"Csupán a Pallas-Akadémia és a Polis Könyvkiadó ellen folytatott perben hozott ítéletet fellebbezte meg a Kriterion. A bukaresti könyvkiadó a hasonló nevű alapítvány ügyében benyújtott keresetét már nem vitte a Legfelsőbb Bíróságra. A Kriterion Könyvkiadó tavalyelőtt név- és jelképhasználati pert kezdeményezett a csíkszeredai Pallas -Akadémia, a kolozsvári Polis Könyvkiadó, valamint a csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány ellen. A kiadó szerint az intézmény korábbi alapítója és vezetője, Domokos Géza által létrehozott alapítvány törvénytelenül vette fel az erdélyi magyar olvasók számára közismert elnevezést. A Hargita Megyei Törvényszék és a marosvásárhelyi ítélőtábla mindkét perben elutasította a felperes keresetét, megállapítva, hogy az alperesek nem követtek el törvénysértést a Kriterion által jelzett esetekben. /Rostás Szabolcs: Elcserélték a Kriterion-dossziékat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./"

"Tizenkettedik alkalommal osztották ki a Látó című szépirodalmi folyóirat díjait. Jan. 18-án Marosvásárhelyen, a Művelődési Palotában Domokos Géza, Gagyi József, Jánk Károly és Nagy Attila részesült az elismerésben. A díjakat Gálfalvi György főszerkesztő-helyettes adta át. Domokos Gézáról elmondotta: mindig mások könyveiért harcolt, aztán 1993 után módja nyílt rá, hogy végiggondolja az életét. Azóta öt könyvet tett az olvasó asztalára, és készül a hatodik. Gagyi József Csíkszeredában, a Kommunikációs Antropológiai Munkacsoporttal ért el jelentős eredményeket. Gagyi József díjazott dolgozatában azt vizsgálja, hogyan indul el 1949-ben az a nagy kísérlet, amikor a tervhez igazították a valóságot Romániában. Jánk Károly készülő verseskötetéből olvasott fel. Dr. Nagy Attila is díjazott, egy költő, aki mellesleg orvos. /Kiosztották a LÁTÓ 2002-es díjait. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./ "

"Az RMDSZ programja képezheti az erdélyi magyarság cselekvő egységét, állapította meg Király Károly. Az autonómia tagadásával az RMDSZ politikai passzivitásra kárhoztatta az erdélyi magyarság cselekvő tömegeit. A brassói kongresszus után az RMDSZ belső demokratizálódásának folyamata megtorpant, felerősödött a kizárólagosság, a kollektív vezetés szervei a pártbürokrácia eszköztárává váltak, a vetélytársakat, ellenlábasokat bürokratikus és antidemokratikus intézkedésekkel eltávolították. Király Károly Szőcs Gézát, Kincses Elődöt, Kolumbán Gábort, Jakabffy Attilát, Bardocz Csabát és Csapó Józsefet említette. A Háromszékben megjelent, Üzenet a Székelyföldre című írásában Markó Béla tudatos provokációt emlegetett. Márton Árpád a Romániai Magyar Szó március 5-i rágalmazó hadjáratba bocsátkozik Király Károllyal kapcsolatban: azt állította, hogy Király Károly, jóllehet 1989 decembere után az ország második felelős embere volt, Marosvásárhelyen nem volt ott sem 1990. március 16-án, sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. Bukarestben volt. Király Károly a " kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." Márton Árpád továbbá arra célzott, hogy Király Károly a diktatúra idején magas párttisztségeket töltött be. Király Károly erre válaszolt, felidézve, hogy a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ 2000. decemberi, 12. számában jelent meg írása Apró lépések és paktumok politikája címen, ebben visszautasította és cáfolta Verestóy rágalmait, megfelelve Verestóy Attilának, Borbély Lászlónak és másoknak, akik az 1989-es fordulat és a marosvásárhelyi márciusi eseményekben érdekeltek. Király Károly sohasem titkolta nómenklatúrás szerepkörért, régi beosztásait. 1990. márciusában minden tőle telhetőt megtett, befolyását és tekintélyét latba vetette magyar emberként, hogy megelőzze a vészjósló és bekövetkezett nemzeti és emberi tragédiát. 1990-ben telefonon beszélte Iliescu elnökkel, Petre Roman akkori kormányfővel, Celac külügyminiszterrel, Domokos Gézával. A két helyi, román és magyar sajtó munkatársaival külön-külön és együtt is békítő megbeszélést tartott. 1990. febr. 5-én, 9-én, 10-én írásbeli tájékoztatót, véleményezést fogalmazott meg Iliescu elnök, a kormányfő és a Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetősége számára. Az 1990. febr. 10-én keltezett, 32-es számú alelnöki átiratban olvasható: ,,Marosvásárhelyen, valamint Maros megyében az utóbbi napokban kritikus helyzet alakult ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Régen városi Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának egyik (1990. jan. 31-i) átirata szerint jan. 26-án a városban tüntetés volt, melyen mintegy 500-600, a szomszédos falvakból autóbuszokon hozott személy vett részt, akik a városháza előtt magyarellenes jelszavakat skandáltak: "Magyar vért akarunk inni", "Nem megyünk innen, amíg ki nem irtjuk a magyarokat". Marosvásárhelyen megsemmisítették a municípium kétnyelvű helységnévtábláját, intézmények kétnyelvű feliratait tépték le, még a municípiumi Nemzeti Megmentési Frontét is..." Iliescu elnökkel személyesen beszéltem mindezekről, később az NSZIT Végrehajtó Bizottságában szóvá tette és határozottan kérte az elfajult, nacionalista, sovén, fasisztoid, idegen- és különösen a magyargyűlölet megfékezését, a Vatra Romanesca, Adrian Motiu, Radu Ceontea mesterkedései megzabolázását. Az események előtt, 1990. márc. 15-én több mint egyórás megbeszélést folytatott Iliescu elnökkel. 16-án Marosvásárhelyre hazaérkezve értesült a gyógyszertár körüli provokációról. Sikerült aznapra a vérontást megfékezni. Vasárnap, 18-án az RMDSZ-székházban összefutott Sütő Andrással, Kincses Előddel, Jakabffy Attilával, Tőkés Andrással, Fülöp G. Dénessel és más helyi RMDSZ-tisztségviselőkkel. Nem volt köztük sem Markó Béla, sem Borbély László, természetesen, Márton Árpád sem. Márc. 19-én reggel gépkocsival Bukarestbe indult, a munkahelyére.. Ott, Bukarestben értesült arról, hogy a román hegyi lakók vátrás, szekus, rendőrségi felügyelet alatt buszokkal és teherautókkal masíroznak fényes nappal Marosvásárhelyre. - Király Károly azt kérte, hogy márc. 14-re Kolozsvárra, a Nemzeti Önkormányzat Ideiglenes Tanácsának létrehozására összehívott fórumon az összes szemben álló fél jelenjen meg, s a hozott határozatok a közös akarat kinyilatkoztatásának eredményei legyenek. /Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke: Az egység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./"

"Zöld Lajos új kötetéről /Kölcsönkért élet, kamatra. Visszaemlékezés, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ beszélt. A memoár műfaja szerint szubjektív szöveg. A gyergyószárhegyi művésztelep létrehozása, a Ferenc-rendi kolostor, Lázár-kastély restaurálása, európai hírű képtár alapítása jelentős esemény volt. Ezt örökítette meg emlékezésében. Visszaemlékezése szerint "a városban őskommunista diktatúra tombolt" a hatvanas években. Zöld mindezt a város műveletlen, őskommunista vezetőiről mondta el, nevek említésével. A szerző jó véleménnyel van Domokos Géza, Kántor Lajos vagy Gálfalvi György múltbeli szerepléséről. Csibi István árvaházi gyerekből multimilliárdossá vált vállalkozó vagyonának eredetéhez sok árnyék és suttogás társul, Csibi viszont kijelentette: a törvény előtt is bármikor, bárkinek rendelkezésére áll. Csibi István Fodor Sándor, Szabó Gyula, Sütő András vagy Lőrincz György könyveit kiadja - tetemes ráfizetéssel. Zöldi elmondta: barátaival húsz éven át egyetlen bani ellenszolgáltatás nélkül kastélyt, kolostort épített, európai hírű képtárat létesített, ennek ellenére őt minden elképzelhető dologgal megvádolták. Zöldi a jelenlegi helyzetről is kifejtette véleményét: a radikálisok a hatalommal való örökös konfrontációban, az igényekre való folyamatos rálicitálásban, a román államtól független nemzeti közigazgatási egységek megteremtésében látják a magyarság jövőjét. A mérsékeltek a célt a román társadalom demokratizálásával kívánják elérni. /Parászka Boróka: Kölcsönkért élet, kamatra. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./"

"Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő Gimnáziumban ápr. 2-án, a Pallas Akadémia Könyvkiadó fennállása 10. évfordulóján irodalmi találkozót rendeztek, megjelent Pomogáts Béla, Domokos Géza, Kovács András Ferenc, Márton László, Vargyas Antal, Kercsó Attila, Gál Éva Emese, valamint a házigazda szerepét is ellátó Dézsi Zoltán. /(Gál Éva Emese): A Pallas Akadémia jubileuma Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./"

"Tízéves a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és Könyvkereskedés, a romániai magyar könyvkiadás fontos intézménye. Csíkszeredában legalább tíz rendezvényen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen író-olvasó találkozókon tekintett vissza a kiadó és szerzői gárdája az elmúlt esztendőkre. A kiadó 70 százalékban hazai, 20 százalékban magyarországi írók, 10 százalékban pedig Nyugaton élő szerzők könyveit jelenteti meg folyamatosan. A tíz esztendő mérlege: 225 kötet. A Pallas-Akadémia Kiadó házi szerzői között van például Kányádi Sándor, Sütő András, Domokos Géza, Pomogáts Béla, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Egyed Ákos, Fodor Sándor, Kozma Mária, Farkas Árpád, Páll Lajos és a Heidelbergben élő Hajdú-Farkas Zoltán. Marosvásárhelyen a Bernády Közművelődési Központban ápr. 4-én szerveztek a kiadóval és a szerzőkkel találkozót, melyen Nagy Miklós Kund szerkesztő köszöntötte Tőzsér Józsefet, a kiadó igazgatóját, Kozma Mária főszerkesztőt, Markó Béla költőt, Gálfalvi Zsoltot, a Romániai Magyar Pen Központ elnökét, Pomogáts Béla irodalomtörténészt, az Illyés Alapítvány elnökét, Kovács András Ferenc költőt és Parászka Boróka kiadói szerkesztőt. Gálfalvi Zsolt úgy vélte, a Pallas-Akadémia ebben a kultúraellenes világban is képes volt szellemi műhellyé válni, akárcsak a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis. Markó Béla megjegyezte, 1989 után kiderült: van múltunk, amire építeni lehet. A szépirodalmat jórészt magyarországi támogatás tartja el, lassan-lassan a romániai költségvetésből is várható támogatás. Megszaporodtak szépirodalmi jellegű kiadványok. Van Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, van az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) a Romániai Magyar Pen Klub, folyamatosan megjelenik a kolozsvári Korunk, a csíkszeredai Székelyföld, a marosvásárhelyi Látó, és Nagyváradon új irodalmi folyóirata, a Várad. /Lokodi Imre: Tízéves a Pallas-Akadémia Könyvkiadó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ "

"Sepsiszentgyörgyön 1997 óta a Szent György napok keretében adják át a Pro Urbe-díjakat a város azon idős személyiségeinek, akik a közösségért tevékenykedtek. Idén Berde Zoltán ny. irodalomtanár, aki 50 évvel ezelőtt kezdett tanítani a Székely Mikó Kollégiumban, számos tanulmányt, kritikát, szakírást közölt, Domokos Géza író, a Kriterion és Mikes Alapítványok létrehozója, elnöke, Despina Eustafievici ny. bakteriológiai labororvos, Nagy László, az 1948-ban megnyílt "A mi könyvesboltunk" első vezetője, 1945-ben a Kossuth Kör létrehozója, akit később húsz évre ítéltek, hat évig volt politikai fogoly, és Sinka Mózes, az egykori Textil aranycsapat labdarúgója vehette át a város Pro Urbe díját. A tanácsülésen megemlékeztek a nemrég elhunyt dr. Könczei László ügyvédről, aki jelentős adományt hagyott a városnak, a Székely Mikó Kollégiumnak és egyházának vagyonából. /(Éltes Enikő): Pro Urbe-díjak, 2003. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./"

"Hetvenötödik éves születésnapján köszöntötték máj. 17-én Csíkszeredában Domokos Géza romániai magyar írót, szerkesztőt, könyvkiadót, az RMDSZ első elnökét. Köszöntőbeszédet mondott Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke és Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is. Az ünnepelt írói, közéleti, irodalomszervezői munkásságát Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar Pen Club elnöke méltatta. Bálint-Pataki József kiemelte, hogy a Kriterion Könyvkiadó a többségben és kisebbségben élők kulturális javainak elfogadását szorgalmazta. Domokos Géza /sz. Brassó, 1928. máj.18./ tanulmányait a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd Moszkvában fejezte be. Életéből 38 évet töltött Bukarestben, az Előre című napilap szerkesztőjeként, majd a Kriterion Könyvkiadó igazgatójaként. 1989 végén az RMDSZ alapítói között volt, betöltve annak elnöki tisztét. Az RMDSZ első éveiről, a rendszerváltás után kibontakozó romániai közéletről Esély című háromkötetes memoárjában írt, a Kriterion könyvműhelyről az Igevár című visszaemlékezésben, életútja tapasztalatait pedig az Éveim, útjaim, arcaim című önéletírásában foglalta össze. /A 75 éves Domokos Gézát köszöntötték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"

"Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának legfrissebb számában /Transsylvania/2003/2/ Reményik Sándor, Áprily Lajos, Egyed Emese, Lászlóffy Aladár versei olvashatók. A kiemelkedő írások között van Wass Albert: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"; Vetési László: A magasság alázata; Sütő András: Domokos Gézának, a Kriterion volt igazgatójának, sors- és bajtársamnak a kisebbségi küzdelemben; Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát; Gazda Árpád: A csángó gyermekek vakációjáról érdeklődik a rendőrség. /Transsylvania/2003/2. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Fodor Sándor ironikusan szólt Tőkés Lászlónak a Szabadság okt. 24-i számában megjelent sorairól, melyet, ahogy írta "tévelygéseim helyreigazításának szentelt". Fodor kifogásolta Nagy Lászlónak a Szabadság okt. 29-i számában megjelent "Gáll Ernő (1977-90 közötti) meglepő naplója" című írását. Fodor Sándor szerint Nagy László kissé túl kemény hangon bírált, amikor elítélte Domokos Gézát. Nagy László gyűlölettel szól az elmúlt közel ötven esztendő "főszereplőiről". Gáll Ernő ugyanis egész életében tenni akart - és tett is - a romániai magyar tudományos és művelődési életért. Fodor azt ajánlotta Nagy Lászlónak, hogy indulatmentesen bíráljon. /Fodor Sándor: Egy vita margójára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./"

"Fodor Sándor nem fogadta kitörő örömmel a székely nemzeti tanácsok és a magyar nemzeti tanácsok megalakulását. Ha az RMDSZ mellett még egy (komolyan vehető) hazai magyar politikai tömörülés indulna a választásokon, ez megosztaná a romániai magyar szavazókat - és egyik se jutna be a parlamentbe. Vezetőik azonban kijelentették: nem lépnek fel a parlamenti választásokon az RMDSZ ellen. A Székely Nemzeti Tanács, vagy Kalotaszegen, Biharban a Partium magyarlakta vidékein megalakuló Magyar Nemzeti Tanács hasznos munkát végezhet a maga területén. A székely tanácsok alakulása azonban figyelmeztethetné az RMDSZ-t: nem hasznos dolog, ha a szervezet vezetői szinte kivétel nélkül "nyugdíjas állás"-nak tekintik tisztségüket. Egyelőre az RMDSZ-vezetők rendíthetetlenül ragaszkodnak státusukhoz (székükhöz). Fodor javasolta, hogy azok a magas rangú RMDSZ-tisztségviselők, akik a diktatúra idején is ilyen-olyan tisztségeket töltöttek be (akár csak szakmaiakat is), immár vonuljanak tisztességgel vissza. Úgy, ahogy ezt a hazai magyar könyvkiadásban, művelődési életben elévülhetetlen érdemeket szerzett Domokos Géza tette. /Fodor Sándor: Még egyszer a Székely Nemzeti Tanácsról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

"Hazám-díjat kapott nov. 15-én Budapesten Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatója, az RMDSZ első elnöke. Az elismerés létrehozója a magyarországi XXI. Század Társaság, amely a József Attila Hazám szonettkoszorújának címét kölcsönző kitüntetést harmadik alkalommal ítélte oda. Az alapítói szándék szerint a társaság kuratóriuma évente olyan személyiségeket jutalmaz, akik a magyar közgondolkodásban, az ország tudományos, illetve kulturális és művészeti életében kiemelkedő tevékenységet folytattak, életművükkel Magyarországot szolgálták. A díjat korábban Sütő András író is megkapta./Domokos Géza Hazám-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./"

"Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány munkásságuk elismeréséül irodalmi díjakat adott át a 60-as, 70-es és 80-as éveikben járó íróknak. A meghívottak közül hiányzott Benkő Samu, Domokos Géza és Tóth Mária. Pomogáts Bélát Hídverő-díjjal tüntették ki. Díjat kapott az esten Benkő Samu, Dáné Tibor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gábor Ferenc, Gálfalvi Zsolt, Kiss János és Tóth Mária. A díjátadáson részt vett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar intézmény részéről szintén elismerő oklevelet nyújott át az íróknak. /(bb): Munkássága elismeréséül Pomogáts Hídverő-díjat vett át. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

Románia Csillaga (Steaua Romaniei) érdemrend tiszti fokozatával tüntette ki január 13-án Ion Iliescu államfő Domokos Gézát, volt RMDSZ elnököt (1990–1993) irodalmi munkásságáért és közéleti tevékenységéért. A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. /Kitüntették Domokos Gézát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Haza a magasban címmel, tizenegy erdélyi magyar személyiségről készített portréfilm-sorozatot mutattak be február 7-én Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnökségén. Az RMDSZ Művelődési Főosztályának kezdeményezését a Communitas Alapítvány karolta fel, és a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége valósította meg. Víg Emese, a sorozat gondozója elmondta, hogy a portréfilmeket 2002-ben kezdték el gyártani olyan személyiségekről, akik az erdélyi magyar kultúra gyarapodásáért kiemelkedő munkát végeztek. Az első tizenegy kazettán Szász János író és újságíró, Senkálszky Endre színművész, Kallós Zoltán néprajzkutató, Ruha István hegedűművész, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, László Ferenc muzikológus, Egyed Ákos történész, Kós András szobrászművész, Domokos Géza író és szerkesztő, Fodor Sándor író, Lászlóffy Aladár költő látható. A rendezvényen Markó Béla szövetségi elnök is jelen volt, aki egy-egy kazettát nyújtott át a tizenegy alkotónak. /B. T.: Portréfilm-sorozat erdélyi alkotókról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Fenyegető veszedelmeket, sok tragikus megpróbáltatást sikerült elhárítani a magyarság feje fölül azzal, hogy az RMDSZ a kilencvenes évek elején nem tűzte zászlajára az autonómia ügyét – mondta az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ legfrissebb számában megjelent interjújában Domokos Géza, a szövetség alapító elnöke. A hetilap azzal kapcsolatosan szólaltatta meg a neves romániai magyar közéleti személyiséget, a Kriterion Könyvkiadó volt igazgatóját, hogy januárban kulturális érdemeinek elismeréseként átvette Ion Iliescu államfőtől a Románia Csillaga Érdemrend tiszti keresztjét, ugyanakkor megkapta a budapesti székhelyű XXI. Század Társaság Hazám elnevezésű díját is. Domokos Géza nem hiszi, hogy a mostani hatalom hálával tartozna neki, mert ő következetesen ellenzéki alapállásból politizált. Domokos Géza szerint az 1990 márciusában Marosvásárhelyen történtek is azt mutatták: ha az akkor kibontakozó boszniai modell híveinek a véleménye túlsúlyba kerül az RMDSZ-ben, ha az akkori belső ellenzék eléri célját, hogy átvegye a Szövetség vezetését, akkor ma nem 190 ezer szülőföldjét elhagyó magyarról, hanem sokkal többről kellene beszélni. /Domokos Géza az autonómia kérdéséről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./

A Krónika kérdései nyomán első ízben tette közzé az interneten éves jelentését a Communitas Alapítvány kuratóriuma. Az adatokból kiderül, 2003-ban az alapítvány 770 millió lejjel többet költött saját működésére, pályázatai lebonyolítására, mint amennyit a szórvány és az ifjúság számára, valamint az alkotói ösztöndíjakra együttesen szánt. Ráadásul a felhasznált 35,440 milliárd lejből csak tíz milliárdot osztott ki pályázati úton. A legnagyobb kiadási tételt az RMDSZ ügyvezető elnökségének is otthont adó alapítványi székház felépítése jelentette. A Communitas Alapítvány 2001 júliusa óta kezeli az erdélyi magyarság számára juttatott költségvetési támogatást, eddig csak 2001 októberében számolt be az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsa (SZET) előtt tevékenységéről, akkor is csak részleges, összegző adatokat mutatott be. A most közzétett 24 oldalas dokumentumot egy ritkábban használt számítógépes formátumban tették fel a világhálóra, ráadásul úgy, hogy azt ne lehessen kinyomtatni, részleteit ne lehessen lemásolni. Az alapítvány 2003-ban 38,333 milliárd lejből gazdálkodhatott volna, ebből azonban 2,893 milliárdot 2004-re íratott át. A bevételi oldal tulajdonképpen a tavalyi 37,3 milliárdos állami támogatásból áll, ehhez a 2002-ből áthozott közel egymilliárd lej, valamint a banki kamat adódik hozzá. A kiadások oldalán a beruházásoké a legnagyobb tétel: 11,473 milliárd. 7,065 milliárddal a művelődési programok, 5,395 milliárddal a sajtó, 1,8-1,8 milliárddal a könyvkiadás és az ifjúsági programok, 1,5 milliárddal a szórványprogramok, 1,475 milliárddal az alapítvány saját programjai, majd a 432 milliót kitevő alkotói ösztöndíjak következnek a sorban. Saját működésére 4,5 milliárd lejt költött az alapítvány. A beszámoló 22 oldalon keresztül sorolja fel azoknak a szervezeteknek, sajtótermékeknek, programoknak a nevét, elnevezését amelyek a közművelődési, a sajtó, a szórvány, illetve az ifjúsági keret támogatásában részesültek; nem közli azonban tételesen is az összegeket, amelyeket egy-egy pályázónak kifizettek. Farkas András, az alapítvány programfelelőse azzal az indoklással utasította el a részletes tájékoztatást, hogy semmilyen garanciát nem kaptak a Krónikától arra: a lap maradéktalanul közli a listát hasábjain. A Krónika egyébként febr. 21-én az alapítvány elnökének, Markó Bélának és alelnökének, Takács Csabának is tudomására hozta: a lap kész külön mellékletben kiadni a 2001 óta kiosztott Communitas-támogatások teljes, tételes listáját, ha az alapítvány átvállalja a kiadás költségeit. Az alapítvány pályázatainak lebonyolítására 770 millió lejjel fizetett többet, mint amennyit a szórványra, az ifjúságra és az alkotói ösztöndíjakra együttesen szánt. Ráadásul a pályáztatásra és annak ellenőrzésére fordított összegnek alig több mint kétszeresét (10,1 milliárdot) osztotta ki az alapítvány nyilvános pályázatokon. A kuratóriumi beszámoló a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos költségek sorában első helyen említette a meghirdetés, a népszerűsítés költségeit. Ide sorolta még a szaktestületi és kuratóriumi ülések megszervezésének, a székházak fenntartásának és működtetésének, a támogatások rendeltetésszerű felhasználása ellenőrzésének a költségeit, valamint az utazási és szállítási költségeket is. Az összeg egyébként a 2003-as évben ugrott ekkorára. 2001-ben még 1,52 milliárdot, 2002-ben pedig 1,6 milliárdot fordított önmagára az alapítvány. Takács Csaba szerint ez nem jelent pazarló magatartást. A Krónika értesülései szerint a Communitas működési költségei azért ilyen magasak, mert több RMDSZ-székház is alapítványi székházként szerepel az aktákban, az RMDSZ-alkalmazottak többsége pedig Communitas-alkalmazottként kapja a fizetését. A beruházások 11,473 milliárdos keretéből is jobbára önmagát támogatta a Communitas. 5,273 milliárdot költött a kolozsvári irodaház bővítésére. Takács Csaba ügyvezető elnök elmondta, az ingatlan valójában a Communitas székháza. Hogy milyen alapon működik az épületben az RMDSZ ügyvezető elnöksége, erre a kérdésre nem kívánt válaszolni az elnök. Később hozzátette, az RMDSZ több irodát is bérel a Communitas Alapítványtól. 1,4 milliárdot költött az alapítvány irodatechnikai fejlesztésekre, kommunikációs eszközökre, 645 milliót infrastrukturális fejlesztésre, 55 milliót számítógépes programok vásárlására. Összeadván e tételeket a saját programok működtetésére szánt 1,475 milliárddal és a működési költségekkel, az eredmény arra utal, hogy a Communitas Alapítvány az erdélyi magyarságnak szánt tavalyi költségvetési támogatás több mint egyharmadát fordította önmagára vagy saját programjaira. E programok sorában a különböző évfordulós ünnepségek megszervezése, közvélemény-kutatások, felmérések készíttetése, a Haza a magasban című portréfilm elkészítése, az aradi Szabadság-szoborral kapcsolatos költségek, valamint az alkotói ösztöndíjak átadási ünnepségének megszervezését említik. Takács Csaba szerint az irodatechnikai és infrastrukturális fejlesztésre, valamint kommunikációs eszközökre költött kétmilliárdnak nem csupán a Communitas, hanem a hozzá pályázatokat benyújtó más szervezetek is haszonélvezői voltak. Az alapítvány sajtószaktestülete 3 milliárdos keret sorsáról dönthetett, az elszámolásban 5,395 milliárd jelent meg sajtótámogatásként. Az alapítvány első ízben tette közzé az RMDSZ honlapján kuratóriumának összetételét. A testület nagy vonalakban az RMDSZ vezérkarával azonos. Kuratóriumi tisztsége mellett Markó Béla az ösztöndíjbizottságban, Takács Csaba pedig a szórványbizottságban elnököl. Kelemen Hunor kuratóriumi tagsága mellett a könyvkiadási és a sajtószaktestületben is jelen van. Utóbbiban az elnöki tisztséget tölti be. Márton Árpád képviselő a Szép Gyula ügyvezető alelnök által vezetett közművelődési szakbizottságban erősíti az RMDSZ-es vonalat, de az ösztöndíjbizottságban is részt vesz. A Kovács Péter ügyvezető alelnök által vezetett ifjúsági szakbizottságot tulajdonképpen az RMDSZ mögé besorakozó ifjúsági szervezetek csúcsszerve, a Miért vezérkara alkotja. A szaktestületek személyi összetétele tavaly óta csak kis mértékben változott meg. A művelődési szaktestületben Kiss Annamária helyét Borboly Csaba Hargita megyei RMDSZ-tanácsos, a könyvkiadási szaktestületben Parászka Boróka helyét Domokos Géza, a szövetség volt elnöke, a sajtó szaktestületben Magyari Tivadar szociológus és Miklósi Ildikó szövetségi sajtóreferens helyét Kereskényi Sándor szenátor vette át, az ifjúsági testületből pedig Orosz Csaba távozott. Létrehozott a kuratórium egy új szaktestületet, mely kutatók külföldi konferenciákon, tanácskozásokon való részvételéhez nyújt utazási támogatást. E testületben az RMDSZ négy jelenlegi és egy korábbi ügyvezető alelnöke vesz részt. Az RMDSZ vezetői nyilatkozataikban többször hangsúlyozták, a költségvetési támogatásban részesülő kisebbségi szervezetek közül egyedül a Communitas vállalkozott arra, hogy nyílt pályázati rendszeren keresztül, szaktestületek bevonásával ossza el a támogatásokat. Nem tettek viszont említést arról, hogy az alapítvány e rendszeren keresztül a támogatásoknak csupán egy kisebb részét osztja. A nagyobbik rész sorsáról a kuratórium, azaz az RMDSZ vezérkara dönt. – A kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. 1997-től a szövetségnek már az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, mert különben elesett volna a politikai alakulatként kapott támogatástól. Az SZKT és a SZET 2002. októberi ülésén a Takács Csaba által bemutatott jelentés szerint az EMKE maga kérte a pénzosztás feladatának átadását „tekintettel az egyre gyarapodó tevékenységére és a más területeken is meglévő adminisztrációs kötelezettségeire.” Az RMDSZ az 1998. márc. 30-án bejegyzett Communitas Alapítványt nevesítette a Kisebbségi Tanács soros ülésén. A jogszabály hangsúlyozza, a pénz azoknak a kisebbségi szervezeteknek jár, amelyek pártként nem kapnak költségvetési támogatást. A Transindex internetes újságban közzétett adatok szerint az RMDSZ pártként 6,7 milliárd lej költségvetési támogatást kapott a 2003-as évre. 2001 A Krónika kérte: az alapítvány közölje a 2001-ben és 2002-ben támogatottak listáját, de erre nem kaptak választ. Takács Csaba az illetékes állami hivatalokhoz irányította a lapot kérdéseivel. A Communitas ugyanis háromhavonta küld részletes tájékoztatást a román kormány Etnikumközi Hivatalának a pénzek elköltéséről. /Gazda Árpád: Elsősorban önmagát támogatta a Communitas Alapítvány. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./ A Communitas Alapítvány kuratóriumának tagjai: Markó Béla szövetségi elnök (kuratóriumi elnök), Takács Csaba ügyvezető elnök (kuratóriumi alelnök), Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Kelemen Atilla képviselőházi frakcióvezető, Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, Kerekes Gábor ügyvezető alelnök, Nagy F. István volt ügyvezető alelnök, Nagy Zsolt ügyvezető alelnök, az RMDSZ választási kampányfőnöke, Szép Gyula ügyvezető alelnök, Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető és Winkler Gyula képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke. A Communitas Alapítvány szaktestületei Sajtó Szaktestület: Kelemen Hunor – elnök, Csép Sándor, Gálfalvi Zsolt, Szilágyi Dezső, Kereskényi Sándor, Nagy Zsolt, Papp Sándor Zsigmond Könyvkiadás Szaktestület: Kovács András Ferenc – elnök, Dávid Gyula, Káli Király István, Kelemen Hunor, Domokos Géza, Selyem Zsuzsa, Varga Gábor Művelődési Szaktestület: Szép Gyula – elnök, Borboly Csaba, Dáné Tibor Kálmán, dr. Földes Béla, Karda Emese, Könczei Csilla, Márton Árpád Ifjúsági Szaktestület: Kovács Péter – elnök, Asztalos Csaba, Benedek Csaba, Horváth Izabella, Kereskényi Gábor, Korodi Attila, Porcsalmi Bálint, Szabó Ödön Szórvány Szaktestület: Takács Csaba – elnök, Bodó Barna, Gönczi Irénke, Jakab Elek, dr. Kakassy Sándor, Kovács Attila, Király András, Ludescher István, Molnos Lajos, Rácz Levente, Vetési László Alkotói Ösztöndíjbizottság: Markó Béla – elnök, Angi István, Béres András, Csíky Boldizsár, Gálfalvi György, Jakobovits Miklós, Kötő József, Márton Árpád Utazási támogatások szaktestülete: Nagy Zsolt, Kovács Péter, Kötő József, Nagy F. István, Szép Gyula Támogatási keret a romániai kisebbségeknek Ebből a romániai magyarságnak jutott Nyílt pályázaton kiosztott összeg (milliárd lej) (milliárd lej) százalék (milliárd lej) százalék 2001. év 90 13,385 14,87 5,78 43,18 2002. év 126,498 18,612 14,71 6,4* 34,38 2003. év 190 37,3 19,63 10,1* 27,07 2004. év 240 50 20,83 * számított adatok

Érdemdíjban részesült Hajdú Győző is, az Igaz Szó volt főszerkesztője, a szélsőségesen nacionalista Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu kebelbarátja, aki 1989 előtt kivívta az erdélyi magyarok ellenszenvét. Az Érdemdíjat Kiosztó Országos Bizottságot a Román Akadémia elnöke, a képviselőház és a szenátus művelődési és munkaügyi bizottságának elnökei, a Művelődési és Kultusz-, az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, illetve az Országos Sportügynökség képviselői, valamint az öt alkotási szövetség képviselői alkotják. A díjazott írók között található Balogh József, Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Szász János, Sütő András és Szilágyi István. Érdemdíjat kaptak továbbá Boér Ferenc és Csíky András színművészek, valamint Baranyai Ferenc és Gergely István képzőművészek. Fodor Sándort megdöbbentette az, hogy díjat kapott Hajdú Győző, Adrian Paunescu szenátor kebelbarátja is. Hajdút nem a romániai magyar írók javasolták a díjra, hanem olyan szerv, amelynél elévülhetetlen érdemeket szerzett. /Papp Annamária: Érdemdíj az érdemtelen Hajdú Győzőnek. Elismerésben részesültek a romániai magyar alkotók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vele készült beszélgetésben kifejtette, Domokos Gézát nagyra becsüli, igazi jó könyvesnek, jó kultúrpolitikusnak tartja. Legutóbb azonban éppen Domokos vallott arról, hogy miként törekedtek megakadályozni az autonómiapolitika kibontakozását, és hogy ezért neki köszönetet kellene mondania a magyarságnak. Tőkés László püspök szerint az RMDSZ vezetőségét kezdettől fogva megkörnyékezték, hogy eltérítsék a szervezetet vállalt politikájától. Erre nézve saját tapasztalatai vannak: őt is megkeresték, kezdve Iliescuval, és két másik vezető munkatársával, és arra akarták rávenni, hogy Tőkés tartson velük. Ő erre nem volt hajlandó, ezért kegyvesztett lett. Ahogyan őt megkeresték, nagy valószínűség szerint hasonlóan környékezték meg a Neptun-ügyben elhíresült két-három személyt. Tőkés úgy látja, hogy az 1996-os kormányba lépés idején a titkos megegyezés egyik alapfeltétele volt, hogy tőle és bizonyos személyektől szabaduljon meg az RMDSZ. Szerinte ez magyarázza, hogy az „akkori RMDSZ még köszönő viszonyban sincs a mostani elbürokratizált, hatalomcentrikus szövetséggel.” A püspök visszaemlékszik, az első mélyebb ellentétek idején az RMDSZ egyik parlamenti csoportosulása kiadott egy egységfelhívást. Nagyjából azok írták alá, akik most is az RMDSZ vezetőségében vannak. Tőkés László azt is látja, hogy az RMDSZ hivatalos vezetősége mekkora gondot fordít az egyes főpapok meggyőzésére. Amikor két vagy három éve Strasbourgba mentek az egyházi ingatlanügyek képviseletére, Jakubinyi György érsek elmondta, hogy őt felhívták, és meg akarták győzni arról, hogy ne jöjjön az egyházi küldöttséggel. Kató Béla is elmondta ezelőtt egy-két hónappal, hogy amikor Illyefalván az RMDSZ, elsőként az országban hajlandó volt az MPSZ-szel a választások ügyében tárgyalni, azonnal felhívta az RMDSZ egyik alelnöke, és a fejét csóválta. Előfordul, hogy egyes parlamenti képviselőknek a jóvoltából egyes lelkészek a megnyerés érdekében több pénzt kapnak, vagy pedig úgy kapnak pénzt, hogy az országos vagy a megyei hatóságok megkerülik az egyházi főhatóságot. – Az egyházvezetőket abban a formában, ahogyan az előző kormány tette, nem fogadta Medgyessy Péter miniszterelnök, illetve főmunkatársai sem. Azelőtt megszokott gyakorlat volt, hogy a püspökök találkoztak, ettől ódzkodott Medgyessy Péter. Egyszer fogadták az összes határon túli egyházi vezetőket egy konferencia jellegű összejövetelen, ahol azonban nem annyira az egyházak szükségéről, inkább műsoros együttlétről volt szó. – A kisebbségpolitikai fejezetet már lezárta Románia az integrációs tárgyalások rendjén, viszont hátra van még az eurorégiós problémakörnek a fejezete. Az autonómia, mint regionális kérdés, ebben a fejezetben talán jól érvényesíthető, hogyha kialakul az erdélyi összmagyar politikai egység. /Makkay József: Összmagyar egységet az autonómia körül! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 4./

Kuszálik Péter elutasítóan írt Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina könyvéről (Erdélyi magyar politikatörténet 1989–2003). Többek között kifogásolta, hogy fölhasznált irodalom listájából hiányzik egy igen fontos mű: Domokos Géza háromkötetes emlékirata. /Kuszálik Péter: Morfondír. Történelem és valóság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Szept. 28-án a bukaresti Magyar Kulturális Központban bemutatták Domokos Géza Apályban című naplóját, mely az 1988-as év eseményeit rögzíti. /(Gáspár Hajnal): Domokos Géza könyvének bemutatója a Bukaresti Magyar Kulturális Központban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

Irodalomtörténészt, költőt és történelemtudóst jutalmazott idén az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA): Ilia Mihály szegedi professzor Hídverő-, Kányádi Sándor Életmű-, Egyed Ákos történész pedig EMIA-díjat kapott. A díjátadó ünnepségre okt. 30-án Székelyudvarhelyen, a Polgármesteri Hivatal Szent István-termében került sor. Lőrincz György, az EMIA elnöke köszöntötte az ünnepelteket és ünneplőket. Ilia Mihály sokrétű munkásságát Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke; Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese és Kántor Lajos nevében Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője méltatta; Egyed Ákos történész gazdag termésű életpályáját tanítványa, Hermann Gusztáv és Domokos Géza értékelte; Kányádi Sándor költészetéről Gálfalvi Zsolt olvasta fel esszéjét. Rászolgáltak az elismerésre – erősítette meg a laudálók szavait Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke. /Borbély László: Jó ügyekre kész emberek. – Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjkiosztó ünnepsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

1989 karácsonyáig rejtegette naplóját Domokos Géza, ezt adta most közre Apályban Napló – ezerkilencszáznyolvannyolc /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ címmel. A kordokumentum-értékű könyv Kozma Mária szerkesztésében jelent meg, Hajdú Farkas-Zoltán írt hozzá utószót. /Domokos Géza könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

A X. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zsűrije díjazta a vásár legszebb könyveit. Az első díjat Kányádi Sándor 75. éves születésnapjára kiadott: Noé bárkája felé című verseskötete (illusztrálta: Deák Ferenc, nyomtatta a csíkszeredai Alutus nyomda), míg a második díjat Domokos Géza: Apályban. Napló – ezerkilencszáznyolcvannyolc (borító- és könyvterv Hajdú Áron igazgató, nyomtatta a csíkszeredai Alutus nyomda) című könyv kapta. /Legszebb Könyv – 2004. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

Minden romániai magyar szavazatára szükség van ahhoz, hogy ez a közösség a jövőben is biztosíthassa képviseletét a román parlamentben – ezt fogalmazta meg nov. 18-án közzétett felhívásában tizenhét vezető erdélyi értelmiségi. A dokumentumot Ágoston Hugó, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Parászka Miklós, Sütő András, Székedi Ferenc és Varga Gábor írta alá. "Egy erősen központosított országban, ahol a politikai mentalitások és cselekvésmódok többsége is erősen centralizált, a jelenlét a parlament döntéshozó folyamatában – az ehhez tartozó intézményrendszert is figyelembe véve – különösképpen nélkülözhetetlen" – állapítják meg az aláírók, hangsúlyozva, hogy ehhez minden magyar szavazatra szükség van. "Lehetnek közöttünk véleménykülönbségek világnézeti, politikai, magatartásbeli kérdésekben, beleértve az RMDSZ eddigi politikai gyakorlatának megítélését is" – fejtik ki a dokumentum szerzői, de hozzáfűzik: most nem egyszerűen az egyik vagy a másik politikai álláspontra, hanem az érdekképviseleti szövetség egészére, az erdélyi magyarság érdekvédelmének további lehetőségére és folyamatos érvényesítésére kell szavazni. /Értelmiségiek felszólítása a szavazásra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Domokos Géza, az RMDSZ megalakulása utáni első elnöke írásában kiállt az egységes magyar képviselet, az RMDSZ mellett. /Domokos Géza: Élni az erdélyi erénnyel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az RMDSZ dec. 18-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. E rendezvény során adják át – immár hagyományosan – az RMDSZ Ezüstfenyő Díjait is, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásának, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Idén 27 személy részesül Ezüstfenyő Díjban: Baka Mátyás, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, Kézdivásárhely; Bódi György állategészségügyi asszisztens, Ürmös; dr. Brendus Gyula sebész szakorvos, Nagyenyed; Csávossy György agrármérnök, Csombord; Domokos Géza író, Sepsiszentgyörgy; Fazakas Mihály kohómérnök, Medgyes; Ferencz Alajos bányalakatos, Csíkszentdomokos; Földes Béla kórházigazgató, Nagyvárad; Frunda György szenátor, Marosvásárhely; Horváth Levente közgazdász, Arad; id. Deák Ferenc RMDSZ-elnök, Kisbács; Ilyés Gyula polgármester, Szatmárnémeti; dr. Iszlai Árpád fogorvos, Szászrégen; Komáromi Attila jogtanácsos,Gyulafehérvár; Koszorús Zoltán bányamérnök, Beszterce; Kötő József, az EMKE elnöke, Kolozsvár; Ladányi Kinga szenátori irodavezető, Székelyudvarhely; Lokodi Anna alpolgármester, Uzon; Ludescher István alpolgármester, Nagybánya; Mikó Lorinc jogtanácsos, Kolozsvár; Nagy András polgármester, Szászrégen; Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár; Pop Imre polgármester, Kraszna; Sófalvi László, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Székelyudvarhely; Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója, Marosvásárhely; Vida Gyula közgazdász, Szilágysomlyó; Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, Vajdahunyad. /15 éves az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Háromszék szülötte, Kicsi Sándor  Budapesten az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének vezetője volt sokáig. Nyolcvanöt éves korában, december 25-én meghalt Budapesten, a Péterffy Sándor utcai kórházban. /Domokos Géza: Búcsúszó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 28./