Életigenléses tiszteletadás az erdélyi magyar áldozatoknak
Lezárult a Gulág-Gupvi emlékév, de az emlékezés örök marad
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épülete adott otthont szombaton annak a kolozsvári rendezvénynek, amellyel lezárult a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba hurcolt hadifoglyok és civil internáltak emlékévének programsorozata. Népes közönség előtt Tonk Márton egyetem tanár, dékán köszöntője után Murádin János Kristóf történész, egyetemi adjunktus nyitotta meg a találkozót, amelyen három dokumentumfilmet mutattak be a második világháború befejező szakaszában a Szovjetunió fogolytáboraiba hurcolt, embertelen körülmények között fogva tartott és dolgoztatott erdélyi, ezen belül kolozsvári magyarok tragikus történeteiről. A vetítést kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen történészek, filmrendezők és két túlélő vett részt, a közönség pedig kérdéseket tehetett fel a látottak-hallottak kapcsán. Végezetül bemutatták azt a mobiltelefonos applikációt, amely a hetvenhárom évvel ezelőtti kolozsvári gyűjtőpontok helyszínére kalauzolja az érdeklődőt.
Köszöntőjében Tonk Márton dékán arra emlékeztetett, hogy az akkori Gulág-Gupvi-áldozatok kálváriája, egy szűk társadalmi réteget kivéve, az egész erdélyi magyarság szenvedését jelentette. A történtekről a mai fiataloknak nem lehet közvetlen tudomásuk, ezért meg kell ismertetni velük a történelemnek ezen sötét fejezetét. A Sapientia–EMTE a magyar kormány és parlament által meghirdetett, s a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én lezárult Gulág-Gupvi emlékév keretében tizenegy előadással, huszonöt családi hagyatékból-gyűjteményből létrejött emléktárgy-kiállítással tisztelgett az áldozatok emléke előtt, és ebben oroszlánrészt vállalt magára Murádin János Kristóf és Benkő Levente történész. Az egyetem diákjai kutatómunkát végeztek, amelynek eredménye hamarosan hozzáférhetővé válik.
A jelenlévők egyperces néma felállással adóztak az áldozatok emlékének. Ezt követően Murádin János Kristóf  interjúira hivatkozva az életigenlés motívumának diadalát hangsúlyozta, és felidézte a legendás túlélő, Olafsson Károly, Placid atya által hirdetett négy szabályt: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól csak gyengébb lesz az ember; keresni kell az élet apró örömeit; különbek vagyunk rabtartóinknál; akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselni a szenvedést.
A filmvetítés Farkas György Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár? című alkotásával kezdődött. A dokumentumfilmben a témát kutató történészek (Benkő Levente, Murádin János Kristóf és Nagy Alpár Csaba), valamint a kegyeletápolást felvállaló és szorgalmazó lelkészek (Józsa István Lajos és Ungvári Barna András) mutatják be a történteket. A filmben a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiája is igazolja, hogy a nácizmus és a kommunizmus gaztettei azonosak, ráadásul az erdélyi elhurcolások (amelynek során a legtöbb embert, ötezret Kolozsvárról indítottak a szovjet kényszermunkatáborokba) a kárpátaljai korabeli intézkedésekhez hasonlóan a tervszerű etnikai tisztogatás fogalmát is kimerítik. Erről az embertelenségről, mint ahogyan a kevés pozitív példáról is (előfordult, hogy románok igyekeztek magyarokat megmenteni az elhurcolástól) beszélni kell, különben nem lehet szó igazi történelemírásról – összegzett a film.
A második bemutatott alkotás Tóth Orsolya (Sapientia–EMTE) A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron című dokumentumfilmje volt. Ebben kolozsvári, Kolozsvár környéki, valamint székelyföldi (erdővidéki és kézdiszéki) túlélők mesélik el élményeiket az ártatlan emberek utcákról, munkahelyükről és saját házukból való elhurcolásától a szibériai lágerekig, a dombászi szénbányákig, a Kaukázusig – ahol embertelen feltételek között dolgoztatták őket, s naponta százával haltak meg a foglyok –, egészen a hazautazásig és az itthoni életbe való visszailleszkedésig. A zsúfolt marhavagonokban való szállításuk semmiben nem különbözött a zsidók náci haláltáborokba való elhurcolásától – derült ki az elhangzottakból.
Meglepetésként a közönség egy harmadik felvételt is megtekinthetett, pontosabban Csibi László Édes Erdély, itt voltunkcímű filmje nyersanyagának egy rövid részletét, amelyben Kolozsi Gergely István túlélő Csibi László kamerája előtt meséli el a Szovjetunióban átélt fogolykálváriáját.
A kerekasztal részvevői Murádin János Kristóf, Benkő Levente és Nagy Alpár Csaba történészek, Farkas György filmrendező, Pásztor Péter filmszerkesztő, Bitay László és Gergely István túlélők voltak. Farkas György elmondta: filmje tulajdonképpen kettőnek az ötvözete, közelebbről külön alkotásokként véglegesítik a székelyföldi terrorról és elhurcolásokról, illetve a kolozsvári deportálásról szóló filmeket. Az alkotók célja, hogy minél több fiatal megismerhesse a huszadik század ezen szomorú történetét. Ezt szolgálja az a mobiltelefonos applikáció is, amelynek segítségével megtalálhatók, illetve ismerteteket lehet szerezni azokról a kolozsvári helyekről, ahova 1944. október közepén ötezer magyar civil férfit gyűjtöttek össze, majd hurcoltak romániai lágereken keresztül a Szovjetunióba.
A rendezvény zárszavaként Murádin János Kristóf elmondta: „Ez a mi történetünk, emlékét őrizni a mi felelősségünk, mert bennünk él. A kutatómunka sokkal eredményesebb lett volna ezelőtt fél évszázaddal, de hátha az emlékév lezárta mégis nyitva maradó kapukat jelent.”
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar beszédük miatt bántalmaztak három fiatalt Kolozsváron
Pisztolyt is rántottak a támadók
Bántalmaztak három fiatalt szombat hajnalban Kolozsvár belvárosában, az utcán – írja a Stiridecluj.ro hírportál, amely szerint a fiatalokra azért támadtak rá, mert magyarul beszéltek. Az összetűzés tényét a rendőrség megerősítette, de az okokat még vizsgálják.
A hírportál egy szemtanúra hivatkozva közölte, hogy egy belvárosi utcán a három fiatal amiatt került összetűzésbe egy másik csoport tagjaival, mert magyarul beszéltek. A szóváltás dulakodásba torkollott, amire az egyik támadó gázpisztolyt vett elő, és előbb a levegőbe, majd az egyik magyar fiatal felé lőtt, végül fejbe vágta a fegyverrel. A fiatal megsérült. A tanú arról számolt be a portálnak, hogy az összetűzés helyszínén a rendőrség is vizsgálódott.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője megerősítette az összetűzés tényét. Hozzátette: az okokat, és azt, hogy valóban történt-e fegyverhasználat, még vizsgálják.
A szóvivő elmondta, a rendőrséget hajnali négy óra körül riasztották a Central áruház melletti Szappany/Tipografiei utcába. A rendőrök három 26 és 31 év közötti magyar nemzetiségű fiatalt találtak a helyszínen, akik azt mondták, hogy két férfi támadt rájuk. A három fiatalt kórházba szállították, ezért nem lehetett tőlük vallomást kérni. A szóvivő hozzátette, a bántalmazottak várhatóan a nap folyamán tesznek panaszt bántalmazás és minden bizonnyal fenyegetés miatt is a rendőrségen.
„Egyelőre nem tudom megerősíteni, hogy a konfliktus hátterében a bántalmazottak magyar beszéde állt volna. A fegyverhasználatot sem tudom megerősíteni, de az egyik sérült azt mondta a helyszínelő rendőrnek, hogy pisztoly nyelével verték fejbe. Folyamatban van a tanúk kihallgatása is, és a környék térfigyelő kameráinak ellenőrzése” – mondta el Carmen Jucan.
Hozzátette: az ügynek már vannak gyanúsítottai, és a rendőrség most ellenőrzi, hogy azok valóban részesei voltak-e a szombat hajnalban történt incidensnek.
MTI
szabadsag.ro

FEJLEMÉNY – Kolozsvári bántalmazott fiatalok: a rendőrség szerint nem volt etnikai színezete a konfliktusnak
A rendőrség szerint nem volt etnikai színezete annak a szombat hajnalban történt kolozsvári utcai verekedésnek, amelynek során fegyvernek látszó tárggyal ütöttek fejbe egy székelyföldi fiatalt.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője az ügyben érintett három magyar fiatal és egy szemtanú vasárnap tett vallomása alapján elmondta: amiatt alakult ki tettlegességig fajuló szóváltás az utcán a magyar csoport és egy román nemzetiségű férfi között, hogy a magyarul beszélő fiatalok egy tréfa nyomán hangosan nevettek, az elhaladó férfi pedig úgy vélte, hogy ővele csúfolódnak. 
„Az utcai szóváltásban nem történt utalás a felek etnikai hovatartozására” – jelentette ki Carmen Jucan. A szóvivő hozzátette: a vallomások szerint a férfi fegyvernek látszó tárggyal fenyegette meg a fiatalokat, és egyiküket vélhetően ezzel is ütötte fejbe, de a tanúk nem vallottak arról, hogy lövés dördült volna el. 
A szóvivő szerint az ügyben hárman tanúvallomást tettek, és csak egy 30 éves Hargita megyei illetőségű fiatalember tett feljelentést fenyegetés és bántalmazás miatt. Azt is hozzátette: a bántalmazót keresi a rendőrség. 
Korábban a Stiridecluj.ro kolozsvári hírportál szemtanúra hivatkozva közölte, hogy szombat hajnalban Kolozsvár egy belvárosi utcáján amiatt került három fiatal összetűzésbe egy másik csoport tagjaival, mert magyarul beszéltek. A portál úgy tudta, hogy a dulakodásba torkollott szóváltásban lövések is eldördültek.
MTI
Szabadság (Kolozsvár)

Emlékezni és emlékeztetni a Gulagra
Dokumentumfilm-bemutatóval emlékeztek a második világháború után a szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt kolozsváriakra. A Sapientia EMTE rendezvényét a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartották a kincses városban.
Ez a történet lassan feledésbe merülni látszik, még legalább 20–30 történész kutatómunkájára lenne szükség, hogy még több mártírt azonosítani tudjanak  a második világháború utáni Gulag munkatáborok erdélyi áldozatai közül – fejtette ki Murádin János Kristóf történész, egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE kolozsvári karának kancellárja az egyetem filmbemutatóval egybekötött hétvégi megemlékező rendezvényén a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Farkas György Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár?, valamint Tóth Orsolya A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron című dokumentumfilmek bemutatója a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében a felsőoktatási intézmény által szervezett rendezvények záróeseménye volt. A bemutatók iránt hatalmas volt az érdeklődés, zsúfolásig megtelt a Sapentia 160 ülőhelyes Auditorium Maximum terme. A vetítéseket követően a filmek alkotói történészekkel, illetve a Gulag kényszermuynkatáborok két túlélőjével, Bitay Lászlóval és Gergely Istvánnal beszélgettek. Farkas György kifejtette, valójában két különböző dokumentumfilmet fűzött össze kizárólag erre az alkalomra, ugyanis két történetről van szó, amelyeknek azonos a kezdetük. Mint részletezte, az volt a cél, hogy minél több diák láthassa, hiszen a Gulag története nem szerepel kielégítően a történelemkönyvekben.
A filmet először a Duna TV sugározza, később kiadják DVD-n, és elérhető lesz a Gul.hu dokumentációs portálon. Benkő Levente történész úgy vélte, a mai fiatalok nem könyvmolyok, így ha képernyőn láthatják, az számukra is közelebb hozza a történelmet. Hozzáfűzte, Tóth Orsolya filmje, amelyben a túlélők maguk mesélik el, hogyan viselték el a fogságot, jóval bővebb nyersanyagból készült. Összesen 11 túlélő neve szerepelt a nyilvántartásukban, közülük hárommal semmilyen kapcsolatot nem tudtak teremteni, a maradék nyolccal is nagyon nehezen. „Ezeket a történeteket nem lehet a szőnyeg alá söpörni ” – szögezte le Benkő Levente. Nagy Alpár-Csaba történész úgy értékelte, a filmek méltóképpen tisztelegnek az áldozatok előtt. Murádin János Kristóf kifejtette, a filmek csak nagyon szűk keresztmetszetét adják a történetnek, a kutatást pedig már az ötvenes években el kellett volna kezdeni, de 1989-ig a túlélők nem mertek beszélni a Gulagról, szegényes a rendelkezésre álló forrásanyag. Mint részletezte, 745 fős a mártírlistája a Gulagon elhunyt kolozsváriaknak, de ez csak egy kis része a kincses városból elhurcolt 5000 embernek. Gergely István, a szovjetunióbeli munkatáborok egyik túlélője úgy vélte, lassan mesévé érlelődik a történelem, a filmeknek köszönhetően viszont az utókor is kapott belőle egy kis kóstolót. Bitay László elmondta, két lánya van, de a kommunista rezsim ideje alatt sosem mert beszélni nekik a fogságról, mert félt, hogy elszólják magukat. Farkas György ugyanakkor bemutatott egy „idegenvezetőként” működő mobilalkalmazást, amelynek segítségével felkereshetők Kolozsváron azok a helyszínek, ahol az orosz katonák összegyűjtötték a foglyokat.
Előadás Váradon az ‘56-os forradalomról
Az előző évekhez hasonlóan idén is megemlékezést szervezett Tőkés László európai parlamenti képviselő nagyváradi irodája és a bihari Magyar Polgári Egyesület a kommunizmus áldozatainak emléknapján. A rendezvény keretében Kiss Tamás Az 1956-os forradalom indító szikrája, a szegedi MEFESZ címmel tartott kevéssé ismert kép- és hanganyaggal kísért előadást. „Sosem az Én került előtérbe, hanem mindig a Mi” – fejtette ki a 83 éves Kiss Tamás. Visszaemlékezésében a múltbéli történések számos, kevésbé ismert részletét domborította ki, majd reagált a hallgatóság felvetéseire, végül közösen állapították meg: bár a magyar forradalom és szabadságharc kitöréséhez több szerencsés véletlen egybeesése is hozzájárult, ám a korabeli társadalmi-politikai helyzet nagyon is megérett rá. A szerencsétlen geopolitikai körülmények és a vörös terror miatt nem győzhetett, ám a kommunista világrendszeren súlyos sebet ejtett. Megfogalmazást nyert az is, hogy a megtorlás kegyetlen volt, de aztán a diktatúra puhulni kezdett Magyarországon, míg Romániában az 56-os eseményeket arra is felhasználta az önkényuralom, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösséget megroppantsa, megfélemlítse. 
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Terrorvád: márciusban ítélet születhet Bekéék ügyében
Már március végén ítélet születhet a kézdivásárhelyi HVIM-es vezetők perében – állítja a merényletkísérlettel vádolt Beke István ügyvédje. A legutóbbi tárgyaláson a bíró felvetette a vádak módosítását.
Március végén lezárulhat a merényletkísérlettel vádolt Beke Istvánnak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi vezetőjének és a merényletkísérletre való felbujtással vádolt Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi vezetőjének a pere – tájékoztatta a Krónikát Dragoş Cristian Lică.
Beke Isván ügyvédje kérdésünkre elmondta, a bukaresti táblabíróságon megtartott pénteki tárgyaláson újabb tanúkat hallgattak meg, és elutasították a hatósági felügyelet feloldására vonatkozó kérést, melyet Szőcs Zoltán nyújtott be. A tárgyaláson továbbá a bíró felvetette a vád büntetőjogi besorolásának módosítását alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre történő felbujtásra.
Az újabb tárgyalást március 24-ére tűzték ki, s Dragoş Cristian Lică abban bízik, hogy akkor már ítéletet is hirdetnek az ügyben. „Optimista vagyok, de nem naiv. A tapasztalat azt mutatja, hogy a dolgok állása bármelyik pillanatban drasztikusan megváltozhat, jó, de rossz irányba is" – fogalmazott az ügyvéd, amikor arról kérdeztük, milyen ítéletre számít a bűnvádi perben.
A védelemnek és az ügyészségnek a következő tárgyaláson kell kifejtenie álláspontját a büntetőjogi besorolás módosításáról. „Ez azt jelentené, hogy ejtenék a terrorizmus vádját, csakhogy újra kell gondolnom a védelmi stratégiát. Nekem most könnyebb bebizonyítanom, hogy alaptalan a közösség elleni merényletre tett kísérlet vádja" – nyilatkozta a Maszol.ro portálnak az ügyvéd. Dragoş Cristian Lică kifejtette, arra összpontosít, hogy hatékony védelmet dolgozzon ki, elsősorban arról akarja meggyőzni a bíróságot, hogy a vádlottaknak nem állt szándékukban robbantani Kézdivásárhelyen, és csak „ízetlen tréfa, alaptalan virtuskodás" volt mindaz, ami a vád alapját képező, 2015. október 10-én lehallgatott beszélgetésen elhangzott.
Az ügyvéd szerint szó sincs arról, hogy konspiratív találkozót tartottak volna az említett időpontban, inkább amolyan baráti, kocsmai hangulatú beszélgetésről van szó, ahol sok mindenről szó esett, és folyton csengtek a telefonok, ami szintén nem illeszkedik egy terrorista merénylet előkészítésének a logikájába. Dragoş Cristian Lică ugyanakkor hozzátette, a védelem szerint nem nevezhető hitelesnek az a tanú, aki állítólag a vád alapját képező beszélgetést rögzítette.
Az Átlátszó Erdély oknyomozó portál az ügy eddigi tárgyalásait összegző januári cikkében arról írt, hogy nem a titkosszolgálatok hallgatták le, hanem az egyik résztvevő rögzítette és juttatta el a hatóságoknak azt a beszélgetést, amelynek alapján a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) merényletkísérlettel vádolta meg Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt.
Az ügy január 27-ei tárgyalásán a bukaresti tárgyalóteremben lejátszottak egy 25 perces összeállítást a 2015. októberi beszélgetés hangfelvételéből, amely a tudósítás szerint rendkívül zajos, a beszélgetés résztvevői sok esetben egyszerre beszélnek, így jóformán csak szavakat lehet kivenni. Az azonban kiderül a felvételből, hogy a vád kulcsmondata magyarul másként hangzik, mint ahogy a vádiratban románul szerepel. Beke István nem azt mondja a felvételen, hogy „megcsináljuk", hanem azt, hogy „meglátjuk".
Beke és Szőcs ellen tavaly 2016. május 19-én emelt vádat a DIICOT. A vádhatóság szerint a HVIM romániai tagjainak egy beszélgetésén Szőcs Zoltán azt a feladatot szabta Beke Istvánnak, hogy házilag készítsen egy robbanószerkezetet, és hozza ezt működésbe Kovászna megye területén 2015. december 1-jén.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Szakaszgyőzelem a kisebbségvédelemben
Fontos és előzménytelen szakaszgyőzelmet ért el a teljes Kárpát-medencei magyar közösség az Európai Unión belüli kisebbségi jogérvényesítés terén, ugyanis 2017. február 3-án az Európai Unió törvényszéke helyt adott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést előterjesztők kérésének, és megsemmisítette az Európai Bizottság (EB) elutasító határozatát.
Ez volt az első az európai polgári kezdeményezések történetében, amelynek fellebbezése sikeres volt. Az alábbiakban röviden áttekintjük a Minority SafePack létrejöttét, tartalmát, ugyanakkor részletesen bemutatjuk a luxemburgi bíróság döntését és annak következményeit.
Európai polgárok jogalkotási folyamatban
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN) már 2011-ben kezdeményezte egy európai szintű kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozását az Európai Unión belül. A kezdeményezés egyik előzménye az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjának a 2000-es évek közepén beterjesztett javaslata volt, amely megrekedt az Európai Bizottság szűrőjén. 2012-ben egy új lehetőség adódott az elképzelés érvényesítésére.
A lisszaboni szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés intézménye az európai polgárok jogalkotási folyamatban való részvételét teremti meg azáltal, hogy amennyiben legalább hét EU-tagállamból minimum egymillió választókorú állampolgár kezdeményezi egy uniós hatáskörbe tartozó kérdés szabályozását, akkor az EB-nek megfontolás tárgyává kell tennie, hogy kezdeményez-e jogi aktust a témában. Az aláírásgyűjtés elindításának előfeltétele, hogy az EB döntsön a nyilvántartásba vételről. Azt, hogy egy kezdeményezés nyilvántartásba vehető-e, azaz a benne foglalt témakör mennyiben tartozik az EU hatáskörébe, azt egy erre vonatkozó előzetes határozatban ugyancsak a bizottság állapítja meg.
A Minority SafePack elnevezésű polgári megmozdulás (teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe) kezdeményező bizottsága héttagú: Hans Heinrich Hansen dániai német, a FUEN volt elnöke (a kezdeményezők képviselője), Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (a kezdeményezők helyettes képviselője), Luis Durnwalder dél-tiroli német, volt dél-tiroli kormányzó, Karl-Heinz Lambertz belgiumi német ajkú, Belgium német nyelvi közösségének volt miniszterelnöke, Anke Spoorendonk németországi dán, Schleswig-Holstein tartomány minisztere, Valentin Inzko karintiai szlovén, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, Jannewietske de Vries hollandiai fríz, a hollandiai Frízföld tartomány volt minisztere. A MinoritySafePack hat területen – nyelv-oktatás-művelődés, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, média, regionális (tagállami) támogatás – összesen 11 konkrét szabályozási javaslatot tesz, megjelölve a megfelelő jogalapokat, valamint a javasolt jogszabály típusát. A kezdeményezés tehát valójában nem egy, hanem több jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag, amely az EU intézményrendszerében már létező és szabályozott területekhez kapcsolja a kisebbségi jogokat.
A Minority SafePack kezdeményezést 2013. július 16-án iktatták az Európai Bizottságnál, mely végül 2013. szeptember 13-án elutasította azt. Az elutasító levélben az EB megjegyzi, hogy megvizsgálta a kezdeményezést abból a szempontból, hogy megfelel-e az Európai Parlament és Tanács 2011/211-es rendeletében foglalt kritériumoknak, és megállapította, hogy az „nyilvánvalóan kívül esik az EB azon jogkörén, amely felhatalmazná, hogy jogalkotási javaslatot tegyen". Az elutasító határozat ugyanakkor nem jelöli meg egyértelműen azokat a pontokat, amelyekre a fenti megállapítás érvényes. A kezdeményező bizottság úgy döntött, hogy az elutasító határozatot megtámadja az EU luxemburgi törvényszékén. A panaszt 2013. november 25-én iktatták, érvelésük alapja pedig az, hogy a bíróság semmisítse meg a határozatot azon az alapon, hogy az EB nem indokolta megfelelően az elutasító határozatát. A procedurális indokok mellett a fellebbezés tartalmi elemekről is szólt, amelyek kitértek azokra az intézkedésekre, amelyek az EB szerint az EU-s kompetencián kívül esnek. A kezdeményezők oldalán a perbe belépett Magyarország, míg az EB oldalán Szlovákia és Románia.
A bíróság ítélete és érvei
Az Európai Unió törvényszékének első tanácsa az írásbeli szakaszt és a 2016. szeptember 16-ai tárgyalást követően, 2017. február 3-án a T-646/143 ügyben meghozta az ítéletét. A bíróság számba veszi a felperes és az EB érveit, és kiemeli, hogy az alapvető jogvita tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen mértékben kellett volna a bizottságnak részleteznie ellenvetését azon javaslatokra vonatkozóan, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan nem tartoznak a hatáskörébe. Ugyanis a felperesek szerint meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyekre tekintettel az egyes szóban forgó javaslatokat illetően erre a következtetésre jutott. Indokolás hiányában a szervezők nem tudhatták, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mely részére vonatkozóan kellett volna bizonyítani kérelmük megalapozottságát, és adott esetben nem tudják az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot az EB által képviselt állásponthoz igazítani annak érdekében, hogy a bizottsághoz új javaslatot nyújtsanak be. A Románia és Szlovákia által támogatott bizottság ellenérvei szerint a beadvány törzsszövege egyértelműen jelezte a szabályozni kívánt témakört (nemzeti kisebbségek jogai), a különböző részletkérdések és konkrét javaslatok csupán a mellékletben szerepeltek. Ennek értelmében a bizottság úgy vélte, hogy a javaslat egy része nem tartozik a hatáskörébe, ezért az egész kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította.
A bíróság azonban nem értett egyet a bizottság véleményével. Kijelenti ugyanis, hogy az EB annak ellenére utasította el a kezdeményezést, hogy az előterjesztők pontosan megjelölték a javasolt jogi normák típusait és a jogalapot. Úgy érvel továbbá, hogy bár a bizottság a kifogásolt határozatban „felidézi a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot alátámasztó kiegészítő információkban hivatkozott különböző jogalapokat, és ezt követően kijelenti, hogy az említett információkban szereplő bizonyos aktusok esetén jogosult lehet uniós aktusra vonatkozó javaslat előterjesztésére, az említett határozat csupán az említett javaslat mellékletének 1. fejezetében hivatkozott EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, valamint a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megemlítésére szorítkozik. Majd kimondja, hogy mivel csak az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat egyes részeit tudná nyilvántartásba venni, a kérelmet egészében el kell utasítani".
A lényegre törő érve a bíróságnak, hogy a bizottság „nem tette lehetővé a szervezők számára az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében megfogalmazott javaslatok közül azok beazonosítását, amelyek ezen intézmény szerint a 2011/211. rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kívül estek a hatáskörén, sem pedig az ezen értékelést eredményező indokok megismerését", és következésképpen a kezdeményezőknek nem volt lehetőségük vitatni az említett értékelés megalapozottságát. Ugyanakkor a bíróság azt is kijelenti, hogy épp ebből a hiányosságból fakadóan maga sem tud felülvizsgálatot gyakorolni a bizottság értékelésének jogszerűsége fölött. Ez azt jelenti, hogy a bíróság elvi szinten megállapítja, hogy hiányosan megindokolt határozatok esetében önmagában ez a hiányosság elegendő ahhoz, hogy annak jogi értelemben vett értékelhetetlenségét és ennek következtében annak semmisségét vonja maga után. A bíróság nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy európai polgári kezdeményezést tartalmától függetlenül, pusztán annak részleges elfogadhatatlansága miatt a bizottságnak joga van teljes egészében elutasítani, ám ezt úgy kell megtegye, hogy a kezdeményezők beazonosíthassák azokat a részelemeket, amelyeket a bizottság hatáskörén kívül esőnek tart, és amelyek miatt az elutasítás mellett döntött.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a bíróság a teljes indoklásában központi helyre teszi az európai polgári kezdeményezés intézményének lényegét: azt, hogy a polgároknak jogi ismeretek hiányában is tényleges lehetőségük legyen részt venni az uniós jogalkotásban. Ebből a megközelítésből fakadóan olyan helyzetbe hozza a bizottságot, hogy az a közember számára is érthető, átlátható módját válassza a polgári kezdeményezések elfogadhatóságának vizsgálatában. Éppen ezért fektet akkora hangsúlyt arra, hogy különösen a polgári kezdeményezések ügyében fontos a részletes, érthető indoklás azokban az iratokban, amelyek révén az uniós polgárokkal közvetlenül kommunikál. Ezért is összegez az ítélet úgy, hogy „a megtámadott határozat nyilvánvalóan nem tartalmaz ahhoz elegendő információt, hogy a felperes megismerhesse az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételének megtagadására vonatkozó indokokat az említett javaslatban szereplő különböző információkra tekintettel, és ennek megfelelően járjon el". A törvényszék ítéletének érdekessége, hogy csupán procedurális témákat érint, és amint a törvényszéki meghallgatáson is történt, egyáltalán nem tér ki a tizenegy intézkedési javaslat befogadhatóságának kérdésére.
Az ítélet megsemmisíti a kifogásolt EB-határozatot, és rendelkezik a költségek viseléséről. Az ítélettel szemben az Európai Unió törvényszékének eljárási szabályzata értelmében fellebbezéssel lehet élni a bírósághoz (fellebbezés csak jogkérdésben lehetséges), ugyanakkor az nem halasztó hatályú, a bizottság attól függetlenül köteles két hónapon belül új határozatot hozni. Az ítélet nyomán a Minority SafePack kezdeményező bizottsága és a FUEN levélben fordultak az EB-hez, amelyben felhívják a testület figyelmét arra, hogy az európai polgári kezdeményezések regiszterében az elutasító döntést még nem semmisítették meg, és kérik ennek rendezését. Ugyanakkor bejelentették, hogy készen állnak a párbeszédre az EB-vel a kezdeményezés formájáról és tartalmáról. Véleményük szerint a jó kormányzáshoz tartozó alapvető jog (alapjogi charta, 41. cikk), hogy egy újabb döntés meghozatala előtt az EB konzultáljon a kezdeményezőkkel.
Jogi és politikai következmények
Bár a bírósági eljárás során valójában egy formai elem – a bizottság indoklási kötelezettsége – volt terítéken, mégis több szempontból is precedensértékű döntés született. Egyrészt jogi szempontból az EB kényszerhelyzetben van, ugyanis meg kell egyértelműen jelölnie, hogy melyek azok a pontok, amelyek nem tartoznak az uniós szabályozás körébe. Értelemszerűen ez újabb luxemburgi pert is vonhat maga után azzal kapcsolatban, hogy a bíróság állapítsa meg az ebben a témakörben igencsak pontatlan uniós hatáskörök pontos határait.
A FUEN nyilatkozatai szerint az EB következő döntésétől függően több forgatókönyv is elképzelhető. Kevéssé valószínű, hogy az EB pozitív döntést hoz, és ezúttal regisztrálja a kezdeményezést, megadva az aláírásgyűjtés azonnali elindításának lehetőségét. A második forgatókönyv szerint az EB részleges regisztrálásról hoz döntést, amelyre akkor teremtődhet esély, ha valós párbeszédbe kezd a kezdeményezőkkel, amelynek megegyezés lesz a vége. A harmadik lehetőség egy újabb negatív döntés, amely azonban a részletes indoklás révén lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeményezők a befogadható elemekből (amennyiben elégségesnek ítélik meg azokat) új javaslatot nyújtsanak be, miközben párhuzamosan a törvényszék tartalmi értelmezését kérik az elutasított elemekkel kapcsolatban. Az EB nehéz helyzet előtt áll, ha az általa megfogalmazott pozitív elemeket is elutasítja egy harmadik döntésben. A FUEN célja az egyéves aláírásgyűjtési kampány mihamarabbi elindítása, amelynek révén tematizálhatják az európai kisebbségpolitikát, bevonhatnak több tagállamot és régiót, az európai közbeszéd tárgyává tehetik felvetéseiket. Az is rendkívül fontos, hogy a bírósági döntés következtében az EU különböző szintjein és intézményeiben felerősödhet a kisebbségi jogvédelem kérdése, az őshonos nemzeti közösségek kultúrája, anyanyelve és hagyományai megőrzésének és fejlesztésének szükségessége és fontossága.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
1 Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága két igazságszolgáltatási fórumból áll, a bíróságból és a törvényszékből
Krónika (Kolozsvár)

Nem tetszik Brüsszelnek a szupermarkettörvény
Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság (EB) Románia ellen, azt kifogásolva, hogy a tavaly elfogadott jogszabály szerint a nagyobb forgalmú üzletláncoknak helyi termelőktől kell beszerezniük a friss élelmiszerek több mint felét – közölte szerdán az Agerpres hírügynökség. 
Az EB felszólította Romániát, hogy két hónapon belül módosítsa azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek Brüsszel szerint sértik az áruk szabad áramlásának uniós alapelvét. Romániában tavaly júliusban hirdették ki és idén januárban kellett volna hatályba léptetni azt a törvényt, amely több román élelmiszer forgalmazására kötelezi a hipermarketeket. A bukaresti kormánynak az eltelt fél évben ki kellett volna dolgoznia a törvény alkalmazási módszertanát, ez azonban egyelőre nem történt meg.
Az élelmiszerek forgalmazását szabályozó törvény új változata szerint a kétmillió eurónál magasabb éves árbevételt elérő üzletláncokat arra kötelezik, hogy a friss termékeik 51 százalékát úgynevezett rövid beszerzési láncon keresztül vásárolják meg. A törvénymódosítás kezdeményezői ezzel azt akarják elérni, hogy a hipermarketek helyi termelőktől vásárolják meg az általuk forgalmazott hús, tojás, zöldség, gyümölcs, méz, valamint tej- és péktermékek több mint felét. A törvény arra is kötelezte a nagy üzletláncokat, hogy a húsárun tüntessék fel a származási országot, a feldolgozott hústermékeken pedig a Romániából származó nyersanyag arányát. Az előírásokat megszegő hipermarketekre 100 ezertől 150 ezer lejig terjedő bírságot róhatnak ki. Az EB szerint a román jogszabály korlátozza a kiskereskedők termékkínálatra vonatkozó üzleti döntéseit, ami ellentétes az EU működéséről szóló szerződés 49., a letelepedés szabadságára vonatkozó cikkelyével.
Az EB továbbá eljárást indított Magyarország ellen is a kiskereskedelmi, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében. Indoklásában a bizottság elmondta, Magyarországon egy új jogszabály arra kötelezi a kiskereskedőket, hogy a magyarországi és importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre egységes árrést alkalmazzanak annak ellenére, hogy az importált termékek költsége a devizától és az árfolyam-ingadozástól függ. Véleményük szerint ez hátráltathatja az importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítését a magyarországiakhoz képest. A bizottság szerint Magyarország nem mutatott be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a nemzeti intézkedések indokoltak és arányosak lennének. A magyar hatóságoknak két hónapjuk van arra, hogy válaszoljanak a bizottsági érvekre.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Decemberben is magyar fiatalokat vertek meg Kolozsváron
Sajnos nem először fordul elő, hogy Kolozsváron azért támadnak valakire, mert magyarul beszél. Három nemrég történt eset jutott a tudomásunkra.
Több magyar fiatalt bántalmaztak románok karácsony előtt Kolozsvár központjában. Az esetről már akkor tudomást szereztünk, de az érintettek az esetleges retorziótól tartva ezidáig nem akartak a sajtónak erről beszélni. A múlt heti eset után azonban egyikőjük úgy döntött, neve elhallgatását kérve elmeséli a történetet. 
Az eset karácsony előtt történt a Kolozsvár központjában lévő Karolina téren. A hét magyar egyetemista (5 fiú és 2 lány) a Caro szórakozóhelyről távozott hajnali 4 – fél 5 körül, N. állítása szerint nem voltak ittasok. „Szembejött velünk két srác, akik magyarul beszéltek. Megkérdeztük tőlük, hogy honnan jönnek, és ott jó buli van-e. Mivel azt mondták, ott sem jó a buli, ezért úgy döntöttünk, hazamegyünk” – meséli. Azonban alig tettek pár lépést, a hátuk mögött valakik üvöltözni kezdtek: Afară cu ungurii din ţară! Ungaria suge pula! – hallották. „Nem tudtuk, kik és miért ordibálnak, ezért megfordultunk. Ezután már nem pontosak az emlékeink a sokk miatt. Én azt láttam, hogy az egyik lakótársam a földön fekszik, eszméletlenül. A másik lakótársamat hátulról úgy fejbe verték, hogy felhasadt a feje, és elkezdett ömleni a vér. Az egyik lány lehajolt a lakótársam mellé, elkezdte pofozgatni, hogy mi történt, de az egyik támadó megfogta és hozzávágta az épület falához, majd elkezdte rúgni a földön fekvő lakótársam” – meséli N. Elmondása szerint a támadók négyen-öten lehettek az elején, de egyikük elszaladt, és hamarosan erősítéssel, még további körülbelül tíz személlyel tért vissza. A támadókat nem ismerné fel, annyit tud róluk mondani, hogy 25 éven felülieknek tűntek, egyiküknek a ruhájára emlékszik, fekete kapucnis felsőben volt. A támadók véleménye szerint nem voltak részegek, és N. elmondása szerint úgy tűnt, jól tudják, mit csinálnak, nem először vehettek részt hasonlóban. „Az elején a fejemet védtem az ütésektől, de egy idő után leengedtem a karom, és próbáltam kérni őket, hogy beszéljük meg, hogy miért estek nekünk. De nem válaszoltak semmit, csak tovább ütöttek” – emlékszik vissza N., akinek a szeme dagadt be az ütésektől. Hozzáteszi: az lehetett a szerencséjük, hogy a lakótársa, akinek behasadt a feje, erősen vérzett, ezért a támadók egy idő után leálltak és otthagyták őket. A lányok azt mesélik, miután megtörtént az egész, a támadók röhögve mentek el. N. szerint az egyik támadó boxert használhatott: „boxerrel kellett megüssék a lakótársam, mert felhasadt a fejbőre, az oldalára is kapott egy ütést, és ott is felhasadt.” Kérdésünkre, hogy a két magyar fiatallal, akivel korábban szóba álltak, mi történt, N. elmondta: ők a Caro előtt cigiztek, és végignézték az egészet. Mások is cigiztek ott, és senki nem szólt közbe, senki nem hívta ki a rendőrséget. A támadást követően a fiatalok nem hívtak rendőrt, hanem taxiba ültek és hazamentek. „Mivel a lakótársam nagyon vérzett, miután hazaértünk hívtam a 112-t, és részletesen elmondtam, mi történt. Azt mondták, csak mentőt küldenek.” N. beszámolója szerint a mentősök félvállról kezelték az ügyet, és ügy tűnt, tudnak hasonló esetekről. Egyikük megjegyezte: "nem kellene Kolozsváron ebben az órában sétálgatni.” N. lakótársát elszállították. N. elmondta: egyik ismerőse mesélte neki, hogy két héttel az ő esetük után, januárban ismét volt egy verekedés a Caronál, ismét azért támadtak magyar fiatalokra, mert magyarul beszéltek. Ennek az esetnek azonban már más lett a vége: a magyarok többen voltak, és megverték a rájuk támadókat. Kérdésünkre, hogy van-e tudomása további hasonló kolozsvári esetekről, N. egy tavaly őszi történetet idézett fel. Egyik barátja a Midi szórakozóhelyről a főtér fele indult, éjjel 2-3 óra körül, egyedül. A tömbházak között haladt, és közben telefonon beszélt magyarul. Az út túlsó oldaláról átszaladt négy fiatal, és úgy megverték, hogy felhasadt a bőr a szeme fölött és alatt, 12 öltéssel kellett összevarrják – meséli.
TUDSZ hasonló esetekről? Írd meg nekünk! 
Balázsi-Pál Előd
Szerkesztőségi álláspont
Az esetek ismertetésével nem a románok és magyarok közti feszültségek szítása a célunk. Meggyőződésünk, hogy ezekben az esetekben alapvetően nem a románok és magyarok közti konfliktusról, hanem néhány szélsőséges akciójáról van szó.
Transindex.ro

Feljelentést kaptak a diákok a román nyelv tantárgyverseny megyei szakaszán
A következő tanévtől kezdve a tanügyminisztérium állítja össze az iskolai tantárgyversenyek megyei szakaszainak tételeit - jelentették be azután, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyversenyen 3 megyében is feljelentést kellett írniuk a versenyzőknek. Kolozs, Beszterce-Naszód és Prahova megyének ugyanaz a munkacsoport állította össze a tételeket, és ezekben a megyékben Marin Preda Moromeţii című regénye kapcsán egy feljelentést kellett írniuk Luca Străjescu regényszereplő nevében, amelyben Ilie Morometét kellett feljelenteni, mint "ellenséges elem". A versenyen megszerezhető 120 pontból ez a feladat 30 pontot ért. A tételt egy Prahova megyei javítótanár tette közzé, azzal a megjegyzéssel, hogy "értem, hogy a Ploieşti-i DNA-nak sok a dolga (csinál magának), de a feljelentés iskolai programba való átvitele, akár csak tantárgyversenyen is, túllép a jóérzés határain". A tanügyminisztérium és a Prahova megyei tanfelügyelőség is azon az állásponton volt, hogy a feladat megfogalmazása nem volt helyénvaló.
(mediafax)
Transindex.ro

Nem hallgatták ki a tanúkat, de kérdéseket fogalmaztak meg Borbolyék tárgyalásán
Nem haladt az elképzelések szerint hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen zajló büntetőper a Hargita Megyei Törvényszéken. A további tanúk kihallgatását el kellett halasztani, de a tárgyalást vezető bíró több kérdést is megfogalmazott, amelyekre a Hargita megyei tanácstól várnak válaszokat.
Két védőügyvéd is hiányzott a per tegnapi tárgyalásáról, mindketten egészségügyi okokra hivatkozva nyújtottak be halasztási kérelmet. Emiatt nem folytatódhatott a további három megidézett tanú kihallgatása sem, akik közül ketten jelentek meg – őket a következő tárgyalási időpontra is hívni fogják. A halasztással a többi ügyvéd is egyetértett, akárcsak az ügyész, így április 10-re tűztek ki újabb időpontot.
A hétfői tárgyalás ezzel nem ért véget, két ügyvéd is indítványozta a bírónak, hogy átiratban kérje a Hargita megyei tanács álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a 131-es számú, Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út felújításával megbízott cég a neki megőrzés céljából a megyei tanács által 2010-ben kifizetett építkezési anyagok felhasználásával elvégezheti-e az említett út egy szakaszának felújítását. Szerintük ez egy lehetőség a kár rendezésére, az anyagok leltárban és könyvelésben is szerepelnek, de nincs előrelépés, mert a folyamatban levő per miatt a megyei önkormányzat nem hoz ezzel kapcsolatos határozatot. A megyei tanács ügyvédje szerint nem bizonyított sem az anyagok megléte, sem a minősége, ugyanakkor a 2010-ben kötött szerződést a határidő túllépése miatt felbontották, és csak új közbeszerzési eljárás után lehetne ott folytatni a munkát.
Az átirat elküldését az ügyész sem támogatta, de a bíró úgy döntött, információkérés érdekében az átiratot elküldik. Ugyanakkor több kérést is megfogalmazott a megyei önkormányzat felé, többek között arra vonatkozóan, hogy a kérdéses időszakban a testület elnöke átadta-e az infrastruktúrafejlesztésre vonatkozó hatásköröket az alelnöknek, hogy milyen módon kezelték a belső dokumentumokat, milyen szerződéseket kötöttek útfelújításokra 2008-2012 között az érintett céggel, és volt-e más esetben is alkalmazva az építkezési anyagok megőrzésre történő átadása.
„Az ügyiratban szereplő három vádpont a megyei tanács jogászai által adott tanácsokra van alapozva – az ügyfelemet azok miatt az álláspontok miatt vádolták meg, amelyeket a jogászok tanácsára továbbított a hatóságoknak, ellenőrző szerveknek. Ugyanezek a jogászok most megpróbálnak megakadályozni egy természetes megoldást. A cég el akarja végezni a munkát, a lakosságnak szüksége van az útra, de a jogászok nem egyeznek bele a per miatt. Nincs összefüggés a kettő között, a bíróság eldönti, ki hibázott, de az utat meg kell javítani, ez mindenki érdeke. Furcsa, hogy az ügyész sem ért egyet azzal, hogy a kárt meg kell téríteni” – részletezte a tárgyalás végén Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje.
Vádemelés közel négy éve
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára. A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik.
Új bíróra lesz szükség
A tárgyalást vezető Vlad Mihai Neagoe bíró időközben áthelyezési kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM), amely ezt elfogadta, a közzétett határozat szerint Neagoe áprilistól a Brassói Ítélőtáblánál fog dolgozni. Ezért más bírót kell kinevezni a per további tárgyalásának vezetésére, immár a harmadikat. A per első szakaszában, amikor három vádlott esetében elmarasztaló ítélet született, Elena Poiană vezette a tárgyalást, ő 2016 elején Sepsiszentgyörgyre távozott. Később őrizetbe vették, és azzal vádolták meg, hogy csúszópénzt kért rablással gyanúsított személyektől, hogy az előzetes letartóztatást esetükben hatósági felügyeletre módosítsa.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

Tizennyolc tanintézetben indul előkészítő osztály Marosvásárhelyen, a katolikus gimnáziumba nem lehet iratkozni
Megkezdődött hétfő reggel a hatévesek előkészítő osztályba való beíratása, Marosvásárhelyen az új tanévben tizennyolc tanintézetben indul ilyen osztály. A tanfelügyelőség honlapján megjelent iskolai körzeteket tartalmazó listán szerepel ugyan a Római Katolikus Teológiai Gimnázium, de nincsenek utcanevek mellette, és a megjegyzésben az áll: ez a tanintézet nem fogadhat előkészítő osztályba való beiratkozókat a 2017/2018-as tanévre.
Székely Szilárd, az iskola ideiglenesen kinevezett igazgatója lapunknak megerősítette a hírt, miszerint valóban nem vehetik át a dossziékat. „Ma reggel (hétfőn – szerk. megj.) telefonon hozták nekünk is tudomásunkra, hogy nem lehet hozzánk iratkozni egészen addig, amíg ilyen bizonytalan az iskola helyzete, írásban még nem kaptunk erről semmit” – mondta az iskolavezető.
Érdeklődők vannak, ugyanis pár hete már a Facebookon is megjelent a felhívás, amelyben az áll, hogy várják a hatéveseket a katolikus iskola előkészítő osztályába. A Vásárhelyi Hírlap szerkesztőségét is felhívta az egyik felháborodott szülő, aki a katolikus iskolába íratta volna gyerekét hétfő reggel, de visszautasították. Ugyanezt mondta el lapunknak a tanintézet igazgatója is: többen jelentkeztek az iratcsomókkal, de nem vehették át azokat, és egyelőre azt sem lehet tudni, hogy mikortól lehet majd beíratni a gyerekeket. Székely Szilárd reméli, hogy mihamarabb megoldódik az iskola helyzete, addig is nyílt napokat tartanak.
A többi tanintézet előkészítő osztályaiba való beíratás első szakasza március 16-án zárul, az adatok összesítése után március 22–30. között szervezik meg a második szakaszt. Azokat a gyerekeket kötelező előkészítőbe íratni, akik 2017. augusztus 31-éig betöltik a hatodik életévüket. Aki szeptember elseje és december 31-e között lesz hatéves, akkor veszik fel előkészítőbe, ha a szülő igényli ezt, és a pszichoszomatikus felmérésen a szakemberek megerősítik, hogy iskolaérett. Amennyiben nem találják annak, még egy évig óvodába kell járnia.
Az iskoláknak február 23-a és március 2-a között nyílt napokat kell szervezniük, hogy a szülőknek lehetőségük legyen megtekinteni az induló osztályokat, illetve találkozhassanak a tanintézet pedagógusaival és vezetőségével. A tanügyi törvény szerint a tanintézetek továbbra is kötelesek a megszabott körzetükből minden gyermeket beírni, ha a szülők ezt igénylik. Más körzet iskolájába akkor lehet beiratkozni, ha a helyi gyermekek felvétele után is maradnak helyek.
Hajnal Csilla |
Székelyhon.ro

MÁTYÁS KIRÁLY SZÜLŐHÁZÁTÓL A HALÁLTÁBOROKIG
Ötezer kolozsvári civilt kényszerítettek rabságba a szovjet és a román hatóságok
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vetítéssel egybekötött nagyszabású dokumentumfilm-bemutatóval és kötetlen beszélgetéssel zárta a Gulag-emlékévet. A rendezvény végén pedig egy egyszerre korszerű és a maga nemében páratlan idegenvezető eszközt mutattak be.
„Mindenki vegye elő a mobiltelefonját!” – a jövőben ezzel, vagyis nem a megszokott, ellenkező utasítással kezdheti óráját az a történelemtanár, aki letölteti Farkas György és Pásztor Péter ötletgazdák-fejlesztők új alkalmazását. Ez az applikáció akár a Kolozsvárra személyesen ellátogatót, akár a világ másik szegletében a fotelban ülőt vezeti végig a kincses város azon helyszínein, ahol 1944 őszén összegyűjtötték, tartották, kínozták azt az ötezer helyi magyar férfit, akiket innen a Szovjetunió lágereibe hurcoltak. Minderről a Gulag-év zárónapján esett szó szombaton, amely ünnepi rendezvényen két, e témát feldolgozó dokumentumfilm (Farkas György: Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár?, Tóth Orsolya: A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron) ősbemutatóját nézhettük meg, valamint egy olyan kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt, amelyre eljöttek a borzalmak egyes megélői is.
Murádin János Kristóf egyetemi adjunktustól megtudtuk, hogy magyar civilek összegyűjtésére azért volt szükség, mert 1944 őszén a tordai csatában nem elég, hogy a szovjet erőket majdnem egy hónapig feltartották a magyar és német erők, ezzel megakadályozva a Vörös Hadsereget abban, hogy betörjön a magyar fennhatóság alatt lévő Észak-Erdélybe, de ráadásul képesek voltak szervezetten visszavonulni. Ennek köszönhetően Rogyion Malinovszkij parancsnok alig volt képes hadifoglyokat ejteni, ezért döntött úgy, hogy a hiányt főleg a kolozsvári civilekkel pótolja. A rabszolgamunkára kiválasztott ötezer férfi jelentős részét a román hatóságok ajánlása nyomán fogdosták össze, akik között ott találjuk a magyar szellemi élet színe-javát. Például a Farkas utcában lakó egyetemi tanárokat és diákokat is így gyűjtötték össze, akiknek a többsége nem élte túl az embertelen körülményeket, ma is jeltelen sírban nyugszanak valahol Szibériában. Itt jegyzendő meg, hogy az értelmiség megtizedelése olyan nagy szellemi veszteséget okozott a városnak, amelyet Erdély magyar közössége máig nem tudott kiheverni.
Erről is beszél az említett mobilapplikáció, amelyet a rendezvény végén ki is próbáltunk: „Kolozsvár mindig iskolaváros volt. Erdély magyarságának szellemi központja, amelynek olyan szimbolikus szellemi terei vannak, mint például a Farkas utca. Csak a közelben álló református kollégiumból tíz tanárt és tizenhét diákot hurcoltak el, hogy azután Mátyás királyunk szülőháza előtti terecskén várakozzanak az embertelen kínokkal járó utazásra és fogságra.” A tartalmas szöveget részletes térképekkel támogatja és kiváló fényképekkel illusztrálja az alkalmazás, amely azonnal felismerte, hogy hol tartózkodtunk. A tudósok, filmesek, szoftverfejlesztők abban a reményben dolgoztak a magyar kormány által anyagilag és szellemileg támogatott Gulag-emlékévben, hogy a magyar társadalom minél többet tudjon meg történelmünk eddig kevéssé feltárt és máig nem oktatott múltjáról.
Erdélyi Eszkimó Péter (Kolozsvár)
Magyar Idők (Budapest)

Szijjártó: jó kapcsolatokra törekszünk Romániával - Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Melescanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani - magyarázta. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak.
Azt mondta: hálás román partnerének azért, hogy beszédet mondott a hétfőn Budapesten kezdődött nagyköveti értekezleten.
Szijjártó Péter kifejtette: Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar-román, így mindig óvatosan kell hozzáállni kérdésekhez. Ezért a legjobb, ha "az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett", és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz "trükkök és túlbonyolítás helyett". Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él - mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét - vélekedett.
A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait "megfélemlítse, vegzálja".
Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Ezért tíz olyan határátkelő közül, amelyet csak hétvégén lehet használni, a két legforgalmasabb esetében kidolgozzák a folyamatos nappali nyitvatartás lehetőségének a részleteit - magyarázta.
Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektort mindkét irányba - mondta.
A külügyminiszter a magyar-román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeret nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére.
Kitért arra: az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. külföldön először Romániában szerzett tulajdont a megújuló energiatermelési szektorban, és további energiaforrásokba invesztál az országban, valamint jelentős a Mol, az OTP és a Richter romániai tevékenysége is.
Megjegyezte: Magyarország és Románia is fontos forrásnak tartja a nukleáris energiát.
Teodor Melescanu román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A román tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar-román kormányülést kellene tartani.
Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak - fűzte hozzá.
A román tárcavezető kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontos ezeknek az országoknak.
Úgy látja, magyar kollégájával lényeges lépést tettek ma, és ez nem az utolsó, hanem az első lépés abban a folyamatban, amely a kapcsolatok példaértékűvé válásához vezet. Ősszel pedig várják Szijjártó Péter Bukarestbe, hogy előadást tartson a román nagyköveteknek - mondta.
Kérdésre válaszolva a román külügyminiszter közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Szijjártó Péter ugyancsak kérdésre elmondta: reális az esélye annak, hogy déli irányból újabb bevándorlási nyomás nehezedik viszonylag rövid időn belül Közép-Európára, ezért erősítik meg a déli határ védelmét.
(MTI)

A korrupcióellenes ügyészség túllépte hatáskörét
Túllépte hatáskörét, és ezzel alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő a korrupcióellenes ügyészség a büntetőjog korrupcióellenes szigorát enyhítő, országos tiltakozási hullámot kiváltó kormányrendelet ügyében végzett vizsgálata során – állapította meg tegnap az alkotmánybíróság. A korrupcióellenes ügyészség időközben a hírhedt 13-as rendelet ügyében indított kivizsgálást a legfőbb ügyészségnek adta át.
A korrupcióellenes ügyészség több magánszemély feljelentésére hivatkozva indított büntetőjogi vizsgálatot a vitatott kormányrendelet előkészítése és elfogadtatása körülményeiről, hogy kiderítse, vajon a jogszabály kezdeményezőinek valóban az volt-e a céljuk, hogy megakadályozzák korrupcióval vádolt politikusok – elsősorban Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – felelősségre vonását. A vádhatóság több kormánytag és minisztériumi alkalmazott kihallgatása után úgy találta: kimeríti a bűnpártolás fogalmát a közben hatálytalanított rendelet elfogadtatásának módja, és tegnap átadta az ügyet a legfőbb ügyészségnek azzal az indokkal, hogy nem találtak bizonyítékokat a feljelentők által jelzett korrupciógyanúra, nevezetesen arra, hogy valaki párton belüli politikai befolyását jogosulatlan haszonszerzésre használta volna. A vádhatóság viszont arra a következtetésre jutott, hogy a január 31-i kormányülésen elfogadott rendelet váratlan napirendre tűzésénél több bűncselekmény is történt, amelyeket a legfőbb ügyészség hivatott kivizsgálni. Az ügyészek nem csak a bűnpártolás gyanúját találták megalapozottnak, szerintük az időközben lemondatott Florin Iordache volt igazságügyi miniszter annak ellenére erőltette a jogszabály elfogadását, hogy mind az igazságügyi minisztérium szakértői, mind a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium indokolatlannak tartotta egy sürgősségi rendelet elfogadását, s ehelyett rendes parlamenti eljárást javasoltak. Az ügyészek szerint „a kormány épületében lezajlott feszült eszmecsere” nyomán a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium egy órával később kiadott egy pozitív véleményezést is, amelyet ugyanazzal a sorszámmal jegyeztek be az igazságügyi minisztériumban, mint az eredeti okiratot, az első negatív véleményezést pedig az igazságügyi minisztériumban megsemmisítették.
A vádhatóság közleménye nem részletezi, hogyan vezették szándékosan félre az államelnököt vagy a parlamentet, de megemlíti, hogy az „eredeti tervek szerint” már a január 18-i kormányülés kiegészítő (nem publikus) napirendjére fel akarták venni a büntetőjogot módosító sürgősségi rendelet elfogadását. Aznap Klaus Iohannis államfő előzetes bejelentés nélkül megjelent a kormány ülésén, elmondása szerint azért, hogy a kormány ne fogadhasson el közvita nélkül olyan jogszabályt, amely visszalépést jelentene a korrupcióellenes harcban. Călin Popescu Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke az alkotmánybírósághoz fordult az ügyészségi vizsgálat miatt, arra hivatkozva, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sérti az, ha az igazságszolgáltatás beavatkozik a törvényalkotás folyamatába. Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke a testület tegnapi döntését magyarázva elismerte ugyan, hogy az ügyészségnek minden lehetséges bűncselekményt fel kell derítenie, értékelése szerint viszont a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata egy politikai döntés törvényességét és időszerűségét kezdte vizsgálni, holott ez nem tartozik a hatáskörébe. „A korrupcióellenes ügyészség vizsgálata akadályozta a kormány működését, és zavart okozott a három hatalmi ág (törvényhozás, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás) közötti kapcsolatokban” – jelentette ki a testület elnöke.
A legfőbb ügyészség az alkotmánybírósági határozatra reagálva közölte, megvárja annak indoklását, és annak ismeretében dönt a korrupcióellenes ügyészségtől átvett vizsgálat esetleges folytatásáról. Az alkotmányossági óvást beterjesztő Călin Popescu Tăriceanu úgy értékelte: az alkotmánybíróság döntésével bebizonyosodott, hogy a korrupcióellenes ügyészség alkotmányos hatáskörét túllépő, a politikai döntéseket befolyásoló „szuperhatalomként” működik Romániában. Miután ezzel hatalmi visszaélést követ el, a korrupcióellenes ügyészség maga is egy korrupt intézménnyé vált – vélekedett a házelnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvári bántalmazott fiatalok - kibékültek az érintettek, visszavonták a feljelentést
MTI - Kibékültek a szombat hajnalban egy kolozsvári belvárosi utcán történt összetűzés érintettjei, és a fejbe vert székelyföldi fiatal visszavonta a vasárnap tett feljelentését - közölte Carmen Jucan rendőrségi szóvivő a a Krónika honlapján közölt beszámoló szerint.
A szóvivő a lapnak elmondta: a rendőrség azonosította az agresszió elkövetésével gyanúsított két fiatalt, és ki is hallgatták őket. A megyei rendőrkapitányságon a felek tisztázták, hogy nem etnikai színezetű volt a konfliktus, kibékülték, és ennek következményeként a sértett Hargita megyei fiatalember visszavonta a feljelentését.
A szóvivő hozzáfűzte, az incidenssel kapcsolatban emlegetett fegyvernek látszó tárgyról kiderült, hogy pisztoly alakú gázspray, azaz nem bejelentésköteles fegyver.
A Krónika kérdésére a szóvivő elmondta: a feljelentés visszavonása nem azt jelenti, hogy a támadó büntetlenül megússza az esetet, ugyanis a rendőrség garázdaság vagy közbotrány okozás miatt bírságot készül kiróni. Hozzátette, még nem döntötték el, hogy milyen besorolást kap a cselekmény.
A Stiridecluj.ro kolozsvári hírportál szemtanúra hivatkozva közölte, hogy szombat hajnalban Kolozsvár egy belvárosi utcáján amiatt került három fiatal összetűzésbe egy másik csoport tagjaival, mert magyarul beszéltek. A portál úgy tudta, hogy a dulakodásba torkollott szóváltásban lövések is eldördültek.
Vasárnap este a rendőrségi szóvivő az MTI-nek elmondta: a konfliktus abból pattant ki, hogy a magyar fiatalok hangosan nevettek az utcán, és a két román fiatal úgy vélte: velük csúfolódnak.
Szabadság (Kolozsvár)

Mesélő hősök a Tekergő Mesetáborokban
2013-ban, Fenyőkútra indult útjára először a Tekergő Mesetábor, azóta egyre több helyszínen, több száz gyermek vett részt mesés tekergéseiken.
Hajós Erika mesemondó táborszervező szerint a gyermekek mosolya és a felhőtlen jókedv, alkotásaik tarkasága folyamatosan megerősítik a szervezőket abban, hogy ne adják fel. Idén is várják a mesehősöket táboraikba, céljuk minél több szociálisan rászoruló, nagycsaládos, egyszülős, tanulási nehézséggel küzdő gyermeknek ingyenes részvételi lehetőséget nyújtani. Egyelőre keresik a támogatókat, hogy még több izgalmas mese szülessen, minél több gyermek válhasson boldog mesehőssé. Boné Ilán, a kolozsvári Báthory-líceum tanulója évek óta a Tekergő Mesetábor visszatérő hőse.
Szabadság (Kolozsvár)

Táncházünnep: korjelenség és ami mögötte van
Mindig akadt olyan személy, aki tovább örökítette a hagyományt
A negyvenéves kolozsvári táncházmozgalom ünnepét ülték a hétvégén Kolozsváron a Bogáncs – Zurboló Egyesület szervezésében, amelyre meghívták mindazokat, akik valaha muzsikáltak, táncot tanítottak vagy szervezték, tevékenyen támogatták a „mindenkori” táncházat. A rendezvénysorozat péntek esti könyvbemutatóval indított, a 40 éves kolozsvári táncház sajtókronológiája I. (1977–1990) című kötetet mutatta be Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Pávai István népzenekutató és Könczei Csongor, a kötet szerkesztője. Másnap aprók táncával folytatódott a program, amelyen a Rezeda zenekar muzsikált és a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes, a Morzsabogáncs és az Apróbogáncs csoportjainak oktatói vezették a táncot. Ezt követően pedig a Duna tévé évfordulós dokumentumfilmjeivel idézték fel az elmúlt évtizedek táncházas eseményeit.
A legátfogóbb képet a táncházmozgalom beindulásáról, a néptánc- és népzeneoktatás iránti igény felmerüléséről a Vallomások szóban, zenében és táncban a kolozsvári, erdélyi táncház első évtizedeiről című rendhagyó előadás nyújtotta az ünneplőknek. A Pávai István vezetésével zajló, népzenei betétekkel fűszerezett baráti hangulatú beszélgetésen a Bodzafa, az Ördögszekér, a Regősök, a Tarisznyás és az Üsztürü zenekarok, valamint régi kolozsvári táncházasok emlékeztek a kezdeti időszakra.
A korjelenségnek nevezett mozgalom beindulása nem tűnt zökkenőmentesnek képzett népzenészek és -táncosok hiányában, de ez nem gátolta a kezdeményezőket, ahogyan a helyszínekről való kilakoltatás vagy a kommunizmus áldatlan körülményei sem. A népi kultúra iránti vágy olyannyira erősnek bizonyult, hogy 1977 februárjának egyik csütörtökén a kolozsvári bábszínház klubtermében megtartották az első erdélyi táncházat. A Lajtha László gyűjtéséből autódidakta módon okult népzenészeknek, és időközben néptáncoktatói képzésben is részesült fiataloknak sikerült életben tartaniuk a táncházmozgalmat. „Elvándorlásuk” esetén is mindig akadt olyan, aki tovább örökítette a lelkesedést, a tudást.
A baráti hangulatú beszélgetés, amelyet az elhunyt népzenészekre való megemlékezéssel indítottak, nem szűkölködött a táncházmozgalom szempontjából jelentős történetekben. Pávai István bevezetőjében hangsúlyozta, megpróbálnak kicsit emlékezni a régi dolgokra, főleg azért, hogy a fiatalok megismerjék a táncházmogalom eredetét.
„Többek között a budapesti zenekadémia népzenei tanszékén is tanítok, ahol remek fiatal zenészek muzsikálnak, de közben semmit nem tudnak a táncház múltjáról. Úgy gondolják, hogy ez mindig is létezett, úgymond alanyi jogon jár. De ebből a történetből ki fog derülni, hogy ez nem egészen így van” – fogalmazott a népzenekutató.
Míg a kezdeti években egyetlen zenekar is alig állt össze, hogy a talpalávalót húzza a folyamatosan költöző táncházakban, mára Kolozsvár és térsége számos tehetséges fiatal népzenésszel büszkélkedhet, akárcsak néptáncoktatása is, amely tehetséges táncosokat tudhat magáénak. A néptánc amellett, hogy életforma számos igaz barátság forrása is, fogalmazták meg a néptáncosok a beszélgetés során, és ennél sokatmondóbb következtetéssel nem is zárhatták volna a jubileumot. Ennél kifejezőbb már csak táncuk, és az általuk megszólaltatott dallamok voltak. (Fotóriportunk a www.szabadsag.ro honlapon látható.)
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar kiváltságoktól tart a székelyföldi románok fóruma
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, aggodalmát fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek a levél aláírói szerint „újabb kiváltságokat" biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene, fölöslegesen leterhelné az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket".
Ugyanezeket a fenntartásokat fogalmazzák meg a levél aláírói az egészségügyi, valamint a szociális ellátási törvényt módosító javaslat kapcsán is. Ha elfogadja a parlament az RMDSZ módosító indítványát, azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy ahol a magyar nyelvet beszélők száma túllépi az 5000 főt, biztosítani kell a magyar nyelvet beszélő személyzetet az egészségügyi és szociális intézményekben.
„A fórum úgy értékeli, hogy az etnikai kritérium jelenléte az egészségügyi és szociális ellátási rendszerben oda vezet, hogy az alkalmazás feltétele a szakmai kritériumok helyett a magyar nyelv ismerete lesz" – idézi az Agerpres hírügynökség az állásfoglalást. A civil szervezet szerint nincs szükség új előírásokra a kisebbségek szimbólumhasználatát illetően, a román fórum ugyanis úgy véli, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt tisztán és világosan szabályozzák, „a kisebbségek szabadon használhatják szimbólumaikat saját rendezvényeiken".
„A helyi közösségek a törvény keretei között helyi szimbólumokat (címer, zászló) hagyhatnak jóvá, amelyek azonban nem csak egy bizonyos etnikai csoport, hanem a teljes közösség számára reprezentatívak kell hogy legyenek. Márpedig az RMDSZ javaslata Székelyföld zászlaját szeretné elfogadtatni, amelyet 2004-ben talált ki a Székely Nemzeti Tanács, és utólag a nem létező Székelyföld zászlajává nyilvánítottak. (...) A javasolt székely heraldikai jelek egyáltalán nem tartalmazzák az itt élő románok szimbólumait, hanem átveszik az 1918 előtti időszak jelképeit, amikor a románokat diszkriminálták" – szerepel a Ioan Sabău Pop által aláírt dokumentumban.
A fórum felhívja a figyelmet arra is, hogy az autonómiamozgalmak ismét támogatásra leltek, hazai és nemzetközi szinten egyaránt, és a magyar kormány is felkarolta ezeket. A civil fórumot, amelynek mintegy 30 román civil szervezet a tagja, 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok identitásának megőrzéséhez .
Krónika (Kolozsvár)

Szekus módszerek és intézkedések
Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség. A vádhatóságot többek között az érdekelte, hogy mit tudnak a katolikus iskola alapításáról, miért íratták ebbe az iskolába a gyerekeiket, illetve önként döntöttek-e így vagy mások sugallatára. Ráadásul a beidézetteket titoktartásra kötelezték, vagyis megtiltották nekik, hogy beszámoljanak az elhangzott kérdésekről és a rájuk adott válaszokról.
Megdöbbentő, felháborító és vérlázító, hogy egy magát demokratikusnak mondó európai országban a 21. században erre sor kerülhetett. Durván megsérti ugyanis az egyén alkotmány által is szavatolt jogát a családi élethez, lelkiismereti szabadsághoz, tájékoztatáshoz, valamint tanuláshoz. De zaklatás és megfélemlítés is a javából, mely a kommunizmus legsötétebb éveit idézi azok számára, akik kénytelenek voltak abban a vészkorszakban élni. Hiszen az eljárás módja és mikéntje azonos a hírhedt Securitate által annak idején alkalmazottal. A különbség csak annyi, hogy akkor a titkosrendőrség tisztjei vallatták és kényszerítették hite, elvei és meggyőződése feladására a jámbor román állampolgárt, most viszont ügyészek próbálják rávenni erre. Ráadásul törvényellenesen és jogtalanul. Ezt pedig megengedni bűn, eltűrni gyávaság! 
Megengedhetetlen az ilyen magatartás, mert 1989 decemberében nem azért kockáztatták és áldozták fel tömegek az életüket, hogy 27 év elteltével gyermekeik ugyanazokkal a visszaélésekkel, igazságtalanságokkal és hatalmi packázásokkal szembesüljenek, melyeknek ők is szenvedő alanyai voltak. Ugyanakkor tűrhetetlen is, hiszen aláaknázza a jogállam alapjait, és olyanok kezébe helyezi a végrehajtói hatalmat, akik ennek gyakorlására senkitől sem kaptak felhatalmazást. Éppen ezért pártjainknak, politikusainknak és civil szervezeteinknek minden lehetséges helyen és fórumon tiltakozniuk kell a történtek ellen, az embereknek pedig utcára vonulni, ha erre kapnak felszólítást. Különben a járom újra a nyakunkba kerül.
Bedő Zoltán 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bukarestben „siránkoznak” a székelyföldi románok az RMDSZ miatt
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek. 
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket. 
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek. 
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket. 
maszol.ro

Biró Zsolt a tájékoztatta parlamentet a marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzetéről
MTI - Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
Amint a napirend előtti felszólalás szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit. „A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett” – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket”. A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20 század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 1904-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak.
Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
maszol.ro

Rafi Lajos nem merül feledésbe
Van, aki holtával az emlékezetből is kitörlődik, Rafi Lajos immár sosem fog nyomtalanul eltűnni. Csatornái, üstjei, papírfecnire vagy szalvétára írt versei tartják életben az emléket: élt egyszer Szárhegyen egy cigány költő. Kirekesztettként és be nem fogadottként írta sorait negyvenkét éves koráig. Hogy ez ne menjen feledésbe,
arról szárhegyiek gondoskodnak.
Halottként él az Isten – e címet viseli az a verseskötet, mely pénteken kerül a nagyközönség elé. Nincs benne Rafi összes verse, mert sorait szétszórta, teljes életművét talán már soha sem lehet összegyűjteni a 2013-ban elhunyt tollforgatónak, de számos, eddig ismeretlen alkotása most közkézre kerül.
Szárhegyi származású emberek fogtak össze ennek érdekében. Rafi távozása után ugyanis sokakban felmerült a vágy: összegyűjteni verseit. Volt, aki őrzött néhányat kéziratban, előkerültek a cigány nyelven írt költemények is. A jó lenne-álmodozás akkor vált reménnyé, amikor a szárhegyi származású Kozma Csaba, a kolozsvári Polis kiadó munkatársaként felvetette az ötletet: a Földhöz vert csoda és Az élet számlája után Rafi harmadik kötetének a Polis lehetne a gyámja.
Danguly Ervin jelenlegi községvezető egyből támogatásáról biztosította a kezdeményezést, átadva az addig általa őrzött verseket, aztán Borsos Gyöngyi és Ferenczi Attila is gyűjtésbe kezdett, nyilvánosan is meghirdették a szándékot. Ferenczi Attila, a régi cimbora vállalta a kötet szerkesztését és az ajánlás megírását, a költemények sorrendjét is rá bízták. S ha már négy szárhegyi segítőtárs akadt, csatlakozott hozzájuk még Ferencz Zoltán és Siklódy Ferenc, alkotásaikkal illusztrálták Rafi rímes gondolatait.
A hatgyermekes cigányköltő családja is az ügy mellé állt, Kozma Csaba az egyeztetésekre úgy emlékszik, szülők, feleség, hozzátartozók egyaránt örvendtek, hogy felkarolták Lajos hagyatékát.  Másfél év kellett, hogy a terv formát öltsön, és Rafi tehetségéből újabb élményeket kapjunk.
Olyan könyv van tehát készülőben, melynek borítójára nem kerülhetett volna más szimbólum, mint amit Siklódy választott: a fekete kalap. Alatta pedig egy történet lapul egy emberről, aki 1970-ben született Marosvásárhelyen. A nyárádmenti rokonságtól megválva Szárhegyen telepedtek meg, édesapját jó kezű csatorna- és rézüstkészítőként fogadták be. A történet egy olyan emberről szól, aki, bár ilyen családi hagyománynak nyoma sem volt, leérettségizett Gyergyószentmiklóson. Aki mert az 1987-es évi választásokra Béke-verset írni, tizenegyedikesként pedig Májusi ódát. Ez az ember amikor lediplomázott, már nős volt. Családja egyre népesebb lett, de szót kért magának a szerelem, rakoncátlan ösztöne és a sokszor keresztként cipelt kisebbségi léte. A fekete kalap alatt ott van a fehér ingbe öltözött ember, és ott a szanatóriumban sínylődő, Istenhez kiáltó és a vasúti síneken fekvő is. Az ember, aki sosem hagyta, hogy teljesen megismerhessük, és ezt a szokását, úgy tűnik, holtában is tartja. Úgy szétszórta verseit, hogy bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy még egy előkerüljön. A kötetbe gyűjtött alkotásai mégis kerekítik az életművet, a verssorok pedig bárkinek lehetnek a mindennapi kenyerek. Úgy tűnik, Rafi többet ad, mint amennyit néhanapján kapott.
Könyvbemutató „Tudom, már csak az unokák / mondják rólunk az igazat. / Fiaink csak a fejünkhöz fogják / verni, a sóba mártott szavakat.” Rafi Lajos harmadik verseskötetének bemutatójára pénteken 18 órától Szárhegyen, a Cika teremben kerül sor. A könyvet bemutatja Ferenczi Attila irodalomtanár, a rendezvény szervezője a Láthatatlan oskola. A kötet ára: 35 lej.
Balázs Katalin 
Székelyhon.ro

Népzene dudán, furulyán
Különleges népzenei koncertre látogathatunk el vasárnap este Marosvásárhelyen, amikor Szokolay Dongó Balázs és Ségercz Ferenc egyedi feldolgozásában köszönnek vissza azok a népzenék, amelyeket Bartók és Kodály is feldolgozott. Mindezeket olyan különleges hangszereken szólaltatják meg, mint pásztorfurulya, tárogató, szaxofon, duda vagy épp bolgár kaval.
A Képzeletbeli múltkutatás című, hatállomásos székelyföldi koncertturné része a marosvásárhelyi előadás, amelyet március 5-én, vasárnap 19 órai kezdettel lehet megtekinteni a Kultúrpalota nagytermében. A rendkívüli népzenei koncertre a Maros Megyei Múzeum és a Maros Művészegyüttes szervezésében kerül sor, Kodály Zoltán zeneszerző születésének 135. és halálának 50. évfordulója alkalmából.
„Március 6-án van Kodály halálának az évfordulója, ami jó apropója a koncertnek. A marosvásárhelyi fellépés amúgy egy székelyföldi turné része. Míg máshol inkább kisebb kamarakoncert szerű fellépéseik lesznek, nálunk egy nagyobb projekt lett belőle, ugyanis Szokolay Dongó Balázs és Ségercz Ferenc mellett jönnek még az Égvilág zenekarból is, ők a turné minden állomását nem fogják végigkísérni” – avatott be a koncert részleteibe Fülöp Tímea, a Kultúrpalota osztályvezetője.
Ségercz Ferenc Erdélyben jól ismert népzenész, többek közt a pásztorfurulya játékáról ismerhetjük, valamint az Égvilág és a Fabatka együttesek tagja. Szokolay Dongó Balázs nemzetközileg is elismert népi hangszeres szólista, legújabb műsoraiban Bartók és Kodály eredeti népdalfeldolgozásait adja elő, folyamatos kutatómunkájának gyűjtéseit. A koncert egyediségét továbbá az is fokozza, hogy Dongó dudán is megszólaltatja a székely népdalokat. Kodály ugyan nem talált már Erdélyben magyar dudát gyűjtőkörútja során, de a korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelmi udvarában három dudás is volt. Dongó eredményes kísérletet tesz a régen használt hangszer visszacserkészésére az erdélyi népzenébe.
A hangszeres népzene eme két kiváló muzsikusának egyedi előadásmódjában köszönnek vissza a Bartók és Kodály ihlette népdalfeldolgozások, többek közt dudán, furulyán és tárogatón szólaltatják meg őket. A koncerten közreműködnek az Égvilág zenekar muzsikusai: Ticusan János kobzán és gitáron, valamint Vitályos Lehel nagybőgőn.
Szász Cs. Emese 
Székelyhon.ro

Biró Zsolt tájékoztatta a parlamentet a Római Katolikus Gimnázium helyzetéről
Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a román parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Amint a napirend előtti felszólalás MTI-hez eljuttatott szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit.
„A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett" – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket". A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20. század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 2004-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
MTI
Erdély.ma

A Partiumi Keresztény Egyetem belépett a XXI. századba
Megkezdődött hétfőn az oktatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új épületében. Tanárok, diákok egyaránt nagyon elégedetten vették birtokukba az épületet.
Február 27-én kezdődött meg a második egyetemi félév, ami a nagyváradi PKE több szakának hallgatói számára jelentős változásokat hozott: a képzőművészeti szak, valamint a nyelv és irodalom szak hallgatói a magyar kormány támogatásából felépült új egyetemépületben kezdhették meg tanulmányaikat. És hogy mennyire nagy és pozitív ez a változás, arról Marchis Dóra, harmadéves képzőművészet szakos hallgató nyilatkozott a Bihari Naplónak a helyszínen: „nagyon meglepődtünk, nem számítottunk arra, hogy ennyire szép és modern lesz itt. A régi épületben hideg volt, a termek annak ellenére hogy nagyok voltak, nem voltak eléggé világosak, itt viszont nagy, világos termek vannak, jobb körülmények között tudunk itt dolgozni”. Ugyanilyen lelkesek a tanárok is, főként a képzőművészet szak oktatóinak van okuk erre, hiszen ez a szak a földszinten és az első szinten kapott helyet az új épületben. A két szinten grafika- és metszet termek, rajztermek, fotóstúdió, médialabor és egy ún. inkubátor terem van, mely utóbbiban hét ultramodern számítógép 4k okostévé, és 5.1. hangrendszer kapott helyet, „tehát minden eszközünk megvan arra, hogy akármilyen minőségű alkotást létre tudjunk hozni” – tájékoztat Balázs Zoltán, a Művészeti Tanszék vezetője. A tanszékvezető kifejtette, hogy az új épületben ezzel az infrastrukturális háttérrel egészen új dimenziót kap az egyetemen a tehetséggondozás, hiszen, mint fogalmazott, „amit eddig nem tudtunk megcsinálni az az, hogy a tehetséggondozásnak egy külön felületet adjunk, ehhez gépparkot, eszközöket biztosítsunk”. Elmondta, hogy az inkubátor nem egy egyszerű tanterem, hanem egy olyan műhely, ahol külsősök is dolgozhatnak és ahol piacorientált, illetve művészi projekteket lehet megvalósítani. „Látjuk, hogy nagyon sok diákunk nem tud elrugaszkodni a jelenlegi állapotától: tehetségesek, ügyesek, csak nem tudnak céget alapítani, vagy ha tudnak, akkor nem tudnak embereket alkalmazni, és ez az inkubátor egy felület arra, hogy egy volt diákunk bejöjjön ide egy munkával, itt válogathat a hallgatók közül kivitelezőket, vagy ő maga készítheti el a munkát. Az inkubáció másik vonulata az, hogy volt hallgatóinknak kiállításokat rendezünk, egy másik tervünk pedig mesteris diákjainknak és volt hallgatóinknak alkotói kutatói ösztöndíjat alapítani. Mindez a tehetséggondozás nagy címszava köré csoportosul, az inkubátor pedig ehhez nyújt segítséget” – fogalmazott Balázs Zoltán.
Nyelvészek
Az új épület második emeletén a könyvtár kapott helyet, illetve a PKE Nyelv és Irodalomtudományi Tanszékének is van itt három terme. Bökös Borbála tanszékvezető lapunknak elmondta: „a tanszéken belül négy szakcsoport működik, ezek közül három nyelv szak, mind a három nyelv szaknak van ezen a szinten egy terme. Mi azért is kértük, hogy az új épületben legyen a könyvtár mellett ez a három terem, mert bölcsészképzésünk van, és nagyon fontos, hogy a könyvtárban mindig kéznél legyenek a szakkönyvek, folyóiratok. Az itt lévő termek húsz-huszonöt fő befogadására alkalmas szemináriumi termek, mindegyikben új bútorzat, új tábla, projektor van. A régi épületben is megmaradtak a termeink, azok mellé kaptuk meg ezeket a termeket, ami nagyon sok teremproblémánkat megoldotta”. A tanszékvezető hozzátette, hogy a három nyelv szaknak összesen mintegy százötven hallgatója van, akiknek közös tantárgyaik vannak, és most már ezeket a tárgyakat az épület aulájában lehet megtartani. Hozzátette: „A mesteri képzésünkön mintegy ötven hallgató van, még nem alakult ki a terembeosztás, de az órarendet úgy próbáljuk kialakítani, hogy minden szak minden évfolyama a lehető legtöbb időt itt töltse”. Ugyanakkor szó esett magáról a tágas könyvtárról is, ami „minőségi ugrás ahhoz képest, hogy a könyvtár kicsit be volt szorulva korábbi helyén” – mondta. Végezetül kiemelte: a német és az angol szakok újraakkreditálás előtt állnak, és ebben a folyamatban mindenképpen számítani fog az új helyszín is, hiszen például az akkreditációnál követelmény az, hogy hány négyzetméter jut megadott hallgatószámra, vagy hogy milyen a felszereltsége a tantermeknek.
Az új helyszínen nyilatkozott a Bihari Naplónak Pajzos Csaba, az építkezés rektori beruházási biztosa is: „Isten iránti hálaadással mondjuk, hogy elkészült az épület, megkezdtük az oktatást. Reméljük, mindenki jól fogja magát érezni benne, és arra biztatjuk a hallgatókat, hogy amilyen szép állapotban megkapják, olyan szépen hagyják örökül az utánuk jövőknek is. A PKE oktatási körülményei rendkívüli módon javultak ezzel az új épülettel, mert azok a funkciók, amelyek hiányoztak a meglévő épületeinkből, azokat be tudtuk ide rendezni”.
Zene szak
Az új épületbe való átköltöztetés követve érinti a PKE zene szakát is, melynek egy része az egyetemi könyvtár volt helyszínére költözik át. Fodor Attila, tanszékvezető helyettes, a szak koordinátora kifejtette, hogy eddig a Városháza utcai székház alagsorában tevékenykedett a szak, itt voltak az elméleti és a gyakorlati órák is, most azonban a volt könyvtár helyén hat, nagyjából azonos méretű termet kaptak, ahol elsősorban az elméleti órákat tartják meg, de itt van a stúdió és a tanári szoba is, míg a gyakorló termek a régi helyszíneken maradtak. „Helyigényes szak vagyunk, mert meglehetősen sok egyéni óra van, másfelől az utóbbi években történt építkezés nyomán egyre több hangszeres diákunk van, így több helyre is van szükségünk. Eddig ugyanazok a termek szolgáltak elméleti oktatásra és gyakorlásra is, ebből a szempontból most javult a helyzet, de idővel valószínűleg bővíteni kell majd a kapacitást” – fejtette ki Fodor Attila.
Pap István
erdon.ro

Fehérek, heterók, magyarok
Olvasom az RMDSZ ügyvezető elnökének eszmefuttatását a toleranciáról, demokratikus viselkedésről, a kisebbségekről, a haladásról. A bejegyzett élettársi kapcsolat ürügyén leírt gondolatok, a „toleráns liberális vagyok, amíg azt gondolod, amit én” klasszikus példáját nyújtják.
Porcsalmi Bálint világnézetével, meglátásaival lehet egyetérteni vagy sem, én az utóbbi táborba tartozom. A homoszexuálisok követeléseit az erdélyi magyarság megmaradásával összekapcsolni persze lehet, de pont olyan képzavar és anakronizmus, mint a tordai országgyűlésre hivatkozni ebben a konkrét ügyben. Nagyobb baj, hogy sem Porcsalmi Bálint, sem az RMDSZ nem kapott senkitől felhatalmazást arra, hogy bár magyarázkodva, de a szélsőségesen liberális álláspontot képviselje ebben a kérdésben.
A kérdés csupán annyi: az RMDSZ az erdélyi magyarság valós gondjaival foglalkozzék, vagy egy marginális, de annál hangosabb kisebbség jogaiért álljon ki Románia parlamentjében? Mik a fontosabb, a magyar iskolák, vagy a homoszexuálisok többletjogai? Kit, mit képviselnek az RMDSZ honatyái valójában? A marosvásárhelyi magyar iskolák ügyét, vagy az LMBTQ emberek (?) vélt vagy valós sérelmeit? Mi a fontosabb nekik, egy fogyatkozó, megroppant, utóvédharcokat vívó nemzetrész, vagy a szexuális deviancia támogatása?
Talán el kellene gondolkodni azon, hogy az RMDSZ-t vezető társaság kivel is akar jóban lenni? A történelmi egyházakkal, amelyek egyértelműen a hagyományos, normális családmodellt támogatják, vagy egy kis létszámú, de erőszakos csoporttal, mely a többségre szeretné erőltetni akaratát. Porcsalmi Bálintnak is tudnia kell, hová vezetett a „fejlett” Nyugaton a homoszexuális lobbi rombolása. A klasszikus vicc csattanóját idézve, nem szeretnénk megvárni, míg kötelező lesz…
Végül pedig, csak hogy világos legyen: hogy ki mit művel a hálószobában, az az ő dolga, nem pedig a magyar kisebbség érdekvédelmével foglalkozó szervezeté. Mi ugyanis teljesen demokratikusan és magától értetődően túlnyomó többségben fehérek, magyarok és heteroszexuálisak vagyunk, és ezeket a tulajdonságainkat tartjuk megőrzendőnek, utódaink számára továbbadandónak. Akkor is, ha az RMDSZ csúcsvezetése nem így gondolja.
Barta Béla
http://itthon.ma/szerintunk

Húsz éve szentelték püspökké Tamás Józsefet
Húsz éve, 1997. március 1-jén szentelte püspökké Tamás Józsefet Jakubinyi György érsek a csíksomlyói kegytemplomban. Mivel a püspök szerénysége miatt elkerülne minden ünneplést, ezért a 20. évforduló okán nem kívánt a sajtónak nyilatkozni.
Jakubinyi György érsek februári körlevelében köszöntötte a jubiláns püspököt: rámutatva, nem is lehetett volna másképpen, mint hogy Csíksomlyón szenteljék fel, „mert a Madéfalván született, s Csíkszentsimonban felnőtt csíki gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Azt kértem, hogy a segédpüspök Székelyföldön székeljen, mert a főegyházmegye híveinek kétharmada ott él. Ő pedig Csíkszeredát választotta, hogy Csíksomlyó mellett lehessen”.
Az érsek körlevelében röviden összefoglalta a püspök húszéves tevékenységét, illetve köszönetet mondott minden fáradozásáért. Ugyanakkor arra kérte a paptestvéreket és a híveket, hogy emlékezzenek meg Tamás Józsefről püspökké szentelésének huszadik évfordulóján szentmisében – nem március 1-jén, lévén hamvazószerda, hanem előző nap, február 28-án.
Életrajzi adatok
Tamás József 1944. november 12-én született Madéfalván, 1950-ben családja Csíkszentsimonba költözött. 1958–68 között a gyulafehérvári kántoriskolában, illetve a teológián tanult. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évet Medgyesen volt káplán, majd hat évet Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus. 1994-ben általános helynök. II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-jén Csíksomlyón – foglalta össze életrajzi adatait Darvas Kozma József csíkszeredai plébános még a püspök 70. születésnapja alkalmából 2014-ben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Először szervez magyarságtörténeti olimpiát az Oktatási Minisztérium
Idén először szervezzük meg az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott és finanszírozott Magyarságtörténeti olimpiát – nyilatkozta Király András, az RMDSZ oktatásügyi államtitkára a tantárgyversenyeket tartalmazó versenykalendárium megjelenését követően.
Kifejtette: a megmérettetésen azok a VI. és a VII. osztályos tanulók vehetnek részt, akik a törzsanyag részeként tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat. Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehet felkészülni, a versenyre két tagú csapatok jelentkezhetnek.
Az olimpia országos szakaszán a megmérettetésnek két része lesz: egy írásbeli, ahol a tételek kidolgozására szánt idő 2 óra, valamint egy szóbeli, amelyen egy maximum 4 perces jelenetet kell minden csapatnak bemutatnia a magyarság történetének fejezeteiből. A csapatmunka révén a diákoknak módjukban áll felismerni a közös feladatmegoldás hasznosságát.
Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem/ magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Az olimpiát a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia karán belül működő Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel partnerségben szervezzük – hangsúlyozta az oktatásügyi szakember.
Idén az Oktatási Minisztérium a magyar ajkú diákok számára összesen 4 olimpiát, 27 országos versenyt – ebből 17 finanszírozottat –, valamint 10 regionális versenyt szervez.
Közlemény
Erdély.ma

Veszélyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács
Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében megszűnne az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT). A még a múlt törvényhozási ciklusban a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu független képviselő által benyújtott tervezet hatályon kívül helyezi a 2002/48-as törvényt, amelynek alapján megalakult a diszkriminációs tanács, a jogszabály hatályon kívül helyezése tehát az intézmény megszüntetését vonja maga után.
A tervezet 2016. szeptember 26-án került a parlament elé. Kidolgozójának indoklásában az áll, hogy a tanács „állami költségvetésből fenntartott intézmény, amely az évek során bebizonyította, hogy román- és nemzetellenes intézményként működik, és az RMDSZ, valamint más érdekcsoportok eszközeként a román és keresztény értékek felszámolását, a románok keresztény hagyományainak és jogainak saját országukban történő megsemmisítését szolgálja”. A tervezet megtárgyalásának határideje 2016. november 25-e volt. A kérdésben a szenátus a döntő ház.
A tanács felszámolására tett kísérlet kapcsán az RMDSZ ismét felvetette, hogy meg kell szüntetni a hallgatólagos eljárás módszerét a törvényalkotásban. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség. Megoldásként az RMDSZ azt javasolja, akárcsak a szenátusnak, a képviselőháznak is 65 tevékenységi nap álljon rendelkezésére egy törvénytervezet megvitatására, és ne 45 nap, mint jelenleg – erre vonatkozóan egyébként az RMDSZ az elmúlt parlamenti ciklusban kidolgozott egy tervezetet, a parlament azonban elvetette. Jövő héten az RMDSZ parlamenti frakciói újból iktatják ezt a kezdeményezést, így az újraválasztott parlamentnek vitázni és döntenie kell róla – ismertette Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a szenátus a döntő ház, a szövetség szenátorai a jogszabálytervezet bizottsági munkálatai során a tervezet elutasítását szorgalmazzák: „Bogdan Diaconu törvénytervezetei magyarellenességükről híresek. Sajnos, vannak politikusok, akik magyarellenes retorikával és tettekkel próbálnak politikai tőkét kovácsolni. A szenátusban elutasítjuk ezt a törvénytervezetet, hiszen negatív véleményezést kapott a kormánytól is és a képviselőházi szakbizottságokban is” – idézi az RMDSZ hírlevele a politikust.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beszélgetés Berecz Gáborral, az Aradi Kölcsey Egyesület ügyvezető elnökével
Szinten tartani, sőt lendíteni a Kölcsey ügyét
A Kölcsey Egyesület legutóbbi közgyűlésén az eddigi elnök lemondása után új elnököt és vezetőséget kellett volna választani. Furcsa helyzet alakult ki: a résztvevők (egyéb variáns hiányában) elfogadták a (csonka) elnökség javaslatát, hogy egy évig, a következő februárig ideiglenes vezetőség irányítsa a Kölcsey ügyeit, s ügyvezető elnökké Berecz Gábor eddigi titkárt jelölték.
Vele beszélgetünk az alábbiakban.
– Hogyan fogadtad, hogy Te lettél a Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke?
– Amikor először valaki gratulált, azt mondtam: sajnos, én vagyok. Valahogy másképpen kellett volna alakulniuk a dolgoknak, nem lemondással és személyes ambíciókkal. Nem is nekem kellett volna elnöknek lennem, szerintem Fekete Károly kollégánk rátermett az ilyen tisztségre, de valahol éreztem, hogy a teher rám fog nehezedni. Tíz évig titkára voltam az egyesületnek, sőt már Pávai Gyula idején is bedolgoztam, van bizonyos fokú rálátásom a dolgokra – szervezés, utánajárás, gazdasági dolgok, egyebek. Őszintén szólva nem szívesen fogadtam el – az én hajam is őszül, nagyon sok papír, cetli van az asztalomon olyan témákról, amelyeket még szeretnék kutatni, szeretnék olvasni, elmenni sok helyre itthon és külföldön, nemcsak a Kölcseynek, de több más egyesületnek is tagja vagyok–, ez a funkció tehát akadály a személyes érdeklődési köröm szempontjából. De úgy láttam, minden beképzeltség nélkül mondom, hogy rám most szükség van. A funkciót arra fogom felhasználni, hogy színvonalon tartsuk vagy lendítsünk a Kölcsey tevékenységén, megfelelően képviseljük az egyesületet az ország határian belül, de azon túl is. A Kölcseynek jó neve van Nagyváradon, Makón, Kaposvárott és másutt is.
– Akkor beszéljünk a „szinten tartásról, lendítésről”.
– Az elmúlt években az egyesület szerteágazó tevékenységet folytatott mind Arad megyei, mind országos és nemzetközi viszonylatban, gyakran társszervezetekkel együtt tartottunk rendezvényeket. Szeretnénk néhány alaprendezvényt folytatni, megtartani, megfelelő szinten. Ha viszonyítjuk a Kölcsey jelenlegi taglétszámát a régihez, nyilvánvaló, hogy nem tehetünk ugyanannyit, mint valamikor, amikor a magyarságnak sokkal erőteljesebb volt a jelenléte, gazdasági ereje, a két világháború között, például, de igyekszünk, ha nem is mennyiséget, de minőséget adni, amit felvállaltunk, azt az új körülmények között is hozni.
– Térjünk rá a 2017-es elképzelésekre. Mit vett be az egyesület idei tevékenységi tervébe?
– Megtartottuk, mint minden évben, a Magyar Kultúra Napját január 22-én, kiosztottuk a Kölcsey-díjakat, februárban volt a közgyűlés, egy könyvbemutató. Március 15. táján bevezettük a honismereti találkozót, „interaktív sétát” az 1848–49-es események kapcsán, felnőtteknek és diákoknak egyaránt. Minden évben Arad egyik kerületében elvezetjük őket és ismertetjük, milyen események, történések fűződnek az egyes épületekhez – a cél Arad jobb megismerése. Idén a város központja, a Szabadság tér és környéke a célpont. Lehet fotózni, kérdezni. A következő években a külvárosokra is kitérünk.
– Kik az „idegenvezetők”? Általában: hogyan oszlik meg a munka a vezetőségen belül?
– Ez esetben Fekete Károly és Erdélyi István a témafelelős, ők állítják össze évről évre a programot. Minden rendezvénynek megvan egyébként a maga két-három felelőse, de adott esetben több más tag is közreműködik (például ha egy festménytárlatot gyorsan kell berendezni).
Áprilisban az egyik téma a költészet napja. Március 2-án lesz nagy költőnk, Arany János születésének 200. évfordulója. Úgy gondoltuk, hogy egy kultúrcsoport színházi előadásaként március végén, április elején emlékezünk meg az eseményről. Reméljük, hogy addig meg tudjuk jelentetni a második Kölcsey Évkönyvet (az első a 2013–14-es időszak eseményeit foglalta magában, a mostani a 2015–2016-os évet dokumentálná). A tervek szerint 26-án lesz Simó Margit képzőművész kiállítása: a művésznő Dante Isteni színjátékát illusztrálta, a grafikákat többnyelvű felirattal állítanánk ki.
– Apropó évkönyv. Megszoktuk, hogy a Kölcsey minden évben újabb és újabb Fecskés könyveket ad ki, a közgyűlésen júniusra újabbat ígértek. Hogy áll a könyvkiadás-terv?
– Rengeteg anyag gyűlt össze, több könyvre való, a Fecskés könyvek sorozatból az egyik valóban már nyomdában van – nem akarom elárulni a címét, legyen meglepetés –, legalább három úgy áll, hogy tördelni kell, korrektúrázni. Mindehhez az szükséges, hogy a tagságunk, szimpatizánsaink jobban odafigyeljenek ránk, „adjanak egy lökést”, mert a tagsági díjakból begyűlt összeg kiadásainknak csak egy részét fedezi, nagyobb programokra nem futja belőle. Azokra pályázatok kellenek, 3-4-et a városi művelődési bizottsághoz adunk be, némelyik könyv kiadását magánszponzorok is támogatják.
– Májustól folytassuk, e hónapra a felolvasott terv kórusfesztivált említett.
– Szeretnénk hagyományt teremteni – Hadnagy Dénes javaslatára –, a diák kórusfesztivál szervezésével, de nem versenyszerűen, hanem fellépési, kibontakozási lehetőség biztosításával Arad és vidékének tanulói számára. Nemcsak kórusok, hanem vokálegyüttesek, hangszeresek (egyénileg vagy csoportosan) is felléphetnének. Az első ilyen rendezvényünk tavaly volt, a második, idén, mondhatni már hagyományteremtés lenne.
Júniusban folytatnánk A Bánság és a Partium határánművelődéstörténeti konferenciát, a negyedik rendezvénnyel. Az elképzelések szerint az aradi zenei életről, de volt olyan javaslat Jankó András részéről, hogy a solymosi várról beszéljünk. Még nem dőlt el, mi is lesz a főtéma. Ha a zene, akkor reprintben kiadnánk egy régi aradi, zenei életről szóló könyvet.
Júliusban a Kölcsey különböző honismereti találkozókon vesz részt itthon és az anyaországban, a KITÁSZ júliusi konferenciáján is ott leszünk, de csoportokat is fogadunk, amelyeket mi vezetünk végig Aradon vagy a megyén.
Augusztus általában a szabadságolások, pihenők időszaka, de mi már szervezzük a következő időszakot. Szeptemberben vannak az aradi magyar napok, szeptemberben lesz a 14. Alma Mater-találkozó. A hónap végén tartanánk meg (az időpontot még egyeztetni kell) a reformáció 500. évfordulója előtt tisztelgő vallás- és művelődéstörténeti szimpóziumot, nagyváradi, kolozsvári professzor-előadókkal.
Október folyamán rendkívüli előadást szeretnénk tartani az orvosbiológus Dankó Katalin professzor asszony részvételével az egészségről. Novemberben Eisele Szűcs Zoé festőművész gyűjteményes kiállítására kerül sor, decemberben (9-re terveztük) tartjuk meg az 5. adventi hangversenyt és kórustalálkozót.
A fentiek persze csak vázlat, jöhetnek most nem látott események is.
– A közgyűlésen elhangzott Ódry Máriának egy nagyon érdekes javaslata, hogy a Kölcsey karolná fel egy Kölcsey-képtár ötletét, s érvekkel is alátámasztotta ennek szükségességét. Mit gondolsz róla?
– Az ötlet nagyon jó, és fel is szeretnénk karolni – a gond az, hogy helyszűkében vagyunk. Évekkel ezelőtt elindítottuk a folyamatot, hogy megkapjuk a Minorita rendházban lévő előadótermet, meg azt a két termet, amelynek könyvtárnak használtunk (a könyveink nagy része ma is ott van). Pár éve már szóbeli megegyezés is született erről, de nem írták alá a szerződést – újra kell tárgyalni a dolgot a minorita rendházzal, tisztázni a tulajdonviszonyokat, addig ott se pályázni, se beruházni nem lehet. De nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, mert számos (tűzvédelmi és egyéb) szabálynak kell megfelelni, a mostani állapotában a terem működtetésére egészen biztosan nem kaphatnánk jóváhagyást. Ha találnánk olyan helyiséget, akár magánszemélynél, más lenne a helyzet.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)