A képviselőház állandó bürója november 20-án felhatalmazta Bogdan Olteanu házelnököt, folytasson tárgyalásokat George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójával, azt megelőzően, hogy a SRI vezetője beszámolna a plénum előtt az általa vezetett intézmény tevékenységéről az ország azon régióiban, ahol esetleges etnikai konfliktusokra lehet számítani. A képviselőház elnökét azért kellett felhatalmazni, hogy előzetesen tárgyaljon a SRI vezetőjével, mert nagyon sok információ, amellyel a szolgálat rendelkezik, jelenleg nem tárgyalható a plénumban. Nem minden képviselő rendelkezik ugyanis az Állami Titkos Információk Nyilvántartásának Országos Hivatala (ORNISS) által kibocsátott igazolvánnyal. A Konzervatív Párt parlamenti frakciója a múlt héten fordult kéréssel az állandó bizottsághoz: George Maior a plénum előtt számoljon be arról, hogy az általa vezetett intézmény miként védi a román állam érdekeit a lehetséges etnikumközi konfliktusoknak kitett régiókban, nevezetesen Hargita, Kovászna és Maros megyében. A konzervatívok felszólították Maiort: ismertesse, hogy a SRI mit tesz az állam biztonságát, a térség stabilitását, a többség és a kisebbség közti békés együttélést zavaró, etnikai alapon történő elszakadást szorgalmazó megnyilvánulások megelőzése és megakadályozása érdekében. /Újabb Har-Kov-jelentést sürgetnek. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. nov. 21./

Örvendetes, hogy az embereket érdekli, foglalkoztatja Trianon kérdése, és azzal sincs semmi baj, hogy léteznek legendák körülötte. Semmiképp sem vezet jó irányba viszont, ha történelmi magyarázat épül rájuk – mondta dr. Ablonczy Balázs történész, a budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa. A kutató A történelmi emlékezet furcsaságai címmel tartott előadást november 22-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. Az Ablonczy által írt Trianon-legendák című tanulmány a 2002-ben, Romsics Ignác Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemről című kötetben jelent meg. A történész szerint Trianon súlyos nemzeti csapásnak minősíthető, amely kihat a mai társadalomra, és nagyban meghatározza azt. A Glatz Ferenc szerkesztésében és vezetésével, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai által készített Magyarok krónikája című lexikon jó példa erre a tévedésekre. A kiadvány a trianoni szerződés aláírásának helyeként a Kis- és Nagy Trianon közötti folyosót nevezi meg, annak ellenére, hogy a két épület távol esik egymástól, folyosó pedig nem létezik. Hibásak azok a megállapítások is, amelyek szerint a Kis Trianon adott otthont az eseménynek, valójában a Nagy Trianon folyosója, amely a XIV. Lajos által építtetett kastély két szárnyát köti össze. Apponyi Alberttel kapcsolatban született a másik legendárium: kiváló szónoklatával hívta fel magára a figyelmet. A legendárium szerint Apponyi 1920. január 16-án három nyelven (franciául, angolul, olaszul) elmondott beszédében „vette védelmében” Magyarországot. Apponyi beszéde valójában franciául hangzott el, angolul csupán az egyes fejezeteket foglalta össze röviden, olaszul pedig a végén szólt néhány mondatot. Az idős miniszter tevékenysége és beszéde Ablonczy szerint is bámulatos, Apponyi elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már életében tereket és utcákat neveztek el róla. Egy másik legenda szerint Georges Clemenceau miniszterelnök magyar menye, Mihnai Ida iránt érzett gyűlölete testesült meg tulajdonképpen a trianoni döntésekben. Habár Clemenceau felelőssége és elfogultsága vitathatatlan a békeszerződés megalkotásában – a fiatalok válása egyáltalán nem befolyásolta a miniszter politikai döntéseit. Franciaország vélt vagy valós érdekei szerint cselekedett. /Ferencz Zsolt: Trianon-legendák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Nemzeti identitás és európai integráció címszó alatt szervezett országos fórumot Dorin Florea, Marosvásárhely. A fórumon a szélsőséges magyargyűlölő politikusok újabb kirohanásai hangzottak el. A székelyföldi autonómiakezdeményezés felett tartottak ítélőszéket, látszólag EU-konform érvekkel alátámasztva az autonómia ötletének elutasítását. A rendezvényen jelen volt több, a Demokrata Párt holdudvarába tartozó helyi intézményvezető, köztük a polgármester, a párt megyei elnöke is. George Pruteanu, Aurelian Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok volt Dorin Florea polgármester mellett a nemzeti identitás, decentalizáció, autonómia és a romániai kisebbségek státusa témakörének felszólalója. A fenti témakörről érdemben szinte egyáltalán nem esett szó. Pruteanu szerint szégyen az országra nézve, hogy a területi autonómiát követelő magyar miniszterelnök-helyettes még mindig hivatalban van. Az RMDSZ mérsékelt és radikális szárnya mára egybeolvadt, és „Markóék alig várják már az újabb 1990 márciusát” – állította Pruteanu. A most a Parasztpártban alelnöklő Pavelescu szerint az RMDSZ-nek azért sürgős az autonómiakövetelés, mert Európában nem ismerik el a kollektív kisebbségi jogokat. Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok, konzervatív párti alelnök szerint az RMDSZ annyira szélsőségessé vált, hogy veszélyt jelent a magyarságra nézve, ezért szerintük a magyar közösségnek meg kellene szabadulnia szélsőségessé vált vezetőitől. Dorin Florea szerint felháborítóak az RMDSZ autonómiakövetelései. Az említettek egyhangúlag kifogásolták, hogy meghívásukat nem fogadta el Frunda György RMDSZ-szenátor. Frunda György szenátor a következőket nyilatkozta a Népújságnak: „Meghívtak erre a rendezvényre, még hétfőn, de kérdésemre nem tudták megmondani, hogy kik a meghívottak, később a programból láttam, hogy George Pruteanuval és Aurelian Pavelescuval kellett volna vitát folytatnom. Szívesen vitázom az autonómia témájában európai szemléletű politikusokkal, de ezek nem közéjük tartoznak, korábban mindkettőjükkel csak negatív tapasztalataim voltak. Jobbnak láttam, ha nem adok hitelt a nevemmel és a személyemmel egy szélsőséges rendezvénynek.” Kérdés: vajon a demokrata pártivá vedlett, kormánypártinak számító Dorin Florea kinek a sugallatára hívott meg csupa közismerten elfogult előadót. Az RMDSZ megkérdezhetné ez ügyben Emil Boc pártelnököt. /Benedek István: Szélsőséges tiráda európai mázban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Az ördög művének nevezte az RMDSZ által kezdeményezett székelyföldi önkormányzati társulást Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. Kijelentette, hogy amennyiben a város magyar többségű önkormányzata megszavazza a gazdasági társuláshoz való csatlakozást, ő egyszerűen nem vesz tudomást a döntésről, és nem hajtja végre. Florea szerint a Székelyföld újjáélesztése olyan, mintha valaki Sarmizegetusán és környékén kikiáltaná az újraalakult Daciát. Vásárhely polgármestere a Demokrata Párt megyei elnökeként a közeljövőben körlevelet fog írni a régió összes elöljárójának. Ebben elmagyarázná a vidéki polgármestereknek, miként lehet társulási szerződés aláírása nélkül is uniós támogatáshoz jutni. A polgármesteri hivatal által rendezett hét végi integrációs fórummal kapcsolatosan Marosvásárhely két alpolgármestere, Csegzi Sándor és Bárczi Győző elmondta, hogy Dorin Florea őket nem vonta be a szervezésbe. A szervezéssel kapcsolatosan az önkormányzati képviselők véleményét sem kérte ki a város polgármestere. Az európai integrációról szóló fórum George Pruteanu, Aurelian Pavelescu, Mircea Chelaru és más politikai és egyházi méltóságok magyarellenes felszólalásaiba torkollott. /Szucher Ervin: Florea: ördögi társulás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a 2005-ös beszámolója keretében tárgyalja részletesebben, hogy milyen információkat gyűjtött a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatban. Erről Geroge Cristian Maior SRI-igazgató beszélt azt követően, hogy meghallgatta őt a SRI munkáját felügyelő parlamenti bizottság. A hírszerző szolgálatot a Nagy-Románia Párt riadóztatta a vélt magyar veszély ügyében. George Cristian Maior elmondta, reményei szerint már az elkövetkező tíz napban eljut az illetékes parlamenti bizottsághoz az autonómia-ügyben készített SRI-jelentés. A Krónikának nem sikerült ez ügyben megszólaltatnia a parlamenti SRI-bizottság alelnökét, Verestóy Attilát. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

A Országos Audiovizuális Tanács (CNA) legutóbbi ülésén műholdas sugárzásra adott engedélyt a Román Televízió területi – kolozsvári, temesvári, craiovai és iasi-i – stúdióinak, továbbá a közszolgálati rádió George Enescu zenei csatornájának és a Temesvári Rádiónak. A kolozsvári televízió műsora az eddigi földi sugárzással nyolc, a temesvári stúdió adása pedig négy megyében volt elérhető. Bardocz Sándor, a kolozsvári stúdió magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, hetente továbbra is kétórás magyar nyelvű adással jelentkeznek, azonban attól tart, hogy a műholdas szórás valójában nem feltételez nagyobb lefedettséget. A regionális stúdiók adásait ugyanis a kábelszolgáltatóknak nem kötelességük felvenni a kínálatukba. Ugyanez érvényes a temesvári stúdió esetében is – erősítette meg Gáspárik Attila, a CNA alelnöke. /Rostás-Péter Emese: Regionális műsorok műholdon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Marosvásárhelyen nem nevezhetnek el utcát Kossuth Lajosról, egy román bíró ítéletére alapozva a döntést. A bíró szerint Kossuth Lajos negyvenezer erdélyi román megöléséért és háromszáz parasztház felgyújtásáért felelős. Közben Románia uniós tagállam lett. A Kossuthra rótt vád nem új keletű a román történetírásban. 1996. március 14. óta Kolozsvárott, a Biasini Szálló épületén – a Petőfi Sándor tiszteletére elhelyezett emléktábla alatt – román és angol nyelven írt bronzöntvény hirdeti: „A magyar nemesek 1848-1849-ben 40 ezer románt végeztek ki és 239 falut fölégettek. ” 1850-ben az osztrák, hivatalosnak tekinthető felmérés szerint a román áldozatok száma 4366 főben állapítható meg – a harc közben elesettek száma nélkül. Ugyanezen felmérés szerint az erdélyi magyar lakosság vesztesége – a polgári lakosságot nézve – 7500-8500 főre tehető. George Baritiu román történész 1890-ben hatezer román polgári lakos haláláról számolt be, s a mai napig ezt a számot tartja hitelesnek a mérsékelten liberális román történészgeneráció is. Ha tehát a számokkal „játszunk”, akkor a románok embervesztesége minimum 4366, maximum 6400 fő. Ez nem kevés, de messze van a negyvenezertől. Avram Iancu – a Habsburg-udvar által buzdított – felfegyverzett román csapatai 1848 októberében kisebb hadjáratba kezdtek az erdélyi magyarok ellen. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le. 1849 januárjában Nagyenyeden egy román felkelőcsapat feldúlta a várost, különös kegyetlenséggel nyolcszáz embert ölt meg. A mészárlások Hariban, Nagylakon, Borosbenedeken és Járán folytatódtak. A román–magyar összecsapásokban esett el a márciusi ifjak egyik jeles alakja, Vasvári Pál is. Avram Iancut a magyar forradalom leverése után nem vonták felelősségre. Az enyhülés a kompromisszumra készen álló Nicolae Balcescu fellépésével kezdődött, ő békülő szándékkal fordult Kossuth Lajoshoz. A magyar kormánnyal aláírt „megbékélési tervezet” képezte részben az alapját a magyar nemzetgyűlés 1849. július 28-án elfogadott határozatának. Vérváddal, tömeggyilkossággal sújtani Kossuthot felelőtlenség. /Kovács Emőke történész: Kossuth Lajos, „a tömeggyilkos”. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

Hét alelnöki helyet szerzett meg Románia az EP bizottságaiban. Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti képviselő elmondta, hogy a kulturális bizottság leszavazta a Nagy-Románia párti Viorica Pompilia Georgeta Moisucot, aki az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás frakció jelölte a posztra. Nem akarták, hogy a szélsőjobb frakció kapjon ilyen posztot. /Elszigetelés vs. ingyenreklám? Interjú Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti képviselővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Radu Stroe szenátor, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke titkosítás alól feloldott jelentést kért George Maior SRI-vezetőtől a székelyföldi helyzetről. Maior a meghallgatás után azt mondta, hogy a SRI az elmúlt időben, titkos jelentések révén, rendszeresen tájékoztatta az illetékes intézményeket, köztük az államfőt, a kormányfőt és a belügyminisztériumot a Székelyföldön zajló eseményekről. Stroe súlyosnak nevezte „a székelyföldi problémát” és úgy értékelte, hogy szenátusi különbizottságot kell létrehozni az ügyben. A szenátor a területi autonómiatörekvésekre utalt. /Belpolitikai hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elé járult február 27-én George Maior SRI-vezető, tájékoztatta a honatyákat a Petrom privatizációjának háttér-információiról és a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatos megfigyelésekről. A jelentéseket csak részben oldották föl a titkosítás alól, ezért még a bizottság sem kaphatott százszázalékos tájékoztatást az említett napirendi kérdésekről. A közvélemény elé tárható jelentésváltozatot a Petrom-privatizációról egy héten belül, a székelyföldi autonómia-konzultációról szólót pedig március 20-22-re készíti el a szolgálat. Verestóy Attila szenátor, a SRI-bizottság alelnöke elmondta, hogy a Székelyföld területi autonómiája kapcsán kiírt konzultációra vonatkozóan nem hozott meglepetéseket a szolgálati tájékoztató. „A szolgálat sem állapít meg mást, mint amit mi is nagyon jól tudunk, hogy konzultációt folytatnak egy olyan kérdésről, amelyre eleve egyértelmű a válasz. Voltaképpen tehát ennek a közvélemény-kutatásnak nincs tétje, ezért nem jelent és nem is jelenthet veszélyforrást az állam törvényes rendjére” – tette hozzá a szenátor. A bizottságban George Maior elmondta, hogy a szolgálat az elkövetkezőkben is figyelemmel kíséri a székelyföldi eseményeket. /G. G. : Még titkos a székelyföldi SRI-jelentés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./ Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor székelyföldi referendumról elmondta, a területi autonómia törvénymódosítás révén megoldható, ebben az esetben a hírszerző szolgálatok nem hivatottak felügyelni a folyamatot. Verestóy szerint a SRI eltúlozta saját fontosságát az ügyben. /Barta Zoltán: Megtűrt referendum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

Két éve halt meg Hornyák József író, az irodalom „munkáskádere”, az egykori nyomdászfiú, aki hallani sem akart arról, hogy írásaival élezze – az „osztályharcot”. A kolozsvári Utunk hetilap munkatársa volt nyugalomba vonulása előtt. Most – két évvel a halála után – jelent meg Sorsmorzsák /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ címen az író emlékezetének szánt könyv. Huszonhét írótársa vall Hornyák Józsefről, az emberről és a barátról, írásművészetéről. Sok híve, olvasója volt öregek és fiatalok között egyaránt. /Fodor Sándor: Hornyák József öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Megfélemlítési szándékúnak nevezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt a két román ügyészségi előzetes vizsgálatot, amely a székelyföldi törekvések ügyében indult. Markó szerint az előzetes vizsgálat bejelentése is példa arra, hogy a romániai igazságszolgáltatás még inkább politikai szempontok szerint dolgozik, mint eddig. Hangsúlyozta: az igazságszolgáltatásnak joga van megvizsgálni, hogy a feljelentés megalapozott-e, de ezzel nem a sajtóban kell dicsekedni. Simona Frolu, a főügyészség szóvivője közölte: a legfőbb nyomozó hatóság keretében működő terrorizmus és szervezett bűnözés elleni igazgatóság illetékesei két dossziéban is vizsgálódnak „a Hargita és Kovászna megyében folytatott akciók ellen, amelyek a nemzetbiztonságot és az alkotmányos rendet veszélyeztethetik”. Az egyik dosszié a székelyföldi népszavazást, a másik pedig az RMDSZ által decemberben létrehozott, Szövetség a Székelyföldért Egyesület megalakulását vizsgálja. A román belügyminiszter korábban úgy nyilatkozott: a véleménynyilvánítás nem alkotmányellenes Romániában. /Borbély Tamás: Markó: megfélemlítő ügyészségi vizsgálatok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Simona Frolu nem kívánt részletekkel szolgálni arról, pontosan milyen akciókról van szó, és kik ellen folytatnak nyomozást. „Az utóbbi időben több értesítést is kaptunk a SRI-től arról, hogy a Székelyföldön a nemzetbiztonságot sértő akciók zajlanak. Két esetben úgy döntöttünk, hogy bűnvádi nyomozást megelőző vizsgálatokat kell lefolytatnunk. Konkrét vádakat tehát még nem fogalmaztunk meg” – nyilatkozta. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, a Szövetség a Székelyföldért Egyesület elnöke az újságírótól értesült arról, hogy Székelyföldön vizsgálatot folytatnak különböző, a „nemzetbiztonságot sértő” akciók ügyében. „Nem tudom, milyen törvénysértést találhatnak a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozásában. Annál is inkább, mert az egyesületet még be sem jegyeztük” nyilatkozta Albert Álmos. Értetlenségét fejezte ki az ügyészség eljárása kapcsán Ferencz Csaba, az Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke is. /Cseke Péter Tamás, Gujdár Gabriella: Vizsgálatot folytat a Legfőbb Ügyészség a székelyföldi autonómia-törekvések miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Megdicsérte Traian Basescu államfő a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőségét az intézmény tavalyi tevékenységének értékelőjén. Basescu szerint a belföldi hírszerzés a legsikeresebben megreformált intézmény Romániában. Basescu elégedett a fél évvel ezelőtt meghozott döntésével, aminek nyomán a Szociáldemokrata Párt politikusát, George Maiort nevezte ki a SRI élére. Közölte: a következő mandátumok ideje alatt is ellenzéki politikusnak kellene a SRI igazgatói székébe kerülnie, mivel a hatalmat mindig az a vád érte, hogy a titkosszolgálatokat saját érdekeikre használja fel. Az államfő meg van győződve arról, hogy a SRI nem hallgatja le törvénytelenül az állampolgárokat. /B. T. : Basescu elégedett saját döntésével. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Azok az intézmények, amelyek nem hasznosítják az információkat, bűntársak a korrupcióban – jelentette ki Traian Basescu a SRI értékelésén. Az államfő szerint még ebben az évben csökkenteni kell a SRI-ben a bürokráciát, és civil intézménnyé kell tenni a hírszerző szolgálatot. George Maior, a SRI igazgatója felrótta, hogy túl kevés pénz jut a szolgálatnak. /S. J. : Civilesítené a SRI-t Traian Basescu . = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke, a politikus lánya, Camelia Voiculescu, George Copos konzervatív párti üzletember, illetve Adrian Cristea, a Román Lottótársaság volt elnöke ellen indított bűnvádi eljárást az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Az ügyészek pénzmosással és hamisítással vádolják őket. A PC elnöke kijelentette, hogy a DNA őt és lányát érintő vádjai olyan szakképzetlen személyek aberrációja és hülyesége, akik olyan embereket sároznak be, akik egész életükben dolgoztak. . /Pénzmosással vádolják Voiculescut. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Egyre biztosabbra veszik Bukarestben, hogy Traian Basescu államfő felfüggesztésére a parlamenti képviselők a vártnál nagyobb létszámban szavaznak. Mircea Geoana, az ellenzéki párt elnöke azt bizonygatta, hogy az államfő – a titkosszolgálatok /SRI és SIE/ segítségével – megzsarolta az alkotmánybírákat. Bár George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, és Florin Coldea, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ideiglenes vezetője, illetve maga Traian Basescu is koholmánynak nevezte Geoana vádjait, tény, hogy hirtelen előkerültek két alkotmánybírónak, Kozsokár Gábornak és Aspazia Cojocarunak ‘89 előtti viselt dolgai. Azonnal összehívták a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottságokat. Mircea Geoana két, kézzel írott papirfecnit mutatott be, amely véleménye szerint Coldeától származik. Ezen több alkotmánybíró neve szerepel, nevük mellett pedig néhány utalás a múltjukra fényt derítő dossziékról. Geoana szerint Coldea ezzel „rendelte meg” az információkat a kiszemeltekről. A parlamenti meghallgatáson Coldea mindezt tagadta. /SZ. K. : Geoana zsarolással vádolja Basescut. A liberálisok többsége a felfüggesztés mellett szavaz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Tíz éve a Szent György-napok egyik meghatározó momentuma Sepsiszentgyörgyön a Pro Urbe-díjak átadása. Április 29-én, vasárnap ünnepi tanácsülésen adták át a város kitüntetéseit négy személyiségnek. Hosszú évek óta először fordult elő, hogy nem okozott konfliktust a román jelölt személye, Ioana Georgescu gyermekgyógyászt magyar és román tanácstagok egyaránt méltónak találták az elismerésre. A magyar díjazottak: Kisgyörgy Zoltán, a lap munkatársa, ismert széles körű tanári, mérnöki, írói, tudományos munkássága, Gazda László tanár amatőr színészként is kitűnt, Concordia-díjat is kapott teljesítményéért, módszertani, gazdaságtörténeti írások sorát jelentette meg, de foglalkozott a csángókkal, gyűjtései kiállítás formájában, illetve könyvben is megjelentek, Czikó Árpád közgazdász, vezető bankszakember, gazdasági elemzései, tanulmányai, történelmi visszaemlékezései jelentek meg. /Farkas Réka: Pro Urbe-díjak tizedszer. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

Radu Stroe, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság elnöke május 2-ára testület elé hivatta George Maior SRI-igazgatót, akinek be kell mutatnia az első helyettese által készített és kiszivárogtatott jegyzetek kapcsán folytatott belső vizsgálat eredményeit. Két hete a Szociáldemokrata Párt (PSD) megszellőztette Florian Coldea a SRI aligazgatójának feljegyzését, amely három, politikai rendőrségi tevékenységgel vádolt jelenlegi alkotmánybíráról tartalmaz információkat. Mircea Geoana PSD-elnök szerint az iromány azt bizonyítja, hogy Traian Basecu információkat kért a szolgálatoktól az alkotmánybírák esetleges szekusmúltjával kapcsolatban. Így próbált nyomást gyakorolni rájuk, annak érdekében, hogy a személyére vonatkozó parlamenti felfüggesztési kezdeményezést negatívan véleményezzék. /G. G. : A SRI-bizottságnak ad magyarázatot Maior. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2007. máj. 2./

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) politikailag semleges, nem élt vissza hatáskörével, és nem folytatott politikai rendőri tevékenységet – jelentette ki május 2-án George Maior, a SRI igazgatója. Maior elmondta, hogy a Coldea által végzett ellenőrzések a hírszerző szolgálat archívumában teljesen jogosak voltak, és minderre azért került sor, mivel a sajtóban olyan információk jelentek meg, amely szerint a SRI titkosnak minősülő adatokat szolgáltat ki az alkotmánybírók megzsarolására. Maior elismerte azt is, hogy „súlyos biztonsági incidens történt”. Maior az információk kiszivárogtatása miatt úgy döntött, hogy a vizsgákat idején átveszi Florian Coldea teljes hatáskörét. Az SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság meghallgatta George Maiort, Florian Coldeat, valamint a hírszerző szolgálat több vezetőjét is. Radu Stroe, a SRI ellenőrzésével megbízott parlamenti bizottság elnöke kifejtette: fenntartja azt az állítását, miszerint a testület vezetősége kiszivárogtatott néhány adatot. /Maior: A SRI nem élt vissza a hatáskörével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

A jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem díszdoktori címet adott dr. Angi Istvánnak, a kolozsvári zeneakadémia tanárának. Angi elmondta, hogy 1990-től kezdődően rendszeresen részt vesz az ottani egyetem zenetudományi konferenciáin. Ezenkívül Bartók- és Kodály-kutatásai mellett a moldvai zenekultúrával is foglalkozott. /N. -H. D. : Díszdoktorrá avatták Angi Istvánt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Május 15-én ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT), amelynek fő napirendi pontját a nemzetbiztonsági törvénycsomag megvitatása képezte. A Demokrata Pártot eltávolították a kormányból, így a CSAT összetétele megváltozott, régebbi tagjai közül csak George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatója, Lucian Pahontu, az Őrző-Védő Szolgálat /SPP, titkosszolgálat/ vezetője, valamint Traian Basescu felfüggesztett államfő nemzetbiztonsági tanácsosa, Mihai Stanisoara volt jelen. Az ülést Nicolae Vacaroiu ideiglenes államfő vezette. A törvénycsomag vitája előtt Vacaroiu közölte, hogy Romániában jelenleg 83 jogszabály foglalkozik a nemzetbiztonság különböző elemeivel, ezek közül 23 szorul időszerűsítésre. A jelenleg érvényes jogszabályok 90 százaléka 1990-1991-ben készült, amikor is Románia egészen más státusszal rendelkezett, mint most. /Bogdán Tibor: Csendben tárgyaltak a nemzetbiztonságról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./ Máris repedezni látszik a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között kialakult szövetség, ugyanis a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) május 15-i ülésén nem sikerült egyezségre jutni sem a nemzetbiztonsági törvénycsomagot, sem az Irakban állomásozó román katonák hazahívását illetően. A törvénycsomagot nem véleményezte a testület. /B. T. : Patthelyzet a CSAT-ban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét június 12-én Washingtonban. Az avatási ünnepségen beszédet mondott George Bush amerikai elnök. Az emlékművet – a szobor talapzatán olvasható szöveg szerint – a kommunizmus több mint százmillió áldozatának ajánlják és azoknak, akik szeretik a szabadságot, továbbá „minden rab nemzet és nép szabadságának, függetlenségének”. Az amerikai kongresszus 1993-ban fogadott el törvényt arról, hogy a kommunista világdiktatúra áldozatainak emlékére emlékmű épülhet Washingtonban. A republikánusok és a demokrata párt által egyaránt támogatott törvény nyomán alakult meg a Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, amely gondoskodott az alkotás felállításáról, amely az első ilyen jellegű emlékmű az Egyesült Államokban. Több külföldi személyiséget is meghívtak. Jelen volt többek között Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Emil Constantinescu volt román elnök is. /Washingtoni emlékmű a kommunizmus áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ Az eseményen jelen volt Tőkés László püspöke, akit felkértek, hogy hálaadó imát mondjon a Truman-Reagan-szabadságérem átadásának gálaestéjén. Az emlékalapítvány legelőször múzeumot tervezett építeni Washingtonban az ottani Holokauszt Emlékmúzeum mintájára. Az adománygyűjtési nehézségek miatt a múzeum építésének ötletét elvetették. A washingtoni emlékalapítvány adatai szerint a kommunista önkényuralmi rendszerek 100 millió ember életét követelték az egykori Szovjetuniótól kezdve, Lengyelországon, Románián és Kínán keresztül Kubáig, Észak-Koreáig. Kína diktátorai 65 millió embert mészároltak le, a Szovjetunióban 20 millióan pusztultak el. A ,,kommunista holokauszt” több áldozatot követelt, mint az összes XX. századi háború együttvéve; Észak-Koreában és Kambodzsában 2–2 millióan, Afrikában 1,7 millióan, Afganisztánban 1,5 millióan, Vietnamban egymillióan haltak meg, az egykori kelet-európai kommunista államokban szintén egymillióra tehető az áldozatok száma. Az emlékalapítvány az interneten virtuális múzeumot akar létesíteni, és a jövőben valódi múzeumot is épít /Washington: Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét (Tőkés Lászlót is meghívták) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Az 1332-es, az 1333-as illetve az 1334-es évi pápai tízed jegyzékek mind Gyergyó, mind pedig Gyergyószentmiklós történetében az első okleveles említéseket jelképezik. Az 1581-es évi gyergyószentmiklósi falutörvény megfogalmazása a helyi közösség által, településünket azon három közösség tagjai közé sorolja, melyek az okiratok alapján első három településként fogalmaztak meg communitásaik számára olyan jogi normákat, melyek meghatározták a határrendtartást, és döntő módon befolyásolták az egyén és közösség viszonyát a földművelés, állattartás, az egyéni irtás és a székely örökség rendszere tekintetében. A XVI–XVII. századi forrásaink a legnépesebb településként mutatták be a korabeli Gyergyószentmiklóst. Az 1614-es évi Bethlen lustrában ugyanis 209 családot írtak össze a Békény-parti településen. Ugyanebben a katonai összeírásban Sepsiszetgyörgyön 128, Kézdivásárhelyen 155, Ilyefalván 138, Székelyudvarhelyen 174 családfőt jegyeztek fel. Ez a népesség településünkön huszonkilenc esztendő múlva megkétszereződött. Az 1643-as évi, I. Rákóczi György által szervezett összeírás szerint Gyergyószentmiklós népességét 472 család alkotta. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 1607-ben vásárjogot adományozott Gyergyószentmiklósnak. A vásártartás joga döntő módon hozzájárult az örmények gyergyószentmiklósi letelepedéséhez. Gyergyószentmiklós közigazgatási-jogi szempontból is a gyergyói térség központját jelentette. Itt tartották ugyanis az alszék gyűléseit, a széki hatóságoknak pedig igazságszolgáltatási feladatköre is volt. 1763-ban az első székely határőrezredet, a székely határőrség gyergyói központját Gyergyószentmiklóson hozták létre. Benkő József leírása mellett az 1721-es, az 1750-es, az 1785-ös, valamint az 1820-as évi összeírások is úgy mutatják be Gyergyószentmiklóst, mint a Gyergyói-medence gazdasági, közigazgatási, jogi és katonai központját. A köztudat szerint Orel Dezső polgármester nevéhez kötődik a városi jog megszerzése. Az utókor megfeledkezett arról, akinek döntő szerepe volt a városjog kiharcolásában: Gyergyószentmiklós korabeli jegyzőjéről, Puskás Adolfról van szó. /Dr. Garda Dezső: Vásárjog, mezővárosi státus és városjog Gyergyószentmiklós történetében. Az Orel-korszak = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) működését ellenőrző parlamenti bizottság június 26-án egyöntetűen elfogadta azt a jelentést, amelyben azt javasolják a SRI igazgatójának, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a Coldea-ügyben. Az SRI esetében kizárható a politikai rendőri tevékenység, Radu Stroe, a bizottság elnöke azonban kijelentette: ha még előfordulnak hasonló incidensek, akkor ez a kockázat könnyen fennállhat. Emlékezetes: Basescu elnök felfüggesztését elutasító alkotmánybírói döntés után Mircea Geoana, a PSD elnöke azt állította, hogy az államfő felszólította a SRI-t, szolgáltasson adatokat az alkotmánybírákról, akiket tehát ily módon megzsaroltak. Radu Stroe elmondta: George Maiornak, a SRI igazgatójának javasolják a belső rendszabályok, valamint a fegyelmi intézkedések életbe léptetését azon személyekkel szemben, akik hozzájárultak a jelzett hiányosságokhoz. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor azt nyilatkozta: „Biztos vagyok abban, hogy George Maior korszerű hírszerző szolgálat híve, mivel csak így teljesítheti kötelességét. ” /Egyöntetűen elfogadták a Coldea-jelentést. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

A Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, valamint az Amerikai Magyar Koalíció meghívására június 12-én Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke rendezvénysorozaton vett részt Washingtonban. A püspök június 13–14-én az Amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében a Kongresszusban, a Külügyminisztériumban és a Nemzetbiztonsági Hivatalban tett látogatást, az amerikai adminisztráció vezető beosztású tisztviselőivel találkozott. Június 17-én a New York-i Magyar Református Egyház templomában hirdette Isten igéjét. Június 13-án Tőkés László a washingtoni Kossuth Házban, június 17-én pedig New York-ban tartott előadást A kommunizmusból – Európába címen. A Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét George W. Bush elnök avatta fel, személyes jelenlétével és beszédével emelve ki az esemény nemzetközi fontosságát. /Tőkés László Amerikában. Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Hiábavalónak bizonyulhatnak a romániai nagykorrupció leleplezése érdekében tett ügyészi erőfeszítések, miután az Alkotmánybíróság precedens értékű döntést hozott Adrian Nastase volt miniszterelnök pere ügyében. A volt kormányfő ellen fél év alatt kétszer is vádat emeltek. Azzal vádolják: kormányfői mandátuma alatt az építkezési szakhatóság vezetőjétől összesen 1,3 millió euró értékű kenőpénzt kért cserébe azért, hogy megtartsa tisztségében. Emellett a nyomozók azzal is el akarják számoltatni őt, hogy a 2004-es választási kampány alatt a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökeként majdnem 1 millió eurót szerzett, amit a törvényes előírások megszegésével fordították a PSD választási kampányának finanszírozására. A 2004 végén kinevezett Monica Macovei igazságügyi miniszter szinte teljes mértékben kicserélte az ügyészi gárdát és megkezdték Adrian Nastase gyanús ügyeit vizsgálni. Most Nastase azt kérte az alkotmánybíróságtól, hogy ne „halandó” román állampolgárként, hanem egykori miniszteri rangú vezetőként kezelje őt a vádhatóság. Egyelőre csak a Calin Popescu Tariceanu kormányfő kabinetjének volt miniszterelnök-helyettese, az egymillió eurós adócsalással vádolt George Copos ellen indított per folytatódik, mivel az ő hasonló kérését elutasította a taláros testület. /Borbély Tamás: Füstbe ment nagykorrupciós küzdelem? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Gigi Becali lekörözte a Nagy-Románia Pártot (PRM) és legfőbb riválisát, Cornaliu Vadim Tudort. Becali a referendum óta támogatja Traian Basescu elnököt, de ez nem gátolja meg abban, hogy elnökjelöltnek tekintse magát. George Becali, a pásztorból lett milliárdos felküzdötte magát a legnépszerűbb politikusok közé. Becali Viorel Lis volt bukaresti főpolgármestertől megvette a nacionalista Új Generáció Pártot (PNG). A PNG 2004-ben a szavazatok 2,5 százalékát szerezte meg, George Becali elnökjelöltre pedig a választók 1,77 százaléka szavazott. Nagy botrány lett, amikor kiderült, hogy Becali több közvetítő útján pénzt juttatott a Pro TV-nek – többek között kifizette a tévétársaság tetemes adósságát -, cserében a tévécsatorna híradója a PNG elnökével kezdődött-végződött. Becali maga mellé vett egy neves politológust, Dan Pavelt. Becali hazát, Istent emleget, uszít a roma és a szexuális kisebbségek ellen. Retorikája a Vasgárdát, a misztikus ultranacionalizmust idézi. A legutóbbi felmérések szerint a PNG 13,1 százalékos támogatásnak örvend, a PRM viszont 4,1 százalékkal nem érné el a bejutási küszöböt, Becali pedig a harmadik legnépszerűbb politikus Traian Basescu és Mircea Geoana mögött. /Simon Judit: Gigi Becali lekörözte Vadim Tudort. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./