Fodor Sándor, aki december 7-én ünnepelte 73. születésnapját, Csutakfalván és Gyergyóremetén találkozott olvasóival. A házigazdák mind a két helyen verssel köszöntötték a szülőföldjére, Székelyföldre, hazalátogató közkedvelt írót. A találkozó idején villanyáram nélkül maradtak a medence észak-nyugati települései, az író ajánlásait gyertyafényben írhatta be az igénylők könyveibe. Mintha 1989 előtti találkozón lettek volna.. /Bajna György: Gyergyóremetére látogatott Fodor Sándor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

A Kriterion Kiadó fennállásának harmincegyedik évfordulója alkalmából felelevenítették a hagyományt: régen december volt a Kriterion hónapja, találkozókat, bálokat rendeztek ebből az alkalomból. Most dec. 8-án és 9-én zajlottak a Kriterion-napok Kolozsváron. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója elmondta, kíváncsi arra, mit ér a könyvkiadó a mai huszonévesek szerint. Erre a feladatra a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának harmadéves diákjai vállalkoztak, dolgozataikban azt vizsgálták, egy adott témakör milyen formában és mennyiségben volt jelen a harmincévi könyvtermésben. Ex libris-kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, Gábor Dénes Művelődés-szerkesztő jóvoltából. Ismertettek egy szociológiai felmérést a kolozsvári magyar lakosság olvasási igényeiről. Kiderült, hogy a kolozsvári magyar családok többségénél a családi könyvtár több mint 500 kötetből áll. A legkedvesebb könyvek listáját Az aranyember vezeti, míg a kedvenc írók között Jókai Mór és Jules Verne állnak az első helyen. Bemutatták a Téka sorozat legújabb kötetét, Bándi Péter énekeskönyvét, majd kolozsvári szerzők frissen megjelent köteteit. Palocsay Zsigmond posztumusz kötetét, A Változó népi kultúra című tanulmánykötetet, a Fodor Sándor-sorozat harmadik darabját és Király László legújabb verseskötetét. /A Kriterion-jelenség harminc esztendeje. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

Dec. 16-án Szilágysomlyón, a református gyülekezeti házban képzőművészeti kiállítást, író-olvasó találkozót és a karácsonyi könyvvásárt rendezett a helybeli Báthory István Alapítvány, társszervezői a Művelődés folyóirat mellett az IppArt Társaság és a Szilágy Társaság. Dr. Széman Péter, az alapítvány elnöke elmondta, hogy immár hatodik alkalommal karácsonyi, négy alkalommal húsvéti könyvvásárt is tartottak. Ezúttal a negyedik IppArt nyári tábor alkotásaiból nyílt meg a kiállítás. Fodor Sándor az életműsorozatban legutóbbi könyvét - a Tizenegyedik üveg - mutatta be és dedikálta. Népes gyermekcsoport az írót Csipike-műsorral köszöntötte. Több mint félszáz címmel volt jelen a Kriterion a könyvvásáron, a sorozatokat Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője ismertette. A Csipike-történetek egykori olvasói gyermekeikkel együtt találkoztak a szerzővel. /Szilágysomlyói hagyományőrzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

"Tőkés László püspök a Szabadság múlt év december 20-i számában Fodor Sándor Elnézést... címen megjelent írására válaszolt. A szerző különbségtétel nélkül az MVSZ vezető politikusainak a szemére vetette nemcsak "pártállásukat", hanem azt is, hogy "diktálni" próbálnak a magyar kormánynak és az országgyűlésnek. A püspök visszautasította ezt az egybemosó valótlanságot, mondván, "Orbán Viktor miniszterelnök mindig is kifejezettem igényt tartott személyes véleményemre, másfelől az RMDSZ tiszteletbeli elnökének minőségében és egyházi vezetőként nem csak az MVSZ révén rendelkezem illetékességgel a közös nemzeti ügyek képviseletében." Tőkés László visszautasította Fodor Sándor azon vádját, hogy az MVSZ csúcsvezetőségének tagjaként a püspök azok közé tartozna, akik "meg nem gondolt követeléseikkel tesznek keresztbe" a magyar kormánynak. Sem a kettős állampolgárság, sem a külhoni állampolgárság kidolgozásában és képviseletében nem volt kezdeményező és meghatározó szerepe. /Tőkés László: Nem nézhetem el. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./"

" A "Tőzsér-posta" múltjáról beszélt Tőzsér József, az 1993-ban alapított Pallas-Akadémia Könyvkiadó és Könyvkereskedelmi Vállalat igazgatója. 1969-ben kezdte megszervezni, hogy Hargita megye minden községében nyissanak könyvesboltot. A bukaresti könyvposta mintájára 1971. február 15-én alakították ki a magyar könyvposta-szolgálatot, amelynek Gyergyószentmiklóson volt a székhelye (mert a gazdasági vállalat is ott székelt). A Kriterion Kiadó, Dacia Kiadó, Ion Creanga Kiadó készleten lévő köteteit hirdették meg, s nagyon hamar levelek sokasága érkezett. Ezt a különleges postaszolgálatot Beke György keresztelte el Tőzsér-postának. A könyvposta 1976-ig működött, amikor Tőzsér Csíkszeredára költözött. Ekkorra már a "szervek" is felfigyeltek, és gazdasági ügyet csináltak a könyvpostából. Tőzsér Józsefet hat hónapra felfüggesztett büntetésre ítélték, kitalált gazdasági okok miatt. A könyvpostát nem működtették tovább, egészen 1989-ig. Az Előre Kiskönyvtárat viszont Csíkszeredából terjesztették, a kötetekben címlistákat tudtak közölni. A könyvlistáikon 300-350 cím szerepelt.- Sikeresek voltak a falusi könyvnapok. Kányádi Sándor Fától fáig című könyvét csaknem falutól faluig vitték Kányádi Sándorral együtt, összpéldányszáma elérte a negyvenezret. Olyan esztendő is volt, hogy a februári könyvnapok alkalmával 34 találkozót szerveztek, tehát több alkalommal naponta kettőt is. Kányádi Sándor, Beke György, Fodor Sándor, Mikó Imre, Horváth István, Benkő Samu voltak rendszeres vendégeik, meghívottjaik. /Harmincéves a Tőzsér-posta. Beszélgetés Tőzsér Józseffel. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./"

"Egyre javul a viszony Románia és Magyarország között, egyre elmélyültebbek a két szomszédország közötti kapcsolatok, nagyjából ezek lennének Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár konklúziói négy napos romániai látogatását követően. Fodor Sándor megjegyezte, hogy 1945. márc. 6., a Groza-kormány hatalomra jutása után Romániában - a román-magyar kapcsolatok "szüntelenül" javulnak. Azóta folyamatosan ez derül ki minden kölcsönös politikuslátogatást követően, közben "elvették tőlünk a Bolyai Egyetemet, kezdték beolvasztani középiskoláinkat, és szüntelenül javuló sorsú, megfélemlített magyarjaink tömegével szaladtak neki az országhatárnak." Nem volt ez másként a rendszerváltás után sem, pedig elsőként az (akkori) magyar kormány ismerte el a Ion Iliescu-Petre Roman-féle megújuló román demokráciát, elsőként a magyar külügyminiszter (Horn Gyula) sietett Bukarestbe, hogy kormánya támogatásáról biztosítsa a diktatúra igája alól szabadult Romániát. Azután jöttek a véres marosvásárhelyi események 1990 márciusában. A független román bíróság az eseményekért kizárólag magyart (Cseresznyés Pált) és cigányokat ítéltek el. A hodáki és libánfalvi támadók közül egyet sem. Eközben tovább javultak a román-magyar kapcsolatok. A Romániába látogató Tom Lantost, amerikai kongresszusi képviselő elmondta, hogy megmondta Iliescu elnöknek, hogy meglesz a Bolyai Egyetem. Akkor /1992-ben/ Németh Zsolt képviselő kifejtette, lesz Bolyai Egyetem, mert mellettünk van a hatalmas Amerika. - Németh Zsolt politikai államtitkár mostani látogatásakor kijelentette, miszerint az elmúlt négy évben lényegesen javultak a román-magyar kapcsolatok lélektani előfeltételei a gyakorlatias, intenzív együttműködés érdekében. Az RMDSZ az elmúlt 4 évben kormányon volt, de ennek az időszaknak egyetlen jelentős eredménye az volt, hogy az aradi vértanúk emlékművét Dávid Ibolyának sikerült - Valeriu Stoica jóakaratával - kiszabadítani a román hadsereg várbeli pincéjéből és tisztes helyre állítani azt, az aradi minoriták jóvoltából. Ezentúl azonban, a román-magyar kapcsolatok alakulására inkább jellemző volt, hogy az előzőleg megbeszélt és bejelentett 1999. október 6-i aradi miniszterelnöki és igazságügyminiszteri találkozóról szó nélkül lemaradt a román miniszterelnök és igazságügyminiszter (Radu Vasile és Valeriu Stoica) majd az ünnepségen (mégis) részt vevő Dávid Ibolya miniszter asszonyt román ordítozók próbálták elhallgattatni. "Nos, igen tisztelt államtitkár úr - végre tudomásul kellene venni: Romániában bennünket utálnak. Romániai magyarokat, de Magyarországot, minden magyar politikust - személy szerint Önt is." A román-magyar kapcsolatok ugyanis eléggé mélyponton vannak, hiszen a román fél megszokta, hogy csak újabb és újabb feltételeket diktáljon a másik félnek. Javítani ezen az áldatlan állapoton azonban csak kölcsönös akarattal lehet. /Fodor Sándor: Egyre javul. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./"

"Keserű Fodor Sándor Egyre javul című cikke /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./, aki a sorozatos sikertelenség miatt nem csupán a tájbasimuló RMDSZ-t veszi elő, hanem pártállástól függetlenül támadja a magyarországi politikusokat, és kétségbe vonja a magyar kormány külügyi államtitkárának véleményét is. "Nem tisztem Németh Zsolt megvédése, annál is inkább, mert nem tartom sportszerűnek a romániai magyar közéletbe való gyakori és kemény beavatkozásait." - írta Szatmári Tibor. Németh Zsolt külügyi államtitkár az Országgyűlés Külügyi Bizottsága márc. 7-i ülésén eredményként értékelte, hogy a határon túli magyar szervezetek megőrizték politikai akcióképességüket, és újra kijelentette, hogy Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában a kisebbségi ügyek "lélektani környezete" kedvező irányban változott. Ez így van, annak ellenére, hogy Szatmári Tibor szerint a Fidesz által támogatott határon túli csoportok nem a többséggel való együttműködést, hanem inkább a konfrontációt kedvelik. Szatmári Tibor szerint "nagy arányban csökkent visszautasítottságunk a román társadalomban." Szatmári sorolta pozitív eredményeket: A tanügyi törvényből sikerült törölni a restrikciók, a hátrányos megkülönböztetések döntő többségét. A volt szocialista államokban elsőként Romániában adtak ki diszkrimináció-ellenes kormányhatározatot. Nagyságrendekkel megnőtt a nemzeti kisebbségek kulturális szervezeteinek és lapjainak állami támogatása. Megszületett a Lupu féle földtörvény, amelyet szerinte Kelemen Attila képviselőről is elnevezhették volna. Szatmári szerint "ne csak a sérelmeket és a sikertelenségeket tüntessük fel a számadásban, hanem az eredményeinket is." /Szatmári Tibor: Bizony, javul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./ A szerkesztő megjegyzése címmel Kiss János fűzött megjegyzéseket Szatmári Tibor, írásához. Fodor Sándor többnyire a véleményét mondja el bizonyos jelenségekről. A szerkesztő nem csodálkozik, ha Fodor Sándor nem éppen úgy látja a "lélektani környezetet", mint Németh Zsolt, aki hol négyszáz, hol ötszáz, hol ennél sokkal több kilométer távolságból szemlélheti például funárék Napokáját. Németh Zsolt, de Szatmári Tibor is hallott arról, hogy a tavalyi választásokon hány százalékot szerzett Funar és pártja Kolozsváron. "Mégis úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának arról, hogy e párt tagjai választási sikerüknek megfelelően jutottak kulcspozíciókhoz minden szinten, vagy arról pláne nem hallottak volna, hogy most már ők védik a város főterén a szemétgödröket, amelyek jó négy éve javítják a "lélektani környezetet" (a többi mellett). Innen, egész közelről nézve, ebbe a lélektani környezetbe beletartozik még a Cserehát is, a csendőrlaktanyák sűrű sora, a hívek nélküli püspökség jövő-ígérete, megannyi túldimenzionált rendőrörs, számtalan "elajándékozott" (műemlékként is számon tartott) középület, avagy a köztisztviselői karban létező aránytalanság, a vissza nem kapott egyházi ingatlan, iskola, miegyéb mellett az olyan, kimondottan hangulatjavító apróság, mint az Ázsiába vissza! felszólítás." Kiss János megjegyeztea Reform Tömörülésről, hogy "már-már ők az RMDSZ is" Mi akadályozza meg abban, hogy súlyos visszaélések, az egész romániai magyarságot érintő alaptalan vádak, támadások és "vissza Ázsiába!"-szerű sértések ellen, ha nem is egy szót, de legalább (kormány- vagy ellenzéki pozícióból) egy ejnye-bejnyét néha választások után is elmotyogjanak? /Kiss János: A szerkesztő megjegyzése: Javul - de csak távolból.= Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Rockenbauer Zoltán, a magyar művelődési tárca vezetője március 15-e alkalmából művészeti díjakat adott át Budapesten. A kitüntetettek között az eddiginél jóval nagyobb számú erdélyi magyar művész is található: Terényi Ede zeneszerző-zenetudós, a kolozsvári Konzervatórium tanára (Erkel Ferenc-díj), Csíky András kolozsvári színművész és Czintos József, a szatmárnémeti Északi Színház színművésze (Jászai Mari-díj), Ferenczes István csíkszeredai költő, a Székelyföld főszerkesztője és Fodor Sándor kolozsvári író (József Attila-díj), Demény Attila zongoraművész-karmester, a kolozsvári Magyar Opera főrendezője (Nádasdy Kálmán-díj), Murádin Jenő művészettörténész, kolozsvári képzőművészeti főiskola (Németh Lajos-díj), Almási István népzenekutató, kolozsvári Folklórintézet (Szabolcsi Bence-díj) és Beke György újságíró (Táncsics Mihály-díj). /Művészeti díjak nemzeti ünnepen Az egész nemzet művészetében gondolkodtak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./"

"Mintha egyre kevesebb szó esne a Kolozsváron indítandó magyar tannyelvű állami tudományegyetemről, írta Fodor Sándor. Hangsúlyozta, hogy ez nem az RMDSZ hibája. "Ugyanakkor türelmetleneinknek még semmit sem sikerült kiharcolniuk, elérniük." A román hatalom hátráltatja az egyetem létesítését, mert egy olyan népet, amelyiknek fejlett anyanyelvi műveltsége van, meg erős értelmisége, alig lehet egy-kettőre "beolvasztani". Fodor bízik benne, hogy előbb-utóbb megnyílik a magánegyetem. Azonban nem szabad feledni az eredeti igényt a magyar tannyelvű állami egyetemre. A jelenlegi Babes-Bolyai Egyetem magyar tanszékeit és kurzusait egy ellenséges kormány egyenként akár öt-hat év alatt is felszámolhatja, míg egy önálló egyetemet aligha lehet nemzetközi botrány eltüntetni. /Fodor Sándor: Lekerült volna napirendünkről? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./"

"Fodor Sándor erdélyi magyar írót március 14-én József Attila-díjjal tüntették ki. Ez a negyedik írói díja. 1966-ban román írószövetségi díjat, majd 1983-ban román akadémiai díjat, a közelmúltban pedig kolozsvári íróegyleti díjat kapott. Későn, de persze nem túl későn jött ez a díj - jelentette ki Fodor Sándor, aki ötven éve él Kolozsváron, de a szíve Csíkszereda, Csíksomlyó fele húzza. - Még sok terve van, többek között újraírja majd megcenzúrázott régi könyveit. /"Későn, de nem túl későn" = Brassói Lapok (Brassó), 2001. márc. 23./"

"A Román Rádió és a Kolozsvári Rádió szervezésében márc. 29-én Kolozsváron megnyílt a hatvan könyvkiadó, tanintézmény, könyv- és lapterjesztő, folyóirat, multimédiás cég termékeit felvonultató II. Gaudeamus nemzetközi könyvvásár. Gazdag választékkal van jelen három kolozsvári magyar nyelvű kiadó, a Kriterion, a Komp Press és a T3 kiadó közös standja. Géczi Róbert, a Kriterion szerkesztő-menedzsere elmondta: több újdonsággal lepték meg a piacot. Ezek: Éger Veronika: Székely János történelmi drámái, Pomogáts Béla: Kuncz Aladár, Fodor Sándor: Tizenegyedik üveg, Jókai Mór: A legvitézebb huszár, Jósika Miklós: Abafi, valamint román fordításban Kornai János Az átalakulás kikövezetlen útja című gazdasági kötet. /Ö. I. B.: Megnyílt a II. Gaudeamus nemzetközi könyvvásár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./"

"Mircea Geoana külügyminiszter egy napra Magyarországra látogatott. Mi volt az eredménye, tette fel a kérdést Fodor Sándor. Magyarország kormánya, mind az RMDSZ, mind pedig a Székelyföld népe szorgalmazta a magyar konzulátus megnyitását Csíkszeredában. Geoana elzárkózott ettől. /Ugyanakkor két német konzulátus is van az országban, Erdélyben, az egyik Szebenben, a másik Temesvárott. - A romániai magyar tannyelvű állami magyar egyetem kérdése már szóba se került Budapesten. A magánegyetemről Geoana azt mondta, a kérdést az akkreditációs bizottság vizsgálja. - Az olcsó és jó minőségű magyar élelmiszereket nem engedik be Romániába. Tulajdonképpen mi szükség is volt erre a kommunista időkére emlékeztető, semmitmondó külügyminiszteri vizitre? Az, hogy Románia jelezze Európa felé: mindent elkövet, hogy jó viszonyban legyen szomszédaival. /Fodor Sándor: Mi is volt az értelme? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11."

"Fodor Nagy Éva kolozsvári összegező életmű-kiállítását követően Szilágysomlyón megrendezett tárlaton mutatta be több mint negyedszázad tájképekből, csendéletekből álló akvarelljeit. A kiállítás katalógusa a művész férjét, az író Fodor Sándort idézte. /Akvarell-kiállítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./"

"Máj. 7-én kezdődik a kolozsvári könyvkiadók seregszemléje. A magyar kiadók közül a Kriterion, a Polis és a Kalota lesz jelen. Cseke Péter, a Korunk szerkesztője az általa gondozott Erdélyi klasszikusaink és kortársaink sorozatban megjelent köteteket ismerteti (Éger Veronika: Székely János történelmi drámái; Pomogáts Béla: Kuncz Aladár), Jakab Márta, a Kriterion szerkesztője pedig Jósika Miklós Abafiját és Makkai Sándor Sárga vihar című történelmi regényét. Fodor Sándor író Bimbi tábornok és A tizenegyedik üveg köteteiről beszél, majd dedikál is. A kiadó legújabb, román nyelvre fordított könyveit (Kornai János: A változás kikövezetlen útja, Gergely András: Magyarország története, Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet-nyugati közvetítő szerepe (1780-1860), Bibó István és Szűcs Jenő: Kelet és Nyugat között) Ovidiu Pecican történész mutatja be. /T. Bense Erika: Legújabb kiadványaikat mutatják be. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./"

"Máj. 24-én megkezdődtek Kolozsváron az Apáczai-napok. Köszöntő beszédében Wolf Rudolf igazgató elmondta: Az Apáczai-napokat tizenegyedik alkalommal szervezik meg. Az idei Apáczai-napok egyik újdonsága: az iskola dísztermét sikerült úgy átalakítani, hogy ott a jövőben állandó tárlatokat lehessen rendezni. Elsőként dr. Rácz-Fodor Sándor fotókiállítását tekinthetik meg. Az iskola már megtalálható a világhálón. A diákok több előadással is készültek: a VII. B osztály tanulói Szilágyi Domokos Liána című színjátékát adták elő, majd The Queen and Mr. Shakespeare angol nyelvű előadást játszották el. /Megkezdődtek az Apáczai-napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./"

"Megtartották a Marosvásárhelyi Katolikus Napokat. A Deus Providebit Tanulmányi Ház négy napon át a Katolikus Napok helyszíne volt. Jún. 21-én Potyó Ferenc érseki helynök Laikusok és klerikusok címen tartott előadást, majd kiscsoportos beszélgetések zajlottak. Jún. 22-én a Kós Károly Alapítvány fotókiállítását nyitották meg, majd Tóth István költő tartott előadást Babits Mihály költészetéről. Jún. 23-án a felvidéki, bártfai Muskovszky Viktor (Orbán Balázshoz hasonló személyiség) életművét bemutató kiállítás nyílt és pódiumbeszélgetés zajlott Katolikusság a civil társadalomban címmel. A beszélgetésen többek között részt vett dr. Bura László, a Pax Romana Egyesület elnöke, Fodor Sándor író, doktor Márton András, a Caritas egészségügyi programjainak a felelőse és Puskás Bálint RMDSZ-szenátor, a hazai Máltai Szeretetszolgálat elnöke. Jún. 24-én a belvárosi templomban a kecskeméti érsek helynöke, Farkas László celebrált szentmisét. A Marosvásárhelyi Katolikus Napokat a tavaly rendezték meg először. /(Máthé Éva): Katolikus Napok - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./"

"Fodor Sándor elfogadhatatlannak tartja Tibori Szabó Zoltán Státusmentés /Szabadság, jún. 29./ című helyzetelemzését a magyarországi státustörvénnyel kapcsolatosan. Fodor nem értelmezte úgy Orbán Viktor miniszterelnöknek a kárpát-medencei magyar munkaerő-tartalékokról mondott szavait, "mintha Magyarország ki akarni szippantani bennünket Erdélyből." Az Európa Tanács nem ítélte el Magyarország külhoni magyarokra vonatkozó státustörvényét. Tibori Szabó Zoltán kategorikus állítását "(amelyet már hangoztattak bizonyos magyarországi ellenzéki körök és amellyel legutóbb lapunkban is találkozhattunk Tamás Gáspár Miklósnak, a Orbán-kormány iránti engesztelhetetlen gyűlöletet fröcskölő írásában - június 30-án)" nem hiszi el: "Az utóbbi napok bizonygatásai ellenére - írja Tibori Szabó Zoltán - az igazságot mindenki ismeri: a törvény előkészítésének időszakában az európai fórumokkal és a szomszédos országokkal se próbáltak egyeztetni." Ezzel ellentétben Martonyi János külügyminiszter több alkalommal kijelentette, hogy a készülő státustörvényről idejében tájékoztatta mind az érintett államok diplomáciai képviseleteit - mind pedig az európai fórumokat. Sőt: a román fél észrevételei alapján bizonyos módosításokat is eszközöltek a törvény szövegén. /Fodor Sándor: Kinek higgyek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"

"Júl. 3-án Szovátán tanácskozást tartottak a központi régióhoz tartozó megyék képviselői, tanácselnökök, prefektusok, közigazgatásbeliek. A kis- és közepes vállalatoknak nyújtandó hitelekre a pályázati kiírások megtörténtek, a hitelkeret nagysága 50 ezer euró. A regionális infrastrukturális fejlesztésre vonatkozó pályázatokon a Hargita Megyei Önkormányzat hangsúlyozottan kíván részt venni, és ennek érdekében a három régió - Csík, Gyergyó és Udvarhely - térségéből előzetesen ajánlatokat kért egy-egy programtervezet kidolgozására. Az Integrációs és Fejlesztési Minisztérium tanácskozáson jelen levő képviselője felvetette a Zetelaka-Kiskapus vízvezeték megépítésének lehetőségét. A Hargita Megyei Önkormányzat képviselője, Bunta Levente alelnök felhívta a figyelmet a lakossági támogatás hiányára, hiszen sem Székelyudvarhely, sem a térség falvai számára nem elfogadható a meglévő terv. Javasolta, hogy alkalmasabb környezetvédelmi programokat kell kidolgozni, korszerű szeméttárolókkal, derítőállomásokkal és csatornarendszerrel ellátni a Küküllő menti falvakat, és csak azt követően tárgyalni bármely létesítendő, mindenképpen más koncepciójú vízvezeték építési tervéről. - A Hargita Megyei Önkormányzat három pályázattal jelentkezik az induló programban: a Gyergyói-medencében Remete-Ditró ivóvízvezeték-hálózat, Udvarhely térségében a Homoród mentén átvezető megyei út korszerűsítése és Csíkban egy regionális szeméttároló építése. /Fodor Sándor: Régiótanácskozás Szovátán. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./"

" Tibori Szabó Zoltán válaszolt Fodor Sándort írására /Kinek higgyek? - Szabadság, júl. 4./, aki vitatta Tibori Státusmentés /Szabadság, jún. 29/-i című cikkét. Fodor Martonyi külügyminiszterre hivatkozott, aki leszögezte, hogy "a készülő státustörvényről igenis idejében tájékoztatta mind az érintett államok diplomáciai képviseleteit - mind pedig az európai fórumokat". Tibori ezt is cáfolni igyekezett, elfogadva Mircea Geoana külügyminiszter állítását. Tibori azt sem tartja tájékoztatásnak, hogy április 5-re átadták a nagyköveteknek a törvény tervezetét. Tibori Frunda Györgyre hivatkozott, aki július 5-én a román rádióban elismerte: a magyar kormány "előrelátóbb és barátságosabb is lehetett volna" a státustörvény kidolgozásának időszakában. /Tibori Szabó Zoltán: Higgyünk a tényeknek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./"

"A státustörvény ellenségei, az úgynevezett "magyar igazolvány"-t tartják a törvény talán legelfogadhatatlanabb pontjának, maga Adrian Nastase miniszterelnök is hevesen kikelt ellene. Valójában nem magyar találmányról van szó. Négy évvel ezelőtt, Vladimir Meciar akkori szlovák miniszterelnök vezette be az ország határain kívül élő, idegen állampolgár szlovákok részére. Nos, a szlovák igazolvánnyal Szlovákia területén majdnem teljeskörű állampolgári jogokat élvezhet az igazolvány tulajdonosa, korlátlan ideig tartózkodhat ott, vállalhat munkát, részesülhet betegellátásban és bármilyen szlovák állampolgárnak járó kedvezményben. A "magyar igazolvány" lényegesen kevesebb kedvezménnyel jár - mégis sokak szemét szúrja. Fodor Sándor szerint az igazolványt Magyarországon is kiállíthatnák, a rendőrségen. /Fodor Sándor: Morfondírozás - a magyar igazolványról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./"

" Adrian Nastase miniszterelnök Tusnádfürdőn júl. 28-án kijelentette, hogy a romániai magyarság sorsáért egyedül a román kormány felel. Nemzetközi fórumokra is csak az emberi jogok durva megsértése esetén tartoznék a kérdés. Ez az elmélet nem új. Ceuasecu fogalmazta meg, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak szószólója és védelmezője - egyedül a Román Kommunista Párt. Minden külföldi beleszólás csak "durva beavatkozás" lehet - az ország belügyeibe. Fodor Sándort meglepte, hogy Németh Zsolt államtitkár üdvözli a tényt, hogy a román fél kimondta: az erdélyi magyarság sorsáért egyedül a román állam felel, sőt államtitkár úr még hozzá is tette: "Ha csak ennyi haszna lenne a vitának, hogy ez kimondatott, már akkor is megérte volna." Fodor Sándor szerint ez Balogh Edgáros optimizmus. A román fél által kifejtett gondolat másik része az, hogy a nemzetiségi kérdés kezelése minden ország szigorúan vett "belügye". /Fodor Sándor: Kezdődik...? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./"

"Néha tagadhatatlan hasonlóságot fedezhetünk fel a legfrissebb indulatkavaró megnyilatkozás - és a húsz-harminc év előtti között, bár azonosság nem teljes. Legutóbb például, a magyar státustörvény kapcsán mesterségesen támasztott hangulatkeltés juttatta Fodor Sándor eszébe a közel húsz év előttit, amikor országos műfelháborodás támadt a Budapesten kiadott Erdély története körül. Történt pedig ez annak ellenére, hogy a munka szerzői-szerkesztői eleve kijelentették: nem kívántak "utolsó szó"-t kimondani az Erdély történetéhez kapcsolódó kérdésekben. Román, esetleg szász, vagy bármilyen más nemzetiségű történészkollégák segítségével együtt szeretnék kiküszöbölni az esetleges egyoldalúságokat, megegyezésre jutni a vitatott pontokon. Ilyesmiről szó sem lehetett. Ilie Ceausescu történész-tábornok történelemszemlélete szerint Erdély története a dákok hősi helytállásával kezdődik, majd a vitéz Mihály Vajda hősi harcaival folytatódik ezerötszáz év múltán - és Horea, Closca, valamint Crisan felkelésével megy tovább Avram Iancuig, mígnem aztán Erdély "visszatér" Románia kebelére, 1918. december 1-jén. Méltán keltett fel tehát országos közfelháborodást a Budapesten megjelent történeti munka, amely - eléggé el nem ítélhető módon - nem annyira bizonyos népek hazafias képzelőerejére, mint inkább történelmi dokumentumokra alapozott. Elítélésére-megbélyegzésére külön gyűlést hívtak össze Bukarestben nagyszámú (hazai) magyar résztvevővel. Itt azonban hiba csúszott a számításba: a meghívott magyarok között ugyanis tisztességes, gerinces emberek is voltak, akik arra hivatkozva, hogy az inkriminált könyv nem is járt a kezükben - megtagadták a gyűlésen való részvételt, így az országosnak szánt botrány mindössze nagyobb méretű ricsajjá sikerült. A státustörvény? Ehhez is sokkal több közéleti személyiség, politikus szólt hozzá, mint amennyien ismerik a törvényt. A törvény kevesebbet tartalmaz, mint amennyit a szlovák nemzetiségűeknek biztosít a szlovák konzulátuson kiállított "szlovák" igazolvány, de ez egyetlen politikus, újságíró nagynemzeti önérzetét sem bántotta. Kétségtelen: a hajdani (Erdély történetét elítélő) és a mostani (státustörvény ellen indított), nacionalista érzelmeket felkorbácsoló kampány között különbség is van. Az előbbit - szinte kizárólag "belső" használatra szánták. Az utóbbival pedig lehetőleg Magyarország Euro-csatlakozásának kívántak keresztbe tenni. Még egy örvendetes különbség van a kurta negyedszázadon belül indított két hecckampány között: most, utóbb a romániai magyarokat nem vonták be a státustörvény elleni hangulatkeltésbe. /Fodor Sándor: Ismétlődések (Az időben) . = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"

"Fodor Sándor egyike volt azon romániai magyaroknak, akik a rendszerváltozást valamennyi román politikai párt közül egyedül a nagy román politikus, Iuliu Maniu alapította Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártban bízott. A börtönben elhunyt Iuliu Maniu hajdani fiatal titkára, Corneliu Coposu vezette történelmi párt párbeszédre hívta a rendszerváltás után az RMDSZ képviselőit. Azonban a börtönévek-évtizedek aláásták Maniu egykori munkatársa egészségét - és Corneliu Coposu lehunyta a szemét, mielőtt pártja győztesen került volna ki az öt év előtti választásokból. Utódai, élükön a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Coposut követő elnökével, Ion Diaconescuval, minden jó szándékuk ellenére képtelenek voltak megállítani-visszafordítani az ország lejtőn lefelé indult szekerét. Mellbevágó volt a Demokratikus Konvenció legerősebb pártjának a katasztrofális veresége, a múlt évi választások során: a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt - be se jutott a parlamentbe. A párton belül folyt a könyöklő harc a pártelnöki tisztségért. Andrei Marga rektor néhány hónap után - lemondott a pártelnökségről, és a párt most már - ketté- (legalább ketté-) szakadt: az egykori Victor Ciorbea miniszterelnök és Vasile Lupu szenátor támogatóira. Legutóbb Victor Ciorbea, a kettészakadóban lévő párt egyik vezére nagyot mondott: amennyiben pártja hatalomra kerül, mindent elkövet annak érdekében, hogy Románia alkotmányos monarchiává váljék, visszahívja a királyt. Félő, hogy szép történelmi múltra visszatekintő párt teljesen kihull az ország közéletéből. /Fodor Sándor: Eső után köpönyeg? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./"

"Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./"

"Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./"

"A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./"

"Méltán örvendezhetünk az önálló magyar tannyelvű Sapientia Egyetem tanévnyitójának, szögezte le Fodor Sándor. Azonban győzelem akkor lesz, amikor majd a hallgatók első generációjának sikerül diplomát szereznie az egyetemen. Fodor emlékeztetett Adrian Nastase miniszterelnök okt. 5-i bejelentése (a csíkszeredai évnyitó napján), miszerint az ország egyetemi ifjúságának a jogos panaszait orvosolni kívánja a kormány a magánegyetemek jövedelmének 10 százalékából, amely a hallgatóság száma szerint akár 40 százalékig is nőhet. Nastasenak éppen a magyar magánegyetem megnyitóján jutott eszébe ez a rendelet. Megtörténhet ugyanis, hogy ez nehéz anyagi helyzetbe hozza a magyar egyetemet is. "A miniszterelnöki bejelentés után arra is kell gondolnunk: előfordulhat, hogy a Partium-Sapientia egyetemet csak az egész romániai magyarság aktív összefogásával menthetjük meg, akár tetemes anyagi áldozatok árán is." - írta Fodor Sándor. /Fodor Sándor: Vigyázat: a "java" még hátra van! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Író-olvasó találkozóval kezdi nyolcadik évadját okt. 16-án Kolozsváron a népfőiskola a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Meghívottak: Bálint Tibor, Cseke Péter, Csép Sándor, Dehel Gábor, Demény Péter, Egyed Emese, Fodor Sándor, Jancsó Miklós, Kántor Lajos, Király László, Kiss János, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Molnos Lajos, Mózes Attila, Muzsnai Magda, Szabó Gyula, Tompa Gábor. Műveikből adnak elő rövid részleteket. /Évadnyitó a Kolozsvári Népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./"

"Fodor Sándor búcsúztatta okt. 13-án a Házsongárdi temetőben Panek Zoltán jeles erdélyi író hamvait. Panek Zoltán július elsején hunyt el Budapesten, ahol 1987 óta élt. Panek Zoltán temetésén a hazai írótársak, barátok, tisztelők mellett jelen volt a Magyar Írószövetség küldöttsége is, az ő nevükben vett búcsút Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke. A Romániai Magyar PEN-klub, a Romániai Magyar Írószövetség nevében Gálfalvi Zsolt mondott beszédet, majd Mózes Attila, aki meghitt barátságban volt Panek Zoltánnal, búcsúzott az írótól. /Köllő Katalin: A legbékétlenebb pályatárs távozása. Panek Zoltán emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./"

"A Csíkszeredában katonai erőfitogtatással és autóbuszokon odaszállított hazafiakkal megrendezett dec. 1-jei ünnepség nem érte el a célját. A csíkiak bölcsebbeknek bizonyultak provokátoraiknál úgy tettek, mintha észre se vették volna az egészet. Fodor Sándor elmarasztalta Sógor Csabát, akinek nevét nem írta le, csak holmi forrófejű honatyáról írt. /Fodor Sándor: Ünnep után. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./ "