Biztonságot ad „Nyilas Misiéknek” a példátlan mértékű támogatás
Péntek János nyelvészprofesszorral, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület elnökével beszélgettünk arról, hogyan használnák fel azt az adományt, amelyet Oplatka András Svájcban élő történész, újságíró, műfordító ajánlott fel az egyesületnek. 
Oplatka Andrást magyar sajtó kategóriában nemrég jutalmazták Prima Primissima díjjal, amely mellé 15 millió forintos pénzösszeg is járt. Ennek felét a hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával, személyiségfejlesztésével foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány, másik felét az Erdélyben hasonló missziót folytató Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek ajánlotta fel.
Utóbbi elnöke, Péntek János nyelvészprofesszor a Krónikának elmondta, ekkora összegű támogatásban még nem volt részük, és véleményük szerint ez a bizalom jele, nagy megbecsülése az egyesület munkájának, emellett a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület jó hírét is terjeszti. Ez a felajánlás azért is kivételes, mert több, mint amennyi a közel négyszáz támogatottjuk egy havi teljes ösztöndíja.
„A program nagy volumenű, a biztonsága viszont nagyon fontos, ugyanis mi éves szerződést kötünk az ösztöndíjasokkal, miután megítéltük a támogatást 12 hónapra" – emelte ki az elnök, hozzátéve, hogy ilyen jellegű szerződést a támogatókkal nem írattathatnak alá, és annak ellenére, hogy a támogatók általában vállalják az adott évre szóló támogatást, a program sérülékeny. Ezért az elsődleges céljuk, hogy minél biztonságosabbá tegyék a működését, és ebben jelentős segítséget nyújt Oplatka András támogatása. Bár arról még nem döntöttek, hogy a felajánlott pénzösszeggel hogyan gazdálkodjanak, több lehetőséget is megvizsgálnak. Többek között azt, hogy esetleg kivételes ösztöndíjat létesítenek, vagy inkább a program biztonsági tartalékát erősítik, amely kulcsfontosságú a működésében. Amikor időszerű lesz, az adományozó véleményét is ki fogják erről kérni.
Péntek János elmondta, az itthoni környezetben nincs nagy presztízse annak a munkának, amelyet ők végeznek, viszonylag kevés a hazai támogatójuk, miközben olyan kiváló emberek, mint amilyen Oplatka András, és sokan mások a nagyvilágban – különösen akadémiai környezetből és máshonnan is – tudják, hogy mennyire fontos a tehetségek felkarolása és megóvása az elkallódástól. Ugyanakkor annak ellenére, hogy itthoni környezetben kevésbé érezhető ez a fajta érzékenység, az állam és vezetői sem jeleskednek ebben, vannak hazai támogatóik is. A támogatók világtérképe egyébként megtekinthető az egyesület honlapján. Azt szeretnék, ha a hazai magyarság nagyobb szolidaritást vállalna ilyen ügyekben. „Azt hiszem, hogy az erdélyi magyar világnak nagy szüksége van arra, hogy aki teheti, civilként álljon a jó ügyek mellé" – emelte ki Péntek János.
A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület két programot működtet: a 8–12. osztályosoknak szóló Alapprogramot és a Barátság Programot. Utóbbi keretében közel száz egyetemistát támogatnak, akiknek a mecénásaik a középiskola befejezése után, a felsőoktatásban is vállalták a támogatását. Az Egyesület arra is figyelmet fordít, hogy megteremtse és ápolja az ötszáznál több támogató és a majdnem négyszáz ösztöndíjas közötti kapcsolatot. „A személyi kapcsolatot biztosítani kell, ez a bizalom alapja: minden támogató tudja, kit támogat, és folyamatosan tájékoztatást kap személyes levélben támogatottja munkájáról, előrehaladásáról, életkörülményeiről. Nagyon sok példa van rá, hogy személyesen is kapcsolatba lépnek egymással. Így afelől sem lehet semmi kétség, hogy a támogatás oda jut, ahova szánták. Oplatka András nagyon szép gesztusa és támogatása esetében is hasonlóan fogunk eljárni" – összegezte Péntek János.
Sárosi István Krónika (Kolozsvár)

Szavazásra buzdítanak az egyházak és a pedagógusszervezet
A vasárnapi parlamenti választásokon történő részvételre kérik az erdélyi magyarokat a történelmi egyházak képviselői és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) is. 
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek körlevelében arra kéri a híveket, menjenek el szavazni, és lelkiismeretük szerint olyan jelöltekre adják voksukat, akikről tudják, hogy az egyház és a nép érdekeit védik, az egységet ápolják. A római katolikus érsek szerint az utóbbi idők történései azt igazolják, hogy összefogás nélkül eredménytelen minden fáradozás. „Mindannyian látjuk a nagy veszélyt, hogy az eddigi eredmények még visszafordíthatók, ha nincs erős jelenlét a parlamentben, és nem képviselik kisebbségi népünk érdekeit ott, ahol rólunk, életünkről és jövőnkről is döntenek" – fogalmaz az érsek.
Adorjáni Dezső Zoltán, az evangélikus-lutheránus egyház püspöke körlevelében szintén arra bátorítja az egyház minden felelősen gondolkodó hívét, hogy az erdélyi magyar nemzet érdekeit, törekvéseit felvállaló magyar összefogásra szavazzon. „Ebben a kritikus helyzetben szükséges nekünk a közömbösség és letargia állapotából felemelkedni, egy közösségként összefogni, hiszen saját sorsunk és gyerekeink jövője függ akár egyetlen szavazattól is. Isten előtti felelősségünk nemzeti közösségünk védelme és ápolása Emberi és társadalmi kötelességünk élni szavazati jogunkkal" – fogalmaz a püspök, arra bátorítva minden felelősen gondolkodó hívét, hogy vasárnap vegyen részt a parlamenti választásokon, és szavazzon lelkiismerete szerint  „Ne engedjünk egyetlen magyar szavazatot sem elveszni" – zárul a körlevél.
Az RMPSZ országos elnöksége nevében Burus-Siklódi Botond elnök kért szerdán arra mindenkit, hogy „cselekedjenek, természetesen saját belátásuk szerint, de amennyiben jónak látják, mindenképpen jelenjenek meg a december 11-ei választásokon, és biztassák környezetüket is, hogy éljenek a törvények által biztosított jogukkal”. „Hozzunk közösen döntést a magyar képviselet biztosításáért! Minden szavazat számít!” – szögezi le az RMPSZ elnöke. Krónika (Kolozsvár)

Harmincegy előadás az idegenségről – Népszerű volt az Interferenciák
Nagy érdeklődésnek örvendtek a kolozsvári 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál előadásai a kincses városbeli és a világ minden tájáról idelátogató közönség körében – közölte a szervező Kolozsvári Állami Magyar Színház. 
A budapesti Vígszínház Jóembert keresünk című előadásával vasárnap zárult a seregszemle, amelynek tizenegy napja alatt tizennégy ország összesen huszonegy társulatát látta vendégül a színház. A záróelőadást követően Tompa Gábor fesztiváligazgató, színházigazgató megköszönte a közönségnek a kitartó érdeklődést, mint mondta, idén majdnem kétszer annyian érdeklődtek a szemle iránt, mint két évvel ezelőtt, ez arra biztat, hogy két év múlva, a 6. Interferenciák Fesztivált is megszervezze a kolozsvári színház.
A kétévente szervezett találkozóra idén Dél-Koreából, az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból és Oroszországból is érkeztek társulatok. A rendezvénysorozat központi témája az idegen odüsszeiája volt, melynek jegyében összesen harmincegy előadást játszottak Kolozsváron a meghívott társulatok. Legtöbben a Vígszínház, valamint a bukaresti Bulandra Színház Brecht-előadásaira voltak kíváncsiak, a fesztivál OFF-programjai – koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések – pedig szintén számos érdeklődőt vonzottak a TIFF Házba és a Tranzit Házba.
A különböző programok a város összesen hét különböző helyszínén zajlottak, melyek közül a Remarul vagongyár, a REACTOR kortárs művészeti tér, valamint az Erdélyi Néprajzi Múzeum először látta vendégül a fesztivál programjait. A fesztiválprogrammal párhuzamosan két workshop is zajlott: Declan Donnellan nagy-britanniai rendező a fiatal színészeknek, Diana Damian pedig a fiatal kritikusoknak szóló műhelyt vezette. Az Európai Színházi Unió (UTE) Konfliktuszónák elnevezésű programja keretében az UTE fiatal újságíróinak találkozójára is sor került.
Tokióban vendégszerepel a kolozsvári magyar színház
A Hedda Gabler című, Andrei Șerban által rendezett nagysikerű előadással vendégszerepel december 10-11-én Tokióban a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A társulat első alkalommal kapott meghívást a Tokiói Nemzetközi Ibsen Fesztiválra. A vendégjáték megvalósulását a Román Kulturális Intézet támogatása tette lehetővé. Mitsuya Mori, a fesztivál művészeti igazgatója szerint a rendezvény célja a kortárs világszínház legjobbnak ítélt Ibsen-előadásain keresztül látleletet nyújtani korunk társadalmáról. A találkozó központi témája Ibsen most.
„A szereplők a mai ember tükörképei, a beteljesületlen emberi teljesítőképesség drámáját mutatják fel. A darab kérdése: lehet-e élni ideálok nélkül?" – nyilatkozta Andrei Şerban a 2012 januárjában bemutatott előadásról. Az előadás főszerepét Kézdi Imola játssza, a szereposztás tagjai: Bogdán Zsolt, Pethő Anikó, Hatházi András, Szűcs Ervin, Varga Csilla, Csutak Réka. Az előadás megvalósításában a rendező alkotótársai voltak: Carmencita Brojboiu, díszlet- és jelmeztervező, Daniela Dima, a rendező munkatársa, Biró Eszter, dramaturg. Krónika (Kolozsvár)

Civilek és szellemi honvédők találkoztak Budapesten
December 2-án rendezték meg a Kárpát-medence legfontosabb civil szervezeteinek és szellemi honvédőinek ünnepi összejövetelét a Civil Összefogás Forum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) évzáró ünnepségén.
A budapesti Szent Margit Gimnázium dísztermében a Kárpát-medence magyar régióinak civil szervezetei és a szellemi honvédők találkoztak. Nagyváradról jelen volt az eseményen dr. Fleisz János, a BINCISZ elnöke, az EMKE alelnöke és Fleisz Judit, a Sapientia Varadiensis Alapítvány alelnöke.
Megnyitó beszédében Csizmadia László CÖKA elnök megállapította: „a mai, pártérdekekkel és elaggott ideológiákkal tömjénezett világunkban olyan polgárokra van szükség, akik nemzetüket, a nemzetek közösségét a szuverenitás eszmeiségét követve kívánják megőrizni”, majd hozzátette: „a több mint kétezer kárpát-medencei szervezet megkérdőjelezhetetlen hozzáállással bizonyítja érdekeltségét a civil összefogást illetően”. Hangsúlyozta, hogy a civileknek fontos szerepük van abban, hogy a nemzeti kultúra fennmaradjon.
Ezután Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tartott előadást, melyben kifejtette: „Magyarország erősödik, és ezt nemcsak a számok mutatják, hanem az is, hogy erősödnek polgári, nemzeti, keresztény közösségei”. Ezután kiemelte: „egy ország ereje nem elsősorban a gazdasági erejében, nem is kizárólag politikai erejében vagy tudományos eredményeiben van, hanem a közösségei erejében”. Aláhúzta azt is, hogy ma már nem elég defenzív módon megnyilvánulni: „Nem elég megvédeni azt, amink van, hanem vissza kell szerezni, ami a miénk volt.”
Dr. Fricz Tamás politológus a mai helyzetet elemezte. Rámutatott, hogy a liberális globalista erők teljesen vissza akarják szorítani a nemzeti eszmét és a demokráciát, ezek fölé akarják helyezni a globalizációt. Erre találták ki a PC kifejezést (political correctness), amely a liberális világ szellemi kifejezője. Ebben most léket ütött az új amerikai elnök megválasztása, aki a jó értelemben vett amerikanizmust és a nemzeti elvet a globalizáció elé helyezi. Véleménye szerint a magyarságnak továbbra is a nemzeti és demokratikus úton kell haladnia, amely tehát a mostani politikai irány folytatását jelenti.
A rendezvényen átadták a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumának „szellemi honvédő” díjait. A kitüntetést idén ifj. Tóth György szerkesztő-műsorvezető, dr. Völgyesi Miklós nyugalmazott bíró és a FOKUSZ, a Kárpát-medencei Kulturális Kapcsolatokért Közhasznú Egyesület vehette át. A résztvevők megkapták a Civilitika – A népfelség tudománya című könyvet, amely a civil társadalom jelenlegi problémáit elemzi.
Fleisz János
Kiegészítés: BINCISZ - Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége Reggeli Újság (Nagyvárad)

Húszéves az Elveszett Világ
Két évtized a közösség szolgálatában 
Kedd este, a Tortoma Önképzőkör keretében a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület elnöke, Dénes Ildikó, illetve Böjte Ferenc és Demeter Zoltán alapító tagok vetítéssel egybekötött visszaemlékező estet tartottak Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár Termében, ahol az egyesület két évtizedes múltját ismerhette meg a népes közönség.
Hoffmann Edit muzeológus, az est házigazdája köszöntötte a meghívottakat. „Olyan világra vigyáznak az egyesület tagjai, amit látogatóként nem lehet rögtön megérteni. Olyan munkát végeznek, hogy nincs az a pénz, amivel meg lehet fizetni. Ezt csak önkéntesen és természetszeretetből lehet csinálni, különben nincs értelme” – fogalmazott.
Baráti beszélgetésből indult
Demeter Zoltán alapító tag, egyesületi titkár a kezdetektől mutatta be az egyesületet, képekkel, érdekes történetekkel illusztrálta az első lépéseket, amelyeket fiatalokként még szinte fel sem fogtak teljesen. 1996 nyarán Böjte Ferenc, Demeter Zoltán és Keresztély-Krall Gyula kezdeményezésére, egy baráti társaság berkeiből pattant ki a szikra, hogy megalapítsák az Elveszett Világot. Elsődleges célja Székelyföld, ezen belül Erdővidék természeti értékeinek, területeinek és objektumainak felügyelete és védelme, újabb védelemre szoruló területek felkutatása és nyilvántartásba vétele, a meglévők bővítése, a kistérség lakóinak környezettudatosságra való nevelése, kiemelt figyelemmel a fiatalok irányába, az ökoturizmus, a magashegyi turizmus, az alpinizmus és a barlangászat népszerűsítése, a térség növény- és állatvilágának, talaj- és felszíni vizeinek, illetve borvizeinek védelme. 2004-től hivatalosan is a Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület felügyelői, azóta tevékenységük jelentősebb részét ez a munka teszi ki. 
Kiteljesedett a tevékenység
Az egyesület elnöke 1999-től Dénes István geológus–barlangkutató volt, aki nagymértékben meghatározta és elősegítette a fennmaradást, a további tevékenységek szervezését és megvalósítását. Az ő vezetésével sikerült egyre jobban megismerni az Erdővidéken található természeti értékeket, ahol a túrázások során összegyűjtötték a szemetet is.
Rendszeresen meg- és feljavították a Vargyas-szoros átkelőhelyeit, és újratérképezték a szoros több barlangját. A szoros 2000-től hivatalosan is természetvédelmi területté lett nyilvánítva, melynek határait jelzésekkel látták el, 2002 májusában a Félszigeten a régi palló helyett olyan hidat építettek, amelyet egy nagyobb áradás sem mosott el, majd a Lócsűr előtt ugyancsak tartósabb átkelőt építettek. 
2003 októberében táblát állítottak a vargyasi letérőnél, és folytatták természetvédő tevékenységeiket, szórólapokat, kiadványokat szerkesztettek, védett virágok árusítása ellen kampányoltak, ismeretterjesztő cikkeket írtak, stb. 
Egyre több a munka
2005-től, Dénes István halála után, az egyesület elnöke Dénes Ildikó lett, jelenleg a tevékenységet háromtagú vezetőtanács irányítja, az egykor több mint 30 tagú csapatból mostanra 5-6 személy dolgozik aktívabban. „Egyre kevesebben vagyunk, és egyre több a munka” – fűzte hozzá Demeter Zoltán, aki 2005-től a titkár szerepét is betölti. „A Vargyastól kiépített út hatására sokkal több a látogató, ezért egyre nagyobb a felelősség is” – mondta.
Dénes Ildikó röviden ismertette a szoros földrajzi elhelyezkedését, növény- és állatvilágát, valamint felhívta a figyelmet a védett fajokra is, amelyek fennmaradása a látogatókon is múlik. Bemutatta a 2015-ben átadott látogatóközpontot, beszélt az építés folyamán felmerült nehézségekről, illetve a jövőbeli tervekről is ejtett pár szót. Többek között egy korszerűen kiképzett sátortábor létrehozásának fontosságát ecsetelte, amely segítségével fel lehetne, fel kellene számolni a vadkempingezést. A tervek szerint a 2,8 hektáros tábor területe 400 sátor egyidejű elhelyezését tenné lehetségessé.
Böjte Ferenctől megtudhattuk, hogy folyamatban van egy kiadvány szerkesztése is, amely összefoglalja a fontosabb tudnivalókat az egyesületről és a szorosról, majd megköszönte az elmúlt húsz évet az egyesület minden tagjának, akik ennyi éven át, szabadidőt és energiát nem kímélve, munkálkodtak Erdővidék eme páratlan szegletében.
Lázár Szilárd Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új rendelet a tanügyben
Tilos házi feladattal büntetni 
Tilos a házi feladat büntetésként való alkalmazása – erről szóló rendeletet írt alá Mircea Dumitru oktatási miniszter. A dokumentum értelmében tilos büntetési célzattal nagy mennyiségű vagy egy bizonyos gyakorlat ismétlésére alapuló házi feladatot adni a tanulóknak – tájékoztat az Agerpres hírügynökség.
Azt is előírják, hogy a felhagyott házifeladat-mennyiség megoldása legfeljebb 2 órát vehet igénybe, és szem előtt kell tartani azt is, hogy az iskolai és az iskolán kívüli tanulási idő ne haladja meg az 5–8 órát. Előkészítő osztályban nem lesz házi feladat, és az elemisták, illetve az 5–8. osztályos tanulók a vakációk idejére nem kapnak otthoni munkát – áll még a rendeletben, amely a tanulók felkészültségétől függő differenciált házi feladatokra is kitér.
Eszerint lesznek közepes nehézségi fokú megoldandók, amelyek az osztály minden tanulójára érvényesek, ugyanakkor alkalmanként úgynevezett „pót” házi feladatot is kaphatnak majd a diákok, például olyan esetekben, amikor lemaradást kell behozniuk. A rendelet értelmében félévente egy alkalommal egy összefoglaló jellegű, terjedelmesebb dolgozat elkészítését kérhetik a pedagógusok házi feladatként minden tantárgyból. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pálfy Mór Emlékkonferencia
Kolozsvári Akadémiai Bizottság Földtani Szakbizottsága, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Pálfy Mór Emlékkonferenciát szervez 2016. december 10., szombat délután 5 órától Bágyonban. 
A konferencia célja feleleveníteni érdemeit Aranyosszék leghíresebb természettudósa, PÁLFY Mór (1871–1930) geológus születése 145. évfordulója alkalmából. Szülőföldjén köztudatba vinni személyiségét, tudományos érdemeit, emberi nagyságát. Származási helyének polgárai előtt felidézni büszkeségük, önbecsülésük e nem mindennapi forrását. További nem-titkolt célunk az Aranyos-vidéki magyar értelmiség találkozására lehetőséget biztosítani, közösségi érzete ápolása érdekében. Egyúttal az erdélyi magyar geológus közösségnek, a szakma széles köre képviselőjének is keretet teremteni, hogy leróják tiszteletüket az erdélyi földtan e kiválóságának emléke előtt. 
A Konferencia helyszíne: Bágyon, Kultúrház eme.ro

Közösségi támogatással menthetők a kastélyok
Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák közt címmel szervezett minikonferenciát a PONT csoport szerdán Kolozsváron a decemberben (hivatalosan 18-án) ünnepelt Kisebbségek napja apropójára. Néhány fontos következtetés: a műemléképületek fenntarthatóságának titka a jó üzleti terv és a helyi közösség bevonása, a közösséget pedig a gyerekeken keresztül lehet leginkább megmozgatni.
A K+ Központban megszervezett rendezvényen az erdélyi kastélyok és kúriák fenntarthatóságáról, jövőjéről, örökségvédelemről, a műemlékek népszerűsítéséről tartottak előadást a területen dolgozó szakemberek, Oláh-Gál Elvira pedig a történelmi családok XXI. századi szerepéről kérdezte a fugadi Bánffy-kastély egyik örökösét, Bánffy Farkast.
Kastélystratégia: bevonni a közösséget
Farkas András, a PONT Csoport társalapítója, a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója hangsúlyozta: az általa vezetett projekt nemcsak védeni akarja az épített kulturális örökséget, hanem funkciót is adna az épületeknek. Farkas ismertette azt a keretdokumentumot, amelyben a kastélyok, kúriák rehabilitációjának stratégiai tervét dolgozták ki. A tervet szakemberekkel állították össze, a dokumentálódás folyamatában háromszáz kastélyról és kúriáról archiváltak adatokat, fotókat. Elmondta, közösségi és intézményi hálózatban gondolkodnak, csakis így kerülhetnek vissza ezek az épületek a gazdasági- és társadalmi körforgásba. A Kastély Erdélyben stratégiai terv a közösség igényeire akar válaszolni, hosszú távú célja, hogy az ügy közösségi támogatottságban részesüljön.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Veress Emőd jogász szintén a jó gazdasági terv fontosságát hangsúlyozta, kizárólag jogi megoldással ugyanis nem lehet segíteni az épületeket. Viszont felhívta a figyelmet arra, hogy kisebb kúriáknál megoldást jelenthet az időben megosztott tulajdon: 5-6 személy vagy család megegyezhet arról, hogy összedobják a pénzt a felújításra, majd különböző idősávokban használják az épületet. A különböző társulások mindenképp megoldást jelenthetnek, Romániában 2016-tól ismét lehetséges a közszféra és magánszektor társulása (PPP – parteneriat public-privat). „Nem ördögtől való dolog eladni” – tette még hozzá a jogász, arra utalva, hogy a tulajdonosnak sokszor nincs lehetősége az alapvető fenntartási munkálatok finanszírozására sem.
Bánffy Farkas szerint „nagyon sokszor probléma az, hogy egy-egy tulajdonos ragaszkodik a dolgokhoz, nem képes elengedni dolgokat, eladni dolgokat, bevonni másokat”. Több olyan épületről tud, amelyek az 1990-es évek elején még álltak, de mára már eltűntek, pedig csak bölcs tulajdonosi belátásra lett volna szükség.
Ugyanakkor bölcs belátásra van szükség a műemlékes szakemberek részéről is, a műemlékes és a gazdasági-tulajdonosi szempontot össze kell egyeztetni, hangsúlyozta Bánffy Farkas. Hozzátette: volt arra példa, hogy egy műemlékes elgondolás az egész épület funkcióját tönkretette volna egy apró rész megmentése érdekében.
Bánffy Farkas, aki 2007-ben költözött Magyarországról a fugadi Bánffy-kastélyba, arról is beszámolt, hogy vannak konfliktusai a helyi elöljárókkal Fugadon, de a közösséggel jó viszonyban van, az idősebbek tisztelettel emlékeznek a családra. Véleménye szerint az, hogy a birtokukra visszaköltöző nemesi leszármazottak milyen viszonyban vannak a helyiekkel, a kölcsönös tiszteleten múlik. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, át kell gondolni a helyzetet az adott közösség szemszögéből is - mondta.
Tasi Annabella, Zsizsmann Erika maszol.ro

Nem tudni, miért állt titkosszolgálati megfigyelés alatt Horváth Anna
Hónapokon keresztül állhatott teljeskörű nemzetbiztonsági megfigyelés alatt Horváth Anna, de az sincs kizárva, hogy a titkosszolgálati megfigyelés ma is tart. A korrupcióval gyanúsított kolozsvári alpolgármester jogi képviseletét ellátó ügyvéd a Maszolnak elmondta, egyelőre fogalmuk sincs, miért figyelték meg a magyar elöljárót.
Mint ismert, Horváth Anna két hónapja tartó hatósági felügyeletét szerdán hosszabbította meg újabb 60 nappal az ügyészség. Gáspár Szilágy János, az alpolgármester ügyvédje a Maszolnak elmondta: fellebbeztek, és vélhetően egy héten belül születik döntés. Tájékoztatása szerint az ügyészek azért hosszabbították a kényszerintézkedést, hogy az alpolgármester ne befolyásolhassa a tanúkat. „Szerintünk azonban ez az érvelés nem állja meg a helyét, a tanúkat ugyanis már kihallgatták, a bizonyítási eljárás is a vége felé közeledik” – magyarázta az ügyvéd.
Horváth Anna szerdai Facebook-bejegyzésében azt írta: „én nem nyilatkozhatok a kivizsgálás menetéről, de fontosnak tartom elmondani, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem bármiféle feljelentés alapján, hanem a február óta elkezdődött teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelésemből származó lehallgatások értelmezései ürügyén indult ellenem eljárás”. 
Gáspár Szilágy János erről elmondta: az alpolgármester titkosszolgálati megfigyelését ez év februárjában engedélyezte a Legfelsőbb Bíróság. „Mi a megfigyelési engedélynek a félig titkosított változatát láttuk, abból pedig nem derül ki, hogy miért folyamodtak ehhez a lépéshez” – magyarázta. Magyarázata szerint ezt valamelyik titkosszolgálat kérheti, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Ha a megfigyelés alatt bűncselekmény gyanúja is felmerül, a megfigyelést végző szolgálat értesíti az illetékes ügyészséget – így indított nyomozást a korrupcióellenes ügyészség az alpolgármester ellen, ami alapján bírósági felügyelet alá helyezték. Gáspár Szilágyi János azt mondta: nincs kizárva, hogy Horváth Anna ma is megfigyelés alatt áll – ez ugyanis hat hónap után háromhavonta meghosszabbítható, legtöbb két éves időtartamra.  
A teljes körű nemzetbiztonsági megfigyelés jóváhagyása a titkosszolgálatokat több fajta eszköz bevetésére is feljogosítja. Ide tartozik egyebek között a telefonok lehallgatása, a mobiltelefonok lehallgatása és követése, lehallgatókészülékek telepítése valamint rejtett kamerák beüzemelése a célszemély irodájában és az otthonában is. Ide tartozik a levelezés megfigyelése, postai küldemények felbontása, de banki tranzakciók nyomon követése is.
Az 51/1991 számú román nemzetbiztonsági törvény meghatározása szerint nemzetbiztonsági fenyegetettséget jelentenek az állam egységét és függetlenségét veszélyeztető tervek és lépések, a kémkedés, az árulás, az államhatalom gyengítésére irányuló cselekedetek, államtitkok idegen hatalmak felé való továbbítása. A jogszabályban szerepel az állam egységére és a jogállamiság aláásására irányuló törekvések támogatásának bűncselekménye is.
Azt nem tudjuk, hogy Horváth Annának volt-e sejtése arról, hogy titkosszolgálati megfigyelés alatt áll, és esetleg tud-e arról, hogy mi lehetett a megfigyelésének az oka. Az alpolgármestert megkerestük, egyelőre nem tudott válaszolni kérdéseinkre.
„Az tény, hogy az ilyen jellegű megfigyelés nem a korrupcióellenes ügyészség által említett fesztiváljegyek adományozása miatt történt. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az illetékes szervek közöljék velünk a megfigyelés okát” – magyarázta Gáspár Szilágyi János. Az ügyvéd hozzátette: nincs kizárva, hogy sosem tudják meg, miért kellett Horváth Annát titkosszolgálati módszerekkel követni. 
Lázár Lehel maszol.ro

Cenzúrával vádolják a Maszol.ro hírportált
Cenzúrával vádolták meg a Maszol.ro hírportált, miután az visszautasította Gál Mária Az anyaország segítsége című jegyzetének közlését.
Az amúgy RMDSZ-közeli portál kapcsán Székely Ervin, a Román Rádió kisebbségi szerkesztőségének főszerkesztője, volt RMDSZ-es egészségügyi államtitkár, a szövetség korábbi parlamenti képviselője jelezte december 2-án, hogy – szerinte – nem szakmai okokból nem közölték le a portál állandó publicistájának számító Gál jegyzetét. Ezt követően a Petíciók.com oldalon petíciót is indított Ne cenzúrázzon a Maszol! címmel.
„A Maszol.ro portál nem szakmai indokkal visszautasította Gál Mária Az anyaország segítsége című jegyzetének közlését. Tekintettel arra, hogy ez nem első alkalommal fordul elő, kinyilvánítjuk az alábbiakat: 1. Tiltakozunk a sajtószabadság megsértése ellen. Elfogadhatatlannak tartjuk a cenzúra bármilyen formáját. 2. Hivatalos magyarázatot kérünk a Maszol.ro vezetőségétől arra, hogy milyen megfontolásból, esetleg milyen politikai nyomásra döntött egyes véleményanyagok letiltásáról” – olvasható a petícióban, amelyet cikkünk születéséig tizenhárman – köztük Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Magyari Nándor László szociológus és Stanik István újságíró – láttak el kézjegyükkel.
Székely Ervin egyúttal közzé is tette Facebook-oldalán Gál Mária írását, amelyben az Szijjártó Péter magyar külügyminisztert ostorozza amiatt, hogy megtiltotta a magyar diplomaták részvételét a román intézmények által december elseje, a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett fogadásokon. Az inkriminált cikkben többek között így fogalmaz: „Persze, azért lehet bunkónak lenni e körökben is, de nem biztos, hogy hasznos az országnak annak is látszani. Mi lesz a magyar külügy következő lépése? Letiltják a francia ünnepen való részvételt Trianon miatt, az osztrákot a 13 aradi vértanú és az oroszt 1956 leverése miatt? )”.
Lapunk megkeresésére Székely Ervin a petíció indítását azzal indokolta, hogy nem Gál Mária esete az első ilyen a Maszolnál. Állítása szerint három évvel ezelőtt az ő egyik cikkét sem közölték, és tudomása van arról, hogy hasonló eset másokkal is megtörtént. A közös vonás ezekben az, hogy mindegyik cikk valamiképpen a mostani magyar kormányt bírálta. Arról, hogy még kinek az írását nem közölték hasonló okok miatt, nem szolgált részletekkel.
Megkerestük a Maszolt is, azonban Cseke Péter Tamás főszerkesztő – arra hivatkozva, hogy belső ügyről van szó – nem kívánt nyilatkozni. Megkérdeztük Rácz Évát, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökét is, hogy megérdeklődjük, mi az újságíró-szervezet álláspontja az ügyben. Rácz Éva közölte, még nincs állásfoglalás, de az esettel már foglalkozik a testület igazgatótanácsa, és előfordulhat, hogy a MÚRE becsületbírósága is megvitatja. kronika.ro

Orbán Viktor Szatmáron: ne lehessen átnézni a magyarokon!
MTI | - Minél nagyobb arányú részvételre biztatta a romániai magyarságot a vasárnapi parlamenti választásokon Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön Szatmárnémetiben, miután tárgyalt Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével.
„Azt szeretném, ha nem lehetne átnézni a magyarokon” – mondta a közös sajtótájékoztatón a kormányfő, hangsúlyozva: a romániai magyaroknak ki kell állniuk az érdekeikért. A román–magyar együttműködés minőségét is jelentősen befolyásolja a romániai magyar közösség ereje – tette hozzá. Kijelentette azt is: Magyarország egy sikeres Romániában érdekelt.
Jelezte, hogy ma a romániai magyar közösség környékén és az őt körülvevő román politikai világban vannak olyan jelenségek, amelyek fenyegetettséget jelentenek. „Úgy érezzük, hogy nem mindig kapják meg az itt élő magyarok az őket megillető tiszteletet, és úgy érezzük, hogy a fejlődésük elől nem segít a román hatalom minden lehetséges akadályt eltávolítani” – fejtette ki.
A miniszterelnök szerint azonban ha Románia „megfelelő politikai vezetést” választ magának, és a magyar kormányban is meglesz a hajlam az együttműködésre, akkor annak a Romániában élő magyar közösség is előnyét fogja látni. 
Kijelentette azt is: Magyarország sikeres Romániában érdekelt. Ez felebaráti okokból is így van, valamint azért is, mert szomszédos országok lévén „Románia sikere felértékeli Magyarországot is” 0ľ jegyezte meg. Orbán Viktor egyúttal gratulált Kelemen Hunornak, hogy „az adott körülmények között létrehozható legszélesebb összefogást teremtette meg” a választásra. „Összefogni mindig jobb, mint széthúzni” – hangoztatta.
A miniszterelnököt a román média egyik képviselője megkérdezte arról, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter eltiltotta a magyar diplomatákat a részvételtől a december 1-jei román nemzeti ünnepi alkalmakon. Erre Orbán Viktor azt felelte: az őszinteség a legjobb módszer akkor is, ha kényes ügyekről van szó, márpedig ez diplomáciailag egy kényes kérdés, „de még mindig jobb az őszinteséggel együtt járó konfliktust vállalni, mint kétszínűnek lenni”.
„Miután december 1-jén a magyaroknak nincs mit ünnepelni, hát nem ünnepelnek” – mondta, helyesnek nevezve a magyar diplomácia döntését, amikor „az egyenes utat választotta”. Románia 1990-ben tette meg nemzeti ünnepévé december elsejét: 1918-ban ezen a napon rendezték meg Gyulafehérváron azt a román nemzetgyűlést, amelynek résztvevői kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal.
A kormányfő a tájékoztatón beszámolt arról is, hogy a megbeszélésen – amelyen részt vett Kereskényi Gábor polgármester is – áttekintették Szatmárnémeti helyzetét. A polgármester fontosnak nevezte – idézte szavait –, hogy a határhoz közeli várost közvetlenül „rákössék” a magyarországi és ezen keresztül az európai autópálya-rendszerre. Ez egy 35-40 kilométeres sztrádaszakasz megépítését jelenti Magyarországon a határig – jelezte Orbán Viktor, hozzáfűzve, a közeljövőben Budapesten meg is kezdik az útvonal megtervezését és kivitelezését.
Kelemen Hunor – a magyar összefogást hirdető molinó előtt – arról beszélt, hogy egy nagy győzelem erős parlamenti képviseletet jelentene a romániai magyarságnak a bukaresti törvényhozásban. „Amikor a közös dolgainkról van szó, akkor összefogunk, akkor félreteszünk mindent, ami a múltban bennünket esetleg elválasztott” – mondta.
Az RMDSZ elnöke sorsdöntőnek nevezte a közelgő választást, ugyanis – magyarázta – a következő években jelentős reformok várhatók, például a közigazgatásban és az oktatásban, vagyis olyan kérdésekben születhetnek döntések, amelyek a romániai magyar közösségnek is hosszú évtizedekre meghatározzák az életét. „Ezért azt szeretnénk, hogy bele tudjunk szólni a döntésekbe, hogy ne lehessen megkerülni azt az 1,3 millió magyar embert, aki Romániában él” – hangsúlyozta a politikus. A találkozót a szatmárnémeti Kossuth-kertben lévő Zöld Házban tartották, ahol több helybéli is meghallgatta a közös sajtótájékoztatót. kronika.r

Hová tűnt több mint ezerötszáz óvodás?
Míg öt évvel ezelőtt Maros megyében 7750 magyar óvodás volt, addig idén már csak 6069 magyar kicsit írattak be óvodába a szüleik. Főként a szórványtelepüléseken zártak be emiatt óvodák, de a megyeszékhely több intézményében is szűntek meg csoportok.
A teljes erdélyi magyarságra jellemző negatív demográfiai mutatók a magyar óvodai csoportok létére is kihatnak, ezzel együtt az erdélyi magyar oktatás alakulására is. Az előkészítő osztályok elindításával 2012-ben csökkent ugyan egy keveset az óvodások létszáma, mert a hatévesek átkerültek az iskolai rendszerbe, de a mutatók sokkal nagyobb változásról árulkodnak.
Haller Katalin Maros megyei magyar óvodákért felelős tanfelügyelő 2011 óta tölti be ezt a tisztséget. Elmondása szerint már csak az elmúlt öt évben is rohamosan csökken a magyar óvodások száma, és emiatt a magyar óvodai csoportok és óvónői állások száma is a megyében.
„Míg 2011-ben 7750 magyar óvodás, 399 magyar csoport és 494 óvónői állás szerepelt a rendszerben, addig 2016-ban már több mint 1500 gyerekkel kevesebbet, 6069 óvodást írattak be a szülők, és csupán 319 és fél magyar csoport indulhatott a megyében, illetve csak 400 óvónői állást tudtunk meghirdetni” – ismertette az adatokat Haller Katalin. Azt is megtudtuk tőle, hogy a német óvodai csoportok száma is drasztikusan lecsökkent a megyében: 2011-ben 28 csoport volt, 2016-ban már csak 10 német csoport indult.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint Romániában az elmúlt évben csupán 1200 óvoda működött, amely hatalmas csökkenést jelent a kilencvenes évekhez képest, amikor még 12 ezer intézmény szerepelt a rendszerben. A kilencvenes évek után következett demográfiai csökkenés és az elvándorlás az oktatási rendszert is felborította. Főként a vidéki szórványtelepüléseken szűntek meg óvodák az elmúlt években, az ott maradt gyerekek pedig kénytelenek több kilométert megtenni a következő falu óvodájáig.
Maros megyében főleg Dicsőszentmárton és Ludas környékén szűntek meg óvodák, illetve óvodai csoportok – tudtuk meg Haller Katalintól. Magyar óvodai csoport nem indulhatott az utóbbi években már Bölkényben, Ózdon, Andrásteleken sem, illetve Dicsőszentmártonban egy napközi és egy négy órás programmal működő csoport szűnt meg, Segesváron szintén, Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, illetve Szovátán is szűntek meg óvónői posztok – tudtuk meg a tanfelügyelőtől.
Marosvásárhelyen nem működik óvoda már az Unirea Főgimnáziumban, de szűntek meg magyar csoportok a Cinege óvodában, a Méhecskében és a 9-es számú óvodában is – sorolta Haller Katalin, aki attól tart, hogy még több magyar csoportról kell lemondani, ha nem alakul ki egy egyensúly az óvodák között. A város néhány népszerűbb óvodájában ugyanis minden évben túljelentkezés van, míg máshol alig tudnak egy csoportra való kisgyereket összegyűjteni.
A közkedvelt óvodák között van a Fecske és a Stefánia óvoda, ahol több magyar kiscsoport is indulhat egy évben, ám sok lakótelepi óvodában alig gyűl össze a szükséges létszám, pedig ott is jó pedagógusok és jól felszerelt óvodák vannak. A legjobb megoldás az lenne, hogy ha beíratáskor túljelentkezéssel szembesül a szülő, akkor irányuljon más óvoda fele is – tanácsolja a szaktanfelügyelő.
Vidéken könnyebb összeírni az óvodába, iskolába készülő gyerekeket, mert ott legtöbb helyen csak egy intézmény van, ahova írathatják, de a városban ez mindig bonyolultabb, ezért is támogatja Haller Katalin a terepezést. Szerinte el kellene menni, és személyesen felmérni, hogy hány óvodáskorú gyerek van a környéken, mert sokan nem a lakhelyükhöz közeli óvodába íratják a kicsiket.
Legkésőbb januárban kell leadniuk az intézményeknek a beiskolázási tervet, amelyből kiderül majd, hogy jövőre hány csoport, illetve osztály indulna a megyében.
A népszámlálások után
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben országszerte 37 százalékkal kevesebb gyerek született, mint 1990-ben. Maros megyében 1992-ben 610 053 lakost regisztráltak, ebből 252 651 magyar ajkú, 2002-ben 580 851 lakost számoltak össze, amelyből 228 275 magyar, míg a 2011-es népszámlálás során már az 550 446 lakosból csupán 200 858 volt magyar – derül ki a statisztikai hivatal adataiból.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

Kiásott kincsek Gyergyószentmiklós történelméből
Érdemes a kézbe venni a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum új kiadványát, hiszen még azoknak is ajánlott, akik alaposabb tudással rendelkeznek a város múltjáról. A szerkesztő Demjén Andrea régész által vezetett kutatások több meglepő tényre is fényt derítettek a település történelméről.
Tíz évnyi régészeti kutatómunka összefoglalása a Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében című kiadvány. A Tarisznyás Márton Múzeum által végzett, Demjén Andrea régész irányításával zajlott régészeti ásatások eredményeit ismerheti meg az olvasó. Pontosabban azokat, amelyek Gyergyószentmiklós területén zajlottak, három helyszínen: a Both-váránál, a Szent Miklós templomnál és Pricskén, az egykori határállomás, vesztegzár területén.
Rengeteg olyan tárgyi bizonyíték került elő a föld alól az ásatások során, rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyeket történészek csupán levéltári kutatások alapján soha sem tudtak volna felderíteni – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató. Mindhárom kutatási helyszín számos meglepetést hozott. Ezek alapján Gyergyószentmiklós, Gyergyószék történelme újraértelmezhető.
Mindez könyvben megjelenítve tudatosíthatja a várossal, hogy mindezeket történelmi kincsként lehet kezelni, többet érdemelnének, jobban használhatóvá kellene tenni ezeket. Az új ismeretek jelentősen felülírtak korábban elfogadott feltételezéseket. Például a helyi emlékezet első vagy második világháborús eredetűnek vélte a Pricske csúcsán található védművet, de kiderült, ez sokkal régebbi.  Érdekes tényeket közöltek a Pricske nyergében kiásott vesztegzár maradványai. Ez a hely az örmény kereskedőknek volt fontos, annyira, hogy ennek köszönhetően telepedtek le Gyergyószentmiklóson és tették a települést városiassá. A Szent Miklós templomnál végzett kutatások eredményei pedig azt jelzik: már az Árpád korban is erős közösség élt itt.
A kövek nem beszélnek, de a csontok igen – fogalmaz Demjén Andrea. Korábban csak feltételezni lehetett bizonyos maradványok korát, de a mai modern eszközök lehetővé teszik, hogy nagyon pontosan megállapítható legyen: mikor került egy csontdarab a földbe, vagy hogy egy az épületbe beépített gerenda mely korból származik. A Both váránál hat éven át zajlott ásatások során előkerült leletek azt az eredményt hozták, hogy az építmény már 1240 körül állhatott. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a vár sosem volt lakott. Erre az utal, hogy egy főember magánvára lehetett, célja hatalmi reprezentáció volt talán, a toronyba veszély idején húzódott be a várúr családja.
Arra következtettek, hogy a várhoz tartozó uradalom a város mai belterületén lehetett, és valószínűleg a Szent Miklós templom környékén. A feltételezést bizonyították a templomnál végzett ásatások. Megállapították, a mai templom alatt egy Árpád-kori templom maradványai rejtőznek, amely a 13. században épült, majd egy másik építési fázis a 14. században történt. Ugyanakkor újdonságot hozott a templomtorony vizsgálata is. Az itt talált fagerendák vizsgálata azt igazolta, hogy a torony 5 szintje is középkori.
A templom körül talált csontok szénizotópos vizsgálata pedig bebizonyította, léteztek itt már 1260–1280 körül temetkezések, azaz ugyanabból a korból származtak a leletanyagok, mint a Both-váránál.
A Pricske nyergében feltárt kontumáció, vagyis vesztegzár esetében a levéltárakból előkerült dokumentumok alapján tudni lehetett, hogy az 1700-as években kezdődött az építése, a gyergyóiak panaszlevelei jelzik, hogy a lakosságnak kellett dolgoznia az építkezésen. A vesztegzár célja, hogy útját állja a pestis és más betegségek, járványok behurcolásának. Egy egész sor ilyen létesítmény épült főként a Kárpátok keleti és déli vonulatának szorosaiban, folyóvölgyekben, de ez a határvédelmi vonal egészen az Adriáig nyúlt. Feljegyzések bizonyítják, hogy ezek egyforma sablon szerint épültek, a lakóházak és istállók mellett börtön és kápolna is tartozott hozzájuk. Kivétel ez alól a Pricskén található veszteglőhely, ahol sem kápolna, sem börtön nem épült. 13 vagy 14 épület állhatott itt, lakóházak és istállók, egyenként is bekerítve, de az egész telephely körül is kerítés húzódott – derült ki a kutatások során.
Egyedülálló még ez a kutatási terület abban is, hogy az ország legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye – hangzott el. Ez azonban azzal is járt, hogy külön „kaland” volt megszervezni az ásatásokat, feljuttatni a csúcsra embereket, és az ottani táborozáshoz szükséges legkülönfélébb holmit, élelmet. Ezzel kapcsolatban számos anekdotaszámba menő történet is elhangzott a könyv bemutatásán Demjén Andrea, Csergő Tibor és Iasi-i Alexandru Ioan Cuza egyetem régészprofesszora, Neculai Bolohan részéről, aki mint a kutatásokban nagy szerepet vállaló szakember, maga is jelen volt a könyvbemutatón.
A kutatások fő mozgatója, a kismamaként is a hegy tetején heteket töltő Demjén Andrea Kolozsvárra költözik családjával, a kutatásokban szintén résztvevő férjével, Florin Gogâltan régésszel – hangzott el a Városi Könyvtár zsúfolásig telt termében tartott könyvbemutatón. Ez a tény egyelőre bizonytalanná teszi a gyergyószentmiklósi régészeti kutatások folytatását. Hogy miként, milyen formában, még nem lehet tudni, de mindenképpen szükség lenne a további régészeti kutatásokra. A most megjelent könyv összeállításakor törekedtek arra, hogy ne csak történészeknek, de a város történelme iránt érdeklődők számára is érdekes és olvasmányos legyen. A publikáció – amely megállja a helyét más, a Kárpát-medencében megjelent hasonló művekkel összehasonlításban is – folytatása is az elképzelések között van. Hiszen a múzeum nem csak a városban és annak környezetében, de Tekerőpatakon, Szárhegyen, Alfaluban, Maroshévízen vagy Újfaluban is végzett kutatásokat, amelyek eredményei szintén megérdemelnének egy ilyen kiadványt. A könyv megvásárolható a Tarisznyás Márton Múzeumban, ára 30 lej.
Gergely Imre
 Székelyhon.ro

Magyarországi hátszél az RMDSZ-nek
Magabiztosan készülődik az RMDSZ a hétvégén, december 11-én, vasárnap sorra kerülő parlamenti választásokra, miután sikerült meggyőznie a magyarországi kormánypártokat, hogy az RMDSZ–MPP összefogás az erdélyi magyarság által várt közös választási listát jelenti.
Kárpát-medence-szerte a magyar sajtó egyik fő témája lett a december 11-i romániai választás, és azon belül a magyar képviseletet megtestesítő RMDSZ sikeres szereplése. A két magyarországi kormánypárt, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KNDP) közös frontot alkotott az RMDSZ támogatására. A nyitányt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Orbán Viktor magyar kormányfő novemberi, budapesti találkozója adta. A megbeszélések után a kormányfő sajtófőnöke, Havasi Bertalan úgy nyilatkozott, „Orbán Viktor és Kelemen Hunor fontosnak tartja, hogy a román törvényhozásban erős magyar képviselet legyen”. A tárgyaláson áttekintették a magyar állam támogatásával megvalósuló, a romániai magyarság érdekeit szolgáló fejlesztések állását, végül Kelemen Hunor szatmárnémeti látogatásra hívta meg a magyar kormányfőt. Információink szerint erre a programra csütörtökön, december 8-án kerül sor: Orbán Viktor Szatmárnémetiben vesz részt egy kampánygyűlésen.
Kövér László: Erdélynek intő kell legyen a Felvidék példája
November utolsó napjaiban Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke tett háromnapos erdélyi kampánykörutat az RMDSZ–MPP lista támogatására. Kövér Nagyváradon úgy fogalmazott: az erdélyi magyar érdekképviselet erősödhet azáltal, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kompromisszumot kötött a december 11-i romániai parlamenti választásokra. Kövér László meggyőződése szerint ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy a romániai parlamenti választásokon azok a magyarok is részt vegyenek, akik esetleg éppen az elmúlt évek rivalizálásai miatt fordultak el a politikai véleménynyilvánítástól. A Fidesz választmányi elnöke – aki egyúttal az MPP tiszteletbeli elnöke – a nagyváradi választási fórumon üdvözölte a két magyar párt együttműködését, amely szerinte egyrészt akkor lesz sikeres, ha a jelenleginél több magyar képviselőt juttatnak be a bukaresti parlamentbe, de már akkor is, ha csökkenteni tudják a választástól a korábbi években távol maradó magyarok arányát. A fórumon, ahol politikai és egyházi vezetők, polgármesterek, önkormányzati képviselők – köztük Biró Rozália, az RMDSZ szenátora, Pásztor Sándor, a Bihar megyei tanács elnöke, Csűry István királyhágómelléki református püspök, illetve az RMDSZ és az MPP megyei elnökei – vettek részt. Kövér László utalt az előző napi székelyudvarhelyi „intenzív és forró hangulatú” vitára, ami a két párt választási összefogása miatt alakult ki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az MPP koalíciója vezette városban. Székelyudvarhelyen több résztvevő szóvá tette, hogy Kövér László, illetve a Fidesz–KDNP miért támogatja az RMDSZ és az MPP közös listaállításában megvalósult magyar álösszefogást. Az országgyűlés elnöke indoklásában kiemelte: az elmúlt tíz évben sokat változott a helyzet, és nem feltétlenül a magyarság előnyére. Sok területen hátrányára változott a helyzet mind Romániában, mind Erdélyben, mind a magyar–román kapcsolatokban. Kövér szerint sok a bizonytalanság. „Látjuk hogyan változott meg a román politika a magyar közösség irányában, ezért is sürgető a politikai összefogás” – fogalmazott.
„Fel kell rázni mindenkit, hogy menjen el voksolni, s másokat is vigyenek magukkal” – utalt a politikus a Fidesz egykori kampányára. Felidézte, hogy az 1990-es évek elején a kisebbségi sorban élő közösség választási aktivitása nagyobb volt, mint a román többségé, mára pedig az ellenkezőjére fordult. „Ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak!” – figyelmeztetett Kövér, aki a mostani választási összefogást a változás jeleként értékelte, s reményét fejezte ki, hogy ennek eredményeként a magyar közösség akár 6 vagy még nagyobb százalékban is képviseltetheti magát a következő román parlamentben.
Kövér László az erdélyi magyarok számára intő jelnek nevezte a Felvidéket, ahol szavai szerint „egyszerű nemzetárulás történt”. Emlékezett rá, hogy amikor Bugár Bélát nem választották meg az MKP elnökévé, és szlovák–magyar pártot hozott létre, a magyarok képviseletét ellátó MKP kiesett a parlamentből. Bugár pártja, „a Híd-Most nem magyar párt, Bugár Béla pedig olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul” – ecsetelte a házelnök, majd ellenpéldaként a Vajdaságot említette, ahol jelentősen megerősödött a magyar képviselet, és javult a szerb kormánnyal a kapcsolat. Kövér László végezetül összefogásra szólított fel. „Most nincs helye megosztottságnak, nincs helye széthúzásnak, egy irányba kell tolni a szekeret” – mondta.
Semjén Zsolt: a románok átléptek egy határt
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes Budapesten tartott sajtóértekezletén értékelte az erdélyi helyzetet. Úgy fogalmazott: „döntő jelentőségű, hogy az RMDSZ együttműködve a Magyar Polgári Párttal, átlépje az ötszázalékos küszöböt, és ott legyen a bukaresti parlamentben. Ha egyszer nem jutnak be, akkor más sem kerül be helyettük és az erdélyi magyar értelmiség ideológiai alapon betagozódik a román pártstruktúrába. Ez a magyar képviselet végét jelentené”.
Semjén szerint ha nem kellő súllyal lesz jelen az RMDSZ a román parlamentben, akkor megcsinálják az új régiós felosztást és a Székelyföldet beolvasztják egy román tömbbe, ahol kisebbségben lesznek. „Minden magyarnak erkölcsi és nemzeti kötelessége az egyetlen magyar pártszövetségre voksolni” – hangsúlyozta. Megjegyezte: Magyarországnak nemzeti érdeke a Romániával való minél szorosabb együttműködés és minél jobb viszony. „A mi kezünk mindig ki volt nyújtva, most is ki van, nem rajtunk múlt, hogy idáig jutottak a kétoldalú kapcsolatok” – fogalmazott. Értékelése szerint nemhogy előre léptek volna, hanem folyamatos támadásnak van kitéve az erdélyi magyarság, s olyan dolgok történnek, amit korábban elképzelni sem tudtak. Igazságszolgáltatásnak álcázott, kifejezetten magyarellenes lépések történnek és a magyarság legfontosabb vezetőit érik támadások. Kitért arra is, hogy a visszaszerzett egyházi ingatlanokat a Ceauşescu-időket idéző módon próbálják visszaállamosítani, s kriminalizálják a magyar vezetőket, hogy ne vállaljanak politikai szerepet. A miniszterelnök-helyettes kérdésre azt mondta, a megromlott viszonyban a magyar diplomáciának nincs felelőssége, ha kritika illeti, csak abból a szempontból, hogy „nem vágtak előbb az asztalra”. „Világosan meg kell mondani, a románok átlépték a határt, amit még a magyarság el tudna viselni” – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Kósa Lajos: sikeres RMDSZ nélkül nincs sikeres Románia
Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője az RMDSZ Bihar megyei jelöltjeivel és az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunorral közös sajtótájékoztatóján vett részt Nagyváradon.
Kósa Lajos a magyarság szempontjából „hallatlanul fontosnak” nevezte, hogy az RMDSZ-nek sikerült egyezségre jutnia minden olyan magyar politikai erővel, amellyel „értelmes kompromisszumot” lehet kötni. „Meggyőződésem, hogy sikeres RMDSZ nélkül nincs sikeres Románia, és sikeres Románia nélkül nincs sikeres RMDSZ” – fogalmazott. A Fidesz frakcióvezetője szerint a 2013–14 óta eltelt időszak sorsdöntő változásokat hozott Európában és a kontinens keleti felén. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió gazdasági motorja a nyugati részekről a középső részekre tevődött át, és az unió gazdasági növekedésének meghatározó részét a posztszovjet térségek adják, ezért ezeknek az országoknak a politikai álláspontja és véleménye is felértékelődött. „Ilyen helyzetben kulcskérdés, hogy az RMDSZ ne csak nemzetiségi vagy kisebbségi kérdésekkel foglalkozzon, hanem olyan kérdésekkel, amelyek az egész román társadalomnak fontos problémái” – jelentette ki a frakcióvezető, aki egyebek mellett kitért a térség munkaerő-elvándorlására, demográfiai problémáira, és beszélt az amerikai elnökválasztás eredményéről is, biztatónak nevezve Donald Trump győzelmét.
Az ötszázalékos küszöb nem a bűvös határ
Kántor Lajos, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint az RMDSZ és az MPP összefogását a december 11-i parlamenti választásokon támogatja az erdélyi magyarság. A közszolgálati televízió egyik műsorában nyilatkozó politológus szerint a két párt közös listaállítását bár a többség üdvözli, azért vannak olyanok, akik elégedetlenek az adott összefogás jellegével. Hozzátette, nem szabad elfelejteni, hogy egy másfélmilliós közösségről van szó, amelyben különböző politikai nézetek vannak. A kulcskérdés az, hogy januártól milyen módon folytatódik – a parlamenti felhatalmazás alapján – a közösségépítés.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa szerint az egységnek és az összefogásnak a gondolata még mindig népszerű Erdélyben. „Azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy az erdélyi magyarok igenis igénylik ezt a fajta összefogást” – mondta, de azt is hozzátette, hogy a globális trendnek megfelelően a helyi fiatalok inaktívabbak a választási hajlandóság tekintetében, mint az idősek. Illyés Gergő ugyanakkor a Krónikának nyilatkozva úgy fogalmazott: nem várható, hogy jelentősen csökken az RMDSZ honatyáinak száma, ha a szövetség nem éri el az 5 százalékos parlamenti küszöböt, és csupán az alternatív küszöb segítségével jut be a parlamentbe. Székely István Gergő emlékeztetett: a törvény értelmében azt a pártot is úgy tekintik, hogy elérte a parlamenti küszöböt, amely négy megyében megkapta a voksok 20 százalékát, így bekerül az országos kompenzációs „kosárba”, azaz részesül a visszaosztott szavazatokból is. A szakértő kifejtette, mivel a 2012-es választási eredmény is volt már annyira „rossz” – az RMDSZ a képviselőházi jelöltekre leadott voksok 5,13, illetve a szenátusi jelöltekre adott szavazatok 5,23 százalékát szerezte meg – , ennek nyomán a 4,99 vagy 4,95 százalékos aránnyal sem kerülne sokkal rosszabb helyzetbe, esetleg egy vagy két honatyával rendelkezne kevesebbel. Vagyis a jelenlegi 18 képviselő és 9 szenátor helyett lehet 17 képviselő és 9 szenátor, esetleg ennél is rosszabb arány esetén 8 szenátor. „Persze mindez attól is függ, hogy hány párt jut be a parlamentbe, illetve a szavazatok hány százalékát adják be nem jutó pártra, és kerül be a visszaosztandó voksok közé. De nagyságrendileg nem várható jelentős csökkenés” – jelentette ki a politológus. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A semmibe lebegtetett katolikus iskola
Betelt a pohár a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium tanárai számára, akik hetek óta élnek bizonytalanságban. A pedagógusok mégis azt állítják, hogy nem hagyják az iskolát, a tanulókat és a szülőket sem.
Sem az oktatási minisztérium, sem a marosvásárhelyi önkormányzat, sem a tanfelügyelőség nem igyekszik kimozdítani a holtpontról a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyét. Ennek ellenére az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a román nacionalista politikai erők zaklatásai mellett a felekezeti iskolában zavartalanul folyik a tanítás. Nemcsak a kívülállók nem észlelnek semmi feltűnőt, de a diákok is mindent a lehető legnagyobb rendben találnak. A történelemórára készülők legfeljebb azt látják, hogy a DNA által hatvannapos hatósági felügyelet alá helyezett igazgató helyett másvalaki lép be az osztályterembe: Tamási Zsolt óráit ingyen és bérmentve másik két kollégája vállalta át. Egy ideje azonban a teljes tanári kar ingyen jár be dolgozni, és ami még furcsább, a vakációban még szabadnapokra sem jogosultak. Ahhoz, hogy a pedagógusok fizetést kapjanak, igazgatói aláírásra lenne szükség, akárcsak a szabadnapokhoz.
Gyerek- és felnőttmesék
Nem csak a Klastrom utcai épület előkészítő osztályának helyet adó terméből szűrődnek ki olykor-olykor mesefoszlányok. Mesék hangzanak az oktatási tárcánál, a városházán, a tanfelügyelőségen is. A tanári szobában összegyűltek már jóformán nem is tudják, melyikben higgyenek. A múlt hónap derekán Illés Ildikó, a Maros megyei magyar nyelvű oktatásért (is) felelős helyettes tanfelügyelő azzal próbálta csitítani a kedélyeket, hogy amint aláírási joggal felruházott új, ügyvivő igazgató kerül a katolikus iskola élére, megoldódnak az adminisztratív gondok. Igazgatót viszont csak a főtanfelügyelő nevezhet ki, az éppen hivatalban lévő Ştefan Someşan viszont házi őrizetből és legfeljebb a sajtóból követheti a fejleményeket. Szintén két héttel ezelőtt Király András minisztériumi államtitkár arról beszélt lapcsaládunknak, hogy amint lesz új főtanfelügyelő, jöhet az új iskolaigazgató is. Aztán kiderült, hogy a főtanfelügyelő kinevezése nem csupán a minisztertől függ, hanem az oktatási tárca főtitkárától is, akinek kinevezését viszont a kormánytól várták. A bürokrácia lassan és jellegzetesen románosan őrlő malmai mára szinte mindent megoldottak: a minisztérium élére megkerült az új főtitkár, a Maros megyei tanfelügyelőség élére pedig az új főtanfelügyelő. Iskolaigazgató viszont mindmáig nincs, mert „annak kinevezése nem épp olyan egyszerű feladat”.\
Tanácstalan tanárok és szülők
Bonyolult kérdés – így fogalmazott lapunk megkeresésére Nadia Raţă, a november utolsó hetében kinevezett főtanfelügyelő, amikor az új igazgató beiktatásáról és a tanárok fizetéséről kérdeztük. A fiatal vezető előbb tiszta képet szeretne kapni az iskola jogi helyzetéről. Ezért több kérdéssel fordult a minisztériumhoz és a városi önkormányzathoz. Írásbeli választ még egyiktől sem kapott, pedig Bukarestben személyesen is tárgyalt. A tanárokat azzal nyugtatta, hogy prioritásként kezeli az iskola ügyét, néhány nappal korábban a román sajtónak nyilatkozva pedig mindenki értésére adta, hogy számára a katolikus tanintézmény problémája egy a számos gond közül, amely a listáján sorakozik.
Közben a 405 diák szüleit tömörítő bizottság is érdeklődni kezdett: a gyermekeik sorsáért aggódó anyukák és apukák színvallásra szólították fel az iskola létrehozásáért és működtetéséért felelős szerveket. Az egyik kezdeményező, György Annamária reményének adott hangot, miszerint, ha a megszólított polgármesteri hivatal, tanfelügyelőség és minisztérium tiszteletben tartja a közérdekű adatigénylésre vonatkozó 2001/544-es törvényt, tíz napon belül választ kaphatnak.
Az elöljárók nyugodtan alszanak
Egyelőre csak Dorin Florea polgármester igyekezett megnyugtatni az érintetteket, ő is szóban. „Nincs gond az iskola létrehozásával. Ha mégis tévedés történt, azt ki fogjuk javítani, nem kell emiatt aggódni. Marosvásárhelyen semmi nem veszélyezteti a magyar nyelvű oktatást” – reagált a legutóbbi tanácsülésen megjelent szülők aggályaira. Szavai azért sem ígérnek sok jót, mert polgármesterként éppen ő volt az, aki az elmúlt években nyilatkozatokban, illetve per során kardoskodott az egyháznak visszajuttatott iskolaépületek újraállamosítása mellett. Az önkormányzati ülésen elmondottak nem győzték meg a szülőket. Florea szerint a helyi tanácsosok döntése miatt őt is vizsgálja a DNA, de ettől nyugodtan tud aludni.
Tiszta a lelkiismerete az RMDSZ helyi elnökének és városi tanácsosának, Peti Andrásnak is. A volt alpolgármester – aki 2014-ben többedmagával bábáskodott a katolikus iskola újjászületésénél – úgy véli, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pár soros közleményéből nem derül ki, pontosan mire vonatkozik a vád, és az sem, hogy miért illetik korrupciós váddal a marosvásárhelyi katolikus teológiai középiskola létrehozásának szereplőit. „Az oktatási törvény tisztán kimondja, hogy egy iskola létrehozása a helyi vagy megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik. Egy másik rendelet értelmében hét tételnek kell eleget tenni az iskolaalapításhoz: többek között meg kell állapítani a minimális tanulólétszámot, kincstári folyószámlát kell nyitni, és bélyegzőt kell készíttetni. Ezek eljárási kérdések, ehhez képest a korrupcióellenes ügyészség korrupció miatt vizsgálódik. A helyi testület elfogadta a határozatot: az önkormányzatnak addig van hatásköre, amíg megszavazza a döntést, de nem neki kell követnie a határozat utóéletét, sem azt, hogy megtámadják-e vagy sem” – fejtette ki a jogász végzettségű volt alpolgármester. Ennek dacára Peti András nem tudná megmondani, mi történik abban az esetben, ha nem ismerik el a több mint négyszáz diák két iskolai évét, illetve a már érettségizettek oklevelét. Azt sem érti, hogy 2014 óta milyen alapon fizethették a tanárokat, ha az iskola nem létezhetett törvényesen.
CEMO: Nem a DNA a főgonosz!
Sajnos sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség nem tartotta maradéktalanul tiszteletben az iskolaalapítási törvényeket – állapította meg a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A magyarság nyelvi jogaiért küzdő szervezet bármennyire is örül Marosvásárhely harmadik önálló anyanyelvű iskolájának, nem hagyhatja szó nélkül azokat a mulasztásokat, amelyeket az alapítók elkövettek. Felidézve a két évvel ezelőtt sebtében történteket, Szigeti Enikő elnök kijelentette, hogy az iskolaalapítás nem ment simán, és nem volt túlzottan törvényes, amiről szerinte ugyanúgy kellene beszélni, mint arról, hogy a Tamási Zsolt igazgató ellen indított eljárás mennyire igazságtalan. A civilek úgy vélik, az iskolaalapítás kissé elsietett és erőltetett volt, az illetékesek nem készítették elő az összes dokumentációt, ahogy szükség lett volna rá. Két évvel ezelőtt az iskola alapítását több helyi tanácsi határozat szabályozta, az egyik határozatot – mely által a tanintézet bekerült a marosvásárhelyi iskolahálózatba – megtámadta Vasile Oprea, Maros megye akkori prefektusa, és a helyi táblabíróságon jogerősen meg is nyerte a pert. „A tanfelügyelőség sem tartotta be a törvényes előírásokat. Hogy erről az RMDSZ tudott vagy nem, az irreleváns, ugyanis a szervezetnek kellett volna tudnia mindenről, nem Tamási Zsoltnak” – vélekedett lapunknak Szigeti. Arról, hogy az RMDSZ szinte minden lépésről tudott, abból is kiderül, hogy a szövetség az iskolaalapítást is egyik kormányralépési feltételként határozta meg. Lapunk értesülései szerint, amikor a házi őrizetben lévő Someşan megpróbált keresztbetenni a katolikusok tervének, maga Victor Ponta akkori miniszterelnök figyelmeztette Maros megyei kollégáját, hogy tisztségébe kerülhet a politikai alku szabotálása.
A CEMO áldozatnak tekinti a mindent magára vállaló és ezért hatósági felügyelet alá helyezett Tamásit, a felelőst pedig az RMDSZ illetékeseinek személyében jelöli meg. „A felelős az RMDSZ marosvásárhelyi volt tanácsosainak körében keresendő, nem feltétlenül a DNA a főgonosz, habár kétségtelen, vannak gondok a korrupcióellenes ügyészség eljárásával” – szögezte le Szigeti Enikő.
Összekovácsoló, lélekerősítő tüntetés
Ha a néhány hete kirobbant iskolaügynek egyáltalán lehet pozitív hozadéka, az mindenképpen a november 12-i tüntetés, amelyen több mint négyezer marosvásárhelyi és környékbeli jelent meg. Olyan személyek is kivonultak könyvvel a kezükben a Vársétányra, és hallgatták egymás beszédét, akik a hétköznapi életben igyekeznek kerülni egymást. Papok, politikusok, közéleti személyiségek örömmel nyugtázták, hogy az utcai tiltakozó akció ismét egybekovácsolta a marosvásárhelyi magyarságot. A rendezvény előtti napokban gyertyás ellentüntetést hirdető személyek ugyan megjelentek a helyszínen, de az egységes tömeg láttán elálltak szándékuktól, és beérték a közösségi oldalakon ostorozni a számukra antipatikus felszólalókat.
Az iskola tantestületét is megerősítette az egyértelmű biztatás, főként, hogy az nemcsak Marosvásárhely, hanem Székelyföld, Erdély és a Kárpát-medence több más szegletéből érkezett. „A dolgunkat akarjuk végezni, és ezt igyekszünk a legjobban tenni még akkor is, ha nincs kinevezett vezetője iskolánknak” – jelentette ki a tantestület által Tamási helyettesének megválasztott Székely Szilárd.
Egyelőre mind a diákok, mind a szülők bíznak a pedagógusokban, és hisznek Tamási Zsolt igazában. A 405 diák közül egyetlen egyet sem írattak át más tanintézménybe, ami az itt tapasztalható összetartásról tanúskodik.
Szucher Ervin | Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Választói dilemmák
Hosszú levelet kaptam egy kedves marosvásárhelyi olvasónktól, aki saját bevallása szerint az Erdélyi Napló huszonöt évvel ezelőtti megjelenése óta hűséges előfizetőnk. Hosszan sorolja, hogy mit szeret, illetve miről olvasna szívesen a lapban. A hetilapunkat méltató, szép nyelvismerettel megírt levél szerzője azzal zárja sorait, hogy tanácstalan. Közeleg a szavazás napja, és nem tudja, érdemes-e voksolni. És ha igen, akkor kire?
Marosvásárhelyi olvasónk magyarként nincs egyedül Erdélyben dilemmájával. Sok hozzá hasonló tisztességes ember töpreng azon, érdemes-e szavazni, jelent-e valamit a voksa egy olyan országban, ahol immár huszonhat éve hiú ábránd a magyarság sorsának jobbra fordulása. És ha azt látja, hogy ebben az elmaradt irányváltásban a magyar képviselet is sáros – amelyet immár két és fél évtizede hitelez szavazói bizalmával –, akkor könnyen megszülethet a döntése: szavazás napján a legjobb otthon maradni. Ezzel is növelve a politikából kiábrándultak népes táborát, amit a december tizenegyediki, szavazói részvételről szóló közvélemény-kutatások már régóta jeleznek.
Román és magyar ember tehát egyaránt megelégelte a korrupciós mocsárba, a szegénységbe és a sovén hagymázba csúszott ország egymást váltogató és egymást jól kiegészítő politikai kasztjának regnálását. Az Európai Unió többi tagországához képest állandósult romániai szegénység immár olyan kiábrándultságot hordoz az emberek között, amit nem lehet szólamokkal és könnyelmű ígéretekkel hatástalanítani. Mindezek tetőzéseként ott állunk mi, romániai magyar szavazók, akiket az ország általános nyomora és kilátástalansága mellet többszörösen sújtanak megtagadott közösségi jogaink, az önrendelkezés hiánya, a többség számára apró-cseprőnek tűnő, de számunkra mégis létfontosságú napi magyar gondjaink. Azok a gondok, amelyeknek megoldását ígéri négyévente az RMDSZ, mindig más-más szlogenek és hangsúlyok ernyője alatt. Ezek az ígéretek azonban túlélik a parlamenti ciklusokat, mert gondjainkat Bukarestben nem sikerül orvosolni. Sem kormányon, sem kormányon kívül.
Itt van tehát az újabb szavazás és vele együtt az újabb ígérethalmaz. Mivel a román pártok számunkra gyakorlatilag semmit nem ígérnek, ez a rész kipipálva. Marad tehát a sors szeszélye folytán az ismét magyar alternatíva nélkül megméretkező RMDSZ. Amely nyújthatott volna egy mindenki számára elfogadható, tisztességes összefogást mindhárom párt szavazói számára, de ezt mégsem tette.
Ebben a helyzetben, aki eleve otthon akar maradni, azt nem lehet meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Aki viszont voksol, annak egyetlen lehetősége marad.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Gulág emlékév Nagyváradon is
Nagyváradra érkezett a Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944-1956) című vándorkiállítás a GULÁG-GUPVI Emlékév alkalmából, melyet szerda délután nyitottak meg a PKE előcsarnokában. December 30ig tekinthető meg.
A váradi szervezők (Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh) nevében Horváth István köszöntötte az érdeklődőket.
Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora azt emelte ki: mennyire fontos az emlékezés és az emlékeztetése a mindenkori utódoknak, a fiataloknak arra, ami egy Isten- és embertelen ideológia nevében megtörtént, és ami olyan foltja a történelmünknek, amelyet még mindig nem dolgoztunk fel, beszéltünk róla eleget, nem mutattuk fel azok előtt, akiknek fel kell mutatni. Kicsit a tartozásunkat rójuk tehát le azáltal, hogy ilyen kiállításokat szervezünk, ezek kapcsán pedig előadások, megnyilatkozások hangzanak el bármilyen formában. Minél többet beszélünk ugyanis, helyes és megfelelő történelem szemlélettel az akkor történtekről, annál inkább sikerül enyhíteni az átélt traumákat.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója azt mondta: az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 23 külhoni magyar helyszínre jut el a kiállítás, és minden településen egy másik kulturális eseményt is hozzácsatolnak a programhoz. Nagyvárad a 7. állomás, voltak már a Felvidéken több helyen, illetve a Székelyföldre és Kolozsvárra is eljutottak már. Hangsúlyozta: a Magyarság Háza mindig is a Kárpát-medence magyarságában gondolkodott, és a kapcsolatok szorosabbra fűzése végett fontos számukra, hogy eljusson a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emlékéve alkalmából ez a vándortárlat, illetve az általa közölt ismeretek mindazokhoz, akik a határon túl érdeklődnek a történelmi múltunk iránt.
Kényszermunkások
Dr. Marinovich Endre, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese többek közt arra hívta fel a figyelmet: az igen sok áldozattal járó második világháború nem fejeződött be az utolsó puskalövéssel, hanem kiterjedt még ezután a polgári lakosság jelentős részére is, hetekig, hónapokig. A Szovjetunió vezetése ugyanis- személyesen Sztálin- szükségesnek tartotta, hogy kényszermunkásokat szerezzen annak érdekében, hogy a leomlott országot újraépítsék. A Szovjetunió-, sőt lehet azt mondani, hogy a Cári Oroszország-szerte is hagyományai voltak a kényszermunkának, hiszen ezeket a táborokat sokkal korábban létesítették. A Gulágok léteztek a háborúk előtt is, de a második, kevésbé ismert név, az a bizonyos Gupvi elnevezés kifejezetten a hadifoglyoknak, olyanok részére szolgált, akik tulajdonképpen nem követtek el semmifajta háborús bűncselekményt, de arra viszont alkalmasak voltak, hogy a munkaerejüket ingyen használni lehessen. Ha lehet ezt mondani, a Gulag abból a szempontból kedvezőbb volt, hogy lehetett tudni, mennyi ideig tart az ott-tartózkodás, a Gupvi esetében azonban nem. A célszemélyek elsősorban férfiak voltak, de később aztán nők is, akik a Vörös Hadsereg érkezésekor éppen kéznél voltak. Elsőként a német származásúakat, nevűeket szemelték ki, vették elő, de ha kevés volt a létszám, hozzájuk csaptak bárki mást is, és jellegzetes volt az úgynevezett málenkij robotra vivés is. Az érintettek semmit nem tudtak arról, hogy hova viszik őket, mi lesz a további sorsuk.
Kiáltvány
Fodor Gusztáv református tiszteletes felszólalása után Murádin János Kristóf kolozsvári történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója mutatott be néhány, a szovjet fogságból származó emléktárgyat.
A tárlatnyitót követően a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében Én a szabadságot választottam Egy szovjet tisztviselő politikai- és magánélete, Viktor Kravcsenko azonos című regényéből készült egyszemélyes kiáltvány lesz megtekinthető, Balázs Zoltán színész-rendező előadásában.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

"Sok jóra nem számíthatnak az erdélyi magyarok"
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint nem kell komolyan venni Basescu háborús fenyegetését, de a jelzést igen, mert azt mutatja, hogy a magyar kérdés még mindig egy erős kártya a román politikusok kezében, és elő is fogják húzni.
Románia határa a Tiszáig tart és ne kelljen erre katonai erővel emlékeztetni a magyarokat. Nagyjából így fogalmazott a volt román államfő, Traian Basescu miután Szijjártó Péter magyar külügyminiszter megtiltotta, hogy diplomatáink koccintsanak Erdély Romániához csatolása, a román nemzeti ünnep alkalmából.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke be is panaszolta az uszító kijelentést a román Állandó Választási Hatóságnál.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a konkrét fenyegetést nem kell komolyan venni, de a jelzést igen, mert  azt mutatja, hogy azok a politikusok, akik néhány évvel ezelőtt még  magyarbarát arcukat mutatták, a választási kampány hevében képesek ilyen kijelentésekre, vagyis sok jóra nem számíthat a romániai magyarság.
Kántor Zoltán a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arra figyelmeztetett, hogy a magyar kérdés még mindig egy erős kártya a román politikusok kezében, és elő is fogják húzni.
Románia 1990-ben tette meg nemzeti ünnepévé december elsejét: 1918-ban ezen a napon rendezték meg Gyulafehérváron azt a román nemzetgyűlést, amelynek résztvevői kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. hirado.hu

A vesztes-vesztes játszma
Hosszú időbe került, amíg román és magyar oldalon egyaránt érvényesíteni lehetett azt az elvet, hogy akkor is meg kell próbálni együttműködni, amikor számos kérdésről nem gondolkozunk egyformán. De a magyar-román viszony elromlott. Nehéz lenne megmondani, kinek van nagyobb vétke ebben: Bukarestnek vagy Budapestnek.
Amikor 1990-ben a román parlament eldöntötte, hogy a Ceaușescu utáni Románia nemzeti ünnepe december elseje lesz, az utolsó pillanatig próbáltuk meggyőzni a román politikusokat, hogy válasszanak egy másik napot. Leginkább 1989. december 21. mellett kardoskodtunk, hiszen azon a napon bukott meg a diktatúra, és a népfelkelés egy elsöprő többség akaratát fejezte ki, beleértve az erdélyi magyarokat is. Ma is meg vagyok győződve, hogy egy ilyen nemzeti ünnep alkalmas lett volna a társadalmi szolidaritás megerősítésére.
Próbáltuk figyelmeztetni szenátor- és képviselőkollégáinkat, hogy 1918. december elseje, vagyis az Erdély Romániával való egyesülését kimondó Gyulafehérvári Nemzetgyűlés nem ugyanazt jelenti a magyaroknak, mint a románoknak, sem érzelmileg, sem politikailag (nem beszélve arról, hogy szerintünk a döntést nem az erdélyi románok hozták meg, hanem jó félévvel később Trianonban a nagyhatalmak, de ezt nyilván nem nagyon hangoztattuk azokban a vitákban). Ha pedig december elsejét mégis jogforrásnak tekinti valaki, akkor ennek szerves része az ott elfogadott Határozat, amelyben a résztvevők kötelezettséget vállaltak Erdély népeinek jogegyenlőségéért, az önigazgatás különböző formáiért, amiből semmi nem valósult meg.
Hiába érveltünk, nem tudtuk megakadályozni, hogy az addigiak mellé ne kerüljön egy újabb időzített bomba az amúgy is feszült román-magyar viszonyban. Mögöttünk volt már Marosvásárhely véres márciusa, tudtuk, hova vezethet az elvakult nacionalizmus, egy más nyelvű, más kultúrájú közösség jogos igényeinek lábbal tiprása, sőt vérbefojtása, mert hát Marosvásárhelyen ez történt – ráadásul szintén egy ünnep, március 15-e után néhány nappal –, erre tettek kísérletet a feluszított román tüntetők. De mondom, sem a nemzeti ünnep kiválasztásában, sem másban nem értünk el akkor eredményt,  egészen addig, amíg 1996-ban a választásokon nyertes román demokratikus ellenzékkel, szövetségeseinkkel, történelmileg is teljesen előzménytelenül kormányra nem léptünk.
Így indult el egy közeledési folyamat, amely nemcsak abban volt előzménytelen, hogy közösen kormányoztuk Romániát, hanem abban is, hogy érvényesíteni tudtunk egy fontos elvet, bármiféle tartós együttélés előfeltételét: hogy akkor is meg kell próbálni együttműködni, amikor számos kérdésről nem gondolkozunk egyformán. Mi több, időnként még az is belefér egy ilyen modellbe, hogy ami az egyiknek siker, az a másiknak kudarc. Egy közös kulturális térben csakis ezeknek az ellentmondásoknak a tudatosításával lehet eljutni az etnikai békéig, és ezen az úton nemcsak a konkrét törvénycikkelyek, nemcsak a magyar iskolák és a kétnyelvű feliratok, nemcsak a tulajdonjog, nemcsak az erős önkormányzatok számítanak, vagyis nemcsak a hétköznapok, hanem az ünnepek is: a szimbólumok.
1996-tól kezdett érvényesülni egy olyan új társadalmi-politikai konszenzus, amelybe az is beletartozott, hogy a román államfők és miniszterelnökök minden évben üzenetet intéztek a március 15-én ünneplő magyarokhoz, a különböző megyékben egyes román politikusok részt vettek az ünnepségeken, beszédet mondtak, koszorúztak a piros-fehér-zöld zászlóerdőben. Felemlegettem már néhányszor: magam is meghökkentem, amikor 1997-ben Victor Ciorbea miniszterelnök azzal fejezte be üzenetét, hogy „boldog ünnepet” kívánt magyar honfitársainak. Holott egyáltalán nem biztos, hogy a Mócvidékről származó politikus nem ugyanazt gondolta Kossuth Lajosról, mint egykor Avram Iancu.
Mi pedig? Nekünk ott volt év végi feladványként december elseje. Magyar polgármesterek, helyi intézményvezetők, RMDSZ-politikusok, érzelmeiket félretéve, részt vettek december elsején egyik-másik hivatalos rendezvényen, beszédet nem nagyon mondtak, de néha letettek ők is egy koszorút. Román részről is, magyar részről is kompromisszum. Szinte hallom: nem ugyanaz! Így van, és még sincs így. Évről évre be kellett mérnie mindenkinek, mit mondunk, hova megyünk el, hova nem. Árgus szemekkel figyelte mindkét fél a másikat, árgus szemekkel figyelt saját közösségünk is, és ha valaki túlünnepelte magát, jött is rögtön a kritika. Így teltek az évek, felszólaltam én is többször a román parlamentben december elseje alkalmából, elmondtam, hogy tiszteletben tartjuk az ünnepet, de számunkra mást jelent ez az évforduló, ne várja tőlünk senki, hogy elfelejtsük a soha be nem tartott gyulafehérvári ígéreteket. Volt ezért morgás, hisztériás közbekiabálás is, de évről évre csökkent az ünnepek miatti feszültség, így lehetett eljutni oda, hogy 2004-ben nagy nehezen visszaállíthattuk az aradi Szabadság-szobrot is, mintegy elismeréseként annak, hogy Erdély nyilvános terein a magyar történelmi múltnak - a magyar nemzeti érzésnek! – helye van, akkor is, ha ez sok románnak nem tetszik.
Állítom, hogy sokáig működőképes volt ez a koncepció, amelynek, ismétlem, természetesen nem az ünnepek, hanem a hétköznapok képezték az alapját: biztosítani kellett a nemzeti identitás megőrzésének feltételeit, az iskoláktól a kulturális intézményekig, a magyar többségű önkormányzatoktól a magyarok által vezetett állami hivatalokig. Igaz, még nagyon is messze voltunk attól, hogy máris konszolidált rendszerré álljon össze, amit lassan-lassan elértünk. Ahogy az angolok, vagy inkább az amerikaiak mondják: ez lehetett volna a „győztes-győztes játszma”.
Nem lett. Mikor is szakadt meg a folyamat? Mikor is romlott el a magyar-román viszony országaink között, de országon belül is? Mert elromlott, kár lenne ezt tagadni. Mikor lázasodott be ismét egész Európa a gyűlölet, a kizárólagosság, a nacionalizmus halálosan veszélyes vírusától? Mikor kezdett ismét tetszeni egyeseknek az addig szitokszónak számító nemzetállam még Magyarországon is? Európa talán a Brexittől, esetleg még a skót népszavazástól, netán az ukrán Majdantól számítja az új korszakot. Mi pedig számítsuk 2010-től, a kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazásától, amelyet őszinte örömmel fogadott a magyarok többsége, de máig nehéz hosszútávon felmérni a hatását? Vagy kezdjük az új időszámítást 2012-től, amikor kormánykoalíciós partnereink egy része megszavazott egy bizalmatlansági indítványt, amelyet magyarellenes szándékkal – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében – nyújtott be az ellenzék, és bele is bukott a kormány? Kár most találgatni, hogy mikor ért véget egy korszak, és mikor kezdődött a másik, mint ahogy azt is nehéz lenne megmondani, kinek van nagyobb vétke ebben: Bukarestnek, Budapestnek, Brüsszelnek vagy Washingtonnak.
Bő két évtized alatt sikerült felépíteni valamit, ami döcögve bár, de működött – nemcsak a román-magyar viszonyra gondolok, hanem általában egy működőképes parlamenti demokráciára –, és ennek Romániában velejárója volt az olyan felelős kisebbségi, vagyis elsősorban magyar  politikus „profilja”, aki képes az egész ország érdekében dolgozni, kormányozni is, ha úgy adódik, és mi tagadás, kész a megegyezésre vagy kiegyezésre is, de nemzeti identitását egy pillanatig sem adja fel, továbbra is magyarnak vallja magát, és nap mint nap küzd saját közösségének jogaiért.
Néhány éve ezt a „profilt” felváltotta egy másik, azé a kisebbségi származású politikusé, aki videoüzenetében azt mondta az idei nemzeti ünnep alkalmából: „December elseje a mi napunk, mindannyiunké, akik románul érzünk és gondolkodunk. Ezen a napon a múltat ünnepeljük és bizalommal nézünk a jövőbe”. Klaus Johannis államfőről van szó, és mielőtt erkölcsileg próbálnánk megítélni ezt a kijelentést, jobb tisztázni: a román nemzetállam elnökének üzenete ez. Valószínűleg illúzió tőle várni annak a helyrehozatalát, amit a román politikai pártok közösen elrontottak. 
Mint ahogy nem erkölcsi, hanem politikai kérdés az is: hol vagyunk mi ebben a nemzetállamban? Velünk újabban mi van? Miután két évtizeden át alakítottuk , másokkal együtt, a modern Románia jövőjét, mi történt mostanában a román-magyar viszonnyal, azzal a lassú, nehézkes, sok hordalékkal járó, de alapjában véve mégis eredményes együttműködéssel, amelyről beszéltem? Volt minden az idén december elsején, pompázatos katonai díszszemle is, megelőlegezve a 2018-as centenárium hangulatát, voltak talpig népviseletben televíziós műsorvezetők, volt trikolór elegendő, de rólunk magyarokról szó sem esett, hacsak... Hacsak nem „érzünk és gondolkodunk románul”. Márpedig nem. Illetve esett szó mégis rólunk, ugyanis „hadd lám, Uramisten, mire megyünk ketten” alapon megszólalt a magyar külügyminiszter is, megtiltva a magyar diplomatáknak a román nemzeti ünnepi eseményeken való részvételt, „mivel a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december elsején”.
Csak egyetérthetünk Szijjártó Péterrel, tényleg nem nagyon van mit ünnepelnünk, és látom is a visszhangokból, hogy nagy a lelkesedés, mert végre valaki megmondta a tutit. A román államfő is megmondta, a magyar külügyminiszter is megmondta, beköszöntött az odamondás kora. Más szóval a konfrontációé.  (Közben már a volt államelnök, Traian Băsescu is, gyorsan megfenyegetett minket, nehogy lemaradjon.) Kármentésnek helye nincs, sem elhallgatásnak, sem párbeszéd-kísérletnek, sem egyeztetésnek, az új kor új retorikát kíván. Ezt akarjuk?
Vagy meg kellene próbálni mégis folytatni, ami jónéhány éve abbamaradt? Lehet magyarázgatni, hogy ki a hibás ezért, ám a levét mi isszuk: leszedik a zászlóinkat, betiltják a feliratainkat, és így tovább... December 11-én parlamenti választások lesznek Romániában, és várhatólag véget ér az úgynevezett technokrata – szakértői (?) – kormány egyéves csetlése-botlása. De mi lesz utána? Kik alakítanak kormányt? A minden bizonnyal legtöbb szavazatot szerző, magát baloldalinak mondó Szociáldemokrata Párt? Vagy a néhány éve jobboldalra átigazolt Nemzeti Liberális Párt, együtt a frissen megjelent, „civil” politikát hirdető, erősen populista, erősen programtalan (akárcsak a többiek), erősen kétes gyökerű  Szövetség Románia Megmentéséért mozgalommal? És van még egy-két kisebb párt, amelyek átléphetik a küszöböt.
Mi csak azt kívánhatjuk, hogy ne más, az RMDSZ kerüljön „királycsináló” helyzetbe, és akkor sem lesz könnyű eldönteni, hogy mi a jó. Ugyanis a tét óriási. Nem csupán arról van szó, hogy a konfrontatív – mondjuk ki: Európának ebben a részében robbanásveszélyes – etnikai viszony helyett vissza kellene hozni legalább ezt a két országot, Romániát és Magyarországot a tárgyalóasztalhoz, hanem ennél is fontosabb kihívás, hogy mi magyarok csak egy nyitott, átlátható parlamenti demokráciában tudunk új jogokat elfogadtatni, illetve megvédeni azt, amit eddig alkotmányba és törvénybe foglaltunk. Egy autoritárius nemzetállamban, ahol nem a parlament hozza meg a legfontosabb döntéseket, semmi esélyünk. Kérdés, hogy a magyar szavazók látják-e ezt a tétet, érzik-e, hogy akár az egész térség szempontjából – ne szégyelljük a pátoszt! – sorsfordító lehet a választások eredménye.
Markó Béla hvg.hu

Meghalt Bárányi Ferenc bánsági orvos, író, politikus
Hosszan tartó, súlyos betegség után életének 81. évében elhunyt Bárányi Ferenc temesvári orvos, író, politikus, a bánsági magyarság kiemelkedő személyisége, első szabadon választott parlamenti képviselője, volt romániai egészségügyi miniszter, a romániai Máltai Szeretetszolgálat alelnöke – közölte pénteken az MTI-vel a család.
Bárányi Ferenc 1936. május 13-án született a bánsági Nagyszentmiklóson. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen elvégzése után (1959) Szokolon, 1965-től pedig Temesváron volt orvos, később aneszteziológus főorvos. Egészségügyi értekezéseket, ismeretterjesztő műveket, valamint karcolatokat, novellákat közölt a romániai magyar sajtóban és könyvkiadóknál, Égbenyúló kockakövek címmel 1983-ban önéletrajzi ihletésű regényt publikált a sztálini korszakról.
Feleségével, a két éve elhunyt Bárányi Ildikó orvossal, íróval együtt meghatározó szerepet töltött be a bánsági magyar közélet szervezésében. Az 1989-es temesvári forradalom napjaiban alapítóként vett részt a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség megszervezésében. 1990-től 2000-ig Temes megyei parlamenti képviselő az RMDSZ színeiben, 1998-ban néhány hónapig Románia egészségügyi minisztere. Az RMDSZ-en belül a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban alelnökként tevékenykedett.
Feleségével együtt alapítóként játszottak szerepet a Máltai Szeretetszolgálat romániai hálózatának kiépítésében. Az országos szervezet működésének 25. évfordulója alkalmából októberben mindketten megkapták (felesége posztumusz) a szeretetszolgálat arany fokozatú (Pro Merito Melitensi) érdemrendjét. Tagja volt a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Orvosírók Szövetségének, a Magyar Egészségügyi Társaságnak, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak. Közéleti munkásságát az évek során számos kitüntetéssel ismerték el, 2016 augusztusában Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki karitatív tevékenysége, valamint az erdélyi magyarság közéleti képviselete elismeréseként. Bárányi Ferenc Budapesten hunyt el péntekre virradó éjszaka. Temetéséről a család később intézkedik.
kronika.ro
Bárányi Ferenc /Nagyszentmiklós, 1936. máj. 13. – Temesvár, 2016. dec. 9./ Erdély.ma

Az ’56-os forradalom és Marosvásárhely
(Folytatás december 2-i lapszámunkból)
Antalffy Endre, öregségére és tapasztaltságára hivatkozva, a párt politikájának a megértését emelte ki. És azt, hogy magas színvonalra emelt politikájával a párt maga mögé sorakoztatja az embereket, és diadalmaskodik. Molter Károly Simó Gézával való barátságának a kiemelésével kezdte rövid beszédét, ami arra késztette, hogy érdeklődése mindenkor a munkások sorsára összpontosuljon. Zárószavai pedig így hangzottak: „A felszabadulás óta a 12 évi tanulás és a párttal való élés arra késztet, hogy a legelszántabban állunk a párt állásfoglalása mellé […] Teljes erővel és elszántsággal mellé állunk”. 1 Papp Ferenc a kapitalista rendszer ostorozásával kezdte beszédét, és a magyarországi események ellenforradalmi jellegének a hangoztatásával folytatta. Ezután rátért a proletárdiktatúra szükségességére, amelyről ezt megelőzően a Simó Géza bútorgyárban a munkások előtt is beszélt. Beszédében érződik a bútorgyári felhívásban megfogalmazott szöveggel való azonosulása, amin csodálkozni nem is lehet, hiszen ő volt annak egyik megfogalmazója. Az egypártrendszerrel kapcsolatosan fejtegetéseit ekként zárja: „Számunkra, hogy egy párt van, nem hiányérzetet jelent, hanem büszkeséget és győzelmet. A munkáshatalom itt kezdődik, ha a többi pártokat felszámolja. Az RMP léte a legszélesebb dolgozó tömegek érdekeinek a biztosítéka”. Beszédét az írók gyakorlati munkáját illető következtetésekkel folytatta, amit ekként kezdett: „Kétségtelen az, hogy mindent meg kell tenni, hogy az osztályellenség lába alól kirántsuk a talajt, a hibákat a legnagyobb politikai érzékenységgel megoldani, és ebben a harcban az írókra is vár feladat, a mi lelkiismeretünkön is szárad, mennyire ismeri a párt a helyzetet a terepen, mennyire tudja a kezét a dolgozó nép ütőerén tartani. Ebben nagy feladat vár ránk, és mi ezt vállaljuk”. A továbbiakban folytatta a kommunista írók feladatainak az elemzését, amelyet ekként zárt: „Az író, amikor a párt soraiba beáll, vállalnia kell, nem gyűléseken, de ország-világ előtt, hitet kell tennie világnézete, a kommunista eszmék mellett. Ezzel az író sokat vállal, egy esetleges ellenforradalom esetén viseli kiállásának következményeit. Ezek elől kommunista író nem bújhat ki roppant szomorú, kétes rádiónyilatkozatokkal: ez az éltét féltő ember siránkozása. Kommunista írónak ilyen megnyilvánulásra nincs joga. A magam részéről aláírom a Simó Géza gyár felhívását, és ha erre a megfelelő közös platformot nem találom, külön nyilatkozom a sajtóban”. 2 Gyötrő pillanatok várhattak a következő felszólalóra ez után a kemény és harcos balos állásfoglalás után, hiszen ekkor éppen Kemény János, az arisztokrata származású, nem párttag író kapott szót. Kemény tapintatosan kifejti, hogy nemcsak a párttagoknak, hanem minden értelmiséginek kifejezésre kell juttatnia és a döntő pillanatban kinyilvánítania, hogy „meggyőződésük szerint szolgálják a párt munkáját, és hogy az épülő szocializmus és annak kiteljesedése egyetlen életforma, amelyben igazi művészetet és irodalmat lehet teremteni”. Majd befejezésként ekként folytatta: „De tudnia kell kifelé mindenkinek, mert ezzel pártunknak, a fejlődésnek és annak a védekezésnek vagyunk segítségére, amelynek célja az, hogy minden polgári restaurációt elvessen magától, amely csak kárára lehet az igazi kultúrának, emberi életnek, és amelynek végső célja a fasiszta, hitlerista világ, amely mindennek, ami szép, ellensége”. 3 Kemény után szólásra emelkedett Szabó Lajos 4, a Színművészeti Intézet vezetője. Bevallja, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatosan egy darabig nem látott tisztán, és bizonytalankodott az ottani események jellegének a megítélésében. De most már tisztán lát és csatlakozik a Simó Géza bútorgyár munkásainak a felhívásához. Megdöbbenését fejezte ki a magyarországi fiatal egyetemisták eltévelyedésén, és éppen ezért fő feladatának a diákság nevelését tekinti „azon az úton, amit a párt jelölt ki a szocializmus győzelme felé”. 5 Hajdu Győző felszólalása a tőle már megszokott terjedelmes, pártvonalas, elemző és kiértékelő beszéd. Az értelmiségiek, főként az írók szerepére összpontosít a magyarországi események körülményei között. Foglalkozik az irodalmi kiadványok, így az Irodalmi Újság, szerepével, több, név szerint is felsorolt író magatartásával. Felteszi a kérdést, hogy hová tűntek a magyar kommunista írók, és miért hallgatnak? Majd rátér a feladatokra: „A kommunista írónak mi a feladata? Ha döntött a párttagsága mellett, egyetlenegy barikádra állhat. Hitem, hogy a barikádra állás az üzemekben való nevelést, a Szovjetunió iránti szeretetre való nevelést, a proletár internacionalizmust, az RNK melletti agitációt jelenti”. 6 Eszmefuttatását többek között így folytatja: „Hiszem, hogy nekünk, kommunista íróknak, ezekben a pillanatokban meg kell találjuk, mire tegyük a hangsúlyt. Egységesen, szervezetten, nagy szívvel, odaadással kommunista agitátor legyél. Ha lecsillapodnak a kedélyek, ha az ellenforradalom szájba-verést kap, lesz alkalmunk a párt vezetésével az okokat kutatni, amelyek hozzájárultak az ellenforradalom sikereihez és levonni a következtetéseket”. 7 És dicséretes példaként megemlíti Szabó, Antalffy és Kemény őszinte beszédét, hiszen mindeniket „mély megrendüléssel” végighallgatta. Kovács György, az író, előbb örömét fejezi ki, amiért a tragikus napokban szívük „együtt dobban az egész ország munkásosztályával, dolgozó parasztságával, haladó értelmiségiekkel, román és magyar egyaránt, együtt a Simó Géza gyár hősies munkásaival”. 8 Azután elítéli a magyarországi eseményeket, amelyek a második világháború előtti fasizmusnál „borzalmasabbak”. Majd önkritikát gyakorol, mégpedig azért, mert nem tett meg mindent a munkásosztályért, mivel többet is tehetett volna, hiszen már 1945 óta párttag. Kovács beszéde után Fazekas Oláh Tiborhoz 9 és Nagy Pálhoz fordul, állásfoglalásra szólítva fel őket. „Mi az állásfoglalása Oláh Tibor és Nagy Pál elvtársnak, ha van valami mondanivalójuk, miután meghallották a többiek véleményét”? – tette fel a kérdést. Elsőként Oláh Tibor válaszolt, aki azzal védekezett, hogy ő nem szónok, inkább vívódó ember. Végül is elég hosszasan beszélt. Beszédébe Fazekas többször beleszólt, konkrét választ várva kérdéseire. Oláh bevallja, hogy azelőtt egy héttel azt hitte, tisztábban látja a dolgokat, és hitt Nagy Imre ígéreteiben. De belátja, hogy tévedett, amikor a hazai sajtó közleményeiben olvasott híreket nem fogadta el. Az előzményekkel foglalkozva belebonyolódik az 1953-as magyarországi események taglalásába, amellyel kapcsolatosan Fazekas sarokba szorítja. Végül rátér a hazai helyzetre, legfontosabbnak tartva a romániai magyarokra nézve „a román–magyar barátság őszinte, frázisoktól mentes” kiépítését. A bútorgyári nyilatkozattal kapcsolatosan kijelenti, hogy az írók számára az csak kiegészítésekkel fogadható el, mert csak úgy mondhatják el, hogy ők mint írók milyen eszközökkel tudják biztosítani a rendszer megvédését. Nagy Pál hozzászólása sokkal rövidebb volt. Egy pár mondatban elítélte a magyarországi eseményeket. Majd, amikor a „mi, értelmiségiek, az RMP Központi Vezetősége mellett szorosabbra vonjuk sorainkat, és határozottan harcolunk a szocializmus ügyéért” sablonos szavaira Fazekas elégedetlenségét fejezte ki, és megkérdezte: „Hogyan képzeli ezt?”, ő, Sütőre hivatkozva, kibújt az egyenes válasz alól. 10 Mivel Fazekas minden jelenlévőt véleménynyilvánításra kötelezett, elérte azt, hogy a felszólalók sorra pálcát törtek a forradalom fölött, hiszen senki sem vállalt nyílt ellenszegülést, annál inkább forradalmat helyeslő kiállást, mivel tisztában voltak annak várható szomorú következményeivel. A végén Fazekas János kiértékelte a hallottakat. Megelégedését fejezte ki, hogy mindenki az elvárt „helyes álláspontra” helyezkedett. „Véleményem az – mondta –, hogy a magyarországi írók és általában a romániai írók nagy többsége 99%-ban a múltban is, a jelenben is, a jövőben is a párt köré a leghatározottabban, a legszorosabban fel vannak sorakozva. […] Ebben a teremben nincs olyan ember, aki nem szeretné a pártot, a szocializmus ügyét, és ne sorakozna fel az ügynek a továbbviteléért. Éppen ezért az elhangzott hozzászólásokat a legnagyobb örömmel hozom tudomására Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak, hogy milyen az íróink magatartása azokkal az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatosan, amelyek a testvéri MNK-ban lezajlanak.”11 A továbbiakban azonban már árnyalt. Beszélt az álláspontjukban erősebbekről és gyengébbekről, meg a feladatokról. A pártfeladat alatt azt értette, hogy minden írónak segítséget adjanak, hogy bízzon bátran a munkásosztályban, a dolgozó népben, a saját erejében. Kifejtette álláspontját a gyűlés céljával kapcsolatosan. „Állásfoglalásra van szükség ilyen időben – mondta –, hogy tudjuk, kinek lehet fegyvert adni és milyet? Géppuskát, puskát vagy fapuskát!”12 Az írók további feladataival kapcsolatosan javasolta, hogy küldjék őket az üzemekbe a munkásosztály magatartásának a megismerésére és pártos nevelésére stb.
1 Pál-Antal 2006, 234.
2 Uo. 236.
3 Uo.
4 Szabó Lajos (1912–1983) drámaíró. 1941-től a Kolozsvári Nemzeti Színház dramaturgja, 1945- től a Zeneművészeti Konzervatórium, majd 1948-tól a Művészeti Intézet, illetve a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színháztörténet-tanára és a magyar tagozat igazgatója, 1954-ben a főiskolával Marosvásárhelyre költözött, ahol annak rektora 1976-ig.
5 PÁL-ANTAL 2006, 236.
6 Uo. 237–238.
7 Uo. 237 – 238.
8 Uo. 239.
9 Oláh Tibor (1921–1996) kritikus, irodalomtörténész, műfordító. 1956–1960 között az Igaz Szó belső munkatársa, 1960–1991 között a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanára és egy ideig előadó a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán is. 1991-től az újjáalakult Kemény Zsigmond Társaság elnöke.
10 PÁL-ANTAL 2006, 242.
11 Uo. 243.
12 Nagy Pál visszaemlékezése szerint a gyűlés utáni kötetlen beszélgetés alkalmával Fazekas Oláh Tibor és őelőtte kijelentette, hogy szükség esetén kezükbe csak fapuskát adna.
(Folytatjuk)
Pál-Antal Sándor Népújság (Marosvásárhely)

Mátyás István „Mundruc” nyomdokain
Kalotaszegi legényesversenyt szerveztek
Második alkalommal szer¬vezték meg a Járd ki lábam, járd ki most! kalotaszegi legényesversenyt december 4-én Bánffyhunyadon, amellyel a szervezők a legényes tánc minél magasabb színvonalú elsajátítására és továbbéltetésére kívánnak teret biztosítani.
Az évente megszervezett versenyen Kalotaszeg kiváló legényes táncosainak anyagából válogatnak a szervezők. Az idei kötelező táncanyagot a felnőtt korosztály számára a magyarvistai Mátyás István „Mundruc” legényeséből jelölték ki. A megmérettetésen összesen 24-en vettek részt, amelyből 7-en a felnőtt kategóriában versenyeztek.
A szakmai zsűri az erdélyi és magyarországi néptánc szakma elismert személyiségeiből állt: Könczei Árpád, zeneszerző, koreográfus (zsűrielnök), Berecz István, a Fölszállott a páva tehetségkutató első kiadásának nyertese szólótánc kategóriában, illetve a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti vezetője, Both József, néptáncoktató, a Kolozsvári Népi Alkotások Háza munkatársa, a Népművészet Ifjú Mestere, Kádár Elemér, táncpedagógus, tánckritikus, művészettörténész és Sánta Gergő, örökös aranysarkantyús és -gyöngyös táncos, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólótáncosa, Junior Príma díjas, az évad legjobb férfi táncművésze díjasa 2016-ban.
Gyerek kategóriában első díjat kapott a mérai Konti Alfréd, második díjban rsézesült a bánffyhunyadi Laczi Lóránd, harmadik díjat érdemelt a mérai Bria János. A felnőtt kategória díjazottai: első díjat nyert a bánffyhunyadi Vincz Pistuka Hunor és a mákói Gál-Csordás Gergő, második díjat kapott a mérai Mezei László, harmadik díjjal jutalmazták az oroszhegyi Hajdó Árpádot.
A verseny gáláján fellépett a bánffyhunyadi Suhanc Néptánccsoport, illetve a Mérai Cifra Néptáncegyüttes és a Kalotaszeg Néptáncegyüttes közös műsora zárta az eseményt. Szabadság (Kolozsvár)

Guttman Mihályra emlékeztünk, aki mindig köztünk marad
Sok személyes élményt elevenítettek fel Guttman Mihály (1926–2013) karnagyról egykori tanítványai – akikből később tanár kollégák, munkatársak lettek –, zenésztársai szerdán délután, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közös rendezvényén. Helyszínként a ferences kolostor refektóriuma szolgált, amely több mint fél évszázadon át adott otthont a kolozsvári zenelíceumnak.
Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a dalosszövetség és az EMKE a 2016-os évet Guttman Mihály-emlékévnek hirdette meg, a karnagy születésének 90. évfordulója tiszteletére. Ennek során az idén megvalósított hangversenyek, kórustalálkozók, népdalvetélkedők Guttman Mihály emlékének adóztak. A rendezvénysorozat a mostani kerekasztal-beszélgetéssel zárult.    
– Szinte hihetetlen, hogy már három éve nincs köztünk Misi bácsi, de sokan még mindig úgy érezzük, hogy jelen van mindenhol, ahol énekkarok találkoznak,  népdalversenyeket szerveznek – mondta Széman Péter EMKE-elnök. Angi István zeneesztéta úgy fogalmazott: Misi bácsi ars poeticája a szeretet volt – és ezt támasztotta alá a Víg Emese televíziós szerkesztő által készített portréfilm-részlet, amelyet az est folyamán megtekinthettünk.
Jakab Gábor káplán kiemelte, hogy Misi bácsi emberségére építette magyarságát, kereszténységét, hivatását, majd Almási István népzenetudós emlékezett. Felidézte, hogy az 1948-as tanügyi reform után, zeneakadémiai hallgatóként a fiatal Guttman Mihály szakszerűen, helyesen és a diákok képességeihez mérve tartotta a zeneóráit a 2-es számú Fiúlíceumban. – A legtöbbször „édes fiamnak” nevezett minket. Mivel a diákok már akkor kipécézték a tanárok szavajárását, másnaptól kezdve azt mondták: „édes fiam” jön énekórát tartani. Amikor bekerültem a zenekonzervatóriumba, együtt énekeltünk Nagy István kamarakórusában. Gyönyörű szép lírai tenorhangja volt. A Bolyai Egyetem 1959-es megszüntetése után Misit leváltották a zenelíceum éléről, és Jagamas János népzenetudósnak is búcsút kellett mondania a folklórintézetnek. Akkor mondta Misi: „János, mi levitézlettünk”. Ennek ellenére nem esett kétségbe, hanem továbbra is lelkiismeretesen, lelkesen és nagyszerű tudással végezte tanári munkáját. A rendszerváltást követően, hosszú időn át minden ősszel zsűritagok voltunk Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdalversenyen. Egyik évben lábfájásra panaszkodott, majd szokásos humorával megkérdezte: „miért fáj csak a jobb lábam, ha ugyanolyan idős, mint a bal?” – részletezte Almási István.
Szarvady Irén nyugalmazott zongoratanár a zenelíceum 1950-es létesítésére, valamint Misi bácsi humoros természetére utalt, majd Dáné Tibor Kálmán, az EMKE korábbi elnöke szólt az egybegyűltekhez. – Amikor 1993-ban az EMKE-hez szegődtem, lelki közelséget, partnerséget éreztem iránta. Misi bácsi hihetetlen egyensúly-ember volt, józan eszével mindig visszaterelte a jó kerékvágásba a beszélgetésünket, a döntéshozatalban is segített. Hihetetlen mágus volt a közösségszervezés terén is; érezte és tudta, hogy a kórusokon keresztül hogyan lehet egy közösséget megfogni, és rábírni a véleményformáló személyeket a közösség hasznát szolgáló együttműködésre – hangsúlyozta.
Török Béla csellóművész, aki 1950-ben kisdiákként került a zenelíceumba, megjegyezte: „ha a zenekarban vagy a kamarazene-együttesben valaki nem úgy játszott, ahogy kellett volna, Misi bácsi csak annyit mondott: »úgy játszol, mintha a csürülyei filharmóniában lennél«”. – Miután eltávolították az igazgatói székből, karmesterként, kamarazene-tanárként tanította a fiatalságot, igen magas színvonalon. Amikor 1972-ben létrejött a filharmónia kórusa, az akkori igazgató őt kérte fel a szervezésre. Aztán megalakította a kórust, próbált velük, de végül más karnagyot neveztek ki. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot volt diákjaival, kamarazene-tanárként sok gyerekkel szerettette meg ezt a műfajt, szép eredményt érve el – elevenítette fel több mint fél évszázados emlékeit Török Béla. 
Szőke Zoltánné a tordaszentlászlói kórus tagjaként a szeretetből fakadó emberséget, önzetlenséget, türelmet, a tökéletességre való törekvést emelte ki, amely nem ismerte a középszerűséget; Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója Guttman Mihály szigorúságára, rendszeretetére és az operára való odafigyelésére világított rá, Márkos Albert hegedűművész pedig zenei titkári tevékenységét méltatta.
Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió szerkesztőjének véleménye szerint Misi bácsi nemcsak a dalosszövetség, hanem a zeneiskola „mozdonya” is volt, mint egy hadvezér, a Toduţă utcából szervezte az eseményeket. – Neki köszönhető az is, hogy a RMD és a rádió között létrejött egy sorozat, amelynek keretében évek óta dalosokat, azaz kórusokat mutatunk be a koncertteremben megszervezett esteken – magyarázta.
Máté Árpád, a zeneiskola egykori aligazgatója hálás a sorsnak, hogy Misi bácsi kortársa lehetett. – Misi bácsi soha nem ment nyugdíjba, még hivatalos nyugdíjaztatása után sem. Fantasztikus szervező volt, hihetetlen munkabírással. Tanácsát mindig kikértük, megfogadtuk, Misi bácsi egész haláláig igazgató volt – mesélte. 
Az est folyamán Péterffy Enikő nyugalmazott matematikatanár és Ercse Gyöngyvér nyugalmazott hegedűművész – aki a zenelíceum első érettségi diplomáját kapta 1950-ben – is emlékezett, közreműködött a Guttman Mihály Pedagóguskórus Bedő Ágnes karnagy vezetésével.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)

Cioloș „illetlennek” tartja Orbán szatmári kijelentéseit
Dacian Cioloș román miniszterelnök szerint „illetlenek”, és „nem elegánsak” azok a kijelentések, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök tett Szatmárnémetiben, illetve azok, amelyeket korábban más magyar vezetők tettek Románia nemzeti ünnepével kapcsolatban – közölte Liviu Iolu román kormányszóvivő egy csütörtöki sajtótájékoztatón.
Hozzátette: a magyar kormányfő nyilatkozata nyilvánvalóan politikai célokat szolgál és a „választási logikát” követi. „Cioloș miniszterelnök úgy véli, hogy a magyar kormányfőnek visszafogottabban kellene megnyilvánulnia. A nemzeti jelképek iránti tisztelet szervesen hozzátartozik annak az Európai Uniónak és NATO-nak az alapértékeihez, amelynek mind Románia, mind Magyarország tagja” – mondta a kormányszóvivő.
Csütörtökön délelőtt Orbán Viktor Szatmárnémetiben találkozott az RMDSZ vezetőivel és parlamenti jelöltjeivel, Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közös sajtóértekezletén pedig minél nagyobb arányú részvételre biztatta a romániai magyarságot a vasárnapi romániai parlamenti választásokon. A miniszterelnököt a román média egyik képviselője megkérdezte arról, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter eltiltotta a magyar diplomatákat a részvételtől a december 1-jei román nemzeti ünnepi alkalmakon.
Erre Orbán Viktor azt felelte: az őszinteség a legjobb módszer akkor is, ha kényes ügyekről van szó, márpedig ez diplomáciailag egy kényes kérdés, „de még mindig jobb az őszinteséggel együtt járó konfliktust vállalni, mint kétszínűnek lenni”. „Miután december 1-jén a magyaroknak nincs mit ünnepelni, hát nem ünnepelnek” – mondta, helyesnek nevezve a magyar diplomácia döntését, amikor „az egyenes utat választotta”.
MT Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvári Kikötő – Újabb mű születik a jó fordítással
Fiatal erdélyi magyar költők román nyelvre fordított verseit mutatták be, és az egykori Jugoszláviához tartozó országokból érkezett költőket láttak vendégül az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által szervezett, Kolozsvári Kikötő 2.0 – Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója elnevezésű rendezvénysorozaton, amelyen hét ország huszonhat fiatal alkotója vesz részt december 5. és 7. között.
Fontos, hogy a lefordított szöveg jó legyen
Kortárs román nyelvezetre ültették át a szövegeket, míg a magyar irodalom korábbi fordításait régebbi, 20. század eleji román nyelvezetre – hangzott el a Linişte, pace, perversiuni, heppiend – tineri poeţi maghiari din Transilvania (Csend, béke, perverziók, heppiend – fiatal erdélyi magyar költők) című antológia hétfői kolozsvári bemutatóján. Az antológiát korábban már bemutatták a kincses városban, a mostani esemény újdonsága az volt, hogy a kötetben olvasható versek szerzői, maguk a magyar költők olvastak fel románra fordított verseikből. A bemutatónak a főleg román, angol, német nyelvű könyveket árusító BoockCorner könyvesbolt adott otthont.
André Ferenc költő a felolvasást követő beszélgetésen elmondta: először fordították le a verseit románra. Mint mondta, volt, amikor sikerült visszaadni az eredeti, magyar szöveget, volt, amikor nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy maguk a lefordított szövegek jók legyenek. A fordítással van, ami elvesz, ugyanakkor az átültetés hozzá is tesz valamit az eredeti tartalomhoz – hangzott el. Varga László Edgár, lapunk volt munkatársa úgy vélekedett, egy jó fordítás eredménye tulajdonképpen új mű. Hozzátette, mivel ő rengeteg utalást tesz verseiben 20. századi magyar költőkre, nem biztos, hogy ez átadható a fordításban.
A besztercei Max Blecher Kiadó gondozásában napvilágot látott kiadványt először az október 4. és 9. között zajló, IV. Transilvania Nemzetközi Könyvfesztivál keretében mutatták be. Akkor Claudiu Komartin, a könyv szerkesztője és Ștefan Baghiu, a kötet gondozója olvastak fel verseket André Ferenc, Fischer Botond, Gondos Mária Magdolna, Horváth Benji, Gothár Tamás, Kulcsár Árpád, Varga László Edgár, Serestély Zalán és Kali Ágnes tollából. Ștefan Baghiu elmondta: két évvel ezelőtt találkozott először a kortárs fiatal magyar költők verseivel, pontosabban azoknak angolra fordított változatával, és tavaly nyáron szervezték az egyhetes alkotótábort, ahol az erdélyi magyar és román költők találkoztak. Ennek eredménye, hogy Dósa Andrei fordításának köszönhetően olyan szövegekhez jutottak, amelyek visszatükrözik az eredeti verseket, ugyanakkor román nyelven is élvezhetők.
Szerencsés helyzetben a „kis” nyelven írt költészet
A Kolozsvári Kikötő Ex-Yu bárka elnevezésű rendezvényén egy horvát, szerb és szlovén költő találkozott kedden az érdeklődőkkel. A szlovéniai Marko Pogacar, a horvátországi Karlo Hmeljak és a szerbiai Bojan Savic Ostojic a Sapientia egyetemen tartott kötetlen beszélgetésen többek közt arról ejtett szót, mit jelent számára az Ex-Yu megnevezés, vagyis az, hogy a volt Jugoszláviához tartozó országokból érkezett.
László Noémi, a Helikon folyóirat szerkesztője, az esemény moderátora a Krónikának elmondta, az angol nyelvű beszélgetésből kiderült, a meghívottak úgy értékelték, az Ex-Yu szerencsés megfogalmazás, mivel nincs nemzeti felhangja. A horvát költő úgy nyilatkozott, az ő esetében például nem annyira fontos a nemzeti identitás, egyrészt mert vegyes, szlovén–horvát házasságból származik, másrészt mert Horvátországban az identitás inkább a valláshoz köthető. Bojan Savic Ostojic úgy fogalmazott, bár Szerbiában manapság sokan nem örülnek annak, ha ex-jugoszláviainak nevezik őket, olyanok is akadnak, akik nosztalgiával gondolnak Jugoszlávia egykori kulturális közegére.
A meghívottak közül egyébként csak Marko Pogacar él meg az írásból, Karlo Hmeljak vitorlázó, Bojan Savic Ostojic pedig franciatanár. Mindannyian 30 év körüliek, és már legalább négy verseskötetük látott napvilágot. „Az ex-Jugoszláviából érkezett költők egyetértettek abban, hogy egy kis nép nyelvén írt költészet szerencsésebb helyzetben van a 21. században, mint egy milliók beszélte nyelven, mondjuk angolul írt költészet. Hamarabb bekerül az illető irodalom vérkeringésébe egy horvátul, szlovénul, esetleg magyarul írt költészet, a szerzőket könnyebben meghívják nemzetközi fórumokra, mint azokat, akik világnyelveken publikálnak – esetükben ugyanis magasabbra van helyezve a léc” – mondta el László Noémi. A Kolozsvári Kikötő ma E-MIL-gálaesttel, Marosán Csaba színművész közreműködésével zárul.
Kiss Előd-Gergely, Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)

„Magyarország minden eszközzel segít”
– beszélgetés Zsigmond Barna Pál főkonzullal – 
Az erdélyi magyar politikai szervezetek közül kettő egyesített erővel vág neki a közelgő parlamenti választásoknak. Célkitűzéseik között egyebek mellett új alkotmány és új etnikumközi szerződés szerepel, valamint – a központosított kormányhatalom befolyását kiegyensúlyozandó – a prefektusi intézmény megszüntetését kívánják elérni. Arra voltunk kíváncsiak, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul szerint Magyarország hogyan segítheti törekvéseiben az erdélyi magyar képviseletet.
– Sajátos helyzetben vagyunk itt, Székelyföldön: zászlónkat a saját államunk üldözi, de Budapesten ott lobog a parlament épületén. Véleménye szerint ilyen körülmények közepette mire lehetne alapozni az új etnikumközi szerződést?
– Mindenképpen az a kiindulópont, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak. Ez közös jogalapot jelent, tehát feltételezi, hogy az alapvető emberi jogokról azonos irányelvek mentén foglaljunk állást. Ezek tartalmazzák a szabad anyanyelvhasználat és a szabad szimbólumhasználat jogát is. Ezen jogokat korábban, az 1918-as román nemzetgyűlés alkalmával a románság is megígérte, garantálta a kisebbségeknek. A politika számára ezek eszközök, viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kérhetünk számon mindent a közéleti szereplőkön! Az anyanyelvhasználatért nemcsak a politikus tehet, hanem a vállalkozói és a civil szféra is. Éppen ezért, amikor a képviselőket, szenátorokat kérdőre vonjuk, azt is vizsgáljuk meg, hogy mi személyesen mit teszünk anyanyelvünk használata, védelme érdekében. Ha Csíkszeredában a magyar bolttulajdonos üzletében csak románul olvashatjuk a termékleírást, vagy esetleg a kiszolgálás is csak román nyelven történik, ez is felelősségünk része. Ilyen esetekben szóvá kell tennünk a magyar felirat hiányát.
– Szükségesnek találja, hogy minden eddiginél hangosabban követeljük Székelyföld autonómiáját?
– Úgy gondolom, ezt folyamatosan követelni kell. Persze vannak olyan pillanatok, például a gyulafehérvári évforduló, amikor az alkalom felkínálja magát, de előrelépés csak akkor történhet, ha az autonómia ügyét bölcsen, átgondoltan és következetesen képviselik.
– A következő parlamenti ciklus derekán ünneplik a román egyesülés 100. évfordulóját, majd a ciklus végéhez közeledve a trianoni centenáriumra emlékezünk. Melyek azok az eszközök, amelyekkel Magyarország segíteni tud bennünket ebben az elkövetkező, nehéz időszakban?
– Magyarország minden olyan eszközzel segíteni fogja a határon túli magyarságot jogos követelései elérésében, amely az európai és nemzetközi szerződések értelmében rendelkezésére áll, legyen szó gazdaságról, kultúráról, oktatásról vagy sportról. A sikerekhez az is kell, hogy az erdélyi magyarságnak erős érdekképviselete legyen a román parlamentben. Ezért minden romániai magyar felelőssége, hogy vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon, és szavazzon saját jelöltjeire! 
Kovács Hont Imre Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tüzet raknak a szívekben
Maksai-szenterzsébeti énekegyüttes a középdöntőben 
Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod? Vagyon bizony, nem is egy, hanem három, dicsérte meg a székelyföldi Cickom énekegyüttes tagjait Sebestyén Márta zsűritag a Fölszállott a páva elődöntőjében. „Rátok nézni is puszta gyönyörűség, az embernek röpköd a szíve, és megtelik örömmel” – értékelte produkciójukat.
A maksai Györgyi Hajnal Csillag szenterzsébeti barátnőivel került be a Duna tévé népszerű tehetségkutatójába. A lányok Cickom énekegyüttesként jelentkeztek a műsorba, az elődöntőn sóvidéki dalokat énekeltek – ahogy ők fogalmaztak, az atyhaiak biztatására, leégett templomuk okán. Közel maximális pontszámmal, a zsűri szabadkártyájával jutottak tovább, így családjaikkal együtt lázasan készülődnek a középdöntőre, ahol most kevésbé ismert gyűjtésből származó szenterzsébeti dalokat adnak elő.
Mentoruk a magyarországi Juhász Erika népdalénekes. A zsűri szerint valósággal tüzet raknak a szívekben, üdén és élettelien énekelnek, érződik, hogy szívből jövő és nem színpadi a produkciójuk.
Kincses Gyöngy Erzsébet, Kincses Ilka Mária és Györgyi Hajnal Csillag a távolság ellenére a legjobb barátnők, de tulajdonképpen családi hagyományt folytatnak, hiszen az édesapák, Györgyi Zsolt és Kincses Kálmán maksai, illetve székelyszenterzsébeti református lelkészek közötti barátság is gyerekkorra nyúlik vissza.
Rendszeresen találkoznak, és mivel a lányok nemcsak játszani, énekelni is szeretnek együtt, megszületett az ötlet, hogy nevezzenek be a Fölszállott a páva vetélkedőre. Hétvégenként találkoznak, próbálnak, felkészítőjük a keresztanyjuk, Kászoniné Fejős Gabriella nagysolymosi tiszteletes asszony, aki ezúttal csipkelődőbb hangulatú, a fiú-lány viszonyról szóló dalokat tanított be. A negyedik osztályos Hajnal Csillag egyedül is szép eredményekkel vett részt különböző népdalvetélkedőkön, hegedűórára jár, szeret lovagolni, talán ezért is egy lovacska a Cickom együttes kabalája – tudtuk meg édesapjától, aki elmesélte, korábban tanult meg a kislány énekelni, mint beszélni.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Hagyományok Háza negyedszer rendezi meg a tehetségkutatót, az első középdöntőt már megtartották, ma lesz a második. A győzteseket a december 16-i döntőben választják ki. 
Tehát ma 20.30-kor kezdődik a Duna televízióban a Fölszállott a páva középdöntője, amikor drukkolhatunk székelyföldi lányoknak is. Nemcsak a zsűri értékelésével, hanem a közönségszavazattal is tovább lehet jutni a döntőbe. A műsor ideje alatt a +36-20/30/70-4422-999 telefonszámra várják a versenyzők a szavazatokat, a Cickom együttes kódja 14; csak az adás ideje alatt lehet szavazni, egy számról húsz alkalommal. Szurkoljunk, és szavazzunk a Cickom énekegyüttesre!
Gy. Turoczki Emese Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Akkor pusztulunk el, ha lélekben meghátrálunk
A Gulág-emlékév (2015–2017) jegyében a Magyar Polgári Egyesület (MPE) szervezésében előadássorozatot tartottak tegnap Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. A meghívott három előadó és a közönség a délután folyamán a második világháború évei alatt Magyarországról és Erdélyből a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba elhurcoltak emlékének adózott.
A sztálini Szovjetunió munkatáborrendszeréről, a Gulágról és az ezekben fogolyként dolgoztatott magyarokról szóló emlékkonferencián Nagy József Barna, az MPE vezetője köszöntötte az érdeklődőket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke beszédében a munkatáborok azon célkitűzését emelte ki, amely az ellehetetlenítés által a lélek megtörését akarta elérni, és hangsúlyozta, hogy a túlélés csak az önfeladással való kitartó küzdelemben valósulhatott meg. „A végső borzalom nem más, mint amikor lélekben hátrálunk meg, és pusztulunk el. Ezt nem engedhetjük. Ezért vagyunk most itt.”
A délután meghívott előadói dr. Marinovich Endre közgazdász, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese, Murádin János Kristóf történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári fiókjának oktatója, valamint Fodor Gusztáv tiszaderzsi református lelkipásztor voltak.
Marinovich Endre Magyarok a Gulágon című előadásában a munkatáborok rendszerét mutatta be, illetve a magyarok elhurcolásának körülményeit a sztálini terror által kiadott kétnapi parancs értelmében, hadifogoly-pótlás és a háborús pusztítások újjáépítéséhez szükséges, ingyenes munkaerő biztosítása céljából. Murádin János Kristóf Az erdélyi magyar és német polgári lakosság szovjet fogságba hurcolása 1944–1945-ben címmel egy általa tizenöt éve kutatott téma vizsgálódásainak eredményeit ismertette. Örömmel jelentette ki, hogy a magyar kormány rendeletének köszönhetően a mostanáig tabutémaként kezelt Gulág-fogság, illetve azok a foglyok, akik ezekben a táborokban életüket vesztették vagy azok, akik túlélték és most megszólaltak, nyilvános figyelmet kapnak.
Murádin ugyanakkor megemlítette azoknak a fiatal erdélyi történészeknek a munkáját, akik magyarországi kollégákkal egy kutatócsoportot alkotva tárják fel az elhurcolások és elhurcoltak fájdalmas történetét – ő maga több mint hatvan interjút készített túlélőkkel. Tevékenységüknek köszönhetően Romániában egyedülálló módon sikerült egy 450 emléktárgyból álló Gulág-múzeumot berendezni Kolozsváron (amelyekből 21 darabot Nagyváradra is elhozott), valamint az országban szintén először emlékművet állítani a foglyoknak a Házsongárdi temetőben. Az előadások sorát Fodor Gusztáv zárta Élő egyház a halál völgyében: a Kárpátaljai Református Egyház élete a sztálini terror árnyékában címmel. A lelkipásztor a második világháború és a sztálini rendszer egyházellenes politikájának kárpátaljai vonatkozásairól beszélt.
Az előadásokat egy kiállításmegnyitó követte a Partiumi Keresztény Egyetem épületében Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944–1956) címmel, majd Viktor Karavcsenko  Én a szabadságot választottam. Egy szovjet tisztviselő politikai és magánélete című regényéből készült előadást hallhatott a közönség.
Szamos Mariann Reggeli Újság (Nagyvárad)

Terjedt híre a nagyvilágban
Végéhez közeledik a Márton Áron Emlékév, sőt Hargita megyében ma, a csíksomlyói kegytemplomban 19 órától kezdődő ünnepi szentmisével le is zárul. Az emlékév eredményeiről, legfőbb hozadékairól Gaál Gergelyt, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnökét, valamint Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetőjét kérdeztük.
Szobrot avattak, konferenciákat, kiállításokat, vetélkedőket tartottak.
Tartalmas év a megismerés jegyében
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Áder János köztársasági elnök fővédnökségével megvalósult Márton Áron Emlékév kiemelt célja volt, hogy a 120 évvel ezelőtt született szentéletű erdélyi püspök életművét minél szélesebb körben ismertté tegyük, személyét bemutassuk és példaként állítsuk elsősorban a magyarság egésze számára, de a szélesebb értelemben vett európai közönség és a nagyvilág is többet tudjon róla, mint korábban – foglalta össze Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke. – Szeretnénk, hogy nevének hallatán minél több jóérzésű és hazáját szerető magyar emberben tisztelet és büszkeség ébredjen. Az egész éves programsorozatban kiállításmegnyitókkal, konferenciákkal, kulturális programokkal, ifjúsági táborral, zarándoklatokkal, szentmisékkel és más eseményekkel igyekeztünk hozzájárulni ehhez.
Több mint tízezren
Az év folyamán a megemlékezésekhez számos szervezet és intézmény csatlakozott, és több rendezvényen, fesztiválon is megjelentek az emlékév rendezvényei: többek közt Krakkóban az Ifjúsági Világtalálkozón, Tusványoson, a Kolozsvári Magyar Napokon, a Nagyváradi Szent László Napokon, a Vásárhelyi Forgatagon. Tudományos konferenciák zajlottak Csíkszentdomokoson, Bukarestben és Washingtonban. Az emlékév szervezéséhez rendelkezésre álló forrásokból zarándokbuszok indítását támogatta a Nemzetpolitikai Államtitkárság Krakkóba, Gyulafehérvárra és más helyszínekre. Ugyanakkor a Kőrösi Csoma Program, illetve a Petőfi Program ösztöndíjasainak segítségével a nagyvilág számos pontjára eljutott a szentéletű püspök emléke. – Az emlékév programsorozatának talán legtöbb helyre eljutó eleme volt az a vándorkiállítás, amely a püspök életét mutatja be színvonalas tablókon – emelte ki Gaál Gergely. – A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum anyagára támaszkodó tárlatot ez idáig mintegy 80 helyszínen mutattuk be kültéri és beltéri változatban. A kiállítás magyar, román, lengyel, angol, olasz és spanyol nyelvű változatát is bemutattuk a nagyvilág különböző pontjain. A Kárpát-medencén túl Bukarest, Róma, Brüsszel, Washington, Bécs, Innsbruck, New York, Buenos Aires is szerepelt a helyszínek között. Becslésünk szerint a Márton Áron Emlékév jegyében szervezett eseményekbe tízezernél is többen kapcsolódtak be világszerte. Szintén sok ezer helyre eljuthattak az emlékév során megjelent, a püspök életét bemutató életrajzi, történelmi és lelkületi jellegű, magyar, olasz és angol nyelvű nyomdai kiadványok (füzetek, kiskönyvek, imaképek), valamint a boldoggá avatási eljárás folyamatát bemutató film.
A programbizottság elnöke szerint különösen fontos volt az emlékév rendezvényeinek sorában a februári csíkszeredai nyitó-eseménysorozat, a pünkösdi csíkszeredai szoboravatás, az augusztus végi csíkszentdomokosi ifjúsági tábor és tudományos konferencia, és legfőképpen a püspök halálának évfordulóján, szeptember 29-én lezajlott ünnepi szentmise, amelynek keretében Márton Áron újratemetésére is sor került a gyulafehérvári székesegyházban.
– A rendkívül felemelő és megható eseményen több mint kétszáz pap és egyházi főméltóság koncelebrált, és zarándokok ezrei töltötték meg a templomot és az előtte lévő teret – tette hozzá Gaál Gergely. – Nemcsak Erdélyből, hanem felhívásunkra a Kárpát-medence szinte minden tájékáról érkeztek résztvevők. Rendkívüli élmény volt ez alkalommal megtapasztalni a Márton Áron püspök személye iránti, ma is élő különleges tiszteletet.
A szülőfalu és az emlékév
– Az emlékév jelentős változást hozott Márton Áron püspök ismertségének földrajzi kiterjedésében, ugyanakkor annak nem látom jelét, hogy Márton Áron írásainak, beszédeinek, tanúságtételének ismerete jelentősen mélyült volna, hogy – az emlékév folyományaként – vadonatúj kutatások, eddig nem látott mély és hiteles értelmezések születtek volna nagyszámban – vélekedett Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője. – De talán ezt az elmélyülést nem is ambicionálják a széles körben meghirdetett emlékévek. Nem hinném, hogy akár Szent Márton (hiszen Szent Márton Emlékév is volt!), akár Márton Áron sokkal többek életét megváltoztatta volna 2016-ban, mint 2015-ben vagy 2017-ben. De az tagadhatatlan, hogy az elmélyült tiszteletnek – mely, ismétlem, soha nem tömegszinten, hanem mindig egyéni szinten valósul meg – alapvető feltétele az ismertség. Ráerősített ugyanakkor az emlékév néhány olyan, korábbról meglévő tervre, szándékra, mely az emlékév anyagi támogatása híján talán létre sem jöhetett volna, vagy sokkal szerényebb keretek között valósulhatott volna meg, kevesebb emberhez jutott volna el. Gondolok itt az angol és román nyelvű Márton Áron-életrajzra, a Mons. Marton József nagyprépost által szerkesztett hagyatéksorozat újabb kötetekkel való gazdagodására, a csíkszeredai szoborra, a püspök hamvainak áthelyezésére vagy akár az általunk szervezett társadalomtudományi táborra.
A csíkszentdomokosi múzeum anyagából több különböző vándortárlat is készült, amelyek csaknem a fél világot beutazták. Ezek olyanok figyelmét is szerették volna felkelteni, akik korábban talán soha nem hallottak a püspökről, vagy akiket „hidegen hagy” amúgy egy katolikus püspök élete. – A múzeum tehát elsősorban nagyobb ismertségre tett szert és új kiadványokkal gazdagodott – jegyezte meg Lázár Csilla. – Ezzel összefüggésben archív képgyűjteményünk is folyamatosan szaporodik, ezek elhelyezését most próbáljuk kitalálni, egy időben a jövőben esedékes felújítás tervezésével.
Áron püspök mindig aktuális
Gaál Gergely kiemelte, hogy a Márton Áron Emlékévet nem politikai eseményekhez igazították, hanem az hivatalosan december 24-ig tart, ugyanis 1938-ban ezen a napon nevezte ki Márton Áront püspökké XI. Piusz pápa, de tekintettel a karácsonyi időszakra, a záró eseményeket december első felében szervezik meg. Így ezúttal egybeesett a választási kampány vége az emlékév zárásával. Ez sokak szerint nem véletlen, de akár üzenetértékű is lehet.
– A politika természetéből következik, hogy az általa fontosnak tartott témák felmutatására alkalmas jelenségeket „szárnyaira kapja” – vélte Lázár Csilla. – Márpedig nem nehéz egybecsengéseket találni a magyar közösségek mostani törekvései és Márton Áron püspök „harcai” között. Hogy a politikai szélverés mennyit árthat a püspök megítélésének? Ha nem történik égbekiáltóan helyt nem álló értelmezés, vagy nem torzítják, hamisítják a püspök hagyatékát politikai célok érdekében – ilyent szerencsére ritkán tapasztalni –, akkor nagy kárt nem tudnak okozni. Aki a hiteles Márton Áronra kíváncsi, az nem politikusok beszédeiből fog felőle tájékozódni. Ugyanakkor, ha már hivatkozzuk, ajánlanám mindenkinek – politikusok sem kivételek – szaporán olvasni a püspök írásait, beszédeit, bőven van olyan passzus, ahol a püspök nagyon mást vár el tőlünk, mint amit mi időnként „produkálunk” – a politikusok sem kivételek. Én például a minap újraolvastam a püspök néhány hivatalos levelét, amelyet különböző román ünnepek, pl. december 1-je alkalmából írt. Másnak is ajánlom elolvasásra.
Emlékév teltével
– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az emlékév hivatalos lezárása után is folytassuk Márton Áron életének bemutatását – foglalta össze Gaál Gergely. – Vannak még tervek, kezdeményezések, amelyeknek megvalósítására az emlékév lehetőségei nem voltak elegendők, de a közeljövőben szeretnénk megvalósítani, segíteni ezeket. A püspök életét bemutató vándorkiállítás anyagát szeretnénk továbbra is eljuttatni minél több helyre.
– Minap hallottam, hogy egy „állandó” kiállítás „szavatossági ideje” legfeljebb 6-8 év – mondta Lázár Csilla. – Ennyi idő után nemcsak állagjavításra szorul (mint a domokosi múzeum termei is), de aktualitásából, korszerűségéből is sokat veszít.
Ezt figyelembe véve, valamint az utóbbi évek kutatási és gyűjtési eredményeit hasznosítva, jövőre tervezik a csíkszentdomokosi múzeum felújítását, és Denisa Bodeanu történész illetve Hegedűs Enikő művészettörténész segítségével bővítik, átalakítják a jelenleg látható tárlatot.
– A múzeum egy igazi ereklyével is gazdagodik (hivatalosan csak a boldoggá avatottaknak lehetnek ereklyéi, de ez nekünk juszt is az) – közölte a múzeum vezetője. – Márton Áron püspök kriptából kiemelt koporsójának fedele nem került bele a kőszarkofágba. Ezt a koporsófedőt Jakubinyi György érsek atya a múzeumnak adományozta, ezt közelebbről ki is fogjuk állítani Csíkszentdomokoson. Az emlékévvel számunkra semmi nem ér véget. Én a hivatalos „zárórendezvény” utáni napon a férjemmel Jászvásárra utazom, hogy az ottani katolikus teológián Anton Durcovivi és Márton Áron tiszteletére szervezett szimpóziumra elvigyem román nyelven a püspök néhány gondolatát. Remélem, Márton Áron püspök úr a jövőben is „bíz még ránk” feladatot, illetve akkor is „szól” majd, ha nem a helyes irányba megyünk.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)

Székelyföldi csapat fejlesztett kiterjesztettvalóság-applikációt
A kiterjesztett valóság technológiája gyökeresen megváltoztathatja a mindennapjainkat, a bevásárlástól kezdve a nyaralásig minden szinten. Erre a trendre érzett rá egy csíkszeredai vállalkozás is, a Creative Technology Development a Vi-Wo applikációval. A telefonos fejlesztésről Kakucs Hajnallal, a cég szoftverfejlesztőjével és projektmenedzserével beszélgettünk el.
- Miből indultak ki az applikáció fejlesztésekor?
- Két technológiát ötvözünk: a second screen (második képernyő) és a kiterjesztett valóság technológiáját. Az emberek mostanáig is használtak második képernyős programokat, például tévéműsorok mellé, amikor szavazni lehetett vagy plusz információkat szerezni, megtekinteni mások véleményét stb. Úgy gondoljuk, hogy mostmár a mobiltelefon nem a második, hanem az elsődleges képernyővé vált, és nemcsak egy televízió, hanem többek között a turizmus mellé. Egy város is attól lesz érdekes, hogy folyamatosan új információk érkeznek róla, ráadásul izgalmasabb mások véleményét olvasni, mint egy unalmas turisztikai szöveget. Az applikáció maga azt teszi lehetővé, hogy változó – multimédiás, szöveges –tartalmak érkeznek, szavazások, push értesítések, ajánlatok és így tovább.
- Ki írja a tartalmakat?
- Részben a kliensek: ha turisztikáról beszélünk, akkor például a város szolgáltatja a tartalmakat, de tudjuk azt vállalni, hogy mi cseréljük le azokat.
- A másik technológia, amire építenek, a kiterjesztett valóság.
- Számos lehetőséget tartalmaz ez, megoldható például, hogy egy emléktábláról egy videó, egy 3D-s animáció jöjjön elő, vagy megelevenedjen egy turisztikai látványosság – mondjuk a Szent Anna-tónál megnézhetjük, hogy milyen, mára kihalt állatfaj élt ott, fényképeket is lehet készíteni, a gyerekek szelfizhetnek egy őslénnyel például. Egy fesztiválon vagy egy városban pedig lehetne úgy fotózni, hogy kiterjesztett valóságként megjelenik mellettünk egy híresség.
Bemutató demóink vannak egyelőre, a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve, két munkatársam pedig a grafikai tervezéssel és animációkkal foglalkozik – egyikük a 2D-s grafikát, a storyboardokat készíti el, másikuk a 3D-s animációkat és videoanyagokat gyártja a megrendelő igénye szerint.
- Mennyire szűkül le egy bizonyos földrajzi területre az applikáció?
- Eleve többnyelvűnek fejlesztettük, és bárki rácsatlakozhat helyszíntől függetlenül, de nemcsak: a turizmus mellett például szupermarketekkel is próbálkozunk. Most divatos az egészséges táplálkozás és a helyi termékek promoválása, a kiterjesztett valósággal pedig elő lehet hívni olyan információkat, amelyek nem férnek fel a csomagolásra, film, animáció vagy szöveges formában.
- A termékeken, helyszíneken található egy jelzés, hogy most érdemes használni a Vi-Wót, vagy az applikáció jelzi, hogy épp megfelelő helyen járunk?
- Az applikáció megmutatja a jelölőket, vagyis a képeket, amelyekhez tartalmaink vannak. Ezeket előre letölthetjük, így offline módban is használhatók, vagy egy legközelebbi alkalommal gyorsabban betölt. Ilyen módon ajánlhatjuk az adott kávézót, szupermarketet, akik aztán játékokkal, akciókkal is készülhetnek.
- Kikből áll a Creative Technology Development, mióta létezik a cég?
- Idén nyáron alakultunk, egyelőre le vagyunk foglalva ennek az applikációnak a fejlesztésével, a visszajelzések feldolgozásával, a regisztrált felhasználók összetételéből jelentés készítésével, amivel a klienseinket segíthetjük. Emellett tartalomkészítést szolgáltatunk, a technikai hátteret fejlesztjük.
A cégünk négy emberből áll, a cégtulajdonos és vezérigazgató mellett dolgozik még egy 3D-, illetve 2D-fejlesztőnk. Idővel szeretnénk bővíteni a csapatot, de ennek vannak nehézségei, 3D-fejlesztőt például nehezen találunk itthon.
Konferenciákon veszünk részt, legutóbb Budapesten a tárgyak internete (eszközök, épületek, autók stb. hálózatba kapcsolása, IoT) témájában szerveztek egyet, amelyen megjelentünk. Az IoT4U Infódélutánon betekintést nyertünk az IoT és az Ipar 4.0 által kínált lehetőségekbe és az ezen a területen elért eredményekbe. Inspiráló példákat láthattunk, különféle IoT megoldásokat az agrárium, erdészet, klíma, gyártástervezés a faiparban, heterogén szenzorkörnyezet, okos épületek és hasonló területeken. Ezek a megoldások a begyűjtött nyers és számított adatok alapján segítenek a törvénykezésben, tervezésben, döntéshozásban többek között a hatékonyság és energiatakarékosság érdekében. A jövőben is tervezünk részt venni hasonló témájú konferenciákon belföldön is.
Az okos város-projektek és a virtuális valóság irányába is szeretnénk majd elmozdulni, de most főként az applikáción illetve igény alapján annak bármilyen klónján, „saját Vi-Wókon” dolgozunk. 
Kustán Magyari Attila maszol.ro