"Továbbra sincs előrelépés a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói által kért önálló magyar karok létrehozásának ügyében. Andrei Marga, a BBTE rektora a magyar oktatókkal való egyeztetés után a román tanárokkal is asztalhoz ült, azonban egyik megbeszélés sem mozdította el az ügyet a holtpontról. Andrei Marga felkérte az összes tagozatot, hogy a szakok létrehozásakor, a személyzet alkalmazásakor, a vendégtanár-programok kialakításakor használják ki hatékonyabban az egyetem szabályzata által biztosított autonómiát. - Az önálló magyar karok létrehozása a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen (BBTE) azért lenne célszerű, mert a magyar tagozat ügyeiről kizárólag a magyar oktatók döntenének, és külön költségvetési kerettel is rendelkeznének - jelentette ki Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese. /B. T.: Nehézkesen működik a BBTE. Nincs előrelépés a magyar karok ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"

"Óriási szerepe van a határon túli civil szervezeteknek a megmaradásban, ezért is folytat átgondolt támogatói tevékenységet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma" - ez a tárca álláspontja a határon túli magyarok kulturális életének támogatásáról. A határon túli szervezetek érdekegyeztető fórumaként működő Magyar Állandó Értekezlet kulturális szakértői bizottsága az NKÖM-nél tartotta meg ülését, amelyen szó esett a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól a kultúra területén. 2003-ban a kulturális tárca félmilliárd forinttal segítette a határon túli régiókat, ebből a csángómagyarok 100 millió forintot, mintegy 15,4 milliárd lejt kaptak. "A fentieken kívül a tárca alapított meseírói, prózaírói, költői és kritikai ösztöndíjat, amely egyben a határon túli magyar írók egzisztenciáját is segíti" - áll az ülésről kiadott közleményben. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének leköszönt elnöke szerint a csángó érdekvédők alig jutnak támogatáshoz. A szövetségnek nincsenek alkalmazottai, így az elnök és alelnök fizetését az RMDSZ biztosítja. Az MCSMSZ működéséhez szintén az RMDSZ biztosít havi nyolcmilliót. A minisztériumi támogatás, a 100 millió forint csak kulturális programokra költhető el. Az MCSMSZ volt elnöke úgy véli, nem biztos, hogy az összeg egynegyede eljut Moldvába. /A támogatás negyede sem jut el a csángókhoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Fülöp István nyugalmazott matematikatanár, a hajdani híres csombordi mezőgazdasági iskola aligazgatója életét az ifjúságnak szentelte. Csombordon több mint négy évtizeden át tanított. Nyugdíjba vonulása után adta ki a Volt egyszer egy iskola - Csombordi Emlékkönyv 1935-1995 /Corvin Kiadó, Déva, 1996/ című munkát. Idén pedig Hogyan tovább, erdélyi fiatalok? /Tinivár, Kolozsvár/ címen diákantológiát állított össze. A szerző aggodalommal figyeli a fiatalság életének egyre kilátástalanabb voltát: a munkanélküliséget, a tömeges, kényszerű kivándorlást, az alkoholba vagy a kábítószerbe menekülést, és "lámpás" szeretne lenni, világítani a sötétben.A diákantológiát nemrég a nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében mutatták be. A hetvennyolc éves Fülöp István gazdag pedagógusi munkásságát Csávossy György, a barát és egy életen át munkatárs méltatta. /Józsa Miklós: Hogyan tovább, erdélyi fiatalok? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének tagjai mutatták be alkotásaikat. A szövetségnek évente három kiemelkedő rendezvénye van: a soros közgyűléseken kívül nyaranta fotóművészeti nyári egyetemeket szerveznek, a Mafosz Szalon elnevezésű rendezvényeken pedig alkalmat nyújtanak a kortárs fotóművészet megismerésére. A XX. Mafosz Szalont Zepeczaner Jenő, a múzeum igazgatója nyitotta meg. /(barabás): XX. Mafosz Szalon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 25./"

"Több ezer kötetes könyvadománnyal segítette a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány az arra rászorulókat, iskolákat, alapítványokat, intézményeket. Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke elmondta, hogy a kivételesen nagy méretű segítség tárgyát Magyarországról kapott könyvadományok képezik. Több mint 13.000 kötetet kaptak egy magyarországi alapítványtól. A bejövő kérések alapján kb. 12.000 könyvet osztottak eddig szét iskoláknak, egyházaknak, polgármesteri hivataloknak, alapítványoknak, a csángómagyaroknak. Most olyan helységekben is van magyar nyelvű könyv, ahol eddig nem volt. A rendezvények, vetélkedők könyvjutalmait is ebből a könyvállományból fedezték. Több mint száz helyre szállítottunk könyvet, egyes iskolák száz-százhúsz könyvet kaptak. /(n. b.): Tizenkét ezer kötetes könyvadomány. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./"

"A XX. század egyik legnagyobb matematikusának, Neumann Jánosnak a századik születésnapja alkalmából az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) rendezvénysorozatot szervezett Kolozsváron, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Mátyás király utcai székházában. Az emlékkiállításon többek között, rövid beszédet mondott Kovács Győző, a magyarországi informatikai és hírközlési minisztérium tanácsadója. Szilágyi Pál, az EMTE rektora Neumann János munkásságáról beszélt. Neumann János /Budapest, 1903. dec. 28. - Princeton, 1957. febr. 8./ Budapesten végezte az egyetemet, 1945-től haláláig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója volt. /Kiss Olivér: Tisztelgés a világhírű matematikus előtt. Neumann János emlékülést tartott az EMT. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"

"A nagyváradi városháza belső felújításakor előkerült három falfestmény a főbejárat felőli lépcsőház boltívén. Udvary Ferenc festőművész 1903-ban készült alkotásai Nagyvárad törökök alóli felszabadulását örökítik meg. Lemosták a felületet takaró festéket, alig sérült meg a festmény a védőréteg alatt: 3 méteres, három részletből álló mű. Tudnak egy másik, Szent László koporsója hazahozatalát ábrázoló szekkó létezéséről is, tájékoztatott Jakabffy László, a városi ingatlankezelő társaság műszaki vezetője, de az elpusztulhatott az 1944-es hatalmas tűzvészben, mert nem találták meg az impozáns főlépcsőház mostani felújításkor. /(Balla Tünde): Falfestményekre bukkantak a városházán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./"

"A képviselőház elé került színháztörvény-tervezet ellen tiltakoztak nov. 24-én a romániai színházak alkalmazottai. Cristian Sofron, a színházi szakszervezetek országos szövetségének (USIS) elnöke elmondta: amennyiben a törvényhozás nem változtat álláspontján, általános sztrájkot hirdetve befagyaszthatják a teljes színházi évadot. A szakma visszalépésnek tekinti a tervezetet, és attól tart, hogy a készülő jogszabály több színház, a vidéki színjátszó intézmények legnagyobb részének megszűnéséhez vezet. A tervezet szerint a színházakat állandó társulattal rendelkező, befogadó-, illetve alapítványi színház kategóriába sorolnák, az állami színházakat kivéve pedig az ezeket finanszírozó helyi önkormányzatok döntenék el, hogy vidékük színháza melyik kategóriába sorolható. A tervezet szerint egy pályakezdő színész három évig kötelező módon csak minimálbért kap. A kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egyelőre nem sztrájkol, erről Marosvásárhelyen sem döntöttek. /Antal Erika, Benkő Levente, Erdei Róbert, Farkas Réka: Befagyaszthatják az évadot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./ "

"Az elmúlt néhány hónap folyamán mintegy ezer kötetnyi könyvadomány és két folyóirat-előfizetés érkezett a leendő Bolyai Egyetem számára. Ennek megalakulásáig a könyveket az Erdélyi Múzeum-Egyesület kezeli. A körülbelül egymillió forint értékű adományról annak összegyűjtője, dr. Hantz Péter egyetemi adjunktus nyilatkozott. Elmondta, hogy a fizika kari könyvtár híján van a modern szakirodalomnak, különösen a modern magyar és angol nyelvű szakirodalomnak. Ezt tetézi a könyvtárak rossz szervezettsége: nincsenek szabadpolcos könyvek. 1998-ban már szerveztek egy gyűjtést, amelynek során angol nyelvű szakirodalmat vásároltak. Ezek is az EME könyvtárában vannak; megvásárlásukat nyugati magyar szervezetek és magánszemélyek finanszírozták. A Pro Hungaris Alapítványnál és az Országos Széchényi Könyvtárban is vannak szakkönyvek, melyek csak kiválogatásra és elszállításra várnak. Hantz Péter leszögezte, hogy mindenki segített, akit csak kért. Pénzadománnyal segített a Balassi Bálint Intézet, dr. Lovas István és dr. Néda Zoltán professzorok, valamint a gr. Degenfeld Sándor és a dr. Apponyi Gyula által kezelt pénzalap. /Lőrincz Edina: Magyar nyelvű szakirodalom - egyelőre csak a fizikusoknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

"Murvai Lászlóval, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetőjével az élen egy héten át Pécs vendégei voltak az erdélyi magyar tanügyi vezetők, méghozzá ama továbbképzési program keretében, amelyet a két ország szakminisztériumai fogadtak el. A közös megállapodás értelmében az utaztatást a román oktatási tárca, a szállás és az előadások költségeit a magyar fél állta. Kónya László, Szatmár megye főtanfelügyelő-helyettese közölte, az előadások elsősorban az iskolaszervezés, -irányítás és a felmérési problémák témaköréhez csoportosultak, mindent az EU-s követelmények szerint tárgyalva. Az egy hetes tanácskozás külön erőssége, hogy több olyan iskolában jártak, ahol már gyakorlati eredményeken mutathatták be az előadásokban megfogalmazott kívánalmakat. /(Sike Lajos): Pécsett tanultak az erdélyi magyar tanügyi vezetők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"

"Ady Endre születésnapján a költő egykori iskolájában, a jelenkori Zilahi Silvania Főgimnáziumban tartották meg a szilágysági középiskolások versmondó vetélkedőjét. Mindhárom zilahi magyar tagozatú iskola mellett részt vettek Szilágysomlyó, Szilágycseh, Kraszna és Sarmaság versenyzői. Immár évtizedes hagyománynak megfelelően ezúttal is érkeztek versmondók Balassagyarmatról, a Mikszáth Kálmán Vendéglátóipari Szakközépiskolából viszonozni a testvériskola, a zilahi főgimnázium tanulóinak ottani versenyen való részvételét. /Adyra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"

"Tüntetően elhagyta a termet nov. 25-én a parlament épületében tartott európai uniós csatlakozási fórumon Markó Béla. Az elnöki hivatal által szervezett rendezvényen az RMDSZ-elnök nehezményezte, hogy - miután Corneliu Vadim Tudor fél óráig szónokolt - ő nem kapott szót. Markó gesztusát látva Ion Iliescu bejelentette: a felszólalók névsorát nem ő állította össze, és egyébként is, kérésre bármelyik résztvevő szót kaphat. "Voltaképpen nem azt nehezményeztem, hogy nem szerepeltem a felszólalók listáján, hiszen a szervezők elmulasztottak ilyen névsort készteni - fejtette ki Markó Béla -, hanem azt, hogy Corneliu Vadim Tudornak megadták a lehetőséget, hogy majdnem fél órán keresztül minősíthetetlen színvonalon szónokoljon, kampánybeszédet mondjon egy olyan fórumon, amelynek célja megbeszélni az EU-integrációval kapcsolatos teendőket." Az RMDSZ-elnök nem értelmezi a kormánypárt és a szövetség közötti elhidegülés jeleként ezt az incidenst. /Salamon Márton László: Malőr vagy elhidegülés? = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./ Románia EU-csatlakozási szándékából származó feladatok listázása volt a fő témája a nov. 25-én Bukarestben megrendezett fórumnak. A tanácskozást Ion Iliescu államfő kezdeményezett a belpolitikai vihart kavaró EB-országjelentést követően, a politikai pártok, a szakszervezetek, a munkaadók, a civil társadalom és az ortodox egyház képviselői, valamint a kormány tagjai, a szociáldemokrata párt vezető politikusai kaptak meghívást. Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt elnöke szerint pártja mindenben támogatja a kormány azon intézkedéseit, amelyek Románia EU-integrációját sürgetik. Emil Boc, a Demokrata Párt alelnöke ezt a kételyét fogalmazta meg, miszerint a 2004-es választási évben a kormány folytatja a csatlakozási feltételek teljesítéséhez elengedhetetlen reformot. Az európai integráció ügyére nemrég "felesküdött" Nagy-Románia Párt nevében C.V. Tudor pártelnök szólalt fel, aki szintén az elhatalmasodó korrupcióra hívta fel a figyelmet. Emil Constantinescu, a Népi Akció elnöke azzal vádolta a kormányfőt, hogy a Románia EU-csatlakozásáról folytatott tárgyalások nem voltak kellőképpen átláthatók. A felszólalók listájáról lemaradt Markó Béla RMDSZ-elnök. A rendezvény befejezése előtt távozó szövetségi elnök helyett Verestóy Attila szenátor emelkedett szóra, aki kifejtette: ahhoz azonban, hogy Románia EU-konformmá váljon, alapvető mentalitásváltásra van szükség. /Integrációs fórum Bukarestben. Markó Bélát kihagyták a felszólalók közül. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"

"A Csíkszeredában megjelenő Transzilván Figyelő "A legenda köddé foszlik" címmel nagyszabású cikket tett közzé, eszerint Csibi István üzletember a városban uralkodó helyzetről szóló cikkeket "személye ellen irányuló rágalmakként és megalapozatlan vádakként kezeli. Peres eljárást indított valamennyi őt támadó sajtóorgánum ellen: az Adevarul bukaresti napilapot két cikk miatt, a Romániai Magyar Szó és az Udvarhelyi Híradó lapokat az őt gyalázó, lefordított anyagok miatt perelte be. A csíkszeredai üzletember kijelentette: Londoni ügyvédi irodám tanácsára bukaresti ügyvédeket fogadtam, akik azt javasolták, hogy egyenként 900 millió lejes kártérítést kérjek minden újságtól. Az összeget a szegények megsegítésére fogom fordítani, elsősorban a közköltség kifizetésében elmaradt családoknak adományozom". A Csibi Zoltán által támogatott Transzilván Figyelő bemutatta az üzletembert. Csibi István a semmiből épített magának birodalmat. Két egyetemi végzettséggel rendelkezik: a Tengerészeti Egyetem Elektrotechnika Karán, valamint belkereskedelemből diplomázott. Tengerész lévén, bejárta az egész világot. 1992-ben 800.000 német márkával kezdte üzleti tevékenységét. Mára már 17 féle tevékenységet folytat, többek között fafeldolgozással, út- és hídkarbantartással, turisztikával, könyvkiadással, bányászattal, nehéziparral, építőiparral, állattenyésztéssel foglalkozik, részvényes a kőolaj-kitermelésben és a médiaiparban. Vállalkozásainál több mint 1400 személy dolgozik. Csibi István azt is elmondta, hogy helyi tévéstúdiót és rádióadót fog működtetni, a médiapiacon továbbra is támogatni fogja a Jurnalul de Transilvania és a Transzilván Figyelő kiadványokat. "Nem akar polgármester lenni. Csibi viselt dolgairól cikket író Szondy Zoltánról azt állította, hogy többször megvendégelte az újságírót, még pénzt is kapott tőle. Csibi Istvánnak 267 autója van és nemsokára egy helikoptert is vásárol. A vállalkozó a legjobb ügyvédekkel dolgoztat bizonyos személyek - az udvarhelyi Albert András, Verestóy Attila és Ferenczy Károly vagyonszerzési módszereinek kiderítésére. /Londoni ügyvédi irodája tanácsára Csibi pereli az RMSZ-t! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./"

"Alig néhány órával azután, hogy a nemzeti ünnep kapcsán Ion Iliescu államfő hangsúlyosan nacionalista hangvételű beszédet tartott a parlamentben, az RMDSZ küldöttsége éppen tőle kérte, hogy lépjen fel annak érdekében, hogy a jövő évi választási kampányok retorikáját ne a nacionalizmus jellemezze. Az esemény után Markó Béla a Krónikának azt nyilatkozta, véletlenszerű volt az egybeesés. "Hónapok óta érzékeljük, hogy erősödik a nacionalista hangnem a román közéletben, és itt volt az ideje, hogy a legmagasabb szinten is megfogalmazzuk az aggodalmunkat" - vélte az elnök. /Gazda Árpád: Lehalkítanák a nacionalista hangerőt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./"

"Az EU soros olasz elnöksége nyilvánosságra hozta az uniós alkotmánnyal kapcsolatos módosító javaslatait. A magyar diplomácia szorgalmazására a szerződésbe bekerülne a kisebbségek jogaira vonatkozó utalás. A munkadokumentum szövege szerint "az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, ide értve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is." Az elnökség javasol két további módosítást is, amelyek szerint a felsorolást kiegészítenék a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlőségnek az elvével. A szövegváltozat az eredeti magyar elképzelésektől eltérő, kompromisszumos megfogalmazást tartalmaz. A szerződés vonatkozó cikke ugyanis nem közvetlenül a kisebbségek, hanem a hozzájuk tartozó személyek jogait említi az unió alapértékeinek sorában. Ez a megfogalmazás azonban vélhetően elfogadható lesz a kisebbségi kérdésekre érzékenyen reagáló delegációk számára is - reméli a magyar fél. A magyarországi ellenzék üdvözölte a szövegváltozatot, véleményük szerint még a legyengített szöveg is nagy jelentőségű, bár ez a szövegváltozat nem teljesen egyezik a kisebbségi jogok kapcsán korábban megfogalmazott magyar igényekkel. A javaslatról a vita most kezdődik, el kell ugyanis érni, hogy a kiegészítés benne is maradjon a szövegben. Magyarország eredetileg azt szerette volna, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogvédelme mondassék ki, ez a kezdeményezés azonban eleve kudarcra volt ítélve. A mostani változatba is bele lehet érteni, hogy a kisebbségek az adott államban többséget alkotó nemzettel egyenjogúan használhatják anyanyelvüket, őrizhetik meg azonosságukat, gyakorolhatják a sajtószabadságot, oktathatnak, tehát olyan jogokat élvezhetnek, amelyek csak nemzetként-etnikumként és kollektíven gyakorolható. Nem dőlt el. hogy az alkotmány utaljon-e Európa keresztény vagy zsidó-keresztény örökségére. A kereszténység megemlítését szeretnék elérni a magyar konzervatív pártok is, de annak leghangosabb hívei a lengyelek és a spanyolok. /Kompromisszum kisebbségi jogvédelemügyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./"

"Nov. 27-i ülésükön elmarasztalásban részesítették Tánczos Vilmost és Xantus Gábort, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatóit az intézményt alapító történelmi magyar egyházak vezetői. Az egyházfők azt javasolták a Sapientia Alapítvány kuratóriumának és az egyetem szenátusának, hogy Tánczos Vilmost mentse fel a kuratóriumban betöltött alelnöki tisztségéből, és hívja vissza a megbízott rektor-helyettesi funkciójából. A rektor-helyettes elfogadta a döntést, ezzel szemben Xantus közölte: méltánytalannak tartja a döntést, és nem kíván együttműködni az egyetemmel, míg az intézmény rektora és rektor-helyettese az ügy kapcsán valótlan állításokra építi az intézmény védelmét. A tanácskozáson kihallgatták Kató Bélát, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökét, Szilágyi Pált, az egyetem rektorát, valamint az incidensnél szemtanúként jelen lévő oktatói és adminisztratív személyzetet. Mint ismeretes, Xantus Gábor azzal vádolta Tánczos Vilmost, hogy szakmai megbeszélés során az egyetem rektori irodájában tettlegesen bántalmazta. A tanácskozáson emellett aggodalommal vették tudomásul, hogy a média tanszék helyzete nincs megnyugtatóan megoldva. Az alapítók az elméleti és a gyakorlati oktatást egyaránt fontosnak tartják, és felkérik az egyetem rektorát, hogy személyesen irányítsa, és határolja körül a két oktatási formát a dékán kinevezéséig. Ugyanakkor felkérték az érintett feleket a keresztény megbocsátás gyakorlására. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, hogy a statútum szerint az alapítók közgyűlése bizonyos esetekben csak javasolhat a kuratóriumnak, ezért a végleges döntés meghozatala a kuratórium feladatkörébe tartozik. A következő kuratóriumi ülést dec. 13-án tartják. /Borbély Tamás: Elmarasztalták Tánczost és Xantust. Tánczos tisztségeinek megvonását javasolták az egyházfők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./"

"Az elmúlt tíz nap folyamán a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági és helyi közigazgatási karának fejlécével ellátott kérdőívvel mintegy 1200 kérdezőbiztos járta Sepsiszentgyörgyöt, hogy egy meglepően félrevezető, pontatlan, a választási tudatot rossz irányba befolyásoló, magyartalan, némely kérdésekben szándékosan torzító71 kérdést tartalmazó kérdőívre választ kapjon - jelentette ki Tulit Attila, a sepsiszentgyörgyi Polgári Szövetség városi elnöke. Nem sikerült kideríteniük, hogy ki volt a megrendelő, sem azt, hogy ki állította össze a kérdőívet. Három évvel a választások után még az érdekli a kutatót, miért vesztett Eötvös Mózes, vagy amikor az RMDSZ tevékenységéről faggat, a megye RMDSZ-korifeusai közé sorolja a megyei tanács összes vezetőjét, hogy a huszonvalahány párt és egyesület közt a Polgári Szövetség még véletlenül sem szerepel, ellenben sokat kérdezősködnek a Székely Nemzeti Tanácsról és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról. A kérdőív nyelvi képe olyan, mintha Kovács Péter MIÉRT-elnök fogalmazta volna. /(s.): Jól s jót. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./"

"Szondy Zoltánnak Az erőszak tengere Csíkban címmel október 30-án jelent meg a Hargita Népében írása a Csíkszeredában uralkodó magánterrorról. A cikk villámgyorsan terjedt el Romániában és Magyarországon, bevallom: hogy fénymásolt példányait mai napig is olvassák. Pár nappal a cikk megjelenését követően ülésezett a csíkszeredai önkormányzat, mely állásfoglalást fogadott el - a dokumentum az államelnök, miniszterelnök és belügyminiszter beavatkozását kéri a csíkszeredai helyzet megoldásáért. A Hargita megyei rendőrség közleményt adott ki, biztosítva mindenkit: uralja a helyzetet. Megjelentek Csíkszeredában a bukaresti Adevarul újságírói. A helyi Jurnalul de Transilvania és a Transzilván Figyelő hevesen tagadták, hogy Csíkszeredában bármilyen baj lenne és vadul támadták Szondy Zoltánt.Az Adevarul munkatársait éppen a Jurnalul de Transilvania hadjárata győzte meg arról, hogy Csíkszeredában bizony baj van. A Csíkszeredában tapasztaltakról kétrészes cikk jelent meg az Adevarulban, a szerző, Robert Veress leírta, hogy Csibi István vállalkozó és emberei terror alatt tartják a várost. Csibi István pert indított az Adevarul ellen, pert indított a Romániai Magyar Szó ellen, pert indított az Udvarhelyi Híradó ellen, pert indított a National TV ellen, pert indított dr. Szabó Soós Klára tanácsos ellen. Csibi István a nyilvánosság elé lépett. Az Adevarul újságíróit és a Hargita Népét is visszautasította. Egyedül a Transzilván Figyelőnek adott "exkluzív riportot". Persze, mindenki úgy reklámozza magát, ahogyan akarja. Ízlések és pofonok... Igen, pofonok. A lapban Csibi István kijelentette: "...több olyan alkalmazott, aki lopott tőlem, inkább vállalta a két pofont, mint hogy a törvényszékre kerüljön." Ezt önbíráskodásnak nevezik. /Szondy Zoltán: Köd az erőszak tengere fölött. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./"

"Az önkormányzatokat törvény kötelezi, hogy főállású könyvtárost alkalmazzanak, anyagi megfontolásokból a legtöbb Bihar megyei településen figyelmen kívül hagyják az előírást.A legtöbb önkormányzat számára ugyanis horribilis összegnek számít az a 200 millió lej, amibe éves szinten egy könyvtáros és egy kultúrházi referens alkalmazása kerül. Biharban 90 község van, de ezek közül csupán 21-ben van főállású könyvtáros, további 19-ben pedig félállású. A helyzet a magyar többségű településeken sem rózsás. Hegyközcsatárban félállásban dolgozik egy könyvtáros, az is csak néhány hónapja. Azelőtt hosszú időn át senki sem viselte gondját a községi könyvtárnak, annak ellenére, hogy abban vidéki viszonylatban szépszámú, 15 ezer kötet van. Berettyócsohajon csak egy negyednormás könyvtáros van. A község lakosságának nagy része nem a községközpontban, hanem a színmagyar Szentjobbon lakik, ahol még könyvtár sincs. László Sándor alpolgármester szerint jövőre az önkormányzat Szentjobbon is szeretne könyvtárat nyitni, már ki is szemeltek egy épületet erre a célra, és természetesen egy főállású könyvtárost is szeretnének alkalmazni. /Pengő Zoltán: Könyvtárak könyvtáros nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./"

"A Magyarok Háza /Budapest/ rendezvényei sorában gyakran vannak erdélyi vonatkozású események. Nov. 12-én Kocsis István Bolyai János című drámáját tűzték műsorra, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában; 25-én Kányádi Sándor volt a Ház vendége, a Felemás őszi versek című verskötete megjelenése, valamint a költőről a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent monográfia bemutatása alkalmából; dec. 2-án Jáki Sándor Teodóz Csángókról, igaz tudósítások című kötetének bemutatása alkalmából fellép Ferencz Éva énekművész. E rangos rendezvénysorozat része volt Beke György három új könyvének - Advent a kaszárnyában (Elbeszélések - Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), Déva vára alatt (Szociográfia - Felsőmagyarország Kiadó), Makacs realizmus (Tanulmányok, interjúk, portrék - Közdok Kiadó) - a bemutatója, november 17-én. Mindhárom kötet ebben az évben jelent meg. Az est házigazdája Medvigy Endre irodalomtörténész, a Szent László Akadémia dékánja volt. Bevezető szavaiban méltatta Beke György munkásságát, elkötelezettségét az erdélyi magyarság sorskérdései iránt. Beke György regények és elbeszélések írójaként is sorskérdéseink bátor felvetőjeként él az olvasók emlékezetében. Az Istók Péter három napja (1977), Fölöttünk a havasok (1980), A Haynal-ház kapuja (1981), Arccal az életnek (1987) jelentik a szépírói kibontakozás főbb állomásait. A csíkszeredai kiadónál most megjelent elbeszéléskötetről Czegő Zoltán költő beszélt: "Beke György szépirodalmi alkotásaiban túlnyomórészt ugyanazok a témák, tragédiák, nemzetiségi kisebbségi és elnyomó hatalmi konfliktusok jelentkeznek, mint a riportjaiban, rétegföltáró súlyos írásaiban. A cél egy: igazat vallani, igazat megvilágítani (...) Beke György a nagy nemzeti kérdésfelvetők között éli napjait. Lélekerejét viszont az állítások, a tagadások, a fölszólítások izgatják a legjobban. Mégis egy kérdését idézném a Csángók gyóntatója című írásából: "Azok az afrikai bennszülöttek vajon elkárhoznak-e, ha nem gyónnak meg mindent, mert nem értik a pap nyelvét és a pap sem az övéket?" De hát, ahol a bűn államhatalmi szinten élvez védettséget, ott csak a templomban, de nem, még ott sem érvényesek az egyetemes emberi erkölcsi törvények, s azok veremében a Tízparancsolat, meg az anyanyelvi gyónás méltósága szintúgy." A hetvenes-nyolcvanas években megjelent riportkötetek - Szilágysági hepehupa (1975), Nyomjelző rokonság (1978), Búvópatakok (1980), Boltívek teherbírása (1983), Itt egymásra találnak az emberek (1984) - otthon nem folytatódhattak. Valamennyi sikerkönyvként volt jelen, mígnem a kötetek s majd írójuk is nem került a tiltott könyvek, az elnémított írók sorsára. Az 1989-ben az anyaországba áttelepedett szerző 1996-ban kezdte meg a barangolókötetek immár cenzúrázatlan és átdolgozott újrakiadását. A Szigetlakók az otthon megjelent első három kötetet öleli fel; a Boltívek teherbírása (1998) appendixeként közreadta az írónak a riportkötetek miatti meghurcoltatása naplóját - A lándzsa hegye. Egy befejezetlen per címmel; a bihari barangolókötet többszörös terjedelemben jelent meg Az Értől a Kölesérig címmel; a negyedik, Bartók szülőföldjén (2002), a Bánság magyarságának krónikája, sorskérdéseinek faggatója; a most bemutatásra került Déva vára alatt kötet pedig Dél-Erdély szórványmagyarságának apadásában vívott keserves utóvédharcát tárja elénk, Hátszegtől Brassóig térképezve fel a gondokat. A Makacs realizmus című kötetből Beke György olvasott fel egy gondolatébresztő tanulmányt, amely az 1943-as balatonszárszói találkozó nemzetféltő eszméiből kiindulva szólt a mai égető gondokról. Beke György e három kötettel is igazolja, hogy az anyaországban is az erdélyi magyar nemzeti közösség legkövetkezetesebb, legbátrabb, legszókimondóbb személyisége maradt. /Máriás József: Könyvbemutató a Magyarok Házában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./"

"C. V. Tudor nov. 28-án bejelentette, hogy szándékában áll kibékülni a hatalommal és az ellenzéki pártokkal, és bocsánatot kér mindazoktól, akiket megsértett. Szavaihoz hozzátette: pártja támogatni fogja Ion Iliescut, ha a választások után a szenátus elnöke kíván lenni. A Nagy-Románia Párt elnöke hangsúlyozta: senkinek nem kell félnie attól, hogy bosszút áll, ha hatalomra kerül. "Nem tartóztatunk le senkit, nem zárunk be egyetlen újságot sem" - fogalmazott. /"Bocsánatkérés". = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./"

"Nov. 28-án Csíkszeredában tartották a Székelyföldi Önkormányzati Konferenciát. - Székelyföld a székelyeké. Ez a föld azonban csak a székelység, mindannyiunk: a politikum, a civil társadalom, az egyházak, egyszóval a szövetség összefogásával emelhető fel - hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A Szövetség a Székelyföldért elnevezésű tanácskozáson több mint 300 székelyföldi önkormányzati képviselő, polgármester, megyei és helyi tanácsos vitatta meg a régió sajátos gondjait, fejlesztési stratégiáit. Az eseményen jelen voltak Hargita, Kovászna és Maros Megyei Tanács elöljárói is. Székelyföld felemelkedéséhez egy olyan közösségre van szükség, amely részt vesz minden olyan döntés meghozatalában, amelyben ő maga is érintett, és kizárólag ő maga dönt mindazokban a kérdésekben, amelyek csak a közösségre vonatkoznak. Ez az autonómia elve, amelyet az RMDSZ is követ - mutatott rá Markó Béla. Markó Béla szerint a magyarságnak döntenie kell arról, hogy továbbra is ott lesz, ahol az ország jelentős politikai, szociális, gazdasági problémáiban döntenek, vagy pedig önmagába zárkózva, ilyen-olyan politikai nyilatkozatokat fogalmazva nézi, hogy miként halad el mellette a változás szele. A 90-es évek elején az RMDSZ csupán dűlőutak kikövezésére, falusi hidak építésére vállalkozhatott, ma már erdélyi autópályában gondolkodhat. Az önkormányzati és a parlamenti képviselet két szorosan összefüggő eszköz - jelentette ki. Ráduly Róbert, a csíki területi szervezet elnöke úgy vélte, hogy a székelység sajátos gondjainak megoldásában továbbra is az egységes, közös szövetség jelenti a járható utat. /(cs. a.): Székelyföldi önkormányzati konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése közleménye szerint a testület nov. 14-én foglalkozott az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyével. Megdöbbenéssel értesült a visszaszolgáltatás rendkívül lassú üteméről, és felháborítónak tartja, hogy az eltelt másfél év alatt ténylegesen mindössze négy ingatlant kaptak vissza, hat ingatlan esetében pedig csupán elvi döntés született. A közgyűlés elfogadhatatlannak tartja, hogy a bukaresti Visszaszolgáltató Bizottság a 2003. jún. 18.-júl. 27. között született elvi döntéseire vonatkozó végzéseit csak október közepén állította ki, ami nyilvánvalóan halogató magatartásra vall. Ugyanakkor tiltakoztak az RMDSZ Oktatási és Egyházügyi Főosztálya által kibocsátott, 2003. nov. 3-án kelt körlevél és a hozzá csatolt melléklet láttán is. A körlevél egyfelől a magyar nyelvű telekkönyvi kivonatok román nyelvre való fordítását, másfelől a visszaigényelt ingatlanokkal szomszédos telkek jogi igazolását is megköveteli. A közgyűlés szerint a román fordítás kikényszerítése ellentmond az alkotmánynak, tovább lassítja a visszaszolgáltatás folyamatát, és ezzel ellehetetleníti az egyházak jogaikba való mielőbbi visszaállítását. Az RMDSZ segédletével, vagy anélkül az ingatlanok visszaadásának tudatos lassítása megy végbe. Az Egyházkerületi Közgyűlés szorgalmazza nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását, mely az ingatlanok visszaszolgáltatását nemzetközi síkon is nyomon követi és számon kéri. /Nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Balázs Imre József öt éve tanít és szerkeszti a Korunkat, két verseskötete jelent meg és tíz olyan kötet, amelyet ő válogatott és látott el előszóval. Három díja van, és mindehhez 27 éve. Kolozsváron a magyar-angol szakot végezte. Első verseskötete 1998-ban, a Forrás sorozatban, a második pedig 2001-ben Budapesten jelent meg Dél-Párizs nyárikert címmel, a József Attila Kör könyvsorozatában. Az Előretolt Helyőrség a populáris irodalom felé szerette volna megnyitni az erdélyi irodalmat. Az ő szemükben ez végső soron annyit jelent: a legolvasottabb irodalom képviseli az értéket. Balázs Imre József szerint kockázatos vállalkozás egy ilyen szempontnak kiszolgáltatni az irodalom értékelését. Emellett ő a transzközép populáris irodalom-érzékelését leszűkítettnek érezte. Identitásukat leginkább arra hegyezték ki, hogy a nemi élet kendőzetlen megjelenítését vigyék bele műveikbe. Balázs évfolyamtársaival együtt részt vett a Láthatatlan Kollégium Gyímesi Éva tanárnő által kitalált "projektjében". Ez abból a felismerésből született, hogy a kritikai élet a 90-es évek második felében pangani látszott. Balázs kritikái, tanulmányai kötetben 2001-ben jelentek meg, A nonsalansz esélye címmel. A 20. századi erdélyi magyar irodalom története lett a kutatási területe, ehhez kapcsolódó tantárgyakat tanít jelenleg a Bölcsészkaron, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül. Az Irodalmi zsebszalon című tévéműsort kéthetente látható a bukaresti tévé magyar adásában, azt ő szerkeszti, ebben eddig mintegy 15 olyan szerzővel készített interjút, akinek frissen jelent meg könyvük. Balázs Imre József legutóbb megjelent monográfiája Hervay Gizelláról szól. Az irodalmi közélet sokkal többet tud Hervay Gizella személyéről, mint a műveiről. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Domokosnak volt a felesége, volt egy közös fiuk, Kobak, hogy Szilágyi Domokos és Kobak meghaltak, és nem sokkal utána Hervay Gizella is öngyilkos lett. Azt viszont kevesen tudják, hogy költői életművében nagyon sok olyan mozzanat van, amely teljesen egyedi, és ha ő nem írta volna meg azokat a verseket, akkor "hiányoznának a világból", ahogy Székely János mondaná. Balázs Imre József jelenleg írja az erdélyi magyar irodalom történetét, 1918-tól egészen az ezredfordulóig. /Sándor Boglárka Ágnes: A nyilvános szereplés változatai összefüggnek egymással - vallja Balázs Imre József költő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.) "

"A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). "

"Hét év alatt közel kétszázer magyar repatriált Erdélyből a csonka hazába (Mikó Imre: Erdélyi politika. In: Hitel 1940-1941, 2. Sz., Kolozsvár). Nagyhatalmi ultimátum nyomán Románia végül 1919. december 9-én Párizsban megkötötte a kisebbségi egyezményt a szövetséges és a társult hatalmakkal. Ez biztosította az új országhatárok közé kerülő kisebbségek jogainak nemzetközi védelmét, a dokumentumban leszögezvén: a román kormány kötelezi magát arra, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja. "Románia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában, szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és jó erkölcsökkel nem ellenkezik." (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) Alig néhány hónap múlva, 1920. június 4-én Trianonban aláírták az ezeréves ország szétdarabolását kimondó békeszerződést, amely Erdélyt mint többségben románlakta területet Romániának ítélte oda. A döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok fennhatósága alá került. /Papp Annamária: Öröm és gyász: 1918. December 1. Rólunk határoztak, nélkülünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Székelykeresztúron nov. 21-22-én szervezték meg az agrár- és munkásifjúság pasztorációjával kapcsolatos fórumot, amelyen számos érdeklődő vett részt. Őszi tanulmányi napot szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági lelkészsége. A rendezvényen két szervezetet mutattak be, a Keresztény Munkásifjú Mozgalmat és a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsát. Részt vettek a kerületi ifjúsági lelkészek és világi referensek, az egyetemi lelkészségek és a ministránslelkészség vezetői, valamint vendégekként a temesvári és szatmári egyházmegye ifjúsági lelkésze, a lelkiségi mozgalmak képviselői és három, ifjúsági programokat is szervező szerzetesrend küldöttei. A KALOT most indul újra Csíksomlyón. /Bereczki Silvia: Fórum az alacsony végzettségű fiatalokért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./"

"Nyilvános vitára bocsátotta a Közigazgatási- és Belügyminisztérium az ország védelmére vonatkozó saját törvénytervezetét. Toró T. Tibor, a képviselőház védelmi bizottságának RMDSZ-es tagja szerint ez a szöveg nem tükrözi a reform szándékát a hadseregben. Még az sem derül ki a tervezetből, hogy az elkövetkezendő évek valamiféle átmenetet jelentenének a kötelező és az önkéntes katonai szolgálat között: márpedig többek közt ezzel az érvvel szavaztatták meg az alkotmány módosítását. A szolgálatot kilenc hónapnyi normális vagy négy hónapnyi csökkentett idejű sorkatonaként lehetne teljesíteni, ezek a periódusok az RMDSZ-nél nagyobb időt öleltek fel. Bevezetnék az önkéntes tartalékos katonai szolgálat fogalmát azok számára, akik már teljesítették sorkötelezettségüket. A nők is beléphetnek a hadsereg kötelékébe, de amennyiben terhesek lesznek, eltávolítják őket. /Rédai Attila: Honvédelmi törvénytervezet: továbbra is kötelező a katonaság. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 1./"

"A román nemzeti ünnep, december elseje alkalmából a Szatmár megyei vezetők, köztük Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke a megye polgáraihoz intézett ünnepi üzenetében emlékeztek arra a napra, "amikor megvalósult minden román álma", hogy egy országban egyesüljön. /Tisztelt Szatmár megyei honpolgárok! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 1./Egy szó sem esett a levélben a nemzetiségekről. "