Augusztus 29-30-án ünnepelt Kibéd, a több mint félezer éves falu közössége, a magyarországi testvértelepülések küldötteivel. A kultúrotthonban kiállítást nyitottak. A helybéli Ráduly János tanár 58 önálló kötete sorakozott, mellette az ugyancsak a helybéli Ferenczi Ernő tanító festményei, fénykép- összeállítását életpályájáról, továbbá Mózes Szilágyi Katalin gyöngyfűzései, Seprődi Anna kibédi kockás szőttesei, Suba Irma varrottasai, Seprődi József okleveles borász termékei is szerepeltek a kiállításon. A falunapokon ünnepelték Kibéd község első írásos említésének 510. és községgé válásának 6. évfordulóját. A falunapok az Együtt Európában című tanácskozással folytatódott a kultúrotthonban. /Kilyén Attila: Falunapok, díszpolgáravatóval. Kibéd 510 éves. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

A korábbinál nagyobb létszámú színészcsapattal és a kortárs drámát népszerűsítő fesztivál szervezésével vágott neki az új évadnak a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Az udvarhelyi társulat eddig tizenegy tagú volt, az új évadot azonban már tizenhatan kezdik. A teátrumban próbálják Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című drámáját Csurulya Csongor rendezésében, melyet négy színház közös produkciójaként viszik színre (egy olasz, egy spanyol és egy lengyel társulattal együtt), egy európai színházi projekt keretében. A színház az előadások sorát a Bernarda Alba házával nyitja, a következő bemutató vígjáték lesz: Megyeri Zoltán viszi színre a Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti című zenés vígjátékot. Shakespeare Ahogy tetszik-jét Anca Bradu rendezi a jövő év elején. Stúdió-előadások is készülnek. A gyermekeknek szóló bérletes előadások sorában az udvarhelyi csapat Tordon Ákos-Szilágyi Regina Skatulyácska (rendező Szilágyi Regina), a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Benedek Elek Többsincs királyfi című mesejátékát (rendező Barabás Árpád), a csíkszeredai Csíki Játékszín pedig Budaházi Attila A halhatatlan herceg című mesejátékát adja elő a szerző rendezésében. Ebben az évadban is megszervezik a DráMa kortárs színházi találkozót Székelyudvarhelyen. /Nagyobb társulattal kezdik az új évadot Udvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Szeptember 4-én Csíkszeredában lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös szervezésében a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. A rendezvényen mintegy ezer polgármester, alpolgármester, helyi és megyei tanácsos vesz részt, de jelen lesznek az RMDSZ képviselői, szenátorai és tisztségviselői is. Beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László, az EMNT elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, államelnökjelölt, valamint Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. A rendezvényen sor kerül a Székelyföld fejlesztési stratégiájáról szóló Memorandum, valamint a Kiáltvány bemutatására és elfogadására is. /Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Csíkszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös rendezésében szeptember 4-én megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen mintegy ezer polgármester, alpolgármester, helyi és megyei tanácsos, képviselő és szenátor vett részt. Markó Béla, az RMDSZ felhívta a figyelmet: nem elég kiáltványban megerősíteni az autonómia iránti szándékot, ahhoz következetes, folyamatos munkára lesz szükség a jövőben. Ez közös munka lesz, ennek szellemében hívták meg erre a gyűlésre az RMDSZ-en kívüli szervezetek – így a Magyar Polgári Párt (MPP) – választott önkormányzati képviselőit is. A romániai magyarság „résztulajdonosa” Romániának, Erdélynek, Székelyföldnek – hangsúlyozta Markó Béla -, Romániában 7, Erdély területén 25, Székelyföldön pedig 80 százalékban magyar a lakosság, tehát ilyen arányban „résztulajdonosa” az országnak, illetve annak a területnek, amelyben szeretné megőrizni identitását. Markó utalt a szlovákiai magyarság helyzetére: visszaveszik a magyaroktól a már megszerzett jogokat. Szerinte ez nem csupán két ország ügye, az Európai Uniónak nagyon is köze van ahhoz, hogy miként alakul a helyzet. Markó megállapította, hogy Romániában is igazán csak az autonómia eszközével veheti kezébe a magyar kisebbség a saját sorsát. Leszögezte: Székelyföldnek sajátos, etnikai identitása is van, ezért sajátos területi autonómiára is szüksége van. Tőkés László, az EMNT elnöke megállapította: Székelyföldnek országnyi területe van, mintegy 2000 négyzetkilométerrel meghaladja Koszovó területét. Az EMNT elnöke kifejtette: a Kárpát-medencében minden legitim politikai erőnek kötelessége az autonómia képviselete. Magyarországra is utalva szükségesnek nevezte a „nemzetpolitikai rendszerváltást”, amely nélkül nem lehet teljes a politikai rendszerváltozás. /Székelyföld számára az egyetlen tartós megoldás a területi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./ Székelyföld a miénk, nekünk itt a helyünk, egymásra mindig számíthatunk. Fontos, hogy gyerekeink, közösségeink lássák, nem félünk, bátrak vagyunk, van hitünk, erőnk céljaink megvalósítására – fogalmazta meg üdvözlő beszédében a nagygyűlés üzenetét Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. „Magunkra vagyunk utalva, de van bennünk erő ennek a kihívásnak eleget tenni” – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Tőkés László, az EMNT elnöke azt hangsúlyozta, már önmagában nagy eredmény, hogy ez a találkozó létrejöhetett, még akkor is, ha egymás után két helyen jött létre, mert lényegében mind a kettő azt üzeni a magyar közösségnek, hogy „egyet akarunk”. Ugyanakkor bírálta mind az RMDSZ „kizárólagos pártpolitikáját”, mind az SZNT-t, amely magáénak tekinti „az autonómia képviseletének kizárólagos jogát”. Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Szent István példáját állította a székelyföldi nagygyűlés résztvevői elé, arra biztatva őket, hogy tegyék azt, amit a magyar közösség rájuk bízott. A nagygyűlés elfogadott egy memorandumot Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért, illetve egy kiáltványt Székelyföldért, amelyben az Európa Tanács 176/1993-as számú ajánlásának, az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek a betartását követelik, ugyanakkor követelik a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását, valamint az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány harmadik pontjának szellemében „a teljes nemzeti szabadságot az együtt lakó népek számára”. /Mózes Edith: „Egyetlen garantált megoldásnak a területi autonómiát tartjuk. ” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./ „Nehéz dolgunk van, hiszen ezerszer el kell magyaráznunk román barátainknak, hogy az, amit mi akarunk és kérünk, nem valakik ellen akarjuk, nem valakik ellen kérjük. ” „Nem akarunk elvenni senkitől semmit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. /”Senkitől semmit nem akarunk elvenni” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Immár negyedszázada ünneplik szeptember 21-én a magyar dráma napját. E jeles nap arra emlékeztet, hogy 1883-ban ezen a napon szólalt meg először a pesti Nemzeti Színház színpadán Madách Imre nagyszabású drámai költeménye, Az ember tragédiája. Marosvásárhelyen sokan emlékeznek még arra az előadásra, amelyben a Tragédia Harag György víziójában került közönség elé. A Tompa Miklós Társulat 2001-ben Anca Bradu rendezésében is műsorára tűzte a drámát. A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat augusztus-szeptemberi összevont száma színházi szám. Olvasható ebben Matei Visniec Paparazzi avagy egy elvetélt napfelkelte krónikája című színműve Patkó Éva fordításában, Kiss Noémi Legénybúcsú című alkotása „tragikus eljegyzés kilenc jelenetben”, Mihaela Michailov Életem babái című jegyzete. Pálfi Zsófia Disharmonia caelestis címmel adja közre (Nietzsche: – Isten meghalt. Isten: – Nietzsche meghalt) „alcímű” jelenetét, amellyel szerzője a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem drámaírói pályázatán díjat nyert, továbbá Christopher Marlowe II. Edwárd című ötfelvonásos tragédiáját Jánosházy György fordításában. /b. d. : Szeptember 21. – a magyar dráma napja. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

Kényes témához nyúlt Radu Gabrea román filmrendező legújabb filmje elkészítésekor. A Gruber utazása című film témája a modern kori román történelem egyik sötét fejezete, az 1941-es iasi-i pogrom. A Ion Antonescu marsall által elrendelt tisztogatás június 27–28-án zajlott, román és német katonai alakulatok, továbbá a polgári lakosság részvételével. A pogromnak különböző források szerint 13–15 ezer zsidó esett áldozatul A romániai holokauszt még mindig félig-meddig tabutémának számít. Ezt jelzi, hogy a „pogrom Iasi” kulcsszavakra a Google kereső több angol nyelvű találatot ad ki, mint románt. /Pengő Zoltán: Közelkép: Gruber halála és feltámadása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A napokban Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnökének felkérésére tartott rövid beszédet a Hungarikumok a Parlamentben című konferencián Budapesten. Ráduly székely viseletben lépett mikrofonhoz. Bevezetőjében elmondta: “Egy székely, egy felvidéki, egy délvidéki, egy kárpátaljai Pesten – ha meggondoljuk, ez is unikum, hungarikum. Hogy úgy kell eljönnöm önökhöz, otthonról haza, hogy határ van közöttünk. Európában még nem találunk egy ilyen sorsú, helyzetű népet. De emiatt hiába nyúlunk a zsebkendőnkhöz, ezzel csak az éleslátásunkat és a kezünket foglaljuk le”. Hozzátette, az anyaországi polgárt ugyanolyan mértékben fenyegeti a beolvadás veszélye, mint a kisebbségben élőket. “Ezért kell újraértelmeznünk az összefogás eszméjét, hogy a gyerekeinknek ne csak azt tanítsuk, ami az angolhoz, a franciához tesz hasonlóvá, hanem azt is, ami megkülönböztet tőlük”– mondta a polgármester, akinek mintegy hétperces beszédét vastaps követte. /Ráduly az Országházban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

Újabb magyar tisztségviselő kapott kinevezést. Radu Berceanu ideiglenes mezőgazdasági miniszter bejelentette, hogy a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség élére kinevezte Kerekes Melindát, aki eddig az intézmény aligazgatói tisztjét töltötte be. Kerekes 2006-tól ügyvezető igazgatója volt az ügynökség Hargita megyei kirendeltségének, majd idén márciusban előléptették és bekerült az országos vezetőségbe. /Újabb magyart neveztek ki. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Október 7-én azonos időpontban zajlott két fontos esemény: Valovits László kiállításának megnyitója és a Kolozsvár Társaság által meghirdetett, Kolozsvár térben és időben című rendezvénysorozat megnyitója. A Kolozsvár Társaság székhelyén pedig zajlott a Híres kolozsvári sportolók témájú rendezvény, ahol Uray Zoltán, Guráth Béla, Ráduly-Zörgő Éva és Tasnádi István meséltek olimpiai élményeikről. /Értékeink. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Székelyudvarhelyen folyik a kortárs drámatalálkozó. Az október 12-15. között megrendezett fesztivál célja lehetőséget adni a román és a magyar kortárs drámák bemutatására. A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház második alkalommal szervezi meg a kortárs dráma fesztivált. Az október 12-i nyitóelőadáson a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Spiró György: Prah című darabját vitte színre László Csaba rendezésében, ezt követte az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciója, Matei Visniec: Lovak az ablakban című darabja, Radu Dinulescu rendezésében. Október 13-án a bukaresti Komédium Színház mutatta be Nádas Péter: Temetés című művét, Bocsárdi László rendezésében, majd az Aradi Művelődési Ház és a galaci Fani Tardini Színház közös produkciója következett, Schwajda György: Hymnus című előadása, melyet Radu Dinulescu rendezett. Október 14-én a Nyílt Fórum Füzeteket mutatja be Lőkös Ildikó felelős kiadó, délután Andresz Katalin budapesti színésznő jeleníti meg Alina Nelega: Ameli sóhaja darabját, Gali László rendezésében. Este a bukaresti Act színház mutatkozik be, Alina Nelega: Amalia respira adanc (Amália mélyet lélegzik) című előadással. /Csibi Márti: DráMa – holnap is. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

Naponta két előadással zajlik Székelyudvarhelyen a dráMA II – Kortárs színházi találkozó, de hamarosan egy montreali társulat, illetve a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem magiszteri évfolyamának diákjai is színpadra lépnek. A montreali Théatre Puzzle október 19-én és 20-án egy meseelőadással vendégszerepel Székelyudvarhelyen, melynek címe: Siess! A produkció bohóctréfákra épül. A meseelőadást a Tomcsa Sándor Színház elszármazott színésze, Ráduly Csaba és felesége Pavla Mano viszik színre. A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem magiszteris diákjai október 26-án a Tomcsa Sándor Színházban Molnár Ferenc Az ördög című darabját játsszák, a rendező Balikó Tamás, a kaposvári egyetem színészképző szakának tanára. /Csáki Emese: Montreali társulat és magiszteris színészek a székelyudvarhelyi színpadon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Október 19-én, 60 éves korában elhunyt Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2006-ban lemondott vezetője. Timoftét még Ion Iliescu államfő nevezte ki hivatala élére, de egy ideig Traian Basescu is megtartotta. A kémfőnök cserében meg is tett mindent, hogy Basescu kedvébe járjon. Timofte nyíltan beszélt arról, hogy az SRI megfigyelés alatt tartott „egyes külföldi újságírókat”, akik „nemzetbiztonsági veszélyt jelentő tevékenységet fejtenek ki” Romániában. A Curentul című szerint az SRI-főnök volt az igazi gazdája annak az ötletnek, hogy csúcsidőben sugározzák a Trianon című magyar dokumentumfilmet. Állítólag az volt a terve, hogy azután egy televíziós beszélgető műsorban a román elemzők „ízekre szedjék” a produkciót, felélesztve az etnikumközi feszültségeket. Timofte 2006 nyarán egy szakmai baklövés következtében távozni kényszerült. Nemrég vádat emeltek Timofte ellen, aki az ügyészek szerint még hivatali idejében törvénytelenül, jóval a piaci ár alatt vásárolta meg lakását a hírszerző hivataltól, körülbelül 50 ezer euróval károsítva meg a titkosszolgálatot. /Meghalt Radu Timofte, az egykori hírszerző főnök. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ Az SRI működésére mindvégig, így Timofte igazgatósága alatt is rányomta jegyét a volt Szekuritáté stílusa és módszertana; egymást érték a törvénytelen lehallgatások, megfigyelések miatti botrányok. Timofte 2006-ban az általa vezetett SRI jelentésében arról tájékoztatott, hogy a romániai madárinfluenzát egyebek között Magyarországról importált csirkék okozták. Az állítás képtelenségére szakemberek nyomban felhívták a figyelmet. A megvádolt országok élesen tiltakoztak az ostoba vád ellen. Timofte Ceausescu idején végezte tanulmányait a bukaresti Hadtudományi Akadémián. Radu Timofte sem volt mentes a korrupció gyanújától. Az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság hivatali visszaélés és hamis vallomás vádjával törvénytelen lakásszerzés miatt vizsgálódott ellene. /Bogdán Tibor: Magával vitte titkait Radu Timofte. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A jelentős adósságok ellenére egyelőre zavartalanul működik a távhőszolgáltatás az erdélyi városokban. Nagykárolyban 2000 ősze óta minden család maga gondoskodik a fűtésről, ugyanis a helyi önkormányzat megszüntette a távhőszolgáltatást, tájékoztatott Bekő Tamás városmenedzser. Szatmárnémeti lakossága 2002 óta fűti önerőből otthonát. Csíkszeredában már október elsejétől fűtenek, közölte Duda Tihamér, a Goscom Rt. igazgatója. Székelyudvarhelyen október 15-étől biztosított a távhőszolgáltatás az Urbana Rt. által ellátott mintegy 3000 lakásban, mondta el Ráduly Mihály, a cég igazgatója. Nagyváradon idén nem emelték a hőenergia árát. Csökken a távhőszolgáltatás díjszabása Kolozsváron. /Pap Melinda, Nagy Orsolya, Máthé Éva, Jánossy Alíz, Csáki Emese: Támogatásfüggő távfűtés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Erdély számos pontján emlékművek avatásával, ünnepi műsorokkal, kiállításokkal emlékeztek meg az 1956-os forradalomról. Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Pro Universitate Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája szervezésében emlékeztek október 23-án, megkoszorúzták a hősök és mártírok emléktábláját. Csíkszeredában koszorúzás volt az 1956-os kopjafánál, este pedig fáklyás felvonulást rendeztek. Ünnepi megemlékezés zajlott a Gloria Victis-emlékműnél Csíkszereda önkormányzatának, a csíkszeredai magyar főkonzulátus és a Volt Politikai Foglyok Szövetségének szervezésében. Az ország nem lehet szabad addig, amíg nem lesz autonómiánk – jelentette ki Ráduly Róbert Kálmán. Csíkszereda polgármestere. /Az autonómia nekünk a szabadság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanárképző és Továbbképző Intézetének Szatmárnémeti kihelyezett tagozata az I-es szintű pedagógiai modult posztgraduális rendszerben is megszervezi, tájékoztatott dr. Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus, a kihelyezett tagozat vezetője A beiratkozás feltétele: a jelölt rendelkezzék egyetemi oklevéllel. A képzés fizetéses, a program fél éven át tartó, hétvégi, kötelezően látogatandó képzés formájában zajlik. /Pedagógiai alapképzés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 4./

A hősök, áldozatok és mártírok emléknapját tartották meg november 8-án Nagyváradon. A nyitórendezvényen a váradújvárosi református templomban az ünnepi istentiszteleten a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrégiben lemondott püspöke, Tőkés Lászlónak hirdetett igét. Az egyházkerület két különleges napot is hivatalosított: március 15-ét az 1948-49-es szabadságharcénak, míg a halottak napja utáni vasárnapot a hősök, a mártírok, az áldozatok emlékének, emlékeztetett. Idén ez utóbbit az erdélyi magyar felsőoktatás vértanúi mementójaként szervezték meg. Hangsúlyozta, hogy jelenleg sincs államilag támogatott magyar egyeteme az erdélyi magyarságnak. Tőkés László szólt az árulók felelősségéről is. Megemlítette a 20. századot végigkísérő kommunista vonulatot, de korunk júdásairól is beszélt. Hermán M. János megbízott egyetemi lelkészként, valamint a püspökség képviseletében röviden felvázolta az 50 évvel ezelőtt megtörtént egyetem-összeolvasztást. Ezután átvonultak a református püspöki palotába, ahol Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója beszélt, majd levetítették a Mementó 1959 című, a Bolyai Egyetem beolvasztásának emlékére készített filmet. A film készítője, Páskándiné Sebők Anna fogalmazta meg a vetítés után, hogy vissza kell szerezni az önálló magyar állami egyetemet. Az emlékezés könyvbemutatóval folytatódott. A Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kötetről előbb a felelős szerkesztő, Somai József beszélt, majd szerzőtársai, Bodó Barna és Kónya Hamar Sándor. A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete azért adta ki a könyvet, hogy dokumentált anyagot lehessen felmutatni arról, hogyan szűnt meg az önálló állami egyetemi (és ezzel párhuzamosan az alsóbb szintű) oktatás Erdélyben. Végül megkoszorúzták a püspöki palotában lévő, a kommunizmus áldozatainak emlékére állított táblát. /M. T. R. : Az egyetem szimbóluma sorsunknak. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 9./

Uzonban november 15-én a község szülöttére, Beke Györgyre emlékeztek a központi parkban felavatott kopjafánál. Beke György hatalmas életműve – több mint húsz könyvet írt, több mint húszat fordított, több ezer publicisztikai írást közölt –a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művének, a Székelyföld leírásának továbbépítése, kiterjesztetve Erdély egészére, át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, emellett Bukarest egykori magyar világát rekonstruálta. Boltív-ember volt, és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között kapcsolatot épített, írta róla Sylvester Lajos. Az uzoni kopjaavatás a kétnapos rendezvénysorozat záró mozzanata volt. A kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet Kőmíves István elnök, az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő karnagy képviselte. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

A Magyar Onkológusok Társasága (MOT) tiszteletbeli tagjává választotta dr. Jung János professzort, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Patológiai Tanszékének vezetőjét, az egyetem doktori iskolájának igazgatóját, akinek nagy érdeme van abban, hogy az ORFI Klinika és a MOGYE között 2005-ben elindulhatott a doktori továbbképző program. Dr. Jung János elmondta, hogy az Országos Onkológiai Intézet és az egyetem között már négy éve szoros együttműködés van a doktori képzésben. A MOGYE posztgraduális oktatási és tudományos kutatási osztálya 2005-ben kibővült a Budapesten működő tanszékekkel. Az elsőrendű cél a közös doktori képzés, de egyéb posztgraduális képzés is folyik. Jelenleg 19 budapesti doktorandus van összesen a három évfolyamon, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem doktori iskolájának anyakönyvében szerepelnek. /Antalfi Imola: Közös doktori képzés. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

A romániai forradalom huszadik évfordulóján, 2009. december 15-én mutatja be a Duna Televízió a Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmet. A Duna Televízió támogatásával készült dokumentumfilmben az 1989-es események óta első ízben sikerült megszólaltatni a romániai forradalmat kiváltó titkos küldetés valamennyi szereplőjét. A szeku folyamatosan figyelte Tőkés László református lelkészt, aki a ‘80-as években az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállásával hívta fel magára a figyelmet. 1989 márciusában egy kanadai filmes stáb készített interjút az akkor Temesváron élő református lelkésszel. A felvétel Romániából való kicsempészése és magyarországi sugárzása miatt Tőkés László még inkább magára vonta a hatalom haragját, megfosztották szószékétől és kilakoltatták. A filmben megszólaló Radu Tinu volt Securitate-ezredes azt is elmondja, hogyan kísérték figyelemmel a külföldi ügynökök tevékenységét, hogyan folyt a román titkosügynökök kiképzése és milyen eszközöket vetett be a titkosrendőrség Tőkés László elhallgattatására. A Duna Televízió december 14-én, 15-én tematikus sorozatot vetít Volt egyszer egy SZEKU… címmel. /Drakula árnyéka. Televíziós ősbemutató a Duna Tévében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

„Hátborzongató hidegháborús történet a véres romániai forradalom 1989. december 15-i kitöréséről, amikor Tőkés László akkori temesvári lelkész hívei a templom köré csoportosultak, hogy védelmet nyújtsanak számára a katonaság és a román titkosrendőrség, a Szekuritáté ellen” – Szőczi Árpád rendező így foglalta össze A Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmjét, amelynek december 15-én Temesváron, a romániai forradalom kitörésének huszadik évfordulójának napján tartották az ősbemutatóját, 16-án pedig Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban díszbemutató keretében vetítik a közönségnek. „A filmben megszólaltatom Radu Tinut, Temesvár második legrangosabb szekus tisztjét, aki kulcsfontosságú szerepet játszott a Tőkéssel és a temesvári forradalommal kapcsolatos eseményekben” – mondta el a rendező. Szőczi elmondta: ha nincs a Panoráma (1989 nyarán kanadai csoport készített interjút Tőkés Lászlóval, amelynek a Magyar Televízió Panoráma című műsorában való sugárzása gyakorlatilag elindította a Tőkés elleni retorziót) minden bizonnyal másképp alakultak voltak a temesvári vagy akár a bukaresti események. /Farkas István: Megrázó kordokumentum. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Felháborító, hogy mindenben alulmaradunk az ún. többségiekkel szemben! Itt van a Kossuth utca ügye Marosvásárhelyen, amely nem halad, miközben „ők” Gusa-szobrot készülnek avatni. (Mi lenne, ha még Kossuth-szobrot is szeretnének a magyarok, nem csak Kossuth utcát?) Nincs Kossuth-szobor, emellett a „kiemelkedő nőket” is megemlíthetnék. Oda, ahová a Gusa-szobrot akarják emelni, Zrínyi Ilonának volna a helye, mivel a sétány alsó felében ott áll a fia, II. Rákóczi Ferenc szobra is. /Fehér Béla: Kinek kell szobrot emelni? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Tizenhat esztendeje él a csíkszeredai polgármesteri hivatal kiadványa, a Csíkszereda, ingyen jut el a város polgáraihoz. A Csíkszereda legújabb számában Ráduly Róbert Kálmán polgármester nem azt nyilatkozta, hogy válság van, hanem azt, hogy a város 2009-ben a legsikeresebb esztendejét zárta. A valamivel több mint negyvenezer lakosú város felmutatható eredményei: a Mikó-vár előtti tér átalakítása, azaz a város egykori központjának visszaállítása, infrastrukturális beruházások, vízhálózat-csere, csatornázás, utca-felújítások a különböző vezetékek föld alá költöztetésével egyetemben. Új iskolai tornatermek, olyan tömbház-hőszigetelések, amelyek egyúttal teljesen átrajzolták néhány lakónegyed siralmas kinézetét, emellett megváltozott a tömegközlekedés arculata is, néhány nap múlva teljesen új autóbuszok jelennek meg. Jól teljesítettek a csíkszeredai adófizetők pénzén működtetett intézmények: a Csíki Székely Múzeum, a Hargita Népi Együttes, a Csíki Játékszín és ráadásul a polgármesteri hivatal, a Csíkszereda nevű lap kiadója egész sor olyan könyvet jelentetett meg vagy támogatott, amelyek visszaszerzik a vidék képzőművészeti és népművészeti örökségét. /Székedi Ferenc: Sírni lehet – de dolgozni kell! = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Az erdélyi magyar felsőoktatás „üdvtörténete”
Gaál Botond professzor úrnak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának a vezetésével írta ezt a kezünkben lévő könyvet a réti gyülekezet immáron tíz éve itt szolgáló lelkipásztora.
Pálfi József disszertációjának alcíme rögtön előrevetíti a téma időkeretét: Universitas-sors a reformációtól a Kolozsvári Tudományegyetemig. Vagyis 1872-ig.
A tudományos indíték megértéséhez a doktori dolgozat ajánlásából idézzük Gaál Botond történelmi távlatú, a lényeget illető, veretes megfogalmazását: „Ezen a földön egy nép élni akart, megszervezte az államiságot, alkotott kultúrát, művelt annyiféle tudományt, s ehhez bőven merített a keresztyénség élő forrásaiból. Így jöttek létre Erdély nagy iskolái, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy ez a nép a legnehezebb harcai közepette is Európa kultúrnépeihez hasonlóan akart egy universitast. Ez volt a szándéka a fejedelmeinek, ezen munkálkodtak tudósai, ezért fáradoztak a tanítói, erre áldoztak sokat az egyházai, s e küzdelemnek az lett volna a méltó beteljesedése, ha létrejön egy erdélyi magyar egyetem. Ennek a jelei sejlenek föl már Bethlen Gábor idejétől, a Nagyenyedi Református Kollégium termékeny időszakában. 
A tanárok és diákok idehozták az egyetemes kultúra szinte minden értékét, s ezt tanították, majd szórták népünk körében az európai műveltség gazdag kincseit. Nem véletlen, hogy a tudományos világot megrengető, annak új irányt és lendületet adó Bolyai Jánost is Erdély adta a világnak.”
A szerző, dr. Pálfi József saját megfogalmazásában az erdélyi egyetemi gondolatot „üdvtörténeti összefüggésben” tárgyalja. Nem intézménytörténetet ír, hanem protestáns távlatokba helyezi a múlt és a jelen törekvéseit, az erdélyi, jelenleg pedig a romániai kisebbségi felsőoktatásban. Akárcsak bányában a telér nyomát követve, azt tárja fel, hogy magyar református egyházunknak mi a hivatása az oktatás ügyében. Az egyetemtörténet szellemiségét tárja fel!
Magyarán azt is bemutatja, hogy az egyetemalapítás kívánsága, főiskoláink alapítása milyen hatással volt az erdélyi magyar társadalom fejlődésére. Mások ugyanígy tárják fel ezt az egyetemet vagy főiskolát alapítani szándékozó kívánságot az erdélyi románság vagy a szász náció vonatkozásában. Mert az egyházi iskolák: legyen az alsó-, közép- vagy felsőfokú intézmény, szerves részét képezik az illető nép egyháztörténetének. De nem csak annak. Ez a dolgozat mintegy szintézisét adja a tudomány- és neveléstörténeti tényeknek. Szerző egy így fogalmazza meg: „az erdélyi református universitas-gondolat testet öltéséért folytatott küzdelem kísérletei, részleges megvalósulásai, kulcsszereplői tárulnak fel előttünk”.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez a disszertáció az egyetemalapítás történetének szellemiségét foglalja írásba. Más szóval: az erdélyi kálvinista eszme kibontakozását világítja meg úgy, hogy nem vész el a részletekben. Tehát nem egyszerű egyetempolitikát rögzít, hanem egy önmagán túlmutató, sajátos jelentést hordozó történetet. A dolgozat erősségei közé tartozik az események alakulásának az a fajta értékelése, melynek révén rámutat arra, hogy a korszakokkal járó változások mennyiben segítették elő vagy akadályozták a református igehirdetést és egyházépítést.
Kiemeljük, hogy míg más, hasonló művek netalán az úgynevezett „nagymagyar” történelemszemléleten alapuló egyetemtörténetet nyújtják, addig Pálfi József disszertációja az erdélyi református felsőoktatási „üdvtörténeten”, a „kismagyar” történeti narratívumon alapszik, azon a bibliai párhuzamot vonó történetszemléleten, amely elsősorban az egykori – török – hódoltság területén, a Partiumban és Erdélyben alakult ki.
A szerző kiválóan mutatja be, hogy a református kollégiumok milyen fontos műhelyei voltak az erdélyi magyarságnak. A kálvini eszmeiség jegyében szerveződött tudományos központoknak szellemi kisugárzása volt, élen jártak az egyén és a társadalom formálásában. Mindez Erdélyben még inkább felértékelődik, ha úgy tetszik, „üdvtörténeti” felhangot kap, mivel a magyarság számára a reformáció korában megszületett egyetem-gondolat a megmaradást jelentette. Az ország megmentéséért folytatott küzdelem hatalmas pillérévé vált, mint ahogy – kimondva és sokszor kimondatlanul is – ma is, a templom és az iskola párosában.
Sommásan soroljuk fel a doktori dolgozat nyolc fejezetét, amelyeket gazdag bibliográfia és angol összefoglaló követ.
– Elsőként a reformáció korának universitas-kérdését tárgyalja, mivel a közvetlen erdélyi gyökerek az európai összefüggésekig terjednek. Gondoljunk csak a fellegvárnak számító wittenbergi egyetemre és annak kisugárzására.
– A második fejezet az első erdélyi protestáns felsőoktatási intézményalapítás kísérletét tárgyalja. Az 1562-es debreceni hitvallás a világi hatalom kötelességévé tette, hogy az „akadémiát és iskolákat, melyek az ige veteményes kertjei, az ország közjövedelméből gondozzák”. (p. 61.) János Zsigmond fejedelem 1570 táján Gyulafehérváron akarta felállítani az akadémiát. Báthori István 1581-ben felállítja Erdély első egyetemét, amely 1663-ban megszűnt. A jezsuiták segítségével fejlesztették ezt a kolozsvári katolikus egyetemet a kor legmagasabb színvonalára.
– A harmadik fejezet szól Bethlen Gábor oktatáspolitikájáról, a gyulafehérvári Collegium Academicum alapításáról és a peregrinatio academica gyakorlatáról. Valóságos mérföldkőnek számít az 1622-es esztendő. A költő Opitz Márton jön tanítani, aki a heidelbergi iskola szellemiségét képviselte. Megérkeznek a vendégtanárok Herborn városából: Alsted, Bisterfeld és Piscator. A fejedelem a professzorok jutalmazásáról bőségesen gondoskodott, akárcsak a kollégium fenntartásáról. A Rákócziak iskolapolitikája is példaértékű. Az 1557-ben létrejött marosvásárhelyi, kolozsvári iskolák és a nagyváradi illusztris schola fejlesztésével is törődtek a fejedelmek. Az angol Basirius Izsák tevékenységének ismertetése is nagyon fontos, ő volt II. Rákóczi György „professzora”, túl nagy volt a befolyása. E fejezetben különösen kirajzolódik a váradi iskola felsőszintű jellege, a Szenci Kertész Ábrahám által vezetett könyvnyomda értékelése, a református ortodoxia és a puritánus eszmék küzdelme.
– A negyedik fejezet Apáczai Csere János tudományegyetem-gondolatát mutatja be. Kolozsvári székfoglaló beszédét 1656-ban tartotta, 1658-ban az akadémia felállításáról szóló tervezetét küldi Barcsay Ákos fejedelemhez. Apáczai 35 éves korában bekövetkezett halála és Erdély nagy romlása meggátolta a kivitelezést.
– Az ötödik fejezetben a 18–19. századi politikai és művelődéstörténeti háttérről olvasunk. Itt látszik meg igazán az, hogy Erdély életében a központosító osztrák hatalommal szemben a magyarságnak milyen védőbástyái lesznek a kollégiumok. Ebben a korszakban a peregrináció jelentősége felerősödik, mondhatnánk, hogy csak ezen az úton biztosított a doktorálás, a posztgraduális képzés megoldása.
– Hatodik, önálló fejezetként került sorra Bod Péter. A diszciplínák differenciálódása felé vezető úton című rész átfogó képet ad az oktatott tárgyakról. Kiváló rész! Egy kicsit lehetett volna bővebb is. De jól kitűnik, hogy a kollégiumok miért és milyen természetes következményként játszottak szerepet az erdélyi reformkor politikai életének a megújításában.
– A hetedik fejezet címe: A felvilágosodott racionalizmustól a Kolozsvári Tudományegyetem létrejöttéig. Külön szeretnénk megdicsérni a szerzőt azért, ahogyan a református kollégiumok jogi fakultásainak gyarapodását vázolja, szoros összefüggést lát a református középnemesség társadalmi igénye között. Rámutat arra, hogy a tanárok egyház- és nemzetpolitikai szempontból is felismerték a jogtudományok fontosságát. Az is kitűnik, hogy a korabeli egyházi vezetők látása szerint a kollégiumok az autonómiának is fontos bástyái.
Kolozsvári egyetemünk trianoni sorsáról, az 1959-es felszámolásáról nemrégiben emlékeztünk meg a Partiumi Keresztény Egyetem egyik rendezvényén Páskándiné Sebők Anna filmbemutatójával és a Fehér Könyv ismertetésével (Bodó Barna).
Végül a nyolcadik fejezetben választ kaphatunk arra, amiről az egész dolgozat szól. Hogy tudniillik a „tudós, hitvalló erdélyi eleink miért tartották minden időben és élethelyzetben szent küldetésüknek, illetve miért tekintették Istentől kapott mandátumnak a magas szintű református művelődés ügyét?”
Befejezésül: öröm számunkra ez a dolgozat, mely egy olyan kutatási program keretében készült, amivel szerző hozzájárulhat az erdélyi magyarság évszázados terveinek és álmának a leírásához, illetve a megvalósítás történetének és az ehhez kapcsolódó lelkiségnek a nyomon követéséhez. A cél, a szellemiség ma is időszerű: az önálló magyar (református) egyetem létrehozása. „Egy tudomány csak akkor egy népé, ha ez saját nyelvén van annak birtokában” (p. 252)
Aki elolvassa ezt a könyvet, talán még inkább érzi az inspirációt, hogy ezért a célért érdemes tovább harcolni! Tőkés László 
Pálfi József: Református felsőoktatás Erdélyben, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2009 Reggeli Újság. Forrás: Erdély.ma.

Új év, újabb gondok a tanügyben
Rossz hírrel zárult a 2009-es év a tanügyi alkalmazottak számára, miután az újonnan beiktatott Boc-kabinet bejelentette, az oktatási szférából 15 ezer személyt bocsátanak el január elsejét követően. Hogy konkrétan kikről van szó, még nem lehet tudni, az erről szóló tárgyalások a napokban kezdődnek el a szaktárca és az érintett szakszervezetek képviselői között. Az elmúlt napok bejelentései, sajtóinformációi szerint az oktatási minisztériumnak még nincs végleges elképzelése arról, hogy kik kerülnek lapátra, ám Traian Băsescu államelnök bejelentése szerint a helyettesítő tanárok, illetve a nyugdíjas betanítók maradnak idén állás nélkül.
Bihar megye: képtelenség a leépítés
Lehetetlen véghezvinni a Bihar megyei tanügyi leépítést Pataki Árpád, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség humánerőforrás-menedzsere szerint. A partiumi megyében valamivel több mint 500 tanügyi állás szűnik meg szeptembertől a friss kormányrendelet alapján. „Nem tudom, hogyan fogják megvalósítani az elbocsátási tervet” – mondta a Krónika megkeresésére a menedzser.
Elmagyarázta: természetesen elsősorban nem a címzetes tanári állásokat érinti a leépítés, hiszen ezeknek a pedagógusoknak törvény szerint joguk van a versenyvizsgán megszerzett munkahelyükhöz, ám Pataki szerint megeshet, hogy közülük is néhánynak veszélyben forog az állása. Azért is tartja abszurdumnak a kormány elképzelését Pataki Árpád, mert így úgy tűnik, jövőre teljesen felesleges lesz egyáltalán megszervezni a tanárok versenyvizsgáját, hiszen egyetlen szabad hely sem marad a megyében.
„Itt elsősorban a diákok mozgatásáról, átcsoportosításáról van szó, de hogy ez hogyan valósul majd meg, azt nem tudom” – mondta a szakember. Megtudtuk: vannak a megyében 10-12 tanulóval működő osztályok, főleg a kis falvakban, és Pataki elképzelése szerint talán ezeket a gyerekeket lehetne más iskolába átirányítani, de ez számtalan egyéb megoldandó problémát vonna maga után, a diákokat ugyanis valamivel el is kellene szállítani a másik tanintézetbe, ráadásul eleve rendkívül bonyolult és kényes dolog, a menedzser megfogalmazásában egyenesen képtelenség egy apró település egyetlen iskoláját leépíteni vagy megszüntetni.
Nyugalomra int Emil Boc
Tilagosan, jól meghatározott kritériumrendszer szerint zajlanak idén az elbocsátások a közszférában – szögezte le Emil Boc miniszterelnök, hozzátéve, nincs megjelölve egy pontos szám, hogy hány ember kerül lapátra.
„Az ország nem tud fejlődni, ha nem tesszük azt, amit kell. A 2010-es évben folytatnunk kell a cselekvést, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek kevésbé tetszenek. Ha nem hozzuk meg a 22 millió román állampolgár számára korrekt intézkedéseket, akkor továbbra is elmaradott ország maradunk, egy olyan ország, amely nem tud élni a rendelkezésére álló erőforrásokkal, olyan ország, amely fenntartja a privilégiumokat” – fejtette ki a kormányfő, aki szerint objektív kritériumrendszer fog állni az elbocsátások mögött
Mint részletezte, valamennyi szolgáltatás esetében meghatározzák, hogy annak elvégzéséhez legkevesebb hány szakemberre van szükség, s ahol további alkalmazásokra lesz szükség, ott újakat vesznek fel. Emil Boc ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a 2010-es év gazdasági szempontból mindenképp jobb esztendő lesz, mint a tavalyi.
Összevonás Szatmár megyében
Szatmár megyében ősztől átrendezik a tanterveket, osztályokat vonnak össze és megszüntetik a helyettesítőkkel betöltött állások nagy részét. „Jelenleg ezer olyan katedra van, amelyet helyettesítőkkel töltöttünk be. Ősztől ezeknek a munkaszerződéseknek több mint felét nem tudjuk meghosszabbítani, ugyanis a tanügyi finanszírozás átszervezésével 560 munkahelyet kell megszüntetnünk a megyében” – nyilatkozta a Krónikának Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes. A megszűnő állások között didaktikai és kiszolgáló személyzeti munkakörökből is bocsátanak el embereket, ám azoknak, akik eddig végleges állást szereztek a tanügyben, továbbra is biztosított a munkahelyük.
„Állandó munkatársakat nem kell elbocsátanunk, továbbá az iskolaigazgatók belátására bízzuk majd, hogyan oldják meg tanintézményük átszervezését. Ha nem akarják az osztályok összevonását, és az alkalmazottaik létszámának csökkentését, azzal kell számolniuk, hogy gyereklétszámtól függően akár 30-50 százalékkal is kevesebb bért tudnak majd adni egy-egy dolgozójuknak ” – tette hozzá a tanügyi vezető. Előreláthatólag lesz majd olyan iskola, ahol osztályokat vonnak össze, esetleg választható tantárgyakkal karcsúsítják a tantervet, ezzel csökkentve a kifizetendő órák számát.
Maros megye: maradnak a magyar iskolák
A szakképzett és címzetes pedagógusok elbocsátása szóba sem kerülhet Maros megyében – állítja Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő, aki lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a térségben csak a szakképesítés nélküliektől és a nyugdíjasoktól kénytelenek megválni. A kormány intézkedése viszont számos osztály megszűnéséhez vezet. Ezek többnyire mesterségesen, roma gyerekekkel fenntartott osztályok, melyek látogatása szinte egyenlő volt a nullával. Példaként több Dicsőszentmárton, Ákosfalva és Küküllőszéplak körüli falusi iskolát említett a helyettes főtanfelügyelő.
„Vannak olyan osztályok, ahova két-három gyereknél több nem jár. Még ma is működnek még összevont 5–8. osztályok. Nos ezeket kell felszámolni, nemcsak a pedagógusok leépítése miatt, hanem az oktatási folyamat javítása érdekében is. Ehhez viszont elsősorban a szülők, polgármesterek, községi tanácsosok meggyőzésére, illetve iskolabuszok beszerzésére van szükség” – szögezte le Illés Ildikó, elismerve, hogy bizonyos falvakban nem számít zökkenőmentes folyamatra.
A szakember kérdésünkre elmondta, az intézkedés egyetlen magyar iskola felszámolásához sem vezet. „Várhatóan a tanügyben is elkezdődik a piacgazdálkodás, úgy, ahogy Magyarországon és Európa-szerte van. Az az iskola részesül nagyobb támogatásban, amely több gyereket képes magához vonzani” – ecsetelte Illés Ildikó.
Iskolahálózat-átszervezés Kovászna megyében
Idén teljesen át kell szervezni a háromszéki iskolahálózatot – szögezte le lapunk érdeklődésére Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint januárban még nem lesznek gondok, de a költségvetés jóváhagyása után már nem lesz pénz minden iskola és tanügyi állás fenntartására. „A normatív finanszírozási rendszer bevezetése kényszerhelyzetbe hozza a tanügyi intézményeket, elsősorban a falusi iskolák fenntartása lehetetlenül el, ahol jelenleg csak néhány diák tanul” – részletezte a szakember.
Mint kifejtette, januártól a háromszéki tanfelügyelőség találkozókat szervez a helyi önkormányzatok vezetőivel és az iskolaigazgatókkal, a tanfelügyelőség ugyanis a szakmai konzultációt vállalja, de a döntéseket helyi szinten kell meghozni. „Országos szinten a 15 ezer állás megszüntetéséről szóló határozat szigorúan a gyermeklétszámot vette figyelembe, és nem számolt a diákok esélyegyenlőségének szükségességével – magyarázta a főtanfelügyelő. – Papíron hiába számolnak, ha a valóság olyan iskolahálózatot feltételez, ahol legalább az óvodások és a kisiskolások nem kényszerülnek ingázásra.
Részletesen elemezni kell az iskola fenntarthatóságát és a gyerekek tanuláshoz való jogának az egyeztetését.” Keresztély szerint minden településen tovább kell működtetni az óvodát és az elemi iskolát, változtatások a nagyobb gyerekeket érintenék, az 5–8. osztályosok például bejárnának a községközponti iskolába. A főtanfelügyelő szerint a gyerekek szállításával nem lesznek gondok, Kovászna megyében minden településen van iskolabusz.
Nagy Gábor szakszervezeti vezető eközben abban bízik, hogy Kovászna megyét nem érinti súlyosan a létszámcsökkenés, hiszen 2009 szeptemberében a tanfelügyelőség és a szakszervezet közös megállapodásával a minisztérium rendelkezése értelmében már megszüntettek 146 állást. Tájékoztatása szerint akkor nem tartották be az oktatási minisztérium által megkövetelt létszámcsökkentést az ország valamennyi megyéjében, így most elsősorban ezekben a megyékben kell megszüntetni az állásokat.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Közérzeti változást is hozhat a kormányzati szerepvállalás
Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével, miniszterelnök- helyettessel a kormányzati szerepvállalásról
– Az elmúlt hetekben, napokban a romániai magyarság egyik legvitatottabb beszédtémája az RMDSZ kormányzási szerepvállalása volt. Nem volt könnyű döntés, erről ön is többször nyilatkozott, elnök úr. Végül úgy látták jónak, hogy felvállalják a jelenlegi kormánykoalíciót. Ez a megoldás bizonyult vonzóbbnak?
– Nekem önmagában a kormányzás nem tűnt vonzónak, mert rengeteg nehézséget ígér ez a vállalás a részünkről, hiszen a következő hónapokban gazdasági, szociális kérdésekben megszorításokra lehet számítani: a nyugdíjak, fizetések nem növekednek, nagyon nagy lesz az elégedetlenség.
– Mielőtt a kormányzásról beszélnénk, térjünk vissza az államelnök- választás eredményeire. Az első fordulóban az RMDSZ jelöltje a szavazatok 4%-át kapta meg. Ön azt mondta, hogy jól szerepelt a szövetség. Mihez viszonyítva, hiszen korábban a szavazati arány elérte az 5–7%-ot is?
– Összehasonlítási alapunk nincs, mert ez volt az első alkalom, amikor külön zajlott az államelnök- választás, eddig ugyanis egybeesett a parlamenti választásokkal, és ez sokkal nagyobb mozgósító erőt jelentett a romániai magyarok számára. Akik elmentek a parlamenti választásokra, azoknak nagy többsége az államelnök-jelöltre is szavazott. A magyarok esetében ezúttal az államelnök- választás nem érzékelhető olyan közvetlen tétként, mint a románoknak, akik mind odaállnak egy valóban esélyesnek tartott jelölt mellé. Én továbbra is állítom, hogy ilyen körülmények között, amit elértünk, az egy jó eredmény volt. Így számíthatunk arra, hogy következő alkalommal a parlamenti részvételhez szükséges voksarány meglesz. Sőt, ha a magyar összefogásnak a gondolatát sikerül ébren tartani, akkor jóval 5% fölötti eredményekre számíthatunk, bár ez még messze van.
– A második fordulóban az RMDSZ arra ösztönözte szavazóit, hogy a Szociáldemokrata Párt jelöltjére, Mircea Geoanara adják le voksukat, aztán az eredményeket követően a szövetség Traian Basescu pártja mellé állt. Miként magyarázható ez a pálfordulás?
– A szavazók is jól tudják, ha Geoana mellett maradtunk volna, akkor ellenzékbe kerül az RMDSZ, és minden bizonnyal most is dúlna a háború a román politikai életben. Bár a kormányt akkor is megszavazta volna a parlament, ha az RMDSZ nem lép be ebbe a kormánykoalícióba. Az államelnök- választás előtt létrejött egy szövetség annak érdekében, hogy Klaus Johannis legyen a miniszterelnök. Ez nekünk nagyon fontos volt, hiszen egy német nemzetiségű miniszterelnök szemléletváltást is jelentett volna, azt bizonyította volna, hogy egy kisebbségi politikus is lehet Románia kormányfője. Ezt a koalíciót a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ alkotta. A Szociáldemokrata Párt jelöltjét abból a meggondolásból támogattuk, hogy ő is Klaus Johannist szerette volna a miniszterelnöki székben látni, míg Traian Basescu nem. Egyébként nekünk mind Traian Basescuval, mind Mircea Geoanaval szemben is elég sok kifogásunk van. Amikor kettőjük között mérlegeltünk, akkor Mircea Geoana felé billent a mérleg, mivel ő is Klaus Johannist támogatta. Másrészt az is szempont volt, hogy Traian Basescu elképzeléseivel: az elnöki hatáskörökkel, egy fél elnöki vagy elnöki rendszer érvényesítésével nem értünk egyet. De itt nem rokonszenvekről, vagy ellenszenvekről döntöttünk, hanem arról, hogy ki az, aki nagyobb nyitást kínál számunkra abban az esetben, ha államelnök lesz. Mi megtettünk mindent annak érdekében, hogy Mircea Geoana legyen az államelnök, nem rajtunk múlott, hogy veszített. Sajnos azt kell mondanom, hogy Mircea Geoana a választási kampánybeli szereplése miatt nem lett államelnök. Ezt a választást tulajdonképpen nem Traian Basescu nyerte meg, hanem Mircea Geoana veszítette el. Ilyen körülmények között, miután rögtön az államelnök-választás után Klaus Johannis kijelentette, hogy a maga részéről ezt az egyezséget nem létezőnek tekinti, miután a Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt is a saját ügyeit intézte, feltettük a kérdést, hogy ki mellett tudtunk volna kitartani? A liberálisok mellett kitartottunk ugyan, őket arra biztattuk, hogy vállaljuk el közösen a kormányzást. Nem így történt. Én ennek ellenére szeretném, hogy a következőkben is szoros kapcsolatot tartsunk a Nemzeti Liberális Párttal. A továbbiakban nem az volt a választásunk, hogy Mircea Geoana mellett maradunk-e, vagy pedig Traian Basescu mellé állunk. Az volt a tiszta, világos, pontos alternatíva, hogy odaállunk a Traian Basescu által fémjelzett kormány és a Demokrata Liberális Párt mellé, megragadjuk a kormányzati eszközöket, vagy pedig minden bizonnyal eléggé magányosan ellenzékben maradunk, ebben az esetben nem lettek volna szövetségeseink. A Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt már nincs szövetségben, ők az ellenzékben alkalmanként majd összefognak, ugyanakkor versenyben is lesznek.
– Nem lesz könnyű dolga tehát a kormánynak, nehéz gazdasági év elé nézünk. Van-e válságkezelő programja az RMDSZ-nek, amelyet érvényesíteni tud majd a kormányban?
– Kidolgoztunk ugyan egy kormányprogramot, de bárki is került volna a kormányba, a megszorító intézkedéseket nem tudja elkerülni. Mi tudtuk ezt, ezért nem tűnt vonzónak a kormányzás, de én a magam részéről és a kollégáim sem voltak hajlandóak vállalni a felelősséget azért, hogyha ellenzékben maradunk, netalán nagyon hamar egy szlovákiaihoz hasonló esettel kelljen szembesülnünk. Mert azt minden magyarnak elmondhatom, hogy lehet nem tudunk majd látványosan előrehaladni számos kérdésben a válság körülményei között, de ameddig kormányon vagyunk, addig a kormány vagy a parlament nem fog egy szlovákiaihoz hasonló nyelvtörvényt hozni, vagy nem csonkítják meg az anyanyelvi oktatási jogokat, sőt abban bízom, hogy ezeken a területeken gyorsabban tudunk előrehaladni. Ez volt az alternatívánk és nem az, amit próbálnak ránk sütni, hogy tulajdonképpen nem voltunk hűségesek a PSD államelnök-jelöltjéhez. Akkor nem lettünk volna hűségesek ahhoz az ügyhöz, amit vállaltunk és a saját magyar közösségünkhöz sem, ha mellette maradunk. Így ítéltük meg a helyzetünket.
– Milyen eszközökkel lehet a kormányban elérni azt, hogy a romániai magyarság sajátos igényeit, elvárásait teljesítsék, gondolok itt az autonómia kérdésére, amiről Traian Basescu elnök többször is kijelentette, hogy hallani sem akar?
– Ezen a téren sem lesz könnyű dolgunk, hiszen a parlamentben Mircea Geoana már azt kérdezte a Demokrata Liberális Párt képviselőitől, hogy kötöttünk-e valamilyen titkos egyezséget Románia regionalizálásáról. Ez igazolja azt is, hogy a román politikai életben egyelőre senkire sem tudunk támaszkodni a területi autonómia kérdésében. A mostani kormánnyal, a Demokrata Liberális Párttal az erőteljes decentralizáció kérdésében találkoznak az elképzeléseink. Többször is azt nyilatkozták, hogy a költségvetési lehetőségek mellett a különböző intézmények hatásköreit át akarják adni a megyei és helyi önkormányzatoknak. Ez a magyar közösség érdeke is, mivel az oktatási, egészségügyi, művelődési intézmények, a különböző igazgatóságok saját ellenőrzés alá kerülhetnek. Ha végre el tudjuk érni azt, hogy legyen helyi rendőrség, amely a közlekedésrendészetért is felel, ha az oktatási intézmények vezetőit az önkormányzat, a szülői bizottság és a tanári kar képviselete nevezi ki, akkor jelentős változás lesz a decentralizáció terén. Azt is fontosnak tartom, hogy a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezését ők is elfogadják. Vitáink lesznek abban, hogyan fog kinézni mindez a gyakorlatban. Ez nekünk is, a Székelyföldnek is érdeke. Remélem, hogy mindezt együttműködéssel érjük el, nem kell kicsikarnunk a partnerünktől. Persze ez nem elég. Hiszen az anyanyelvi oktatás kérdésében megoldatlan néhány fontos dolog, ott van a kisebbségi törvény, amelyen javítani kell, s ebben az esetben számíthatunk a képviselőház kisebbségi frakciójának a támogatására. Ezeken a területeken tehetünk konkrétan valamit.
– Elemezzük egy kicsit a kormányban tisztséget vállalt RMDSZ-esek helyzetét. Mit sikerült megvalósítania Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek korábbi hasonló mandátuma alatt, és milyen célkitűzései vannak most?
– Korábban jogilag államminiszteri beosztásom volt, miniszterelnök-helyettesi funkcióval. Nagyon fontos, hogy most a státusom valóban miniszterelnök-helyettes, ami azt jelenti, hogy politikai kérdésekben is helyettesíthetem a kormányfőt. Nem lett volna feltétlenül szükség arra, hogy hatásköröket vegyek magamhoz. Ennek ellenére a miniszterelnökkel azt beszéltem meg, hogy a kormányon belül közvetlenül az oktatásért, a kultúráért, a kisebbségi jogokért felelek. Fontos célkitűzésemnek tartom az Alkotmánybíróság által elutasított oktatási törvény napirendre tűzését. Ki kell dolgoznunk egy új törvényt, amely sokkal átláthatóbb és biztosítja a reformot, ezen belül az anyanyelvi oktatásra is odafigyelek majd.
– A környezetvédelmi tárca élére Borbély László került. Korábban Korodi Attila töltötte be ezt a tisztséget, és nem is szerepelt rosszul. Mi indokolta Borbély László jelölését a tárca élére?
– Korodi Attila jó képességű fiatalember, jól dolgozott a tárca élén, azonban Borbély László jóval tapasztaltabb politikus. Ezúttal azon a véleményen voltam, hogy ebbe a kormányba "nehézsúlyú" politikusokat kell bevinni, hiszen Blagától Videanuig a PDL-nek is ott vannak a kemény vezetői. Ha több tárcát kapunk, akkor Korodi Attilának is helye lett volna a kormányban.
– Nem lesz könnyű dolga a környezetvédelmi miniszternek, hiszen máris éles ellentét körvonalazódik közte és a gazdasági miniszter között Verespatak ügyében. Hogyan lehet kezelni az ilyen jellegű konfliktusokat?
– Mivel a világon egyedülálló régészeti lelőhelyről van szó, ezért a művelődési tárcát is érinti ez az ügy. Eddig én még nem kerültem abba a helyzetbe, hogy közvetlenül foglalkozzam a kérdéssel. Az RMDSZ egyes gazdasági szakemberei amellett voltak, hogy a bányát be kell indítani. A kérdés azonban továbbra is az marad: van-e garancia arra, hogy ne történjen a nagybányaihoz hasonló baleset? Az arany sok pénzt hozhat az államkasszába, de azt mondom, hogy nem annyira fontos, mint az élelmiszer vagy az üzemanyag előállítása.
– Az egészségügyi tárca is kemény dió lesz, hiszen nem könnyű rendet teremteni a szakterületen, sok miniszter foga már beletörtött az egészségügyi maffiával való harcba. Kudarc esetén nem lesz áldozati bárány Cseke Attila?
– Nem hiszem, hiszen a kilátásokkal ellentétben ez nagy esély is a bizonyításra. Az egészségügyi rendszer reformja nemcsak a magyarokat érinti, hanem az egész társadalmat. Ha politikára, kormányzásra vállalkoztunk, akkor a nehéz feladatokkal is meg kell birkóznunk. Sajnos azt kell mondanom, hogy az egészségügyben annyi minden megy rosszul, hogy a viszonylagos javulás is látványos lehet. Hiszem azt, hogy Cseke Attila, aki ért a közigazgatáshoz is, kemény, határozott, eltökélt politikusként tud eredményeket elérni, Van egy jó precedens: Hajdu Gábor miniszter-kedése, akit ma is nagyon jó tárcavezetőként emlegetnek. Remélem, Cseke Attila is ilyennek bizonyul. Az egészségügy az ország legnagyobb gondja, a pénzhiányon kívül súlyos szervezési és igazgatási hiányosságok vannak e téren, miért ne próbáljunk meg rendet teremteni és javítani a helyzeten, hiszen itt minden ember javára cselekszünk.
– Az ortodox egyház tiltakozására a Művelődésügyi Minisztérium hatásköréből a miniszterelnök kabinetjének fennhatósága alá került a vallásügy. Az indoklás szerint az ortodoxok nem akarták, hogy egy "más felekezetű" miniszter döntsön egyházi kérdésekben. Ez is bizonyítja, hogy az ortodox egyház állam az államban. Ilyen körülmények között hogyan tudja majd felkarolni a hazai magyar kultúrát Kelemen Hunor?
– Az ortodox egyház és a román értelmiségiek között nem kell egyenlőséget tenni. Az ortodox egyház tradicionális nemzeti beállítottságú intézmény. Ezt a helyzetet nem kommentálom, mert erről mindannyi-unknak megvan a véleménye. Sajnos, itt egy kicsit kibújt a szög a zsákból. De nincs semmi baj. A vallásügyi államtitkárság tartozott még a miniszterelnöki hivatal alárendeltségébe. Nem baj, ha Kelemen Hunor nem egyházi kérdésekkel foglalkozik. Persze, nekünk is vannak egyházaink, azoknak is fontos a helyzetük. Nem közvetlenül ugyan, de miniszterelnök-helyettesként megpróbálok odafigyelni egyházainkra. Visszatérve a kultúrára, fontosnak tartom hatékonyabbá tenni a pályázati rendszert, akár a magyarországi tapasztalatok alapján is. A kultúra olyan terület, ahol nem hiszek a piacgazdaságban, továbbra is állami támogatásra van szükség. Ott van a műemlékvédelem, a művészeti, kulturális élet, ahol sok a tennivaló, és azt hiszen, hogy Kelemen Hunor igencsak megállja majd a helyét.
– Az RMDSZ jelenlétét vidéken az önkormányzatoknak leosztott kormánytámogatásokkal lehet a leginkább éreztetni. Az idei költségvetés azonban szűkösnek ígérkezik. Mit lehet e téren kormányzati pozícióból elérni?
– A válság miatt nem áll le az élet. Fontosnak tartom, hogy az állam tovább ösztönözze az infrastrukturális beruházásokat, hiszen ezek munkalehetőséget is jelentenek. A kormányban lehetőség van arra, hogy méltányosan osszák el a költségvetést és abból a magyar közösségek az őket megillető arány szerint részesüljenek. Bőven elegendő a méltányosság és az arányosság, ha arra gondolok, hogy Romániában kézi vezérléssel osztja a kormány az infrastruktúrára, a kulturális intézményekre a pénzt.
– Az RMDSZ többször is kormányzati pozícióhoz jutott, azonban egyik alkalommal sem pályázta meg a mezőgazdasági minisztériumot. A magyarság több mint 60%-a vidéken él, így igazán érdekelt lett volna abban, hogy "saját" minisztere legyen.
– Kormányalakítási tárgyalásainkon kértük a mezőgazdasági minisztériumot is. Sajnos nem kaptuk meg. A mi szempontunk szerint nem optimális az eredmény, de azt mindenképpen jó aránynak tartom, hogy a tizenhat tagú kormányban négy az RMDSZ képviselője.
– Sokan azt mondják, hogy ez a kormánykoalíció nem lesz hosszú életű, mert Traian Basescu továbbra is nyomást gyakorol majd a kormányra. Miként lehet ellensúlyozni az államelnök befolyását?
– Meg vagyok győződve arról, hogy lesznek vitáink, mivel napirendre kerülnek majd olyan dolgok, mint a parlamenti rendszer átalakítása, amivel az RMDSZ nem értett egyet, de sajnos a magyar választók nagy többségben emellett szavaztak. A kormányzás kompromisszumokat is feltételez. Meglátjuk, hogy meddig tudunk elmenni bizonyos területeken. Mivel olyan gazdasági kérdéseket is meg kell oldanunk, amelyek fontosak az ország számára, nem hiszem, hogy a PDL–RMDSZ kormány csak néhány hónapig működik.
– Mikor és miben érezhetik a magyar választók azt, hogy az RMDSZ kormányon van?
– Én mindenekelőtt a közérzeti változásban bízom. A tavasszal tiltakozó nagygyűléseket szerveztünk Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen azért, mert a PDL az intézmények éléről menesztette a magyar szakembereket. Most esélyünk nyílik arra, hogy ezt helyrehozzuk, érvényesíthetjük a magyarság arányát a különböző megyékben. Öt megyében prefektusunk lesz, több helyen pedig alprefektusokat nevezhetünk ki. Mint említettem, nagyobb gondot fordítunk az anyanyelvi oktatás helyzetének javítására és az infrastrukturális fejlesztésben sem hagyjuk, hogy elhanyagolják Erdélyt, a Székelyföldet. Ezek, remélem, nemsokára látványos változást hoznak életünkbe.
Vajda György. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Belviták a román demokratáknál
Emil Boc kormányfő-pártelnök is hozzászólt ahhoz a vitához, amely a Demokrata-Liberális Párton (PDL) belül bontakozott ki annak kapcsán, hogy a képviselő nélkül maradt bukaresti 1-es számú választókerületben a PDL Honorius Prigoanát, a fővárosban köztisztasági vállalatot üzemeltető, amúgy szintén PDL-s képviselő Silviu Prigoană 23 éves fiát indítja az előrehozott választáson.
Boc Cristian Preda PDL-s európai parlamenti képviselő azon vádjaira reagált, amelyek szerint a bukaresti nagyvilági élet egyik aranyifjaként számontartott Prigoană indítása a párt oligarchizálódásának a jele, és a PDL megújulása kapcsán arról írt: a pártban véleményszabadságnak kell lennie, az egy hangon megszólaló párt ugyanis nem tekinthető modernnek.
Boc válaszában arról beszélt, a PDL-n belül biztosított a véleményszabadság, és éppen Preda bírálatával próbálta igazolni, hogy „legalább kétféle hang” létezik a pártban. Preda Prigoană indításáról kifejtette, nevetséges az, hogy a PDL-s jelölt az állam megreformálásának ígéretével szállt harcba a január 17-i választások előtt.
Sever Voinescu PDL-s képviselő szintén arról írt blogjában, hogy a párton belül jelentős problémák vannak a humánerőforrás-politikával. Minderre Emil Boc úgy reagált, a bírálatokat megfogalmazó két képviselő még kevés tapasztalattal rendelkezik, és a belső vitákon majd megértik, mi a helyzet. Honorius Prigoanának egyébként egyetlen kihívója van: a Nemzeti Liberális Párt jelöltje, Radu Store, akit a szociáldemokraták is támogatnak.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Trabant és reform
Kötetnyi politológiai értekezés tárgya lehetne Traian Băsescu győzelme a múlt év végi elnökválasztásokon. Bizonyos azonban, hogy nem csak ellenjelöltje baklövéseinek köszönheti államfői mandátuma megőrzését, hanem a kampányban tett ígéreteinek – többek között az államreform sürgetésének – is.
Ismert, hogy Băsescu tavalyi kampányában az öt évvel ezelőtt bevált korrupcióellenes jelmondatait a korszerű Romániáról szóló üzenettel váltotta fel. A választóknak karcsú, átlátható államot, kevesebb bürokráciát, hatékonyabb közigazgatást, decentralizációt s mindenekelőtt – az egykamarás parlamentről szóló referendummal megerősítve – alkotmányreformot ígért.
Mindennek megvalósítása nem pénz, hanem politikai akarat kérdése; azaz a pártokon – elsősorban a kormányzó alakulatokon –, politikusokon múlik. Ezért keltett felhördülést, amikor kiderült: választási győzelme után Traian Băsescu az állam beígért reformját többek között Elena Udreára, Radu Berceanura, Gabriel Opreára bízta.
A Demokrata–Liberális Párt pedig úgy mutatott példát a megújulásra, hogy az egyik bukaresti körzetben tartandó választásokra Honorius Prigoanát, az alakulatot pénzelő Silviu Prigoană üzletember-képviselő fiát jelölte.
A nepotizmus jelensége az államfő pártjában nem új, hiszen maga Traian Băsescu is támogatta lánya indulását az európai parlamenti választásokon. Az újdonság az, hogy az eddig monolitikusnak hitt, cotroceni-i vezérlésűnek mondott alakulat egyik „kívülről jött értelmiségije” is felháborodott azon, ami a PD-L-ben történik.
Cristian Preda EP-képviselő a múlt héten előbb blogján, majd tévés szerepléseken tette szóvá: az állam reformja elképzelhetetlen az alakulat megújulása nélkül. Băsescu volt tanácsadója bírálta a PD-L rekrutációs politikáját, a párt oligarchizálódásáról beszélt, és hasonlattal is élt: szerinte betokosodott, kompromittált politikusokra bízni az államreformot éppen olyan kudarcra ítélt próbálkozás, mint Trabanttal versenyezni egy Forma–1-es futamon.
„Egy fecske nem csinál tavaszt Băsescu pártjában” – legyinthetnek azok, akik szkeptikusan figyelik Preda kísérleteit a PD-L feltuningolására. Ám ha igaz a hír, miszerint az államfő maga is egyetért az EP-képviselő felvetéseivel, akkor a Cotroceni-nek történő alárendeltség a demokrata-liberálisok esélye is lehet a megújulásra.
Băsescu ugyanis nemcsak lánya politikai karrierjét karolta fel, hanem – feltuningolásként – maga nyitotta meg tavaly a párt kapuit Cristian Preda, Sever Voinescu, Monica Macovei és mások előtt.
Az államfő egyelőre hallgat. Ám Preda – s vele egy ország – még reménykedhet: Cotroceni ura van annyira hiú, hogy a Trabantot Ferrarira vagy Hondára cseréltesse.
Cseke Péter Tamás. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A Civil Elkötelezettség Mozgalom nyílt levele Izsák Balázshoz
Tisztelt Izsák Balázs!
Örömmel vettük tudomásul, hogy amióta az Ön kezdeményezésére, Sepsiszentgyörgyön, 322 ember megszavazta a „magyar nyelv hivatalos” nyelvként való bevezetését, életünk minősége jelentősen megváltozott Marosvásárhelyen, pontosabban javult. A szavazás óta, az állami hivatalok, valamint az önkormányzatok alkalmazottai, helyi és megyei tanácsok képviselői fontosnak tartják Románia nyelvi jogokra vonatkozó törvényeit alkalmazni, a marosvásárhelyi és más, Maros megyei településeken; magyarul zajlanak a tanácsülések, többé már nem bocsátják útjukra azokat az ügyfeleket, akik magyarul fogalmaztak meg állami hivatalba benyújtott dokumentumokat, hanem kellő tisztelettel és odafigyeléssel iktatják azokat, és azt ígérik, hogy az állami intézmény válasza a beadványra két nyelven lesz megfogalmazva, hiszen ezt írja elő a Helyi Közigazgatási Törvény (215/2001) már jó ideje, pontosabban, 2001 óta. Marosvásárhely polgármestere, a román anyanyelvű városi és megyei tanácsosok, valamint a megye prefektusa magyar nyelvórákra járnak, és azt ígérték, hogy egy év múlva magyarul fognak beszélni a magyar ajkú lakosokkal megtisztelvén őket anyanyelv-használati törekvéseikben. Városunkban megjelentek a kétnyelvű utcanévtáblák, és a román anyanyelvű iskolaigazgatók magyarul köszöntik a magyar diákokat minden egyes reggel, nem beszélve az iskolák nyelvi tájképéről, amely egyik napról a másikra óriási módosuláson ment keresztül, az eddigi egynyelvű iskolák, minden nehézség és pénzügyi gond ellenére, kétnyelvűekké váltak. Az utcán sétálva az az érzésünk támad, hogy otthon vagyunk, nyelvünk és kultúránk ugyanolyan mértékben jelen van a város terein és utcáin, mint a többségi társadalomé. Marosvásárhelyen beköszöntött a demokrácia, és mindehhez egyetlenegy kézfelemelés volt szükséges, köszönjük, hogy megoldották ezeket az oly nehéz kérdéseket, és most már végre fellélegezhetünk és elmondhatjuk: „megy ez nekünk, kár, hogy hamarabb nem jutott eszünkbe, hiszen akkor annyi mindent megszavazhattunk volna, és most még jobb lenne.” Természetesen most sem rossz, hiszen a fent említett szavazás óta kicserélődött teljesen a város levegője, már a rosszhírű Vegyipari Kombinát sem a régi, városunkba beköszöntött a tavasz és vele együtt megjelentek a számunkra oly fontos emberi értékek: a tolerancia, a kölcsönös elfogadás és tisztelet.
Mindezeket köszönjük szépen!
Azért mégis lenne egy néhány apró megjegyzésem, fenntartásom az Ön által kezdeményezett szavazással kapcsolatosan. Amióta ez megtörtént, a romániai hírcsatornák folyton arról beszélnek, hogy ez a kezdeményezés alkotmányellenes és igazán felbőszülve, egyoldalúan tájékoztatják a közvéleményt, sajnos még azokról a törvényekről sem tesznek említést amelyek már meglehetősen régóta nyelvi jogokat biztosítanak az itt élő kisebbségek számára, amely törvények és nemzetközi egyezmények viszont támogatták annak idejét Románia EU-s csatlakozási szándékát, amelyek miatt az ország kivívta a „példaértékű kisebbségi és nyelvpolitikával rendelkező ország” státuszát és amelyeket valahogy aztán elfelejtettek alkalmazni. Négy napja semmi másról nem beszél a román média és politikum, mint arról, hogy ez már azért több a soknál.
Felmerül bennem a gyanú, hogy ez a szavazás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy felbőszüljön a román sajtó és politikum, és újfent bebizonyítsa, mennyire „toleráns” és „demokratikus” az állam az itt élő kisebbségekkel. Nos, ha ez volt a cél, akkor szeretnék gratulálni. Viszont a többségi társadalom ezt a fajta nem túlzottan tiszteletteljes magatartását már ismerjük, rég lejárt lemez, és ettől nem lesznek a jogaink tiszteletben tartva, legkevésbé sem fognak érvényesülni. Az is félő, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megfosztottak egy részüktől, igaz ez csak papíron lehetséges, hiszen nem érvényesültek azok eddig sem, csak papíron és politikai kampányok során.
Ami a médiát és a tájékoztatásokat illeti azok természetesen méltatlan módon, és a kisebbséggel szembeni minimális tiszteletadás hiányában tájékoztatattak a fenti témakört illetően, ennek következtében szervezetünk úgy döntött, hogy hozzájuk is elküldünk egy nyílt levelet (tájékoztatásképp Önnek is elküldjük a román nyelvű sajtó számára elküldött nyílt levelünket), amelyben elítéljük azt, ahogyan a nyelvi jogok tematikáját bemutatták. Sajnálom, hogy ezt nem tették meg Önök, fontos lett volna ez a reakció. Sok erdélyi magyar érezte magát kellemetlenül a napokban a két országos hírcsatorna egyoldalú tájékoztatása miatt. Ismervén a román sajtó magatartását, amelyet ilyenkor – a magyar ünnepek alkalmával – tanúsít, talán nem kellett volna több okot adni nekik a tűzokádásra, mert ezek nélkül is találnak ürügyeket, és sajnos mindez csak hátráltatja a kisebbségi jogérvényesítést.
Szervezetünk (CEMO) az elmúlt három év során nyelvi jogérvényesítéssel foglakozik, és tesszük ezt napi szinten, kidolgozott stratégiák, és szigorúan összeállított cselekvési tervek lépéseinek a megvalósításán keresztül, nem mondhatja magát ennyire sikeresnek, igaz lehet, hogy a szavazások több eredményt hoztak volna, mégis mi inkább más tevékenységeket választottunk. Azt viszont elmondhatjuk magunkról, hogy a kétnyelvűség és a nyelvi jogok jelenlegi fontossága talán egy kicsit a mi munkánknak és más, hasonló tevékenységet végző szervezetek munkájának is köszönhető részben, és még egyszer szeretném megismételni a „munka” szót.
Hisszük és valljuk, hogy nyelvi és kisebbségi jogokat nem lehet nyilatkozat és szavazások szintjén érvényesíteni, a sikerhez kemény, hosszú ideig tartó, következetesen és lépésről lépésre megvalósított munka és áldozathozatal szükséges.
Ezt tették más közösségek is, olyanok, akik ma valóban hivatalosan használhatják nyelvüket, kisebbségi közösség tagjaiként.
Jelenleg Romániában rengeteg nyelvi jogokra vonatkozó jogszabály, kismillió törvény létezik, valamint mindezekhez, mint a hab a tortán hozzáadódik a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, ezek a dokumentumok együttesen szabályozzák, és KÖTELEZŐ jelleggel előírják a kisebbségi nyelvhasználatot, viszont sajnálatos módon nincs Erdély szinten egyetlen egy helyi önkormányzat vagy más állami intézmény sem, ahol ezek a törvények teljes mértékben érvényesülnének. Részleges és majdhogynem kizárólag beszélt kétnyelvűségről beszélhetünk és a munkám során azt a szomorú tényt is megtapasztaltam, hogy a valós szándék is nagyon erősen hiányzik a magukat magyarnak, vagy székelynek valló felelős tisztséget betöltő személyek szintjén is. Természetesen vannak nagyon pozitív példák is, de lévén, hogy 2010-et írunk, ezekből még mindig nagyon kevés van. És a fent említett szavazás következtében sem várható több siker, mert nagyon hétköznapi és objektív akadályok állnak a hivatalos magyar nyelvhasználat elterjedésének útjába.
Szeretném tájékoztatni, hogy jelenleg nincsenek megfelelő magyar nyelvű, jól bejáratott és mindenki által ismert, valamint használt közigazgatási, jogi, orvosi stb. hivatalos magyar szakkifejezések. Ezek kidolgozása, és ami a legfontosabb, elsajátítása jelenleg nyitott kérdés, nem tudni, hogy megvalósul-e vagy maradunk a „két nyelven” zajló tanácsüléseknél (jelenleg ez a példa jut eszembe) amelyeken a következők hangzanak el: „Ma ki írja a procseszt? A notár kellene írja, de ma nincs itt, delegációban van. Hozzunk egy decsíziót közösen, mert másképp nem tudjuk eldönteni?” És így tovább, de talán nem untatnám Önt ezzel a konyhanyelvvel.
Ennek a jelenségnek a kialakulásáért – véleményem szerint még nagyon hosszú ideig történő fennmaradásáért – nem csupán az „ördögi” tulajdonságokkal megáldott román anyanyelvű többséget terheli felelősség. Nemrég Csíkszeredában jártam és a nyelvi jogokról beszélgettem emberekkel, és ezen a találkozón beszélgettem egy jogász hölggyel akik elmesélte, hogy ő már nyugdíjas, viszont az előző rezsimben jogtanácsosként dolgozott a „tanácsnál” és bizony minden két nyelven készült, határozattervezetek, döntések stb. voltak 40-50 oldalas két nyelven megírt dokumentumok, sajnálatos módon, a magyar nyelvű anyagok rendszerint a kukában végezték rövid életüket, és nem a gonosz többségi társadalom tagjai juttatták őket oda. A szemétbe kerülés oka egy mentalitás, egy nem túl szerencsés gondolkodásnak a következménye, valamint a nem kismértékű félelem volt. Kétségtelen az akkori félelmek abban a politikai rendszerben majdhogynem elfogadhatóak voltak, de az a fajta rendszer és annak megfélemlítő mechanizmusai már jócskán elavultnak tekinthetők és mégis ez a mentalitás a hétköznapok valósága mindmáig.
Az elmúlt napokban azon gondolkodtam, hogy ezt a mentalitást, amely azóta sem változott túl sokat, és amely jelenleg is megtalálható az állami – és nem csak- alkalmazottak magatartásban, meg lehet-e változtatni egy szavazással és arra hajlok, hogy azt gondoljam, hogy teljesen kizárt.
A magatartásváltozás nehéz és hosszú folyamat, rengeteg áldozatot és még több munkát követel azok részéről, akik esetleg a munkájukon keresztül azt a célt tűzték ki, hogy hozzájárulnak egy közösség megerősödéséhez, amihez valljuk be őszintén, elsősorban mentalitásváltozás szükséges. Ennek megvalósulása hiányában, nem lehet eredményesen szavazni, tartalom nélküli célokat kitűzi és azokat soha nem megvalósítani, lévén, hogy nem lesz, ki megvalósítsa.
Erre a legjobb példa a fent említett marosvásárhelyi magyar „nyelvhasználat”. Higgye el, kérem, hogy a hatvanas években kinyomtatott kétnyelvű buszjegyek olyan távolinak tűnnek itt, ebben a városban, mintha nem is ezen a településen lettek volna azok a jegyek felhasználva, az itt élő lakosok még ezeket is elfelejtették, de nem azért, mert jelenleg szabadabban használhatják az anyanyelvüket. Ami az elmúlt évtizedekben, ebben a városban történt az nem egyedi eset és sajnos nem kerülte el a román többséget sem, annak mentalitásában is a rossz beidegződéseket erősítette meg, ahogy a magyar kisebbség sem mer magyar nyelven ügyintézni.
Ennek megváltoztatása nem egyszerű munka, mindamellett, hogy létezik egy kitűnő jogi háttér, azonban a valódi szándék mindkét közösség tagjainál megkérdőjelezhető, a magyar nyelvhasználatot nagyon sokan konfliktusteremtő eszköznek élik meg, többség kisebbség egyaránt.
Azt gondolom, hogy mielőtt hangzatosnak tűnő szavazatok meghozatala mellett döntünk, fontos betekinteni a hétköznapok valóságába, ahol nem az a legnagyobb vágya a kisebbségnek, hogy hivatalos lesz-e anyanyelve vagy sem. Természetesen meg kell tanulni élni az anyanyelvi jogainkkal, mert ha nem tesszük meg azt, félő, hogy azok elsorvadnak, viszont ezt sajnos nem lehet szavazással megejteni.
Ehhez folytonos és következetes munkára van szükség, nem kis mértékben egy jól kidolgozott stratégiára, amely figyelembe veszi a többség-kisebbség jelenlegi „viszonyát” és azt igyekszik jó irányba terelni.
Az anyanyelvi jogaink jelenleg is élnek, igaz papíron, lehet nem jók és nem reálisak, és nem épültek az esélyegyenlőség elvére, de nem is használjuk őket, még meg sem próbáljuk érvényesíteni azokat a saját cselekedeteinket keresztül. Tudatosítani kellene a magyar közösségben, hogy kisebbségként vannak anyanyelv-használati jogai és ezzel napi szinten próbáljon meg élni, ha atrocitás éri jogainak érvényesítése közben merjen fellépni. Első lépésként azt kellene tennünk, hogy megtanulunk élni elsősorban a már létező jogainkkal, ugyanakkor ez tudatosíthatja többségi társadalom tagjaiban is, hogy vagyunk, létezünk, és nem teszünk mást, mint hogy jogainkkal élünk. Minden más üres szópuffogtatás és provokáció, amely hasonló állapotokhoz vezet, amelyben esélyünk sincs megvédeni állásainkat, legfeljebb megalázva visszahúzódhatunk „csigaházainkba”, vagy valamilyen terrorszervezetté alakulva közmegvetés tárgyává válunk, ami szintén nem segíti „közös dolgaink” rendezését.
Ahhoz, hogy valóban élhessünk anyanyelvi jogainkkal, talán érdemes egy kicsit megfontolni lépéseinket és mérlegelni azokat, mert nem kizárt, hogy már valamelyik fiókban ott hever a román nyelvtörvény is, amely arra vár, hogy megérkezzen a megfelelő pillanat és nem lesz nehéz megszavazni azt.
Addig talán el kell kezdeni kétnyelvű formanyomtatványokat, használni mindennapos ügyintézéseink során, ezek már léteznek régóta, de valahogy kevesen használják őket, és az adóbevallásunkat készítsük el magyar nyelven, hiszen erre lehetőségünk van tavalyi év óta.
Ha időközben kiderül, hogy az anyanyelvi jogérvényesítés során egyik vagy másik törvény nem igazságos ránk nézve, akkor lehet törvénymódosítást javasolni, csak kérem, ne kezdjük a cserepek megvásárlásával, mert az alapot még nem öntöttük ki.
Munkájukhoz sok sikert és megfontoltságot kívánok,
Szigeti Enikő, Ügyvezető Igazgató
Civil Elkötelezettség Mozgalom. Forrás: Erdély.ma

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)