Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Enuț, Dana
14869 tétel
2002. január 15.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai örömmel és megelégedéssel fogadták a január 1-én érvénybe lépett státustörvényt. Közleményükben utalnak arra, hogy a kedvezménytörvény révén több millió, Magyarország határain túl élő magyar ismét szorosabban kötődhet az anyaországhoz és az egész magyar nemzethez. Különös örömükre szolgál, hogy "a legnépesebb erdélyi magyarság is, minden nehézség ellenére, élvezheti a kedvezménytörvényből származó előnyöket, miután sikerült aláírni a magyar–román egyetértési nyilatkozatot". - Az erdélyi magyar katolikus püspökökkel és minden, a határainkon túl élő magyarral való szolidaritásunk kifejezéseként aggodalommal és értetlenül állunk a bizalmatlanságot keltő megnyilvánulások előtt, amelyek szembefordulnak az anyaországtól elszakadt honfitársaink érdekeivel - fűzik hozzá. Bíznak abban, hogy minden olyan magyar állampolgár, aki "pillanatnyilag a kedvezménytörvény feltételezett hátrányos következményeire gondol", felül tud emelkedni egyéni szempontjain és támogatólag segíti annak érvényre juttatását. Hasonló tartalmú körlevelet tett közzé jan. 13-án a magyarországi református, illetve evangélikus egyház. A református egyház nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyek során azok, akikhez szintén magyarul szól az Isten, kézzelfogható jelét vehetik az anyaország felelősségvállalásának. Megjegyzik: érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra az a politikai törekvés, amelyik szembe akarja állítani a nyolcvan éve elszakítottságban élő kisebbségi magyarokat az anyaországiakkal. Az evangélikus körlevél azt hangsúlyozza: egyházuk mindent megtesz azért, hogy a magyar társadalom minél több tagjában a határon túli magyarok iránt elfogadó és befogadó felelősség ébredjen. /A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
A polgármesteri hivatal műszaki osztályának kérésére és Gheorghe Funar beleegyezésével tanácsi határozattervezet készül Mátyás király szobrának tatarozásához szükséges előtanulmány elkészítésére. Boros János alpolgármester elmondta: szerinte feltétlenül szükség van Mátyás király szobrának mihamarabbi tatarozására. Az elöljáró úgy véli, a tanácsi RMDSZ-frakció mai ülésén az érdekvédelmi szervezet önkormányzati képviselői támogatják majd a polgármester által javasolt pénzkiutalást. A határozattervezet előirányozta félmilliárd lejből egyelőre a szoborcsoport tatarozásához szükséges előtanulmány készülhetne el. Boros szerint a polgármester nem szándékozik eltávolítani a szobrot a helyéről. Erre semmilyen körülmények között nem kerül sor. /Kiss Olivér: Sehova sem költöztetik a Mátyás-szobrot. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 16.
A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum lezártnak tekinti a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos belpolitikai vitát - derült ki a két kormányzó magyarországi párt frakcióvezetőjének jan. 15-i budapesti közös sajtótájékoztatóján. Szájer József, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője hangsúlyozta, hogy a kedvezménytörvény kapcsán megkötött román–magyar miniszterelnöki megállapodás semmiképpen sem vet fel alkotmányossági aggályokat. Mint mondta, jogászként ő szégyelli magát Kovács László szocialista pártelnök helyett, a politikus kedvezménytörvény kapcsán megfogalmazott jogi fejtegetései miatt. Balsai István, az MDF frakcióvezetője a sajtótájékoztatón arra emlékeztetett, hogy 1988-ban, közvetlenül a rendszerváltozás előtt a baloldal fehérterrorral riogatott. Azután — mint mondta — folytatták a félelemkeltést a kereszténykurzus, az antiszemitizmus és a Horthy-rendszer restaurálásának vádjával. A politikus elképesztőnek nevezte, hogy az ellenzék egy része olyan területet tett most demagógiájának részévé, amely a nemzetpolitika alapját képezi. /Lezárult a státusvita? Fidesz–MDF közös sajtótájékoztató. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2002. január 18.
Jan. 17-én a Ion Iliescu államfő úgy nyilatkozott: Romániának jó esélyei vannak arra, hogy az év végi prágai NATO-csúcson meghívják a csatlakozásra. Iliescu úgy vélekedett: ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges valamennyi állami intézmény közös fellépése mind bel-, mind pedig külföldön, külön hangsúlyozva a parlamenti pártok közti ilyen irányú együttműködés jelentőségét is. Az államfő szerint a kormánynak prioritással kell kezelnie a hadsereg reformjának, a többi NATO-országgal való katonai együttműködésnek, a román társadalom negatív jelenségei, mindenekelőtt a korrupció megfékezésének a kérdését. Iliescu februárban Washingtonba készül, ahol szintén Románia NATO-csatlakozásának támogatását igyekszik megnyerni, és mindenekelőtt erről lesz szó Aleksander Kwasniewski lengyel államfő, illetve Costas Simiti görög miniszterelnök tervezett bukaresti látogatásán is. Iliescu bizakodik abban, hogy mind az Egyesült Államok, mind pedig a másik két NATO-tag, Lengyelország és Görögország Románia felvétele mellett szavaz. Kijelentette: nemsokára román-bolgár-görög, illetve román-bolgár-török hármas találkozóra is sor kerül. Adrian Nastase kormányfő szerint Románia NATO-csatlakozásának folyamata tele lesz előre nem látható akadályokkal. /Román NATO-csatlakozási remények Nastase: Rögös út áll előttünk. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2002. január 22.
Jan. 22-én Gheorghe Funar polgármester szerint összefüggés van a bukaresti politikai és pénzügyi botrányok (Armagedon) és a státustörvény között. — A bukaresti hatóságok utóbbiakkal próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy Erdély-szerte teljes gőzzel beindult a magyar igazolványok kibocsátása. A szóban forgó dokumentumot a Magyarországhoz lojális román állampolgárok veszik majd kézbe. Funar már rég kérte a felügyelő testület azonnali feloszlatását. Bejelentette: az elkövetkező napokban a Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület és más "hazafias erők" önkéntesei sztrájkőrséget szerveznek az RMDSZ Fürdő utcai székháza előtt. Funar kilátásba helyezte, hogy a "lakbérleti szerződés egyes kitételének megszegése miatt" a polgármesteri hivatal az RMDSZ kilakoltatását fontolgatja. Segítenünk kell a magyaroknak abban, hogy anyaországukba jussanak. A kilakoltatásra jan. 24-e körül kerül sor - jelentette be Funar. Pop Eugen nagy-romániás városi tanácsos bejelentette: a Nagy-Románia Párt monitorizálni fogja az RMDSZ és a státusiroda működését. /K. O.: A megyei RMDSZ kilakoltatásával fenyegetőzik Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
2002. január 24.
Váljon a tanulás nemzeti létformává címmel jan. 22-én, a Magyar Kultúra Napján kerekasztal-beszélgetést rendezett Berettyóújfaluban a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, valamint a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége. A fórumon részt vett Halász János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) politikai államtitkára és Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A találkozón Halász János a nemzeti összetartozást erősítő folyamat jelentős állomásaként értékelte a kedvezménytörvényt. Markó Béla RMDSZ-elnök úgy értékelte a kedvezménytörvényt, hogy immár nemcsak az írók, a művészek, hanem a kultúra fogyasztói is közelebb kerülhetnek az egységes magyar kultúrához. Markó jelentős lépésnek tartja, hogy a magyar igazolvány az otthon tanuló erdélyi diákoknak is lehetővé teszi a magyarországi diákkedvezmények igénybevételét. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke közölte: Sződemetert, Kölcsey Ferenc szülőfaluját új nemzeti zarándokhellyé kívánják tenni. Ennek szellemében aug. 8-án Kölcsey születésnapján találkozóra várják a magyar nemzetet az erdélyi településre. A kerekasztal-beszélgetés délután Nagyváradon folytatódott. /Váljon a tanulás nemzeti létformává. Kerekasztal a Magyar Kultúra Napján. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Nagyváradon dr. Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese jelezte: várják a doktori fokozattal rendelkezők jelentkezését. Markó Béla kitért arra, hogy a magyar kultúra egységes. A nemzet fogalmának országhatároktól független megközelítése, amelyet a kedvezménytörvény is tükröz, megoldás lehet nemzeti jegyeink védelmére. Markó Béla hangsúlyozta: a himnuszt a mi ajkunkról senki le nem veheti, a politikának alázattal kell szolgálnia a magyar kultúra örök értékeit. "Az egység a mi különös csodánk, hiába választottak el határokkal, nyelvünk és kultúránk egységes" – fogalmazott. Ennek az egységnek szép példája, hogy Nagyvárad és Berettyóújfalu közösen ünnepelt. Az est fénypontjaként kiosztották az első Magyar Kultúráért-díjat, amelyet nemrégiben a Bihar megyei RMDSZ alapította, hogy megjutalmazhassák azon bihariakat, akik önzetlenül és sokat tettek a magyar kultúráért. /(Balla Tünde): A magyar kultúra napján. Váljon a tanulás nemzeti létformává. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2002. január 24.
Dr. Jankó Sándort, a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját és Fülei Lászlót, a székelyudvarhelyi városi kórház gazdasági igazgatóját jan. 22-én 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték. Azzal gyanúsítják őket, hogy az egészségbiztosítási alapból 12 milliárd lejt használtak fel törvénytelenül az udvarhelyi kórház javára. Az ügyész tájékoztatása szerint a következő bűncselekmények gyanúja miatt folyik ellenük vizsgálat: hivatali visszaélés, okirathamisítás, hamis okiratok használata, csalás, pénzalapok rendeltetésének törvénytelen megváltoztatása és megvesztegetés. Az ügyész nem erősítette meg, hogy a Hargita megyei korrupciós botrány összefüggne a brassói és sepsiszentgyörgyi esetekkel, azt viszont elmondta, hogy ezúttal is a brassói Sarissa–Com Kft.-vel való kapcsolatokról van szó. /Forró-Erős Gyöngyi: Letartóztatták a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./
2002. január 25.
Romániában a külügy és a belügy eltérően ítéli meg, hogy a Magyarországra utazó román állampolgároknak szükségük van-e egészségügyi biztosításra. Aurel Neagu dandártábornok, a román határrendőrség főparancsnoka jan. 24-én közölte, hogy a Magyarországra utazó román állampolgároktól továbbra is kérik az érvényes egészségügyi biztosítást. Közben Románia és Magyarország 1961-ben kormányközi megállapodást kötött a kölcsönös egészségügyi ellátásról. Cristian Niculescu, a román külügyminisztérium államtitkára a múlt héten azt a választ adta Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek a kormányhoz intézett kérdésére, hogy a kizárólag Magyarországra utazó román állampolgároknak nem kell külön egészségügyi biztosítást kötniük, mivel az 1961-ben kötött egyezmény életben van. Ennek ellenére a román határőrök rendületlenül kérik a Magyarországra utazóktól a biztosítást. A biztosításért — a minimális öt napban megszabott időtartamra — 100–130 ezer lejt kell fizetni, a 70. életévüket betöltött állampolgároktól az összeg dupláját kérik. Tavaly az év első tíz hónapjában közel 4,2 millió román állampolgár utazott be Magyarországra. Egy évvel korábban a Magyarországra beutazó összes román állampolgár száma 4,66 millió volt. Idén jan. 20-ig összesen 255 ezer román állampolgár utazott ki az országból. Ez a szám 20 százalékkal kevesebb a tavalyi év hasonló időszakához mérten. Ezzel egy időben közel 23 ezer román állampolgárt fordítottak vissza a határról, mivel nem teljesítették maradéktalanul a kiutazási feltételeket. A legtöbbet - mintegy 16 ezer személyt - a magyar határról fordítottak vissza. /Továbbra is kérik az egészségügyi biztosítást. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2002. január 25.
Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2002. január 25.
"Ezen a helyen, a város egész lakosságának szeme láttára bestiális módon megöltek egy embert. Aki nem volt sem jobb, sem rosszabb azoknál, akik tétlenül végignézték meglincselését. Emlékezetül, hogy ilyesmi soha többet ne ismétlődjön meg." – ez a szöveg lenne olvasható – román és magyar nyelven – azon az emléktáblán, melyet Agache Aurel kíván elhelyezni városunk főterén, egész pontosan ott, hol apját 1989-ben meglincselték. Agache Aurel beadványban arra kérte a polgármestert, hogy engedélyezzék egy emléktábla elhelyezését azon a helyen, hol apját, a post-mortem ezredessé előléptetett tisztet megölték. Agache azt is leírja: nincs ellenére, ha valaki egy másik plakettet kívánna tenni az apjáé mellé, ha az illető úgy véli, hogy az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Agache a felmerülő költségeket is állná. Török Sándor polgármester ezzel kapcsolatosan elmondta: Agache kérését a kézdivásárhelyi tanács városrendészeti bizottsága elé terjesztették és annak függvényében, hogy a bizottság döntést hoz ez ügyben, értesítik az Agache családot. /Bartos Lóránt: Döntés előtt a kézdivásárhelyi tanács. Agache-emlékplakett a főtéren? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./ Kézdivásárhely többszáz-éves történelmének számtalan eseményére, neves személyiségére szobrok, emléktáblák, utca-nevek, épületek emlékeztetnek. Most egy család tagjai egy olyan embernek akarnak emléktáblát állítani, aki a közelmúlt eseményei közül a legkegyetlenebb emlékeit idézi. Neve hallatán sokunknak még ma is elszorul a torka, mert e névhez a Securitaten töltött éj-szakák, megerőszakolt nők, ártatlanul elhurcolt emberek, halálba hajszolt áldozatok, törvénytelenül elkobzott értéktárgyak, külföldre menekült otthontalanok emléke tapad. Számolni kell azzal, hogy mire emlékszik Kézdivásárhely Agache Aurel post-mortem ezredes kapcsán. Ez az ember, amint mondják – üres kézzel érkezett, s amikor távozott, magával vitte számtalan magyar ember nyugalmát, álmait, vágyait, szabadságát. Kézdivásárhelyt erre emlékeztetné ennek az embernek az emléktáblája. És azokra, akik még ma is börtönben sínylődnek, vagy otthontalanul bujdosnak a nagy-világban. /Ferencz Éva: Egy emléktábla margójára. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./
2002. január 25.
Farkas Pál magyar-francia szakot végzett, ígéretes tanügyi kádernek indult: Mindene volt a tanítás, de megfosztották tőle. Farkas Pali bácsit mindenki ismeri Torján. Január 13-án Sepsiszentgyörgyön lovaggá ütötték, Vitézi Lovagrend ünnepségén. A Vitézi Lovagrend 1997-ben Budapesten létesült társadalmi szervezet, tagjai azok közül kerülnek ki, akik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc miatt üldöztetésben részesültek, itt a határokon túl is. Voltak olyanok, akik megpróbáltak szervezkedni, hogy ha átcsap a forradalom lángja ide is, akkor ne találja a magyarságot felkészületlenül. Így indult el Szoboszlay Aladár katolikus pap és Huszár József báró tagokat beszervezni. Farkas Pál úgy kerültem ebbe a szervezetbe, hogy véletlenül találkozott Ábrahám Árpád, akkori torjai katolikus pappal, aki meghívta egy beszélgetésre. Farkas Pának azonban nem volt ideje elmenni. Ennyi volt az ő részvétele. 1958. január 14-én éjjel rárontottak vagy öten, pisztolyokkal, bilincsekkel, és letartóztatták. Temesváron volt a kihallgatás januártól májusig, májusban pedig a tárgyalás és az ítélethirdetés. Egy Macskási Pál nevezetű bíró ítélkezett az összes magyar forradalmi szervezet felett, olyan ember volt, aki nagyon könnyen adta a huszonöt évet vagy a halálbüntetést. Farkas Pált azzal vádolták, hogy neki gyanúsnak kellett volna lennie Ábrahám Árpád meghívása és azt jelentenie kellett volna. Ezért kapott nyolc évet. Valamivel később Salcea-ra vitték. Itt húzott le öt évet, építették a Duna-gátat. Rettenetes volt. Nem vették őket emberszámba, ha közülük valaki elpusztult, nem számított. Sőt, kijelentették, hogy őket nem azért vitték oda, hogy túléljék, hanem, hogy ott maradjanak a börtönben. Hozzájuk képest a többi rabnak aranyélete volt, másként bántak velük. Szadista emberek voltak a börtönőrök, élvezték, hogy az embereket kínozhatták. Jogászokat, pedagógusokat nem lehetett munkahelyükre visszavenni, nem lehetett többé tanár. /Vizi Melinda: Farkas Pál "Megbocsátunk, de nem felejtünk". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./
2002. január 28.
Eredménytelenül tért haza Bukarestből Virág György, a Maros megyei tanács elnöke és Kelemen Atilla helyi RMDSZ-elnök, akik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétségbeejtő helyzete kapcsán kilincseltek a minisztériumokban. Bukarestnek azonban nincs szüksége az intézményre, sőt az elmúlt évben kifizetetlenül maradt béreket és számlákat sem hajlandó törleszteni. A színház személyzete egy hónapja semmi pénzt sem kapott. A Művelődésügyi Minisztérium nem csak hogy lemondott a két tagozattal rendelkező tekintélyes kultúrintézmény működtetéséről, de a tulajdonában lévő színház épületének állagmegőrzéséről sem akar gondoskodni. Razvan Theodorescu kultuszminiszter döntése visszamenőleg is érinti az intézményt és alkalmazottait. A városi tanácsban többségben lévő RMDSZ-frakció eldöntötte, kitart támogatási ígérete mellett, ami újabb tízmilliárd lejt jelentene a színháznak. Viszont ez is mindössze látszatmegoldás volna, hisz a minisztérium tulajdonában lévő épület állaga eléggé rossz, és sürgős javításra van szükség. /Szucher Ervin: Sikertelen bukaresti látogatás. Kilátástalan helyzetben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./
2002. január 28.
"Egy nép szenvedése. A szatmári svábok deportálása 1945-ben" címmel megemlékezést tartottak jan. 26-án Erdődön. "Azokra emlékezünk, akiket 57 évvel ezelőtt elvittek Oroszországba, de nem a bosszúállás gondolatával tesszük ezt, hanem azért, hogy ami akkor történt, intő jel legyen mindenki számára, és próbálunk megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétkeztek" — mondta egyebek között három nyelven, németül, magyarul és románul is elhangzott beszédében Schupler Tibor atya. A templomból a résztvevők a temetőbe vonultak, ahol az első és a második világháborúban, valamint Oroszországban deportáltakként elhunytaknak emelt emlékműhöz, megkoszorúzták az emlékművet. A kultúrműsor keretében fellépők közül a Vári Terézia által betanított erdődi német tánccsoport és a Szakács Vilma tanítónő által betanított roma–magyar tánccsoport aratta a legnagyobb sikert. /Boros Ernő: Volt deportáltak találkozója Erdődön. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 28./
2002. január 30.
A magyar külügyminisztérium elfogadhatatlannak tartja a román kormánynak azt a döntését, miszerint jan. 17-től a búza- és a lisztbevitelre engedélyezési eljárást vezetett be — áll a külügyi tárca közleményében. A román intézkedés teljes mértékben ellentétes a WTO, azaz a Világkereskedelmi Szervezet engedélyezési megállapodásában foglaltakkal. Ennek alapján a magyar fél a WTO vitarendezési mechanizmusa alapján azonnali konzultációt kért Romániától a kereskedelmi világszervezetben. A külügyminisztérium közleménye aláhúzza: a magyar hatóságok értetlenül állnak az újabb román importkorlátozással szemben, mivel gyakorlatilag a múlt év augusztusa óta Románia különböző intézkedésekkel folyamatosan kizárja a magyar exportőröket a romániai gabona- és lisztpiacról. /Magyar reagálás a román búza- és lisztbehozatal engedélyeztetésére. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./
2002. február 1.
A jövő héten esedékes a minősített államtitok védelméről szóló törvénytervezet végleges megszavazása a képviselőházban, nyilatkozta Toró T. Tibor, a képviselőház nemzetvédelmi bizottságának tagja. A nemzetbiztonságot veszélyeztető államtitoknak minősítették az államvédelemre, hadászatra (térképek, kodifikációs rendszerek), külföldi és belföldi hírszerzésre, tudományos kutatásokra, a Nemzeti Bank adataira stb. vonatkozó információkat, amelyek terjesztéséért bűnvádi eljárás indítható. A hivatali titok a különböző hivatalok és cégek értékeit veszélyeztető adatait jelenti. A képviselő hangsúlyozta: az RMDSZ-frakció megszavazza a törvénytervezetet annak ellenére, hogy néhány módosító indítványát elvetette a szakbizottság, valamint a plénum. Toró ezt a változatot sokkal jobbnak tartja, mint a kormány által annak idején kibocsátott rendeletet, mivel szerinte sikerült pozitív irányba elmozdítani a törvényt. A Demokrata Párt szerint, a törvénytervezet megszegi a nemzetközi normákat, valamint meghiúsíthatja Románia NATO-csatlakozási esélyeit. /Borbély Tamás: Végső szavazás előtt a titokvédelmi törvénytervezet. Az RMDSZ fenntartásokkal megszavazza a jogszabályt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2002. február 1.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ jan. 2-i vendége, dr. Faragó József néprajztudós A moldvai csángó népi kultúrától a magyar nemzeti kultúra felé címmel tartott előadást. Erdély híres néprajzos tudósát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját nem kell bemutatni – mondta róla Sütő András író az esten. Akiktől Faragó József fél évszázada gyűjtött Pusztakamaráson és környékén, azok jó rész már a temetőben nyugszik, és nem jelentéktelen csapatuk a többségi románságba beolvadt, emlékezett Sütő András. Az író óvó napokról álmodik, "amelyek még lakatlan jövőnket benépesíthetik mégis ezen a tájon". Ezért köszöntötte a február másodikán nyolcvan esztendős Faragó Józsefet. A néprajztudós a moldvai csángókról tartott előadást. A középkori jellegű nép kultúráját töretlenül őrző etnikai csoport továbbra is a vallási hovatartozásban látja identitásának legfőbb meghatározó tényezőjét. Közben fokozatosan jut el a nyelvi-nemzeti beolvadás mai, utolsó stádiumába. Mindezek ellenére, a csángó magyar nyelvjárás, a folklór is, olyan páratlan magyar nemzeti érték, amely nélkül kultúránk színtelenebb, szegényebb lenne. A néprajztudós jelezte, hogy nyomdában van a Csángó magyar népballadák című összesítő válogatása, a maga több mint 200 szövegében a legértékesebb változatokat képviselve. /Lokodi Imre: Dr. Faragó József köszöntése. Sütő András: Óvó napokra gondolok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2002. február 4.
Febr. 2-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa nyolcvannyolc százalékos többséggel megszavazta a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Tőkés László református püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke nem vett részt az ülésen, de egy nappal korábban Nagyváradon kijelentette: a dokumentum aláírásával az RMDSZ közelebb került a jelenlegi kormányhoz, mint amennyire közel állott ahhoz, amelynek a tagja volt, s ebben csakis a hatalommal történő elvtelen, a neptuni irányvonalat folytató egyezkedést lehet felfedezni. A püspök azzal fenyegette szövetségét, hogy amennyiben az nem hajlandó az egyházakkal párbeszédet folytatni, egyházkerülete felülvizsgálja az RMDSZ-hez fűződő viszonyát, és a többi magyar egyházat is erre fogja ösztönözni. Bírálták a protokollumot Marosvásárhelyen mások is. Tibori Szabó Zoltán szerint a tizenkét százalékos kisebbséget semmilyen érvvel nem lehetett meggyőzni. "A kisebbség hajlíthatatlan: a protokollum nem jó a magyarságnak, és punktum." Az újságíró nagy hévvel védte a protokollumot. Szerinte Tőkés László tiszteletbeli elnök kijelentéseiből arra következtethetünk, hogy az egyház a konfrontációt preferálja. "Pedig éppen az egyháznak kellene a békét és a párbeszédet szorgalmaznia." Tibori, a Népszabadság tudósítója kirohant a magyarországi vezetés ellen: "Az anyaországban újra élettérről (hatvan éve Lebensraum-nak mondták) beszélnek, s kijelentik, hogy a státustörvény azért fontos, mert növekedése fenntartásához Magyarországnak friss és olcsó munkaerőre van szüksége. Ezért kell tehát a határon túli magyarság. Ilyen körülmények között össze kell fognunk, és itt kell megteremtenünk a magunk élet(ter)ét." /Tibori Szabó Zoltán: Protokollum és élettér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 5.
Megkezdődött a parlament tavaszi ülésszaka. Az ülésszakot megelőzően az RMDSZ szenátusi frakciójában új titkárt választottak Kereskényi Sándor Szatmár megyei képviselő személyében, aki Sógor Csaba helyét veszi át. Itt nem került sor frakcióvezető választásra, Verestóy Attila mandátuma továbbra is érvényes. A szenátus állandó bürójában az RMDSZ-t ezen az ülésszakon egy titkári hely illeti meg, erre a tisztségre Puskás Bálintot javasolták, akit a plénum meg is szavazott. A képviselőházi RMDSZ frakció elnökének ismét Kelemen Attilát választották. Az alelnöki tisztséget Márton Árpád és Varga Attila tölti be, a titkárit pedig Pataki Júlia. Újdonság a frakciószóvivői tisztség, amit Tokay György tölt be. A frakció ismét Borbély Lászlót jelölte az állandó bizottság titkári tisztségére, akit a plénum szintén elfogadott. /Megkezdődött a parlament tavaszi ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2002. február 6.
A demokrácia szent és sérthetetlen, a vélemény- és sajtószabadságot még akkor sem szabad korlátozni, ha egyes politikusokat határozottan frusztrálja az ellenük irányuló sajtókampány — jelentette ki Ion Iliescu államfő a Romániában akkreditált külföldi újságírókkal tartott febr. 4-i találkozó alkalmával. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatos román–magyar vita megoldását említette példaként Ion Iliescu államfő arra, hogy Románia szilárd elvi alapokon, a kölcsönös tiszteleten és előnyökön alapuló kapcsolatokat tart fenn szomszédaival. Ion Iliescu leszögezte, hogy Románia nem kíván beavatkozni a Moldovai Köztársaság belügyeibe. /Ion Iliescu a sajtószabadság sérthetetlenségéről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ Iliescu a román–magyar megállapodással dicsekedett a külföldi újságírók előtt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2002. február 7
Balló Áron a Szabadság főszerkesztője emlékeztetett: a múlt év végén arról cikkezett e hasábokon, hogy ajánlatos lenne a sajátos kolozsvári követeléseket az RMDSZ-nek a kormánypárttal kötendő megállapodásba bevonnia. RMDSZ-es városi elöljárók beletörődve nyilatkozták a Szabadságnak, hogy a kétnyelvű feliratokra vonatkozó törvényt Kolozsváron úgysem hajtják végre, mert "nem akarja a polgármester". Vasile Soporan prefektus több hónapja megígérte, hogy a közigazgatási törvény életbe léptetéséről polgármesterünket "meggyőzi". Szomorú a helyzet egy olyan országban, városban, ahol valakit a törvények tiszteletéről meg kell győzni. - Az Erdélyben kiadott hét magyar nyelvű napilap közül hat piacvezető. Azaz a megjelenésének a helyén a megye legnagyobb példányszámú napilapja. Ez a helyzet nemcsak Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön, de Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és — Kolozsváron is. A helyi tanácsok, megyei tanács, prefektúra, hivatalok, igazgatóságok, ügynökségek, nemkevésbé a közvetlenül Bukarestből irányított közintézmények helyi fiókjai csak elvétve irányítják a helyi magyar napilapok felé hirdetéseiket. Markó Béla RMDSZ-elnök értesült az erdélyi magyar sajtó ezen megalapozott kívánalmáról, és ígéretet tett a megoldás keresésére a helyi egyezmények szintjén. /Balló Áron: Jó helyi megállapodást! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7/
2002. február 7.
Harmincmillió lejre büntette a Hargita megyei prefektúra Csíkszentmárton önkormányzatát azért, mert nem tűzte ki az ország lobogóját és címerét a kormányhatározat által előírt helyekre, ráadásul a polgármester irodájában egy Nagy-Magyarország térképet is találtak. Mindezért a községházát 30 millió lejjel büntették. A községvezető tagadta a térképre vonatkozó vádakat, és nem ismerte el a bírság jogosságát sem. Ábrahám Lajos csíkszentmártoni polgármester felháborodással utasította vissza a tanácsadó állításait. A homlokzaton ugyanis volt egy kopottabb lobogó, amit a szél véletlenül éppen felcsavart, ezért nem látszott rendesen. Ami pedig a Nagy-Magyarország térképéről szóló vádat illeti, Ábrahám szerint ez szemenszedett hazugság, ugyanis az ő irodájában egy román és magyar nyelvű Hargita megyetérkép, illetve egy háromnyelvű, különböző turisztikai látványosságokat megjelölő Európa-térkép található. A polgármesternek nem áll szándékában kifizetni a bírságot, ezért óvást nyújtott be a kormányhivatalhoz. /Rédai Attila: Nagy-Magyarország a megyetérképen. Büntettek Csíkban a hiányzó trikolórokért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./
2002. február 8.
Az RMDSZ képviselőházi frakciójában Polgári Szárny néven külön csoportba tömörültek azok a képviselők, akik "az európai polgári- keresztény értékrend és az erdélyi hagyományok szerinti politizálással" kívánják ellátni az erdélyi magyarság közképviseletét. A múlt hét végi marosvásárhelyi SZKT-n az aláírók — Birtalan Ákos, Kerekes Károly, Kovács Zoltán, Kónya-Hamar Sándor, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly — közül többen is bírálták az RMDSZ–SZDP egyezményt aggodalmukat fejezve ki, hogy e megállapodás szorításában a Szövetség eltér programjától. - Az RMDSZ - az erdélyi magyarsághoz hasonlóan - sokszínű intézmény, különböző vélemények, csoportok keveréke. A képviselőfrakciót mindig is a vélemények ezen sokszínűsége jellemezte. Úgy gondoltuk, hogy érdemes formálisan is létrehozni egy, a polgári értékek körül szerveződő csoportot a frakción belül. Az lenne a feladatunk, hogy ennek az értékrendnek a mentén próbáljuk következetesen, és minél hitelesebben képviselni az RMDSZ programot — mondotta Toró T. Tibor a Szabadságnak. A Polgári Szárny meghívta Markó Béla szövetségi elnököt febr. 12-re egy beszélgetésre. jelezte Vekov Károly. Továbbra is az együttműködést hirdetjük úgy, hogy eközben tiszteletben tartjuk célkitűzéseinket, programunkat, hiszen erről kell elszámolnunk választóink előtt — magyarázta. Markó Béla szövetségi elnök az MTI-nek úgy nyilatkozott: a megosztottság üzenetét hordozza a Polgári Szárny, és veszélybe sodorhatja az RMDSZ helyét a román politikai életben. Hangsúlyozta: Sikerült jó megállapodást kötnie a kormányon lévő román Szociáldemokrata Párttal. "Ha emellé odateszünk más nyilatkozatokat, például a Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről elhangzott megnyilatkozásokat is, akkor úgy látom, vannak olyanok, akik mindenképpen ennek a megosztottságnak a képzetét akarják kelteni a román politikai életben és általában a közvéleményben" — mondta. Az RMDSZ elnöke szerint a szövetség most nagyon közel került ahhoz, hogy néhány, több mint egy évtizeden át követelt célját elérhesse. Mint mondta, karnyújtásra van az egyházi ingatlanok rendkívül fontos kérdésének a rendezése, néhány oktatási intézmény helyzetének, a magyar média kérdésének a rendezése. Egy ilyen kezdeményezés nagyon könnyen ismét eltávolíthat ezektől a céloktól. /Ú.I.: Polgári Szárny — frakció a frakcióban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8/ A Polgári Szárny megalakulásáról dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke nyilatkozott. Szerinte ez rendkívül súlyos és precedens nélküli, mert az RMDSZ- frakció munkahely, ahol nagyon komoly mandátummal kell a választókat képviselni. Kelemen szerint ez nem eléggé végiggondolt nyilatkozat. A Népújság munkatársa, Mózes Edith ítélkezett: "diverzió íze van, megtorpedózhatja a protokollumot. Mit is akarnak megakadályozni? Azt, hogy Vásárhelyen legyen magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceum? Hogy a Babes-Bolyai Egyetemen magyar karok, tanszékek jöjjenek létre? Hogy megszülessen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény?", " példának okáért Maros megyéből Kerekes Károlyt ki hatalmazta fel, hogy csatlakozzon ehhez a dologhoz?" Kelemen válaszolt is: senkit sem hatalmazott fel a saját RMDSZ szervezete. Az SZKT-döntés azonban mindenkire nézve kötelező. /Mózes Edith: Frakció a frakcióban. Kinek a malmára hajtják a vizet? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./ Tokay György, az RMDSZ parlamenti frakciójának szóvivője ismertette a frakció hivatalos álláspontját. "Az RMDSZ egy nyitott és demokratikus szervezet, a véleményszabadságot mindig tiszteletben tartotta. Az RMDSZ képviselőházi, illetve szenátusi csoportja a szövetségen belül végrehajtó szervnek tekinthető, így az a kötelessége, hogy a döntéshozó testületek határozatait érvényre juttassa a parlamentben, illetve a szenátusban. Az RMDSZ egy sokszínű szervezet, egységes volt a politikai cselekvés területén. Reméljük, ez az egység megmarad." A Polgári Szárny egyik alapítója, Toró T. Tibor képviselő leszögezte: a csoport célja az, hogy az RMDSZ program végrehajtását, a polgári értékrendet érvényesítse. A csoport nem szakadás, mert ez nem egy új helyzet, az RMDSZ-en belüli véleménykülönbség már sok-sok éve jelen van. Tor szerint az a pálya, amit ez a protokollum megrajzol, nem jó irány. "Mindazonáltal természetesen azon leszek, hogy azok a pontok, amelyek ebben a megegyezésben az RMDSZ- programmal összecsengenek, minél hamarabb és minél hatékonyabban érvényesüljenek." /Andó András: Polgári Szárny — a véleményszabadság vagy a megosztottság üzenete? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./ A Szövetségi Képviselők Tanácsában működő – igazi alternatívákat ritkán felmutató – pluralizmus nem több a biztonsági szelep pluralizmusánál. Szerepe csupán a mérőeszközé: felbecsülhetővé teszi Markóék számára, hogy az RMDSZ legelső száz-százötven, fontos pozícióban levő politikusa milyen mértékben fogadja el a bukaresti parlament erőterében meghozott pártvezérkari döntéseket. A képviselőházi frakcióban most megalakult polgári szárny viszont jóval súlyosabb kihívást jelent a Markó-csoport számára. A polgári szárny ugyanis nem csak megkérdőjelezni tud, hanem törvényhozási alternatívát is felmutathat. Alternatívák felmutatására szükség van. A titoktörvénnyel kapcsolatos RMDSZ-álláspont kétértelműségei, a kormánypártnak a médiapolitikában nyújtott, kétes támogatás mind-mind azt jelzik, hogy az együttműködés örvénylogikájában az RMDSZ nem tudja összehangolni a demokrácia általános érdekei iránti elkötelezettségét a sajátos kisebbségi érdekérvényesítéssel. Mit érdemesebb tenni, erősíteni-e azt a rendszert, amely a demokrácia-deficitet tartósítja néhány kisebbségpolitikai kedvezménnyel, vagy megkeresni azt az utat, amely átalakítja e rendszert? A polgári szárny megalakulása – ha választ ad e kérdésre – fordulópont lehet az RMDSZ történetében. /Bakk Miklós: Örvénylogika és polgári kihívás. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./
2002. február 11.
Febr. 9-én Kolozsváron megalakult az E-MIL, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligája, huszonhét író és költő jelenlétével. Az E-MIL az írók érdekeit védi, támogatja a kulturális kiadványokat, könyvkiadókat, nyomdákat, könyvkereskedelmet, ugyanakkor évente díjazza a legértékesebb műalkotásokat, találkozókat szervez. Az E-MIL tagjai nemcsak az erdélyi magyar, és innen elszármazott írók lehetnek, hanem csatlakozhatnak mindazon személyek, akik — etnikai hovatartozástól függetlenül — magyarul írnak és jelentetnek meg műveket. Megalakulása után az E-MIL megszavazta választmányát: Fodor Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Király László és Kinde Annamária, valamint a Szakmai Becsületbíróság három tagját, Kötő József, Márkus-Barbarossa János és Gittai István személyében. /Köllő Katalin: Megszületett E-MIL Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2002. február 12.
A képviselőház febr. 7-i ülésén megszavazta a ROMPRES Országos Hírügynökség szervezését és működését szabályozó törvénykezdeményezést. A plénumban a szakbizottság által elfogadott formát szavazták meg. A szakbizottsági vita során Márton Árpád képviselő elmondta, hogy a ROMPRESnek olyan országos jelentőségű hírügynökségnek kellene lennie, amely hírt gyűjt be és továbbít, nem pedig véleményt. Egy ilyen intézménynek hitelesnek kell lennie, ez pedig autonóm működést feltételez. Az elfogadott jogszabály szerint a ROMPRES Hírügynökség a kormány hatásköre alól átkerül a parlament felügyelete alá. /A ROMPRES hírügynökségről szavaztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2002. február 14.
Febr. 13-án tárgyalta a képviselőház a Nagy-Románia Párt által benyújtott, a román nemzet egyesítéséről szóló egyszerű indítványát. Az RMDSZ képviselőházi frakciója úgy döntött, hogy a vitához nem kíván hozzászólni, és az indítvány ellen szavaz. Az indítványt a képviselőház plénuma 164 ellene és 64 mellette szavazattal elutasította. – A Számvevőszék tagjainak számát 25-ről 18-ra csökkentették. A létszámcsökkenés ellenére az RMDSZ-nek sikerült megőriznie mindkét helyét. Így az RMDSZ a Számvevőszék utólagos pénzügyi ellenőrző osztályára Szarka Editet, míg a bíráskodási osztályára Lokodi Emőkét jelölte. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 14., 2142. sz./ A román nép természetes határai közötti békés úton történő egyesítésének a stratégiáját kérte számon a kormánytól egyszerű indítványában a Nagy-Románia Párt. A 68 képviselő által aláírt indítvány kezdeményezői az – egykor Románia részét képező – észak-bukovinai és besszarábiai területek bekebelezésének, annektálásának a stratégiájára gondoltak. A parlament reálpolitikai megfontolásból jelentős szavazataránnyal utasította el az indítványt. Az indítvány tárgya mégis elgondolkoztató. Elég csupán arra gondolni, mi lenne, ha ez a vita a magyar parlamentben zajlott volna, és az elcsatolt magyar területek békés úton történő visszaszerzésének a stratégiáját a második legnagyobb parlamenti párt kérte volna számon. Hogyan viszonyulna ehhez a magyar közvélemény, mit szólna Románia, az Európai Unió, miként látná mindezt a NATO? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. /Gazda Árpád: A határmódosítás nézőpontjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2002. február 14.
Március elején letelik a helyi közigazgatási törvény szabta kilencven napos határidő, amíg a polgármesteri hivataloknak ki kell függeszteniük a kétnyelvű helységnévtáblákat. A jogszabály végrehajtásáért az RMDSZ és a kormánypárt által megkötött legújabb együttműködési megállapodásban is garanciát vállaltak. Kolozs megyében 85-re tehető azon települések száma, ahol a magyarság aránya meghaladja a húsz százalékot. Ebből 11 település neve (Egeresgyártelep, Ajtony, Magyarkapus, Szásznyíres, Tordaszentmihály, Várfalva-Aranyosrákos, Kalotaszentkirály-Zentelke, Szépkenyerű-szentmárton, Dombokfalva és Detrehemtelep) még tisztázásra vár, ezért nem szerepelt a Hivatalos Közlönyben megjelent településnévjegyzéken. Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke kérdésünkre elmondta: tudomása szerint eddig csak Magyarszováton készült el a törvényszabta modellnek megfelelő kétnyelvű településjelző, amelynek kifüggesztését azonban néhány hónappal ezelőtt a rendőrség megakadályozta. Az elnök hangsúlyozta: a román-magyar nyelvű településjelzőket márciusig feltétlenül el kell helyezni, hiszen a közigazgatási törvény ellenkező esetben 25-től 50 millió lejig terjedő pénzbüntetést ró ki a polgármesterekre. A jogszabály szerint a közigazgatási miniszter és a prefektus által felhatalmazott személyek állapíthatják meg a büntetést. /Kicserélnek minden kétnyelvű helységnévtáblát. Márciusban lejár a határidő. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2002. február 15.
Angyaloson febr. 9-én búcsúztatták a farsangot: a Forró Elek Általános Iskola tanulói és az óvodások hanulatos karnevállal szórakoztatták a szülőket, gyerekszíndarabot is bemutattak. A kicsik karneválját a felnőttek hagyományos kosarasbálja követte. Nagy probléma, hogy régóta nincs ivóvize az iskolának és óvodának. Az egykori tulajdonos örököse visszaigényelte az iskola épületét, ahova 30 óvodás és 33 iskolás jár. Angyaloson sokan igénylik a magyar igazolványt. Az egyház keretén belül működő IKE-csoport fiataljai egy színművet tanulnak, melyet be szeretnének mutatni a faluban és a környéken. /(kisgyörgy): Mi újság Angyaloson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./
2002. február 16.
A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2002. február 19.
Sylvester Lajos fenyegető üzenetet kapott: ha nem száll le egy patinás nevű történelmi erdélyi család gyalázásáról, majd rászállnak ők. Sylvester Lajos leszögezte, inkriminált írásában nem egy családról írt, hanem egy Magyarországon igen magas politikai szerepet vállalni kívánó személyről. Meg arról a jelenségről, hogy kampánycélokkal kiféle-miféle emberek játsszák meg az ,,erdélyit", vagy hivalkodnak erdélyi gyökereikkel. Sylvester felelősséget érez, hogy olvasókat tájékoztassa, méltánytalanságokat követnek el egyes személyek, olyanok, akik egy csoport hatalomra törő érdekeit felvállalták. Ítéljék meg, "hogy a magyar státustörvény kapcsán a magyarsággal együtt vagy ezek szomszédságában élő népek ellenünk hangolása, uszítása, a tények elferdítése, a hamis ígéretek halmozása milyen haszonnal jár jelenlegi állapotunk javítása és jövőnk alakulása felől nézvést." Bizonyos magyar körök által elítélt, kigúnyolt, a magyar koronát meggyalázó kampány ellenére mégis hányan igénylik a magyar igazolvány megszerzését. "Egyúttal azt is vegyük számba, hogy az európai uniós csatlakozás megnehezítése (a mezőgazdasági fejezet lezárása például stb., stb.) s a magyar parlamentben a destruktív ellenzéki fellépések — a sértett leszármazottak védence nincs utóbbiak között —, mint a médiatörvény jóváhagyása és száz másféle hasonló mennyiben szolgálja a magyarság ügyét.Én felelősségem teljes tudatában azt is állítottam, hogy ez nem hazaárulás, ami egy nem hivatalos parlamenti szóváltás alkalmával elhangzott, hanem nemzetárulás, annak a nemzetnek az elárulása, amelynek virtuálisan mi is tagjai lennénk." – "Ez még mind semmi: verőlegényeket kell alkalmazni az ,,ellenség" megrekcumolására, sőt, ezt utólag úgy kell beállítani, hogy az illető a vétkes. Miért ment oda? — kérdezi Forró úr a Magyar ATV-ben. Miért mer nyilatkozni (összetört orrsövénnyel), amikor a rendőrség még nem zárta le az ügyet, csak a két tettest csípte el? Ez sem elég? Az egyházak nyájas megközelítése után most ávós ,,jogkörrel" felruházott templomellenőrző és istentiszteletek szövegét rögzítő brigádokat akarnak bevetni. " "Egyébként a valóban nevén nevezettek lapunkat drótpostán olvassák, s a ,,rázósabb" írásokat személyesen is elküldöm az érintetteknek. Érdekes, ők jobbnak látták (eddig) hallgatni a megjegyzésekről, mert ezt nehezen lehetne harmonizálni például azzal a mindennap hallható tétellel, hogy a határokon kívüliek is elégedetlenek a kedvezménytörvénnyel, s hogy ők aztán igazán felkarolják az ügyeinket. (Mint Rákosi, Kádár és Horn meg Kovács uralgásuk hosszú évein át.)" /Sylvester Lajos: Fenyegető üzenet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./ Tehát Medgyesy Péter ismeretlen hívei megfenyegették Sylvester Lajost!
2002. február 20.
Markó Béla RMDSZ- elnök febr. 16-án meghívottként vett részt Budapesten a FIDESZ- Kongresszuson. Beszédében megállapította, hogy az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben sokáig problémákat tudtak felmutatni, és kevésbé megoldásokat is. Azonban "az utóbbi időben beérni látszik egy olyan nemzetpolitika, amelyben Magyarországnak és az Önök kormányának, de a kárpát-medencei magyar szervezeteknek is fontos érdemük van." "Beérni látszik egy politikai eszközrendszer a térség tagadhatatlanul legnagyobb és legmegoldatlanabb kérdésének, az etnikai-nemzeti kérdésnek a megoldására." Az etnikumközi viszonyok rendezésére lehet konfrontációs stratégiát kovácsolni, de lehet kooperatív stratégiát is építeni. A magyar kormány az utóbbi utat választotta. Ezúttal az erdélyi magyarság képviselete helyet kapott az asztal mellett. "A kedvezménytörvény Magyarország támogató szándékának törvénybe foglalása és a nemzeti együttlét új lehetősége is egyúttal, egyúttal kísérlet az új nemzetfogalom megalkotására. Megszületett az RMDSZ és a román kormánypárt közti megállapodás. "Egy erős, egészséges RMDSZ, amely ezt a megállapodást érvényesíteni tudja, ma a politikai stabilitás egyik fontos tényezője az országon belül és az országon kívül is." Az "erdélyi magyarság helyzete továbbra sem megnyugtató, egyszerre kell szembenéznünk az asszimiláció és a kitelepülés veszélyével. Olyan jogokat kell kiküzdenünk mielőbb, amelyek megerősítenek minket és ott tartanak a szülőföldünkön. Ehhez kell az önálló oktatási és kulturális intézményrendszer, de kell a visszaszerzett tulajdon, kell a gazdasági fellendülés, kell az otthoni munkalehetőség is." /RMDSZ-értékelő a FIDESZ- kongresszuson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./