Temesváron a Csiky Gergely Színház bábtagozata szept. 20-án indította idei évadját. Fodor Sándor népszerű meseregényéből, a Csipikéből Lábadi Éva bábszínész és rendező készített előadást. /(Szekernyés): Csipike marionett-előadásának bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

Fodor Sándor jelezte, nem tartozik azok közé, akik egyaránt lelkesednek az RMDSZ minden vezető személyiségéért és szükségesnek tartja az érdekvédelmi szervezet megújulását. Most azonban kiáll az RMDSZ mellett, elítélve új, "alternatív" magyar és székely pártok létrehozását. /Fodor Sándor: Túlélni, parlamenti pártként. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

Minden romániai magyar szavazatára szükség van ahhoz, hogy ez a közösség a jövőben is biztosíthassa képviseletét a román parlamentben – ezt fogalmazta meg nov. 18-án közzétett felhívásában tizenhét vezető erdélyi értelmiségi. A dokumentumot Ágoston Hugó, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Parászka Miklós, Sütő András, Székedi Ferenc és Varga Gábor írta alá. "Egy erősen központosított országban, ahol a politikai mentalitások és cselekvésmódok többsége is erősen centralizált, a jelenlét a parlament döntéshozó folyamatában – az ehhez tartozó intézményrendszert is figyelembe véve – különösképpen nélkülözhetetlen" – állapítják meg az aláírók, hangsúlyozva, hogy ehhez minden magyar szavazatra szükség van. "Lehetnek közöttünk véleménykülönbségek világnézeti, politikai, magatartásbeli kérdésekben, beleértve az RMDSZ eddigi politikai gyakorlatának megítélését is" – fejtik ki a dokumentum szerzői, de hozzáfűzik: most nem egyszerűen az egyik vagy a másik politikai álláspontra, hanem az érdekképviseleti szövetség egészére, az erdélyi magyarság érdekvédelmének további lehetőségére és folyamatos érvényesítésére kell szavazni. /Értelmiségiek felszólítása a szavazásra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

  Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) 150 erdélyi írót tömörít, választmánya állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy egyetlen magyar nemzet létezik, melynek tagjai millió szállal kapcsolódtak-kapcsolódnak egymáshoz és a magyar államisághoz. E nemzeten belül pedig értelmetlen dolog különbséget tenni magyar és magyar között. A kettős állampolgárság a magyar és magyar közti diszkrimináció lehetőségét szünteti meg. E tekintetben követendő példa a román állam, amely kérésre minden moldáviai és ukrajnai románnak biztosítja a román állampolgárságot. Az E-MIL választmánya: Böszörményi Zoltán, György Attila, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Szávai Géza, tiszteletbeli elnöke: Fodor Sándor /Erdélyi magyar írók hangja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Dec. 14-én mutatták be Létay Lajos Hozzád szóló szavak című verseskötetét Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban. A szerelmesvers gyűjteményt Fodor Sándor méltatta. Létay Lajos januárban 85 éves lesz. Verseiért 1952-ben Állami Díjjal tüntették ki. 1957-től aztán elhallgatott, 1967-ig nem jelent meg felnőttekhez szóló kötete, a 70-es évekig jobbára csak gyerekverseit adták ki. Az utóbbi korszakban azonban újra tollat ragadott, a kiváltó ok felesége, Edit halála. A tragédia után írta az emlékező, majd szerelmes verseket. Létay kötött formájú versei között 26 szonett is helyet kapott. /F. I.: Hozzád szóló szavak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Az egy hónapja elhunyt Szabó Gyula íróról emlékeztek meg január 21-én Kolozsváron, a belvárosi unitárius templomban. Fodor Sándor és Cseke Péter, írótársai és barátai elevenítették fel a múltat. Szabó Gyula egyetemistaként a csángókról írt riportjaival keltett feltűnést. A szülőföldhöz való kötődés, a közösségi tudat, a felelősség mellett érett írói korszakában az önvizsgálatot, az egyén lelkiismereti kérdéseit, az élet értelmét boncolgató, lélektani mélységeket felmutató prózával jelentkezett. /Oláh Levente: Az egy hónapja elhunyt Szabó Gyulára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Írótársak emlékeztek Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ íróra. Lászlóffy Aladár: Elnémulásaink, Fodor Sándor: Búcsú ikerfivéremtől, Szilágyi István /a Helikon főszerkesztője/: Rendtartó önpusztítás. /Helikon (Kolozsvár), jan. 25./

Fodor Sándor méltatta elismeréssel Lőrincz György Pusztulás /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című regényét. A könyv a székelység XX. század kezdetével induló tragédiájának krónikája. Szomorú módon hiteles minden ebben a nagyszerű regényben, nemcsak történelmileg, de lélektanilag is hiteles. Fodor Sándor utolsó, kétségbeesett sikolynak véli a regényt. /Fodor Sándor: Olvasónapló IV. Lőrincz György krónikája. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólások jelentek meg a hetilap új számában: a/ Nagy Pál 80 éves irodalomtörténész az akkori Földes-vita tanújaként azt írta, Bottoni valószínűleg a témában járatosnak vélt „informátorokat” is meghallgatott. Nagy Pál több pontosítást tett, például: Hajdu Győző, az Igaz Szó egykori főszerkesztője annak idején „származásának köszönhetően felvételi nélkül került be a Bolyai Egyetemre”, olvasható, valójában akkor nem volt felvételi a Bolyain, kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégiumnak nem lehettek „tanulói”, mivel diákotthon volt. Nagy Pál akkor pártból kizárt, ember volt, tőle tehát nem kértek tájékoztatást. /Nagy Pál: A narratíva hézagai. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 7./ b/ Kuszálik Péter két írást idézett, hogy az olvasó árnyaltabb képet alakítson ki a Földes-ügyről. Az első írás Székely János: A bűntudat természetrajza (Árgus folyóirat, Székesfehérvár, 1994/1.), a második egy Fodor Sándor-interjú részlete /Tibori-Szabó Zoltán Az embernek előbb magába kell néznie avagy Hatan voltunk urak, plusz a páter, Szabadság, 2002. dec. 7., 11., 16./ Székely János kifejtette, kivételesen tehetséges írónak tartja Sütő Andrást, aki sokat segített rajta fontos ügyekben, de az is igaz, hogy Sütő az Igaz Szóban bírálatot, politikai leleplezést írt Székely Jánosról. Bizonyára szorultságában, kényszerűségből vállalta el Sütő a leleplező írást. Székely János úgy látja, hogy Sütő nem vallja be töredelmesen a múltban történteket, saját szerepét. Fodor Sándor hangsúlyozta, hogy Földes László jó barátja volt. De arra is emlékezik, hogy Földes László azok között volt, akik Venczel Józsefet börtönbe juttatták. Földesnek tehát megvoltak a maga bűnei is. Fodor elmondta, nem szerette Sütő András kompromisszumait, azt, ahogyan válaszolt a párt minden felhívására. De exponálta magát, Bözödi Györgyöt kihozta például a börtönből, s állítólag másokat is. Fodor hozzátette: Sütő az Anyám könnyű álmot ígér című munkája óta felmondta a szövetséget a párttal, elkezdett beadványokat írni az erdélyi magyarság ügyében. „Tehát Sütőt ilyen sommásan elítélni, buta, naiv és gyerekes dolog.” /Kuszálik Péter: Két adalék a Földes-ügyhöz. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7./

Sepsimagyaróst jelenleg 122 lélek lakja, zömében református székelymagyarok. Az Uzonhoz tartozó kis faluba új lelkész jött, Szász Csaba, aki megpróbálta felvállalni híveinek mindennapi gondjait. A magyarósiak egyhangúan falufelelőssé választották lelkészüket. Szász Csaba elmondta, hogy idén hat gyermeket keresztelt. Három éve a templomot közalapítványi pénzből tatarozták, de maradt gond éppen elég, van javítani való a templomon és a lelkészi lakon. Az iskola épületét megviselte az idő, a gyerekek egy kis teremben tanulnak, összezsúfolva. Sepsimagyaróson nincs óvoda, de gyermek van. Tatarozásra szorul a Kóréh Ferenc nevét viselő kultúrotthon tetőszerkezete. Fodor Sándor Marosvásárhelyen élő, de a faluhoz kötődő tanár közel ezer könyvet ajándékozott a magyarósi parókia könyvtárának, mely a falut fogja szolgálni. Az Uzonban lakó Csia Ildikó felajánlotta ottani családi lakásuk egy szobáját, ahol a régiséggyűjteményből falumúzeumot lehetne berendezni. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarósi változások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Csíkszeredában május 12-én kezdődtek az első ízben megrendezett Pünkösdi Könyvnapok. Erdélyi könyvkiadók voltak jelen, kezdve a Polistól az Erdélyi Híradóig (Kolozsvár), a Mentoron (Marosvásárhely), Nyugati Jelenen (Arad) keresztül el egészen a Pallas Akadémiáig, a Corvina Könyvesházig, a Hargita Kiadóhivatalig (Csíkszereda), a Kriterionig. A megnyitón György Attila író, a Hargita Kiadó szerkesztője elmondta, hosszú távú folyamat kezdete ez a rendezvénysorozat. Az olvasók neves erdélyi szerzőkkel találkozhatnak, többek között Bogdán László, Böszörményi Zoltán, Egyed Péter, György Attila, Farkas Árpád, Fekete Vince, Ferenczes István, Fodor Sándor, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, László Noémi, Orbán János Dénes és Visky András lesz jelen. /Barabás Blanka: Első Pünkösdi Könyvnapok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 13./

Fodor Sándor betegsége miatt nem lehet jelen Mária lábától a sündisznóállásig /Székelyföld Könyvkiadó, Csíkszereda/ című, legfontosabbnak vélt könyve bemutatóján. A könyv Csíkszeredáról, szülővárosáról, a hozzá tartozó Csíksomlyóról, gyermekkoráról és fiatal éveiről szól. /Fodor Sándor: Kedves Barátaim! = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Négy könyvet mutatott be május 19-én Csíkszeredán, a Corvina Könyvesházban a Székelyföld szerkesztősége és a Hargita Kiadó. Domokos Pál Péter Moldvai útjaim c. könyvét a Bibliotheca Moldaviensis kétnyelvű sorozat V. köteteként jelentették meg, hogy a csak románul olvasó moldvai csángók is közel érezhessék magukhoz a szerző írásait. Fodor Sándor Mária lábától a sündisznóállásig c. könyvét Ferenczes István, ismertette. Gábor Felicia a Moldvai Magyarság pályázatára írta meg emlékeit, majd a szerkesztők kérésére bővítette könyvét. – Még nem író, de azzá válhat – mondta róla Ferenczes István. Demse Márton Csángó küzdelem címmel foglalta kötetbe visszaemlékezéseit. /Négy könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./

Június 21-én Kolozsváron, az Apáczai Csere János Líceumban a tanulók moldvai csángó játék-összeállításukkal köszöntötték a Szivárvány című gyermekfolyóirat munkaközösségét, a lap 25. születésnapi rendezvényén. Zsigmond Emese főszerkesztő megköszönte az előadást. A folyóirat születésnapja januárban volt, az ünnepséget mostanra halasztották. A Szivárvány és a másik gyermeklap, a Napsugár legszebb meséiből készített kötet, a Mese, mese, mátka ugyanis most jelent meg. A 25 évvel ezelőtti indulásakor népes belső munkatársi gárdával rendelkezett a gyermeklap, mára kéttagúra zsugorodott a szerkesztőség, Zsigmond Emesére és Müller Katalinra, aki a folyóirat grafikai megjelenéséért felelős. Tevékenységüket azonban lelkes munkatársak segítik, név szerint: Imecs Veronka, Pauer Ildikó, Tulogdy György és Salamon Károly. Fodor Sándor író a Csipike posta rovatot ma is vezeti, méghozzá ingyenesen. /Köllő Katalin: Boldog születésnapot, Szivárvány! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Rendkívüli olvasmányélmény Godó Mihály Testamentum /Gloria, Kolozsvár, 2002/ című önéletírása. A kiváló jezsuita atya szervezte és vezette a diktatúra által létrehozni tervezett katolikus „nemzeti egyház” elleni harcot, amely elszakadt volna Rómától. Letartóztatták, de nem tudták rávenni, hogy társait elárulja. Embertelen körülmények között tartották, halálra szánták, de ő mindent túlélt. Nyolc évig volt magánzárkán, de nem tört meg. Az erdélyi papok közül ő volt a leghosszabb ideig /tizennyolc évig!/ börtönben. Szabadulása után minden munkát jókedvvel végzett, ment oda, ahová püspöke küldte. Godó atya élete mintegy igazolása volt rendje jelszavának: Mindent Isten nagyobb dicsőségére! /Fodor Sándor: Olvasónapló VII. = Helikon (Kolozsvár), aug. 10. , 15. sz./ Godó Mihály /Kisiratos, 1913. szept. 25. -Kisiratos, 1996. szept. 22. /

Fodor Sándor legújabb kötetének /Mária lábától a sündisznóállásig/ alcíme: Fejezetek egy életrajzi regényből, önéletrajzi írásról van szó. A könyv az író első tizenhét esztendejéről szól, de a történet visszanyúl a XIX. századi ősökhöz, majd nagyszülőkhöz, akik fészket raktak Csíksomlyón. Az erdélyi magyarságot érintő történelmi események, személyiségek is felvillannak a könyvben: Észak-Erdély visszatérése az anyaországhoz, Márton Áron püspök közszereplése stb. /Ö. I. B.: Erdélyi háború és béke. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

A katasztrofális Székelyudvarhelyt és környékét érintő árvizek – újabb „népszavazást” fakasztottak Magyarországon. Egy – igazit. Fodor Sándor nem híve a „kettős állampolgárságnak”. A tavaly decemberi népszavazás eredménye megdöbbentette Fodor Sándort is, de minderről mostanáig nem szólt. Most azonban – Magyarország népe ismét „szavazott”. Az árvizek késztették színvallásra Magyarországot, Magyarország népét is. Az árvíz hírére, egy emberként mozdult meg Magyarország népe. A sokszázezer „kispénzű magyarországi testvérünk döntő módon hozzájárul az árvizek okozta rombolások nyomainak az eltüntetéséhez” – írta Fodor. „Ezek után – hadd legyek büszke arra a népre, amelyből vétettem” – tette hozzá. /Fodor Sándor: Az igazi „népszavazás”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

A „legyünk boldogtalanok!” mechanizmusnak a működését látja Demény Péter Somogyi Botond Ezt is letudtuk című cikkében (Szabadság, szept. 28.). Előzőleg a napilap szeptember 17-i számában Fodor Sándor azt fejtegette, hogy az igazi népszavazás nem december 5-én történt, hanem most, amikor sok magyarországi szívvel-lélekkel segíti a székelyföldi árvízkárosultakat. Somogyi szerint a magyarországiak olcsón megúszták: a kettős állampolgárság megszavazása helyett nem tettek mást, mint hogy segítettek a székelyföldieken. Nem lehet azonban rövid távúnak nevezni a magyarországiak mostani segítségét. A Duna TV gyűjtőakcióján kevés pénzüket felajánló nyugdíjasoktól Kozma Imre atyáig, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjéig mindenki hazudott? /Demény Péter: Legyünk boldogtalanok? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Ferenczes István Székely tántorgó /Magyar Napló – Írott Szó Alapítvány, Budapest/ című lírai emlékezéseket tartalmazó könyvét fogadta elismeréssel Fodor Sándor. Ferenczes István költőként indult, Nyári vándorlások című verseskötetével, a Forrás-sorozatban. Ő szerkeszti a színvonalas Székelyföld című folyóiratot. Ferenczes István még lát jövőt a moldvai csángók anyanyelvű oktatásában, Fodor Sándor viszont attól tart, hogy egy emberöltő múltán eltűnik a még magyar moldvai csángóság. /Fodor Sándor: Olvasónapló VIII. Hűség. = Helikon (Kolozsvár), okt. 25./

A december 5-i népszavazás szomorú, ha nem gyászos emlékű nap volt. Az eredmény előidézője a magyar kormány gyalázatosan hazug, féktelen kampánya volt, hangsúlyozta Asztalos Lajos. A bánsági, de különösen a székelyföldi árvíz után kiderült, a magyarok nagy többsége az első hívó szóra az árvízkárosultak segítségére sietett. Amint azt annak idején Fodor Sándor is megírta, ez volt az igazi népszavazás. Kiderült tehát, a magyar összetartozás érzése él, s ha az elnemzetlenítés kádári örökségét híven folytató MSZP és SZDSZ nem folytat félrevezető, megfélemlítő, botrányos kampányt a határon túli magyarság ellen, mondhatni elemi erővel tör elő az emberekből. Eközben a kormánypárti politikusok szemforgató módon a határon túliak támogatásáról beszélnek, fogcsikorgatva és jókora késedelemmel folyósítják azt, amit már aláírtak. A MÁÉRT-értekezlet összehívását a kormány minduntalan halogatja. Mádl Ferenc volt és különösen Sólyom László jelenlegi köztársasági elnök határozott kiállása a kettős állampolgárság mellett reménykeltő. /Asztalos Lajos: Emlékezzünk 2004. december 5-re. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A 62 éves Demse Márton Csángó küzdelem /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/ c. könyvében előszóként áll a szintén csángó származású Bereczki Sándor szekus ezredes vallomása, aki megundorodva a Securitate rákényszerített munkájától, nyugdíjaztatása előtt – 1983 táján – leírta mindazt, amit a könyv szerzőjéről, és az ellene foganatosított intézkedésekről tudott. Demse könyve döbbenetes emlékezések sorozata, írta Fodor Sándor recenziójában. Demse Márton Székelyudvarhelyen tanítói diplomát szerzett, majd különböző helyeken dolgozott, végül mozdonyvezető lett. Rengeteg zaklatás után Magyarországra menekült, kimentette családját is. Demse Márton írt a helyi csángó népvezérről, aki Magyarországon tanult, két év alatt megszedte magát a Magyarországról érkező segélyekből, majd Németországba távozott, ahol állítólag a vendéglátóiparban helyezkedett el. /Fodor Sándor. Olvasónapló X. Még egy „Kiáltás”. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./ Demse Márton valószínűleg Csicsó Antalra céloz, aki valóban hirtelen távozott.

A napokban jelent meg Nagy István A szomszédság nevében /Neptun Könyvkiadó, Csíkszereda/ című regénye. A regény a Tanulók Könyvtára sorozatban jelent meg utoljára 1971-ben, ezúttal pedig a kiadó Örökölt Értékeink sorozatának első darabja. Fodor Sándor előszava szerint Nagy István életműve megérdemli, hogy leverjük róla a politikai elfogultság következtében ráülepedett port. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

Megjelent Széles Klára Lelkünkre így ül ez a kor című „szubjektív nemzedéktörténete”. A szerző magyarországi irodalomtörténész, aki évtizedek óta foglalkozik az erdélyi magyar irodalommal. Ez a nemzedéktörténet Lászlóffy Aladár nemzedéke. Széles Klára szubjektívnek minősíti munkáját, mert kiemelten foglalkozik Lászlóffy Aladárral, akinek kötészetéért lelkesedik. /Fodor Sándor: Olvasónapló XI. Maradjunk hát szubjektívek. = Helikon (Kolozsvár), dec. 25./

Marosvásárhely főterén áll a lenyűgöző Kultúrpalota. Maradandó élményt nyújt a Tükörterem és a Kisterem üvegablaka és bútorzata is. Az épületről hiányzik egy olyan márványtábla, mely ismertetné azoknak a szakembereknek a nevét, akik részt vettek a Kultúrpalota megalkotásában. Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) műépítészek a tervezők. Komor Marcell tervezte meg a bolgár cár nyári palotáját, a szabadkai városházát és a zsinagógát, valamint a pozsonyi és a nagyváradi vigadó épületét is. Körösfői-Kriesch Aladár (1862–1920) festőművész dekorációja díszíti a Kultúrpalota homlokzatát és az előcsarnokot. Ő tervezte a Tükörterem üvegablakainak a képeit is, amit Nagy Sándor (1868–1910) festő- iparművésszel kiviteleztetett. Róth Miksa (1865–1944) üvegfestő a palota üvegképeit, Sidló Ferenc (1882–1953) és Kollár Ede (1866–1980) a homlokzatán lévő domborműveket kivitelezte. A budapesti Grünwald testvérek és a Schiffer cég a palota felépítésében vállaltak jelentős szerepet. Szükséges lenne a főbejáratnál az utólag elhelyezett, politikai felhangokkal megfogalmazott táblákat újakkal felcserélni, melyek román és magyar nyelven hirdetnék, hogy a Kultúrpalota 1911–1913 között épült, dr. Bernády György polgármesterségének az idején, Marosvásárhely város lakosságának a támogatásával. /Fodor Sándor S.: Adósai vagyunk az igazságnak . = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

A Stockholmban élő Veress Zoltán író a napokban töltötte be hetvenedik évét. Fiatalon elbeszélésekkel kezdte, az ő könyve, a Menetirány volt a Forrás-sorozat első darabja, nemsokára Szeptember című nagy regényével jelentkezett, s tudománynépszerűsítő esszéket is írt, ismertté és népszerűvé viszont gyermekversei /a ma is olvasott Irgum-Burgum Benedek, a Tóbiás és Kelemen, a Jeromos, a kerge kos/ tették. A Napsugárnak indulásától vezető munkatársa volt Kányádi Sándorral, Bajor Andorral, Méhes Györggyel, Fodor Sándorral. Veress családostól Svédországba költözött, ahol nagy részt vállal a magyar irodalom népszerűsítéséből, Erdély kövei címmel évkönyvet is kiadnak. /(hadházi): Veress Zoltán hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./ Veress Zoltán /sz. Kolozsvár, 1926. febr. 25./ 1952-től 1954-ig börtönben volt, 1956-ban beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, ahonnan 1958-ban kizárták, később levelező tagozaton fejezte be az egyetemet. 1986-ban költözött Svédországba.

Az Előretolt Helyőrség alkotói műhely vezéregyéniségét, Orbán János Dénes Kolozsváron élő József Attila-díjas, Herder-ösztöndíjas költőt választotta közgyűlésén elnökéül az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/. Az új elnök a közgyűlésen legfontosabb feladatokként alkotói ösztöndíjak létrehozását, vidéki irodalmi rendezvények szervezését, valamint az Európai Írók Kongresszusa (European Writers' Congress) tagsági státusával járó lehetőségek kihasználását jelölte meg. Márkus-Barbarossa János, az előző elnök lemondott. Elmondta, hogy aktívabb tagságot kívánt. Sok ötlete volt, de azokat nem tudta megvalósítani. Botrányosnak tartja az E-MIL-honlap helyzetét: fizettek a honlapért az Erdélyi Terasznak, ennek ellenére nem voltak hajlandók feltölteni azt. Az irodalom.org honlap feltöltésére partnerséget vállaló Erdélyi Terasz főszerkesztője, Szabó Géza úgy magyarázta, hogy a honlapnak bizonyos technikai hibái voltak, ezért nem lehetett rá adatokat feltölteni. Az utóbbi időben az Erdélyi Terasz szerkesztősége más honlapon /erte.freeblog.hu/ frissül naponta. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) 2002. február 9-én alakult meg. Az alakuló ülés jegyzőkönyvét 21 szerző írta alá, azóta a tagok száma 150 fölé duzzadt – az erdélyi magyar írótársadalmat az E-MIL alakulásakor 170-180 főre becsülték. Az E-MIL az egyetlen erdélyi magyar írószervezet. A Liga első elnöke Fodor Sándor volt, akit Sántha Attila váltott fel e feladatkörben. Visszavonulása után Fodor Sándort az E-MIL tiszteletbeli elnökévé választották. Márkus Barbarossa János – Bécsben élő E-MIL-alapító és korábbi mecénás – harmadik elnökként a Fekete Vince, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Sántha Attila alkotta választmánnyal dolgozott együtt. /Debreczeni Hajnal: „Botrányos az E-MIL honlapja”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A Shoah kolozsvári áldozataira emlékeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközösség tagjai június 18-án, vasárnap a Deportált Mártírok templomában. Közreműködött Halmos Katalin tanárnő vezényletével a hitközösség Talmud Tora énekkara. A megemlékezésen részt vett Kányádi Sándor költő, Fodor Sándor író, Ludányi H. Attila, kolozsvári magyar konzul, az RMDSZ-t Kerekes Sándor képviselte. Június 17-re virradóan ismeretlen tettesek a Farkas utcai szoborra nagy horogkeresztet mázoltak. Egy hónappal ezelőtt a főtéri evangélikus templom falán is több horogkereszt jelent meg. /Újabb horogkereszt-mázolás árnyékolta be a holokausztra való emlékezést. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Soó Zöld Margit festő- és grafikusművészt köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a Napsugár kolozsvári gyermeklap szerkesztőségében. A rövidesen ötvenéves Napsugár első képszerkesztőjét a gyermekek énekszóval, muzsikával fogadták, majd az ugyancsak alapítótagoknak számító Fodor Sándor és Kányádi Sándor, továbbá a lap főszerkesztője, Zsigmond Emese köszöntötte az ünnepeltet. /Németh Júlia: Napsugaras, szivárványos illusztrációk. Soó Zöld Margitot köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából a gyermeklap szerkesztőségében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Marosvásárhelyen a Mikszáth Kálmán (ma Artei) utca 4. szám alatt van Izsák Márton, nemrég elhunyt szobrászművész műterme. Itt készültek azok a köztéri szobrok, melyek ma Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és Dés tereit díszítik. Izsák Márton /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./ családtagjait, rokonait a vészkorszakban vesztette el. Szerette Marosvásárhelyt és óva intette környezetét a gyűlölködéstől, az egymás ellen irányuló rosszindulattól. Budapesten végezte az iparművészeti főiskolát. Diplomamunkája a volt Ludovika parkját díszíti. Később több kis szobra került a bukaresti román királyi palotába is. 1945-ben az ő javaslatára és közbenjárására nyílt meg a marosvásárhelyi magyar tannyelvű Művészeti Líceum, mely román tagozattal is bővült, ennek 1945-től 1974-ig volt az igazgatója, ugyanakkor mint szobrászművész megalkotta Szentgyörgyi István, Mihai Eminescu, Bartók Béla, a Deportáltak és az Ismeretlen katona marosvásárhelyi, Salamon Ernő gyergyószentmiklósi és a Deportáltak dési szobrát. A legsikerültebb művének a Csorvássy Istvánnal 1956-ban készített Bolyaiak szobrát tartotta. A legnagyobb élményt Márton Áron szobrának a megmintázása jelentette számára. 2000. június 24-én került sor Marosvásárhelyen az 1996-ban megmintázott szobor felállítására a Keresztelő Szent János Plébánia udvarán. „Ez volt az utolsó szobrom, amit egy áldott emlékű, bátor, népét szerető emberről megmintáztam” – nyilatkozta Izsák Márton. /Fodor Sándor (S.): A művészeti iskola megálmodója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Csőgör Lajos /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl. 8./ a középiskolát Nagyenyeden végezte. Szegeden megszerezte a fogorvosi diplomát. Nagysármásra került általános orvosnak, majd a nagyenyedi kollégium fogorvosa lett. 1940-ben tanársegédnek nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. 1944-ben egyike azoknak a bátor férfiaknak, akik célul tűzték ki Magyarország háborúból való kiugrását. Csőgör Lajos a Békepárt javaslatára 1944 októberétől 1945 őszéig Kolozs vármegye alispánja lett, s közben 1944 telén őt bízták meg a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megszervezésével. 1945. június 1-jén bölcsész-, jogi, természettudományi és orvosi karral beindult az oktatás. Az orvosi kar kolozsvári elhelyezése gondot okozott, s így Marosvásárhelyre költöztették át, ahol Csőgör Lajos rektorként vezette az intézetet. Koncepciós perben bebörtönözték, 1949 őszétől 1954 tavaszáig raboskodott, majd a rehabilitálása után a fogászati karon lett tanszékvezető. A magyar egyetemet 1962-ben román tagozattal bővítették. 1964–1967 között újra megválasztották az egyetem rektorának. 1969-től az Orvostudományi Akadémia alelnöke. A professzor Budapestre települt. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A MOGYE első rektora. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./