Kevés nagyszombat van az életünkben
Nagyvárad – Nagyszombat délutánján ünnepi istentiszteletet tartottak a nagyvárad-rogériuszi református templomban. Igét hirdetett Csűry István, a KREK püspöke, közreműködött egy hollandiai férfi vendégkórus.
A nagyvárad-rogériuszi reformátustemplomban nagyszombat délutánján lezajlott ünnepi istentiszteletet a holland Overijssels Byzantijs Mannenkor férfikórus szolgálata foglata keretbe. Az ünneplő gyülekezetet Kerekes József lelkipásztor köszöntötte, majd az énekkar első fellépését követően Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdette Isten megtartó igéjét Lukács evangéliuma 23. részének 46-tól 48-ig terjedő versei alapján. Szószéki beszédében arra hívta fel a jelenlevők figyelmét: nagyszombatról szinte semmit sem írnak a Szentírásban. Csendes, illedelmes hallgatás jellemzi, amikor mindenki a saját érzéseivel, gondolataival foglalkozik. Valami azonban mégis hiányzik: ritkán jut eszünkbe, hogy Krisztus milyen örök ajándékot adott nekünk. Inkább arra koncentrálunk, hogy miként teljesíthetjünk a kivánságlistánkat, ahelyett, hogy a kétezer évvel ezelőtti történések közé helyeznénk önmagunkat.
Elcsendesülés lehetősége
“Kevés nagyszombat az életünkben”, figyelmeztetett az egyházfő. Ez egy olyan nap kellene legyen az életünkben, amikor valóban megnyugszunk, elcsendesedünk, számba vesszük az eseményeket és hálát adunk Istennek azért, amit tett értünk. “Nem lehet úgy létezni, hogy kizárjuk Krisztust az életünkből: minden tőle indul el és őhozzá érkezik”, hangsúlyozta. Legyen ez a nap az elcsendesülés lehetősége, az Isten előtti megállás alázatos pillanata. Nem a mellünket kell tehát ilyenkor verni, hanem bűnbánatot kell tartani és rádöbbeni arra, hogy mi tesz értünk a mi Istenünk, aki azt éreztette nagyszombaton: nincs ugyan köztünk, de nincs olyan távol, hogy ne érkezne meg, tanácsolta a püspök.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

"Az órái élményszámba mentek"
Nagyvárad – Isten szolgája dr. Bogdánffy Szilárd püspök az Egyházhoz való hűség vértanúja. Boldoggá avatását XVI. Benedek pápa hirdette ki és engedélyezte, a szertartás Nagyváradon lesz.
Az erdon.ro-nak nyilatkozó Pásztai Ottónak, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetőjének az 1944/45–ös iskolaévben dr. Bogdánffy Szilárd az osztályfőnöke volt. Az elnök így emlékszik vissza az akkori időkre:
– A Premontrei Gimnáziumot előbb a németek, majd pedig az oroszok foglalták le tábori kórháznak, így bennünket az Orsolya Gimnázium fogadott be. Számunkra ismeretlen helyzetbe kerültünk, hiszen mindeddig nem ismertük a koedukált oktatást. Úgy a leányoknak, mint a fiúknak külön gimnáziumuk volt. Ráadásul pontosan a kamaszkor idejében voltunk, bizony nagyon idétlenek, félszegek, gátlásosak. Ennek a vegyes társaságnak lett osztályfőnöke Bogdánffy Szilárd. Én személy szerint nagyon örültem, mert a nálam négy évvel idősebb unokabátyámtól, akinek a Gojdu Líceum magyar tagozatán, majd a Szent László Gimnáziumban tanára volt, nagyon sok szépet és jót hallottam róla. Megjelenésre nézve derék ember, olyan 185 cm körüli, jókötésű, szemüveges, mosolygós arcú volt. Nagyon hamar megbarátkozott az osztállyal, segített feloldani a bennünk lévő feszültségeket, gátlásokat. Mi kimondottan büszkék voltunk arra, hogy egy olyan osztályfőnökünk van, aki kilenc nyelvet beszélt és több, mint tizenkét tantárgyat is tanított addigi különböző oktatási tevékenységei során. A hittan, a magyar, a latin mellett matematikát, történelmet, franciát és lélektant is kiválóan adott elő.
Végtelenül tiszteltük tudásáért, kitűnő pedagógusi érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szüksége. Óráin mindenki nagyon figyelt, s úgy éreztük minden egyes alkalommal, hogy ma többek lettünk, mert olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. Az osztályfőnöki órái élményszámba mentek, mert megosztotta velünk diákkori élményeit, a sikerhez vezető utat, a balsikereket, a csínytevéseiket, az olvasás végtelen szeretetét, a jellemnevelés buktatóit, a természet iránti végtelen szeretetét, a sportolás hasznosságát, a kisebbségi sorsban lévő ifjúságunk helytállásának szükségességét. Mesélt a cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szív-gárdáról. Előrevetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra, és azt tanácsolta, hogy próbálja mindenki megőrizni a becsületét, emberségét. Mi pedig ittuk a szavait.
Fi-fi bácsi
Az osztályunk átlagon felüli, jó eredményeket mutatott fel, hiszen a tanulmányi átlaga 8,40 feletti volt. Tankönyveink nem voltak, mindent jegyezni kellett. Volt egy kémia tanárunk, aki igen gyorsan, és türelmetlenül adott elő. Bizony ez az alapok elsajátítására sehogyan sem volt alkalmas. Egyszerűen az osztály 85 százaléka semmit sem értett abból, amit hallott. Ha megkérdeztünk nagy félénken valamit, három kapkodó mondattal elintézte, s mi továbbra is tanácstalanok maradtunk. Ez természetesen a kapott osztályzatainkban is kirívóan jelentkezett. A félévi bizonyítvány osztás előtt kb. 2–3 héttel az osztályfőnök urunk – akit már akkor mi Fi-fi bácsinak becéztünk- leült a kémia tanár úrral beszélgetni, s érdeklődött: Miben látja a problémát, hogy az osztály ennyire gyengén áll kémiából? Ő azt felelte: nem figyelünk, nem eléggé érdekel bennünket a kémia, hiányosak, rosszak a jegyzeteink. Mire Fi-fi bácsi megkérte, engedje meg, hogy egy hónapig ő tartsa nekünk a kémiát. Először megsértődött a tanár úr, kicsit gúnyosan visszakérdezte: az osztályfőnök úr úgy gondolja, hogy ő mindenhez ért? Mire ő szerényen azt válaszolta: természetesen nem, de úgy gondolja mindent az alapoknál kell elkezdeni, csak ezután van mire építeni. S ezalatt a hónap alatt valóban elsajátítottuk a szükséges alapismereteket, s ha nem is látványosan, de elfogadhatóan birkóztunk meg a kémiával. Nyilvánvaló, hogy azok, akik megszenvedték a helytelen pedagógiát, a későbbiekben sem szimpatizáltak ezzel a tantárggyal…
Az év végén készítettünk egy csoport képet – melyet mindenki féltve őriz –, s ragaszkodó szeretettel vettünk búcsút kedves, nagyrabecsült osztályfőnök urunktól, akit a későbbiekben Szatmárra helyeztek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ma

Tőkés András nyílt levele Szász Jenőhöz
A Magyar Polgári Pártra szükség van, még akkor is ha létezését az RMDSZ nem akarja tudomásul venni, vagy csak ellenséget lát benne.
A párt helyi és széki illetve megyei szinten él és nagyon hasznosan tevékenykedik. Majd minden településen, ahol létrejött és a helyi tanácsba bejutott, érezhető jelenléte és ennek hasznát az illető magyar közösség érzi is. Helyi szervezeteiben él az MPP, hisz az országos tevékenység illetve politizálás gyakorlatilag teljesen hiányzik. Hacsak nem számítjuk politikai aktivitásnak azt a botrányosan összehívott 2009 március 14-i jól kibővített kongresszust, vagy a tagság és MPP vezetők eltanácsolását az Orbán Viktor kampányrendezvényeiről, vagy a dec.1-i bukaresti koccintást. Még azzal van szerencséje Szász Jenő alapító Elnök Úrnak, hogy létezik SZNT tevékenység.
Az MPP önkormányzati képviselőihez intézett elnöki meghívó egyenesen nevetséges. „A Magyar Polgári Párt életében nem egy jogvitának álcázott politikai vita zajlik”, hanem egy új politikai baklövés körvonalazódik az Elnök úr részéről. Nem meri felvállalni a tavalyi Országos Tanács alapszabály-ellenességnek felelősségét, inkább ellenségeket talál ki. Nem akar nem elsöprő győzelmet aratni az elnökválasztáson és újból meghívja hangulatgyárnak az önkormányzatiakat. Több lesz a meghívott mind a döntéshozó ezen az előkészítetlen, alapszabálynak nem megfelelően összehívott nagyon rövid OT ülésen.
Pedig nagy szükség lenne a higgadt, nem elfuserált vitára. Egy építkező, a két év múlva tartandó sikeres helyhatósági választásokra elengedhetetlenül szükség van:
• az RMDSZ üres szólamaival szemben, egy olyan, a helyi szervezetek szintjére is lebontható pártprogramra, amely hitelessé tehetné az MPP-t a magyar választó előtt
• egy olyan demokratikus pártstruktúrára, amely az egypártrendszerből kinőtt RMDSZ-el ellentétben, lehetőséget adna a közakarat megfogalmazására
• egy olyan nemzeti minimum megfogalmazására, amely az RMDSZ bármilyen áron való látszólagos hatalomgyakorlását elutasítva, megalapozhatná az országos választásokra a valódi összefogás lehetőségét, az autonómiáért vívott harc általános támogatottságát.
Ehelyett ön Elnök úr, fittyet hányva a demokrácia legelemibb szabályaira és a törvényességre, továbbra is improvizál és önkényeskedik. Ahelyett, hogy a demokratikus magyar párt építkezésén fáradozna, a pártprivatizációt akarja véghezvinni. Az ön célja úgy látszik egy kézi vezérlésű, magántulajdonú politikai alakulat létrehozása, ami egyenértékű az MPP szétverésével, a tagság és az alapítók eredeti elképzelésének a semmibevételével.
Marosvásárhely, 2010. április 6.
Tisztelettel,
Tőkés András
Erdély.ma

A hit erdélyi plázái
Erdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelynek ígéretét a húsvét hozta el.
A pénzügyi válság társadalmi válságot okoz(ott). Kétségtelenül szegényebbek lettünk, kevesebb a pénzünk, s ezt a kevesebbet szinte kizárólag a számlák, adók, illetékek kifizetésére, a mindennapi betevő biztosítására költjük.
Elkerülhetetlen-e, hogy a krízis kulturális és erkölcsi válságban tetőződjék?
Első látásra úgy tűnik, hogy az. Hiszen a forráshiány miatt csökken az állam, az önkormányzatok és mindenekelőtt a polgárok kulturális ráfordítása. Ez azonban még nem egyenértékű a kultúra válságával. Ahol a művelődési élet hajtóereje a civil társadalom, az egyház, a sajtó, az iskola, ott a kulturális válság esélye csekély. Sőt, megnő a felszabadító, katartikus élmény iránti közösségi igény.
A hitéletért, közművelődésért felelős személyeknek csupán fel kell ismerniük, hogy mikor jelentkezik a helyi közösségekben a kulturális hajtóerő iránti szellemi kereslet. Merthogy a gazdasági-társadalmi válság közepette előbb vagy utóbb, de mindenképpen erőteljesen jelentkezni fog, az bizonyos.
Ugyanis azok a válaszok, amelyeket a társadalom a krízis kihívásaira ad, alapvetően kulturális és morális indíttatásúak, a válság feltartóztatása, a megoldás mikéntje, a népszerűtlen, de szükséges lépések megtétele az örökölt és tanult viselkedési kultúrából fakad. Ez a kultúra a modern nyugati ember számára pedig letagadhatatlanul zsidó-keresztény fogantatású.
Arra gondolok, hogy a morális válasz ereje leginkább az idei húsvét hangulatából mérhető le. A hangulatból, amelynek a jelképe Erdélyben nem a csokinyúl vagy a cukortojás. Haszna sem kereskedelmi profit.
Azt már korábban megállapították a társadalomtudományok művelői, hogy a vallásgyakorlás jelentősége a kisebbségi helyzetben felértékelődik, az egyéni és csoportidentitás megőrzésében fontos szerepe van. A társadalomtudományi logika, a történelmi tapasztalat és aktuális adatok egyaránt bizonyítják, hogy a kisebbségek, köztük a kisebbségi sorban élő magyarság, saját kulturális gyökereit a vallásában és annak intézményrendszerében látja a legbiztosabban továbbélni – írja Tomka Miklós.
A vallásnak ezt a szerepét bizonyítják a statisztikák is: az erdélyi magyarság három százaléka ateista, Magyarországon ez az arány 27 százalék. Erdélyben rendszeresen imádkozik a magyarság 70 százaléka, az anyaországban mindössze 38 százalék. A magyar identitás szerepe Erdélyben erőteljesebb, mint Magyarországon. Azaz a hitvesztés és nemzeti identitásvesztés között egyenes arányú összefüggés van.
Ma a Kárpát-medencei magyarság nagyobb része bevallja, hogy hitetlen. Nem ateista, annál több: istentagadó, aki számára a zsidó-keresztény parancsolatok ledöntésre ítélt korlátok. Miért ne engedné meg Isten, hogy ezeknek az embereknek a hitetlenségét kitöltse a mély depresszió? – magyarázzák a magyar nemzet nagyfokú kiábrándultságának okát a teológusok.
Erdélyben azonban a hit még mindig, és minden szekularizáció ellenére, a boldogság forrása maradt, ezért a templomokat vasárnap olyan sokan látogatják, mint Budapesten a plázákat. Míg a nyugati plázákat a fogyasztói társadalom Baáljait imádók a húsvét előtt, az erdélyi templomokat húsvétkor rohamozták meg a hívők.
Erdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelyen ugyan szembe fúj a szél, de amely az Élet, és amelynek ígéretét a húsvét hozta el.
És ez azért jó hír, mert az ezredfordulón már megállapították a magyar szociológusok, köztük a már idézett Tomka Miklós, hogy a vallásosságnak azok a kitüntetett esetei, amelyek a szokásosnál (hitben, vallási élményben, vallásgyakorlásban) aktívabb, mélyebb és gazdagabb elmélyülést jelentenek, általában a nemzeti identitástudatot is felerősítik, pozitív beállítottságát és aktivitását fokozzák.
A másfél milliós erdélyi magyarságnak a válság éveiben pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint a pozitív beállítottságra. Még az is kiderülhet, hogy a kétezredik év első évtizedének végén beköszöntött válság értékteremtő szerepet játszik közösségi életünkben: elhozta kulturális és hagyományos értékeink újrafelfedezését.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

125 éves az EMKE
Idén 125 éves az EMKE: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. "Időszámítása – ahogyan Pákei Sándor József tiszteletbeli alelnök és főtitkár írta volt a negyedszázados évforduló alkalmából kiadott emlékkönyv bevezetőjében – voltaképpen a legelső értekezlet pillanatától, 1884. december 27-től, karácsonya napjától kezdődik". Mikor is Haller Károly kolozsvári polgármester hívó szavára gyűlt egybe a 40-50 lelkes ember, akik elhatározták egy magyar közművelődési egyesület megalakítását. Mégis, az EMKE "hivatalos" születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük: ekkor tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést, elfogadván azt az alapszabályt, melynek 2. paragrafusa kimondotta: "Az egyesület célja működési körében a hazafiság fejlesztése a nemzeti irányú művelődés által".
Közel fél év múlva, 1885. augusztus 31-én, ugyancsak Kolozsvárt, összeült a "tisztválasztó, vagyis végleg szervezkedő közgyűlés". Ekkor az EMKE-nek már 6303 örökös, alapító, rendes és pártoló tagja és 452 476 korona vagyona volt. Elgondolói, létrehozói között ott találjuk a korszak jeles személyiségeit, politikusokat, írókat, egyházi méltóságokat.
Kossuth Lajos a legelsők között volt, akik felismerték az EMKE-alapítás rendkívüli jelentőségét. Turinból ezt a sürgönyt küldte az alakuló közgyűlés résztvevőinek: "Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, amit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elveszett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, olyan önvédelem, melyet minden magyarnak támogatnia kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul 100 frt. a közművelődési egyesületnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit".
De hamarosan megmozdult az egész ország társadalma: tehetős mágnások, birtokosok, jeles egyházi férfiak, áldozatkész értelmiségiek, kereskedők, iparosok, ügyvédek, gazdaemberek siettek fölajánlásaikkal, adományaikkal az EMKE nemes céljainak támogatására. Osdolai Kún Kocsárd gróf – az egyesület első tiszteletbeli elnöke – egy székely földműves iskola létesítésére 1889-ben az EMKE-re hagyta Alsó-Fehér megyében algyógyi birtokát: 2190 hold szántóföldet, kaszálót és legelőt, a hozzá tartozó épületekkel és felszerelésekkel. Lengyelfalvi Orbán Balázs báró, A Székelyföld leírása nagynevű szerzője tövisi birtokát hagyományozta az egyesületre. Dersi János marosvásárhelyi birtokos végrendeletileg 20 000 korona készpénzt hagyott az EMKE-re "munkásságával és takarékosságával szerzett vagyonából". Így jött össze fokozatosan a századforduló idejére az a jelentős EMKE-vagyon, mely lehetővé tette az egyesület sokirányú és hatékony működését.
Elemi népiskolák egész sorát hozta létre az EMKE, és okkal fordított oly nagy gondot a magyar szórványok iskolaviszonyainak javítására. Néhány közeli példa: Mezőménes református felekezeti iskolájának termét az EMKE anyagi segítségével 1903-ban újjáépítették, de EMKE- hozzájárulással épült fel a radnóti, magyarózdi, uzdiszentpéteri iskola is. Az EMKE jelentős összegekkel segítette a tanítókat, a szegény sorsú gyermekeknek adományokat utalt ki, analfabétáknak tanfolyamokat szervezett stb. Szinte áttekinthetetlen a művelődés érdekében kifejtett EMKE-munka teljessége: népkönyvtárak százai, kórusok, különféle irodalmi és népművészeti megmozdulások, műemlékvédelmi tevékenységek sora. És a nép jólétét célzó gazdasági, iparfejlesztési törekvések, közérdekű építkezések, melyek mind az alapszabályzatban megfogalmazott nemzetmentő célkitűzések megvalósítására irányultak.
Sajnos, csak az első világháború végéig tarthatott az EMKE virágzásának eseményekben és sikerekben gazdag korszaka. Ekkor a közadakozásból összegyűlt hatalmas vagyon elveszett. Működése nem szűnt meg egészen, de igen-igen beszűkült. Vezetője, irányító szelleme továbbra is az a Sándor József maradt, aki már az induláskor meghatározó szerepet játszott az egyesület életében. 1944 végén, amikor a főtitkári tisztet a jeles kolozsvári költő és szerkesztő, Kis Jenő vállalta el, ismét megélénkült az EMKE Észak-Erdélyben: könyveket adtak ki, támogatták a műkedvelő színjátszást és kórusmozgalmat, gondjaikba vették a könyvtárak és múzeumok ügyét. Rövid ideig tartó pezsgés után az EMKE 1946-ban kényszerűség folytán beolvadt az egykori Magyar Népi Szövetségbe, annak közművelődési osztályába, és átmeneti vergődés után megszűnt létezni. Négy nehéz évtizeden át említeni sem lehetett, hogy ezeken a tájakon volt egyszer egy EMKE…
1991 tavaszán, április 20-án Brassóban újjáalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, változatlanul Kolozsvár központtal. Azóta eredményesen folyik országos hálózatának kiépítése és működtetése, persze, merőben más feltételek között, mint egykoron. Minden olyan erdélyi megyében, ahol jelentősebb számban él magyar lakosság, működik EMKE-szervezet, illetve hozzá csatlakozó közművelődési egyesület. Ennek a sokágú és eleven tevékenységnek a legjelentősebb keretei kétségtelenül a különböző helyi művelődési egyesületek, társaságok, egyletek.
Erdély földjén messzi múltban gyökerező, gazdag hagyománya van a cselekvő művelődésnek, a sorskérdésekkel történő szembenézés iránti fogékonyságnak. Ez a mindenkori idő parancsa. Ilyen szellemben kíván eleget tenni hivatásának a 125 évvel ezelőtt megalakított EMKE is. Változott történelmi viszonyok között, jelenkori lehetőségekhez igazodva végzi munkáját az annak idején megfogalmazott célkitűzések magasztos alapelveihez igazodva. A megmaradás, megmaradásunk ügyét szolgálja hittel, hűséggel. Amíg és ahogy lehet.
Zászlajára az alábbi jelszót tűzve: Ki a köznek él, annak élni érdemes.
Dr. Ábrám Zoltán,
országos területi alelnök,
Maros megyei elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar fiatalokat vertek Medgyesen
Súlyosan bántalmaztak több medgyesi magyar fiatalt, akik az RMDSZ Szeben megyei és medgyesi városi szervezetének rendezvényén vettek részt április 5-én, hétfőn.
Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban 20 óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandóak távozni, mi több, verbálisan és tettlegesen is bántalmazták a magyar fiatalokat. A jelentős anyagi károk mellett, két súlyosan megsérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani.
A Szövetség Szeben megyei vezetői az incidenst etnikai konfliktusként ítélik meg, úgy vélik, ez nyílt támadás a medgyesi magyar közösség ellen. Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei elnöke és Orosz Csaba, a Szövetség medgyesi elnöke hivatalos feljelentést tett a medgyesi rendőrségen, amelyben kérik a tettesek azonosítását, valamint a szükséges törvényes intézkedések meghozatalát.
A rendőrség szerint nem volt etnikai konfliktus
Tegnap a medgyesi rendőrség több tanút is meghallgatott, sikerült azonosítani a tetteseket is, ám még nem állítottak elő senkit – tudta meg az Új Magyar Szó Luciana Băltaştól, a Szeben Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől, aki nem kívánt további részleteket közölni az ügyről. Mint fogalmazott, kollegái még vizsgálják az incidens körülményeit.
„Semmiképp nem mondanám azt, hogy etnikai konfliktusról volt szó. Két csoport szórakozó fiatal szólalkozott össze” – mondta a szóvivő.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: megérett az idő a mélyreható decentralizációra
Az RMDSZ álláspontja szerint megérett az idő a mélyreható decentralizációra, különösen az oktatás és az egészségügy terén: ez ugyanakkor egyfajta válasz a gazdasági válságra is, hiszen egy decentralizált adminisztráció jobban helyt tud állni a nehéz pillanatokban – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján.
A Szövetség prioritásairól szólva elmondta: az RMDSZ a központosító mentalitás felszámolására és egy valóban decentralizált társadalom megteremtésére törekszik, és e tekintetben jelentős előrelépést hozhat a készülő oktatási törvénytervezet is.
– Az új oktatási törvény egyértelműen reformot ír elő, és ennek a gerincét a decentralizáció alkotja. Az egyetem előtti oktatás esetében ugyanis az oktatási intézményeket áthelyeznék a helyi, illetve megyei önkormányzatok hatáskörébe, a döntéseket pedig a szülők, a tanárok és az önkormányzat képviselőiből álló iskolaszékek hoznák meg, beleértve az iskolaigazgatók kinevezését is. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos reform lehet, ennek érdekében a kormány hétfőn rendkívüli ülés keretében véglegesíti a tervezet szövegét, és ezt reményeink szerint az ülésszak végéig a parlament el is fogadja – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki szerint e tekintetben egy másik fontos terület az egészségügy. Kifejtette: az RMDSZ mindenben támogatja Cseke Attila egészségügyi minisztert, aki a következő időszakban végig akarja vinni a decentralizációt, az egészségügyi intézmények áthelyezését a helyi és megyei önkormányzatok alárendeltségébe.
A vasárnapi magyarországi választásokról szólva leszögezte, egyetlen magyarországi párttal, a Jobbikkal kapcsolatban nyilatkozhat elutasítóan. – Nem örülünk annak, hogy a közvéleménykutatások szerint ilyen erős támogatottsága van a szélsőjobbot képviselő pártnak. Ezen túl az RMDSZ-nek az az érdeke, hogy a majdani magyarországi kormánypárttal és a magyar kormánnyal minél szorosabban együttműködjék: véleményünk szerint ugyanis ez az érdeke nemcsak az RMDSZ-nek, hanem az egész erdélyi magyarságnak. Ezért, a választások után, egy megfelelő pillanatban közvetítenünk kell a véleményünket, hogy mi hogyan látjuk a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormánypolitika helyzetét. Mi támogatni fogunk minden olyan elképzelést és intézkedést, amely erősíti a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika intézményes jelenlétét a magyar kormányban. Tehát, ha az eljövendő kormány erősíteni kívánja ezt az intézményes jelenlétet és a különböző konzultációs formákat, ezt mi támogatni fogjuk, és nyilvánvalóan mindannyiunk érdeke az is, hogy a határon túli magyarok számára biztosított költségvetési keret minél nagyobb legyen – mondta a szövetségi elnök.
A kettős állampolgársággal kapcsolatban kifejtette: ez láthatóan már Romániában sem okoz feszültségeket, például Moldovával kapcsolatosan kialakultak azok az egyszerűsített formák, amelyek segítségével moldovai állampolgárok könnyen megkaphatják a román állampolgárságot. - Azt gondolom, hogy ehhez hasonló módszereket, megoldásokat nekünk is támogatnunk kell Magyarország viszonylatában, és ezt elképzelhetőnek is tartom, nyilván ez megint csak az ottaniak döntése lesz – tette hozzá Markó Béla. (rmdsz.hírszerk.)
Nyugati Jelen (Arad)

Boc támogatja a lusztrációs törvényt
Emil Boc miniszterelnök bejelentette, támogatja a lusztrációs törvényt, ő maga nem töltött be vezető funkciót a kommunista ifjak szervezeteiben, egyetemistaként nem élvezte a kommunista rendszer kiváltságait, így számára „nem okozhat gondot” a törvény alkalmazása.
A miniszterelnök nyilatkozatát sajtóközlemény formájában továbbította a kormány azt követően, hogy a Adrian Năstase, a PSD országos választmányának elnöke blog bejegyzésében kifejtette, Roberta Anastase, a képviselőház elnöke azért sürgette a lusztrációs törvény elfogadását, mert Traian Băsescu így szeretne szabadulni Emil Boctól.
“Mindig is támogattam és támogatom a lusztrációs törvényt, csatlakozom azokhoz, akik sürgetik az elfogadását és alkalmazását. 1989-ben 23 éves voltam, egyetemista és semmilyen funkcióm nem volt a fiatal kommunisták szervezeteiben, így egyesek állításaival ellentétben, a lusztrációs törvény alkalmazása sem okozhat gondot. Sem a Kolozs megyei KISZ-ben, sem a Kommunista Egyetemisták Szövetségének (UASCR), kolozsvári szervezetében nem volt vezető tisztségem, ahogy azt helytelenül a sajtóban állították”, hangsúlyozta a kormányfő.
Kijelenti azt is, hogy egyetemistaként nem élvezett kommunistáknak járó előnyöket, nem volt külön szobája, irodája, lakrésze a bentlakásban.
Adrian Năstase, a PSD országos választmányának elnöke blog bejegyzésében kifejtette, Roberta Anastase, a képviselőház elnöke azért sürgette a lusztrációs törvény elfogadását, mert Traian Băsescu így szeretne szabadulni Emil Boctól.
“Igen, jelen pillanatban Emil Boc az a legmagasabb állami funkcióban levő személyiség, akinek vezető tisztsége volt a KISZ-ben. Ifjú reménység, aki lám, annyi idő után bizonyított. Szellemiséget nem, csak gazdát cserélt”, írja Năstase.
Teodor Mărieş, a 21 Decembrie 1989 Szövetség elnöke kedden a képviselőház elnökével, Roberta Anastaseval folytatott tárgyalás után bejelentette, abbahagyja az éhségsztrájkot, mert sikerült megállapodniuk, hogy a parlament május 20-ig elfogadja a lusztrációs törvényt.
Roberta Anastase, kifejtette a keddi tárgyalás technikai jellegű volt, melyet újabb követ április 13-án, amikor a lusztrációs törvény módosító javaslatait is elemzik.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Markó: az RMDSZ szoros együttműködésre törekszik az új magyar kormánnyal
Minél szorosabb együttműködést akar az RMDSZ a Magyarországon kormányra kerülő párttal, bármelyik is legyen az, a Jobbik kivételével – jelentette ki pénteki sajtótájékoztatóján Markó Béla, a szövetség elnöke. „A szélsőjobboldali Jobbik az egyetlen olyan párt, amelyet semmiképpen nem támogatunk, és nem örülünk annak, hogy ez az alakulat meglehetősen nagy népszerűségnek örvend a közvélemény-kutatások szerint. (…) Az RMDSZ és a romániai magyarok érdeke az, hogy az új magyar kormánnyal és kormánypárttal minél szorosabban együttműködjünk. Eddig is így tettünk, és a következőkben is így teszünk” – fogalmazott Markó.
Az új budapesti kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját illetően az RMDSZ azt fogja támogatni, hogy ez a kérdés minél hangsúlyosabban, intézményes formában legyen jelen a magyar kormány szintjén, mondta a szövetségi elnök. Hozzátette: a magyar kormánytól függ, hogy ez milyen formában valósul meg, akár úgy is, hogy ismét létrejön a Határon Túli Magyarok Hivatala.
Markó szerint a kettős állampolgárság kérdése már Romániában sem eredményez feszültséget. „Románia az EU tagja, de ettől függetlenül kedvezményeket nyújt a román állampolgárságért folyamodó moldovai állampolgároknak. Nem hiszem, hogy ellenkezést szülne, ha esetleg Magyarország is hasonló megoldást alkalmazna” – fejtette ki Markó Béla.
Az RMDSZ és a Fidesz közötti feszültebb viszonnyal kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva Markó azt hangsúlyozta, ez a viszony nem az Orbán Viktorral való személyes nézetkülönbségből, sem a Fidesz, illetve az RMDSZ doktrínájának eltéréseiből táplálkozik. „Egyszerűen arról van szó, hogy az RMDSZ mindig megpróbált saját álláspontot kialakítani bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, ez pedig nem mindig egyezett a Fideszével. Amikor a Fidesz kormányon volt, nagyon jól együttműködtünk velük, ahogyan a jelenlegi kormánnyal is. Egyesek ezt felróják nekünk, de ismételten hangsúlyozom: a magyarság érdeke az, hogy minél szorosabb együttműködést keressünk minden magyarországi demokratikus párttal, különösen a kormánypártokkal” – mondta Markó Béla, aki szerint az új magyar kormánynak is érdekében áll a romániai magyarokat a bukaresti parlamentben és a kormányban képviselő RMDSZ-szel együttműködni.
Krónika (Kolozsvár)

Csoóri Sándor: Hol vagy, Sütő András?
Sütő András hosszú időn át arra készült, hogy családja elrománosodott vagy elrománosított tagjait összehívja Pusztakamarásra. Ördögi gondolat, csak egy nagy lélek találhat ilyet ki. Egy bátor lélek. * Próbáltam elképzelni az első jelenetet: a rokonok egy nagy sátorban ülnek, várják Andrást. András belép, karjai közt egy esendő kisgyermek csontváza. Vajon kié volt ez a kis halott? Román szülőké vagy magyaroké? * A szürrealista vagy inkább abszurd jelenet egyik-másik színpadi jelenetével is rokon. Köhög, mert nem jön ki hang a torkán. A jelenlévők nézik Andrást és nézik a földet. * Sütő szerint a gyermekhalandóság Erdélyben és Magyarországon is megszűnt. Csoda történt? Az ok nem ez, hanem az, hogy nincs hozzá gyermek. * Mit is tanultunk meg a lecsukott szemmel várt demokrácia évtizedei alatt? Azt, hogy a szabadság dzsungelében a dzsungel törvényei és gátlástalansága szerint folyik az élet. Lehet, hogy ez nem is az én gondolatom, kamaszkoromban ragadhatott belém, de ma is érvényesnek tartom. * Sütő a szemét a tisztánlátás keresése közben veszítette el 1990. március 19-én. Bizonyára érthető, ha számunkra ez a vak szem lesz egyik eltörölhetetlen kiindulópontunk. * Ahol nincs mit elsodorni, legyőzni, megváltoztatni, ott művészet se lesz soha. De ahol túl sok legyőzendő halmozódik föl, sajnos ott se lesz. * Sütő András is bevonulhatott volna saját művei magányába, hogy ne mondjam: kolostorába. De nem tette. Egyszerre kellett szerzetesnek lennie és világi, nagy játékosnak. * Korunknak, sajnos, meg kellett ismernie a kettős erkölcsöt: az alkalmazkodásét és a lázadásét. Sütő se kerülhette ki, ha kisebbségi sorsban nagy tettekre törekedett. Zárszámadása bizonyára megfelelt még így is az Istennek. Engedjétek hozzám jönni a szavakat – írta egyik könyve címlapjára. Efféle biblikus hang csak akkor törhet föl az emberből, ha lelke legmélyén bűntudat, igazságérzés és megváltás halmozódott föl. * Magyar írónak lenni mindig más sors és más föladat, mint bármelyik nemzet írójának. Miért? Tudom rá a választ, de nem tudom elmondani. * "Egyetlen járható útként a járhatatlan út maradt." * Ha éjjel álmomból azzal zavarnának föl, hogy vajon ki írta vagy mondhatta ezt a mondatot, innék egy korty vizet, és vakon rávágnám, hogy Sütő András. * Évekkel ezelőtt – ha nem csalódom, a soproni Sütő-est után – vitába keveredett András egy lázas tekintetű, fiatal tanárral, aki azt hajtogatta, hogy a kisebbségi magyarok mindenütt elgyávultak. Bezzeg a spanyolországi katalánok forrón eszik a rántott levest is! * András mosolyogva fogta meg a fiatalember jobb karját. – Maga csak ne veresse ki a szemét, az az én szabadalmam! – mondta a tiszta lelkű, de tájékozatlan ifjú tanárnak. * Milyenek vagyunk mi, magyarok? Az eső elől a tóba menekülünk – írta le Sütő András. * Hajtsuk le gyorsan a fejünket! * Sütő azok közé a magyar írók közé tartozik, akik a nyelv lángelméi és utcasöprői voltak egy személyben. Kosztolányi Dezső, Németh László, Cs. Szabó László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Nagy László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, és még jólélekkel szaporíthatnám a névsort. Lapról lapra ilyen mondatokat olvashatunk minden művében: "Tengerek nélkül is hajótöröttek vagyunk." Vagy: "A feléje hajított kések megpördülnek a levegőben és elkezdenek énekelni." * Ha Sütő-drámákat látok vagy hallgatok, legtöbbször Károli Gáspár nyelvére gondolok, s bűntudattal érzem, hogy ez a nyelv nem igazán bibliai, hanem XVI. századi magyar nyelv, amelyen Jób, Ezékiel, Jeremiás mégis mindent el tudtak mondani. * Az anyanyelv Sütő András írásaiban nem csupán eszköz, hanem regényhős is. Viselkedik, szunyókál, mosolyog, és ha észreveszi a csodaszarvast, rögtön elkezdi űzni. * Halott a koporsóban. Megtiltani neki már semmit se lehet. Azon a nyelven hallgat, amelyiken akar. * Mi ez, ha nem a keserűség monológja? Ezen a nyelven, azt hiszem, hogy csak Tamási Áron beszélt Sütő András előtt. A huszadik század egyik legszörnyűbb jelenetéről is a legrészletesebben András tudósított bennünket. * Hosszú időkön át suttogva beszéltek a szárazajtai rémtörténetről. A fejszével lenyakazott két székely fiúról és tizenhét odavalósi, agyonlőtt emberről. A háború óta senki se merte a kegyetlen tömeggyilkosságot megemlíteni. Pedig egy megőrült lány harmincöt éven át a dicsőszentmártoni elmekórházban figyelmeztető kísértet volt. A tizennégy éves kislánynak végig kellett néznie két bátyja szörnyű lefejezését, tuskón, fejszével. Végignézte, és többé nem látott mást. * András a Heródes napjai című kötetében elmondja, hogy drámát akart írni a kegyetlen történetről, de ki adott volna neki makulátlan dokumentumokat, hogy egyetlen sorába se lehessen belekötni. Mert, ha csak egy fél mondatával is költőiesíti a megtörténteket, a többségi nép elengedi a kiéheztetett oroszlánjait. * Sajnos, ezt senki más nem tudja megírni, egyedül Sütő András tudta volna. (Részlet a szerző Hol vagy, Sütő András? című írásából. Magyar Nemzet, 2010. március 18.)
Népújság (Marosvásárhely)

Emlékkönyv
Ezt a könyvet az Erdélyi Szépmíves Céh hagyományait (és az 1990-es újraalakulás utáni évek téblábolásából kivezető útkeresést) éltető igyekezet szülte – olvassuk az Előszóban. – A Céh 1926-ban, 1930-ban, 1934-ben és 1937-ben jelentetett meg hasonló kiadványt. De irodalompártolásra buzdító munkáját felmérő írásokat olvashatunk az 1930-tól kiadott kalendáriumokban is. Az újraalakulás után a Céh vezetését vállalók nem figyeltek eléggé a hagyományokra és ötletekben sem bővelkedtek, amelyek a külföldön is méltán híres könyvsorozat folytatásának gazdasági-szervezési ügyeit megnyugtatóan biztosíthatták volna. * Amikor Szőcs Géza az újraalakulás ötletével megörvendeztetett, folytatja Tar Károly, azt kérdeztem tőle, hogy Kós Károlya van-e vállalkozásához. Költői kérdés volt. Az eltelt öt esztendő alatt bebizonyosodott, hogy ziláltságunk miatt szervezésből elégtelenre vizsgáztunk. Levonva ebből a tanulságot, most, az újraindulás utáni első könyvsorozatunk végén, amikor fiókszervezeteinkre alapozhatjuk irodalompártoló munkánkat, szükségét érezzük annak, hogy alaposabban megismerkedjünk a Céh történetével, célkitűzéseivel, eredményeivel és hibáival. * Megállapíthatjuk, hogy a két világháború között az Erdélyi Szépmíves Céh mellett még sok más könyvsorozat indult, és más írói csoportosulások igyekeztek pótolni, kiegészíteni mindazt, amit a Helikon szerintük nem vallott és vállalt helyesen. Összeállításunk – a rálátást nyújtó évtizedekben – lehiggadt ellentétek végleges feloldására nyújt lehetőséget a különféle vélemények és megítélések egymás mellé állításával. Elfogultságmentességünket a fennen hirdetett erdélyi tolerancia ígéretes győzelmének igézetében tesszük a sajnos ugyancsak hagyományos klikkszellem mai erősödése ellenében. * Az Erdélyi Szépmíves Céh nem egy emberé, nem egy csoporté, hanem minden erdélyi irodalompártolóé. Felhasználható transzszilvanizmusunk értékeit úgy kell átmentenünk a valamikori jobb világba, hogy megmaradásunkat szolgálja. "Bele kell nézni az erdélyi életbe, mennyiben volt munkánk politikum, természetesen nem köznapi politikum, de politikum mégis annyiban, amennyiben a kisebbségi életnek talán a kultúra a legfontosabb területe. Ezen a területen sok tekintetben csak a mi erőnktől függ az építőmunka." Kós Károly hat évtizeddel ezelőtt, a kilencedik Helikon-találkozón elhangzott szavait idézzük figyelmeztetőül. És ajánlásul is arra, hogy a régiek tapasztalatait, az egykori küzdelmekhez sokban hasonló életünkben, Dsidát igenelve "mindig magunkért, de soha mások ellen" sikerrel hasznosíthassuk.
Emlékkő ez a könyv is, amely az előttünk járók munkájához hasonlóan – jövőnket alapozza.
– 1994-ben az Erdélyi Szépmíves Céh gyakorlatilag vezetés nélkül maradt – olvassuk aztán az alaposan megszerkesztett, de nagyon apró betűkkel szedett, mégis szép kötet végén. (Utószó helyett, 2004. június 30.) – Ekkor anyagi juttatás nélkül elvállaltam, hogy rendbe hozom a Céh kilencvenes évek elején összezilált szénáját. Ezt a könyvet kilenc hónapos intézői munkám közben állítottam össze, és 1994-ben képekkel és mellékletekkel, másolásra alkalmas átlátszó famentes (paus) papíron leadtam a kolozsvári Glória nyomdába. * Kós Károly idejében minden ötödik esztendőben készült egy, a Céh munkáját bemutató, a könyvkiadó munkájával elszámoló kötet. Ezt a hagyományt volt szándékomban követni. * Az egyik régi emlékkönyv 28.000 magyarországi előfizető nevét tartalmazza, fedőlapján pedig, a különleges oklevélszerű borítón, Kós Károly jellegzetes betűivel annak az olvasónak a neve áll, akinek ezt a díszes könyvet a Céh megküldte. Ez nyilván 28.000 kézzel címzett kötetet jelentett. * Merthogy eleink nagy becsben tartották a könyvkiadót pártoló tagságot. * Ezt szerettem volna magam is. Ezért terveztem és állítottam össze ezt a könyvet. Ez a kötet képezte volna a Céh belföldön és külföldön egyaránt fiókszervezetekbe tömörült tagsága további növelésének alapját. * Sajnos, nem futotta időmből, el kellett jönnöm, ott kellett hagynom Kolozsvárt, Erdélyt, hogy új életet kezdjek unokáim szolgálatában. * Reméltem, és azóta is remélem, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh történetét dokumentumokban bemutató összeállításom, amely többek között tartalmazza a Céh által kiadott könyvek kiegészített címtárát, a Céh íróinak rövid szócikkekbe tömörített életrajzi adattárát is, egyszer majd napvilágot lát. Hiszen ahhoz, hogy intézőségem idején a munkatársaimmal toborzott kétezer-hatszáznyi pártoló tagon kívül Erdélyben, Magyarországon és a világ legkülönbözőbb országaiban továbbiakat is megnyerjünk az Erdélyi Szépmíves Céh tovább éltetése ügyének, nagy szükség lenne egy ilyen, a Céhet teljességre törekvő ismertetőre. * A könyv megjelentetését 1995-re terveztem. Az ESZC tagjai már nagyon várták, és követelték azt a beszámolót, amely a Céh ügyeit megnyugtatóan tisztázza, és jövőjéről, terveiről is bővebben szól. * Sajnos, az anyagiak hiánya miatt, az ESZC-nek ez a beígért könyve sem jelenhetett meg. Svédországból időnként hazatérve hiába szorgalmaztam megjelenését, erre azóta sem került pénz. Közben eltelt újabb hét esztendő. A Céh mindenféle nehézségei, mellőztetése ellenére még él, könyvei is megjelengetnek. * A hiányzó öt esztendőről, miután a Céh elnöke erről folyamatosan megfeledkezett, kérésemre, Kisgyörgy Réka, az ESZC utánam következő intézője elvállalta, hogy megírja a beszámolót, illetve a könyv utószavát. * Ez lehetett volna e kötet harmadik része. Erdélyi Szépmíves Céh 1924-1944 és 1990-1995 részek után magától értődően következnie kellene az 1995-2000, majd a 2000-2005 közötti évekről szóló beszámolóknak, dokumentumoknak. * Tavaly, miután Orbán János Dénesnek a nyakába szakadt a Céh minden elhanyagolt ügye, őt kértem arra, hogy hasznosítsa, fejezze be munkámat. Remélem, hogy előbb-utóbb ez is sikerül neki. Addig is a Magyar Elektronikus Könyvtár révén és segítségével kívánom az érdeklődők elé tárni a megismerésre mindenkor érdemes, dokumentumokból álló Céh tanulságos történetét. * Van egy Utolsó utószó is, ez így zárul: "Végül ezt a könyvet a szerkesztő által alapított skandináviai Ághegy-Liget Baráti Társaság és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága támogatásával sikerült nyomdába küldenünk az Ághegy Könyvek ötödik, egyelőre kis példányszámú köteteként. Összeállítója reméli, hogy valamikor nemcsak a benne összegyűjtött dokumentumok tájékoztató jellege, hanem gyakorlati útmutató jellege miatt is hasznát veszi a bizonyára hálás utókor. Az Erdélyi Szépmíves Céh történetének tanulságaira minden bizonnyal nagy szüksége lesz majd az utánunk igyekvőknek. Lund, 2009. január végén." * Erdélyi Szépmíves Céh Emlékkönyv 1924–1944, 1990–1995. Összeállította Tar Károly, Ághegy Könyvek, KÖZDOK
B.D.
Népújság (Marosvásárhely)

Sógor: Székelyföld fejlődéséért helyi szinten kell lépéseket tenni
A Csíkszeredai RMDSZ és a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal meghívására Sógor Csaba európai parlamenti képviselő tartott előadást április 9-én, pénteken 18 órai kezdettel a helyi önkormányzat gyűléstermében. Az Erdély és a Székelyföld jövője az EU-ban és azon túl című előadás során a képviselő a térség fejlődésének kérdéskörét elemezte, lényeges hangsúlyt fektetve arra, hogy mindezekért mit tehetnek a térség lakói.
Beszédében Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő kifejtette: Székelyföld jövője nem azon múlik, hogy Brüsszelben és Bukarestben milyen határozatokat hoznak, hanem azon, hogy helyi és regionális szinten milyen döntések születnek. A képviselő felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a politika nem irányíthatja a gazdaságot, és éppen emiatt Székelyföld jövőjéről az itt élőknek kell gondoskodniuk.
–Két fontos tényezője van a térség fejlődésének. Először is a kisközösségeknek meg kell őrizniük a helyi értékeket, az évszázados hagyományokat. Több pozitív példa is mutatja, hogy megélhetési lehetőséget lehet teremteni belőlük. Másrészt pedig egy erős civil társadalmat kell felépíteni, mely képes kell legyen felülvizsgálni és kiegészíteni a politikum tevékenységét – hangsúlyozta Sógor Csaba.
A képviselő a Székelyföldi autonómia kapcsán elmondta: véleménye szerint először az itt élő emberekben kell megfogalmazódjon az autonómia, és tudatosuljon az, hogy mindezt csupán összefogással lehet megvalósítani. „Kardrántások helyett, ma már a diplomácia nyelvén kell érvényesítenünk az akaratunkat, és hozzászoktassuk a környezetünket ahhoz, hogy önállóságot akarunk” – magyarázta.
Sógor Csaba EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma

Újrakezdések
Az újrakezdések ideje következik a magyarországi belpolitikában, ahol a tegnapi választások eredményeként várhatóan több gyökeres változás áll elő. A hivatalos és a becsült eredmények ismerete nélkül is megállapítható, hogy eltűnik a magyarországi rendszerváltást levezető és meghatározó két párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), valamint a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A Magyar Szocialista Párt (MSZP) várhatóan megalázó vereséget szenved, és történelmi mélypontra kerül. Tagja lehet viszont a magyar Országgyűlésnek a Lehet Más a Politika (LMP) civil kezdeményezésként létrejött párt, amely baloldali zöldpártként határozza meg magát.
A tegnapi választásnak csak egy nyertese lesz, a szélsőjobboldali nézeteket valló Jobbik, amely minden bizonnyal fennállása óta a legjobb eredményt produkálja. A megmérettetés abszolút győzteseként beharangozott Fidesz elsöprő győzelmére is számítani lehetett, de a nyolc éve ellenzékben lévő jobboldali erő fényes diadalát beárnyékolja, hogy a mostani választáson nem is volt ellenfele, hiszen az MSZP önmaga árnyékává zsugorodott.
Elsősorban a szocialistáknak kell újrakezdeniük az építkezést, hiszen meglehetősen kérdésessé vált, hogy a mostani megalázó pozícióból fel tud-e még állni valaha a Magyarországot az elmúlt húsz évből tizenkét évig irányító MSZP, vagy az SZDSZ-szel és az MDF-el együtt a román parasztpárt sorsára jut, és eltűnik a történelem süllyesztőjében. A magyarországi pártstruktúra szétzilálódása azt vetíti előre, hogy újabb politikai erők jelennek meg a következő időszakban, és nem kizárt, hogy visszatérnek a frontvonalba az elmúlt időszakban háttérbe vonult egyes tapasztalt politikusok. Egyelőre az is kérdés, hogy viharvert egykori pártjuk fedélzetére jönnek vissza, vagy újabb politikai konstrukció keretében kezdenek ismét politizálni. A nagy visszatérők között emlegetik többek között Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt és Kuncze Gábor egykori liberális pártvezért.
A politikai pártpalettán várható mozgások intenzitását elsősorban a Jobbik választási szereplése fogja befolyásolni. A szélsőjobboldali párt sikerének esetleges megdöbbentően magas arányai ugyanis fokozott mozgósító jelleggel hathatnak a demokrácia iránt elkötelezett magyarországi politikai és civil társadalmi körökben, amelyeket politikailag aktivizálhat a szélsőjobb riasztó előretörése. Az is meghatározó lesz e tekintetben, hogy mit kezd a Fidesz az ölébe hullt egyeduralmával. Hiszen még a kétharmados győzelem híján is kényelmes többségben kormányozhat majd Orbán Viktor, akit hatalmas felelősség terhel a következő négy évben, hogy milyen irányba vezeti Magyarországot.
Az újrakezdés kényszerétől a Fidesz sem szabadul meg, amelynek várhatóan a kormányzás egyedüli felelőseként újból elő kell kotornia naftalinszagúvá vált pragmatikus énjét. A Magyarországgal szomszédos országok vezető politikai köreiben tartanak a Fidesz győzelmétől, még ha Bukarestben ezt egyelőre csak az ellenzéki pártok fogalmazzák meg nyíltan. A román és a szlovák politikai elit által nacionalista pártnak tartott Fidesztől elszoktak ugyanis Bukarestben és Pozsonyban, és többnyire csak az elmúlt nyolc év ellenzékiségére emlékeznek. Viszont a Fidesz legutóbbi kormányzása alatt, 1998 és 2002 között bizonyította, képes racionálisan politizálni, hiszen akkor meglehetősen pragmatikusan alakította Magyarország és szomszédjai diplomáciai kapcsolatait. A Fidesznek ismét rá kell térnie erre az útra, s erre kényszeríti a Jobbik megerősödése is, hiszen Orbánéknak muszáj lesz markánsan érzékeltetniük a közvéleménnyel, főleg Nyugattal, hogy alapjában véve különböznek az ordas eszméket felkaroló Jobbiktól. Ma Bukarestben és Pozsonyban is gyakran egybemossák a két alakulatot, ami a Fidesznek, Magyarországnak és a határon túli magyarságnak egyaránt káros.
A Fidesz egyeduralma az erdélyi magyar politizálásra is minden bizonnyal kihat majd, hiszen az RMDSZ, az MPP és az EMNT tevékenységét mindig Bukarest és Budapest koordinátái határozták meg. Az MPP és az EMNT mindig is a Fidesz csatlósaként működött. Ez a két szervezet eleve meg sem kísérelt önálló erdélyi magyar politizálást folytatni, amit az RMDSZ sikeresen tett az elmúlt húsz évben. A jelek szerint azonban a romániai magyarság legreprezentatívabb érdekvédelmi szervezete is belefáradt az önállóságba, és főként a fiatal vezető nemzedéke révén hajlik a magyarországi pártokkal szemben képviselt egyenlő közelség elvének a feladására. Úgy tűnik, már csak az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetősége képviseli töretlenül ezt az elvet, amit azért is lenne kár feláldozni, mert a történelem során bebizonyosodott, hogy a sorsfordító pillanatokban a Magyarországot vezető politikai elit soha nem volt képes megfelelő árnyalt víziót képviselni az erdélyi magyarság sorsának kedvező alakítása érdekében. A Fidesznek elsősorban azt a csapdát kell elkerülnie, hogy magyarországi belpolitikai érdekeknek vesse alá a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Kinek tetszik, kinek nem – A parlamentben az új oktatási törvényt
A kormány tegnap jóváhagyta az oktatási törvénytervezetet, a dokumentumot átküldték a parlamentbe, és kérték a jogszabály sürgősségi vitáját. A képviselőház állandó bürójának döntése szerint módosító javaslatokat április 19-ig tehetnek le a képviselők, az oktatási bizottságnak április 26-ig el kell készítenie a jelentését, a parlament pedig május 26-ig el kell fogadja a törvényt.
Az oktatási törvény esetében a szenátus a döntő ház. A Daniel Funeriu oktatási miniszter nevével fémjelzett törvényt élesen bírálják az ellenzéki pártok és a szakszervezetek, az RMDSZ üdvözölte a jogszabályt, Markó Béla szerint az oktatási rendszer valós reformját teszi lehetővé.
Az új oktatási törvény számos gyökeres újítást tartalmaz. Kötelezővé teszi az iskola-előkészítő osztályt, a gimnáziumot kibővíti a IX. osztállyal, és a gyermekeknek 16 éves korukig részt kell venniük a közoktatásban. A magyar és a kisebbségi oktatás szempontjából is több előrelépést várhatunk. Ha a kormány által beterjesztett módon fogadják el a törvényt, a jövőben alternatív módszerek szerint tanítják a román nyelv és irodalmat a magyar gyermekeknek, és magyarul tanulhatják Románia történelmét és földrajzát.
Ha sikerül még idén nyár előtt jóváhagyatni a jogszabályt a parlamenttel, akkor az a Hivatalos Közlönyben való megjelenés után harminc nappal életbe lép. Az érettségi új rendszerét azonban csak 2012-től vezetik be, a IX. osztály gimnáziumhoz csatolását és a líceumi felvételit pedig 2013-tól — nyilatkozta az oktatási minisztérium szóvivője tegnap. Az új érettségi során három, a magyar gyermekeknek négy írásbeli vizsga lesz, a XII. osztályt elvégző tanulók szaktól függetlenül megmérettetnek román nyelv és irodalomból, egy idegen nyelvből, illetve anyanyelvük irodalmából.
Ezek mellett lesz egy általános, több tantárgy kérdéseit felölelő vizsga, matematikából és természettudományokból a reál szak végzőseinek, társadalomtudományból, történelemből, földrajzból, gazdaságból, szociológiából és pszichológiából a humán osztályok tanulóinak.
„Véleményem szerint az a nemzet erős, amelyik becsüli a körülötte élőket, becsüli a kisebbségeket, és éppen ezért sok mindent bevezettünk, amit az RMDSZ javasolt a viták során. Amiről korábban megállapodtunk, az megmaradt, és több helyen javítottunk a felsőoktatásra, a kisebbségek nyelvén történő egyetemi oktatásra, a tanárok vezetőségi képviseletére vonatkozó rendelkezéseken. Megállapodtunk, ahol a kisebbségek nyelvén oktatnak, az egyik rektorhelyettest a kisebbségi karok javasolhatják, illetve az egyik dékánhelyettest a kisebbségi tanárok nevesíthetik" — nyilatkozta Daniel Funeriu oktatási miniszter a tegnapi kormányülés után.
A törvény életbe lépésének pillanatától multikulturális státust nyernek azok az egyetemek, amelyeken a kisebbségek nyelvén is oktatnak. Ilyen a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem (román, magyar és német oktatási nyelvvel), a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (román és magyar oktatással), illetve a szintén marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem (román és magyar oktatással).
A kormány által jóváhagyott tanügyi törvénytervezet lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját — mondta el tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint átlátható rendszerre van szükség az eddigi instabilitás, a folyamatos változtatások helyett. Úgy vélekedett, az oktatási törvénytervezet a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektje, amely a közélet egyik legfontosabb területét érinti: a jogszabály egy valós, mélyreható reformot ír elő, amely a döntéseket átruházza a helyi közösségekre, decentralizálja ugyanakkor a finanszírozást is, és objektív szabályokat állapít meg a forrásfelhasználást illetően.
Élesen bírálják az új jogszabályt az ellenzéki pártok és a tanügyi szakszervezetek, de nem ért egyet a rendelkezésekkel az egyetemek egy része sem, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem például a törvény visszavonását kérte.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elsöprő Fidesz–KDNP győzelem
(MTI) – Elsöprő Fidesz–KDNP győzelmet hozott a magyarországi parlamenti választás első fordulója vasárnap, az eddigi ellenzéki pártszövetség már 206 biztos mandátummal rendelkezik, a kormányzóképes többséghez 194 kell. Az MSZP eddig 28, a Jobbik 26, az LMP 5 mandátumhoz jutott. Még 121 mandátum sorsa kérdéses.
A választás első fordulójában 64,29 százalékos volt a részvételi arány (5,1 millió szavazó), ez valamennyivel elmarad a négy évvel ezelőttitől.
A Fidesz–KDNP pártszövetség mind a 20 területi választókerületben az első helyen végzett.
Az összesített – nem végleges – eredmény szerint a választók 52,76 százaléka (2.666.727 szavazó) a Fidesz–KDNP-re szavazott. Az MSZP 19,3 százalékkal (975.292) a második helyen végzett. A Jobbik 16,7 százalékkal (844.169) a harmadik. Az LMP 7,43 százalékkal (375.310) a negyedik, parlamentbe jutó párt. Az MDF (2,65 százalék, 134.157 szavazat) és a Civil Mozgalom (0,9 százalék, 45.246 voks) nem került be az Országgyűlésbe.
A választás várhatóan 119 egyéni választókerületben lesz érvényes és eredményes, így az április 25-re kitűzött második fordulóban már csak 57 helyen lesz választás.
Sólyom László köztársasági elnök szerint a rendszerváltás óta még soha nem volt olyan egyértelmű és széles a győztes párt támogatása, mint most, ám – mint mondta – ez a bizalom óriási felelősséget ruház a győztes pártra.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke bejelentette: a következő kormány megalakításához szükséges parlamenti többség már rendelkezésre áll. A szikár és prózai tény úgy hangzik: ezt a választást megnyertük – fogalmazott, hozzátéve: "nem egy szokványos választást nyertünk meg, ne féljünk kimondani, ne ijedjünk meg a szavak jelentésétől és komolyságától. Ez a választás egy történelmi választás volt".
Az eredmények azt mutatják, az emberek gyors, mélyreható, megrendítő változást akarnak – mondta Orbán Viktor. "Életem legnagyobb feladata előtt állok" – jelentette ki. Úgy értékelte: a magyar emberek a választás első fordulójának napján ítéletet mondtak, legyőzték a reménytelenséget.
"Ez a győzelem nem a Fideszé, ez a győzelem az önöké, ez a győzelem Magyarországé" – fogalmazott.
Magyarország munkát, rendet, biztonságot akar – értékelte Orbán Viktor, hozzátéve: ez a feladat megoldható, de ehhez szüksége van kivétel nélkül minden magyar emberre.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila telefonon gratulált Orbán Viktornak. Azt kérte tőle: a nemzet érdekében használja fel a felhatalmazását, ne pedig a megosztásra.
Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke kijelentette: pártja elvesztette a kormányzás lehetőségét, de nem vesztette el azt a lehetőséget, hogy az ellenzék legerősebb pártja legyen. Az MSZP megóvja a választási eredményt, ahol alapos okot lát arra; emellett vizsgálatot követel az igazolással szavazók ügyében, továbbá felülvizsgálná a választási eljárási törvény vonatkozó módosítását.
Az MSZP elnöke elmondta: nem lehet kizárni a gyanút, szervezett akció volt az igazolással szavazók voksolása, ezért meg kell vizsgálni, véletlen-e, hogy éppen az urnazárásokhoz közeli időpontban jelentek meg ilyen nagy számban a szavazókörökben.
Elmondta: a párt "él azzal a lehetőséggel és kötelességgel, hogy demokratikus ellenerőt biztosítson". Lendvai Ildikó hangsúlyozta: a két forduló között azon lesznek, hogy ez az erő minél nagyobb támogatást érjen el. Közölte: ahhoz, hogy az MSZP a legnagyobb ellenzéki párt legyen, megvan a kiinduló pont, vannak támogatóik, van programjuk és van eltökéltsége aziránt, hogy "ne hagyja a törvénytelenül készült listákat elővenni".
Vona Gábor, a Jobbik elnöke azt mondta: a magyar emberek kétharmada jobbikos, csak még nem mindenki tud róla. A pártelnök kiemelte, hogy amit elértek, az "nagyon sok": a Jobbik "totális, soha nem látott ellenszélben" megduplázta szavazóinak számát, s ezt a jövőre nézve nagyon biztatónak tartják.
Vona Gábor úgy fogalmazott: voltak közöttük, akik jobb eredményre számítottak, szerették volna megelőzni az MSZP-t. Mint hozzátette, az MSZP "koporsójába" az utolsó szöget ugyan még nem verték be, de még néhány hónap, és őket is "saját halottuknak" fogják tekinteni – tette hozzá.
A Jobbikra szavazóknak üzenve úgy fogalmazott, ez a mintegy egymillió ember biztosítékot kaphat arról, hogy "Magyarország fel fog támadni".
Schiffer András, a Lehet Más a Politika listavezetője kijelentette: a csoda bekövetkezett, mert nemcsak a negyedik legnagyobb pártként bekerültek a parlamentbe, de felülmúlták a közvélemény-kutatók várakozásait. Úgy fogalmazott, amit az LMP elért, az reményt jelent az ország számára, hogy lehet tisztességgel politizálni. Hozzátette, hogy parlamentbe jutásukkal egy új generáció lépett be a politikába, hiszen ők voltak azok, akik a legfiatalabb jelölti gárdával vitték végig a kampányt. Leszögezte, hogy Magyarországon először egy ökopolitikai erő is bejutott a parlamentbe.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke bejelentette lemondását, miután pártja nem jutott be a parlamentbe. Azt mondta, "súlyos vereségnek" tartja a pártja által elért eredményt, amelyet a pártját az elmúlt időszakban ért támadásoknak tulajdonított. Az SZDSZ csalódottan vette tudomásul a választási eredményeket, amelynek következtében a demokratikus közép, a konzervatív-liberális összefogás nem nyerte el a választók öt százalékának támogatását – mondta Retkes Attila, az SZDSZ elnöke az MTI-nek.
Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke azt mondta: nincs elkeseredve az eredmény miatt, mert a 0,9 százalékos támogatottság azt mutatja, hogy sok és hatékony munkát végeztek a párt lelkes aktivistái.
Politológusok szerint történelmi siker a Fidesz választási győzelme. A magyar pártrendszerben tektonikus változások indultak el. A Fidesz megszerezheti a kétharmados többséget, ehhez 52 mandátumra van még szüksége.
Népújság (Marosvásárhely)

Előrelépés a román oktatásban, döntött a kormány
Rendkívüli kormányülésen döntött az új tanügyi törvénytervezetről a kormány hétfőn reggel. A kormányzati képviselők testülete elfogadta az új oktatási törvényt, amely a döntés értelmében a parlament kezébe került.
Markó Béla, az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, hogy többszöri egyeztetés során sikerült kialakítani a decentralizációra és a reform elveire épülő szöveget, amely a kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak is megfelelő keretet biztosít. Az RMDSZ szövetségi elnöke és Bokor Tibor szenátor, a tanügyért felelős szakbizottság tagja egybecsengő véleménye szerint ez az eddigi legelőnyösebb oktatási törvényünk, egyben nagyon fontos előrelépés a román oktatásban.
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így minden tantárgyat magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok, kivéve természetesen a román nyelvet és irodalmat. Ez azt jelenti, hogy Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatják. A román nyelvet és irodalmat pedig végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségieknek a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhet. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat. A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
A háromhetes nyilvános vitán nagy népszerűségnek örvendő téma volt a címzetes állásokra vonatkozó rész. A jóváhagyott oktatási törvénytervezetben az áll, hogy a címzetes tanári állás az adott intézményben érvényes, máskülönben vizsgázni kell az újabb állásokért. Ez a szabályozás a decentralizáció következménye.
Ugyancsak kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is ahhoz, hogy osztály induljon. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást vagy a szállást és az étkezést.
Az olyan tanintézmények vagy tagozatok esetében, amelyek egyediek a helységben, különböző profilú líceumi vagy szaklíceumi osztályok indíthatók. A kisebbségi gyerekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. Az állam által elismert felekezetek valamelyikéhez tartozó diák számára biztosítani kell a vallásórát. A meglévő felekezeti iskolákat illetően az egyházak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen fogják kidolgozni a működésükre és finanszírozásukra vonatkozó módszertant.
Változik továbbá az érettségi rendszer is, egy új vizsgával bővül a számonkérés. Reál osztályokban írásbeli vizsgát kell tenni matematikából, újdonságként pedig bevezetnek egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében fizika, kémia és biológia tantárgyakat foglal magába. Humán osztályokban a hozzáadott írásbeli vizsga ezután nem történelemből, hanem földrajzból lesz, a transzdiszciplináris vizsga pedig társadalomtudományokból. Szaklíceumokban az első vizsga a szaknak megfelelő tantárgy lesz, a második – szintén transz-diszciplináris vizsga – a többi szaktantárgyból.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek ugyancsak sok vitát váltottak ki. A kormány által elfogadott formájában ez módosult, így azokat a szülőket büntetik csak, akik gyermeküket nem járatják iskolába – nekik egy 100–1000 lejes büntetést kell fizetni. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
A kormány által elfogadott formában változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. Fontos módosítás az is, hogy a decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és gimnáziumok a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. A vezetőtanács megalakulása után ülésvezetőt választanak, aki legfeljebb hat hónapra töltheti be ezt a tisztséget. Az ülésvezető egyszerű többséggel választható meg. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót – írja elő az elfogadott oktatási törvénytervezet. Az igazgató lemondása vagy leváltása esetében a versenyvizsga megszervezéséig az intézmény vezetését a vezetőtanács egyik pedagógusa veszi át.
Az oktatási törvény felsőoktatási fejezete egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten (ciklusban), beleértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státusát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját és biztosítja azok autonómiáját. A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A kisebbségi nyelvű tagozatok számára biztosítja az arányos képviseletet és a vezetők kiválasztásának procedúráját, külön szabályzat szerint. Az RMDSZ javaslatára sikerült elérni, hogy a magánegyetemek tulajdona az esetleges feloszlatás esetén visszaszáll az alapítókra.
Fontos megjegyezni azt, hogy az elfogadás után fokozatosan lép érvénybe valamennyi módosítás: a 9. osztály gimnáziumba való besorolása és a líceumba való új felvételi rendszer 2013-ban, az új érettségi vizsga 2012-ben lép érvénybe.
Az elfogadott oktatási törvénytervezetet hétfőn délután iktatták be a képviselőházban és sürgősségi eljárást kértek a törvény tárgyalására. A döntő ház a szenátus.
Népújság (Marosvásárhely)

„Átvilágítják” az RMDSZ szervezetek tevékenységét
Átvilágítják az RMDSZ Temes megyei szervezete, illetve a vidéki szervezetek tevékenységét – nyilatkozta ma Halász Ferenc megyei elnök.
A 24 vidéki RMDSZ szervezet tevékenységének kielemzéséről idén januárban döntött a Területi Képviselők Tanácsa. Az elnökség egy-egy tagjából és TKT tagokból álló öttagú csoportok a 2010 február – április időszakban sorra látogatják a vidéki RMDSZ szervezeteket, ahol kielemzik a helyi elnökség, a polgármesterek, alpolgármesterek és helyi tanácsosok tevékenységét, számon kérik a tagdíjfizető RMDSZ-tagok számát, a szervezet idei programtervét, stb. A Temes megyei RMDSZ szervezetek kétharmadának átvilágítása már megtörtént, a többire április hónap folyamán kerül sor. Az átvilágítás nyomán elkészül a helyzetjelentés, amelynek alapján, amennyiben szükséges, újjászervezik az RMDSZ tevékenységét, vagy mint Csák, Temesrékas és Varjas esetében újból létrehozzák a régi vezetőség kiöregedése, lemondása miatt teljesen megszűnt RMDSZ szervezetet. Az átvilágítások célja a helyi tisztújítások és a 2012-es helyhatósági választások előkészítése. A Temes megyei és a többi megyei szervezet átvilágítását ezzel párhuzamosan az országos RMDSZ kezdeményezte – mondta Halász Ferenc – ennek érdekében adatokat, információkat kértek a helyi szervezetektől.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Miről döntöttek odaát?
Hát a címbéli kérdésre ismét csak a csípőből jövő válasz az igazi: a jövőről. Mert kétségtelenül újfent nagyon sok múlik azon, hogy kik milyen lehetőségek között mozogva vezethetik a Csonka-Magyarországot. Meglesz-e a kétharmad? Tulajdonképpen mindegy, hiszen annak birtokában is önfegyelmet fog gyakorolni a győztes.
Az igazi kérdés az, hogy kik juttattak egy pártot ekkora lehetőséghez. Mert a kormányzás milyensége feltételek nélkül ehhez igazodik majd. A közvélemény-kutatások egyértelműen kirajzolják, hogy a legnőiesebb párt a győztes, azaz szavazóinak jóval több mint a fele nő. S persze nem kell elfeledni, hogy messze a legtöbb voksot kapta a polgári szövetség. A radikális változtatásokat szorgalmazó alakulatra pedig majdnem kétharmadban férfiak szavaztak. A másik két pártnál elhanyagolhatók a különbségek a nemek tekintetében. A szavazók közül a győztesre voksolók között a legtöbb az önmagát vallásosnak meghatározó. A többi pártnál lényegesen kevesebb a hívő. Kissé talán meglepő, hogy a nemzeti-keresztény gyökerek ápolását hangoztató párt szavazói között a legkevesebb a vallásos az országházba jutott négy alakulat közül…
Mindez mit jelent? Hát azt, hogy az új kormányzat egy biztos, kiszámítható, közügyeknél esetenként megszorításokra is hajló szavazótábortól kapott felhatalmazást. Az elmúlt nyolc év gyakorlatával majdhogynem ellentétes kormányzást várnak el – ez helytálló. Számunkra a lényeges hogy végre Anyaországunk legyen a szomszéd köztársaság.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Konzervatív kirohanás Kelemen ellen
A Konzervatív Párt (PC) kéri Kelemen Hunor művelődési miniszter leváltását, mert Székelyföldet népszerűsíti egy hivatalos rendezvényen. A PC mai közleményében azt állítja, hogy Kelemen Hunor művelődési miniszter „folytatja az alkotmányt megszegő lépéseit”, amelyekhez már hozzászoktatott.
„Emil Boc miniszterelnök közvetlenül felelős egy elfogadhatatlan helyzetért, amely során a kormányának tagjai támadják Románia alkotmányos rendjét” – állítják a konzervatívok.
Állításuk szerint Kelemen Hunor a Székelyföld kifejezést használja egy „a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium és Kelemen Hunor miniszter védnöksége alatt” szervezett hivatalos, kulturális rendezvényen. A PC leszögezi hogy a május 17.–július 30. között sorra kerülő I. Székelyföldi Grafikai Biennáléról van szó, amelynek ez a hivatalos elnevezése.
„Az esemény internetes honlapja (http://grafikaiszemle.ro/bienale/ro/) a Székelyföldet is népszerűsíti, és egyenesen elérhető a minisztérium honlapjáról (http://www.cultura.ro/News.aspx?ID=1555). Így egy romániai miniszter hivatalos honlapja az alkotmányellenes Székelyföld elnevezést népszerűsíti. Úgy véljük ez elég ok, hogy a jelenlegi miniszter távozzon posztjáról, mert ezt arra használja, hogy Románia alkotmánya ellen harcoljon” – mutat rá a PC közleménye.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Kórusközpontú fesztivál
Kérdezett: Bölöni Domokos
Idén az előzőekhez képest korábban tartották a XIX . Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztivált. Okairól Kovács András karnagyot, a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.
– A korai időpont legfőbb oka, hogy májusban nem találtunk olyan hétvégét, amikor a Kultúrpalota nagyterme szabad lett volna. Azt is számításba kellett vennünk, hogy ne olyan periódusra tervezzük, amikor amúgy is sok a zenei rendezvény. Egy másik gond az utóbbi időben a fiatalok vizsgaidőszakának meghosszabbodása. Ezek a programok (ballagások, vizsgák, ünnepségek) a családok minden tagját érintik, így a június eleji, május végi dátumok elestek. Végül idén az én hibámból egy figyelmen kívül hagyott "apróság" is megnehezítette a jelenlétet, hiszen a fesztivált az iskolai vakáció utolsó két napján tartottuk, ezért aztán nem is jöhettek el az iskolai kórusok.
– Ha gyorsmérleget készítene, milyennek mondaná az idei sereglést?
– Az említett nehézségek ellenére sikeresnek tartom az idei hangversenyeket. Tíz kórus mutatta be műsorát, ezek közül kettőt most hallottunk először. Külön öröm volt számomra, hogy volt tanítványom, a fiatal zenetanárnő-karnagy, Szász Emese vezetésével mutatkozott be a csittszentiváni Shálom kórus, gondosan kiművelt műsorral, felcsillantva a reményt, hogy kórusmozgalmunk jövője nincs veszélyben, ha ilyen tehetséges fiatal kórusvezetőink vannak. A nagy múltú Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikarát is érdeklődéssel hallgatta a többnyire énekesekből álló nagyérdemű, a szintén fiatal karnagy, Molnár Katalin irányításával.
– Többnyire énekesekből álló hallgatóság. Nem lehetne népesebb közönséget toborozni a – mégiscsak kétnapos – rendezvénynek?
– Ez a mi fesztiválunk nem tömegközpontú, hanem kórusközpontú, vagyis nem versenyjellegű. (Én különben is csak a sportversenyeket szeretem, a zeneieket nem. A művészi teljesítmény sem méterrel, sem stopperrel nem mérhető.) Célunk, hogy fórumot teremtsünk amatőr énekegyütteseinknek. Fellépési, megmérettetési lehetőséget biztosítva, motiválva ezáltal őket a további munkára, tanácsokat adni, repertoárt gazdagítani. Egy kezdő kórus és karvezetője számára tanulságos lehet egy érettebb, magasabb művészi színvonalat elért kórus meghallgatása, vezetőjének tanácsa. Bátorítani akarunk, nem bátortalanítani, elkedvetleníteni – ezért hallhattunk különböző szinten éneklő együtteseket, és ezért nem akarok senkit most sem kiemelni. Természetesen a bemutatott műsorok művészi értéke, a darabok nehézségi foka nagyon változatos volt. Ami szerintem nagyon fontos előrelépés, hogy az előző évekkel ellentétben a bemutatott művek nehézségi foka csak nagyon ritkán haladta meg az előadó együttes képességeit. Tehát a műsorválasztásban, a darabok nehézségi fokának mérlegelésében a karvezetők ritkán tévedtek.
– A kórusok túlnyomóan vallásos, egyházi műveket adtak elő. Nem megy ez a "világi" muzsika rovására?
– Kétségtelen tény: a legtöbb énekkart az egyház tartja fenn, ehhez mért a repertoárjuk is. Azért van ez így, mert az egyház ismerte fel a karéneklés közösségteremtő és nevelő szerepét. Mikor a Nagy István ifjúsági vegyes kart létrehoztam, hiába kilincseltem érdekszövetségünknél vagy az ifjúsági szervezetnél. Tervem hallatán Kolcsár Sándor unitárius esperes azonnal kezembe nyomta a templom kulcsát. Nyugdíjba vonulásakor mennünk kellett a templomból. Akkor elmentem az egyedüli magyar líceumunk igazgatójához, és kértem egy osztálytermet heti két alkalomra, az esti órákra. (Nem mellesleg: 4–5 énekesem az ő iskolájából járt a kórusba.) Tudod, mit kérdezett? Azt, hogy mit fizetek. Régebben volt tanügyi kórus, kultúrházi kórus, orvosok kórusa stb. Most vannak-e ilyenek? Lejáratták annak idején őket?
A közösségépítés szerepét manapság a cégek, vállalkozások is felismerik. A tehetősebbje drága pénzeket fordít kiképzésre, küldi alkalmazottait az ilyen célú táborokba. Pedig mennyivel okosabb és hasznosabb dolog lenne egy énekkar, egy tánckar finanszírozása! Kérdésedre visszatérve, én nem szakosítom világira és egyházira a fesztivált, inkább úgy mondom, hogy amikor lehetséges, akkor a kettő közül az egyik (a szombati) hangverseny a fiataloké, a másik (a vasárnapi) a felnőtteké.
– Ez volt a tizenkilencedik kórushangverseny. Hogyan tovább? Mire számíthatnak a közeljövőben a kórusok és a kórusmuzsika kedvelői?
– Hát hogyha az Isten is úgy akarja, akkor a huszadikat is jó lenne esztendienkor, 2011-ben megszervezni. Köszönetet kell mondanom az Állami Filharmóniának, a polgármesteri hivatalnak, a Communitas Alapítványnak, a Psalmus kórus és a csittszentiváni kórus tagjainak, akiknek segítsége nélkül nem tudtuk volna megszervezni a fesztivált.
– Kovács András három kórust is dirigál. Milyen események várják ezen a tavaszon?
– A hét végén, április 17–18-án a Nagy István ifjúsági vegyes karral Budapesten lépünk fel, a XXXIII. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyén, a Tudományos Akadémia dísztermében, magyar és osztrák kórusok társaságában. A Vártemplom Psalmus kórusával május 17-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban egy Zsizsman Rezső-emlékhangversenyen énekelünk. Ezek a közelebbi fontos események számunkra.
Népújság (Marosvásárhely)

Szatmárnémeti fekete márciusa – interjú Formanek Ferenccel
A román és magyar közösség közötti feszültség hiányának tudható be, hogy 1990 márciusában az akkori hatalomnak nem sikerült a marosvásárhelyihez hasonló véres eseményeket előidézni Szatmárnémetiben – mondja a Krónikának adott interjúban Formanek Ferenc, Szatmár megye egykori alelnöke. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács megyei alelnöke szerint akárcsak Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben sem lehet spontán gyülekezésről beszélni. Szerinte úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra.
– Írásban jelezte, hogy pontatlan a Kincses Előd lapunknak adott interjújában az az állítás, mely szerint 1990-ben Szatmárnémetiben a magyarság nem állt ki ön és Pécsi Ferenc mellett, így már nem hozták be az avasi románokat, és elmaradt a véres összecsapás. Nem így volt?
– Nem egészen. Annak idején RMDSZ-elnökségi határozatot hoztunk arról, hogy megünnepeljük március 15-ét. Az ünneplés azonban már pár nappal az esemény előtt problémássá vált. Ha jól emlékszem, 12-én megjelentek a Szatmár megyei adminisztrációs palotában a helyi Vatra Românească vezetői, és kifejtették: tudomásuk van róla, hogy sokan érkeznek a határ túloldaláról erre az ünnepre azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolják Szatmárnémetit Magyarországhoz. A látogatást nem vettük komolyan, mert nem észleltünk semmilyen román–magyar feszültséget.
– A román kollégái nem bizonyultak fogékonyaknak a Vatra felvetéseire?
– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsnak Szatmár megyében Nicolae Popdan volt az elnöke, Nicolae Manea és én voltunk az alelnökei. Nálunk mind iskolaügyben, mind egyéb kérdésekben mondhatni problémamentes volt az együttműködés. A román kollégák majdhogynem kacagásba törtek ki, amikor meghallották a vatrás félelmeket. Meg is egyeztünk, hogy ezek hőzöngők, akiket nem kell komolyan venni. Aztán 15-ét megelőzően megérkezett Bukarestből egy Iordan Rădulescu nevű ezredes, aki azt mondta, azért küldték, hogy a román–magyar feszültséget enyhítse. Nem értettük a látogatást, hiszen mi semmilyen feszültséget nem éreztünk. Ha jól emlékszem, az ezredes elbúcsúzott tőlünk, és azt mondta, Marosvásárhelyre megy.
– Nem éreztek feszültséget, mégsem ünnepelhették meg március 15-ét úgy, ahogy tervezték.
– Arra készültünk, hogy két koszorút helyezzünk el: egyet Szatmárnémeti belvárosában a Bălcescu-szobornál, egyet pedig Erdődön a Petőfi-emlékműnél. 15-én reggel azonban összeverődött pár száz román ellentüntető a Bălcescu-szobornál, így azt nem lehetett megközelíteni.
– Úgy gondolja, hogy az említett Rădulescu ezredest küldték megszervezni az eseményeket?
– Ha nem is személyesen szervezte, de ezt spontán gyülekezésnek nem lehet nevezni. Abban az időben egyetlen párt sem lett volna képes arra, hogy vidékről a városba szállítsa emberek százait. Efféle mozgósításra az akkori viszonyok között még a megyei tanács sem lett volna képes. A tanácselnök sem diszponált akkor a szállítóvállalatok szállítási eszközei fölött.
– De hát az RMDSZ korábban közel százezres néma tüntetést tudott szervezni Marosvásárhelyre. Nem lehet, hogy pusztán a nemzeti öntudat, az okkal vagy ok nélkül érzett veszélyhelyzet gyűjtötte össze a román közösséget is?
– Ezt nem a mostani szemmel kell tekinteni. A marosvásárhelyi gyertyás-könyves felvonulás hét végén, munkaszüneti napon történt. Március 15-e viszont csütörtökre esett. Akkoriban még mindenki munkaviszonyban állt, és nem volt annyira ura a helyzetének, hogy spontán módon abba tudja hagyni a munkát, és elmenjen tüntetni. Amikor tudomására jutott az avasújvárosi kórházigazgatónak, hogy szervezik az emberek szatmári utazását, lebeszélte őket az útról. Ha egy igazgató úgy döntött, hogy felvonul a munkásaival, akkor azok felvonultak, ha egy igazgató ellenezte a felvonulást, a munkások sem mentek. Itt spontaneitásról nem lehet beszélni. Valaki szólt az igazgatóknak, hogy engedjék el az embereket.
– Hogyan viszonyult a magyarság az ellentüntetéshez?
– Amikor látszott, hogy konfliktust, verekedést akarnak szítani, beláttuk, annak semmi értelme, hogy odamenjünk lökdösődni a koszorúval. Így azt egy Krisztus-szoborhoz tettük le. Az ellentüntetők azonban megindultak a főtér felé, és akin kokárdát láttak, azt ütlegelni kezdték. Többnyire úgy indult a dolog, hogy le akarták tépni a kokárdát. Mi Kossuth-kokárdákat készíttettünk, melyeken a román és a magyar nemzeti színeket kombináltuk össze, ezzel is jelezvén, hogy az 1848-as forradalom mindannyiunké. A kokárdák alapján könnyű volt kiszúrni a magyar ünneplőket. Sajnos többen súlyosan meg is sérültek. A dolognak az vetett véget, hogy a magyarok autókba szálltak, és elmentek Erdődre. A provokáció azonban mind a városban, mind pedig Erdődön folytatódott. A Petőfi-szobornál levágták a hangosításunkat. 12 óra tájt valaki jelezte, hogy Pécsi Ferivel vissza kellene mennünk a városba, mert zavargások vannak. Ekkorra már küzdőtérré alakult a város központja, egy önmagát ünneplő román tömeg pedig az adminisztratív palota előtt Pécsi Ferenc és az én lemondásomat követelte. Amikor odaértünk, a rendőrség széttárta a karját és azt mondta, ők semmit sem tehetnek, mert feljelentés történt ellenünk, amelyben etnikai ellentétek szításával és anyagi visszaélésekkel vádolnak. A tömeg azt skandálta, álljunk ki eléjük, ha merünk. Annyira nem voltak tisztában azzal, hogy ki-kicsoda, hogy amikor kimentem, meg is tapsoltak. Csak akkor kezdtek fütyülni, amikor kiderült, hogy én vagyok Formanek.
– Hogyan oszlott fel végül is a román tüntetés?
– Amikor hallották, hogy a rendőrség és az ügyészség megkezdi az ellenünk szóló névtelen feljelentés kivizsgálását, szétszéledt a tömeg. Másnap az RMDSZ tanácskozásán többen is voltak, akik utcai demonstrációt követeltek, de én elleneztem, mert úgy éreztem, éppen ezt várják tőlünk, hogy aztán lehessen intézkedni ellenünk. Több napon keresztül folytak a politikai egyeztetések, és a végső kompromisszum lényege pedig az volt, hogy az RMDSZ megtarthatta a megyei alelnöki tisztséget, de ezt nem tölthetem már én be. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy a teljes román vezetést is leváltották.
– Nekik az volt a bűnük, hogy tárgyaló viszonyban voltak a magyarokkal?
– Nem indokolták meg a leváltásukat, de egyértelműen ez volt az ok. Utána Románia-szerte megváltozott a légkör. Március 15-ét arra használták fel, hogy az 1989 decemberében kialakult román–magyar szolidaritást felszámolják. Ebben pedig Szatmárnémetinek kiemelt szerepet szántak. A Pécsi Ferenc ellen és ellenem szóló névtelen feljelentést az ügyészség három napig vizsgálta, aztán ejtette a vádakat.
– Hogyan látszott Szatmárnémetiből az, ami néhány nappal később Marosvásárhelyen történt?
– A családommal elmentünk Szatmárról, mert nem éreztük biztonságban magunkat. Belőttek a lakásunk ablakán.
– Fegyverrel?
– Nem tudjuk mivel, de az ablak ki volt lyukadva, és egy ólomgolyót találtunk a hálószobánkban. Minekutána mind én, mind a feleségem vásárhelyiek voltunk, hát hazamentünk. Március 19-én hajnalban Király Károllyal együtt utaztam Bukarestbe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az RMDSZ országos alelnökeként én voltam Bukarestben a szövetség legmagasabb rangú tisztségviselője. Domokos Géza és a többiek ugyanis Budapestre utaztak, ahol a román–magyar megbékélésről szóló értelmiségi találkozót szerveztek, Király Károlynak pedig nem volt RMDSZ-tisztsége. Március 20-án kihallgatást kértem Ion Iliescutól, hogy tájékoztassam a helyzetről. Miközben tombolt a verekedés Marosvásárhely főterén, én Iliescu előszobájában várakoztam, de végül nem fogadott. Az események szervezettségét azonban az is jelzi, hogy közben Gelu Voican Voiculescuval beszélgettem, aki tudott már arról, hogy bányászvonatok vannak útban Vásárhely felé.
– Húsz év telt el a fekete március óta. Látszik már, hogy miért éppen Szatmárnémeti és Marosvásárhely volt a célpont?
– Úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra. Ma már interneten is kutatható a magyar állambiztonsági szerveknek jó pár erre utaló dokumentuma. Elérhető egy olyan 1989 júliusában keltezett jelentés is, mely szerint Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a román államhatalom a magyar veszélyre hivatkozva gyakorlatokat tartott. Ez azért érdekes, mert 1990 márciusában mind Marosvásárhelyen, mind Szatmárnémetiben a hatalom széttárt karokkal nézte, hogy mi történik. Ezt a konfliktust minden bizonnyal központilag hagyták jóvá, de találtak hozzá mind román, mind magyar oldalon olyan embereket, akik a hangulatot ebbe az irányba terelték.
– Ha ugyanaz volt a forgatókönyv, miért sült el másképpen a történet a két városban?
– Kincses Előd folyamatosan panaszkodott Marosvásárhelyen, hogy nem tud szót érteni a helyi román vezetőkkel. Ezzel szemben Szatmárnémetiben politikai színtéren nem volt román–magyar konfrontáció.
– Az iskolaügy is másképpen alakult a két városban. Marosvásárhelyen már azt is extrém követelésnek tekintették, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium 1990 szeptemberétől, az új tanév kezdetétől magyar iskolává váljék, Szatmárnémetiben viszont már 1990 januárjától magyar iskolaként működött a Kölcsey-gimnázium.
– Ez a két város vezetői közötti különbséget jelezte. Szatmáron a román kollégák, ha időnként értetlenkedve fogadták is a kéréseinket, lehetett velük tárgyalni, és meg lehetett találni a kompromisszumos megoldásokat. Szatmárnémeti akkor is nyitottabb volt, ma is nyitottabb, mint Marosvásárhely. Amikor két közösség politikai elitje párbeszédet folytat, általában nincsenek konfliktusok, ha viszont a politikai elitben nincs meg a szándék a kompromisszumos megoldások megkeresésére, konfrontáció alakul ki. Lám, Szatmáron párbeszéd és magyar polgármester van, Marosvásárhelyen pedig ma sincsen szándék arra, hogy a helyi vezetők bármiről kompromisszumos megállapodást kössenek, román a polgármester, és megmaradt a feszültség.
– Hogyan tekint ma az akkori szerepvállalására?
– Jó lenne egyszer tisztán látni az akkori történéseket, de ma sincs betekintésünk az iratokba. Engem a hatalom arroganciája zavar a leginkább. Különbség van a diktatúra és a mai világ között, de minduntalan azt érezni, hogy csak átalakult a hatalom. Megmaradt az a hatalmi góc, amelyik annak idején még Ceauşescu körül alakult ki. Ezért nem akarnak ma sem elszámolni a ’89-es vérengzésekkel, a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi fekete márciussal. Én azután még három hónapot dolgoztam az RMDSZ-ben, de a feleségem és a kislányom nem akart már hazatérni, és 1990 szeptemberében én is kértem a magyarországi tartózkodási engedélyt. Azóta is ott élek, és nem politizálok.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Egyenjogúsított kisebbségi oktatás
Emil Boc miniszterelnök szerint a nemzeti oktatási stratégia elvein alapul az új oktatási törvénytervezet, amelynek szövegét hétfőn fogadta el a kormány rendkívüli ülésén. Markó Béla oktatásért is felelős miniszterelnök, az RMDSZ elnöke a dokumentumot a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektjének nevezte, amely lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját.
A dokumentumot a kabinet megszavazása előtt három hetes nyilvános vitára bocsátotta, ahol az érdekelt felek kifejthették véleményüket, módosítási és kiegészítési javaslataikat. A kormány általi megszavazását követően a jogszabályjavaslat a parlamenthez került, a képviselőház vezető testületének határozata szerint pedig az alsóházban sürgősségi eljárással vitatják majd meg, ennélfogva elfogadásához szűk határidőt szabtak.
A parlamenti szakbizottságok április 19-ig nyújthatják be kiegészítő és módosító javaslataikat, a képviselőház plénumának pedig április 25-ig kell voksolnia a tervezetről. A döntő szót kimondó ház azonban a szenátus lesz.
Gimnáziumi portfolió
Az új törvényjavaslat szerint az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik és ezek az osztályzatok is beleszámítanak a X. osztályba történő felvételibe.
Szeptembertől egyébként az ötödik évüket betöltő gyermekek úgynevezett előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. A II. osztály végén tartják az első képességfelmérést írásból, olvasásból és matematikából. A tesztek eredményeit „személyi dossziékban”, „portfoliókban” tüntetik fel, amelyekbe, IX. osztályig bezáróan bekerülnek az összes érdemjegyek, minősítések.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern és – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából tesznek vizsgát. A IX. osztály végzősei országos vizsgán esnek át: írásbelit tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából és szóbelit „polgári és társadalmi kompetenciából”.
A líceumi felvétel az említett portfolió alapján történik, amennyiben a jelentkezők száma nem haladja meg a felkínált helyek számát. Túljelentkezés esetén hetven százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, harminc százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak.
A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint. Ennek megfelelően román nyelvből és irodalomból, kisebbségi iskolákban emellett anyanyelvből, reál tagozatokon matematikából, humán tagozaton földrajzból kell írásbelizni, újdonságként pedig bevezetnek egy-egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében a fizika, kémia és biológia tantárgyakat, humán osztályokban pedig a társadalomtudományokat foglalja magába.
Megújuló vezetőtanácsok
Változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. A decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és a gimnáziumok, a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek a kormány által elfogadott változatban csak azokra a szülőkre vonatkoznak, akik gyermeküket nem járatják iskolába. Bírságukat ötszörösen, egy 100– 1000 lej közötti összegre csökkentették. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
Pozitív diszkrimináció
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat, Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok. A román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is.
Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül, a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, vagyis nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek. A szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
Kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is, az osztályindításhoz. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást, vagy a szállást és étkezést.
A törvénytervezet egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státuszát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális státuszt egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományos Egyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: nem vagyunk mazohisták
„Változtatni kell a jelenlegi választási rendszeren, de ami a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt illeti, szó sem lehet arról, hogy elfogadjuk annak megemelését” – nyilatkozta a Szabadság kérdésére Markó Béla. Az RMDSZ elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy Traian Băsescu államfő legutóbb a jelenlegi öt százalékos parlamenti küszöb tíz százalékra való megemelését, illetve az egyéni választókerületes többségi szavazási rendszer bevezetését szorgalmazta.
„Nem vagyunk mazochisták, hiszen nagyon jól tudjuk, ha a küszöböt növelnénk, ez azt eredményezné, hogy a magyarok nem jutnának be a parlamentbe vagy csak egy képviselőnk lenne, mint a többi kisebbség esetében. Nyilvánvaló, hogy ez nem érdekünk, de nemcsak nekünk, hanem az országnak sem.
Egyrészt azért, mert Romániának is érdeke, hogy ott legyünk a palamentben, másrészt pedig a politikai életet is túlságosan leegyszerűsítené. Az öt százalékos szűrőre szükség van, de nem többre, mivel ez azt is jelentené, hogy tíz százalék alatt jelentős vélemények, illetve áramlatok maradnának ki a törvényhozásból” – vélekedett Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke szerint a jelenlegi egyfordulós, bonyolult visszaosztással történő egyéni körzetes választási rendszer, a lehető legrosszabb. A miniszterelnök-helyettes úgy véli: vagy vissza kellene térni a listás rendszerhez, vagy pedig elfogadni azt az egyre inkább hangoztatott megoldást, miszerint legyen egyfordulós, egyéni körzetes választás, de relatív többséggel be lehessen jutni a parlamentbe. Ezek szerint az, aki a legtöbb szavazatot szerezte meg az adott körzetben, függetlenül attól, hogy megkapta-e a fele plussz egyet vagy kevesebbet, parlamenti mandátumhoz jutna.
Arra a kérdésre, hogy amennyiben Traian Băsescu államfő tovább erőlteti a választási küszöb növelését, Markó kifejtette: semmiképpen nem fognak ezzel egyetérteni.
„Megmondom őszintén, egyelőre nem is veszem komolyan ezt a javaslatot. Traian Băsescu időnként ötletszerűen bedob dolgokat csak azért, hogy vita témát adjon. Most megint sikerült megriasztania sokakat, és a figyelem középpontjába kerülnie” – mondta az RMDSZ elnöke.
P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)

Maradi” a PC
Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter képtelenségnek nevezte a Konzervatív Párt (PC) állítását, miszerint sérti az alkotmányt a Székelyföld megnevezés használata.
A Mediafax hírügynökségnek nyilatkozó tárcavezető szerint a PC-nek nem sikerült túllépnie a kisebbségi kérdés XIX. századi megközelítésén, amikor olyan történelmi régiók létezését vonja kétségbe, mint a Székelyföld, Barcaság vagy Mócföld. A konzervatívok azt nehezményezik, hogy Kelemen Hunor a Székelyföld kifejezést használta a tárca védnöksége alatt szervezett hivatalos, kulturális rendezvényen.
„Emil Boc miniszterelnök közvetlenül felelős egy elfogadhatatlan helyzetért, amelyben kormányának tagjai támadják Románia alkotmányos rendjét” – állítják a konzervatívok. Úgy vélik, az esemény internetes honlapja Székelyföldet is népszerűsíti és egyenesen elérhető a minisztérium honlapjáról.
„Egy minisztérium honlapja az alkotmányellenes Székelyföld elnevezést népszerűsíti. Úgy véljük ez elég ok arra, hogy a jelenlegi miniszter távozzon posztjáról, mert ezt arra használja, hogy Románia alkotmánya ellen harcoljon” – véli a PC.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szembenézés hadüzenetekkel
Az államfő javaslata a tíz százalékos parlamenti küszöbről az RMDSZ kiszorítását jelentené a politikai képviseletből.
A közmédia körüli hosszas viták és e heti események, valamint az államfőnek a választási küszöb megemelésére vonatkozó legutóbbi kijelentése jól mutatja a fogalmi zűrzavart és a terhes légkört, amelyben az RMDSZ-nek a PD-L oldalán kormányoznia kell.
A közmédia körüli hosszas viták és e heti események, valamint az államfőnek a választási küszöb megemelésére vonatkozó legutóbbi kijelentése jól mutatja a fogalmi zűrzavart és a terhes légkört, amelyben az RMDSZ-nek a PD-L oldalán kormányoznia kell.
Némi mélabúval szinte azt mondhatnánk, az RMDSZ-re valóban szükség van a kormányzás munkájában, hiszen valakinek gondolkozni is kell, valakinek türelmet kell tanúsítania a nagy hebehurgyaságban, vállalva a racionalitás ódiumát a felületességgel és gátlástalansággal szemben.
A jelenleg érvényes médiatörvényről két dolgot lehet elmondani: 1. bebizonyította működőképességét (ami persze nem azt jelenti, hogy tökéletes, de csak azért, hogy valakinek legyen a nevéhez fűződő „saját törvénye”, semmiképpen nem kell átszabni); 2. holtbiztosan jobb, mint bármi, amit az új törvénytervezet összekotyvaszt.
A jogszabály sarkalatos pontja és központi fogalma a közszolgálatiság, ennek a fogalomnak a tartalma pedig nincs kellően tisztázva. Ebből, a közszolgálatiságból ered a két médiaintézmény státusa (nem magán-, de nem is állami, költségvetési intézmények), és ebből a tisztázatlanságból erednek egyes működtetési zavarok és a „depolitizálással” kapcsolatos tévhitek.
Legutóbb is láthattuk a tévében Markó Béla jobb ügyhöz méltó igyekezetét, hogy megmagyarázza: az a tény, hogy a politikai képviselettel megbízott parlamenti pártok jelölnek tagokat a vezetőtanácsokba, még nem jelenti e testületek átpolitizálását-átpolitizáltságát, hanem éppenhogy az egyensúly érvényesülését jelenti a pluralizmus elve alapján. (Természetesen csak akkor, ha a törvény adta lehetőségek nem túlkapásokat eredményeznek, például mint amikor a PD-L, az átpolitizálás és a korrupció elleni harc éllovasa, minden lehetséges intézmény élére a saját embereit állította.)
Ismét meg ismét rá kell jönnünk, hogy politikai útitársaink lazán és felelőtlenül nyilatkoznak olyan kérdésekről, amikhez nem értenek, amelyeknek nem ismerik a súlyát és a jogi hátterét. Ki kell mondani: igenis ellentétben az RMDSZ képviselőivel, akik mind a parlamentben, mind a kormányban sokkal jobban tisztában vannak a jogszabályokkal, a tényekkel, a médiaintézményekben uralkodó állapotokkal és a lehetőségekkel. És azzal is, hogy mennyire üres populista szólam a civil szervezetek emlegetése mint olyan tényezőé, amelyik „megoldja” majd a közmédia „átpolitizáltságának” a kérdését.
Hazug, álságos dolog, hiszen – mint a választási kampányokban is beigazolódott – a civil szervezetek többsége, megalázó anyagi függőségi helyzetében, egyáltalán nem tanúsított sem objektivitást, sem egyenlő távolságtartást, és még kevésbé lesz ez elvárható tőlük, amikor politikai és anyagi érdekük fog fűződni (mellesleg minden felelősség nélkül) a kinevezésekhez.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a PD-L részéről az új törvény erőltetésének és a rendezés halasztásnak a célja voltaképpen annak megakadályozása, hogy – az algoritmusnak megfelelően – a közrádió vezetőtanácsának magyar elnöke legyen. Ami amolyan burkolt hadüzenet, de a játszmát az RMDSZ-nek természetesen le kell játszania.
Gyökeresen más a helyzet egy másik hadüzenettel, nyílt provokációval, amibe semmiképpen nem szabad belemenni, még csak az „elvi vita” szintjén sem. Az államfő fenyegető javaslata a tíz százalékos – Európában legmagasabb – parlamenti küszöbről még egyértelműbben az RMDSZ politikai képviseletből való kiszorítását jelentené, mint az elnök másik agyréme, az egykamarás parlament.
Az a tény, hogy a legnagyobb ellenzéki alakulat azonnal lelkesen felkarolta a javaslatot, amely hosszú távon két nagy párt politikai váltógazdaságához vezetne, csak még hangsúlyosabban jelzi ezeknek az uraknak az elképzelését a demokráciáról.
De persze a legnagyobb közvetlen veszély ma még nem ez – sem a fogalomzavar, sem az államfő szokott darabossága. A legnagyobb veszély az, hogy az inkompetens koalíciós társakkal együtt az RMDSZ-nek is szenvedni valója lesz az elégedetlenség növekvő hulláma nyomán. Ezzel is szembe kell nézni.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

A küszöbönálló kormányváltás nyertese az egész nemzet – Magáénak érzi a Fidesz szép győzelmét az EMNT
Magyarország polgárainak jelentős többsége egyértelmű felhatalmazást adott a választottainak arra, hogy lezárjanak egy korszakot – írja csütörtöki közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Úgy fogalmaznak: magukénak érzik a Fidesz győzelmét, „hiszen ezáltal egy olyan értékrend válik meghatározóvá az ország- és nemzetépítésben, amely a Fidesz és az erdélyi polgári-nemzeti erők húszéves, termékeny együttműködésének eredménye”.
2010. április 11-én a Fidesz–KDNP választási koalíció elsöprő – európai szinten is úgymond példa nélküli – győzelmet aratott a magyarországi országgyűlési választások első fordulójában. „A győzelem várható volt, mégis örülünk a bizonyosságnak, aránya pedig egy ügydöntő népszavazás erejével bír” – olvasható a közleményben. Mint fogalmaznak, Magyarország polgárainak jelentős többsége egyértelmű felhatalmazást adott a választottainak arra, hogy lezárjanak egy korszakot, és a nemzeti gondolatra érzéketlen posztkommunista internacionalizmust (MSZP), valamint a kozmopolita modernizációt (SZDSZ) képviselő, az országot a térség éllovasából sereghajtóvá silányító politikai garnitúrát eltávolítsák a döntéshozatal közeléből, és a húsz évvel ezelőtt elmulasztott valódi rendszerváltozást végre kikényszerítsék.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magáénak érzi a Fidesz szép győzelmét, hiszen ezáltal egy olyan értékrend válik meghatározóvá az ország- és nemzetépítésben, amely a Fidesz és az erdélyi polgári-nemzeti erők húszéves, termékeny együttműködésének eredménye a bálványosi folyamat keretében. „Meggyőződésünk, hogy a küszöbönálló kormányváltás nyertese nem csupán a szűken vett ország és annak polgárai, hanem az egész nemzet, annak külhoni közösségeivel együtt” – írja a közlemény.
A határokon átívelő, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés nagy lélegzetű programjának gyakorlatba ültetése a nemzet ügyeit felvállaló kormány és a vele stratégiai partnerséget vállaló külhoni magyar érdek-képviseleti szervezetek közös feladata és felelőssége. Győztes csata után sok a „szövetséges”. Ilyenkor még azok is „barátokká” válnak, akik még a választást megelőző napokban is a Markó-doktrína – „tartsunk egyenlő távolságot minden magyarországi párttal” – értéksemleges elvét hirdették – fogalmaz az EMNT közleménye.
Az EMNT nem kíván részt venni a politikai helyezkedések versenyfutásában. Mint írják, „több éve azon munkálkodunk, hogy a szűkkeblű pártpolitikai meggondolásokat a nemzetpolitikai látásmód váltsa fel. Sokkal nagyobb a tét annál, mintsem hogy kisstílű, egyéni érdekeket előtérbe helyező politikai akarnoksággal vesztegessük el az előttünk álló történelmi esélyt”. Rendezni kell végre közös dolgainkat – írja a közlemény. Rengeteg munka vár reánk, mindenekelőtt pedig „Trianon gyógyítása” – teszik hozzá.
Kilencven év után a szétszakítottság állapotát végre a közösségvállalás cselekvő öntudata válthatná fel. Ne csak mondjuk, hogy „egy a nemzet”, hanem gondolkodjunk is ebben, és eszerint is cselekedjünk – hangsúlyozza az EMNT. Itt az idő arra, hogy a kommunista vétetésű „be nem avatkozás politikájának” elvével végképp leszámoljunk. Az egész Kárpát-medencei magyarság érdekeiért kell összefognunk mindannyiunknak – teszik hozzá.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) keretében a nemzet ügyeiért felelősséget érző szervezetek eddig is ezt szorgalmazták, de mindezt az eddigieknél is eredményesebben tehetnék, hogyha ezt az újraalakuló – a magyarországi pártokat és a kormány képviselőit is magába foglaló – Magyar Állandó Értekezlet keretében tehetnék. Példaértékű, ahogyan Magyarországon a Fidesz–KDNP néppárti koalíciónak sikerült egy táborba gyűjtenie az ország nemzetben gondolkodó – immár többséget alkotó – részét. Ezt szorgalmazza Erdélyben az EMNT is az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében.
„Nemzetpolitikai téren csak együtt lehetünk eredményesek” – írja az EMNT. Hozzáteszik: reméljük, hogy a példából az erdélyi magyar politikai és közélet szereplői is érteni fognak. A magyar nemzeti érdekek hatékony képviselete csak olyanképpen alakítható ki, hogyha a parlamenti képviselet monopóliumából, valamint kormánybéli tagságából eredő kizárólagossági törekvéseit az RMDSZ önként korlátozza, a Magyar Polgári Párt vezetői pedig az oktalan elszigetelődéshez vezető politikai tisztogatás politikájával végre felhagynak. Amint az elmúlt közel egy évszázadnyi kisebbségi lét tapasztalatai bizonyítják: a magyar összefogásnak nincs valós alternatívája.
Magyarországon a választások második fordulójának lejártával az Orbán Viktor, a „nemzet miniszterelnöke” által vezetett nemzeti kormány ideje jön. Legyünk azon, hogy az „ország” szép győzelmét közös erővel fordítsuk át a „nemzet”, egész Kárpát-medencei magyarságunk nyereségére – írja a közlemény. Hozzáteszik: megalapozottnak látjuk azt a reményünket, hogy a nemzeti minimum olyan sarkalatos kérdéseiben, mint amilyenek a kettős állampolgárság, az elszakadt nemzetrészek többszintű autonómiája, oktatási, kulturális, tudományos és egyházi intézményeink összeillesztése, integrált magyar gazdasági stratégia kimunkálása, sikerül előrelépnünk. Erős Magyarországot, szervesen fejlődő régiókat és hét határon átívelő nemzeti uniót akarunk az Európai Unióban – áll a kommünikében.
A magyar választópolgárok elsöprő többsége erre szavazott: legyen jó magyarnak lenni Magyarországon, és legyen jó magyarnak lenni Európában. Ehhez viszont az is szükséges, hogy ahol magyarok élnek a szülőföldjükön, mindenütt jó legyen magyarnak lenni a Kárpát-medencében – olvasható a közleményben, amely úgy zárul: „Anyaországi testvéreinket arra kérjük, hogy a második fordulóban ne pártokra, hanem a nemzetre szavazzanak”.
MNO.hu

Legyen jó magyarnak lenni Magyarországon, legyen jó magyarnak lenni Európában
Tőkés László sajtótájékoztatót tartott Budapesten
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő 2010. április 15-én tartott budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: – A FIDESZ–KDNP választási koalíció elsöprő – európai szinten is példa nélküli – győzelmet aratott a magyarországi országgyűlési választások első fordulóján. A győzelem várható volt, mégis örülünk a bizonyosságnak. Aránya pedig egy ügydöntő népszavazás erejével bír, hiszen Magyarország polgárainak jelentős többsége egyértelmű felhatalmazást adott választottainak arra, hogy lezárjanak egy korszakot, és a nemzeti gondolatra érzéketlen posztkommunista internacionalizmust (MSZP), valamint a kozmopolita modernizációt (SZDSZ) képviselő, az országot a térség éllovasából sereghajtóvá silányító politikai garnitúrát eltávolítsák a döntéshozatal közeléből, és a húsz évvel ezelőtt elmulasztott valódi rendszerváltozást végre kikényszerítsék.
Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magáénak érzi a FIDESZ győzelmét, hiszen ezáltal olyan értékrend válik meghatározóvá az ország- és nemzetépítésben, mely a FIDESZ és az erdélyi polgári-nemzeti erők húsz éves termékeny együttműködésének eredménye. A győzelmet az igazságszolgáltatás szép példájaként említette.
Az EP-képviselő hangsúlyozta, a küszöbön álló kormányváltás nyertese nem csupán a szűken vett ország és annak polgárai, hanem az egész nemzet, annak külhoni közösségeivel együtt. A határokon átívelő, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés nagylélegzetű programjának gyakorlatba ültetése a nemzet ügyeit felvállaló kormány és a vele stratégiai partnerséget vállaló külhoni magyar érdekképviseleti szervezetek közös feladata és felelőssége.
Orbán Viktort nagy államférfiként méltatta, aki vesztett helyzetből emelkedett fel, a bibliai magatartásra utalva pedig hangsúlyozta: Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de a Jóisten jóra fordította!
Győztes csata után sok a „szövetséges” – jelentette ki Tőkés László, bírálva Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, aki egyenlő távolságot kíván fenntartani Bajnai- és Orbán Viktor pártjával.
Tőkés László szerint rendezni kell végre közös dolgainkat, mindenekelőtt „Trianon gyógyítása” a cél. Kilencven év után a szétszakítottság állapotát a közösségvállalás cselekvő öntudata válthatná fel. Ne csak mondjuk, hogy „egy a nemzet”, hanem gondolkodjunk is ebben, és eszerint cselekedjünk.
Az EMNT elnöke példaértékűnek tartja, hogy Magyarországon a FIDESZ-KDNP néppárti koalíciónak sikerült egy táborba gyűjtenie az ország nemzetben gondolkodó – immár többséget alkotó – részét. Ezt szorgalmazza Erdélyben az EMNT is az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében. Nemzetpolitikai téren csak együtt lehetünk eredményesek!
Tőkés szerint hamarosan meg kell oldani a kettős állampolgárság kérdését, az elszakadt nemzetrészek többszintű autonómiáját, az oktatási, kulturális, tudományos és egyházi intézményeink összeillesztését. Erős Magyarországot, szervesen fejlődő régiókat és hét határon átívelő Nemzeti Uniót akar az Európai Unióban.
Ismét legyen jó magyarnak lenni Magyarországon, és legyen jó magyarnak lenni Európában. Ehhez viszont az is szükséges, hogy ahol magyarok élnek a szülőföldjükön, mindenütt jó legyen magyarnak lenni a Kárpát-medencében.
Tőkés László szerint az országgyűlési választások második fordulóján mindenki gondoljon arra, hogy hatékony kormányzáshoz erős kormánynak kell megalakulnia. Az pedig akkor lehet sikeres, ha meglesz a 2/3-d. Tőkés nemzetpolitikai döntés részvételére szólította fel nemzettársait.
Az EP-képviselő örömét fejezte ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott egyértelmű állásfoglalása miatt, mert mint mondta: az egyház nem sumákolhat, nem bújhat a semlegesség álarca mögé. Mi is ezt tesszük 20 év óta, nem lehetünk a meghátrálás emberei.
Arra a vádra, mely szerint elárulta volna a nemzeti oldalt, amikor összefogott az RMDSZ-szel az EP-választások idején, kijelentette, képtelen a vád, ugyanis széleskörű konszenzus született a közös indulás vonatkozásában. Nem egyszemélyes árulás történt, hanem jól átgondolt nemzetpolitikai egyezség születetett.
Végezetül összefogásra szólította fel nemzettársait Ady Endre gondolatával:„Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart.”
Frigyesy Ágnes
kikelet.ro

Romániai magyar sajtó: indokolt a magyar állampolgárság kiterjesztése
A Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Traian Basescu román államfő legújabb felvetése, amely a parlamenti küszöb kétszeresére emelésével kiiktatná a magyar képviseletet, jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében - írta pénteki számában a Krónika.
Az erdélyi napilap kommentátora emlékeztet a magyarországi "balliberális oldal" ellenérveire, amelyek közé tartozik az is - mint írja -, hogy az európai uniós tagság úgyis hasznavehetetlenné teszi a magyar útlevelet, hiszen az unión belül bármelyik állampolgár szabadon közlekedhet. Ezek az érvek azonban vélhetően csupán arra szolgálnak, hogy elfedjék a szocialista-liberális oldal egyik legnagyobb félelmét: azt, hogy a Fidesz több millió szavazót szerez magának, akik aztán évtizedekre bebetonozhatják a hatalomba - állapítja meg a szerző.
Kifejti: az EU-val való érvelés amúgy már csak azért sem állja meg a helyét, mert a csatlakozás óta bebizonyosodott, hogy ez sem az a kimondott mennyország a kisebbségek számára. "Lám, Szlovákia továbbra is büntetlenül alkalmazhatja a fasiszta szellemiségű nyelvtörvényt, pedig már euróval fizet" - írja a kommentátor, egyben utalva Traian Basescu román államfő legutóbbi felvetésére, amely szerint tízszázalékosra kellene emelni Romániában a parlamenti küszöböt. Ez nyilvánvalóan kiiktatná a magyar parlamenti képviseletet - írja a Krónika.
Ennek alapján a szerző úgy véli: a Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Basescu legújabb felvetése jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében. Már csak ezért is ez a járhatóbb út, mert az EU régi tagállamai saját kisebbségi problémáik miatt továbbra is ódzkodnak a kollektív jogok uniós szintű szavatolásától, míg állampolgárainak védelme minden országnak joga - fűzi hozzá.
A Basescu-javaslat tükrében vizsgálja a magyarországi politikai berendezkedést a kolozsvári Szabadság is. A kommentátor szerint Basescu arról álmodozik, hogy két nagypárt tölti majd ki a politikai életet amerikai és a brit modell szerint. Csakhogy a magyarországi belpolitika elmúlt nyolc évének történései azt mutatják, hogy a kelet-közép-európai társadalmak, így a pártok és a politikusok sem értek meg a kétpárti rendszerre - állapítja meg a szerző, A Fidesz és az MSZP irracionális szembenállása mélyen elhintette a gyűlölet magvát a két tábor politikusai között, akik már pusztán egymás jelenlétét sem viselték el ugyanabban a helyiségben. Az értelmes eszmecsere híján lehetetlenné vált a társadalom problémáira való megoldáskeresés - írja a Szabadság.
A kolozsvári lap szerint Magyarországon két új párt jelent meg az Országgyűlésben, másik két bejáratott párt kihullt a parlamentből. A szerző szerint ezekben a mozgásokban nagy szerepet játszott a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP esztelen szembenállása. Ez arra kényszerítette a kétségbeesett választókat, hogy ők maguk változtassanak az áldatlan helyzeten, és nagy valószínűség szerint kétharmados többséggel ruházták fel a Fideszt. Térségünkben még nem vagyunk képesek két politikai erő alkotta, kiegyensúlyozott politikai rendszert működtetni - olvasható a Szabadság cikkében.
Garzó Ferenc
MTI

Kiterjesztés
A határon túliak magyar állampolgársága kapcsán immár a megadás ténye nem, csupán időpontja kérdéses – legalábbis ezt lehet kihámozni a Fidesz vezetői által tett nyilatkozatokból. A balliberális oldal ugyanakkor továbbra is ellenzi a kezdeményezést, amely politikusai és sajtójának főállású aggodalmaskodói szerint konfliktusokat szít a szomszédos országok és Magyarország között. Az ellenérvek közé tartozik az is, hogy az európai uniós tagság úgyis hasznavehetetlenné teszi a magyar útlevelet, hiszen az Unión belül bármelyik állampolgár szabadon közlekedhet.
Ezen érvek azonban vélhetően csupán arra szolgálnak, hogy elfedjék a szocialista-liberális oldal egyik legnagyobb félelmét: azt, hogy a Fidesz több millió szavazót szerez magának, akik aztán évtizedekre bebetonozhatják a hatalomba. Az EU-val való érvelés amúgy már csak azért sem állja meg a helyét, mert a csatlakozás óta bebizonyosodott, hogy ez sem az a kimondott mennyország a kisebbségek számára. Lám, Szlovákia továbbra is büntetlenül alkalmazhatja a fasiszta szellemiségű nyelvtörvényt, pedig már euróval fizet.
Ráadásul Pozsony máris jelezte, hogy meg kívánja akadályozni a magyar kezdeményezést – ezt ugyanakkor írjuk inkább a közelgő választások számlájára, és könyveljük el kampányszövegként. Mégis, a Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Traian Băsescu román államfő legújabb felvetése, amely a parlamenti küszöb kétszeresére emelésével kiiktatná a magyar képviseletet, jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében.
Már csak ezért is ez a járhatóbb út, mert az EU régi tagállamai saját kisebbségi problémáik miatt továbbra is ódzkodnak a kollektív jogok uniós szintű szavatolásától, míg állampolgárainak védelme minden országnak joga. Ráadásul zömmel uniós országok polgárairól van szó, tehát még „lájtosabb” intézkedés is, mint a hasonló román gyakorlat, amely a moldovaiaknak biztosított állampolgársággal Unión kívüli polgárok százezreinek ad EU-útlevelet. És hogy az MSZP is megnyugodjon: a szavazati jogot az életvitelszerű magyarországi tartózkodáshoz kell kötni. Hiszen sokan nem örültek itt sem, amikor az évek óta Spanyolországban és Olaszországban élő románok szavazatai döntötték el a romániai államfőválasztást.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Romániai magyar sajtó: indokolt a magyar állampolgárság kiterjesztése A Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Traian Basescu román államfő legújabb felvetése, amely a parlamenti küszöb kétszeresére emelésével kiiktatná a magyar képviseletet, jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében - írta pénteki számában a Krónika.
Az erdélyi napilap kommentátora emlékeztet a magyarországi "balliberális oldal" ellenérveire, amelyek közé tartozik az is - mint írja -, hogy az európai uniós tagság úgyis hasznavehetetlenné teszi a magyar útlevelet, hiszen az unión belül bármelyik állampolgár szabadon közlekedhet. Ezek az érvek azonban vélhetően csupán arra szolgálnak, hogy elfedjék a szocialista-liberális oldal egyik legnagyobb félelmét: azt, hogy a Fidesz több millió szavazót szerez magának, akik aztán évtizedekre bebetonozhatják a hatalomba - állapítja meg a szerző.
Kifejti: az EU-val való érvelés amúgy már csak azért sem állja meg a helyét, mert a csatlakozás óta bebizonyosodott, hogy ez sem az a kimondott mennyország a kisebbségek számára. "Lám, Szlovákia továbbra is büntetlenül alkalmazhatja a fasiszta szellemiségű nyelvtörvényt, pedig már euróval fizet" - írja a kommentátor, egyben utalva Traian Basescu román államfő legutóbbi felvetésére, amely szerint tízszázalékosra kellene emelni Romániában a parlamenti küszöböt. Ez nyilvánvalóan kiiktatná a magyar parlamenti képviseletet - írja a Krónika.
Ennek alapján a szerző úgy véli: a Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Basescu legújabb felvetése jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében. Már csak ezért is ez a járhatóbb út, mert az EU régi tagállamai saját kisebbségi problémáik miatt továbbra is ódzkodnak a kollektív jogok uniós szintű szavatolásától, míg állampolgárainak védelme minden országnak joga - fűzi hozzá.
A Basescu-javaslat tükrében vizsgálja a magyarországi politikai berendezkedést a kolozsvári Szabadság is. A kommentátor szerint Basescu arról álmodozik, hogy két nagypárt tölti majd ki a politikai életet amerikai és a brit modell szerint. Csakhogy a magyarországi belpolitika elmúlt nyolc évének történései azt mutatják, hogy a kelet-közép-európai társadalmak, így a pártok és a politikusok sem értek meg a kétpárti rendszerre - állapítja meg a szerző. A Fidesz és az MSZP irracionális szembenállása mélyen elhintette a gyűlölet magvát a két tábor politikusai között, akik már pusztán egymás jelenlétét sem viselték el ugyanabban a helyiségben. Az értelmes eszmecsere híján lehetetlenné vált a társadalom problémáira való megoldáskeresés - írja a Szabadság.
A kolozsvári lap szerint Magyarországon két új párt jelent meg az Országgyűlésben, másik két bejáratott párt kihullt a parlamentből. A szerző szerint ezekben a mozgásokban nagy szerepet játszott a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP esztelen szembenállása. Ez arra kényszerítette a kétségbeesett választókat, hogy ők maguk változtassanak az áldatlan helyzeten, és nagy valószínűség szerint kétharmados többséggel ruházták fel a Fideszt. Térségünkben még nem vagyunk képesek két politikai erő alkotta, kiegyensúlyozott politikai rendszert működtetni - olvasható a Szabadság cikkében.
Garzó Ferenc
MTI