Orbán Viktor: „Az autonómiát támogatom, pont. Jobb híján, pont”.
A Tusványoson tartott beszéd után Orbán Viktort az autonómiához való viszonyulásáról kérdezték. A miniszterelnök frappánsan fejtette személyes meggyőződését.
Orbán Viktornak ez a személyes meggyőződése az erdélyi magyar autonómiával kapcsolatban: „Az autonómiát támogatom, pont. Jobb híján, pont”. itthon.ma/erdelyorszag

Tusványosi összegző
Hátizsákokkal vonuló fiatalok, standjukat éppen összepakoló árusok, „búcsúcigire” rágyújtó baráti társaságok, „jövőre ugyanitt” kiáltások: véget ért vasárnap a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor.
A rendezvény ideje alatt huszonnyolc sátorban beszélgetések, viták, előadások zajlottak, az esti koncertek fellépőivel személyesen is találkozhattak a rajongók, és beszélgethettek a közönségtalálkozókon. Színházi és néptáncelőadások, gyerekeknek és felnőtteknek szóló játékok várták többek között a táborozókat, este pedig mindenki a saját zenei ízlésének megfelelően bulizhatott a különböző helyszíneken. Aki éhes vagy szomjas volt, a tavalyinál jóval több vendéglátóipari egység kínálata közül válogathatott. A Gyöngyvirág kávézó előtti standnál lévő nagytusnádi hölgy elmondta, náluk például kétezer zsíros kenyeret vásároltak.
A szombat esti Skorpió és a Kowalsky meg a Vega koncert után, kihasználva az ez évi utolsó tusványosi éjszakát, a legkitartóbbak vasárnap virradatig buliztak.
Biztos ponttá vált
Míg az első három nap kevesebben látogattak le, pénteken és szombaton megtelt a tusványosi színtér. A hat nap alatt hatvanezer személy fordult meg a rendezvényen – tudtuk meg a szervezőktől. „Zeneileg rendkívül színes és összetett program volt, de a programsátrak kínálata is messzemenően magas színvonalú volt” – értékelte Kristály Lehel, a rendezvény sajtófőnöke. Hozzátette, számára személyes okokból is különleges volt a szabadegyetem huszonnyolcadik kiadása, mivel két évtizeddel ezelőtt vett részt először a rendezvényen.
„Tusványost egy tágabb léptékű családi rendezvénynek tartom. Én itt «nőttem fel», életemnek a legalapvetőbb változásai itt következtek be, és ebből kifolyólag rosszulesik, ha valaki »túltolja« a szakmaiságot újságíróként, hiszen nem biztos, hogy ez az a rendezvény, ahol ki kellene élezni mindenféle szemrehányást. Itt a legtöbb ember egymás mellett áll, és nem szemben. Ehhez képest voltak olyan sajtómozgások – akár a szombati incidens kapcsán is –, hogy bizonyos médiumok azon próbáltak ügyködni, hogy lerántsák valamilyen negatív szintre a szabadegyetemünket. De alapvetően szeretnek minket az emberek, és szeretettel várunk mindenkit a következő eseményeinkre.” Úgy véli, a Tusványosra egyik legtalálóbb mottó volt az idei, egyszerű és lényegre törő, és egy koherens üzenetet tudtak küldeni a világnak arról, hogy itt van ez a rendezvény minden évben.
Péter Beáta / Székelyhon.ro

Együtt ünnepelt Kilyénfalva és Lakitelek
Színes programokat vonultattak fel a Kilyénfalvi Falunapok szervezői a hét végén, az ünnepségsorozatba a testvértelepülés, a magyarországi Lakitelek népes küldöttségének is kiemelkedő szerepet biztosítva. Értékeibe igyekezett betekintést nyújtani mindkét település, az ünnep jellegéhez igazodva, főként vallási és kulturális téren, de más tevékenységű civil szervezeteknek is lehetőségük volt a bemutatkozásra, tapasztalatcserére mindkét részről.
A programok tekintetében legalább akkora hangsúlyt kaptak a vendégek, mint a házigazdák, és nem véletlenül. Amint azt a szervezők részéről Gál Katalin önkormányzati képviselő elmondta, a testvértelepülési kapcsolat szorosabbra fűzése, élőbbé tétele céljával hívták meg Kilyénfalva ünnepére a lakitelekieket. A vendégséget szándékosan időzítették a templombúcsú köré szervezett falunapokra.
„Mindenhol a búcsú az, amely jelentős húzóerejű, ezért szerveztük erre az ünnepségre a látogatást. Szeretnénk, hogy a két közösség tagjai együtt ünnepeljenek magánemberekként, szervezetekként és egyházi vonalon. Ezzel a hármas vonulattal próbáljuk ezt a testvérkapcsolatot megerősíteni” – fogalmazott Gál Katalin.
Mint részletezte, Kilyénfalva és Lakitelek között 21 éve köttetett meg a testvértelepülési megállapodás, a kapcsolat, az azóta eltelt időben, nem volt mindig stabil, „voltak nagyon bőséges időszakok és hullámvölgyek is.”
Leginkább egyházi vonalon működött a kapcsolattartás, tavalytól viszont a két település civil szervezetei is szorosabbra fűzték egymás között a szálakat. „Szeptemberben a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület egy olyan programot bonyolított le, aminek keretében Kilyénfalvával közösen mutatták be saját értékeiket. Ennek a programnak a folytatásaként Lakitelekről most közel 100 vendég érkezett Kilyénfalvára. Elmondható, hogy a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület, a Kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület, illetve a két egyház megerősítette a testvérkapcsolatot” – fogalmazott a tanácsos.
Hozzátette: az egyesületek közötti megerősített kapcsolattal próbálunk még többet tenni.
Összekovácsoló vendégvárás
A vendégvárás, vendéglátás Kilyénfalván nagyon sok embert megmozgatott, Gál Katalin szerint az egész faluközösség munkája benne van a programban. Kiemelten említette a szervezést és mindennemű háttérmunkát lebonyolító Csipkebogyó Kulturális Egyesület tagjainak hozzáállását és méltatta az intézmények, civil szervezetek szerepét. „A testvérkapcsolat felújítása Kilyénfalvának is nagyon nagy hasznot hozott, mert a különböző szervezetek nagyon jól együtt tudtak működni. Gondolom, hogy a jövőben is gyümölcsöző lesz ez a fajta közös munka” – fogalmazott Gál Katalin, utalva a kilyénfalvi egyház, a közbirtokosság, illetve Gyergyóújfalu önkormányzata hathatós segítségnyújtására.
Értékeikből nyújtottak ízelítőt
A gyergyói kis falu mindent megtett, hogy szívélyes vendéglátásban részesíthesse a lakitelekiek közel százfős küldöttségét, de a vendégek sem jöttek üres kézzel; értékeikből hoztak ízelítőt. Kiállításon mutatták be keramikusművészük, Czinege Edit szobrait, Dugár János népi iparművész beszélő sípjait, kézimunkázó asszonyok munkáit, Tóth Sándor Zoltán fotói által pedig községükbe és a környezetében lévő természetvédelmi területre, a Tőserdőbe nyújtottak betekintést. Hoztak néptánc, citera és fúvószenekari előadásokat, az önkéntes tűzoltók tapasztalataikat osztották meg helyi kollégáikkal, és kézbesítették a Magyar Országgyűlés alelnökének, Lezsák Sándornak több mint 200 kötetet tartalmazó küldeményét, amely, a háziak javaslata szerint, a Jakab Antal Könyvtár állományát gazdagítja. Egy kerámiaszobrot is adományoztak a falunak – a Mária Magdolna tiszteletére szentelt kilyénfalvi templom szombati búcsúünnepén adták át a Czinege Edit által készített, mintegy 1 méter magasságú, Mária Magdolna alakját ábrázoló cserépszobrot.
És hogy mit visznek magukkal?
A kérdésre Olajos István, a faluszépítő egyesület tagja válaszolt lapunknak. „Az erdők illatát, az itteni fantasztikus emberek mosolyát, a szemük rezdülését, mondataikat. Abban erősítenek bennünket, hogy tényleg összetartozunk, és hogy a határok politikai határok. A szíveket, amelyek összekötnek bennünket, ezek a határok sosem fogják elválasztani” – fogalmazott.
A Kilyénfalva és Lakitelek közötti kapcsolatról pedig azt mondta: azok a kapcsolatok, amelyek már 20 évnél is idősebbek, megmutatták, hogy nem szalmaláng az itteni embereknek a közvetlensége, a figyelme, a szeretete, hanem kitartó. Ezt a kitartó szeretetet, ezt a barátságot szeretnénk mi is őrizni és továbbvinni.
Pethő Melánia / Székelyhon.ro

Ismét medveügyben jártak Bukarestben a székelyföldiek
Bár a zöldek is egyetértenek azzal, hogy ha emberéletek forognak veszélyben, sürgősen be kell avatkozni, a Környezetvédelmi Minisztérium még mindig nem adta ki az engedélyt annak a két medvének az eltávolítására, amely Csíkdánfalván és környékén emberekre támadt – közölte Hargita Megye Tanácsa vasárnap.
Az emberi élet biztonsága nem konzultáció tárgya, a medvékre és farkasokra vonatkozó beavatkozási kvótát megszabó rendelettervezetet a jelenlegi formájában nem lehet végrehajtani – mutatott rá Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Környezetvédelmi Minisztériumban múlt pénteken tartott közmeghallgatáson, amelyet az említett tervezet közvitájának részeként tartottak meg.
Borboly Csaba szerint ez a meghallgatás nincs összhangban a közigazgatási döntések átláthatóságáról szóló 2003. évi 52-es törvénnyel, amely 7-es cikkelyének (13) bekezdése értelmében sürgős esetekben, amikor súlyosan sérülhet a közérdek, nem kell közvita. Ráadásul az emberélet biztonságát az alkotmány szavatolja, emlékeztetett.
„Nincs rendben az, hogy a törvények a medvéket védik, miközben a medvetámadások esetén a személyi sérülést vagy utólagos kártérítést illetően nincs világos jogszabály” – jelentette ki.
Kérte, hogy a Hargita megyei módosító javaslatok beépítésével azonnal bocsássa ki a rendeletet a minisztérium. Úgy látja, az ügyben megszólalók közül sokan nem ismerik sem a romániai, sem az uniós jogszabályokat, és „csuklóból” mondanak véleményt. Borboly szerint egyetlen olyan uniós rendelkezés sincs, amely tiltaná a vadpopuláció szabályozását. Sőt a vonatkozó uniós irányelv előírja a megelőzést, de Romániában már sajnos intervencióról beszélhetünk, tehát nem sikerült megelőzni a bajt
„A román állam a populáció megtartását vállalta, nem a növelését, és tulajdonképpen büszkéknek kell lennünk vadásztársulatainkra, mert a kilövési kvóták ellenére is nőtt a medveállomány. A növekedést ugyanis nem csupán a beavatkozási rendelet tavalyi felfüggesztése okozta, korábban is keletkeztek vadkárok, voltak támadások, de még a társadalom tűréshatárán belül. Most már ezen a tűréshatáron túl vagyunk” – emelte ki az elöljáró, aki meghívta a minisztériumi illetékeseket és a zöldszervezetek képviselőit Hargita megyébe a vita folytatására.
Azt is elmondta, hogy vissza kell adni a szót a szakembereknek, azoknak a vadgazdáknak, akik erről folytattak egyetemi tanulmányokat, és kutatóintézet áll mögöttük. Egészséges vadgazdálkodásra van szükség, olyanra, mint amilyen az e téren is mintaértékű skandináv országokban folyik, hangsúlyozta Borboly Csaba.
Bőjte Csongor Ernő, Csíkdánfalva polgármestere felhívta a vitán részt vevők figyelmét arra, hogy a települése környékén emberre megtámadó két medvére nem adták ki a beavatkozási engedélyt. Holott eltelt már egy hónap a június 24-i támadás óta, azóta is támadt a medve, a sérültek száma pedig háromra emelkedett. A községvezető az emberélet védelmének elsődlegességét hangsúlyozta a zöldszervezetek jelen lévő képviselőinek, akik egyetértettek abban, hogy ha emberélet forog veszélyben, akkor sürgősen be kell avatkozni.
Albert Alfonz Pál, Csíkszentdomokos alpolgármestere elmondta, arra számított, hogy konkrét esetek megoldására születnek javaslatok, de a négy és fél órás vita inkább a vadászok és a zöldek véleményütköztetéséről szólt, a medvék miatt rettegésben élő lakosok helyzetéről a helyi önkormányzati vezetők nem tudtak érdemben beszélni. Úgy véli, vissza kell még térniük Bukarestbe, mivel a rendelettervezet módosítást igényel, jelenlegi formájában nem léphet életbe. http://itthon.ma/erdelyorszag

Felszentelték a madéfalvi Siculicidium templomot
Amikor elhelyeztük a kápolna alapkövét, 2011 pünkösd vasárnapján, nem állt rendelkezésünkre egyetlen pénzügyi forrás sem. A sok egyeztetés után azzal a meggyőződéssel és azzal a hittel fogtunk neki, hogy bármi áron, de felépül a kápolna – mondta el Szentes Antal megyei tanácsos július 22-én, szombaton a madéfalvi Siculicidium templom szentelési ünnepségén. – Az akarat és elszántság mellé jöttek az anyagi támogatások is, így összefogással elkészült az Úr háza – tette hozzá.
„A Siculicidium emlékmű közelében lévő kápolna több éven át tartó átalakítása révén nemcsak megmaradásunk jelképe, hanem az 1764. január 7-én hősi halált halt székelyek méltó emlékhelye is” – fogalmazott közös meghívójában a misét celebráló Bartalus Zoltán plébános és Csibi József polgármester.
Hargita Megye Tanácsától Szentes Antalon kívül jelen volt Becze István és Lőrincz Csilla megyei tanácsos is.
Hargita Megye Tanácsa; Erdély.ma

Jobb híján
Az tudja igazán értékelni azt a nemzetpolitikai összejövetelt, kitekintést, Kárpát-medencei összmagyar tanácskozást, Magyarországnak a világban kijelölt helyét felmutató miniszterelnöki beszámolót, amit Tusványos nyújt, aki például a romániai közélet zűrzavaros vizeiben próbálja kiismerni magát.
Ne adj’ isten, kiszámítható, élhető, jövőt akar teremteni ott, ahol parlamentbe jutott bűnözők az éjszaka leple alatt hozott sürgősségi rendeletekkel akarják menteni a maguk irháját. És ahol a másik, a „jó” oldal sem jobb, hisz a korrupció elleni harc leple alatt igen gyakran alapvető emberi jogokat sértenek, s „egy kalap alatt” rendezik a magyarkérdést, meghurcolva azokat a vezetőket, akik túl hangosan követelnek jogokat, vagy éppen leállítva a törvénytelenül elorzott ingatlanok visszaszolgáltatását.
Minden bizonnyal azoknak is fontos a tusványosi tanácskozás, a budapesti kormánynak a külhoni magyarság melletti kiállása, kézzelfogható segítsége, akik például Kárpátalján élnek. És úgy próbálnak élhető jövőt teremteni maguknak, hogy közben az országban háború dúl, az ukrán nacionalizmus erősödik, Oroszország szemlátomást a káosz fenntartásában érdekelt, az oly sokat ajnározott Európa ez ügyben is gyenge, tehetetlen, a gazdaság romokban, az életszínvonal drasztikusan romlik, a kivándorlás mind nagyobb méreteket ölt. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőjének beszámolója évről évre egyre megrendítőbb – valahogy mégsem éri el a jogsértéseket oly árgus szemekkel figyelő jogvédőket vagy a magukat demokratikusnak nevező magyarországi ellenzéki pártokat. Eléri viszont őket, és a médiának a fontosabb üzenetek elkendőzésében érdekelt, botrányra éhes része segítségével rákattannak egy – noha provokatív vagy egyszerűen csak felelőtlen megnyilvánulásra adott, de valóban igen sajnálatos, az erőszakos jelleg miatt a leghatározottabban elítélendő – incidensre, amely egy több ezer ember részvételével zajló tömegrendezvényen mégiscsak elszigetelt esetnek nevezhető. Túldimenzionálják azt, belemagyaráznak minden ősi és modern bűnt, általánosítanak, kollektíven bélyegzik meg a rendezvényen részt vevőket – minden mindegy, csak Orbán pusztuljon alapon. Az ellenzéki pártok pedig szajkózzák ugyanazokat az üres szlogeneket, hogy kivezetné Orbán Viktor az országot az EU-ból, hogy a következő évi választások tétje Európa vagy Magyarország. Sehol valamiféle vízió, hogy mégis milyen ma az a bizonyos Európa, hol lenne a helyünk a világban zajló átalakulások közepette. Sehol egy konkrét javaslat, miként is lehetne jobbá, erősebbé tenni az államot, sehol egy utalás az ország határain kívül élő magyarokra. Mi több, miközben az Afrikából, Közel-Keletről érkező bevándorlókat tárt karokkal fogadják, a háború sújtotta szomszédos országból menekülőkről egy szó sem esik. De jó is lenne értelmes vitát folytatni – téma van elég, csak lenne kivel. Majd magunk között, jobb híján?
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Négyszáz táncos a színpadon (Ika-vári fesztivál)
Szombaton és tegnap zajlott Csernátonban az Ika-vári újkori néptáncfesztivál, amelyen zömében Kovászna megyei, valamint szórványban élő magyar tánccsoportok vettek részt: tizenkilenc táncegyüttes, azaz négyszáz táncos és népzenész.
A régi néptánctalálkozókra emlékeztető rendezvényt 2013-ban újították fel az örökmozgó Ágoston József kultúrmindenes kezdeményezésére. Az Ika-vári néptáncfesztivál gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza, 1972-ben tartották a népzene és -tánc első ünnepét az akkori várromnál, a csonka torony alatt, és a rendezvény túlélte a kommunizmus idejét, aztán a rendszerváltás első éveiben szép lassan megszűnt. A rendezvény szervezője idén is az Ika Ifjúsági Egyesület és a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület volt. Mágori István, az Ika elnöke szerint a rendezvény hosszú távú célja tárgyi és szellemi népi értékeink ápolása, éltetése és megőrzése, rövid távú céljai pedig néptáncaink és népi mesterségeink megőrzése, ápolása és a nagyközönség körében történő népszerűsítése, a csernátoni néptánccsoportok, kézművesek tevékenységének támogatása, a szórványmagyar közösségek néptánccsoportjai tevékenységének felkarolása, valamint a háromszéki és a szórványban tevékenykedő néptánccsoportok közötti kapcsolatok erősítése. A szórványban élő csoportok – a brassói Búzavirág tánccsoport, a magyarlapádi és a medgyesi Gyöngyvirág tánccsoport – pénteken este, illetve szombat délelőtt érkeztek a községbe, szombaton közös műhelymunka, ismerkedés zajlott. Az Ika-vár alatti vendégház udvarán csoportbemutatkozóra került sor, majd a Háromszék Táncegyüttes előadásában megtekintették a Csávási balladát. A szombati nap táncházzal zárult.
Tegnap a táncosok a felsőcsernátoni református templomban a Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkész által megtartott ünnepi istentiszteleten vettek részt. Az Ika-vár alatt tegnap délelőtt kézművesvásárra és kézműves-foglalkozásokra, valamint játszóházra került sor a Haszmann Pál Egyesület részvételével. A szervezők fürdési lehetőséget is biztosítottak. A pécsi székhelyű Határon Túli Magyarságért Alapítvány tagjai egy sátor alatt szintén kiállítottak és kézműves-tevékenységeket is szerveztek.
A rendezvényt Bölöni Dávid, a község polgármestere nyitotta meg, köszöntötte a nagyszámú közönséget, majd Mágori István, az Ika Ifjúsági Egyesület elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, Fákó Alpár Attila szervező pedig a támogatóknak mondott köszönetet. A néptánctalálkozót Kedves Tibor alsócsernátoni római katolikus plébános áldotta meg. Aztán színre léptek a táncosok – elsőként a 2010-ben alakult helybeli Szakajtó néptáncegyüttes –, majd a Csernátoni Pakó András Férfi Dalkör énekelt néhány gyönyörű nótát. A kétnapos rendezvény este a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban táncházzal ért véget a részt vevő zenészek és együttesek, valamint a közönség részvételével.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Három könyvet mutattak be
Dálnoki falunap
A tizenharmadik dálnoki falunap szombaton 6 órakor az eddigi hagyomány szerint a gidófalvi fúvósok ébresztőjével kezdődött. Az idei program két legfontosabb eseménye a hármas könyvbemutató és a Harmónia kórus zászlóavatója volt, de ezenkívül ingyen kínáltak babgulyást és noszvaji bort, megkoszorúzták Dálnoki Miklós Béla emléktábláját a művelődési központ homlokzatán, volt Role-, László Attila-, Szőcs Renáta-koncert és tűzijáték.
A Darkó Jenő-iskola kertjében a kézdivásárhelyi Constantin Pătru vállalkozó és csapata már kora reggel egy négyszáz literes üstben főzni kezdte az óriás babgulyást, amelyhez mintegy száz kiló sertéshúst, 20 kiló füstölt oldalast és csülköt, több kiló paprikát, paradicsomot és hagymát, valamint különféle fűszereket használtak. A nagy üst szomszédságában Banos György vállalkozó, az Utép 2006 cég tulajdonosa és csapata két kisebb üstben készített finomságokat. Délben Bartók Ede Ottó polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, azt hangsúlyozva, hogy azért szervezik meg minden esztendőben a faluünnepet, hogy a dálnokiak, az innen elszármazottak és a meghívottak vagy bárki jól érezze magát, kikapcsolódjon és szórakozzon. Ugyanakkor köszönetet mondott a támogatóknak, akik nélkül erre a rendezvényre nem kerülhetett volna sor. Az elöljáró köszöntője után Cserszegtomaj és Noszvaj testvértelepülés vezetője szólt a jelenlevőkhöz, Bartha Gábor, Cserszegtomaj nagyközség polgármestere hetedik, kollégája, Bóta Géza, Noszvaj elöljárója pedig tizenegyedik alkalommal ünnepelt együtt a dálnokiakkal. Előbbi elmondta: ezúttal sem érkeztek üres kézzel, a művelődési központ nagytermének falait a cserszegtomaji művészalapítvány tagjai által adományozott alkotásokkal díszítették fel. Utóbbi egy digitális képvetítőt adott át a testvérközség ajándékaként Bonda Anna Máriának, a Darkó Jenő-iskola igazgatójának. A helybeli óvodások és kisiskolások műsora után a jelenlevők a művelődési központba vonultak, ahol Benkő Rozália, a Harmónia Egyesület vezetője köszöntötte a résztvevőket, és bejelentette, hogy a 2011 februárjában vegyes kórusként alakult Harmónia énekkar életében a mai nap mérföldkő, hiszen régi vágyuk teljesült, Székelyudvarhelyen elkészült a kórus zászlója, amelynek egyik oldalán a kórus logója, a másik oldalán pedig egy arab közmondás olvasható: „Élj azzal, aki imádkozik, és te is imádkozni fogsz, élj azzal, aki énekel, és te is énekelni fogsz.” Az egyesület elnöke arra is emlékeztetett, hogy a kórus első karnagya néhai László Attila sepsiszentgyörgyi zenetanár volt, akire egyperces csenddel emlékeztek. A kórus jelenlegi karnagya Oláh-Badi Krisztina maksai zenetanár. Az új zászlót Marosi Károly református lelkipásztor áldotta meg. Az ünneplő kórus pár darabot adott elő, majd meghívottként a szentivánlaborfalvi Laborfalvi Róza Női Kórus lépett fel. Ezt követően tartották meg a hármas könyvbemutatót. Elsőként Armanca Brînduşa temesvári újságíró, egyetemi tanár magyarul mutatta be a Dálnok felfedezése című, tavaly a bukaresti Curtea Veche Kiadó által megjelentetett kiadványt, a román és magyar újságírók Dálnokról szóló könyvét, amelyet románul, magyarul és angolul nyomtattak ki. A Dózsa című kötetet, amelyet Dózsa György halálának 500. évfordulója alkalmából 2014. június 6-án Dálnokon végződött konferencia előadásait tartalmazza, a Hargita Népe Lapkiadó jelentette meg 2016-ban. A könyvet Sarány István főszerkesztő és a kötet szerkesztője, Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi tanár, az Erdélyi Múzeum Egyesület Csíkszeredai Fiókegyesületének elnöke mutatta be. A két héttel ezelőtt megjelent Dálnok képes albumát Bonda Anna Mária iskolaigazgató ismertette. A benti rendezvény himnuszaink eléneklésével ért véget. A könyvbemutatók után a Történelmi Vitézi Rend Sepsiszéki Állományának öt tagja és a jelenlevők a művelődési központ elé vonultak, ahol Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) vezérezredes, miniszterelnök emléktábláját koszorúzták meg a Történelmi Vitézi Rend, a két testvértelepülés, az önkormányzat és az iskola képviselői. Délután a Fenyőcske Néptánccsoport lépett fel, majd a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület tartott bemutatót. Este az Open Stage művészei – Lung László Zsolt és Kozma Attila – tették próbára a nevetőizmokat, majd könnyűzenei koncertek következtek. A tizenharmadik falunap tűzijátékkal és utcabállal ért véget.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utazás a közös pont körül (Mini-Máért Tusványoson)
Második alkalommal találkoztak „bővített ülésen” a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki nemzetpolitikai fórumán a Kárpát-medencei magyar képviseleti szervezetek és a budapesti kormány képviselői. A nagy érdeklődés mellett lezajlott, a Kárpát-medence, a biztos pont címet viselő pódiumbeszélgetés – a budapesti kormányzat irányában megfogalmazott köszönetek során, illetve a jövőre esedékes választásokkal kapcsolatos határon túli szerepvállaláson túlmenően – újból remek alkalom volt a pártpolitikusoknak, hogy a jelszavakon, programokon túl a térségük valóságából is felmutassanak egy szeletet, illetve a kapaszkodókat is megjelöljék.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai szakértő, volt államtitkár elsőként Semjén Zsoltot, Magyarország miniszterelnök-helyettesét kérte szólásra, aki három nagy témakör köré rendezve adta elő mondanivalóját: az egyetemes magyar megmaradást szolgáló anyaországi támogatások (ideértve a külhoni politikai alakulatokét mint az érdekképviselet letéteményeseit), az állampolgárság (mint válasz Trianon igazságtalanságára és a nemzet közjogi egyesítésének eszköze), illetve Magyarország szomszédsági viszonya (mint a határon túli magyar közösségek jogérvényesítési törekvéseit támogató alapvető eszköz). Kiútkeresés északon és keleten
Az elcsatolt nemzetrészek képviselői közül elsőként – noha bevallása szerint ezt a több éve hagyománnyá vált megtiszteltetést szívesen továbbadná – Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szólalhatott meg, Répás Zsuzsanna indoklása szerint mint a legproblémásabb térség képviselője. A politikusnak ez alkalommal sem adatott meg, hogy jó vagy legalábbis jobb hírrel érkezzen, hiszen az ukrajnai helyzet egyelőre nem mutat javulást. A geopolitikai események még mélyebb válságba sodorták az amúgy is igen megosztott országot, amelynek Kárpátalja is része. Az ország keleti felén harcokban formát öltött orosz–Nyugat konfliktusból – a minszki erőfeszítések ellenére – járható kiút egyelőre nem látszik. Erre rátevődik a szintén mély gazdasági válság, amelyet Ukrajna átél. „Az az ország, amely korábban repülőgépeket, rakétákat volt képes gyártani, most ezen iparágak felszámolását éli meg, ráadásul nem tudni, hány lakosa van, a csökkenés viszont drasztikus” – fogalmazott. A problémákra a nemzetközi pénzügyi szervezetek (valutaalap, Világbank) – az ország egyre fokozódó eladósodásához vezető – támogatási ajánlata, politikája nem gyógyír, az ország lakosságának érdekeit nem is szolgálja.
Brenzovics egyben a 2014 óta egyre erősebb lendületet mutató belpolitikai válságra is rámutatott: az elmúlt három évben beindult, az 1996-os alaptörvény által garantált nyelvhasználati, oktatási, állampolgársági jogok megnyirbálása állandóvá vált a kijevi törvényhozásban. Brenzovics szerint a nehéz helyzetben egyelőre a kárpátaljai magyarság továbbra is képes fenntartani kulturális és oktatási intézményeit, a sajtót és mindazt, ami a közösség fennmaradásához szükséges, annak ellenére, hogy az – országos szinten ijesztő méreteket öltő – elvándorlás sújtja. Magyarország támogatása, valamint a teljes Kárpát-medencei magyarság szolidaritása nélkül nem sikerülne – zárta mondandóját. A szlovákiai közösség helyzetét illetően Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) vezetője sem ütött meg túl derűlátó hangnemet, bár elmondása szerint a tavalyi évhez képest javult valamelyest az állás. Az elnök mindenekelőtt igen súlyos demográfiai adatokkal is alátámasztva kijelentette: két urat nem lehet szolgálni, ezért a többnemzeti, azaz vegyes pártoknak nincs jövője. Ezek ugyanis az asszimiláció tökéletes eszközei, hatásukat Szlovákiában igen jól érezni, erőteljes a beolvadási tendencia (több mint 20 százaléka a magyar családoknak nem meri vállalni magyarságát, ha fennáll a lehetőség, hogy abból kára származzon). Menyhárt József a magyar–magyar párbeszéd akadozását is megemlítette, egyebek mellett a tárgyalópartner (a többnemzetiségi HID) alantas szándékai miatt, miközben a követendő stratégiák kidolgozásán kellene ügyködni. Menyhárt József a magyar közképviselet legfőbb feladataiként az asszimiláció visszaszorítását (az identitásmegőrzési kezdeményezések erősítésével), valamint a helyi gazdasági fejlesztést nevezte meg (ami a belső, megélhetési migrációra és a kötődő demográfiai visszaesésre is megfelelő ellenlépés lehet). „A határon túli magyar politika a magyar hálószobákban kezdődik!” – szögezte le utalva ezzel a gyermekvállalás ösztönzésének fontosságára.
Pártharc és autonómia
Noha valamelyest ragaszkodtak a címben meghirdetett mottóhoz, az erdélyi magyar szervezetek képviselői – Biró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke, Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke – egyúttal egy kisebb politikai csörtébe és programismertetésbe gabalyodtak. A biztos pont, kapaszkodó tekintetében Biró Zsolt és Tánczos Barna saját alakulatát nevezte meg az erdélyi közösség számára, illetve Budapestet a Kárpát-medence magyarsága számára. Biró Zsolt úgy vélte: a határon túli térségekben a magyar–magyar politikai együttműködés lehet egy további biztos pont (amire a tavaly óta kézzelfogható példa is van az RMDSZ–MPP-paktum formájában, amely stabil bukaresti képviseletet is jelent), illetve a román közösséggel való viszonyban a gyulafehérvári ígéretekre való következetes emlékeztetés, számonkérés. Tánczos Barna Orbán Viktor kormányának – a román politikum által egyébként nagymértékben irigyelt – markáns politikáját nevezte meg biztos pontnak, szemben a bukaresti megalkuvó, behódoló „balkáni” politikai játékokkal. A szenátor az autonómiát is szóba hozta, rámutatva: a román politikum és egyes intézmények (főképp a titkosszolgálatok) mindent megtesznek a törekvések meggátolásáért, és egyre újabb manipulatív eszközöket is bevetnek a közvéleménynek a magyar közösség ellen történő hergeléséért. Az autonómiából semmilyen kára nem származna a románságnak sem – tette hozzá. Szilágyi Zsolt az autonómiát (mint népakarat), illetve annak következetes képviseletét (utalva ezzel arra, hogy szerinte ezt az RMDSZ sorozatosan elfelejtette mint célt) nevezte meg biztos pontként, és egyben garanciaként a közösségi megmaradásra. Szilágyi Zsolt szerint inventív, kreatív és offenzív nemzetpolitikát kell folytatni, kihasználva a román politikai élet sajátosságait. „Egyetlen román politikus sem fogja felajánlani az autonómiát, ha azt a magyarok nem kérik. Ha nincs autonómia, elveszünk, mint a szászok” – fogalmazott. A külpolitika tekintetében ugyanakkor az összehangolt szolidaritást nevezte meg kapaszkodóként. A pártelnök ugyanakkor azt is leszögezte: a tömörülések közötti együttműködést a nemzeti ügyek mentén tartják elfogadottnak, az RMDSZ és az MPP által választott formában nem szándékoznak részt venni.
A diaszpóra is számít
Helyzetük sajátosságából adódóan egyedi üzenettel érkezett Klement Kornél a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége részéről, aki a diaszpóra képviselőjeként szólva felhívta a figyelmet: a kint élő magyarok is képesek megőrizni identitásukat, érzéseikben és elkötelezettségeikben értékes magyar emberek tudnak lenni. Emellett hatékonyan hozzá tudnak járulni az anyaországi és általánosan a Kárpát-medencei magyarság sorsának alakulásához mint a magyar értékkör nagykövetei, országimázs-javítók, valamint az autonómia eszméjének terjesztői – fogalmazott.
Kedvező szelek
Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, valamint Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége ügyvezető alelnöke az általuk képviselt közösségek helyzetének javulásáról számolt be – egyebek mellett a magyar kormány nemzetpolitikai lépései nyomán. Szavaikból ugyanakkor az is kiderült: Szlovéniában az elviekben igen széles körben garantált kisebbségi jogok gyakorlatba ültetése terén a kormányzattal igen nehéz dolguk van, míg Horvátországban is az elmúlt egy év hozott számottevő változást, hiszen a korábbi kormányzat szinte lerombolta a magyar közösség megmaradásához elengedhetetlen rendszert. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a vajdasági magyarság, „kegyelmi időt él meg”, a társadalom megbecsült tagjai lettek. Ez több tényező együttállásából (így a magyar–szerb szomszédsági viszony jelentős javulása) alakulhatott ki, és amelyet arra kell kihasználniuk, hogy minél többet megvalósítsanak. A közösség fennmaradásához szükséges ügyek fenntartását viszont csak a jelenlegi magyar kormányzat folytonossága tudja biztosítani, ezért elemi érdekük ennek fennmaradásához hozzájárulni. Utolsóként Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szólt, rámutatva: az elmúlt évek sikerei közösek, és a kialakult nagyon erős Kárpát-medencei magyar politikai intézményi rendszer megőrzése és megszilárdítása az eljövendő évek kihívása. A felszólalók kivétel nélkül támogatásukról biztosították a jelenlegi budapesti kormánykoalíciót mind a szavazói regisztrációt, mind a jövő évi magyar országgyűlési választást illetően.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kántor Lajostól búcsúzik az RMDSZ
Kántor Lajos (született 1937. augusztus 7-én Kolozsváron) irodalomtörténésztől, szerkesztőtől, publicistától, a romániai irodalmi közélet formálójától, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagjától, a Kolozs megyei szervezet első elnökétől búcsúzik a szövetség. Kántor Lajost saját halottjának tekinti az RMDSZ.
Kántor Lajos zászlóvivője volt és marad azoknak az erdélyi magyar értelmiségieknek, akik nemcsak szemlélték, de alakították is Kolozsvár és Erdély gazdag kulturális örökségét. Olyan szellemi műhelyek vezetője volt, amelyek szerves részét képezték a magyar kultúra egészének, az erdélyi irodalmi közéletet formálták.
A transzszilván értékek képviselőjeként, a párbeszéd embereként nyitottságot közvetített. Hitt a magyar és a szász, zsidó, román értékek közötti átjárhatóságban, úgy vélte: a kincses város túlélésének, virágzásának feltétele a kultúrák közötti párbeszéd fennmaradása. Igazi közép-kelet-európai értelmiségi, aki nemcsak alkotott, hanem közvetített is a tágabb régió kultúrái között.
Kántor Lajos támasza volt közösségünknek, de támasza a felnövekvő nemzedékeknek is. Gyermeki kíváncsiság, empátia ült ki arcára akkor, ha véleményéért faggatták, jó tanácsért, szellemi táplálékért álltak sorba nála a fiatal írók, értelmiségiek.
Életével, munkásságával fontos üzenetet fogalmazott meg mindnyájunk számára: az erdélyi magyar irodalom közkincs, de csakis azoké lehet igazán, akik méltók hozzá, megbecsülik, átörökítik a jövőnek.
Láng Zsolt író azt mondta egyszer: ha lesz egy erdélyi irodalmi múzeumunk, annak Kántor Lajostól kell hogy kölcsönöznie a nevét. Kántor Lajosra bízni a magyar kultúra egészének jelentős részét kétségkívül megtérülő befektetés.
Kántor Lajos iskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, magyartanári képesítést a Bolyai Tudományegyetemen szerzett. 1979-től az irodalomtudományok doktora, 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
1990-ig a Korunk irodalmi folyóirat szerkesztője, 2008-ig pedig főszerkesztője. A kilencvenes években óraadóként 20. századi magyar irodalmat, magyar irodalmat, sajtó-műfajelméletet tanított a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
1994-1998 között tanszékvezetője volt a nagyváradi Sajtókollégiumnak, 1993-1997 között elnöke a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, 1992-2000 között a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – az Anyanyelvi Konferencia társelnöke.
1963 óta tagja a Romániai Írók Szövetségének, a kilencvenes évektől a Magyar Írók Szövetségének. 2003-tól a Kolozsvár Társaság alelnöke, 2006-től napjainkig elnöke.
Számtalan díj birtokosa: 1974-ben Román Akadémiai Díjjal, 1992-ben Pulitzer-emlékdíjjal, 1995-ben Madách Imre-díjjal, 1997-ben Aranytoll szakírói díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével,1998-ban József Attila-díjjal, 2004-ben Széchenyi-díjjal, 2009-ban Kisebbségekért díjjal tüntették ki.
Távozásával pótolhatatlan űrt hagy mind a kolozsvári, mind a romániai magyar közösség életében. Tisztelettel hajtunk fejet értékteremtő, intézményépítő munkája előtt, tanításait tovább őrizzük szeretteivel, kollégáival, tanítványaival közösen.
Kedves Lajos, nyugodjál békében, emléked legyen áldott!
Vigasztalódást gyászoló szeretteinek!
Kelemen Hunor szövetségi elnök / Népújság (Marosvásárhely)

Egyszeri anyasági támogatást a külhoniaknak is
A magyar kormány jövő januártól a Köldökzsinór program keretében kiterjeszti az egyszeri anyasági támogatást a külhoni magyarságra is, erre 640 millió forintot különítettek el első évben – mondta Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) államtitkára pénteken az MTI-nek. A Köldökzsinór programmal azt szeretnék jelezni, hogy a kormány számára minden megszületett magyar gyermek érték, szülessen bárhol a világon – mutatott rá a család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár, aki hangsúlyozta: a családok támogatása számukra nem kiadás, hanem befektetés. A program alapján jövő januártól megteszik az első lépéseket, hogy a magyarországi családtámogatási formák közül bizonyos juttatásokat azok is megkaphassanak, akik nem Magyarország közigazgatási határain belül vállalnak gyermeket. Első lépésként az egyszeri anyasági támogatást januártól minden magyar édesanya megkapja, függetlenül attól, hogy a gyermeke a világ mely pontján született. Ez érvényes a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarságára egyaránt – jelezte Novák Katalin. Hozzátette: egy egyszeri, 64 125 forintos támogatásról van szó, és mintegy 10 ezer gyermekkel számoltak az első évben, így összesen 640 millió forintos keretet külö- nítettek el. A támogatást akkor kaphatják meg az érintettek, ha a gyermeket anyakönyveztetik. Népújság (Marosvásárhely)

Életre kelt a Teleki-kastély
Érdekes családi programok Gernyeszegen
Ismét benépesült szombaton a gernyeszegi Teleki-kastély, sokan éltek a lehetőséggel, hogy a Gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület által szervezett kastélynapon meglátogassák az impozáns barokk épületegyüttest. A felnőttek idegenvezető kíséretében tett sétákon ismerkedhettek meg az erdélyi arisztokrácia eltűnőfélben lévő világával, a gyerekek pedig érdekes játékokba, kézműves tevékenységekbe kapcsolódhattak be.
Már a kora délelőtti órákban folyamatosan érkeztek a látogatók, a kisgyerekes családok – mintegy a hőség elől is menekülve – a kastélyparkot vették birtokba, sokan a fűben ülve nyugodtan beszélgettek, míg a gyerekek játszottak, mások egy szalmából rögtönzött ülőkére telepedve a fák árnyékában olvastak. A felnőtt látogatók körében minden alkalommal igen népszerű program a kastélylátogatás idegenvezetéssel, az idegenvezetők részletekbe menően bemutatták a Teleki család, a birtok történetét, illetve ez alkalommal be lehetett menni olyan termekbe is, ahová máskor nem lehet bejutni, például a grófnő egykori szobájába.
Lukács Katalin szervező lapunknak elmondta, az immár hagyományossá vált gernyeszegi kastélynap célja felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ez a kastély látogatható, és használható közösségi térként. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ezen alkalmakkor ezer-kétezer látogató fordul meg a rendezvényen.
Az idén először egy szakmai előadás-sorozatra is sor került, amit a bukaresti Arche Egyesülettel együtt szerveztek, a Maros menti kulturális örökség hasznosításának a lehetőségeiről, műemlékvédelem tematikában három előadást hallgathattak meg a látogatók. Farkas András, a Pont csoport alapító tagja a Stratégiák és fenntartható intézkedések a kulturális örökség megőrzésére a 21. században című előadás keretében szólt arról, hogy miként lehet finanszírozást szerezni kulturális, műemlékvédelmi projektekre.
Raluca Bărbulescu építész, az Arche egyesület elnöke bemutatta, milyen elképzelések vannak a kastélyok hasznosítása kapcsán, hogyan járulhat ez hozzá a térség fejlesztéséhez. A Maros menti kastélyokról általánosságban szólva rámutatott, a gernyeszegi kastély mintegy pozitív példaként emlegethető, ugyanis jobb helyzetben van, mint a többi Maros menti kastély, mert két város, Vásárhely és Szászrégen között forgalmas helyszínen helyezkedik el, és mondhatni „újjáélesztés” alatt áll, azaz a tulajdonosok gondoskodnak róla, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy ne romoljon tovább az ingatlan állaga, és ki legyen használva az épületegyüttes, ellentétben például a radnóti kastéllyal, ami nagyon rossz állapotban van.
Mint mondta, a gernyeszegi kastély esetében mindenképpen multifunkcionális rendeltetésben kell gondolkodni, és a helyi önkormányzattal, illetve a helyi közösséggel partnerségben lehet a lehető leghatékonyabban kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket.
Eugen Vaida, a Monumentum Egyesület elnöke is arról beszélt, hogy a helyi közösség milyen szerepet vállalhat a műemlékek megmentésében. A szakmai előadások mellett dokumentumfilmek vetítésére is sor került, Szederkény Olga Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című kétrészes dokumentumfilmjét vetítették le, az egyik a Bánffy, a másik a Bethlen családról szólt, Teleki Domokos, a régész címmel pedig Fábián István történész tartott előadást. A kastélynap keretében évről évre kerekasztal-beszélgetést is szerveznek történelmi családok tagjaival, leszármazottaival, idén Teleki Kálmán felesége, a részben erdélyi származású, de nem erdélyi születésű Teleki Nicole mesélt a családjáról, életéről.
Főként a fiatalabbak kapcsolódtak be a Kékvérűek című műhelymunkába, a film-fotó-média szakot végzett művész, Adela Muntean irányításával, a régit az újjal ötvözve, az archaikus és a mai digitális technológiát felhasználva dolgozták fel a kastély történetét egy interaktív műhely keretében, ahol mindenki maga készíthette el a saját kék „festményét”. Idén sikerült a helyieket is bevonni a programba, fellépett a gernyeszegi kórus, a gernyeszegi iskola diákjai kis műsorral készültek, illetve az erdőcsinádi ifjúsági néptánccsoport előadását és a Codex együttes zenei összeállítását is megtekinthették a résztvevők.
Grófok és grófnők nyomában
A marosvásárhelyi Creactivity Egyesület immár ötödik éve, hogy a kastélynapon gondoskodik a gyerekek szórakoztatásáról, idén is bábszínház, érdekes feladatok, illetve kézművesműhely szerepelt az aprónépnek szánt kínálatban. A legkisebbek arcára Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső tehetséges bábszínészek csaltak mosolyt, Piroska és a farkas történetét adták elő, jó adag humorral fűszerezve. A bábszínház mellett igen népszerű volt a gyerekek körében az interaktív kalandjáték, amely során a gyerekek találkozhattak a kastély egykori lakóival, a korabeli ruhákba öltözött grófokkal és grófnőkkel, és mindenik szereplőnél feladatot kaptak, azaz kérdésekre kellett válaszolniuk, ami összekapcsolható az adott gróf életével, kedvenc időtöltésével. A játék végén a legügyesebbeket díjazták, a gyerekek büszkén mutatták szüleiknek az elismerő okleveleket.
Gál Csilla, a Creactivity Egyesület vezetője elmondta, idén belopták a programba a sportjátékokat is, hiszen köztudott, hogy egykor a grófok, grófnők életében fontos szerepet töltött be a sport. A kézművesműhelyben hagyományos és modern technikák révén ékszereket készítettek, a bogzás különféle formáival ismerkedhettek meg, a kisebbek papírból készült galambot röptethettek, papírtekercsből állatfigurákat tűrögethettek, illetve beavatták őket az origami-készítés rejtelmeibe. Délután pedig lehetőségük nyílt, hogy hintón sétálhassanak végig a kastélykerten.
Évente több tábor helyszínéül szolgál a kastély
Lukács Katalin szervező lapunk érdeklődésére elmondta, a kastély jó úton halad a minél hatékonyabb kihasználás terén, a nyári hónapokban eléggé belakják az épületegyüttest, több rendezvény is zajlik itt, főként táborok.
– Több cserkésztábor is van, Belgiumból jöttek gyerekcsoportok, emellett múlt héten zajlott a történelmi gyerektábor, a héten pedig a nyári egyetem, amikor egyetemisták és fiatal szakemberek, építészek, művészettörténészek, tájépítészek töltenek itt egy hetet, és segítenek abban, hogy állítsunk össze egy műszaki dokumentációt a kastélyról. Július 31-én kezdődik egy tíznapos művésztelep. Emellett évente, május utolsó szombatján kerül sor a kastélybálra, ugyanakkor ki is lehet bérelni a kastélyt különféle rendezvényekre, esküvőkre, keresztelőkre – fejtette ki. Mint mondta, az épületegyüttes folyamatosan kisebb-nagyobb javításokra szorul, jelenleg a legsürgősebb teendő a bejáratnál lévő híd felújítása, ugyanis a szerkezete annyira meg van gyengülve, hogy autóval már nem is lehet ráhajtani, viszont a pályázati lehetőségek is korlátozottak, és A kategóriás műemlék épületről lévén szó, a pályázati dokumentáció összeállítása is rengetegbe kerül.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Menni vagy maradni
Megdöbbentő kimutatást közölt a Világbank pár napja: felmérése szerint 3,6 millió román állampolgár forgatja fejében, hogy a következő öt esztendőben elhagyja az országot. Hogy mint alakul a helyzet a határidő lejártakor, persze nem tudni – elképzelhető, hogy a mérleg pozitívabb, de az is, hogy negatívabb lesz.
Hogy azonban ma több mint hárommillióan a kivándorlást fontolgatják, mindenképpen elkeserítő.
A megalakulásának százéves évfordulójára készülő Nagy-Romániának mondhatni „haladó” tapasztalatai vannak e kérdésben. Az 1920-as években a magyarok, 1989 előtt a zsidók és németek sűrű tömegei hagyták el az országot – ez utóbbiaknak mára csak jószerivel írmagjuk maradt. A hazai magyarok 1989 előtt is, de főleg utána követték a példát.
E cikken gondolkodva – hirtelen és felületesen – összeszámoltam, hogy csupán szűkebb baráti és ismeretségi körömben negyedszázad óta legalább 25-ön szépecskén felüli azon gyerekek száma (némelyek immáron túl a 35-40 éven), akik tőlünk nyugatabbra (Magyarországtól az Egyesült Államokig, sőt Japánig) kerestek és találtak megélhetést. Legalább öt közülük egyetemi tanerő (!), ami szerintem feltételezi, hogy az elengedhetetlen angolon kívül az illető országok nyelvét is felsőfokon birtokolják.
Mindezzel csupán annyit akarok mondani: a romániaiak (megfelelő felkészültséggel és kitartással) a siker reményével indulhatnak a nyugati világban. Sőt: ezen tulajdonságok valamelyes híján is érvényesülhetnek, persze alsóbb szinten, ami azt jelenti, hogy a hazai jövedelemnek csupán kb. háromszorosát, s nem 8-10-szeresét keresik meg. Ismerek aradi magyar hentest, aki Németországban, hidegkamrában marhát, sertést trancsíroz (folyton dideregve az alacsony hőmérsékleten), Réz-hegységbeli, elszigetelt településen lakó szlovák, általános iskolai végzettségű honfitársat, aki Hamburgban üvegházban robotol, túlórát is vállalva (vajon honnan szerzett tudomást a lehetőségről?), Arad megyei, itthon emeletes palotát építő roma polgártársat, aki feleségestül Franciaországban lehetőleg éjszakai váltásban dolgozik, mert azt jobban fizetik, hogy a számtalan spanyolországi eperszedőről már ne is beszéljek.
Azokról – vannak szépecskén –, akik Nyugatra a koldulás, csalás, rablás általi pénzszerzés gondolatával távoznak, s lejáratják az országot, ezúttal ne essen szó.
De vajon a pénz a „minden”?
Embere válogatja, tapasztalatom és meggyőződésem szerint a nagy többség számára nem. Petőfit idézem: jobb nekem itthon a fekete (mármint a kenyér), mint máshol a fehér.
Kalandra, felfedezésre vágyók mindig is voltak (szerencsére – mi is volna ma nélkülük?), tömegek azonban mindig valamelyes (gazdasági, politikai stb.) kényszer hatására indultak el idegen tájakra. Romániában több mint negyedszázada folyamatosnak látszik e kényszer, a kelet-európai országok közül csak (a nálunknál kétszer nagyobb lakosságú) Lengyelországból nagyobb a kivándorlók száma. (Talán Ukrajnából, de erre vonatkozó adataim nincsenek.)
Kik azok, akik, elméletileg, mennek, mennének?
Döntő többségük, mint várható, fiatalok, akik itthon még nem köttettek gúzsba: nem rendelkeznek önálló lakással, családdal, és főleg nem reális megélhetési perspektívákkal. Azok a fiatalok, nem mellesleg, akiktől nagyrészt a nép tovább éltetése, gyarapítása várható. A demográfia lényege ugyanis – szombaton a magyar miniszterelnök tusványosi beszédében is aláhúzta – a matematika kérlelhetetlen, részrehajlás nélküli szabályaival is megfogalmazható: ha nem születik családonként átlagban kb. 2,1 gyermek, a szóbanforgó nemzet, ország hosszú távon kihalásra ítélt.
Ha a következő öt esztendőben jó 3,5 millió, reprodukcióra hajlamos és képes romániai elhagyná hazáját, remény se lehetne a hazai lakosság megmaradására. Ami számtalan (egyebek között a nyugdíjas-ellátás fenntartására vonatkozó) kérdés előtt is bezárná a kaput.
Nem kétlem: a jelenlegi hazai hatalom rendelkezik (mint ahogy az előzőek is) megfelelő adatokkal, ismeretekkel e téma tekintetében. (Ha mégse, az végleg katasztrófa volna.) A probléma: tudnak-e okos megoldásokat megfogalmazni a kérdés kapcsán. Mert ha nem, a legpesszimistább forgatókönyv, a lakosság következő évtizedekbeli drasztikus csökkenése válik valósággá, minden borzalmas következményével együtt.
Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)

A kolozsvári értelmiségi
Kántor Lajos meghalt. Mindannyian tudjuk, hogy ez nagy veszteség Erdélynek, a magyar kultúrának, a romániai népek demokratikus együttműködésének, a Duna-medencei szolidaritásnak, a romániai magyarság és Magyarország szellemi közelségének.
Én nem tartoztam meghitt barátai közé, voltak közöttünk nemzedéki, ízlésbeli, világszemléleti és vérmérsékleti különbségek – de az idő teltével, bár megmaradtak, jelentőségük elhalványult. Méltatni szépírók, irodalomtörténészek és irodalomkritikusok fogják igazán, én csak olyasvalamiről írok most, amit nem szoktak hangsúlyozni tisztelői – talán azért, mert olyannyira nyilvánvaló, annyira magától éretődik.
Kántor Lajos itt született Kolozsváron, itt élte le az egész életét, a kolozsvári Korunk szerkesztője – egy időben főszerkesztője – volt, és haláláig szorgalmas munkatársa.
Lokálpatrióta is volt, mint a kolozsvári titkoknak az a néhány tudora, akiknek annyi hálával tartozunk – Asztalos Lajosra gondolok, meg Gaal Györgyre, meg olyan művészekre mint Miklósi Dénes, akinek a régi kolozsvári munkásfotográfiák gyönyörű kiállítását köszönhetjük –, de nemcsak lokálpatrióta. Egész egyszerűen megtestesítője volt a puritán, ám kultúratisztelő kolozsvári protestáns polgárembernek. Ez a kultúratisztelet elképesztő aktivitásra serkentette, nem volt ember, aki annyi kiállítást és színielőadást látott volna, annyi irodalmi eseményen vett volna részt, olyan mohón érdeklődött volna az erdélyi magyar irodalom minden tücske-bogara, szülővárosa minden írott és festett részlete iránt, mint ő.
Olyan hagyományos erényekkel büszkélkedhetett – fáradhatatlan szorgalom, szűnni nem akaró bogarászás, kiapadhatatlan kíváncsiság, hagyománytisztelet, mértékletesség, kiegyensúlyozottság, nemcsak a zsenialitásnak, hanem a tisztes középszernek is az antiromantikus megbecsülése, a nyomtatott papírlap iránti fanatikus szeretet –, amelyek egy része régimódi és konzervatív. Csöppet se röstellte, hogy nem kedveli a túlzásokat, és az ő megfontolt középutassága, kedélyes nyugalma nem volt mesterkélt, hanem fölöttébb szerves. De éppen ez volt Kántorban az érdekes: ő volt az erdélyi modernség régimódi és konzervatív híve és krónikása, aki minden értékeset (mindent, amit ő értékesnek tartott) összegyűjtött volna a fészkébe, amit nem lehet másképp nevezni, csak így: a magyar Kolozsvár.
A magyar Kolozsvár, a Kolzsváron meghonosodott, kialakult magyar kultúra – mindenféle történelmi csapásoknak hála (ez furán hangzik, de itt a helyi kultúra Trianon után virágzott ki igazán: a Korunk is emigránsok, ha tetszik, menekültek alapítása volt az 1920-as évek második felében) és persze e csapások ellenére – EGÉSZE volt Kántor Lajos életterülete.
Valahányszor otthon jártam, naponta többször összeakadtam vele valamelyik utcasarkon, ahogy különféle irodalmi ügyekben loholt valamerre – Demény Péter a szép és igaz Kántor-nekrológjában így nevezi: „a szívós baktató” –, mostanára már a város elképzelhetetlen nélküle. Kevesen voltak annyira hűségesek a szülőföldjükhöz, mint Kántor. Nem érzelmileg: sokan vagyunk, akik szeretjük a városunkat. De ekkora kitartás, ilyen termékenység, ilyen szívósság, ilyen szolgálatkészség, ekkora alázat a matériával szemben: ritkaság. Ebben aligha ér bárki is a nyomába.
Mindebben egy csomó minden távol áll tőlem, nem tagadom. Művészetkultusza nekem olykor kissé eklektikusnak tetszett. De mit számít ez. Ő gyűjtötte Erdély, mindenekelőtt Kolozsvár kincseit, ott vannak föllajstromozva rengeteg könyvében, nélküle ennek a helynek a története elmesélhetetlen.
A transzilván patrióta, a kolozsvári értelmiségi, Kántor Lajos nincs többé. Máris hiányzik. Most látjuk csak, milyen nagy dolog az a látszatra csekély ambíció, amely hasznos akar lenni, amely szolgálni akar önként egy ügyet, egy várost, egy közösséget – egyszerre szerényen és rátartian, de fáradhatatlanul.
Legyen neki könnyű a Házsongárd földje.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS / Szabadság (Kolozsvár)

Társadalmi beágyazódás
Az elszigetelődést nem engedhetjük meg magunknak
Az elmúlt hetekben sok szó esett az elvándorlásról, a demográfiáról, az oktatás színvonalról és a román-magyar kapcsolatokról. A képességvizsgával kezdődően, az érettségin át, a tanárok véglegesítő vizsgáján, Klaus Johannis elnök székelyföldi látogatásán keresztül egészen Tusványosig, egy láthatatlan fonal fut végig, amivel azt hiszem, nem foglalkozik eleget az erdélyi magyar elit, és nem is rendelkezik egyelőre megfelelő válaszokkal a felmerülő kihívásokra.
A kérdés időnként publicisztikákban is felvetődik, de valahogy mindig elmarad egy olyan cselekvési terv kigondolása, ami közelebb vihetné az erdélyi magyarságot a kihívások megoldásához. Ebben az esetben olyan kihívással szembesülünk, amire megoldást nem fog adni nekünk sem Bukarest, sem Budapest, sem Brüsszel. A kérdésre sajátosan erdélyi választ kell adni, mert csak ez lehet érvényes. Az úgynevezett köztes területen élő kisebbségiként, vagyis a magyar kultúrából és médiából nap mint nap táplálkozó, de Románia állampolgáraiként a többségi állam mindennapjainak realitásaival is szembesülve, csakis mi érezhetjük át helyzetünk sajátosságát. Aki nem született bele a kisebbségi sorsba, és nem ismeri az anyanemzet kultúrája és nyelve mellett a többségi államét, soha nem fog tudni kigondolni érvényes tervet az etnikumközi kapcsolatok rendezésére.
Természetesen nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem, hiszen hasznos és értékes tanácsok kívülről is érkezhetnek, ezeket nem szabad zsigerből elutasítani, a dölyfösség és a fennhéjazás ugyanis soha nem visz előre. De a kívülről érkező tanácsok, javaslatok soha nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy ezekből összeálljon egy cselekvési terv. Ezt a munkát az erdélyi magyarság képviselőinek kell elvégezniük, s ehhez mindenekelőtt meg kell válaszolnunk bizonyos kérdéseket. Meg kell határoznunk például, hogy mit jelent számunkra az anyanyelv, legtöbbünk esetében a magyar, emellett mennyit ér és mit jelent a román nyelv és kultúra ismerete, föl kell mérnünk, hogy mennyire mozgunk ez utóbbiakban otthonosan, illetve azt kell eldöntenünk, hogy hol akarunk élni hosszú távon.
A láthatatlan fonal, amire utaltam, a román-magyar viszony megnyugtató alapokra helyezése lenne, ami szoros összefüggésben áll a nyelvi és kulturális kommunikációs nehézségekkel, a kétnyelvűség hiányával, illetve egyoldalúságával, az oktatás színvonalával, és nem utolsó sorban az elvándorlással, ezen keresztül pedig közvetett módon a demográfiával. A romániai magyarság politikai érdekképviselete a szülőföldön maradást tekinti politikai hitvallása alapjának, de azt is meg kell vizsgálni, hogy a különböző társadalmi folyamatok és az azokat befolyásoló politikai döntések miként hatnak ennek a politikai „credo”-nak a megvalósulása vagy éppen meghiúsulása irányába.
A szülőföldön maradást sokan hajlamosak gazdasági kérdésre leszűkíteni. Nem vitatom, hogy a gazdasági erő igen lényeges összetevője ennek a kérdéskörnek, de ugyanakkor a gazdaság fejlettsége következménye annak a kulturális, oktatási alapnak, amellyel egy közösség megteremti saját jövője erőforrásait. Ha piramisszerűen próbálom ábrázolni a dolgot, akkor a fejlett gazdaság a piramisnak valahol a felső részén jeleníthető meg, az alapoknál kell szerepelnie a társadalmi, kulturális beágyazódottságnak, az oktatásnak, ami mindennek a hajtóereje.
Úgy gondolom, hogy a romániai magyarságnak a kisebbségi helyzetéből fakadó „köztesség” érzetét alapvetően befolyásolja a társadalmi beágyazódottsága, pontosabban ennek hiánya a romániai társadalmi életbe. Ez nem újszerű megállapítás, sokan felhívták már a figyelmet, hogy csak igen kevesek hajlandóak résztvenni az ország társadalmi folyamataiban, aminek az egyik fő akadálya a nyelvi kommunikációs nehézség. Az elmúlt csaknem három évtizedben, amióta megszűnt a kommunista rendszer fegyelméből következő fenyegetés és kötelezés, csökkent a román nyelvet jól beszélő romániai magyarok száma. Egyre több olyan fiatal kerül ki az iskolákból, akik nem tudnak megfelelően beszélni románul, és ezáltal, természetszerűen, beszűkülnek társadalmi tereik, érvényesülési lehetőségeik.
Az erdélyi magyar elitnek több mint negyed évszázaddal a rendszerváltozás után arra a kihívásra kell választ adnia, hogy miként tudja megteremteni a fiatal nemzedékek eredményesebb társadalmi beágyazódását a romániai társadalom egészébe anélkül, hogy ezzel nőjön az asszimiláció veszélye. Például az nincs rendben, hogy Kolozsvár belvárosában magyar gyerekek úgy nőnek fel, hogy szinte alig tudnak elmakogni két egyszerű tőmondatot románul, ha párbeszédhelyzetbe kerülnek. Mindez olyan városban történik, amelynek lakossága több mint 80 százalékban román. Ezt az elszigetelődést nem engedhetjük meg magunknak, hiszen ezáltal megszűnik fiataljaink otthonosságérzete, a leszűkített etnikai közegből előbb-utóbb ki fognak törni, hogy szélesebb terepen próbálják ki magukat, amiből óhatatlanul a kitelepedés és végső soron, az elvándorlásuk következik.
Erre a kihívásra nem csak a politikusoknak, hanem az egész pedagógus- és civil társadalomnak kell keresnie a választ. Olyan közös szocializációs, interaktív tereket kell kialakítani, ahol a szüleik példájától nem ösztönzött gyerekekben feloldódhat a román nyelvvel szembeni előítélet és gátlás.
Sokan szóvá teszik azt is, hogy a román-magyar párbeszédnek az egyik fő akadálya az egyoldalúság, hiszen a románok közül nagyon kevesen beszélnek magyarul. Ez így igaz, de statisztikák hiányában is megkockáztatom, hogy a történelmi Magyarországhoz tartozó Erdélyben is igen kevesen beszélték a román nyelvet a magyarok közül, többnyire a románok beszélhettek magyarul.
Kisebbség és többség viszonyrendszerében elsősorban a kisebbség érdeke, hogy jól kommunikáljon több nyelven. Minimum kettőn, de nem árt hárman-négyen. Az említett egyoldalúság tényét én is csak szomorúan állapíthatom meg, de úgy gondolom, ezen csak akkor lehet változtatni, ha minél több erdélyi magyar fiatal fog két nyelven – románul és magyarul - is jól kommunikálni. Csak akkor lehet érvényes és hasznos mondanivalónk a románok irányába, csak akkor fogjuk tudni felkelteni az érdeklődésüket irányunkba, ha számukra érthető nyelvezetbe öntjük, ami empátiát ébreszthet kultúránk, közösségünk iránt.
Ez az egyik alap, amire etnikai paktumot, harmóniát, kisebbségi érdekérvényesítést, innovációt, kutatást, fejlett gazdaságot és jólétet lehet építeni.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Határrendészet: csaknem 2500 határsértőt tartóztattak fel az első félévben
A román határrendészek 2474 határsértőt tartóztattak fel az idei év első hat hónapjában az ország határain, közülük 1437-en illegálisan érkeztek Romániába, 1037-en pedig illegálisán próbálták elhagyni az országot – írja az MTI.
A határrendészet honlapján vasárnap közzétett jelentés felidézi, hogy a tavalyi év azonos időszakában 507 határsértőt állítottak elő: 374-en törvénytelenül léptek be Romániába, 133-an pedig illegálisan próbálták elhagyni az országot az első félévben. Az illegális migráció legtöbbször szervezetten, csoportosan zajlott: a határrendészet 353 csoportot és 134 embercsempészt azonosított. Minden ilyen esetben a határrendészet illegális határátlépésért, illegális határátlépési kísérlet, vagy embercsempészet gyanújával tett büntető feljelentést. A Romániába törvénytelenül belépő migránsok esetében a határrendészet a kétoldalú visszafogadási egyezmények alapján jár el.
A határsértők leggyakrabban a zöldhatáron, vagy gépjárművekben elbújva próbálnak átszökni, sokan pedig hamis úti okmányokkal próbálkoznak. A legtöbb illegális bevándorló Irakból, Szíriából, Pakisztánból, Afganisztánból és Iránból érkezik. A közlemény szerint Románia nem szembesül olyan nagyságrendű migrációs nyomással, mint más uniós országok, de a határrendészet fokozott figyelmet szentel a jelenségnek. Az illegális bevándorlás féken tartása érdekében a kockázatosabb határszakaszok védelmét megerősítették más térségekből érkezett határrendészekkel, éjjel-nappal hőérzékelő kamerákkal figyelik a határt, csendőri és rendőri alakulatokat is bevontak a folyamatos járőrözésbe.
Az ország határátkelőin az első félévben 26,7 millió utas haladt át, ami 7 százalékos növekedést jelent a tavalyi első félév forgalmához képest. A legtöbben 8,9 millióan a magyar-román határon keltek át, 7,8 millióan pedig a repülőtereken. Szabadság (Kolozsvár)

Kihelyezték a második többnyelvű kolozsvári helységnévtáblát
Kikerült a román, magyar és német megnevezést tartalmazó többnyelvű helységnévtábla Kolozsvár apahidai – reptér felőli – be- és kijáratához – hívta fel a figyelmet szombati, fotóval ellátott Facebook-bejegyzésében Horváth Anna RMDSZ-es önkormányzati képviselő, volt alpolgármester.
A legelső háromnyelvű táblát május közepén helyezték ki a Nagyvárad felőli bejáratnál, s bár azóta az önkormányzat illetékesei több alkalommal is megígérték, hogy a procedúra felgyorsul, a második tábla kihelyezésére több mint két hónapot kellett várni.
Oláh Emese, a kincses város alpolgármestere június végén a Krónikának azt mondta, a táblák kihelyezését megelőzően a városházának be kell szereznie az országos útügyi hatóság (CNADNR) engedélyét, erre azért van szükség, mert az érintett területek nincsenek önkormányzati tulajdonban. A városháza továbbá a feleki és kisbácsi városbejárathoz is ki kell helyezze a háromnyelvű táblát. A táblák ügyében – mint ismeretes – a Minority Rights Egyesület nyert pert még februárban a polgármesteri hivatallal szemben: az alapfokú ítélet a többnyelvű – igaz, csak a román és a magyar feliratokat tartalmazó – helységnévtáblák kihelyezésére kényszerítette a városházát. Egy ideig úgy tűnt, az önkormányzat fellebbez, Emil Boc polgármester azonban április elején sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem óvják meg az elsőfokú döntést, sőt a kincses város német megnevezését is feltüntetik. Ugyanakkor a város római kori eredetére is utalni kívánnak azzal, hogy a háromnyelvű helységnévtábla fölé egy kőtábla került a település római kori megnevezésével. Boc erről a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történész szakértőivel egyeztetett, akikkel abban állapodtak meg, hogy a latin szöveg a Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117–138) legyen. A többnyelvű táblák kapcsán nemrég Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke megjegyezte: megyeszerte nehezen lehet eredményt elérni a többnyelvű feliratozás ügyében, a román politikusok ugyanis „óvatosak”, amikor az ügy szóba kerül, Kolozsváron sem tudtak eredményt elérni „közelharc”, azaz pereskedés nélkül.
Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Programok, irányok
Három évvel ezelőtti, az illiberális demokrácia kiépítését megalapozó tusványosi előadásához képest Orbán Viktor idén nem mondott programadó beszédet a bálványosi nyári szabadegyetemen. Igazából nem is kellett, hiszen az iránymutatás már megtörtént, most szombaton elhangzott előadása pedig dióhéjban tartalmazta mindazt, amit a magyar miniszterelnök és kormánya az elmúlt időszakban vallott családról, nemzetről, a világról, a kontinensről (benne közép-kelet-európai térségünket), migrációról, Brüsszelről vagy éppenséggel Sorosról. Az idei miniszterelnöki beszéd (vagy hogy a tusványosi szlenget használjuk: az „Orbán-koncert”) legfőbb újdonsága talán abban rejlik, hogy előadója kertelés nélkül megosztotta a gondolatait hallgatóságával. Orbán Viktor eddig sem volt az a visszafogott politikusfajta, aki hosszasan kerülget egy-egy témát, viszont korábban sokszor másként írt körül bizonyos, kormánya programjába tartozó alapvetéseket. Most például nyíltan megnevezte családtámogatási politikája anyagi forrását: „elveszem a multiktól”. Ez is annak a napjainkban végbemenő paradigmaváltásnak a része, amelynek során a világ nagy részén sikerült ledobni a politikai korrektség béklyóit, nevén nevezve olyan dolgokat is, amelyek korábban még tabunak számítottak. Ebben a kontextusban az idei Tusványo¬son kimondattak egészen újszerű, számunkra, erdélyi magyarokra különösen érvényes tételek is. Mégpedig a 2018-as anyaországi választásokkal összefüggésben Orbán Viktor például egyértelművé tette, hogy nem véletlenül helyezte új alapokra az elmúlt pár évben a Fidesz és az RMDSZ viszonyát, szerinte ugyanis „egyvalamin nincs mit gondolkodni: kire szavaznak az emberek”. Mindez persze egyáltalán nincs az RMDSZ-szel szemben álló erdélyi magyar politikai tábor – amúgy Fidesz-hű – képviselőinek, sőt a szövetségből az újratervezés dacára is kiábrándult egyszerű polgárok ínyére, amit jól illusztrál a „jó viszony” emlegetésekor a tusnádfürdői hallgatóság körében észlelhető halk moraj is. Ettől függetlenül a Tőkés László fémjelezte vonalnak és az EMNP-nek bele kell törődnie, hogy Budapest partnernek tekinti Kelemen Hunorékat, és ez az alapállás teljesen más megvilágításba helyezi a romániai magyar pártpolitizálást. Az RMDSZ pedig – és itt el is érkeztünk a 28. Tusványos másik lényeges politikai üzenetéhez – a maga rendjén azzal is alkalmazkodni igyekszik az új politikai konstellációhoz, hogy kinyilvánította: a jelenlegi nemzetpolitikai irányvonal folytonosságában érdekelt, ezáltal pedig a jelenlegi Fidesz–KDNP-pártszövetség újrázását tartja üdvösnek a jövő évi országgyűlési választáson. Még ha nem is az alakulat elnöke, hanem „csak” egyik szenátora fejezte ki ezt a „hűségnyilatkozatot”, ez mindenképp példátlan fordulat még a Kelemen-korszakhoz képest is, a Markó Béla fémjelezte, egyenlő távolságtartás elvével szembeni markáns váltásról nem is beszélve. A kérdés már csak az, hogy az RMDSZ eme metamorfózisa programszerű-e, vagy konjunkturális irányváltás csupán, és hogy mindez együtt jár-e minőségi változással is a bukaresti, erdélyi politizálásában.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Kósa: provokáció volt Orbán Viktor tusnádfürdői kifütyülése
Kósa Lajos provokációnak nevezte, hogy Orbán Viktor előadása alatt egy nő sípolni kezdett a hallgatóságban, és köszönetet mondott azért, hogy a rendezők a sípolót „kimentették a tömegből”.
A Fidesz frakcióvezetője tusnádfürdői sajtótájékoztatóján arra reagált, hogy egy fiatal nő sípolni kezdett a miniszterelnök szombati, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében elhangzott előadása közben. Helyszíni beszámolók szerint a közönség soraiban ülők közül néhányan megrángatták, lökdösték és szidalmazták a tiltakozót, aki adott pillanatban a földre került, miután egy teleobjektívvel ellátott fényképezőgépet tartó fiatal, szakállas férfi a hajánál fogva lehúzta.
A nőt végül egy biztonsági őr kivezette a tábor területéről. A nem túl koherensen beszélő demonstráló elmondta, hogy lövétei származású, de Budapesten él, és többek között amiatt nem ért egyet Orbán Viktor és kormánya politikájával, mivel titkosította a paksi atomerőmű bővítéséről szóló szerződést, illetve „elbántak a Dagállyal, a Római-parttal és tönretették az Uz-völgyét”. Különben a tiltakozót egyszer már elvezették az Orbán-beszédnek helyet adó futballpályáról, ám ismét visszatért, az incidensre ekkor került sor.
Kósa Lajos minderről úgy vélekedett, hogy a provokáció veszélyes, mert erőszakot szülhet. „A provokációt és az erőszakot is elítéljük" – idézte az MTI a Fidesz frakcióvezetőjét. Hozzátette, sportmérkőzéseken is provokációnak minősül, ha valaki az egyik csapat mezében jelenik meg a másik csapat szurkolótáborában. Kósa szerint ilyenkor a provokátort a biztonsága érdekében kell kimenteni az ellenséges közegből. Hozzátette: „a teljesen véletlenül ott tartózkodó újságírók dokumentálták, hogy mi következett be, úgyhogy ezt mindenki saját szemével láthatja".
Kósa Lajos szerint egyébként Orbán Viktor beszédének a legfontosabb felvetése az volt, hogy a 2018-as magyarországi parlamenti választások után sikerül-e megvédeni az országot a migránsok áradatától. A Fidesz frakcióvezetője kifejtette: a beszéd Európa és Magyarország legégetőbb problémájával, a migrációval foglalkozott. Hangsúlyozta: a kormányfő világossá tette, hogy „a következő választás tétje, hogy megvédjük-e az országot, az országot védő kerítést vagy olyan politikai erők győznek, akik elbontják a kerítést, és beengedik a migránsokat annak a politikának megfelelően, amit Brüsszel képvisel". Kijelentette: a magyarországi ellenzék egyetlen erejére sem lehet számítani az ország védelmében. Úgy vélte: „a korábban nemzeti pártként feltűnő Jobbik is beállt a Soros-táborba", és minden fontos ügyben a magyar kormány és a Fidesz-KDNP ellen lép fel. Krónika (Kolozsvár)

Dózsa-kötet bemutatója Dálnokon
Dózsa György történelmi szerepének megítélése sokat változott az idők folyamán, az árulótól, felségsértőtől a nemzeti hősig, a legnagyobb magyar mártírig terjed a jelzők skálája – hangzott el szombaton Dálnokon, a Hargita Népe Lapkiadó gondozásában megjelent tanulmánykötet bemutatóján. Az esemény a falu ünnepének része volt.
Szombaton ünnepelt a háromszéki Dálnok község, számos kulturális és szórakoztató rendezvény színhelye volt a Dózsa György és a Barabás Miklós emlékét ápoló kis, mintegy ezer lelket számláló település. Az eseménysorozat megnyitója délben kezdődött a központi parkban emelt Dózsa-emlékmű által uralt téren, majd a művelődési házban zászlóavató ünnepséget tartott a helyi Harmónia női dalárda, a kórus örömében osztozott a Szentivánlaborfalvról érkezett vendégkórus, a Laborfalvi Róza nevét viselő női kórus is színes előadásával. Az énekkarok fellépése után három, Dálnok községhez kötődő könyvet mutattak be a művelődési otthont betöltő közönségnek. Elsőként Brînduşa Armanca temesvári televíziós újságíró, egyetemi oktató számolt be magyar nyelven a Dálnok községet bemutató, három nyelven – magyarul, románul és angolul – megjelent riportkötetek létrejöttének előzményeiről és körülményeiről: román és magyar újságírók töltöttek pár napot a kisközségben, megismerkedve annak jellegzetességeivel, lejegyezve emberi sorsokat bemutató, olykor hihetetlen történeteket. E történetekből három kötet jelent meg a már említett nyelveken, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon a dálnokiak által önmagukról kialakított, illetve az oda látogató magyar és román újságírókban kialakult kép, hozzájárulva a település értékeinek megismeréséhez.
– Jobb felvezetés nem is kell egy Dózsa György történelmi szerepéről és annak megítéléséről szóló kötet bemutatójának, mint egy temesvári újságíró szavai – mondta a Hargita Népe Lapkiadó gondozásában megjelent Dózsa tanulmánykötetet ismertetve Sarány István, lapunk főszerkesztője – megjegyezve, hogy a történelmi hős gyermekkorának és tragikus halálának helyszínén, Dálnokon és Temesváron egyaránt a temesvári Szobotka András Dózsa-szobra áll.
Mint mondta, Temesvár jól példázza, hogy miként változik az uralkodó ideológiai kurzusok függvényében egy-egy történelmi személyiség vagy esemény megítélése: így a Dózsát illető jelzők átfogják a teljes palettát, vagy Tőkés László hivatalos megítélése is gyökeresen megváltozott, negyed század alatt a hatalom szemében a forradalom hőséből nemzetáruló lett. Dr. Balázs Lajos professzor, néprajzkutató az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíki szervezetének vezetőjeként beszámolt a tanulmánykötet létrejöttének körülményeiről. Mint mondta, az általa vezetett, a tudományosság népszerűsítését szolgáló civil szervezet első nagyszabású tudományos rendezvénye volt a Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából szervezett csíkszeredai konferencia, amelyen hazai és magyarországi történészek, művelődéstörténészek, művészettörténészek és eszmetörténészek ismertették a történelmi személyiségről írt tanulmányaikat. Ezeket az előadásokat tartalmazza a kötet. Végezetül Bartos Lóránt és Iochom István Dálnok című fotóalbumát ismerhette meg a közönség, majd a község polgármestere, Bartók Ede-Ottó köszönte meg a vendégeknek, hogy munkásságukkal hozzájárultak Dózsa György emlékének ápolásához, Dálnok széles körű megismertetéséhez, jó hírének öregbítéséhez.
HN-információ; Hargita Népe (Csíkszereda)

„Az autonómiát támogatom. Jobb híján”
Orbán is emberből van
Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszédei rendszerint Tusványos legnagyobb érdeklődésnek örvendő eseménye. Idén sem volt másként, a nagy hőség ellenére a nagyszínpad előtti sportpályán jelentős számú tömeg gyűlt össze szombat reggel.
Orbán Viktor mondandójára a tömeg több ízben tapssal válaszolt, de egy kisebb incidensre is sor került, amikor egy nő sípolni kezdett az előadás során (Lásd bővebben az 5. oldalon). Többek között a következő kijelentések váltották ki a hallgatóság tetszését: Magyarország a családtámogatásra fordított pénzt a multiktól veszi el; ha a világ bármely sarkában rálépnek egy magyar lábára azért, mert magyar, akkor Budapesten egy vörös lámpának ki kell gyulladnia; vagy Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy nemzetünk újra visszanyerje önbizalmát.
A magyar miniszterelnök előadásában üzenetet fogalmazott meg a határon túli magyar közösségek felé is: arra biztatta, hogy szavazzanak a jövő évi magyarországi választásokon. Megjegyezte, a választás különleges lesz vagy lehet, mert most európai tétje is van, de a magyarok szempontjából is fontossággal bír. „Kellő higgadtsággal állítom most önöknek: Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy újra erős, virágzó és tekintélyes európai ország legyen, mint most, és nem állt olyan közel ahhoz, hogy a nemzetünk visszanyerje az önbizalmát és az életerejét, mint éppen most, de ha újra a globális érdekeket kiszolgáló kormány lesz, akkor ezt a történelmi esélyt megint évtizedekre elveszíthetik a magyarok”, húzta alá Orbán. Nyomatékosította, a határon túli magyar közösségek megmaradásának legfontosabb előfeltétele az erős anyaország, és ezért arra biztatott mindenkit, hogy ne csak szurkoljanak, hanem menjenek be a pályára. Vagyis regisztráljanak, és vegyenek részt a választásokon.
A közönségből érkező kérdések közül több is vonatkozott az erdélyi magyarság helyzetére, célkitűzéseire, többek között az autonómiatörekvésekről is kérdezték a magyar miniszterelnököt. – „A kormány álláspontja ismert. A kormány támogatta az autonómiát. Én személyes álláspontomat szeretném világossá tenni. Két mondatból áll. Az autonómiát támogatom, pont. Jobb híján, pont” –, válaszolt Orbán Viktor. Ami a román belpolitikát és a romániai magyarság belpolitikáját illeti, csak az RMDSZ-hez való viszonyra tért ki, mivel, mint fogalmazott, a többi vonatkozó kérdésre a hallgatóság jobban tudja a választ, s most csak vizsgáztatják. „Gondolhatunk bármit helyes stratégiáról és politikai taktikáról, de egy dologban nincs mit gondolkodni: kire szavaznak az emberek, és Magyarország miniszterelnökének mindig is tiszteletben kell tartania azt a döntést, amit az erdélyi magyarság hoz meg”, jegyezte meg a miniszterelnök.
Végezetül Orbán Viktor megköszönte a közönségből érkezett biztatásokat. „Jól esnek. Az én szakmámban gyakran kell olyan benyomást kelteni, mintha az ember minimum fából, de inkább vasból lenne. Ez nekem nem megy rosszul, de az igazság az, hogy ez egy hazugság, ugyanis sem fából, sem vasból nem vagyok. Én is emberből vagyok, szükségem van elismerésre és támogatásra is”, zárta szavait a miniszterelnök.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tusványos: szellemi műhelymunka és szórakozás
Létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen
Az elmúlt héten 28. alkalommal rendezték meg a Bálványoson indult, időközben Tusnádfürdőre költöztetett nyári szabadegyetemet és diáktábort. Működését ezúttal is vita és párbeszéd, tapasztalatcsere és ismeretáramlás, régi barátságok elmélyülése és újak születése, buli és jókedv fémjelezte.
Minden reggel hétágra sütött a nap, ezért az Olt parti fák árnyékába húzódva próbáltuk az esedékes programok sokasága közül kiválasztani a számunkra megfelelőt. Mire sikerült, már indulhattunk is a helyszín felé, ahol nagy meglepetésünkre nem csak fülledt meleg, hanem számos, zömében fiatal érdeklődő fogadott. Örvendetes továbbá, hogy a hallgatóság túlnyomó részét végig ők alkották, legalábbis azokon a beszélgetéseken, ahol volt szerencsénk megfordulni. Legjobb igyekezetünk ellenére sem juthattunk el ugyanis mindenhova, hiszen 26 sátor több száz rendezvénye között lehetett válogatni, melyek a politikától a nemzetépítésen, a mezőgazdaságon és turizmuson át a kultúráig és sportig számtalan témakörrel foglalkoztak. Ugyanakkor szép számban láthattunk kisgyermekes családokat, akik számára közös tevékenységeket is szerveztek az idei tábor megálmodói.
Drága portékák, hajnalig tartó bulik
A késő délutáni órák a táplálkozás és pihenés időszakai voltak, majd az est közeledtével valóságos népvándorlás indult a tábor irányába, mely következtében 20 óra magasságában már hatalmas tömeg tolongott a koncerteknek otthont adó focipályán. Így viszont csak hosszas sorban állás után lehetett a hőség következtében fellépő folyadékhiányt pótolni, a portékájukat túlzottan magas árakon kínáló kereskedők valamelyikénél. De nem csak a jéghideg sörre szomjaztak a fiatalok, hanem a jó zenére és táncra is. Olyannyira, hogy ebbéli igényüket két egymás után fellépő zenekar sem tudta csillapítani, ezért a buli hajnalig folytatódott. Azonban nem mindenkinek, mert akadt, aki a túlzott alkoholfogyasztás bódító hatására valamelyik bokor tövében, vagy az út szélén tért nyugovóra.
Istenhez a keskeny úton
Örömmel fedeztük fel, hogy a tábor területén nem csak politikai, gazdasági kulturális és más világi témákat feszegetnek, hanem a Keskeny Út sátorban a lelki szükségletek kielégítésének is teret biztosítottak. Az itt zajló programok vezetőjével, Bardócz Csaba ikafalvi református lelkipásztorral folytatott beszélgetésünk során kiderült, hogy erre bőven van igény, amint ezt a 13 alkalommal itt végzett szolgálatának ideje alatt volt lehetősége megállapítani. Sőt, amint ezt a hallgatóságnak az utóbbi 3 évben a sátor méretének megnövekedésében is tetten érhető megnégyszereződése is mutatja, folyamatosan bővül az Istenhez valamilyen formában közeledni kívánók köre. Elmondása szerint ugyanis szép számmal vannak olyan fiatalok, akik a hagyományos egyházi kereteket nem veszik igénybe, mert azokat túl merevnek tartják, azonban egy fesztiválos áhítatnak nevezett, közvetlen és kötetlen beszélgetés során szívesen ráhangolódnak Isten igéjére.
Túlszervezettség és nyereségvágy
A Tusnádra ez alkalomból immár ötödször visszatérő Juhos Gábor maratoni futó úgy vélekedett, hogy a tábori élet a feltöltődésre és kikapcsolódásra egyaránt jó alkalmat kínál, ezért kár lenne kihagyni. Nehezményezte viszont az idén megtapasztalt és a gumibotos rendfenntartók fokozott jelenlétében is tetten ért túlszervezettséget, valamint az árakban megnyilvánult fokozott nyereségvágyat. A tapasztalt hiányosságok ellenére azonban ennek a tábornak a létjogosultságát egy pillanatig sem kérdőjelezte meg, hiszen egy magyar–magyar találkozóvá nőtte ki magát, ahol az elszakított területek szellemi és politikai vezetői nyilvános, vagy szűk körű eszmecserét folytathatnak egymással. Ugyanakkor több síkon biztosítja a tájékozódás és fejlődés lehetőségét az érdeklődőknek.
Találkozások lehetősége
A négy napon át tartó szabadegyetemi tevékenység hivatalos része Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének hagyományos szombat délelőtti előadásával ért véget. A nemzet miniszterelnökének beszéde iránti töretlen érdeklődést, pedig a Székelyföld különböző szegleteiből összeverődött, helyenként székely és magyar zászlókat lengető többezres tömeg jelenléte igazolta félreérhetetlenül.
Összegzésként tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az ismeretszerzésen, tájékozódáson, kikapcsolódáson és szórakozáson túl a tábori élet egyik nagy hozadéka a magyarországi és erdélyi magyar tisztségviselőkkel, döntéshozókkal, illetve vezető beosztású hivatalnokokkal történő találkozások és kötetlen beszélgetések lehetősége volt. Ezek ugyanis mindkét félnek alkalmat kínáltak a másik véleményének megismerésére, az előre mutató párbeszédre, valamint a felmerült gondok megoldásának közös keresésére. Éppen ezért sajnálatos, hogy román részről csak néhány értelmiségi tett eleget a szervezők meghívásának.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Országos földrajzverseny a GÁMOK-ban
Moldovából is jöttek
Július17–20. között a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatáis Központ (GÁMOK) volt a helyszíne a tudományos földrajzdolgozatok országos versenyének. A részletekbe Karda Ádám, Kovászna megye földrajz szakos tanfelügyelője avatott be.
A rangos megmérettetést első alkalommal szervezték meg Háromszéken. „Köszönet illeti a házigazda szerepét felvállaló tanintézményt a kitűnő körülményekért és a szervezésben nyújtott segítségért”, hangsúlyozta Karda Ádám. Hozzátette, a programban a verseny mellett kirándulás és csillagok megfigyelése is szerepelt.
A versenyre az ország 37 megyéjéből érkeztek diákok, emellett – a vetélkedőn kívül – három kisinyói (Moldova Köztársaság) tanuló is jelen volt. A megméretés fizikai, környezet- és humánföldrajz-kategóriában zajlott, az első helyezettek az InterLink cég által ajándékozott DVD-lejátszó mellett a tanügyminisztérium 150 lejes pénzjutalmát is átvehették, illetve Marian Ene, a Bukaresti Egyetem földrajztanára, a zsűri elnöke szerint biztos bejutók a fővárosi tanintézmény földrajz karára. Kovászna megye képviselője, Beleuță Zeno-Teodor, a GÁMOK tizenegyedikes, Kacsó Éva földrajztanár által felkészített diákja dolgozatáért különdíjat kapott.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Felújítják a Szent László-falképet
Semjén támogatást ígért
Péntek délután Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyében ritka vendéget fogadhatott a bibarcfalvi református templomban megjelent, száznál is több erdővidéki.
Székely Lajos lelkipásztor a templom történelmi emlékjelekkel rendelkező cintermében fogadta, majd a templomban köszöntötte a tusványosi táborozását rövid időre megszakító miniszterelnök-helyettest. A lelkész a települést, a templom- és egyházközség történetét ismertette. Lázár-Kiss Barna, Barót város polgármestere pedig a templom és híres freskója mellett a falu jobb és szebb időket is megélt, befektetésekre alkalmas és érdemes borvizeire, borvízfürdőjére hívta fel a figyelmet.
A Szent László-falképsorozatot Jánó Mihály művészettörténész hungarikumként, illetve vallás- és egyháztörténeti kuriózumként jellemezte, amelynek különleges ló- és fegyverábrázolásai külön emelik művészi értékét.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Szent László-emlékévről, a királyi történetek és legendák éltetésének fontosságáról, az „aranyos szegelet” megtartásáról beszélt, majd megígérte, hogy a freskó felújítását a magyar kormány támogatni fogja. A lelkész által történelminek titulált esemény a bibarcfalvi református férfikórus rövid műsorával zárult.
Demeter Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Minden ecsetvonása a csángókat hordozza magában
A megtartó ember
A Tusnádon évente megszervezett Bálványosi Szabadegyetem egyik mozzanataként került sor az elmúlt hét közepén Antal Imre csángó festő és grafikusművész tárlatának megnyitójára az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK), Sepsiszentgyörgyön. A kiállított művek betekintést nyújtanak a Gyimesek még mindig zárt, ősi szokásokat és sajátos magatartásformát őrző világába, melynek szellemi terméséből Fintu Dezső furulyajátéka és Csillag Gergely György kesergője is ízelítőt nyújtott.
Elsőként Antal Árpád András polgármester szólt a fullasztó kánikula ellenére is szép számú közönséghez, a Kárpát-medencei magyar képzőművészet biztos pontjaként jelölvén ki az EMŰK helyét, köszöntő beszédében.
A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály magas művészetként értékelte Antal Imre életművét, aki szerinte a kommunista diktatúra enyhülésének éveiben érett alkotóvá. Nem véletlenül, hiszen a marosvásárhelyi művészeti iskola diákja volt. Egy olyan szellemi műhely tagja, mely a gúzsba kötöttség áldatlan korszaka után adandó első alkalommal lehetőséget biztosított a nyitásra és megújulásra. Ez pedig főleg Nagy Pál képzőművésznek és tanárnak volt köszönhető. Ő ugyanis egyéniségével, tehetségével, tudásával, pedagógiai érzékével és hozzáállásával a tanítványaiból ízig-vérig erdélyi, de ugyanakkor európai léptékkel is mérhető művészeket faragott.
Ezzel a szellemi batyuval feltarisznyálva indult el Antal Imre a művészek göröngyös útján, de a benne rejlő kincsekkel nem vágott neki a nagyvilágnak, hanem haza vitte szülőföldjére, és megosztotta sorstársaival. Elhintette és kicsíráztatta a magas művészet magvait. Így vált megtartó emberré, és így történhetett meg az a csoda, hogy Gyimes völgyének elszigetelt gyermekei 1971-ben az UNESCO párizsi versenyének nagydíjában részesültek, majd a következő években a prágai és Kanadai Grafikai Biennálé számos díját nyerték.
Ugyanakkor művészként is maradandót alkotott. Képei a gyimesi csángó lét meghatározó elemeit ábrázolják és rögzítik az örökkévalóságnak. Az istenhit és annak jelképei, a földdel való keserves küzdelem, az ünnepnapokon nem csak imádkozó, hanem daloló és táncoló, környezetével összefonódó és abba szervesen beilleszkedő, nehéz sorsú honfitársaink köszönnek róluk vissza. Az esemény végén a kiállítás megszervezését szülei gyűjteményéből lehetővé tevő magyarországi politikus, Németh Zsolt méltatta az általa ember és művészként egyaránt nagyra értékelt Antal Imrét. Minden ecsetvonásában a csángókat hordozza magában – vélekedett róla az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke.
Az augusztus 6-ig megtekinthető alkotásokat Szepes Hédi művészettörténész választotta ki Németh Géza református lelkipásztor és felesége, Kriza Judit hagyatékából.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ebbe az erdélyi városba költöznek a legtöbben a jobb megélhetésért
Megfordult Romániában a kivándorlási, illetve a belső migrációs szándék aránya: most már több mint kétszer annyian inkább belföldön keresnének jobb megélhetést, mint külföldön, a legvonzóbb városok pedig Kolozsvár, Bukarest és Temesvár – állapította meg egy felmérés, amelyet hétfőn ismertetett a román sajtó.
A Világbank szakemberei által készített Mágnesvárosok – migráció és ingázás Romániában című kutatásból arra lehet következtetni, Romániában mintegy 3,6 millióan tervezik, hogy a következő öt évben más településre költöznek: közülük mintegy 1,1 millióan készülnek külföldre, 2,5 millióan pedig az országon belül akarnak városukból, községükből elköltözni. E migrációs késztetés elsősorban a fiataloknál erős: a távozni készülők átlag életkora 35 év, háromnegyedüknek nincs gyereke, többségük az átlagnál képzettebb, nagyobb jövedelemmel rendelkezik, és többnyire a magánszférában dolgozik, az ország kevésbé fejlett déli és északkeleti térségeiben él – állapította meg a felmérés. Az ország nyugati részén élők inkább külföldön, a Bukarest közelében élők inkább belföldön keresnének jobb érvényesülési lehetőségeket. A belső migrációs szándék tekintetében Kolozsvár bizonyult a legvonzóbbnak (15 százalék), amelyet Bukarest (14 százalék) és Temesvár (12 százalék) követ. Kolozsvár Románia második legnépesebb városa, de az ingázókat is magában foglaló agglomerációs rangsorban csak az ötödik. Ez utóbbi tekintetben a főváros után Temesvár számít a legnagyobb romániai városnak, ugyanakkor a bánsági városba és közvetlen térségébe érkezett a legtöbb áttelepülő az ország más térségeiből a 2001–2011-es időszakban.
Pataky István / Székelyhon.ro

Súlyos következménye lehet a mezőgazdaságra az óriási munkaerőhiánynak
Akkora a munkaerőhiány a Hargita megyei mezőgazdaságban, hogy eltűnhetnek az emberi munkát igénylő növénykultúrák a földekről. A gazdák lehetetlen helyzetbe kerültek, már más megyékben is alig találnak napszámosokat. A probléma oka összetett, de az érintettek szerint a napszámostörvény is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idénymunkások ne akarjanak dolgozni.
„A gépesítés miatt már nem kellene olyan sok munkaerő, mint régen, de a kézi munkára még mindig szükség van. Kellene a kapáláshoz, gyomláláshoz, a termény betakarításához, takarmánykészítéshez, de oda jutottunk, hogy lehetetlen munkaerőt találni – fogalmazott Varga László.
A székelykeresztúri nyugalmazott agrármérnök száz hektáron gazdálkodik, és a főszezonban húsz napszámosra lenne szüksége a répa, a burgonya, a kukorica betakarításához. A környéken már nem talál munkaerőt, ezért átjár Maros megyébe, de már ott sem mindig jár sikerrel, mert az idénymunkások nem hajlandók dolgozni, ha a munkaadó hivatalosan intézi a megbízást. Varga László szerint ennek a rosszul megalkotott napszámostörvény az oka. Ugyanis a napszámosok az év nagy részében segélyben részesülő munkanélküliek, ám elveszítik a támogatást, ha hivatalosan munkát vállalnak. „Nekünk cégeknek ez probléma. A magánember el tudja hívni őket nem hivatalosan, de hozzánk nem jönnek, mert ha bejelentjük, hogy dolgoztak, elveszítik a segélyt” – részletezte a problémát a gazda. Szerinte rosszul alkották meg a napszámostörvényt, hiszen az nem a munkavállalásra ösztönzi az idénymunkásokat, hanem a tétlenségre. Úgy véli, ezen kellene mihamarabb változtatni. A probléma súlyosságát érzékeltetve elmondta, régen a szomszédos községbe járt munkaerőért, és volt olyan alkalom, hogy tizenöt emberre lett volna szüksége, de végül huszonhatnak adott munkát, akkora volt a túljelentkezés. Ma több száz munkanélküli van a településen, de egy órányi munkára, egy utánfutónyi gabona lerakodására nem lehet napszámost találni.
A munkaerőhiány súlyosan érinti az állattenyésztést is. A gazdák nem tudnak fejleszteni, az állományt nem tudják szaporítani, már fejőt, állatgondozót sem találnak. Ő is attól tart, ha otthagyják a munkásai, el kell adnia az állatait – aggodalmaskodott Varga László, hozzáfűzve, hogy ekkora nyomás alatt még sosem voltak a gazdák.
Nyugati bért kérnek
A napszámosok napszámosai lettünk – summázta a helyzetet Deák Dénes. A kobátfalvi gazda szerint ha sikerül egyáltalán találni napszámost, mindennel a kedvében kell járni, nem lehet rászólni még akkor sem, ha rosszul dolgozik, mert azonnal elmegy és többé nem vállalja a munkát. A gazdák így mindent bevetnek, hogy munkaerőt találjanak.
Az 50–70 lejes napi bér mellett ételt biztosítanak nekik, van, aki napi egy-két kilogrammnyi gabonát vagy krumplit is, reggel kávét, napközben sört vagy pálinkát, így teljes ellátással a költségek elérhetik a napi száz lejt is. Ám gyakran ez sem elég. A napszámostörvény mellett ugyanis a munkaerőhiány másik oka az, hogy az idénymunkások külföldön dolgoznak, és ha hazajönnek, nyugati bért követelnek a helyi gazdáktól, ám ők ezt nem tudják megfizetni – tudtuk meg Deák Dénestől. Semmilyen munkára nem találnak embert, ha mégis, lehet, hogy már másnap otthagyja őket. Hatszáz munkanélküli van Siménfalva községben, ő mégsem kap senkit éjjeliőri munkára, de a tehenek mellé sem talál munkaerőt. Úgy véli, ha nem oldódik meg a helyzet, a gazdák kénytelenek lesznek áttérni a takarmánynövények termesztésére, és abba kell hagyniuk minden olyan mezőgazdasági tevékenységet, ami emberi munkát igényel. Aki gazdálkodni akar, az mindenféleképpen úgy tervezzen, hogy minél kevesebb kézi munkaerőre legyen szüksége – tanácsolja. Szerinte a segély folyósítását a munkavállalási kötelezettséghez kellene kötni, csak úgy lehetne megoldani az áldatlan helyzetet.
Széchely István / Székelyhon.ro

Nőtt az átlagos élettartam, de tovább öregszik a magyar lakosság
Tavaly kissé nőtt, az előző évi 75,7 évről 75,9 évre emelkedett a születéskor várható élettartam Magyarországon, de még így sem sikerült elérni a 2014-es szintet, ami 76 év volt - írta a Világgazdaság a KSH adatai alapján.
A lap megjegyzi, hogy az EU-átlag a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján 80,6 év volt 2015-ben.
Magyarországon a nők jóval hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak: körükben tavaly 79,2 év volt a várható élettartam, míg a férfiaknál csak 72,4 év.
A születéskor várható élettartam lassú növekedésével és a tartósan alacsony születésszámmal az is együtt jár, hogy nő az átlagéletkor: idén a nők átlagéletkora már 44,4 év, a férfiaké 40,2, és öt év alatt mindkét nemnél egy évet emelkedett ez a szám - írta a lap.
A cikk kitér arra, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából fontos indikátorok egyre rosszabb számokat mutatnak: az idei évre a KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon a népesség eltartottsági rátája megközelítette az 50 százalékot, ami csúcsot jelent. Az öregedési index, amely a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát mutatja, idén 128,8-re emelkedett. http://itthon.ma//karpatmedence

Nagy-Romániát a Tiszáig kiterjeszteni szándékozó politikus kap szobrot Nagyváradon
Két évnyi huzavona után kedvező elbírálást kapott a szakhatóságtól a tervezet, hogy szobrot állítsanak I. C. Brătianunak Nagyváradon.
A talapzat nélküli szobor a néhai román miniszterelnök nevét ma viselő park (eredeti nevén Bunyitai liget) szélén, a Continental és Hilton szállók között félúton fog állni. Ezt közösségi oldalán jelentette be Ilie Bolojan polgármester, hozzátéve, hogy az avatót november 24-re tervezik, az államférfi halálának 90. évfordulójára.
Az alkotás elkészítésének lehetőségét még 2015-ben nyerte el a szatmári Radu Ciobanu szobrász. A polgármester szerint a szoborállítással „Nagyvárad városa elismerését fejezi ki a politikusnak a Nagy Románia létrehozásában játszott szerepéért”.
Akinek nem volt elég Trianon
Ion I. C. Brătianu (Ștefănești, 1864. augusztus 20. – Bukarest, 1927. november 24.) román politikus, belügyminiszter és külügyminiszter, összesen öt alkalommal hazája kormányfője, 1923-tól a Román Akadémia tagja. Ion C. Brătianu román miniszterelnök fia, Dinu Brătianu és Vintilă Brătianu miniszterelnök testvére. Románia tanulmányait követően önkéntesként belépett a hadseregbe, majd Franciaországban végzett mérnöki tanulmányokat.
Apjához és testvéreihez hasonlóan a politikai élet részese lett, s 1895-ben megválasztották Gorj megye képviselőjévé. 1907-ben belügyminiszterré nevezték ki, majd 1909-től egy évig miniszterelnök. 1914 elején újra miniszterelnök lett, majd az első világháború kitörését követően határozottan kiállt a Román Királyság fegyveres semlegessége mellett. Ennek ellenére 1916-ban már intenzív tárgyalásokat folytatott az antant képviselőivel, s a kedvező feltételek kicsikarását követően 1916. augusztus 27-én hazája hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.
Az Erdély ellen offenzívába kezdő román egységeket azonban hamarosan megállították, és a központi hatalmak seregei 1916. december 6-án bevonultak Bukarestbe, ahonnan I. Ferdinánd király és a kormány Jászvásárra menekült. Románia a vereséget követően hamarosan különbéke kötésére kényszerült, s az ezt ellenző Brătianu miniszterelnököt a király 1918-ban leváltotta. A háború befejezését követően újra miniszterelnök, a párizsi béketárgyalásokon a román küldöttség vezetője volt.
A trianoni békeszerződés aláírását követően nemtetszését fejezte ki a szerződésben rögzített magyar–román határral szemben, mivel az eredeti elképzelések szerint a két ország határa a Tisza vonalánál lett volna megállapítva. 1923-ban a Román Akadémia a tagjai közé fogadta. Az 1920-as években további két alkalommal kerül a miniszterelnöki székbe. 1927-ben halt meg Bukarestben.
itthon.ma/kult

Magyarország megerősödése
Egy nagy kaliberű, a hazájáért nem csak tenni akaró, hanem tenni is tudó államférfinak ismernie kell országa valós helyzetét, el kell igazodnia a világ bonyolult folyamatai között, meg kell találnia és tartania a helyes irányt. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy meggondolt és rugalmas, de egyúttal határozott és bátor legyen. Olyan ember, aki gyors helyzetfelismerő, elemző, valamint határozathozatali képességgel rendelkezik. Orbán Viktor pedig Tusnádon elhangzott, múltat és jelent elemző, valamint jövőbe tekintő szombati beszédével újra bebizonyította, minderre képes.
Szokásához híven, ezúttal is nemzetközi szemüvegen keresztül szemlélte és láttatta a magyarság, valamint hazája helyzetét, a magyar külpolitika vezérlő csillagát a mindenkori nemzeti érdek érvényesítésében jelölvén meg. Ennek megvalósítása pedig szerinte azon múlik, hogy a Magyarország szempontjából fontos országoknak érdekében álljon a magyar siker. Lám, ilyen zseniálisan egyszerű, a diplomáciában unalomig hangoztatott, de tartalommal soha meg nem töltött kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés megvalósítása.
Egy erős Magyarország létrejöttének feltételeit a miniszterelnök 12 pontban fogalmazta meg, melyek közül 9 szerinte már teljesült. Ezek értelmében nem szabad a más pénzén, vagyis kölcsönökből élni, pénzügyi fegyelemre van szükség, folyamatosan növelni kell a gazdasági teljesítményt és munkát kell biztosítani mindenkinek. Mindezek mellett az ország sorsát befolyásoló stratégiai ágazatokat (energia, bank és média) többségi nemzeti tulajdonban kell tartani, valamint megállítani és megfordítani a demográfiai hanyatlást, illetve megőrizni a stabil etnikai összetételen alapuló kulturális identitást. De nincs erős magyar állam fejlődő és megújuló tudomány, a jövő iparágai felé történő nyitás, valamint a világ magyarságának egy közösségbe történő szervezése nélkül.
Végezetül egy stabil szövetségi rendszer tagjának kell lenni, rendelkezni a világ nagy rendezvényei fogadásának képességével és egy olyan hadsereggel, mely meg tudja védeni az országot a külső támadásokkal szemben.
Tiszta és egyenes beszéd, pontos fogalmazás, illő a nemzet miniszterelnökéhez.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó / Erdély.ma