Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2002. március 13.
A képviselőház márc. 11.-i ülésén az RMDSZ és a kormánypárt között megkötött megállapodás jegyében befejezte a 2000/1-es jogszabályt (Lupu törvényt) módosító és sürgősségi kormányrendelet szövegének cikkelyenkénti vitáját. Az általános vitánál Tamás Sándor képviselő kiemelte, hogy a sürgősségi kormányrendelet több olyan módosítást tartalmaz, amelyek megkönnyítik a 2000. évi 1. számú törvény alkalmazását. Példaként említette, hogy fontos módosítás az erdőterületek tulajdonjogát igazoló okiratok pontos felsorolása, illetve a közbirtokosságokat szabályozó cikkelyek egyértelműbbé tétele. A képviselőház elfogadta az RMDSZ módosító indítványai közül a következőket: az 1945–1959 között erőszakkal elvett, majd a kollektív gazdaságokba bevitt vagy az állam által bármilyen módon elvett földterületek az eredeti tulajdonosokhoz kerüljön vissza, amennyiben azok szabadok; az egyházak és oktatási intézmények közbirtokosságokban található erdőterületeit nem adják hozzá ezen intézmények más formában visszakapott erdőterületeinek nagyságához. Tehát az egyházak és oktatási intézmények 30 ha felső határig visszakaphatnak erdőterületet, ezen felül még 20 ha felső határig terjedő, az egyes közbirtokosságokban található résztulajdonukat; sikerült törölni azt a megszorító rendelkezést, amely szerint a közbirtokossági tagok nem végrendelkezhetnek, nem adományozhatnak, és nem adhatják el résztulajdonukat. Tekintettel arra, hogy a parlament két háza különböző formában fogadta el a törvénytervezetet, egyeztetésre kerül sor. /Lezárulóban a Lupu törvény módosítása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2002. március 13.
Megegyezés született a kormányzópárt és az RMDSZ között a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatáról. Megszűnt az tűrhetetlen állapot, miszerint büntetőjogi eljárást indíthattak minden olyan szervezet ellen, amelynek rendezvényén elénekelték egy másik állam himnuszát. Európában kevés ehhez hasonló intoleráns törvény született az elmúlt tíz esztendőben. Azonban hiába a törvények, a megegyezés, a funar gyurik és a hozzájuk hasonló kiskirályok továbbra is azt tesznek az országban, amit akarnak. Büntetlenül! Az európai szelleműnek kikiáltott román központi vezetés nem is akar fellépni ellenük. Egy bukaresti ellenőrző csoport Székelyföldön több tízmilliós büntetést rótt ki néhány községi polgármesterre, mert mondvacsinált szabálytalanságokat állapítottak meg a román nemzeti lobogók és a címer számában és elhelyezésében. A szenátus ugyan elutasította az Erdély átadása címet viselő ellenzéki bizalmatlansági indítványt, de a szélsőnacionalista párt szenátorai mellé az indítvány szavazásakor felsorakozott másik két, önmagát demokratikusnak nevező párt tizenegy honatyája is. /Ujj János: Egyik szemünk..., másik szemünk... = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./
2002. március 13.
A moldvai magyarság évszázadai címmel 1997 óta rendez vándorkiállítást Magyarországon a budapesti Lakatos Demeter Egyesület. A következő állomás Bicske, ahol a Petőfi Művelődési Központban március 14-én nyitja meg a tárlatot Halász Péter, az egyesület titkára. A kiállítás ismertető anyagot tartalmaz a moldvai magyar népcsoport dokumentumaiból, valamint ízelítőt hagyományos műveltségük tárgyi emlékeiből (szőttesek, varrottasok, kerámia, írott tojás, viselet stb.). Csoma Gergely szobrászművész színes, moldvai kényképei egészítik ki a tárlatot. Bicskén dr. Harangozó Imre csángó témájú fotóit is kiállítják. A megnyitón közreműködik Petrás Mária csángó népdalénekes. - Lakatos Demeter (1911-1974) csángó költő nevét viselő egyesület 1990-ben alakult, a moldvai csángómagyarok iránt érdeklődő és értük tenni akaró embereket fogja össze, tagjai zömmel magyarországiak. Kiadásukban Csángó Füzetek címmel sorozat jelenik meg, illetve ilyen témájú könyveket is kiadnak. Havonta tartanak összejöveteleket, szerveznek különféle rendezvényeket. Domokos Pál Péter születésének 100. évfordulója alkalmából 2001-ben emléktáblát avattak Budapesten, a Budafoki út 10 szám alatti házon, ahol Domokos Pál Péter több mint húsz évig élt. A vándorkiállítást eddig Magyarország hét megyéjének 17 városában és 3 községben lehetett megtekinteni, egy alkalommal pedig Felvidéken is. A kiállítás minden új helyszíne és minden megnyitó alkalmas arra, hogy a csángók iránt – a magyar külpolitika és az Európa Tanács munkája nyomán – megnyilvánuló társadalmi érdeklődés érzelmi jelensége tudás és ismeretek tekintetében alapozást kapjon - hangsúlyozta Halász Péter. /(Guther M. Ilona): Vándorkiállítás a csángókról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2002. március 13.
A különböző magyar rendezvényeken hiányoznak a fiatalok, illetve számuk elenyésző. A hazai magyar ifjúság még nem találta meg a maga helyét, nincs szervezett magyar ifjúság, szögezte le Kilin Sándor. Ifjúsági szervezetek létrejöttek. Létezik a Magyar Középiskolások Országos Szervezete (MAKOSZ), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ, az egyetemistáknak), az Állampolgár Menedzser Egyesület (ÁMÉ), az Itthon, Fiatalon Mozgalom (IFM), vagy a több mozgalmat egyesítő Magyar Ifjúsági Tanács is. Ez utóbbi ernyőszervezet hadilábon áll az RMDSZ-szel. A napokban Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) névvel fogtak össze azok az ifjúsági szervezetek, amelyek partnerséget vállalnak a RMDSZ-szel, s amelyek felismerték, hogy a romániai magyar ifjúság érdekeinek képviselete közös cél, mint ahogy az is, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni a szórványvidéken élő fiatalok önszerveződéseinek támogatására. A Szovátafürdőn tartott alakuló ülésen a több mint hatvan résztvevő ifjúsági vezető tizenegy területi ifjúsági szerveződést, három országos ifjúsági szervezetet, összességében 130 helyi szervezetet képviselt. Mindez azt mutatja, hogy országos szinten megmozdult valami, s ha az RMDSZ és az ifjúsági szervezetek egymásra találnak, ebből az egész romániai magyar társadalom nyerhet. /Kilin Sándor: Miért? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./
2002. március 13.
Mivel Kolozsváron a tanács nem hagyta jóvá a polgármester megválasztásának tizedik évfordulója alkalmából tervezett nagyszabású ünnepség anyagi támogatását, március 14-re Gheorghe Funar rendkívüli tanácsülést hívott össze, hogy ennek keretében ünnepelje a demokratikusan megválasztott kolozsvári önkormányzat évfordulóját. /Ünnepel a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2002. március 13.
A Hargita Megyei Törvényszék márc. 12-én elutasította a Kriterion Könyvkiadó keresetét a Pallas-Akadémia, a Polis Könyvkiadó és a Kriterion Alapítvány ellen a név- és jelképhasználati perekben. A Kriterion Könyvkiadó tavaly jogtalan névhasználat vádjával indított pert a csíkszeredai Kriterion Alapítvány ellen, a Kriterion-embléma használata miatt pedig az ugyancsak csíkszeredai Pallas-Akadémiát és a kolozsvári Polist perelte. A törvényszék kérésére az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal (OSIM) közleményben szögezte le, hogy a Pallas-Akadémia és a Polis Könyvkiadó nem követett el jogbitorlást, amikor közösen megjelentetett, a Kriterion Könyvkiadó történetét taglaló Igevárban felhasználták a lovas emblémát. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója kijelentette: a 2000 őszén napvilágot látott Igeváron kizárólag díszítő elemként alkalmazták a lovas emblémát, ami – tekintve, hogy a kötet a Kriterion történetéről szól –, szerinte teljesen jogos volt. Hasonlóképpen vélekedett Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. /Rostás Szabolcs: Pert nyert a Pallas és a Polis. Elutasították a Kriterion kiadó kereseteit. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./
2002. március 13.
Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben címmel adott összefoglalást Gaal György. Az 1660-ban összeírt 2558 család 10 ezer lakost feltételez. A lakosság nagyjából egyenlően osztódik a szászok és magyarok között. 1850-ben, az első mai szempontok szerint is rendszeres népszámláláskor 17 465 lakos élt, közülük 11 975 magyar. Az 1857-es népszámlálásnál hiányzott a nemzetiségi összetétel, csak a vallási megoszlást közöltek. Kőváry László történész és statisztikus szerint a 24 826 lakosból 20 265 volt magyar, a többiek közül 2410 román, 1133 német, 994 zsidó. A következő évtizedekben a vezető magyar elem mellett a románság számaránya lemarad, a németeké pedig minimálissá válik. A zsidók-izraeliták számának a növekedése a legdinamikusabb: 1869-ben még ezren sincsenek (994 fő), s negyven év alatt meghétszereződnek (7046). Az 1920-as román népszámlálás mutatja a világháború és a hatalomváltozás következményeit. A város lakossága növekedik, s ez a románság közel négyszeres megszaporodásának a következménye, a magyarság száma viszont közel 10 ezerrel csökken. Ami nyilván az expatriálásokkal és a románság betelepedésével magyarázható. Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben- 1930 táján éri el a város a 100 ezres lélekszámot. Még mindig domináns benne a magyar lakosság, de a románok száma közelít hozzá. A zsidók száma tovább növekedik (13 000-en felüli). A felekezeti megoszlásban a reformátusoké a vezető szerep (26 919), de utánuk már a görög katolikusok következnek, s a harmadik helyre szorulnak a római katolikusok. A bécsi döntés utáni magyar népszámlálás részadatai a város lakosságában csekély visszaesést mutatnak, de a nemzetiségi eltolódás óriási: megduplázódik a magyarság, s 10 ezer főre csökken a románság. Mindazok a románok, akik az első világháború után telepedtek ide, tanácsosnak vélték "elmenekülni". Helyükre viszont számos dél-erdélyi magyar menekült érkezett. A következő román népszámlálás már a második világháború és a nagy társadalmi változások utáni helyzetet tükrözi. 1948-ban a 117 ezer lakosú városban közel 20 ezer fővel nagyobb a magyarok lélekszáma a románokénál. Újabb hat év alatt "dolgozzák" ezt le. 1956-ban már megint nagyjából egyenlő a magyarok és románok száma a 154 723 lakosú városban. 1966-tól felgyorsul a kolozsvári népességnövekedés. Ez csak mesterséges betelepítéssel történt. 1977-ben hozzávetőleges adat szerint ekkor 110 075 a magyarok (41,9%), 147 935 a románok (56,3%), 3251 a cigányok száma. Hatalmas lakónegyedek épültek a sok betelepített befogadására. A Ceausescu-korszakban tudatosan igyekeztek módosítani az erdélyi városok lakossági összetételét. Az eredmény az 1992-es népszámláláskor mutatkozott meg. A 328 008 főből 74 483 (22,7%) a magyar, 248 289 (75,7%) a román. A többi nemzetiségből csak a cigányoké számottevő: 3251 (0,99%). Felekezeti téren, természetesen, a sok betelepített részarányának megfelelően 215 824 fővel az ortodoxok vezetnek, a magyarok legnépesebb egyháza a református, híveinek száma 48 216 lélek. A 2000-ből származó statisztikai adat csak a lakosság összlétszámára vonatkozik, eszerint 313 ezren élnek a városban, vagyis lassú csökkenés figyelhető meg. Ez magyarázható azzal, hogy a munkanélkülivé vált vidéki származásúak egy része visszatér a földműveléshez, ott inkább tudja biztosítani megélhetését. - A magyar egyházközpontok és iskoláik jelentősen hozzájárulnak a városban élő magyar lakosság megtartásához. /Gaal György: Kolozsvár nemzetiségi és vallási összetételének alakulása az utóbbi fél évezredben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13., folyt. márc. 14./
2002. március 13.
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita megyei szervezete márc. 9-én tartott Csíkszeredában megemlékező ünnepséget. Emlékezni és emlékeztetni gyűltek össze, a Romániai Volt Politikai Foglyok és a Diktatúra Üldözöttei Szövetsége megalakulásának 12. évfordulóján. Azokra a tíz- és százezrekre emlékeztek, akik jeltelen gödrökben elkaparva porlanak szerte az országban, Máramarostól a Duna-deltáig, Szamosújvártól Zsiláváig és szinte mindenütt. A kommunista és a fasiszta totalitarizmus súlyos veszélybe sodorta a kétezer esztendős keresztény európai civilizációt, behelyettesítve ezeket a modern rabszolgaság, a terror és az egész társadalmat átszövő és szétzüllesztő hazugság és megfélemlítés rendszerével. E modern rabszolgaság elleni lázadás áldozataira emlékeztek, az ártatlanul meghurcoltakra, elítéltekre, a munkatáborokban lassú halálra ítéltekre, a kivégzettekre, de a családi otthonaikból kitelepítettekre is. Constantin Ticu Dumitrescu hangsúlyozta: ameddig a politika nem épül erkölcsi alapokra, addig folytatódni fog a világban az erőszak, az igazságtalanság, és lesznek politikai üldözöttek. /Id. Rafain Gábor, Csíkszereda: Emlékező ünnepség a mártírok napján. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./
2002. március 14.
1992. márc. 14-én beiktatták Gheorghe Funart polgármestert, most rendezvénysorozattal kívánja megünnepelni 10 éves polgármesteri pályafutását. A tíz éve tartó — a funári önkény fölött szemet hunyó mindenkori kormány cinkosságának örvendő — magyarellenes hecckampány néhány szomorú állomását mutatta be a lap. 1992. dec. 1.: Gheorghe Funar feliratot készült elhelyezni a Mátyás-szobor talapzatára. Ez egy Iorga-idézetet tartalmazott, amely már a harmincas években is rajta volt. Lényege az, hogy Mathias Rex egyedül csak Baianál vesztett csatát, ahol saját saját nemzete (a román) verte meg. A magyar fiatalok gyűrűje a szobor körül egyre inkább vastagodott, élőláncot alkottak a szobor körül, a rendfenntartó erők hátrább szorították őket. A Mathias Rex feliratot is le akarták venni, ennek a helyébe akarják feltenni a táblát, de a tömeg méltatlankodása miatt lemondanak róla. Így a felirat a Mathias Rex alá került. Az RMDSZ helyi elnöke kérte a prefektust, lépjen közbe. 20 órakor a városi rendőrparancsnok hangosbeszélőn csitította a fiatalokat; nemsokára egy román kórus kezdett nacionalista énekeket énekelni. 1993 április: Funar lélektani háborúja a Korunk, a Helikon, az Apostrof, a Tribuna Ardealului ellen, a szerkesztőségek kilakoltatási terve a polgármester "sikerei" közé tartozik. 1993 október: Funar letette a garast a "hivatalát támogató pénzügyi rendszer", a Ioan Stoica vezette hirhedt Caritas játék mellett. 1994. júl. 7.: Régészeti ásatások fedőnév alatt elkezdődik a Főtér feldúlása. 1996. jún. 4.: Nyilvánosságra hozták a helyhatósági választások második fodulójának részeredményeit. Ezek szerint Kolozsvár másodszorra is elveszett: Gheorghe Funar RNEP-jelöltre 50,67%. Az RMDSZ megóvta a választásokat, amiért több választási körzetben a katonák kétszer szavaztak. 1996. szept. 17.: Tragikomikus gyászszertartással koporsóba zárva eltemették "A nemzet nyugalmát". A Memorandisták emlékművének félrevert harangja jelezte a temetési ceremónia kezdetét, jelen volt Funar és Liviu Medrea. Hatalmas transzparensek hirdették: "A román-magyar alapszerződés hazaárulás". Beöltözött gyászhuszárok helyezték el a koporsót a gyászkocsikba, s elindult a menet a Házsongárdi temető felé. A gyászvitézek hátán nevek voltak: Iliescu, Horn, Melescanu, Kovács. Egy rezesbanda gyászindulókat játszva kísérte a gyászkocsit. A koporsót az 1989-es események áldozatainak sírja mellett "helyezték örök nyugalomra." 1997 április: Funar számlájára írható Kolozsvár utcáinak juhokkal való benépesítése. Az állattenyésztők — és a polgármester — a Széchenyi téri nagyáruház létrehozása ellen tiltakoztak. A Funarral azóta ellenséges viszonyba kerülő Liviu Medrea, a Közterületfenntartó Vállalat vezetője és a köztisztaságért felelős cégek alkalmazottai is nem tetszésüket fejezték ki az üggyel kapcsolatban. Az ezt követően beindult Alimentara-perek folytán a városnak 900 millió lej értékű kárt kellett volna fizetnie, amit a polgármester a helyi tanácsosok nyakába szeretett volna varrni. Megjegyezzük: A nagyáruház tervével előálló Ioan Muresan is a polgármester feltétlen támogatói közé tartozott valamikor. 1997 február–november: Funar számtalan akciót szervezett a magyar konzulátus ellen. Először is a magyar lobogónak a kitűzését sérelmezte, amely egy nap után lekerült a konzulátus homlokzatáról. Annak ellenére, hogy végül megkerült a tettes, mindenki Funart tekintette az értelmi szerzőnek. Mi több, Funar dicséretben részesítette a "hőst", akinek "volt bátorsága egy központi épületre felmászni." 1997. okt. 14.: Zűrzavaros városi tanácsülést tartottak, megvitatták a város területén kívül fekvő, "Zöldsapka" néven ismert földek helyzetét. Demján Sándor, kanadai állampolgárságú magyar üzletember a Granit Polus Investment számára szeretné biztosítani ezt a területet, ahol nagyarányú építkezéseket tervezett mintegy 3 milliárd dollár értékben (lakótömbök, szórakozó helyek, sportlétesítmények, üzletek, szállodák, színházak, mozik,éttermek stb.) Funar szerint ennek a területnek egy része a Régi Monostor Fiai elnevezésű társaság tagjainak a tulajdona, másik része pedig az agrártudományi egyetem kísérleti telepe, így nem kerülhet idegen (magyar) kézbe. 1998. dec. 1.: Románia nemzeti ünnepe alkalmából Funar elhelyezte a Főtéren, a Mátyás-szoborral szemben a Traianus-oszlop emlékkövét annak ellenére, hogy a városi tanács jóváhagyása ehhez hiányzott. (Rá egy évre a törvényszék semmisnek nyilvánította a Traianus-oszlop felállítására vonatkozó határozatot, amelyet Funar írt alá, azóta is mindhiába várják, hogy a városháza eltávolítsa a talapzatot). 1999. szept. 18. Alföldi László új magyar főkonzul kinevezésének hírére Funar azzal vádolta a román külügyminisztériumot, hogy olyan személy kinevezése fölött hunytak szemet, akit 1989 előtt kiutasítottak az országból. Nemsokára, egyik éjszaka, az emlékművekért felelős bizottság jóváhagyása nélkül táblát szereltett a konzulátus épületére, amelyen az állt: A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT KÖZPONTJA. 2000 április: A magyarokat Kolozsvárt kóborkutyákkal való elárasztásával is megvádolta, ezért úgy intézkedett, hogy a sintérek által elfogott kóborkutyákat fessék piros-fehér-zöldre. Szintén 2000 megvalósításai közé sorolható a trikolór színűre bemázolt köztéri padok is. 2000. június 20.: Funar harmadik alkalommal is megnyerte a polgármesteri választásokat. Az immár Nagy-Románia párti jelöltre a kolozsváriak 53,2%-a voksolt, míg a konvenciós Serban Radulescura 46,78 %. 2001 május: Herédi Zsolt és Füsi Katalin házasságkötési szándékuk ellenére hajadonon távoztak az anyakönyvvezető elől. A visszautasító jegyzőkönyv értelmében ugyanis csupán románul lehet kimondani a boldogító igent Funar városában — dacára az érvényben levő helyi közigazgatási törvény előírásainak. (A polgármesteri hivatal makacs magatartásának Mátis Jenő, a volt képviselő is tanúja volt, aki néhány évvel korábban szintén da-igennel válaszolt az anyakönyvi vezetőnek.) 2001. jún. 23: Mivel többszöri beidézés ellenére sem volt hajlandó megjelenni kihallgatáson, a rendőrség előállítási parancsot bocsátott ki a polgármester ellen. Funart, aki ellen a tanácsosok bűnvádi eljárás beindítását kérték, mivel önkényesen lezárta az üvegtermet, négy rohamrendőr kísérte be. 2002. jan. 15: Funar megfenyegette Boros János alpolgármestert, hogy kizárja a városházáról, amennyiben kiváltja a magyar igazolványát. 2002. márc. 8.: Bár a városi tanács megszavazta, hogy a helyi közigazgatási törvény értelmében Kolozsvár bejáratánál nem is kettő hanem háromnyelvű tábla hirdesse a város nevét, Funar továbbra sem akar hallani a jogszabály alkalmazásáról, és várja a büntetést. /Funar korszak Kolozsváron. Elkésett a forradalom? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2002. március 14.
Markó Béla, az RMDSZ vezetője arra kérte Funart, Kolozsvár polgármesterét, hogy ne szervezzen "párhuzamos rendezvényeket" a március 15. ünnepségek alkalmával. Markó márc. 13-i sajtótájékoztatóján azt javasolta a polgármesternek, hogy inkább a kétnyelvű feliratokkal foglalkozzon, ne a márc. 15-i események zavarásával. A Markó-javaslat későn érkezett. A Funar-korszak 10 éves évfordulójára szervezett háromnapos ünneplés fénypontja éppen márc. 15-ére esik, a Köztársaság moziban tartandó ünnepéllyel. A nagyszabású rendezvényre az NRP bukaresti küldöttsége is Kolozsvárra érkezik, élén Corneliu Vadim Tudorral, Corneliu Ciontu pártalelnökkel, és valószínűleg a frissen "átigazolt" Niculae Cervenivel. Teodor Pop Puscas, Kolozsvár rendőrparancsnoka elmondta, hogy a "párhuzamos rendezvények" alkalmával nem tart incidensektől. - Március 15-én ökumenikus istentiszteletet tartanak a főtéri Szent Mihály-templomban. Koszorúzás lesz a Biasini szálló emléktáblánál és a hídelvi (Kismező) temetőben. Este az Állami Magyar Színházban Boér Ferenc Zúg Március című műsorára hivatalosak a kolozsvári magyarok. Az unitárius egyház, az unitárius kollégium és a Brassai Sámuel Gimnázium igazgatósága emléktáblát avat a Kolozsvári Unitárius Kollégium azon 47 diákja emlékére, akik részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban. /"Párhuzamos rendezvények" március 15-én. Terem híján az NRP a moziban ünnepel — jegyelővásárlás ellenében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2002. március 14.
Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2002. március 14.
Dan Voiculescu, a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kormányzó Román Humanista Párt (PUR) elnöke márc. 13-án felszólította a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy tartsa tiszteletben a Hargita és a Kovászna megyei román kisebbségi lakosságot. A humanisták elnöke a "tiszteletlenség" példájaként említette, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat le akarja bontani Mihai Viteazul szobrát, hogy helyette a város központjában parkolót építsen. Voiculescu ez ügyben levelet küldött Adrian Nastase miniszterelnöknek, mellékelve a tapasztalatokat, amelyeket a párt küldöttsége a közelmúltban Hargita, Kovászna és Maros megyében tett látogatása alkalmával szerzett. A beszámoló megállapításai szerint a három megye gazdasági helyzete rendkívül nehéz; ez vezetett többek között oda, hogy az utóbbi nyolc–kilenc évben a román anyanyelvű lakosság a térségben a felére csökkent. Majd hozzáfűzte, a Humanista Párt megpróbál saját frakciót létrehozni az alsóházban, és elérni, hogy 27 képviselője legyen, akárcsak az RMDSZ-nek. Voiculescu úgy vélte, így alternatívát tudnának kínálni a PSD-nek, a kormánypárt pedig nem kényszerülne olyan politikai döntések meghozatalára, melyek "veszélyt jelenthetnek Románia számára, illetve sértik a románok utóbbi időben amúgy is megtépázott öntudatát". Az RMDSZ vezetői cáfolták a humanista elnök állításait. Markó Béla elnök "valótlannak és nemkívánatosnak" nevezte Dan Voiculescu nyilatkozatát a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok elnyomásáról. A pár hónapja lecsengett Har–Kov-botrányra utalva a szövetségi elnök kései reakcióként értékelte a PUR-elnök felvetését. /Szőcs Levente: Kiszorítanák az RMDSZ-t. A PUR "felmelegíti" a Har–Kov-ügyet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2002. március 15.
Adrian Nastase miniszterelnök üzenetet intézett a magyar nemzetiségű román állampolgárokhoz a március 15–re emlékező ünnepségek alkalmából. "Március 15–e olyan ünnep, amely összeköt bennünket, románokat és magyarokat, ugyanazon ország, Románia állampolgárait." "Túl kellett lépnünk a múltbeli előítéleteken és gondolkodásmódon. De a döntő lépést megtettük." Nastase szerint "ma már senki sem beszélhet diszkriminációról." /Adrian Nastase miniszterelnök üzenete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 15./
2002. március 15.
A magyar kormány márc. 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjat adományozott Páll Lajos korondi festőművésznek, költőnek, és Tompa Gábor erdélyi magyar rendezőnek, költőnek. - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) március 15-e alkalmából évente adományozott elismerései nem csak az egyéni művészi pályautat jutalmazzák, hanem a magyar művészeti életet is minősítik — köszöntötte Rockenbauer Zoltán, a tárca vezetője a díjazottakat márc. 14-én Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A miniszter Blattner Géza-díjat adományozott Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendezőnek, Erkel Ferenc-díjat adományozott Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójának, Jászai Mari-díjat adományozott Balázs Attilának, a temesvári Állami Csiky Gergely Színház színművészének és Bogdán Zsoltnak, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének, József Attila-díjat adományozott Orbán János Dénes költőnek, Liszt Ferenc-díjat adományozott az erdélyi származású Ágoston András hegedűművésznek, Kiss B. Atilla operaénekesnek, Munkácsy Mihály-díjat Ujvárossy Lászlónak, a kolozsvári képzőművészeti tanszék adjunktusának. /Erdélyi művészeket tüntettek ki Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2002. március 15.
Március 15-e nemcsak a magyar nép, hanem minden nemzet számára jelentős esemény, hiszen fontos üzenete: a szabadság, egyenlőség, testvériség egyaránt szól mindenkihez - jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ szokásos heti sajtóértekezletén. Markó Béla hozzátette: méltányolja, hogy a kormány a múlt héten elfogadta a nemzeti himnuszok és zászlók használatáról szóló kormányrendelet módosítását, ami így jogossá teszi a nemzeti kisebbségek számára saját nemzeti szimbólumaik használatát. - Romániának nagy lemaradása van a mezőgazdasági területek és erdők tulajdonjogát illetően - szögezte le dr. Kelemen Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke a képviselőházban elfogadott sürgősségi rendelet kapcsán. Az RMDSZ következetesen kitartott javaslata mellett, hogy a gazdasági és erdei tulajdonok törvény által legyenek védve. A rendelet szövege egyébként az RMDSZ és a kormánypárt közötti protokollumban is szerepel. Tamás Sándor RMDSZ-képviselő az erdők visszaszolgáltatása kapcsán elmondta: Románia 6, 3 millió hektárja erdő, amiből eddig csupán 5%-ot kaptak vissza az igénylők a 18-as törvény alapján, így nagyon jól jött a 102-es rendelet. Seres Dénes szenátor, a Helyi Közigazgatási bizottság elnöke a 15/2002-es kormányhatározat a közalkalmazottakra és a helyi választott vezetőkre vonatkozó tilalmakról szólt röviden. E szabályozó rendelkezés a korrupció ellen irányul. Kérdésre válaszolva Markó Béla elmondta: a protokollumok szövege a legtöbb megyében már elkészült. /(Koszta Erika): RMDSZ sajtótájékoztató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2002. március 15.
Márc. 15-én leplezik le Arad egyetlen Petőfi domborművét a Csiky Gergely Iskolacsoport épületében. A fehér márványból készült alkotás töredékeire véletlenül bukkant lomtalanítás közben az iskola padlásán Éder Ottó igazgató, Cziszter Kálmán és Kallós Csaba mérnök. A dombormű alkotója Aradi Zsigmond, a XIX. században élt szobrászművész. Éder Ottó felkérte Szívós László simonyifalvi kőfaragót, aki pár nap alatt teljes egészében összerakta, megtisztította a műalkotást. A dombormű restaurálásával Kocsis Rudolf aradi szobrászművészt bízták meg. /Puskel Péter: Petőfi dombormű a Csikyben!
2002. március 15.
A csángó kérdés minden népszámlálástól függetlenül is kérdés. Maguk a csángók erősítenek egyik vagy másik irányba, szövetségük csángómagyarnak mondja magát, a Dumitru Martinasról elnevezett egylet a román csángókat hívta be. A iasi-i római katolikus püspök körlevele óvintézkedés, miszerint a csángók románok, s a moldvai katolikusok feltüntetése külön népcsoportként példa nélküli eset, mert a csángók soha nem szerepeltek önálló népcsoportként, hivatalos összeírásban, legalábbis. A népszámlálási dokumentumokban a csángó népcsoport szerepel ugyan, de a csángó nyelv nem. Nyelv nélkül nép nincs, ezért se vallja magát senki csángónak – sommázza a püspöki körlevél. A moldvai csángókról megszövegezett Európa Tanácsi ajánlás, a Helsinki Bizottság és a Pro Európa Liga által megfogalmazott jelentés is a csángók önálló népcsoportként való elismertetése mellett teszi le a garast. /Oláh István: A csángók népszámlálás előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2002. március 15.
Egy éve Balázs József, Borsos Gábor és Karancsi Sándor közös tárlata volt Gyergyószentmiklóson az Ökumenikus Keresztény Ifjúsági Központ Pro Art Galériájában az első kiállítás. Tusa Lajos, a központ vezetője és Dézsi Zoltán, a tárlatok állandó házigazdája gazdagnak mondta az elmúlt évet. Márc. 14-én nyílt meg a Csíkszeredában élő Bartis Elemér grafikus kiállítása. A tárlatok alkalmával a helyi művészeti iskola kis muzsikusainak, de zenefőiskolai hallgatóknak is lehetőségük volt bemutatkozásra. Többször énekelt a Domokos Pál Péter Női Kar, sőt a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egylet is fellépett. A Pro Art Galéria a Salamon Ernő Irodalmi Körrel többször közösen szervezett szerzői esteket. /Bajna György: Egyéves kiállítóterem. Bartis Elemér grafikus tárlatmegnyitójával ünnepeltek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./
2002. március 15.
Orbán Viktor miniszterelnök álláspontja szerint a magyar külpolitika legfontosabb tételmondata az, hogy ott, ahol magyarokat bántanak, vagy magyarok számára sérelmes jogszabályok születnek, meg kell védeni a magyar kormánynak a magyar kisebbség érdekeit. – Mi ezt a külpolitikát folytattuk eddig is, és ezután is ezt tesszük. Sajnálom, hogy a baloldali ellenzék ezért rendszerese megtámad bennünket – fogalmazott a kormányfő szokásos szerda reggeli rádióinterjújában, márc. 13-án a Benes-dekrétumok ügye kapcsán. /Ha magyarokat bántanak valahol. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2002. március 16
Márc. 15-én Kolozsváron, a Biasini-épületen néhány éve elhelyezett és erre az alkalomra tizenhat nemzeti színű zászlóval felékesített román–angol nyelvű táblát koszorúzta meg Gheorghe Funar és kísérete, a Nagy-Románia Párt és néhány helyi közintézmény képviselője. A román színekből készült kokárdákat viselő részvevők száma nem haladta meg a százat (egy részük a polgármesteri hivatal alkalmazottja). Köztük volt Dan Canta alprefektus is. /Funar a Biasininél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16
2002. március 16.
Orbán Viktor miniszterelnök üzenetet intézett a határon túli magyarokhoz: "A magyar név megint szép lesz" – üzente 154 évvel ezelőtt a forradalom a magyarságnak. És a magyar név 1848-ban megint szép lett, mert elődeink saját erejükből megvalósították s a túlerővel szemben sokáig sikeresen védelmezték azt, amiben hittek: a szabad, független, polgári Magyarországot. Az új évezred második március 15-éjét ünnepeljük. Végleg magunk mögött hagytuk a XX. századot, mely különösen próbára tette a magyarokat. Elviseltünk kilenc rendszerváltást. Túléltünk hat államformát, négy határrevíziót, három forradalmat, két világháborút, és kibírtuk, hogy háromszor léptek idegen csapatok az ország területére. Amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket. Ezért a mostani március 15-e már a bizakodás és az örömteli előretekintés ünnepe. A mai napon egy gyarapodó, sokasodó, erős, független, szabad nemzetet ünnepelünk. Egy nemzetet Európa szívében, amelyet magukban bízó, szabad és büszke emberek építenek maguknak a saját szájuk íze szerint. Egy nemzetet, amely az idegenbe szakadt és az anyaországban élő magyarok közös otthona. A 12 pont szellemében kívánok mindannyiuknak szép és emelkedett közös ünneplést. Legyen béke, szabadság és egyetértés! /Orbán Viktor üzenete a határon túli magyarokhoz. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2002. március 16.
Csíkszeredában több ezer ember vett részt a márc. 15-i ünnepségen. Gál Sándor-szobornál kezdődött idén is a rendezvénysor, majd a Vártéren folytatódott. - A normalitás jele, hogy részt veszünk egymás ünnepein, tiszteletben tartjuk azokat - jelentette ki a román himnusz elhangzása után mondott beszédében Dusa Mircea prefektus. - A Székelyföld őrt áll a nemzet keleti határán – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csedő Csaba. Ráduly Róbert parlamenti képviselő a történelmi események és a mai történések között vont párhuzamot beszédében, az RMDSZ városi szervezetének elnöke, Hajdú Áron pedig az ünnep szellemiségére hívta fel a figyelmet. Nyergestetőn az ünnep helyszíne a múltkori szélviharnak köszönhetően valóban a hajdani csatateret idézte, megváltozott az emlékmű körül a táj, de az ünneplők ugyanazok voltak. Az érkező vendégeket a szentegyházi fúvósok térzenéje köszöntötte, majd ünnepi beszédet mondott Ráduly Róbert parlamenti képviselő. Zsombori Vilmos megyei tanácselnök ünnepi beszéde után a Csíki Játékszín művésze, Kosztándi Zsolt szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd kulturális műsor következett. Az ökumenikus istentisztelet után az RMDSZ-szervezetek, polgármesteri hivatalok, gazdasági egységek és intézmények stb. koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatán. Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren – több ezer ünneplő részvételével – a székely lovas huszárok felvonulásával kezdődött a megemlékezés. - 1848 kapcsán eszünkbe jut minden olyan szabadságharc, mely a nemzet felemelkedéséért robbant ki - mondta köszöntőbeszédében Szász Jenő polgármester. Lányi Zsolt magyar országgyűlési képviselő, Udvarhely szülötte a kedvezménytörvényről szólva kifejtette: ez a magyar nemzet egységét megteremtő törvény. - A közösségünkön belüli elvi vitákat nem egymás ellen, hanem egymásért, magunkért kell folytassuk – mondta Ladányi László városi RMDSZ-elnök. Nagy Pál, a MISZSZ elnöke a romániai magyarság közösségeiben dúló viszályokról szólt, majd felkérte Sarkadi Zoltán színművészt, hogy olvassa fel az ifjúsági szervezete által fogalmazott 12 pontot. Az egyházi áldás után a külföldi vendégek, szervezetek, intézmények koszorúikat a Vasszékely szobránál helyezték el. Gyergyószentmiklóson bemutatták be Kis Portik Irén: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában című, hiánypótló művét. A magyar templomokból a Szabadság emlékmű elé vonuló tömeg dr. Garda Dezső és Rokaly József, valamint Dézsi Zoltán beszédét hallgathatta. A megemlékezés koszorúinak elhelyezése után – a Petőfi- és a Kossuth-szobornál – a köztemetőbe vonultak a résztvevők, ahol megkoszorúzták a Kiss Antal honvédezredesnek állított kopjafát, illetve a Magyar Hazáért Meghaltak síremlékét. Székelykeresztúron az ünnepi rendezvény koszorúzással kezdődött. A Himnusz elhangzása után Csáka József alpolgármester üdvözölte a résztvevőket, ünnepi beszédet főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius püspök mondott, a testvérvárosok nevében Casalgrande polgármestere, Luciano Dranchetti beszélt. Az ünnepi műsorban felléptek a dunakeszi és a karcagi vendégegyüttesek, valamint az Orbán Balázs Gimnázium diákjai. Befejezésül a nagyszámú ünneplő közönség elénekelte a Szózatot és a székely himnuszt. /Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2002. március 16.
A március 15-e alkalmából szervezett kolozsvári ünnepségek délben kezdődtek a főtéri Szent Mihály templomban, amely zsúfolásig megtelt kokárdát viselő magyarsággal. Az ökumenikus istentisztelet kezdetén Czirják Árpád érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, dr. Rezi Elek unitárius püspökhelyettes, Mózes Árpád, Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetője beszélt. Ezek után Alföldi László főkonzul a magyar kormány nevében megköszönte Czirják Árpádnak, hogy évről évre megszervezi és helyet ad a március 15-i ünnepségeknek, felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. Az ökumenikus istentisztelet áldással, majd a Szózat és a Himnusz eléneklésével zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi magyarok hazájában. Megyeszerte megünnepelték Március 15-ét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A hagyományokhoz híven az ökumenikus istentisztelet befejeztével Kolozsvár magyarsága a Biasini szállónál folytatta az emlékünnepséget. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, az ünnepi beszédet Eckstein-Kovács Péter szenátor tartotta meg. Szabó László, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) részéről, a mai erdélyi magyar fiatalság tizenkét pontját tette közzé. A MIT által a tömegben osztogatott szórólapokon a következő állt: 1. Magyarságunk bátor vállalását — a küszöbön álló kulcsfontosságú népszámlálás alkalmával is. 2. "Restitutio in integrum"-ot: az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását. 3. Önálló állami magyar egyetemet. 4. Erdélyi magyar bankot. 5. A Csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését. 6. Alternatív katonaság bevezetését. 7. A politikai foglyok szabadon bocsátását és rehabilitációját (lásd Agache-ügy). 8. Államfői kegyelmet Bardóczy Csabának, Eva Maria Barki "persona non grata" minősítésének visszavonását. 9. Az RMDSZ térjen vissza eredeti programjához és a Kolozsvári Nyilatkozathoz. 10. Az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesülését, az ifjúság megosztásának beszüntetését. 11. A Communitas Alapítvány közpénzeivel való nyilvános elszámolást. 12. Össznemzetben gondolkodó és cselekvő magyarországi kormányt. Végül megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. /Ördög I. Béla: Méltósággal ünnepelte 1848 emlékét Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 6/ A márc. 15-i ünnepségek Marosvásárhelyen, a Bernády téren elhelyezett Bem emléktáblánál kezdődtek. Balla Loránd, a Vártemplom lelkészének köszöntő beszéde után a marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola diákjai mutattak be rövid műsort, amit koszorúzás követett. Az ünnepség Petőfi Sándor szobránál folytatódott. Az ünnepség a Szózat, a nemzeti himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Megemlékezés az összefogás jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./ Marosvásárhelyen márc. 15-én délután közel tízezer ember ajkáról csendült fel a Himnusz a Székely Vértanúk emlékművénél. Lobogott egymás mellett a román, a magyar és az Európai Unió zászlója. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Silvia Ciornei, a kis- és középvállalatokért felelős miniszter tolmácsolta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Polonyi Géza követségi titkár olvasta fel. Frunda György szenátor beszédében figyelmeztetett: ki kell harcolni a kolozsvári állami magyar egyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tagozatot és a színtiszta magyar Bolyai Farkas Líceumot. Beszédet mondott még Borbély László képviselő, Lakatos Péter református lelkész, Dávid Csaba, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Kiss Annamária, a marosvásárhelyi MADISZ elnöke és Keresztesi Péter, a MAKOSZ elnöke. /Mózes Edith: Ünnepelt Marosvásárhely magyarsága. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./
2002. március 16.
A március 15-i ünnepségek alkalmából több ízben elhangzott a kijelentés, hogy nem fontos megjelenni a rendezvényeken, magyarságunkat úgysem e révén bizonyítjuk. Zsidó Ferenc hozzáfűzte: mi által mutathatnánk legjobban magyarságunkat, mint a rendezvényeken való részvétellel, különben is, ez értünk van, ki menjen el, ha mi nem Székelyudvarhely lakosságának zöme is ekképp gondolkodott. A rendezvények sorozatát a márc. 14-i szavalóest nyitotta, a város diákjai szavaltak. A hivatalos statisztika szerint 1990 óta minden évben több mint tízezer erdélyi hagyta el hazáját és telepedett le külföldön. /Zsidó Ferenc: Számít a jelenlét? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2002. március 16.
Izraelben megírt, itthon Laskay Adrienne gondozásában megjelent első kötete után most a hazatekintő Szinberger Sándor újabb három könyvvel gazdagította a hazai operairodalmat, a magyart és a románt egyaránt. A három kötet cím szerint: A visszatekintő számadása, Vesszőparipáim, A közönség rászedésének rövid antológiája. Szinberger Sándor visszaemlékezett a kolozsvári színjátszás utolsó hatvan esztendejére, "mint szem- és fültanú, no meg egy kissé mint cselekvő részese az eseményeknek". A nyolcvanadik évét betöltött Szinberger Sándor zeneszerzést tanult a kolozsvári Zeneakadémián és művészettörténetet a Bolyai Tudományegyetemen. 1951-ben lett főrendező a Magyar Operában, 1956-tól pedig ugyanott igazgató és főrendező. 1974-i volt a Magyar Opera igazgatója, utána a kolozsvári román operánál dolgozott még négy évet. Sikerei voltak külföldi rendezésein is, hiszen dolgozott Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, sőt, Egyiptomban is rendezte az Aidát! 1978-ban kivándorolt Izraelbe, ahol újságíróként dolgozott, később pedig egyetemi tanárként és operaszerzőként. Azonban Izraelben is megmaradt jó magyarnak. Bizonyíték rá ez a négy, magyarul megírt és megjelentetett könyv. /Kovács Ferenc: A visszatekintő számadása. Szinberger Sándor gondolatai az operáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2002. március 18.
A román közszolgálati tévéadó márc. 15-i esti híradójában jó húsz perc múltán megjelent a képernyőn a '48-as emlékmű, tíz másodperc erejéig Markó Béla is, aztán távolkép a központi rendezvénynek helyet adó emelvényről, majd egy snitt Kolozsvárról a Biasini Szállóval, szűk tíz másodperc alatt Frunda Györgynek is alkalmat adtak elmondani: mit jelent számunkra március idusa. A tudósítás szerint első alkalommal törvényesen lobogtatták a magyarok a piros-fehér-zöld zászlót, énekelték a himnuszt. Mellékesen említették, Adrian Nastase és ,,Victor Orban" is üzent a magyaroknak, hogy melyikük mit, az teljesen lényegtelen. A közszolgálati televízió ekkora teret szánt az itt élő magyarság nemzeti ünnepének. Eldugva, két bűntény közé. /Váry O. Péter: Sok bűntény közt elvész az ünnep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./
2002. március 18.
Ifjúsági jövőképek 2002 címmel szervezett találkozót Temesváron a Magyar Ifjúsági Tanács. Az előadók között volt Bodó Barna, Temes megyei önkormányzati képviselő, Jakab István MIT elnök, Bakk Jutas, TMD-elnök és Ilonczay Zsolt TEMISZ elnök. Bodó Barna egyetemi tanár, a helyi Szórvány Alapítvány elnöke hangsúlyozta: az RMDSZ-nek nem szabad utánpótlás-neveléssel foglalkoznia, a magyar ifjúságnak önállóan kell megfogalmaznia igényeit és döntenie az őt érintő kérdésekről. Szó esett a MIÉRT létrehozásáról is. Jakab István, a MIT elnöke elmondta, hogy az előkészítő találkozón a MIT tagszervezetek nem kaptak szavazati jogot, Szovátára pedig meg sem hívták őket. A MIT elnök így fogalmazott: az RMDSZ vezetőknek felmutatható és hűséges ifjúsági szervezetekre van szüksége, erre a hozzáállásra a Magyar Ifjúsági Tanács nem volt vevő. /Ifjúsági jövőképek 2002. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
2002. március 18.
Kossuth-díjat kapott Méhes György erdélyi magyar író, műfordító. - Soha nem áhítoztam erről, eszembe sem jutott, hogy egyszer ilyen elismerést kapok — nyilatkozta íz író a Kossuth-díj átvétele alkalmából. Hozzátette, a legfontosabbnak azt tartja, hogy az olvasók szeretik, munkáit keresik a könyvesboltokban. Személyes sorsáról szólva elmondta, a harmincas évektől 1952-ig lapszerkesztő volt, majd amikor azt érezte, félre akarják állítani, odahagyta állását, és csak írásból élt, számos színdarabját adták elő magyar, német, román és cseh nyelven. Méhes György elmondta, hogy mind a mai napig alkot, a közeljövőben jelenik meg Szép szerelmek krónikája című kötete. /Méhes György Kossuth-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2002. március 19.
Márc. 18-i sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere felelőtlennek, hazugnak és tendenciózusnak nevezte Borbély László parlamenti képviselőnek március 15-én, a Székely vértanúk emlékművénél a háromnyelvű helységnévtáblák lefűrészelésével kapcsolatosan elhangzott kijelentéseit.- Nem fűrészeltem le semmilyen táblát! Egyébként is a háromnyelvű helységnévtáblákat nem Borbély László és nem is a Borbély család tette ki. Az ilyen, számomra nagyon kellemetlen kijelentések a kisszerű emberekre jellemzők. Borbély László pedig kérjen elnézést – jelentette ki a polgármester. - Borbély László elmondta, nem ez az első alkalom, hogy Dorin Florea alaptalanul vádol és végül rágalmaz. – Az tény, hogy két hete eltűntek a táblák és azóta sem kerültek vissza. /Antalfi Imola: Florea kontra Borbély. Vita "elnézésügyben". = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./
2002. március 19.
Aradon tíz éve aktívan működik egy magyar civil szervezet, az aradi Alma Mater Alapítvány. Márc. 13-án tartották évi közgyűlésüket, számolt be Nagy István, az Arad megyei RMDSZ művelődésügyi alelnöke, pécskai alpolgármester. Az Alma Mater megalakítását jó tíz éve kezdeményezte Éder Ottó, aki évek óta az alapítvány elnöke és a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, becsületes, önzetlen ember. A közgyűlésen, amikorra a szavazásra került volna sor, már nem volt meg a kvórum. Előtte ugyanis gittegyletnek, vagyis jelentéktelen, de fontoskodó szervezetnek nevezte az Alma Mater Alapítványt Király István, az RMDSZ Arad megyei elnöke. Emiatt sokan távoztak. Ez az alapítvány évek óta a legnagyobb a költségvetésű a megyében működő magyar egyesületek közül, amelyik évente százmilliókat gyűjt össze és fordít a gyermekek oktatásának támogatására. - Nem az a jó, ha mindent és mindenkit ugyanaz a 8–10 ember vezet és irányít, szögezte le Nagy István. /D. L.: Bomlasztják az aradi békét. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./