"A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

"Ioan Rus belügyminiszter úr iskolapéldájával szolgált annak, miként kell tárgyalni azzal, akivel valójában nem kívánunk megegyezni. Rus ugyanis a közelmúltban Pintér Sándorral, Magyarország belügyminiszterével tárgyalt. Mosolyogtak, kezet szorítottak. Megállapították, hogy a két belügyminisztérium között - Hargita-Kovászna ide-oda - az együttműködés - példás. Valószínűleg hálásan gondoltak a Román Hírszerző Szolgálaton /SRI/ belül működő, magyar irredentizmus elhárítására létesült ügyosztályok működésére is, jegyezte meg Fodor Sándor. Pintér Sándor a Romániából Magyarországra utazókat érintő, kötelező egészségbiztosításról elmondta, hogy az nem törvényes, hiszen a két ország között már 1960-ban létrejött egyezmény szerint Románia és Magyarország polgárait - sürgősség esetén - kölcsönösen ellátják a másik ország területén. Ioan Rus belügyminiszter erre megjegyezte: az intézkedés alkalmazása még kísérleti stádiumban van, természetesen módosítanak rajta. Közben a két ország közötti megállapodást megszegő rendelet Románia részéről - érvényben maradt. Így kell tárgyalni, tette hozzá a cikkíró. /Fodor Sándor: Így kell ezt, urak! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./"

"A Tövishát Társaság és a Művelődés folyóirat szervezésében első ízben tartottak karácsonyi könyvvásárt író-olvasó találkozóval és műemlékgrafikai kiállítással egybekötve, dec. 14-én Szilágycsehen, a Magyar Házban. Fodor Sándor író a gyermekolvasókkal találkozott. A Művelődés főszerkesztőjére, Szabó Zsolt irodalomtörténész bemutatta a két legutóbbi kiadványt és a műemlékgrafikai kiállítást. A két kötet: Makoldy József Erdélyi képek című munkája. A szerző grafikái megörökítették a műemlékkastélyok, templomok, várak, kolostorok romjait. A másik könyv a szobrász Balaskó Nándor Lélekmadarak címmel megjelent rajzgyűjteménye. A könyvvásáron mintegy száz könyvcím - többségük a Kriterion kiadványa - közül válogathattak az olvasók. Fodor Sándor író életműsorozatáról beszélt hallgatóinak. /Fejér László: Karácsonyi könyvvásár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ "

Színházi vita A Romániai Magyar Szó összeállítást közlünk a Honnan és hová Kolozsvári Állami Magyar Színház? témájú vitafórumon elhangzottakból. Szőcs István színikritikus szerint föl kell támasztani a színészek, drámaírók kultuszát, és sok előadást kell tartani. Fodor Sándor elmaradt a színházból, mert nem híve a rendezői színháznak. Aggasztja, hogy Tompa Gábor igazgató tulajdonosként viselkedik a színházban. Kultuszt csinálni a kísérletezésből lehet, de kötelezni arra a közönséget, hogy mindehhez asszisztáljon is, már nem. Ez a kolozsvári magyar színházvezetés egyetlen vitathatatlan bűne. Pap Sándor Zsigmond hiányolta, hogy egyoldalú a felsorolás, ő elégedett. Szőcs István a mondottakra a következőképen reflektált: Ebben a színházban még a legnehezebb, legproletkultosabb időkben is játszották Ionesco, Beckett, Brecht, Dürrenmatt darabjait. Az a Bercht- előadás, amit 30 ével ezelőtt rendeztek meg Kolozsváron, modernebb volt minden szempontból, mint a mai. Vekov Károly parlamenti képviselő: közügyről van szó. Csetri Elek akadémikus elsősorban színházlátogatóként szólt hozzá: vannak értékek, amelyek tegnap és ma is értékek és értékek maradnak. Pillich László figyelmeztetett: tudomásul kell venni, hogy az erdélyi és ezen belül a kolozsvári magyar közösség 30–35%-a, az erdélyi magyarságból körülbelül 600 000 ember nyelvhasználatában és kulturális identitásában sérült. Ennek a közösségnek 60–65%-a a szellemi szórványosodás állapotában leledzik. A színház, a magas szellemi szféra rehabilitációja elképzelhetetlen anélkül, hogy a közösség rehabilitációját ne szolgálná. Molnos Lajos szerint a színházi produkciónak közönség kell. /Csomafáy Ferenc: Színházi vita Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Megszületett Adrian Nastase és Orbán Viktor miniszterelnök megegyezése a kedvezménytörvény alkalmazása tekintetében. A magyarországi ellenzéki pártok azt jósolták, hogy Magyarországot húszmillió román munkavállaló lepi majd el. A cikkíró, Fodor Sándor szerint a kormánypárti politikusok ahelyett, hogy józan érvekkel cáfolták volna a képtelen állítást, siettek odakacsintani a választóknak: nem kell ám félni a román áradattól, sejtetve, hogy Magyarország úgysem teljesíti majd következetesen a megegyezésben ráháruló kötelezettségeket. /!/ Fodor szerint érthető, ha ezek után Adrian Nastase miniszterelnök kormánybizottságot hozott létre, amelyik figyelemmel kíséri majd az egyezség magyar fél általi tiszteletben tartását. /Fodor Sándor: Kevesebb szóval! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./Megdöbbentő ez a cikk, szó sem volt arról, hogy Magyarország nem teljesíti kötelezettségét!

A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, amely 2001-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját és jelentette meg századik, Ferenczi Géza Változások Udvarhelyszéken című könyvét, felvállalta a néprajzi, valamint szociográfiai, művelődéstörténeti, nyelvészeti köteteket, de a gyermekek számára készült irodalmat is. A kiadó sok értéket tett közzé, ezek között van Ferenczi Géza: Székely rovásírásos emlékek című tanulmánykötete, Murádin László: Anyanyelvünk ösvényein című kötete, Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok, Tankó Gyula: Gyimesi szokásvilág, Lászlóffy Csaba: Fej, vagy írás című verseskötete. Az Erdélyi Gondolat Kiadó és az 1991-ben megindult Székely Útkereső című irodalmi és művelődési folyóirat közös igazgatója Beke Sándor. - Az Erdélyi Gondolat szerkesztőbizottsága: Beke Sándor igazgató, Benkő András, Cseke Gábor, Cseke Péter, Csire Gabriella, Fodor Sándor, Gábor Dénes, Jancsik Pál, Péntek János. - Beke Sándor egyben kiváló költő is, 1993-ban jelent meg első verskötete /Madártemető/, azóta 9 verskötete látott napvilágot. /Nagy Olga: Az Erdélyi Gondolat szerepe, jelentősége. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Jan. 28-án, hetvenedik életévében elhunyt Bálint Tibor kolozsvári író, a magyar irodalom kiemelkedő alkotója. Az írót, akit néhány nappal ezelőtt, a magyar kultúra napján Budapesten életművéért Márai Sándor-díjban részesítettek, kolozsvári otthonában érte a halál. /Elhunyt Bálint Tibor. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./ Tragikus hirtelenséggel elhunyt Bálint Tibor író. Bálint Tibor Kolozsváron született 1932. jún. 12-én, pályafutását újságíróként kezdte. 1953 és 1959 között az Igazság szerkesztőségének volt tagja, majd a Falvak Dolgozó Népe és az Ifjúmunkás belső munkatársa lett. 1967-től a Napsugár gyermeklap szerkesztője. Íróként az ötvenes évek második felében tűnt fel sajátos nyelvi erejű karcolatokkal, novellákkal. Első megjelent kötete, az 1963-ban kiadott Csendes utca ezeket gyűjtötte össze. Korai novelláinak szereplői minden hősiességet nélkülöző kisemberek. Az akkori dogmatikus irodalomkritika talán vele szemben volt a legtürelmetlenebb, novelláit periferikusnak bélyegezte. 1969-ben jelent meg korszakos nagy regénye, a Zokogó majom, alcíme szerint az Egy élhetetlen család története, amely a XX. század egyik mérföldköve immár a magyar prózatörténetben. A regény kirobbanó könyvsiker lett, és hasonlóan nagy sikert aratott a mű folytatásának is tekinthető regény, az 1978-ben megjelent Zarándoklás a panaszfalhoz. A két nagy regény hipotetikus trilógiává bővült az 1998-ban kiadott Bábel toronyháza című művel. Életének utolsó éveiben Bálint Tibor a kolozsvári Szabadság című lapban publikált rendszeresen karcolatokat és novellákat. A kritikusok szerint műfajt teremtett a Jegyzetek a köröm hátán sorozatával. Teljesítménye figyelemre méltó volt a gyermekirodalomban is, emellett olyan jeles műfordítóként tartották számon, aki többkötetnyi regényt, novellát fordított magyarra a román irodalom legnevesebb szerzőinek munkáiból. Több műve megjelent román, német és lengyel fordításban. Magyarországon a kilencvenes évek első fele hozta meg számára a hivatalos elismerést a Déry Tibor és a Krúdy Alapítvány díjával. Bálint Tibort a hét végén helyezik örök nyugalomra a kolozsvári Házsongárdi temetőben. /B. A. M.: Elhunyt Bálint Tibor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./ Bálint Tibor a XX. század egyik legnagyobb magyar prózaírója volt, szögezte le Fodor Sándor. Több kötetnyi kiváló novellája is külön életművel ér fel, akárcsak négy, legjobbnak tartott regénye, az Önkéntes rózsák Szodomában (1967), a Zokogó majom (1969), a Zarándoklás a Panaszfalhoz (1979), valamint a Bábel Toronyháza (1996). Kolozsvárhoz tartozik immár mindörökre, haláláig hűséges maradt Kincses Városához. /Fodor Sándor: Bálint Tibor (1932. jún. 12. — 2002. jan. 27–28.) = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Febr. 2-án temették a Házsongárdi temetőben a hetvenedik életévében elhunyt kiváló kolozsvári írót, Bálint Tibort. A szertartást Tőkés István, nyugalmazott református teológiai professzor végezte. A Magyar Írószövetség nevében Szakolczay Lajos búcsúztatta az írót. A marosvásárhelyi írótársak, barátok nevében Nagy Pál búcsúzott, aki a jelenkori magyar prózairodalom erdélyi ágának nagy egyéniségének nevezte az elhunyt írót. Teljességgel Kolozsvár írója volt — hangzott a búcsú. Szeretett szülővárosa, Kolozsvár nevében Fodor Sándor író búcsúzott. /Köllő Katalin: A tehetség milliárdosa. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Febr. 9-én Kolozsváron megalakult az E-MIL, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligája, huszonhét író és költő jelenlétével. Az E-MIL az írók érdekeit védi, támogatja a kulturális kiadványokat, könyvkiadókat, nyomdákat, könyvkereskedelmet, ugyanakkor évente díjazza a legértékesebb műalkotásokat, találkozókat szervez. Az E-MIL tagjai nemcsak az erdélyi magyar, és innen elszármazott írók lehetnek, hanem csatlakozhatnak mindazon személyek, akik — etnikai hovatartozástól függetlenül — magyarul írnak és jelentetnek meg műveket. Megalakulása után az E-MIL megszavazta választmányát: Fodor Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Király László és Kinde Annamária, valamint a Szakmai Becsületbíróság három tagját, Kötő József, Márkus-Barbarossa János és Gittai István személyében. /Köllő Katalin: Megszületett E-MIL Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Fodor Sándort választotta meg az újonnan alakult EMIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) elnökének. Fodor elmondta, hogy jó kapcsolatban akarnak lenni a Romániai Írók Szövetségével, a Magyar Írók Szövetségével vagy a Romániai Magyar PEN Központtal, de az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvánnyal is, amelynek vezetője és mindenese egy személyben Lőrincz György, a kiváló prózaíró, Fodor jó barátja. /Bodoki Árpád: Beszélgetés Fodor Sándorral, az újonnan alakult EMIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) elnökével. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./ Márkus Barbarossa János, külföldön élőként fontosnak tartotta Erdélyben az E-MIL megalakítását. Egy érdekvédelmi szervezet nélkülözhetetlen, viszont a táborokra szakadás mindeddig meggátolta ennek létrehozását, magyarázta döntését. Számításai szerint közel ötven tagja lehet az E-MIL-nek. /Nagyálmos Ildikó: Mozgékonyabb és könnyebben kezelhető. Interjú Márkus Barbarossa Jánossal, az Erdélyi Magyar Írók Ligája ötletgazdájával és kivitelezőjével. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 15./

Vajdaszentivány a Felső-Maros mente egyik leghíresebb faluja, ahol a népszokások, hagyományok még elevenen élnek, tánctalálkozókat, tánctáborokat, kulturális rendezvényeket szerveznek. Febr. 16-án a Zichy-Horváth Egyesület Nagy Erika tanítónő és könyvtáros irányításával irodalmi délutánt szervezett Vajdaszentiványon. A rendezvény meghívottja volt Fodor Sándor író, Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Balog Zoltán, az Erdélyi Magyar Könyvklub ügyvezetője, Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Györffy András marosvásárhelyi színész. Szabó Gyula a kiadó munkájáról, szerepéről, feladatairól, Balog Zoltán a könyvklub tevékenységéről beszélt, Jászberényi Emese a rádió által kiadott két CD-ről (Erdélyi hangok és Szivárgás) számolt be, Györffy András Tompa László két versét: a Magányos fenyő és az Éji szálláson egy vén vártorony alatt címűt szavalta el. Fodor Sándor saját elbeszéléseinek, mókás, rímes történeteinek felolvasásával szórakoztatta az összegyűlt gyerekeket, felnőtteket. Az Erdélyi Magyar Könyvklub ezúttal 104 magyarországi könyvet, valamint két db A magyarok krónikája című történelmi kötetet adományozott a Zichy-Horváth Egyesületnek, a létesítendő gyermekkönyvtár részére. /Szász Edith: Vajdaszentiványon szeretnek olvasni. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Fodor Sándor nem akarja fiatal, kiváltképpen tehetségesnek tartott pályatársat kioktatni. Mindenki tudja, hogy a mindenkori román hatalom mindent elkövet, hogy a magyarság létszámát mennél jelentéktelenebbé zsugorítsa. Amíg ugyanis a móc, a momurlán egységesen románnak számít, addig külön szerepel a kérdőíveken a "magyar" a "székely" meg a "csángó" nemzetiség. A cél: a "közel" vagy éppenséggel "több mint" kétmillió magyart egy kis ügyeskedés árán millió alá süllyeszteni, állapította meg Fodor. Az ifjú pályatárs lapjában "gúnyt űzött a nemzeti hovatartozás kérdéséből." Az új nemzedék egyik igencsak tekintélyes tollforgatója tette, szellemesen elviccelődve azon, hogy miféle nemzethez, melyik közösséghez tartozónak vallja-tekintse magát. Önként, felkérés nélkül senki se vállalkozott a múltban saját nemzeti hovatartozásának a szellemes kifigurázására. A lap előfizetéséről (amelyben a kiváló Selyem Zsuzsa is elverte a port a Napsugár régi munkatársai hátán) lemondott. /Fodor Sándor: Az "Írástudók felelősségé"-ről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6/ Fodor célzott Versánszky Ernő: Gondolatok a kivándorlásról /Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./ című cikkére.

Mi, romániai magyarok születésüknél fogva "szélsőségesek" vagyunk, annak mondható — sőt egyes politikusok szerint "terrorista" szervezet az RMDSZ is, írta Fodor Sándor. Az egyik, legálisan működő romániai politikai pártnak nyíltan kimondott törekvése, hogy Székelyföldet katonasággal, csendőrséggel telepítse be, mert "nincs szükség idegen enklávékra" az országban! Az "idegen enklávé" szerintük a tömbmagyarság. A Nagy-Románia Párt egyszerűen felszámolná — elűzné vagy beolvasztaná — a hazai magyarságot. Azonban ez a párt a "szélsőséges" jelzőt mélységes felháborodással utasítja el magától."Ugyanakkor, szinte egész Európa "szélsőséges"-nek tekinti Csurka István magyarországi pártját, a MIÉP-et, amelyik egyetlen magyarországi kisebbség létét, létjogosultságát, hagyományos jogait se kérdőjelezi meg, de az ország életében minden intézkedést a magyarság érdekeinek kíván alárendelni, bel- és külpolitikában egyaránt." – szögezte le Fodor. Ez a párt szélsőséges. De mihez képest? Fel kíván számolni egyes magyarországi kisebbségeket? Veszélyezteti ezek iskoláit, vallási, művelődési, gazdasági intézményeit? El akar űzni valakiket az országból nemzeti-faji alapon? Fel akar számolni valamiféle nemzeti-faji-vallási kisebbséget? Nem. Csupáncsak — állítja — a magyarság, Magyarország sajátos érdekeit tartja szem előtt. Ám ez az európai integráció keretében, szerintem igencsak nehezen képzelhető el. - A magam részéről nem is vagyok a MIÉP híve, jelezte Fodor Sándor. Ha a magyarországi pártot joggal szélsőségesnek mondja a művelt és demokratikus Európa — miért tesz különbséget két csatlakozni kívánó ország "szélsőséges" politikai erői között, amelyek még az erőszak értelmezésében és (elméleti) alkalmazásában se pendülnek épp "egy húron"? – tette fel a kérdést. /Fodor Sándor: Szélsőségek — és szélsőségesek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Fodor Sándor Csipike és Kukucsi c. előadását számtalan napközibe és óvodába vitte el a Figura Stúdió Színház /Gyergyószentmiklós/, legutóbb Csíkszeredában, a 24-es számú napköziotthon gyermekeit örvendeztette meg vele. Folyamatosak a Szalonspicc c. előadás bemutatói is: Barabás Árpád és Kolozsi Kilián ápr. 12-én a gyergyószárhegyi ?Kastély" vendéglőben, ápr. 20-án és 21-én a gyergyóújfalvi Csülök vendéglőben lépnek fel a humoros nosztalgiaesttel. /(gál): Figura hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Fodor Sándor jelen volt máj. 16-án, Nagyváradon a Várad című, kéthavonta megjelenésre tervezett folyóirat bemutatásán. Ezúttal az alig négyhónapos Erdélyi Magyar Írók Ligája is köszöntötte az új folyóiratot. Fodor emlékezett arra, hogy a hetvenes években a Nagyváradon élő írók, költők folyóirat indítására gyűjtöttek aláírásokat. Többen aláírták a kérvényt, de a válasz elutasító volt: a magyarok érjék be a kolozsvári Utunk irodalmi hetilappal, a kolozsvári Korunk és a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirattal. Az 1989-es változás után végre megjelent a Kelet-Nyugat, amely megszakításokkal folyóirattá alakult át és 1996 márciusáig vált a vidék íróinak műhelyévé. Anyagi gondok miatt azonban ez is megszűnt. A folyóirat-igény azonban megmaradt. A most indult Várad főszerkesztője a költő-prózaíró Szűcs László. /Fodor Sándor: Csecsemő az újszülöttet. = A Hét (Bukarest), máj. 30./

Tizenegyedik alkalommal került sor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Korunk Stúdió, valamint az Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok című rendezvénysorozatra Kolozsváron. Az ünnepélyes megnyitón a három társszervező részéről köszöntőt mondott Kántor Lajos, Pomogáts Béla és Kötő József. Kötő József kifejtette: 1992 óta a Szabédi-napok fontos fórummá nőtte ki magát, ahol intézményes jelleggel meg tudjuk beszélni a magunk dolgait. Máj. 31-én bemutattak két új kötetet, a magyarországi Nap Kiadónál megjelent Áprily Lajos és Jékely Zoltán-monográfiát. Előbbit Pomogáts Béla, utóbbit pedig Lator László szerkesztette. Pomogáts elmondta: ezzel a kötettel az erdélyiséget szerette volna megidézni. A rendezvény díszvendége, Jancsó Adrienne előadóművész, Jékely Zoltán felesége tolmácsolásában elhangzott néhány vers apa és fia műveiből. Ezután a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Szabédi László sírját. Emlékező beszédet mondott Fodor Sándor író. /Köllő Katalin: Könyvbemutató és koszorúzás a Szabédi-napokon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Máj. 31-én és jún. 1-jén tartották a Szabédi-napokat nevű rendezvénysorozatot, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Korunk Stúdió, valamint az Anyanyelvi Konferencia közös szervezésében. A Házsongárdi temetőben a koszorúzásnál Fodor Sándor mondott beszédet. Kolozsváron, a Tranzit Házban a jelenlévők megtekinthették a Felmentő levél című dokumentumfilmet. A film forgatókönyvét Csiki László írta, Kántor Lajos Erdélyi sorskerék című kötete alapján, a költő szerepében pedig Bíró József színművészt láthattuk. A Szabédiről szóló film után levetítették a Video-Pontes Filmstúdió Wass Albertről szóló dokumentumfilmjét is. Jún. 1-jén megkoszorúzták a Szabédi Emlékházat. Az emlékház az EMKE tulajdonában van, és a Szabédi László kéziratos hagyaték mellett itt őrzik a Méliusz József, Balogh Edgár, és részben a Kacsó Sándor írói hagyatékát is, számítógépes rendszerbe szedve. Kötő József, az EMKE elnöke, hangsúlyozta: napjaink kisebbségi önépítésének egyik legfontosabb problémája az intézményépítés. Az emlékházban levő közgyűjtemény évenként gazdagodik, és "erre nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen a múltunkat eltüntették a levéltárakban, a jelenünket nem gyűjtik, és ezáltal elvesztődik a jövőnk is", mondotta Kötő József. Kántor Lajos szerint ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ki képviseli méltóképpen a magyarságot, akkor a Szabédi-féle tanulságok, törekvések — negatív és pozitív értelmükben is — értékben a legfontosabbak. /Köllő Katalin: Véget értek a Szabédi-napok. Eszmeiségét minden időben a magyarság sorsához kötötte... = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Gálaest az irodalomért címmel rendezett jótékonysági estet Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). A rendezvény célja pénzt szerezni a nemrég alakult írószövetség számára, amely feladatának tartja, többek között, az erdélyi magyar írók helyzetének javítását. Fodor Sándor író, az E-MIL elnöke nyitotta meg a gálaestet, aki elmondta: az E-MIL-nek, rövid létezése alatt, immár hat rendezvénye volt. Az esten felléptek Egyed Emese, Szőcs Géza, Duma András, Farkas Wellmann Éva, Karácsonyi Zsolt és Lövétei Lázár László költők, akik verseikből olvastak fel. Méhes György kolozsvári származású, jelenleg Budapesten élő író, aki idén lett Kossuth-díjas, a díjjal járó ötmillió forintot ajánlotta föl a liga számára, Méhes György-díj megalapítására. Orbán János Dénes, idei József Attila-díjas költő 25 millió lejjel támogatja az E-MIL-t, számítógépek beszerzését elősegítendő. Az est díszvendége Faludy György költő volt. /Köllő Katalin: Jótékonysági est az írók javára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A rendezvényen A Dunánál című kulturális havilappal is megismerkedhettek a jelenlevők. A lap első száma idén februárban jelent meg, kiadója a Duna Televízió. A folyóiratról Szőcs Géza főszerkesztő leszögezte: a Duna több kultúrának és civilizációnak az összekötője, s mint ilyen, megpróbálja egyetlen kulturális térként érzékelni ezt a tartományt. /Botházi Mária: Négymillió forint az E-MIL-nek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

A 75 éves Sütő Andrást köszöntötte a lap Múzsák irodalmi melléklete. Közölték Fodor Sándornak az íróhoz írt levelét, Nagy Pál, Sylvester Lajos, Lázok János méltató írását, Csoóri Sándor és Farkas Árpád hozzá írt versét /Az elszalasztott utak, illetve Az árnyalatokért/, részlet olvasható A Nehéz álom - Sütő András 70 éve című kötetből (Nemzeti Könyvtár, Budapest, 1997), továbbá az ünnepelt munkáiból is hoztak részleteket. /Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Jún. 16-án szülőfalujában, Pusztakamaráson köszöntötték a 75 éves Sütő András erdélyi magyar írófejedelmet az egybegyűltek. A református templomban a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Csató Béla, marosvásárhelyi plébános. Amikor innen elmegyünk, kezdjünk életmentésbe, mondotta Csató Béla plébános, és először a lelki életet mentsük. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke vette át a szót. Ahogy nő és gyarapszik az életmű, mintha úgy fogynának el azok, akik olvashatnák, hangzott a figyelmeztető megjegyzés Vetési Lászlótól. Az ünneplők gyülekezete Mezőségi Tanulmányi Alapot hoz létre, jelentette be Vetési László, amelynek segítségével támogatják a szórványvidéken élő tehetséges gyermekek és fiatalok anyanyelvi továbbtanulását. Az ünnepi köszöntők sorát Bálint-Pataki József nyitotta meg, aki Magyarország miniszterelnökének, Medgyessy Péternek az üzenetét tolmácsolta. Ezek után köszöntötte Sütő Andrást Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség részéről, Farkas Árpád, Márkus Béla, Sylvester Lajos, Bogdán László, Bertha Zoltán, Nagy Pál, Kötő József, a pusztakamarásiak részéről pedig Szász Gyula. Sütő András megköszönte a hozzá címzett szavakat, kegyelettel említette föl mindazokat "az emlékbe költözetteket", akik nélkül e maradék nép nem létezne. Az ünnepi gyülekezet a templomból a szülőházhoz vonult, ahol Vetési László felolvasta Fodor Sándor üzenetét, majd Pálfy G. István közíró, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. A köszöntők sorát Kányádi Sándor zárta, aki, mint mondotta, aszúsodó szeretettel üdvözli a születésnapját ünneplő Sütő Andrást. Az írót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki. /Köllő Katalin: Ott álltunk, tehettünk-e másként? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/

"Fodor Sándor szerint Medgyessy Péter miniszterelnök kolozsvári útja "nem okozott csalódást nekünk, romániai magyaroknak." Szép a jó szándék a közös gondok megoldására, de jobban örvendett volna legalább egy konkrét megegyezésnek. Ha például Adrian Nastase miniszterelnök megegyezik Medgyessy Péter miniszterelnökkel a Magyarországot Észak-Erdéllyel összekötő műút építésében. Egyelőre az a meggyőződés erősödött meg Fodorban, hogy Adrian Nastase miniszterelnök és Mircea Geoana külügyminiszter - kiváló politikusok. /Fodor Sándor: Kapcsolatfelvétel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./ "

"Fodor Sándort megdöbbentette a MÁÉRT-en az RMDSZ-küldöttség személyi összetétele. Az RMDSZ küldöttségéből (ezúttal először) kimaradt az RMDSZ tiszteletbeli elnöke - Tőkés László püspök. Fodor hozzátette: nem tartozik a püspök politikai hívei közé, sőt éppen a Szabadság hasábjain rendreutasítást is kapott tőle. Azonban Tőkés László a romániai diktatúra bukásának az elindítója. "Olyan, vezetésre termett ember, akinek véleményével adott esetben lehet, sőt kell is vitatkoznunk, de akit nemlétezővé politikai ellenfelei se tehetnek. Kiváltképpen az RMDSZ nem ignorálhatja Őt, amelynek - tudtommal - mindmáig tiszteletbeli elnöke." Ez annak a jele, hogy "az RMDSZ operatív vezetősége nem tűri a "másként " gondolkodást". Medgyessy Péter miniszterelnök nemrégiben Nagyváradon tett látogatásakor nem mindkét történelmi egyház püspökét kereste fel Medgyessy miniszterelnök. "Tőkés László püspök úr akkor is a romániai magyarság egyik vezető személyisége marad, ha (olykor) vitatkozunk is vele." "Az RMDSZ-küldöttség egyik meghatározó egyéniségének a kizárásával történő összeállítása viszont - aggasztó jele egy olyanféle újrarendeződésnek, amelyből nem kértünk, és ezután se kívánunk részesülni." /Fodor Sándor: Aggasztó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ "

"Ne mi foglalkozzunk a vasgárda múltjával, figyelmeztetett a közelmúltban Fodor Sándor a Szabadság hasábjain (Vigyázat: ne mi!). Herédi Zsolt ezzel a megállapítással nem ért egyet. Hasonló nemes szellemiség vezérelte Cseres Tibort is, amikor a Hideg napok című könyvében megírta a magyar katonák és csendőrök bácskai vérengzését. Válaszul gondolta, megjelenik majd szerb szerzőtől hasonló gesztusként, a szerbek által, a háború végén végrehajtott vérengzésről is egy hasonló krónika (a Tito partizánjai által kivégzett magyar civil áldozatok számát negyvenezerre becsülik). Hasonló szerb gesztus a hivatalos történetírás, politikum, illetve az írótársadalom részéről a mai napig nem jelent meg. Saját bűnökről nem akartak hallani. A cseh és szlovák állam ma is úgy viszonyul a magyar- és németellenes diktatórikus Benes-dekrétumokhoz, mint valami szentíráshoz. Ami a román politikumot, történetírást stb. illeti, hány magyarellenes cselekedetet ismert el saját tettként, hányat igyekeznek tudatosítani a román néppel? Helyi példa: az oroszok által román segédlettel elhurcolt, többnyire soha vissza nem tért kolozsvári ötezer magyar munkaképes férfi esete, amit nem említenek meg sehol, semmilyen román krónikában. Ezen országok vezetői ezt kihasználták, és amikor a kommunista ideológia elvesztette hitelét, ez volt a közösséget összetartó eszme. Magyarországon viszont a kommunista hatalomnak, de akár a mai magyar baloldalnak is egyik fontos vesszőparipája a sötét múlt, és ennek visszatérésével való riogatás. Ez "olykor már túllép a szükséges történelmi múlttal való szembenézésen, és politikailag felhasználható (ön)gyalázásba megy át." A román értelmiség körében nem tapasztalható józan, kritikus szellemiség. Egy Lucian Boia vagy Gabriel Andreescu még nem csinál tavaszt. A Román Tudományos Akadémián elhangzott, történelmi múlttal való szembenézésre, a múltbeli bűnök tudatosítására ösztönző szövegrészt csak magyar újságok írták le, a román média erről szemérmesen hallgatott. A két világháború közötti időszak is a román közéletben ma a demokrácia csúcsát, a béke szigetét jelképezné. Amikor húsz év alatt három miniszterelnököt gyilkoltak meg. Ami pedig a kisebbségi jogokat illeti, Európa talán legantidemokratikusabb állama volt. Nehéz volna egy cikkben felsorolni, hiszen Mikó Imre egész könyvet írt e huszonkét év magyar sérelmeiről. A zsidóknak és a magyaroknak kellett elszenvedniük a két világháború között a vasgárdisták atrocitásait, a marsall intézkedéseinek, az általa hozott törvényeknek a következményeit. A kritikai szellem nem áll olyan szilárd alapokon a többségi nemzetnél, Herédi szerint ezért figyelmeztetni kell erre a veszélyre a románokat és a nagyvilágot is. /Herédi Zsolt: Ha nem mi, akkor ki? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./"

"Aug. 20-a és 25-e között a Hargita megyei Zetelakán szervezték meg az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) első írótáborát, Erdély - Határtalanul címmel. A tábor keretében aug. 24-én került sor az E-MIL közgyűlésére. Az írótábor megszervezésében oroszlánrészt vállaló Sántha Attila, az E-MIL ügyvezető igazgatója elmondta: az öt nap alatt 56 író fordult meg a táborban, összesen 110 vendéget regisztráltak. Az E-MIL 80 bejegyzett taggal számol, ez körülbelül kétharmada a mintegy 120-ra becsült erdélyi írótársadalomnak. Az Erdélyi Híradó kiadó irodahelyiséget és ingyenes telefon- és internethasználatot biztosít az E-MIL számára. Szükséges egy székhely megszerzése, a különböző európai írószervezetekkel való kapcsolatfelvétel és a pályázati lehetőségek kihasználása. /Köllő Katalin: Zárórendezvények a zetelaki írótáborban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Sántha Attila az elnök Fodor Sándor távollétében vezette a tábort és a közgyűlést is. Sántha Attila beszámolóját követően többek között Király László, Mózes Attila, Kántor Lajos, Káli Király István, Csávossy György, Farkas-Wellmann Endre, Lászlóffy Csaba, Lőrincz György, Szávai Géza, György Attila és Márkus-Barbarossa János beszélt. Dilettánsok kezén senyved a tévék irodalmi műsora, figyelmeztetett Kántor Lajos. Lászlóffy Csaba fájlalta az erdélyi írók egy részének távolmaradását. A szövetségnek székházra, pénzre van szüksége, hogy személyzetét megfelelően növelhesse. Többen is javasolták, hogy az E-MIL forduljon a Román Írószövetséghez, és kérjen arányos részesedést annak (vagyonkezelő) Irodalmi Alapjából. Sántha Attila így foglalta össze az E-MIL prioritásait: 1. A szakszervezeti jelleg erősítése - charta elfogadása, amely a mindenkori minimális honoráriumokat rögzíti közlések, fellépések esetén; szolgáltatások nyújtása, mint pl. a magyarországi honoráriumok begyűjtése és továbbítása azon erdélyi szerzőknek, akik ezt kérik. 2. az irodalmi élet pezsdítése, írói turnék szervezése. 3. Az E-MIL tagságának további erősítése, az eredmények felmutatásával. 4. Hivatalos kapcsolatfelvétel a román és a magyar, illetve a nemzetközi írószervezetekkel, felkészülés az EU kultúrpolitikájába való illeszkedésre. 5. Székhelyet szerezni. 6. Az E-MIL-nek kezdeményezőként kell fellépnie az irodalom jelenlétének és minőségének erősítésére az elektronikus médiában. 7. Alkotói pályázatok kiírása, irodalmi díjak nyújtása. A Választmány következő ülésének témája lesz a szakbizottságok felállítása a Méhes György-alapból nyújtandó díjak odaítélésére. 8. Az E-MIL arculatának kidolgozása (logo, embléma), valamint egy arculati stratégia kidolgozása (médiában való jelenlét). 9. Önálló honlap létrehozása. Eddig sikerült levédeniük az e-mil.ro és az irodalom.org címeket. /Bölöni Domokos: Zászlóbontás Zetelakán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./"

"Az Illyés Közalapítvány sajtónyilatkozatában támogatásáról biztosította Pomogáts Bélát az alapítvány elnöki tisztének betöltését illetően. Aláírók: Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Fodor Sándor író, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Gálfalvi György irodalomkritikus, a Látó főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, a Hét főszerkesztője, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, Köllő Gábor műszaki kutató, az Erdélyi Műszaki Társaság alelnöke, Kötő József színháztörténész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, Péntek János nyelvészprofesszor, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke, Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Társaság elnöke és Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője. /Kiállás Pomogáts Béla mellett. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"Közeledik szeptember első szombatja, a volt szászrégeni tanítóképzősök hagyományos iskolatalálkozója. A szászrégeni tanítóképző (pedagógiai iskola) fontos szerepet töltött be a Maros megyei oktatásban és az erdélyi tanítóképzés történetében. 1934-ben a kézdivásárhelyi magyar tannyelvű tanítóképzőt áthelyezték a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumba. 1940-ben állami magyar tannyelvű tanítóképző nyitotta meg kapuit Marosvásárhelyen, majd 1945-től újraindították a román nyelvű tanítóképzőt is Marosvásárhelyen. A megyei szervek a két iskolát Szászrégenbe költöztették, anélkül, hogy ott a működéshez szükséges feltételeket biztosították volna. Az 1948-1949-es tanévet már Szászrégenben nyitották meg az említett iskolák. Jó képességű, felkészült tanítók hagyták el évről évre az iskolát, melyre országos szinten is felfigyeltek. A minisztérium egyik napról a másikra megszüntette a szászrégeni magyar tannyelvű tanítóképzést. A megszüntetett szászrégeni magyar tannyelvű tanítóképző szellemét az évenként megtartott diáktalálkozók napjainkig fenntartották. /Fodor Sándor: A tanítóképzősök találkozója Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./"

"Júl. 15-én temették Kolozsváron, a Házsongárdban Mester Zsolt írót /Marosvásárhely, 1929. máj. 3./ Nem idehaza halt meg, noha a Sulyok István Református Főiskola rektora volt három évig, majd súlyosbodó betegsége miatt visszavonult pilisborosjenői otthonába. Ideggyógyász-szakorvos volt, de nemzeti hovatartozása miatt nem dolgozhatott Kolozsváron, hanem két évtizedig ingázott Kolozsvárról Tordára. 1979-ben megjelent Koppantó című regénye, ennek nagy sikere lett. A nyolcvanas években eladta kolozsvári házát, Nagyváradra költözött. Onnan pedig fia után ment, Magyarországra. Június végén Mester Zsolt meghalt. Hamvait szülővárosában helyezték örök nyugalomra. /Fodor Sándor: Rendhagyó író - rendhagyó temetése. = A Hét (Bukarest), szept. 5. - Üzenet az úszó jégtábláról 353./"

"Napvilágot látott a Hepehupa /szilágysági művelődési folyóirat, Zilah/ harmadik száma. A kiadvány száznégy oldalas. A mostani szám középpontjában Wesselényi és Kossuth - a két történelmi személyiség - áll. Idén van Fadrusz két monumentális művének, a Mátyás- és a Wesselényi-szobor állításának a centenáriuma. Az Irodalom rovatban Fodor Sándor, Hajdú Attila, B. Simon György írásai, László László hangjáték-monodrámája, Kiss Lehel, B. Simon György és Kincses Anna versei találhatók. Gazdag a néprajzi, helytörténeti rész is. A Hepehupa főszerkesztője Fejér László. /B.D. [Bölöni Domokos]: Szilágysági Hepehupa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./"

"Okt. 7-én Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban Bajor Andor 75. születésnapján emlékeztek az íróra. A szervező Koós Ferenc Kulturális Alapítvány nevében Varduca György köszöntötte Bajor Andor özvegyét, valamint az érdeklődőket. Az író életművét a pályatárs és legjobb barát, Fodor Sándor méltatta, akinek távollétében sorait Jancsó Miklós színművész tolmácsolta. Szatírái, stílusparódiái által lett a legnépszerűbb írók egyike. A cenzúra fokozott érdeklődésének köszönhetően néhány évig nem is közölhetett, majd 1951-55 között a Napsugár szerkesztőségében fejtette ki tevékenységét, ebben az időben meséket, gyermekregényeket írt, többek között az Egy bátor egér viszontagságait. /Sándor Boglárka Ágnes: A próféta-író emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"

"Az RMDSZ egész munkáját, úgy ahogy van, egyszerűen csődnek, árulásnak minősíteni, dőreségnek tartja Fodor Sándor, azonban vezető struktúráinak egyszer s mindenkorra való meggyökerezését sem tartja egészségesnek. Miért kell immár több mint egy évtizede csak annak a nyolc-tíz embernek irányítania, kézben tartania az RMDSZ-t. Valami módon lehetővé kellene tenni a belső választásokat (amint ezt Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke kéri), hogy új, tehetséges fiatalok is szóhoz juthassanak a legfelső vezetésben. - Az RMDSZ-en belül igenis szükség van "másként" gondolkozó közéleti férfiakra is. Azonban legjobb volna együtt maradni. /Fodor Sándor: A vezető felelősségéről. Levelek - haza (147.) = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./"