Peti Andrást választották Marosvásárhely alpolgármesterévé
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének elnökét, Peti Andrást választotta június 13-án Marosvásárhely alpolgármesterévé a város önkormányzati testülete. Peti András egyedüli jelöltként pályázott a tisztségre, és a 22 leadott szavazatból húszat szerzett meg a titkos szavazáson. A megválasztott alpolgármester azonnal le is tette a hivatali esküt.
Peti András az MTI-nek elmondta: a szavazati arány bizalommal tölti el, és abban reménykedik, hogy hozzá tud járulni a marosvásárhelyi önkormányzatban kialakult kedvezőtlen viszonyok normalizálásához.
Az alpolgármester kijelentette, hamarosan lemond a marosvásárhelyi Transilvania Repülőtér igazgatói tisztségéről, és az önkormányzati munkára összpontosít. Megjegyezte, hogy a városvezetésben megmutatkozó politikai állóháború ellenére a városi képviselők eddig is megszavazták a város hosszú távú fejlesztési stratégiájába illeszkedő terveket.
„Azon kell dolgoznunk, hogy ésszerűsíteni tudjuk a közpénzek elköltését, és az önkormányzatban markánsabban jelenjenek meg a kulturális értékek" – jelentette ki az alpolgármester. Hozzátette, reményei szerint már a jövő héten kiderül, milyen hatásköröket juttat neki Dorin Florea polgármester. Peti András másodlagos kérdésnek tekintette, hogy kap-e irodát a polgármesteri hivatalban. Marosvásárhelyen az egy évvel ezelőtt megválasztott, szintén RMDSZ-es Józsa Tibor április végi lemondásával üresedett meg az egyik alpolgármesteri tisztség. Az önkormányzati testületben az RMDSZ a Szociálliberális Unióval (USL) alkot többséget, Dorin Florea polgármester „ellenszélben" vezeti a várost.
A Demokrata Liberális Párt (PDL) alelnöki tisztségét is betöltő Dorin Florea ezt azzal bosszulta meg, hogy a korábbi ciklus két alpolgármesterét, Csegzi Sándort és Claudiu Maiort tartotta meg – immár tanácsadói minőségben – a városházi alpolgármesteri irodákban, Józsa Tibornak és az USL színeiben megválasztott Ionela Ciotlaus alpolgármesternek a polgármesteri hivataltól mintegy 500 méterre, egy önkormányzati tulajdonban lévő épület padlásterében biztosított irodákat, hatásköröket pedig alig juttatott nekik.
A közel 128 ezer lakosú Marosvásárhelyen a magyarok a lakosság 45 százalékát teszik ki.
MTI
Erdély.ma

Apró lépések politikája
Van alpolgármester és Bernády iskola, nincs kétnyelvű felirat és döntés a Sütő-szobor ügyében
Tegnap majdhogynem a kulisszák mögötti forgatókönyv szerint zajlott a marosvásárhelyi tanács ülése. Mint ismeretes, a többször elhalasztott soros ülésen olyan kényes témák szerepeltek, mint az alpolgármester-választás, az utcák és az intézmények kétnyelvű feliratozása, a Sütő András tervezett szobrának elköltöztetése eredetileg megszavazott helyéről a központba, illetve a hőenergia-szolgáltatás ügye.
Miután a napirend előtti felszólalások több mint egy órán át elhúzódtak, és ez idő alatt azon is vitatkoztak a tanácsosok, hogy milyen napirendre tűzött határozattervezeteket vonjanak vissza, illetve sürgősen tárgyaljanak meg, Dorin Florea polgármester igencsak kioktatta a tanácsosokat, de legfőképpen az RMDSZ képviselőihez szólt, majd elmondta, hogy két óriási politikai hibát követtek el. Az egyik az, hogy "egyes politikusok saját érdekeiknek megfelelően" levették a sürgősségi klinikai kórházat "az ország térképéről", a másik ilyen tévedés a Digitális város című tervhez való viszonyulás volt. Aztán következett az alpolgármester megválasztása, de időközben kiderült, hogy a Sütő András szobrának felállítási helyére vonatkozó határozattervezetet az RMDSZ visszavonta. Peti András frakcióvezető azzal indokolta ezt a lépést, hogy még nem egyeztek meg ezen a téren más pártok képviselőivel, ezért attól tartott, hogy kedvezőtlen döntés születik e téren. Mindemellett megerősítette, van érvényben levő tanácsi határozat a szoborállításról, csak az elköltöztetés körül nincs még egyetértés, ezért nem erőltetik most a kérdést. Arra viszont senki nem tudott egyértelmű választ adni, hogy az utcák és az intézmények kétnyelvű feliratára vonatkozó határozattervezet miért nem szerepelt a napirendi pontok között, holott korábban – a Népújságban is közölt – összehívóban benne volt.
A válasz némiképpen a további történésekben benne volt. Következett az alpolgármester-választás. Dr. Benedek István az RMDSZ frakciója nevében javasolta Peti Andrást, majd az ülésvezető félszegen megkérdezte, hogy van-e még javaslat? Természetesen nem volt. Akkor 20 perces értetlenkedés után végül kijelölték a szavazatszámláló bizottságot, ugyanis a tanács működési szabályzatának megfelelően az alpolgármestert titkos szavazással választják meg. Az egyetlen jelöltet húsz támogató és két ellenszavazattal elfogadták. Majd a kinevezésére vonatkozó határozattervezetet egy ellenszavazattal elfogadták. Ezt követően Peti András Cioban Maria jegyző jelenlétében (a magyar Bibliára) letette a hivatali esküt, és aláírta az erről szóló jegyzőkönyvet. Rövid beszédében azt ígérte kollégáinak, hogy alpolgármesterként igyekszik pártállástól függetlenül a város összes lakóját képviselni.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy mi a garancia arra nézve, hogy Peti András alpolgármesterként nem jár úgy, mint elődje, akit semmibe vett a polgármester?
– Biztató az a jel, hogy nagy többséggel, két ellenszavazattal fogadták el a jelöltségemet a kollégák, ez azt jelenti, hogy minden politikai párttal sikerült egyezségre jutni személyem, illetve az RMDSZ jelöltjével kapcsolatosan. Rendelkezem azzal a nyitottsággal, áldozatkészséggel, hogy a város lakói érdekében megtaláljam a közös hangot a tanácsban mind a többi politikai párt képviselőjével, mind a végrehajtó hatalommal, mind a polgármester úrral.
Az "egyezség" következő lépéseként került szavazásra a 2-es számú általános iskola ügye, amely kb. egy éve és kilenc hónapja "napirenden" van, és a politikai hercehurca miatt mindeddig nem sikerült elérni, hogy felvegye az iskola építőjének, a város hajdani polgármesterének, dr. Bernády Györgynek a nevét. Miután az ülésvezető elmondta, hogy a jogi szakbizottság nem egyezett bele a határozattervezetbe, és más bizottságokban is voltak kifogások ez ellen, vitára bocsátotta ezt. Aztán miután – enyhe csodálatára – senki sem akart hozzászólni, szavazásra bocsátotta. A tanácsosok három ellenszavazattal (Sabau Pop Aurelian Olimpiu, Puiac Ion Claudiu, Loghin Lucian Mircea) elfogadták azt, hogy az iskolát szeptembertől Bernády György Általános Iskolának nevezzék.
A teremben tartózkodtak a szülői bizottság képviselői, akiknek a nevében a folyosón Györgyné Kis Anna nyilatkozott. Elmondta, hogy több mint egyéves küzdelem végére érnek, de azt szeretnék, hogy az RMDSZ nevezzen ki egy felelőst, aki tovább követi az ügyet és gondoskodjon arról, hogy az új tanév kezdetekor felkerüljön helyére az új tábla. Peti András alpolgármester hozzáfűzte: "sikerült meggyőznünk a többséget, hogy ez egy jogos, legitim követelése a magyar közösségnek, és ezt elfogadták. Amióta az RMDSZ kisebbségben van a tanácsban, bármit szeretnénk elérni, meg kell találjuk a partnereket a keresztülviteléhez. Külön köszönet ezért a CEMO-nak, illetve a szülői akciócsoportnak, akik végigkövették a névadás folyamatát, és mindig felhívták a figyelmet akkor, amikor elakadt a folyamat."
A továbbiakban – többek között – elfogadták azt is, hogy a Locativ Rt. kéri majd a távhőszolgáltatás meghosszabbítását az Országos Energetikai Hatóságtól azért, hogy tudjon meleg vizet szolgáltatni a hálózatban maradt mintegy 1200 előfizetőnek, azzal a megjegyzéssel, hogy októberig, a fűtés beindításáig mérlegeli a tanács, hogy megéri-e a városnak fenntartani a távhőszolgáltatást, vagy megoldást talál arra, miként rendezik az említettek sorsát ezen a téren.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Egynyelvű „multikulturalitás”
Óvodától középiskoláig több mint nyolcvan marosvásárhelyi tanintézményt, valamint a megyei tanfelügyelőséget készül feljelenteni az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a helyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO).
A jogvédelmi szervezet vezetői azok után döntöttek e drasztikus lépés mellett, miután valamennyi feltérképezett óvodában és iskolában megállapították, hogy az intézményvezetők a városháza és a tanfelügyelőség hallgatólagos belegyezésével semmibe veszik vagy csak részlegesen tartják be a Románia által is ratifikált nyelvi chartát, illetve a közigazgatási törvényt. A CEMO vezetői, Horváth-Kovács Ádám és Szigeti Enikő elmondták, hogy a egynyelvűségükkel a város szinte valamennyi tanintézménye diszkriminálja a magyar gyermekeket.
A múlt héten a Liviu Rebreanut általános iskolát bírságolta 600 lejjel az Országos Diszkriminációellenes Tanács, mivel annak igazgatója következetesen megtagadta a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Két évvel ezelőtt a kövesdombi iskola figyelmeztetésben részesült, azonban vezetője azok után sem volt hajlandó jobb belátásra térni, miután a magyar gyerekek szülei saját pénzükön elkészítették a termek kétnyelvű feliratait.
„Azt is felajánlottuk, hogy mi felszereljük a több mint száz táblácskát, de az igazgatónő hallani sem akar ilyesmiről, de még csak szóba sem áll velünk. De nehogy azt higgyék, hogy a magyar főtanfelügyelő-helyettes válaszra méltatta a beadványunkat” – méltatlankodott az egyik tanuló apja, Győrfi Attila. „Azzal, hogy meg sem hallgatnak, teljesen egyértelművé teszik, hogy még a CNCD büntetése után eszük ágában sincs betartani a törvényt és a kétnyelvűsíteni az iskola folyosóit” – tette hozzá egy másik szülő, Farkas Mihály.
A CEMO-sok szerint a Liviu Rebreanu iskola diszkrimináló példája az összes marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményre érvényes. „Úgy látszik nálunk, az oktatás terén a sokat hangoztatott multikulturalitás az egynyelvűségben merül ki” – állapította meg Szigeti Enikő. Ezért nem csak az óvodák és iskolák vezetői okolhatók, hanem a városháza is, amelynek már tizenkét évvel ezelőtt, a közigazgatási törvény életbelépése után kötelessége lett volna kicserélni az épülethomlokzati táblákat. Hiába erősített rá a törvényre egy tanácsi határozattal a helyi önkormányzat is, Dorin Florea polgármester mindmáig nem hajtotta végre a képviselő-testület döntését. Hibás a prefektus is, mert kettős mércét alkalmaz. A megyében még egyetlen polgármestert sem figyelmeztetett azért, mert a helyi iskolaépületekre nem kerültek fel a kétnyelvű táblák, de amikor a marosludasi és dicsőszentmártoni művelődési otthonokra a magyar feliratot a román mellé helyezték, azonnal utasította az illetékeseket, hogy a törvény szerint a kisebbségi nyelvnek az államnyelv alatt a helye.
A CEMO jogsegély-szolgálatát irányító Szigeti Enikő szomorúnak tartja, hogy a vásárhelyi színmagyar iskolákban is akadnak olyan vezetők, akik akadályozzák az anyanyelv használatát.
„Nevetséges, hogy a Magyarországra kivándorolt diákoknak a Bolyaiban csak román nyelvű igazolást hajlandók kibocsátani. Ugyanitt hallottam, hogy a magyar nyelvű oklevél kibocsátása nem törvényes. Az oktatási törvény pontosan leszögezi, hogy mi számít hivatalos okmánynak és mi az, amit két- vagy akár több nyelven is ki lehet adni” – fejtette ki a CEMO programvezetője, aki azt javasolja minden iskolaigazgatónak, hogy mielőtt diszkrimináló döntést hozna, olvasson bele a törvényekbe. Szerinte a diszkrimináció elleni testület döntése ugyan nem boldogítja a jogsérelmek jelzőit, viszont egy kis, de fontos lépésnek tartja a helyzet tudatosításában. Mint mondta, a CNCD határozatát ugyan meg lehet támadni, de az eddigi jogprecedens azt mutatja, hogy nyelvi kérdésekben a romániai bíróságok figyelembe veszik az európai chartát és a hazai törvényeket. Szucher Ervin
székelyhon.ro

Újraválasztották Izsák Balázs SZNT-elnököt
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

SZNT: Székelyföld csak önálló közigazgatási régió lehet
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez otthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el a SZNT szombaton, a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a Helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.
Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott, az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia „nem ördögtől való”, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-demonstráción elfogadott beadványra.
Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a „romániai demokráciadeficitre”.
Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták. Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszélye, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta, hogy Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba.
A Székelyföldért megmozgatjuk Európát – jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t - útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést.
Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre – ellenszavazat nélkül – Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra.
„A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Szabadság(Kolozsvár)

Székelyföld nem beolvasztható (Izsák Balázst újraválasztották az SZNT élére)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez itthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el az SZNT szombaton a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén. A 171 küldött egyhangúlag újraválasztotta Izsák Balázst az SZNT elnökévé.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott: az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia nem ördögtől való, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a román kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómiademonstráción elfogadott beadványra. Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a romániai demokráciadeficitre. Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták.
Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszély, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta: Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba. A Székelyföldért megmozgatjuk Európát jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t – útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést. Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztáblyvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra. „A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Autonómiastatútum és a Székely Szabadság Napja
Az SZNT közgyűlése hat határozatot fogadott el szombati ülésén. A régióátszervezésről szóló határozaton kívül leszögezték: támogatják egy konszenzusos alapon kidolgozott autonómiastatútum parlamenti beterjesztését, és részt vesznek annak előkészítésében. Az európai polgári kezdeményezés kapcsán hangsúlyozzák: a polgári kezdeményezést annak sikere esetén is csak egy olyan széles körű európai mozgalom egyetlen fejezetének tekintik, amelyet az európai nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók összefogásával el kell indítani. A mozgalomnak elő kell mozdítania a régiók közötti szoros együttműködést, meg kell teremtenie minden európai régió között a teljes és tényleges egyenlőséget, az esélyegyenlőség intézményi kereteit, valamint a regionális kultúrák fenntarthatóságának feltételeit. Határozatot fogadtak el arról, hogy támogatják Sepsiszentgyörgy önkormányzatának a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését célzó kezdeményezését, hiszen az a térség értékeinek nemzetközi megjelenítését is szolgálja. Támogatják továbbá a Kárpátok Őre szobrának felállítását Csíkcsomortánban. Arról is döntöttek, hogy március 10-ét a Székely Szabadság Napjává nyilvánítják, és minden évben ezen a napon szerveznek egész Székelyföldre kiterjedő megemlékezést, melyen a résztvevők a Székelyföld autonómiája melletti elkötelezettségükről is hitet tehetnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újraválasztotta Izsák Balázst az SZNT
Szombaton a Kultúrpalota nagytermében 171 küldött egyhangúlag Izsák Balázst választotta újra a Székely Nemzeti Tanács elnökévé. A tanácskozáson megjelent és beszédet mondott Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere.
Az elnöki beszámoló, majd az azt követő felszólalások és a jelentés elfogadása után a testület újra bizalmat szavazott Izsák Balázsnak. Ez követően határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió címmel, amelyben felszólítja Románia kormányát, "ne kényszerítse bele a székelységet egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek, és ne hozzon olyan intézkedéseket, amelyek az elmúlt hetven évben kialakult, az európai békét és biztonságot erősítő folyamatokkal, köztük a helsinki folyamattal is ellentétesek". Ugyanakkor "felkéri Magyarország kormányát, szólítsa fel Románia kormányát a két ország között megkötött államközi szerződés tiszteletben tartására, és maradéktalanul szerezzen érvényt a Romániával megkötött alapszerződésbe foglalt rendelkezésnek". Az SZNT meghatalmazta az Állandó Bizottságot, hogy "széles körű társadalmi egyeztetéseket folytasson tiltakozó megmozdulások megszervezésére Székelyföldön és szerte a nagyvilágban, amennyiben a román kormány nem áll el a Székelyföld területi integritását sértő intézkedéstől, és annak gyakorlatba ültetését megkezdi", illetve "amennyiben a helyzet megköveteli, hirdesse meg a Székely Nemzetgyűlés összehívását, hogy az határozzon más ellenlépések megtételéről a jogfosztó kormányzati intézkedéssel szemben". Felszólítja továbbá az erdélyi magyar szavazókat, hogy "amennyiben a Székelyföld területi integritását sértő közigazgatási terv nem változik meg, minden erejével akadályozza meg az alkotmánymódosítást, még akkor is, ha az a magyarság számára látszólagos engedményeket tartalmaz".
Egy másik határozat, Együtt ki tudjuk vívni Székelyföld autonómiáját!, támogatja egy konszenzuson alapuló statútum parlament elé terjesztését, és vállalja, hogy annak előkészítésében aktívan részt vesz, illetve megbízza az SZNT elnökét, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokon képviselje a Székely Nemzeti Tanácsot. Ugyanakkor azt javasolja a hazai magyar politikai pártoknak, hogy a benyújtandó statútumtervezet alapja a 2004-ben a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott tervezet legyen. Az Európai mozgalom a nemzeti régiók védelmében című határozat leszögezi: "A polgári kezdeményezést, annak sikere esetén is, csak egy olyan széles körű európai mozgalom egyetlen fejezetének tekinti, amelyet az említett régiók összefogásával el kell indítani. A mozgalomnak elő kell mozdítania eme régiók között a szoros együttműködést, meg kell teremtenie minden európai régió között a teljes és tényleges egyenlőséget és az esélyegyenlőség intézményi kereteit, valamint a regionális kultúrák fenntarthatóságának feltételeit". Az SZNT-tanácskozás határozatba foglalta, hogy március tizedikét, a székely vértanúk kivégzésének napját a Székely Szabadság Napjává nyilvánítja. Felkérte Marosvásárhely, illetve Marosszék Székely Tanácsát, hogy minden évben ezen a napon szervezzenek egész Székelyföldre kiterjedő megemlékezést a Székely vártanúk emlékművénél. A Kárpátok Őre szobrának felállítása ügyében elhatározta, hogy támogatja a szobor felállítását Csíkcsomortánban, a szoboravatáson képviselteti magát, és segít az esemény népszerűsítésében.
Az SZNT végül határozatban támogatja a háromszéki önkormányzat Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosa kezdeményezését azzal a meggyőződéssel, hogy ez a cél Székelyföld értékeinek nemzetközi megjelenítését fogja szolgálni, és lendületet ad a székely városok fejlődésének.
Izsák Balázs székfoglaló beszédében kijelentette: a Székely Nemzeti Tanácsnak katonai szellemre lenne szüksége, fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra. – A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT – majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is – mondta egyebek között a frissen újraválasztott elnök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Iskolaalapítás román ellenszélben
Dúl a román–magyar vita Marosvásárhelyen az Unirea Főgimnázium kettéosztásáról.
A marosvásárhelyi tanács következő ülésének napirendjére tűzné a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását célzó javaslatot az RMDSZ. A szövetség reméli, hogy az iskolaalapítás körüli magyarellenes hisztéria dacára a koalíciós partnerek is támogatni fogják a tervet. Brassai Zsombor megyei elnök szerint egy új magyar középiskola az egészséges versenyszellemet szolgálná, és az egyházi épületben működő Unirea Főgimnáziumnak is jót tenne. A római katolikusok hajlanak a kompromisszumra: amennyiben újra létrehozhatják a kommunista rendszer által felszámolt iskolájukat, az Unirea is az épületben maradhatna.
Az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épületet, amelyben az államosítást megelőzően is tanintézet működött, a rendszerváltást követően visszakapta annak jogos tulajdonosa, az erdélyi római katolikus egyház. Annak ellenére, hogy az egyházi vagyont kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus jelképes összeget – négyzetméterenként 1,50 lejt – kért bérleti díjként, és a befolyt pénzt az iskolaépület javítására fordította, a polgármesteri hivatal soha nem törlesztette időben a számláit. Az önkormányzatnak a mai napig is tartozásai vannak az egyház fele.
Közben a főgimnázium kisebbik épületrészének a meghosszabbított bérleti szerződése is lejárt. Ebben a Klastrom (Mihai Viteazul) utcai ingatlanban szeretne az egyház egy új, önálló, magyar nyelvű katolikus iskolát indítani, úgy, hogy a román többségű iskola maradhatna az épület nagyobbik részében. Bizonyos termeket és laboratóriumokat a két tanintézet közösen használna. A tizenkét osztályos iskola a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanuló katolikus osztályok átköltöztetésével és az Unireában működő, magyar tannyelvű osztályok átíratásával jönne létre. A román politikum és a hatóságok azonban vehemensen ellenzik a magyar tagozat önállósulását.
Rombolás vagy iskolaalapítás
Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa elfogadhatatlannak és nacionalistának nevezte az egyház kezdeményezését. Mint kijelentette, sosem fog egyetérteni egy olyan „romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel vagy szakadást idéz elő". A kormánymegbízottat a város polgármestere, Dorin Florea követte, aki a középkorba való visszatérésnek nevezte az egyház szándékát. Az elöljáró ugyanakkor felkérte az egyházi vagyont kezelő státust, hogy hagyjon fel követeléseivel, és hagyja békében tanulni az egyébként elitiskolának számító Unirea Főgimnáziumban a román és magyar gyerekeket. Az iskolának jelenleg mintegy ezer diákja van, ennek 70 százaléka román tannyelvű osztályban tanul. Az egyházi ingatlant albérlőként foglaló iskola vezetősége is felháborítónak tartja a katolikusok szándékát, és a tolerancia hiányaként értékeli azt.
Peti András, Marosvásárhely egy héttel ezelőtt választott alpolgármestere nem érti azt a pszichózist, ami ez ügy miatt a városban keletkezett, mert szerinte az egyháznak joga van arra, hogy önálló oktatási intézményt hozzon létre részben katolikus, részben világi osztályokkal – főleg a saját épületében, ahol az 1948-as államosításig is katolikus iskolát működtetett.
Az egyház rendkívül fontosnak tartja, hogy Erdélyben végre Marosvásárhelyen is beindítsa a saját iskoláját. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynöke Jézusnak a feltámadás utáni, az apostolokhoz intézett szavait idézte: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek – mondta az Úr. A római katolikus egyház tudatában van annak, hogy az evangélium hirdetésének az egyik eszköze az iskola. Nekünk pedig rendkívül fontos a keresztény életre való nevelés." Lapunknak nyilatkozva Potyó elutasította és rosszindulatúaknak nevezte az afféle cinikus megjegyzéseket, hogy nem létezik külön katolikus matematika vagy katolikus irodalom. „Hajdanán a római katolikus kántoriskolában Simon István tanárunk megismertette velünk az összes olyan katolikus írót, aki nem szerepelt a hivatalos tananyagban" – hozta fel a kisszeminárium pozitív példáját a pápai káplán.
Nem adják fel a küzdelmet
A nacionalista hisztériakeltés után a hetekkel ezelőtt még rendkívül derűlátónak bizonyuló Holló László optimizmusa is alábbhagyott. Az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsának az elnöke ma már nem tudja megítélni, mennyi esély van az iskola újjáalakítására. „Tény, hogy mi nem mondunk le a szándékunkról, és folytatjuk a küzdelmet" – jelentette ki lapunknak. Kérdésünkre, hogy amennyiben a nacionalista erők megakadályoznák az iskola beindítását, az egyház lemond a tervéről vagy jövőre újra próbálkozik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő teológia kar tanszékvezetője kifejtette, hogy eszük ágában sincs meghátrálni és lemondani jogos követelményükről. Holló szerint az Unirea Főgimnáziumnak is érdeke lenne kompromisszumot kötni az egyházzal, ha továbbra is a nagyobbik épületben szeretne maradni. „Mi a továbbiakban is teljesen jóhiszeműen, a közös megoldásban gondolkodunk, ami nekünk is, a bérlőnek is előnyére válhat" – szögezte le a docens.
Szintén a békés egyezségben látja a megoldást Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő is. Mint mondotta, bár Romániában a kisebbségi jogok alkalmazásában bármit meg lehet akadályozni, ebbe a kérdésbe a tanfelügyelőségnek szinte semmi beleszólása nem lehet. „Az új iskola létesítését az épület tulajdonosának és a benne működő iskolának kell kérnie. Azt tudjuk, hogy az Unirea iskola vezetősége nem fogja kérni. A döntést mint a tanintézetek fenntartója, az önkormányzat hozza meg" – magyarázta a Krónikának Illés. Kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha az ingatlanban működő állami főgimnázium nem hajlandó átadni a magyar osztályokat, a tanfelügyelőnő nem tudott választ adni. Mint mondta, az oktatási törvény nem fogalmaz egyértelműen.
Peti András is bízik a párbeszédben, szerinte a felek érdeke megköveteli, hogy megegyezésre jussanak, ő alpolgármesterként pedig felvállalja a közvetítői szerepet. Kérdésünkre, hogy milyen mértékben lehet számítani a kisebbségi kérdésekben eddig felemás álláspontot képviselő koalíciós partnerre, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy eddig normális hangnemben tudtak tárgyalni a Szociálliberális Unióval (USL). „Úgy tűnik, megértették a kérdés lényegét, ám érezhető, hogy szegregációtól tartanak. Tudtukra adtuk, hogy az épület- és az iskolaügy megoldása közös érdek" – számolt be az eddigi egyeztetésekről Brassai. A szövetség megyei vezetője azonban érzékeli, hogy a román vezetők közül senki nem vállalja fel nyíltan az ügyet. A döntéshozói pozícióban lévők afféle pingpongmeccset játszanak az egyházzal. „Senki nem utasított el, de azon vitáznak, hogy kinek van jogi kompetenciája az iskolaalapítás kezdeményezésében" – mondta el Brassai Zsombor.
Időszerű intézményalapítás
„Ezt az iskolát nem most, hanem évekkel ezelőtt újra be kellett volna indítani" – mondta a Sanctus Emericus Egyesület alelnöke, Bányász Sándor. Az elmúlt években az öregdiákokból álló civil szervezet volt az, amely a leginkább szorgalmazta az iskola újjáindítását. A Gyulafehérvárra küldött beadványokra az érsekség minden évben vagy elutasító, vagy az ügyet halogató választ adott. Egy adott pillanatban az egyház még az épület eladására is hajlott, amit Bányász szerint ma is tisztségben lévő vásárhelyi magyar politikus is támogatott. Egyik, 2009. december 4-én keltezett levelében Jakubinyi György érsek arról tájékoztatta az öregdiákokat, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Ezért jobb lett volna eladni és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel ezt nem tettük meg" – ismerte be levelében az érsek.
„Szerencsére időközben az érsekségnek változott az álláspontja, amit Jakubinyi György az egyesületünkhöz címzett levele is alátámaszt. Az érsek úr ebben elismeri, hogy egy adott ponton valóban az épület értékesítésén gondolkodtak, ám látván, hogy Marosvásárhelyen még mindig sokan szívügyüknek tekintik a római katolikus iskola felélesztését, lemondtak az anyagilag jóval kecsegtetőbb tervükről" – fogalmazott Bányász, aki szerint teljesen megalapozott az iskolaalapítási szándék, hisz a helyi magyarságnak a múltban is két, nagy hagyományú középiskolája volt, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és a Református Kollégium. Beszüntetésükig a két tanintézet között egészséges versenyszellem uralkodott. Másrészt mindkét egyházi iskola minden nemzet fia előtt nyitva tartotta kapuit.
A római katolikus gimnáziumban érettségizett például a '48-as forradalom egyik román kulcsfigurája, Alexandru Papiu Ilarian is. Az egyház ugyanakkor arra törekedett, hogy a hátrányosabb helyzetű gyermekeken is segítsen. „Ezek után tényleg nem értem azokat a román nacionalisták, akik fűt-fát a magyarokra meg a római katolikus egyházra hordva, azon fáradoznak, hogy az épület tulajdonosát megakadályozzák, hogy az eredeti célra használja az ingatlanját" – mondta el Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár emlékeztetett: az egykori Klastrom utcában, a vár és a Bástyasétány felső része között, a vásárhelyi magyarság négy tanintézményt épített. Ezek közül ma kettőt a Petru Maior Egyetem, egyet az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium használ, ahol magyar tagozat egyáltalán nem működik. „Olyan nagy kérés, ha a negyedik ingatlanban, annak is a kisebbik részében egy magyar iskolát hoznánk létre?" – fogalmazta meg a költői kérdést a pedagógus.
Szucher Ervin

Krónika (Kolozsvár)

Máért és magyar–magyar párbeszéd Tusványoson
A magyar–magyar párbeszéd és a Nyugat-Balkán a kiemelt témája az idei Tusványosnak, a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek július 23–28. között Tusnádfürdőn – jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár tegnap az esemény budapesti sajtótájékoztatóján.
Németh Zsolt szerint a szabadegyetem alapgondolata, hogy a közép-európai térségben a stabilizáció és a történelmi megbékélés legfontosabb eszköze a kisebbségi jogok biztosítása. A múlt heti, a második világháború magyar és szerb ártatlan áldozatai előtti magyar–szerb államfői főhajtás kapcsán hangsúlyozta, hogy a Tusványos kiemelt témái között szerepel a Nyugat-Balkán is. Emellett valóságos „mini-Máért”, azaz Magyar Állandó Értekezlet is lesz a szabadegyetemen, amelyre az összes Kárpát-medencei magyar politikai szervezet vezetőjét várják. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a tábor nyitott mindenki számára, így számítanak román politikusokra, köztük kormánypártiakra is. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere már jelezte részvételét – tette hozzá. Emellett várják az RMDSZ vezetőit és magyarországi ellenzéki politikusokat, köztük Schiffer Andrást, az LMP társelnökét is. „A Tusványos attól erős, hogy sokszínű, erre törekednek a szervezők” – mondta Németh Zsolt.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke annak kapcsán, hogy az idei Tusványos mottója A mi időnk!, arról beszélt, hogy „talán sikerül előbbre lépni az erdélyi együttműködésben”. Úgy lehetünk sikeresek, ha a magyar politika szereplői Erdélyben és a Kárpát-medencében valamilyen közös nevezőt alakítanak ki – fogalmazott. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a tábor a magyar–román párbeszéd helyszíne is, a kiemelt témák között pedig szerepel a Tőkés László néppárti európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke által meghirdetett autonómia éve, az erdélyi autonómia kérdésköre. „A mi időnk azt is jelenti, hogy az autonómia esélyei növekednek” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a szabadegyetem résztvevői tanácskoznak majd arról a három európai polgári kezdeményezésről is, mely sikeres aláírásgyűjtés után az Európai Parlament elé viheti az unióban élő kisebbségek védelmének ügyét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiemelt téma lesz a Tusványoson a magyar-magyar párbeszéd
A magyar-magyar párbeszéd és a Nyugat-Balkán a kiemelt témája az idei Tusványosnak, a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek július 23-28. Között Tusnádfürdőn – jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár kedden az esemény budapesti sajtótájékoztatóján.
Németh szerint a szabadegyetem alapgondolata, hogy a közép-európai térségben a stabilizáció és a történelmi megbékélés legfontosabb eszköze a kisebbségi jogok biztosítása. A múlt heti, a második világháború magyar és szerb ártatlan áldozatai előtti magyar-szerb államfői főhajtás kapcsán hangsúlyozta, hogy a Tusványos kiemelt témái között szerepel a Nyugat-Balkán is.
Emellett valóságos „mini Máért", azaz Magyar Állandó Értekezlet is lesz a szabadegyetemen, amelyre az összes kárpát-medencei magyar politikai szervezet vezetőjét várják. Az államtitkár hangsúlyozta, a tábor nyitott mindenki számára, így számítanak román politikusokra, köztük kormánypártiakra is. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere már jelezte részvételét – tette hozzá. Emellett várják az RMDSZ vezetőit, és magyarországi ellenzéki politikusokat, köztük Schiffer Andrást, a Lehet Más a Politika társelnökét is.
„A Tusványos attól erős, hogy sokszínű, erre törekednek a szervezők" – mondta Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a főszervező, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány a szerdán kezdődő, a Tusványoshoz hasonló témákkal foglalkozó 21. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem mellett a hónap második felében a felvidéki a 12. Gombaszögi Nyári Tábor megrendezésében is szerepet vállal.
A 23 helyszínen zajló több száz programról, amely több ezer fiatalt vonz évről évre, Tárnok Mária, a Pro Minoritate kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a nagyszínpadon felvidéki és erdélyi zenekarok mellett fellép a Magna Cum Laude, a Beatrice együttes és Demjén Ferenc is. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke annak kapcsán, hogy az idei Tusványos mottója A mi időnk!, arról beszélt, „talán sikerül előrébb lépni az erdélyi együttműködésben".
„Úgy lehetünk sikeresek, ha a magyar politika szereplői Erdélyben és a Kárpát-medencében valamilyen közös nevezőt alakítanak ki" – fogalmazott Toró, aki hangsúlyozta azt is, hogy a tábor a magyar-román párbeszéd színhelye is, a kiemelt témák között pedig szerepel a Tőkés László néppárti európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke által meghirdetett autonómia éve, az erdélyi autonómia kérdésköre. „A mi időnk azt is jelenti, hogy az autonómia esélyei növekednek" – jelentette ki a néppárt elnöke, hozzátéve, a szabadegyetem résztvevői tanácskoznak majd arról a három európai polgári kezdeményezésről is, melyek sikeres aláírásgyűjtés után az Európai Parlament elé vihetik az unióban élő kisebbségek védelmének ügyét.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy hét és jön „a mi időnk” Tusványoson
Tusványos 24 – A mi időnk! – e címszó alatt rajtol egy hét múlva a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 24. kiadása.
A szervezők szerint „a mi időnk" nem csak az egymásra találás, a közös gondolkodás, a visszatekintés, a tervezés és a tartalmas szórakozás ideje, hanem ezúttal a napirendre tűzött legfőbb témával, a regionalizációval kapcsolatos markáns vélemény megfogalmazásának az ideje is. Ennek jegyében a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács a megszokottnál lényegesen több európai autonómia és kisebbségpolitika szakértőt hívott meg a július 23. és 28. között zajló tusnádfürdői rendezvénysorozatra.
A baszk, katalán és finnországi svéd képviselőkön kívül a házigazdák a román demokrácia és a központosított rendszer lebontásának híveire is számítanak. Ha Smaranda Enache, Valentin Stan, Ovidiu Pecican vagy Gabriel Andreescu, a demokrácia és a román–magyar párbeszéd elkötelezett híveiként tusványosi visszajárónak számítanak, idén első ízben fejtheti ki Erdéllyel és a Székelyfölddel kapcsolatos álláspontját az autonómiapárti Sabin Gherman, a szociál-demokrata alakulat egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc vagy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Nem szerepel a meghívottak között viszont a korábban visszajáró vendégként számon tartott Traian Băsesecu államfő.
Az anyaországot, többek között, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Tarlós István budapesti főpolgármester, Schöpflin György történész és politológus képviseli. Mint minden egyes évben a szabadegyetem szombati napján ezúttal is Orbán Viktor miniszterelnök tart előadást.
Sándor Krisztina, a szabadegyetem mellett az egykori alapítókból, főszervezőkből létrehozott szenátus tagja szerint, ha minden egyes meghívott, aki visszajelzett, valóban megtiszteli jelenlétével a rendezvényt, az elmúlt évekből ismert párbeszédek az idén valóságos kerekasztal-beszélgetésekké alakulnak. Újságírói kérdésre, miszerint miért ismét az autonómia kerül terítékre, Sándor Krisztina elmondta, egyszerűen azért, mert még mindig aktuális.
„Addig amíg bizonyos gondok meg nem oldódnak, mint amilyen az autonómia vagy az orvosi egyetem kérdése, addig nem mondhatunk le a napirendre tűzésükről és vitájukról" – fejtette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Sándor Krisztina cáfolta azokat a felvetéseket, miszerint a Tusványos idei kiadása afféle Fidesz-kampányindító lenne. „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy az Erdélyben élő kettős állampolgárok éljenek a szavazati jogukkal és vegyenek részt a 2014-es magyarországi választásokon. Ennyi és nem több" – szögezte le az EMNT ügyvezetője.
A keddi sajtótájékoztatón a szervezőcsapat részéről Jakab Attila és Vass Orsolya ugyanakkor arról beszélt, hogy idén is negyvenezer látogatót szeretnének az Olt-parti kempingbe vonzani. Fő céljuk a fesztiválozókat bekapcsolni a szabadegyetem előadásaiba, a szabadegyetemre érkezőket pedig az esti bulikba. A jó hangulatról az idén olyan fellépők gondoskodnak, mint a Magna Cum Laude, Semi Holsen, Budapest Bár, Csík Zenekar, A kutya vacsorája, Beatrice, Role, Demjén Ferenc, Magashegyi Underground, Balkan Fanatik vagy a Ghymes. A táborozók testi épségét a helyi vadőrök próbálják megóvni a tusnádi kempingbe időnként be-betoppanó medvéktől.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Tusványos: Nemzetközivé tenni az autonómia ügyét (Régióátalakítás és nemzeti érdek)
Minden eszközt ki kell használni, ha meg akarjuk akadályozni a magyar többségű megyék román fölényű régiókba olvasztását, elengedhetetlen, hogy a magyar szervezetek megtalálják az együtt cselekvés útját, és fontos lenne ügyünk mellé állítani a nemzetközi közvéleményt – fogalmazták meg azok az előadók, akik a regionalizmus és nemzeti érdek összefüggéseire keresték a választ tegnap Tusványoson.
Bakk Miklós politológus, moderátor vitaindítójában több kérdést vetett fel: hogyan függ össze Romániában a regionalizmus és a nemzeti érdek?; milyen regionalizációra van szüksége a román államnak?, illetve, ha mégis sikerül keresztülvinnie jelenlegi terveit, milyen forgatókönyvei lehetnek azoknak a regionalistáknak és autonomistáknak, akik ezt nem fogadják el? Bakk Miklós szerint a román politikai elit fordítva ült fel a regionalizmus történelmi lovára: míg a nyugati államok kibékültek saját történelmükkel, és erre építették saját, majd az unió regionális politikáját, addig Románia az európai regionális politikára akarja ráépíteni régióit, anélkül, hogy kibékült volna történelmével. Elsőként Valentin Stan politológus, bukaresti egyetemi tanár világított rá, sajátos humorával fűszerezve a román politikusok kétszínűségére. Sokan nem akarják elfogadni Bukarestben, de Székelyföld létezik, egy erős közösség él itt, saját történelemmel. A kormány regionalizációs tervei az európai kisebbségi charta előírásainak dacára feloldanák a székely többséget a román többségben, az új közigazgatási határok meghúzása éppen ezt jelentené – fogalmazott. Kitért Crin Antonescu és Victor Ponta álságos nyilatkozataira, nem kertelt, egyértelműen fogalmazott: nem lehet megbízni egyetlen szavukban sem. Megoldást azonban nem tudott javasolni, tanácsait a végén kérdésekre válaszolva fogalmazta meg, s ezek egyértelműek voltak: magyar összefogásra van szükség, és az ügy nemzetköziesítésére. Érdekes előadást tartott Andrea Carteny olasz történész, Kelet-Európa-kutató, a római egyetem fiatal tanára. Tanulmányozta a magyar és a román történelmet, elkezdett magyarul tanulni, majd Kolozsvárra ment doktorálni. Amikor megérkezett, már tudott valamennyire magyarul, de elég volt egy hónap, és majdnem románnak érezte magát, saját bőrén is érezhette a román asszimilációs erőt, hiszen tanult Kolozsvár múltjáról, de ő már egy román várost talált, ahol élnek ugyan magyarok, de nem láthatóak. Elutazott Marosvásárhelyre, ahol azt is láthatta, hogyan zajlik jelenleg az asszimiláció. Ekkor fogott neki Székelyföld történelmét tanulmányozni, és azzal szembesült: rengeteg a hasonlóság Dél-Tirollal, az lenne számunkra is a „tökéletes történelmi modell”. Ott erőszakkal is harcoltak, terrorizmus is volt, nemcsak demokratikus küzdelem, de rákényszerítették az olasz és osztrák kormányokat a tárgyalásokra. Végül területi autonómiájuk akkor lett, amikor Ausztria nemzetközi szintre emelte az ügyet. Rávilágított: jelenleg a történelmi jogok nem szerepelnek az alapvető emberi jogok között, pedig azok elismerése lehetne a kiindulópont a kisebbségi közösség jogainak bővítésére. Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója felhívta a figyelmet: a román politikum regionalizációval kapcsolatos érvei tulajdonképpen a nemzeti érdeket akarják leplezni, és el akarják fedni a kisebbségi érdeket. Elméleti előadásában a kisebbségek legitim jogait és lehetőségeit vázolta, de szólt a rendelkezésre álló eszköztárról is, az aláírásgyűjtésről, a demonstrációról, a nemzetközi közvélemény érzékennyé tételének lehetőségéről. Csegzi Sándor, Marosvásárhely volt alpolgármestere Dorin Florea jelenlegi városvezető helyét foglalta el az asztalnál. Pragmatikus módon közelítette meg Székelyföld problémáját, szólt a három magyar többségű megye együttműködésének eddigi hiányáról, illetve a körvonalazódó konszenzusról, azaz hogy mindenki elfogadta, Marosvásárhely legyen a régió központja. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egyértelműen fogalmazott: Bukarestben azt hiszik, Románia nemzeti érdeke, hogy homogén nemzetállam legyen, s ennek rendelnék alá a régióátalakítást, ezt támasztotta alá az a megrendelt tanulmány is, amely a történelmi régiók „elmaszatolására” keresett tudományos érveket. Mások azonban – és nemcsak a magyarok – úgy gondolják, erősíteni kellene a régiók szerepét, ezt tartják nemzeti érdeknek, erős, autonóm térségeket szeretnének. Ez utóbbi elképzelés megvalósítására eddig egyetlen komoly terv létezik, a Néppárt tervezete, amely a történelmi régiók mentén képzeli el a regionalizációt. Fontosnak nevezte azt is, hogy Brassó és Székelyföld külön régióba essen – ez nemcsak az etnikai arányok miatt lényeges, hanem gazdasági szempontból is, Brassó elszívja a levegőt Székelyföldtől. Toró elengedhetetlennek tartja a magyar egység megteremtését, de elmondta azt is: az RMDSZ-nek több eszköze van, mint az EMNP-nek, csakhogy le kellene vetkőznie a pártpolitikai görcsöket. Nagyon fontos lehetőségnek nevezte a közösségi akarat felmutatását, elindult egy folyamat, s ez olyan naggyá dagadhat, hogy Bukarestben sem hagyhatják figyelmen kívül. „Az ingerküszöböt elértük már, de az EMNP egyedül nem elég ehhez. Várjuk, az RMDSZ mikor fogalmazza meg a maga utcai stratégiáját, mi ott leszünk mellettük.” Szerinte is szükséges a kérdés nemzetköziesítése, ezen eszközök integrált használata vezethet eredményekhez. A közönség soraiból érkezett hozzászólások során Kolumbán Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi megyerendszerben nem elképzelhető a régiósítás, bármennyire sulykolják az ellenkezőjét, a régiók nem a központi hatalommal, hanem a megyékkel állnak szemben. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy senki nem mer hozzányúlni a ’68-as megyefelosztáshoz. Másik érdekes felvetés szintén a közönség soraiból érkezett: miért neveznek bennünket kisebbségnek, mikor mi nemzeti közösségnek tartjuk magunkat? Andrea Carteny szerint azért, mert jelenleg Romániában kisebbségben van a magyarság. A katalánok Spanyolországban nem számítanak kisebbségnek, hanem nemzeti közösségnek. Ezt kell elérnünk: meglegyenek azok a jogaink, hogy többé ne tekintsenek bennünket kisebbségnek.
Farkas Réka
Szabadság (Kolozsvár)

Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen
Nem telt el egy év azóta, hogy kirobbant Marosvásárhelyen az úgynevezett Látó botrány, amely az ismert erdélyi magyar irodalmi fórum önkormányzati átszervezését (megszüntetését) célozta. Újabb és újabb konfliktusok gyűrűznek a kilencvenes évek óta frontvárosként ismert megyeszékhelyen. Már nem csak egy magyar folyóirat, hanem az egész magyar közösség érintett. Érintettek a helyi iskolák, az itt működő Nemzeti Színház, az építészeti szempontból nemzetközileg is ismert és becsült Kultúrpalota, a szimbolikus, de napi használatban is fontos közterek: Marosvásárhely szinte minden szegletében ott a román-magyar konfliktus. Van, aki szerint nem történik más, mint az, hogy elmérgesedtek az évtizedek óta rendezetlen ügyek, más úgy látja, elsősorban – etnikai szempontoktól szinte függetlenül – csak az érdekérvényesítés, az adminisztráció hibái, a joghézagok jelentkeznek. És van, aki úgy véli, a román és a magyar közösségen belül is átrendeződnek az erővonalak, belső konfliktusokkal küzdenek a románok és a magyarok is, a hatalomváltás folyamata pedig az interetnikus térben gellert kap.
Garázs-ügyek Az események sok szempontból hasonlítanak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jelentkeztek, párhuzamot mégsem lehet vonni – figyelmeztet a történész, Novák Csaba Zoltán. Akárcsak 1990-ben, a nézeteltérések gócpontja most is az oktatásügy, csakhogy míg majd két és fél évtizede az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása volt a kérdés és a feladat, most a meglévő önálló struktúrák mellett a vegyes iskolákban érvényesülő magyar érdekvédelem vált ki vitákat. Magyar érdekvédők (elsősorban az évek óta akciók sorozatát szervező Civil Elkötelezettségi Mozgalom – a CEMO) úgy vélik, hogy a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolákban a magyar közösség alulreprezentált, nem érvényesülnek a nyelvi jogok, sem az intézményes nyelvhasználatban (például a közhasznú információkat közvetítő feliratokat), sem az iskolák elnevezését illetően. Egyetlen vegyes tannyelvű iskola sem viseli például magyar személyiség nevét – figyelmeztettek évekkel ezelőtt a felszólalók. A legélesebb vita a belvárosi, nagy hagyományú 2-es számú általános iskola körül alakult ki, amelyet építtetőjéről, Bernády Györgyről szerettek volna elnevezni a magyar kezdeményezők. A kérést hosszú ideig nem teljesítette a városi önkormányzat, széleskörű vita alakult ki, a PSD helyi képviselői például azt javasolták, viselje az intézmény inkább a Ceauşescu-korszakban ismertté vált udvari költő, a rendszerváltás után a nacionalista, szélsőséges román politika által támogatott Adrian Păunescu nevét. Végül, több fordulós tárgyalássorozat után (amelynek során a magát pártfüggetlen, civil szervezetként meghatározó CEMO az RMDSZ-t elégtelen érdekképviselettel is vádolta) végül, az idei tanév végére megszületett a döntés: mégiscsak Bernády György néven működhet tovább a Dózsa György úti intézmény. Hasonló folyamat zajlott a Liviu Rebreanu általános iskolában, ahol a már említett CEMO munkatársai, illetve egy szülői kezdeményező csoport szervezett több tiltakozó akciót a kétnyelvűségért. A júniusi tanévzárón azonban sokakat megdöbbentő incidens alakult ki. A kétnyelvűséget számon kérő feliratokkal felvonuló magyar szülők és a román szülők (akiknek gyerekei román nemzeti kokárdákkal vettek részt az ünnepségen) összeszólalkoztak, sőt dulakodás is kialakult. Néhány nappal a történtek után az iskolát vezető román-magyar igazgató párost új román-magyar vezető-csapat váltotta. Adina Maria Chirilă és Demeter Erdei Zoltán helyébe Gheorghe Nistor és Péterfy Erika lépett. Bár a román-magyar konfliktus itt megoldódni látszott, váratlanul magyar-magyar konfliktus alakult ki: Kerekes Szilárd, az intézmény történelem szakos tanára Illés Ildikó megyei főtanfelügyelő-helyettest nyílt levélben azzal vádolta meg, hogy nem a tanév végi konfliktus miatt döntött a csere mellett, hanem azért, hogy „jelöltjét”, Péterfy Erikát pozícióhoz juttassa. A szülői kezdeményező csoport Illés Ildikó leváltását és olyan főtanfelügyelő-helyettes „kijelölését” kérte az RMDSZ-től (!), aki betartja a nyelvi jogokat. A főtanfelügyelő-helyettes tömören reagált a tiltakozásra, illetve a személyét érintő vádakra. Az év végi vizsgák megszervezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nekem más a munkaköri leírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – nyilatkozta az érintett. A Bernády és a Rebreanu iskolák ügyén túl az egész várost érintette a szintén június végén kirobbant úgynevezett oklevél botrány. A helyi RMDSZ tagszervezet több mint másfél ezer kétnyelvű oklevelet bocsátott ki, egyeztetve több iskola vezetőjével is. A dokumentumokon minden információ szerepelt román és magyar nyelven is. Marius Pascan demokrata-liberális szenátor törvényszegéssel vádolta a tanfelügyelőt és lemondásra szólította fel, mert a politikus úgy tudta, Romániában csak román nyelvű okleveleket lehet kibocsátani. Helytelenül, hiszen nagyon sok hazai intézmény használt két-három nyelvű okiratot, ilyen jellegű törvényi megszorítás nincs. A Maros megyei főtanfelügyelő nem erre, a jogtévesztésre hivatkozva ragaszkodott a hivatalához, hanem úgy érvelt a szenátor felvetésére: a diplomákon nem szerepel sem a tanfelügyelőség, sem az oktatási minisztérium azonosító jele, ezek nem hivatalos okiratok, biztosan „valamilyen garázsban” nyomtatták azokat.
Kultúrpalota-kampf Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke májusban a következő javaslattal élt: kezdeményezzenek nyilvános vitát a száz éve épült, szecessziós műemléképület, a Kultúrpalota, illetve a közigazgatási palota elnevezéséről. Az önkormányzati javaslat kettős névadást szorgalmazott: a Dandea–Bernády illetve Bartók–Enescu névfelvételt. Ciprian Dobre többször értékelte nyilvánosan a Bernády életművet, a román és a magyar zeneszerző, illetve az impériumváltás utolsó magyar, illetve első román polgármesterének együttszerepeltetése azt jelezte: van önkormányzati koncepció, legalábbis szimbolikus szinten az etnikai megbékélésre. A javaslat heves tiltakozást váltott ki a magyar közösségből. Az EMNP-EMNT nyilatkozatban utasította el a kezdeményezést arra való hivatkozással, hogy az elnevezés „etnikai konfliktust” szülhet, mert mindkét épület a „magyar épített örökség része”. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor először úgy nyilatkozott a kérdésben: a névadásról valóban közvitán kellene döntsön a város. Utóbb azzal egészítette ki saját nyilatkozatát, hogy „nincs itt az ideje” a névadásnak, mert a város több hasonló jellegű problémája (mint amilyenek az iskolai konfliktusok) megoldatlanok, és csak ezek rendezése után érdemes visszatérni ehhez a kérdéshez. Nem csak a politikai pártok, magánemberek is tiltakozni kezdtek. A helybéli Lakó Péterfi Tünde a polgármesteri hivatal elé állt, hogy az általa készített tiltakozó nyomtatványok kitöltésére, és hivatali iktatására biztassa az arra járókat. Bár az akció mögött nem volt tömeges támogatás, a helyi hatóságok megbírságolták (majd egy nappal később eltörölték a büntetést) a kezdeményezőt. A nyilatkozó civil érdekvédők szerint a polgármesteri hivatal egyértelműen tart az engedetlenségi akcióktól, „nem akarnak cirkuszt”. Az iskolai botrányok, az oklevél-ügy, a névadás-konfliktus a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, sokan állást is foglaltak. Kevésbé vált publikussá, de a város kulturális életét lényegében érinti az a beadvány, amelyben három ismert román szakember (Mihai Gingulescu színész, Zeno Fodor teatrológus, fordító, valamint Cristian Ioan rendező) fordult az oklevél ügyben is elhíresült Marius Pascan szenátorhoz. A felszólalók kifogások sorát fogalmazzák meg a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával, Gáspárik Attilával szemben. Többek között azt nehezményezik, hogy az intézmény kisegítő személyzetének foglalkoztatásában nem érvényesül az „etnikai arányosság”, ezért „sérelmek, frusztrációk” születhetnek. Azt is problémaként rója fel a trió, hogy nem a román társulat megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tavaly a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, hanem „ötven év multikulturalitás” címmel hirdetett programsorozatot. (Az intézményben, ahol évek óta folyamatosan feliratozzák a román és a magyar előadásokat, ahol a román és a magyar tagozaton kölcsönösen jelen van a repertoárban a román-magyar drámairodalom, egymás mellett függesztették ki Caragiale és Örkény portréját). A hosszas átirat nehezen foglalható össze – kitér a marosvásárhelyi román elit szerepére, jelentőségére, a rendszerváltás előtti és utáni időkre, a márciusi etnikai konfliktusok következményeire – de a hangulatát jól tükrözi az a megjegyzés, hogy az egykori magyar kultuszminiszter (Kelemen Hunor) mindenképp magyar igazgatót akart az intézmény élére, és ilyen pályáztatás révén juthatott pozícióhoz Gáspárik Attila. A beadvány után Marius Pascan interpellációt nyújtott be a szenátusban, amelyben kezdeményezte a magyar és a román tagozat szétválasztását. (Ugyanaz a politikus, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és román karok szétválasztását ellenezte). Ugyancsak a beadvány hatására vizsgáló bizottságot rendelt ki a Kulturális Minisztérium a marosvásárhelyi színházhoz – a vizsgálat eredményét egyelőre nem tették közzé. (Mellékszál, de fontos adalék, hogy a színházi alkalmazottak etnikai hovatartozását – illegálisan – az a Zeno Fodor firtatja, aki a Smaranda Enache által vezetett Európai Liga vezető tagjaként is ismert.) Itt tart most a történet, amelynek sem az elejét, sem a végét nem könnyű belátni. Székelyföldi minta Novák Csaba Zoltán történész úgy véli, a konfliktusok jelentős része abból ered, hogy a kilencvenes márciusi események után olyan status quo rögzült, amivel a magyar lakosság nem volt elégedett. „A véres konfliktus emléke jegelte ezt az ügyet egy ideig. A magyar közösség szimbolikus térvesztése, esetenként másodrangú polgárrá degradálása nagyon sok intézményben tetten érhető volt. Egyetlen általános iskolában sem kapott teret a magyar közösség szimbolikus módon. Nem is elsősorban a feliratokra gondolok, hanem a nemzeti jeképekre” – nyilatkozta Novák. A történész úgy véli, a két évtizeddel ezelőtti összecsapások után a román érdekképviselet olyannyira megerősödött, hogy megengedhette magának, módszeresen átnevezze az iskolákat, és – szimbolikus értelemben is – megerősödjön a román közösség. A magyar érdekképviselet az utóbbi másfél évtizedben látványosan gyengült, nem csak a polgármesteri széket nyerte több cikluson át Dorin Florea, de a teljes RMDSZ megyei és különösen városi szervezet válságba jutott, olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban újra kellett szervezni. Most – figyelmeztet Novák – fordulat van Marosvásárhelyen, amely szerinte a „székelyföldi nemzetesítési folyamatokkal” áll összefüggésben. A marosvásárhelyiek úgy vélik, ha a tömbmagyar székelyföldi településeken sikeres lehet a radikális fellépés, akkor eredményes lehet a vegyes lakosságú Marosvásárhelyen és Maros megyében is. A radikalizálódást erősíti a civil és a politikai szféra átrendeződése, összefonódása. A Civil Elkötelezettségi Mozgalmat képviselő Horváth Kovács Ádám (a Bernády, illetve a Rebreanu iskolák ügyében érintett érdekvédő) megjelenik a Székely Nemzeti Tanács küldöttlistáján is. (Ez a szervezet állt a március tizediki autonómiatüntetés mögött is). A román közösség azonban – véli Novák Zoltán – nem olyan könnyen mobilizálható, mint a kilencvenes évek elején, amikor a román elit mindenáron meg akarta erősíteni (máig meglévő) pozícióit. Most csak lokálisan hatékony a mozgósítás, ezért lehetett botrány a Rebreanuban. A marosvásárhelyi román elit sem egységes: van egy modernizáció- és párbeszéd párti új, progresszív réteg, és egy hatalmát védő, a nacionalizmus klasszikus eszközeit használó régi. Dorin Florea tölti be a kulcsszerepet, a jelenlegi polgármester több mandátumon keresztül is sikeresen versenyzett a magyarok szavazataiért, mára arra is rájött, érdemes legfőbb ellenfelével, az RMDSZ-szel szemben az RMDSZ ellenzékével szövetkeznie. (Idén a tervek szerint részt vesz a Tusványosi nyári egyetemen is). „A politikai ösztöne, és nem az elvei működnek, felismerte, hogy a regionális átalakításról szóló vitákban meg kell őriznie azt a státuszt, amit Marosvásárhely (és a román elit) a kilencvenes évek elején megszerzett. Modernizációs ígéretekkel szólítja meg a magyarokat, ugyanakkor sakkban tartja az RMDSZ-t utóbbi ellenzékével. Eddigi megnyilvánulásai alapján, nem a román-magyar konszenzust keresi, és politikájának következményeiért nagy felelősség terheli Tusvány szervezőit.” – tette hozzá Novák.
Elterelés a minőségről Horváth Kovács Ádám úgy nyilatkozott, elégedett az eddigi eredményekkel. „Mivel a (Liviu Rebereanu iskolai – a szerk.) akció nagy visszhangot kapott, reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz, és maximum két éven belül az összes marosvásárhelyi két tannyelvű intézményben maradéktalanul megvalósul a kétnyelvűség. Ehhez további lépések szükségesek. Ilyen lesz a többi tanintézmény elleni feljelentés az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a CEMO részéről” – válaszolta megkeresésünkre az érdekvédő.
Koreck Mária, a szintén kisebbségi jogvédelmet ellátó Divers egyesület képviselője, és a városi RMDSZ szervezet alelnöke azt mondta, hogy a kialakult konfliktusokat jelentős részben magyarázza, hogy a döntéshozó pozícióban lévők, és az érdekvédők sem ismerik mindig maradéktalanul azokat a jogszabályokat, amelyek a vitás kérdéseket szabályozzák. A fenti ügyeket pedig a városvezetés arra használja, hogy elterelje a figyelmet a költségvetési problémákról (például a szociális rendszer alulfinanszírozásáról, a versenysport túl-, a tömegsport alulfinanszírozásáról). A radikálisan fellépő civil szervezetek a kitűzött célok érdekében szinte minden eszközt bevetnek, de nem számolnak a veszteségekkel. Az oklevél ügyben például nem tettek meg minden törvényes lépést azért, hogy a kétnyelvű dokumentumokat jogszerűen használni lehessen. Szinte mindegyik ügyről elmondható: ha a problémákat szakszerűen felmérték volna, s betartják az érdekérvényesítés legális módját, ütemét, akkor nem alakultak volna ki válsághelyzetek. A kialakult krízisekben azonban a legtöbb szereplő improvizál, és ez további problémához vezet.
Gáspárik Attila, a színházi beadvány által elmarasztalt igazgató határozottan úgy fogalmazott, a konfliktusok többsége mögött nem etnikai, sokkal inkább szakmai, emberi nézeteltérések, érdekkonfliktusok vannak. „Most minden könnyen megkóstolható, mert ebben az országban csak úgy működnek a törvények, ha a hatalom támogatja. És most az RMDSZ nincs hatalmon” – vonta le a következtetést Gáspárik Attila, aki nem vitatja: a Szövetség is felelős a kialakult konfliktusokért. A szimbolikus politizálás a „minőségi” politizálás rovására megy, tette hozzá. (Ezt illusztrálja az a tény, hogy miközben a Bernády iskola elnevezése körüli vitára figyelt a város, az intézményben gyakorlatilag zavartalanul zaklatta a diákokat egy azóta elítélt pedofil pedagógus. Ugyancsak ebben az iskolában érkeztek sorozatosan panaszok az ellen a magyar ellen, aki a tanórákon a Székely Nemzeti Tanács volt tagjaként politikai propagandát folytatott, arra is volt példa, hogy fizikailag bántalmazta diákját.)
Forró a nyár Marosvásárhelyen, egyelőre nem tudni, hogyan alakul a politikai széljárás. Konfliktusok keletkeztek, de konfliktusok oldódtak is. Nem érvényesülnek maradéktalanul a magyar nyelvi jogok, de egyre több a pozitív példa, és nem feltétlenül ott, ahol radikalizálódik a magyar érdekvédelem. Most az egyik helyi bank kirendeltségénél jelent meg az automatákon a magyar nyelvű menü – úgy tűnik, a pénznek szaga nincs, de nemzetisége van, és megéri odafigyelni erre. Nő a figyelem – legalábbis a magyar közösség felé. Abban a megyében azonban, ahol az országban a legnagyobb a romák aránya, a romákról, a romák nyelvi jogairól, a romák nem létező intézményeiről, intézményes reprezentációjáról, nagyon is létező nemzeti kultúrájáról nem esik szó. A mélyben így érik egy minden eddiginél élesebb konfliktus, amelyről konszenzusos alapon a román és a magyar közösség is jobbára csak hallgat. Minél némább most a csend, annál kevésbé tudják majd kezelni a bajt a most egymással és magukkal iszapbirkózó felek.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székelyföld a lekvár mellett a kultúrát is elkezdte kitermelni
Hogyan éli meg a szórvány a Székelyföld-diskurzus felerősödését, milyen kényszerpályára tolja ez a politikusokat, és mit tesz eközben a civil szféra? Kerekasztal-beszélgetés Székelyföld mentális megkonstruálásáról.
A Félsziget fesztiválon tervezett harmadik Inspiráció-kerekasztalunk azt a témát járta körbe, hogy hol tart most Székelyföld mentális megkonstruálása, mit kell rajta még építgetni, hol állunk a kommunikációban. Eleget beszélünk-e másoknak is róla, vagy túl sokat beszélünk magunknak Székelyföldről? A beszélgetés résztvevői Veres Nagy Timea fejlesztési tanácsadó, Kádár Magor kommunikációs szakember, Zsigmond Csilla szociológus voltak, illetve Nagy Endre, az Erdély FM szerkesztője, műsorvezetője irányította a beszélgetést.
Az első felvetés az volt, hogy a Székelyföld-koncepció miért néz ki másképp Székelyföldről, és másképp azoknak a fejében, akik nem székelyföldiek. Hogyan lehetne megfogni ezt a különbséget? Miért jelent mást Székelyföld egy csíkszeredainak, mint egy kolozsvárinak vagy egy aradinak? Zsigmond Csilla megjegyezte, nehéz egységesen megközelíteni a kérdést: mert ha egyáltalán létezik egyfajta egységes Székelyföld-kép, annak mindenképp van legalább négy pillére. Ráadásul az is kérdés, hogy a Székelyföldön élőknek egyértelmű identitás-e a székelyföldiség. Kifelé legalább három irányba más-más kommunikáció él: egyrészt létezik a székelyföldi tömbmagyarság vs. a romániai magyarság, és ha a politikai diskurzust nézzük, ez egyértelműen egy konfliktusos állapot. Ugyanakkor más a Székelyföld-kép a magyarországi magyarok számára, és megint más a románság számára, ami nemcsak a politika és média szempontjából érdekes, hanem a turisztikai potenciál irányából is. Azt tudjuk, hogy a románok számára nem létezik egy egységes Székelyföld turisztikai régió. Pedig a székelyföldi turisták többsége még mindig román turista, akik számára csak különállóan létezik Kovászna, Szováta vagy Tusnádfürdő. A szociológus szerint ha Székelyföldről beszélünk, közpolitikai értelemben sincs egy egységes koncepció. Különböző trendek vannak, vannak puzzle-szerű elemei, amiben néha konfrontatívan, néha konvergálóan megfér a hagyományos Székelydföld-kép a többivel. Zsigmond úgy érzékeli, hogy az utóbbi 4-5 évben erősödött fel igazán ez a Székelyföld-diskurzus, és nyilván ennek van egy politikai versengés része is. Jó példa arra, hogy a politikum hogyan használja fel az olyan valóban hiánypótló fejleményt, mint a székely tankönyv megjelenése: a kiadás utána fél évvel Bunta Levente polgármester is bejelentette, hogy a hivatala támogatja egy háromkötetes Székelyföld története megjelenését. Időnként létrejönnek hasznos együttműködések, ilyen pl. a Székelyföld napok, vannak próbálkozások, de a pillanatnyi politikai érdek rendszerint felülírja azt, hogy egy végiggondolt stratégia, egy összehangolt közpolitikai döntés megszülessen. Zsigmond szerint talán abban lehet áttörést elérni, ha a felek megpróbálnak versenyképes, dinamikus, nyitott, befogadó imázs-programokat kitalálni – mint pl. amilyen a Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa projekt -, amely közös háttérgondolkodást eredményezhet.
Hogyan épül fel a székelyföldiek identitása?
Kádár Magor elmondása szerint amikor egy várost vagy egy régiót márkáznak, akkor elsősorban azt nézik meg, hogy mi az, amit a helyiek gondolnak önmagukról, mert az a legfontosabb, hogy az ott lakók komfortérzése nagyobb legyen, jobban kötődjenek. A kommunikációs szakember úgy véli, hogy nagyon sok elem van, amelyek egyformán erősek, ezért nehéz azt megmondani, hogy melyik az a fő érték, indentitáselem vagy vezérelv, amire fel lehetne építeni egy brandet. Ha kiemeled az egyiket, akkor nem az történik, hogy mindenki mögé áll, hanem inkább azt kifogásolják, hogy kihagytad a másik kilencet – hangsúlyozta. Például ha a hagyományos Székelyföld-kép mellett maradnak, akkor rögtön érkezik is a kritika, hogy nem csak tejfejés és kürtöskalács van Székelyföldön.
Veres Nagy Timea szerint is sok kérdést vet fel a székely identitás. Egy példával élve, a zsögödiek úgy tartják, hogy zsögödinek lenni nem egy földrajzi hely kérdése, hanem egy életforma. Véleménye szerint
nagyon sok székely is így gondolja, hogy az, hogy székelyföldi vagy, az elsősorban egy lelkületi kérdés kell hogy legyen. Azért is kényes a kérdés, mert Székelyföldnek van egy jelentős román lakossága, akiket évtizedeken keresztül el lehetett ugyan hallgatni, de ott vannak, és egyre többen vannak. Barátokkal folytatott beszélgetései alapján úgy tapasztalta, hogy a székely identitásban nagyon fontos szerep jut a székelység történetének, és sokan azzal a fajta sajátos észjárással társítják, amit leginkább Tamási Áron fogott meg. De kérdés marad, hogy mitől van, mitől lehet a 21. században valakinek székely identitástudata? Személyes vallomása szerint ő azzal tud leginkább azonosulni, amire egyben büszke is. Az identitás-konstrukció az mindig kettős, egyrészt megmondja, hogy mi vagyok, illetve azt is, hogy mi nem vagyok – fejtette ki Kádár, aki szerint a székely identitásban ez utóbbi nagyon fontos szerepet kap, mert egy ún. nemzetállamban élnek, de nem tartoznak a többséghez, és ez lehet az elsődleges definíció. Ugyanakkor székelyként nem vagy erdélyi magyar sem, és itt jön be az, hogy van egy sajátos történelmük. Véleménye szerint az autosztereotípia a székelyeknél rendkívül erős és rendkívül pozitív: a székely is magyar, csak kicsivel több. De ha definiálni kell azt a kicsivel többet, akkor már bajban vannak. Mindenképp más, de ennél bővebben, konkrétabban talán nincs kialakulva.
Társadalmi igény vagy csak politikai diskurzus?
Veres Timó szerint azért lett 5-6 éve ennyire erős téma Székelyföld, mert a két megyei tanácsi elnök nekikezdett egy alapszintű együttműködésnek, és onnantól kezdve minden rendezvény megkapta a „székely” címkét. Véleménye szerint lehet, hogy most már van reális társadalmi igény, de némiképp manipulált igényről van szó. Amit Szentgyörgyön élőként érzékel, az az, hogy a társadalmi akarat valóban fel van vállalva a politikum által, támogatva van és tér van neki adva. A már említett Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa esetében egy teljes egészében civil kezdeményezésként indult projektről van szó, amit a városvezetés felkarolt, és magát az elnevezést már a polgármesteri hivatal alakította így. Az etnobiznisz nem létezik, de jól élnek belőle – viccelt Magor, aki szerint az elmúlt pár évben megtörtént annak tematizálása, hogy Székelyföld létezik, és megvannak a maga sajátosságai. Beindult egy politikai építkezés, hogy ki lesz az „autonómistább”, a székelyebb, és ha valaki nem autonómiapárti, az legalább akkora bűntény, mint amikor a románok az mondják valakire, hogy „neortodox”. A román politikában és politikai kommunikációban ez a jelző számít az egyik legnagyobb sértésnek. Érvelése szerint magyarul ennek megfelelője lesz „nemautonómista”, aki haza- és nemzetáruló, a kettő egyben, nem közösségünknek a része, nem azt akarja, amit mi. Kicsit versenyeztek a magyar pártok, most már beindult az identitásépítés, szimbólumokban kifejezhető, előkerült egy székely zászló is, aminek a történetiségét ne vitassuk, nagyon sok székely termék, találkozó és rendezvény létezik – foglalta össze a történteket. Hozzátette: kicsit olyan lesz, mint Magyarországon, ahol minden nemzeti: nálunk minden székely. Zsigmond ennek kapcsán úgy véli, egy csapdahelyzet is van abban, hogy azonnal nemzetáruló lesz, aki nem áll teljes mellszélességgel az ügy mellé, és ennek van egy óriási negatívuma: példa erre, ahogy a székely zászló a tél-tavasz folyamán tabutémává vált a romániai magyar politikum számára. Természetesen nagyon fontos, hogy élhetünk a szimbólumainkkal, és ki kell állni ezért, de hogy ez hol párosul a cirkusszal, hol van az a határ, amit akár politikusként is meg lehet húzni, ez már egy csapdahelyzetté vált, nem nagyon lehet meghúzni.
Hogy is van ez Marosvásárhellyel?
Nagy Endre felvetése szerint a Székelyföld koncepció mostani földrajzi elképzelésében az egyik gordiuszi csomó éppen Marosvásárhely, illetve az alsó Maros-mente, a két Küküllő-mente, ez lehet az a része a Székelyföldnek, ahol a magyarok kisebbségben lesznek. Foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel, hogy a majdani Székelyföldnek is lesznek szórványvidékei? Veres Timea szerint az egész Marosvásárhely kérdés méhkasszerű, és személy szerint nem érzékeli, hogy erről bármilyen szinten érdemben beszélnének. Pedig nagyon kényes kérdés, mert az ott élő román lakosság miatt kétirányú kommunikációra lenne szükség, de a székely kommunikáció elsősorban befelé irányul. Ennek kapcsán megemlítette a nemrég a parlamentben nyílt, Székelyföldről szóló kiállítást, amely a "szekeres öreg bácsi" típusú fotókkal a hagyományos sztereotípiákat erősítette, ami egyben sajnos a szegénységről is szól – szerinte egy progreszívebb Székelyföldet is meg kellene mutatni, amiben a fiatalok is jól érzik magukat. Ugyanakkor azt nagyon izgalmasnak tartja, hogy a Székelyföld európai kulturális főváros kezdeményezést nyolc polgármester, köztük Dorin Florea is aláírta, vagyis Marosvásárhely polgármestere is beszállt ebbe a történetbe. Látok egy lehetőséget arra, hogy ha sikerül összeszervezni a (becenevén) SIC21-et, akkor meg lehetne oldani azt, ami sem a politikumnak, sem az ellenségképeknek nem sikerül: egy pozitív, mindentől független jövőképet összehozni – jegyezte meg. Kintről egy nagyon ködös kép él a Székelyföldről, nem létezik egy egységes arculat – tette hozzá Kádár Magor, aki szerint ezt most kezdjük csak tematizálni, és az elmúlt 3-4 év nem volt elég, hogy megfogalmazzuk, hogy mit is akarunk. De pont az ilyen kezdeményezések segíthetnek ebben, mint a SIC21. Az a fontos, hogy összeálltak azok az emberek, akik ebben a térségben gondolkodnak, projekteket találnak ki, és elkezdik bevinni a köztudatba. Tudományos vita Székelyföldről már a 90-es évektől kezdődően létezik, és lehet még erről hosszasan vitázni, de ehelyett meg kell kezdeni a munkát, és akkor a gyakorlatban fognak ezek a kérdések eldőlni.
Mit tehet a civil szféra?
A beszélgetés során felmerült a civil szféra átpolitizálódásának, illetve a politikát követő polarizációjának kérdése is, aminek kapcsán Zsigmond elmondta, hogy részben valóban átpolitizált a civil szféra. Viszont részükről mégiscsak létezik valamilyen egységes átgondolás, pl. amikor Székelyföld a bukaresti turisztikai vásáron vagy a Hungexpon is egységesként jelenik meg. Számos önálló civil kezdeményezés van Székelyföldön, és ezeknek mind van identitáserősítő hatása, és kölcsönösen egymást is erősítik. Veres Timea szerint nem szabad megfeledkezni az olyan kezdeményezésekről sem, mint pl. a Mercurius bulik Csíkban, vagy a strandbulik – ami egy igazi nagy székely party. De emellett milliónyi buli van, és a kocsmakultúra is része a kultúrának, a Tilost vagy a G-pont hálózatot mindenki ismeri, ott van a wUnderBar is – alakul egy alternatívabb, fiatalabb arca is a Székelyföldnek, ami azért pozitív, mert erre visszajönnek a fiatalok, ez hívószó a számukra. És természetesen nem csak bulik vannak, de összekapcsolják a kultúrával: slampoetry-estek, kocsmaszínház. Jó fejlemény, hogy a lekvár mellett ezt is elkezdte kitermelni Székelyföld – szögezte le.
Hogyan éli meg mindezt a szórvány?
Zsigmond Csilla szerint nagyon sokat romlott a politikai diskurzus minősége az elmúlt néhány évben. A romániai magyar pártok olyan kényszerpályára álltak rá, ami hosszabb távon nem fenntartható, és ez látszott már a választásokon is. Az RMDSZ-nek megjelentek a kihívó pártjai, és hangsúlyosan autonómiapárti diskurzust hoznak a közbeszédbe. Az RMDSZ addig sikeresen tudta folytatni azt a kettős kommunikációt – amit egyébként csak normális, kiegyensúlyozott politikai klímában lehet -, hogy bizonyos témákat tematizálok Székelyföldön, és más témákat interetnikus környezetben. De egyrészt a versenypártok miatt, másrészt a székelyföldi politikusok hangsúlyosabb térnyerése miatt az RMDSZ is elvitte a kommunikációt egy olyan irányba, amiben sokkal hangsúlyosabban tematizálta a Székelyföldet, mint rengeteg más, a romániai magyarság számára fontos témát. Ez pedig visszaüt: minél jobban tematizálok egy székely zászlót, annál nehezebb mellette arról is beszélni, hogy miért fontos az, hogy egy kisebb diáklétszámmal osztály indulgat Szilágy megye egyik településén – érvelt a szociológus. Elsikkadt a szórvány kérdése, és a választási eredményekből kiindulva az RMDSZ megtartotta pozíciót, sőt, a helyhatósági választásokon Székelyföldön jobban is szerepelt, de interetnikus közegben egyik választáson sem tudta jelentősen mobilizálni a saját választóit, és ez annak is betudható, hogy belement ebbe a diskurzus-radikalizálódásba. Veres Timea bevallása szerint nagyon sokat dolgozott szórványmagyarokkal, és azt érzékelte, hogy ez a nagyon egyoldalú diskurzus azt eredményezte, hogy a szórványban felnőtt fiatalok „bálványozzák” a székelyföldieket, úgy tekintenek Székelyföldre, mint a magyarság centrumára, mint egy kis Magyarországra – ehhez persze az is hozzátartozik, hogy alapvetően szegény megyékről van szó. A szórvány-székely együttműködési programot nagyon jó kezdeményezésnek tartja, és úgy véli, hogy a nyugdíjasok esetében nagyon jól is működött, viszont a diákoknál megbukott. Méghozzá azért, mert a székelyeknek semmilyen módon nincs bemutatva az, hogy hogy élnek a szórványmagyarok. Éppen ezért nem értik azt a sajátos gondolkodásmódot, lelkületet, ami őket jellemzi. Amikor szórványból érkező fiatalok bekeveredtek a szentgyörgyi középiskolások közzé, akkor néhány óra múlva szinte „lerománozták” őket. Természetesen nem rosszindulatból, de Székelyföldön tökéletesen hiányzik a többi régió ismerete. Ha a politikum így folytatja, és ennyire csak a Székelyföldre koncentrálják az erejüket, akkor még jobban el fog sikkadni a téma – véli Veres. A meghívottak egyetértetek abban, hogy regionalizációra szükség van Romániában, ez nem lehet kérdés senki számára, viszont nem mindegy, hogy az milyen módon valósul meg, és amíg nem a megfelelő módon történik, addig a decentralizáció az, ami fontosabb a magyar közösség számára. Kádár Magor fontosnak tartotta kiemelni, hogy mielőtt létrejönne a Székelyföld régió, meg kellene erősíteni azt a tendenciát, hogy Romániában mindenhol akarjanak regionalizációt, mert addig a magyarság „ellenség” lesz. Ha definiálja magát a Bánság, Közép-Erdély és Székelyföld és további régiók is, akkor abban a pillanatban már nem mi leszünk a vezérhajó, aki töri a jeget, és akit mindenki azzal vádol, hogy etnikailag szeparálódunk.
Gy.A.
Transindex.ro

“Elég volt a konfliktusokból”
Interjú Brassai Zsomborral, az RMDSZ Maros megyei elnökével.
– Márciusban került az Maros megyei RMDSZ élére. Megválasztása után azt nyilatkozta, új fejezet kezdődik a szervezet életében. Érték-e meglepetések az eltelt időszakban, találkozott-e olyasvalamivel, amire addig esetleg nem volt rálátása?
– Semmiféle meglepetés nem ért, mindenre volt rálátásom, hisz tizenkét éven keresztül a korábbi elnök, Kelemen Atilla mellett vezettem a szervezetem. Számomra csupán a rám háruló felelősségérzet jelent újdonságot. Már beiktatásom másnapján fel kellett ismernem, hogy a döntéshozatalnak sokkal nagyobb a súlya, mint azelőtt. Különösképpen semmin nem kellett változtatnom, de a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében konzultációs testületeket létrehozását javasoltam. Így született meg a vidékfejlesztési testület, amellyel havi rendszerességgel találkozunk és átbeszéljük a vidék gondjait, olykor pedig meghívott szakértők bevonásával próbálunk választ találni bizonyos sajátos kérdésekre. Folyamatosan konzultálok a pedagógusokkal, az orvosokkal, de igény mutatkozott az ifjúsági szervezetek bevonására is, és a sort itt még nem kell lezárni.
– Mennyire könnyíti a Maros megyei elnök dolgát, hogy hosszú évek után a marosvásárhelyi szervezet élére is egy teljesen azonos hullámhosszon lévő vezető került?
– Peti Andrással a tavaly együtt kezdtük el a városi alakulat átszervezését, így számos stratégiai kérdésben még az ő megválasztása előtt sikerült egyezségre jutnunk. Nem csak, hogy zökkenőmentes az együttműködés, de a két vezetőség állandó kapcsolatban van, amely lehetővé teszi a döntések előkészítését és összehangolását.
– A vásárhelyi RMDSZ-szervezetet újraalakították, ezzel egy időben azonban szerveződni kezdett egy belső ellenzék is, amelynek tagjai azzal vádolták önöket, hogy ki lettek rekesztve a megújulási folyamatból. Velük hogyan tudnak kommunikálni?
– Úgy tudom, Peti Andrásék többször is próbálták felvenni a kapcsolatot velük, szeretnék rendezni a viszonyt. Úgy, ahogy mi is egy megyei széleskörű konzultációt indítottunk, a városi vezetők is ezt teszik vásárhelyi szinten. Különböző grémiumokkal találkoztak, iskolai vezetőtanácsokkal, egyházi képviselőkkel, civil szervezetekkel, így kapcsolatba kerülhettek azokkal is, akik fenntartásokkal fogadták az átszervezést. Én magam is találkoztam annak az úgynevezett mozgalomnak egyik-másik vezetőjével és jeleztem, hogy nem áll szándékomban tovább gerjeszteni a konfliktust, elég volt belőle.
– Fiatal elnökként hogyan sikerül kézben tartani a szervezet "nagy öregeit"? Annál is inkább, mivel a keménykezű Kelemen Atilla idejében is akadtak külön utasok a "sztárpolitikusok" között.
– Nem hinném, hogy kézben kellene őket tartanom, én inkább a konszenzusos döntések meghozatalára és érvényesítésére próbálok törekedni. Ismétlem, testületekben gondolkodom, melyeknek a parlamenti képviselők is tagjai, ennek megfelelően rendszerességgel találkozunk és egyeztetünk.
– Éppen ez az: a csapatmunkában elengedhetetlen, hogy valaki, valakik ne külön utasként dolgozzanak az RMDSZ mellett vagy éppenséggel az RMDSZ ellen.
– Én nem látom ezt a külön utas ügyködést, inkább azt tapasztaltam az elmúlt négy-öt hónap alatt, hogy nem volt olyan kérdés, amiben ne tudtunk volna egyeztetni.
– Két-három év múlva lesz önben annyi erő és lélekjelenlét, hogy az általam említett "nagy öregek" némelyikének megköszönje negyedévszázados munkáját és arra sarkalja, hogy az ő korukban jó lenne átadni a stafétabotot az utánuk érkezőknek?
– Ezt nem nekem kell megtenni.
– Gondolja, hogy majd megteszik maguktól?
– Gondolom, hogy azzal a tapasztalattal, amivel rendelkeznek, pontosan be tudják majd mérni, hogy mi a helyes lépés az RMDSZ és a választópolgárok szemszögéből nézve. De már most megmondom: a következő választásokat ugyanazokban a széleskörű testületekben fogjuk megszervezni, amelyekben el kezdtünk most dolgozni. Nem hinném, hogy e miatt konfliktushelyzetbe kerülnénk.
– Apropó konfliktushelyzet: érkezése óta valamelyest javult vagy legalább változott az RMDSZ és Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester közötti, immár 1996 óta időnként rossznak máskor nagyon rossznak mondható viszony?
– Mind a megyei, mind a városi önkormányzat szintjén folyamatos egyeztetünk a politikai szereplőkkel, azokkal is, akik nem minden esetben nevezhetők politikai partnereknek. Minden egyes kérdésben megpróbáljuk azokat az érdekeket érvényre léptetni, melyek szolgálatára szegődtünk. Úgy tapasztalom, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban megtaláltuk a közös hangot az együttműködés érdekében. Sajnos rengeteg sérelem gyűlt fel az elmúlt években, személyes konfliktusok nehezítik az egészséges együttműködés kialakítását. Egy viszont biztos: a marosvásárhelyi illetve Maros megyei magyar érdek számunkra mindenféle kompromisszumot fölülír.
– Van ennek az együttműködésnek kézzelfogható eredménye?
– Első sorban a marosvásárhelyi 2-es iskola Bernády Györgyről való elkeresztelését tartom egy rendkívül jelentős lépésnek, amit nagyon következetes munkával vittünk véghez. Tegyem hozzá: karöltve a civilekkel, akiknek hálás vagyok a küzdelmükért. Ehhez a harchoz viszont társítanunk kellett azokat a politikai eszközöket, amelyekkel végül is elértük a tanintézmény átnevezését. Ebben voltak partnereink is, hisz a Szociálliberális Unió jobboldali része mellénk állt. Másrészt az iskolahálózat kialakításában is sikerült megfelelő megoldásokat találni ahhoz, hogy ne sérüljön a magyar oktatás. Sőt a belvárosban egy új magyar általános iskolát is létrehoztunk, hisz szeptembertől a Református Kollégium az egykori Szentgyörgy utcai leánybentlakásban előkészítő osztályt indít. Ez sem jöhetett volna létre a helyi eredményes politizálás nélkül. A megyei önkormányzat szintjén valamivel könnyebb dolgunk van, mivel a vezetői nyitottabbak. Éppen ennek köszönhetően a továbbiakban is meg tudtuk őrizni azt a hagyományos 40-60 százalékos pénzelosztási rendszert. Az már más kérdés, hogy nincs túl sok minden, amit el lehetne osztani. Belátom, Dorin Floreaval kissé nehezebb zöldágra vergődni, de vele is tárgyalásokat folytatunk. Úgy érzem, ha nem élezzük az etnikai konfliktusokat, csak sikerül megegyezni.
– Ugyanilyen eredményes egyezkedések folynak a többi magyar párttal is?
– Tulajdonképpen az utóbbi időszakban egyetlen olyan ügy kapcsán tudtunk megegyezni, ez az augusztus végi Vásárhelyi Forgatag megszervezése, amelyből mind az RMDSZ, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiveszi a részét. Nyilván ez nem egy politikai színezetű rendezvény és nem is szeretnénk, ha azzá válna. Konfliktusunk az elmúlt hónapokban nem volt, és azt gondolom, hogy, ha ezt a megközelítést állandó gyakorlattá fejlesztjük, akkor elkerülhetők azok a torzsalkodások, amelyek az elmúlt időszakban vesztességekhez vezettek.
Krónika (Kolozsvár)

Floreáék teljesen kiszorítanák Marosvásárhelyről a magyar jellegű ünnepeket
Újabb magyarellenes gesztusként értékelhető a marosvásárhelyi városháza keddi döntése, melynek értelmében tilos a Színház téren megszervezni Szent István államalapító királyunk napját és az újkenyér ünnepét augusztus 20-án.
Mint kiderült, a köztéri rendezvényeket engedélyeztető városházi bizottság a vandalizmustól félti a teret. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete az egyházak képviselőivel közösen nyújtott be kérést a rendezvény engedélyeztetésére. Az önkormányzat és Dorin Florea polgármester egy olyan belvárosi térről tiltotta ki a magyarokat, melyet a kommunista hatalom a '70-es évek elején a ferences rendtől államosított, és amelynek a jogi státusa a mai napig is rendezetlen.
Templomudvarra szoruló ünneplők
A városatya újabb magyarellenes lépését megelőzően, Florea a helyi magyar napokként elképzelt első Vásárhelyi Forgatagot száműzte a főtérről. Emiatt a kiszemelt helyszín helyett a Maros-parton tartják meg az eseményt augusztus 30. és szeptember elseje között.
"Nevetséges, hogy mit ki nem találnak, csak hogy kiszorítsanak városunk főteréről: azt mondták, hogy a vandalizmustól féltik a Színház teret. Nem tudom, hogy a polgármester még hol látott olyan magyarokat, akik legősibb egyházi ünnepüket, egyházfők jelenlétében vandalizmussal ünnepelik?" – replikázott a Krónikának nyilatkozó Cseh Gábor. Az EMNT megyei elnöke hozzátette: a városatya "barátságtalan és gusztustalan" gesztusa nem tántorította el a kezdeményezőket az augusztus 20-i ünnep megszervezésétől.
Az ünneplőket a főtéri Keresztelő Szent János plébánia udvarára hívják, ahol Tőkés Tibor többszörös világbajnok pékmester megsüti a megye kenyerét, amit majd az egyházak képviselői szentelnek, illetve áldanak meg. A ceremóniát követően a mintegy 15–20 kilós kenyérből minden résztvevőnek szeretnének juttatni egy kis darabot. A szervezők ugyanakkor egyórás ünnepi műsorral várják az érdeklődőket. "Remélem, hogy mindenki félreteszi politikai nézeteit és ezen az ünnepen magyar a magyarnak testvére lesz" – fejtette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnöke.
Szegregációt látnak a magyar napokban
Közben a Vásárhelyi Forgatag szervezői közleményben is reagáltak a városháza elutasító álláspontjára, szomorúan állapítva meg, hogy a városban nincs hely magyar civil szervezet által kezdeményezett kulturális rendezvénynek. Amint hírül adtuk, a magyar napokként első alkalommal sorra kerülő Forgatag szervezőinek nem sikerült megegyezniük a megyeszékhely polgármesteri hivatalával a helyszínt illetően, ezért a tervezett főtér helyett a Maros-part szentgyörgyi szakaszán tartják az eseményt.
"A polgármesteri hivatal illetékesei a helyszín mellett a programot, a fellépők névsorát és a rendezvény elnevezését is megváltoztatták volna szegregációtól tartva. Eredmény a 30 napos válaszadási határidő lejárta után sem született. A városvezetés ugyanis abban az esetben egyezett volna bele a rendezvény megszervezésébe, ha a program úgy változik, hogy a koncertek, fellépők, vásárosok, árusok kétharmada a román közösség soraiból kerül ki" – áll a Marosvásárhelyért Egyesület közleményében.
A városháza azt is megszabta volna, hogy a magyar napokra a rockbandák közül a Pasărea Colibrit, a román népdal-együttesek közül pedig a Mioriţát léptessék színpadra. A Forgatag főszervezője, Portik Vilmos szerint a városháza által ajánlott programtervezet a Marosvásárhelyi Napokéhoz hasonló, "ami oda elmegy, de nem úgy, hogy a magyarországi adófizetők pénzéből támogassuk".
Kérdésünkre, hogy RMDSZ-elnökként és a város alpolgármestereként miként éli meg a magyarság kiszorítását a belvárosból, Peti András meglepődve szerzett tudomást az augusztus 20-i tiltásról. A hónap végén rajtoló Vásárhelyi Forgatagról szólva, elmondta, hogy be kell látnunk, hogy számbeli kisebbségben nehéz kedvező döntéseket hozni vagy kicsikarni. Peti még lát egy enyhe esély arra, hogy a városházán működő engedélyeztető bizottság pozitívan bírálja el a Marosvásárhelyért Egyesület kérését. "Mi testileg-lelkileg fel vagyunk készülve a fesztivál Maros-partra való költöztetésére, de arra is, hogy az utolsó pillanatban visszahozzuk a tervezett, főtéri helyszínre" – fejtette ki lapunknak az új alpolgármester.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A székely főváros elrománosítása
Marosvásárhely fokozatosan vesztette el a Székelyföld fővárosa rangját, s magyar város jellege is egyre nagyobb károkat szenved. A harmadik mandátumát töltő Dorin Florea demokrata-liberális polgármester korábbi simulékonysága szétfoszlott, s újabban egyre több nyíltan magyarellenes lépést enged meg magának. A Székelyföld központjának számító város fokozatos elrománosítása a rendszerváltás után teljesült ki, miközben az RMDSZ vezérkara e városból származott, ők határozták meg a szövetség politikai irányvonalát, s a döntő szót is ők mondták ki a háromszor is vesztes magyar polgármesterjelöltek ügyében. A tavalyi önkormányzati választások előtt a gőg és mindentudás oly méreteket öltött, hogy már a választási kampányban borítékolható volt a vereség. És újra Dorin Florea győzött. Harmadszor. A román polgármester eddig igyekezett nem kimutatni foga fehérjét, mi több, míg a régiósítás látványosan vakvágányra nem futott, abban a reményben, hogy megszerezheti a régióelnöki titulust, látványosan kiállt a Székelyföld egységének megőrzése mellett. Most sorozatosan hergeli Marosvásárhely lakosságát, újabban kitiltaná a városközpontból a Vásárhelyi Forgatagot azzal az ürüggyel, hogy a lakókat zavarja a lezárt főtér, ráadásul megsértődött, hogy a Forgatagra nem sikerült ráerőltetnie a multikulturalitást, mert a szervezők bevallottan erőteljes „magyar rendezvényt” kívánnak szervezni. Ami Florea olvasatában „a multikulturalitás és interkulturalitás európai értékeinek erőteljes elutasítását” jelenti. Hogy az a bizonyos, mifelénk sokat emlegetett multikulturalitás Európában látványosan megbukott, mintha elkerülné figyelmét. Nagyobb baj mégis az, hogy nem hajlandó észrevenni: a harmonikus együttélés érdekében nemcsak a kisebbségnek, hanem a többségnek is illenék gesztusokat tennie.
Egyebek közt például azzal, hogy nem szórná tele a várost másodrangú román személyiségek szobraival, nem heccelné az orvosi román tanári karát a magyar oktatási vonal összegzsugorításával, nem irtaná a magyar utcaneveket, nem szítana ellentéteket a vegyes iskolákban, s főként ne küzdene oly elszántan, hogy egy pillanatnyilag félig magyar város teljesen románná váljék. (1910-ben 89,31, 1948-ban 74,27, 1992-ben 51,63, mára 46,73 százaléknyi a magyar.) Nézzen Kolozsvár felé, a városközpontban zajló magyar napok, de még az István, a király bemutatója sem változtat azon a tényen, hogy a Kincses Város magyar lakossága tizenhat százalékra csökkent (miközben 1910-ben 83,38, 1948-ban 54,64, 1992-ben 22,78 százaléknyi volt).
Az etnikai tömbök erőszakos fellazítása – a nemzetközi tiltások dacára – Romániában szívósan, kitartóan, de remélhetően nem megállíthatatlanul folytatódik.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Bálint Tibor emlékharangja összefogó erő lehet
Több politikus felszólalása tarkította hétfőn este a magyar operában megtartott IV. Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláját. Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselő azt hangsúlyozta: a romániai magyarság saját maga határozhatja meg jövőjét, jobban mondva azt közösen kell építenünk. Sándor Krisztina az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében szólva felelevenítette: bő négy évvel ezelőtt sokan kételkedtek a Kolozsvári Magyar Napok sikerében, de már az első rendezvény után eloszlott minden kételye. – A Kolozsvári Magyar Napok sikere példátlan teljesítmény. Minta és követendő példa lett sok más erdélyi nagyváros, Brassó, Nagyvárad és Marosvásárhely magyarságának is, ahol hasonló rendezvényeket szerveznek. Habár a fentebbi városok etnikai összetétele megváltozott az 1970-es és 1980-as évekhez képest, mégis a magyar közösség megtalálta a számára megfelelő magyar napos rendezvénysorozatot – összegzett a politikus. 
Gheorghe Vuşcan prefektus először gratulált a Kincses Kolozsvár Egyesületnek a szervezésért és a gazdag programkínálatért, majd elmondta: a politikusok radikalizálódó nyilatkozatai közepette Kolozsvárnak meg kell maradnia a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, valamint a két nemzetség békés együttélése példájának. – A románok és a magyarok történelme nem volt mentes a megpróbáltatásokról, ám ezek nem távolítottak el minket egymástól. Bebizonyosodott, hogy őszinte párbeszéddel minden megoldható. Váljon hagyománnyá a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat, és a kultúra ezen templomában kijelentem: Kolozsvár az Önök kultúrája és művészete által gazdagodik! – összegzett a prefektus.
A Kolozs Megyei Tanács elnöke, Horea Uioreanu beszéde „a két nép közös bölcsője, Erdély” gondolat alapján körvonalazódott. – Mindkét nép bölcsője Erdély. Örüljünk tehát ennek a rendezvénynek, amelyet a megyei tanács is támogatott. Kiváló az együttműködés a tanács RMDSZ-es alelnökével, Vákár Istvánnal és a szövetséggel, s ez remélem, a jövőben is megmarad. Isten védje Kolozsvárt! – közölte a liberális politikus.
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja a magyar napok nyitottságát hangsúlyozta először beszédében, majd a szervezőket dicsérte, és úgy vélekedett, hogy a példamutató kolozsvári rendezvény valóságos magyar napok vonzalmat indított el Erdély-szerte. – Amikor egy évvel ezelőtt – még beiktatásom előtt – eljöttem Kolozsvárra, pont a magyar napok idején érkeztem. A magyarországi Szent István-nap mottója: együtt az ország. Ha ezt Kolozsvárra vonatkoztatjuk, akkor elmondhatjuk: együtt Kolozsvár – fogalmazott a főkonzul.
A Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István jelképes töltetű gesztusnak nevezte azt, hogy Erdély fővárosának magyar színpadán mondhat köszöntőt a kincses város egyik legfontosabb eseményén, a Kolozsvári Magyar Napokon. – Szent István királyunk országot, hazát és nemzetet alkotott, s hagyott örökségül. Ez az ünnep itt, Mátyás király szülővárosában annak a bizonyítéka, hogy tudunk együtt szervezni és ünnepelni. Kolozsvár igazi kincseit az itt élő és alkotó emberek alkotják, ám mi csak kis részecskéi vagyunk ennek az időórának. Feladatunkat a történelem diktálja nekünk, értékeinket ápolnunk kell egymást erősítve. Ahogy eddig, továbbra is magaménak tekintem a KMN-t és támogatom – mondta Vákár.
Tőkés László Európai Parlamenti képviselő először a Marosvásárhelyen első alkalommal megszervezendő Vásárhelyi Forgatagról beszélt. – A demokrata-liberális párti Dorin Florea a magyar vandalizmustól félti Marosvásárhelyt, habár az eddigi magyar napos rendezvények során nem történt rendbontás, hanem emelkedett méltósággal mutattuk fel értékeinket. Távolról sem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk Kolozsváron, Erdélyben, Romániában. Távolról sem beszélhetünk még magyar jövőről. A magyar napos rendezvények a jövő irányába mutatnak, és ezért a jövőért cselekednünk, dolgoznunk, harcolnunk kell. Szent István olyan alapokat teremtett, amelyre a jövőben is számíthatunk – kezdte beszédét Tőkés.
– Huszonnégy évvel a kommunista diktatúra után nem találjuk a jövőbe vezető utat, az ország a csőd szélén áll, és a regionalizmus veszélyével kell szembenézni. A többségi nacionalizmus egymás ellen uszítja a románokat és a magyarokat – hangsúlyozta a politikus. Tőkés szerint az ország regionalizálása három történelmi nagyrégiót kíván: Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát, majd hozzátette: egy föderális Romániában a visszacsatolt Moldova Köztársaság is elférne. Tőkés szerint a Szent István-i állameszme szellemében rendezzük dolgainkat, majd arra buzdított, hogy 2014-ben vegyünk részt a választásokon „ideát és odaát”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsvárt a legnagyobb erdélyi magyar városnak nevezte, pontosabban Erdély szellemi fővárosának, ahol elsődleges volt a kulturális értékek létrehozása. – Kolozsvár azért vált szellemi fővárossá, mert mindig befogadó város volt. A kérdés most csak az: tudunk-e élni ezzel a tartalékkal, erővel, amit Kolozsvár jelent az erdélyi magyarság számára – mondta a politikus. – Nem siránkozni kell, hanem cselekedni. Döntéseink tekintsenek a jövő fele, mi pedig őrizzük meg a transzszilván szellemiséget és értékeinket – hangoztatta a politikus, majd az önbecsülés és az egymásba vetett bizalom megerősítésének fontosságát hangsúlyozta. Bejelentette ugyanakkor, hogy politikai tárgyalások eredményeképpen Marosvásárhelyen mégis a Városligetben szervezik meg a Vásárhelyi Forgatagot.
A nyitógála után Gergely Balázs főszervező kérésének eleget téve Kelemen Hunor és Tőkés László együtt húzták meg az épület előcsarnokában elhelyezett Bálint Tibor-emlékharangot, majd ezt követően Horváth Anna alpolgármester és Gergely Balázs is közösen harangozott. A harangozást a nyitógála közönségének nagy része is kipróbálta.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Kiszorított Vásárhelyi Forgatag (Floreának nem kell magyar rendezvény)
A Maros-parton szervezik meg augusztus végén, szeptember elején a Vásárhelyi Forgatagot – jelentette be tegnap délben rendkívüli sajtótájékoztatón Portik Vilmos, a kulturális napok főszervezője. A polgármester hajthatatlan volt, mindenképpen szerette volna, hogy román együttesek is fellépjenek a forgatagon. Ezzel azonban sérült volna az egész rendezvény alapkoncepciója – fejtette ki Portik. „A hivatalnak nem sikerült összeugrasztania a szervezőcsapatot, megmutattuk, hogy a magyar politikai pártok és különböző civil szervezetek össze tudnak fogni, ha kell. Ugyanakkor azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy gyakorlatilag minden erdélyi nagyvárosban vannak magyar kulturális napok, csak Marosvásárhelyen akadályozták ezt meg” – értékelte az elmúlt hetek eseményeit Soós Zoltán fesztiváligazgató.
A forgatag szervezői hivatalosan kérték Vásárhely főterét, a Színház teret és a nyári színpadot helyszínként, erre azonban a válaszadási határidő lejártával sem kaptak írásos választ. A tegnapi bizottsági ülésen pedig elutasították a főtérre vonatkozó kérésüket, technikai okokra hivatkozva. Az önkormányzat nem fogadta el a szervezők javaslatait, hogy kizárólag magyar fellépőkkel, magyar árusokkal, az eredeti koncepciónak megfelelően rendezzék meg a Vásárhelyi Forgatagot, így bejelentették: kiszállnak annak szervezéséből, bár eleve nem is voltak benne – ismertették honlapjukon a rendezvény szervezői. Dorin Florea megsértette a vásárhelyi magyarokat – fogalmazott Marosvásárhely polgármesteréhez intézett nyílt levelében tegnap Brassai Zsombor. Az RMDSZ Maros megyei elnöke kifejtette: „emberi és nemzeti méltóságunkban sért minket azzal, hogy megkülönböztet, nem biztosítja számunkra Marosvásárhelyen, a város főterén a Vásárhelyi Forgatag megszervezését, nem támogatja a rendezvényt abból a közös alapból, amihez marosvásárhelyi magyar adófizetők is hozzájárulnak legalább felerészben. Ez a megkülönböztetés azt jelzi, hogy a magyart másodrangú polgárként kezelik Marosvásárhelyen. Elfogadhatatlan!” Brassai hangsúlyozta: „a multikulturalitás a különböző nemzetiségi kultúrák egymás melletti létezését jelenti” és „nem a kultúrák összemosását, asszimilációját”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kampányforgatag
Az interetnikus viszonyok szempontjából homlokegyenest ellentétes utat járt be az elmúlt évtizedekben Kolozsvár és Marosvásárhely.
A kincses város 2004 után sikeresen túltette magát a Gheorghe Funar által szított "nemzetiségi tűzfészek" tituluson, és mára eljutott oda, hogy a magyarsággal amúgy nem túl barátságos viszonyt ápoló helyi román pártvezérek vagy a helyi román sajtó is egyaránt fontosnak tartják méltatni a Kolozsvári Magyar Napokat. Egy olyan, alig négyéves múltra rendezvény vívja ki a város többségi lakosságának elismerését, amelynek megrendezése ellen tíz esztendővel ezelőtt még minden eszközzel, a lehető leghangosabban tiltakozott volna szinte a teljes kolozsvári románság.
Jelenleg viszont Vásárhelyen próbálnak mindenáron keresztbe tenni egy hasonló magyar kezdeményezésnek. Dorin Florea azonban kerüli Funar harsány, de primitív nacionalista érveit, inkább európai mázzal leöntött, kisstílű balkáni húzásokkal próbálja már születése pillanatában ellehetetleníteni a Forgatagot.
Funar ma már csak akkor szerepel a hírekben, ha éppen megpuccsolja főnökét egy nacionalista zsebpárt elnöki tisztségéért, Vásárhely ura viszont szemmel láthatóan hosszabb távra tervez – és tudja, hogy ehhez majd még szüksége lehet néhány ezer magyar szavazatra. Ezért nem lép fel teljesen nyíltan a Forgatag ellen, hanem inkább szintén magyar szereplőket felvonultató ellenrendezvénnyel próbálja elcsábítani annak potenciális közönségét. Nem ő az első a történelemben, aki megosztás révén akar uralkodni.
Az egyre népszerűbb és sikeresebb magyar napokkal Kolozsvár már kiállta a próbát, a magyar közösség számára már csak egy rossz emlék a funari frusztráció. Vásárhelynek viszont meg kell küzdenie a pitiánerebb eszközökkel, de azonos célokat követő Floreával, akinek eddig populista módszerekkel sikeresen "eladott" jó városgazda képét igencsak elhalványítaná egy több ezer embert megmozgató, sikeres magyar rendezvénysorozat.
Az önkormányzati választások ugyan még nagyon messze vannak, de a kampány már javában zajlik
Boros Miklós
Krónika (Kolozsvár)

Harangok, ha konganak
Együtt rángatta meg Tőkés László és Kelemen Hunor Bálint Tibor emlékharangjának kötelét, mintegy hivatalosan is megnyitva ily módon a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatát. Mielőtt bárki is a nagy erdélyi magyar megbékélés jelképes gesztusaként kategorizálná az aktust, sietek leszögezni: elsősorban nem ebben a tekintetben éreztem szimbolikusnak a kongatást. Ha nagyon akarjuk, persze ebben is, hiszen szükségünk van minden egységet, erőt demonstráló, vagy legalább azt célzó mozdulatra, a harangzúgás azonban most valami másra hívja fel a figyelmet.
Elsősorban arra, hogy napjainkban mennyire magára maradt Erdélyben jó szándékával és dicséretes megvalósításaival a kolozsvári magyar városünnep – az egészen más státusú székelyföldi városnapokat leszámítva. Miután túlélte a funari évtized jégkorszakát, a kolozsvári magyar közösség örvendetes módon fedezte fel újra önmagát, fogadtatta el szándékait, oszlatta el az előítéletek java részét. Ma Erdély-szerte várt és számon tartott rendezvénysorozat szolgálja a közösségerősítést, s az sem verte ki a biztosítékot, hogy tavaly hetvenévnyi szünet után ezrek énekelték a Főtéren a Himnuszt.
A harang most elsősorban Marosvásárhelyért szól, Székelyföld hajdani fővárosának központjából ugyanis egyelőre a városvezetés kiszorítani igyekszik a készülődő magyar ünnepet. Persze minden város más, a közhangulatról, aspeciális érzékenységekről, a többségi-kisebbségi viszony törékenységéről nem is szólva. Kétségbevonhatatlan: lélekszáma Vásárhelyen még egyensúlyborító tényező szintjén tartja a magyarságot, ami részben megmagyarázza a reménybeli Székelyföld kormányzói szerepére önjelöltként pályázó Dorin Florea „óvatosságát”.
A vezetői által magára hagyott vásárhelyi magyarság árvasága kandikál ki a helyzetből. A tényleges lélekszámánál sokkal kisebb közösségi erő vívja sziszifuszi harcát, amelyben a magyarság egyes vezetői még mindig a minél kisebb veszteséggel járó kompromisszum elvét képviselik. A „jár nekünk, mert otthon vagyunk” öntudatossága egyelőre csak nyomokban jelenik meg az önkormányzati érdekképviseletben – egyenes következményeként húsz esztendő érdekközpontú politizálásának.
Szól hát a harang, s miközben zúgása mellett belakjuk a Főteret, készülünk mihamarabb hazatérni a Rózsák terére is. Mert hiszünk benne, hogy Marosvásárhely is visszatér. Egyelőre „csak” a normalitás állapotába, majd együtt, közösen a nemzetegység tartományába.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A replika jogán
Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea a következő replikát juttatta el szerkesztőségünkbe, válaszul a Brassai Zsombor által jegyzett, 2013. augusztus 22-én megjelent nyílt levélre.
"A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem volt ellene és most sem ellenez egyetlen önök által szervezett rendezvényt sem. Csak tanácsoltam, hogy el lehet képzelni egy közös ünnepségnek, egy tartásos, komoly rendezvénynek, amely elegáns módon és sokrétűen juttatná érvényre a marosvásárhelyi kultúrát.
Amit ön nem hoz a lakosság tudomására, az nem egyéb, mint hogy egy kereskedelmi célzatú rendezvényt akar, amelynek az a rendeltetése, hogy botrányt, ellenségeskedést, viszályt szítson ebben a városban.
Sajnálatos dolog, Brassai úr, hogy egy politikai vezetőhöz méltatlan diverzióba kezd, az »új idők« pedig, amire ön utal, a közös értékek Európáját jelentik, amelyet együtt kell továbbvinnünk a haladás útján."
Népújság (Marosvásárhely)

Vásárhely a miénk is!
Replika Dorin Florea replikájára
Polgármester úr! Európára az hivatkozzon, aki tiszteletben tartja értékrendjét! Most, amikor a magyar kultúrát kitiltja a város főteréről, nem hiteles az Ön "európai" diskurzusa. Sőt, sértő! Azt állítja, hogy a Vásárhelyi Forgatag botránykeltő merénylet. Mit gondol, hogy fogadja ezt az állítást az a több tízezer marosvásárhelyi, aki büszke nyelvi kultúrájára, népi hagyományaira, irodalmára, színhá-zára, épített örökségére, polgári értékrendjére? Gondolja, hogy ilyen könnyen félrevezethetők a marosvásárhelyiek, akik pontosan tudják, hogy az iskolák 5%-a van magyar nemzetiségű személyiségekről elnevezve, és több mint két évbe telt civil és érdekvédelmi összefogás küzdelme árán egyet a modern város megalapítójáról, Bernády Györgyről elnevezni, de a névtábla még mindig nincs az épület homlokzatára kifüggesztve? A vásárhelyiek azt is tudják, hogy a kétnyelvűség csak részlegesen érvényesül, nem a méltányosság szerinti egyenlő arányban. Az Ön értelmezése szerinti kétnyelvűség így jelenik meg: Piata Trandafirilor tér…
Polgármester úr! Ismétlem: az európai szemlélet nem a különböző nemzeti kultúrák összemosására, hanem a sokszínűség megőrzésére törekszik. A zakuszka gasztronómiai ínyencség, de a receptet a kultúrára nem lehet sikeresen alkalmazni. Romániában jobb helyeken, mint Európában mindenhol, arra törekszenek, hogy a sajátos, egyedi nemzeti kultúrákat életben tartsák, megjelenítsék, élő hagyománnyá erősítsék, mert ettől lesz színes ez az új világ. Ezt kellene végre megérteni! Azt gondolom, a marosvásárhelyiek pontosan értik, ezért kellett az idén egy héttel meghosszabbítani a városnapokat, és még így sem volt egy sikertörténet, mert valahogy nem talál a vásárhelyiek ízlésvilágával.
Mi értjük Marosvásárhelyt! Ezért szerveztük meg a Vásárhelyi Forgatagot, és ezért akartuk a Város főterére vinni a kulturális rendezvényeket. A vásárhelyi magyar kultúra Marosvásárhelyé, a főtéren a helye. Ön, szegregációval riogatva, politikát kreált az ügyből, "botrányt, viszályt és ellenségeskedést szít a városban" és "kereskedelmi célzatú rendezvényként" gyalázza azt a színvonalas kulturális rendezvénysorozatot, melynek előkészítésén ingyen és bérmentve dolgoznak hónapok óta elismert művelődésügyi szakértők. Polgármester úr! Nem velem vitatkozik, hanem őszinte, kultúrának elkötelezett civileket rágalmaz. Ez is elfogadhatatlan!
Nehéz lesz a "haladás útján" együtt haladni, hiszen nem ugyanarról az Európáról beszélünk.
Polgármester úr! A "csak tanácsoltam" nagyon hasonlít az "indicatii pretioase" gondolathoz. Nem tanácsot, jogos támogatást várunk Öntől. Pár pillanatig hittük, hogy Ön komolyan gondolja az Európa kulturális főváros projektet. Az első gyakorlati problémánál megbukott. Ezt nehezen fogja megmagyarázni azoknak, akiket éppen meg akar hódítani… Ha nincs más dolga, várjuk a hétvégén, nézze meg, milyen szolidan, békésen lehet ünnepelni ebben a városban, ahol Ön csak az ellentétekből akar megélni.
Tisztelettel, Brassai Zsombor
Népújság (Marosvásárhely)

Ellenrendezvényt szervez a polgármester a Vásárhelyi Forgatag idején
Împreună-Együtt címmel szervez zenei fesztivált a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a következő hétvégén, a Vásárhelyi Forgatag ideje alatt – tájékoztatott a Marosvásárhelyi Rádió vasárnap.
Az önkormányzat román-magyar együtteseket egyaránt elhívott a fesztiválra. A Vásárhelyi Forgatagot szervező Marosvásárhelyért Egyesület elnöke, Portik Vilmos szerint Dorin Florea polgármester célja az ellenrendezvénnyel, hogy megossza a vásárhelyi magyarságot az első alkalommal megszervezésre kerülő magyar kulturális napok alatt.
Maszol.ro

„Súlyos és fájdalmas pofon a magyarságnak”
Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a Vásárhelyi Forgatagnak. A Ligetben szervezett ellenrendezvény konfliktusgerjesztő – hangzott el hétfőn a forgatag programfüzetének bemutatásán.
Bemutatták az augusztus 28. szeptember 1. között a marosvásárhelyi magyarság első alkalommal megszervezett kulturális ünnepének, a Vásárhelyi Forgatagnak a programfüzetét. Jelképesen a forgatag köztéri rendezvényeinek helyszínén, a Maros-parton (emellett a Színházban, a Kultúrpalotában, a Teleki Tékában, a Múzeumban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban, a Bernády Házban is lesz program), a Sörpatikánál tartott sajtótájékoztatón Portik Vilmos elmondta, a Vásárhelyi Forgatag bár nem zenei fesztivál, kiemelt figyelmet fordítanak a minőségi élményt nyújtó zenei programokra.
„A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyitja a zenei programok sorát pénteken a Kultúrpalotában. A KoncertForgatag további része már a Maros-parton zajlik, a Sörpatika mellett felállított színpadon, ahol fellép a Deák Bill Blues Band, az Intim Torna Illegál, az idén harmincéves Ghymes, valamint marosvásárhelyi együttesek. Az utóbbiból több lesz, mint külföldi. A Kolompos együttes a családosokat várja gyerekkoncerttel, és lesz néptánctalálkozó, Marosvásárhelyiek Világtalálkozója, gazdag színházi program, történelmi könyvek vására, előadássorozat, városismertető séták, amelyet igény szerint román nyelven is megtartunk. Civil Sarok, ahol jurtaépítés és az ősi magyar hagyományok ismertetője várja az érdeklődőket, valamint sport és családi programok, ahol olyasmire is gondoltunk, mint a pelenkázó” – szemlézett a programból Portik Vilmos.
A Maros-parton zajlik a forgatag
Peti András sajnálatosnak nevezte a forgatag területi engedélyeztetése körüli bonyodalmakat. „Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, diszkrimináció, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a rendezvénynek. A Ligetbe tervezett ellenrendezvény olyan konfliktusgerjesztő megmozdulás, amit el kell ítélni, nem szabad annyiban hagyni. Megkaptuk a hét nappal a forgatag kezdete előtt, augusztus 21-én hozott engedélyeztetési döntést, miszerint jóváhagyták, hogy az öt nap helyett két nap a Ligetben tartsuk a rendezvényt. Erről az ajánlatról már egy hete elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, ráadásul az írásos jóváhagyás után törvénytelen az eljárás. Az 1991. évi 60-as számú törvény 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében szigorúan tilos ugyanarra a helyszínre ugyanabban az időpontban két rendezvényt jóváhagyni, függetlenül annak témájától. Ez megalázó felajánlás. A marosvásárhelyiek ne engedjenek a megtévesztésnek, remélem, távol tartják magukat a Ligettől és a Maros-partra jönnek, a forgatagra” – fogalmazott.
Az engedélyeztetésről elmondta, a bizottság kilenctagú, amelyből csupán egy magyar nemzetiségű, elnöke pedig a polgármester, Dorin Florea. „Semmi garancia nincs, hogy ha a kérést július 12. előtt iktatjuk, akkor másképp alakul a helyzet”– mondta Peti András. Hozzátette, nem számíthatnak a polgármesteri hivatal támogatására, holott a költségvetésben megszavaztak pénzt a forgatagra, ráadásul a városháza a Mioriţa által szervezett Împreună/Együtt eseményt támogatja.
Mint ismeretes, a Ligetben az Împreună/Együtt eseményt szervezik, amelyre a Mioriţa kulturális szervezet foglalta le – állítólag – a területet.
Ökumenikus ima a világtalálkozón
A Marosvásárhelyiek Világtalálkozójáról Kirsch Attila elmondta, tizenöt fős csapat és tizenkét önkéntes szervezi, és várnak minden marosvásárhelyit, nemcsak az elszármazottakat. „Olyanok is jelezték részvételüket, akik 47 éve nem jártak itthon. A Kultúrpalota Tükörtermében élőkönyvtárat szervezünk, ahol az oktatásról, a sportról, a kultúráról, a fiatalokról beszélgethetnek Marosvásárhelyt ismerő közéleti személyiségekkel. A történelmi egyházakkal együttműködve ökumenikus imát tartunk vasárnap 9 órától a Keresztelő Szent János-templomban” – ismertette Kirsch Attila.
Megnyitó: szerdán 19 órától a Kultúrpalotában
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigánytáncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Kezdődő Forgatag!
Noha a hivatalos megnyitóünnepségre csak szerdán este 7 órától kerül sor, ma 18 órakor Haller József Bernády Ház-beli tárlatnyitójával már kezdetét veszi a Marosvásárhelyért Egyesület által szervezett Vásárhelyi Forgatag. Az igen gazdag, nívós programot felvonultató, több helyszínen zajló rendezvénysorozat számos "alForgatagra" oszlik: az öt nap (augusztus 28 – szeptember 1.) keretében sor kerül TékaForgatagra (könyvvásár, koncertek, gyerekfoglalkozások), SzóForgatagra (tematikus városnéző és kincskereső séták, előadások), FilmForgatagra (magyar filmek vetítéssorozata), Vásári Forgatagra (kézművesek, kistermelők, borsarok), Színházi Forgatagra (színházi előadások, performanszok), Családi Forgatagra (családi, ifjúsági és gyermekprogramok), valamint KoncertForgatagra (bulik, koncertek). A fentebb felsorolt "alForgatagok" külön-külön is számos rendezvényt, programot tartalmaznak, és több helyszínen zajlanak, de a Vásárhelyi Forgatag szervezői további műsorokkal is várják az érkezőt: a rendezvénysorozat időtartama alatt lesznek állandó kiállítások és állandó családi programok, sportesemények, berendezik a Civil Sarkot (fogyatékkal élők szigeteit) és megszervezik a marosvásárhelyiek I. világtalálkozóját!
Gazdag program, nívós kínálat
Mindezekről (és másról is) hétfőn délben a rendezvény legtöbb programjának (és koncertjeinek) helyet adó Maros-parton, a Sörpatika teraszán tartott sajtótájékoztatót a szervezők csapatának egy része: Portik Vilmos főszervező, Koreck Mária kommunikációs referens, Peti András önkormányzati felelős, valamint Kirsch Attila, a világtalálkozó szervezője.
Elöljáró beszédként Portik Vilmos a meglehetősen vaskos és igen minőségi benyomást keltő, ízlésesen megtervezett programfüzet előzetes nyomású példányait mutatta be, majd a Forgatag műsorából szemelgetett. Mint mondta, várhatóan nagy tömegeket megmozgató koncertprogrammal várják az érdeklődőket – régi és újabb vásárhelyi zenekarok, valamint Magyarországról és a Felvidékről érkező együttesek lépnek fel péntektől vasárnapig a Maros-parton felállítandó színpadon: pénteken a vásárhelyi Bronx és Dreamer Band nyitja, a szintén vásárhelyi Prospekt zárja az aznapi koncertsorozatot, amelynek főbandájaként a magyar blueskirály és együttese, a Deák Bill Blues Band lép fel. Szombaton a Stone Hill 4 Kidz szórakoztatja a gyerekeket, majd a tinédzser korosztályt képviselő Vecker zenél, őket a magyarországi Intim Torna Illegál követi a színpadon, az estet a vásárhelyi Chrome zárja. Vasárnap autentikus magyar népzenével szórakoztatja a gyerekeket a magyarországi Kolompos együttes, utánuk a Koszika & The Hot Shots lép fel. A vasárnapi főzenekar a Magyar Örökség-, valamint Kossuth-díjas, felvidéki Ghymes együttes, a KoncertForgatagot két vásárhelyi régi rockformáció, a BÜSZ és a Corax zárja.
– Mint azt a programból láthatják, a koncertkínálat legnagyobb részét vásárhelyi együttesek alkotják. Továbbá nagyon örvendünk annak, hogy számos civil szervezet csatlakozott hozzánk. Ők szervezik a Civil Sarkot, de lesz jurtaállítás, hagyományőrző programsorozat, fegyverbemutató, kézműves- foglalkozások sorozata, részt vesznek a Forgatagon a történelmi egyházak képviselői, továbbá keresztény ifjúsági egyesületek. Amire nagyon büszkék vagyunk: sikerült egy igen nívós és gazdag, családoknak szóló programot létrehoznunk, amely a pár hónapos babától a tízéves gyerekig mindenkit lefoglal. Körültekintő módon szerveztük meg a Családi Forgatagot, amelynek kínálatából nem hiányzik a kicsik ellátása, felvigyázása sem (például pelenkázó vagy intim sarok, ahol az etetés zajlik). A Vásárhelyi Forgatag megnyitóünnepségére szerdán 19 órakor kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, ahol a Tiberius vonósnégyes és a Maros Művészegyüttes lép fel. Mindenkit várunk erre az eseményre is.
Az ellenrendezvény törvénytelen!
Peti András alpolgármester, a rendezvénysorozat önkormányzati felelőse a Forgatagot megelőző eseményekről, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal folytatott csatározásokról és az Impreuna – Együtt cím alatt a Forgatag idején szervezett rendezvényről is szólt. – Sajnálatos az, ahogyan alakulnak az események. Marosvásárhely polgármestere súlyos és fájdalmas pofont mért a város magyar ajkú lakosságára. Nemcsak semmibe vett és diszkriminált minket, hanem ellenrendezvényt is szervezett. Mindez konfliktusgerjesztő megnyilvánulás, amit el kell ítélnünk, és nem szabad annyiban hagynunk. A Forgatag megszervezését jóváhagyó engedélyt mindössze a rendezvény kezdete előtt 5 nappal kaptuk kézhez, augusztus 21-i keltezéssel. Mi, a Forgatag szervezői kijelentjük, hogy a polgármester eljárása diszkriminatív, konfliktusgerjesztő és mindenekelőtt törvénytelen! Mert a törvény értelmében tilos ugyanarra a helyszínre két vagy több rendezvényt egyazon időben engedélyeztetni, azok tematikájától függetlenül. Mi pedig augusztus 21- én a rendezvény szervezésére megkaptuk a Ligetet, a ránk szervezett Împreuna – Együtt című ellenrendezvény helyszínét. Azért nem szerveztük ott meg a Forgatagot, mert a polgármesteri hivatal feltétele az volt, hogy az ötnapos rendezvénysorozatot sűrítsük össze kétnapossá. Természetesen nem engedtünk ennek a megalázó feltételnek, és mindenkit kérek, hogy ne engedjen az ilyen, békés együttélést kockáztató akcióknak! Bizonyítsuk be, hogy össze tudunk fogni, ünnepeljünk békésen a Maros-parton és a Forgatag további helyszínein, ahova várjuk román ajkú polgártársainkat is.
Ami pedig a jelent illeti, a polgármesteri hivatal engedélyeztető bizottsága kilenctagú, közöttük egy magyar anyanyelvű van. A bizottság elnöke Dorin Florea. Mi július 12-ét megelőzően kezdtünk tárgyalni a Forgatag helyszínéről. Mi kezdeményeztük a tárgyalást, és békésen kívántuk megoldani a helyzetet. Így is több mint két hónapot kellett várnunk a végleges válaszra, és közben a hivatal ellenrendezvényt szervezett. A Forgatag szervezőstábja a békés együttélést tartja céljának, ezért – noha megkaptuk rá az engedélyt – semmit sem szervezünk a Ligetben, az azonos időszakban szervezendő ellenrendezvény helyszínén! Nem akarunk megosztást, együtt kívánunk élni és ünnepelni. Remélem, hogy a vásárhelyiek is hozzánk jönnek, és jól fogják érezni magukat.
Nem számíthatnak a megígért támogatásra
A marosvásárhelyiek I. világtalálkozójáról Kirsch Attila szólt, aki a rendezvény részleteiről beszélt, és elmondta: az első alkalommal szervezendő találkozót hagyománnyá kívánják tenni (mai lapszámunkban részletes interjút olvashatnak a rendezvénnyel kapcsolatosan). Újságírói kérdésekre válaszolva a szervezők elmondták: az utolsó percig tárgyaltak a polgármesterrel, valamint az ellenrendezvény szervezőivel, de immár lezártnak tekintik az ügyet – holott ők továbbra is támadják a sajtóban, a közösségi portálokon a Forgatagot, amelynek szervezőstábja ilyet nem tesz. Végül a költségvetésre terelődött a szó. Mint azt Peti András és Portik Vilmos elárulta, annak ellenére, hogy megbeszélték és elfogadták a szükséges polgármesteri hivatali támogatást, mégsem számíthatnak rá. Az ellenrendezvénynek természetesen partnere a polgármesteri hivatal... A Communitas Alapítvány jelentős vissza nem térítendő támogatást – 25.000 lejt – adott, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap 5 millió forinttal, a Bethlen Gábor Alap 1,5 millió forinttal támogatja a rendezvénysorozatot, valamint sok további támogató (cégek, magánszemélyek) is jelentkezett, akik nem kívánták a nyilvánosság előtt felfedni kilétüket. A Forgatag összköltségvetése jelenleg 220.000 lej, de ebből még egy jelentős összeg hiányzik. Portik Vilmos elmondta, három költségvetési tervvel készültek (az ideálistól a pesszimistáig), ez a negyedik lett, a drasztikus.
– Még tárgyalunk az áramszolgáltatásról, a szemételszállításról, a közbiztonsági feltételekről. A végső összeget csak akkor árulhatom el, ha már mindent kifizettünk. A költségtételeket a nyilvánosság elé tárjuk. A napokban többen megvádoltak – köztük a polgármester is – azzal, hogy kereskedelmi céllal, önös érdekből szervezzük a Forgatagot. A számok majd igazságot tesznek! Hiszen sokan nemcsak önkéntesek a szervezésben, hanem a kisebb-nagyobb napi kiadásokat is a saját zsebükből állják azért, hogy színvonalas, gazdag, értékteremtő rendezvénysorozattal ajándékozzuk meg Marosvásárhely lakosságát.
A Vásárhelyi Forgatag teljes programsorozatát egy cikk keretében felsorolni lehetetlen. Augusztus 24-i, szombati lapszámunkban a kínálat java megtalálható. A részletes programot a rendezvénysorozat honlapján, a www.forgatag.ro című oldalon olvashatják, a Forgatag Facebook- oldala a www.facebook.com/forgatag címen található meg.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Peti András: törvénytelenül járt el Marosvásárhely polgármestere
Más helyszínen tartják meg a Vásárhelyi Forgatagot, mivel a Ligetbe tervezett rendezvényre a városvezetés ellenrendezvényt szervezett.
Az augusztus 28-án kezdődő Vásárhelyi Forgatag című magyar rendezvénysorozatra a marosvásárhelyi vezetés rászervezett egy rockkoncert-sorozatot. A Forgatag szervezői elfogadhatatlannak tartják ezeket a feltételeket, mondta a város magyar polgármester-helyettese, Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse. Peti András, a magyar napok önkormányzati felelőse a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában úgy fogalmazott: Marosvásárhely polgármestere Dorin Folrea súlyos és fájdalmas pofoncsapást mért a marosvásárhelyi közösségre, és azon belül is a magyar közösségre. Öt nappal a rendezvény kezdete előtt érkezett meg a helyszínfoglalási kérelemre a jóváhagyás, de ugyanarra a helyszínre öt nap alatt megszerveztek egy ellenrendezvényt is, amellyel konfliktust akarnak gerjeszteni, s meg akarják osztani a marosvásárhelyieket. Peti András úgy véli, a polgármester törvénytelenül járt el, mert ugyanarra a helyszínre két rendezvényt nem lehet jóváhagyni, emiatt jogi lépéseket fontolgatnak. Ugyanakkor visszautasítják a későn érkezett engedélyt, és minden jóhiszemű marosvásárhelyit, főleg a magyarokat várnak a Maros partjára, ahol megtartják a fesztivált.
Peti András hangsúlyozta: elutasítanak minden, társadalmi feszültséget gerjesztő, megosztást kísérlő próbálkozást, bárki részéről érkezzen is az.
A Marosvásárhelyi Forgatag főszervezője, Portik Vilmos elmondta: négy nagy zenekart hívtak meg, pénteken a Deák Bill Blues Band, szombaton az Intim Torna Illegál lép fel, aznap délután a Kolompos együttes tart koncertet a gyerekeknek, illetve a Ghymes műsorát hallgathatja meg a közönség, de számtalan családi program közül is választhatnak az érdeklődök, lesz könyvvásár, jelen lesznek magyarországi múzeumok, a Nemzeti Színház pedig a legsikeresebb darabjait vonultatja fel.
Kiemelt esemény a Marosvásárhelyiek Első Világtalálkozója, a melynek főszervezője, Kirsch Attila elmondta: várják a marosvásárhelyieket, illetve a városból elszármazottakat. A szombaton 11 órakor kezdődő gálaműsorral betekintést kívánnak nyújtani a város kulturális életébe, de úgy gondolták, a programok mellett lelki erősítésre is szükség van, ezért vasárnap 9 órától Marosvásárhely történelmi egyházaival közösen imát tartanak a főtéri Keresztelő Szent János Plébániatemplomban. Ezt követően pedig minden főtér közeli templomban istentisztelet és szent mise keretén belül visszatérnek a Világtalálkozó gondolatiságára, tájékoztatott Kirsch Attila.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Feljelenti Marosvásárhely polgármesterét az RMDSZ
Feljelenti Dorin Florea marosvásárhelyi polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a Maros megyei RMDSZ elnöke a Vásárhelyi Forgatag kapcsán, tájékoztatott az erdelyfm.ro portál. Brassai Zsombor szerint a polgármester megpróbált feszültséget kelteni a román és magyar közösség között.
„Marosvásárhely polgármestere önös politikai érdekekből szít ellentétet, sajnos nemcsak a magyar közösséget próbálta megosztani az ellenrendezvénnyel, amit erre a hétvégére tervezett, hanem feszültséget kelt román és magyar közösségen belül” – nyilatkozta Brassai. Továbbá, hogy egy ilyen cselekedet 2013-ban nem hagyható büntetlenül, ennek megfelelően Brassai kész arra, hogy panaszt tegyen a Diszkriminációellenes Tanácsnál, illetve jelezze az esetet a prefektúrának.
Sóos Zoltán, RMDSZ-es városi tanácsos ezzel kapcsolatban azt mondta, beadványban fogják kérni a városvezetést, hogy tisztázza az ellenrendezvény költségvetési hátterét. Az Együtt, Împreună rendezvény ugyanis nem szerepel a város idei költségvetésében, és pályázatot sem nyújtott be támogatásra a városi tanácshoz. Ezzel szemben a városi tanács az idei költségvetésből 500 ezer lejt szavazott meg a Vásárhelyi Forgatag támogatására, a polgármester azonban nem hagyta jóvá a rendezvény finanszírozását. Sóos Zoltán szerint kizárólag ez az oka annak, hogy a Vásárhelyi Forgatag programjából kimaradtak a kétnyelvű rendezvények.
„Nem sikerült a költségvetésből biztosítani azt a részt, ezért nincs pénz azokra az együttesekre, amelyek a román közönségnek is szóltak volna, ezek sajnos elmaradnak, illetve elmarad a kétnyelvű program, a kétnyelvű felkészülés, ami fontos lett volna a kommunikációnkban” – fogalmazott Sóos.
Sóos Zoltán szerint a városháza ezt kihasználva próbálja a Cuvântul Liber napilapon keresztül a rendezvény ellen hangolni a román közvéleményt.
Maszol.ro

Újabb betelepítés előtt Marosvásárhely? – interjú Csegzi Sándor önkormányzati tanácsadóval
Alig pár napja annak, hogy Vásárhely polgármestere, Dorin Florea és Mircea Duşa védelmi miniszter a város által korábban átvett ingatlanügyeiről tárgyalt. Tekintettel arra, hogy ez egy hivatalos tanácskozás volt, a sajtó képviselői ezen nem vehettek részt. Dióhéjban annyi, hogy Marosvásárhely 200 lakást biztosít (és még jó, hogy csak ennyit, hiszen eleinte 400-ról volt szó!). No de, nem akárkiknek. Katonáknak, és azok családjainak. Mi tagadás, ez a kép akarva-akaratlan egy bizonyos korszakra, és ezen belül is egy bizonyos betelepítésre emlékeztet. A kérdésem ez: népesedünk, benépesedünk, avagy tovább románosodunk?! – Néhány napja Vásárhely polgármestere, Dorin Florea és Mircea Duşa védelmi miniszter a város által korábban átvett ingatlan ügyéről tárgyalt. Miről is volt szó?
– Az már ismeretes, miről szólt a tárgyalás. Ha jól belegondolok, nem is értem, hogy ezen miért kell csodálkozni. Minden tárgyalásnak, főként a hivatalos egyeztetéseknek, megbeszéléseknek értelemszerűen megvan a nem nyilvános része. Ez nemcsak itt, Marosvásárhelyen van így, hanem a világon mindenhol.
– Miért a titkolózás?
– Szó sincs erről.
– Nem igazán tudom eldönteni, mindez kinek is jó…
– Sok minden már közismert, megjelent és elhangzott minderről a médiában. A válasz a kérdésre nagyon egyszerű. Nem másról, mint egy régebben megkötött szerződés meghosszabbításáról van szó. Tudnivaló, hogy minden, ami régi, azon változtatni kell. Ez ebben az esetben is így van. Bizonyos feltételeket módosítani kell, ezt pedig úgy kell tenni, hogy a városnak legyen jó, vagyis: Marosvásárhely javára történjen!
Vásárhely már így is nagyon sok értékes területet, épületet, ingatlant vesztett… – Igen, sajnos ez a valóság. Azonban nincs mit tenni. A visszaszolgáltatás nagyon kemény szabályok szerint történik. Végül is pont ezért törvény a törvény. Nagyon fontos, hogy minden négyzetméter oda kerüljön, ahova kell. Marosvásárhely a visszaszolgáltatások során számos kulcsfontosságú területet veszített. Szerintem a legfontosabb, hogy ne másra, hanem a fejlesztésekre összpontosítsunk. Annak érdekében, hogy ezt megtehessük, mármint a nagyszabású fejlesztéseket, mindenekelőtt területekre és új épületekre van szükség!
– Akkor pontosan miről is van szó?
– Értem én, hogy mindent aprólékosan akarnak tudni. És jó is ez így! Nem tehetek mást, ezennel is egy példával élek. Ezáltal mindenki megértheti, hogy pontosan miről is van szó. Minden, ami döcög, vagy nem működik kellőképpen, annak meg kell kenni a kerekeit, addig kell bütykölni, amíg újra működőképes nem lesz. Ez történt a katonaság esetében is. Újraszervezésre volt szükség, és ez együtt járt azzal, hogy bizonyos egységeknek meg kellett szűnniük. Ez meg is történt. Az eredmény pedig az volt, hogy ennek kapcsán lehetőség adódott a Maros-híd melletti kaszárnya teljes felszámolására. – A Maros-híd melletti kaszárnya nyilván egy bizonyos nagyságú telekre épült. Lehet-e azt pontosan tudni, hogy mekkora területről is van szó?
- Természetesen lehet. Ahogy világossá vált, hogy lehetőség nyílik a telek átvételére, a város azonnal lépett. Az említett hat hektárnyi területre nagy szüksége van a városnak. Azonban egyértelmű, hogy a mai világban semmit sem adnak ingyen. A területet a város meg is kapta, nem kevesebb, mint négyszáz lakásfejében. Ezeket ANL-s rendszerben akarta felépíteni, de ez nem ment egyszerűen. Ismeretes, hogy az ANL-s típusú finanszírozást a kormány megszüntette, és ezáltal az elképzelés nem volt megvalósítható. – Hogyan tovább?
– Mint már mondtam, a tárgyaláson egy régebbi szerződés felújításáról volt szó. Számomra teljesen érthető, hogy azóta lejártak, és elavultak a szerződéses terminusok. Ezeket is újra kellett tárgyalni. Hogy miként tovább? Senki se gondolja azt, hogy a terv egyik napról a másikra fog megvalósulni. Tény viszont, hogy most már csak 200 lakásról beszélünk. – Minden jel arra mutat, hogy kétszáz román katona és családja fog betelepülni Vásárhelyre. Mikorra várható ez az „invázió”? Ez a beköltöztetés igencsak emlékeztet egy bizonyos korszakra… – Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Én viszont már megszoktam, ha valaki tesz valamit, azt nem mindig értékelik úgy, ahogyan kellene, vagy ahogyan azt az ember elvárná. Ismétlem: egy ilyen projekt kivitelezésére hónapok, évek szükségeltetnek. Visszatérek a kérdésre: itt nem invázióról, beköltöztetésről van szó. Akik majd ezekben a lakásokban lakni fognak, azok már rég a városban élnek, dolgoznak. Családostól. Annyi az egész, hogy nagy részük nem saját vagy szolgálati lakásban, hanem albérletben lakik. – Hogy Mircea Duşa mit is képvisel, sokak számára világos. Mi azért tudni szeretnénk, hogy a szóban forgó elképzelést miért is szorgalmazza, sürgeti annyira? – Tudom, hogy a kérdéssel mire céloz. A könyvelő számokkal foglalkozik, a tanár nevel, a mérnök tervez. A katona pedig a mi biztonságunkat szolgálja. Ehhez bizony sokszor kemény kéz, megfontoltság, rátermettség és mindenekelőtt tisztánlátás szükségeltetik. Mircea Duşa egy nem akármilyen hatalmat képvisel. Ráadásul ezen belül előrelépést szeretne. Hozzánk hasonlóan, akik a város ügyeit akarjuk előbbre mozdítani. – A kétszáz katona akkor is kétszáz katona. Ha beleszámolom azt is, hogy ezek az emberek ráadásul családostul költöznek ide, akkor önkéntelenül is az etnikai arányokra gondolok… – Most megint ismételnem kell magam. Ezek az emberek, családok már itt élnek, dolgoznak. Ha úgy tetszik, a város érdekeit képviselik. Itt vannak, és albérletben laknak. Ebben az értelemben az ittlétük nem befolyásolhatja a már kialakult etnikai arányokat. Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma

Brassai: minden eszközt bevetünk azért, hogy jövőre a főtéren legyen a Forgatag
Feljelenti Marosvásárhely polgármesterét az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, amiért a városvezető akadályozta az első marosvásárhelyi magyar napok megszervezését. A Vásárhelyi Forgatagot az eredeti tervek szerint Marosvásárhely főterén tartották volna, de a román fellépők és programok hiányában a polgármesteri hivatal nem engedélyezte a tér használatát. A Vásárhelyi Forgatag a városvezetés ellenállása dacára is népszerű volt. A kulturális programok kivételével a szabadtéri rendezvények, és a koncertek a közigazgatásilag a szomszédos településhez, Marosszentgyörgyhöz tartozó Maros-partra szorultak. A kezdeményezés célja az volt, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mintájára az utóbbi időben identitását vesztett Marosvásárhelyen is felhívják a figyelmet a magyar kulturális értékekre. Augusztus 28-át is azért választották kezdési időpontnak, mert 531 évvel ezelőtt ezen a napon nyert vásári jogot a város Mátyás királytól.
Brassai Zsombor úgy vélekedik, hogy Dorin Florea polgármester nem érti a marosvásárhelyiek nyelvét. „Mint kiderült Marosvásárhely az elmúlt 23 évben felnőtt, másként gondolkodik, nem lehet félrevezetni szegregációs riogatásokkal. Ezt nem értette Dorin Florea. Szerintem a régi retorikával próbálkozott és ez most ezúttal csődöt mondott. Marosvásárhely magyarsága egészen másképp állt a kérdéshez, sőt Marosvásárhely románsága sem hangolódott rá arra a retorikára, amit a polgármester meglendített.”
A helyi társadalom rájött, hogy a képmutató, porhintő politikai retorika mögött mi a valóság, Marosvásárhely rájött arra, hogy a nagy barátkozás tulajdonképpen egy látszat, mert a vásárhelyi magyarokat másodrendű állampolgárként kezeli. Ez a nyelvi jogaink csorbításában, rendezvényeink ostromában is megmutatkozik tette hozzá Brassai.
Az RMDSZ helyi politikájában irányváltás történik, ugyanis a polgármester nem tartotta be a szavát, így egyértelműen nem tudnak tovább, együtt dolgozni vele.
Brassai Zsombor RMDSZ megyei elnök szerint „a magyar napok kiszabadították a szellemet a palackból, és ezt most már nem lehet többet visszagyömöszölni. Teljesen egyértelművé vált, hogy Marosvásárhelyt nem veszítettük el. Igaz, hogy egy frontváros, és ebben a minőségében óriási a jelentősége, hiszen ha itt hátrányunkra dől el a jogainkért vívott harcunk, akkor ennek kihatásai vannak morálisan, pszichológiailag egész Erdélyre. Az igaz, hogy frontváros, de nem veszítettük el” – fogalmazta meg ismételten Brassai.
„Jövőben megismételjük, megtartjuk a második rendezvényt, ezúttal a főtéren. Szavatolom, hogy minden politikai eszközünket, teljes arzenálunkat bevetjük annak érdekében, hogy jogot érvényesítsünk magunknak Marosvásárhelyen” – szögezte le az elnök.
Duna TV
Erdély.ma