Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2002. július 11.
"Hat iskola diákjai érettségiztek Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő Líceum vizsgáztató központjában: a Salamon Ernő Líceum, a Battyhány Ignác Iskolaközpont, a Gépgyártóipari Iskolaközpont, a román tannyelvű Sf. Nicolae Líceum, a ditrói Puskás Tivadar,és az alfalvi Sövér Elek Líceum diákjai. A vizsgára álló összesen 326 tanulóból 264-nek sikerültek az érettségi vizsgái. Lebontva, a Salamon Ernő líceum 123 diákjából 109-en vizsgáztak sikeresen, a Battyhány iskolának 80 diákjából 60-an, a Gépgyártóipari iskolában ez az arány 49-34, a Sf. Nikolae iskolában 36-35, a ditrói iskolában 19-15, míg Alfalu esetében 19-11. A 62 sikertelenül vizsgázó diákból 40-et román nyelv és irodalomból húztak el, 16-ot magyar nyelv és irodalomból, míg 6-ot valamely szaktantárgyból, s volt egyetlen olyan eset is, hogy a diák mindenből átmenő jegyet kapott, de az általános médiája kevesebb lett, mint 6-os. A román nyelv és irodalomnál a furcsa pontozási mód is hozzájárult a viszonylag nagy arányú sikertelenséghez: az írásbeli egyik feladata volt esszét írni Caragiale nyomán, s az elbírálási mód kikötötte, hogy ha a diák nem ír két oldalt, 20 pontot veszít, az esszé tartalmától függetlenül. A szóbeli vizsgán a diákok nem iskolák szerint, hanem ábécésorrendben léptek a bizottság elé, felváltva a román és a magyar tagozatról, ami szintén nem volt kedvező a magyar ajkú diákoknak, hiszen román nyelvtudásban nem vetekedhetnek a román anyanyelvűekkel. /Gál Éva Emese: Érettségi eredmények, kérdőjelekkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./"
2002. július 11.
"A Hargita Megyei Önkormányzat alapköveit még az 1989. december 28-án megválasztott rendszerváltó közigazgatási hatósága, a Nemzeti Megmentési Frontnak megyei tanácsa illetve az ezt követő Nemzeti Egység Ideiglenes Megyei Testülete rakta le. Az önkormányzat megyei testületének fennállása és tizedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi ülésen az elismerés hangján emlékeztek meg az önkormányzat évtizedes eredményeiről, a megválasztott képviselők munkájáról. Az első rendszerváltó közigazgatási testületnek nem volt könnyű: megkezdeni az önálló szervezési, gazdasági, szociális és urbanisztikai módszerek alkalmazását, valamint a fejlett nyugati országok közigazgatási tapasztalatainak gyakorlati megismerése. Emlékezetes marad 1990 februárja, amikor a hideg időben a megyeháza előtt több ezren álltak sorban órákig, hogy aláírhassák a magyar nyelvű oktatás és az egyetem létrehozását igénylő országos szintű 500 ezres névjegyzéket. Az első megválasztott közigazgatási testület munkatársai, Pataki Imre, Lászlófy Pál, Csutak István, Somay Péter és mások útkeresői voltak az első demokratikus és reformálódó megyei közigazgatásnak. Pataki Imre szívügyének tekintette a szociális beruházások előkészítését és azok megvalósítási feltételeinek biztosítását. Pataki Imre például egy beruházási elemzés szünetében telefonált Bukarestből, és a megyei szakigazgatóság dolgozói hajnalra elkészítették az előre nem jelzett és soron kívül kért bizonylatokat, amelyeket Pataki elnök az érkező gyorsvonatról leszállva és átülve a bukarestire, reggel elsőként tette le a dossziét a pénzt jóváhagyók asztalára. Ekkor hangzott el az a megjegyzés, hogy a hargitaiak nem is olyan rossz emberek, ahogy a "Harkov" jelentében leírták. Kolumbán Gábor elnök idején a megyei tanács megalapozta a fejlesztő elvű önkormányzatiságot. A mai önkormányzat Zsombori Vilmos elnökletével a közigazgatási reformok felgyorsításán dogozik, az Európai Unió normáinak megfelelően. /Dr. Balázs Sándor Csíkszereda: Rendszerváltó és fejlesztő közigazgatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11., Postafiók rovat./"
2002. július 11.
"Aldoboly református lelkipásztora, Győrbíró Sándor elmondta, hogy a földterületet még nem kapta vissza a 450 lelkes gyülekezet. A gyülekezet megemlékezett a magyarság történelmi eseményeiről. Az aldobolyi emlékek, emlékkövek a templom cintermében sorakoznak. A két első emlékmű egy klasszicista kőobeliszk és egy faragott emlékkopja. Utóbbit Akácsos Pál Botond Bölönben élő pedagógus, népi faragómester készítette 1996-ban. Az emlékművek a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára, a kuruc és az 1848-as magyar szabadságharcra, a két világháborúra, és a romániai rendszerváltás esztendejére, 1989-re emlékeztetik a szemlélőt. Új emlékművel gazdagodott az aldobolyi református panteon. Ez egy csonka, andezitből faragott kőobeliszk, rajta a Trianoni Társaság lángos-tüzes jelvénye látható, alatta a felirat: Nemzetünk fájdalma. Ezt áldotta meg az emlékállító lelkész istentisztelet keretében az évfordulót, június 4-ét követő vasárnapon. A templom két nemzeti zászlóval is gazdagodott. A két zászló a műemlék templomban kapott otthont. /(kisgyörgy): Emlékállító Aldoboly. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./"
2002. július 11.
"Megosztott maradt a tagországok véleménye az agrárkereskedelmet sújtó védő intézkedések kérdésében a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, a CEFTA miniszteri tanácsának múlt heti pozsonyi vegyes bizottsági ülésén. Míg Magyarország, Csehország, Szlovákia és Bulgária a különböző védő intézkedések - pótvámok, importpótlékok - kétéves alkalmazás utáni megszüntetését pártolja, addig Lengyelország, Románia és Szlovénia a védő intézkedések huzamosabb érvényesíthetőségéhez ragaszkodik. Lengyelország és Románia súlyos belső agrárproblémákkal küzd, ezért belpolitikai indítékok miatt a CEFTA-országokból érkező kereskedelmet úgynevezett védő záradékokkal igyekeztek korlátozni, márpedig az ilyen intézkedéseket csakis nagyon súlyos piaci zavarok esetén lehet alkalmazni. /Eltérő álláspontok a CEFTÁ-ban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ "
2002. július 12.
"Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa júl. 10-én Bukarestben üdvözölte a kedvezménytörvényről kezdett román-magyar párbeszédet. A főbiztos Mircea Geoana külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után elmondta: értékeli a két ország között megindult párbeszédet erről a kérdésről. Bukaresti tárgyalásai során a főbiztos a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek helyzetéről is tájékoztatást kapott. /Rolf Ekeus Bukarestben a státustörvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ Nastase kormányfő, Geoana külügyminiszter és Rolf Ekeus kisebbségügyi főbiztos ugyanazt a nyelvet beszélik: a stabilitás nyelvét, szögezte le kommentárjában Bakk Miklós. A stabilitás globális érték, amely lokálisan nem mond semmit. Ebből a globális nyelvből még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie. Csakhogy az erdélyi magyaroknak sok-sok lokális megoldásra van szükségük. E napokban például az erdélyi magyarság számának megismert apadása az a kérdés, amelyre nincs globális válasz. Csak lokális: egy új intézményépítési stratégia kidolgozása. De mindez itt Erdélyben sért hiteket, kérdőjelez meg hatalmi pozíciókat. /Bakk Miklós: Stabilitásnyelv. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója támadta Bakk Miklóst gondolatmenetéért, de nem írta ki Bakk Miklós nevét: "Az egyik magyar nyelvű újságban olvasom, hogy a stabilitás érték ugyan, de "globális érték, amely lokálisan nem mond semmit", mivel "a megoldás, lokálisan, mindig érdeket sért, egyensúlyt borít, hatalmakat kérdőjelez meg". E fejtegetés szerint "ebből a globális nyelvbol még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie"...". Tiborinak erről a véres etnikai konfliktus, Marosvásárhely 1990-es "fekete márciusa" jut eszében továbbá a többi balkáni vérengzés, amely Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és később Koszovót és Macedóniát is rettenetes történések színhelyévé tette. Tibori szerint ez a konfrontációs opció, amelyből nagyrészt "az RMDSZ belső problémái" is fakadnak. Tibori kijelentette: ez magyarra lefordítva körülbelül ekképpen összegezhető: a románokkal békésen semmiben nem tudunk megegyezni, s ha valamiben netán mégis egyezségre jutnánk, azt amúgy sem tartják be, mindig kijátsszák; nem ártana tehát, ha kirobbanna egy olyan éles konfliktus, mint például a volt Jugoszláviában. /Tibori Szabó Zoltán: Milyen érték a stabilitás? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./"
2002. július 12.
"Gyarmath János főszerkesztő megállapította: ilyen jó visszhangja az egyébként mindig gyanakvó román sajtóban magyar miniszterelnöki látogatásnak soha nem volt. Szerinte arra sincs példa, hogy a magyar miniszterelnök külön is találkozzék, megbeszéléseket folytasson az RMDSZ teljes vezérkarával. Ezután kérdezte Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnök véleményét, aki hasonlóan lelkendezett: a magyar miniszterelnök éppen Kolozsvárra látogatott, nagy hangsúlyt helyezett arra, miszerint ő Erdélyben itthon érzi magát, hogy Erdélyben rokonai, barátai élnek. Markó szerint ezzel az erdélyi, a romániai magyaroknak üzenetet kívánt tolmácsolni, azt, hogy a magyar miniszterelnök, a most megalakult magyar kormány kiemelt figyelmet fog szentelni a határon túl élő magyarságnak. - Markó szerint a népszámlálási adatoknak miatt pánikba emiatt esni nem szabad. - A jövő héten összeülő Magyar Állandó Értekezlet napirendje még egyeztetések tárgya, jelezte Markó. Az RMDSZ szerint nem feltétlenül szükséges a kedvezménytörvény módosítása, ha viszont mégis, akkor úgy kell módosítani, hogy romániai alkalmazását az ne igazán érintse. Az értekezleten szóba kell hozni a határon túli magyarság támogatási rendszerét, "amellyel szemben számos kifogás merült fel." Az RMDSZ-nek a kormánypárttal megkötött egyezményének mérlege: Kiemelkedő eredmény, hogy végre sikerült a tulajdon kérdését rendezni. Kovászna megyében, de máshol is haladnak már a dolgok. Nem volt eredményes az állami felsőoktatás. A BBTE-n nem különítették el a szakokat, a karokat, a marosvásárhelyi orvosin nem hirdették meg a kívánalmak szerint a magyar nyelvű évfolyamokat. Nagy mulasztás az RMDSZ részéről, hogy nem foglalkoztak a szociális kérdésekkel. A kormány szociálpolitikája átláthatatlan, a fizetések nagyon kicsik, a közköltségek kifizethetetlenek. Az országban most már milliók vannak olyan helyzetben, hogy a létminimumon vagy azon alul tengetik életüket. Gyarmath kérdésére: mintha felerősödtek volna a szövetségi elnök személye elleni támadások, Markó reagálása: "akik az RMDSZ-ben amolyan belső ellenzéket képviselnek, ha tehetik, akkor támadják a szövetség vezetőségét, elnökét." /Gyarmath János: A szülőföldön való megmaradásunkért kell dolgoznunk. Exkluzív interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./"
2002. július 12.
"Több év eltelt azóta, hogy a szekuritáténak, mint politikai rendőrségnek a leleplezéséről szóló törvény életbe lépett, amióta az érintettek vagy érdekeltek tanulmányozhatják a róluk készített iratcsomókat és jelentéseket. Ion Iliescu államfőnek nincs dossziéja. A hírszerző szolgálat állítólag még az 1990-es évek elején több iratcsomót elégetett, megsemmisített, 10-15 dossziét pedig államtitokként kezel, és azt továbbra is a szekuritáté irattárában őrzik. Nem rendelkezik semmilyen dossziéval Adrian Nastase kormányfő és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke sem. A politikusok nem tolongtak azért, hogy megtudják szekus dossziéjuk tartalmát. Victor Ciorbea még gondolkozik, hogy kikéri-e, Theodor Stolojan volt miniszterelnököt nem érdekli egy esetleges dosszié létezése, és megelégszik az irattárat tanulmányozó bizottság (CNSAS) róla adott értékelésével, miszerint nem kollaborált a szekuritátéval. A Liberális Párt elnöke, Valeriu Stoica nem akarja megtudni a róla jelentést készítők nevét. Hasonló a magatartása Valeriu Tabaranak, a Nemzeti Egységpárt (PUNR) alelnökének, Constantin Dudu Ionescunak, a Nemzeti Parasztpárt titkárának és Dinu Patriciunak, a Liberális Párt alelnökének is. Petre Roman sem látta a dossziéját, mert az (már) nem létezik. Az egykori miniszterelnök azonban biztos abban, hogy megfigyelték. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint dossziéját alaposan "átfésülték", mivel annak tartalmából egyszerűen nem lehetett kideríteni azoknak a személyeknek a nevét, akik követték és jelentést készítettek róla. A volt Securitate leginkább Corneliu Coposut figyelte, a néhai politikusról 19 kötetnyi jelentést készítettek. A megfigyeltek között van Ion Diaconescu, Constantin Ticu Dumitrescu, Radu Timofte (a hírszerző szolgálat /SRI/ igazgatója, mivel annak idején lánytestvére külföldre szökött), Rodica Stanoiu igazságügyi-miniszter, Ion Caramitru, Smaranda Dobrescu egykori munkaügyi miniszter, sőt, még Adrian Paunescu is, akit a jelentésekben "amerikainak" vagy "szerkesztőnek" becéztek. A lap szerint a szenátor több millió lejre készíttetett másolatot a dossziéjáról. Azok között, akik már áttanulmányozták iratcsomóikat, a lap megemlíti Tőkés László püspököt és Doina Corneát is. /Sok politikust nem érdekel a szekus-dossziéja. A hírszerző szolgálat több iratcsomót államtitokként kezel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ "
2002. július 12.
"Az RMDSZ kongresszusai után az RMDSZ alapszabályzata újra törvénybe iktatja a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT-nek) a létét, szabályozza működését és megválasztásának mikéntjét, hogy a szabályzat végére mégis kiderüljön: még sincs SZKT. Pedig az minden évben többször is ülésezik SZKT néven. Belső parlament, amelyben nem igazi képviselők, hanem kinevezett küldöttek ülnek. Ámbár Markó Béla szerint valahol, valahova mégiscsak megválasztották őket. Gajdos Balogh Attila szerint minden elkövetett hibának, közel tíz éve, a még mindig KOT-ként - Küldöttek Országos Tanácsaként - működő, torz SZKT a fő forrása, amelyben a végrehajtók önmagukat ellenőrizhetik. Az emlékezetes kolozsvári SZKT-n többnyire csak a választott képviselők jó része, meg a fiatalok szavaztak a kormányból való kilépés mellett. Hogy mára kiderüljön: kormányon kívül, a kormányt támogatva, jobb eredményeket lehet elérni. 1996 őszén és után pontosan ezt ajánlotta az akkor "radikálisnak" mondott mai belső ellenzék. Talán jobb lett volna rájuk is hallgatni, s az "egység" nevében nem elszigetelni őket. Így valójában négy-öt ember megvalósult egységéről van szó csupán, akik örökös "kis lépéseikkel" nagy léptekkel keltették a reménytelenség érzését. Ezzel is fokozva a kivándorlás ütemét, amely a megkérdezettek válaszaiból kivehetően korántsem csak gazdasági jellegű, fogalmazott a cikkíró. /Gajdos Balogh Attila: Az érem egyoldalúsítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ "
2002. július 13.
"Adrian Nastase miniszterelnök szerint kívánatos lenne a kedvezménytörvény alkalmazásának befagyasztása mindaddig, amíg a törvényt nem módosítják. Nastase hangsúlyozta: a magyarok bírálása helyett azt kell eltanulni tőlük, ahogy a külföldön élő nemzeti kisebbségeikkel törődnek. Nastase szerint nem elegendő, amit Románia jelenleg tesz a határon túl élő románok érdekében. A kormányfő a magyar miniszterelnökkel folytatott megbeszélések oldott légkörét emelte ki. Nastase emlékeztetőt adott át Medgyessy Péternek a partneri kapcsolatok kialakításáról. A dokumentum javaslatokat tartalmaz arról, hogy miként lehet a kétoldalú együttműködést ösztönözni, elsősorban gazdasági téren. Nastase újból leszögezte: a nemzeti kisebbségek védelméért annak az országnak a kormánya felelős, ahol ezek a kisebbségek élnek. Egyetlen állam sem követelheti magának azt a jogot, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetének bírája legyen más országokban. /A törvény befagyasztását kérik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./"
2002. július 13.
"Júl. 5-én és 6-án nemzetközi szemináriumot tartottak Iasi városában (Jászvásáron) A csángók eredete, nyelve és kutúrája címmel. Az elhangzott csaknem 40 előadásban és hozzászólásban a román és a magyar álláspont nem egyszer éles hangvételű konfrontációjára került sor. Első ízben történt meg, hogy Romániában tartott rangos nemzetközi tanácskozáson hallathatta szavát Duma András költő, a klézsei csángó-magyar szervezet elnöke, Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Társulat elnöke, hogy jelen lehetett Bartha András, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség elnöke, Bilibók Jenő és Istók Róbert. Eddig ők a romániai magyarellenes kampányban a támadás célpontjai voltak. A román előadók mindannyian a moldvai csángók román eredetéről és anyanyelvéről beszéltek. Tánczos Vilmos szavatos okfejtését a csángó-magyar nyelvről nagy idegességgel fogadták a román résztvevők, maga Petre Gherghel moldvai katolikus püspök is szokatlanul éles hangon akarta felelősségre vonni a csángó szakértő magyar docens előterjesztését. Különös felháborodás kísérte Sógor Csaba szenátor megjegyzéseit. Demény Lajos történész azért választotta a román történelmi forrásokban és szakirodalomban tükröződő csángó képet, mert a régebbi munkák szerzői távolról sem tagadták a moldvai csángók magyar származását, magyar anyanyelvét, hanem éppen ezt támasztották alá. Tytti Isohookana-Asunmaa asszonyt, az Európai Tanács csángó szakértőjét is néhányan a román felszólalók közül szokatlan hangvételű felelősségre-vonásban részesítették. A román külügyminisztériumi küldött, Anca Ilinoiu vádolta a finn szakértőt. Pozsony Ferenc körbeadta a román nyelven megjelent monográfiáját a moldvai csángókról. A román hozzászólók szerint a magyarok hatékony propagandát folytatnak. Az állítás nem fedi a valóságot. Jó példa erre, hogy a csángó-magyarság mindmáig klasszikus szakértőjének, Lükő Gábornak monográfiája csak nemrégen jelent meg Budapesten Pozsgai Péter és Heilig Balázs szakszerű gondozásában. A szerző kilencvenedik életéve ellenére sem érhette meg, hogy az ezelőtt több mint hatvan évvel első kiadásban nyomdafestéket látott A moldvai csángók című rendhagyó monográfiája eljusson az olvasók kezébe. Benda Kálmán kétkötetes forráskiadványa kiváló kezdeményezésnek bizonyult, és elismerést érdemel Tóth István György törekvése, hogy a Vatikáni Levéltár eddig kiadatlan forrásait közzé tegye és értékesítse. Halász Péter is több figyelemre méltó tanulmányt közölt. A résztvevőket kivitték Butea és Szabófalva községekbe. A szervezők kínosan vigyáztak arra, hogy a lakosoktól távol tartsák a megjelenteket. Rendőrségtől védve érkezhettek a templomokba és a hosszan tartó műsorra a művelődési házakba. A szabófalvi kultúrházban nagy betűkkel kitűzött "Noi suntem romani" (Mi románok vagyunk) jelszó elárulta a sanda szándékot. /Demény Lajos: Nemzetközi szeminárium a csángókról. Bukaresti magyar professzor a jászvásári eszmecseréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./"
2002. július 13.
"Jánosházy György költő, műfordító, szerkesztő és kritikus betöltötte a nyolcvanadik életévét. Teljes szellemi erővel dolgozik Marosvásárhelyen, kövesdombi tömbházlakásában. A napokban kiadott szonettgyűjteménye a kilencedik kötete. Eszménye mindig a reneszánsz értelmiségi volt, vallja. Az Írószövetség díját öt Shakespeare-fordítást tartalmazó kötetéért kapta, 2000-ben. Jánosházy György Shakespeare mindegyik művét magyarra akarja ültetni, eddig huszonegyet. /Máthé Éva: Reneszánsz alkotó Shakespeare bűvöletében. Beszélgetés Jánosházy György marosvásárhelyi költővel, műfordítóval. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./"
2002. július 13.
"Végváron ezekben a napokban harmadik alkalommal szervezték meg a kézműves foglalkozásokkal, néptánc-elméleti és néptánc-történeti ismeretek oktatásával egybekötött tánctábort. A telepes falunak nem volt saját, ősöktől hagyományozott jellegzetes tánchagyománya - fejti ki Szoboszlai-Gáspár István református lelkipásztor, az utóbbi évek táncmozgalmának alapembere. Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes oktatója megtanította a végváriakat azokra az igazi népi táncokra, amelyeket telepes elődeik valószínűleg tudtak, de az otthonteremtés, faluépítés kemény munkája során nem hagyományozhatták utódaikra. A Végvárért Alapítvány magára vállalta a táborok szervezését. A résztvevők, a tánccsoportok száma évről évre emelkedik. Most 141 embernek, táncoktatóknak, együttesvezetőknek és táncosoknak biztosítanak szállást és étkezést egy héten át. Pécskai, csernakeresztúri, margittai együttesvezetők és táncosok ropják napi hat órában a táncot. Kóbor György kanonok egyhetes németországi turnét biztosít a végvári táncosoknak, akik Düsseldorfban a hazai magyar kultúrát képviselik. /Szekernyés Irén: Hagyományőrző együttesek III. Tánctábora Végváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./"
2002. július 13.
"Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ elnöke a vele készült beszélgetésben bemutatta az EME történetét. Kitért gróf Mikó Imre nagyszerű személyiségére, aki először is az iskolák újra megnyitásával foglalkozott, például a nagyenyedi elpusztított kollégium rendbetételével, továbbá a szászvárosi kollégiummal. A kolozsvári Nemzeti Színház újjászervezése és működésének megkezdése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. 1854-ben újjászervezte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet. Elindította az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításáért a mozgalmat. Bécs semmiképpen nem akart beleegyezni ennek létesítésébe. Mikó többször felutazott Bécsbe, hatalmas levelezésbe kezdett. Több ezer levelet küldött szét, és majdnem ugyanannyit kapott vissza az erdélyi és magyarországi értelmiségtől, a falvak papjaitól kezdve a tisztségviselőktől a tudós emberekig, és városi elöljáróságoktól a földesurakig. Végül 1859-ben sikerült az alapszabályokat jóváhagyatnia Bécsben, így 1859. november 23-tól 26-ig tartó ülésen megalakították Kolozsváron az egyesületet. Mikó egyesítette a nemzeti múzeum és a tudományos akadémia célkitűzéseit, így lett végül Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely tulajdonképpeni múzeumot működtet, és feldolgoztat, tehát kettős célt lát el. A megszületésénél a Magyar Tudományos Akadémia bábáskodott, 24 magyar akadémikus lépett be a tagjai sorába. Az EME maga köré gyűjtötte a tudományos elfoglaltságú embereket. Mikó Imre felajánlotta villáját és tízholdas kertjét az egyesület számára. Rendkívül gyorsan gyarapodtak a közgyűjtemények. A levéltár, a könyvtár, a numizmatikai gyűjtemény, később a képtár, az ásványgyűjtemény. 1872-ben megalakult a kolozsvári magyar tudományegyetem. 1950-ben a kommunista hatalom betiltotta az EME-t, az akkori székházát gyűjteményeivel együtt elkobozta. 1989-ig csupán jelentős személyiségek folytatják saját műhelyükben azt a munkát, amelyet már az intézmény nem végezhetett el. /Szabó T. Attila és mások./ 1990-ben újjászervezték az EMÉ-t. Öt szakosztállyal kezdte meg a működését, újraindította az Erdélyi Múzeum folyóiratot és a Természettudományi Közleményeket, valamint az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatot. Ez a struktúra jelentős mértékben vonzotta az erdélyi tudományos élet képviselőit, és a tudományos élet is ugyanolyan alapossággal indult be. 1623 rendes tagja van az Egyesületnek, pártoló tagjainak száma 82, a beiratkozott egyetemi hallgatók száma pedig 2563. A Sapientia - Magyar Tudományegyetemen az EME több tagja állást vállalt. Az EME is megtalálja majd a maga pászmáját, amelyet ezután fog művelni a tudomány területén. Az EME integráló tényező szeretne lenni a különböző magyar tudományos műhelyek között, anélkül hogy monopóliumra törekedne. Az EME kezdeményezte a különböző egyesületek között a könyvtári együttműködést. Feldolgoznák számítógépes rendszerben a különböző könyvtárakat, hogy ezek egymással összeköthetők legyenek, így létrejöhet egy olyan könyvtári hálózat, amely tulajdonképpen létezik, de elszigetelten. Egyed Ákos reméli, hogy majdan egy nagy központi könyvtárat és információs központot is létrehozhatnak. Nemsokára kijön az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, nyomdában van a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötete. A Székely Oklevéltárat is az EME gondozza, és folyamatosan jelennek meg az Erdélyi Tudományos Füzetek. Az EME másik munkaterülete a kutatás. Folyik a felajánlott családi hagyatékok gyűjtése, bár az elhelyezéssel nagyok a gondok. Az EME tagtársak fizetés nélkül végzik a munkát, a belső munkatársak kivételével, az elnökség ugyancsak társadalmi munkában dolgozik. /Köllő Katalin: Az erdélyi tudományosság múltja, jelene és jövője. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ "
2002. július 13.
"Az aggodalmak nem voltak alaptalanok, kezd nyilvánvalóvá válni: a kormányfő kijelentése, amelyik szerint az előző kormány "túlszeretett" bennünket, a kedvezménytörvény felülvizsgálása, az Illyés Közalapítvány kuratóriuma megbízatásának idő előtti megvonása arra utal, hogy ez a kormány, akár Horné, híven kitart a kádári kolonc mellett: úgy szeret bennünket, mint az ablakos a hátraesést, írta Asztalos Lajos. Az Illyés Közalapítvány esetében például a jól bevált kommunista módszert alkalmazzák: Szabó Vilmos politikai államtitkár makacsul ismételgeti, hogy az alapítvány kuratóriumában megingott a bizalom, mert, úgymond, a folyó évi pályázatok támogatására fordítandó összeg nyolcvan százalékát elköltötték, miközben Veress László, a kuratórium igazgatója határozottan állítja, hogy nem igaz, mert eddig csak ötven egynéhány százalékot fizettek ki. A Medgyessy Péterrel, másképp a D 209-essel - ahogyan most "becézik", Péterkémmel, azaz Péter-kémmel - kapcsolatos botrány fölött nem lehet semlegesként átsiklani, azzal áltatva magunkat, hogy semmi közünk hozzá. - Előzőleg Orbán Viktort kinevezték országgyűlést felszámoló diktátornak, cigánynak, talált gyermeknek, szélsőségesnek, fasisztabarátnak stb. Beleakadtak abba, hogy az apja dolomitbányája szállítja a követ ide meg oda, hogy Bostonba ment a kitüntetést átvenni, s hogy milyen sokba került a repülőút. Tehát alkalmatlan a kormány vezetésére. Bezzeg Horn Gyula annál "alkalmasabb" volt. Már csak azért is, mert mint pufajkás, úgynevezett munkásőr, azaz karhatalmista részt vett az 56-os forradalom vérbefojtásában, szemtanúk szerint például az 1956. decemberi Kossuth téri mészárlásban, szódásüveggel verte szét egy később Svédországba meg egy Svájcba menekült ötvenhatos állkapcsát. Mindezt persze hiába hozták a nyilvánosságra, mert ő egy na és?-sel intézte el a dolgot, miközben a múltjára vonatkozó iratok szőrén-szálán eltűntek. A Magyar Nemzetben közölt titkos irat nyomán kiderült, hogy Medgyessy a D 209-es ügynök. Először tagadta, hogy igaz lenne. A titkosszolgálatokat felügyelő MSZP-s elvtárs kijelentette, hogy ez hamisítvány. Másnap reggel fordult a kocka: Medgyessy beismerte, hogy évekig kémelhárító volt. Azzal hozakodott elő, hogy magyar érdekekért tette, azért, hogy Magyarország a Szovjetunió akarata ellenére beléphessen a Nemzetközi Valutaalapba. Valójában akkor Magyarország semmit sem tehetett anélkül, hogy arról a szovjet kémelhárítás, a szovjet titkosszolgálat ne tudott volna. Ezt egy volt III/2-es tiszt is megerősítette. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke következetesen Medgyessy lemondását követelte, jött a bosszú: "egyesek" sürgősen kiderítették, hogy baj van a családjában, és közzétették apja múltbeli tevékenységét. Amikor felindultságában Pokorni lemondott, Medgyessy ártatlan képpel kijelentette, hogy a múltat le kell zárni, ne forduljon elő több családi tragédia, s a jövővel kell foglalkozni. Vagyis aki a múltban bármi - önkéntes titkos ügynök, ávós tiszt, verőlegény, besúgó, pufajkás meg egyéb válogatott legény - volt, felejtsük el minden disznóságát. A D 209 számára az lenne a legtisztességesebb lépés, ha lemondana. /Asztalos Lajos: Péterkémék és az erkölcs. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ "
2002. július 15.
"A Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (Budapest) támogatásával megjelent Pozsony Ferenc, kolozsvári egyetemi professzor Ceangaii din Moldova (A moldvai csángók) című román nyelvű kötete. A kiadvány tartalmából: Bevezető, A csángó népelnevezésről, A csángók eredete, A csángók Moldva történetében, Egyházi élet, A csángók történeti tudata, A csángók magyar nyelvű népköltészete, A moldvai csángók nyelvjárása, A csángó identitás változása, A csángó falvak társadalomszerkezete, A csángó falvak gazdasági élete, Az 1989 utáni jog- és érdekvédelmi törekvések kronológiája, A helynevek jegyzéke, Bibliográfia. A kötetet példányaiból a nemrég Jászvásárban megszervezett konferencián a résztvevők között 50 példányt szétosztottak. A közeljövőben 300 példányt moldvai csángó falvakba fognak kiszállítani. /Hasznos könyv a csángókról - románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./"
2002. július 15.
"A státustörvény alkalmazásának a jogszabály módosításáig történő felfüggesztése nem jöhet szóba - jelentette ki Szabó Vilmos, a magyar miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára Adrian Nastase kormányfő erre vonatkozó júl. 12-i javaslatára reagálva. A román kormányfő a prefektusokkal tartott videokonferenciáján közölte: kívánatos lenne a státustörvény alkalmazásának befagyasztása mindaddig, amíg a jogszabályt a magyar országgyűlés nem módosítja. Szabó nem tagadta, hogy a státustörvény esetében a két fél álláspontja eltérő, de a vitás kérdéseket július végén napirendre tűzi a román-magyar kormányközi kisebbségi vegyes bizottság. /Nem jöhet szóba a státustörvény befagyasztása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ "
2002. július 15.
"Telt ház előtt adta elő a Horváth Béla Stúdiószínpad /Kolozsvár/ Dsida Jenő születésének 95 évfordulója alkalmából készített verses összeállítást. Fenyák Magdolna, a Stúdiószínpad vezetője szerint Dsida Jenő megérdemli, hogy felelevenítsük verseit. A lelkes csapat többször fellépett Nagyváradon, de Magyarbikalon is, a csoport néhány tagja részt vett a budapesti Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prózamondó versenyen. Az amatőr színtársulatként működő Stúdiószínpadhoz ma már kevés a jelentkező. Albert Júlia színművésznő a Stúdiószínpad állandó tanácsadójává vált. /Borbély Tamás: Sikeres évet zárt a Horváth Béla Stúdiószínpad. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ "
2002. július 16.
"Az RMDSZ Szatmár megyei vezetői - köztük Ilyés Gyula megyei elnök, Kereskényi Sándor szenátor, Erdei D. István képviselő, Kabai István megyei ügyvezető elnök, valamint a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés és a Magyar Ifjúsági Tanács képviselői - az elmúlt héten jártak Bogdándon, ahol megbeszélték a magyar közösség problémáit. Sipos András polgármester sérelmezte, hogy Bogdánd két rendőre közül egyik sem tud magyarul. Ilyés Gyula elmondta, a rendőrök jogállásáról szóló törvény előírja, hogy ilyen településeken a magyar nyelvet ismerő rendőrök kell hogy szolgáljanak, ám a törvény szövege és alkalmazása között jelentős különbség van. A megyei elnök elismerte, hogy mindeddig nem foglalkoztak a jogszabály gyakorlati alkalmazásával, de a jövőben megpróbálnak nyomást gyakorolni a rendőrség megyei vezetőire és a prefektúrára. Bogdándon szeretnének egy emlékművet építeni a község világháborús áldozatainak emlékére, valamint próbálják feleleveníteni a község néptánc- és népzenei hagyományait. /Túrós Lóránd: Vidéki körúton az RMDSZ megyei vezetői. Kevés rendőr tud magyarul. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 16./"
2002. július 16.
"Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) elnevezésű RMDSZ-platform közleményében megütközésének adott hangot, mert "Markó Béla szövetségi elnök sietett köszönteni a Magyar Köztársaság országgyűlési választásait követően a kommunista utódpártot". A platform vezetői úgy vélik, Markó Béla elnöknek "el kell gondolkodnia a jelenlegi miniszterelnök demokratikusnak vagy antikommunistának aligha tekinthető titkosszolgálati, hálózati tiszti múltján". A tiltakozó levél megfogalmazói elfogadhatatlannak tartják, hogy "a szövetség évek óta bel- és külpolitikáját a csődbe vezető tevékenységét támogató, többségükben kommunista múltú személyek klikkjével irányítja". Továbbá megállapítják: "az RMDSZ csúcsvezetősége csakúgy elsorvasztotta a nemzeti közösségünk megmaradásához elengedhetetlenül szükséges három szintű autonómia-rendszer érdekében folytatandó küzdelmet, mint az alanyi jogon minden romániai magyar számára kivívandó magyar állampolgárság érdekében folytatott politikai küzdelmet". Végül, a levelet aláírók kijelentik, "az EMK minden olyan szövetségen belüli parlamenti vagy egyéb megújítási törekvést támogat, amely az RMDSZ három szintű autonómia-programjának és a kettős állampolgárságnak a megvalósítását, valamint szövetségünk elmélyülő erkölcs-politikai válságának megszüntetését tűzte ki célul". /EMK-vádak az RMDSZ vezetősége ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./ "
2002. július 17.
"Egy éve nyitották meg a világ első és mindeddig egyetlen szalmakalap-múzeumát a Hargita megyei Kőrispatakon, azóta több tucat szervezett csoport vett részt itt táborozáson, gyerekek és meglett korúak is, hogy a szalmafonás mesterségével ismerkedjenek. Legutóbb júl. 8. és 14. között a csángóvidékről nyaralt itt negyvenegy gyermek. Pusztinai, klézsei, felsőrekecsényi és diószéni gyermekek tanulták a kalap- és szalmafonás csínját-bínját. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége négy faluból összegyűjtötte a gyermekeket, s Hegyeli Attila, a szövetség elnöke vezetésével eljöttek. Esténként magyar népdalokat énekeltek, tanították a székely nótákat, dalokat. /Bakó Zoltán: Egyéves a Szalmakalap Múzeum. Csángó gyerekek nyaraltak a Hargita megyei Kőrispatakon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./"
2002. július 17.
"A történelmi Magyarország mintegy 63 ezer lakosú Zaránd vármegyéjét 1876-ban törvénnyel szüntették meg. Nagyobbik részét Hunyad, kisebbik részét Arad vármegyéhez csatolták. Ezt a területet barangolta végig 1999-ben Sarusi Mihály magyarországi író, s az ott tapasztaltakról közölt könyve idén megjelent Fekete-Zaránd címmel. Az egykor virágzó zarándi magyar települések eltűntek, az ott lakókat már a szórvány szórványának nevezhetnénk. Négy és fél, ötezer magyar él a Zaránd-vidéken - mondja egyik riportalanya. Sarusi a katasztrofális népességfogyás okait is kutatta, ezek a két háborút követő mészárlások, az elvándorlás, a gazdaságok feladása, a házak elkótyavetyélése, a gyermektelenség és az elöregedés. Alig akad olyan falu a Fekete-Körös völgyében, ahol 1919-ben és 1944-ben a bevonuló román katonák ne követtek volna el atrocitásokat. Itt tizenegynéhányat, amott hatvanat, másutt nyolcvankilencet lőttek halomra. Csak Solymoson 207 árva maradt az 1919-es gyilkosságok után. Aztán jöttek a kommunisták, s 1949-ben ők is folytatták a gyilkosságokat. "Bíró Jancsi 38 éves volt, a bátyámmal meglőtték az iroda előtt. A községházánál 49. augusztus 4-én reggel. Tizenkét hold volt a nevére beírva, mondták a kommunisták, pedig csak fél hold földje volt! ...aprították e népet e században rendesen!" - mondja egy keseházai polgár. Folyt az erőszakos beolvasztás. "Trianon idején Veresvízben csak katolikus volt ezer, a főtéren a mieink mellett unitárius és református istenháza, görög egy sem. Mert nem volt kinek! Amikor megjöttek az ókirályságiak és átvették a hatalmat, azonnal kiadták parancsba: a bányában csak rumun dolgozhat! (...) hogy a nagysolymosi polgármester a rendőrnek és román újságírónak az 1919-es magyar áldozatok tiszteletére emelt emlékműnél mondja: "Ilyen soviniszta a magyar! ... A dédapja is ott volt köztük!" - így egy helyi. Varaskőrösszegen, más néven Várason "100 éve 200 gyermek a református tanodában, 70 éve 30-30 gyermek 1-1 osztályban, ma az 1-8. osztályos magyar tagozatra 50-valahányan járnak... Az idén eddig (augusztusig) Várason egy keresztelő, egy esküvő, a menyasszony román volt. Temetés? Nem számoltuk." S ennek ellenére "micsoda magyar világ... (még mindig!) a Körös-völgyben!" - írta Sarusi Mihály. Néhány megállapítása: "A vénséges vén bádog öregkapuk egyike mögött Gyuri, Fázékás, az egy szem szentjánosi mágyár." De még létezik, s nyitogatja a templomot is. Nagysolymoson az öregek nem merték, a fiatalok álltak ki az 1919-es áldozatok nevét megörökítő emlékmű felállításáért. /Ujj János: "Hálát adunk, hogy még nincs végünk". = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./"
2002. július 17.
"Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozott a Máért előtt. A kedvezménytörvény módosítását úgy kell elvégezni, hogy a lényegét ne érintse. A népesség csökkenése általános magyar jelenség a Kárpát-medencében, amelyet közösen kell elemezni, hangsúlyozta. Markó a kivándorlás gondját nevezte a legfájdalmasabb és legsürgetőbb problémának. Nem lehet tilalmakkal Magyarország szívóhatását sem megszüntetni. /Gózon István: Mi lesz a Kárpát-medencei magyarság fogyatkozásával? Markó Béla nyilatkozata a MÁÉRT előtt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./ "
2002. július 18.
"Szatmárnémetiben bemutatták Sike Lajos /a lap munkatársa/ immár negyedik kötetét Befürödtünk! /Panatek Kiadó/ címmel. A könyv anekdotákat, színészsztorikat, elbeszéléseket tartalmaz. /(Dancs Artur): Bemutatták szatmári kollégánk új könyvét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./"
2002. július 19.
"A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) júl. 18-i ülésén jóváhagyta a kötelező katonaszolgálat határidejének csökkentését 12 hónapról 8 hónaposra, az egyetemet végzett katonaköteles fiatalok hadkötelezettségét pedig fél évről 4 hónapra. A parlamentnek is el kell fogadnia a módosítási javaslatot. Bevezetik az alternatív katonaságot, valamint minden besorozás előtt álló fiatal előfelkészítését. Ennek alapján az állandó katonaállomány békeidőbeli létszámcsökkentése egyúttal a szakképzett katonák számának növekedését is jelenti a jövőben. A katonaszolgálat csökkentését leghamarabb a jövő évtől alkalmazhatják a hadseregben. A Védelmi Minisztérium végső célja nem csupán a szolgálat csökkentése, hanem annak fokozatos megszüntetése és felcserélése egy hivatásos hadseregre - fejtette ki a CSAT ülésén Mihail Popescu vezérkari főnök. Romániában jelenleg 40 ezer kiskatona teljesít kötelező szolgálatot. A CSAT elfogadta a nemzetbiztonságra vonatkozó törvénytervezetet, amelynek tárgyalását a parlament őszi ülésszakán elkezdi. Jóváhagyták az Államtitkok Országos Hivatalának létrehozását szorgalmazó dokumentumot, és az Állami Börtönigazgatásban alkalmazott hivatalnokok státusáról szóló tervezetet. Ez lehetővé teszi, hogy a börtönalkalmazottak ne csak katonai, hanem civil körökből is kikerülhessenek. /CSAT: csökkentik a hadszolgálati időt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./"
2002. július 19.
"A román-magyar memorandummal ellenkező módon alkalmazzák a magyar igazolványok igénylésével kapcsolatos eljárást a romániai magyar konzulátusok - áll az egyetértési nyilatkozat betartását ellenőrző bizottság jelentésében. Adrian Nastase miniszterelnök hivatalosan kérni fogja Medgyessy Péter magyar kormányfőtől, hogy késlekedés nélkül vessenek véget ennek a gyakorlatnak - közölte Claudiu Lucaci román kormányszóvivő. Az egyetértési nyilatkozat betartását ellenőrző bizottságot a román közigazgatási, a külügy- és a belügyminisztérium, valamint az RMDSZ képviselőiből hozták létre. Kelemen Hunor parlamenti képviselő, a bizottság tagja szerint az RMDSZ képviselői csak júl. 15-én, a Hargita, Kovászna és Maros megyében végzett ellenőrzésnél voltak jelen. "Az itt működő tájékoztatási irodák tevékenységében semmi olyat nem találtunk, ami sértené az egyetértési nyilatkozatot" - jelentette ki az MTI-nek Kelemen. "Az RMDSZ nem ért egyet a jelentéssel, nem fogadja el azt" - szögezte le. /Tiltakozások RMDSZ-részről. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./"
2002. július 19.
"Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a vele készült interjúban a Sepsiszentgyörgyön kirobbant zászlóbotrányról elmondta: a magyar nemzeti szimbólumok zavartalan és jogszerű használata ma már tény Romániában, törvény által biztosított. Az állam nemzeti szimbólumainak használatát szintén törvények szabályozzák. Takács szerint az egyre súlyosodó gazdasági, szociális helyzetekkel megbirkózni nem tudó román politikai elit etnikai jellegű csetepatékra akarja helyezni a hangsúlyt. Szerinte aki csak zászlókról beszél Háromszéken, az megfeledkezik a magyarokról, legyen az piros-fehér-zöld vagy a román zászló, megfeledkezik a románokról, akik a megyében élnek. "Mi Háromszéken tisztességes nyugalmat akarunk" - szögezte le. Szerinte a helyi önkormányzatnak alapvetően a megye gazdasági tényezőire kell helyezniük a hangsúlyt. /Gazda Zoltán: Exkluzív interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 19./"
2002. július 19.
"Harminchat alapító taggal Nyárádszeredában alakult újra az egykori Hangya Szövetkezet. A szövetkezeti tagok legalább egy részvénnyel rendelkeznek, melynek névleges értéke 100.000 lej. Czakó József elmondta, hogy sikerült megszerezni a jogi személyiséget a szövetkezetnek. A most megalakult szövetkezet jogutódja a Hangya Szövetkezetnek. Az alapító okirat szerint a szövetkezet majd a kistermelők által termelt javak forgalmazását vállalja fel. A tervezett, falvakban és városokban kiépítendő üzlethálózattal megteremtődik a lehetőség arra, hogy közvetítők nélkül szerezhessék be az egyes közösségek a legszükségesebbeket. A hiánycikkeket a szövetkezet előnyös áron felvásárolja a nagyforgalmazóktól, melyeknek cserébe a helyi termékeket kínálja majd. Szeretnék, ha más központokban is elindulna a Hangya Szövetkezet újraszervezése. /Korondi Kinga: Újraalakult a Hangya Szövetkezet. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./"
2002. július 19.
"Lőrincz Zsuzsa Székelyudvarhely közösségét építi, szervezője e Míves Emberek Sokadalmának. Ez hagyományőrző kézműves rendezvény, rendszerint július harmadik hétvégéjén tartják. Most rendezik meg harmadszor. Jönnek fafaragók, fazekasok, szövőasszonyok, csipkeverők, népviselet- készítők, nemezelők, bőrdíszművesek, játékkészítők, csontfaragók, különféle kézimunkák értői, szíjgyártók, papírmerítők, vessző-, gyékény- és csuhéfonók, makramébogozók, rézdomborítók, népihangszer-készítők, gyöngyfűzők. Ismét divatba jöttek a népi mesterségek. /Oláh István: Míves emberek, ha találkoznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"
2002. július 19.
"A kilencven esztendős kézdimárkosfalvi Bende Jenő nyugalmazott agrármérnök önéletírása /Zord idők sodrásában, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ tavasszal jelent meg. Bende Jenő többszörösen megtapasztalta a trianoni diktátum erdélyi "jótéteményeit", majd a bécsi döntés "áldásait" s végül a kommunizmus "diadalát". /(Ferencz L. Imre): Emlékirat és agrártörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"
2002. július 19.
"Nyárádszentmártonban júl. 17-én nyílt meg az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) az I. Nyári Akadémiája. Kovács Péter, a MIÉRT elnöke kijelentette, hogy "senki sem foglalkozott olyan behatóan az ifjúság gondjaival, mint ahogyan ebben a táborban szeretnénk azt megtenni". Felbukkant a tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem ellen kitalált I. Nyári Akadémia "Ellentusványosként" megfogalmazott gondolata, s erről Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kijelentette: "örömmel nyugtázom, hogy újabb és újabb ifjúsági mozgalmak jelennek meg, ezek valamiért szervezett valamik, és nem valami ellen vannak." Varga Attila képviselő szerint a jobb és bal kétpólusos ideológiarendszert nem szabad kivetíteni az erdélyi ifjúságra. Az erdélyi ifjúság gazdasági társadalmi problémái című előadáson Veres Valér szociológus beszámolt a Belső-Erdélyben és a Partiumban élő magyarság gazdasági és szociális helyzetéről. Az itt elvégzett kutatásból kiderült, hogy a fiatalok nagy része városon él, és 80%-uk fogalmazta meg kivándorlási szándékát. Veres Valér szerint legalább 20%-uk el fogja hagyni az országot a közeljövőben. A nagyméretű kivándorlásnak nem etnikai vonzata van elsősorban, hanem gazdasági okai. Bíró Zoltán, a kulturális antropológiai munkacsoport vezetője a székelyföldi fiatalság helyzetéről számolt be. Székelyföld periférikus régiónak számít, versenyképtelen, és a kárpátaljai gazdasághoz hasonlítható. A kutatók tradicionális-rituális világot látnak Székelyföld esetében, ahol a fiatalok a családot, a nemzetet, a vallást nevezik meg értékként. Bíró szerint azonban tapasztalható egy belső modernizációs folyamat is, amely a fiataloknak a szülőkkel szembeni életformaváltásaként jelenik meg. Medgyes Péter, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára kijelentette, a Medgyessy-kormány feladatának tekinti megakadályozni a kivándorlást, ugyanakkor a szociál-liberális koalíció továbbra is szeretné bővíteni az itteni magyar oktatás lehetőségeit. Az előadáson nem jelent meg Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. /Borbély Tamás: Megnyílt a MIÉRT I. Nyári Akadémiája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./ "