A kormány embere – A gyermekközpontú oktatás mellett teszi le a garast Ferencz S. Alpár
Hargita megye szerdán kinevezett főtanfelügyelője a fejkvótáról, a tanári posztok leépítéséről, az iskolaelhagyás megfékezéséről. [interjú]
Ferencz Salamon Alpár kinevezését kedden írta alá az oktatási miniszter, egy nappal később iktatták be funkciójába. A 33 éves tisztségviselő az ország legfiatalabb főtanfelügyelője. Tagja a csíkszeredai tanácsnak, a Csíki Területi RMDSZ oktatási ügyekért felelős alelnöke, és jelenlegi tisztsége előtt a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója volt. A Transindexnek az elkövetkező időszakban rá háruló munkáról és feladatokról, elképzeléseiről, terveiről beszélt.
Ferencz S. Alpár: – Sajnos bizonyos tervek elő vannak írva, mint a fejkvótás rendszer bevezetése, vagy a tanári posztok csökkentése. A két téma kapcsán kistérségenként konzultáció-sorozatot szervezünk helységenként, ahol az önkormányzatokkal együtt keressük a legkielégítőbb megoldást, hogy a kormányhatározatok előírásainak is megfeleljünk és a helyi közösségek számára is elfogadható legyen. Tehát és a kommunikációnak, a partnerségnek és az együttes döntéshozatalnak vagyok a híve, lévén, hogy ezek a kormányhatározatok bevonják az önkormányzatokat a döntésekbe.
Kersztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő felhívta a napokban a figyelmet Kovászna, Hargita és Maros megye oktatási rendszerének különleges helyzetére, nevezetesen arra, hogy az említett megyékben nem lehet a többi megyéhez hasonló mértékben végrehajtani a tanári posztok számának lecsökkentését anélkül, hogy az intézkedés ne veszélyeztetné az anyanyelvi oktatást. Arról beszélt továbbá, hogy Kovászna megyében mintegy 100 tanári állással kevesebbet lehet felszámolni, mint amennyit a kormányhatározat előír. Ön hogyan képzeli el a tanári állások számának csökkentését Hargita megyében?
‒ Kovászna és Maros megyéhez képest a főtanfelügyelő-kinevezés Hargita megyében egy hónapot késett, így le vagyunk egy picit maradva. De teljes mértékben osztom a főtanfelügyelő-asszony véleményét, nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Hargita, Maros és Kovászna megyét, mint Románia más vidékeinek a megyéit. Mi úgy oldanánk meg a posztok számának csökkentését, hogy közben javaslatokat is megfogalmazunk a minisztérium felé.
Hargita megyében 328 posztot kell leépíteni, mi ezt úgy szeretnénk végrehajtani, hogy a didaktikai személyzetet a legkevésbé érintse. Az önkormányzatokkal együttműködve megnézzük, hol vannak feleslegek, hol indokolt a nem-didaktikai, kisegítő-személyzet elbocsátása.
A méltányosság betartására törekszünk, tehát csak ott hajtunk végre leépítéseket, ahol indokolt. Például bizonyos megszűnő bentlakásokhoz kapcsolódó személyzetre már nem lesz szükség. Az anyanyelvi oktatás prioritást élvez és nagy hangsúlyt fektetünk a vidéki oktatás megvédésére is.
Mi történik azokon a településeken, ahol bentlakások szűnnek meg? Hogyan oldódik meg a diákok lakhatása az oktatási periódus alatt?
‒ A bentlakások fenntartása legtöbb esetben az önkormányzatokra tartozik, természetesen a felekezeti bentlakások kivételt képeznek. Például Csíkszereda esetében a Márton Áron Gimnázium felújítási terve többé nem írja elő a bentlakást, így most a városvezetés azon dolgozik, hogy a bentlakó gyerekek számára megtalálja a megoldásokat. Vannak megoldások, az önkormányzatoknak kell fenntartaniuk az épületeket, a kisegítő személyzeti – konyhai személyzeti, mosódás és egyéb posztok esetében pedig a főtanfelügyelőség rendelkezik, amelyeket vagy átcsoportosít, vagy leépít.
Szeptembertől fejkvóta alapján határozzák meg a tanári fizetésekre szánt összeget. Ön szerint azokon a településeken, ahol alacsony a diáklétszám, gondot okozhat az új típusú finanszírozási rendszer bevezetése?
‒ Az új finanszírozási rendszer akkor sem fogja fenntartani a tanügyet, ha az előírt 328 posztot leépítjük. Nemcsak a vidéki oktatás van gondban, sőt, mi több, ha megnézzünk a megyei, vagy akár az országos adatbázisokat, a fejkvótás rendszerben nem feltétlenül a vidéki jogi személyiségű iskolák vannak veszélyeztetve, hiszen sok esetben több alegység tartozik hozzájuk, így a létszámuk is nagyobb.
Nem azt mondom, hogy minden esetben, de többnyire a vidéki iskolák a fejkvóták által a pénzügyi alapnak több, mint felét képesek fedezni. Azok az iskolák a veszélyeztetettebbek, ahol teljes egészében, vagy részben művészeti oktatás folyik, ezek a fejkvóta alapján 50%-os anyagi fedezettel bírnak. Azok az iskolák is veszélyben vannak, amelyek pedagógusai magasabb képzéssel, nagyobb didaktikai régiséggel rendelkeznek, hiszen nekik magasabb bér jár.
Továbbá az alternatív oktatást nyújtó iskolák is nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, mert például a step-by-step típusú oktatás esetében egy osztályban két pedagógus tanít egyszerre. Ennek a típusú oktatásnak az a lényege, hogy egyszerre négy tantárgyat tanulnak a diákok egy tematikus központban reggel 8 órától délután 4 óráig, ezért indokolt a két tanító jelenléte.
A fejkvótás rendszer által okozott problémákat tovább lehetne sorolni. A fejkvótát kiegészítő finanszírozás létezik a hagyományos anyanyelvű oktatás esetében, azonban ezt a kiegészítést ki kellene terjeszteni az alternatív anyanyelvű oktatásra is.
Vidéken, vagy a szerényebb anyagi körülmények között élő családok esetében magasabb az oktatási rendszerből kieső diákok aránya. Létezik valamilyen elképzelés arra, hogyan lehetne ezt az arányt csökkenteni?
‒ Ha megszervezünk egy iskolai buszjáratot, máris lehet arra számítani, hogy a gyermekek eljutnak az iskolába. Itt a törvénymódosításnak, illetve -szigorításnak is szóba kellene jönnie, amely révén a köztudatban ivódna, hogy a szülőnek kötelessége a gyerekét iskolába járatni. A tanfelügyelőség fontos szerepet vállalhat fel ebben a folyamatban: az iskolával karöltve hatékonyabban tudatosíthatja a szülőben a gyermekek iskolába küldésének fontosságát.
Ennek érdekében különböző programokat kell kidolgoznunk. A tanfelügyelőség pályázni fog egy szülők iskolája típusú Grundtvig programra, a megyei tanács fejlesztési ügynökségével közösen pedig uniós forrásokat kísérelünk meg lehívni.
Sikeres pályázás esetén olyan programokat fogunk szervezni, amelyek révén a szülőket arra neveljük majd, hogy a gyerekek oktatása nemcsak a család prioritása, hanem a közösségé is, és ez egy kötelezettség. Ezt a programot összekapcsolnánk egy olyan projekttel is, amely keretében a munka nélkül maradt szülőkre fordítanánk a figyelmet.
Így az ő formálásukat, átképzésüket, más pályákra való irányításukat ugyancsak az iskolán keresztül lehetne megvalósítani. Egy ilyen képzésen való részvételnek így lenne konkrét eredménye is, amely a család életszínvonalának emeléséhez vezetne.
Kinevezése alkalmával azt mondta, hogy a gyermekközpontú oktatásnak a híve. Hogyan fogalmazná meg pár mondatban, hogy mit ért gyermekközpontú oktatás alatt?
- Az oktatási folyamatnak egy közösségen belül legkevesebb négy szereplője van, ezeknek egymást támogatva együtt kellene dolgozniuk a gyermek érdekében. Az egyik szereplő a szülői közösség, a másik az iskola vezetősége, illetve tanári kara, a harmadik az egyházak képviselői az adott településen belül, a negyedik pedig az önkormányzat, akiknek a gazdasági szereplők és a civil szervezetek bevonásával arról kell gondoskodniuk, hogy iskolai felszerelésben, ellátottságban, az utaztatásban a gyermekek ne szenvedjenek hiányt.
A szereplők tevékenységének középpontjában a gyermeknek kell állnia. Az alternatív vagy felekezeti oktatással pedig változatossá teheti a tanítást, hogy a szülőnek legyen, miből választania. Azt szeretném, hogyha egy tanintézmény felépíti az értékrendjét, azt ne az iskola, hanem az odajáró gyermekek érdekébe tegye. Forrás: Transindex

Marosvásárhelyen turnézik a sepsiszentgyörgyi színház
Február első napjaiban rendkívüli eseményben lesz része a marosvásárhelyi színházkedvelő közönségnek: a Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem és a Yorick Stúdió támogatásával egy eddig egyedülálló, nyolc napon át tartó, hat előadást tartalmazó vendégjáték- sorozattal érkezik Marosvásárhelyre a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata.
Február elseje és nyolcadika között mindennap megtekinthető valamelyik sepsiszentgyörgyi előadás: február 1-jén a Beaumarchais világhírű darabja nyomán készült Figaro házassága avagy Bolond 1 őrült nap!!! című produkcióval indul a vendégjáték-sorozat, az előadás rendezője Zakariás Zalán, aki az idei évadtól a Tamási Áron Színház művészeti vezetője. Február 2-án, 4-én és 6-án három alkalommal kerül bemutatásra Kolcsár József színművész Zabhegyező című egyéni előadása, mely Jerome David Salinger azonos című regénye alapján készült, és amelyre a belépés díjtalan. A marosvásárhelyi közönség február 3- án láthatja a sepsiszentgyörgyi színház Yvonne, burgundi hercegnő című, több díjat nyert előadását, melynek rendezője Bocsárdi László. A turné keretében bemutatott előadások közül a február 5-én játszott Karnebál című produkció a legújabb, Ion Luca Caragiale D’ale carnavalului című darabját decemberben állította színpadra a szentgyörgyi társulat Alexandru Dabija bukaresti rendező irányításával. Február 7-én sajátos stílusú előadást láthatnak a nézők: Molière A mizantróp című darabja Bocsárdi László rendezésében, a Tamási Áron Színház és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciójaként került színre. A vendégjáték-sorozat utolsó előadása a Tamási Áron Énekes madár című színműve alapján készült A csoda című játék lesz, melyet február 8- án láthat a vásárhelyi közönség. Ez a produkció a Tamási Áron Színház 2001/2002- es évadának egyik legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű előadása volt, melyet a Tamási Áron nevét viselő intézmény fennállásának 60. évfordulója alkalmából az elmúlt évadban új szereposztásban és néhány lényeges koncepcionális módosítással felújítottak az alkotók.
A csoda című produkciót a Művészeti Egyetemen, a többi előadást a Nemzeti Színházban láthatja a közönség. A Zabhegyező 2-án és 6-án a Yorick Stúdió által használt várbeli Mészárosok bástyájában kerül bemutatásra. Vendégjátékaira szeretettel várja a marosvásárhelyi nézőket a Tamási Áron Színház társulata.
Nagy B. Sándor. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Csetri Elek történész
Elhunyt Kolozsváron Csetri Elek. A történészprofesszort életének 86. évében, január 24-én, vasárnap délután érte a halál. Csetri Elek „a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, (...)az EME többszörös kitüntetettje” – írja a hétfőn kiadott nekrológban Egyed Ákos, az EME elnöke.
Életének 86. évében hirtelen elhunyt Csetri Elek egyetemi tanár, a MTA külső tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő erdélyi képviselője, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik újjászervezője, tiszteleti tagja, folyóiratunknak korábban szerkesztője, az EME többszörös kitüntetettje.
Csetri Elek 1924. április 11-én született Tordán, középiskoláit Kolozsvárt a Református Kollégiumban végezte, történészi diplomát 1947-ben szerzett a Bolyai Egyetemen. Középiskolai tanár volt Nagybányán és Marosvásárhelyt, 1949-től a Bolyai Tudományegyetem, majd 1959-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára volt.
Csetri Elek annak a kolozsvári történésznemzedéknek volt markáns tagja, amely az 1950–1970-es években bontakozott ki, s Kelemen Lajost vallotta mesterének, akit a magas mércéjű szakmaiság s példás helytállás szimbólumának tartott. Tagjainak olyan korban kellett dolgozniuk, amikor a történészi munka feltételei a mélyponton voltak: hiányzott a kutatás és a közlés szabadsága, s a diktatúra a történeti forrásoktól is hovatovább igyekezett távol tartani a nemzetiségi, főleg a magyar történészeket. Az elhunyt pályája jól példázza a romániai magyar történetkutatás göröngyös útját, de azt is, hogy még oly reménytelennek tűnő helyzetekben is munkára serkentheti a nemzete iránti kötelességtudata, a szakmájának elkötelezett történetkutatót.
Miután 1949-ben kinevezték a Bolyai tudományegyetem oktatójává s doktori dolgozatát megvédte, folyamatosan s a rá jellemző alapossággal kutatta történelmünk forrásait, s olyan adatbázist gyűjtött össze, amely közelebb vitte Erdély reális múltja számos kérdésének feltárásához. Csak példaképp említjük meg forráspublikációi közül Wass Pál: Fegyver alatt címen megjelent emlékiratát (1976), Teleki Sándor emlékezéseit (1973), valamint Miskolczy Ambrussal együtt kiadott Gyulai Lajos naplóinak egyes részleteit (2003). Ezek a munkák mindenben eleget tesznek a szakmaiság követelményeinek s jól szolgálják a magyar história-kutatás érdekeit.
Csetri Elek elkötelettségére sokat mondanak választott témái, s történeti korszakai, amelyek felölelik Erdély történetét a XVII. századtól az 1848-as forradalomig, vagyis a fejedelemség korszakát és a Habsburg–kort. És e kereteken belül különös érdeklődése a nagy Fejedelem Bethlen Gábor, valamint az egyetemes történelemben is kiemelkedő jelentőségű politikus ifj. Wesselényi Miklós iránt.
Bethlen Gábor politikájából már-már az erdélyiség szinonimáját jelentő toleranciát emelte ki, Wesselényi életéből az Európaiságot tükröző nemzeti elkötelezettséget, újító szellemet és gyakorlati törekvést. Csetri Elek egyik álma volt, már kutatói pályája kezdetén egy nagy Wesselényi–monográfia megírása. Sajnos, hogy az álmából nem lelhetett valóság, mert a diktatúra politikai légköre kedvezőtlen volt ehhez.
Csetrit egyébként ugyanaz a román diktatúra akadályozta történetkutatásban, mint más erdélyi kollegáit, s akadályozta meg hosszú ideig abban is, hogy a politikai történelemmel foglalkozzon. De a történelmi múlt tág kutatási tér, s ez a nemzedék megtalálhatta a lehetséges alternatívát: irányt vett a művelődéstörténet, valamint a gazdaságtörténet felé. Csetri Elek nagyszámú művelődéstörténeti tanulmánya Kőrösi Csoma Sándor életével kapcsolatos. Számos írásában igyekezett tisztázni Kőrösi Csoma Sándor életének egyes kérdéseit, hogy aztán két kötetben foglalja össze mondanivalóját. Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979), illetve Kőrösi Csoma Sándor című kismonográfiájában (1984).
Bár évtizedek során elszigetelve éltünk a külvilágtól, mégis tévedés volna azt gondolni, hogy nem jutott el hozzánk semmi az európai történetírást megújító törekvésekből. Nem így volt, mert a hatvanas évek második felében, s a hetvenes években a francia történetírás az Annales-kör újító elvi s módszerbeli tételeit is tekintetbe véve láttunk hozzá egy modernebb gazdaság– és társadalomtörténeti kutatáshoz. Imreh István és Csetri Elek a történeti statisztikai módszert alkalmazva tárta fel Erdély társadalmi struktúráját 1767 és 1848 között. ez a módszer vezette Csetri Eleket Kolozsvár népességtörténetének kutatásában is. Érdekes Csetri Elek vallomása a gazdaságtörténet írásáról: Az együtt Európán című könyvében vallotta, hogy ez mégiscsak kényszerpálya volt, mert elsődlegesen politikai történettel szeretett volna foglalkozni.
Végül 1989 után Csetri Elek kollegánk ráállhatott erre a történetírói vonalra. Ezt különösen az 1848-as forradalom és szabadságharc kutatásában észlelhetjük. Elhunyt barátunkat írásaiban és az oktatói munkájában egyaránt a magas szakmai igényesség jellemezte. Szigorú mércével mérte önmagát, az egyetemi hallgatókat, a szerzőket és kutatótársait is. Kritikai szelleme olyan erős volt, mint magyar nemzeti elkötelezettsége.
Csetri Elek 1949-től 1986-ig egyetemi oktatóként kiérdemelte tanítványai megbecsülését, kollegái tiszteletét és elismerését. Nagy elégtétel volt számára, hogy 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, s ő azóta folyamatosan jelen volt a magyar tudományos életben.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek külön is van köszönni valója azért az értő és magas színvonalú munkáságért, amelyet az Erdélyi Múzeum című folyóiratunk főszerkesztőjeként fejtett ki 1995-től 1997-ig, s természetesen Egyesületünk iránti hűségéért is. Ezért nem véletlenül jelentettünk meg vaskos emlékkötetet Csetri Elek tiszteletére, amelyben a szerzők írásaikkal köszöntötték a magyar történettudománynak tett szolgálataiért, oktató munkájáért és gazdag termést begyűjtő kiemelkedő életművéért.
Alig hagyta el a nyomdát utolsó kötete, amelynek címe Erdély az ébredő Európában (Kriterion, 2009), de sajnos a tervezett könyvbemutatót már nem érhette meg.
Munkássága, amelyet a magyar nemzet történetének szentelt történetírásunknak kiemelkedő értéke. Köteteit, tanulmányait bizonyosan sokáig fogják még használni a történelem iránt érdeklődők, a történetkutatók.
Emlékét ezzel őrizzük meg a legméltóbban.
Egyed Ákos. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ- PDL: közeledő álláspontok
Több erdélyi és partiumi megyében is megállapodott az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) megyei szervezete a minisztériumoknak alárendelt megyei igazgatóságok vezetői tisztségének elosztásáról, míg egyes régiókban a héten is folytatódnak a tárgyalások a két kormánypárt között.
A koalíciós szerződést a hétvégén csupán Hunyad megyében sikerült aláírni, de Bihar és Temes megyében is megegyeztek a felek. Szatmár, Hargita, Maros és Kolozs megyében a héten újabb találkozókra kerül sor.
Bihar megyében negyvenháromból tizenegy közintézmény vezetését alkudta ki magának a szövetség – jelentették be a két párt képviselői pénteki közös sajtótájékoztatójukon. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, illetve Traian Abrudan megyei PDL-alelnök elmondta: a tisztségek elosztásakor a magyar lakosság arányát, illetve a minisztériumok vezetőinek hovatartozását is figyelembe vették.
A két párt nem posztokat, hanem felelősségeket osztott el – szögezte le Szabó Ödön. A tájékoztatón nem hangzott el konkrétan, hogy a közművelődési igazgatóság éléről menesztenék a PDL-s Mircea Bradut, a „felelősség” azonban a miniszter politikai színezetének megfelelően az RMDSZ-nek jut. Három másik esetben valószínűleg igazgatóváltásra kerül sor: a fogyasztóvédelmi hivatal, az ifjúsági igazgatóság, illetve a Körösök Vízügyi Igazgatóság is az RMDSZ hatáskörébe kerülhet, bár jelenleg PDL-s igazgatók vezetik.
Szabó Ödön szerint „morális jogorvoslatot” kell szolgáltatniuk a tavaly politikai alapon leváltott RMDSZ-es vezetőknek is. Az egészségügyi tárcának azonban hiába van magyar minisztere a Bihar megyei Cseke Attila személyében, a PDL ragaszkodott embere, Marius Pîrcioaga megtartásához a megyei hatóság élén, így az egészségbiztosítási pénztár megyei fiókja lehet a szövetségé.
Mint ismeretes, az RMDSZ jelenleg mind a nagyváradi, mind a Bihar megyei önkormányzatban a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) működik együtt. Szabó szerint a kormány öszszetételétől függetlenül úgy tűnik, a megyei tanácsban nem működik a koalíció, a váradi tanácsban viszont igen, így előfordulhat, hogy a szövetség a közeljövőben két különböző párttal alkot majd koalíciót a két döntéshozó testületben.
Aláírták a koalíciós szerződést Hunyad megyében
Hunyad megyében szombaton írta alá az együttműködési szerződést a két párt megyei elnöke, Winkler Gyula és Tiberiu Iacob-Ridzi. Ennek megfelelően az RMDSZ által támogatott magyar vezetőt neveznek ki az építkezéseket ellenőrző megyei igazgatóság és a megyei vízgazdálkodási vállalat élére, ugyanakkor magyar aligazgatója lesz a megyei tanfelügyelőségnek, a pénzügyi, ifjúsági, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóságnak.
A protokollum szerint a felek vállalják, hogy életbe léptetik Hunyad megyében a kormány politikáját, támogatják egymás képviselőit a megyei és a kormánynak alárendelt közintézményekben. A dokumentumban külön szerepel, hogy a PDL támogatja a Hunyad megyei magyar közösség törekvéseit, különösképpen az anyanyelvű oktatás megerősítésére, a hagyományok és a kultúra megőrzésére vonatkozóan, miközben a szövetség a PDL projektjeit próbálja elősegíteni. Az együttműködés érdekében a két párt Megyei Egyeztető Tanácsot hozott létre, a tíztagú testületbe ötöt az RMDSZ, ugyanennyit a PDL delegált.
Megegyeztek az igazgatói tisztségek elosztásáról Temes megyében is, az egyezményt azonban csak a héten írják alá. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök azonban pénteken úgy nyilatkozott, nincs megelégedve az eredménnyel, ugyanis a PDL csupán egyetlen igazgatói és hat helyettesi tisztséget engedett át a szövetségnek.
Utóbbiakat a tanfelügyelőségen, az állat-egészségügyi, a mezőgazdasági, a területi munkaügyi felügyelőségen, a megyei mukaerőelosztó ügynökségen és az egészségbiztosító pénztárnál tölthetik be az RMDSZ jelöltjei. Halász kifejtette, örült volna, ha több igazgatói széket mondhatnak magukénak, de betartották az etnikai számarány elvét, és a megyében csupán a lakosság 7,47 százaléka magyar nemzetiségű.
Keresik az igazgatókat Háromszéken
Háromszéken az igazgatói tisztségek 65 százalékát szerezte meg az RMDSZ. A szövetség 24 intézmény élére jelölhet igazgatót, míg a megyében összesen 35 intézményben 102 igazgatói és aligazgatói tisztséget oszt el egymás között a két kormánypárt. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint az igazgatók kinevezésekor a szakmai felkészültséget tartják szem előtt, így annak a jelöltnek van nagyobb esélye, akit a szakmai szervezetek is támogatnak. Az RMDSZ adatbázisában száz szakember önéletrajza szerepel.
A jelöltek egy részével az elmúlt héten találkoztak, a meghallgatások a héten folytatódnak. Első körben a jelenleg is tisztségben levő igazgatókkal tárgyaltak, akik valószínűleg továbbra is megtartják széküket. Keresztély Irma főtanfelügyelő, Sikó Barabási Sándor főállatorvos, Deme Judit egészségügyi igazgató továbbra is tisztségben marad.
Mild Zoltán építészeti főfelügyelővel még nem egyeztettek, de híresztelések szerint megőrizheti állását. Visszahelyezik tisztségébe ugyanakkor a munkaerő-elhelyező ügynökségtől egy évvel ezelőtt leváltott Kelemen Tibort, az ifjúsági igazgatóságtól menesztett Tishler Ferencet, míg a levéltár élére Csáki Árpád történészt javasolják.
Szatmár: akadozó egyeztetések
Az RMDSZ Szatmár megyei szervezete a hétvégén másodszor ült le tárgyalni a PDL-vel, azonban Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti elnöke szerint egyelőre nem született eredmény. „Tulajdonképpen ez volt az első komolyabb egyeztetés. Most került szóba először mindkét fél álláspontja, de egyelőre mindenki ragaszkodik a saját elképzeléseihez” – közölte a Krónikával Kereskényi, aki szerint az RMDSZ a magyarság számarányával megegyező számú igazgatói tisztséget szeretne.
„Ragaszkodunk hozzá, hogy a 31 intézmény vezetői székéből 11-et mi kapjunk meg. Ahol nem lesz magyar vezető, ott helyetteseket szeretnénk” – mondta. Az egyeztetést ma délután folytatja a két párt megyei szervezete. „A koalíciós partner meg szeretné kapni Szatmárnémeti egyik alpolgármesteri székét, és a megyei tanács két alelnöki tisztségére is pályázik. Városi szinten nehezen tudunk együttműködni, de a tisztségek elosztásának semmi köze ehhez” – tette hozzá Kereskényi, aki szerint nem zárkóznak el az együttműködéstől, és a jegyességből hosszútávon akár házasság is lehet.
Szatmár megyében jelenleg egyetlen igazgatóságot, a vidékfejlesztési és halászati kifizetési ügynökséget vezeti magyar politikus, és négy intézményben van RMDSZ-es helyettes.
Folytatódnak az egyeztetések a héten a két kormánypárt között Hargita, Maros és Kolozs megyében is, miután az eddigi tárgyalások során nem sikerült közös nevezőre jutniuk a feleknek.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

SZNT-es meghívás, RMDSZ-es nem
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Leégett a Status Kiadó nyomdája
A lángok martalékává vált a hétvégén a csíkszeredai Státus Könyvkiadó Madéfalván működtetett nyomdája, és részben az ezzel közös épületben található sütöde. A tűz keletkezésére nincs ésszerű magyarázat.
A tűz szombaton, január 23-án kora hajnalban keletkezett Madéfalván, a lángok hajnali 4 órakor csaptak fel. A nyomdának és a péksüteményeket előállító sütödének helyet adó épület a település főutcáján, a korábbi polgármesteri hivatalnak helyet adó épület mögötti udvarban helyezkedik el.
Nagy lánggal égett, ez Birtók József, a Státus Könyvkiadó igazgatója szerint annak is tulajdonítható, hogy az épület bitumenes hullámlemezzel volt fedve. A tűz a nyomdát, illetve a mögötte levő raktárt érintette leginkább – a raktár porig égett, a nyomda tetőszerkezete teljesen és a fából készült falak egy része is leégett. Kiégett a teljes nyomdai berendezés, a nyomdagépek, megsemmisültek a bent levő könyvek, festék és a papír nagy része. Szomorú látvány fogadott ottjártunkkor – még tegnap is füstölgött egy gerenda a romok között, félig és teljesen szénné égett könyvek az udvaron és bent, néhány ép példány, amely az oltás nyomán megfagyott. A téglából épült sütöde jobban ellenállt a tűznek, itt a tetőszerkezet és a manzárd egy része károsodott leginkább, bútorzat, villanymotor, műanyag ládák semmisültek meg. A tűzoltók megállapítása szerint a tűz a nyomda irányából terjedt át a sütödére, a keletkezés okaira viszont nincs ésszerű magyarázat.
A tűzoltósági jelentés elektromos rövidzárlatot említ, viszont Birtók József, a könyvkiadó igazgatója szerint ezzel nem lehet megmagyarázni a tűz keletkezését. Mint elmondta, tavaly novemberben szereltek fel egy teljesen biztonságos, automata biztosítéktáblát, amely a legkisebb gyanús jelre is megszakítja az áramellátást – éppen azért, hogy megelőzzék a veszélyforrást. „Két világítótest van bent, ezek nem égtek éjszaka. Ugyanakkor az épületben azelőtt három napig nem járt senki. A tűz felülről terjedt, ez látszik” – mondta Birtók, akinek nincs magyarázata a történtekre.
Kovács Attila
Újjáépítenék a nyomdát
A tűzoltósági jelentés 200 000 lejre becsülte a tűzben keletkezett anyagi károkat. Mivel a nyomda nem volt biztosítva, a váratlanul jött veszteség igen súlyos a kiadóra nézve. Birtók József azt mondta, mindenképp szeretné, hogy a nyomda újraépüljön az épületmaradványok lebontása után, és újra működni tudjon. Forrás: Székelyhon.ro

Székelyföld: folytatódik a határvita
A Neamţ megyei tanács által a Békás-szorosban felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotában való visszaállítását kérte Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök Vasile Pruteanu Neamţ megyei tanácselnöktől.
Borboly január 21-i levelében arra emlékeztette kollégáját, hogy a Neamţ megye turisztikai látványosságait hirdető óriáspannót törvénytelenül, Hargita megye területén helyezték el, ráadásul a telek a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A moldvai hatóságok sem ez utóbbitól, sem Gyergyószentmiklós önkormányzatától nem kértek engedélyt a tábla felállításához. A tanácselnök azt írja, hogy amennyiben a neamţiak nem tesznek eleget kérésének, megteszi a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, a Neamţ megyeiek a táblát múlt év augusztusában helyezték ki, de a Hargita megyei önkormányzat határozott tiltakozására pár nap múlva eltávolították. A tartóoszlopok viszont ott maradtak, rombolva a környezet arculatát.
A két megye vezetői 2009. augusztus elején abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott bizottság és a szakértői testület folytatja a munkát a vitás ügy rendezése végett, de álláspontjának kialakításáig mindkét fél tartózkodik a megyehatárt jelző táblák vagy feliratok elhelyezésétől.
Ennek ellenére a neamţiak elhelyezték a táblát, és ily módon Borboly szerint jelentős területet „leharaptak” Hargita megyéből. Az RMDSZ-es tanácselnök úgy vélte: „partizánakciójukkal” a neamţiak nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték.
Mint ismeretes, a két megye között régóta tart a határvita, miután a Békás-szorost a neamţiak saját területüknek tekintik. A Hargita megyei önkormányzat álláspontja szerint az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt megyehatárt kell alapul venni, és a katonai térképek is azt igazolják, hogy a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Erősödő régió
Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzatai a jövőben szorosabban fognak együttműködni – ebben állapodtak meg az utóbbi két megye szakemberei a múlt hét végi tanácskozáson.
A megyeközi találkozón felvetett közös projektek, stratégiai célkitűzések konkrétabbak, hosszú távra szólnak, ezért is más a mostani, mint a korábbi megbeszélések. Érezhető az erősebb, határozottabb és céltudatosabb összefogási szándék, amely Székelyföld fejlesztésére irányul. Önkéntelenül is az autonómia kérdése jut eszembe, ami ugye az államfői nyilatkozatok szerint soha nem valósul meg Erdélyben! Önkormányzati vezetőink ezzel szemben megmutatják, hogy igenis, lehet szó szoros régiók közötti együttműködésről, nagylélegzetű közös projektekről, beruházásokról. Lehetnek egységes elképzelések a székelyföldi települések közös arculatának kialakítására, a nemzeti öntudatot erősítő kulturális rendezvények megszervezésére, gazdasági- turisztikai tervek kidolgozására. E három megyei önkormányzat együttes ülésen egyidejűleg hozhat azonos határozatokat, közösen pályázhat uniós alapokra. Ha a kompetenciákat, felelősségeket leosztják és betartják, akár működhet is a már-már autonómia...
A régiós együttműködés főleg nagyobb szabású terveknél kiemelten fontos, és itt elsősorban az infrastrukturális beruházásokra gondolok. Köztudottan elhanyagolt, fejletlen a (megye)végeken az útinfrastruktúra, közműhálózat nincs vagy alig van, a turisztikai lehetőségek kihasználatlanok. Az egyik legfontosabb probléma a marosvásárhelyi repülőtér működtetése lenne, amiben elsősorban Hargita és Maros megye volna érdekelt. A korábbi próbálkozások kudarca sokba került nekünk: összefogás és kemény közös lobbi híján fejlődhetett látványosabban a kolozsvári, nagyszebeni repülőtér, komoly konkurenciát jelentve a marosvásárhelyinek.
A megyei önkormányzatok vezetőiben talán mára már végre megérett a gondolat: érdekeik sok – a legtöbb! – esetben egybeesnek, legyen szó kultúráról, gazdaságról, turizmusról, oktatásról vagy környezetvédelemről. A régió dinamikájának változnia – élénkülnie – kell, és remélhetőleg fog is, de csak akkor, ha a kezdeti lendület nem vész el az érdekcsoportok, hiúságok harcában.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvűséget követelnek az iskolákban a marosvásárhelyi szülők
Magyar nyelvű feliratok elhelyezését kéri marosvásárhelyi szülők egy csoportja a megyeszékhely több vegyes tannyelvű tanintézményének vezetőségétől. A gyermekeiket a Dacia Gimnáziumba, az Európa Gimnáziumba, a Liviu Rebreanu Gimnáziumba, illetve 2-es Számú Általános Iskolába járató szülők a kétnyelvűség szempontjából mérték fel az iskolákat, és azt tapasztalták: a hasznos információkat közzétevő táblákon nincs magyar közlemény, felirat. A helyzet orvoslása érdekében a vásárhelyi polgárok a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak támogatásért.
A vásárhelyi szülők a CEMO szakmai, jogi és technikai segítségével fogalmazták meg kérésüket, és a több mint 200 aláírással ellátott kérést (iskolánként 50 aláírás) átnyújtották a tanintézetek vezetőségének, amelyek a törvény szerint 30 napon belül kötelesek válaszolni.
A szülők kérik, hogy a homlokzati táblákra, osztálytermekre, laboratóriumok ajtajára, irodákra, raktárakra, műhelyekre, tornacsarnokokra, biztonsági táblákra helyezzenek el magyar, illetve kétnyelvű feliratokat, ugyanakkor a faliújság is tükrözze az iskolák tanulóközösségének etnikai összetételét.
„A jelzett hiányosságok miatt nem biztosított az esélyegyenlőség, ami kedvezőtlenül befolyásolja a magyar nemzetiségű gyermekek egészséges személyiségfejlődését. Meggyőződésünk, hogy a multikulturalitás, a többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban” – állapítja meg a kezdeményezők levele.
Abban az esetben, ha az iskolák elutasítják a kérést, vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők jogos követelésükkel más szervekhez fordulnak, és további lépéseket tesznek gyermekeik anyanyelv-használati jogainak érvényesítése érdekében. A CEMO egyébként szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében emlékeztet: ezeket a jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös számú Helyi Közigazgatási Törvény, az Alkotmány, valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
„Az a tény, hogy a magyar gyermekek vegyes tannyelvű iskolákban anyanyelvükön tanulnak, nem jelenti azt, hogy a magyar közösség nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. Marosvásárhely vegyes tannyelvű iskolái a magyar gyermekek nyelvi jogait csupán az anyanyelven való tanulásra korlátozzák, és az iskola kommunikációja, nyelvi képe nem tükrözi a magyar gyermekek jelenlétét az adott iskolákban, az iskolák homlokzata, faliújságjai, kiadványai ugyanis kizárólag román nyelvűek” – hívja fel a figyelmet a civil szervezet.
Az általa támogatott szülők ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy a fent leírt körülmények Marosvásárhely más iskoláiban is előfordulnak, ezért arra kérik őket: ha úgy gondolják, hogy gyermekeik iskolájában sérülnek vagy egyáltalán nem érvényesülnek az anyanyelv-használati jogok, segítségért forduljanak a CEMO-hoz.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: Temesvár az európai egység szellemét előlegezte meg
Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti:
- Temesvár a sokféleségében megvalósuló európai egység szellemét előlegezte meg, amikor mintegy tíz nemzeti és ugyanannyi vallási közössége összefogott a közös ellenség ellen, és elindítója lett a Bukarestben kiteljesedő romániai népfelkelésnek - mondta Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő, volt erdélyi református püspök szerda este Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány irodájában tartott megemlékező rendezvényen.
"Húsz évvel a temesvári népfelkelés után - Románia útja a demokratizálódás felé" címmel tartott előadásában felidézte, hogy "temesvári gyülekezetünk és testvéregyházai, a város magyarsága, többségi román lakossága és többi nemzeti közössége - hosszú adventi várakozás nyomán - 1989 szabadító karácsonyán tűrésének határára és megszólalásának küszöbére érkezett".
Kitért arra, hogy "Ceausescu szelleme változatos alakban és formában ma is visszakísért", és hogy "a volt szovjet tábor országainak csatlakozásával az Európai Unió a posztkommunizmus erkölcsi válságát, a hosszúra nyúló demokratikus átmenet problémáit is megörökölte".
"A vasfüggöny által elválasztott nemzetek és országok integrációja csak úgy valósulhat meg, ha a gyűlölet destruktív ellenkultúráját meghaladva, egy hitében és erkölcsi téren megújuló Európa spirituális egységét sikerül megteremtenünk" - fogalmazott Tőkés László.
Az MTI tudósítójának kérdésére, amely a Ceausescu-házaspár kivégzéséről szóló véleményét firtatta, Tőkés azt mondta, hogy az eljárás és a kivégzés nem felelt meg a jogállamiság követelményének, de olyan magyarázatokat hallott, hogy a bukott diktátor puszta életben maradása is bátorította volna híveit.
A rendezvényen szintén részt vett Monica Macovei román néppárti EP-képviselő - Románia 2004 és 2007 közötti igazságügyi minisztere -, aki elmondta, hogy az annak idején elkövetett jogellenes cselekmények felelőseinek, így a Temesváron az emberek közé lövető katonai, rendőri, titkosszolgálati vezetőknek a nagyobb részét azóta sem tudták felelősségre vonni.
Szájer József, a magyar néppárti EP-delegáció vezetője zárszavában vitába szállt azzal a közkeletű nézettel, hogy az 1989-es eseménysor automatikusan következett a világhatalmak vezetőinek előzetes megállapodásából. Hangsúlyozta, hogy a változásokat előre lendítő bátor emberek - köztük Tőkés László - akkor még nem ismerhették küzdelmük végkimenetelét, kockázatokat vállaltak, és a tömegek mozgósítása nélkül nem is érhették volna el céljaikat. Forrás: MTI

Az EMNT közleménye a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés tárgyában
Kedden, 2010. január 26-án Székelyudvarhelyen a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezéséről tárgyalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége – László János régióelnök, valamint Nagy Pál és Papp Előd alelnökök – és az Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjai – Farkas Csaba elnök, valamint Árus Zsolt, Ferencz Csaba, Tulit Attila és Vass Imre.
A találkozón a felek egyetértettek abban, hogy Székelyföld autonómiájának ügye megköveteli az összefogást, vagyis az azonos célok érdekében kifejtett közös és összehangolt cselekvést, ezért együtt törekszenek olyan politikai és szervezési feltételek kialakítására, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen – pártállásától függetlenül – valamennyi székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő részt vehessen.
Ennek érdekében az IHB és az EMNT küldöttségei megállapodtak abban, hogy az IHB által kijelölt személyek az EMNT-küldöttség tagjaiként részt vesznek majd annak a paritásos bizottságnak a munkájában, amely – az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében született megállapodás alapján – mind tartalmi, mind szervezési szempontból előkészíti a márciusi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés munkálatait.
Az EMNT álláspontja továbbra is az, hogy Székelyföld területi autonómiájának kivívásához egyaránt szükség van az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviseletének célzott munkájára és a székelyföldi önkormányzatokban szerepet vállaló – az RMDSZ és az Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben, vagy akár függetlenként megválasztott – magyar tisztségviselők határozott fellépésére. Ugyanakkor a pártpolitikai kezdeményezések erejét és legitimitását megsokszorozhatja az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által következetesen megjelenített és képviselt autonómia-igény és az EMNT átfogó nemzetpolitikai programja.
Az EMNT továbbra is várja a magyar pártok – az RMDSZ és az MPP – székelyföldi szervezeteitől: az EMEF soron következő, februári üléséig gyűjtsék össze önkormányzati vezetőik aláírásait az első Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandum támogatására, hogy annak külpolitikai hasznosításának útjából elháruljon az akadály.
Az EMNT-nek meggyőződése, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés csak akkor vihet közelebb a közös cél: a régió területi autonómiájának megvalósításához, ha azt az érdekelt felek közösen szervezik, és ha az nem válik belső hatalmi harcok vagy önlegitimációs kommunikáció eszközévé, hanem egy olyan tanácskozásnak teremt keretet, amely a hagyományos székely munkaszeretetre és becsületre alapozva közös cselekvésre szólít az önrendelkezés érdemi feltételeinek megteremtése érdekében.
Az EMNT Elnöksége erre vonatkozó mandátummal küldi képviselőit az EMEF által létrehozott paritásos munkabizottságba, és hasonló szándékot, kompromisszumkészséget és elkötelezettséget vár el az RMDSZ küldöttségétől is.
Nagyvárad, 2010. január 28.
Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

Hogyan érzi magát Mátyás király (szobra) fél évvel a restaurálási szerződés megkötése után?
Aláírták a szerződést, kezdődik a szobor restaurálása – írta 2009. július 23-án a Szabadság. Fél év elteltével lássuk, mennyi volt a valóságalapja a fenti kijelentésnek. [Kommentálható]
Elöljáróban, úgy érzem, szükséges egy-két pontosítás a Mátyás király-szoborcsoport restaurálási folyamatával kapcsolatban.
1. A Mátyás király-szoborcsoportnak mindenekelőtt képzőművészeti örökségértéke van, természetes tehát, hogy bármilyen beavatkozás (legyen az kutatás, tervezés vagy kivitelezés) csak képzőművész-restaurátor irányításával képzelhető el. Véleményem szerint a műalkotás örökségértékének megoszlását 70%-ban a bronz, 25%-ban a kő és 5% pedig tartószerkezeti érték képezi (lehet, hogy a művészettörténészek ellentmondanak nekem az első két százalékra vonatkozóan, de biztos vagyok benne, hogy a harmadik százalékot inkább sokallják, mind kevesellik). Ezt figyelembe véve azt gondolom, mindenki számára világos, hogy az Utilitas Kft. nem támasztott, és nem is támaszthatott igényt sohasem a vezetőtervező szerepre. A vezető szerep egyértelműen a bronzrestaurátoré, őt a kőrestaurátor követi, a talapzatépítmény-tartószerkezeti (építőmérnök tartószerkezet-szakértőt érintő) vonatkozások eltörpülnek mellettük. A restaurálás vezető a bronzrestaurátor, szakmailag neki van alárendelve mindenki más. Az érdem az övé, és az övé a felelősség. Őt követi dicsőségben és felelősségben a kőrestaurátor. Ilyen vonatkozásban a kutatótervező konzorcium vezetője nem az Utilitas Kft., hanem a Part of Art Alapítvány. A vezető tervező tehát a Part of Art Alapítvány (elnök Kolozsi Tibor képzőművész-restaurátor, a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia adjunktusa), az Utilitas Kft. (ügyvezető igazgató Kirizsán Imola építőmérnök) a vezetőtervező kizárólag talapzat-tartószerkezeti vonatkozásokat kezelő tervezőtársa. Tévedés, tehát mind a nyilatkozók részéről, mind az újságírók részéről csak az Utilitasról szólni, amikor a tervezőkről esik szó. Helyénvaló lenne a bronzalakok, illetve a kőtalapzat minden kutató-tervező kérdésével kapcsolatban a Part of Art Alapítványt említeni.
2. A kivitelezést, tehát a helyreállítás (kutatást és tervezést követő) harmadik szakaszát, a fentebb említett okok miatt szintén a bronzrestaurátor vezeti, besegít neki a kőrestaurátor. Az építmény-tartószerkezet felújítójának akkor van dolga, amikor kibontják a biztonságba helyezett bronzalakok alatti kőtalapzatot, és (esetleg) meg kell erősíteni a talapzat tartószerkezeti komponenseit, hogy át tudja venni a terheléseket és közvetíteni tudja ezeket az alapok felé (illetve az alapozási talaj felé). Mivel a kőtalapzat kibontásához még hozzá se kezdtek, a tartószerkezet-felújítónak eddig nem volt dolga. Az építménytartószerkezet-szakértő (Utilitas Kft.) akkor kerül majd képbe, amikor a biztonságba helyezett bronzalakok alatt felszabadul a kőtalapzat, és meg kell vizsgálni, vajon a talapzat tartószerkezeti komponensei át tudják-e venni a terheléseket, és közvetíteni tudják-e ezeket az alapok felé.
3. Más kérdés, hogy az (eléggé természetellenes módon team liederré előlépett) építmény-tartószerkezet-felújítónak (ez esetben a CONCEFA Rt.-nek) a bronzalakok biztonságba helyezésében, illetve a kőtalapzat kibontásában is szerepe van, mivel a bronz, illetve kőrestaurátor nem rendelkezik megfelelő műszaki infrastruktúrával, mint amilyen a bronzalakok biztonságba helyezéséhez, vagy a kőtalapzat kibontásához szükséges emelődaru-park, a bronz- és kőrestauráláshoz is szükséges állványzat stb. (A természetes az lett volna, ha a restaurálás szakmai vezetője, a bronzrestaurátor, mint fővállalkozó, felkéri alvállalkozóként – a kőrestaurátoron kívül – az építménytartószerkezet-restaurátort a különböző melléktevékenységek elvégzésére).
4. A helyreállítási terv a következő főbb restaurálási szakaszokat helyezte kilátásba: (1) a bronzalakok in situ biztonságba helyezése, (2) a kőtalapzat (részleges, vagy teljes) kibontása, (3) az alapszerkezet, illetve talapzat-tartószerkezet (esetleges) megerősítése, (4) a kőtalapzat in situ restaurálása, (5) a bronzalakok in situ restaurálása. Pillanatnyilag az első szakaszon dolgoznak a restaurátorok (menet közben szóba került, hogy esetleg a bronz mellékalakokat nem in situ, hanem – az elkerített munkatelep egy részében – néhány méterre a talapzattól restaurálnák).
Rátérve a restaurálás – fél éve megkezdett – kivitelezési szakaszára, a következőket állapíthatjuk meg:
5. A kivitelező csoport július 22-én – a tulajdonossal, a kolozsvári polgármesteri hivatallal, megkötött szerződés aláírását követően – egyetlen felelős tagból állott: Claudiu Cioncan építőmérnökből (a CONCEFA Rt. helyi kirendeltségének az igazgatójából). Őhozzá társult – viszonylag hamar – Nagy Benjamin képzőművész-restaurátor, a kőrestaurátori munkálatok felelős vezetőjeként (a szerződés a ConcefaRt. és a Nagy Benjamin vezette kft. között augusztusban lépett érvénybe). A csapat (bronzrestaurátor irányító nélkül) október 9-ig vegetált, amikor is a tendernyertes fővállalkozó nagyszebeni vezetősége beadta a derekát és szerződést kötött Kolozsi Tiborral, az ország egyetlen minősített bronzszobor-restaurátorával. Kénytelen volt megtenni ezt a lépést, mert nem volt, aki a kivitelezési koncepciót kialakítsa, és erre a tényre a szerződéskötéstől eltelt szinte három hónap alatt rá kellett jönnie. A felállt csapat és felelős vezetői (Kolozsi Tibor felelős restaurátor-koordinátor és bronzrestaurátor, Nagy Benjamin felelős kőrestaurátor és Claudiu Cioncan felelős építménytartószerkezet-felújító), véleményem szerint, a legjobbak, akik ma Erdélyben fellelhetők.
6. A felelős jelzőt tudatosan hangsúlyozom. Mint minden fontosabb kulturális örökségérték helyreállításnál, a Mátyás király-szoborcsoport restaurálásánál is rengeteg a (felelősség nélküli) tanácsos: politikusok, közemberek, szakemberek és nem szakemberek. A helyreállítás kivitelezéséért azonban – Isten és ember előtt – csak hárman felelnek: Kolozsi Tibor, Nagy Benjamin és Claudiu Cioncan. Ebben a sorrendben – mint már említettem – övék a dicsőség is, a felelősség is. Persze minden érdemi tanácsnak és tanácsosnak megvan a maga pozitív szerepe, amiért – nagyon valószínű – a restaurálás felelős vezetői igen hálásak.
7. Megvolt hát a csapat október 9-én, hozzá is kezdett a restaurálás kivitelezés-technológiai koncepciójának kialakításához. Kolozsi Tibornak volt kutatási-tervezési koncepciója, de kivitelezés-technológiai részletekkel nem foglalkozott, csak a szerződés megkötése után. Amíg a kivitelezők kialakították együtt a koncepciót, még eltelt másfél hónap és jött a karácsony, majd az emberpróbáló hidegek. Az első – technológiai koncepciót leíró – jelentés december elején született meg. (Természetesen sok vonatkozásban ez a koncepció is csupán elvi maradt, hiszen bronzalakok, illetve kőtalapzat kibontása nélkül nem volt lehetséges a beavatkozási technológia részletes és teljes kidolgozása.)
8. Miután a lovat „meglékelték”, kiderült többek között, hogy nincsen belső merevítése, csak a részelemek összecsavarozása révén megjelenő bordák merevítik hosszában valamennyire a szobrot, keresztirányú merevítés egyáltalán nincs. (Arra is fény derült, hogy a részelemeket összefogó csavarok jelentős része cserére szorul). De akkor mi akadályozza meg a ló és lovasa összeroppanását a felfüggesztéskor (amikor a talapzatrestaurálás idejére biztonságba helyezik)? Az is kiderült, hogy a kivitelezés számára nem megfelelő a kutató-tervező faállvány, szükség van egy nagyobb restaurálási teret biztosító fémállványra, illetve amennyiben a restaurálás télen is zajlik, hasznos lenne lefedni a fémállványt, hogy fűteni lehessen. El kellett tehát készíteni a fémállványt is, amelynek viszont alapot kellett ásni, s ez alkalommal a régészek találtak is egy-két figyelemre méltó dolgot.
9. A bronzszobor-restaurátor tehát szokatlan helyzetbe került: merevítés nélküli szobrot kell – biztonságba helyezés végett – felfüggesztenie. Még ma sincs egyértelmű megoldása a kérdésnek. Az csak véletlen, hogy e sorok írója doktorátusi dolgozatát még 1984-ben a vékonyfalu héjívekből és héjgerendákból írta, és hogy ismeri a Brazier-féle effektust. (1929 óta tudunk a héjívek és héjgerendák ellaposodásból származó törésérzékenységéről.) Igaz, hogy a Brazier-féle effektust megfékező beavatkozások léteznek – a repülő áll például acél héjgerendákból, de vasbetonból is készültek héjívek és héjgerendák; Románia 1988-ban megjelent vasbetontörténetének négy oldala az általam tervezett hasonló építményekről szól – de azok építőanyaga garantált-minimális szilárdságú, ami a szobrászbronzról nem mondható el. Továbbá az említetteknél a falvastagság (a fesztáv 1/100 és 1/250 része) állandó, ami a lovas szobornál nem áll fenn! Ha még ehhez azt is hozzátesszük, hogy nincsen a tartószerkezeti számítóprogramokkal kompatibilis térfelmérés (íme, kiderült, hogy nemcsak egy esetleges szoborrekonstrukció esetében szükséges a térfelmérés – erről sok szó esett júliusi cikkemben, Szabadság, 2009. július 31.), világos, hogy a felfüggesztéskor – tartószerkezeti szempontból – a szobrot a képzőművész-restaurátor nem tudja szilárdságtani módszerekkel ellenőrizni. Marad tehát az intuíció, de mi, mérnökök ezt nem tarjuk elegendőnek. Esetleg marad még az ima, de mi, mérnökök ezt sem tartjuk elégségesnek. Így tehát dönteni kell, és főleg felelni – a felfüggesztés alkalmával – az esetleges szobor-összeroppanásról. És senki másnak, mint a bronzszobrász-restaurátornak.
10. Mint azt már korábban mondtuk, a következőkben a bronzalakok in situ biztonságba helyezése következik, utána pedig a többi helyreállítási szakasz, a 4. pont szerint. Ehhez pillanatnyilag nélkülözhetetlen az állványzat, amihez függesztik Mátyást és lovát (ami hozzáférést biztosít a talapzatrestauráláshoz is), illetve ezeknek – az állványzatra történő – törést kizáró felfüggesztési koncepciója és technológiai részletei.
Következtetések:
1. Július 23-án nem kezdődött el a restaurálás. Az első félévben alig történt valami, mert: (1) későn állt fel a csapat, (2) a csapat a felállás után kezdett azon gondolkozni, mit is kell tennie. A késés 4–5 hónapra tehető az eltelt 6 hónapból. Az első félév mulasztásai még további késedelemhez vezetnek majd, hiszen e mulasztások miatt felkészületlenül érte a restaurátorokat a tél.
2. A tendert kiíró polgármesteri hivatalt terheli a felelősség azért, hogy fél évvel a szerződés megkötése után úgy állunk, ahogy állunk – mint azt a július 31-én a Szabadságban megjelent cikkemben részletesen bizonyítottam –, mert nem kérte a kivitelezési koncepciót a versenytárgyaláson résztvevőktől. Meg lehetett nyerni a tendert anélkül, hogy (a) a nyertes belegondolt volna, mi a feladata, (b) hogy bronz szakértő bevonásáról gondoskodtak volna! Tehát ha a versenykiírás törvénytisztelő (csak minősített szakértő pályázhat) és minőség-koncentrikus (csak restaurálás kivitelezés-technológiai koncepcióval rendelkezőket fogadnak), ma már rég a talapzatot restaurálja a kőrestaurátor, és a bronzrestaurátor a vezérekkel foglalkozik, míg Mátyás és lova felfüggesztve – de elégedetten – legelteti szemét a szorgos restaurátorokon és sorára vár.
3. Négy-öt hónapos késést a (vállalt 12 hónapból) behozni nem lehet, számolni kell a határidő legalább négy hónapos halasztásával. (Más kérdés, hogy a tervezők továbbra is az általuk 15 hónapban megállapított kivitelezési időt tarják valósnak és nem hisznek a csodákban!)
4. Az Utilitas Kft.-nek semmi dolga nem volt az elmúlt 6 hónapban, hiszen a talapzat tartószerkezet-komponenseiről újat nem tudott meg, mert nem történt meg a talapzat kibontása. Persze, lélekben és tanácsosként a restaurátorok mellett volt (a CONCEFA Rt. külön kérésére elkészítette például a kivitelezési állványzat terveit).
5. E sorok írója, a Műemlékek Országos Bizottságának, illetve az UNESCO Román Nemzeti Bizottságának tagja (akinek a tagságból adódóan joga és kötelessége őrködni az országban zajló műemléki beavatkozások szakszerűsége fölött), minden követ megmozgatott, hogy létrejöjjön a ConcefaRt.-nek Kolozsi Tiborral, az ország egyetlen – a művelődési szaktárca által akkreditált – bronzrestaurátorával való szerződése.
6. Az Utilitas Kft. a bronzszobroknál esetleg fellépő Brazier-féle effektushoz nem tud hozzászólni, nem is feladata, hiszen nem építményszerkezeti kérdés. De az előbbi pont szellemében azon leszek (még ha nem is számít szerződéses kötelességemnek), hogy minél veszélytelenebb legyen Mátyásnak és lovának a felfüggesztése, belátva: intuíció és ima nélkül nem biztos, hogy boldogul a bronzrestaurátor.
Dr. Szabó Bálint. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Román-magyar kultúrösszefogás
A műemlékvédelem, a kulturális, kortárs irodalmi és műfordítói csereprogramok terén szeretne szorosabb együttműködést Románia és Magyarország kulturális intézményei között Kelemen Hunor.
A kulturális tárcavezető ezekről az elképzeléseiről, jövőbeli terveiről tárgyalt Füzes Oszkárral, a Magyar Köztársaság romániai nagykövetével, Bretter Zoltánnal, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatójával és Dr. Balázs Áron sajtóattaséval, tudtuk meg a minisztérium közleményéből.
A minisztériumban lezajlott látogatáson Kelemen Hunor megköszönte a magyarországi fél eddig nyújtott támogatását, és említést tett arról a nemrégiben megszervezett budapesti látogatásról is, amelynek keretében a magyar kormánytól tájékoztatást kért a kulturális pályázati lehetőségekről, kiírásokról.
„A magyar-román kulturális kormányközi együttműködést az RMDSZ indította el a ’90-es években, azonban ez azóta elhalványult. Újra kell gondolnunk, új alapokra kell helyeznünk és ki kell bővítenünk ezt az együttműködést” – jelentette ki a kulturális miniszter, aki részletesen ismertette elképzeléseit az elmúlt években feledésbe merült egyhetes kulturális csereprogram folytatásáról, amelynek révén Magyarország városaiban a román kultúrával, Romániában pedig a magyar kultúrával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
„Ennek a projektnek mindkét országban kedvező visszhangja volt, ezért érdemes volna felélesztenünk. Ugyanakkor egy új kulturális megállapodást is kellene kötnünk, talán még ebben az évben” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
A találkozón Füzes Oszkár nagykövet a magyar kormány hivatalos meghívását erősítette meg a február végén, Magyarországon megszervezendő Duna-csúcsra, amelynek egyik fontos témája a román-magyar kulturális-szellemi együttműködés megerősítése.
Bretter Zoltán, a kulturális központ vezetője, a miniszter kortárs irodalmi művek fordításával kapcsolatos felvetésére elmondta, ezen a téren a magyarországi és romániai műfordítói műhelyek tevékenységének támogatását tekinti célszerűnek, az alkotók támogatása mellett pedig a művek kiadásának finanszírozása is fontos, tette hozzá. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Zászlóháború Makfalván
A rendőrség kihallgatta az MPP-s tanácsosokat
2009. december 23-án a Magyar Polgári Párt makfalvi szervezetének önkormányzati tanácsosai kitűzték a polgármesteri hivatalra a székely zászlót. Zsigmond Vencel polgármester feljelentést tett ellenük a rendőrségen. Az ügyben tegnap délelőtt az MPP-s önkormányzati képviselőket beidézték a makfalvi rendőrségre.
Márton Zoltán, az MPP alelnöke a rendőrségi meghallgatást követően kijelentette: – Mint a sejtésünk beigazolódott, Makfalva polgármestere feljelentése nyomán, amit a község MPP-s tanácsosai ellen adott be a rendőrségre, a szovátai rendőrség kiküldöttje nyilatkozatokat vett fel azoktól. Arra volt kíváncsi, ki volt az, aki kitűzte a székely zászlót a polgármesteri hivatalra. A tanácsosaink azt nyilatkozták, hogy együttesen tették, mind a hatan, így történt a jegyzőkönyv felvétele is. A rendőr biztosította a behívottakat, hogy nem követtek el bűncselekményt, egy szaktestület fogja megállapítani, hogy a székely zászló rasszista szimbólum-e vagy sem. Ha nem az, akkor Románia törvényei értelmében szabadon használható.
Aberráció, hogy a székely szimbólumok rasszista töltetűek lennének
Lényegesnek tartjuk ezt a kijelentést, úgy tűnik, hogy eddig még nem indítottak eljárást ebben az ügyben, ha a szakmai testület meghozza a határozatot, miszerint a székely zászló a román törvények szerint használható, mindenféle akadály és főleg félelem – mert a félelem miatt nem használják a falvakban a székely szimbólumokat – el fog gördülni, meg fog szűnni. Úgyhogy megköszönjük Zsigmond Vencel polgármester úrnak, hogy előremozdítja a székely szimbólumok használatát.
– Azt mondta, a polgármester tett önök ellen feljelentést. Mi volt az indoklásban?
– Nem indokolta. A polgármesternek nem kötelező tudni a törvényeket, ahogy a tevékenysége során számtalanszor beigazolódott. Feljelentette a Polgári Párt tanácsosait, mert kitűzték a polgármesteri hivatal homlokzatára a zászlót. Mivel feljelentés történt, a rendőrségnek kötelessége eljárni az ügyben, felvenni az érintettektől a nyilatkozatokat. A rendőrség képviselője kijelentette, megvárják a szakmai testület véleményezését, és annak a döntését veszik majd figyelembe az illetékes szervek.
– Milyen döntésre számítanak?
– A döntés szinte borítékolható. Gondolom, aberrációnak tűnik mindenki számára, hogy a székely szimbólumok rasszista töltetűek lennének.
A kifogásom: hogy nem volt erre törvényes alap
Zsigmond Vencel polgármester megkeresésünkre meglehetősen irritáltan reagált, és kijelentette: azért tett feljelentést a rendőrségen, mert a polgáriak tanácsi határozat nélkül tűzték ki a székely zászlót.
– Én megmondtam nekik, fogadjanak el tanácsi határozatot. Ők tanácsi határozat nélkül kitették, s én feljelentettem a rendőrségen. Ennyi. Ha megvan a határozat, tőlem kitűzhetik, ha akarják.
– Az MPP makfalvi szervezete tegnapelőtt közleményt adott ki, amelyben azt mondja, hogy: "tettével Makfalva polgármestere lett az első ember Romániában, aki eljárást indíttatott a székely lobogó ellen. Hargita és Kovászna megyék hajdani prefektusai csak fenyegetőztek, de Zsigmond Vencel a janicsárok elkötelezettségével támad saját nemzete szimbólumaira". Hogyan kommentálja ezt a kijelentést?
– Én nem foglalkozom ilyesmivel. Tegyenek ki tőlem akármilyen zászlót, engem nem zavar. Az én kifogásom az, hogy nem volt erre törvényes alap.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Feljelentette az RMDSZ a székely lobogókat kitűző MPP-seket Makfalván
Kihallgatta a rendőrség csütörtökön azt az öt makfalvi magyar polgári párti tanácsost, akiket a település RMDSZ-es polgármestere, Zsigmond Vencel azért jelentett fel, mert 2009. december 23-án kifüggesztették a székely zászlót a községházára. A rendőrök a heraldikusokra bízzák az ügy megoldását; a lobogó kifüggesztői csak abban az esetben számíthatnak bírságolásra, amennyiben kiderül, hogy a székely zászló rasszista elemeket tartalmaz.
A küküllőmenti színmagyar község polgármesterét – aki karácsony szombatján eltávolíttatta a zászlót –, az év elején az RMDSZ „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” díszoklevéllel tüntette ki.
Eközben törvénytelenül leváltott helyettese, az MPP-t képviselő Vass Imre törvényszéki végrehajtóhoz készül fordulni. A Magyar Polgári Párt politikusát 2009. november 12-én végleges és megfellebbezhetetlen ítélettel helyezte vissza tisztségébe a táblabíróság, Zsigmond Vencel RMDSZ-es polgármester azonban nem hajlandó végrehajtani a taláros testület döntését.
Az elöljáró ehelyett egy állítólagos csalás és lopás miatt feljelentette Vass Imrét és feleségét, Gabriellát, akiket egy, a község lakóinak kiküldött körlevélben 8000 lej eltulajdonításával vádol. A vizsgálódást folytató Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész elrendelte a nyomozás lezárását, és megállapította Vassék ártatlanságát.
Közben Zsigmond Vencelnek nem csak az MPP-vel tornyosulnak a gondjai. A székely zászlót a polgármesteri hivatal homlokzatáról eltávolító elöljáró a Székely Nemzeti Tanács és a református egyház kereszttüzébe került.
Eltávolította a zászlót, majd kitüntették
Zsigmond Vencel polgármester betartotta szavát: az elmúlt év december 23-án, amikor a település öt MPP-s tanácsosa kifüggesztette a községházára a székely zászlót, feljelentéssel fenyegette az ellenzék képviselőit. Panasza nyomán a rendőrség csütörtökön délelőtt behívatta az érintetteket, akiknek írásban kellett nyilatkozniuk cselekedetükről. „Számítottunk erre, mert a polgármester még a zászló kifüggesztésének pillanataiban a tudtunkra adta, hogy feljelent. Azt kiáltotta: Tudom én, hova kell telefonálni!” – idézte fel a Krónikának az egy hónappal ezelőtt történteket Márton Zoltán, az MPP sajtóbizottsági tagja.
A megfélemlítő akció ellenére mára egyre többen és egyre hangosabban követelik Zsigmond Venceltől, hogy helyezze vissza a községháza homlokzatáról levett zászlót. Mint arról beszámoltunk, miután a tanács MPP-s képviselői úgy döntöttek, itt az ideje kitűzni a székely lobogót, a polgármester előbb a makfalvi, majd a szovátai rendőr segítségét kérte a zászló eltávolítására. Mivel egyikük sem találta a lobogót törvénybe ütközőnek, megtagadták annak leszerelését. Ezek után, karácsony szombatján Zsigmond egy helyi lakost bízott meg a zászló levételével.
„Eredetileg azt szerettük volna, ha az RMDSZ-es kollégákkal közösen tesszük ki a zászlót, ők azonban tartózkodtak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kifüggesztjük mi, amit december 23-án meg is tettünk” – mondta Vass Imre, az MPP önkormányzati képviselője. Kérdésünkre, hogy érvényesnek tekinthető-e az a tanácsi határozat, amit a hét RMDSZ-es tanácsos tartózkodása mellett csak az MPP-s politikusok szavaztak meg, Vass belátta, hogy nem. „A határozat csak egy formaság lett volna. Amint a rendőrség is kiderítette, a zászló kitűzése nem ütközik jogi akadályokba, ezért nem is kellett volna szavazásra bocsátani. Törvény garantálja a nemzeti szimbólumok használatához való jogot” – tette hozzá Vass Imre. Bár még nem zárták le az ügyet, a csütörtöki meghallgatások után erre az álláspontra hajlanak a rendőrök is. A hatóság heraldikusok véleményét készül kikérni; amennyiben megállapítást nyer, hogy a székely zászló nem tartalmaz rasszista elemeket, kifüggesztése nem számít bűncselekménynek.
A zászlóügy nem csak az MPP-t háborította fel. A makfalvi Székely Nemzeti Tanács a hét végén elítélő nyilatkozatot adott ki, amelyben szóvá teszi, hogy „a polgármester ahelyett, hogy a község lakóinak nemzeti és népi önazonosságát a közigazgatás szintjén is megjelenítené, gyalázatos módon eltávolíttatta a községháza homlokzatára kitűzött székely lobogót”. Az SZNT-sek szerint Zsigmond cselekedete a csausiszta elnyomó rendszer rossz emlékét idézi.
A tiltakozó nyilatkozat megfogalmazói szerint a polgármester tettét az is súlyosbítja, hogy ő is részt vett az RMDSZ által szervezett csíkszeredai önkormányzati nagygyűlésen, ahol valószínűleg meg is szavazta az ott elfogadott memorandum szövegét. A magyar nemzeti jelképekről, illetve a Székelyföld sajátos jelképeinek szabad használatáról a nagygyűlés résztvevői leszögezik, hogy ezek éppen úgy részei a nemzeti és regionális identitásnak, mint az anyanyelv. „Követeljük, hogy Zsigmond Vencel kövesse meg a makfalvi székelyeket, akikre szégyent hozott, és most már ő személyesen tűzze ki a polgármesteri hivatal homlokzatára a székely lobogót” – áll továbbá a nyilatkozatban.
Szégyenletesnek tartja az elöljáró viselkedését a református egyház is. A település lelkipásztora, Kiss Károly a Krónikának nyilatkozva meghökkenésének adott hangot, feltéve a kérdést, miként viselkedhet így egy olyan település elöljárója, amelyben egyetlen kivétellel, mindenki a Székelyföld autonómiája mellett tette le a voksát.
„Tudtam, hogy Zsigmond Vencel nem fogja barátságosan szemlélni a székely zászlót, ám az, amit művelt vele, egyenesen szégyenletes. Számomra annál is inkább fájdalmas, mivel ez az ember a gyülekezetünk tagja” – fejtette ki Kiss Károly, aki maga adományozta a lobogót az önkormányzatnak.
A történtek után az RMDSZ-es polgármestert a párt megyei vezetősége vette védelmébe. Alig két hétre a zászló eltávolítása után, a szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” az RMDSZ díszoklevéllel tüntette ki.
Kérdésünkre, hogy helyesnek tartja-e a makfalvi elöljáró zászlóeltávolítási lépését, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök szintén kérdéssel válaszolt: „Attól lesz jobb a makfalviak élete, hogy a községházán ott lobog a székely zászló?” Lapunk Zsigmond Vencelt is meg akarta kérdezni az ügyben, de a polgármester rendkívül ingerült hangnemben adta tudtunkra, hogy nem hajlandó nyilatkozni, majd lecsapta a telefont.
Nem mond le, végrehajtóhoz fordul
Makfalván nem csak a zászlóügy borzolja a kedélyeket. Vass Imre törvénytelenül leváltott alpolgármester a mai napig sem foglalhatta vissza székét. Bár az MPP-s politikusnak a Maros megyei táblabíróság végleges és megfellebbezhetetlen ítéletben szolgáltatott igazságot, Zsigmond Vencel nem hajlandó végrehajtani a döntést. Vass jogi képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerint makacskodásával a polgármester nem csak a jóérzés, hanem a törvény ellen is vét, amikor semmibe veszi a táblabíróság ítéletét. Vass Imre visszahelyezése mellett a taláros testület tagjai, Zoiţa Milăşan, Adela Vintilă és Rodica Micu elrendelték az alpolgármesteri fizetés visszamenőleg való folyósítását is.
„A döntés még tavaly november 12-én született. Amikor bementem a hivatalba, a polgármester azzal mentegetőzött, hogy előbb látni szeretné a táblabíróság indoklását. Utána még lehet szó arról, hogy megbeszéljük, adta tudtomra. A lényeg: Zsigmond időhúzásra játszik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen alávetnie magát a törvénynek” – nyilatkozta a Krónikának Vass Imre, aki megválasztása után mindössze három hónapot tölthetett az alpolgármesteri székben. Vasst 2008. szeptember 24-én függesztette fel az időközben RMDSZ-többségűvé vált tanács. Mint mondja, ő nem ragaszkodik foggal-körömmel a tisztséghez, annál is inkább, mivel Zsigmond Vencel az első perctől tudtára adta, hogy nem hajlandó vele együttműködni.
Vass Imre azonban úgy érzi: az RMDSZ-es polgármester bojkottja nemcsak ellene, hanem az MPP és annak szavazótábora ellen irányul. „Bármit javasolunk a tanácsban, a polgármester leszavaztatja. Amikor a polgárőrség létrehozását szorgalmaztuk, azzal jött, hogy mi Magyar Gárdát akarunk a községbe. Most viszont mégis megalakul. Amikor minden más, székelyföldi községhez hasonlóan a Makfalvi Napok megrendezését javasoltuk, elvetette a gondolatot. Amikor hirdetőtáblák felállítását szerettük volna kieszközölni, nemet mondott. Ha a község két kisebb falujában, Szolokmában és Abodon fedett buszmegállót létesítettünk volna, lefújta. Amikor télire egy kisebb korcsolyapálya létesítését kezdeményeztük, nemleges volt a válasz” – sorolta a kudarcok listáját az MPP-s politikus. Mint hozzáfűzte, ezek után már sem a polgári pártot, sem a község népét nem lepte meg, hogy a polgármester nem volt hajlandó részt venni azon a székelyföldi majálison, amelyet Tőkés László EP-képviselő és Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is megtisztelt jelenlétével. „Ezzel szemben az MPP minden egyes olyan RMDSZ-es kezdeményezést megszavazott, ami a község javát szolgálja” – nyomatékosította Vass Imre.
„Egy adott pillanatban azon voltunk, hogy mind a hat MPP-s tanácsos mondjon le. Nekem sem életcélom Makfalva alpolgármesterének lenni, a társaim sem a tanácsosi fizetésből élnek. Viszont azok, akik a tanácsba juttattak, arra buzdítottak, hogy ne hagyjuk magunkat, továbbra is dolgozzunk a közösség érdekében, és amikor a helyzet megköveteli, szálljunk harcba a polgármesterrel. Látván, hogy mit művel Zsigmond, egyre többen és egyre hangosabban állnak ki mellettünk” – mondta a polgári oldal képviselője. Ezek után Vassnak eltökélt szándéka, hogy amennyiben a polgármester a továbbiakban is megtagadja a bírósági ítélet életbe ültetését, törvényszéki végrehajtóhoz forduljon.
Csalással és lopással vádolt alpolgármester
A Zsigmond és Vass közötti nézeteltérés nem új keletű, a két makfalvi választott elöljáró a 2008-as választások előtt is összekülönbözött. A polgármester bűnügyi feljelentést tett Vass Imre felesége, Vass Gabriella ellen, akit azzal vádolt, hogy férjével együtt 80 ezer lejjel rövidítették meg az önkormányzat kaszszáját. A polgármester azt kifogásolta, hogy Vassék és az általuk fogadott gondozónő, Albert Margit jogtalanul folyamodott havi juttatásért az önkormányzathoz egy olyan személy gondozása címén, aki több időt töltött a dicsőszentmártoni kórházban, mint otthon.
A polgármester Vass Imre menesztését is az állítólagos csalás „számlájára” írta, majd azoknak a falubelieknek, akik tiltakoztak az MPP-s tisztségviselő elleni eljárás miatt, Zsigmond Vencel rövid levélben válaszolt. „Ha valóban az a véleménye, hogy közpénzből (melyben belefoglaltatik az Ön adója is) ellopott 8000 lej (10 hónapi mozgáskorlátozott gondozása és rokkantsági nyugdíja) viszszaszerzéséért – feljelentés alapján – tett polgármesteri intézkedések politikai bosszúként értékelhetők, én nagyon sajnálom, hogy Önnek egy olyan alkalmazottja van, aki kihasználva idős és beteg emberek kiszolgáltatottságát a lopást törvényerőre akarja emelni, amelyhez Ön is adta aláírását” – áll a Zsigmond által aláírt körlevélben.
A vizsgálat során Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész Albert Margit és Vass Gabriella ártatlanságát állapította meg. „Ezek után nekem kellene rágalmazásért és becsületsértésért beperelnem Zsigmond Vencelt” – jegyezte meg Vass Imre, miközben az ügyészség vizsgálati eredményét mutatta.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Magyar rivalizálás a tanácsokban
A háromszéki városok önkormányzataiban tevékenykedő tanácsosok közül legtöbben úgy látják: van még javítanivaló az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közti együttműködésben. A helyhatósági választások óta eltelt időszakban a 9 MPP-s, 8 RMDSZ-es és 4 román párti képviselőből álló sepsiszentgyörgyi testület ülései rendszerint a két frakció közti vitáktól voltak hangosak.
Sepsiszentgyörgy: vitáktól hangos testületi ülések
Klárik Attila, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetője a Krónika megkeresésére elmondta, az elmúlt másfél év tapasztalata azt mutatja, a polgári párti képviselőkkel egyénenként jól tudnak kommunikálni, a teljes frakcióval azonban már sokkal nehezebb együtt dolgozni. „Úgy tűnik, a polgári párti képviselők attól tartanak, ha kompromisszumot kötnek az RMDSZ-szel, elveszítik a szavazótáborukat.
Az ellenzéki magatartás azonban gyakran abszurd helyzetekbe sodorja az MPP-s tanácstagokat: az is előfordult, hogy a polgári párti képviselő a vita hevében a saját benyújtott javaslata ellen szavazott” – mutatott rá a frakcióvezető. Klárik úgy látja, az MPP képtelen csapatként fellépni, ezért gyakran megtörténik, hogy a bizottságokban egyetértenek, majd a plénumban felrúgják a megállapodást. Gazda Zoltán MPP-s önkormányzati képviselő szerint a polgári frakció gyakran elkövette azt a hibát, hogy első körben rendszerint Antal Árpád RMDSZ-es polgármesterrel és nem a szövetség frakciójával egyeztettek.
„Az együttműködési megállapodást a polgármester rúgta fel, amikor novemberben Bálint József MPP-s alpolgármester leváltását kezdeményezte és végül el is érte a célját – mondta Gazda. – Véleményem szerint minél hamarabb újra kell tárgyalni az együttműködést a város fejlődése érdekében.” Hangsúlyozta: az MPP-nek fontos a városfejlesztés, ezért a jövőben a sarkalatos döntések előtt szorgalmazzák az egyeztetést az RMDSZ frakcióval.
„Az újabb megállapodás azonban nem lesz feltételek nélküli” – tette hozzá. Mint kiderült, a hat RMDSZ-es, öt MPP-s és négy független képviselőből álló baróti önkormányzati testületben is rendszeresek a két frakció közötti nézeteltérések. Pál Szilágyi Zoltán, az RMDSZ frakcióvezetője úgy látja, mindkét fél nyitott a párbeszédre. „Szándékosan egyik fél sem akadékoskodik, a város érdekeit tartjuk szem előtt” – szögezte le az önkormányzati képviselő. Véleményét Szabó Miklós polgári párti tanácsos is osztja. „Érződik a szemléletbeli különbség, de a város érdekében mindkét fél hajlandó a kompromiszszumra az eredményes munka érdekében” – nyilatkozta a Krónika érdeklődésére.
Kézdivásárhely: rosszabbra számítottak
Kézdivásárhelyen az önkormányzati választások eredményeképpen Rácz Károly, az MPP jelöltje foglalta el a polgármesteri széket, a tanácstestületben pedig tíz MPP-s és kilenc RMDSZ-es képviselő tevékenykedik. A város alpolgármestere, Szarvadi József is az MPP-t képviseli. Rácz Károly polgármester a Krónika érdeklődésére elmondta: elfogadhatónak tartja a két frakció közti együttműködést, bár néha úgy érzi, hogy az RMDSZ-es tanácsosok a párt érdekeit tartják szem előtt.
Ennek ellenére a tanács működik, s a polgármester szerint most, a gazdasági válság idején még szorosabb együttműködésre lesz szükség a két frakció között, hogy a pénzhiányt a városatyák leleményességével ellensúlyozni tudják. Deme László RMDSZ-es tanácsos kifejtette: kezdetben úgy vélte, nehéz, vitáktól terhes négy évnek néznek elejébe. Ennek ellenére a szövetség képviselője szerint a két frakció reményein felül együtt tud működni. Deme László elmondta, hogy a bizottsági üléseket, majd frakción belüli megbeszéléseket követően nem a tanácsülésen terjesztik elő javaslataikat, hanem a polgármesterrel konzultálnak a viták elkerülése érdekében.
Csíkszereda: „összerázódott” a testület
Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert-Kálmán érdeklődésünkre úgy nyilatkozott: az RMDSZ és MPP közti együttműködés folyamatosan javul a helyi önkormányzatban. A 12 szövetségi és 7 MPP-s tanácsosból álló testület Ráduly megfogalmazása szerint „2008-ban összerázódott, az elmúlt évben pedig a két frakció nagyon jól együtt tudott működni a város érdekében.” Xántus Attila, az RMDSZ-frakció vezetője is pozitívnak értékelte a polgári párttal fenntartott viszonyt.
„A közös munka jónak mondható annak ellenére, hogy voltak döntések, melyek kapcsán nem értettünk egyet az MPP-vel. A kényesebb problémákban azonban meg tudtunk egyezni” – mondta a frakcióvezető. Az MPP-s Pap Előd is hasonlóan nyilatkozik a kérdésben. „Az első fél év szinkópái után normálisnak mondható viszony alakult ki a két párt képviselői között”– magyarázta a polgári párti frakcióvezető.
Tusnádfürdő: a többség diktál
Tusnádfürdőn azonban szintén nem felhőtlen a viszony a két frakció között, az együttműködésének megítélésében, mint kiderült, jelentős különbségek vannak. Míg a fürdőváros MPP-s polgármestere, Albert Tibor érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, a négy MPP-s, három szövetségi és egy független képviselőből álló tanácstestület munkáját eddig eredményes együttműködés jellemzi, az RMDSZ-es Butyka Zsolt szerint a jelentős döntéseket rendszerint a többségben lévő polgáriak hozzák meg. „Az MPP lehetne nyíltabb, közlékenyebb is” – mondta a szövetség tanácsosa.
Székelyudvarhely: marad a viszály
Székelyudvarhelyen mindössze néhány hónap telt el azóta, hogy újraalakult a városi tanács, s az eredményhirdetést követően a testület képviselői egyaránt úgy nyilatkoztak: remélik, hogy eredményesebb lesz majd a két, egyaránt 9-9 tagú frakció együttműködése. Az új testületben, mint ismeretes, a Zöld Párt is kapott egy mandátumot. A csütörtöki tanácsülést követően megtudtuk: az RMDSZ és az MPP képviselői mára már nem enynyire derűlátóak.
„Azt látom, hogy az RMDSZ frakciója nem elég nyitott, nem elég rugalmas, ugyanakkor bizalmatlanságot is érzek, és azt, hogy rendszerint erőből állnak hozzá a feladatokhoz – nyilatkozta kérdésünkre Szász Jenő, Székelyudvarhely MPP-s alpolgármestere. – Sokszor nehezen, kompromisszumok révén hozzuk meg a legtöbb döntéseket.” Szász úgy véli, Bunta Levente polgármester részéről aktívabb munkára van szükség a jövőben. A polgári párt elnöke azt is elvárja, hogy az RMDSZ-es városvezető jóval több munkát bízzon a képviselő-testületre. Nehezen megy az együttműködés Bunta Levente szerint is.
„Sok energiába kerül, hogy bármiféle előrelépés történjen a közös munkában. Sokszor úgy érzem, hogy csak akkor vagyunk eredményesek, ha jól kifárasztjuk egymást” – magyarázta a Krónikának Székelyudvarhely polgármestere. Bunta szerint Szász Jenő tevékenysége is kifogásolható. „Keveset jár be dolgozni, és olyankor is két órát dolgozik. A helyébe szégyellném felvenni a fizetést. Egyedül a tanácsülésen villog” – jegyezte meg Bunta. Ami az MPP-s tanácsosok munkáját illeti, a polgármester elmondta, van, aki többet, van, aki kevesebbet dolgozik, attól függően, hogy kit milyen feladatokkal bíznak meg.
A gyergyószentmiklósi tanácsban tíz polgári párti és hét RMDSZ-es tanácsos dolgozik. „A testületbeli viták nem amiatt vannak, mert más pártokat képviselünk” – jelentette ki a Krónika kérdésére Gáll Árpád, az RMDSZ-frakció vezetője. Véleményét az MPP-s frakcióvezető, Dr. Simon Katalin-Emese is osztja. Emlékeztetett: korábban kizártak öt RMDSZ-es tanácsost a szövetségből amiatt, hogy a pártérdek ellenére megszavazták a távfűtésrendszer felújítására vonatkozó polgári párti beadványt.
A frakcióvezető elismerte, hogy noha éppen az említett munkálatokat célzó döntések meghozatalánál kezdetekben kemény RMDSZ-es ellenállásba ütköztek, az említett öt RMDSZ-es tanácsosnak köszönhetően, „az utolsó száz méteren, még tél beállta előtt sikerült felújíttatni a város fűtésrendszerét a magyarországi érdekeltségű Thermoenergy Kft.-vel. Érdeklődésünkre mindkét frakcióvezető a rendszer felújítását nevezte a tanácstestület legfontosabb megvalósításnak. Az RMDSZ soraiból kizárt öt tanácsos – Tinka Kálmán, Gáll Árpád, Kastal László, Suciu Gábor és Len Emil – továbbra is folytatja tevékenységét mindaddig, amíg hivatalos törvényszéki határozat nem születik a mandátumuk megszűnéséről.
Bíró Blanka, Csáki Emese, Forró Gyöngyvér, Gyergyai Csaba, Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: még kísért Ceauşescu
Temesvár a sokféleségben megvalósuló európai egység szellemét előlegezte meg, amikor mintegy tíz nemzeti és ugyanannyi vallási közössége összefogott a közös ellenség ellen, és elindítója lett a Bukarestben kiteljesedő romániai népfelkelésnek – mondta Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő, volt erdélyi református püspök szerda este Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány irodájában tartott megemlékező rendezvényen.
Húsz évvel a temesvári népfelkelés után – Románia útja a demokratizálódás felé címmel tartott előadásában felidézte, hogy „temesvári gyülekezetünk és testvéregyházai, a város magyarsága, többségi román lakossága és többi nemzeti közössége – hosszú adventi várakozás nyomán – 1989 szabadító karácsonyán tűrésének határára és megszólalásának küszöbére érkezett”.
Kitért arra, hogy „Ceauşescu szelleme változatos alakban és formában ma is visszakísért”, és hogy „a volt szovjet tábor országainak csatlakozásával az Európai Unió a posztkommunizmus erkölcsi válságát is megörökölte”.
„A vasfüggöny által elválasztott nemzetek és országok integrációja csak úgy valósulhat meg, ha a gyűlölet destruktív ellenkultúráját meghaladva, egy hitében és erkölcsi téren megújuló Európa spirituális egységét sikerül megteremtenünk” – fogalmazott Tőkés László.
Az MTI tudósítójának kérdésére, amely a Ceauşescu házaspár kivégzéséről szóló véleményét firtatta, Tőkés azt mondta, hogy az eljárás és a kivégzés nem felelt meg a jogállamiság követelményének, de olyan magyarázatokat hallott, hogy a bukott diktátor puszta életben maradása is bátorította volna híveit. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Élünk-e nyelvi jogainkkal?
Élni kell meglévő nyelvi jogainkkal, és újabbakat kell kivívnunk — hívja fel a figyelmet több erdélyi magyar civil szervezet abban a kétnyelvűség tiszteletben tartását követelő kiáltványban, amelyhez az elmúlt napokban egyre többen csatlakoztak, Sepsiszentgyörgyön pedig villámcsődületet is rendeztek az egyik szupermarket előtt magyar nyelvű feliratokért, kiszolgálásért, a helyi közösség iránti tiszteletért.
Úgy tűnik hát, hogy a civil szférára hárul az anyanyelvhasználatot biztosító törvények gyakorlati alkalmazásának feladata, miután a politikumnak sikerült elérnie ezen jogok törvénybe iktatását. Rendjén is lenne így a dolog: az erdélyi magyar társadalom különböző rétegei lehetőségeikhez és szándékaikhoz mérten más-más oldalról közelítenék meg ugyanazt a kérdést, a politikus a törvényhozásban, a civil szféra a maga eszközeivel a gyakorlatban küzdene ugyanazokért a célkitűzésekért — így például az anyanyelvhasználat kiszélesítéséért, a magyar nyelvű oktatás bővítéséért vagy a különféle autonómiaformákért.
Rendjén lenne mindez, ha valóban hosszú távú stratégiai elgondolás, a politikum és a civil szféra a magyarság közös érdekeiért való együttműködése állna a háttérben. Félő azonban, hogy inkább afféle vészharangkongatás a civilek kezdeményezése. Mely arra figyelmeztet bennünket, hogy kényelemből, megszokásból, félelemből gyakran önként lemondunk a minket megillető jogokról, nem beszélünk magyarul ott és olyankor, ahol és amikor ezt tehetnénk, tétlenül nézzük, ahogy ellepnek a román feliratok, az üzletek polcain a termékek nevét sokszor csak románul tüntetik fel, különféle adminisztratív ügyeket az állam nyelvén intézünk. És inti a politikumot is: vezetőinknek nem szabad elégedetten hátradőlniük, hisz rengeteg még a tennivaló, a törvényes háttér elfogadása után az ellenőrzési folyamatra is oda kell figyelni, a helyi tanácsokban, intézményekben pedig igazi kétnyelvűséget kell meghonosítani, különösen a szórványban élők számára újabb jogokat, az anyanyelvű oktatás kiterjesztését kell kivívni, hosszú távon pedig a kulturális és a területi autonómiák révén biztosítani, hogy bárki kerüljön is hatalomra Bukarestben, mindezeket el nem törölheti.
Jó lenne hát, ha a politikum ezúttal meghallaná a civilek kiáltását — ellenkező esetben mindkét fél küzdelme kudarccal végződhet.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves a Látó
A Marosvásárhelyen megjelenő szépirodalmi folyóirat a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotóműhelye.
„Nincs benne semmi, kellék. Ez is olyan, mint az irodalom, nincs benne semmi. Valaha volt benne valami nagyon finom és mámorító" – felolvasóesttel ünnepelték Marosvásárhelyen a Látó folyóirat huszadik születésnapját. Első száma 1990 januárjában jelent meg, nevét Batsányi Jánostól kölcsönözték, a társadalmi változásra és a szabadságvágyra utalva.
„Amikor megálmodtunk egy más lapot, és tagadtuk az Igaz Szónak ezt a vonulatát, akkor állitottunk is egy másik lapot. Megálmodtuk ezt a lapot, a Látót" – mondta el Gálfalvy György író, a Látó volt főszerkesztője.
Magyar irodalom mindenütt keletkezik, ahol magyarul álmodnak, a Látó ennek bemutatását tekinti hivatásának – mondta a költő-főszerkesztő.
„Végső soron egy elismert, közismert lapról, alkotóközösségről van itt szó, és ugyanakkor az alkotóközösség nem korlátozódik és korlátozódhat nyilvánvalóan Vásárhelyre, a romániai magyar irodalomra, Erdélyre, hanem magyarországi és másutt élő magyar írók is szerepelnek benne" – jegyezte meg Kovács András Ferenc főszerkesztő.
Az ünnepi alkalomra A hibátlanság vágya címmel antológiakötetet jelentettek meg, amely a lap nívódíjasainak műveiből közöl válogatást.
Duna TV. Forrás: Erdély.ma

Koalíciós szakítópróba?
A PD-L ígérete szerint ezúttal tartják a szavukat, és elfogadják a kisebbségi törvényt
Van kilátás arra, hogy a kisebbségi törvényt a ma kezdődő ülésszak végéig elfogadja a képviselőház – erősítette meg tegnap lapunknak Márton Árpád RMDSZ-es frakcióvezető, miután Emil Boc miniszterelnök a hétvégén azt nyilatkozta: a PD-L betartja a szavát, s prioritásként kezeli a jogszabályt.
A ma kezdődő parlamenti ülésszakban folytatódni fog a kisebbségi törvény 2007-ben megfeneklett vitája. Erre a hétvégén a miniszterelnök tett ígéretet, aki szerint a jogszabály elfogadása kabinetjének prioritásai közé tartozik. Emil Boc emlékeztetett, hogy a törvény a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta koalíciós kormány programjában is szerepel.
„A PD-L megbízható, hiteles partner: betartja mindazt, amit a koalíciós szerződésben vállalt” – hangsúlyozta pártelnöki minőségében a kormányfő.
Márton: adottak a feltételek
Márton Árpád RMDSZ-es képviselőházi frakcióvezető szerint adottak a feltételei annak, hogy a jogszabályt ebben az ülésszakban elfogadja a parlament. „A törvény szerepel a kormányprogramban; a kormánynak viszonylag stabil parlamenti többsége van; újabban az Európai Unió is nyitott a történelmi kisebbségek helyzetének rendezésére” – sorolta érveit Márton Árpád.
Mint ismert, a Călin Popescu-Tăriceanu által vezetett kormány 2005-ben fogadta el és terjesztette a szenátus elé a kisebbségi törvény tervezetét. Miután a felsőházban megbukott, a tervezet a képviselőházba került, annak megvitatására létrehoztak három szakbizottságot, a tanügyit, a jogit és a kisebbségjogit. Csakhogy a konzervatív és a demokrata-liberális párti honatyák távolmaradása miatt az illetékes szaktestületek folyamatosan szavazatképtelenek voltak.
Márton Árpád szerint később a demokrata-liberálisokkal sikerült ugyan megegyezni, de a tervezet vitája éppen a tanügyi bizottságban akadt el, mégpedig akkor, amikor a tanügyi fejezetnek már csak az utolsó cikkelye volt hátra.
Markó Béla kormányfőhelyettes és Emil Boc miniszterelnök. Elég az adott szó a politikában?
A házbizottságon múlik
A frakcióvezetőtől megtudtuk, a törvény vitájának a három szakbizottságban kell majd folytatódnia, ennek feltétele pedig, hogy a házbizottság a frakcióvezetőkkel egyeztetve ezt napirendre tűzze. A képviselőház a ma kezdődő ülésszakon választja meg a házbizottság tagjait, a testület pedig várhatóan már szerdán, a frakcióvezetőkkel tartott együttes ülésén dönt az ülésszak második heti szakbizottsági üléseinek napirendjéről.
„Így szerdán már eldőlhet, hogy a három szakbizottság folytatja-e, s ha igen, mikor, a törvény vitáját” – magyarázta Márton. A frakcióvezető szerint az RMDSZ esélyeit növeli, hogy a házbizottságba ma beválasztják a kisebbségi frakció egyik tagját is. „Így a PD-L-nek, az RMDSZ-nek és a kisebbségeknek többsége lehet a testületben” – mondta a politikus, aki ugyanakkor elismerte, hogy a szakbizottságban még mindig kisebbségben van a koalíció.
Seres Dénes képviselő, a házbizottság tagja szerint a koalíciós többséget az biztosítaná a szakbizottságokban, ha e testületekbe a függetlenek is delegálhatnának tagokat. „Erre már született javaslat, amelyet a plénumnak is meg kell szavaznia” – mondta az ÚMSZ-nek a háznagy.
PD-L: mi megszavazzuk
Ígéretek szintjén a kisebbségi törvény elfogadását nemcsak a kormányfő, de a demokrata-liberális képviselők is támogatják. „A házbizottság tagjaként arra fogok szavazni, hogy a jogszabály ismét kerüljön a szakbizottságok napirendjére” – biztosította az ÚMSZ-t Ioan Oltean képviselőházi alelnök. Felvetésünkre, miszerint a demokrata-liberálisok korábban elutasították a jogszabályt, Oltean azzal hárított: „mi nem a törvényt utasítottuk el, csak azokat a passzusait, amelyek ellenkeztek az európai jogrenddel”.
Hasonlóan érvelt az ÚMSZ-nek tegnap a PD-L nacionalista szárnyához tartozó Valeriu Tabără is, aki korábban Gheorghe Funar alakulatából, a Román Nemzeti Egységpárttól igazolt át Emil Bocékhoz. „Fenntartom, hogy a törvényre szükség van. Én is megszavazom, ha az európai jogrendhez illeszkedik” – mondta a képviselő, aki azonban nem kívánta részletezni, hogy a jogszabály mely előírásai ütköznek szerinte az európai jogrendbe.
Mint ismert, a kisebbségi törvény vitájának folytatását az RMDSZ „erőltette be” a kormányprogramba. Korábban Markó Béla szövetségi elnök azt mondta: az RMDSZ szorgalmazni fogja, hogy a jogszabályba bekerüljenek olyan cikkelyek, amelyek jogot biztosítanak a kisebbségek képviselőinek, hogy a közintézmények szintjén részt vegyenek a döntési folyamatban.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Olosz Gergelyt választották frakcióvezetőnek
Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő váltotta Márton Árpádot az RMDSZ alsóházi frakciója élén. Megválasztását maga Olosz Gergely jelentette be tegnap délután a képviselőház plénuma előtt. Az RMDSZ-frakció két alelnöke Máté András Levente — aki az elmúlt parlamenti ülésszak idején is betöltötte a tisztséget — és Erdei Doloczki István (Korodi Attilát váltja), titkára pedig Derzsi Ákos lett.
Olosz Gergely a 2008-as választásokon nyert képviselői mandátumot a kézdiszéki körzetben. Több mint egyéves parlamenti tevékenységéről igen keveset tudunk, sem jelentős hozzászólásai, sem kezdeményezései nem voltak, a sajtót egyetlen alkalommal sem tájékoztatta megvalósításairól, terveiről. Értesüléseink szerint sem a megyei RMDSZ-egyeztetéseken, sem a bukaresti frakcióüléseken nem volt szokása részt venni, a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy Háromszék érdekeit képviselte volna valamely fórumon. A lapunkhoz eljutott hírek szerint Márton Árpád leváltását puccsszerűen szervezte meg, sikeres volt, s a jövőben ő képviseli a szövetséget a képviselőház Állandó Bizottságában, a más pártokkal zajló egyeztetéseken. Forrás: Erdély.ma

Brüsszelből remélnek pénzt a Kürtös- Lőkösháza határátkelőre
Egy budapesti pályázatíró cég vállalta el a romániai Kürtös és a magyarországi Lőkösháza közötti közúti határátkelő tervének elkészítését, és a pályázat megírását, amivel támogatásért folyamodhatnak.
Az iroda munkatársai a múlt héten mindkét település, illetve a két megye és a két megyeszékhely önkormányzataival is tárgyalást folytattak ez ügyben, és kikérték az Aradi Vagongyár, illetve más nagyvállalat vezetőinek a véleményét, akik érdekeltek lehetnek a határátkelő megnyitásában – ezen ugyanis nemcsak a személy-, hanem a teherforgalmat is bonyolítanák.
Egy évvel ezelőtt arról cikkeztünk, hogy a lőkösházi önkormányzat késlekedése miatt lemaradtak a felek az Interreg-program támogatásáról, de Tar Lajos polgármester kijelentette, hogy most már megteszik, ami rajtuk múlik; Lőkösházán ugyanis fel kell vásárolni a lakosoktól a földterületet, ahol az út nyomvonala vezet majd. Kürtösön ez azért egyszerűbb, mert a régi út a város területéhez tartozik, és a polgármester beleegyezett a beruházás elindításába.
A romániai felet egyébként nem Kürtös, hanem a közeli Kisiratos polgármestere képviseli a projektben. „Szívügyünk ez az átkelő – mondta Almási Vince. – Lőkösháza testvértelepülésünk, és jelenleg, kerülővel 52 kilométert kell utaznunk odáig. Ha megépül az út, csak hét kilométer lesz a távolság.”
Almási szerint a két megyei önkormányzat támogatása a projekt első lépését jelenti, és remélte, hogy ha 2011-ben Románia belép a schengeni övezetbe, nem kell a román és a magyar kormány engedélye, elég a két megye közti „jószomszédi egyezmény”. Az biztos, hogy a schengeni tagság előtt nem készül el, de azt követően már egyszerűbb lesz, mert csak utat kell építeni, határőrizeti infrastruktúrát nem. „A pályázatot közvetlenül az Európai Unióhoz nyújtjuk be, és nem a román–magyar határ menti együttműködéseket támogató programtól, hanem Brüsszeltől várjuk a támogatást” – nyilatkozta a kisiratosi polgármester.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Corvinus-pályázatok cégek és civil szervezetek számára
A magyarországi Corvinus Támogatáskezelő Zrt. új pályázati lehetőséget hirdet a határon túli egyéni vagy társas vállalkozások és nem nyereségorientált szervezetek számára a következő témakörökben:
1.Turisztikai célú vissza nem térítendő támogatás
A pályázat célja turisztikai (hagyományőrző) rendezvény vagy kísérőrendezvény szervezésének és a turisztikai infrastruktúra fejlesztésének (tourinform iroda létrehozása, információs táblák és kiadványok készítése stb.) támogatása. Mértéke a turisztikai (hagyományőrző) rendezvény/kísérőrendezvény szervezése témában legfeljebb 5 000 000 HUF, turinform iroda létrehozására legfeljebb 3 000 000 HUF, információs tábla és kiadvány készítésénél legfeljebb 1 000 000 HUF összeg erejéig igényelhető. A megvalósítani tervezett idegenforgalmi projekt keretében a saját erőnek a projekt összköltségének legalább 50 %-át el kell érnie.
2. Vissza nem térítendő támogatás a határon túli írott és elektronikus sajtótermékek gazdasági rovatainak létrehozására, működésére, fejlesztésére
A pályázat keretében a Corvinus Zrt. olyan projekteket kíván támogatni, melyek megvalósításával elősegíthető a határon túli írott vagy elektronikus sajtótermékek gazdasági rovatainak létrehozása, illetőleg a már meglévő gazdasági rovatok fenntartása, továbbá bizonyos fokú fejlesztése.
Az igényelhető támogatás nem haladhatja meg a 30 000 000 HUF összeget. A támogatott saját erő hozzájárulása a kivitelezni kívánt projekthez nem lehet kevesebb, mint a projekt összegének 50 %-a.
3. Fiatal kezdő vállalkozók támogatása
A pályázat tárgya vissza nem térítendő támogatás a kezdő vállalkozás létrehozásának feltételeit biztosító kiadások (dokumentumok, igazolások, kérelmek stb. beszerzése, benyújtása) és/vagy kezdeti beruházási (eszközbeszerzési) és működési (iroda, műhely stb. fenntartási) költségek fedezésére irányul. A támogatás mértéke maximum 1 000 000 HUF.
4. Utólagos önrész támogatás Európai Uniós, illetve nemzeti gazdaságfejlesztési pályázatokhoz kapcsolódó projektek esetében
A támogatás a gazdaságfejlesztési projektet megvalósító pályázó az Európai Uniós vagy nemzeti pályázat kiírásban meghatározott saját erőkövetelmények biztosításához nyújt részfinanszírozást. A támogatásra kizárólag olyan pályázók jogosultak, akik már rendelkeznek az adott uniós vagy nemzeti támogatás elnyerését bizonyító támogatási szerződéssel. A Corvinus Zrt. továbbá kizárólag még futó projekteket támogat.
A támogatás az uniós vagy nemzeti pályázati kiírásban megjelölt saját erő készpénzhányadának EU tagállamok esetében 50%-áig terjedhet, maximum 4 000 000 HUF értékben. Támogatásra pályázhatnak azon vállalkozások, amelyek legalább 1 éve működő egyéni-, vagy társas vállalkozások, nem állnak csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt, nincs 60 napot meghaladó, lejárt esedékességű adó- vagy adók módjára behajtható köztartozása, és amelyek az érintett vállalkozásfejlesztési központ (esetünkben Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége) előminősítése alapján támogatásban részesíthetőnek bizonyulnak. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Magyar osztályok szűnhetnek meg, oktatási intézményeket zárhatnak be az új tanévben
Oktatási intézmények adminisztratív összevonását, több településen magyar osztályok kényszeregyesítését vagy megszüntetését eredményezheti többek között az a kormányrendelet, melynek értelmében az új tanévtől kezdődően fejkvótarendszer alapján kapnak finanszírozást a tanintézetek. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tanügyi tárca idén országos szinten tizenötezer pedagógust bocsátana el. Bár pontos adatokkal nem tudnak szolgálni, a partiumi megyék magyar tanfelügyelői szerint szeptembertől várhatóan kevesebb magyar tannyelvű osztály indul.
A kormányrendelet szerint szeptembertől a közoktatásban az óvodások és a diákok nevelésére, oktatására megszabott költségek alapján számítják ki a tanintézeteknek nyújtandó állami támogatás mértékét, az illető oktatási intézményben dolgozók béralapját.
Mindez függ majd többek között az oktatási intézményben alkalmazott szakoktól, a diáklétszámtól és az oktatás nyelvétől is, sőt aszerint is változik a finanszírozás mértéke, hogy a tanintézet városon vagy vidéken működik. A tanintézeteket koefficiensek alapján rangsorolják, a kiindulópont pedig a városi gimnáziumi oktatás számára megszabott 1-es szorzó, amely 2857 lejes ráfordítást jelent diákonként.
Az erdélyi megyék magyar szakos tanfelügyelői arra hívták fel a figyelmet, az 1618-as számú kormányhatározat csak oktatási szintekre, oktatási típusokra és kisebbségi oktatásra lebontva differenciál, amikor különböző koefficiensekkel számol. Mivel a válságra hivatkozva a tanügyi tárca már így is csökkentette a tanintézetek finanszírozási szintjét, félő, hogy számos tanintézet már a naptári év közepén pénz nélkül marad.
A rendelet gyakorlatba ültetéséről javában zajlanak a tárgyalások a tanfelügyelőségeken, a tanintézet-vezetők és önkormányzatok képviselőinek bevonásával. Bár konkrét megoldásokról, tanintézetek, osztályok kényszerösszevonására vonatkozó pontos adatokról még nem beszélhetünk, a tanfelügyelőségeknél érdeklődve megtudtuk, a kivitelezés várhatóan rendkívül nehéz lesz.
Veszélyben a magyar iskolák
A nemrég oktatásügyi államtitkárnak kinevezett Király András volt RMDSZ-képviselő érdeklődésünkre elmondta, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a különböző szintű intézmények között nagyok a különbségek a bérköltségeket tekintve: már látszik, hogy a megyében sok helyen csak 70-80 százalékban biztosított az alkalmazottak bére.
„Másik probléma, hogy a tanügyben már tavaly is voltak leépítések, újabb elbocsátásokkal ellehetetlenítenék a munkát” – hívta fel a figyelmet Arad megye egyetlen önálló magyar tannyelvű iskolája, a Csiky Gergely Iskolacsoport eddigi igazgatója. Király szerint a nemzetiségi iskolákban különösen körültekintően kell eljárni. „Több olyan település is van a megyében, ahol nincs annyi gyerek, hogy osztályokat lehessen összevonni, ilyen esetben is biztosítani kell az anyanyelvi oktatáshoz való alkotmányos alapjogot. A szülőkkel és az önkormányzatokkal konzultálva kell majd kiderítenünk, hogyan fogjuk ezeket a kérdéseket megoldani” – mondta a pedagógus.
Több iskolára lakat kerülhet
Szilágy megyében még szintén keresik a megoldásokat. Rozs Rita Éva kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő a Krónikának elmondta, az iskola-összevonásokról tegnap tárgyaltak a polgármesterekkel. A megbeszéléseket ma is folytatják a helyi önkormányzatok vezetőivel, a bezárásra ítélt tanintézetek végleges listája várhatóan a napokban készül el. A tanfelügyelőtől ugyanakkor megtudtuk, többek közt arról egyeztettek a polgármesterekkel, hogy magyar tannyelvű intézményeket csak magyar iskolával vonjanak össze. Az Agerpres információi szerint a megyei tanfelügyelőség 9 gimnázium összevonásával számol, további tizenhárom tanintézet pedig elveszítheti jogi személyiségét.
Kevés a magyar diák
Szeben megyében 17 tanintézetben működnek magyar tannyelvű osztályok, melyek közül egyikben sem éri el a diáklétszám a minimális 15-öt – tudtuk meg a Keresztes István tanfelügyelőtől. Mint mondta, egyelőre korai beszélni arról, hogy a minisztérium által elrendelt megszorítások következtében a tanfelügyelőség milyen intézkedéseket fog hozni, de elképzelhető, hogy az átszervezés a magyar tannyelvű osztályokat, óvodákat is érinti majd. „Mind a leépítésekre, mind a létszám szerinti finanszírozásra vonatkozó rendeletek életbeléptetése nehézségekkel jár, ráadásul sok tisztázatlan kérdést vet fel. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy jóval kevesebb pénzből fogunk gazdálkodni” – mondta Keresztes.
Hunyad megyében 280 tanügyi állást kell megszüntetni idén szeptembertől – olvasható a leépítéseket szorgalmazó minisztériumi közleményben. A leépítést itt is osztály- és iskola-összevonásokkal kell megoldani. Borbély Ágnes magyar oktatásért felelős tanfelügyelő a Krónika érdeklődésére elmondta, a magyar oktatás terén egyelőre a vajdahunyadi elemi osztályokat érinti negatívan a rendelkezés: a mostani létszám alapján két összevont osztály engedélyezhető a jelenlegi három helyett.
Intézményeket vonnak össze
A kormány által megadott képlet alapján a Szatmár megyei tanfelügyelőség illetékesei kiszámították, a partiumi megyében tavaly az országos átlagnál jóval több volt az egy diákra eső kormánytámogatás. „Míg országosan 3400 lej körüli összeg jutott egy gyerekre, addig nálunk ez az összeg a teljes tanévre kiszámítva majdnem elérte a 4 ezer lejt. Az új rendelet értelmében idén szeptembertől ez a fejpénz nem lesz több 2870 lejnél, így 464 tanügyi állást kell megszüntetnünk” – közölte Kónya László főtanfelügyelő-helyettes. A szatmári tanügyi vezető szerint eddig olyan speciális minisztériumi engedéllyel is működtek iskolák a megyében, amelyek alsó tagozatos osztályaiban 4-5 gyerek tanult.
„Ezeket a többnyire elszigetelt falvakban működő iskolákat át kell szerveznünk, és össze kell vonnunk őket a legközelebbi községközpontban működő tanintézetekkel” – fogalmazott Kónya, aki úgy látja, ahol van iskolabusz, ott az önkormányzat oldja majd meg a gyerekek szállítását, amelyik település nem kapott ilyen közlekedési eszközt, ott a tanfelügyelőség kifizeti a diákok távolsági buszokra váltott bérleteit. Több kisiskolát és gimnáziumot kényszerülnek összevonni Szatmárban, de pontos számokat a tanfelügyelőség csak a minisztérium jóváhagyása után tud mondani.
A történelmi Máramaros megye területén több falusi iskola különleges, kihelyezett működési státussal rendelkezik. „Az itt tanuló kisdiákoknak több mint 5-6 kilométerre kellene ingázniuk naponta, ha megszűnnének ezek a tanintézetek. Félő, hogy az átszervezésekkel ősztől sor kerül erre, hiszen a folyamatosan csökkenő gyereklétszám miatt be kell zárnunk néhány intézményünket” – részletezte a Krónika kérdésére Pavel Filip máramarosi főtanfelügyelő.
Elmondása szerint eddig voltak olyan iskolák, ahol 100 gyerek tanult összesen, ám az átszervezések és összevonások után kevesebb épületben működik majd oktatási intézmény, és az általános iskolák nagy része 300 személyes, az óvodáké pedig 200 személyes lesz. „Pontosan még nem tudom megmondani, hány iskolát érint az átszervezés, mert a napokban összesítjük az adatokat” – tette hozzá a határ menti megye főtanfelügyelője.
Tiltakoznak a szülők
A szülők és a diákok akadályozták meg nemrég, hogy a nagyváradi Alexandru Roman Általános Iskolát gazdasági okokra hivatkozva összevonják egy másik tanintézettel. A tanintézet megszüntetésével 207 diák került volna át a Lucreţia Suciu általánosba, és felszabadult volna egy épület, amelybe akár a Partenie Cosma szakközépiskolát is átköltöztethette volna a tanfelügyelőség, ez ugyanis jelenleg olyan ingatlanban működik bérleti díj ellenében, amely visszaszolgáltatása óta újra a Római Katolikus Püspökség tulajdonát képezi.
Dorel Luca tanfelügyelő azzal indokolta az ötletet, hogy a kormány által kért leépítések véghezvitelében is segíthetne. Múlt héten a gyerekek a szülőkkel együtt a tanfelügyelőség székháza, majd a városháza előtt is tüntettek az iskola bezárása ellen. Ilie Bolojan polgármester megígérte: megakadályozza az összevonást. Ramona Bacter, a tanfelügyelőség szóvivője a Krónika kérdésére elmondta: más iskolák összevonásáról még nincs szó Bihar megyében, ez volt az egyetlen eset, hogy egy iskola neve konkrétan szóba került volna. Mint mondta, megvárják a beiskolázási terveket, azok alapján döntenek majd.
Alternatív megoldások
Elsősorban azokban a megyékben gyökeresen átszervezni a tanügyi rendszert, ahol ezt a korábbi években nem tették meg, mondta Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő. Kifejtette, Háromszéken már 3 éve készülnek a normatív finanszírozási rendszer bevezetésére. Vidéken már semmit nem lehet változtatni, összevonni, jelenleg az optimális szinten műkődnek az iskolák. A falvakban a kis létszámú vagy párhuzamos gimnáziumi osztályokat kénytelenek megtartani, mert nem lehet megoldani a diákok ingáztatását vagy a községközpontban nincs elég tanterem a községhez tartozó falvak gyerekeinek a befogadására.
A városokban az önkormányzatokkal tárgyalnak, hogy azok vállalják-e a hiányzó összegek pótlását. Keresztély Irma hangsúlyozta: körültekintően kell összevonni, vagy felszámolni a meglevő osztályokat, mert néhány év múlva nehezebb lesz ezeket újraalakítani. A főtanfelügyelő elmondta, az előrejelzések szerint négy-öt éven belül jelentősen emelkedni fog a beiskolázott gyerekek száma Kovászna megyében, és akkor nehéz lesz a megszüntetett osztályokat újraalakítani. Jelenleg különböző változatokról egyeztetnek az önkormányzati vezetőkkel.
A hétvégéig kell elkészíteni a beiskolázási tervet, amelyben már figyelembe kell venni a normatív finanszírozási rendszert és a 221 tanügyi állás megszüntetését. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, az önkormányzat nem tudja előteremteni a jelenlegi tanügyi rendszer fenntartásához szükséges pénzösszeget. Sepsiszentgyörgyön tízmillió lejjel kellene kipótolni a tanügyi költségvetést, hogy a jelenlegi szinten tudják tartani a rendszert, hiszen tavaly egész évben a helyi adókból és illetékekből 9,2 millió lej folyt be a város kasszájába – mutatott rá a polgármester.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Véghajrá, Magyarország!
Az elmúlt nyolc esztendő pannon politikatörténetéből hét legalább úgy néz ki, mint a fizetett újsághirdetésekben sebészeti klinikának álcázott boszorkánykonyha, amelyben kígyót és békát összehordani haladó gyógymódnak számít, a sarlatán érvágások és a felületi köpölyözésben elgennyedő gondok miatt viszont a páciens belerokkan(hat) a terápiába. Hét magyar szűk esztendő hagyatéka: csődkormányzás, hazugságbeszéd, politikai szubkultúra, legfelsőbb körökben meghonosodó korrupció, szociális káosz, az effajta televényen pedig, mint annyiszor a történelemben, a maga „törvényszerűségei” szerint gyökeret eresztő szélsőség és demagógia. Hozadéka pedig, – öröm az ürömben, ahogyan azt a beszédes nevű „Tégy a gyűlölet ellen!” mozgalom főszervezője, Hegedűs Zsuzsa szociológus, „a jobboldal marxistája” megjósolta – az újjáéledő szolidaritás és a társadalmi önszerveződés megerősödése. Hamarosan kiderül, hogy az öntudatos állampolgár mennyit is nyom a latban!
Az elmúlt nyolc esztendő magyar törvényhozásának szomorú mérlege van. „Reform-intézkedések” és jogszabályok egész sora bizonyult hebehurgyának, az Alkotmánybíróságnak soha nem akadt annyi munkája, mint ebben az időszakban. Újabban viszont az ügyészségnek is egyre bokrosabb teendői vannak a politikusok háza táján. Az igazságszolgáltatás malmai, ha lassan is, mentelmi jogtól csikorogva, csak őrölnek valahogy. De mintha teljesen hiába derülne ki tételesen, hogy az élő klasszikus szerint „hazudtak reggel, éjjel meg este”, hogy szervezetten, „trükkök százaival” hordták szét a közvagyont és züllesztették működésképtelenné a legalapvetőbb közintézményeket, a korrupciós botrányok ellenére politikai felelőse nincsen semminek. Azaz: minden (elsősorban a gazdasági válság) és mindenki más (legfőképp az ellenzék) felelős, az ágazatokat hivatali szinten felügyelőkön kívül. Ők legfeljebb jól fizető vagyonkezelő társaságok élére, netán európai uniós hivatalokba katapultálnak. (Az első magyar kormányfőt, Batthyány Lajost még „felelős miniszterelnöknek” nevezték. Egyáltalán mérhető, mennyit változott a politikai morál mondjuk Batthyány, vagy akár a szentségtörésig megidézett mártír Nagy Imre óta?)
A köztársasági elnök az alkotmányosan lehetséges legkorábbi dátumra tűzte ki az országgyűlési választásokat, ezzel pedig a Harmadik Magyar Köztársaság eddigi legrövidebb választási kampánya vette kezdetét. Ami nyilván illúzió, hiszen a szerecsenmosdatás nagyjából a „szakértői kormány” kinevezésével, majd’ egy esztendővel ezelőtt vette kezdetét. (Ad absurdum: szerencsére!)
A magyar baloldal jelenlegi támogatottsága talán a rendszerváltás körüli mértékhez sem fogható, hiszen akkor látványosan „szakítottak” a pártállami kormányzati múlttal, az elmúlt nyolc esztendőt azonban már nem lehet letagadni. Nyugat-európai statisztikai hivatalok szerint gazdaságilag az integrációs folyamatban még éltanulónak számító Magyarországnak sikerült a térségben a legkevésbé fölzárkóznia az Európai Unióhoz, a csatlakozástól számított hat esztendő pedig éppen a baloldali kormányzás idejének „sűrűjét” képezi! Történelmi vereség előtt állni bizonyára nem könnyű dolog, a cél azonban (sikerül-e megakadályozni, hogy az ellenfél – a kampány retorikájában inkább (köz)ellenség – megszerezze az alkotmányozáshoz elegendő kétharmados többséget?) az eszközt is szentesíti... Banánköztársaságokra jellemző vádaskodások persze nevetségesek egy EU- és NATO-tagország belpolitikai csatározásaiban, külpolitikai téren azonban az ország tekintélyének mérhetetlenül sokat ártanak.
A túlélésre játszó, kétes(élyes) szövetkezésekbe menekülő „törpepártok” átsodródása baloldali térfélre szinte törvényszerű, jó ideje tartó mozgás, akárcsak a „talajgyökér és rögvalóság” bűvöletében radikalizálódók demagógiája, amelyet a mélyszegénységbe süllyedő, súlyos szociális, demográfiai, sőt interetnikus feszültségek sújtotta térségek türelmetlen és hiszékeny szavazói minden bizonnyal parlamenti képviselethez juttat, a vészmadarak leplezetlen kárörömére. (Sajnos, a sokat emlegetett „írástudók árulása” – amely pártállástól független, azaz pártállástól függő! – demokráciában arról ismerszik meg, hogy a kormányzati politika diplomás haszonélvezői gátlástalanul és felelős kritika nélkül igyekeznek „munkáltatóik” szekerét oly módon tolni, ami vastagon fizetett reklámügynökségeknek is a becsületére válna.)
A kormányképes jobb-közép erők az elsíbolt rendszerváltás befejezését, a kármentést, a felelősség megállapítását és felelősségre vonást, a magyar méltóság helyreállítását, gazdasági rehabilitációt, végső soron egy jobb és biztonságosabb élet reményét ígérik. (És kételkedőknek nincs helyük!) Revansot a hosszas ellenzékiségért, mert jó munkához idő kell, ha már a rosszhoz ennyi kellett... Ennek a népi bölcsességnek az apropóján legalább nyolc esztendőnyi „rossz munkát” kellene gyorsan rendbehozni, hogy az áprilisi parlamenti választások nyomán alakuló kormányzatnak a hitele még egy mandátumra megmaradjon, de mindenképpen kitartson az önkormányzati választásokig. Húsz esztendővel a rendszerváltás után azonban az élhető jelenre vágyó polgárok egyre kevésbé fogékonyak a boldogabb jövő miatti folyamatos áldozatvállalásra. Csodát szeretnének. Bárhogyan is van, csodát igérni most a legnagyobb felelőtlenség, a csodavárásnak ugyanis kiábrándulás a vége. Mert ahogyan egy klasszikus krimi zárómondata fogalmaz: ez egy mai történet, amely tegnap kezdődött, és holnap ér véget. Esetleg holnapután...!
LACZKÓ VASS RÓBERT. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Marosvásárhely – Továbblépni, de merre?
Ügyvédet fogadott a város a Gusa-perhez – adta hírül tudósítónk minap, a marosvásárhelyi tanács múlt heti ülését követően. Ebből kiderül, hogy egyetlen pészédés képviselő voksolt a tervezet ellen, a többi tanácsos – beleértve az RMDSZ-eseket is – rábólintott.
Nos, mire is bólintott hát rá a tanács? Éppenséggel arra, hogy a szóban forgó ügyvéd, Vasile Ghere képviselje a testületet a Gusa-perben, azaz kiálljon a mellett a határozat mellett, hogy az 1989-ben a temesvári forradalmárok közé lövető tábornoknak a Vár sétányon szobrot emeljenek. Közvetve tehát ehhez adta voksát ismételten az RMDSZ-frakció is, támogatva a szoborállítás mellett kiálló román pártokat Tőkés László ellenében.
Már az is kérdés, hogy miért van szüksége a városnak külön ügyvédre a szóban forgó perben, hiszen a jogügyi osztályán egy csapatnyi jogtanácsos, jogász ténykedik. Több száz perben képviselik a tanácsot vagy a polgármesteri hivatalt, jól-rosszul, éppen ebben miért ne tehetnék? A kérdés arra az esetleges RMDSZ-es felvetésre lehet válasz, hogy ezt (is!) meg kellett tenni, hisz ügyvéd nélkül akadozna, halasztódna a per, nem lehet továbblépni... Másrészt: egy ügyvéd megbízása nem kis pénzbe kerül (feltételezhetően Vasile Ghere sem ingyen fogja vállalni az ügyet), ez esetben pedig nyugodtan mondhatjuk: pimasz módon az adófizetők pénzéből fizetett ügyvéd szorgoskodik majd azon, hogy Marosvásárhelyen felállíttassék a Gusa-szobor. A mindenféle adófizető pénzéből, románéból, magyaréból, pártállástól függetlenül.
Másik kérdés: milyen alapon választották ki és ki(k) döntöttek arról, ki legyen a város ügyvédje? Ez fontos lehet, hiszen ha netalántán elhangzik majd egy érv, hogy a cél a per elveszíttetése, akkor igencsak lényeges, hogy kit bíznak meg a tanács képviseletével. Márpedig Vasile Ghere nem arról híres, hogy a pereket elveszítené, úgyhogy nem kizárt a forgatókönyv: a tanács ügyvédje végül megnyeri a pert, és a forradalmárokba lövető tábornoknak immár törvényszék által is felülbírált határozat alapján szobrot emelnek. Amihez ily módon az RMDSZ-frakció is hozzájárul.
Nehezen hihető el ezek után, hogy valamiféle kulisszák mögötti egyezség született volna arról, hogy a tanács miként tudna elegánsan kihátrálni a Gusa-botrányból. Mi pedig azt látjuk, hogy az RMDSZ-tanácsosok mintegy vezényszóra szavaztak ismét egyöntetűen. Hogyan fognak elszámolni lelkiismeretük, választóik előtt, ha majd a Vár sétányon az elhíresült tábornok szobra díszeleg?!
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ: prioritás a decentráció
A következő időszak prioritása a decentralizáció: ez az RMDSZ egyik sajátos célja, de egyben az egész romániai társadalom érdeke is – jelentette ki ma bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Rámutatott, a Szövetség kormányzati prioritásai egybeesnek a Demokrata Liberális Párt prioritásaival, és ezek elsősorban a gazdaság fellendítésére, a gazdasági helyzet javítására vonatkoznak, de ugyanitt említette a reformok folytatását, és az etnikumközi kapcsolatokban felmerülő gondok megoldását is. Kifejtette, a szükséges törvényi intézkedések megtétele után el kell kezdeni a decentralizációhoz vezető lépéseket: a minisztériumoktól, a kormánytól, a helyi és a megyei önkormányzatokhoz minél több hatáskört, minél több költségvetési lehetőséget át kell utalni, ide kell kerüljenek az egészségügyi és az oktatási intézmények, de létre kell hozni a helyi rendőrséget is. Tulajdonképpen az következő időszakban át kell építeni az egész román állami berendezkedést- mutatott rá.
A szövetségi elnök úgy értékelte, a decentralizáció a gazdaság fellendítésére is tartalmazhat megoldásokat, hiszen az a decentralizált közigazgatás, amelyben a megyei és helyi tanácsok felelősséggel bírnak a közösségek sorsát illetően, a gazdasági helyzet kihívásaival is könnyebben felveszi a harcot. Az RMDSZ elnöke külön szólt az oktatásról is: itt a rendszer reformja és modernizációja mellett végre kell hajtani a decentralizációt is, oly módon, hogy ne csak az épületek álljanak a helyi önkormányzatok igazgatása alatt, de befolyással legyenek az oktatási folyamat tartalmával kapcsolatos döntésekre is, mondta.
Az RMDSZ-nek szintén sajátos törvénykezési prioritása a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó törvény. Az évek óta elakadt törvénykezdeményezés kapcsán elvi megegyezés született a Demokrata-Liberális Párttal, hogy a tervezetet még ebben a parlamenti ciklusban meg kell vitassa és el kell fogadja a Parlament. El kell kezdenünk a törvény vitáját, mutatott rá Markó Béla, hiszen ezt nemcsak az RMDSZ, hanem a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja is szorgalmazza.
A két kormányzópárt megyei szervezetei közötti tárgyalások véglegesítése, a koalíciók kialakítása a szövetségi elnök szerint ezen a héten be fog befejeződni, a folyamatot a legtöbb megye már lezárta, bár előfordulhat, hogy egyik-másik megyében még maradnak tisztázatlan kérdések. Kifejtette, a kormánypártok közötti kapcsolat a felelősségvállalás tisztázásán alapul, ennek jegyében az RMDSZ és a PDL megegyezésre jutott az államtitkári tisztségek tekintetében: jelenleg a Szövetségnek jelenleg hat kinevezett államtitkára van, további kettő kinevezése folyamatban van, ugyanakkor 5 prefektus és több alprefektus kinevezése is végleges már. Mint mondta, az állami hatóságok, intézmények vezető-jelöltjeinek kiválasztásában is sokat nyomott a latban a szakmai felkészültség. Fontos az RMDSZ programjának vállalása, de az elkövetkező nehéz időszakban a Szövetség nem engedheti meg magának, hogy olyanokat jelöljünk, akinek nem a legjobb a szakmai felkészültsége.
A szövetségi elnök hangsúlyozta, rendkívül fontos a stabil kormányzás egy olyan időszakban, amikor a kormánynak fájdalmas intézkedéseket kell hoznia, és ehhez az RMDSZ következetes módon hozzá kíván járulni a továbbiakban is. Úgy értékelte, a kormányzatnak kötelessége, hogy biztosítsa nemcsak a kormányzati többség, hanem az egész parlament, a politikai pártok szolidaritását olyan alapvető kérdésekben, mint például a gazdaság fellendítése.
(rmdsz.hírszerk.) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Tüntetéseket szerveznek civilek a Guşă-szobor ellen
Az 1990-es évek elején a bukaresti Egyetem téren rendezett megmozdulásokhoz hasonló tüntetéseket helyezett kilátásba Marosvásárhelyen a Pro Europa Liga, ha a városi önkormányzat nem mond le arról a tervéről, hogy köztéri szobrot állíttasson a néhai Ştefan Guşă tábornoknak, aki az 1989 decemberi forradalom idején a tömegbe lövetett Temesváron. A marosvásárhelyi városi képviselő-testület a múlt héten jóváhagyta, hogy Vasile Ghere ügyvéd képviselje a tanácsot abban a perben, amelyet Tőkés László európai parlamenti képviselő indított az önkormányzat terve ellen. Az ügyvéd megbízásával kapcsolatos döntést a szoborállításról tavaly ősszel elfogadott tanácsi határozatot támogató, majd sikertelenül visszatáncolni próbáló RMDSZ-frakció is megszavazta.
A marosvásárhelyi székhelyű Pro Europa Liga civil szervezet elnöke, Smaranda Enache szerdán leszögezte: ha a városi önkormányzati testület nem mond le a Guşă-szobor felállításának tervéről, a civil társadalom hosszú távú, folyamatos tiltakozó megmozdulásokat rendez Marosvásárhelyen, azokhoz hasonlóan, amilyenek az 1990-es évek elején zajlottak a bukaresti Egyetem-téren. „A Pro Europa Liga és több más civil szervezetek már elkezdték az informális egyeztetéseket a tiltakozó akciókról (…), de reméljük, hogy a pártok és közéleti személyiségek még konzultálnak egymással ez ügyben és a lobbi is folytatódik” – fejtette ki sajtótájékoztatón Smaranda Enache.
A Pro Europa Liga elnöke szerint a civil társadalom nem nézheti tétlenül, hogy egy olyan embernek állítsanak szobrot, aki vélhetően bűnös a temesvári tűzparancs kiadása miatt. „Nincs más kiút, ezt kell tennünk. Számomra érthetetlen, hogy egy képzett, értelmiségiekből álló önkormányzati testület ennyire felelőtlenül ragaszkodjon egy olyan tervhez, amely Marosvásárhelynek sem hírnevet, sem elismerést, sem nyugalmat nem biztosítana” – fogalmazott Smaranda Enache. Hozzátette: A Guşă-szobor felállítása elleni tiltakozáshoz eddig 117 közéleti személyiség csatlakozott, köztük Herta Müller Nobel-díjas író, Tőkés László, Vladimir Tismăneanu, Alexandru Cistelecan, Zoe Petre, Adrian Cioroianu, Renate Weber, Horia Roman Patapievici.
A marosvásárhelyi városi tanács egyébként a múlt héten határozatban hagyta jóvá, hogy Vasile Ghere ügyvéd képviselje a testületet abban a perben, amelyet Tőkés László indított az önkormányzati határozat ellen, írta a Népújság című marosvásárhelyi napilap. A lap szerint a városi tanács egyetlen, szociáldemokrata ellenszavazattal, vita nélkül fogadta el a határozatot.
Mint ismeretes, a Ştefan Chiţackal és Victor Atanasie Stănculescuval egyetemben, az 1989-es temesvári forradalom megtorlásával vádolt, de időközben elhunyt Guşănak azok után emelnének szobrot Marosvásárhelyen, miután 2009 őszén a helyi tanács egyhangúlag megszavazta a polgármester és a tábornokról elnevezett alapítvány javaslatát. A határozatot az RMDSZ-frakció is megszavazta. Utólag azzal mentegetőztek, hogy cserében a román politikusok is támogatták azon tervüket, hogy szobrot állítsanak Sütő Andrásnak. Később a sajtó és a közvélemény nyomására az RMDSZ tíz képviselője megpróbálta érvényteleníteni a tanács korábbi döntését – sikertelenül. Benedek István frakcióvezető tavaly novemberben azt nyilatkozta: annak ellenére, hogy egyesek román–magyar ellentétként próbálják beállítani a Guşă-ügyet, a kérdésnek nincs etnikai színezete. Mi több, hangsúlyozta Benedek, az utólag megszerzett információk alapján kiderült, hogy a tábornok marosvásárhelyi parancsnoksága idején sok magyar sorkatonát segített abban, hogy az eskületétel után közel kerülhessen a szülői házhoz.
A szoborállítás mellett kardoskodó román tanácsosok azzal érvelnek, hogy egyetlen törvényszék sem bizonyította Ştefan Guşă állítólagos bűnösségét. A tábornokot, aki ellen elkészült a vádirat, valójában a korai halál mentette fel a per és a rá váró esetleges ítélet alól. Két társát, Mihai Chiţackot és Victor Atanasie Stănculescut 15-15 év börtönbüntetésre ítélték.
A szoborállítás ellen az 1989-es forradalmárokon kívül számos civil szervezet tiltakozott, és sikertelenül próbálta elérni a marosvásárhelyi RMDSZ is, hogy a tanács visszavonja, vagy a prefektus visszavonassa a határozatot. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Újraélesztés
Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a kisebbségi törvénytervezetet korábban oly sokszor bíráló Emil Boc tegnap a dokumentum elfogadására kérte a bukaresti honatyákat, és hogy mindezt éppen most teszi. A demokrata-liberális pártelnök azzal lett közismert, hogy maga vagy alakulata pillanatnyi politikai érdekeitől vezérelve saját meggyőződésével ellentétes ígéretet tesz, eszmét vállal.
Így tett a 2004-es helyhatósági választások idején, amikor kolozsvári polgármesterjelöltként a Bibliára tett kézzel esküdött arra: nem működik együtt a magyarsággal és az RMDSZ-szel (aztán a PDL azóta is együttkormányoz a szövetséggel a Kolozs megyei és kincses városi képviselő-atestületben), majd Traian Băsescu tavalyi népszavazásának sikerén felbuzdulva az egekig magasztalta az egykamarás parlament bevezetésének ötletét, holott egyetemi tanárként a kétkamarás felette szükséges voltára hívta fel a jogi hallgatók figyelmét.
Ezúttal pedig arról a kisebbségi törvényről állítja, hogy „egy demokratikus társadalomban szükséges”, amelynek kapcsán korábban leszögezte: Románia nem lesz gyakorlótér a kisebbségi jogok szavatolása terén. Ez a Boc tehát ugyanaz a Boc, aki tisztában van vele: muszáj engedményeket tennie az RMDSZ-nek, különben a kormánya megbukik, ugyanakkor ezeket a gesztusokat most kell megtennie a magyaroknak, közvetlenül a választások előtt politikai öngyilkosság lenne egy román politikus részéről. Amúgy az RMDSZ által 2005-ben előterjesztett, azóta többek között a PDL ellenkezése nyomán mellékvágányra terelt jogszabály számos jelentős előrelépést tartalmaz a kisebbségvédelem terén, kezdve azzal, hogy felülírja a Romániát egységes nemzetállamként meghatározó alkotmányt, és államalkotó tényezőnek nevezi a nemzeti kisebbségeket.
Nagy-nagy hibája azonban, hogy a kisebbségi szervezetek létrejötte esetében fenntartaná az RMDSZ monopóliumát, valamint például az MPP bejegyzésekor már tapasztalt diszkriminatív előírásokat, másrészt a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolásáról szóló, rétestésztaként elnyúlt parlamenti vita során kiiktatott cikkely nélkül a jogszabály alaposan felhígult. Arról nem beszélve, hogy a tervezetet az RMDSZ magyar partnere, az EMNT sem fogadja el jelenlegi formájában, így a törvényhozási vita előtt még „házon belül” is módosítani kell.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A "fekete március" felelőseinek megnevezését követeli az EMNT
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Nem hisz a kollektív bűnösségben, de követeli azoknak a megnevezését, akik felelősek voltak a húsz évvel ezelőtti "fekete március" véres eseményeiért - olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetének közleményében.
Az MTI bukaresti irodájába is eljutatott közlemény szerint az EMNT kétnapos rendezvény keretében készül megemlékezni a tragikus eseményekről. Az 1990. március 16-20-i marosvásárhelyi események tetteseinek, felbujtóinak felelősségre vonását követeli rendezvényeivel is.
1990 márciusának közepén a Vatra Romaneasca elnevezésű nacionalista szervezet 13 busznyi, zömében ittas "tüntetőt" szállított Marosvásárhelyre a környékről, akik megtámadták a békésen demonstráló magyar nemzetiségűeket, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát fejszékkel, husángokkal ostromolták. Az összecsapásoknak 3 magyar és 2 román halottja, illetve 278 sérültje volt, és még ma is vita tárgya, hogy mi robbantotta ki a zavargásokat.
Az erdélyi Krónika szerint Kali István, a szervezet Maros megyei képviseletének elnöke és Tőkés András, az EMNT elnöki tisztségét betöltő Tőkés László EP-képviselő marosvásárhelyi irodavezetője a sajtónak elmondta: március 19-én Marosvásárhely főterén szeretnék megszervezni az "igazság fáklyás menetét", 20-án pedig az EMNT konferenciát szervez a "fekete márciusként" ismertté vált eseményekről. Erre több külföldi európai parlamenti képviselőt is meghívnak.
Hangsúlyozták: nem kizárólagosan magyar rendezvényt akarnak szervezni, meghívót küldenek a román pártok helyi képviselőinek is, ugyanakkor a civil szervezetek és a lakosság részvételére is számítanak. A Közös múlt, közös jövő - Együtt Európában elnevezésű fórum mondanivalója az lesz, hogy hazugságra nem lehet jövőt építeni, ezért is követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a pogrom szervezőinek neveit és büntessék meg őket – mondta az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke.
A rendezvények második napján, a nemzetközi konferenciát követően ökumenikus istentiszteletet tartanak a Vártemplomban, ahová felekezeti hovatartozástól függetlenül várják a résztvevőket. Tőkés András hozzátette: a Temesvár Társaságot, a bukaresti civil szervezeteket, a forradalmárok egyesületeit is meghívják, hiszen - mint fogalmazott - nemcsak a vásárhelyi események kirobbantóinak a megnevezésével adós az igazságszolgáltatás, hanem az 1989 decemberében történtekkel és a bányászjárásokkal kapcsolatos igazságnak is ki kell derülnie.
"Nem a mi feladatunk megnevezni ezeket az egyéneket, hanem az igazságügyi szerveké. A magyar és a román tömeg viszont egyáltalán nem tehető felélőssé azért, ami történt" - mondták az EMNT tisztségviselői. A közlemény is úgy fogalmaz: az EMNT nem hisz a kollektív bűnösségben, de határozottan követeli, hogy a felelősöket nevezzék meg, az ügyészség pedig ne seperje szőnyeg alá az új bizonyítékokat, amelyek alapján újra meg lehet nyitni a dossziékat. Forrás: MTI