Nagy Miklós Kund publicista.
Népújság (Marosvásárhely)

Városnapi világrekord és világzene a Szent György Napokon
Rengeteg színes rendezvénnyel, koncertekkel, szórakoztató programokkal várta a közönséget a több mint egy hétig tartó, tegnap este zárult 25. Szent György Napok.
Világrekorddal is büszkélkedhet a háromszéki városnapok, ugyanis Orbán-Barra Gábor megdöntötte az egy keréken való helyben ugrálás csúcsteljesítményét. A sepsiszentgyörgyi triálkerékpáros a tervezett 555 helyett 561-et ugrott, ezzel a teljesítménnyel 66-tal szárnyalta túl az érvényben lévő világrekordot, a 495-öt.
Újabb kerékpáros világcsúcs
„Nagyon fáj a kezem, alig tudok fogni, de ez most nem számít, nagyon elégedett vagyok. Volt egy pont, úgy 430-450 körül, amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, de aztán a közönség biztatására sikerült túljutnom a mélyponton, és így terv felett teljesítettem” – mondta Orbán-Barra Gábor. A színpadon Tischler Ferenc, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Alin Savu közjegyző és Traian Goga, a Román Kerékpáros Szövetség főtitkára követte figyelemmel és számolta az ugrásokat.
A jegyzőkönyvet és a videofelvételt a napokban továbbítják a Guinness-bizottsághoz. Orbán-Barra Gábornak nem ez az első világrekordja. Két évvel ezelőtt, a 23. Szent György Napok keretében a megyeszékhelyi sportoló két Guinness-rekordot állított fel. Közel tíz méterrel döntötte meg a kerékpárral való hátramenet világrekordját, az addigi 18,18 méter helyett ugyanis 27,58 métert sikerült megtennie. Az egy keréken való ugrálás rekordkísérlete is sikeres volt. Az addigi 240 helyett 309-et sikerült ugrania. Ezt időközben felülmúlták (495), de a sepsiszentgyörgyi sportoló most újabb világrekordot állított fel.
„Soha nem leszünk amerikaiak”
Megannyi koncerten bulizhatott a városnapok közönsége, így többek közt a magyarországi The Balkan Fanatik fellépésén. Hét éve koncertezett a zenekar utoljára Sepsiszentgyörgyön, ahol pénteken ismét színpadra léptek. A fellépést megelőzően közönségtalálkozót tartott Lepés Gábor és Yorkosz Tzortzoglou, a zenekar két tagja az Ifjúsági Udvarban. A The Balkan Fanatik 2009 óta nagy utat járt be, egy sokkal progresszívebb lemezanyagot jelentetett meg akkoriban, így a Los Angeles-i rapsztár Prophet közreműködésével megszületett az American Perestroika című albumuk, amelynek beharangozó slágere a Ha te tudnád című anyag. „A dal megjelenése indított el bennünket egy másik, populárisabb irányba, nagyjából 2010 óta készülnek a közönség számára közérthetőbb anyagok” – mondta el Lepés Gábor, a magukat hip-hop-electronica-worldmusic duóként emlegető The Balkan Fanatik egyik tagja.
Az együttes 2009 óta egyébként a Balkan Fanatik nevét a The Balkan Fanatikra változtatta, mint poénosan megjegyezték: a The Beatles zenekar tiszteletére, ám hozzáteszik magyarázatképpen a fiatal nézőközönségnek, hogy az említett brit zenekarnak köszönhető a populáris ifjúsági kultúra, amelyben ma is élnek. Yorgosz Tzortzoglou kifejtette, igyekeznek a Kárpát-medence s egyben a kelet-európai népdaloknak a mai hangzásával megismertetni a közönséget. „A magyar népdalok és ezeknek a különböző mai formában való feldolgozása, bemutatása határoz meg minket: többféle műfajt használunk hangszerelési elemként, így brit-pop, indie rock, reggae, ska és technófeldolgozások is születnek” – mondta el Lepés Gábor. „Igazából nem a zenei stílusokhoz ragaszkodunk, hanem inkább játszunk velük, hogy passzoljon a kiválasztott népdalokhoz” – tette hozzá. A népszerű Tavaszi szél vizet áraszt dal történetével kapcsolatban elmondták, tavaly Pekingbe kaptak meghívást, a Magyar Intézetbe, és barátságok alakultak ki helyi alkotókkal. Lepés hozzátette, szerették volna, ha elkészíthetnek egy közös, Kelet-Európa–Ázsia elemeit felsorakoztató dalt. Az együttes feladata a zenei alap létrehozása volt, majd sajátos módon rögzítették az anyagot.
„Örülök, hogy ennyi a fiatal itt, szeretnénk, ha úgy amerikanizálódnánk, hogy a mi sajátos kultúránk a szívünk csücskében maradna” – mondta Yorgosz. A közönségtalálkozón a két meghívott néhány fiatalt arról kérdezett, hogyan élik meg az erdélyiséget, illetve milyen a népdalokhoz való viszonyuk. Mint a duó tagjai elmondták, az a baj a mostani fiatalokkal, hogy klikkekben járnak, ugyanakkor a mainstreamre figyelnek, pedig sok mindenki másra is kellene. Utánozhatatlan zenével és eszméletlen bulival koronázta meg a szombat estét a Pokolgép a Szent György Napok Főszínpadán. A jócskán veterán együttes több mint kétórás, intenzív Pokolgép-élménnyel köszönte meg a közönségnek azt, hogy a kései időpont és a nem éppen kedves időjárás ellenére is teljesen megtöltötték a rendelkezésre álló teret.
„Ilyen élményben, mint amit most a Szent György Napokon tapasztaltunk, rég volt részem. Ezt halál komolyan mondom. Fantasztikus közönség volt. Eddig ez volt az év koncertje” – mondta a Szentgyorgynapok.ro-nak Tóth Attila. A Szent György-napi koncertek sorozatát tegnap este a tervek szerint a jellegzetes hangú brit énekesnő, Bonnie Tyler fellépése, majd a legendás LGT tagjainak, Somló Tamásnak, Karácsony Jánosnak és Solti Jánosnak a koncertje zárta. A városnapi programsorozat megannyi pontja vonzotta a gyerekeket is, akik birtokba vették a Bodok Szálló előtti teret. A Csíkos, pöttyös, kockás gyermekbirodalomban a tipegőktől a kamaszokig mindenki találhatott életkorának és érdeklődési körének megfelelő foglalkozást. A jókedv kötelező volt, egy szabály volt csak: játszani és játszani.
Kapcsolódási pontok a kultúrában
A kultúra nemcsak a különböző népcsoportok közötti jobb megértést szolgálja, hanem hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez is – fogalmazta meg Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi polgármester-helyettes a Kulturális célkitűzések a városfejlesztésben című konferencián a hétvégén.
A Szent György-napi rendezvényen hét ország tizenegy városának küldöttei vettek részt. Sztakics Éva szerint ez a megfontolás állt a középpontban akkor is, amikor Sepsiszentgyörgy megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet. „Nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy a kultúra kapcsolódási pontokat teremt. Városunkban a magyar és román közösség igyekszik megtartani saját identitását, de ezen túl a színházak, a koncertek, a különböző kiállítások azok, ahol az emberek egymással találkoznak, ahol lebomlanak az etnikai falak” – mondta a polgármester-helyettes. Sztakics Éva hozzátette, a kultúra a gazdasági élet fellendítéséhez nemcsak a kulturális turizmussal járul hozzá, hanem azzal is, hogy alkotó energiákat szabadít fel. Tanulságos volt meghallgatni a különböző statisztikákat, értéktárakat, az egyes települések kulturális stratégiájának bemutatóit – nyilatkozta Knop Ildikó. A sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda munkatársa, a projekt koordinátora „első hallásra szinte hihetetlennek” találta, hogy a Sepsiszentgyörgynél alig kétszer nagyobb Kecskeméten 1600 civil szervezet működik.
A város és identitás, valamint az élhető város a kultúrán keresztül témákat boncolgató konferencián magyarországi (Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Mosonmagyaróvár), szerbiai ( Magyarkanizsa), németországi (Drezda), horvátországi (Kopács), szlovákiai (Királyhelmec) és albániai (Tirana) küldöttségek vettek részt. Ugyanezen testvér- és partnertelepülések részvételével jött létre a Lábas Ház előtt vasárnap estig megtekinthető Autentikus és stilizált népviselet című kiállítás. A testvérvárosok jellemző népviseletei mellett a Simó Julia által készített, a térségre és Erdélyre jellemző autentikus népviseleteket és a Hampel Katalin által készített stilizált viseleteket is megtekinthették az érdeklődők. „Az interaktív tapasztalatcserének, a kultúrák közötti párbeszédnek fontos szerepe van a határokon átnyúló kapcsolatok dinamikájában, ugyanakkor helyi szinten közösségünk értékteremtő működésére is kedvező hatással lehet, ezáltal hozzájárulva az Európai Unió transznacionális célkitűzéseinek megvalósításához” – hangsúlyozta Sztakics Éva.
Elhallgatott sorsok
A Szent György Napok gazdag kulturális programsorozatot kínált az érdeklődőknek. Telt házas, az emlékektől elérzékenyülő közönség előtt mutatták be Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényét a Szent György Napok keretében a hétvégén a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Fekete Réka újságíró, a kötet szerkesztője elmondta, a Székely Mikó Kollégiumban mindig nagy volt a fegyelem, s ezért is különös, hogy 1975-ben megtörtént az eset: 1956 után Háromszéken, de talán egész Erdélyben nem történt hasonló rendszerellenes szervezkedés, majd annak kivitelezése, mint 1975-ben. „Harcoljunk Erdélyért, amíg nem késő – ez volt annak a plakátnak a szövege, amelyet mikós diákok egy csoportja 1975. november 23-án kiragasztott a város több pontján. Ha nagyon nevén akarnánk nevezni a dolgokat, akkor gyermekcsínynél vagy inkább gyermeki őrültségnél alig volt több” – állapította meg több hónapos kutatás után a szerző.
Az események Jakab Lehel vezérlésével zajlottak, aki szívesen idézte fel az eseményeket, ám súlyos betegséggel küszködik csakúgy, mint az akcióban szintén részt vevő felesége, Serestély Éva. A szerző szerint a két személy betegsége nem függetleníthető a történésektől, amelyek a plakátok kiragasztása után megtorlás címén következtek. A tényregény megírásához Bong Csaba, Hervai Katalin, Bernád István, Kolumbán Emese, azaz az akcióban részt vevő generáció tagjainak családi hátterét is vizsgálta a szerző. Nagyon különböző utat jártak be ezek az emberek, amíg Jakab Lehel szigorú, a szocialista rezsimnek tűzön-vízen megfelelni igyekvő családban nőtt fel, addig Hervai Katalin például liberális, nyitott, érdeklődő, ám nagyon konzekvens, mindenféle politikai szélsőséget elutasító családból származott – ecsetelte Csinta Samu. „Végeredményben megúszták ezt a csínyt, mert nem került Bukarestbe, nem használták fel példastatuálás céljából, viszont a megtorlások következtében többek is pluszkanyarok megtételére kényszerültek, illetve végzetesen kisiklott mások élete” – mondta a szerző, utalva Márton László esetére is, aki önkezével vetett véget életének. Csinta Samu Plakátballada című tényregénye ennek a sorstragédiákba torkolló eseménysornak állít emléket.
„A mikós szellemiséget az egyre durvuló ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból” – mondta a szerző, aki arra törekedett, hogy a történeten keresztül kirajzolódjon a hetvenes évek Sepsiszentgyörgye. Az a tabló, amely még emlékeztetett ugyan a békeidőkben lévő megyeszékhelyre, de már kiüresített, helyenként lebontott házak és gombamód felépülő tömbházak vetítették elő a szocializmus minden egyéniséget kizáró jövőképét. Az eseményen a diákcsíny után leváltott, a Székely Mikó Kollégium korábbi igazgatója, Albert Ernő is jelen volt. Mint fogalmazott: sosem rótta meg ezeket a fiatalokat, elmondása szerint hogyan is tehette volna, hiszen értékes gondolkodás volt az övék.
Bencze Melinda, Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Etnikai falbontás
Kulturális célok a városfejlesztésben
A kultúra nemcsak a különböző népcsoportok közötti jobb megértést szolgálja, hanem hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez is – fogalmazta meg Sztakics Éva. A sepsiszentgyörgyi alpolgármester a Kulturális célkitűzések a városfejlesztésben című konferencián beszélt, amelyen nyolc ország tizenegy városának küldöttei vettek részt.
Sztakics Éva szerint ez a megfontolás állt a középpontban akkor is, amikor Sepsiszentgyörgy megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet.
– Azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy a kultúra kapcsolódási pontokat teremt. Városunkban a magyar és román közösség igyekszik megtartani saját identitását, de ezen túl a színházak, a koncertek, a különböző kiállítások azok, ahol egymással találkoznak, ahol lebomlanak az etnikai falak – fogalmazott.
Az alpolgármester szerint a kultúra a gazdasági élet fellendítéséhez nemcsak a kulturális turizmussal járul hozzá, hanem azzal is, hogy alkotó energiákat szabadít fel.
Tanulságos volt meghallgatni a különböző statisztikákat, értéktárakat, az egyes települések kulturális stratégiájának bemutatóit – nyilatkozta Knop Ildikó. A sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda projektkoordinátora „első hallásra szinte hihetetlennek” találta, hogy a Sepsiszentgyörgynél pontosan kétszer nagyobb Kecskeméten 1600 civil szervezet működik.
A város és identitás, valamint az élhető város a kultúrán keresztül témákat boncolgató konferencián magyarországi (Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Mosonmagyaróvár), délvidéki ( Magyarkanizsa), németországi (Drezda), horvátországi (Kopács), szlovákiai (Királyhelmec) és albániai (Tirana) küldöttségek vettek részt.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

19. MMDSZ- diáknapok
Tizenkilencedik alkalommal veszik birtokba a Rózsák terét színes zászlókkal, egyedi csapatpólókkal és mérhetetlen energiával érkező fiatalok. A hagyományossá vált Marosvásárhelyi Diáknapokon és Diákfesztiválon 41 csapat tagjai találkoznak, szórakoznak együtt és mérik össze erejüket. Az erdélyi egyetemistaélet fontos eseményének számító együttlét jövő héten zajlik, szerdától szombatig tart.
A nulladik napon, kedden este gitáresten melegítenek be a diákok. A rendezvény nyitómozzanata, a felvonulás – azaz az idei tematikát sejtetve: A klónok támadása – szerda délután 6 óra 10 perckor indul a főtértől a bentlakásokig. A program a megszokott forgatókönyv szerint állt össze. Már az első este különféle próbákat állnak majd ki a csapatok a Maros-parti gokartpályán, csütörtöktől szombatig a Víkendtelepen zajlanak a sportversenyek (futball, kosárlabda, röplabda, lábtenisz), délutánonként az ügyességi és kocsmajátékoké lesz a főszerep. Természetesen nem marad el az egész várost átfogó harácsolás és kincskeresés sem, ez utóbbi pénteken 16.30-kor az állatkert bejáratától indul. A pontvadászat a diáknapi gálával zárul, ahol a hat élvonalbeli csapat küzd meg a győzelemért. Minden este éjfél előtt egy órával neves előadók lépnek közönség elé. A szerda esti nyitóbulin a magyarországi Halott Pénz, csütörtökön az Intim Torna Illegál koncertezik, pénteken Koszika & The HotShots, és Palma Hills-koncert lesz a gokartpályán, szombaton este a Bagossy Brothers és Company zenéjére buliznak a csapatok, majd a The Pinweels zárja a marosvásárhelyi diákfesztivált. A "galaktikus" méreteket öltő diákvilág mindenki előtt nyitott, bérletek elővételben, koncertjegyek a helyszínen kaphatók. További részletek az esemény Facebook-oldalán – https://www.facebook.com/mmdszdiaknapokoldal – találhatók.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Kincsek őrzői
Országos regemondó verseny
Kis regélők utaztak az ország majd minden tájáról múlt hét végén Marosvásárhelyre. A megyeszékhelyi Dacia Általános Iskola nyolcadik alkalommal szervezte meg a megyei tanfelügyelőséggel közösen a harmadik osztályosok országos monda- és regemondó versenyét. A megmérettetésen 29 diák vett részt, 13 megye, illetve Bukarest képviseltetett.
Az ünnepélyes megnyitóra múlt pénteken este az Ariel Színházban került sor, másnap délelőtt ugyanitt mérték össze tudásukat, tehetségüket a versenyzők. A szervezők minden alkalommal odafigyelnek arra, hogy az együttlét egyedi hangulatban teljen, összetéveszthetetlen emlékké váljon, ezt szolgálja az esztendőről esztendőre változó tematika is. Az idei forgatókönyv Szent György napjára épült, az ehhez fűződő szokásokat és népi gyermekjátékokat elevenítették fel a diákok és pedagógusok a regék közötti szünetekben. Ami pedig magát a vetélkedőt illeti, egyetlen monda, illetve rege sem ismétlődött, a zsűri igen gazdag, változatos kínálatban gyönyörködhetett.
A záróünnepségre szombat délután szintén az Ariel Színházban került sor.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Népdaltalálkozóval fűszerezett falunapok
Felső- Háromszéken, mint minden esztendőben, idén is Kézdiszentkereszten tartották az első falunapokat. Az esemény legszínvonalasabb rendezvénye Gábor Judit tanítónő kezdeményezésére született meg: 2013 óta rendszeresen megszervezik a felső-háromszéki népdaltalálkozót.
A seregszemle évről évre színvonalasabb és népszerűbb, amint azt a résztvevők növekvő száma is bizonyítja, hiszen míg első évben csak 123-an, majd 2014-ben 150-en, tavaly már 208-an, idén pedig 248-an vettek részt hét kézdiszéki településről a negyedik találkozón. Lemhényből Miklós Mária Terézia tanítónő, Kézdialmásról Kovács Ildikó Mária óvónő, Csomortánból Moré László tanító, Esztelnekről Jánó Zoltán kántor, Bélafalváról Kiss Melinda tanítónő, Kézdiszentlélekről Marthi Erika tanítónő és Ábri Béla zenetanár, a házigazda szerepét betöltő Kézdiszentkeresztről pedig Gábor Judit tanítónő vezette a fellépő csoportot, illetve a szólistákat. A találkozón zsúfolásig telt a művelődési otthon. A közösségépítő és -formáló találkozó védnökségét a sepsiszentgyörgyi Kerezsi Mária zenetanár és Kerezsi János ny. zenetanár, a csernátoni Radu Ibolya tanítónő és Radu József néptáncoktató vállalta.
Gábor Judit szervező elmondta: minden települést egy-egy énekescsoport képviselt, melyben mindkét nemnek, s minden korosztálynak jelen kellett lennie, akárcsak egy nagy családban. A találkozó fő célja – hangsúlyozta a szervező – a helyi népdalkincs feltérképezése, rögzítése és továbbadása a gyermekeknek és a közösségnek. Céljuk, hogy a találkozó minél változatosabb és színesebb legyen, így az előző rendezvényeiket videofelvételre is rögzítették. 2013-ban 65, míg 2014-ben 80, 2015-ben pedig 119 egyedi darabot sikerült megörökíteni. A Boldizsár Géza helyi tanácstag által készített felvételeket megkapták a résztvevők.
Vasárnap a Vatány Gábor plébános által celebrált ünnepi szentmisén megerősítették fogadalmukat a 25, 30, 40, 50 és 60 évvel ezelőtt házasságot kötött párok. A két legidősebb házaspár Rettegi János és Erzsébet, valamint Csavar Zoltán és Mária volt. A szentmise után benépesedett a Trefán Leonárd-iskola udvara, ahol Páll Endre polgármester köszöntötte a párokat, akik a templomból mazsorettek és zenészek vezetésével sétáltak az iskolaudvarra. Anyák napja lévén, az elöljáró az édesanyákat is köszöntötte. Ezt követően az iskola mazsorettcsoportja és a Szép Emlékek Nyugdíjasklub lépett színpadra énekekkel és verssel, majd meglepetésképpen a kézdivásárhelyi Három Csillag Együttes szórakoztatta a nagyszámú közönséget. A műsor után a családtagok, barátok és ismerősök is felköszöntötték a jubiláló házaspárokat. Az idei falunapok sztárvendége Tamás Gábor volt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mert a bátyám... (Egy megfigyelt család 4.)
Csaba öcsém számtan–fizika szakos tanárként Gyimesfelsőlokon tanított a szakközépiskolában. Azonos rajonban éltünk, a távolság sem volt túlságosan nagy, a vonatjárat kényelmessé tette a két helység elérését. Természetes, hogy gyakran találkoztunk.
Letartóztatásom híre azonnal eljutott hozzá. Először Szőcs Károlyékhoz, csíkdánfalvi házigazdámhoz utazott, majd a Securitatét kereste meg Csíkszeredában – ahogy Szőcsék emlékeztek – szörnyen dühösen. Csaba, ha valamiért bosszúság érte, máris robbant.
Kiszabadulásunk után már Csaba sem emlékezett vissza pontosan a szeku parancsnokával lefolytatott szóváltásra, de arra igen, hogy az kifejezetten számonkérő volt. S ez páratlan vakmerőségnek minősült a teljhatalmú elnyomó gépezet helyi hatalmasságával szemben. Csaba azzal érvelt, hogy azért érdeklődik, mert Attila a bátyja, ő csak ismeri, és tudtával semmi államellenes cselekedetet nem követett el. A parancsnok rövid úton elutasította – természetesen ügyemre vonatkozó válasz nélkül –, majd búcsúzóul megjegyezte, hogy lesz nekünk magára is gondunk. És volt is. Csabát még abban az évben, szeptember harmadikán letartóztatták és 18 év kényszermunkára ítélték. (Majd a későbbiekben kitérünk arra is, hogy milyen vádak alapján.) Arra még hagytak neki időt, hogy a szeku által leltárba vett és elkobzott „javaimat” hazaküldje Kolozsvárra.
Engem Zsók Lászlóval és János Lászlóval, nagybátyjával május 12-én este dzsippel Marosvásárhelyre szállítottak, és ott, egy külön cellában először éreztem át azt a leírhatatlan szorongást és fóbiáig menő zártságérzést, a szabadságtól való megfosztást, a saját személye felett rendelkezni nem tudó érzéskomplexumát. Aztán megkezdődött az augusztusig tartó vizsgálat. Fábián Márton százados volt a vizsgálatot vezető tiszt. Jóformán már mindent tudtak rólam, mert sorrendben a 11 személyből álló tanár-diák csoport hetedik tagjaként tartóztattak le.
Szekusokkal és engedélyezett hozzátartozókkal megtöltött tárgyalóteremben 1959. szeptember 15-én zajlott a tárgyalás – szándékosan, célzatosan épp a tanév kezdetén. Ki is használta ezt a jó és a rossz példázatával a vádat ismertető ügyész. A tárgyaláson még nem hirdettek ítéletet, ezeket mi később ismertük meg, amikor a marosvásárhelyi tranzitbörtönben a szolgálatos tiszt felolvasta. Én – nem látva a rövidre szabott, engedélyezett beszélgetésen Csabát – ekkor tudtam meg, hogy őt is letartóztatták. Miért ítéltek el? Mik voltak a húszéves kényszermunkára ítélt biológiatanár bűnei? Megírom ezt is. Egyelőre azt számítgattam, hogy most 28 éves vagyok, húsz év múlva 48 leszek. Az alkotó férfikor csúcsa. Én akkor fogom az egykori sikeres kezdést folytatni. Lesz-e még erőm, egészségem, elszántságom hozzá? És látom-e még a most még fiatalosan idős szüleimet, vagy már eltemették őket? És Ildikó húgomat, és Árpád öcsémet? Talán nem felejtenek el... Így fontolgattuk a cellában Palczer Karcsi „bűntársammal” az oly távoli jövő esélyeit.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Búzavirág a VI. Magyarok Világtalálkozóján
A pécskai Búzavirág néptánccsoport Engi Márta Ildikó, a Búzavirág Egyesület elnökének a vezetésével május 21–22-én részt vesz a Budapesten sorra kerülő VI. Magyarok Világtalálkozójának a rendezvényein. A Panoráma Világklub 5 kontinensének a 80 országában működő, közel 190 társszervezete közül a pécskainak a jóvoltából benevezett Búzavirág tánccsoport a kétnapos találkozó számos rendezvényén fellép. Az utazási, ellátási költségeiket Pécska Város Tanácsa fedezi – tudtuk meg Mester József Tamástól, a Panoráma Világklub pécskai társszervezetének az elnökétől.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvári diáknapok: a közösségi élmény a legfontosabb
Maratoni hosszúságú bemutatkozóval kezdődött a kolozsvári diáknapok majdnem egyhetes versenysorozata, sőt: a világ legjobbjai ennyi idő alatt két maratont is le tudnának futni.
Ezúttal a Krónikát is felkérte zsűrizni a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), így a Törökvágásban megtartott szerdai rendezvényen saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy szerencsére nem veszett ki a kreativitás az erdélyi magyar ifjúságból.
Az immár 23. alkalommal megszervezett, szerdától vasárnapig tartó diáknapoknak 58 csapata állt rajthoz, és ahhoz képest, hogy elvileg mindössze két perc állt rendelkezésükre, ötletes koreográfiákkal rukkoltak elő a fiatalok.
A „retró” jegyében bemutatott minielőadásokból egyértelműen kiderült számunkra, hogy ha a hatvanas évekről van szó, még mindig Elvis a király, ugyanis a legtöbbször – legalább hétszer – a Jailhouse Rock örökzöld slágerből halhattunk részleteket. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy korunk ifjúsága számára óriási jelentőséggel bír a termelékenység mint szimbólum.
Persze az is kiderült, hogy elsősorban a közösségi élmény miatt vesznek részt a fiatalok a diáknapokon. Az egyik diák, aki névtelenül nyilatkozott, lapunknak elmondta, csapatuk úgy érkezett meg a diáknapokra, hogy elosztották a feladatokat, így mindenki olyan programokon vehet részt, amilyenhez kedve van.
„Tulajdonképpen az a vagány a diáknapokban, hogy a buli és a szórakozás mellett a kulturális és sportvetélkedőkön úgy tudunk részt venni, hogy maradandó élménnyel gazdagodunk” - magyarázta. Hozzáfűzte, csapatuk arra törekszik, hogy valamennyi versenyszámban részt vegyenek.
Molnár Ildikó, az Ignore csapat tagja elmondta, számára is leginkább a közösségi élmény a lényeges a diáknapokon. Hozzáfűzte, természetesen igyekeznek összefogni a csapatot, hogy minél lelkesebben vegyenek részt a különböző versenyszámokban.
„A legjobb a közönség reakciója volt, az, hogy mindenki annak a csapatnak szurkolt, amely éppen a színpadon volt. Mindig jól esik, ahogy hallod, hogy kiáltják a csapatod nevét, ahogy lelkesen tapsolnak” – magyarázta Molnár Ildikó, aki a kolozsvári műszaki egyetemen gépészmérnök szakon mesterképzős hallgató, ráadásul az alapképzést követően rögtön munkát is vállalt. „Nem tudom, hogy mekkora a kereslet a gépészmérnökökre, de az első állásinterjú után, amire elmentem, már fel is vettek” – válaszolta lapunk kérdésére Molnár Ildikó.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Játék, kaland, bolondság ( Háromszéki diáknapok 12.)
Megszokott, de megunhatatlan rendezvénye Sepsiszentgyörgynek a Háromszéki Diáknapok nyitó felvonulása, amelyre rendszerint május első felében kerül sor. Az idén tizenkettedik alkalommal meghirdetett, játékos, de egyáltalán nem könnyű vetélkedőre tizennégy, zömmel középiskolásokból álló csapat jelentkezett, ebből tizenegy sepsiszentgyörgyi, két kézdivásárhelyi és egy kovásznai; a versenyzők összlétszáma 252, ami az előző évekhez mérten kevés, hiszen olyan is volt, hogy ötszázan neveztek be. Ám ez a tegnapi hangulatból mit sem vont le, sőt, a legrosszabbkor érkező eső sem tudta elrontani az általános jókedvet.
A vetélkedő késő estig tartott, ma pedig majálissal és ügyességet, kreativitást követelő próbákkal folytatódik; vasárnap csendesebb, kulturális jellegű versenyszámokkal, végül pedig a gálának nevezett döntővel zárul a rendezvény. Ott derül ki, hogy melyik Háromszék legügyesebb csapata, melyik a legjobb nem sepsiszentgyörgyi, és ki érdemli meg a fair play díjat. Addig azonban 93 versenyszámban kell a lehető legjobban teljesíteni. A feladatok között olyan is lesz, amelyhez a járókelők csatlakozását kérik majd, aki tehát Dandana, Diszkó Patkányok, Grove Street, HeroInn, M1(egy), Mahakala, Mihasznák, Tabula Rasa, The Bombers, Tagmen, We-kings, TranSZILVAnikum, Hullámreccsentők vagy ICEameg! feliratú, olykor különös megjelenésű fiatallal találkozik (egy bocskorba és narancssárga bugyogóba öltözött fiú a haját is csapatjelének formájára nyíratta), segítsen neki a pontszerzésben: még néhány percre is érdemes ezen a hétvégén diáknak lenni. Bizonyosság rá, hogy több egyetemista hazajött erre az alkalomra, régi vagy megújult csapatát erősíteni, pedig most tartják Kolozsváron és Marosvásárhelyen is a diáknapokat...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Ahol a falak és a remény is megújul”
Értekezlet Nagyenyeden a reformáció és a nevelés összefüggéseiről
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított Apafi termében tartották meg április végén „A reformáció hatása a posztmodern nevelésben” című konferenciát, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége szervezésében, társszervező és egyben házigazda a kollégium volt. A kétnapos program alatt a reformáció és a nevelés összefüggéseit vizsgálták. A helyszín az Apafi festménnyel (Vasadi Kalicza Erzsébet alkotása) gazdagodott, amelyet Balog István festőművész, az Inter-Art Egyesület elnöke tisztított meg. A hallgatóság a kollégiummal közös történelmi sorsú Sárospatakról, többen Kolozsvárról, a helyi tantestületből, valamint Erdély sok más református központjából verbuválódott.
A megnyitó áhítatot Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta, aki igehirdetésében a „minőségi ifjak” nevelésére irányította a figyelmet. Példákkal bizonyította, hogy a nevelésben az anyanyelvhasználat elengedhetetlen, a kétnyelvűség nem jelenthet egyoldalú nyelvfelejtést. A főszervező Borsos Melinda üdvözölte a jelenlevőket, Szőcs Ildikó igazgató köszöntő beszédében megemlítette, hogy a kollégium szellemiségét mindig a „jó együttlétek” vitték előbbre. Gudor Botond esperes a református identitás megőrzésének fontosságáról szólt. A konferenciát üdvözölte Laky–Takács Péter Attila kolozsvári konzul.
B. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Hiánypótló tehetségkutató
XI. Bolyai Farkas-kupa
Az ország különböző részeiről érkezett tizenévesek mérték össze reál, illetve humán tudományokban való jártasságukat szombat délelőtt a Bolyai líceumban. A magyar tannyelvű középiskolák tizenegyedik országos tantárgyversenyén, a Bolyai Farkas-kupán nyolc megye 32 iskolájának 230 diákja vett részt.
Akárcsak tavaly, hét tantárgyból – fizikából, kémiából, biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból és történelemből – bizonyíthatták tudásukat, kreativitásukat a fiatalok.
A vetélkedő megnyitóján Láday Zoltán bolyais tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddigi tapasztalatok alapján évről évre egyre felkészültebbek, igényesebben felkészítettek a Bolyai-kupa résztvevői. Ezt követően Láday a zsűriző középiskolai és egyetemi tanároknak mondott köszönetet, akik a tudományos elvárások szerint értékelik a dolgozatokat. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója a verseny hiánypótló jellegét hangsúlyozta.
– A felsorolt tantárgyakból a nemzeti versenyeken nincsenek eredményeink. A Bolyai Farkas-kupán bizonyítani tudnak a diákok, a verseny célja ugyanis egyrészt a tehetségkutatás. Ugyanakkor ez az iskolák összefogása, a testvériség összefogása is egyben.
Markó Béla, a verseny fővédnöke arról szólt, hogy a Bolyai név meghatározza a verseny jellegét, majd a semmiből teremtett új világ gondolatánál maradva kifejtette, hogy Bolyai János híres szavait sokan rosszul értelmezik, ő ugyanis nem a szellemi sivárság közepette, magányos tudósként teremtett világra szólót, a háta mögött egy tudományra szomjas Erdély, illetve nemzet állt.
– Tudósok, művészek sora bizonyítja, hogy Jánosnak volt kire támaszkodni – tette hozzá a verseny fővédnöke, majd arra intette a diákokat, ne feledjék, hogy egy olyan fontos kultúra van mögöttük, amely feljogosítja őket arra, hogy bízzanak önmagukban és jövőjükben.
A Maros Megyei Tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes köszöntötte a diákokat, majd Peti András alpolgármester, egykori bolyais diák jövőképeket körvonalazva az itthonmaradás fontosságáról beszélt.
Oláh-Gál Róbert, a verseny elnöke a Bolyaiak életéből villantott fel pár érdekességet, és arra biztatta a jelenlevőket, hogy legyenek követői a két matematikusra vonatkozó kutatásokban. A felszólalók sorát Markó Bálint, a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese zárta.
– Bolyai Farkasra mindenki úgy gondol, mint matematikusra, illetve oktatóra, de arra kevesen gondolunk, hogy a kreativitásával be tudnánk rendezni az életünket: zenét hallgathatnánk, színházba mehetnénk, kályhát építhetnénk. Rendezzétek be ti is a kreativitásotokkal az életeteket – üzente Markó Bálint a diákoknak, akik a következő percekben át is vonultak a vetélkedők helyszíneire. A dolgozatok értékelésére még aznap sor került, és az ünnepélyes díjazást is megtartották a Bolyai dísztermében.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy hely, ahol teljesítménnyé alakítják a tehetségígéretet
„Nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolák ügye ténylegesen közügy legyen. Iskolatámogató környezet híján nagyon nehéz intézményt építeni, fejleszteni. Főként egy olyan társadalomban, amely nem tiszteli a pedagógusokat, ahol nem érték az erőfeszítést igénylő munka, a megszerzett tudás” – beszélgetés Erdei Ildikóval, a temesvári Bartók Béla-gimnázium igazgatójával.
– A temesvári Bartók-líceum még a magamfajta belső-erdélyinek is sokat mond, de mit jelent önnek, az intézmény igazgatójának?
– Az iskolánk több, mint iskola. Egy közösségépítő, jövőbe mutató hely, ahol mindennap van egy új kihívás, egy-egy új helyzet, gond, ötlet, kudarc és siker. Közel 600 gyerek, fiatal és mintegy 60 pedagógus iskolája.
Egy hely, ahol azon és azért dolgozunk, hogy a diákok szeressenek iskolába járni, találjanak olyan területet, ahol tehetségígéretük teljesítménnyé alakulhat, ahol a tanárok csapatban dolgoznak, és ahol a szülői közösség partnerként van jelen.
Olyan iskola, ahol tudjuk, hogy a tanórák mellett fontos szerepük van a tanórán kívüli tevékenységeknek, hiszünk a diákönkormányzat kezdeményezőerejében, a diákok egyharmada tagja valamelyik hagyományőrző csoportnak, és a Bartók Diákszínpad évente új előadással örvendezteti meg a közönséget.
Egy olyan munkahely, ahol a munkaközösség jelentős hányada minden tanév elején, illetve végén szakmai műhelyen értékeli az iskolai életet, és közösen tervezi a jövőt.
– A Bartók-iskola a szórványmagyarságból fogad diákokat. Milyen vonzáskörzete van az intézménynek?
– Temesváron és a környékbeli falvakon kívül elsősorban Temes megyéből érkeznek diákjaink, ezenkívül néhány Arad megyei településről, Majláthfalváról és Kisiratosról is járnak hozzánk középiskolások. Három irányból érkező három iskolabusz hozza reggel a diákokat, jelenleg mintegy 150-en járnak iskolabusszal: Újszentesről, Újmosnicáról és Győrödről.
Az iskolabuszos diákoknak mintegy egyharmada érkezik a településekről, a többiek a város különböző negyedeiben, főként a hat évvel ezelőtt megszűnt tagozatos iskolák körzetében ülnek fel az iskolabuszokra. A megyéből elsősorban Végvárról érkeznek diákjaink, közülük van, aki a bentlakást választja, és van, aki a napi ingázást. Ezenkívül vannak diákjaink Lugosról, Bodófalváról, Igazfalváról, Ótelekről és Zsombolyáról is.
– Akik pedig nem szeretnének ingázni, azoknak lehetőségük nyílik az iskola kollégiumában lakni.
– Iskolánk kollégiuma 50 férőhelyessé alakítható, jelenleg 40-en laknak benne. Minden évben igyekszünk javítani az életkörülményeket, a bentlakó diákok számára pedig sajátos programokat működtetünk, dolgozunk ki. A diákok 2–4 ágyas szobákban laknak, van saját tanulószobájuk, ebédlőjük, használhatják az intézmény sportpályáit, eszközeit. A bentlakó diákok közösségének saját önkormányzata van, igyekszünk a programok kialakításában odafigyelni a javaslatokra. A Bartók Alapítvány ösztöndíjjal segíti őket, s pályázati támogatásból a belvárosi református egyház együttműködésével melegebéd-program működik számukra.
Évente egy-egy identitáserősítő programot valósítunk meg, melynek fontos eleme mindig az, hogy a diákok „hazavigyenek” szülőfalujukba valamit a megszerzett tudásból. Az idei iskolai évben több tanulástámogató program is működik a PADOC Alapítvány révén: matematikából, magyar nyelv és irodalomból, informatikából és tanulástechnikából. Évek óta jól működik a pszichokör, valamint a kortárstanácsadásra épülő belső hálózat. Az elmúlt tanévtől kezdődően a tizenegyedikes diákok egyéni szakoktatási támogatást igényelhetnek egy-egy szakma elsajátításához. Jelenleg két bentlakó diákunk tanulja ki az iskola mellett a szakács-, illetve a pincérmesterséget. A jövőben gyakorlati készségeket fejlesztő műhelyt szeretnénk kialakítani és működtetni a kollégium keretében.
– Eközben Temesváron is épül szórványoktatási kollégium. Ez bartókos kezdeményezés? Milyen viszonyban van az iskola ezzel a kezdeményezéssel?
– A felső iskolások szórvány-szakkollégiumát ezelőtt 10 évvel tervezte meg a temesvári Szórvány Alapítvány egy olyan munkacsoportja, amelynek magam is tagja voltam. Az akkori tervek szerint mindenképpen olyan szakkollégiumot terveztünk megvalósítani, amely a Bartók-líceumot is erősíti. A jelenlegi elképzelések még alakulóban vannak. Bízom benne, hogy ezt az elvet most is sikerül érvényesíteni.
– Melyek a legfőbb okai annak, hogy a szórványnak számító Temesváron és környékén a magyar gyerekek jelentős része nem anyanyelven folytatja tanulmányait?
– A magyar szülők gyermekeire vonatkozó beiskolázási adatokat összegző statisztikákban Temes megye mindig a sor végén kullog. Általában azt tartják, hogy a gyerekeknek csupán negyede jár magyar iskolába. A mi felméréseink azt mutatják, hogy az iskolába lépő gyerekek nem tudnak már magyarul, és ez az elsődleges oka annak, hogy a magyar iskolaválasztás nem is kerül szóba. Ennek egyik oka a nyelvileg vegyes családok magas, 67 százalékos aránya.
Az elmúlt években növekedett a vegyes házasságokban születő gyermekek magyar iskolaválasztása, jelenleg már külön programokat működtetünk annak érdekében, hogy ezek a gyerekek megfelelően tanulják meg a nyelvet, és sikeresen illeszkedjenek be az iskolába. Ebben a munkában komoly segítséget jelentettek az Integratio Alapítvány kétnyelvűségprogramjai, az igényesen kidolgozott szülői tájékoztatók, a családok, óvodák és iskolák által mára már közkedvelt játékcsomagok. Továbbra is találkozunk olyan magyar családokkal, amelyek román iskolába íratják a gyermekeiket, de ez az arány jóval kisebb.
– Az iskolai gazdag programkínálat fényképei, rövid összegzései a közösségi hálón keresztül jutnak el a külvilághoz. Arra kérem, néhány fontosabbat emeljen ki!
– Egyik ilyen jól működő programunk a havi jelleggel megszervezett átszó- és alkotóház, amely mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeli diákjainknak nyújt tartalmas szabadidőprogramot. Kiemelném továbbá a testvérosztályok programjait, hiszen az elmúlt években kiépítettünk egy térségi iskolahálózatot a város óvodáival és a megye iskoláival. Minden elemi osztályunknak van egy partneróvodája és egy vidéki összevont elemi testvérosztálya. A felső tagozatos osztályaink pedig a vidéki felső tagozatos osztályokkal létesítettek kapcsolatokat.
Évente több közös tevékenységre is sor kerül: egymást meglátogatják az osztályközösségek, ilyenkor közös órákat is tartanak, de közösen mennek kirándulni vagy valamilyen kulturális rendezvényre. Igyekszünk minden olyan lehetőséget megragadni, amelyek az alkalmazható tudás kialakítását, a különböző tehetségterületek fejlesztését vagy a pályaválasztást segítik. A programok megvalósításába bevonjuk volt diákjainkat vagy a szülői közösséget, de sokszor működünk együtt a különböző civil szervezetekkel, intézményekkel.
Ha egy kezdeményezés jól alakul, abból igyekszünk hagyományt teremteni: így szervezzük meg most már évente a Tehetségnapot névadónk, Bartók Béla születésnapján, a Mesterségem címerét, a Tudományos Játszóházat, a Magyarok Európában rendezvényt vagy a Családi Sportnapot. Az idei tanévben sikerült iskolakertet létrehoznunk az iskolában és az óvoda épületében is. Reméljük, ezek a foglalkozások is rendszeressé válnak.
– Iskolai sikertörténetekről gyakran hallani. De mit jelent egy intézmény életében ennek az ellenkezője, amikor valami nem a tervek szerint alakul?
– A kevésbé sikeres történeteknek is fontos szerepük van: ezek jelzik a problémás területeket, a gondokat. Ha egy középiskolás diák abbahagyja az iskolát, azt komoly tünetnek tartom. Az elmúlt időszakban több olyan vidéki diákunk is volt, aki kimaradt. Az iskolatámogató programok egy része ezekből a helyzetekből okulva alakult meg. Ha egy diák nem talál legalább egy olyan szakkört, csoportot, programot, ahová szívesen jár, az szintén jelzés. Éppen a napokban végzünk egy felmérést azzal kapcsolatosan, hogy van-e minden diákunknak legalább egy „fogódzója”, egy közössége, ahová tartozhat, ahová szívesen jár.
– Minden bizonnyal Önnek is van prioritáslistája. Hogyha egy elemet kellene kiemelnie ebből, mi volna az?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolák ügye ténylegesen közügy legyen. Iskolatámogató környezet híján nagyon nehéz intézményt építeni, fejleszteni. Főként egy olyan társadalomban, amely nem tiszteli a pedagógusokat, ahol nem érték az erőfeszítést igénylő munka, a megszerzett tudás. Úgy gondolom, hogy ez közös felelősség.
– Szakmailag és emberileg mit jelent az ön számára, hogy a nemzeti ünnep alkalmából március 11-én Budapesten átvehette a Magyar Arany Érdemkeresztet?
– Mindenekelőtt megerősítést. Kevés olyan pillanat volt eddig az életemben, amikor számba vettem, összegeztem, értékeltem a munkámat, és a kitüntetés átvétele erre kicsit rákényszerített. De úgy érzem, még sok tervem van és sok tennivalóm. Emberileg külön kitüntetést jelentett az a sok kedves visszajelzés, őszinte öröm és gratuláció, amit szűkebb és tágabb környezetemből kaptam. Ezúton is köszönöm.
dr. Erdei Ildikó
1970-ben született Temesváron. Szülővárosában végzett általános iskolai tanulmányai után a nagyváradi Iosif Vulcan Pedagógiai Líceumban szerez tanítói képesítést. 1997-ben a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen, pszichológia szakon diplomázik. 1988-tól a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban dolgozik, előbb tanító, majd iskolapszichológus 1991–2001 között, majd 2012-től napjainkig az intézmény igazgatója. 2003-tól külső munkatársa a Temesvári Nyugati Tudományegyetemnek. 2011-ben doktorál a Szegedi Tudományegyetemen. A Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetik ki 2016. március 11-én a bánsági szórványmagyarságért végzett szakmai és közösségépítő munkája elismeréséül. 2011-től az MTA külső köztestületi tagja. Hazai és nemzetközi szórványoktatási és tudományos kutatási projektek résztvevője, számos szakpublikációt jegyez.
dr. Erdei Ildikó 1970-ben született Temesváron. Szülővárosában végzett általános iskolai tanulmányai után a nagyváradi Iosif Vulcan Pedagógiai Líceumban szerez tanítói képesítést. 1997-ben a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen, pszichológia szakon diplomázik. 1988-tól a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban dolgozik, előbb tanító, majd iskolapszichológus 1991–2001 között, majd 2012-től napjainkig az intézmény igazgatója. 2003-tól külső munkatársa a Temesvári Nyugati Tudományegyetemnek. 2011-ben doktorál a Szegedi Tudományegyetemen. A Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetik ki 2016. március 11-én a bánsági szórványmagyarságért végzett szakmai és közösségépítő munkája elismeréséül. 2011-től az MTA külső köztestületi tagja. Hazai és nemzetközi szórványoktatási és tudományos kutatási projektek résztvevője, számos szakpublikációt jegyez.
Dénes Gabriella
Krónika (Kolozsvár)

A Teleki Téka új kiállítása
Egy ifjú tudós útján
Milyennek látta a XVIII. századi Magyarországot, Erdélyt, mit gondolt Marosvásárhelyről, mit gyűjtött és mit viselt a kor egy sokat utazó huszonéves tudósa? – erre kaphatnak egyebek mellett választ a Teleki Téka új időszakos kiállításának látogatói. A könyvtáralapító Teleki Sámuel legidősebb – felnőttkort megért, de fiatalon elhunyt – fiának szellemi hagyatékát bemutató, Teleki Domokos, egy ifjú nemes utazásai című tárlatot péntek délután nyitották meg szépszámú közönség előtt. A nagybetűs út töredékeit felvillantó kiállítás anyagát Petelei Klára, a tárlat kurátora ismertette.
Teleki Sámuel életrajzát Deé Nagy Anikó kutatásaiból ismerhetik meg az érdeklődők. 1773-ban Sáromberkén született, neves oktatók irányítása mellett, többek között a bécsi egyetemen tanult. Egészségi okokból kezdett utazni, 1793–95 között Magyarországot, 1795-ben Németország számos városát járta be. Három évvel később a Jénai Ásványtani Társaság elnökévé választották. Utazásai során feljegyzéseket készített, a magyarországi utat rögzítők Egynéhány hazai utazások le-irása. Tót és Horváth országoknak rövidesmertetésével egygyütt címmel nyomtatásban is megjelentek, éppen 120 évvel ezelőtt – hangzott el a megnyitón. Az egyik tárlóban egyéb dokumentumok mellett a magyar tájak első magyar nyelvű útleírásaként számon tartott kiadvány is megtekinthető. A kiállítás kurátora kiemelte, hogy a három évszázaddal korábbi, soknemzetiségű, sokvallású Magyarországot gazdagon megrajzoló művelődéstörténeti munka ma is érdekes olvasmány. Szintén széles érdeklődésre tarthat számot Teleki Domokos kéziratban fennmaradt színdarabja, illetve kiadatlan közigazgatási munkája, akárcsak az első alkalommal közszemlére tett ásványgyűjtemény. Egy másik tárlóban a látogató Teleki Sámuel családi bibliáját tekintheti meg, amelyben a könyvtáralapító gyermekei születését is feljegyzi, a kiállítás anyagához tartozik továbbá apa és fia, Domokos köntöseinek 1818-ban kelt listája is.
Teleki Sámuel a fiatal tudós elhunyta után gyűjtötte össze a gazdag szellemi örökséget, amelynek jelentős része található meg a Teleki Tékában, de a magyarországi Széchényi Könyvtárban, illetve a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában is őriznek belőle dokumentumokat. Teleki Domokos utazásainak és életútjának bemutatását az esztétikailag is élményt nyújtó, idézeteket és térképeket is tartalmazó négy óriáspannó, Márton Krisztina, a Teleki Téka restaurátorának munkája teszi érzékletesebbé. A homoródi borvízről, a veresvágási opállelőhelyekről is mesél nekünk ezeken a pannókon az egykori utazó, aki Marosvásárhelyről így vall: "Nem lehet szép városnak mondani, azonban sok nagy és derék épületekkel bír. A vásárhelyi r. Kollégium esméretes, jó karban helyheztétett, és érdemes tudós tanítókkal dicsekedhetik; válogatott és számos könyvekből álló bibliotékáját is méltán említhetem..."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Jótékonysági koncert a Millenniumi templomban
Érdemrend dr. Bárányi Ferencnek
A karitatív szellemiség, a zene szeretete és a tisztelet érzése hatotta át azt a több száz embert, aki részt vett a Millenniumi templomban szervezett koncerten az elmúlt vasárnap délután.
A helyi Máltai Segélyszolgálat felkérésére a temesvári Incanto Quartetto és Art Kammerorchester művészei igennel válaszoltak, mint tették azt eddig is embert segítő nemes szándéktól vezérelve. Ezt a gondolatot hangsúlyozta mikrofon előtt az ünnepi esemény szóvivője, Rudik Christian, az Állami Opera ismert előadóművésze is, köszöntve az illusztris vendéget, Francois Catto urat, a Romániai Máltai Lovagok Szövetségének elnökét, valamint dr. Bárányi Ferencet, aki a megalakulástól napjainkig elkötelezett híve a Romániai Máltai Segélyszolgálatnak.
A továbbiakban azt emelte ki a szóvivő művész, hogy Isten hajléka méltó helye a hálának és köszönetnek. A műsoron szereplő zeneművek ugyanis a pap zeneszerző Antonio Vivaldi remek szerzeményei a templom falai között könnyebben találnak utat az emberek lelkéhez. Magyar nyelven ft. Szabó Péter kanonok, plébános, a Szuverén Máltai Lovagrend káplánja, a rendezvény egyik kezdeményezője és szervezője üdvözölte a magas rangú hivatalos vendéget és az egybegyűlteket, majd baráti közvetlenséggel köszöntötte a 80. születésnapjához érkező Bárányi doktort, „Feri bátyánkat”. A személyre szóló máltai elismerést, az Őexcellenciája Matthew Festing, a Máltai Szuverén Lovagrend nagymestere határozatának megfelelően adományozott pro Merito Melitensi érdemrendet és oklevelet Francois Catto elnök nyújtotta át dr. Bárányi Ferencnek. Méltatta továbbá azt a sokéves munkát, amit feleségével, dr. Bárányi Ildikó orvosnővel együtt végeztek segítségre szoruló embertársaikért.
A köszöntő és köszönő szavakat követően a hangszerek jutottak főszerephez. A kiváló hegedűszólisták, Corina Murgu koncertmester, Ovidiu Rusu, Nada Petrov, Traian Roman és a szimfonikus zenekar népes csoportja magas szintű művészi tudásról tett tanúbizonyságot. Vivaldi A négy évszak című versenyművének megszólaltatása és Schubert közismert műve, az Ave Maria csodálatos hangzása maradandó élménnyel ajándékozta meg a hallgatókat, és bizonyára még sokáig visszhangzik a klasszikus zene kedvelőinek szívében. Hosszan tartó zúgó taps közvetítette a köszönetet, élőszóban pedig Fekete Nagy László, a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiájának elnöke fogalmazta meg háláját mindazok felé, akik önzetlen támogatásukkal szolgálták a szervezetet, és teszik azt ma is testi-lelki istápolásra szoruló embertársaikért.
A május 8-án megtartott hangverseny bevételét a Szent János idősek otthona fenntartására fordítja a helyi máltai vezetőség, és ezúton is kifejezi köszönetét minden jótevőnek.
Sipos Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)

Alkotói ösztöndíjak 2016
Zsúfolásig megtelt tegnap délután a sétatéri Kaszinó az Alkotói Ösztöndíjak 2016-os gáláján. Az RMDSZ megbízásából a Communitas Alapítvány 2003 óta díjazza a legtehetségesebb hazai fiatal magyar művészeket, akiket Markó Béla, az ösztöndíjbizottság elnöke méltatott.
A díjazottak: film és televízió – Bács Ildikó, Gál László, Kocsis Tünde, Lőrincz Lóránd Sándor, Péter Anna, Sáji Róbert; irodalom – Adorjáni Anna, Demeter Zsuzsanna, Gothár Tamás, Kulcsár Árpád, Lovassy Cseh Tamás, Simon Emőke, Tamás Kincső, Varga Borbála, Varga László Edgár; színházművészet – Balla Szabolcs, Botos Bálint, Imecs-Magdó Levente, Jerovszky Tímea, Kónya Ütő Bence, Köllő Csongor, Moldován Blanka Boglárka, Nagy Botond, Orbán Levente; vizuális művészetek – Adorjáni Márta, Betuker István, Gábor Barna, Kékedi Ronáld, Kolozsi Erik, Kopacz László, Ördög-Gyárfás Ágota, Szász Zsolt, Török Réka; zeneművészet – Bagossy Norbert, Bordos Nagy Eszter Csilla, Darabont Örs, Demeter Vincze András, Harmadik Zenekar, Hermann Szabolcs, Iszlai Renáta, Szép András, Szőcs Géza Márton.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Műhelytanácskozás identitásépítésről
A Szórvány Alapítvány, az Esélyt a Szórványnak Alapítvánnyal közösen, műhelytanácskozást hívott össze május 6–7-én Temesváron, azzal a céllal, hogy a magyarországi Nagybánhegyes községben kialakítandó diáktábor és képzőközpont potenciális programjairól tárgyaljunk.
A rendezvényen részt vett a szamosújvári Téka Alapítvány két munkatársa, a szamosújvári kollégium oktatói, Fodor Emőke és Balla Imola, Károlyi Attila, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese, Zsoldos Ferenc zentai történelemtanár és ifjúsági szakértő, továbbá tanulmányt küldött a tanácskozásra Bethlendi András, az Igen, tessék! mozgalom programigazgatója ( Kolozsvár). Temesvárról részt vett Tasi Ottilia, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanítója, a legutóbbi civilgondnok program egyik koordinátora és Kele Lidia, az Eszterlánc Kulturális Egyesület képviselője, tanító, illetve a két megbeszélés moderátorai, dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója és dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke.
A szamosújváriak több olyan projektet, illetve módszert mutattak be, amelyeket a Téka Szórványkollégiumban dolgoztak ki tanulóik számára, mint pl. az értékleltár, a mezőségi tanösvény vagy a múzeumpedagógiai foglalkozások. Erdei Ildikó az Integratio Alapítvány magyarságismereti játékait mutatta be, amelyek a magyar kultúrát bemutató non-formális tanulási módszerekre alapuló ismeretterjesztő tudományos játékok és online játékfelületek. Ezen bemutatók kapcsán élénk, sok fontos részletet tisztázó párbeszéd alakult ki.
Szombat délelőtt Kele Lídia a néptánc és népzene identitásépítő szerepéről, Zsoldos Ferenc az ifjúság számára szervezett versenyek és fesztiválok tapasztalatairól, Károlyi Attila pedig a helytörténet és az identitásépítés összefüggéseiről és lehetőségeiről tartottak tanulságos bemutatókat. A tanácskozáson építő módon vettek részt a Szórvány Alapítvány munkatársai, Berta Brigitta, Kása Zsolt és Valdman Kinga.
Összefoglalásként Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy a kialakítandó táborozóhely egyik fő szerepe a szórványban élő fiatalok identitásának építése. Ugyanakkor a beszélgetés során egyértelművé vált, hogy a nagybánhegyesi ingatlan kihasználható képzési központként is. Mindenekelőtt olyan területeken szükséges képzéseket elindítani, melyek szolgálják, szolgálhatják a szórványban élő fiatalok identitásépítését, mint például módszertani találkozó az értékleltárak készítéséről, a helytörténeti kutatás lehetőségeiről és módszertanáról, illetve a kisebbségi közösségek történelmének a tankönyvekben való bemutatásáról.
A szervezők köszönik a résztvevőknek, illetve a helyet biztosító Újezredév Református Központnak és a Bartók Béla Elméleti Líceumnak a sikeres munka lehetőségét.
Szórvány Alapítvány
Nyugati Jelen (Arad)

Nyugdíjak húsz lejtől kétezer lejig
Majdnem nyolcszáz olyan nyugdíjas van Hargita megyében, akiknek a román állam mellett legalább egy uniós ország folyósít nyugdíjat. Köztük van olyan, akinek húsz lejnél is kisebb a hazai öregségi javadalmazása.
Közel nyolcszázan kapnak a hazai mellett külföldi nyugdíjat is Hargita megyében. Ők mindkét országban dolgoztak, ezért kaphatják két forrásból is az öregségi javadalmazást. Arról nincsenek adatok, hogy mekkora a legkisebb, illetve a legnagyobb külföldi nyugdíj, csupán annyit tudnak, hogy van olyan személy, aki húsz lejnél kevesebbet kap a Romániában ledolgozott évei után, azonban olyan is akad, akinek a kétezer lejt is meghaladja a havi juttatása. Bán Katalinnak, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár vezetőjének tudomása szerint az érintettek közül legtöbben Magyarországon, Németországban, illetve Ausztriában dolgoztak.
Sok olyan nyugdíjas van, aki élt a Magyarország és Románia közötti nyugdíjkonvenció lehetőségével, és bár itthon dolgozott, Magyarországon kérte az előnyösebb nyugdíjat. 2007 előtt lehetőség volt arra, hogy azok a személyek, akiknek első fokú rokonai Magyarországon éltek, az itthon ledolgozott idő után járó nyugdíjukat Magyarországon, az ottani nyugdíjtörvény kritériuma szerint kapják kézhez. Miután Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz, ez a lehetőség megszűnt, és már csak attól az országtól igényelhető nyugdíj, ahol az illető dolgozott – ismertette Bán Katalin.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Jubileumi tárlat az EMŰK-ben (A Stúdió 9 kiállítása)
„Az eltelt tíz esztendő nem a jó tervezésnek köszönhető, hanem a kiállításoknak, a közös munkának, a lassan valóban csoporttá érő alkotók évről évre megújuló lendületének, és annak, hogy mindig volt valaki, aki hajlandó volt kézbe venni a kiállítások megszervezésének és utaztatásának minden nyűgét” – mondta Túrós Eszter, a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze a csíki képzőművészekből álló Stúdió 9 alkotócsoport Erdélyi Művészeti Központban látható kiállításának szerda esti megnyitóján Sepsiszentgyörgyön.
A Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője által rendezett kiállításon Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László, Váncsa Mónika és Xantus Géza alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők a harmadik emeleti kiállítóteremben. A képzőművészet különféle irányaiba mutató rangos kiállítás megnyitóján Túrós Eszter művészettörténész a Studió 9 tízéves történetének rövid ismertetése mellett egyenként is bemutatta az alkotócsoport tagjait. Mint mondta, ha valaki időt és energiát szánna arra, hogy alaposabban megvizsgálja az elmúlt tíz esztendőt, sokszínű és árnyalatokban gazdag kép bontakozna ki előtte, kirajzolódnának egy csoport karakterjegyei, egy-egy alkotói életpálya útkeresései, visszatérő kérdései, kísérletei, személyes küzdelmei, hullámvölgyei, felismerései. És valóban, mintha a kiállítás is tükrözné ezt az állandó útkeresést, ha alaposabban szemügyre vesszük a képeket, tárgyakat, a markánsabb kézjegyek mellett mintha a feléjük vezető út is kirajzolódna előttünk. Sima, göröngyös, lejtős, emelkedő utak, amelyeken néha csak araszoltak a művészek, máskor pedig iszonyú sebességgel száguldoztak ismeretlen tájak felé.
Bara Barnabás famunkáinak lecsiszolt, sima felületei, geometrikus alakzatai, letisztult, szűkszavú, de a mindenség felé nyitó határozott körvonalú formajátékai nagyon izgalmas, ellenpontokként is tekinthető kisplasztikákkal társítva váltak beszédessé. Botár László heves gesztusai kiegyensúlyozottsággal, megfontoltsággal párosulva mintha a szabadjára engedett energiákból próbálnának egyensúlyt teremteni valahol az ösztön és ráció határmezsgyéjén. Gergely Zoltán fa-, fém- és kőalkotásait az elegancia és mértékletesség uralja, miközben a különböző anyagok és ellentétes formák játékosan ötvöződnek bennük egymással. Mezey Ildikó különös, kollázsszerű párnaillusztrációi intim, személyes tereket idéznek, de közben az álom és valóság határmezsgyéjén tátongó mély szakadékokba is berántják a szemlélőt. Nagy Ödön égetett fát használó, de többnyire természetes formákkal való játékaiban mintha a megsemmisülés folyamata válna érzékelhetővé, a nemlétbe való észrevétlen átmenet, de mindez nagyon is megfogható, érzékekbe hatoló tárgyszerűséggel. Szabó Árpád képeinek furcsa sodrása, belső tájai talán leginkább a dekoratív művészet irányába mutatnak, de ha elidőzünk előttük, felületük egyszer csak megnyílik előttünk, és látni engedi a felszín alatt rejtőző hatalmas erejű indulatokat. Turcza László zene ihlette, kollázsszerű, szürreális tárgykompozíciókkal lepi meg a közönséget, bizarr festményei minden részletükben kidolgozott, jellegzetes színes figurákat ábrázolnak kristálytiszta felületeken. Váncsa Mónika játékos, barátságos világát különböző élőlények és mesebeli szereplők népesítik be, képein az ismétlődések különös dinamikája a nézőpontok sokszorozhatóságának felkutatására tett kísérletként is értelmezhető. Xantus Géza áttűnéses festői technikája, a különféle dimenziók egy síkban való megjelenítése időtlenné, monumentális hatásúvá teszi alkotásait. A fények között feltűnő, azokon átsejlő architektúrák és női alakok ábrázolása során mintha a transzcendencia megragadására tenne kísérletet a művész. Túrós Eszter szerint bizonyos kérdések – hogy van-e lehetőség a csoportként való megújulásra, a szellemi frissesség fenntartására egy olyan otthonossá alakított alkotói környezetben, ahol a megszokás könnyen elhatalmasodhat, hogy van-e értelme, lehet-e egyáltalán alkotói csoportban, közösségben gondolkodni – minden évben felmerültek a Studió 9 tagjaiban, de minden alkalommal sikerült továbblépniük ezeken. A tizedik évforduló nemcsak ünnep, hanem mérföldkő is – zárta szavait a fiatal művészettörténész – ahhoz pedig, hogy milyen lesz a folytatás, mindnyájunknak közünk lehet. Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Valóság és illúzió a Heliosban
A Helios Galériában május 12-én nyílt meg a Temesváron élő és alkotó hivatásos magyar képzőművészek közös kiállítása. A XXI. Bánsági Magyar Napok keretében megvalósult tárlatot Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és Szekernyés János, a Képzőművészek Szövetségének helyi elnöke nyitották meg.
A hatalmas érdeklődést kiváltó tárlatnyitón Szász Enikő köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy a 24 művész alkotásait bemutató, immár 21. alkalommal megrendezett kiállításon először láthatunk divatkreációkat, Péter Ildikó divattervező gyönyörű munkáit. A divattervező hölgy, aki argentin tangóoktatással is foglalkozik, partnerével, Corneliu Cojereannal egy látványos táncbemutatóval örvendeztette meg a tárlatnyitó közönségét.
Az évszázados temesvári magyar művészeti hagyományok történetét Szekernyés János helytörténész, műkritikus elevenítette fel. „Bátran elmondhatom, hogy a temesvári magyar művészek eddig látott 21 közös tárlata közül ez az egyik legsikerültebb, ha nem éppen a legsikerültebb” – mondta Szekernyés János, aki szerint tematikailag és műfajilag is rendkívül változatos ez a kiállítás, másrészt a korábbi évekhez viszonyítva magas és egységes színvonalat képviselnek az alkotások. „A munkákon észrevehető az absztrakt felé való törekvés, még azon alkotások esetében is, amelyeken még felismerhető a valósághoz való kötődés. Úgy vélem, nemcsak a kiállítás címének köszönhető, hogy az illúzió felé mentek a művészek, hanem inkább annak, hogy egy nagyon határozott, pregnáns, expresszív kifejezésre törekedtek” – mondta a kiállított munkákat értékelő Szekernyés János.
A Valóság és illúzió című kiállítás 2016. május 25-éig tekinthető meg a temesvári Helios Galériában.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Értékteremtők ünnepe
Városnapi EMKE-díjak
Tiszta források felkutatója, ritka szépségek megörökítője, sírva vigadó szavak mestere – a Maros megyei EMKE hagyományossá vált városnapi rendezvényének, az Értékteremtők gálájának idei kitüntetettjei. Csütörtök délelőtt a Kultúrpalota kistermében Olosz Katalin néprajzkutató, irodalomtörténész, Kerekes Péter Pál fotóművész és Bölöni Domokos író, publicista vehette át a magyar közösségért sokat tett vásárhelyi személyiségeknek járó díjat.
Olosz Katalin munkásságát dr. Barabás László néprajzkutató méltatta. A pályatárs az ünnepelt ars poeticának is tekinthető gondolatával indította laudációját: "A munka örömforrás is lehet", majd a negyvenes évek Kovásznájától, a nehéz körülmények között élő, gyermekükkel a munkát és a könyvet is megszerettető családtól kiindulva körvonalazta a gazdag életpályát. Megemlítette a sepsiszentgyörgyi középiskolát, a Bolyai egyetemet, amely éppen abban az évben vált Babes–Bolyai egyetemmé, amikor Olosz Katalin a hallgatója lett, szólt a kiváló tanárokról, akik – bár a tanintézetben nem volt néprajzosképzés – olyan feladatok elé állították a tehetséges diákot, amelyek révén elindulhatott az úton. A székely népballadák kutatásával kezdődött a hatalmas adatgyűjtő munka, amelyről számos értékes kötet tanúskodik. Levéltárakban, folyóiratok hasábjain kutakodva Olosz Katalin igazi aranyrögökre talált – egyebek mellett azokat a gyűjteményeket tárta fel, amelyek kimaradtak a Kriza-féle Vadrózsákból –, és felfedezéseivel átírta az erdélyi magyar, illetve összmagyar folklórkutatás történetét – összegzett a méltató, majd azt is elárulta, hogy a néprajzkutató jelenleg az erdélyi magyar balladakatalógus összeállításán dolgozik. Az ünnepelt a köszönő szavak után kiemelte, hogy a díjat tulajdonképpen megosztva kapta, az elismerés ugyanis azon személyiségeket is megilleti – többek között Szabó Sámuelt, Kolumbán Istvánt, Kriza Jánost –, akiknek munkásságával foglalkozott és akiknek szellemiségét az EMKE rendezvénye újra felélesztette.
Szépséglesen fél évszázada
A teremtett világ szépségei felé értő szemmel forduló Kerekes Péter Pál fotóművészről Gáspár Melinda szólt a hallgatóságnak. A marosvásárhelyi cukorgyár környéke, a gyümölcsös, a Maros közelsége már gyermekkorától formálta a későbbi fotós természethez való viszonyulását. Az erdők, mezők, barlangok vidékére vezető (élet)úton meghatározó szerepet játszott a cukorgyári munkatárssal, Both Károllyal való találkozás. Kerekes Péter hatvan éve járja a természetet, és fél évszázada lóg a nyakában a fényképezőgép. Fotói – közöttük az összes vásárhelyi ritka fáról készült képek – művészi érzékenységét bizonyítják, amely a legmegfelelőbb pillanat kivárásához szükséges türelemmel párosul.
– Így csak természetfotós tud lesben állni – jegyezte meg a méltató. Kerekes Péter fotóit számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesítették, és a világ szinte minden táján kiállították – hallhattuk a továbbiakban az ünnepeltről, aki a kilencvenes években újjáindult Erdélyi Kárpát Egyesület alapító tagjaként, a természet ismeretének, szeretetének tanítójaként nemcsak művészi mivoltában, de emberként is értéket teremtett. Kerekes Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az EKE 120 éve született, éppen ezért számára többszörös ünnepnek számít az EMKE gálája.
A humor áldása
Bölöni Domokos írói, újságírói világát Nagy Miklós Kund körvonalazta.
– Kevesen ismerik olyan alaposan a falu univerzumát, mint ő, és aligha van olyan mai írónk, publicistánk, aki hozzá hasonló nosztalgikus beleérzéssel és humorba ágyazott empátiával tudná felmutatni a vidéki kisemmizettek és a városi kisemberek gondjait, bajait, reményeit, gyarlóságait – mondta a méltató a különös érzékenységgel megáldott, karcos humorral, nyelvformáló, szótársító leleménnyel bíró íróról, aki igazán nagyot a rövidpróza műfajában alkotott. Nagy Miklós Kund reményét fejezte ki, hogy Bölöni az elkövetkezőkben egy nagylélegzetű életregénnyel is megajándékozza olvasóit. Az ünnepelt 1990-ben lett lapunk munkatársa, "falujáró riporter, kulturális szerkesztő, a gyerekolvasók, a fiatal tehetségek istápolója. Maradt Hazanéző, ha kellett, óvta a Flasztert, a Súrlott Grádicsot, bókolt a Múzsának". A nyugdíjas évek sem hoztak számára pihenést, az utóbbi öt esztendőben több kötete jelent meg, amelyek abban is megerősítik az olvasót, hogy "humor nélkül lehet élni, de nem érdemes". A laudáció végén Kilyén Ilka színművésznő az ünnepelt Mézvirágillat című alkotását olvasta fel. Ezt követően Ritziu Ilka Krisztina egy kalotaszegi balladát énekelt el, majd a Kántor-tanítóképző Főiskola kórusa lépett közönség elé. Az együttlét utolsó perceiben a kórus és a hallgatóság közösen énekelte a Szózatot.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Visszarendeződés, megint
Huszonhárom olyan törvénytervezetet készít az SZDP – a többi párt nem is nagyon rejtett egyetértésével –, amely hatalmának megerősítésére és a korrupt politikusok védelmére szolgál. Az egyik legnagyobb súlyú, sokat vitatott kezdeményezés az ügyvédeknek biztosítana olyan kiváltságokat, amelyekkel egyértelműen az ügyvédi diplomával rendelkező honatyák elleni bűnvádi eljárásokat nehezítenék meg, köztük Victor Ponta volt kormányfő és barátja, Dan Şova szenátor elítélését.
Közben egy másik fronton is támadást indított Románia legnagyobb – és az ellenzék vérszegénysége miatt még mindig legnépszerűbb – pártja: Valeriu Zgonea leváltása csak idő kérdése, és bár a képviselőház elnöke az elmúlt években inkább jó cimborának, mint elkötelezett demokratának látszott, azzal, hogy leállította a szenátuson simán átfolyó törvénymódosításokat, és a népszavazási csalás miatt jogerősen elítélt Liviu Dragnea pártelnök lemondását kérte, hirtelen annyira felértékelődött, hogy az amerikai nagykövet is rajta keresztül üzente: a tervezett intézkedések nem segítik az állami intézmények működését és a korrupció leküzdését. Most egyelőre csend van. Az ügyvédekre vonatkozó tervezetet visszaküldték a szakbizottsághoz, Zgonea menesztéséről pedig a helyhatósági választások után szavaznak (a terepet a házszabály megváltoztatásával már előkészítették), mert a kampány hátralevő részére a parlament mindkét háza szabadságot adott magának; igaz, legalább addig nem születnek rossz törvények. Helyére – és ez újabb pofoncsapás a mindig valami jobbat remélő szavazópolgároknak és a demokráciának is, amelyet nem véletlenül időzítenek az önkormányzati választások utánra – Victor Ponta kinevezését készítik elő, a fejlettebb demokráciákban plágium miatt szalonképtelenné vált, több korrupciós perben is gyanúba fogott, hírhedten felelőtlen volt kormányfőt, akit a népharag váltott le nem is olyan régen – 2015 novemberétől csak hat hónap telt el –, de aki félévi sunyítás után ismét megjelent a tévében, és megszokott nyegleségével vagdalkozik, illetve élcelődik. Úgy tűnik, sem ő, sem a szociáldemokrata tábor nem okult semmit az elmúlt másfél év bukásaiból és kudarcaiból, de minek is? Minden jel szerint nekik áll a zászló – a liberálisok semmittevése sem vonzó alternatíva –, és az egész jobb sorsra érdemes ország a korrupt baloldal szorításában marad.
Sajnos, abban kár reménykedni, hogy az alkotmánybíróság vagy Klaus Iohannis államfő visszadobja valamelyik nyíltan hátrahúzó törvényt: ha újra ugyanúgy átmegy a parlamenten, akkor érvénybe is lép, ezt már tudjuk. Azt nem tudjuk, hogy ki állíthatja le a visszarendeződést...
Demeter J. Ildikó

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Baglyok lepték el Kolozsvárt, hivatalosan elkezdődött a XIX. ETDK
319 diák, 39 szekcióban összesen 315 dolgozatot mutat be a XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), amelynek zenével, ünnepi beszédekkel és előadással díszített hivatalos megnyitóját csütörtök kora este tartották a Babeș- Bolyai Tudományegyetem főépületében.
A szakkollégiumok munkájára hívta fel a figyelmet ünnepi beszédében Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese, mert mint fogalmazott, akkor tud minőségi lenni az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, ha az itt bemutatott dolgozatokat komoly kutatás, az egyetem tudományos műhelyeiben zajló munka előzi meg.
"Az ETDK nem egy különálló esemény, amely márciustól, a kivonatok leadásától a májusi konferenciáig tart. Az ETDK a tanév során befektetett munka gyümölcse, ha úgy tetszik, betakarítási ünnep. Ekkor a tudományos munka eredményei végre kikerülnek az íróasztalból, lekerülnek a számítógépek merevlemezeiről, és bemutatják a tágabb szakmai közönség előtt" - fogalmazott Soós, aki szerint a szakkollégiumok az universitas eredeti hivatásának a jelenkori beteljesítői, ahol a mentorok és a tanulni vágyó fiatalok találkoznak, és tehetik meg az első lépéseket a önálló kutatómunkában.
A szakkollégiumok munkájára hívta fel a figyelmet ünnepi beszédébenSoós Anna, a BBTE rektorhelyettese, mert mint fogalmazott, akkor tud minőségi lenni az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, ha az itt bemutatott dolgozatokat komoly kutatás, az egyetem tudományos műhelyeiben zajló munka előzi meg.
"Az ETDK nem egy különálló esemény, amely márciustól, a kivonatok leadásától a májusi konferenciáig tart. Az ETDK a tanév során befektetett munka gyümölcse, ha úgy tetszik, betakarítási ünnep. Ekkor a tudományos munka eredményei végre kikerülnek az íróasztalból, lekerülnek a számítógépek merevlemezeiről, és bemutatják a tágabb szakmai közönség előtt" - fogalmazott Soós, aki szerint a szakkollégiumok az universitas eredeti hivatásának a jelenkori beteljesítői, ahol a mentorok és a tanulni vágyó fiatalok találkoznak, és tehetik meg az első lépéseket a önálló kutatómunkában.
Hrubos Ildikó, Országos Diákköri Tanács elnökhelyettese, a Corvinus Egyetem tanára beszédében arról beszélt, hogy milyen nagy dolog az ETDK, amelyen egy egész ország, egy egész régió fiataljai gyűlnek össze, hogy összemérjék a tudásukat. De azt is kiemelte, hogy milyen fontos találkozásoknak lehet a helye, hiszen nem csak a tanárok találkoznak a kollégáikkal és a jövendőbeli kollégáikkal, hanem az üzleti világ is egyre inkább figyeli a tudományos diákkörök munkáját, az ETDK-n pedig mindenki egy helyen van, könnyebb új munkatársakat vadászni a HR-eseknek.
Rés Konrád Gergely, a KMDSZ elnöke a kolozsvári májusi ifjúsági pezsgésről beszélt, amikor minden nap különböző - úgy szórakoztató, mint tudományos - programoktól hangos a város. Majd arra biztatta a résztvevőket, hogy barátaikat és ismerőseiket is hozzák magukkal a bemutatójukra, hátha ők is kedvet kapnak a tudományos munkára.Kisgyörgy Réka, az ETDK főszervezője a színvonalas a szekcióülések előtt színvonalas plenáris előadásokra hívta fel a hallgatóság figyelmét, és biztatta őket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt rajtuk. Majd a diákok által fejlesztett applikációra hívta fel a résztvevők figyelmét, ami ebben a segítségükre lehet.
Az ünnepi beszédek után Gergely László Árpád, a Szegedi Tudományegyetem tanára tartott előadást a gravitációs hullámokról.(tudósítónktól)
Transindex.ro

Elballagtak a BBTE udvarhelyi tagozatának végzősei
A Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Székelyudvarhelyi Kihelyezett Tagozatának tanító- és óvodapedagógia szakos végzősei búcsúztak csütörtökön a felsőoktatási intézettől, a ballagási ünnepség a Bányai János Szakközépiskola sporttermében zajlott.
A délelőtti eseményen Dósa Zoltán, a BBTE székelyudvarhelyi tagozatának nemrég kinevezett igazgatója, Bunta Levente polgármester, Görbe Péter megyei főtanfelügyelő, Márton Adél szaktanfelügyelő, valamint a gyakorló iskola és óvoda vezetői köszöntötték a jelenlévőket. A negyvenöt nappali tagozatos és huszonhat távoktatásban részesült végzőst a gyakorló iskola és óvoda növendékei, valamint a másodévesek verses, zenés műsorral búcsúztatták, majd vezető tanáraik kiosztották nekik az emléklapokat. Az esemény végén a polgármester mindkét tagozat legjobb tanulmányi eredményt elért diákjának átadta a hivatal ajándékát. A Szózat után a frissen végzettek kalapjai röppentek a magasba.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Ingyenkönyvek a Rukkolán
Cserepont az antikváriumban
Mostantól könnyebben cserélhetnek a virtuális térben valóságos, papír alapú könyveket az olvasni szerető marosvásárhelyiek. A Magyarországon jól ismert internetes könyvcsere- szolgáltatás, a négy éve működő Rukkola üzemeltetői a határon túliak széles érdeklődését látva május 10-én rukkola.ro néven indították el az erdélyi honlapot. A Rukkola lényege, hogy a felhasználó saját könyvtárából ajánlhat fel kiadványokat, ezáltal pedig pontokat gyűjthet. A pontok birtokában ingyen lehet válogatni mások feltöltött könyvei közül. A tulajdonképpeni csere személyesen, postai úton, illetve az úgynevezett Happonton, azaz csereponton történik, miután a felhasználók felvették egymással a kapcsolatot. Az esetleges csalók kiszűrése érdekében a felhasználók utólag értékelhetik is egymást.
A 2012-es indulás óta a felhasználók száma meghaladta a 33 ezret. Sok erdélyi könyvbarát is csatlakozott az oldalhoz, akik rendszeres heti transzferrel oldották meg a könyvek szállítását Magyarországra és vissza. Számukra jelentősen leegyszerűsítődik a folyamat az erdélyi honlap létrehozásával, illetve az új cserepontok működtetésével.
A rukkola.ro honlapon már beindult a cserefolyamat, a bejelentkezők számos szépirodalmi műből, ifjúsági és meseregényből válogathatnak. Erdélyben három cserepont működik, az egyik közülük Marosvásárhelyen, az Arató utca 6. szám alatti Góbé Antikváriumban. Itt hagyhatják és innen vihetik el az elcserélt kiadványokat a Rukkola felhasználói. Amint azt Molnár József antikváriustól megtudtuk, egyelőre még nem jelentkeztek könyvcserélők, valószínűleg sokan nem tudnak még erről a lehetőségről. Molnár Józsefet arról is megkérdeztük, mennyire van kereslet az antikváriumi könyvek iránt.
– Akárcsak a használt ruhák esetében, folyamatosan nő a kereslet. Az egyetemisták rendszerint szakkönyveket vesznek, a felnőttek szépirodalmi művekből és meséskönyvekből válogatnak. Számos könyv már négy-öt lejért kapható. Az átlagvásárló rendszerint 15–20 lejt költ el, ennyiért négy-öt könyvet is hazavihet – tudtuk meg az antikváriustól.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Az önismeret szükségességéről
Pénteken könyvbemutatóval (Evangéliumi lélektan) és dedikálással egybekötött előadást tartott Homa Ildikó kolozsvári pszichológus, szociális testvér a katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Az önismeret szükségessége, illenek lehetősége, különböző megnyilvánulási formája volt a központi témája annak a péntek délutáni, könyvbemutatóval és dedikálással egybekötött előadásnak, melyet az egzisztencia analízissel, logoterápiával és nyelvészettel is foglalkozóHoma Ildikó kolozsvári pszichológus, szociális testvér tartott péntek délután Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen… címmel a római katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Az érdeklődőket Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte, aki azt emelte ki: a rendezvény abba a programsorozatba illeszkedik, mellyel próbálnak még jobban odafigyelni a hitoktatók munkájára. Hogy mennyire fontos az ő tevékenységük, jelzi az is, hogy a legutóbbi püspöki konferencián a jelenlegi nuncius is olyan üzenetet fogalmazott meg, miszerint a katolikus nevelésben minden olyan lehetőséget meg kell ragadni jó szervezői készséggel és egyéb által, melynek fókuszában a bonyolult lelkületű ember áll, és azt az igazságot kell kifejezésre juttatni, mely alapul szolgálhat további élete folyamán. A főpásztor ugyanakkor megjegyezte: meggyőződése, hogy valamilyen formában mindannyian oktatók vagyunk azon a helyen, ahol élünk, dolgozunk és megfordulunk, mert önként is a tapasztalatainkat jelként átadjuk másoknak, pozitív vagy negatív értelemben.
Misszió
Szőcs Csaba, a kolozsvári Verbum kiadó igazgatója külön köszönetet mondott Benedek Ramóna hitoktatónak, aki mindig partnernek bizonyul a szervezésben. Azt mondta: a váradi könyvbemutató körülbelül a 20. a sorban, és egyfajta missziónak tekintik, hogy a teológia és a pszichológia találkozási pontjától kiindulva közöljenek valami érdekeset és hasznosat annak az embernek, akit Isten a képmására és hasonlatosságára teremtett, és akinek számos értéke van, de ugyanakkor problémával is küszködik napjainkban.
Homa Ildikó prezentációjában abból a gondolatból indult ki, hogy a nevelés a bábáskodáshoz hasonlítható, és hogy az életünk folyamán szülész vagy boszorkány szerep jut nekünk azon múlik, hogy mi magunk hogyan tekintünk a saját szerepünkre, identitásunkra, életünkre, milyen a felfogásunk és a hitbeli meggyőződésünk. Szó esett továbbá a különféle antropológiai modellekről, talentumokról és arról is, hogy miért, illetve mennyire szükséges az önismeret az üdvösséghez.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Anyanyelvünk ünneplőben
Gondolkodva, játékosan a helynevekről
A helyi közösséggel való szolidaritás, a kölcsönös bátorítás jegyében tartották meg Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén A magyar nyelv napjait, amely három fontos eseményt foglalt magában: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, a Nyelvőrzés Sütő András Díjának átadását és az erdélyi magyar helységnevekről szóló szakmai konferenciát.
Székely ruhába öltözött kisiskolások sorfala fogadta pénteken délután a Kultúrpalota előcsarnokában a hármas eseményre érkező kis- és nagyobb diákokat, akik Erdély szinte minden vidékét képviselték, az őket kísérő pedagógusokat, a meghívottakat, a konferencia előadóit. A nagyteremben a műsorvezető Molnár Hajnal bátorította a résztvevőket anyanyelvünk szépségnek és gazdagságának felfedezésére, tudatos megőrzésére, védelmére.
A költészet nyelvén Kilyén Ilka színművésznő vallott anyanyelvünkről. Nem véletlenül volt a meghívott, hiszen ebben az évben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége neki ítélte a Nyelvőrzés Sütő András Díját.
Kilyén Ilka sokat tett azért, "hogy minden ellenkező törekvés dacára éljen és visszhangozzék a szép szó…, hogy élő valóságában találkozzunk azzal a gyönyörű nyelvvel, amelynek szolgálatára oly sokan felesküdtünk, és amelynek a rontására oly hihetetlen és érthetetlen irigységgel törnek mások" – hangsúlyozta laudációjában Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője. A díjat vastaps közepette Ördög Gyárfás Lajos, a szövetség ügyvezető elnöke adta át.
Marosvásárhely lakóitól függ, hogy anyanyelvünkre milyen évek, idők következnek a vendéglátó városban – hangzott el dr. Péntek János, a Babes- Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszorának köszöntőjében. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta: nyelvi ügyekben közösségünk legnagyobb gondja a magyar nyelvnek a demográfiai, asszimilációs és migrációs apadás miatti térvesztése egy olyan időszakban, amikor sok provokáció éri: a nyelvhasználat korlátozása, tiltása, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Ezért nemcsak ősszel és tavasszal kellene ünnepelni, hanem minden napot anyanyelvünk napjának kellene éreznünk. A civil bátorságot kell a fiatalokban látnunk és erősítenünk ahogy önmagunkban is" – zárta nyitóbeszédét Péntek professzor.
A következőkben Borsos Károly László minisztériumi tanácsos tolmácsolta kollégái üdvözletét az oktatási minisztériumból.
Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le, de velük együtt érdemes újratanulni a magyart annak minden szépségével és gazdagságával. A megmaradást szolgálja továbbá, hogy jól kell tudni az ország nyelvét is. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az újabb módszertanok, kiírások, törvény-kiegészítések tömkelege borítja el az oktatásvezetőket. Követésük szinte lehetetlen, ezért segítséget kért a pedagógusoktól és szülőktől, hogy jelezzék idejében azokat az eseteket, amikor a magyar nyelvű oktatást hátrányos megkülönböztetés éri.
A megyei tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a helyhatóság részéről Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket.
A magyar nyelv használatával kapcsolatos mindennapi kihívásra akkor születik megnyugtató válasz, ha második hivatalos nyelvként országosan vagy legalábbis regionálisan hivatalossá válik. Mindannyiunk felelőssége, hogy a hétközna-pokban milyen intenzitással használjuk – jelentette ki az alpolgármester.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, a szövetség vezetőségi tagjának szavai után a Művészeti Líceum valamint a Kővirág együttes műsora zárta az ünnepélyes megnyitót.
Miközben a részt vevő diákok városnézésen és egyéb alternatív tevékenységeken vettek részt, a Kultúrpalota kistermében három előadás hangzott el a helynevek témakörében.
A konferencia vendége, dr. Hoffmann István professzor, aki a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékét vezeti,Levédiától Dunaújvárosig. A magyar településnevek változástörténete címmel tartott előadást e nevek történetéről, osztályozásáról, jellegzetességeiről, fontosságáról és változásairól.
Különösen a helybeliek, de a vendégek számára is tanulságos, színes előadásban számolt be Spielmann Mihály történész Marosvásárhely mostohán kezelt helyneveiről, amelyek az impériumváltásoknak megfelelően változtak a város története során.
Amint Csomortáni Magdolna előadásából kiderült, a székelyföldi településnevek esetében a névadás hasonlóan történt, mint a magyar nyelvterület más részein, előfordulnak a személynevekből alakult településnevek, katolikus vidéken a templom védőszentjének nevét kapta a helység is. Az előadások lejártával a résztvevők megkoszorúzták Aranka György szobrát.
Szombaton tartották a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, amelyen a helynevekkel kapcsolatos meggondolkoztató, töprengésre, véleményalkotásra késztető, játékos feladatokon keresztül bizonyították a negyedikes, az általános iskolák felső tagozatára járó és a középiskolás diákok, hogy mennyire árnyaltan ismerik anyanyelvünket, hogyan tudnak a napi iskolás tananyagtól elrugaszkodva kreatívak lenni, s mennyire jártasak a helynevek világában.
Az értékelő tanárok szerint szinte minden szempontból felkészült volt a 90 résztvevő. Zsigmond Emese, aki a megnyitón szóvá tette, hogy a diákok egy része a műsor alatt sem tudott elszakadni a mobiltelefonjától, a díjkiosztó ünnepségen örömmel jelentette be, hogy a Bolyai János városában szervezett háromnapos együttléten a párhuzamosok találkoztak, sikerült megtörni őket, és összegyűjteni gyermeket és felnőttet a vetélkedő élményközösségében. Elgondolkodtató írásos dokumentumok születtek az árvákról, a katonákról, a felnőttek társadalmáról, a vetélkedőről, tanítónőjükről és arról is, hogy a magyar szülőnek miért kell magyar tagozatra íratnia a gyermekét – tette hozzá. Ezt követően köszönetet mondott a szervezőknek, a Fejes Réka vezette tanítói közösségnek és a Kiss Tünde tanfelügyelő vezette magyartanárok közösségének, akik a gazdag, színvonalas, megható program során pontos, szép szervezéssel olyan mércét állítottak fel, "amit nem lehet felülmúlni".
Mind a 16 részt vevő negyedik osztályos csapat díjat, dicséretet kapott. Első helyen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum IV. B osztályának csapata végzett. Második helyezést a Gyulakutai Általános Iskola negyedikes kisdiákjai értek el, a Dr. Bernády György Általános Iskola IV. E osztályának tanulói dicséretet kaptak.
Az általános iskolák felső tagozatára járó diákok teljesítményét Demeter Ignác magyartanár, zsűrielnök értékelte. Első helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata végzett. Marosvásárhelyről az Európa Általános Iskola csapata kapott dicséretet, a Liviu Rebreanu Általános Iskola csapata pedig különdíjban részesült.
A középiskolások teljesítményéről Iszlai Enikő magyartanár számolt be. Az első díjat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata nyerte, második a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata lett, harmadik helyezést a Bolyai líceum másik csapata ért el.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Ördög Gyárfás Lajos ügyvezető elnök mondott köszönetet a versenyzőknek, a kiváló házigazdáknak, a diákokat felkészítő pedagógusoknak, a forgatókönyv összeállítóinak és levezetőinek.
A tartalmas, szép három napot, amelybe egy gernyeszegi kirándulás és a Maros Művészegyüttes előadásán való részvétel is belefért, a Művészeti Líceum diákjainak műsora nyitotta és zárta.
A háromnapos rendezvényt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte. Társszervezők a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Hatodszorra zajlik Szociológus Napok Kolozsváron
Kétnapos programmal jelentkezik a 6. Szociológus Napok. A BBTE Magyar Nyelvű Szociológia és Szociális Munkásképző Intézet és a Max Weber Szociológiai Szakkolégium által szervezett eseménysorozat romakutatás, férfikutatás, törzsi társadalmak témában jelentkezik idén.
Csütörtökön Illyés Szabolcs 17 órától roma vallási közösségek antropológiai vizsgálatának módszertani kérdéseiről tart előadást, 16 órától Horváth István ismerteti a romániai szegregált roma közösségek helyzetét. Fél 9-től Horváth István, Pásztor Gyöngyi, Péter László, Veres Valér, Rat Cristina, Kiss Tamás, Bartha Zsuzsanna és Bodó Izabella beszélgetnek a hazai romakutatásokról.
Pénteken 16 órától diákok tartanak előadásokat illetve kutatási beszámolók hangzanak el, 18 órától Hadas Miklós, a Corvinus Egyetem munkatársa tart előadást A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához címmel. Fél 8-tól Turóczi Ildikó számol be kameruni tapasztalatairól, ahol a hagyományos és modern gyógyászatot kutatta.
A programok a Szociológia Tanszék Dostoievski utcai épületében zajlanak.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

„Fel búcsúcsókra, cimborák!”
Elballagott a háromszéki végzősök egy része
Idén 2070 nyolcadikost és közel 1500 tizenkettedikes diákot csengetnek ki a megyében, közülük hétvégén több mint hatszázan ballagtak el. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum pénteken 104 végzősét búcsúztatta, a Gábor Áron Szakképző Líceumban szombaton 107, ugyancsak aznap Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban 109, a Plugor Sándor Művészeti Líceumban 50, a Berde Áron Gazdasági Szakközépiskolában 80, a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceumban 89 diákot búcsúztatott az iskolacsengő.
Eltrombitált Gaudeamus
Utolsót szólt nemcsak a csengő, de a trombita is a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakképző Líceumban. A klasszikus Gaudeamus igiturt ugyanis Szép Szilamér, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja trombitálta el azalatt, míg a négy osztály 80 tanulója az iskolazászló alatt kivonult az osztálytermekből az udvarra. A székely ruhában ballagó diákok egyperces néma csenddel emlékeztek néhai társukra, Györgybíró Gyula Árpádra. Gazdag Ildikó igazgató köszöntőjében a magyarból megbukó Örkény István, a matematikából „gyengélkedő” Albert Einstein és a templom ablakát befocizó II. János Pál pápa példáján át bizonygatta: nem feltétlenül az iskolában dől el, hogy kiből mi lesz utólag.
– Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az elmúlt tizenkét esztendő nem volt meghatározó az életetekben: az volt, hiszen az itt megszerzett tudás jó útravaló arra, hogy elkerüljétek az élet vakvágányait, de hogy ezekből az alapokból mit építetek fel, az legnagyobb részt rajtatok múlik – mondta az igazgatóasszony.
Az ünnepségen díjazták a kiemelkedő tanulókat, köztük Tála Árpád évfolyamelsőt.
„Tégy jól, akikkel tehetsz”
A Székely Mikó Kollégiumban négy osztály vett búcsút a tanároktól, az iskolatársaktól. A ballagókat és a jelen lévő pedagógusokat, szülőket, meghívottakat Kotró-Kosztándi László tanár köszöntötte. Útravalóként gróf Mikó Imre évszázadokon átívelő gondolatát osztotta meg a diákokkal: „Tégy jól, akikkel tehetsz, ez emberi kötelesség”.
Kondor Ágota igazgató a bizalomról, a felelősségről, az élet szépségeiről, az álmokról, célokról beszélt. Ünnepi beszédében kiemelte: „Azzal a reménnyel és hittel engedünk útra, hogy sikerült benneteket felvérteznünk mindazzal, ami ott kint, az iskola falain kívül véd benneteket, ami képessé tesz arra, hogy boldogok legyetek, hogy hasznosak legyetek magatoknak és másoknak, hogy jó szakemberek, családanyák és -apák, jó emberek legyetek”.
Sánta Yvette ballagó diák a felelősségvállalásról, a helyállásról, a próbatételekről szólt. Pénzes Ábel előkészítő osztályos versben búcsúzott azoktól, akik szeptemberben kézen fogva vezették be őt és társait az iskolába. Fejér Ágnes tizenegyedikes diák szerint a mai nappal lezárult egy szakasz a búcsúzó diákok életében, de „ez nem a könyv vége, hanem csak egy fejezet záró mondata”.
Az igazgató mesét mondott
A Plugor Sándor Művészeti Líceumban három osztály 50 diákja számára szólalt meg az iskolás évek végét jelző csengőszó. Lőfi Gellért igazgató mesét mondott a ballagóknak egy kisgyerekről, akit az édesapja kivitt az erdő szélére, s búcsúzáskor azt mondta neki: okosodj és tanulj, észben, tudatban gyarapodj, s mire megtalálod az erdő túlsó végéhez vezető utat, arra ember lesz belőled. A kicsi félve lépett be a rengetegbe, de találkozott egy töpörödött anyókával, aki segítette az úton, s elváláskor egy tarisznyát adott neki. „Ha gyengül a hited, vess egy pillantást a kőtáblára, és megtalálod azt a törvényt, amelyet követve a helyes úton járhatsz. Ha kevésnek érzed a tudásod, csak pillants rá a papírra, s azonnal kiolvashatod a szükséges ismeretet. Ha találkozol egy elesett, éhező embertársaddal, ott lesz a kenyér, adj neki belőle. Minél többet adsz, annál jobban fog szaporodni” – zárta meséjét az igazgató.
Antal Árpád polgármester üzenetét Nagy Zoltán és Magyarósi Imola tolmácsolta magyar és román nyelven, majd a helyi önkormányzati testület nevében 200 lejes pénzjutalmat és oklevelet adtak át Sibianu Andrea évfolyamelsőnek, akit a Kiwanis Klub és az RMPSZ is díjazott. Példamutatásukért, közösségi munkájukért (a diákok szavazatai alapján) Mentor-díjban részesült Gheorghiță Claudiu, Kovács Emese és Székely Kitti Fruzsina.
„Emeljétek fel szívünket”
Pénteken a Nagy Mózes Elméleti Líceum négy végzős osztályának száznégy, székely ruhába öltözött diákja vett búcsút az alma matertől. A jelenlévőket Beder Imre református lelkipásztor köszöntötte, majd Bejan András igazgató értékelte a végzős osztályok tevékenységét, a diákok derültsége közepette. „Emlékekkel bőven tele a tarisznya, és most már nemcsak az iskola padlására lehet felfedező útra indulni, hanem egy ennél is izgalmasabb világba”, fogalmazott.
Bokor Tibor polgármester, az intézmény egykori tanára és igazgatója huszonötödször búcsúztatott el ballagókat az iskola udvaráról, majd Farkas Csaba szaktanfelügyelő tolmácsolta a megyei tanfelügyelőség üzenetét. A tizenegyedikesek verses-dalos összeállítással és ifj. Budai István szónoklatával búcsúztatták a végzősöket, majd a zászlóátadást a ballagó diákok Emeljétek fel szívünket mottójú műsora és Papp Andrea búcsúbeszéde követte.
A Nagy Mózes-díjat idén Csomós Attila, Bíró Anita, Dénes Botond, Fórika Zalán és Váncsa Róbert végzősök, Rozsnyai Árpád nyugalmazott kémiatanár és Dénes Imola szülő kapta meg. Az évfolyamelsőnek járó díjat Elekes Emese, az RMPSZ-díjat Sebestyén Rita, míg a Rotary Klub díját Dán Kinga és Ábrahám Zita vehette át.
„Legyetek büszkék, hogy itt végeztetek”
Szombaton a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ három nappali és két posztlíceumi osztályának 107 diákját csengették ki. A végzősök az utolsó osztályfőnöki óra után a Gaudeamust énekelve vonultak a tanintézmény udvarára. Az egybegyűlteket Gábor Rezső igazgató köszöntötte. „Azt kívánom, hogy amit elterveztetek, megvalósuljon, és az út, amely odáig vezet, legyen izgalmakkal teli” – engedte útjukra növendékeit.
Bokor Tibor polgármester arra biztatta a ballagókat, merjenek nagyot álmodni, míg Fejér László Ödön képviselő a „legyetek büszkék, hogy itt végeztetek, és vigyétek tovább az intézmény hírnevét” szavakkal búcsúzott tőlük. A „kicsik” és a végzősök verses-zenés műsorát követően a ballagók nevében Ráduly Richárd mondott búcsúbeszédet, majd a zászlóátadás után a búcsúzó évfolyamok emlékszalagot kötöttek az évfolyambotra.
Az évfolyamelsőnek járó díjat, a polgármesteri hivatal különdíját, valamint a Rotary Klub díját Lukács Róbert vehette át. Az RMPSZ-díjat Kalányos Ibolya, míg az EVITA-díjat Baricz Tímea érdemelte ki.
Elballagott az igazgató is
Szombaton a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum udvarán felsorakozott 89 ballagóhoz előbb Dimény János iskolaigazgató, majd Lázár-Kiss Barna polgármester szólt, mindketten azt kívánva a végzős diákoknak, találják meg számításaikat az életben, és legyenek elég bölcsek ahhoz, hogy a sok kínálkozó életút közül a számukra legmegfelelőbbet tudják kiválasztani. Kiss Imre főtanfelügyelő is köszöntötte a ballagókat, továbbá Dimény János iskolaigazgató, akinek – megköszönve munkásságát – batyut adott át. A baróti középiskolát 25 éven át vezető Ezüst Gyopár-díjas pedagógus ugyanis ősszel nyugdíjba vonul.
Botos Erikának, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza igazgatójának és a XI-es Balázsi Andreának a köszöntőbeszédei után a kicsengetettek búcsúműsora, majd a díjátadások következtek. Idén a Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány nagydíját Bíró Réka kapta, Érdemes diák-díjat vehetett át Ágoston Péter, Bíró Réka, Buda Klaudia, Szőcs-Trinfa Klementina Fruzsina és Tatár Ágnes Tekla. A Nebuló-díjon Székely Laura Melinda és Tókos Edina osztozott.
Június 3-án, pénteken 11 órakor a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskolában 148 diák, a Református Kollégiumban 52, a Bod Péter Tanítóképzőben 63 diák ballag. Június 4-én, szombaton 9 órától a Mikes Kelemen Főgimnázium négy végzős osztályának 116 tanulóját csengetik ki. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban június 11-én, szombaton búcsúznak a 114 végzőstől.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)