Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Dorcu, Petre
1072 tétel
2005. január 20.
Albert Álmos, a háromszéki RMDSZ elnöke kijelentette, hogy a szövetség továbbra is igényt tart a megye decentralizált intézményei vezető tisztségeinek több mint 80 százalékára. Az NLP-DP megyei vezetői máris elutasították az RMDSZ által kért százalékarányt. Petre Strachinaru képviselő, a D.A. demokrata társelnöke kifejtette, az NLP-DP az országos választási eredményeket veszi alapul a posztok elosztásánál, javaslatuk szerint az RMDSZ a tisztségeknek csak 17,5 százalékát kapná. /A háromszéki RMDSZ nem mond le az intézményvezetői tisztségek 80 százalékáról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./
2005. március 12.
Bem tábornok és Petőfi „kapitány” saját kezűleg is gyilkolták az erdélyi románokat, ez derül ki a Nagy-Románia Párt Tricolorul című napilapjának február 26–27-i számaiban Petre Turlea Petőfi Sándor – hős vagy hóhér? – című írásából. Turlea azt írta, hogy Petőfi gyilkos, elvetemült soviniszta, aki részt vett az öldöklésben, továbbá verseiben buzdította is a magyarokat, hogy kövessék példáját. Állításaira egyetlen forrást sem idézett Petre Turlea, aki szereti a neve előtt feltüntetni a „prof. univ. dr.” titulust. Felsorolt mintegy harminc erdélyi falut, ahol Bem és Petőfi 1849 nyarán olyan sok románt ölt meg, hogy ha összeadjuk a számokat, kiderül, hogy annyian összesen nem éltek e tájakon. Ha a térképen keressük a helységeket, olyan kacskaringós útvonal jön ki, amelyet bejárni a honvédseregnek egy évre lett volna szüksége. Dr. Turlea a forradalom után a ploiesti-i marxista tanszékről egyenesen a Román Nemzeti Egységpárt és a Vatra Romaneasca soraiban kötött ki. Kovászna megye parlamenti képviselője lett, de felvállalta a hargitai románság érdekeit is. Ilyen minőségben 1998. december 29-én a képviselőház plénumában hevesen tiltakozott a baláni bánya bezárása ellen. Azzal érvelt, hogy a város 10 ezer lakosából 7000 román, az RMDSZ őket akarja elűzni a megyéből azáltal, hogy kenyérkereset nélkül hagyja. Turlea azóta kibukott a parlamentből, de újságcikkeiben folytatja a soviniszta uszítást. Felemelte szavát a Petőfi-emlékművek ellen is. /Barabás István: Feltámadó kísértet. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./
2005. március 21.
Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2005. március 22.
Petre Roman kategorikusan elutasította Király Károlynak azt a vádját, miszerint ő is hibás lett volna az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események miatt. A Nemzeti Megmentési Front (NMF) egykori magyar alelnöke kijelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman a felelős a románok és magyarok közötti véres konfliktus kirobbanása miatt. Petre Roman szerint akkori számos határozata és intézkedése végül „modell értékű interetnikai együttélést eredményezett”. A volt kormányfő szerint Király Károly cselekedetei nem a két nép békés együttélését, hanem a konfliktus elmérgesedését szolgálták. „A márciusi események idején is aktív volt a titkosszolgálat Marosvásárhelyen” – ezt Ioan Judea nyugalmazott mérnök ezredes ismerte el, aki 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi tanács elnöke volt. „Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: „ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott, és aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet – ahogyan megesküdött –, az szabad.” Senki nem távozott. Akkor kiadtam a parancsot, hogy lássák el feladatukat és teljesítsék kötelességüket. Én minden reggel hét órakor megkaptam a szigorúan titkos jelentést a marosvásárhelyi rendőrség parancsnokától” – fejtette ki Ioan Judea a Duna Tv-nek. /1990 elején is működött a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2005. március 30.
A marosvásárhelyi eseményekről való megemlékezés kapcsán nyilatkozott a napokban Petre Roman. A volt miniszterelnök ecsetelte kormánya intézkedéseit a kisebbségek jogainak kiszélesítése terén. Arról viszont megfeledkezett, kormányfőként egyik első külföldi útján Párizsban nyilatkozott arról, hogy a magyaroknak túlzottan sok joguk van Romániában. A volt kormányfő ismét Koszovóval hasonlítja össze Székelyföldet. A marosvásárhelyi 1990-es gyertyás felvonulás kapcsán megállapította, hogy Koszovóban is a kisebbség jogharca váltotta ki az etnikai konfliktust. Minden konfliktus kirobbantó oka a többségi nemzet türelmetlensége, a lakosság jogfosztása volt, írta Gazda László, cáfolva Petre Romant. Sohasem robbant volna Koszovó, ha a szerbek nem szüntetik meg autonómiáját, nem számolják fel anyanyelvi iskolahálózatának jó részét, nem tiltják anyanyelvhasználatukat stb. Kísértetiesen hasonlít mindez a kormányzása alatti Har–Kov-jelentésekre, amelyekben a székelyföldi lakosságot vádolták a románok ,,elüldözésével”, hogy magyarellenes pszichózist alakítsanak ki. Hasonló volt a helyzet, amikor a Székelyföldre kiszálló kormányküldöttségek, ellenőrző szervek a Vatra Romaneasca panaszáradatával szembesültek, mely a magyar feliratok, a magyar nyelv használata és más demokratikus jogaink ellen emelte fel szavát. /Gazda László: Petre Roman kurta emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./ Petre Roman 1991. szept. 26-ig volt miniszterelnök
2005. április 26.
A Gyergyói-medence polgármestereinek csomafalvi találkozóján az ivóvíz, a szennyvíz, valamint a szemétgazdálkodás helyzetéről tanácskoztak. Gyergyószentmiklós szennyvíztisztítója rendkívül elavult. A nyolc polgármester, illetve Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke és két megyei tanácsos aláírásával ellátott szándéknyilatkozat szerint mindent megtesznek a közös ivóvíz- és szennycsatornarendszer kiépítése és működtetése érdekében. /Bajna György: Gyergyói polgármesterek találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./
2005. május 23.
A magyar–román jogsegélyegyezmény módosítandó elemeiről folytatott megbeszéléseket a hét végén Bukarestben Petrétei József magyarországi igazságügyi miniszter romániai kollégájával, Monica Macovei-jel. A tárgyaláson a két tárcavezető elsősorban az 1958-ban kötött jogsegélyegyezmény módosításra szoruló elemeiről tárgyalt. Petrétei hangsúlyozta: az egyezmény bizonyos pontjai automatikusan meg fognak oldódni Románia teljes EU-tagságával, de lesznek olyan területek, amelyekre nem terjednek ki az uniós jogforrások. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./
2005. május 28.
Petre Strachinaru Kovászna megyei DP-képviselő kifejtette, hogy az RMDSZ egyik igazságüggyel kapcsolatos törvényjavaslata ellenkezik az emberi jogokkal, mivel feltételként szabja meg a magyar nyelv ismeretét a helyi igazságszolgáltatásbeli posztok betöltésénél, s ezáltal korlátozzák a magyar nyelvet nem ismerő személyek esélyeit. /Magyarul a bíróságon? = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./
2005. május 28.
Az új kormány, sőt, leköszönése előtt két hónappal már a régi sem figyelte a romániai magyar sajtót, 2004 októberétől üres a kormány honlapjának ezen oldala, pedig a román nyelvű közönség innen értesült a magyarságon belüli véleményekről, kezdeményezésekről, jelezte sajtótájékoztatóján Petre Strachinaru demokrata képviselő. A képviselő ugyanakkor az intézményvezetői tisztség (konkrétan az ezentúl nem kinevezett, hanem versenyvizsgáztatott törvényszéki bíró) esetében túlzásnak tartotta a magyarnyelv-tudás követelményét, az illető térségben többségben élő kisebbség nyelvének ismeretét. Strachinaru a két székely megye román népi együttesét, a maroshévízi Rapsodia Calimanilor társulatot a megye gondnokságából a művelődési minisztériuméba akarja átsoroltatni, mert így biztosabbnak tűnik a fenntartása. /(demeter): Hiányzik a magyar lapszemle. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
2005. június 4.
Petre Strachinaru Kovászna megyei DP-képviselő a belügyminiszterhez fordult a trianoni szerződés aláírásának 85. évfordulója alkalmával Sepsiszentgyörgyön tervezett megemlékezés kapcsán. Strachinaru sajtótájékoztatóján elmondta: az ilyen jellegű rendezvények alkotmányellenesek, ezért Vasile Blaga belügyminiszterhez fordult. Strachinaru szerint “a Trianonhoz való visszatérés irredentizmushoz vezet és elfogadhatatlan”. /Mementó. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./
2005. június 6.
Kétharmados többségi szavazattal választották meg a hét végén Gyergyó területi RMDSZ új elnökévé Petres Sándort, a Hargita Megyei Tanács alelnökét, Petres ezzel Dézsi Zoltánt, Hargita megye alprefektusát váltotta fel. A leköszönő elnök a szervezet elmúlt két évi eredményei között elsőként az önkormányzati választásokon elért rendkívüli RMDSZ-győzelmet emelte ki. Petres Sándor viszont figyelmeztetett: a helyhatósági választásokkor 5000 szavazatot, köztük 3000 RMDSZ-es szavazatot veszített a regionális szervezet; parlamenti választásokkor a gyergyói részen 6000 szavazattal számolhattak kevesebbet. Feszültséget keltett Dézsi Zoltán bejelentése, miszerint Petrest „nem bátorítja” az elnöki feladat vállalására, megyei tanácsi elfoglaltságai miatt. Petres megválasztása után jelezte: évente szociológiai felméréseket rendel a Gyergyói-medencében, a hiteles visszajelzések begyűjtéséhez. Kiemelt feladatkörökként az ingatlanrestitúció kérdését, a turizmus, a fafeldolgozás, valamint a mezőgazdaság területén dolgozókkal való kapcsolatfelvételt és az autonómia kérdéskörét jelölte meg. /Gergely Edit: Stratégiaváltás és autonómiafókusz. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 10.
Vádat emeltek Ion Iliescu volt államfő ellen a hat halálos áldozatot követelő 1990-es „bányászjárás” miatt – közölte a politikus ügyvédje. A volt államfő törvényhozói mentelmi joggal rendelkezik, és nem állítható bíróság elé. Iliescu piszkos elterelő műveletnek, provokációnak nevezte a vádemelést, betegségére hivatkozva nem jelent meg a katonai ügyészség előtt. A volt államfőt több vezető politikus is védelmébe vette. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke úgy vélte, hogy Iliescu vád alá helyezése morális lincselési kísérlet. Titus Corlatean, a Szociáldemokrata Párt szóvivője szerint Iliescu vád alá helyezése újabb fejezete a kormányzat által az ellenzék vezető politikusai ellen indított rendszeres támadásnak. A pert 1997-ben a bányászjárások áldozatait tömörítő egyesület indította. A szervezet vezetői bűnvádi feljelentést tettek többek között Miron Cozma, Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Traian Basescu és Mihai Chitac tábornok ellen, akiket azzal vádoltak, hogy megszervezték a bányászok Bukarestbe hozatalát. /Vádat emeltek Iliescu ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2005. június 20.
A két székelyföldi megye mindeddig csupán egyetlen projektet állított össze, a Borvíz útja elnevezésűt. Könnyen lehet azonban, hogy Kovászna és Hargita megye közös programjából sem lesz semmi, miután a Kovászna megyeiek által összeállított és elnyert projektet Hargita megyeiek nem támogatják, jelezte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A Borvíz útja elnevezésű projekttel az eredeti elképzelések szerint a három székely megye rukkolt elő, Maros megye azonban időközben kiszállt, Hargita megye pedig átengedte a kezdeményezést a háromszékieknek. Végül a pályázatot a Kovászna Megyei Tanács készítette el. A 8,5 millió eurós terv tíz háromszéki és hat Hargita megyei „borvizes” település infrastrukturális fejlesztését, valamint a Kovászna–Kézdivásárhely–Sepsibükszád útvonal korszerűsítését irányozza elő. A döntésnél meglepő módon a Hargita megyei küldöttség tagjai testületileg a terv ellen szavaztak. „Takács Csaba téved, mi nem a Borvíz útja ellen szavaztunk Gyulafehérváron, hanem a teljes, harmincas projektlista értékelése ellen. Egyéb, Hargita megyei illetőségű pályázatokat elutasítottak, vagy hátrányosabban rangsoroltak, mint megérdemelnék: ezt kifogásoltuk” – nyilatkozta Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. /Salamon Márton László: Hargita–Kovászna-ellentét a közös fejlesztési projekt ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./
2005. június 27.
Június 25-én tartotta a Demokrata Párt kongresszusát, Emil Bocot a párt elnökévé választották. Boc “Virágzó Románia. Demokrata Románia” című programtervezetét a rendkívüli kongresszusán jelenlevő küldöttek túlnyomó része elfogadta. Jóváhagyták, hogy a DP kilépjen a Szocialista Internacionáléból és lemondjon a társult tagsági státusról az Európai Szocialista Párt keretében. /“Virágzó Románia”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./ A kongresszuson kimondták, hogy búcsút mondanak a szociáldemokrata doktrínának, mától fogva ők néppártiak. Hol van már Petre Roman időszaka, vagy az Iliescu köpenyegéé, ahonnan a párt annak idején kibújt? Kimondták, hogy jobbközép párt lesz a jövőben, és csatlakozni fognak az Európai Néppárthoz, az Európai Unió legnagyobb, legbefolyásosabb csoportjához. – Egy párt ilyen gyors metamorfózisára nincs példa Európában, írta Kilin Sándor, a lap munkatársa. Az RMDSZ-szel a népiekké vált demokraták jelenleg együtt kormányoznak, a magyarok iránti bizalmuk nem teljes, bár addig rendben van, amíg “az alkotmányos előírásokat alkalmazzák és nem fogják vitatni”. Már nemcsak az RMDSZ-t irányítják Marosvásárhelyről, a parasztpártot Temesvárról, hanem a Demokrata Pártot is Kolozsvárról. /Kilin Sándor: Pártkalap. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./
2005. június 27.
Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Baróton a református templomban a kórustalálkozót. Krizbai Imre lelkipásztor a zsugorodó közösség számára oly fontos összetartozás jelképét látta a 240 dalos kedvű ember egymásra találásában. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke Barót és Erdővidék egyik legrangosabb művelődési eseményeként említette a baróti Zathureczky Gyula Kórus által szervezett találkozót. Fellépett a marosludasi Református Vegyes Kar, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Kórus, a négyfalusi vegyes kórus, a baróti Rozmaring Kórus, a Brassói Magyar Dalárda, a Felsőrákosi Unitárius Dalkör, a Keresztvári Férfidalkör, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a fogarasi és a kőhalmi egyesített kórus, a baróti Raksányi Anna Gyermekdalkör és a Magyarországról érkező szabadegyházi Petrence citeraegyüttes. /(hecser): Kórustalálkozó Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2005. július 2.
Petre Strachinaru demokrata képviselő kérni fogja, szigorúan büntessék meg azokat az RMDSZ-es kollégáit, akik a képviselőházban beterjesztették a Székely Nemzeti Tanács székelyföldi autonómiastatútumát. Strachinaru szerint az autonómiaigény alkotmány­ellenes. Szerinte az au­tonómiastatútum újbóli be­nyújtása összhangban áll a megyében tapasztalható han­gulatkeltéssel. ,,Egy irredenta csoport provokációival kell szembesülnünk, akik érzik, az EU-csatlakozás után lejár az idejük. Addig megpróbálják provokációkkal feszültté tenni a helyzetet. Vajon azt akarják, hogy a román állam kénytelen legyen erővel fellépni a régióban?” – tette fel a kérdést. Antal Árpád háromszéki képviselő elmondta, a statútumtervezet több pontjával nem ért egyet, de módosító javaslatokban fogalmazza meg véleményét, és a szakbizottságokban vállalja majd a törvénytervezet védelmét. /Farkas Réka: Strachinaru büntetne. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 2./
2005. július 4.
Nagy-Magyarország térképét ábrázoló öntapadó matricát ragasztottak több felső-háromszéki település névtáblájára. Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál a kétnyelvű névtáblán piros-fehér-zöld alapon Nagy-Magyarország térképe látható, amelynek közepén H betűben a Magyarország felirat olvasható. Laurentiu Todoran Kovászna megyei rendőrparancsnok-helyettes elmondta, a rendőrség nem kezdeményez kivizsgálást az ügyben. Jakab Edit Bélafalva polgármestere szerint egyelőre nem távolítják el a térképét, majd a hatóságok döntenek a matrica további sorsáról. Petre Strachinaru demokrata képviselő a titkosszolgálat segítségét kérte, hogy kiderítsék, kik ragasztották ki az öntapadó térképeket. /Felső-Háromszék. Nagy-Magyarország-térkép. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./
2005. július 5.
Július 4-én kezdődött a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által a Hargita megyei Tusnádfürdőn szervezett II. Kárpát-medencei Ifjúság és az Európai Unió című diáktábor. Előadást tartott Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, valamint Veress Emőd, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Veress úgy ítélte meg, hogy az önkormányzati jogharmonizáció terén Románia nagyvonalakban teljesíti az uniós elvárásokat. A kisebbségi törvénytervezetről szóló tusnádfürdői előadásában, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár megjegyezte, jelenleg is akadnak olyan kormánykoalíciós politikusok, akik megpróbálják megakadályozni az érdekvédelmi szervezet célkitűzéseit. /K. O.: Elkezdődött a MIÉRT diákszeminárium Tusnádfürdőn. Mona Musca a kormánykoalíció Pruteanuja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Nem a Tusványos ellentábora kíván lenni a Tusnádon megkezdődött, az RMDSZ mellett működő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által szervezett diákszeminárium – szögezte le Borboly Csaba szervező, a Hargita megyei tanács alelnöke. Ezen a héten Tusnádon megfordulnak az RMDSZ vezetői, Magyarországról a határon túli magyarság kérdéseivel foglalkozó, illetve integrációs szakemberek érkeznek. /Farkas Réka: Nem ellen-Tusványos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2005. július 5.
Petre Strachinaru Kovászna megyei DP-képviselő július 4-én sajtótájékoztatón kijelentette, Emil Boc pártelnök jóváhagyta, hogy értesítse Vasile Blaga belügyminisztert bizonyos háromszéki akciókról, amelyek célja etnikai konfliktusok kirobbantása. Strachinaru példaként említette Orbán Viktor székelyudvarhelyi látogatását, ahol a magyar exkormányfő polgári engedetlenségre buzdított. A képviselő szerint valakik etnikumközi konfliktusok kirobbantását kívánják Kovászna megyében. /Hivatásos „értesítő”. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./
2005. július 9.
Megválasztása után első alkalommal hívott össze ülést az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének (TESZ) új elnöke, Petres Sándor. Az elnök ismertette azok nevét, akikkel együtt akar dolgozni. A jelöltek csaknem egyhangúan fogadták el, Danguly Ervin művelődési alelnökké történő kinevezése miatt voltak csak tiltakozó hangok. Ügyvezető elnök Szabó Rudolf lett, gazdasági alelnök Ilyés Béla, önkormányzati alelnök Laczkó Albert Elemér, oktatási, szociális kérdésekkel foglalkozó alelnök pedig Farkas Aladár. /Bajna György: Összeállt a területi vezető testület. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./
2005. július 14.
Elkezdődtek a tárgyalások a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Petre Roman vezette Demokratikus Erő között egy szociáldemokrata pólus létrehozása érdekében. A kezdeményező Roman volt. Ismeretes, hogy 1992-ben, a Nemzeti Egységfront szakadásakor a Roman-szárny később Demokrata Pártra (DP) változtatta nevét. 1996–2000 között a Demokratikus Konvenció pártjai mellett tagja volt a kormánykoalíciónak, a 2000-es választásokon rossz eredménye miatt azonban Romant leváltották, helyét a DP-ben Traian Basescu vette át. A vezetőváltást követően Roman hamarosan kilépett a pártból, és új politikai formációt hozott létre Demokratikus Erő néven, amelyet azonban jelenleg alig 1 százalékra értékelnek a közvélemény-kutatások. A Demokratikus Erő és az SZDP várható egyesülésével – pontosabban a Roman-zsebpártnak az SZDP-be való beolvadásával – újabb „tékozló fiú” tér vissza az „anyapártba”. Előtte Adrian Severin, a Roman-féle DP másik markáns egyénisége is (újra)felvételét kérte. /Petre Roman beolvadna a Szociáldemokrata Pártba. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./
2005. augusztus 20.
Gyergyószárhegyen a művésztábor Kapcsok néven kezdődik, s immár 31. alkalommal érkezhetnek művészek – 1990 után a világ minden sarkából – Kelet-Közép-Európa egyik legjobb nevű művésztelepére. Augusztus 18-án a Ferenc-rendiek kolostorának ebédlőjében Kassay L. Péter, az alkotóközpont igazgatója, P. Ervin atya, Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, Gáll Péter polgármester és Siklódi Zsolt grafikus, a tábor művészeti vezetője köszöntötte a megérkezetteket. /Bajna György: Megnyílt a Kapcsok Alkotótábor Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./
2005. szeptember 29.
Visszautasította a Legfelsőbb Bíróság az 1999-i, costesti-i bányászjárás kapcsán született ítélet ellen irányuló fellebbezést, amelyet Miron Cozma és öt társa nyújtott be. Ennek értelmében Cozmát 10, társait pedig fejenként 5 év szabadságvesztésre ítélték az államhatalom aláaknázásának vádjával. A fellebbezést 2003 decemberében nyújtották be. Miron Cozmát 1998-ban másfél évre ítélték az 1991-es bukaresti bányászhadjáratért, aminek következtében Petre Roman egykori miniszterelnök kormánya lemondott. A kiszabadult bányászvezér bosszút esküdött, beiratkozott a Nagy-Románia Pártba és máris egy újabb hadjárat szervezésébe kezdett. 1991-hez hasonlóan 1999-ben is elindultak a bányászok Bukarest irányába, a karhatalmi erők pedig hiába próbálták feltartóztatni, a Belügyminisztériumból kiszivárogtatott információknak köszönhetően a bányászok kijutottak a Zsil-völgyéből. A Costesti-i és Stoenesti-i „ütközet” után Cozmát végül elfogták, 1999 februárjában pedig az 1991-es eseményekre „megszabott” másfél évet 18-ra emelték, Costesti-ért pedig 10 börtönévet kapott. Iliescu tavaly decemberben, utolsó mandátumának végső óráiban döntött úgy, hogy megkegyelmez Cozmának. A közfelháborodás láttán azonban visszavonta a rendeletet, Cozmát pedig 24 óra alatt ismét letartóztatták. A bányászvezér azonban megfellebbezte a visszavonást, a craiovai bíróság pedig helyt adott kérésének. Cozma júniusban szabadult a börtönből, azóta Temesvár mellett él. Szeptember 28-án Miron Cozmát a rendőrök bekísérték a rahovai börtönbe. /Mégis visszakerült a rácsok mögé Miron Cozma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
2005. szeptember 29.
Szeptember 28-án tartották Gyergyóremetén a tréfásan Gy–8-nak emlegetett polgármesteri találkozót. A gyergyószentmiklósiak a siófokiakkal közös vízszolgáltató cég terveit ismertették. Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke kifejtette, hogy a tervezett közös vállalkozásnak nemcsak az ivóvízre, de a szennyvízre is ki kell terjednie. /Bajna György: Újrakezdett találkozók. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./
2005. október 13.
A képviselőház október 12-én elutasította két RMDSZ-képviselő törvényhozási javaslatát a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. A képviselők többsége – az RMDSZ kivételével – „alkotmányellenesnek” nevezte a tervezetet. Máté András képviselő elmondta: az alsóház közigazgatási bizottsága jelentésében a kezdeményezés elutasítását javasolta arra hivatkozva, hogy a tervezet nincs összhangban az alkotmány előírásaival, célja egy külön állami entitás létrehozása. A tervezet elutasítása ellen az RMDSZ képviselői szavaztak, akik elmondták, nem támogatják ugyan a kezdeményezést, de a közigazgatási bizottság indoklásával sem értenek egyet. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a plénum előtt elmondta, a törvénytervezet nem az RMDSZ kezdeményezése, a szövetség nem is támogatja azt, mivel „nagyon sok hibát tartalmaz”. Márton kifejtette, az RMDSZ nem ért egyet a közigazgatási bizottság indoklásával sem, miszerint az autonómia etnikai alapon jönne létre. A törvénytervezetet végül 188 képviselő támogatásával elutasították. Az RMDSZ 16 jelen lévő képviselője az elutasítás ellen szavazott, egy törvényhozó tartózkodott. A tervezetet Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke dolgozta ki, és Sógor Csaba, valamint Garda Dezső iktatta a parlamentben. Ez a szöveg immár másodszor bukott meg a parlamentben, első alkalommal azonban érdembeli vita nélkül utasították el. /Másodszor is elutasították az autonómia-tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Október 12-én Székelyföld autonómiájával kapcsolatos képviselőházi vitán a Nagy-Románia Párt nevében felszólaló Lucian Bolcas kifejtette, ezer éve kénytelen a románság eltűrni a magyar betolakodókat. A liberális frakcióvezető, Crin Antonescu nem értett egyet a törvénytervezettel, de védelmébe vette az erdélyi magyarságot, hangsúlyozta, ezer esztendő jelenlét után állítható, hogy jócskán itthon van. Az SZDP nevében Mircea Dusa volt Hargita megyei prefektus szólt, kifejtette, ebben a régióban békésen élnek együtt románok és magyarok, nem hiányzik az autonómia. Hasonlóan érvelt a demokratákat képviselő Kovászna megyei Petre Strachinaru, véleménye szerint nem tesznek jót az együttélésnek az ilyen jellegű kezdeményezések. /Farkas Réka: Visszautasították az autonómiastatútumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./
2005. október 13.
Csíkszereda készen áll a magyar külképviselet fogadására, jelezte Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök tavaly júliusi csíkszeredai látogatása során a városvezetés egy dokumentációt adott át neki, amelyben már azokat az ingatlanokat is megjelölték, amelyet az intézmény a későbbiekben elfoglalhatna. Ezt követően, már a tavaly ősszel szakértői csoport érkezett a városba, és meglátogatta a potenciális székházakat. A csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának igényét 1999. július 30-i bukaresti látogatásán Martonyi János akkori külügyminiszter vetette fel Andrei Plesu akkori román külügyminiszternek. Az akkori tervek szerint a megállapodást Orbán Viktor 2000. április 15-i hivatalos bukaresti látogatásán kellett volna aláírni, de – az ekkor már Mugur Isarescu által vezetett kormány Petre Roman által vezetett külügyminisztériuma az utolsó pillanatban kihátrált a megállapodás elől. A magyar fél beleegyezett abba a román kérésbe, hogy ne csak Csíkszeredában, hanem Konstancán is képviseletet nyisson. A szociáldemokrata kormány később már csak a konstancai képviseletről akart hallani. 2001. február 14-én Adrian Nastase miniszterelnök egy temesvári sajtótájékoztatóján kifejtette: nem érti, mi lenne az értelme egy csíkszeredai konzulátus megnyitásának. „Ez egy RMDSZ melletti képviseleti forma lenne?” – tette fel ironikusan a kérdést a miniszterelnök. Az idei szeptember 7-i bukaresti látogatása után Bársony András magyar külügyi államtitkár jelentette ki, hogy most először lehet érezni, hogy román részről nincs teljes elzárkózás a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitásával szemben. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Hova költözik a főkonzulátus? = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2005. november 17.
A Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld szerkesztősége megdöbbenéssel vette tudomásul Csíkszereda tanácsának határozatát, amely felhatalmazza Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy a kiadónak kiutalt szolgálati lakásból peres úton lakoltassa ki a kiadó munkatársát, György Attilát. Amennyiben a tanácsa ugyanezt az eljárást kezdeményezi a Temesvár sugárút szolgálati és tanácsi lakásainak összes albérlőjével szemben (pl. Sógor Csaba szenátor, Mircea Dusa volt prefektus, a Distrigaz, Sapientia Egyetem, Csíki Játékszín, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és más intézmények és magánszemélyek), úgy elfogadják a kilakoltatást. Ellenkező esetben a városi vezetőség személyes ellenszenvének, a diszkrimináció bizonyítékának tudják be az egész ügyet, és az emberi jogok országgyűlési biztosához, illetve a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulnak. /Ferenczes István kiadóigazgató: Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./ „Személyem elleni bosszúnak tartom az intézkedést, és beperelem a polgármesteri hivatalt” – háborgott György Attila, a Székelyföld szerkesztője amiatt, hogy a városháza felszólította: hagyja el a várostól bérelt szolgálati lakását. A Csíkszereda központjában lévő 23 szolgálati lakás kérdése évek óta tabutéma volt a városban. A korábban több ízben is felújított bérleti szerződések egy részét azonban a városvezetés idén már nem hosszabbította meg. Antal Attila alpolgármester szerint inkább azokon az igénylőkön szeretnének segíteni, akik lakás hiányában nem tudnak Csíkszeredában megtelepedni, a városnak pedig szüksége lenne rájuk, vagy pedig jelenleg nem megfelelő körülmények között élnek. Az alpolgármester hangsúlyozta: kilenc bérlőt szólítottak fel, hogy lejárt a szerződése. A felszólítottak között volt Bunta Levente megyei tanácselnök és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, akikkel végül megállapodás született, így továbbra is az ingatlanban maradhatnak. Lányi Szabolcs egyetemi tanár már ki is költözött az ingatlanból, valamint a Distrigaz. Ugyancsak ebben a tömbházban kapott szolgálati lakást Sógor Csaba szenátor is, aki elmondta: szerződése arra az időre szól, amíg szenátori tisztséget tölt be, s a mandátum lejárta után rögtön ki kell költöznie az ingatlanból. Szintén itt rendelkezik szolgálati lakással Mircea Dusa volt prefektus, jelenlegi PSD-képviselő is. Ezekre az albérlőkre tesz utalást közlerményében a Hargita Kiadó igazgatója is. /Daczó Dénes: Szolgálatilakás-botrány Csíkszeredában – kilakoltatják György Attilát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
2005. december 10.
Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2005. december 27.
Petre Strachinaru demokrata képviselő továbbra is elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény jelenlegi formáját. Akárcsak pártelnöke, Emil Boc, ő is úgy véli, az EP által elfogadott jelentésben szereplő kulturális autonómiára vonatkozó ajánlás nem kötelező érvényű Románia számára. Strachinaru hangsúlyozta, szükség van egy, a kisebbségek jogállásáról szóló törvényre, de nem hajlandóak elfogadni a jelenlegi változatot, a kulturális autonómia megfogalmazásával nem érthetnek egyet. /(-kas): Strachinaru – elfogadhatatlan a kulturális autonómia (Változatlan a demokrata álláspont). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./