Népi fürdők őszies színfoltjai (Rejtőzködő Székelyföld)
Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött el a Székelyföldi fürdőépítő kaláka Csíklázárfalván, amelynek eredményeként évente egy-egy új népi fürdőt teremtettek előbb Hargita megyében, majd Háromszéken. Amolyan Székelyföldi sajátosságok, kis ékszerdobozok jöttek a világra, amelyek – hasonlóan számos más értéktárgyunkhoz – nem hivalkodóak, inkább szemérmesen rejtőzködőek, s melyeket, ha valaki látni akar, hát meg kell keresnie. A 2001-ben elindított mozgalom szépen példázza az összefogásban rejlő lehetőséget, miközben az elmúlt másfél évtized alatt éppen az összefogás fogalma vált elhasznált szlogenné, amely inkább a közös erő hiányára, mintsem létezésére utal. Másfél évtized után a népi fürdők mai állapota nem feltétlenül rózsás. Rápillantva háromra az első hullámban építettek közül – Nyírfürdő, Sóskútfürdő és Sószékfürdő –, felemás az élmény, látni szépet is, de csúnyát is. Szubjektív vázlatunk egy Csomád környéki útvonalra villant, amely autóval kényelmesen bejárható egy nap alatt. A térségben különleges helyszínek sorakoznak, megannyi, szemnek és léleknek egyaránt kedves.
Lázárfalvi nyitány
Szép, őszi napon egyszerűen jó Csíkkozmásról Lázárfalva felé kanyarodni, a Csomád vulkáni kúpja felé tartani, majd átsuhanni a jellegzetes, végállomásszerű településen. Az út egészen a falu határában lévő Nyírfürdőig visz, a helybéliek azt mondják, a gólyafészkes villanyoszlopnál kell jobbra térni. Az első Székelyföldi fürdőépítő kaláka alkalmával, 2001-ben újjáépített Nyírfürdő ma is meglepően jó állapotban várja látogatóit, ez ellenben néhány más népi fürdő esetében már nem mondható el, például a tőszomszédságában lévő, 2002-ben felújított tusnádi Nádasfürdőt a téma ismerői már kevésbé javasolják megtekintésre, rögzítvén, hogy az szinte teljesen elpusztult. És ez nem egyedi példa. A 2001. augusztus 4-én kezdődött lázárfalvi kalákához egy különös fürdőzési történet is kapcsolódik, miként Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva 2013-ban megjelent, Székelyföld fürdői című könyvében olvasható: „Ábrahám Lajos polgármester (közigazgatásilag Lázárfalva Csíkkozmás községhez tartozik, szerk. megj.), aki nem hitte, hogy egy hét alatt elkészül a fürdő, a következő könnyelmű fogadást tette: – Ha elkészül a medence, akkor ruhástul megfürdöm. Augusztus 12-én a polgármester ruhástul megfürdött.”
Aligha múlhatott ezen a csobbanáson, hogy maga a fürdő jól tartósítottá vált, a konzerválás kulcsa vélhetően a lázárfalviak törődésében keresendő, abban, hogy kis fürdőjüket magukénak érzik, s tesznek is azért, hogy jó állapotban mAradjon meg. Megéri, mert tágas, szellős, egyszerűen jó levegőjű hely. Nyírfürdő kissé magasabban fekszik a falunál, így a jó kilátás biztosított: a közelben a Csíki-havasok, távolabb pedig a Hargita szürkéskék vonulata. Erős a büdösgödör, azaz a mofetta szaga, de a mintegy két méter széles, négy méter hosszú medence vize is határozottan bugyog. A fából épített fürdő és környéke rendezett, nyírfák ölelik. Borvízforrás, lábáztató, öltöző, illemhely is található, tőszomszédságában később vendégház és fedett, asztalos rész is épült. Az utóbbi épület hasonmása megtalálható Sószékfürdőn is, ám egyik helyszínen sem derül ki, valójában mi a rendeltetése, egy tábla csupán annyit jelez, hogy a létesítmény Hargita megye Tanácsának támogatásával jött létre, illetve az is olvasható: „Építjük Székelyföldet”. Az viszont már nem derül ki, hogy a házat ki, milyen feltételek mellett lakhatja, használhatja.
Lázárfalva tehát közel, a mofettával szemben lévő oldalra kilépve szépen látszanak a házak, de alapvetően csend honol. Megnyugtató itt lenni, aki békességet keres, jó eséllyel talál, aki társasággal nézelődne, beszélgetne, falatozna, jó helyen jár. És persze fürödni is lehet, a víz nem piszkos, csak immár nyilvánvalóan hideg, a medence körüli faburkolat viszont aránylag ép, nem is korhad. Amikor nincs tömeg, ricsaj, Nyírfürdő a nyugalom szigete. A nyírfák miatt kicsit lengyeles, kicsit oroszos, ám valójában ízig-vérig székely.
Lugas helyett posványos
A fürdőlátogatás a Nyergestető irányába folytatható, a történelmi emlékhelyen túlhaladva, majd a Kászonok felé ereszkedve, az út bal oldalán fák közé rejtve húzódik a jobb időket látott kászonújfalusi Sóskútfürdő. Állapota siralmas, a nyár közepe óta csak a termetes kereszt körüli fű lett kisebb, a fürdő állapota továbbra is lehangoló. Megkopott, megfakult, megrogyott minden, a bejárat is lomboktól, gaztól takart.
A Kászonújfalu szomszédságában lévő, évekkel ezelőtt üde és hangulatos fürdőt a kalákázók 2004-ben varázsolták az út mellé, lehetővé téve a mindenkori vándornak, hogy pihenjen, szusszanjon egyet emberi, meghitt környezetben. Persze, aki több órára vagy akár egy egész napra érkezett, az is barátságos, egyedi környezetbe került. Hiszen ez is szellős, jó kilátást biztosító hely, ám az egykori lugas mára bozóttá és gyommá változott, a fák között elhelyezett asztalok rozzantak, nem a látogatók, hanem falevelek pihenőhelye. Az egész inkább út menti vécé jellegű, mintsem fürdő: szemetes, a padmAradványok alig használhatók, a medence körüli faszerkezet korhadt, a lábáztató már alig látszik a növényzettől, s a felirata szerint a cukorbaj kúrálására javallott forrásra pedig egy jókora fa dőlt. Hónapok, de lehet, évek óta így van. A jókora asztalnak, padoknak otthont adó fedett rész padlója foghíjas, a mennyezeti gerendákra az erre járók bicskával vésték be keresztnevüket, a primitív pusztítás nyomait.
Posványos, otthontalan hely. Romlása megállíthatatlannak tűnik.
Fűzkápolna a pusztában
A Sóskútfürdőről lehangolódottan visszafordulót a Nyergestetőn túl, Csíkkozmás előtt Sószékfürdő fogadja. Hármas kereszt jelzi a letérőt, s földút vezet a sík, nedves területen lévő fürdőig. Sószékfürdő 2003-ban öltötte magára mai gúnyáját, melyet aránylag jó állapotban őriz. A vendégház semmiféle életnyomot nem mutat, ám mellette fedett, hosszú asztal padokkal, rendezetten. A ház itt is később került a fürdő területére.
Az persze kevésbé valószínű, hogy a derék csíkkozmásiak a tenger helyett inkább fürdőjüket részesítenék előnyben, ám ha mégis, akkor ez a lokálpatrióták fellegvára. Persze, nem jut mindenkinek tengerpart, ezért értékelendő a sós Sószékfürdő, amely érdekes, izgalmas hely az ingoványos, lápos mezőben. Fapalló vezet az ötszögű, fényben úszó kis fürdőhöz, majd az árnyékos Fűzkápolnához, ez az egyedüli fedett hely a fürdő területén, benne kis padok, fapadlóból, sugarasan kialakított járdával, amely helyenként szétesőfélben. A középen lévő, rovásírásos kőtömb körül le lehet ülni, s a szakrális tér egyediségét a fűzfák összefonódása, a lombok oltalmazó ereje adja. Meditációra alkalmas hely, a fűzfalevelek közötti réseken pedig távolabbi hegyek, dombok sejlenek. Csend, béke, szellő, fuvallat. A bensőségesség érzetét csak a romlás, a pusztulás apróbb, itt is érzékelhető jelei csorbítják: korhad a fa, ingatag az ösvény, s már maga az ötszögű fürdő is javításra szorul. Ám délután napfény költözik a kis medence köré, s aki leül padjára, ellenfényben láthatja a háttérben őrködő Csomád tömbjét. Megismételhetetlen kép.
Pár méterrel odébb három sószék kínálja magát, vagyis sós vízbe épített székek. Érdekes szerkezet, csak a fürdővíz füves, mohás, apró élőlények hemzsegnek benne. Nem lehet nagyon kívánt így az ülőfürdő, de a sószékek látványa, akár kissé magasabbról, a közeli meredélyről, csipkebogyós ágak szövetén át, megragadó. A fürdő szélén egy kis, mélyedésszerű szentély, kőből kialakított grotta imát mondókra vár.
A szomszédos dombon eközben számosan és serényen szedik a pityókát. * Három aprócska székely fürdő tehát: Sóskútfürdő a gazdátlanság jelképe, ha kisebb mértékben ugyan, de Sószékfürdő birodalmába is beköltözött az erózió, Nyírfürdő pedig hű mArad önmagához. Három helyszín, három sors. Tündöklés és bukás. Nem csak építeni nehéz, talán még nehezebb gondját viselni mindannak, amit összefogással sikerült feltámasztani, majd odaajándékozni egy-egy kisközösségnek. Melynek tagjai tehetségük és tudásuk szerint bánnak vele.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ciolos: Románia támogatja balkáni szomszédait a határvédelemben
Románia segítséget ajánlott balkáni szomszédainak az illegális bevándorlás feltartóztatásához, ugyanakkor tőlük is együttműködést vár el a határvédelemben – derült ki abból az interjúból, amelyet az állami Agerpres hírügynökségnek adott pénteken Dacian Ciolos miniszterelnök.
Rámutatott: Románia bebizonyította, hogy képes ellenőrizni határait, és fontos, hogy ez a jövőben se változzon. A kormányfő kifejtette: Románia nincs a balkáni migrációs útvonalon, de támogatja szomszédait, ahol szükséges, és maga is együttműködést vár el tőlük, főleg a bolgár és szerb határon, ahol "nagy lehet a nyomás". Éppen ezért a román belügyminiszter is részt fog venni azon az ausztriai magas szintű informális találkozón, amelyet a balkáni útvonal ügyében hívtak össze – tette hozzá.
Ciolos cáfolta, hogy az európai megállapodásokban vállaltnál több menedékkérő befogadására kötelezte volna el országát az ENSZ Közgyűlésének általános vitájában, és megerősítette: Románia közös uniós megoldást szorgalmaz, de csakis önkéntes alapon. Ezzel arra a román médiában nagy visszhangot keltő értesülésre reagált, miszerint Románia a tavalyinál tízszer több bevándorlót fog átvenni. Az AFP francia hírügynökség amerikai hivatalos forrásokra hivatkozva szerdán azt közölte: hét ország, köztük Románia megígérte, hogy legalább tízszer annyi menedékkérőt fogad be vagy vesz át, mint 2015-ben. A hír azt követően jelent meg, hogy Barack Obama amerikai elnök a menekültválságról szervezett keddi konferencián bejelentette: ötven ország ígéretet tett arra, hogy még idén 360 ezer menekültet fogad be a háború sújtotta vidékekről, elsősorban Szíriából, Afganisztánból és Szomáliából.
"Nem hiszem, hogy a menekültek, a valódi menekültek ügyét szolgálná a határok illegális átlépése. Az Európai Uniónak ellenőrzése alá kell vonnia ezt a folyamatot. Tisztában vagyunk azzal, hogy azután nekünk is vállalnunk kell (a menekültekkel kapcsolatban) bizonyos felelősséget, de ez a felajánlás önkéntes kell mAradjon, nem írhatják elő valahonnan fentről" – jelentette ki Dacian Ciolos miniszterelnök az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban.
Romániába idén márciusban érkezett meg az első 15 menedékkérő azok közül, akiket Romániának az uniós kvótarendszer alapján kellene átvennie Görögországtól és Olaszországtól. Romániának az uniós kvóták alapján több mint 6000 menedékkérőt kellene befogadnia a migrációs hullám által sújtott tagállamoktól, de a Bukaresti sajtó értesülései szerint ez azért nem következett be, mert a Nyugat-Európába vágyó érintettek nem hajlandók Romániába menni. Bukarest az önkéntesség elvét hangoztatva tavaly júliusban 1785 menedékkérő átvételére tett ajánlatot.
Népújság (Marosvásárhely)

Tanulmányi nap és hálaadás Marosvécsen
A Vécsi Szövetség megalakulásának 95. évfordulója alkalmából, szeptember 28-án tanulmányi napot szerveznek Marosvécsen.
A Vécsi Szövetséget 1921. augusztus 9-14. között Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Csíky István és további hat református lelkész alapította. A szövetség tagjai a "legkülönbözőbb vérmérsékletű és legváltozatosabban eltérő theologiájú" lelkészek voltak, akik "ugyanazon szent célért és eszményért" (Révész Imre) fogtak össze, és a Trianont követő idők egyházának lelki, missziói megújítására törekedtek. A tagok teológiai igényességre törekedtek, keresték az egyházi problémák megoldásához vezető utat, nagy hangsúlyt fektettek a belmisszióra (IKE, Nőszövetség), a presbiterképzésre, konferenciák tartására, valamint a szórványgondozásra és az evangéliumi szellemű egyházlátásra.
A tanulmányi nap 10.30 órakor áhítattal kezdődik, majd 11 órakor dr. Kolumbán Vilmos József teológiai tanár Belmissziói szövetségek az erdélyi református egyházban címmel tart előadást, ezt követően bemutatják a Szólj, uram, mert hallja a te szolgád című, a Görgényi Református Egyházmegye lelkipásztorai által írt prédikációs kötetet. A Vécsi Szövetség megalakulásáról, elveiről és jelentőségéről ft. dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tart előadást. Ft. Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület püspöke a szövetség elveinek, szolgálatának mai lehetőségeiről és korlátairól értekezik.
A visszaszolgáltatott református iskola udvarán délután fél 4 órától hálaadó áhítatot tartanak. Az iskolaépületet Kós Károly tervezte, az egyház azon a telken építette fel, amelyet br. Kemény János adományozott.
Az iskolát az 1930-as helikoni találkozó alkalmával Makkai Sándor püspök avatta fel, 1948-ban államosították. A 2011-ben visszaszolgáltatott épületet Kató Béla és Fekete Károly püspökök áldják meg. Jóllehet az iskolát visszaszolgáltatták, a telekért pereskedni kellett.
Idén májusban a Legfelsőbb Bíróság kimondta az ítéletet: a korábban visszaszolgáltatott iskolaépületen kívül az udvar és a kert is visszakerül a Marosvécsi Református Egyházközség tulajdonába. Az ügyet a Magos&Magos ügyvédi iroda képviselte, Magos Méta és Magos Szilárd ügyvédek rendkívüli szakmai tudásukkal, emberi hozzáállásukkal vitték sikerre az ügyet – tájékoztatott Benkő Mihály marosvécsi lelkipásztor.
(mezey)
Népújság (Marosvásárhely)

Böszörményi Zoltán tizenegyedik verseskötete
Az irgalom ellipszise
Az olvasó hajlamos arra, hogy egy irodalmi alkotás – regény, novellás- vagy verseskönyv – olvasását a címlapon kezdje. A József Attila-díjas Böszörményi Zoltán legújabb, a Kalligram és az Irodalmi Jelen Könyvek közös kiadásában megjelent tizenegyedik verseskötetének címoldalán Az irgalom ellipszise címet olvashatja.
Nem mondhatnánk, hogy egyszerű, első pillantásra érthető, felfogható már a cím: egy lapos kör (persze abszurdum, tisztelt matematikusok, ne kötözködjenek!). A legalább középiskolai végzettségű olvasó előtt, ha belegondol, feltűnik az ellipszis képe: egy vízszintesen elnyújtott, szabályos, szigorú szabályok szerint megszerkeszett idom. („Azon pontok mértani helye egy síkon, ahol a pontok két rögzített ponttól mért távolságának összege a két pont távolságánál nagyobb állandó”, olvasom a Wikipédián. Remélem, a Kedves Olvasó számára, legalábbis, világos).
Minek mondjam: az átlagolvasónak újra kellene kezdenie iskolai tanulmányait egy ilyen meghatározás megfogalmazásához. Annál nagyobb a csodálatunk, hogy egy modern költő – mert hogy Böszörményi Zoltán kétségkívül az, mint ahogy dr. Brauch Magda a péntek délutáni bemutatón is hangsúlyozta –, könnyedén operál ilyen fogalmakkal. De számomra is világosnak látszik, a kötet olvasása után, hogy – a bonyolult, általam már sajnos, elfelejtett, vagy soha nem is ismert matematikai képleteken túl – a költő itt arról beszél: az irgalom – az egyszerűbb körnél bonyolultabb utakon is jelen van, és szükséges az életben.
Dr. Brauch Magda mindenekelőtt azt a közel ötven verset tartalmazó két fejezetet vette nagyító alá, amely eddig kötetben meg nem jelent költeményeket tartalmaz, többek között a szerző ars poeticájának, azaz költői hitvallásának tekinthető alkotásait, nagyszerű hangvételű tájleírásait, a lírai kitárulkozást, az elidegenedést, a lét értelmét, a filozófus szemlélődéseit, a hamis látszattal, színleléssel leszámoló, az Én és a költészet összefüggéseit taglaló költeményeit. Az értő bemutatás közben Böszörményi Zoltán jó tucatnyi versét olvasta fel (azon költők közé tartozik, akik jól, értelmesen, sőt élvezetesen mondják el saját verseiket). „A modern líra azért modern, mert a szerző nagyrészt nem az olvasóhoz szól, hanem elsősorban saját érzelmeit, hangulatát, gondolatait fejezi ki, és a megértést az olvasóra bízza. (...) Ezért a modern líra többértelmű, így a megértés, a műbíráló mindig szubjektív. Én is azt mondtam el, amit én értettem Böszörményi Zoltán költeményeiből. Lehet, hogy a szerző teljesen másképpen gondolta” – hangzott a méltató egyik mondata.
Olvassák el Böszörményi Zoltán kitűnő kötetét, és esetleg vitatkozzanak a méltatóval.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Páter Godó Mihály jezsuita szerzetesre emlékeztek szülőfalujában
Húsz éve hunyt el a kommunizmussal való szembenállás egyik emblematikus erdélyi alakja.
Halálának huszadik évfordulóján, szeptember 22-én gyászmisét tartottak Péter Godó Mihály néhai jezsuita szerzetes emlékére szülőfalujában, az Arad megyei Kisiratoson. A megemlékezést Sándor Tivadar Arad-gáji római katolikus plébános, Godó atya személyes ismerője szervezte.
A tisztelendő szerint a 83 évesen elhunyt Godó Mihályt, az erdélyi katolikus szellemi ellenállás egyik vezetőjét a gerincesség jellemezte, nem ismerte a félelmet és a megalkuvást. Godó Mihályt szülafulájaban helyezték örök nyugalomra 1996. szeptember 24-én, 83. születésnapján, két nappal azután, hogy az újszentannai öregotthonban elhunyt. „Ragaszkodott szülőfalujához, és mindig tiszteletben tartotta Kisiratos népét. Az ő kívánsága volt, hogy itt temessék el, ez nem tényleg egy végső megnyugvás. Külön öröm számomra, hoyg 2009-ben az iskola az ő nevét vette fel, mert őt példaként kell állítanunk az ifjúság elé, hiszen szükség van ma is jellemes, karakteremberekre” – mondta Sándor Tivadar.
Az emlékező gyászmise után a résztvevők a római katolikus templom kertjében álló Godó-szobornál (Kocsis Rudol Aradi szobrászművész alkotásánál) folytatták a megemlékezést, és elhelyezték a koszorúkat. Még Budakesziről is érkeztek tisztelgők, Szabó Mihály és Kőrösi András személyében, akik 1990-ben, a tüdőkórház alkalmazottaiként kerültek atyai barátságba a kezelésen részt vevő tartózkodó Godó Mihállyal (a szerzetes ott mondta mikrofonba élete történetét, és a hangfelvétel alapján készült kéziratból önéletrajzi könyvet jelentetett meg a jezsuita rend).
Almási Gáborra, a Páter Godó Mihály Általános Iskola történelemtanárára többek között az 1981-es kisiratosi templobúcsún mondott prédikációja volt nagy hatással. „Nagyon magával ragadóan beszélt, és azt mondta, hogy Kisiratos a kereszt tövében épült falu, ezért hűek kell lennünk nemzetünkhöz és hitünkhöz, mert csak így mAradhatunk meg. Bár hivatása elszólította innen, büszkék vagyunk arra, hogy itt született, mert Godó Mihály példaképp nemcsak a mi számunkra, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság és az egész katolikus egyház számára” – fogalmazott a pedagógus.
Godó Mihály 1913. szeptember 24-én született, az általános iskolát Kisiratoson, a gimnáziumot Gyulafehérváron, a teológiát Krakkóban végezte. Kitartott nemzete és hite mellett, amiért három ízben összesen 18 évet töltött a román kommunista diktatúra börtöneiben, ebből nyolc évet magánzárkában. Az erdélyi katolikus szellemi ellenállás egyik vezetőjeként nem volt hajlandó beállni a rendszert kiszolgáló, ún. békepapok közé. Barátságot ápolt Márton Áron püspökkel, és kapcsolatot tartott II. János Pál pápával. Börtöntársainak Krisztus fényét vitte el, és amikor harmadszor is bezárták, Godó atya azt kérte, bár mAradhatna élete végéig börtönlelkész. „Áldozatok révén születnek a nagy dolgok” – vallotta önéletrajzában. Szülőházán márványtábla őrzi emlékét.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

Svájcba vezetnek a „székely terrorizmus” szálai
Arról nincsenek hivatalos információk, hogy a román hatóságok eljárást indítottak volna ellene, azonban a svájci hatóságok már beidézték a Zürichben élő Sebestyén-Teleki Istvánt, akit az ügyészek a terrorimussal gyanúsított erdélyi HVIM-vezetők mentorának tartanak – derítette ki portálunk.
Sebestyén-Teleki István neve a Szőcs Zoltán és Beke István elleni, a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) által a bíróság elé terjesztett vádiratbanbukkant fel. A dokumentumban a legtöbb helyen mindössze iniciálékkal jelölik, azonban egyszer meg így emlegetik: „Sebestyén-Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
„2016 március 18-ára hívtak be a rendőrségre Zürichben. Itt két személy fogadott, akik a svájci titkosszolgálat képviselőiként mutatkoztak be. Nem igazolták magukat. A kikérdezésem másfél órát tartott” – mesélte a Maszolnak az Erdélyből kivándorolt Sebestyén-Teleki István. Elmondta: kihallgatása során kiderült, hogy az állítólagos titkosszolgálati tisztek ismerikaz életútját, tudták azt is, hogy biztonságpolitikával kapcsolatos írásokat szokott közölni.
Egyebek között rákérdeztek egy esetleges romániai fegyveres ellenállás szervezésére, amit Sebestyén határozottan cáfolt. Az egyik kihallgatója az akkor már őrizetben levő Szőcs Zoltán és Beke István nevét leírta egy papírra, megkérdezve, hogy ismeri-e ezeket a személyeket. Sebestyén annyit mondott: a sajtóból ismeri a nevüket. „Többször is rákérdeztem, de tagadták, hogy a román állam felkérésére folytatták a kikérdezésem” – magyarázta. Hangsúlyozta: ezek után a svájci hatóságok semmilyen intézkedést nem foganatosítottak vele szemben.
A magyar szabadságharcos kézikönyve
A román titkosszolgálat a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjait 2015. augusztus 29-én hallgatta le (a vádirat azt nem részletezi, hogy hol és milyen körülmények között történt a lehallgatás). A vádirat szerint szóba kerül a HVIM akcióinak orosz finanszírozása, az Erdélyt átszelő, Bukarest felé tartó földgázvezeték levegőbe repítése egy Kézdivásárhelyhez közeli szakaszon. A HVIM-esek ezen a lehallgatott találkozón többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy munkájára, „A magyar szabadságharcos kézikönyve” című kiadványra.
Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. A találkozón a vádiratban STI iniciálékkal jelölt férfi egyebek között tanácsokat osztogat: miként kommunikáljanak úgy, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket, milyen jellegű akciókra van szükség ahhoz, hogy külföldi szervezetektől is támogatást kapjanak.
A kiadvány – amelyet a Szőcs Zoltán és Beke István elleni vádirat is részletesen taglal – egyebek között a Kárpát-medence magyarlakta területeinek önrendelkezési mozgalmairól, pszichológiai hadviselésről szól, hosszan taglalva a román államnak a romániai magyar kisebbséggel szembeni ellenséges magatartását. Mindezek mellett teljes fejezetek szólnak a gerillaháborúra való felkészülésről: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
Korábban az MPP polgármesterjelöltje is volt
A Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben 2012-ben Erdőszentgyörgy polgármesteri tisztségéért is induló Sebestyén-Teleki István azt követően került kapcsolatba a HVIM-el, hogy a Sepsiszentgyörgyön kéthetente megjelenő Székely Idő nevű lapban közölt időnként cikkeket. Az lap főszerkesztőjével azonban összekülönböztek, jelenleg mindkettő azt álltja, hogy a HVIM tagjait a román hatóságok vélhetően a másik közreműködésével hallgatták le. Tény az, hogy Horváth Alpár a lapja oldalain a román titkosszolgálatok ügynökének nevezte Sebestyént, utóbbi ugyancsak azt állítja, hogy a Horváth Alpár nagy valószínűséggel titkosszolgálati besúgó, aki lapjában folyamatosan rágalmazza és terroristavádakkal illeti őt.
A DIICOT vádirata szerint 2015. augusztus 19-én, amikor lelőször lehallgatták HVIM tagjait, Sebestyén-Teleki is velük volt. Ezt a férfi a Maszolnak is elismerte. „SMS-ben jelezték a fiúk, hogy késnek. Akkor közöltem velük SMS-ben, hogy mehetünk a tűzoltószertárba, vagy ki az erdőbe. Mikor hatalmas késéssel megérkeztek, eldöntöttük, hogy az erdőben beszélgetünk. Esős, nagyon hideg nap volt, ennek ellenére kimentünk” – idézte fel azt a napot a Maszolnak Sebestyén-Teleki.
Elmondta: az előzetesen leegyeztetettek szerint a Székely Önrendelkezési Tanácsról és a belső székely népszámlálás lebonyolításáról beszélgettek. Hangsúlyozta: kétségbevonja a vádiratban ismertetett lehallgatási jegyzőkönyv valódiságát, szerinte a dokumentumban valótlanságok is szerepelnek. Hozzátette: habár már nem emlékszik pontosan arra, hogy ki mit mondott a találkozón, de szerinte semmi olyan nem hangzott el, ami „veszélyes” lenne. „Lehet, hogy volt esetleg egy-két provokatív kérdés, de az tény, hogy én nem biztattam senkit sem erőszakos cselekedetekre” – állítja a Zürichben élő férfi. Hozzátette azt is: először találkozott személyesen a jelenlevőkkel, ezért arcokat nem is nagyon jegyzett meg, az üggyel kapcsolatos utólagos beszélgetések alapján lehetségesnek tartja, hogy Beke István ott sem volt ezen a találkozón – ugyanezt állítja a DIICOT vádirata is, amely szerint itt Szőcs Zoltán, annak testvére, egy meg nem nevezett tanú valamint „a szabadságharcos kézikönyvének szerzője” volt jelen.
A találkozón a DIICOT szerint a földgázvezeték felrobbantásáról beszélgettek, és egyebek között a következők hangzottak el:
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni. XX: Én senkit nem bátorítok erre. XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget… XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne. XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének … XX: Nem szeretném, hogy (…) elég ismerettel rendelkezem, hogy robbanóanyagról beszélhessek, elküldöm a receptet.
Arra a felvetésünkre, hogy a neki tulajdonított könyvben éppen erőszakos cselekedetek, terrorakciók szervezéséről ír, így válaszolt: az úgynevezett gerilla-kézikönyv nem arról szól, hogy az abban foglaltakat Románia ellen kellene alkalmazni. Azt is állította: sokan mindössze azért tulajdonítják neki a könyvet, mert néhány, az erdélyi magyarokról szóló tanulmányát is tartalmazza – ami szerinte tudta nélkül került a kiadványba.
Sebestyán-Teleki Istvántól megtudtuk, jelenleg a „Szabadságharc és államcsapás tervezése és kivitelezése” című munkáján dolgozik. Úgy látja: ha a román hatóságok elfogadható bizonyítékokkal rendelkeznének, őt a svájciak már letartóztattak volna. Hangsúlyozta azonban: egyelőre elkerüli Romániát, attól tart ugyanis, hogy a terrorizmusbotrányt követően őt is letartóztatják.
Sebestyén-Teleki István kapcsán a Maszol levélben kért információkat a DIICOT-tól. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a DIICOT szerint robbanószergyártásban is tanácsokat adott a HVIM-es vezetőknek és erről hangfelvétellel is rendelkeznek, indult-e ellene eljárás, valamint kérték-e ehhez a svájci hatóságok segítségét. A DIICOT szűkszavú válasza mindössze annyi volt, hogy kérésünk túllépi a közérdekű információkhoz való hozzáférésről rendelkező törvény előírásait.
Sebestyén-Teleki István
A Zürichi Műszaki Egyetem volt előadótanára és kutatója, szakmája gépészmérnök. 1987-től Svájcjban él, ahol biztonságpolitikai tanulmányokat is közöl. Erdőszentgyörgyi származású. 2012-ben a Magyar Polgári Párt színeiben sikertelenül indult az erdőszentgyörgyi polgármesteri tisztségért.
Lázár Lehel
maszol.ro

Markó Béla és az októberi népszavazás
Nincs mit csodálkozni azon, hogy az erdélyi, magyarul beszélő, kamasz lelkű öncélú nemzetellenes polgárpukkasztók, akik a magyar csapat ellen szurkolnak, akik ünnepelnek december 1-én, akiknek az „István, a király” megagiccs, a Szabadság szobor ízléstelen, az országot szétprédáló Károlyi Mihály követendő példa, aktivizálták magukat és beálltak a népszavazási kampányban azok mellé, akik szerint nem kell voksolni egy olyan történelmi pillanatban, amikor Európa sorsa a tét és azon belül természetesen Magyarországé is.
Az, hogy Markó Béla is fontosnak látta megszólalni a nemzetellenes oldal mellett egyrészt jelentősebb, másrészt váratlanabb. Nem azért, mintha nem tudtuk volna, hogy e kérdésben mit gondolhat Markó Béla. Felejthetetlen, hogy Kárpát medencei szinten két markáns politikai szereplő volt, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen beszélt. Az egyik Gyurcsány Ferenc, a másik Markó Béla. S azt sem feledhettük, hogy Markó a déli határkerítés ellen is fellépett, átvéve a „menekültekről” szóló értelmetlen propagandát, miközben a napnál is világosabb, hogy itt nem menekültdrámáról van szó valójában, hanem egy menekültdráma örve alatt Európa módszeres tönkretételéről.
A menekültek nem 8000 kilométerre fekvő, idegen kultúrájú országokat céloznak meg, hanem örülnek, ha saját kultúrkörükben mAradhatnak párszáz kilométer megtétele után, nem semmisítik meg az irataikat, hiszen azzal igazolják, hogy honnan jöttek és hogy joguk van menekültstátuszra, a menekültek nem szólítanak fel „szent háborúra” a befogadók ellen, a menekültek beilleszkednek, nyelvet tanulnak, dolgoznak, élősködés, bűnözés, erőszakoskodás helyett. Az Iszlám Állam zászlajával tüntető, demokrácia helyett sariát követelő muszlimok valójában hódító megszállók.
Mindezt nyilván látja Markó Béla is, de elbeszél a valóság mellett.
Ebben nagy gyakorlata van.
Nyolc éven keresztül halogatta-tologatta a belső választások szabályrendszerének elfogadtatását és a választás kiírását, elbeszélve azok feje mellett, akik figyelmeztették, hogy ezt a célkitűzést a Brassói kongresszus 1993 januárjában két éves határidővel fogadta el. (2003-ban a Szatmárnémetiben megtartott kongresszus pontot tett az ügy végére az általános belső választást kiváltva egy részleges tisztújítással.)
Markó úgy tett, mintha nem lenne evidens, hogy a Petőfi-Schiller egyetemből nem lesz semmi, s eme egyetem létrehozásáról szóló kormányhatározatra hivatkozva rávette a Szövetségi Képviselők Tanácsát, hogy vonja vissza 1998. október 3-án az egy hónappal korábban elfogadott ultimátumát. Senki nem gondolta komolyan, hogy lesz kétnyelvű, magyar-német állami magyar egyetem. Kellett a hivatkozási alap a szövetségi képviselők beetetésére és a kormányban mAradásra.
Hasonló helyzet alakult ki 1999-ben az oktatási törvény ügyében, amikor Markó Béla, ismét csak elbeszélve a valóság mellett, Tőkés Lászlót vádolta hazugsággal, aki rá mert mutatni az RMDSZ által sikerként eladott jogszabály súlyos hiányosságaira és diszkriminatív természetére.
Nem volt másként 2005-ben sem, amikor Markó és vele az RMDSZ egész propaganda-gépezete azt állította, hogy a kormány által elfogadott s az RMDSZ által is támogatott kisebbségi törvénytervezet tartalmazza a kulturális autonómia létrehozásának garanciát, miközben a törvénytervezet semmiféle közjogi jogosítvánnyal nem ruházta volna fel elfogadása esetén az autonómia kulcsszervét, a Kulturális Autonómiatanácsot.
Egyszóval Markónak van gyakorlata a valóság figyelmen kívül hagyásában a politikai propaganda javára.
A meglepő inkább az, hogy miután a FIDESZ és az RMDSZ között konszolidálódott a viszony, Markó egy történelmi pillanatban, amikor a Fidesznek a legjobban fájhat, úgy érezte, muszáj hitet tegyen Európa sírásóinak oldalán azzal a minősíthetetlen demagógiával, hogy „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. Miközben nagyon is érezhetjük egy esetleges kudarc következményeit, Európa-szerte, s egy sikeres népszavazás is kedvezően hathat kontinensünk sorsára. Rajtunk a világ szeme. Az, hogy Markó átvéve a balliberális oldal rágalmát gyűlöletkeltéssel vádolja a kormányt, annak igencsak visszafogott retorikája dacára, csak hab a tortán.
Ha jól belegondolunk, nincs mit csodálkozni. Markó hátba támadta már Orbánt az illiberális demokrácia és a nemzetállam ügyében is, voltaképpen hű mAradt önmagához, ahhoz a politikushoz, aki sietett gratulálni az MSZP - SZDSZ győzelemhez 2002-ben, már az első forduló után, amikor még el sem dőlt a választás sorsa.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

Borboly Csabát hallgatták ki elsőként
Maratoni, több mint nyolc órás tárgyalás volt hétfőn a Hargita megyei törvényszéken a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen folyamatban levő büntetőperben.
A délben kezdődött tárgyalás első része az ügyvédek kifogásainak felsorolásaival és az ezeket követő vitákkal telt. A tárgyalást vezető Vlad Neagoe bíró nemcsak a halasztási kérelmet, hanem a Borboly Csaba ügyvédje által kért, a hivatali visszaélés büntető törvénykönyv általi meghatározásával kapcsolatos alkotmánybírósági döntésnek a perre vonatkozó alkalmazását is elutasította.
Úgyszintén nem talált meghallgatásra az a kérés sem, hogy az alkotmánybírósági döntés figyelembe vételével, új jogi besorolással fogalmazzák újra a vádiratot. A lehallgatási jegyzőkönyvek kizárását is kérték a bizonyítékok közül, mivel az ügyvédek szerint nem egyértelmű, hogy kik végezték a lehallgatást, és az mennyire volt törvényes – erről következő alkalommal döntenek.
Borboly Csabát hallgatta ki elsőként a bíró a vádlottak közül. Ő elmondta, 2008-ban, amikor a megyei tanács elnöke lett, úgy látta, nagy az igény a megyei utak aszfaltozására, ehhez igyekezett pénzt szerezni, de mivel nem szakember, az útfelújításokkal kapcsolatos feladatköröket átruházta Sófalvi László alelnökre.
Borboly kifejtette, négy év alatt azért sikerült 150 kilométer megyei utat leaszfaltozni, mert a korábbi, szükségtelenül nagy értékű útfelújítások helyett a kisebb kategóriába sorolt utakon kisebb költséggel, hatékonyabban tudtak dolgozni, és a legkisebb árat fogadták el a versenytárgyalásokon.
A kifizetéseknél belső szabályokat, előzetes pénzügyi ellenőrzést vezettek be, és a döntéshozatalnál ő a szakemberek javaslataira támaszkodott. A kihallgatás a vádiratban szereplő eseteket érintő kérdésekkel egy későbbi időpontban folytatódik.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ( DNA) 2013-ban azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel a vádhatóság szerint ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

Ösztöndíjprogram és diákkonferencia Gyergyószentmiklóson
Összekapcsolódott a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont két kezdeményezése: fiatalok számára szakmai gyakorlat biztosítása és a szombaton tartott diákkonferencia. Elérkezett a tapasztalatok összegzése, a további irányvonal megfogalmazása.
Gyergyói egyetemistáknak szerveztek itthoni nyárigyakorlat-lehetőséget. Az erőforrásközpont kezdeményezésében látott fantáziát a grafit-studio.ro, így a pályázók közül egy dizájngrafikusként dolgozhatott egy hónapig, négyen pedig az erőforrásközpont tevékenységét és a diákkonferencia szervezését segítették – számolt be Dániel Botond szociológus, a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont vezetője, jelezve, 300-300 lejes ösztöndíjat is adtak a gyakorlatozóknak.
Egy kommunikációs és három nemzetközi kapcsolatos diák jelentkezett az erőforrásközponthoz. Mindenkinek került feladat: „a kommunikációs a mi projektjeinket segítette, elsősorban a diákkonferencia előkészítését, de felfrissítette a szociális szervezetek adatbázisát. A nemzetközi kapcsolatokat tanulók olyan projektekben vállaltak részt, melyek Gyergyószentmiklós és testvérvárosai kapcsolatára világított rá. Így például az egyik gyakorlatozó kapcsolatot kellett teremtsen a testvérvárosok szociális irodáival, bátorítva, hogy a mi szociális szervezeteinkkel felvegyék a kapcsolatot. A munka kapcsán utánanézett annak is, milyen testvérvárosoknak szóló pályázati lehetőségek vannak. Volt gyakorlatozó, aki az utóbbi nyolc évben a gimnáziumban végzett fiatalokat próbálta elérni, az elvándorlást vizsgálandó.
Bár még nem ért véget mindenki számára a gyakorlat, bizonyos összegzésekre sor kerülhetett. Így például a grafit-studio.ro vezetője, Lovász Árpád elmondta, nem csak a tanonc, ő is sokat tanult a nyár folyamán. „Azért vállaltuk a partnerséget, hogy ha már mi itthon rekedtünk, akkor tartsunk itthon másokat is. Valójában szándékom az, hogy felkutassam azokat a potenciális fiatalokat, akiknek itthon lehet munkát teremteni. Mert munka az lesz, és csapatban jobban lehet dolgozni. Most tapasztalatot szereztem arról, hogy egy alkalmazottal hogyan lehet majd együtt dolgozni” – mondja Lovász. Mint mondja, az önéletrajzok száma azt mutatja, van érdeklődés, a kiválasztott, képzőművészet-grafika szakos Nagy Katalint pedig szívesen látná hosszú távon is munkatársaként. Az egyetemista lány, bár a mindenhol hangoztatott tapasztalatszerzésre kapott lehetőséget, még nem kötelezi el magát, egyelőre két éves mesteribe kezd. De ajánlólevélre bármikor számíthat.
Örömmel beszélt a gyakorlatról Kémenes Edina, aki a gyergyói szociális erőforrásokat összegző honlap adatbázisát frissítette, illetve felmérte a szociális szervezetek nemzetközi kapcsolatainak létét. Nagyon ritka a külföldi partner, derült ki munkájából, a testvérvárosok szociális szervezeteivel is csupán egynek van kapcsolata. Ennek a hálózatnak az építését kezdte el Fejér Emőke, aki a gyakorlat során testvérvárosokkal vette fel a kapcsolatot, ismertette az itteni szervezetek adatbázisát. Itt is született tapasztalat. A levélben történő megkeresésre nehezen reagálnak, személyes kapcsolatokra van szükség.
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro

A világ közepe
Erdővidék aprócska falujában, Kisbaconban nem csak Benedek Elek kultusza miatt lüktetőbb az élet. Az egykori fényesség, a büszkeség ugyanis nem elegendő a mai eredményességhez: az értékeiket szemmel tartó kisbaconiak azt tudják, és a jelek szerint igen alaposan, hogy számukra Kisbacon a világ közepe, az a hely, ahol érdemes élni.
Talán ez az egészséges öntudat – nevezhető akár lokálpatriotizmusnak is – alapoz meg minden egyéb törődést és figyelmet, munkát és elkötelezettséget, mely Erdővidék e kis szegletében fellelhető. A kisbaconiaknak ugyanis nem mindegy, mi és hogyan történik velük, értékeikkel, de legfőképp maguk tesznek azért, hogy az érték ne egy megfoghatatlan, vitatható jelentésű fogalom legyen, hanem tartalommal telített. Nemcsak értéket leltároznak, amolyan muzeális értéktárat készítenek, hanem elevenné teszik örökségüket: a falu lakói, a népi mesterségek őrzői, a Bodvaj Egyesület és a református egyházközség tagjai egyaránt azért cselekednek, hogy gazdag hagyatékuk portájukat ékesítse ma is, holnap is. E sajátos kisbaconi arculat egyrészt egyenesíti tartásukat, élhetőbbé és elviselhetőbbé teszi a hétköznapokat, másrészt érdeklődőket, látogatókat is vonz, vagyis mindannyian egy nagyobb, jelentősebb véráramba kerülnek. Amikor kisbaconi koordinátákat jegyzünk, nem csupán számokat rögzítünk, hanem főként azt a tényt, hogy a kistérség élhető és éltető hely. És hogy ilyen élhető és éltető helyeink, közösségeink legyenek, nem elég a kulturális és a természeti adottság. Emberek kellenek, fiatalok, középkorúak, idősebbek egyaránt, akik hatékonyan mozgatják a szálakat, akik tesznek azért, hogy a közösség ne süllyedjen, hanem emelkedjen. Ők lendítik előre Kisbacont is, kovászemberek kellenek Székelyföld minden szegletébe. Kik nemcsak kinyilatkoztatnak, hanem tettekkel bizonyítanak. Kik nemcsak álmodoznak, hanem álmaikat meg is valósítják. És bár sok múlik egy-egy önkormányzat, egy-egy intézmény támogatásán, nélkülük, kovászemberek nélkül egy kis vidéki közösség sorsa, jövője bizonytalanabb mArad. Székelyföldi tanyán, falucskában, községben egyaránt ott van, ott lesz élet, ahol a meglévő úton elindultak valamilyen irányba. Mert mind lehet tükörsima az aszfalt, ahol helyben állnak, ott helyben is mAradnak. Fő, hogy dolgozzanak, üzeni Kisbaconból rendületlenül Benedek Elek. De Erdővidékről üzennek maguk a kisbaconi atyafiak is, ki-ki a maga portájáról: érdemes élni, s tekintsünk tisztelettel, alázattal otthonunkra, szülőföldünkre; érdemes kézbe vennünk saját sorsunkat, érdemes magasra tekintenünk; de nem érdemes másokra várni, helyettünk soha senki nem cselekszik. És mindezt hitelesen mondják, példájuk, erejük egyaránt igazolja, hogy az a világ közepe, amit annak tartunk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Svájci mentor a vádiratban (Székelyföldi terrorvád)
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlet miatt vád alá helyezett Székelyföldi vezetőinek vélt svájci mentoráról közölt cikket tegnap a Maszol. A hírportál szerint a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség által összeállított vádiratban több helyen iniciálékkal, egy helyen viszont teljes névvel is szerepel Sebestyén-Teleki István neve, akit az ügyészség a HVIM-vezetők mentorának tekint.
A titkosszolgálat 2015. augusztus 29-én egy olyan beszélgetést hallgatott le, amelyen vélhetően Sebestyén-Teleki István is részt vett. A vádirat szerint ezen került szóba a HVIM akcióinak orosz finanszírozása, az Erdélyt átszelő, Bukarest felé tartó földgázvezeték levegőbe röpítése. A beszélgető felek többször is hivatkoztak A magyar szabadságharcos kézikönyve című kiadványra, mely – a szövegösszefüggés szerint – a beszélgetés egyik résztvevőjének (vélhetően Sebestyén-Teleki Istvánnak) a munkája. A lehallgatott beszélgetésben elhangzott, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. A találkozón a vádiratban STI iniciálékkal jelölt férfi egyebek között arról beszélt, hogy miként lehet úgy kommunikálni, hogy a hatóságok ne hallgathassák le a beszélgetést, milyen jellegű akciókra van szükség ahhoz, hogy külföldi szervezetektől is támogatást kapjanak. Sebestyén-Teleki István a Maszolnak elismerte, hogy az említett napon egy erdőben találkozott a HVIM Székelyföldi vezetőivel, de szerinte a Székely Önrendelkezési Tanácsról és egy székely népszámlálás lebonyolításáról beszélgettek. Cáfolta, hogy ő lenne a szerzője A magyar szabadságharcos kézikönyve című kiadványnak. Szerinte azért tulajdonítják neki a könyvet, mert az néhány – az erdélyi magyarokról szóló – tanulmányát is tartalmazza, amelyek a tudta nélkül kerültek a kiadványba. Sebestyén-Teleki István elmondta: márciusban beidézték a zürichi rendőrségre, ahol a svájci titkosszolgálat két képviselője másfél órán át kérdezte nézeteiről és arról is, hogy ismeri-e Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Hozzátette, a svájci titkosszolgálat ügynökei cáfolták, hogy a román hatóságok kérésére hallgatták volna ki, és ezt követően sem foganatosítottak semmilyen intézkedést ellene. Megjegyezte azonban, hogy egyelőre elkerüli Romániát, mert attól tart, hogy őt is letartóztatják. A Maszol hozzátette: az erdőszentgyörgyi származású, gépészmérnöki végzettségű Sebestyén-Teleki István 1987 óta él Zürichben, ahol a helyi műszaki egyetem előadótanáraként és kutatójaként dolgozott. 2012-ben a Magyar Polgári Párt erdőszentgyörgyi polgármesterjelöltje volt, a választást azonban elvesztette.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kvótáknak végük van
A menedékkérők újraelosztását célzó kvótáknak politikai szempontból végük van – jelentette ki Robert Fico szlovák miniszterelnök a szlovák és a cseh kormány együttes ülése után tartott sajtótájékoztatón Pozsonyban tegnap. Bohuslav Sobotka cseh kormányfő a kvótákat olyan zsákutcának nevezte, amelyről nem lehet tovább tárgyalni.
Robert Fico elmondta: mivel a Magyarország és Szlovákia által jogi úton is megtámadott kvóták megosztó kérdésnek számítanak az unión belül, azok nem kerültek terítékre az EU állam- és kormányfőinek pozsonyi csúcstalálkozóján, mert ott az egyesítő témákat keresték. A kvóták világosan megosztják Európát, ezért úgy gondolom, politikailag végük van – hangsúlyozta Robert Fico. Bohuslav Sobotka hozzátette: a közös kormányülés során egyetértettek abban, hogy a kvóták zsákutcát jelentenek, azokról nem lehet és nem is érdemes tovább tárgyalni, mert az csak időpocsékolás lenne. Azzal összefüggésben, hogy a pozsonyi csúcstalálkozó végeredményeiről Orbán Viktor magyar és Matteo Renzi olasz kormányfő is kritikus hangnemben nyilatkozott, Robert Fico azt mondta: a kritika nem arról szólt, hogy elutasítanák a pozsonyi csúcstalálkozón az úgynevezett Pozsonyi útitervben megfogalmazott terveket, hanem arról, hogy a dokumentumba nem elégséges mértékben kerültek bele a két kormányfő elképzelései. Nem mentünk tovább, nem mondtuk ki a részleteket, de örülök, hogy ma az európai migrációs politika két pillérre épül, s ezek a külső határok védelme és a bevándorlók beáramlásának leállítása – jegyezte meg Robert Fico, elutasítva azt az újságírói felvetést, hogy a magyar kormányfő által megfogalmazott kritika komplikációk forrása lehetne a kölcsönös kapcsolatokban. Az EU-országok csúcsvezetői tavaly júniusban megállapodtak abban, hogy a következő két évben 40 ezer menekültet helyeznek át a különösen erős migrációs célpontnak számító Olaszországból, illetve Görögországból más uniós tagállamokba. Az Európai Unió tagországainak belügyminiszterei – minősített többséggel, Szlovákia, Magyarország, Csehország és Románia ellenszavazata mellett – 2015 szeptemberében jóváhagyták azt a tervet, amelynek alapján az uniós tagországok között 120 ezer Európába érkezett menedékkérőt osztanának el. A döntéssel szemben tavaly decemberben Szlovákia és Magyarország is keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz. Az ügyben idén tavasszal az Európai Bizottság javaslattal állt elő, amely szerint úgynevezett szolidaritási hozzájárulást – be nem fogadott személyenként 250 ezer eurót – kellene fizetniük azoknak az uniós tagországoknak, amelyek megtagadják a részvételt a menedékkérők újraelosztásában. A szlovák kormány a javaslat EB általi elfogadását követően azonnal jelezte: elfogadhatatlannak tartja azt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisbacon nagy kincsei
A Bodvaj Egyesület az év elején fogott neki a Kisbaconi Települési Értéktár elkészítésének: tavasszal és nyáron anyaországi szakmai szervezetek támogatásával végzett dokumentáló munka során negyvenkét megőrzésre és ápolásra érdemes értéket azonosítottak. Hogy a félezer lelket sem számláló falu ilyen gazdagnak mondhatja magát, nem csoda! Ottjártunkkor csak falujuk múltjára, hagyományaira, szellemi örökségére és napjainkban végzett munkájára büszke emberrel találkoztunk. Olyanokkal, akik egyként vallották: számukra Kisbacon a világ közepe, érdemes ott élni. A múlt hónap végén otthonos környezetben, a volt paplakban fotók, kisfilmek, térkép, makett, illusztrációk és ízek révén mutatták be az értékeket: Benedek Elek szellemi hagyatékát, a kalákával létrehozott népi feredőt, a tájházat, a templomot, a párját ritkító vízimalmot, a helyi kezdeményezésként létrehozott Kenyér útja programot, a húsvét ünnepét megszépítő tojásírást, a sajtkészítést, mi pedig nyomukba eredtünk, azokat kerestük fel, akik továbbéltetik mindezt.
Elek apó ma is itt él
Benedek Elek és Kisbacon neve örökre összefonódott. Nem véletlen ez! A kis erdővidéki közösség még adott nemzetünknek okos embert, soraiból még emelkedtek ki olyanok, akik szélesebb körben elismerésnek örvendtek, de olyan nagy hatású szellemi óriás, mint Elek apó, addig sem, azóta sem. Napjaink Kisbaconja hálás is örökségéért, s olyannyira ragaszkodik Benedek Elekhez, mint Benedek Elek ragaszkodott szülőföldjéhez. Ez tetten érhető a 2009-ben felavatott, Vargha Mihály által készített, az Apó ölébe és karjába csábító szoborban, de abban is, hogy születésnapját szeptemberben évről évre a magyar népmese napjaként ünneplik, a művelődési házban megtekinthető állandó bábkiállításon meséinek szereplői elevenednek meg, kalauzolnak gyermekkorunk különleges világába. A mese varázslata széles körben érződik: éljünk bár modern korban, csábíthatnak úton-útszélen a technika vívmányai, a gyermekek ma is ragaszkodnak, most is rajonganak az okos lányokért, az öreg királyokért, a szegény legényekért, a tündérekért, és jóformán nem telik el nap, hogy a Mari-lak ajtaját ne lépnék át tucatjával – meséli Szabó Réka, Elek apó dédunokája, az emlékház vezetője. Jönnek a Székelyföldiek, az erdélyiek, az anyaországiak, s egyre több látogató érkezik a diaszpórából, távoli vidékekről. Szép számban akad visszatérő vendég is – olyan, ki gyermekként már megfordult a kisbaconi mesemondó hajlékában, most pedig gyermekével, unokájával járja végig a rég kitaposott ösvényt. A mese mindannyiunké, de a kisbaconiak kicsit mégis inkább magukénak vallhatják: mert míg máshol úgy tudják, Elek apó személyesen nem, csak művei által él, addig az otthoniak biztosak benne, „a visszatérő ember” rajtuk keresztül most is munkálkodik, most is éltet. Közösségük kovászai
Úgy tartjuk, nem üdvös az öndicséret, ám a Bodvaj Egyesület tagjainak elnézhetjük, hogy az értéktár összeállításakor magukat is lajstromba vették. Elnézhetjük, mert működésük tizenhárom esztendeje alatt nemcsak új programokat vittek falujukba, hanem csapatot alkottak, munkájukba bevonták a közösséget, erősítették, összekovácsolták. Nekik köszönhető és kezdetektől az egyesület szervezésében valósul meg a Paprika Jancsi szín- és bábjátszó tábor, közel tíz esztendeje évente negyven-ötven gyermek az Erdei Iskola sátortáborban ismerkedik a természetvédelem alapjaival, minden alkalommal hozzájárulnak falujuk szépítéséhez is valamilyen módon, például patakmedret tisztítanak, a központi parkba virágot ültetnek, rendszeresen játszóházat vezetnek, kézműves-tevékenységet tartanak, nemzetközi ifjúsági csereprogramokat és képzéseket bonyolítanak le. A közművelődésből is kiveszik részüket: néptáncelőadásokat, táncházat szerveznek, bábszínházi előadással rukkolnak elő, s hozzájárulnak, hogy a vendégrendezvények sikeresek legyenek. Az utóbbi időszakban szinte észrevétlenül a turizmusba is „belefolytak”. Benedek Elek olyan „reklámot” jelent a falunak, hogy hirdetésre nem kell költeniük, s mégis tódulnak a vendégek. Nem túlzás, tényleg tódulnak – mondotta Benedek Huszár Márta, az egyesület vezetője: nem számolják, de évente minden bizonnyal több ezren jönnek, hogy megtekintsék a Mari-lakot és elzarándokoljanak Elek apó sírjához. Csakhogy egy kis, alig hétágyas panziótól eltekintve nincs, aki vendégfogadással foglalkozna. A Határtalanul! program keretében érkezők közül többen is megkeresték a leginkább „látható” egyesületet, tudnának-e segíteni a nagy kirándulásban megéhezőknek, elfáradóknak. Bár nem vág tevékenységükbe, nem utasítják vissza a felkéréseket, s az otthon fellelhetőből, illetve falustársaiktól beszerzettekből készítenek hidegtálat. Arra is volt példa, hogy a nagyvárosi forgatagból az erdővidéki tájakra érkező gyermekek itt kóstoltak először házilag eltett lekvárt, sütöttek nyárson szalonnát, ettek frissen, az esztenáról hozott sajtot. Benedek H. Márta azt reméli, ebbe a munkába többen is bekapcsolódnak. Van tennivalójuk bőven: az elkezdett munkát folytatni kell, győzni kell azt. A ragaszkodás háza
Napjaink embere nem annyira vallásos érzületű, templomba egyre kevesebben járnak, mégis, bármely értéktárban helye van a templomnak. A kisbaconiak is bevették, de nem illendőségből: 220 éves falai közt nem a csend honol; kevés az a hét, hogy ne telne meg gyermekhanggal vagy felnőtteket megszólító rendezvényt ne fogadna be. Az egyházközség hagyományos tevékenysége mellett – vallás- és bibliaóra, az ökumenikus imahét alatt vendéglelkészek által tartott istentiszteletek, a vegyes kórus próbái és előadásai – szeretetvendégséget tartanak, ősztől tavaszig szervezik az anyák klubját, történelmi megemlékezéseknek adnak helyt, megtartják a magyar kultúra napját, anyák napi műsort állítanak össze, s a sort még lehetne folytatni.
Miért ragaszkodnak ennyire a kisbaconiak templomukhoz? – tettük fel a kérdést a lelkésznek, Farkas Vilmosnak. A tiszteletes szerint a válasz nem a jelenben, hanem a nagyon távoli múltban keresendő: templomukat – sorban a harmadikat – 1793–1796 között olyan időben emelték, amikor a világban békességből kevés, szegénységből sok volt, ám áldozatvállalásuk révén mégis célt értek. A közösséget alkotó ötvennyolc család nem várt pályázati pénzre, nem keresték a pénzes politikum barátságát, a nevüket történelembe írni kívánó üzletemberek támogatását, nem gyűjtöttek érdekükben külföldi hittestvéreik, hanem önmagukat megadóztatván, javaikat felajánlván, kalákát vállalván építették meg Isten hajlékát. Közös kincsnek tekintették a templomot, ragaszkodásukat pedig nemzedékről nemzedékre továbbadták – ez érződik mind a mai napig.
Kisbacon régi arca
Csupán a szülőföld iránti szeretetből, magánerőből valósult meg néhány éve a kisbaconi tájház. Létrehozója, Németh Erzsébet nyugalmazott tanítónő közel tíz esztendeje vásárolta meg a szülőházával szembeni, gyermekkora óta jól ismert épületet. A lelakott házra ráfért a felújítás, de mivel a régi, hagyományos módszert már senki sem ismerte pontosan, némi kísérletezésre is szükség volt, hogy megfelelő minőségű tapasztóanyag készüljön.
Lapunk munkatársa, Demeter Virág Katalin Tájház született Kisbaconban című riportjából idézünk: „Gyermekként az egyik kedvenc mesterség számomra a tapasztás volt. Engedték csinálni, ahogy tudtuk, s utánunk simították. Itt segítséget is kaptam. Kalibáskőről jártak hozzánk gyermekek, s mondták, ha félbehagyható lenne, akkor folytatnák a tapasztást. Gondolkodtam is, hogy a mai gyerek belenyúl-e majd abba az anyagba, amihez tehéntrágya is kell? Örömmel jöttek, lehúzták cipőjüket, lábbal dagasztották, ahogyan mi is annak idején, s utána kézzel tapasztottak – meséli. – Mi úgy mondjuk, szénamurha, azaz törmelék, agyag, homok és tehéntrágya elegyét használjuk. Az arányokat nem ismertem, aztán addig adagoltam, míg rájöttem a titkára, csupán annyit tudtam, hogy addig kell dolgozni vele, míg a kapától elválik.
Erzsike néni úgy véli, jó lett volna ismét kulimáncolni – ahogyan régen hívták ezt a munkát –, de egészsége nem tette lehetővé. Az 1920-ban készült kis épületet korábban háromszor tapasztották, kívül-belül, ahogyan a szoba földjét is, a konyháé azonban eredeti állapotban maradt – a tanítónő úgy véli, látniuk kell a mai gyermekeknek, milyen körülmények közt éltek a régiek.” Erzsike néni célt ért. A parasztház – talán régebb megszokott méretű volt, ma viszont picinek hat – igazi látványossággá nőtte ki magát. Az évek során a maga által gyűjtött régi tárgyakon kívül rengeteg ajándékot is kapott, hagyományos használati tárgyakat lehet megtekinteni. Mert hol is láthatnánk már „divatból” kiment mezőgazdasági felszerelést, gabonás szuszékot, ordafőzőt, dézsát, vajköpülőt, kézzel varrt, díszes falvédőt, gyapjúból szőtt szőnyeget, vagy tudnák meg, mi is az a perefernumlevél. Adjuk vissza a szót kollégánknak: „Kisbacon tájháza több hát, mint a kistérség hagyományos tárgyi emlékeinek gyűjteménye, ezzel a jóleső érzéssel távozom. Németh Erzsébet közösségét gyarapító, értékmentő munkához látott, mely számára egyben időutazás is, hisz – mint állítja – minden csoportvezetés a szüleihez, nagyszüleihez röpíti vissza az időben. Egy olyan korba, amikor a mindennapok talán küzdelmesebbek voltak, mint ma, ám a régiek pontosan tudták, munkájuknak úgy van értelme, eredménye, ha abban mindenki osztozik, s ha tisztességgel úgy végzik el, hogy örököseik számára is gyümölcsözzék. Meggyőződésem, a kisbaconi tájház megálmodója is valami hasonlóban hisz.”
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őszikék a várban
Mottó:
"az ég őszi kék/ de szívedben éjsötét/ dalok – őszikék"
Szeptember 22-én barátok, ismerősök hallgatták Czirmay Szabó Sándor verseit és rövid piblicisztikai írásait Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében. A szerzőről, akinek 2013-as Kiáltó csend című haikukötetét is kézbe vehették az érdeklődők, Bölöni Domokos beszélt.
Az 1950-ben Marosvásárhelyt született Czirmay Szabó Sándort nem könnyű "elemezni". Szűkszavú ember, halk szavú író. De nem humor és nem önirónia nélkül való. Erről tanúskodik alábbi szösszenete: "Szombat volt éppen, a Látó-estre igyekeztem. Útközben ismerősökkel találkozom, ők is oda mennek. Együtt tovább. A Kultúrpalota bejáratánál Gálfalvi György és a rendezvény meghívottai – a Budapesti Magyar Napló munkatársai. Gálfalvi bemutat. – Mészáros József stb., stb., Bölöni Domokos stb., stb. Címek, rangok stb. Már kuncogtam magamban: mi lesz velem? Itt én csak kakukktojás vagyok…
– … A KÖLTŐ – mutat rám Gálfalvi.
Egyetlen bűnöm vagy mentségem – nézőpont kérdése –, hogy aznap a helyi lap irodalmi mellékletében két rövid versem valóban megjelent". (Hogyan lettem költő?)
A Népújságban közölt jegyzetekből, cikkekből Doszlop Lídia Naómi nyújtott ízelítőt, a verseket és haikukat pedig Kilyén Ilka színművész tolmácsolta. Szerre nyíltak meg a tartózkodó, sőt borúlátó költő "rejtekhelyei", és tárultak elénk az életet és a társadalmat nyitott, kritikai szemmel mérlegelő embertársunk tömör lírai töprengései. Maga a szerző is szótlan alázattal figyelte, mint vált ki együttérző, helyeslő bólogatást verseivel, illetve önfeledt nevetést karikírozó, szatirikus publicisztikájával.
Maga is felolvasta két rövidprózáját, amelyek hangvétele Nagy Lajos kérlelhetetlenségét idézi a hallgatóban.
Sajátosan keserédes "önjellemzés" az alábbi haiku: "születtem s hordom/ magamban halálom/ az aszfalt tarka rét".
A rezignáltság sorai ezek: "mint múló mámor/ tovatűnt ifjúságunk/ politizálunk".
A hatvanas évei elején járó költőre kíváncsi volt kedves oktatója, Bartis Gabriella tanító néni is. Elégedetten nyugtázta, hogy az egykori szorgalmas, csendes kisfiú tollforgatásra adta a fejét.
Gálfalvi Dilna
Népújság (Marosvásárhely)

Az Aradi Magyar Napok megnyitója, könyvbemutató
Kettős rendezvény az evangélikus-lutheránus templomban
Vasárnap az Aradi evangélikus-lutheránus templomban 17 órakor kezdődött istentisztelettel, hivatalosan is elindult az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozata. Ehhez igazodva, nt. Jakab István helybeli lelkipásztor köszöntötte a mintegy 80, különböző vallású hívet, név szerint megemlítve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, aki Fekete Károly művelődési alelnök társaságában vett részt a szertartáson. Ünnepi igehirdetésében nt. Jakab István lelkipásztor Józsoé könyvének V. fejezete, 13. és 15. verseiből kiindulva – miszerint az Úr seregének a vezére, Józsoét felszólította: oldd le sarudat a lábadról, mert szent hely az, ahol állsz! –, mélyreható elemzést tartott a magyar nyelv szépségeiről, egyedülálló szinonimáiról, majd a Hunor és Magor legendájával kezdve, mintegy negyvenperces előadást tartott a magyar történelemről. Előadásának végkövetkeztetése: az isteni szeretet kiáradása közöttünk, töltse el a magyarok lelkét is az egymás iránti szeretettel, az összetartozás nemes érzésével!
A kor legjobb tradíciója szerint készült
Az igehirdetés után következett könyvbemutatóra felkért Ujj János történelemtanár, helytörténész nem véletlenül bocsátotta előre: ennyi történelem után meg sem mer szólalni, majd kifejtette: mi, a Kárpát-medence délkeleti részén élő magyarok furcsa helyzetben vagyunk, hiszen ha valaki megkér, hogy mutassunk olyan régi egyházi épületeket, amelyek az ezeréves kereszténységünket bizonyítják, nem tudunk ilyeneket felmutatni. Miközben Nyugat-Európában állnak a gyönyörű középkori gótikus épületek, mint a párizsi Notre Dame vagy a kölni dóm, nálunk a XVIII. század előttről szinte semmi nem mAradt, csupán olyan romok, mint a glogováci romtemplom vagy a hasonló világosi rom. A török fennhatóság után elérkezünk a XVIII. század elejére, amikor már gyakorolni szabad a keresztény vallást. A török uralom másfél évszázada alatt ugyanis a történészek szerint, nálunk nem volt keresztényüldözés, csakhogy eltüntették a templomainkat, velük együtt a papságot is, ami felért a keresztényüldözéssel. Csupán a Bánságban 41 templom veszett oda. Az 1699-ben megkötött Karlócai Béke alkalmával készített kimutatás szerint, az egész Arad Vármegyében egyetlen, a máriAradnai kistemplom állott, az is siralmas állapotban. Tehát a XVIII. századtól az egyházra és a papságra hárult az előző 150 év alatt elpusztult egyházi javak újjáépítésének a feladata. A Vörös-templom egyike az újraépített templomainknak. Ujj János elmondta, ha fel kéne sorolni az újraépítéseket, kezdhetné az 1699–1702. között újraépített szerb ortodox templommal, majd folytathatná a két katolikus, illetve a XIX. század közepén a belvárosi református templommal. Vagyis minden magyar felekezetnek volt újraépült temploma, kivéve az evangélikus felekezetet. Róluk viszont tudni kell, hogy amikor a megyében a legtöbben voltak, 13 500 lelket számláltak, de a felét annak is a nagylaki szlovákok adták. A magyar evangélikusok Aradon, illetve a megyében oszlottak meg. Ez a gyönyörű templom viszont maga a csoda, mégpedig azért, mert egy 2000 fős gyülekezet képes volt felépíteni, 1906-ban fejezték be. Nála 2 évvel előbb épült fel a belvárosi minorita templom, csakhogy ahhoz 26 000 hívő tartozott. Az evangélikus-lutheránus templomnak a Szántay Lajos tervei alapján történt felépüléséről Brittich Erzsébet olvasott fel egy részletet Az Aradi evangélikus-lutheránus (Vörös) templom című kötetéből, amelyben sok, helyi érdekességre vonatkozó lábjegyzet található. Egyikben éppen Szántay Lajos életéről ír, aki 1872. február 20-án Aradon született, Zürichben végezte el a műépítészeti egyetemet, majd Aradon nyitott tervezőirodát. Aradon és környékén 77 kivitelezett tervet hajtott végre, de 16 munkája tervben mAradt. Ezenkívül kitűnően hegedült, a Filharmóniai Egyesület, illetve a Zenede elnöke volt. 1919 után a Magyar Párt országos alelnökévé választották, a szocializmus éveiben nagyon ínséges időket élt meg, 1961. március 8-án halt meg Aradon. Az elhangzottakhoz Ujj János helytörténész még hozzáfűzte: amit a templomban látnak, mindaz a kor legjobb tradíciója szerint készült, Frick József építésvezető irányításával, aki a belvárosi római katolikus templom építkezéseit is vezette. Egy olyan sváb ember volt, akit Tabakovicz Emil, de Szántay Lajos is szívesen alkalmazott terveinek a kivitelezésére. A harangok Hőnig Frigyesnek a harangöntő műhelyében készültek. Wegenstein Tibor, a környék legjobb orgonaépítője készítette az elektro-pneumatikus, két manuálos orgonát. A vitráliák a Budapesti Palka Józsefnek a munkáját dicsérik. Mondandójához hozzáfűzött egy vallomást: másfél évtizeddel ezelőtt, egy egyházi vezetőt azzal a javaslattal keresett fel, hogy meg kellene írni Arad templomainak a történetét. Azt a választ kapta, hogy felekezetenként kellene megírni, majd maga utána néz, de máig sem kapott semmiféle választ. Ez idő alatt Nagyváradon Fodor József általános helynök megírta a Szent László-templom, míg Temesváron Szekernyés János a Szent György-székesegyháznak a történetét. A régiónkban a Brittich Erzsébet munkája a harmadik ilyen jellegű mű. Adja Isten, hogy az elkövetkező időszakban kerüljön vállalkozó az Aradi templomok történetének a megírására.
Az elhangzottakhoz Brittich Erzsébet hozzáfűzte: a mostani munka felújítása annak, amit 10 évvel ezelőtt készített a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolájának a Rajz-és Művészet Tanszékére. 2006-ban, részletekben már megjelent a Kisharang egyházi kiadványban. Miután felolvasott egy részletet a vitráliák jóvoltából, a templomban kialakuló csodás fényvilágról, a szerző dedikálta a könyvét.
Nagy kár, hogy a kettős rendezvényt olyan fájdalmasan kevesen tisztelték meg a jelenlétükkel.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad)

A VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei Fesztivál sikere
Megcsillogtatták népzenénk legszebb gyöngyszemeit
Amint azt előzetesen közöltük, szombaton a kisiratosi kultúrotthonban szervezték meg a VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei Fesztivált, amelynek a megnyitójában Vörös Annamária műsorvezető köszöntötte a helybeli, illetve a környékről és az anyaországból érkezett vendégeket, majd a mikrofonhoz kérte Korondi Józsa Erika polgármestert és Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt.
A népzene nevel, fejleszt, oktat
A polgármester szívélyesen üdvözölte a vendégeket, név szerint megemlítve a mellette álló megyei elnököt, majd a zenének, különösen a magyar népdalnak nemzeti kultúránkban elfoglalt fontos szerepét ecsetelte. A népzene nevel, fejleszt, oktat és feltárja számunkra a gyökereinket. A felhangzó népdalokat már nagyanyáink, a rokonaink és a legtávolabbi őseink is ismerték, énekelték. A népzenénk nem csak az embereket, hanem az egész régióban élő magyarságot összeköti, a tagjai, ha más tájszólással vagy helyi szokáshoz igazodva módosítással is énekelik, gyakorolják, azok egyetlen tőről fakadnak. Éppen ezért minden résztvevőnek nagyon jó szórakozást, kellemes együttlétet, közös énekelést, népzenénk közös ízlelgetését kívánta. Zárszavában köszönetet mondott Faragó Péter RMDSZ-megyei elnöknek a Fesztivál megszervezéséhez nyújtott segítségért és a leköszönt polgármesternek, Almási Vincének is a szervezési, lebonyolítási munkában tanúsított közreműködésért. Ugyanakkor megköszönte az RMDSZ megyei tanácsosai révén, az Arad Megyei Tanács mellett működő Kulturális Központtól kapott anyagi támogatást, továbbá a kisiratosi intézmények, vállalkozók és magánszemélyek mindennemű anyagi, vagy a munkájukkal történt támogatását. Mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak a mintegy 250 vendég ellátásához, a kiváló hangulat megteremtéséhez.
Ezt követően Faragó Pétert RMDSZ-megyei elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd kifejtette: az érdekvédelmi szervezet legfontosabb feladata, kötelessége segíteni mindenhol, ahol magyarok élnek, ahol szükség van a magyar kultúra művelésére, ápolására. Megragadta az alkalmat megköszönni a szervezőknek, akik munkájukkal újabb alkalmat adtak magyar kultúránk éltetéséhez, ápolásához. Miután megköszönte a hazai és az anyaországi fellépőknek, a vendégeknek a közreműködését, a hagyományos kulturális rendezvény folytatását, éltetését, illetve továbbadását szorgalmazta, majd mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Színes népzenei program
Vörös Annamária műsorvezető elsőként a tavaly alakult, helybeli Napraforgó gyermekciterazenekart szólította színpadra, ahol Juhász Kálmán betanításával és vezetésével gyermekdalokat adtak elő nagy sikerrel.
Utánuk a szabadkígyósi Kígyós citerazenekar 6 tagja Juhász Kálmán vezetésével vajdasági lakodalmas dalokat játszott. Ezt követően a Temesvári Nefelejcs Asszonykórus népdalcsokorral kedveskedett, előtte azonban a vezetőjük elmondta: a 2004-ben alakult Geml József Társaskörből nőtték ki magukat és az éneklés szeretete köti össze őket.
A továbbiakban a 2011-ben alakult kisiratosi Kikelet serdülőkorú citerazenekar Juhász Kálmán vezetésével adott elő vajdasági lakodalmas dalokat, átütő sikerrel. Ezt követően a nagyiratosi Forray Népdalkör lépett fel, Nagy Melinda vezetésével mezőségi dalokat és katonadalokat adtak elő vastaps közepette. Utánuk a pusztaföldvári Földvár citerazenekar lépett fel, Juhász Kálmán vezetésével vajdasági népdalokat és palóc lakodalmast adtak elő. Ezt követően a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus Jaksity Florentina és Pintér András vezetésével, pallérozott hangon adott elő sárközi dalokat és katonadalokat, nagy sikerrel. Utánuk a 2016-ban Országos Aranypáva-díjat nyert csorvási Nefelejcs Népdalkör vajdasági és kiskunhalasi dalokat adott elő vastaps közepette. A továbbiakban a dombegyházi Héthalom citerazenekar népdalcsokorral kedveskedett a szépszámú közönségnek. Ezt követően, az est egyik kiemelkedő produkciójaként, a Kisiratosi Gazdakórusként 2004-ben alakult, majd 2012-től Szalbek névre hallgató vegyes kórus karnagya, Almási Gábor tanár előrebocsátotta: a Bárdos Lajos feldolgozásaiból, egyházi és katonadalokból merített repertoárjukat az I. világháborúban elesett 76, illetve a II. világégésben hősi halált halt további 31 kisiratosi polgár kegyeletére adják elő. A Kiss P. Anikó ágyai iskolaigazgató közreműködésével, több szólamban, kiválóan előadott műsoruk nem véletlenül váltott ki vastapsot.
Ezt követően a csorvási fiatalokból álló Villő citerazenekar Juhász Kálmán betanításával szatmári és nagykunsági dalokat adott elő nagy sikerrel. A továbbiakban a 17 tagú kisiratosi Rónasági citerazenekar, Juhász Kálmán vezetésével, Korondi Józsa Erika jelenlegi és Almási Vince leköszönt polgármesterek, valamint Jaksity Florentina és Pintér András közreműködésével halasi és vajdasági népdalcsokorral lepte meg a lelkes közönséget. Utánuk az ötszörös Országos Aranypáva-díjas, kétszeres Aranypáva-nagydíjas kétsopronyi Horenka Népdalkör és Rosicka citerazenekar békési magyar és szlovák népdalokat adott elő nagy sikerrel. A mezőtúri Tücsök citerazenekar szerelmes és párosító dalokkal kedveskedett. A szombati VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei Fesztivál végét, egyben csattanóját a kazincbarcikai Galagonya citerazenekar parádés fellépése képezte, amely Scserbin János vezetésével megcsillogtatta a citerazene legszebb gyöngyszemeit.
Baráti együttlét, köszönet
A színes program végén Korondi Józsa Erika polgármester köszönetet mondott a csodálatos estért minden fellépőnek, majd mindnyájukat vacsorára hívta. Közösen elfogyasztották a Torma Gizella, Őze Anna, Kurtucz Rozális és Kristóf Rozália alkotta szakácscsapat főztjét, az ízletes csorbát, a sültet és a körítést, amit hegyaljai szőlőlével, ásványvízzel, üdítővel öblítettek. Közben kisorsolták a mintegy 50, a fellépők, illetve a helybeli vállalkozók és gazdálkodók által felajánlott nyereményt, köztük a fődíjat, az ajándékkosarat, amit a helybeli Torma Alex vihetett el. Ezt követően éjféltájig együtt nótáztak, majd elégedetten mentek haza, a szervezők jóvoltából minden fellépő egy-egy ajándékszatyorral. A VI. Kisiratosi Nemzetközi Népzenei Fesztivál sikeréért Korondi Józsa Erika polgármester ezúttal is köszönetet mond minden támogatónak, a vendégek ellátásában közreműködött személynek, illetve fellépőnek egyaránt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvár a párhuzamos társadalmak városa
Bár Kolozsvár nem kapta meg a kulturális fővárosi címet, mindenképpen nyertesnek számít Hegedűs Csilla, az RMDSZ kulturális ügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke szerint, aki a pályázatot bemutató bizottság tagjaként is kiállt Kolozsvár mellett.
A kincses város hatalmas pozitívumaként számon tartott pezsgő kulturális élet ezúttal igencsak nagy hátránynak számított, hiszen a zsűri annak a városnak ítéli oda a címet, amelynek a legnagyobb szüksége van rá. A kulturális főváros projektet gyakorlatba kívánja ültetni a városvezetés, remélhetőleg a kidolgozók által elképzelt szellemiségben, amelyben nyíltan felvállalta a párhuzamos társadalmak problematikáját, és a hozzá kapcsolódó gondok rendezésének szükségességét. A város legnagyobb problémája az, hogy párhuzamos társadalmak élnek benne, olyan csoportok, akik jóformán sehol sem találkoznak egymással. – Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa címmel vagy anélkül – véli.
Szabadság (Kolozsvár)

Elkezdődött a Kolozsvári Zsidó Hitközség ötödik szimpóziuma
Zsidó személyiségek a Kolozsvári orvoslásban – ez a témája a Kolozsvári Zsidó Hitközség által immár ötödik alkalommal megszervezett szimpóziumnak (Adalékok a Kolozsvári zsidóság múltjához), amelynek a nap folyamán a Művészeti Múzeum Tonitza terme ad otthont. A reggeli ünnepélyes megnyitón Schwartz Róbert, a Zsidó Hitközség elnöke, Aurel Veiner, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke és Vákár István, a Kolozs megyei Tanács alelnöke köszöntötte a résztvevőket, Lucian Nastasă-Kovács pedig a tavalyi szimpózium előadásainak írott változatát tartalmazó kötetet ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.
ROHONYI D. IVÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Temesvár nagybetűs lehetősége magyar szemmel
Elsősorban a lehetőséget látják az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésében a Temesvári magyar közösség kulturális és közéleti vezetői. A Krónikának ugyanakkor nem győzték hangsúlyozni: a történelmi Bánság egészét, illetve a teljes romániai magyar közösséget be kívánják vonni a nagyszabású programsorozatba.
Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója a Krónikának elmondta: az általa vezetett intézmény a tervezés időszakában, már a kezdetektől csatlakozott a pályázat kidolgozásához. „Amikor megalakult az Európa Kulturális Fővárosáért Alapítvány, a Temesvári magyar színház alapító tag volt, majd később, amikor az alapítvány átalakult kulturális egyesületté, akkor is jelen volt az intézményünk a pályázat előkészítésének minden szakaszában” – magyarázta. Hozzáfűzte, a továbbiakban a teátrum a tervezés helyett cselekvési fázisba lép, egyszerűen megvalósítják mindazt, amit elterveztek.
2021 csak a jéghegy csúcsa
Balázs Attila elmondta: a pályázatba foglalt szinte valamennyi programban részt vesznek, ezeknek nem csupán kulturális, hanem szociális vetülete is van. Az eseménysorozat a teljes történelmi Bánságot lefedi, ugyanakkor szerinte az egyik legerősebb eleme a programsorozatnak az általuk szervezett Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) lesz, amelyet 2017 májusában tizedik alkalommal valósítanak meg, 2021-ben pedig a 14. fesztiválra kerül sor. Hozzáfűzte, a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió legjelentősebb előadásait évről évre bemutató seregszemlére igyekeznek olyan előadásokat, alkotókat meghívni, akik meghatározóak a térségben, az esemény találkozó, fórum jellege pedig a továbbiakban is megmArad.
Mint részletezte, maga a tény, hogy egy épületben – a Kultúrpalotában (közismert nevén opera), amelyet a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján építettek 1873 és 1875 között – négy különböző intézmény, az opera, a román színház, a német színház és a magyar színház kap helyet, mutatja, hogy a multikulturalitás eddig is jelen volt Temesváron, „ezt sem kellett újonnan kitalálni”.
A magyar és a német színháznak egyébként korábban is voltak koprodukcióban készített előadásai. Elmondta: a következő időszakban kell kikísérletezniük, hogy ezeket az együttműködéseket hogyan lehet úgy bővíteni, hogy 2021-ben egy valóban átütő erejű, európai projektet hozzanak össze. A magyar társulat a régió egyéb színházaival is együttműködik, idén például egy horvát színházzal dolgoznak közös előadáson, ugyanakkor Arad támogatása is fontos volt a kulturális főváros cím elnyerésében.
Kérdésünkre, hogy mindez mennyire segíthet a Temesvári magyarság identitásának a megőrzésében, úgy nyilatkozott: elsősorban a lehetőséget teremti meg a cím a magyar közösség számára. „A felkészülés a pályázat legfontosabb része, a jéghegy alja, 2021 csak a csúcsa lesz. A projekt mindenképpen lehetőségeket teremt, hogy ezzel fog-e élni a magyar közösség vagy nem, azt nem tudom. Kulturálisintézmény-vezetőként magam sem tudok mást tenni, mint lehetőségeket teremteni. A lényeg az lenne, hogy a közösség éljen ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta a Krónikának Balázs Attila.
Az egész régiót képviselik
Molnár Zsolt Temesvári parlamenti képviselő ugyanakkor úgy értékelt: nagy megtiszteltetés Temesvár számára, hogy elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, hiszen a döntőbe kizárólag kiváló pályázatok kerültek be: Kolozsvár és Nagybánya pályázata is nagyon jó volt, ráadásul Temesvár Bukarestet is legyűrte a versenyben. Szerinte a cím nagy lehetőség a városnak, hiszen a kulturális élet fellendülése mellett az infrastruktúra és az idegenforgalom fejlesztését is elősegíti.
„A felkészülés évei alatt sokat fog gazdagodni a Temesvári kulturális élet, sok európai és világszínvonalú produkciót fognak ez idő alatt bemutatni a városban, ugyanakkor – ahogy az már Szeben esetében is látható volt – a városkép átalakítására is lehetősége lesz a Bánság fővárosának. A címnek köszönhetően felújíthatják a belvárosi régi épületek homlokzatát, 2021-ben pedig várhatóan sok turista látogat majd Temesvárra” – fogalmazott Molnár Zsolt.
A képviselő szerint Temesvár pályázatának nagy erőssége az volt, hogy már eleve a teljes régió pályázataként jelentkezett. Már a kezdetektől a testvérvárosokkal, valamint a Bánság többi városával közösen dolgozták ki a pályázat programját. Magyarországról Budapest és Szeged testvérvárosi minőségükben támogatták a Temesvári pályázatot, de Szerbiából is több város (Újvidék, Nagykikinda, Versec) melléjük állt. Szintén a Temesvári pályázatot támogatták a környező megyék megyeszékhelyei: Resicabánya, Déva és Arad.
„Feltett szándékunk, hogy a három országhatár által elválasztott történelmi Bánság régióban, de még azon is túl érezhető legyen a kulturális fővárosi cím hatása, a pályázat vezetői valamennyi támogató várossal külön együttműködési szerződést kötnek” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a Bánságban hagyománya van ennek a kapcsolatrendszernek, sokat dolgoztak azon, hogy a jelenleg Szerbiában élő bánsági magyarok is becsatlakozhassanak a romániai oldalon élő bánságiak kulturális életébe.
„Az Európa Kulturális Fővárosa cím lehetőséget biztosít a Temesvári magyar közösségnek is, hogy felmutassa kulturális értékeit, ugyanakkor a bánsági multikulturalizmus szellemében valamennyi nemzeti közösség számára lehetőség nyílik erre. Mi, magyarok arra számítunk, hogy az egész romániai magyar közösség be tud majd kapcsolódni ebbe a folyamatba, igyekszünk partnerségeket, kapcsolatokat építeni valamennyi magyar kulturális intézménnyel, hogy 2021-ben méltóképpen tudjuk felmutatni a romániai magyarság értékeit Temesváron” – nyilatkozta a Krónikának Molnár Zsolt.
A magyar napoknak is több forrás juthat
Tamás Péter, a Temesvári Magyar Napokat szeptember 30–október 2. között először, de hagyományteremtő szándékkal megszervező Várbástya Egyesület elnöke, Magyarország tiszteletbeli Temesvári konzulja a Krónikának úgy értékelt: a kulturális fővárosi címnek köszönhetően jövőre a Temesvári Magyar Napok megszervezésére is biztosan több forrás jut, hiszen napi szinten együtt dolgoznak a Temesvári városvezetéssel. A magyar napok része kíván lenni a 2021-es programsorozatnak, kölcsönösen segítik egymást ebben. A Temesvári Magyar Napokat egyébként a Várbástya Egyesület már jóval azelőtt elkezdte szervezni, hogy kiderült: Temesvár lesz Európa kulturális fővárosa 2021-ben, de természetesen lobbiztak a cím elnyeréséért.
Kérdésünkre, hogy a Temesvári Magyar Napok tervezését a jövőben mennyiben változtatja meg a cím elnyerése, úgy nyilatkozott: „Bátrabbak leszünk, számítunk arra, hogy Európa egyik kulturális fővárosa a kisebbségeivel is figyelmes lesz. Tudjuk, hogy ez így lesz, hiszen Temesvár polgármesteri hivatala mindig is példamutatóan összefogta az itteni kisebbségi közösségeket” – fogalmazott. Tamás Péter emlékeztetett, hogy Temesvár a különböző nemzetiségeket illetően egyébként is a legsokszínűbb városa Romániának. „Itt mindig is nagyon nyitott, európai hangulat volt” – mutatott rá Tamás Péter.
A fény metaforájára építettek
Temesvár nyertes EKF-pályázata több mint 1000 eseményt, a város infrastruktúrájának javítását, átfogó kulturális stratégiát ígér, amelynek hatása 2021 után is érezhető lesz. A pályázat „a fény erőteljes metaforájából” indul ki, abból, hogy 1885-ben Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az utcai közvilágítást, 1989-ben pedig a Ceauşescu-rezsim elleni forradalom szikrái Temesvár utcáin pattantak ki. Kulturális programtervezetüket úgy képzelték el, mint képzeletbeli utazást a magány és közösség, sötétség és fény között.
A programtervezet szerint Temesváron 2017-től kezdődően konferenciák, rezidenciaprogramok, „innovációs laboratóriumok” lesznek. 2021-re megrendeznék az 1989 előtti és utáni kelet-európai művészeti mozgalmak retrospektív kiállítását, létrehoznák többek között a Szubverzív Zene Galériáját és a Forradalom Interaktív Múzeumát, amelyek felnőtteknek és gyerekeknek is emészthető módon mutatnák be az eseményeket.
Amint arról már beszámoltunk, Temesvár 48,5 millió eurós költségvetéssel készül az európai kulturális főváros projektre, ezzel Bukarest után a második legnagyobb költségvetése volt a döntős romániai városok közül. 2017-re hozzávetőlegesen az összeg 5,5 százalékát különítenék el, az elkülönített összeg pedig évről évre nőne 2021-ig. A teljes költségvetésből 20 millió euró a Temesvári Polgármesteri Hivatal, 5 millió euró a Temes megyei tanács hozzájárulása, a fennmAradó összeget európai uniós alapok és szponzorok segítségével fedeznék, de a művelődésügyi minisztérium támogatására is számítanak.
Temesvárnak több mint 300 000 lakosa van, és több mint 40 000 egyetemista látogatja a város öt egyetemét. A városban 24 könyvtár, 19 mozi, 11 konferenciaterem, 14 kortárs művészeti galéria, hat színház, négy múzeum, egy filharmónia és egy opera, négy kulturális tér, 24 iskola működik. Több fesztivált is szerveznek itt, a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón kívül például az Európai Előadóművészeti Fesztivált, a Temesvári dzsesszesztivált vagy a Plai Fesztivált. A címre tizennégy város pályázott az országból. Közülük választották ki decemberben a négy döntőst, majd Temesvárt. Az 1985 óta osztott címet évente két város viseli az Európai Unió tagországaiból vagy a csatlakozni vágyó országokból. Temesvár mellett 2021-ben egy görögországi város lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Bepillantás a politikai életbe
Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be szeptember 26-án délután Nagyváradon.
Szeptember 26-án, hétfőn délután Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be a váradi ReWine Bárban. A könyv Jilţ şi caldarâm címmel idén júniusban jelent meg Klein József fordításában. A kötetbemutatón a szerző mellett jelen volt a könyv fordítója és Traian Ştef költő és irodalomkritikus, a Familia folyóirat szerkesztője.
Traian Ştef elmondta, hogy a könyv betekintést nyújt a politikai életbe, a mindenkori politikusok korruptságába, hatalomszerzési és -megtartási technikáikba. Mint elhangzott a regény egy képzelt országban, Tranzíciában játszódik, és két karriertörténetet mutat be. Az egyik Porta Sándoré, a diktatúra idején szocializálódott politikusé, aki fokozatosan veszti el a talajt a lába alól, és a bársonyszékből az aszfaltra kerül. A másik pedig Grigore Tăutué, a szorgalmas és tehetséges fiatalemberé, aki a hamar túlteszi magát morális és politikai fenntartásain, s egy gátlástalan, diktatúrát kiépítő politikai erő szolgálatába lép, úgy, hogy közben a hírszerzésnek is dolgozik. Traian Ştef a fordítással kapcsolatban elmondta, hogy nagyon kifejező lett, Klein József vissza tudta adni mindazt a humort, szatírát és szójátékot, ami a magyar nyelvű könyvben érvényesült.
Valós történetek
Székely Ervin kiemelte, hogy fontos lenne, hogy a magyar írók lefordítsák könyveiket román nyelvre is, hogy létrejöhessen egy párbeszéd a román és magyar irodalom között. A továbbiakban ismertette, hogy hogyan vetődött fel a könyv megírásának ötlete. Hozzátette, hogy „nincs túl jó fantáziám, tehát amit a könyvben leírtam, az mind megtörtént, lehet nem pont úgy és nem pont azokkal, de minden történetnek valós az alapja”. Székely Ervin a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jogi szakán végzett, volt jogtanácsos, újságíró, majd parlamenti képviselő és államtitkár, jelenleg a Bukaresti Rádió magyar adásának főszerkesztője.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Váradon tanácskoznak a püspökök
Hétfő délután 17 órakor elkezdődött a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának őszi ülésszaka Nagyváradon. A nyitóülésen részt vett Miguel Maury Buendia, Bukaresti apostoli nuncius is.
Böcskei László megyés püspök házigazda minőségben köszöntötte a jelenlevő püspököket, ismertette velük a három nap programját, majd Ioan Robu Bukaresti metropolita érsek arra hívta a püspököket, hogy a napirenden szereplő témákat tárgyalják meg.
Ferenc pápa kezdeményezésére 2016-ban az Isteni Irgalmasság Évét ünnepli a katolikus egyház, így a püspökök őszi találkozójának programjában is kifejeződik ennek az időnek a rendkívülisége.
Az irgalmasság lelki cselekedeteit gyakorolva a főpásztorok, 18.30 órakor, az első ülés befejeztével, a Nagyváradi székesegyház Szent Kapuján át a kriptába vonultak, hogy ott a jelenlevő hívekkel és egyházmegyés papokkal a nem rég elhunyt Tempfli József püspök sírjánál imádkozzanak az elhunyt főpásztorokért és minden megholtért.
erdon.ro

Gyimesbükki csoda
A település, melyet zarándokhellyé tett a magyar összefogás
„Jó értelemben vett fanatizmus nélkül az ember semmit sem valósíthat meg az életben” – vallja Deáky András panziótulajdonos, akinek vendéglátó egysége a Bákó megyehez csatolt Gyimesbükkön, a történelmi Magyarország ezeréves határától mintegy háromszáz méterre található.
A Deáky panzió azonban több egyszerű szálláshelynél: annak kéthektáros területe valóságos magyar történelmi emlékhely is, melynek külön hangulata, szentsége van. Ezt rögtön megérzi az, aki átlépi a panzió kapuját, ezen felül a vendéglátók szívélyessége, az ezeréves határ környékének magyar vonatkozású történelmi nevezetességei már csak ráadást jelenthetnek a felejthetetlen élményekhez, a rendhagyó érzelmi feltöltődéshez.
– Mióta foglalkozik vendéglátással? – kérdeztük az idén 75 éves, iskolaigazgatóként nyugdíjba vonult panziótulajdonostól.
– Idestova már 30 éve, ugyanis a rendszerváltás után egyre nagyobb számban kezdtek jönni a Gyimesekbe a főleg magyarországi turisták, akiket valahol el kellett szállásolni. Eleinte falusi turizmussal próbálkoztam, családoknál ellátni a vendégeket, de nem igazán tudták mindenhol kielégíteni az igényeiket, ezért aztán saját kezembe vettem a dolgokat. Évről évre lassan építkezve alakítottam ki a jelenlegi panziót, ma már 57 főt el tudok szállásolni, kétágyas, saját fürdőszobás szobákban. Egy évben hat hónapon keresztül működünk.
– Ma honnan jönnek inkább a turisták?
– Az ide látogatók többsége ma is magyarországi magyar, de mindenhonnan jönnek vendégek. Ausztráliai, egyesült államokbeli, de kanadai magyarok is jártak már itt. Úgy gondolom, a turizmus jövője az, ha nem csak a turisták ellátásáról, de szórakoztatásukról is gondoskodunk. Sokat jelent, ha egy kicsit egymás világára is tudunk figyelni, ha lélektől lélekig, embertől emberig elbeszélgethetünk közös dolgainkról is. Ezért találtam ki a vendégek számára többek között egy csángó népi mulatóprogramot, híres gyimesvölgyi népzenészekkel, táncosokkal, ami már egy kultúrturisztikai eseménynek is számíthat. Az évek során megismerték a nagyvilágban programjainkat, a vendégeink erdélyi útjuk fénypontjának tartják az itt töltött órákat.
– Miért érdemes még a Gyimes völgyébe látogatni?
– Itt, a Gyimesekben három dolog van, ami vonzó lehet az ide látogatók számára. Elsősorban a tájnak a szépsége, aztán a történelmi környezet. A harmadik dolog pedig a három gyimesvölgyi községben: Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkön élő csángó etnikumnak a világa. Itt élnek a gyimesi csángó magyarok, tizenötezer lélek, akik, mint tudjuk, a csíki székelyek leszármazottjai. Érdemes figyelni népi kultúrájukra, hiszen megőrizték annak archaikus jellegét, de csodálatos a zenekultúrájuk, gyönyörű a népviseletük is.
– Kérem, beszéljen egy kicsit a történelmi környezetről is!
– Panzióm alig 300 méterre van az ezeréves határtól, ahol még állnak a Rákóczi-várnak a romjai, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. A várral szembeni domboldalon ott van a Gyimes völgyének első római katolikus kápolnája, ami 1782-ben épült. Gyimesbükkből az elmúlt évek alatt zarándokhelyet csináltunk. Tudjuk, hogy egy helyből akkor lesz zarándokhely, ha ott valamilyen csoda történik. A csoda itt 2008. május 11-én esett meg, amikor avattuk a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30-as számú őrházát, mely most, mint kicsi ékszer áll a Rákóczi-lépcsők aljában.
Egykor romokban hevert az őrház, vécének használták, szégyelltem a vendégek előtt, ahogy nézett ki, és elkezdtem gyűjtögetni a pénzt felújítására, azért, hogy megmenthessük az utókor, a világ magyarsága számára. Csak egy példát mondok arra, hogy mennyire önzetlenül adakoztak az emberek e célra: egy alkalommal Budakesziről jöttek vendégeim, szám szerint öten, és amikor elmeséltem nekik egy pohár bor mellett terveimet az őrházzal, mindegyikük kivett száz-százezer forintot a zsebéből, és letették az asztalra, hazatérve pedig meggyőzték a Budakeszi Kultúra Alapítvány tagjait is, hogy adományozzanak. Így gyűlt össze rövid idő alatt az őrház felújításához szükséges ötmillió forint.
Bilibók Ágoston szívélyesen mesél a vasúti őrház látogatóinak a magyar múltról
A felújított őrház avatása fantasztikus élmény volt: negyvenezer ember volt jelen az eseményen, s ezt a számot nem én találtam ki, hanem a román rendőrség olvasta bűnként a fejemre, amikor behívattak másnap Bákóba, hogy pénzbírságban részesítsenek, mert leállítottam a forgalmat egy országúton. Akkor futott be 65 év után először magyar koronás, címeres NOHAB mozdony az ezeréves határhoz, és higgye el, hogy ott szem szárazon nem mAradt. De nemcsak a jelenlevők, hanem a Duna tévé jóvoltából a nagyvilág magyarjai is kitöröltek aznap egy könnycseppet a szemük sarkából. Az őrház egyébként lebontásra került volna, mert a román állam eladta egy román vasutasnak, aki le akarta bontani. Tőle vettem meg többszörös áron, a felújítás után a gyimesbükki önkormányzatnak adományoztam, hogy legyen a közösség tulajdona ez a szakrális hely.
– És azóta más történelmi létesítmények is megújultak a környéken…
– Igen, folytattuk a munkát, a következő évben felújítottuk a kis kontumáci kápolnát, aztán leróttuk adósságunkat azokkal szemben is, akik életüket adták a magyar hazáért, akik itt estek el, védve az ezeréves határt. Konzerváltuk a kápolna melletti vesztegzár épületének romjait, ezekre a romos falakra helyeztük el a gránittáblákat a katonák neveivel.
A következő évben a Tatros folyón átívelő vashidat tetettük rendbe, amin átsétálnak az emberek, amikor az őrházhoz mennek. Majd a kontumáci kápolna melletti hegyormon felállítottuk az Élet, a Hit és a Nemzet kapuját egy kopjafasorral.
– Mi következik ezek után?
– Van még egy nagy álmunk, és ehhez is kérjük a világ magyarságának segítségét. Szeretnénk felújítani a Rákóczi váraként ismert őrtornyot. Hat éve indítottuk el az engedélyek beszerzésének folyamatát, már-már feladva a dolgot, de idén megjött végre az építkezési engedély. Most folyik a közbeszerzés, ha az idén ez meglesz, jövő tavasszal talán nekifoghatunk a munkálatnak.
– Végül egy utolsó kérdés: honnan önben ez a sok lelkesedés, ez a magyarságtudat, ez a tenniakarásvágy?
– Ez egy belső indíttatás nálam, nem kényszerített erre senki engem. Úgy érzem, megmAradásunk záloga csak ez lehet, ha szeretjük szülőföldünket és az országot, mely a hazánk, engem legalábbis így tanítottak szüleim. Gyimesbükki vagyok, őseim a kontumáci temetőben nyugszanak. Az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy hazajövök a szülőföldre, és innen engem daruval sem fognak kiemelni. Iskolaigazgatóként vonultam nyugdíjba, én indítottam újra a 35 évig szünetelő magyar oktatást Gyimesbükkön, biztatva a csángó magyarokat, adják magyar iskolába gyermekeiket. Mindaz, amit megvalósítottunk eddig itt, az csapatmunka volt, határon átívelő összefogás eredménye. És ez az összefogás kell vezessen minket továbbra is, hiszen széthúzással sehova se jutunk.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ellenkampány
Megkezdődött az Európa- és Magyarország-ellenes ellenzék ellenkampánya. Gyurcsányék azt hirdetik, hogy aki otthon mArad, Európában mArad, miközben több mint evidens, hogy az segíti elő Európa megmAradását, aki elmegy voksolni, és nemmel szavaz. Az MSZP azzal riogatja szavazóit, hogy aki részt vesz a népszavazáson, az az ősellenségnek tekintett Fidesznek segít. Miközben rajtunk a világ szeme, és e voksolás nem a pártpolitikáról, hanem Magyarország és Európa jövőjéről szól.
Az Együtt és szövetségesei trágár plakáton, középső ujját felemelő házaspárral hirdetik, hogy a feltett kérdés „hülye”, miközben az nagyon is precízen, a lényegre kiélezve került megfogalmazásra. Hiszen arról van szó, hogy Brüsszel az Unió történetének legdurvább gesztusára, a tagállamok szuverenitásának legbrutálisabb megsértésre készül a kötelező kvóta bevezetésével.
A Jobbik egyik oldalról azt mondja, el kell menni, és nemmel szavazni, másik oldalról viszont azt hirdeti, hogy Orbán mondjon le abban az esetben, ha a népszavazás nem lesz sikeres. Ezzel ugyan nem fogja elérni Orbán lemondását, de azt igen, hogy sok jobbikos szavazó, akik sajnos ugyanannyira gyűlölik Orbánt, mint a balosok, inkább otthon mArad, mert beveszi a pártpropagandát.
Megjelent egy egész plakáttengerrel a nihilista, erőltetetten jópofáskodó, az egész politikai rendszerből gúnyt űző Kétfarkú Kutyapárt, mely ki tudja honnan finanszírozott kampányában megpróbálja nevetségessé tenni azt a döntést, mely az utóbbi negyed évszázad legfontosabb politikai megmérettetése, melynek tétje a legnagyobb akkor is, ha nincs közvetlen jogi következménye. Mindeközben Erdélyben is aktivizálta magát az ideológiai szempontból nyugodtan a libertinus-kozmopolita szélsőbalra sorolható csoport, mely féktelen demagógiával felerősíti a sokszorosan megbukott „menekült”-narratívát. Miközben tudható, hogy valódi menekültek nem mennek vissza nyaralni egy idegen állam pénzén oda, ahonnan elüldözték őket, nem semmisítik meg a papírjaikat, nem hazudnak kilétükről, személyi adataikról, és nem erőszakolják sorra a befogadó ország asszonyait. Csak remélni lehet, hogy ezen az információs kavalkád közepette a többségben győz a józan ész, és elmegy szavazni.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Templomtorony-felújítás
Felújították a bodoki református műemlék templom tornyát. A középkori eredetű harangtorony valamikor a templomvár kaputornyaként szolgált, folyamatos átépítésen ment át, így mára csupán a földszinti része, az első övpárkányig, 15. századi.
Az elmúlt hetekben új cseréppel látták el az építményt, kicserélték a villámhárítót, és kijavították az omladozó vakolatot, valamint tervben van a torony belső részének felújítása is.
„A gyülekezet megértette, hogy ha az egyházfenntartó járulék, ami tulajdonképpen a mi önrészünk, nem felel meg a püspökség által megszabott minimumnak, akkor nem pályázhatunk azon helyekre, ahová egyházmegyei ajánlás szükséges. Ennek köszönhetően három helyről jött be pályázat: a legnagyobb összeget Kovászna megye Tanácsától kaptuk, 9 ezer lejt, az Erdélyi Református Egyházkerület 3 ezer lejjel támogatott, és ígéretet kaptunk arra, hogy a helyi önkormányzat is ennyivel segíteni fogja a munkálatokat” – fogalmazott Roth Levente lelkipásztor.
A bodoki református egyházközségnek sikerült az elmúlt két évben új köntösbe öltöztetnie az A-kategóriás műemlék templom külsejét is, de az elkövetkező évekre is mAradt tennivaló, azonban a tényleges munkálatokat a műemlék esetében elengedhetetlen felmérések előzik meg, amelyek jelentősen megterhelik az egyházközség költségvetését. Ilyen a falfreskók feltárása, hiszen a szakemberek szerint nagy valószínűséggel rejthetnek magukban festményeket a több száz éves falak, továbbá szükséges topográfiai felmérést és geológiai tanulmányt végeztetni, amelyek nélkül egy lépést sem lehet tenni a templom udvarának korszerűsítése felé.
Tervben van a templom nyílászáróinak kicserélése, megőrizve a régies jelleget, az orgona is felújításra szorul, és még megoldatlan mAradt a fűtés kérdése, ami a téli időszakban folyamatos gondot okoz.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Felkerestük Székelyudvarhely egyetlen antikváriumát
Ismét van Székelyudvarhelynek csak antikváriumként működő könyvesboltja. Errefelé szívesen olvasnak az embernek, derült ki a Kis-Német Elizával folytatott beszélgetésből, aki párjával nemrég nyitotta meg a boltot, ahol az olvasás és a képzőművészeti alkotások kedvelőinek szeretnének helyet adni.
Könyvmoly Antikvárium és Galéria néven nyílt meg néhány hete a bolt, lényegében a tulajdonos átvette az üzletet egy barátjától, és új helyszínre költöztette. A két helyiségből álló üzlet egyik terme galériaként is működik, ahol jelenleg a boldogfalvi Istók Emőke és a máréfalvi Pál Emil képei tekinthetők meg. Kis-Német Elizával találkozik az, aki belép a boltba, ő bárkivel szívesen beszélget a könyvekről, a kiállított alkotásokról. A helyszínen olvasásra is van lehetőség, akár a könyvespolc mellé ülve, akár a könyvvel a festmények alá, asztalhoz húzódva.
„A könyvnek és az olvasónak egymásra kell találnia” – fogalmazott az üzletvezető, hozzátéve, hogy ő ebben segítene. A boltban találunk teljesen új köteteket is, de leginkább használt darabokból áll a kínálat, tematika szerint rendezve. Vannak szakkönyvek, enciklopédiák, gyermekkönyvek, szótárak, magyar és világirodalom is. Az idegen nyelvűekre is van igény, vittek már el angol verseskötet, de találunk orosz–magyar szótárt is. Már 7–9 lejért is hozzájuthatunk könyvekhez, de találtunk a Kriterion-sorozatból magyar és világirodalmi köteteket is 17 lejért. Vannak különféle zenei CD-k és mesekazetták (VHS) is 10 lejért.
Az antik könyvek értékét kiadási évük, ritkaságuk, borítójuk állapota határozza meg – avatott be Kis-Német Eliza. A régi olvasmányokról elmondta, van a boltban 1832-es Újtestamentum, 1898-as imádságoskönyv, de 1951-es Balassi Bálint összes első kötetet, továbbá 1906-os Jókai-sorozat is találunk, amit még Gyulai Pál szerkesztett.
A néhány hete megnyitott antikváriumban a legnagyobb munkát a könyvek digitális leltárba vétele jelentette – mesélte az üzletvezető. Jelenleg még kísérleteznek, nyitottak bármiféle javaslatra a bolttal kapcsolatban. Egyébként sok idős irodalomkedvelő jelezte, hogy akár be is adná könyvtára egy részét az antikváriumba, de erre egyelőre nincs lehetőség. Viszont ha valaki egy bizonyos könyvet keres, szívesen segítenek akár külföldről is beszerezni. Kis-Német Elizának az a tapasztalata, hogy Udvarhelyen kíváncsiak az emberek, és egyesek nagyon örülnek, hogy van antikvárium a városban. Olyan esetről is beszámolt, hogy egy olvasó éppen azt a könyvet találta meg náluk, amit már évek óta keresett. Ilyenkor a bolt működtetői is nagyon örülnek.
A jövőt illetően az üzletvezető elmondta, tervezik, hogy helyet adnak majd kisebb könyvbemutatóknak, és irodalmi eseteket is szerveznének.
Dávid Anna Júlia |
Székelyhon.ro

Tamás Sándor a kvótareferendumról: Markó Bélából a múlt sérelmei beszélnek
„Előre borítékolható, hogy a magyarországi kvótanépszavazás ügyében a Székelyföldiek többsége Orbán Viktor politikáját támogatja” – nyilatkozta a Maszol érdeklődésére Tamás Sándor.
Az RMDSZ Kovászna megyei elnöke Markó Béla volt szövetségi elnöknek egy lapinterjúban kifejtett álláspontjára reagált, amely szerint „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. A szenátor a kvótareferendumon való erdélyi részvételre utalt. Az interjúban kifejtette azt is, hogy szomorúnak tartja a népszavazást megelőző „gyűlöletkampányt”.
„Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése” – mondta Tamás Sándor.
A politikus úgy fogalmazott: „valószínű Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet”. Hozzátette: a kettős állampolgárság révén a magyar állam visszaadta az erdélyi magyar közösségnek a lehetőséget, hogy befolyásolhassa a nemzetet érintő kérdéseket, és ennek egyik példája a népszavazás is. „Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk!”- fogalmazott Tamás Sándor.
Tájékoztatása szerint az RMDSZ Háromszéki szervezetéhez eddig hetente több mint kétezer népszavazási levélcsomag érkezett. A szavazatokat tartalmazó lezárt borítékokat szeptember 30-ig, péntekig lehet leadni az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, baróti és kovásznai irodáiban, ahonnan továbbítják azokat Magyarországa Csíkszeredai konzulátusára.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Több magyar diákkal indul a tanév a BBTE-n
Közel 15 ezer elsőéves hallgató kezdi a tanévet október 3-án, köztük több mint kétezren magyarul, ez a szám pedig folyamatosan nőtt az elmúlt években – hangzott el a Babeș-Bolyai Tudomanyegyetem Magyar Tagozatának Kolozsvári sajtótájékoztatóján kedden.
Magyar nyelven 1678 diák kezdi tanulmányait alapképzésen, mesterképzésre pedig 458-an iratoztak be – jelentette be Soós Anna rektorhelyettes. A magyar tagozat vezetője elmondta: idén az előző évhez képest kevesebben érettségiztek, az egyetem iránti érdeklődés mégis megmAradt. Intézményi szinten 10980 hallgatatót várnak, akik közül 4915-en kerültek be tandíjmentes helyre.
Nőtt a kínálat is: az idei tanévben 243 alapképzéses szakra lehetett beiratkozni, 183-ra mesteri képzésen. A külföldi diákok érdeklődése szintén mAradt, magyar tagozaton a legkeresettebb a pszichológia szak a részükről, elsősorban Magyarországról. A magasabb évfolyamoknál az tapasztalható, hogy kevesebben hagyják el az egyetemet, mint korábban - hangzott el.
A közös évnyitóra október harmadikán reggel 9-kor, a magyar pedig délután 4-től az egyetemi díszteremben kerül sor.
Élvonalban a BBTE
A nemzetközi mezőnyben általában 5-6 egyetemet mérnek, a BBTE országszerte átlagosan az első helyen jön ki, kevéssel a Bukaresti tudományegyetem és Bukaresti Műszaki Egyetem előtt – számolt be Markó Bálint rektorhelyettes. Mint fogalmazott, az első ötszáz egyetem közé még nem kerültek be a globális felmérésekben, ennek azonban egyik magyarázata az intézmény költségvetése.
Létrehoznak egy posztgraduális intézetet, ahol a különböző kutatási programban résztvevők egységes pénzügyi támogatás alá kerülnek, a tervek szerint tíz külföldi szakembert vonzanak be.
Népszerűsítés, tehetséggondozás
A BBTE szeptemberben részt vett a Sportolimpia szervezésében, a Középiskolások Hosszú Hétvégéjét is tető alá hozták. Ennek folytatásaként november 7. és 9. között szervezik meg a BBTE Karavánt, amellyel erdélyi középiskolákba viszik el az intézmény ismertetőanyagait.
Kutatói ösztöndíj-lehetőségre és a szakkolégiumra is hangsúlyt fektetnek, a virtuális kutatóműhelybe is lehet jelentkezni – mondta el Soós. A BBTE Mentor Klub 2016 program interaktív foglalkozásokat ígér a hallgatóknak, erre október elejéig lehet jelentkezni.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia sem mArad el, ezt májusban szervezik meg. A részképzés ugyanakkor idén a Makovecz Programmal bővül, az Iskola Másként héten is részt vesznek, és a Budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon is képviselik az intézményt – hangzott el.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Leszavazták a nacionalista töltetű jogszabálytervezetet
„Megakadályoztuk a román himnusz lejátszására vonatkozó törvényes keret bővítésére kidolgozott jogszabálytervezetet a szakbizottságban” – mutatott rá Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az követően, hogy a jogi szakbizottság leszavazott egy újabb, a szociáldemokraták által kidolgozott nacionalista töltetű jogszabálytervezetet.
A tervezet kötelezővé tenné a román himnusz lejátszását minden korosztály számára az országos szinten megszervezett sporteseményeken.
Máté András úgy véli, hogy a törvénytervezet indoklásában erőltetett, nacionalista töltetű megfogalmazások szerepelnek, amelyek nincsenek összhangban a sport által képviseltek értékekkel.
„Nem attól lesz egy középiskolás jó sportoló, ha a mérkőzést követően kihúzza magát és lejátsszák neki a román himnuszt” – fogalmazta meg véleményét Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő.
A tervezet negatív véleményezéssel kerül a képviselőházi plénum napirendjére, a parlament felsőháza megszavazta már, azonban az alsóház dönt véglegesen ebben a témakörben.
maszol.ro

Egy igaz román hazafi sirámai
Kutya egy világot élünk! Manapság fabatkát sem ér a nemzeti identitás, közröhej tárgyává váltak azok a hagyományos értékek, amelyeket az egyház és a katonaság képvisel, megvetik, kiközösítik, üldözik az igaz hazafiakat, akik éjt nappallá téve fáradhatatlanul munkálkodnak a nemzeti érdek védelmében. Így látja ezt az utcai tüntetések miatt szenátori tisztségéről lemondani kényszerülő Gabriel Oprea tábornok, volt védelmi és belügyminiszter – legalábbis Facebookon közzétett búcsúlevelének ezek a legfőbb gondolatai.
Ha nem lenne inkább lehangoló és aggasztó, már-már nevetségesnek nevezhetnénk, amint mártírszerepben pózol a plagizáló, hatalmával rendszeresen visszaélő, gondatlanságból elkövetett emberölési ügyben gyanúsított Gabriel Oprea. Fő megvalósításai közé sorolja, hogy volt bátorsága kitűzni a román zászlót Székelyföldön (a régió nevét természetesen kisbetűkkel írta!), mi több, szerinte éppen ez és az ilyen őszinte hazafias gesztusok miatt kell távoznia. Ki is fejti: úgy látja, idegen érdekek által irányított intenzív nemzetellenes kampány folyik, mely során minden román gyökeret elvágnak, nevetségesnek állítják be az olyan értékeket, mint a hazafiasság, a nemzeti érdek és az egyház. A nemzeti identitás megsemmisítésére törekvő erők állnak az elmúlt időszak utcai megmozdulásai hátterében is – fejtegeti a nemzeti érdek ádáz védelmezője, akit szemel láthatóan nem zavarnak a tények, s korántsem a katasztrofális szintre süllyedt hazai egészségügyi ellátást, hanem ugyanezen érdekeket látja az utcai tüntetéseken többször hangoztatott szlogen mögött is, hogy Kórházakat akarunk, nem katedrálisokat. Abban sem lát ellentmondást a tábornok, hogy a legkülönfélébb pártokból verbuvált alakulat vezetőjeként panaszolja: „pártokat gyártottak” mindazok, akik egy európai intézményekből származó vezetői gárdát tettek egy legitim kormány helyére. A hatalmi ágak szétválasztásáról szóló jogállami elv megsértését sem abban látja, hogy például a parlament nem vonta meg mentelmi jogát, és így akadályozza az ügyészség munkáját, hanem ugyanezeket a nemzetellenes érdekeket kárhoztatja. A plágiumbotrányba keveredett politikus képmutatásában odáig merészkedik, hogy sirámaiban saját feddhetetlenségét ecsetelgeti, az pedig már egyenesen gusztustalan, hogy azt álltja, az ő és a családja halálát kívánják azok, akik toleranciáról beszélnek. Olyan abszurd és ocsmány iromány Oprea búcsúlevele, hogy kár is lenne foglalkozni vele, ha nem illeszkedne azon vadnacionalista megnyilvánulások sorába, amelyeket olyan volt szocialisták, mint Bogdan Diaconu és új alakulata, a Román Egység Pártja képviselnek, de amelyeket a jelenlegi szociáldemokrata vezetés is felvállal Victor Ponta vagy éppen Liviu Dragnea révén. S mivel a szocialisták kormányra készülnek, mindez azt is jelenti, hogy a mai abszurd holnapra valósággá, a mai összeesküvés-elmélet kormányprogrammá, Gabriel Oprea pedig mártírrá, esetleg főhőssé válhat.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisbacon nagy kincsei (2.)
Közösen, kalákában
A Kisbacon Magyarhermány felé vezető útjának csücskében elhelyezkedő feredő összefogás eredményeként született meg 2013-ban. A kaláka- és közösségépítő táborokat elindító Ars Topia Egyesület önkénteseihez csatlakoztak a kisbaconi fiatalok, támogatást nyújtott a közbirtokosság és a környékbeli vállalatok, több gazda telke tulajdonjogáról mondott le, hogy a beruházás megvalósulhasson, a falu gazdasszonyai pedig a munkálkodók számára biztosították a mindennapi betevőt. Az elvégzett munkával elégedett volt a magyarországi egyesület vezetője, Herczeg Ágnes is, aki az átadási ünnepségen úgy fogalmazott: Benedek Elek szellemisége munkálkodik a táj lakóiban.
Igaza lehetett, mert az elmúlt években a kisbaconiak nagyon megszerették feredőjüket, s nemcsak használják, de karbantartásáért is hajlandóak tenni. Tavasz végén kitakarítják a forrás környékét, megújítják a tél erejének magukat megadó részeit, s előkészítik a nyárra. Bővített mondatban, általánosító jelzőkkel könnyen leírható, mivel is jár a feredő fenntartása, de a valóságban jelentős erőfeszítést igényel: volt rá példa, hogy harmincnál több önkéntesnek jelentett többnapos munkát. A közös ügy, a látható – és élvezhető – értékteremtés felélesztette a kalákázást. Hogy viszonozzák az Ars Topia segítségét, a következő esztendőben részt vállaltak a zalánpataki feredő megépítéséből (szomorú, de Málnás volt községvezetése semmit sem tett az elkezdett munka befejezéséért, hogy teljes értékű legyen a csodás környezetben kialakított feredő és mofetta), majd otthon egymásnak és egymásért dolgoztak. Farkas Vilmos tiszteletes arról számolt be, örvendetes, hogy a ház körüli tennivalóktól a mezei munkáig mindenben segítik egymást a fiatalok. Lisztet jár a malom köve
Erdővidék egyetlen működésképes vízimalma Kisbaconban, Keresztesék tulajdonában van. Mestergerendáján a legkorábbi felirat 1714-ben arról tanúskodik, hogy a malom kilenc gazda összefogásával épült, második és harmadik felirata újjáépítéséről szól – „Építtetett Isten segedelméből 1835. esztendőben”, illetve „Építették ez házat, az malmot 1889-ben” –, azt pedig az egyik gazdától, Keresztes Domokostól tudjuk (a másik gazda testvére, Lajos), hogy 1952-ben modernizálták, serleges felvonóval és szitával szerelték fel, de szerkezete és működési elve a régi. A malmot 1963-ban kollektivizálták, jog szerinti tulajdonosainak 1992-ben sikerült árverésen visszavásárolniuk. Keresztesék szeretik a molnárkodást, ám manapság egyre kevésbé művelhetik: kenyeret kevesen sütnek, hiszen a boltban olcsón megkapható, nem kell vesződni vele, ráadásul az állatoknak sem őröltetnek, mert a legtöbb gazdálkodónak van már kalapácsmalma. Jobb lenne, ha több lenne, mégsem panaszkodnak. Az erdővidékiek mellett távolabbról, Brassóból, sőt, akad olyan is, aki Bukarestből jár őröltetni, a vámból kapott lisztet az állatokkal etetik fel, megélhetésük biztosított. És ott van még az is, hogy turisztikai látványosságként egyre inkább felkapottak lettek. A kis portára még a brit trónörökös, Károly walesi herceg, majd fia, Harry herceg is eljutott.
Lapunk néhai főmunkatársa, Sylvester Lajos 2010-ben Egy igazi siculicum: a kisbaconi vízimalom című írásában örökítette meg e neves látogatást: „(…) Aztán rácsodálkozom arra a csoportképre is, amely Károly herceg malomlátogatását örökíti meg. Az ifjabbik Kálnoky hívta fel az angol királyi család figyelmét erre az ipartörténeti csodára, aki nagy létszámú sleppjével együtt – magas ember lévén – meghajolt a malomház alacsonyabb emberekre szabott és ácsolt gerendázata előtt. Meghajolt az ipartörténeti kuriózum előtt is. Adományozott is eme kulturális csoda további üzemeltetésére azzal a feltétellel, hogy az összeget a malom további működésére fordítsák. Ehhez nem kellett nagy biztatás, a molnár a malomházban külön felhívta a figyelmemet arra, melyik hajtószíjat vásárolták abból az adományból. Mert a vászonalapú vagy műanyag összetételű hajtószíj nem bőr, tehát nem eredeti, és nem szíj, hanem valami bőrpótló műanyag. Mindezt vendéglátóm olyan természetes egyszerűséggel adja elő, nem kerül transzba, feltételezem, hogy ő is, Etelka néni (Keresztes Lajos édesanyja – szerk. megj.) is egyenrangú félként társalgott a magas rangú vendéggel meg az őt kísérő csapattal. Akárcsak egy népmesében, ahol János a királlyal parolázik.” A helyzet azóta sem változott: Keresztesék jó, dolgos molnárok, s jó vendéglátók, akikhez érdemes betérni szemlélődni, régi és új világról történeteket hallgatni – élmény Kisbacon egyik értékének közvetlen közelében lenni.
Az új kisbaconi íz
Keresztesék nemcsak molnárként vagy botcsinálta idegenvezetői munkájukból élnek, hanem sajtot is készítenek. Állatot régóta tartanak, ám manapság az nem olyan gazdaságos, mint lennie kellene, hát kicsikét továbbléptek. A család legfiatalabb tagja, Bíborka, vagy ahogy a faluban mindenki ismeri, Bibi volt az, aki egy táborból, ahova azért ment, hogy szövőszék felállításában segédkezzen, azzal jött haza: meg kellene próbálniuk a sajtkészítést, mert olyan finomat, mint ott, még nem evett, s úgy tűnik, nem olyan nagy ördöngösség. Hát, kicsit sem volt egyszerű a mesterség kitanulása, több évig kísérletezgettek kisebb-nagyobb sikerrel, amíg nemcsak ehető, de finom is lett a sajt. Állatállományuk csak két fejőstehénből és két borjúból áll, naponta 25–30 liter tejet fejnek, amiből megközelítőleg három kiló sajt készíthető. Nem sok ez, de legalább elfogy: kérik a szomszédok, és kerül belőle Barótra is. Olyan keletje van, ha valaki nem szól időben, nem is biztos, hogy kap belőle. A siker ellenére Keresztesék mégsem gondolnak bővítésre, ipari szintű termelésre. Okfejtésük szerint azért nem, mert a több állat több gonddal is jár; nem lenne elég már a ház tövében legelőnek bérelt terület, talán már nem is tudná a feldolgozást egy személy végezni, s nem utolsósorban a hivatalos ügyintézés is megszaporodna. Az pedig nagyon nem lenne jó, mert másra is kell az idő! Bibi nagymamájával együtt sokat sző. Az, hogy menyire szeretik, mennyire közel áll hozzájuk ez a régi mesterség, szemmel látható. Két évig vállalták, hogy maguk termesztik a kendert (éber őreink és egyéb hivatalosságok többször is ellenőrizték, nem a vadabbik fajta nő-e az orruk előtt), s maguk készítették el a fonalat is. Hogy jól dolgoztak, lemérhetjük a kezük alól kikerülő darabok szépségén, igényességén. Ha a kisbaconiak értéktárukat bővítik, ki ne hagyják, feltétlenül vegyék számba dolgos asszonyaik és lányaik eme újrateremtett foglalatosságát, szép hagyományát is!
Díszíti ünnepünk
Az elmúlt húsz esztendőben új szokás terjedt el Kisbaconban: az asszonyok és lányok húsvétkor közösen írnak tojást. Ezért a „felelős” a nagybaconi születésű Zsigmond Ibolya, aki a Gyimesekből származó nagynénjétől tanulta el a fogásokat, majd adta tovább az érdeklődőknek. Zsigmond Ibolya 1992-ben jött férjhez, s előbb csak saját kedvtelésére kezdett munkába, de hamar megjelentek az első tanulni vágyók is. Az első esztendőkben csak nála, otthon folyt a tanítás, de aztán Farkas Erzsébet tiszteletes asszony bátorítására 1998-ban megszervezték az első írott-tojás-kiállítást, székhelyüket pedig áttették a régi paplakba, amelynek kályhája köré még többen ülhettek le írókáikkal. A kisbaconi szép tojásoknak hamar híre ment, minek egyenes következményeként húsvét környékén egyre több helyre hívták, avassa be őket is e régi és szép szokás rejtelmeibe. A világháló új lehetőségeket tárt fel az érdeklődő asszony előtt, a könyvek is könnyebben beszerezhetőek lettek, így az öröklött minták, illetve saját gyűjtése mellé már távolabbi vidékek értékeit is megismerhette: ma már háromszáznál több mintából válogathatnak a feltámadás ünnepére készülők. Miként készül a kenyér
A Bodvaj Egyesület négy esztendeje találta ki A kenyér útja című, népi mesterségekre épülő, gyermekeknek és fiataloknak szóló programját. Céljuk az volt, hogy megmutassák, milyen eszközöket használtak eleink, s milyen fáradságos munkával jár a kenyér elkészítése. Az egész napos esemény reggel a falu központjában található Mesefalu táblánál kezdődik, ahol Kisbaconról hallhatnak rövid bemutatót, majd végigjárják azokat az állomásokat, amelyeket a falu határában megtermett búza is végigjár, amíg kenyérré válik. A vízimalomban megőrölik, a régi paplak udvarán kenyérsütő asszony mutatja meg, miként kell dagasztani, a tájháznál pedig a kemence behevítését tekintik meg. Amikor a kemence kimelegedett, áthozzák a kenyeres kosarakba szaggatott kenyereket, s bevetik. Amíg a kenyér sül, a mesefalu helyszíneit barangolják be: felkeresik a Benedek Elek-emlékházat, a kultúrházban meseillusztrációs és bábkiállítást tekintenek meg, és elzarándokolnak Elek apó sírjához. Visszatérve a tájházhoz, a kenyérsütő asszony kiszedi a kenyeret a kemencéből, és a gyermekek segítségével megveri. A kenyér útja a paplakon ér véget, ahol a friss kenyeret elfogyasztják.
Az elmúlt esztendőkben több száz városi gyermek volt szemtanúja ennek a csodának. Sokat jelent, folytatásra ösztönzi a szervezőket az Iskola másképp programban érkező gyermekeket elkísérő pedagógusok visszajelzése: igencsak tetszett – és ízlett! –, amit láttak és kóstoltak, élmény volt a javából a kis erdővidéki falu felkeresése. A Bodvaj Egyesület abban bízik, a jövőben erre a tevékenységükre is turizmus épülhet, ami hozzájárul fiataljaik itthon maradásához.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)