Andrei Marga dec. 29-i sajtóértekezletén ismét állást foglalt a "multikulturális" (különböző nyelvű oktatás azonos egyetemi intézmény keretében) felsőoktatás mellett és kijelentette, hogy ha mégis "etnikai alapon" kívánnának egyesek felsőoktatási intézményt létrehozni, még van lehetőség más megoldásra rávenni őket az akkreditálásra, a működési engedély megadására vonatkozó eljárás keretében. - Béres András államtitkárral kapcsolatban megjegyezte, hogy nem tud arról, hogy az államtitkár lemondana. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Lakásában holtan találták Vlad Mariant, aki tanúja volt 1991 nyarán Miron Cozma bányászvezér és Ion Iliescu államfő között lezajlott bukaresti beszélgetésnek. A boncolóorvos szívrohamot állapított meg, de a holttesten ütésnyomokat fedezett fel. Mariannak jan. 6-án kellett volna megjelennie a Cozma elleni per tárgyalásán. Marian évek óta sikertelenül próbált pereskedni, de mindig elhalasztották a tárgyalást. 1997-ben több alkalommal ismeretlen személyek bántalmazták és megpróbálták rábeszélni arra, hogy vonja vissza keresetét. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Anca Toader a román televízió egyes csatornáján a romániai helyzetet a belgiumival hozta összefüggésbe. Belgium a két világháború között Románia számára egyfajta követendő példának számított: az 1923-as román alkotmány is belga mintára készült. Belgium azóta teljesen megváltozott, ma már többnemzetiségű állam, melyben három hivatalos nyelv van, a vallon, a flamand és a német. Ennek a konszenzusos demokráciának a belga modelljét jelölte meg Románia számára követendő példának Anca Toader, állapította meg Bíró Béla. /Bíró Béla: Számvetés. = Brassói Lapok (Brassó), jan. 9./

"Január elején kormánydöntés alapján új kisebbségkutató közalapítvány kezdte meg működését. Az Antall-kormány idején létrehozott Teleki László Alapítvány most született konkurense mögött Tabajdi Csaba államtitkár áll, aki a jelek szerint így vág vissza, amiért nem tudta átszervezni a Teleki Alapítványt. Kosári Domokos, a Teleki László Alapítvány kuratóriumi elnöke célzott rá, hogy az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány /EÖK/ létrehozása mögött hatalmi tényezők vannak. - Tabajdi Csaba - még 1994 előtt - sikertelenül pályázott az alapítvány által fenntartott Magyar Külügyi Intézet igazgatói posztjára. 1994 után Tabajdi Csaba államtitkár lett, és szerette volna átalakítani a TLA szervezetét, s egyúttal kormányzati célok szolgálatába állítani. Tabajdi írásba öntötte terveit, de erről nem tájékoztatta a TLA kuratóriumát. Kosáry Domokos ezt szóvá tette Horn Gyula miniszterelnöknek, aki leállíttatta az átszervezést. Kosáry Domokos kifejtette: "Nem tudjuk pontosan, mi történik a szomszédos országokban, pedig szükségünk van arra, hogy pontosan információnk legyen, hogyan gondolkoznak, hogy cselekednek, mire törekednek". - Tabajdi Csaba elmondta, hogy a kuratórium - amelynek tagjai többek között - Glatz Ferenc, Ormos Mária, Vásárhelyi Miklós - az átszervezésben "eddig nem mutatott semmiféle érdekeltséget, s korántsem biztos, hogy ez a testület egyáltalán képes lenne-e efféle akarat keresztülvitelére". Tabajdi Csaba fenntartásait fogalmazta meg a TLA gazdálkodásával kapcsolatban is. Diószegi László, az alapítványi iroda vezetője tagadta ezt a vádat, mondván, egymilliárd forintos vagyonuk van. 1992-ben a kormánytól kapott céltámogatásból vásárolt budai ingatlanon levő romos épületeket felújították, ezeket cégeknek kiadják, ebből bevételre tesznek szert. Idén már 27 millió forintot tud a kft az alapítványnak átadni, de ez nem elégséges, szükség van a költségvetési támogatásra. A TLA költségvetési támogatása 1992 és 1997 között reálértéken az ötödére csökkent. Idén 80 millió forintot kaptak volna, 9 millióval többet, mint 1997-ben. Gellért Kis Gábor, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke módosító indítványt terjesztett elő - Tabajdi Csabával történt konzultáció után - a tervezett támogatás 10 millió forintos csökkentéséről. A TLA-hoz tartozó Közép-Európai Intézet élén két éve Garasztói György áll, aki elmondta, hogy az intézet munkatársi gárdája csak részben alkalmas magas színvonalú kutatómunkára. Az intézetben a kisebbségkutatási témák a kutatások harmadát fogják jelenteni, a regionalizmus, illetve a polgári demokratikus intézményrendszerek kutatásával szemben. - Tabajdi Csaba szerint az új kisebbségkutató közalapítvány feladata "a kisebbségpolitika tudományos megalapozása lesz." - Kérdés, meddig tartható fenn ez a párhuzamosság, két kutatóműhely létezése. /Riba István: Kisebbségkutató-konkurencia. Elaprózódás. = Heti Világgazdaság. jan. 10./"

A Rompres szerint a Szilágy megyei Ördögkút /Treznea/ községben feszült helyzet alakult ki: a lakosság attól tart, hogy az 1946-ban Kolozsváron háborús bűnösként elítélt Bay Ferenc földesúr örökösei a földtörvény értelmében földet kaphatnak vissza a faluban. A gróf egyik dédunokája a ma kizárólag románok lakta faluban az örökös 50 hektár földet és 30 hektár erdőt igényelt vissza a polgármesteri hivatalhoz benyújtott kérelmében a hajdani birtokból. A falu polgármestere "kiszámíthatatlan következményeket" helyezett kilátásba arra az esetre, ha az igénynek helyt adnának. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt "hivatalos" szárnyának vezetője nyilatkozatot adott ki az "ördögkúti helyzettel" kapcsolatban. Nyilatkozata azt mutatja, hogy a "magyar kérdésben" nincs érdemi különbség az RNEP általa vezetett erői és az elnökévé Funart deklaráló szárnya között. Valeriu Tabara nyilatkozatában azzal vádolta a "bestiális atrocitásokban" vétkes Bay Ferenc utódait, hogy "szégyentelenül és érzéketlenül" követelik vissza jogaikat "többszáz hektárnyi erdőre és földre". Ezt a Parasztpárt felelőtlensége tette lehetővé az egységpárti elnök szerint, aki hozzáfűzi, hogy az ilyen akciók "sértik a román nép méltóságát és lábbal tiporják az ország alapvető nemzeti érdekeit". A Parasztpárt "feltehetőleg elfelejtette a horthysta csapatoknak a magyar grófok segítségével Erdély területén elkövetett borzalmas bűneit" - olvasható Tabara nyilatkozatában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

"A romániai magyarságot megilleti az önálló magyar egyetem, ahogy a finnországi svédeknek is van önálló egyetemük, jelentette ki Cs. Gyimesi Éva, maga is járt a turkui egyetemen. Jelenleg Kolozsváron 16 fakultás 29 szakán több mint kétezren tanulnak magyarul. Az egyetemen számítógépekről, könyvtárról, színvonalas előadásokról kell gondoskodni. Volt olyan év a tanszékén, állapította meg, hogy csupán ketten voltak főállású oktatók, s a külföldi vendégtanárokkal együtt tízen tanítottak. Most sincs minden kollégiumnak külön asztala, széke, a legalapvetőbb monográfiákból csak egy van, a fénymásolási lehetőségek korlátozottak. A két magyar tanszéken nincs se titkár, se telefon, Internet is csak egy alapítványon keresztül van. Cs, Gyimesi Éva hangsúlyozta: az egyetemhez alapvető, hogy legyen szellemi potenciál. Jelenleg jogász, közgazdász és üzleti szakok kivételével lehet magyarul tanulni. Azonban ezeken a helyeken csak egy-két tanársegéd dolgozik, mellettük gyakornokok vannak vagy nyugdíjas előadók. Menedzser típusú tanszékvezetők kellenek, minden tanszéknek műhellyé kellene várnia. "Egyetemet a semmire nem lehet építeni! Deklarálni lehet politikailag a Bolyai Egyetemet, mint intézményt, de egycsapásra visszaépíteni nem." A pénz most semmire sem elegendő, mert a rendelkezésre álló 50 millió dollár csak a pedagógiai laboratóriumok megépítésére elegendő. Ennél nagyobb összegre van szükség, valamint magyarországi szakértőkre. - Adományozás útján megkapták Ottlik Géza könyvtárát, teljes hagyatékát, de ez jelenleg öt épületben van és nincs adatbázis hozzá. Cs. Gyimesi Éva ellenzi a magyarországi főiskolák erdélyi távoktatását, mondván, rengeteg pénz ment el erre, majdnem eredménytelenül. Szerinte ezzel a Magyarországon érdektelenségre számító szakokat megmentik a pusztulástól. - Az európai integráció felkészületlenül éri a kultúrát. Cs. Gyimesi kritikusan szemléli a helyzetet: "Az erdélyi magyar kultúra múltorientált, konzervatív kultúra. Fel sem tudják fogni, mi az az Internet, miközben a fiatalok már integrálódnak." szerinte minden faluban kellen lenni Internetnek, különben "nem tudnak kritikusan viszonyulni a nyugati gyarmatosító trendhez." Ez a szakadék egyre mélyül. A romániai magyarság létrehozta az RMDSZ-t, de nem tudják érdekeltté tenni az embereket, hogy ragaszkodjanak szülőfalujukhoz. /Békés Megyei Nap (Békéscsaba), jan. 14./"

"A Román Demokrata Konvenció ülésezett jan. 15-én, elfogadott határozatukban elutasították a Demokrata Pártnak a kormányfő távozását sürgető követelését. Ugyanakkor egyfajta "ellenultimátumban" jan. 19-ig, hétfőig adtak határidőt a Demokrata Pártnak arra, hogy felülvizsgálják azt a határozatukat, amelynek értelmében megvonják a támogatást Victor Ciorbea miniszterelnöktől. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./"

"Tolvajok jártak 1997. okt. 6-án éjjel Kézdiszentléleken, a fűrésztelepen. Másnap a helybeli rendőrségre hívatták a két éjjeliőrt, Medvés Andrást és Mészáros Bertalant. Mindkettőt rettenetesen összeverték, gumibottal ütötték a két férfit. Erőszakkal arra akarták rávenni őket, vallják azt, hogy ők lopták el a fát. Medvés Andrást azzal fenyegették, ha nem tesz vallomást, akkor Sepsiszentgyörgyön, a rendőrparancsnokságon vasrúddal verik agyon. Mészáros Bertalant egész nap verték. Nem kérdeztek semmit, csak azt mondták, hogy ő a tolvaj. Az újságíró kérdésére Dumitru Rusu, a szentléleki rendőrség őrmestere így válaszolt: "Nem igaz semmi abból, amit mondanak, nem vertünk mi meg egy magyart sem. Az a kettő lopott a lerakatból." A Kovászna megyei rendőrség ezredese, Gheorghe Magureanu jan.. 7-én így nyilatkozott a kézdiszentléleki ügyről: "A szentléleki rendőrség őrmestere olyan intézkedéseket tett, amelyek hatáskörébe tartoztak, azt kívánták így kideríteni, ki volt a tolvaj." Az ezredes közölte a sajtóval, hogy Dumitru Rusu őrmester megszegte az intézmény fegyelmi szabályait, fegyelmi büntetést kapott. /Dreguss Gyöngyvér: Gumibotrány. = Brassói Lapok (Brassó), jan. 16./"

"A televízió beszámolt arról, hogy Ilfov körzetben az ortodox hívek tüntettek a helyi baptista közösség templomépítési szándéka ellen. A felháborodás oka: miért kell templomot építeni kilenc babtistának. A Szabadság munkatársa érdekesnek találta az ortodoxok reakcióját, hiszen Hargita és Kovászna megyében nem vonták kétségbe olyan templomok felújítását, sőt felépítését, ahol alig néhány hívő él: Csíkszentkirályon 27 ortodox hívő, Újtusnádon 3, Tusnádfaluban 18, Szentlaborfalván 20, Szárazajtán 42, Bikfalván 19, Peteken pedig egyetlen ortodox hívő sem él. A múlt év végén a parlament másfél milliárd lejt utalt ki székelyföldi román templomok felújítására. - Értelmetlen, hogy az állam mesterségesen fenntart olyan székelyföldi ortodox templomokat, amelyek nem az ottani románok hitéletének gyakorlása kedvéért kerültek oda, hanem mindenkori román hatalom asszimilációs törekvése miatt. A görög keleti egyház azt követeli, hogy mindegyik székelyföldi román templomot nyilvánítsanak műemléknek, függetlenül felépítésük időpontjától. - A görög keletiek "kiérdemelték Constantinescu elnök megállapítását, hogy az egyház és a katonaság a román állam alapintézményeinek számítanak. /Székely Kriszta: Templom és politika. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./"

Aradon, az RMDSZ székházban lakossági fórumot szervezett a helyi RMDSZ, amelyen Tokay György kisebbségvédelmi miniszter és Bara Gyula munkaügyi és népjóléti államtitkár vett részt. A találkozón főként az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos kérdésekről, a növekvő munkanélküliségről, a helyhatósági szerveknek a szociális gondok megoldásában betöltött szerepéről folyt eszmecsere. Tokay György kifejtette, hogy a legnagyobb gond Romániában nem a munkanélküliség, amely a reform igazi folytatásával csak növekedni fog, hanem a gazdaság nem hatékony működése, az álprivatizálás, a veszteséges nagyvállalatok fenntartása. Bara Gyula államtitkár rámutatott, hogy a kormány februárra 14%-os munkanélküliségi rátát tervez, amihez viszont a szakszervezetek nem járulnak hozzá. Rendkívül nehéz helyzetben van - mondotta - a hazai nyugdíjrendszer, amely a tavaly 1800 milliárd lejes hiánnyal számolt. Ez is elengedhetetlenül szükségessé teszi a nyugdíjrendszer reformját, melynek során a nyudíjkorhatárt 2015-ig fokozatosan felemelik 65, illetve nőknél 62 évre. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 20. - 1191. sz./

"A Minisztereink vallanak a kormányzásról sorozatban Bara Gyula munkaügyi és szociálisvédelmi államtitkárral készített interjút a lap. Az államtitkár kifejtette: intézménye szempontjából az eredmények, illetve a sikertelenségek meghatározása azért nehéz, mert azok az eredmények, melyeket ők annak könyvelnek el, nem feltétlenül jelentkeznek ugyanolyan súllyal a társadalomban, mint ahogy azt megtervezték. A múlt évi, főleg a bányászat területén elért nagyarányú munkaerő leépítéssel kapcsolatban Bara úgy vélte, európai szemmel nézve, gazdasági szempontból az nagyon olcsó intézkedés volt, azonban ezt az eljárást követnie kellett volna azoknak a programoknak, intézkedéseknek is, amelyek az elbocsátott, utcára került munkaerőt újból működésbe hozzák és alakítják. Bara Gyula hangsúlyozta a helyi vezetőségek szerepének fontosságát a helyi szintű fontos gazdasági döntések meghozatalában. Intézménye szempontjából igazi eredménynek tartja, hogy az egymástól viszonylag elkülönülő politikák, mint társadalombiztosítás, munkavédelem, lassan elkezdtek kis elszigetelt területekből integrált tevékenységi területekké válni. Bara Gyula a múlt évi sikertelenségek között a fekete-munkát, valamint a társadalombiztosítási szolgáltatások nemirányítottságát említette meg. Elmondta a lapnak, minisztériuma számos munkacsoportba küldi - ő volt a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások fő alkusza - ez pedig az RMDSZ-re nézve is jó. Végül a szövetség államtitkára megemlíti, "nem telik el olyan hónap, hogy ne merülne fel a kérdés: hogyan tovább, maradunk vagy megyünk, együttműködünk vagy nem a kormánykoalícióval; azt hiszem, ha ezeket a dolgokat nem járjuk végig, nem lesz esélyünk felfedezni, hogy a romániai magyarság sorsa hogyan illeszkedik be ebbe a nehezen alakuló romániai jövőképbe". /Darvas Enikő: Beszélgetés Bara Gyula munkaügyi és szociálisvédelmi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./"

Jan. 21-én ült össze a román parlament két házának rendkívüli ülésszaka, amelynek összehívását a Demokrata Párt és a vezető koalíciós erő, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt között kialakult konfliktus eldöntése érdekében Constantinescu elnök kezdeményezte. A napirendet a plénumnak kellett jóváhagynia, és a javaslatról azonnal heves ügyrendi vita bontakozott ki. Másfél órás szópárbaj után 264 szavazattal, a szükséges 243 voksnál többel elfogadták a napirendet. - Victor Ciorbea miniszterelnök gazdasági és nemzetközi megfontolásokkal, a külföldi befektetői bizalom megőrzésének, a reform gyorsításának szükségességével indokolta jan. 21-én a parlament két házának összevont rendkívüli ülésén azt, hogy a kormány elkötelezte magát a privatizációs törvénnyel kapcsolatban. Az ellenzék technikai és politikai érvekkel támadta az eljárást. A demokrata koalíciós partner nyilatkozatát ismertető Alexandru Sassu frakcióvezető bejelentette, hogy bár pártja támogatni fogja a törvényt és a kormányt a parlamenti eljárás során, a koalíció keretében tovább folytatja küzdelmét Victor Ciorbea miniszterelnök leváltásáért. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 22./ Az ellenzéki pártok és a konvenció között az ülésen kibontakozott ügyrendi vitáról beszámolt a Szabadság. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

"Anda Filip külügyi szóvivő jan. 21-i sajtóértekezletén Emil Constantinescu államelnök látogatásával kapcsolatban elmondta, minisztériuma fontosnak tartja, hogy folytatódjék a román-magyar kétoldalú kapcsolatok "felfelé ívelő irányzata", amely megfelel a két ország érdekeinek, és közvetlenül hozzájárul az ország stabilitásának megszilárdításához. A közös érdeklődésre számot tartó témák között szerepel többek között az együttműködés a háromoldalú keretben /Románia-Magyarország-Ausztria/, valamint a kárpáti és Duna-Tisza-Maros eurórégiókban, illetve a nacionalista és szélsőséges megnyilvánulások elleni közdelemben. Egy kérdésre válaszolva, mely arra vonatkozott, hogy összeegyeztethető-e a román és a magyar elképzelés az Európai Unió bővítését illetően, a szóvivő kijelentette: "úgy gondolom, hogy a két elképzelés közel áll egymáshoz, és semmiképpen sem összeegyeztethetetlen". /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./"

"Emil Constantinescu államelnök nyilatkozott az MTI tudósítójának, egyben az MTV1 Világkép című műsorának. Romániában ma szilárd a demokratikus rendszer, hangsúlyozta az elnök. A vállalatok szintjén folyó reform lassan halad.- Nehéz kezelni a romániai koalíciót, mivel magában foglalja az összes politikai irányzatokat. Nincs szó tényleges politikai válságról. Constantinescu elnök a romániai magyarság képviseletének részvételét a kormányzásban értékesnek tekinti. Volt, aki azt hitte, hogy Romániában egy év alatt megoldódik minden gond." Amikor azt mondtam, hogy RMDSZ-nek véleményem szerint részt kell vennie a kormányban, a román társadalom nagy része értetlenül fogadta ezt. Ma már ez nagyon természetes." - mondta az elnök. "Örvendetes, hogy az európai és euroatlanti integráció eszméje körül nemzeti egyetértés alakult ki." A román-magyar kapcsolatok régóta nem alakultak olyan kedvezően, mint most. Emil Constantinescu megjegyezte: örömmel találkozott a napokban a pécsi román-magyar baráti társaságok szövetségének küldöttségével, szívesen venne részt az őszi aradi polgárfórumon a magyar államfővel együtt. Leszögezte: nagyon sokat vár a jan. 26-án kezdődő hivatalos magyarországi látogatástól. /Baracs Dénes: Egy óra Emil Constantinescuval. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./"

"Frunda György RMDSZ-szenátor fejtette ki véleményét kérdezte a parlament január 21-i rendkívüli ülésszakával kapcsolatosan. Elmondta, "nagyon kellemetlenül" érezte magát: "Ami ott történt, a parlament lejáratása volt, és a parlamentarizmusé". A politikus szerint az egész "parlamenti cirkusz" egy pontos stratégia szerint történt; viszont "ezzel még nincs vége": "ez a vihar első szélcsapása. Maga a vihar csak most következik". Frunda úgy vélte, az ellenzék február első felében bizalmatlansági indítványt fog benyújtani, mely szerinte sikeres lesz és az államelnök valószínűleg új miniszterelnököt fog kinevezni. A szenátor végül az RMDSZ kormánykoalíción belüli fontos szerepéről szólt, mondván, az RMDSZ bebizonyította, "hogy mennyire aktívan részt veszünk olyan politikai kérdések megoldásában, kezelésében, amelyek nem elsősorban minket, romániai magyarokat érintenek, hanem Románia kormányát, és Romániát mint országot". /Zsehránszky István: Frunda György RMDSZ-szenátor szerint. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./"

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és az erdélyi magyar történelmi egyházak főpapjai gyűjtést kezdeményeztek Szentlászló templomának újjáépítésére. A határokon átívelő kéznyújtás, a szolidaritás arra figyelmeztet, hogy itt az ideje az újjáépítésnek. Háborúk söpörtek végig e tájakon, a gyűlölet világgá kergette az embereket. Az erdélyi kezdeményezés azt sugallja: magyarok, itt a hazatérés ideje. Össze kell fognunk, írta Orbán Ferenc és mindenféle templomot újjá kell építenünk. Össze kell állnunk erre a nagy kalákára. /Magyar Szó (Újvidék), jan. 28./

Jan. 28-án hajnalban hazaérkezett Bukarestbe Emil Constantinescu és kísérete. A román államfőt, aki a hét végén a közép-európai államfők lőcsei találkozóján, majd vasárnap estétől a kormány hét tagjának kíséretében magyarországi látogatáson vett részt, Victor Ciorbea miniszterelnök és a kormány több tagja fogadta. A repülőtéren tett nyilatkozatában Emil Constantinescu megemlítette, hogy magyarországi vendéglátói nagyra értékelték, hogy igen magas szintű küldöttség kísérte el erre a látogatásra, a hét miniszter a kétoldalú kapcsolatok szempontjából legfontosabb tárcákat vezeti. Mint mondotta, magyar partnereikkel folytatott tárgyalásaik konkrét eredményekre vezettek. Ily módon Románia és Magyarország együtt európai szinten is példát adhat a történelem által rájuk hagyott nehéz problémák megoldása tekintetében - jelentette ki Emil Constantinescu. Andrei Plesu külügyminiszter sikeresnek nevezte a látogatást. Első helyen említette a Kovács László külügyminiszterrel kialakult kiváló kapcsolatot, hosszú beszélgetést. "Úgy éreztem, barátok lettünk" - fogalmazott Plesu. A két ország közötti kapcsolatok új hídjának nevezte a szegedi román főkonzulátust, amelynek megnyitásán a két államfővel együtt vett részt. A magyarországi román kisebbség képviselőivel lezajlott meleg hangulatú gyulai találkozóról szólva kiemelte: "Ez igen reménykeltő pillanat volt kétoldalú kapcsolataink szempontjából is, mivel a két államfő jelenlétében tapasztalhattuk, hogy a kisebbségek nem jelentik feltétlenül a viszály almáját, ellenkezőleg, elősegítik, gazdagítják kapcsolatainkat." A tudósító azzal kapcsolatos kérdésére, hogy szóba került-e a romániai koalíciós válság, illetve hogy az milyen hatással lehet a román-magyar kapcsolatokra nemzetközi és hazai síkon, a miniszter megjegyezte: a kényesnek minősített kérdések is terítékre kerültek mind az államfők között, mind az elnök és Horn miniszterelnök találkozóján, nemkülönben a külügyminiszterek és a szakminiszterek megbeszélésein. Szó esett tehát a romániai helyzetről, abban a meggyőződésben, hogy egy epizódról van szó, amelyen túl kell és túl lehet jutni az összes érdekelt erőfeszítésével és józan magatartásával. Amit gyorsítani kell, az az előírások megvalósításának üteme. Ezért hamarosan, immár második alkalommal, összeül a két ország vegyes bizottsága és meg fogja tárgyalni, mely területeken kell megtenni a következő együttműködési lépéseket ahhoz, hogy érezhető legyen: a dolgok mozognak. Szó volt a gazdasági együttműködés fokozásáról, a Budapest-Bukarest autópálya lehetséges útvonalairól, arról, hogy Románia Magyarországon át kapcsolódna rá a nyugati földgázhálózatokra, az osztrák-magyar-román háromoldalú együttműködésről, azzal a távlattal, hogy Magyarország is érdekelt legyen a Duna kiaknázásában egészen a Fekete-tengerig. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

"Az RMDSZ Operatív Tanácsában nagyfokú egyetértés volt a romániai politikai helyzet megítélését és az abból adódó következtetéseket illetően - közölte az ülés után a sajtónak nyilatkozva Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Ugyanakkor, megismételve korábbi fenntartásait, hangot adott abbeli aggodalmának, hogy a szövetség a koalíción belül "súlytalanná válik", és kritikusan szólt a legutóbbi román-magyar csúcstalálkozóról is, amelyet szerinte a sikerpropaganda jellemzett. Tőkés László kifejtette: a helyzet komoly veszélyekkel jár az RMDSZ számára. Mint mondta: egyfelől nem volna hasznos, ha a DP kiválásával az RMDSZ egyoldalúan a Parasztpárt felé sodródna, másfelől viszont nem foglalhat el semleges álláspont Ciorbea miniszterelnök iránt. Az RMDSZ építő jellegű magatartást próbál tanúsítani a vitában álló felek irányában, a koalíció fenntartására törekszik, nem próbál úgy hasznot húzni a válságból, hogy feltétlenül miniszteri tárcákhoz jusson. Tőkés László hangsúlyozta: személy szerint tart attól, hogy egyik vagy másik fél kísértést érez az RMDSZ feláldozására, hiszen az előző években kitűnt, hogy a "magyar kártya" mindig kéznél van, "mindig ki lehet kiáltani bennünket bűnbaknak". A püspök utalt arra, hogy például a Demokratikus Konvenció a választások előtti időszakban "megvált az RMDSZ-től". Aggodalmát hangsúlyozta viszont amiatt, hogy az RMDSZ, mint fogalmazott, "súlytalanná vált". A szövetséget Constantinescu elnök budapesti látogatásakor "csak szemléltető ábrának használták a sikerpropaganda jegyében álló találkozósorozat során, amelynek hangulata szöges ellentétben állt a Romániában uralkodó valós viszonyokkal". Az 1996 óta eltelt időszakban a román politikai erők "egyfelől semlegesítették az RMDSZ-t, másfelől maximálisan kihasználták arra, hogy kedvező képet alakítsanak ki Romániáról" - fejtette ki a püspök. Ehhez képest eltörpülnek a szövetség által a kormányzásban elért kisebb-nagyobb eredmények, "amelyek még mindig vitatottak, még mindig csak a törvényesség határán, sürgősségi kormányrendeletek formájában léteznek" Ezen a téren nemhogy megszilárdult volna a helyzet, hanem egyre több kérdőjel, zavar, bizonytalanság mutatkozik, az RMDSZ szinte elvesztette önálló beleszólási képességét a romániai viszonyokba és általában a román-magyar viszony alakításába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./"

"Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke a következő felhívást adta közre a horvátországi Szentlászló újjáépítéséért: Január 15-én Horvátország keleti részeit, Dél-Baranyát és a Szerémséget elhagyták a békefenntartó csapatok. Az ENSZ-erők kivonulását követő napon Horvátország szuverenitása kiteljesedésének napján Szentlászlóra utaztunk. Szentlászló a balkáni háborús pusztítás gyász-szimbólumává vált: mind a 472 házát és valamennyi középületét lerombolták. Tragédiájának története jelenkori történelmünk alig ismert, kíméletlen kegyetlenségű szelete. A hét évvel ezelőtti rombolás túlélői ma építésre gyülekeznek. "Falunkat felépítjük - segítséggel vagy anélkül!" - mondták Szentlászlótól Kórógyig és Harasztiig. Én azt mondom, hogyha már tétlenül és szó nélkül kellett ezen árpádkori falvak pusztulását végignéznünk - akkor most, amikor eljött a szabadulásuk napja és megadatott újjáépítésük lehetősége - most nem hagyhatjuk őket újból magukra. Felhívással fordulok tehát elsősorban minden erdélyi magyar emberhez és köztestülethez: fogjunk össze és építsük fel közösen Szentlászlót! Elsődleges kötelességünk ez nekünk erdélyieknek, mert helytörténészek tanulmányai és a helybeli emberek neve egyaránt arról árulkodik, hogy gyepűvédő székelyek e falvak lakói. Másodsorban a világ magyarjaihoz fordulok ugyanazzal a felhívással: építsük fel Szentlászlót! Ehhez a felhíváshoz csatlakoztak az erdélyi egyházfők,a következő nyilatkozat kibocsátásával: Alulírottak, az erdélyi történelmi magyar keresztény egyházak elöljárói, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága felhívását követve elhatároztuk, hogy a balkáni háborúban elpusztult Árpád-kori település, Szentlászló felépítésében tevőlegesen részt veszünk. E falut négy napig tartó ostromgyűrűbe fogta és ellene nehéztüzérséget vetett be az agresszor. Ez a nemtelen támadás sem tudta elpusztítani a faluvédő férfiakat, akik kitörtek az ostromgyűrűből és megmenekültek. Ma, hét év múltán szeretnénk e települést újraépíteni. Vállaljuk, hogy híveink között gyűjtést szervezünk Szentlászló megsegítésére és felépítjük a háborúban szétlőtt templomot. Ugyanakkor felhívással fordulunk minden erdélyi magyar emberhez - bárhol éljen a világon, kövesse példánkat az adakozásban. Dr. Jakubinyi György római katolikus érsek, Gyulafehérvár, Tempfli József római katolikus megyés püspök, Nagyvárad, Reizer Pál római katolikus püspök, Szatmárnémeti, dr. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök, Kolozsvár, dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Kolozsvár, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Kolozsvár, dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Kolozsvár. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./"

"Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége jan. 31-én Árkoson tartotta meg küldöttgyűlését. Közzétették állásfoglalásukat, ebben kifejtették, hogy az AESZ a politikában közvetlenül nem vesz részt, azonban a nyelvhasználat szabadsága, a magyar nyelvű oktatás a tagság számára nem lehet közömbös. Az RMDSZ jó szándékú tervei rendre meghiúsulnak, mert a román politikai pártok a többségi nacionalizmus stratégiáját valósítják meg. "Az anyanyelvi oktatás korlátozásának minősül mind a földrajz és történelem államnyelven való tanításának terve, mind az önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézmények hiánya." A román nyelv tanítása nem lehet eszköze az erőszakos nyelvi az erőszakos nyelvi asszimilációnak. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 13./"

"A Fidesz két képviselője, Németh Zsolt-és Rockenbauer Zoltán megvonta a magyar külpolitika négy évének mérlegét. Kritikus hangon minősítették a magyar külpolitika elmúlt éveit: "A Horn-kormány a kisebbségi magyarság egyetértése nélkül, gyakorlatilag ellenükre kötötte meg Szlovákiával és Romániával az alapszerződéseket. A kormány nyilatkozatban vonta meg a határon túli magyarság egyetértési jogát az őket közvetlenül érintő kérdésekben, azt a jogot, amelyet az Antall-kormány önkéntes kötelezettségvállalásként biztosított számukra. Nem valósult meg az 1996. júliusi magyar-magyar csúcson kilátásba helyezett, intézményesített magyar-magyar párbeszéd sem." A Horn-kormány kihasználatlanul hagyta a millecentenáriumi esztendőt. - "A Horn-kormány külpolitikájának szembetűnő kudarca a regionális és kisebbségpolitika." Üres szólam "történelmi megbékélésről" beszélni olyan szomszédos országokkal, amelyek politikai közéletéből hiányzik a demokratikus minimum. - "Az alapszerződések szinte semmilyen garanciális elemet nem tartalmaznak a kisebbségi magyarság jogainak védelmére." "Az alapszerződés-politika gyors és látványos kudarcáért a magyar-szlovák kapcsolatokban /lásd: diszkrimináció a gazdasági életben, nyelvtörvény, közigazgatási beosztásról szóló törvény, a magyar nyelvű oktatás egyre kilátástalanabb helyzete, a magyar nyelvű kulturális intézmények ellehetetlenülése stb./ a magyar kormány kimutatható felelősségét terheli." A határon túli magyarok azt talán észre sem vették, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát, mint a kisebbségpolitikát végző kormányszervet, kikapcsolták a külpolitika formálásából, hogy a határon túli magyarok vezetőivel a Horn-kormány miniszteri szinten sem tárgyal, hogy a magyar parlamentben nem szólalhatnak fel és anyagi támogatásuk reálértéke nem éri el az 1994. évi szintet sem. /Németh Zsolt-Rockenbauer Zoltán: A magyar külpolitika négy éve. = Magyar Nemzet, febr. 13./"

Az RMDSZ febr. 18-án Bukarestben tartotta szokásos sajtóértekezletét az RMDSZ vezetése. Markó Béla szövetségi elnök a kormányzati és törvényhozási munka felgyorsítására, a legsürgősebb teendőkre hívta fel a figyelmet, és rámutatott arra, hogy ki kell küszöbölni a kormányzati és törvényhozási munkát akadályozó koalíciós ellentéteket, különböző válsághelyzeteket, mivel már vannak külföldről származó jelzések, hogy ezek a konfliktusok késleltetik a romániai reformfolyamatot, és kedvezőtlenül hatnak Románia külföldi megítélésére. Nemcsak a koalíció, hanem az egész román társadalom érdeke ezeknek az ellentéteknek a gyors kiküszöbölése, feloldása. Ami az RMDSZ-nek leosztott három új államtitkári tisztséget illeti, Markó Béla úgy fogalmazott, hogy ezek lehetővé teszik szövetségünk számára azt, amire mindig is, de különösen kormányra lépésétől kezdve szüntelenül törekedett az RMDSZ, nevezetesen, hogy fokozottabb mértékben, aktívan kivegye részét az ország általános problémáinak a kezelésében, a gazdasági és szociális szféra minden területén. Ezekre a tisztségekre szövetségünk megtette javaslatait, az új államtitkárok kinevezésére pedig rövidesen sor kerül. Szabó Károly szenátor a Nagy Románia Párt példátlan akciójára hívta fel a sajtó figyelmét. Példátlannak és súlyosan alkotmányellenesnek nevezte azt a felbujtó nyilatkozatot, amelyet C.V.Tudor testvérbátyja, Marcu Tudor NRP-s szenátor tett, s amellyel a Nagy Románia Párt engedetlenségre szólította fel a hadsereget a kormány, illetve a parlament, az alkotmányos hatalom ellen, amennyiben Románia részt venne egy esetleges Irak elleni akcióban. Ilyen értelmű felkérés nem hangzott el Románia felé, sem más országok felé, de Romániának nemzeti érdeke azok mellé az államok mellé állni, amelyek tiszteletben kívánják tartani és tartatni a nemzetközi normákat. S hogy a kormány ezt a szándékát kinyilvánította, ez nagyon természetes, mondotta Szabó Károly. A kérdésben egyébként érdemi döntést csak a parlament hozhat majd. Ezért az NRP példátlan cselekedetével nemcsak a kormányt támadta meg, hanem súlyosan vétett az alkotmány ellen. Márton Árpád ugyancsak példátlanul súlyosnak nevezte, hogy egy parlamenti párt ilyen uszító, felbujtó nyilatkozatra ragadtatta magát, és hozzátette, hogy az NRP eme nyilatkozatára a Btk. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ciorbea-kormány Irak ügyében tett nyilatkozatával kapcsolatban, egy kérdésre válaszolva, Markó Béla nyomatékosan leszögezte, hogy ez nem katonai kérdés, hanem politikai. Romániának el kell döntenie, hogy merre tart. Mi, az RMDSZ, és a koalíció is, azt akarjuk, hogy Románia minél hamarabb betagozódjon a nyugati védelmi rendszerhez, amely a demokrácia értékeinek védelmét írta zászlajára, hangoztatta az RMDSZ elnöke. Dr. Bárányi Ferenc az egészségügyi asszisztensek, más egészségügyi alkalmazottak sztrájkját törvényesnek, a sztrájkolók béremelési követeléseit jogosnak ismerte el, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a 34-es sz. kormányrendelet által nyújtott 25%-os béremelésnél a kormány jelenleg nem tud többet adni, mert egyszerűen nincs honnan. Azt is hozzátette, hogy bár az akció jogos, a szervezők nem a megfelelő időpontot választották ki a sztrájk kirobbantására. Az egészségügyi és szociális biztosítási rendszer reformjával ezeket a követeléseket ugyan megoldhatónak nevezte, de nem egyszerre. Erre az Orvosi Kamara javaslata szerint több szakaszban kerülhetne sor. Éppen ezért a sztrájkot, amely sem a kormánynak, sem a társadalomnak nem válik hasznára, be kellene szüntetni, hiszen az nem tarthat míg a világ. Kérdésekre válaszolva Markó Béla elmondotta, hogy a koalíciós együttműködésnek megvannak a protokollumba foglalt feltételei, és igen fontosnak ítélte meg a legsürgősebb törvények mielőbbi elfogadását, ezek között említve a bankok privatizációjára, a helyi közigazgatás általános reformjára /köztük a köztisztviselők státuszára/ vonatkozó szabályozásokat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 18. - 1220. sz./

"Amikor az RMDSZ vállalta a koalíciós szereplést, akkor egyrészt számíthatott a konfliktushelyzetekre, másrészt remélhette, hogy Románia integrációs szándékai komolyak. A román politikai elitnek fel kellett ismernie, hogy az országnak ez a koalíció az egyetlen alternatívája - nyilatkozta Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. "Az RMDSZ világosan megfogalmazta a romániai magyarság érdekeit, amikor belépett a koalícióba," élve az 1996-os választások nyomán hatalomra került román pártok együttműködési szándékával. Mind Magyarország, mind a határon túli magyarok politikai elitjei arra törekszenek, hogy a magyar kisebbségek stabilizáló tényezővé váljanak a térségben. Törzsök Erika szerint a román politikai elit egy része, függetlenül attól, hogy melyik párt színeiben politizál, sajnos nem rendelkezik azokkal az információkkal és azzal a jogi szemlélettel, amelyek alapján befolyásolhatja az ország külföldi megítélését. A HTMH elnöke szerint annak, hogy Románia nem került be a NATO-bővítés első körébe és az EU-val a csatlakozásról a tárgyalásokat elsőként megkezdő országok köré, egyik kiváltó oka a kisebbségi oktatási intézményrendszerrel kapcsolatos román felfogás. Nagyon fontosnak tartja az anyanyelvű oktatás intézményi garanciáit, ez nem múlhat az államfő jóindulatán. Jelenleg a többség úgy véli, hogy a kisebbség az ő kegyelméből tanulhat anyanyelvén. Törzsök Erika hangsúlyozta, hogy a többség nyelvhasználata, kultúrája egyáltalán nem sérül a kisebbségi anyanyelvhasználattal. "Ha ez a kormánykoalíció felbomlana, akkor egy olyan modell szűnne meg Romániában, amit az RMDSZ kormánytényezővé válása miatt sokan példaértékűnek tartanak. Az RMDSZ azonban nem tudna egy olyan koalícióban részt venni, amelynek tagjai esetleg megszegik az általuk is aláírt alapvető egyezségeket, fejtette ki véleményét a HTMH elnöke, aki egyébként a vízumokra vonatkozó kérdésre válaszolva hangsúlyozta: Budapestnek teljesítenie kell majd az EU-csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokon a schengeni elvárásokat, de úgy, hogy a határon túli magyar közösségek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./"

"Az 1989 utáni román sajtóban a fő célpont a mindenkori hatalom, írta Máthé Éva /Marosvásárhely/, emellett "sajnos a romániai magyarság az, melyet garantáltan büntetlenül a legválogatottabb, legváratlanabb övön aluli ütések érnek." Ezek a cikkek például azt állítják, hogy az erdélyi magyarság anyaországi segédlettel az erdélyi gazdasági élet uralmára tör. Valójában szó sincs erről. Máthé Éva cikkében keserűen jegyzete meg: "1990 után valahogy azt reméltük, hogy még pislákolnak valahol a nemzeti szolidaritás gyertyalángocskái." - A román államnak viszont 1989 után egyetlen nagyobb székelyföldi beruházása "az a 3 milliárd lej, amit ortodox templomok felújítására utalt ki olyan falvakba, ahol néhány ortodox él, vagy éppenséggel egy sem." - A rendszerváltás óta a magyar kormány mellett létezik a Határon Túli Magyarok Hivatala, van az Új Kézfogás Alapítvány, "meg minden egyéb, jól hangzó nevű egylet, társaság, szervezet, és ezek teszik is a magukét..." Az embernek mégis az az érzése, hogy nem éppen a leglényegesebb célokra pazarlódnak el azok az összegek, melyeket a magyar kormány némi fenntartással irányít Erdély felé. Máthé Éva városát említi, a 180 ezer lakosú Marosvásárhelyt, melynek Vártemplomában 37 országgyűlés tartottak, "ahol kilencvenezer magyar él, egyetlen magyar nyelvű folyóirathoz sem lehet hozzájutni." Az embereknek nincs pénze sajtóra. "A megyei könyvtárba egyetlen magyarországi sajtótermék sem jár, de még a romániai magyar lapokhoz sem lehet hozzájutni." A határon túli magyarság támogatására elkülönített összegből nem kellene a nagyobb városokba eljuttatni az anyaországi legfontosabb sajtótermékeknek legalább egy példányát, tette fel a kérdést az újságírónő. Ugyancsak siralmas helyzetben van a Teleki Könyvtár, sajtótermékekre nem tud előfizetni. - A Teleki Téka könyvtárosai hajlandók lennének internetre tenni a könyvtár anyagát, de ehhez számítógép meg pénz kellene. A Teleki Téka egyébként a megyei könyvtárhoz tartozik, melynek vezetősége a legmagyarellenesebb körökből kerül ki. /Máthé Éva: Ezredvégi helyzetünk a határon innen. = Magyar Hírlap, márc. 11./"

"Londonba utazott Emil Constantinescu államfő, aki országát képviseli a márc. 12-i európai konferencián, továbbá tőle függetlenül Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke, aki az európai szocialista és szociáldemokrata vezetőknek ezt megelőző tanácskozásán vesz részt. Constantinescu szerint a londoni értekezlet az EU luxembourgi csúcsa után a második olyan találkozó, amely jelzi, hogy a földrész fél évszázados megosztása véget ért. Az államfő elmondta, hogy Kosztov bolgár kormányfővel együtt kérni fogja, hogy a vízumok tekintetében a két országot vegyék le az unió "feketelistájáról". /Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./"

"Emil Constantinescu elnök Göncz Árpádhoz intézett levelének szövege a következő: "Az 1848. évi magyar demokratikus forradalom kirobbanása 150. évfordulójának megünneplése kiemelkedő esemény. Kérem, fogadja ebből az alkalomból részemről és az általam képviselt valamennyi román állampolgár részéről a baráti magyar népnek és személyesen Önnek szóló forró üdvözletünket. Idén egész Európa megemlékezik az 1848-as eseményekről, amelyek a történelemben talán először vázolták fel földrészünk egységét nem egyetlen uralom fennhatósága alatt, hanem a szabadság és a polgári jogegyenlőség jegyében. 150 évvel ezelőtt "a nemzetek tavasza" Franciaországtól és Németországtól a Kárpátokig és a Duna torkolatáig mindenütt a polgárok által az új Európáért vívott harc évszaka volt. Sajnos igaz, hogy az akkori körülmények között, bár egyazon értékekért küzdöttek, amelyeknek egyesíteniük és nem megosztaniuk kellett volna őket, népeink nem egymás mellett sorakoztak fel. Tragikus szembekerülésük nagy mértékben hozzájárult mindkét nép és mindkét forradalom vereségéhez. Napjainkban egy mind egységesebb Európa a demokrácia és a szabadság egyazon tartós értékei nevében egy új korszerűsítésre összpontosítja erőfeszítéseit - nem annyira a technológiák, mint inkább a gondolkodás területén. Miután népeinknek volt annyi bölcsességük, hogy megtanulják a történelem igazi leckéit, ez az új európai tavasz ezúttal szerencsére egymás mellett talál bennünket, barátként és partnerként veszünk részt a földrész és a világ új együttműködési, biztonsági és békearchitektúrájának felépítésében. Miután történelmi sorsunk hasonló volt, azonos törekvéseket táplálunk és ugyanazokkal az aggodalmakkal szembesülünk, napról napra jobban megtanuljuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek. Éppen ezért közös meggyőződéssel vallhatjuk, hogy miután sorsunk, nevezetesen az egységes Európában megvalósuló szolidaritás, azonos, mi románok és magyarok egymás mellett fogunk haladni ezután is. Éppen ezért meggyőződéssel vallhatjuk, hogy az 1848-as európai demokratikus forradalmak 150. évfordulója újabb alkalom a gondolkodásra és a párbeszédre, az államaink és népeink közötti baráti kapcsolatok tényleges és őszinte előmozdítására. Annak reményében, hogy ez a légkör tartós lesz és fejlődni fog, kérem, Elnök Úr, fogadja legőszintébb baráti érzelmeim és nagyrabecsülésem kifejezését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./"

"Márc. 18-án tartotta szokásos sajtóértekezletét az RMDSZ vezetése. Markó Béla szövetségi elnök mellett Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Varga Attila képviselőházi frakcióvezető, Seres Dénes, a Szenátus helyi közigazgatási szakbizottságának elnöke és Eckstein Kovács Péter szenátor vett részt. Markó Béla bevezetőjében utalt arra, hogy március 15-én Erdély-szerte mindenütt incidensek, rendbontás nélkül, méltósággal ünnepelte meg a magyarság a szabadságharc 150. évfordulóját, egyes politikai erők és politikusok fenyegető nyilatkozatainak ellenére, és köszönetet mondott a sajtónak amiért - egyes kivételektől eltekintve - tárgyilagosan tudósított a bárhol élő magyarok legnagyobb nemzeti ünnepének szentelt megemlékezésekről, egy olyan forradalom jubileumának megünnepléséről, amelynek üzenete - a szabadság, egyenlőség és testvériség eszménye - ma is aktuális Európában. - Az 1991/69. sz. helyhatósági törvény módosítására vonatkozó 1997/22. sz. sürgősségi kormányrendelet szenátusi szavazásáról szólva a szövetségi elnök aggasztónak nevezte azt, hogy a koalíciót megosztó súlyos nézetkülönbségek miatt egy ilyen, a reform szempontjából rendkívül fontos és korlátai ellenére is pozitív szabályozást a szenátus titkos szavazással elutasított, ugyanakkor hozzátette, hogy a kormányrendelet ennek ellenére továbbra is érvényben van, és a tervezetet a képviselőházban is vitára bocsátják. A rendelkezés mindaddig érvényben van, amíg törvénnyel nem törlik, márpedig ez nem történt meg, mondotta, és utalt Remus Opris kormányfőtitkárnak a megyefőnökökhöz küldött ilyen értelmű körlevelére. (A március 18-án szétküldött körlevél nyomatékosan felhívja a prefektusok figyelmét arra, hogy a 22-es sürgősségi kormányrendelet törvényes úton való törléséig érvényben van, és a prefektusok mint a kormány képviselői kötelesek e rendelet előírásainak érvényt szerezni.) A szenátusi döntés azonban ettől eltekintve súlyos, hiszen "korlátaitól eltekintve, amelyeket az RMDSZ nem hallgatott el" ez a rendelkezés az európai jogrendhez idomítaná a hazai törvénykezést a helyhatóságok, a helyi autonómia vonatkozásában. A szenátus elutasító döntése arra mutat rá, hogy a koalíciós pártok közötti ellentétek miatt olyan helyzet állott elő, amikor ahelyett, hogy gyorsítanánk, teljesen leállítjuk és felszámoljuk a reformot. A kormányrendelet elutasítása kétségtelenül negatív visszhangot vált majd ki külföldön is, fogalmazott a szövetség elnöke. Seres Dénes szenátor a 22-es kormányrendeletnek az általános reformot szolgáló előírásait méltatta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendelkezés kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó előírásai az autonómia alapelvére épülnek, arra az elvre, miszerint a helyi közigazgatási szervek, a helyhatóságok vannak az állampolgár szolgálatában és nem fordítva. Eckstein Kovács Péter is nyomatékosította, hogy az alkotmányos rendelkezések értelmében a sürgősségi kormányrendelet mindaddig érvényben van, míg azt egy új törvénnyel nem törlik, és hogy a tervezet folytatja útját a törvényhozásban, tehát a képviselőházban is meg fogják vitatni azt. Verestóy Attila arra a furcsaságra mutatott rá, hogy a cikkelyenkénti szavazás során valamennyi cikkely, kivéve a miniszterelnöki és polgármesteri tisztség összeférhetőségére vonatkozót, 80-90, sőt 100 szavazatot is kapott, a végső, titkos szavazáson a rendelet mégis megbukott. Mi inkább hajlunk arra, hogy azt tartsuk, partnereink a reform előmozdítására szavaztak, amikor valamennyi cikkelyt megszavazták. Ennek a szavazásnak viszont a végső döntésben is tükröződnie kellett volna. Minthogy ez nem így lett, jogos a feltételezés, hogy meghibásodott az elektronikus szavazatszámláló, amiért viszont nincs kizárva, hogy a szavazás megismétlését kérjük. Másfelől a DP-nek nem kellett volna egy ilyen átfogó, a helyi közigazgatás általános reformját szolgáló jelentős szabályozást megtorpedóznia egyetlen, más törvényben szabályozható tétel miatt, ez - mint a szenátusi frakcióvezető fogalmazott - kellően végig nem gondolt politikai tett volt. "Romániát Európával összekötő autópályákat nem tudunk egy év alatt megépíteni, de a törvényeinket az európai jogrendhez igazítani, közelíteni igen, ha megvan ehhez a politikai akarat ? szögezte le Verestóy Attila. Kérdésre válaszolva Markó Béla kijelentette, hogy a 22-es kormányrendelettel kapcsolatos szenátusi szavazás miatt az RMDSZ nem gondol a kormánykoalíciós pártokkal való kapcsolatai befagyasztására, annál inkább komoly vészjelzésként fogja fel a történteket a reform, a közös kormányprogram valóra váltását illetően. És tagadhatatlan, hogy a kormánykoalíció nem működik. E döntés is bizonyítja - hangsúlyozta a szövetségi elnök -, hogy egy kisebbségi kormány nem lesz képes végrehajtani a reformot Romániában. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 18., 1229. sz./"

"Az RMDSZ döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselő Tanács /SZKT/ márc. 21-én Csíkszeredában ülésezett. Markó Béla szövetségi elnök a testület elé terjesztett állásfoglalás-tervezetében a parlamenti többség helyreállítására szolgáló, azonnali tárgyalásokat szorgalmazott a koalíciós partnerekkel, Csapó József Bihar megyei RMDSZ-szenátor viszont a kormányból való kilépésre terjesztett elő határozattervezetet. Markó Béla beszámolójában ismertette tervezetét az ahhoz csatolt, a koalíciós partnerekhez szóló 6 pontos felhívást. Ez a dokumentum az utóbbi időben megrendült parlamenti többség helyreállításának útját abban jelölte meg, hogy a pártok ne egymást vádolják az elmúlt másfél év mulasztásaiért, hanem együttesen vállalják a felelősséget. Az állásfoglalás tervezete emlékeztetett az RMDSZ kormányba lépésének céljaira, és nyomatékosan leszögezte, hogy másfél esztendővel a kormányzás kezdete után a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig meghozott a kormány. A javaslat minden kisebbségellenes sovén, vagy soviniszta, szélsőséges megnyilvánulás visszautasítását sürgette, a magyarellenes demagógiát a román társadalom egészét fenyegető veszélynek nevezte. - Csapó József szenátor, aki elvileg is összeférhetetlennek tartotta az RMDSZ önkormányzati céljaival a kormányban való részvételt, az abból való kilépést indítványozó határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. Többek között azzal indokolta ezt, hogy az RMDSZ céljait egyetlen koalíciós partner sem támogatta egyértelműen, és azt javasolta a szövetségnek, hogy a parlamentben kívülről támogassa a reformokat. Szilágyi Zsolt képviselő külön javaslattal élt, eszerint a szövetségnek nem kellene sem az egyik, sem a másik javaslatot magáévá tennie, hanem röviden le kellene szögeznie, hogy az elért eredmények függvényének értelmében törekszik újratárgyalni a kormányban való részvétel lehetőségeit és feltételeit egy új végrehajtó testület esetleges létrejöttekor. Hosszas vita következett. Sántha Pál Vilmos csíkszeredai területi elnök úgy érvelt, hogy a koalíciós részvétel ellen, hogy " ez a kormány nekünk rabság", Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a részvételben nagyobb kárt, mint hasznot látott, Verestóy Attila szenátusi frakcióelnök, Varga Attila képviselőház frakcióelnök, Bárányi Ferenc és Asztalos Ferenc képviselők, Bara Gyula államtitkár és mások a részvétel mellett érveltek. Kónya Hamar Sándor kolozsvári képviselőnek az a javaslata - amelyet Tőkés László tiszteletbeli elnök is támogatott -, hogy hívják össze az egyes frakciók rövid ülését ezeknek az alternatíváknak a megvitatására, és ezt követően alakítsa ki a szövegező bizottság a maga véleményét, a szavazásnál 37:36 arányban, 4 tartózkodás mellett, kisebbségben maradt. Egyhangúlag elfogadta viszont a testület Tőkés László javaslatát, hogy a képviselő tanács adjon ki nyilatkozatot a koszovói eseményekkel kapcsolatban. - Végül a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagy többséggel, 5 ellenszavazat, és 11 tartózkodás mellett elfogadta a Markó Béla szövetségi elnök által javasolt állásfoglalást, amely a román koalíciós partnereket a megrendült koalíciós többség újjáépítésére hívja fel, és ebből a célból azonnali tárgyalások megkezdésére tesz javaslatot. Nem nyitott vitát a testület Csapó József szenátor javaslatáról, amely a kormányból való kilépést szorgalmazta és Szilágyi Zsolt képviselő szövegváltozatáról sem, amely egy új kormány megalakulásának lehetőségét is érintette. Az SZKT többek között megerősítette Borbély Lászlót új RMDSZ-posztján. A szövetségben az előző évek során lezajlott konfliktusokban jelentős ellentábor alakult ki Borbéllyal szemben a "radikális" irányzatok kebelében, ezt a szavazást is nagy érdeklődés előzte meg. Borbélynak az ügyvezető alelnöki tisztségre való kinevezését végül 51 küldött támogatta, 26 ellenszavazat volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./ Ezt követően a testület az RMDSZ április 1-től jövő év március 31-ig szóló költségvetését vitatta meg és fogadta el 64 szavazattal 3 ellenében, 6 tartózkodás mellett. Itt vita volt arról, hogy a kisebbségi szervezeteknek járó többszáz millió lejes önkormányzati támogatást miért nem az RMDSZ kapta, miért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az EMKE, a szövetség társult tagja. A szövetség illetékesei rámutattak, hogy az összeg elsősorban a kisebbségek kulturális céljait szolgálja, tehát az EMKE illetékes gazdálkodni vele. Vita volt a platformoknak jutó összegekről is. Itt Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szeretett volna elérni nagyobb támogatást. /MTI/ Az SZKT állásfoglalást adott ki: 1996 novemberében Romániában létrejöttek a feltételei egy valós és mélyreható rendszerváltásnak, a romániai társadalom politikai, gazdasági, szociális és erkölcsi reformjának. A választások nyomán olyan koalíció alkotott többséget a parlamentben, amely egyidejűleg célul tőzte ki a totalitárius, kommunista rendszer által lerombolt értékek újraépítését és országunk európai és euroatlanti integrációjának megvalósítását. A koalíció pártjai megfelelő garanciát kínáltak arra is, hogy ennek az általános reformnak a keretében megkezdődik a kisebbségek helyzetének a rendezése, beleértve a romániai magyar nemzeti közösség jogsérelmeinek orvoslását és jogegyenlőségének megteremtését. Ennek a rendezési szándéknak az ismeretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vállalta a részvételt az új koalícióban, és ezáltal egy történelmileg is előzménytelen helyzetet alakítottunk ki, létrehoztuk a többségi románság és a kisebbségben élő magyarság újfajta együttélésének és együttműködésének feltételeit. Koalícióra lépve, nem csupán a nemzeti kérdés rendezéséhez, hanem a romániai társadalom egészének reformjához kívántunk minél hatékonyabban hozzájárulni, programunkban megoldásokat kínáltunk a gazdasági és szociális válság megszüntetésére. A közösen kidolgozott kormányprogram, a több mint hatvan százalékos parlamenti többség, a koalíció által megalakított új kormány szavatolni látszott, hogy a tervezett reformot valóban végre tudjuk hajtani minden fontos területen. Ezt igazolták az első hónapok határozott intézkedései is, beleértve a kisebbségi kérdés újfajta megközelítését. Most viszont, másfél esztendő múltán egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig megtettünk. Nem történt meg a teljes és mélyreható szerkezetváltás a gazdaságban. Ennek következtében nem lehetett megteremteni az eszközöket a megfelelő szociális védőháló kialakításához, illetve nem lehetett megállítani az életszínvonal zuhanását. Továbbra is késik a közigazgatás decentralizációjához szükséges törvények elfogadása. A kommunista rendszer által elállamosított szántóföldek, erdők, ingatlanok, egyházi és közösségi javak visszajuttatása, illetve ahol ez nem lehetséges, a jóvátétel továbbra is várat magára. Csak részben történt meg az 1989 előtti elnyomó intézmények üldözötteinek erkölcsi kárpótlása, az említett intézmények átvilágítása. A parlamenti többség egy része, saját kötelezettségvállalását megszegve, megpróbálja megsemmisíteni a kormánynak a kisebbségi kérdés rendezésére, az anyanyelvű oktatásra és a közigazgatásban az anyanyelv használatára vonatkozó intézkedéseit. Egyes kormánytisztviselők és prefektusok is reformellenes és kisebbségellenes álláspontot képviselnek. Mindezen mulasztások, késlekedések és működési zavarok ellenére a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek továbbra is az a határozott álláspontja, hogy az 1996 novemberében létrejött koalíciót fenn lehet és fenn kell tartani, de ez csak akkor megvalósítható, ha sikerül megteremteni a jó együttműködés feltételeit a reform végrehajtása érdekében. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség csak olyan szövetségben vállalhatja az együttműködést, amely képes belső problémáit megoldani és a reformot végrehajtani a gazdaságban, a közigazgatásban és a számunkra kiemelten fontos nemzeti kérdésben is. Csak olyan szövetségben vállalhatjuk az együttműködést, amely gátat tud vetni az antiszemita, rasszista, sovén, magyar- és általában minden kisebbségellenes uszításnak, nem szolgáltatja ki magát és az egész romániai társadalmat a reformellenes, integrációellenes, nyugatellenes, intoleráns erőknek. Nem lehetünk csendestársak abban, hogy a választásokon bizalmat kapott koalíció fokozatosan eljátssza ezt a bizalmat, és ezáltal veszélybe sodorja azt az integrációs esélyt, amelyet Románia ismételten megkapott nyugati partnereitől. Ugyanakkor érdekünk, hogy a jelenlegi koalíció fennmaradjon, és hogy a közösen kidolgozott kormányprogram érvényesüljön. Csak ez az együttműködés, csak ezek a közös célok jelenthetnek biztonságot és stabilitást Románia számára akkor, amikor térségünkben továbbra is nyílt etnikai és szociális konfliktusok vannak. Továbbra is az a véleményünk, hogy románoknak és magyaroknak közösen kell cselekedniük azért, hogy országunkat felemeljük és minél előbb az euroatlanti és európai integrációs intézmények teljes jogú tagjává tegyük. Éppen ezért a következő felhívással fordulunk koalíciós partnereinkhez: 1. Vállaljon szolidárisan felelősséget minden párt az elmúlt másfél év mulasztásaiért, a reform lelassulásáért, a be nem váltott választási ígéretekért. Mindaddig, amíg egymást hibáztatják a koalíciós partnerek, illetve a különböző politikai testületek és intézmények - parlamenti csoportok, kormány stb. - képviselői, nem lehetséges a válsághelyzet megoldása. Az RMDSZ kormányzati tisztségviselői és parlamenti csoportjai vállalják a felelősség rájuk eső részét, és erre szólítják fel partnereiket is. - 2. Az elmúlt időszak mulasztásaiért vállalt közös felelősségből kiindulva, kezdjük el azonnal a parlamenti többség helyreállításáról szóló tárgyalásokat. Valós, szolidáris, cselekvőképes parlamenti többségre van szükségünk ahhoz, hogy az ígért reformot végrehajthassuk. 3. A parlamenti többség helyreállításának két alapvető feltétele van: a) A közös kormányprogramhoz kapcsolódó intézkedési terv elkészítése. Ehhez minden koalíciós partnernek sürgősen el kellene végeznie a maga elemzését, és elő kellene terjesztenie a saját prioritási listáját. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek van ilyen prioritási listája. b) Szükség van a kormánystruktúra újragondolására és leegyszerűsítésére, beleértve a kihelyezett kormányzati intézmények átalakítását és hatáskörük behatárolását is. - 4. Az euroatlanti és európai integráció feltételrendszerének teljesítését legfontosabb belpolitikai prioritássá kell tenni, a gazdasági, szociális és politikai reformot az eddiginél is határozottabban erre a kritériumrendszerre kell ráépíteni. Ugyancsak prioritásként kell kezelni a diktatúra visszaéléseinek jóvátételét, a restitúció, illetve az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdését. Záros határidőn belül meg kell oldani ezt a problémát, amelyet a régió országainak többsége már megoldott. 6. A koalíciónak határozottan vissza kell utasítania minden kisebbségellenes, sovén, szélsőséges megnyilatkozást, amelyek Romániát időlegesen vagy véglegesen letéríthetik az integráció útjáról. Szövetségeseinknek fel kell ismerniük, hogy a közéletünkben elharapózott magyarellenes demagógia, a nap mint nap tapasztalható sovinizmus veszélybe sodorhatja az egész romániai társadalmat, ha nem lépnek fel kellő súllyal ellene. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felelősnek érzi magát az általa képviselt romániai magyar közösség sorsáért, és egyúttal közvetlen felelősséget érzünk az egész romániai társadalom jövőjéért. Ennek a kettős felelősségnek a jegyében szólítjuk fel koalíciós szövetségeseinket a jelenlegi válságból való kiútnak, majd a felemelkedés eszközeinek a mielőbbi megkeresésére. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ Az RMDSZ SZKT Tőkés László tiszteletbeli elnök javaslata alapján a koszovói helyzettel kapcsolatban állásfoglalást adott ki: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a jugoszláviai háború kitörésekor, a későbbi kedvező fejleményeket megelőlegezve, elsők között szállt síkra a volt Jugoszláviát alkotó nemzetek önrendelkezési joga mellett. A daytoni egyezmény által megteremtett viszonylagos béke felborításával fenyegető koszovói helyzet ismételten állásfoglalásra készteti Szövetségünk képviseleti testületét. A jugoszláviai albán kisebbség helyzetének méltányos rendezése és a balkáni, illetve a kelet- és közép-európai térség stabilitásának megőrzése céljából a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elengedhetetlenül fontosnak tartja a koszovói albán többségű kisebbség egyoldalúan felszámolt területi autonómiájának helyreállítását. Szövetségünk 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatának, a belső önrendelkezés elvének a szellemében, valamint a Lord Carrington brit külügyminiszter nevéhez főződő balkáni rendezési terv egyenes folytatásaképpen, nem utolsósorban pedig az Egyesült Államok erre vonatkozó álláspontjának megfelelően szorgalmazzuk a megingott kis-jugoszláviai helyzetnek a már úgyis meglévő autonómiahagyományok felelevenítésével történő rendezését. Meggyőződésünk, hogy az autonómia biztosítása mind a kisebbségi kérdések megoldásának, mind a társadalmi-politikai stabilitás garantálhatóságának és Jugoszlávia területi épsége megőrzésének a legmegfelelőbb, legeurópaibb eszköze. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ A harmadik állásfoglalás: Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa meglepetéssel értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés továbbra sem talált megoldást a magyarországi nemzeti kisebbségek intézményesített parlamenti képviseletére. Bízunk abban, hogy a Magyarországon eddig is létezett széleskörű kisebbségi jogok kiteljesítéseként ez a politikai és társadalmi kérdés is mielőbb demokratikusan és méltó módon megoldódik. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./"

"Gazda József vázlatosan bemutatta a moldvai csángók múltját és kilátástalan jelenüket, a nagymértékû nyelvvesztést, a hatalom ugyanis mindent elkövet mielõbbi beolvasztásukért. 1948-50-ben még a magyar folklór kincsesbányája volt az északi csángók néhány faluja, de ma már csak Szabófalván, Kelgyesten, Újfaluban - és ott is csak az öregek körében - él a magyar nyelv. Megtörtént a zenei anyanyelv elvesztése, s folyamatosan a befejezéséhez közeledik a nyelv és a kultúra teljes elhalása is. Az ok: a folyamatos beolvasztási politika, a nemzeti jogok el nem ismerése. Tudatosan, megtervezetten számolják fel, "mintegy a mindenkori román hatalmi gépezet szakaszosan megtervezett beolvasztási politikájának a "soros" áldozatait. Helyzetük annyira kényessé vált, hogy már az RMDSZ is "kivonult a térségbõl', utolsó akciójuk" 1996 áprilisában volt, amikor Klézsén egy csángó szervezet megalapításáért gyûltek volna össze, de a karhatalmi erõk által felbéreltek tettleg bántalmazták a megjelenteket. Az "RMDSZ azóta semmit nem tesz a csángóságért, s mint kormányzati tényezõ még csak szóba sem hozza helyzetük orvoslását." "Nem hozza szóba helyzetüket a magyar kormány sem". A párhuzamosság alapján pedig lehetne rájuk hivatkozni, amikor a román kormány az erdélyi magyarok és a magyarországi románok közé tesz egyenlõségjelet..." Óriási veszélyeket rejt a csángóság pusztulása iránti közöny. Az "elcsángósodás" veszélye ugyanis az egész határon túli magyarságra kiterjedhet. Ettõl megóvni "nemzetünket az anyaországnak, anyanemzetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is." /Gazda József: Csángóság - elcsángósodás - nemzetvesztés - párhuzamosság. Az anyaország felelõsségérõl. = Napi Magyarország, márc. 25./ Gazda József Kovásznán élõ közíró."

"Meglepően gyönge visszhangja támadt a csángó élet fontos eseményének: a Moldvai Csángómagyar Szövetség brüsszeli meghallgatásának. A csíkszeredai Hargita Népe számolt be erről, de az anyaország sajtója hallgatott. A meghívó szervezet, a Yehudi Menuhin Alapítvány tárta a világ elé azt, amit Csicsó Antal, a szövetség elnök elmondott Brüsszelben sorstársainak nemzeti nyomorúságáról. Klézsén, Somoskán, Lészpeden, Bogdánfalván és más moldvai csángó településeken a tanárok pénzbüntetéssel sújtják azt a tanulót, aki a szünetekben meg mer szólalni magyarul. - "Bennszülött" csángó költő, író csak kettő támadt eddig, a már elhunyt Lakatos Demeter és a most középkorú Demse Márton. Lakatos Demeter nem ismerte a magyar helyesírást, román ortográfiával jegyezte le verseit. Demse Márton már értelmiségi, hiszen Erdélyben tanítóképzőt végzett, majd mozdonyvezető volt, jelenleg Budapesten él. - Brüsszelben az Európai Kultúrák Tanácsa /Open Assembly of the Cultures of Europe/ összejövetelére meghívták Csicsó Antalt. A tanácskozáson a kezdeményező, Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész mondott megnyitó beszédet, részt vettek az Európa Parlament, a Régiók Tanácsa, az UNESCO, továbbá a kisebbséggel foglalkozó szervezetek képviselői. /Bardócz Gergely: Csángók Brüsszelben. = Nyugati Magyarság (Budapest - Montréal), márc./"