Marosvásárhelyen a Látó-estet a száz éve született Dsida Jenő költészetének szentelték, egy-egy szabadon választott verse alapján. /Nagy Botond: Miért könnyűek az angyalok? Dsida Jenő-est a Látó szervezésében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

Kolozsváron a Gy. Szabó Galériában megrendezett kiállítás témája a Szenczi Molnár Albert által magyar nyelvre lefordított Zsoltárok könyve megjelenésének négyszázadik, Kodály Zoltán és Dsida Jenő születésének százhuszonötödik, illetve századik évfordulója jegyében fogant. Az alkotások kapcsolódnak szellemiségükben és tartalmukban a Szentírás, illetve a Szenczi Molnár magyar nyelven tolmácsolta zsoltárok világához, valamint Kodály és Dsida életművéhez. /Székely Géza képzőművész-tanár: A teremtés dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Cs. Gyimesi Éva elment a Házsongárdi temetőbe, hogy meglocsolja Dsida Jenő sírját, egy hajléktalan pedig zsákszámra hordta el a szemetet a sír mellől. Cs. Gyimesi Éva a sír előtt ünnepélyesen álldogáló iskolás csoportra figyelt fel, egyikük szavalta „az odaát most legdivatosabb Dsida-verset, a Psalmus Hungaricust”, „gyűlölködő hangnemben”. Ennek nem örült, megállapította: „Wass Albert hívei megtalálhatták Dsidával is a közös nevezőt. ” Megtudta, hogy a fiatalok Pécsről jöttek, megkérdezte vezetőjüktől: „És, mondja, önöknek ez a látogatás csupán alkalom a gyűlölködésre?” /Cs. Gyimesi Éva: Gondolatok a Dsida-sírboltnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és második otthonában, Kolozsváron emlékeznek Dsida Jenőre (1907–1938) születésének 100. évfordulóján. Május 17-én Szatmárnémetiben Dsida mához szóló költészete címmel a Scheffler János Lelkipásztori Központ előadótermében egész napos irodalmi tanácskozást tartanak. Másnap Kolozsváron felavatják az újjáépített Szabédi-házat, majd irodalmi tanácskozást tartanak, emléktáblát lepleznek le annak a Fürdő utcai háznak a falán, amelyben 1925-től haláláig élt Dsida Jenő. A rendszerváltás után először 1992-ben, Dsida születésének 85. évfordulóján szerveztek jelentősebb megemlékezést Szatmárnémetiben. Akkor hangzott el először szabadon a költő Psalmus hungaricusa, és akkor tartottuk róla az első tudományos ülésszakot. – Dsida költészete iránt nem lankad az érdeklődés – mondta Muzsnay Árpád, a megemlékezést szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke. Május 20-án Szatmárnémetiben Dsida-szavalóversenyt tartanak. Bemutatják – a szintén szatmári születésű Kovács András Ferenc által válogatott – nemrég megjelent Dsida-versválogatást, a Mentor Kiadó gondozásában /Benkő Levente: Dsida mindig időszerű. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

Idén Dsida-év van. Az egész magyar nyelvterületen őt ünneplik, de talán szülővárosában, Szatmárnémetiben adóztak emlékének a legkedvesebb ajándékkal, amikor Az én dalom címmel egy válogatáskötetet jelentettek meg a Cimborában közölt ifjúkori verseiből. Ez a kis könyv, amelyet Végh Balázs Béla főiskolai tanár válogatott, látott el előszóval, és rendezett sajtó alá, 31 költeményt tartalmaz, az Ady Endre Társaság gondozásában. A verseket Muhi Sándor grafikus-rajztanár tanítványai által készített gyerekrajzokkal illusztrálták. /Az én dalom. Válogatás Dsida Jenő gyermekverseiből. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

Egész napos ünnepséggel tisztelgett Dsida Jenő emléke előtt, születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsvár Társaság és a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke. A Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el a költő családjának kriptája előtt, délután a kolozsmonostori római katolikus templomban szentmisét celebráltak, este pedig a Báthory-líceumban irodalmi-zenés műsorral adóztak a költő emlékének. Egyed Emese egyetemi tanár és Kántor Lajos mondott beszédet. /(N. -H. D.): Száz éve született Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Nagyszabású rendezvénysorozat zajlik Dsida Jenő születésének 100. évfordulóján szülőhelyén, Szatmárnémetiben és a sírját őrző Kolozsváron. Szavalóversennyel kezdődtek Kolozsváron május 17-én a Dsida-napok. Szatmárnémetiben a költő szobrának megkoszorúzásával kezdődnek május 17-én a rendezvények. Május 18-án A költő feltámadása címmel ünnepi műsorra kerül sor a Filharmóniánál, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mond beszédet. /Dsida centenáriuma Kolozsváron és Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

Dsida Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezést a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész- és Római Katolikus Hitoktatói Kar és a Kolozsvár Társaság. A költő műveiből ízelítőt a Báthory-líceum dísztermében bemutatott, Merre száll? című zenés-verses összeállítás nyújtott. A BBTE bölcsészkarán oktató Orbán Gyöngyi előadásában két közkedvelt Dsida-verset, a Nagycsütörtököt és a Kátai menyegzőt hasonlította össze. A verselemzés után következett a zenés versösszeállítás. Számos Dsida-versből hangzott el részlet hol énekelt, hol szavalt formában. /Kiss Bence: Dsida nyomában blues-zal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

„Megszentelt földön állunk. Megszentelt föld, mert a vértanúk életének színtere, ahogy haláluk színtere, megszentelt föld: emléket, nem egyszer tragikus emléket hordoz (…) Szabédi László a maga tragikus halálával és mindazzal a megpróbáltatással, amely ezt a személyes végzetet előidézte, az erdélyi magyarság, az egész magyar nemzet vértanúja” – mondta Pomogáts Béla Kolozsvár május 19-én, a Szabédi Emlékház ünnepélyes avatásán. Az emlékházat az EMKE, a Korunk Stúdió és az Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-emléknap keretében avatták fel Kolozsváron, a költő egykori lakóházának helyén. Kötő József EMKE-elnök elmondta, az emlékházban Szabédi-emlékszoba, hagyatéki könyv- és kéziratgyűjtemény, illetve kutatóközpont kap helyet. Az Új utak – törésvonalak, költők centenáriumán mottójú irodalmi konferencián, Szabédi kortárs költőtársairól, Dsida Jenőről, Jékely Zoltánról, Szemlér Ferencről is szó esett. A konferencián a Kárpát-medence különböző részeiből érkezett irodalomtörténészek, irodalomkedvelők vettek részt. Dsida-emléktáblát avattak a Sétatér egyik házának falán, amelyben a szatmárnémeti születésű költő életének utolsó éveit töltötte. Markó Béla RMDSZ-elnök költőként volt jelen az eseményen, a „tündéri költő” alakját idézte fel, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét is említve. Láng Gusztáv irodalomtörténész, Dsida-kutató is tartott előadást. Az emléktábláról, amelyet a szülőváros ajándékozott a kolozsváriaknak, Czirják Árpád érseki helynök és Markó Béla vonta le a leplet. Szlovákiából, Kárpátaljáról, Felvidékről és az anyaországból is érkeztek az erdélyi költők előtt ünneplők. /Valkai Krisztina: Zarándoklat és irodalmi konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Kolozsváron a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai első kiadása megjelenésének 400., valamint Kodály Zoltán és Dsida Jenő születésének 125. illetve 100. évfordulója alkalmából Psalmus címmel rendezett csoportkiállítást Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh alelnöke nyitotta meg. A tárlatot Székely Géza, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete kolozsvári csoportjának vezetője rendezte. /(-h): Ha hétfő, akkor Barabás Miklós Galéria. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör a Tulipán könyvüzletben tartotta évadzáró ülését. A kör tagjai Dsida Jenőre emlékeztek. Szeptembertől júniusig az irodalom barátai 12 foglalkozáson vettek részt. Bemutatásra került dr. Brauch Magda Beszélni kell avagy használjuk anyanyelvünket című nyelvművelő kötete, Regéczy Szabina Perle verseskötete és Suplacan Nagy Mónika verseit tartalmazó műfordítás-gyűjteménye. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, az irodalmi kör szavalóinak közreműködésével. /Regéczy Szabina Perle, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Elhunyt K. Jakab Antal kolozsvári irodalomtörténész /Marosvásárhely, 1942. júl. 26. – Kolozsvár, 2006. jún. 20./, a Helikon folyóirat irodalmi szerkesztője, tudatta a Magyar Írószövetség. A romániai magyar kritikus és esszéíró 1942-ben Marosvásárhelyen született, pályafutása során az Utunk, a Korunk és a Helikon munkatársa volt. A magyar nyelv és irodalom szakon végzett irodalomtörténész nevéhez fűződik más munkák mellett A névmás éjszakája esszékötet, az Irodalmi Nobel-díj 1901–1990 antológia, egy Dsida Jenő válogatáskötet, valamint több irodalmi szöveggyűjtemény. /Elhunyt K. Jakab Antal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Ismeretlen tettesek felgyújtották július 2-án Kolozsváron a Házsongárdi temetőben a Szabédi László sírjára és a Dsida Jenő kriptájára elhelyezett, nemzeti színű pántlikával ellátott koszorúkat. A lángokat a temetőbe látogató turisták oltották el. /Lázár Lehel: Lángok a sírokon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

Banner Zoltán előadóművész, művészettörténész, író, szerkesztő most megjelent pódiumnaplója (Örvendjetek, némaság lovagjai!, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) régi emlékeket idéz fel, izzó hangulatú versműsorait. Banner Zoltán estjei voltak a leghatásosabbak, a legbátrabbak, legszókimondóbbak, a legnagyobb tömeghez eljutók. 1964-től 2000-ig terjedő előadóművészi pályája fellépéseiről pontos statisztikát vezetett. Tíz önálló műsorral lépett a közönség elé, 1964-ben a Bartalis János verseiből válogatott összeállítással (Életem a versben), rá egy évre a Nicolae Labis Kányádi Sándor fordításában előadott verseivel (A rubincsőrű madár), következtek a Horváth Imre-költemények (Fénylő szavak, 1966), majd a Lucian Blaga–Dsida Jenő műsor (1967), a Bartók-évfordulón tisztelgő Szarvasének 1970-ben, a 153 előadást megért Petőfi a hídon (1972), a világirodalom nagy evős-ivós írásaiból válogatott Lakoma (1975), a Tűzkör (1980), 1983-ban a Hajnaltájt Arany Jánossal (1989 után Rendületlenül címmel adta elő), végül az általa legszívesebben szavalt versekből összeállított Az én repülőgépem (1984). Ezt követően már nem állíthatott össze önálló műsort, a felsoroltakkal lépett fel, amíg hagyták Erdélyben, 1987-től, kényszerű kitelepedésétől, Magyarországon, egészen előadóművészi pályájának befejezéséig. Kötetében beszámol műsorai megszületéséről, fogadtatásáról. Egyik interjúban a legnépesebb és leghűségesebb közönségének nevezte a csíkszeredait. Műsoraival eljutott Ausztráliába, Bécsbe, Németországba, Svédországba, Magyarországra, járta folyton Erdélyt. – Petőfi a hídon című műsorát lemezre vették (első kiadása 1974-ben 15 ezer példányban jelent meg), ezt folytatta most a kiadó, CD-t mellékelt a könyvhöz. /Borbély László: Lármafaként szolgáló irodalmi színpad. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./

Banner Zoltán és a Kriterion Könyvkiadó volt a meghívottja annak a rendezvénynek, amelyet nemrég tartottak Székelyvéckén (Maros megye), az ifjúsági táborban. A megjelentek Dsida Jenő-verseket hallgathattak meg Banner Zoltán előadásában, a Kriterion által Zarándokút cím alatt megjelentetett kötetből. Az est házigazdája H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója volt, aki ismertette a kötethez kapcsolódó Erdélyi hangok című CD-t, és annak előadóját, a Békéscsabán élő Banner Zoltán művészettörténészt, előadóművészt. Banner Zoltán a vele készült beszélgetésben kifejtette, most lesz 75 éves, unalmas lenne, ha elkezdené az életrajzát mondani, a legfontosabb talán az, hogy erdélyi költő, művészettörténész és előadóművész. Szatmárnémetiben született l932. július 12-én, s nagyon korán mind a három pályán elindult. Kolozsváron volt egyetemista, dolgozott az Utunknál és egy évig a bukaresti Oktatási és Művelődésügyi Minisztériumban a Nemzetiségi Főosztályon. Ezen állások mellett körvonalozódott pályája három vonulata: a versírás, a versmondás és az erdélyi magyar művészet jelenéről és múltjáról való írásműfaja. Figyelte, hogyan fejlődött, hogyan alakult az erdélyi magyar művészet. Az anyanyelvű irodalom volt a központban. A képzőművészet ugyanolyan fontosságú, mint az irodalom, de ez nem volt benne a köztudatban, ezért Banner elkezdett műkritikával foglalkozni. Eddig harmincöt kötete jelent meg az erdélyi magyar művészetről. Mattis-Teutsch János művészetéről ő írt először könyvet. Bannernek a képzőművészet mellett volt egy rögeszméje: az erdélyi népi művészet és naiv művészet. Bandi Dezsőnek a mozgalmát nagyon nagyra értékelte és mellé állt elejétől kezdve. Csillagfaragók címen írt is egy könyvet 1972-ben. Következtek a monográfiák: Szervátiusz Jenő nevét említené, Bordi Andrást, aki a marosvásárhelyi művészeti központ képviselője volt, és végül Benczédi Sándorról és Mohi Sándorról is írt. 1990-ben jelent meg Magyarországon az Erdélyi magyar művészet a XX. században című kötete. Ezt tartja a főművének. Ez ma már könyvritkaságnak számít. Később írt egy újabb kötetet a naiv és népi művészekről, Teremtő önvédelem címmel, amely 1994-ben jelent meg Budapesten, a Hét Torony Kiadónál. Ezelőtt pár évvel kötetet szerkesztett az erdélyi művészek írásaiból Kép, eszme, látvány (Mentor Kiadó) címmel. E három kötet egy kis mikrokozmoszként magába foglalja 80 év művészetét. Művészettörténeti hármaskönyvének tartja ezeket. /Székely Ferenc: Erdélyt vittem, reménységet hoztam. Beszélgetés Banner Zoltánnal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Láng Gusztáv érdeklődése Dsida Jenő iránt nem mai keletű. Egy interjúban (Forrás, Kecskemét, 2007. május) vallotta: ,,...volt egy körülbelül évtizednyi szakasz az életemben, amikor szinte minden szabad időmet a Dsida-kérdés töltötte ki”. Láng Gusztáv lehetne a legalkalmasabb Dsida-kutató, aki végre megírhatna egy Dsida-biográfiát, de ettől, akárcsak egy eljövendő nagymonográfiától, az interjú szerint ódzkodik. Mindenesetre számtalan tanulmányt írt már a költőről, róla írta kandidátusi értekezését is, amelyet bővített, így született meg a kisebb monográfia (Dsida Jenő költészete, Kriterion), amelynek szövegét nem tartja véglegesnek, tervezi újabb átiratát. /Bogdán László: Monográfia Dsida Jenőről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Nagyváradon tartotta vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ), a rendezvényen a régió kiemelkedő személyiségeiről hangzottak el előadások. A szövetség elnöke a Budapesten élő Medvigy Endre, aki főként a kommunizmus idején mellőzött írók – Sinka István, Nyirő József, Wass Albert – munkásságát kutatja. Az irodalomtörténész nemcsak a munkája révén kötődik a Partiumhoz: szülei Nagyváradon születtek. Medvigy Endre a vele készült interjúban kifejtette, a szövetség elnevezése egy ernyőszervezetet takar, amely közel negyven tagszervezetet számlál a Kárpát-medence minden régiójában. Egyetemes magyarságban gondolkodó, határokat, politikai megosztottságot figyelmen kívül hagyó szervezetről van szó, amely a Kárpát-medence egy-egy szeletének értékeit igyekszik felmutatni a vándorgyűléseken. Korábban többek között Kassán, Gyulán, Gyergyószentmiklóson tartottak rendezvényeket. Sok előadás hangzott el a mostani vándorgyűlés három napja alatt, Partium neves személyiségeiről olyan szaktekintélyek értekeztek, mint Jankovics Marcell vagy Andor Csaba. Dsida-évforduló van, ezért hívták meg Lisztóczky László irodalomtörténészt, az egri Dsida Jenő Baráti Kör elnökét. Madách Imre felesége, Fráter Erzsébet Nagyvádon hunyt el, Andor Csaba tartott előadást róla. Hlatky Endre főispánnak rendkívül fontos szerepe volt nemcsak a nagyváradi, de az egyetemes magyarság életében is. A magyar rádió igazgatójaként József Attilát szerepeltette, és 1944-ben ő olvastatta be Horthy Miklós fegyverszüneti proklamációját. Hlatky nevéhez főződik továbbá az Ady-emlékmúzeum létrehozása is, hiszen ő vásárolta fel 1940 után a múzeum törzsanyagának számító gyűjteményeket. Medvigy Endre Sinka Istvánról tartott előadást, akinek a munkásságával régóta foglalkozik. Sinka István költészete sokkal nagyobb értéket képvisel a magyar irodalomban, mint amennyire ma elismerik, hangsúlyozta. /Gergely Gizella: Repülőgépről a Partium. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./ Július 15-én ért véget Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének XVI. Vándorgyűlése. Jakobovits Miklós nagyváradi festőművész Hollósy Simon festőművész és a nagybányai művésztelep címen beszélt Hollósy életéről, művészi hitvallásáról, Urbán László irodalomtörténész Nagyvárad egykori szerelmes trubadúrjáról, Nadányi Zoltánról. Bertha Zoltán irodalomtörténész Németh László partiumi gyökerei és nagyváradi beszéde című előadásában felidézte azokat gondolatokat, melyeket az író figyelmeztetésként szánt a magyar nemzetnek. Németh László nagyváradi beszédében fogalmazta meg: „Magyar az, aki az érdekei ellen is magyar akar maradni”. A Bihar megyei poéták közül Gellért Sándor költészetébe kalauzolta a jelenlévőket Gellért Gyula református esperes, a költő fia. Lipcsey Ildikó történész Páskándi Géza munkásságáról tartott előadást. Az előadásokat Bálint István János szerkesztő zárta Boldog Várad címmel. /Szőke Mária: Kis ízelítő szellemi kincseinkből. = Reggeli Újság (Nagyvárad), 2006. júl. 16./

„Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven” – hangzott el a Reményik Sándor-idézet a marosvécsi Kemény-várkastély parkjában, ahol a hagyományhoz híven a Helikon–Kemény János Alapítvány évről évre feleleveníti a helikonisták emlékét. Idén három alkotóra: Dsida Jenőre, Szabédi Lászlóra és Vásárhelyi Z. Emilre emlékeztek. Adamovits Sándor, az alapítvány elnöke köszöntötte a külföldi és hazai vendégeket, valamint a Kemény család leszármazottait. Benkő Mihály helyi református lelkész emlékezett: „Immár nyolcvanegyedik éve, hogy a marosvécsi várban írók, költők összegyűltek. Mindennek rendelt ideje van és a rendelt időt is ki lehet használni, báró Kemény János is tudta, hogy mikor kell megszervezze a találkozót. ” Dsida Jenőre munkásságát Böjte Lídia, a szászrégeni Kemény János Társaság elnöke ismertette. Dévai Nagy Kamilla előadása is emlékezetes volt. Szabédi Lászlóról Kovács Emese tanárnő, Vásárhelyi Z. Emilről pedig Adamovits Sándor szólt. /(menyhárt): Emlékezés a helikonistákra. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság meghozta 48. döntését korunk, valamint a második világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeinek folyamatos és rendszeres megnevezésében. A kitüntető címet bizonyító oklevelek átadása a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében lesz szeptember 22-én. A kitüntetettek között szerepel Buday György fametsző, Dsida Jenő költő, Bakay Kornél régész és a Magyar Huszár. A Magyar Huszár laudációját dr. Zachar József ezredes írta. A remek kisesszére sokan felfigyeltek, jelezvén, hogy a nemzet örök értékeit, a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumában őrző hungarikumot széles körű tisztelet és elismertség övezi. /Sylvester Lajos: Magyar örökség-díj. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

Kevesen tudják: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események előjátéka Szatmárnémetiben zajlott le. A teherautókon ide hozott szekus verőlegények provokációját azonban nem vette fel sem a magyar, sem pedig a román lakosság. Így azonkívül, hogy a főtéren felborítottak néhány magyarországi rendszámú kocsit (mert szerintük „a rohadt bozgorok ide jöttek saját nemzeti ünnepüket megülni!”) és megbotoztak pár itteni kokárdás magyart, egyéb alig történt. Szatmárnémetiben a magyarok meg akarták koszorúzni Balcescu, a román forradalmár emlékművét, de a melegítő ruhába öltözött szekusok megakadályozták őket. A megvertek közt volt Hegedüs Pál, a csipkegyár főmérnöke. Néhány napja a Poesis Napok keretében a románok megkoszorúzták a magyar költők köztéren lévő szobrait is, így a Kölcseyét, Petőfiét, Dsida Jenőét és Szilágyi Domokosét. Viszonozni kell ezt a gesztust. /Sike Lajos: Román virág Kölcseynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Dsida Jenő költő születésének százéves évfordulója alkalmából olvasómaratont szervezett az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete október 12-én Sepsiszentgyörgyön. Dsida műveiből olvasták fel kedvenc részleteiket az egymást követő önkéntes előadók, főleg ifjak. A felolvasások után a Mikes Kelemen Főgimnázium tizenegyedikes tanulói összeállítást mutattak be Dsida verseiből, melyben kiemelten szerepelt a Psalmus Hungaricus. /Szekeres Attila: Dsida közöttünk (Olvasómaraton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13

Dsida Jenő születésének századik évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete Erdély több városában rendezett megemlékezést: Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Nagyenyeden, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön. Nagyenyeden október 12-én az EMI helyi szervezete emlékezett a költőre. A Bethlen Kollégium dísztermében Psalmus Hungaricus címmel tartottak verses-zenés összeállítást. /(Sz. B.): Dsida Jenőre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2007. augusztus 31– szeptember 2. között tartotta XIII. Partiumi Honismereti Konferenciáját Szatmárnémetiben. A konferencia központi témái: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, A 20. század öröksége. Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a részvevőket. A Fényes Elek-díjat az idén a következők kapták meg: Dánielisz Endre Nagyszalontáról, Jósa Piroska Nagyváradról, Kovács Rozália Érmihályfalváról. A különdíjat Bognár Levente, Arad alpolgármestere kapta, példamutató hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységéért. A konferencia hagyományosan a helytörténeti előadásokkal kezdődött: Mandula Tibor Szatmárnémeti, a Szamos-parti város történetét ismertette, Kónya László főinspektor helyettes Bethlen Gábor és Szatmár megye kapcsolatait boncolgatta a levelezések, feljegyzések alapján, Bura László Szatmárnémeti felsőoktatásáról értekezett. Fazekas Lóránd, szatmári tanár elmesélte, hogyan mentett meg egy pusztulóban levő Petőfi-szobrot, amelyet ebben a teremben állítottak fel. Sípos Miklós esperes ismertette a Németi Református Egyházközség történetét, gyülekezeti életét. Másnap a műemlékvédelemé volt a szó: Starmüller Géza (Kolozsvár) Szatmár várát, Ujj János (Arad) az aradi főtér kialakulásának történetét, Péter I. Zoltán (Nagyvárad) Nagyvárad központjának kialakulását, Jancsó Árpád (Temesvár) a temesvári nagyállomás történetét, Nagy Mária (Nagyvárad) Várad-ősi római katolikus templomát ismertette. Ezután évfordulós személyiségekről volt szó. Dukrét Géza (Nagyvárad): A honismeret atyja, Fényes Elek születésének 200. évfordulója, Tóthpál Tamás (Kolozsvár): Száz éve halt meg Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója, Bara István (Szatmárnémeti): 130 éve született Kelemen Lajos, Erdély nagy levéltárosa, Csanádi János (Kisjenő): Dr. Balogh Ernő geológus, barlangkutató, természetfotós (1882–1969), Pávai Gyula (Arad): Egy aradi tanító a két világháború között, Bokor Irén (Érmihályfalva): „Megtettem mindent, amit megtehettem”. Száz éve született Dsida Jenő. Antal Béla (Nagyvárad) Biharpüspöki névörökségének alakulásáról értekezett, Krestyán Ilona (Temesvár) emléktöredékeket ismertetett a zsilvásári internálótábor foglyairól, Szendrő Dénes (Isaszeg) Isaszeg emlékműveit mutatta be, majd Széphegyi László (Hódmezővásárhely) a Kárpát-medence szélmalmairól vetített képeket. A konferencia közgyűléssel végződött. /Dukrét Géza: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

Folyamatosan pusztul az Erdély Pantheonjaként ismert kolozsvári Házsongárdi temető, amelyben legalább 60-70 sírt kellene műemlékké nyilvánítani. A temető történelmi részében körülbelül 400-500 nagyon régi, többnyire magyar sírhely létezik, közülük némelyik több mint 400 éves. Az 1585-ben alapított Házsongárdban nyugszik többek között Brassai Sámuel polihisztor, Apáczai Csere János pedagógus, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Jósika Miklós írók, Bánffy György, Erdély főkormányzója, Kós Károly építész, Mikó Imre történész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Szilágyi Domokos költő. Gaal György kolozsvári helytörténész, a Házsongárd Alapítvány elnöke szerint az 1960-as évektől kezdődött a nagyfokú pusztítás a temetőben. A sírkert védetté nyilvánítása érdekében már több próbálkozás történt. A rendszerváltás előtt Balogh Edgár erdélyi magyar író, publicista és Jakó Zsigmond történész próbálta elérni a hatóságoknál, hogy vegyék védelmükbe a sírkertet, de sikertelenül. 1989 után ismét kérték a kolozsváriak, hogy több kripta kerüljön fel az országos jelentőségű műemlékeket tartalmazó listára, de hasztalanul. Gaal György szerint a leghatékonyabb védelmet az nyújtaná, ha a temetőnek már a XIX. század végén kialakult történelmi részét lezárná a kolozsvári polgármesteri hivatal, és megtiltaná az ottani nyughelyek kiváltását. /Folyamatosan pusztul Erdély pantheonja, a Házsongárdi temető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

A KMDT (Kolozs Megyei Magyar Diáktanács) és az ÖFISZ (Önkéntes Fiatalok Szövetsége) szervezte a fiatalok ‘56-os megemlékezését. Október 23-án sokan összegyűltek Mátyás király szülőháza előtt. A Lidérc együttes forradalmi dalaival indult a program, amelyet középiskolások szavalatai követtek. A tér különböző pontján hangzott fel egy-egy szavalat, így a műsor érdekes volt és folyamatos. Fáklyaláng kíséretében a tömeg elvonult a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjához, ahol újabb szavalat hangzott el, majd a Himnusz zárta az estet. Ez a megemlékezés része volt az 1956-os emlékhétnek, 21-én a Szabadság és szerelem című filmet tekinthették meg az érdeklődők, 25-én pedig Nagy Mihály jelenkori történész tartott előadást 1956 és ifjúság címmel. /Albert Emese: ‘56-ra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

November 3-a és 11-e között tartották a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat képkiállítással kezdődött Agárdi Lajos hajdúszoboszlói festőművész műveiből. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke hangsúlyozta: Agárdi Lajos képei Bordi András képeivel rokoníthatók. Hajdúszoboszló Dicsőszentmárton testvérvárosa. A rendezvények során fellépett a Háromszék Táncegyüttes Csávási ballada című műsorával, az óvodások és kisiskolások a kolozsvári Puck Bábszínház előadását tekinthették meg, Dr. Szekeres Gerő tartott vetítéses előadást öt kontinens legmagasabb hegycsúcsairól. A Kriterion Könyvkiadó elhozta friss kiadványait. Könyvbemutatót tartott és írásaiból olvasott fel Sebestyén Mihály, Murvai Olga és Szász István Tas. Banner Zoltán Dsida Jenő Nagycsütörtök és Psalmus hungaricus című költeményeit adta elő. Felidézték Sipos Domokos, a város szülöttének emlékét, halálának 80. évfordulója alkalmával. /Szlovácsek Ida: A Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

A hét végén zajlott a XVIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntője Szatmárnémetiben. A versenyt a helyi Szent-Györgyi Albert Társaság, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, a szatmárnémeti Szentlélek Plébánia, valamint a Harag György Társulat szervezte, főszervezője pedig Csirák Csaba volt. November 30-án a Debrecenben született, Dabolcon nevelkedett, majd később Szatmárnémetiben és Mikolában élő és tanító költő, Gellért Sándor sírjánál helyeztek el koszorút. Lovas János egyetemi adjunktus röviden bemutatta Gellért Sándor költészetét. András Gyula színművész, valamint a Kiskendről érkezett Rüsz Károly versenyző, aki eddig az összes Gellért Sándor-versenyen részt vett, a költő egy-egy művét adták elő. Másnap, december 1-jén, a döntő megkezdése előtt, megkoszorúzták Dsida Jenő emléktábláját is. /Három különböző ország versenyzője lett az első három helyezett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 3./

A Romániai Magyar Pedagógusszövetség Dsida Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából a szovátai Teleki Oktatási Központban szervezte meg az általa meghirdetett Dsida-vetélkedő országos szakaszát. A rangos versenyen első helyen végzett a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum Violák nevű csapata. /Iochom István: Második hely és dicséret (Dsida-vetélkedő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./