Fesztiválvárossá válik Kolozsvár
Kétszer több rendőr és csendőr vigyáz idén a Kolozsváriakra és az Untold fesztivál közönségére – jelentették be a csütörtökön kezdődő rendezvény szervezői. Az illetékes hatóságok arról biztosították a város lakóit, hogy ellenőrzés alatt tartják az eseményeket. Ennek ellenére a fesztivál idejére sok Kolozsvári elutazik, mások több száz eurós áron adják ki lakásaikat a több tízezres tömegeket vonzó rendezvényre érkezőknek.
Szigorítottak a biztonsági előírásokon, így idén kétszer több rendőr és csendőr vigyáz a Kolozsváriakra és az Untold fesztivál közönségére – jelentették be a csütörtökön kezdődő rendezvénysorozat szervezői. A legfontosabb új biztonsági előírás, hogy senki nem vihet magával hátizsákot, táskát vagy nagyobb csomagot a fesztivál területére.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere a hétfői sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a rendezvénysorozat ideje alatt a villamost is leállítják, helyette buszok fognak közlekedni a 101-es és a 102-es vonalon. Hozzáfűzte, hogy a fesztivál időtartama alatt öt vonalon folyamatosan közlekednek majd az éjszakai járatok, a helyi rendőrök közül pedig senki sem kap a hétvégére szabadságot. Gheorhe Vuşcan Kolozs megyei prefektus arról biztosította a kincses város lakóit, hogy mindenki a helyén lesz, a rendvédelmi szervek ellenőrzés alatt tartják az eseményeket.
Ezt alátámasztandó Tudor Grindean főfelügyelő, a Kolozs megyei rendőrkapitányság vezetője arról számolt be, hogy Fehér, Bihar, Beszterce- Naszód, Maros és Szilágy megyéből is kaptak erősítést, így összesen 400 rendőr lesz szolgálatban a fesztivál ideje alatt. A rendőrök munkáját ugyanennyi csendőr segíti majd, mondta Liviu Uzrău ezredes, a csendőrség vezetője. Ion Moldovan, a Kolozs megyei sürgősségi esetek felügyelőségének vezetője arról tájékoztatott, hogy két mobilkórház áll rendelkezésükre, amiből egyet fognak üzemeltetni a fesztivál ideje alatt, ugyanakkor számos elsősegélynyújtó pont is lesz a rendezvény területén.
Bekerítették a Sétateret
Bogdan Buta, a fesztivál igazgatója arról számolt be, hogy az Untoldnak helyt adó Sétateret csak egy irányból, a Kolozsvári Magyar Színház felől lehet majd megközelíteni. Idén több lesz a beléptető kapu, a fesztivál területét pedig mindenütt biztonsági kamerákkal felügyelik, ígérte. „Azt javaslom ugyanakkor a hölgyeknek, hogy lehetőleg ne magassarkú vagy tűsarkú cipőben érkezzenek” – fűzte hozzá Buta. Ígérete szerint idén a műsor sokkal látványosabb lesz a tavalyinál, ugyanis a színpad magasabb és hosszabb is, ráadásul a műszaki felszerelés mennyisége is duplája a 2015-ös első kiadás alkalmával használtnak.
Adrian Chereji, a fesztivál kommunikációs és marketingigazgatója újdonságként elmondta, hogy idén kártyával és karkötővel lehet fizetni a fesztivál területén, mindkettőből 20 ezer áll rendelkezésre. Az italok áráról elmondta, hogy az üdítők 6 lejbe, a csapolt és dobozos sör egyaránt 7 lejbe kerül majd, egy kupica rövid italért pedig 18 lejt kell fizetni. Az ételkínálatot több mint 60 vendéglő biztosítja, így az árak között nagyobb különbség lehet, tette hozzá.
Szállások nullától ezer euróig
Ami a szálláshelyeket illeti, Bogdan Buta fesztiváligazgató beszámolója szerint a diákszállásokon még 200 kiadó hely van azok számára, akik csak most kapnak észbe. A szervezők szerint a „fogadj örökbe egy untoldost” programjuk sikeres volt, sokan voltak hajlandók vendégül látni fesztiválozókat.
Ezzel együtt bőven akadnak olyan Kolozsváriak, akik elsősorban az üzleti lehetőséget látják a fesztiválra érkező külföldi és hazai fiatalok elszállásolásában. Az Olx.ro portálon olvasható apróhirdetések szerint a négy napra 17 és 1010 euró között is kínálnak szállásokat.
A Monostor lakónegyedben, a Kálvária templomhoz közel, egy kétszobás lakásban fejenként 75 lejt kell fizetni egy éjszakáért, a lakást pároknak, sőt, kisebb csoportnak is hajlandó ennyi pénzért kiadni a tulajdonos. A lakás bútorozott, mindennel felszerelt. A Bükk környékén egy négyszobás plusz nappalival és két fürdőszobával ellátott házat 4500 lejért lehet kivenni a fesztivál teljes idejére.
A belvároshoz közeli Năsăud utcában egy háromszobás lakást már 700 euróért kínál a tulajdonos. Természetesen panziók és hotelek is hirdetnek, az egyik Kolozsvári panzió napi 100–150 lejért kínál két-, illetve háromágyas szobát. Akinek egy négycsillagos szálloda is belefér a költségvetésébe, az 380 euróért talál szobát, az olcsóbb hotelekben azonban a fesztivál idejére már elkeltek a szálláshelyek.
Van, aki elköltözik a városból
Bár már második alkalommal szervezik meg, a Kolozsváriak egy részét felháborítja, hogy gyakorlatilag a városközpontban rendezik meg a több tízezres tömeget vonzó rendezvényt. A legtöbben a közkedvelt Sétatér bekerítése, illetve a környező utcák lezárása miatt neheztelnek, de a környéken lakók a világhírű zenekarok fellépésével együttjáró hatalmas zaj miatt is aggódnak.
„Mivel kutyám van, erre a pár napra a Monostorra költözöm egy barátomhoz. Nem tudná elviselni a hangzavart, ráadásul a szokásos sétánkat sem tudnánk megejteni a Sétatéren és a Szamos-parton” – mondta lapunknak egy, a sportcsarnok közelében lakó fiatal. Egy másik környékbeli arról számolt be, hogy direkt a fesztivál idejére időzítette nyári szabadságát, és ha már amúgy sem lesz Kolozsváron, kiadja a lakását és megpróbál hasznot húzni a nem kívánt rendezvényből.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Hagyomány és újítás a csíki városnapokon
Közel 80 programpont közül választhatnak majd a résztvevők az augusztus 3–7-e között zajló Csíkszeredai városnapokon. Füleki Zoltán alpolgármester a rendezvénysorozatot ismertető hétfői sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, reméli, mindenki megtalálja a neki megfelelő programot.
Az elöljáró megemlítette, hogy idén kétnapos lesz a Dob-Ban ritmusfesztivál, ahol A. G. Weinberger neves bluesgitáros is fellép. „Nagyon elfoglaltak a magyarországi zenekarok, de sikerült elhívni a Republic és a Kormorán együttest, Keresztes Ildikót, illetve a romániai Iris & Cristi Minculescu zenekart, mind olyan előadók, akik a magyar, illetve a román zenei élet élvonalához tartoznak” – mondta Füleki.
Az Origo-színpadon, amelyet a Majláth Gusztáv Károly téren állítanak fel, a helyi zenekarok kapnak lehetőséget a fellépésre. Füleki a város központjában lakók megértését kérte, ugyanakkor kiemelte, hogy a színpadokon éjfélre befejeződnek a koncertek, vasárnap pedig este 11 órakor vége lesz a hangoskodásnak. A tűzijáték a Szabadság téren lesz látható ebben az időpontban.
A különböző sportprogramokra, a székely maratonra, az amatőr úszóversenyre még lehet jelentkezni, de lesz önkormányzati labdarúgótorna és lábteniszbajnokság is. Becze Zoltán sportújságíró székely olimpiai bajnokokról szóló filmjeit a riói nyári olimpiai játékok nyitónapján, pénteken vetítik a Mikó-várban.
György Piroska, a Pityókafesztivál főszervezője arról számolt be, hogy igazi családi ünneppé nőtte ki magát a rendezvény. Idén is több mint 50 csapat nevezett be a gasztronómiai megmérettetésre. A főszervező továbbá elmondta, hogy ezúttal is egy lej lesz a tombola, a befolyó pénzt pedig az AutHelp Egyesület részére ajánlják fel. Különleges gyermekprogramra is várják az érdeklődőket, ugyanis Fenevadak címmel a Budakeszi Bab Társulat tart előadást a parkban szombaton 12.45-től.
Barabás Hajnal |
Krónika (Kolozsvár)

Digitális Székelyföld
Magas hozzáadott értékkel dolgozni
Lehetőséget kell teremteni arra, hogy azok a fiatalok, akiknek vannak ötleteik, de nincs pénzük, találkozzanak olyanokkal, akiknek esetleg van pénzük, de nincs ötletük – ez a Dizájn Bank alapja, fogalmazta meg Antal Árpád. A Sepsiszentgyörgyi polgármester a Digitális Székelyföld elképzelés köré építené a projektet.
A magyarországi alapok bevonását is célul kitűző tervnek az lenne az eredménye, hogy csökkenne a különbség Székelyföld és az úgynevezett „fejlett nyugat” között. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy azokat szeretnénk támogatni, akik innovációban gondolkodnak, és akik közép- és hosszú távon magas hozzáadott értékű munkahelyeket tudnak létrehozni – mondja a városvezető.
– Az okosak azt mondják, hogy a sikeres dolgok mögött véletlen, szerencsés találkozások állnak. Nos, mi ezeknek a „véletlen találkozásoknak” szeretnénk megnövelni a valószínűségét azáltal, hogy felajánlottuk székhelyként a Nemzeti Bank volt székházát, azt rendbe hozzuk, és megkezdjük tartalommal feltölteni – nyilatkozta Antal Árpád.
A Digitális Székelyföld tágabb vetületeiről szakmai vitát folytattak a 27-ik Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban is.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„A barátság hozott minket ide”
IX. Csillagösvény Motorostalálkozó és Székely Hagyományőrző Tábor
A címben szereplő választ kaptam, amikor magyarországi motorosoktól kérdeztem, miért tettek meg sok száz kilométert azért, hogy a Katrosában tölthessék a hétvégét, a Flagellum Dei MC által már kilencedik alkalommal megszervezett rendezvényen. A szórakozás és kikapcsolódás mellett különben a barátság és kölcsönös tisztelet volt a Csillagösvény tábor két fő ismérve: sokan ismerősként köszöntötték egymást, akik pedig esetleg első alkalommal jöttek el, barátként távozhattak a két nap elteltével.
Ha valakinek téves előítélete lenne a motorosok marconaságáról, igencsak meglepődött volna, ha látja, mennyi apróság volt jelen, a pár hónapostól a tipegőn át az ovisig, kisiskolásig mindenféle korú gyerek megfordult ott.
A nagyobbacskák saját mini motraikon száguldoztak körbe (szigorúan megfelelő védőöltözékben!), az ennél is nagyobbak, tizenévesek pedig már aktív résztvevőként színpadra is álltak, három zenekar a soraikból került ki.
Erdélytől Skandináviáig
Akadtak résztvevők az egész országból, magyar és román motorosklubokból egyaránt, továbbá Magyarországról, Szlovéniából, egy vendég egyenesen a messzi Skandináviából érkezett.
– A közönséggel teljes mértékben elégedettek vagyunk, patikatisztaságot találunk minden sátor körül, nem történt semmiféle rendbontás, zavargás. A viszonylagos jó idő ellenére azonban kevesen voltunk, ami feltehetőleg a nyári fesztiválok, zenés rendezvények nagy számának tudható be, de ugyanolyan mértékben a pénztelenségnek és az érdektelenségnek is – vélekedett Rancz Dezső, a szervező Flagellum Dei MC képviseletében. Ez azonban nyilvánvalóan nem szegi a klub kedvét, jövőre is megszervezik a rendezvényt.
A program összeállításában figyeltek arra, hogy a gyerekek számára is akadjon koruknak megfelelő elfoglaltság, Hubbes Kinga a Caritast képviselve szombaton kézműves- és alkotósarkot rendezett be számukra. Sőt, a kicsiknek ingyen fagyival és csokival is kedveskedtek! A tábor hagyományőrző jellegét igazolandó, legnépszerűbbnek az íjászverseny bizonyult, melyet négy kategóriában hirdettek meg: gyerek, női, vadászreflex és hagyományos; mindhárom kategória első három helyezettjét díjazták, a gyerekeknél két harmadik díjat osztottak.
Legnépszerűbb versenyszám az íjászkodás volt
Az elmúlt években megszokott, szórakoztató jellegű erő- és ügyességi versenyek sajnos elmAradtak, mivel a szombatot bő kétórás eső vágta félbe, amit nagyon sokan nem is bántak, hiszen kellemesen enyhült a kánikula, újult erővel lehetett az esti koncertekre készülni.
Dübörgött a rockzene
Végig jó hangulat uralkodott, a pénteket a Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi és berecki diákokból álló, ígéretes Hyper Taboo robbantotta be, amit a Sepsiszentgyörgyi Domination követett a színpadon, majd a sokéves múltra visszatekintő, szászrégeni Black Diamond zárta a sort.
Szombaton is fiatal, mondhatni gyerekzenekar indította a koncertek sorát, a kovásznai Pince Band, amelynek saját száma is elnyerte a közönség tetszését, a nap fénypontját azonban – érthető módon – a Flagellum együttes jelentette, amelynek pörgős számai a legtöbb embert csalták a színpad elé, a kis Rancz Ilka „beugró énekes” pedig mindenkit levett a lábáról. Utolsóként a népszerű Nightwish számait feldolgozó New Proscenium csapott a húrok közé, lezárva a rendezvény koncertjeinek sorát.
A két nap alatt ugyancsak kevés pihenőt engedélyeztek a gyönyörű lovak gondozóinak, akiket megállás nélkül ostromoltak a gyerekek – és nem csak –, hogy biztonságos körülmények között kipróbálhassák a lovaglást, szintén sokan voltak kíváncsiak a helyszínen felállított jurta szerkezetére. Kézműves árusok kínálták portékájukat, volt például fa- és csontfaragó, az egyik standnál pedig még ingyenes arcfestést is kérhettek a kicsik.
Összegezve, aki ott volt, biztosan jó élményekkel tért haza, hiszen pozitív hangulatú rendezvényt sikerült tető alá hozni, ahol egyaránt lehetett bulizni, pihenni, tartalmas időt tölteni családdal, barátokkal.
A szervezők köszönik a támogatóknak, hogy felkarolták a tábort: Tex Kft., Trans ABS, I.T.P. Váncsa, Nemo Autóstrand, Bene Levente, Brooklyn Kft., Mi-Tu-Ház Kft.
F. I.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tizenkettedik Dálnok-nap
Óriás babgulyás, vitézek, koncertek
Július 23–24-én rendezték a tizenkettedik Dálnok-napokat. A kitűnő időjárás mellett a szervezők is kitettek magukért, minden igényt kielégítő programmal várták Cserszegtomaj és Noszvaj testvértelepülések küldöttségeit, valamint a helyieket.
Szombaton hat órakor a gidófalvi fúvószenekar gondoskodott az ébresztőről, majd a Darkó Jenő Általános Iskola udvarán a Kézdivásárhelyi Constantin Pătru és csapata hozzálátott a négyszáz liter babgulyás elkészítéséhez. Az óriási üstben 120 kilogramm sertéshús, 20 kilogramm füstölt csülök és borda, 30 kilogramm paszuly, továbbá hagyma, pAradicsom és paprika rotyogott. Bár idén nem rendeztek főzőversenyt, volt miből válogatni, hiszen Banos György vállalkozó birkapörköltet készített. Az üst körül sürgölődők és az arra járók szórakoztatásáról a Kézdivásárhelyi Három csillag zenekar gondoskodott.
A megnyitón Bartók Ede Ottó polgármester hangsúlyozta, a dolgos, rohanó hétköznapok után eljött a pihenés, kikapcsolódás napja. „Próbáljuk meg a hétköznapi robotolást egy kis lazulással felváltani, hiszen ebben a rohanó világban kétségtelenül szükségünk van erre, hogy újult erővel láthassunk munkához”, ajánlotta az elöljáró, majd jó szórakozást és étvágyat, illetve „itvágyat” kívánt a pörköltekhez, valamint a finom noszvaji borhoz.
Bartha Gábor, Cserszegtomaj polgármestere hat éve rendszeresen ellátogat Dálnokba, és örömmel nyugtázta, hogy „az itteniek szorgalmának, a kifejtett munkának jól látható eredményei vannak”. Bóta Géza, Noszvaj elöljárója kifejtette, „büszke vagyok arra, hogy már tizedik alkalommal lehetek itt”, hozzátéve, „míg tavaly egy hímzett magyar zászlót hoztunk magunkkal összetartozásunk jelképeként, idén az iskolát ajándékoztuk meg”, utalt a Bonda Anna Mária igazgatónak átadott hordozható számítógépre.
Ezt követően a Fésüs Adél és Albert Erika óvónők kis tanítványai által előadott népi gyermekjátékokat, majd a Fákó Alpár és Bonda Annamária vezette Kéknefelejcs tánccsoport kisiskolásainak előadását láthatta a közönség. Vitéz Nagy Zoltán, a Történelmi Vitézi Rend Sepsiszéki Állományának székkapitánya vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla vezérezredest méltatta, majd a vitézi rend tagjai, a helyiek és a meghívottak a művelődési központhoz vonultak, ahol Szűcs Aliz hatodikos diák szavalata és Marosi Károly helyi lelkipásztor áldása után megkoszorúzták a méltatlanul elfeledett hős emléktábláját.
Közben a színpadon a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon Hangfoglalás zenekara csapott a húrok közé, majd miután mindenki csillapította éhségét, Angie és Synthia koncertjeit követően a Székely Góbék szórakoztatták a jelenlévőket. Ezután Kusztura Sándor koncertje következett, majd este a sztármeghívott Tamás Gáborral énekelhették együtt a felejthetetlen slágereket, a tűzijátékot követően pedig utcabálon mulathattak a Jani Duó zenéjére, csakúgy, mint vasárnap este.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új igazgató a könyvtárnál, a színházigazgatót még keresik
Gyergyószentmiklóson két kulturális intézményt igazgathat új vezető. A városi könyvtár élére augusztus elsejétől nevezték ki Ferencz-Mátéfi Krisztát, a Figura Stúdió Színház ügyvezetői tisztségének betöltésére pedig augusztus elsejétől várják a jelentkezőket.
Pár napja hivatalosan is átvette ügyvezetői feladatköreit Ferencz-Mátéfi Kriszta a gyergyószentmiklósi városi könyvtárnál, ezzel egyidőben megszűnt Poráczki Judit ideiglenes könyvtár-ügyvezetői megbízatása. Az önkormányzat alárendeltségébe tartozó kulturális intézmény igazgatói megbízatása 2019 . július 31-ig érvényes. Azaz a két esztendeje Gyergyószentmiklóson, a múzeumnál dogozó Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténész-könyvtáros kinevezése 3 évre szól.
A könyvtárigazgató egyelőre a feladatkörével ismerkedik. A könyvtár látogatottsága számának stabilizálása és minden korosztály megszólítása szerepel a tervei között. A korábban is jól működő tevékenységeket pedig szeretné tovább vinni, újakat elindítani. A városi könyvtár jelenleg 9 alkalmazottal működik.
Ügyvezetőt keres a színház
Ugyancsak augusztus elsejétől jelent meg a kiírás a Figura Stúdió Színház ügyvezetői tisztségének betöltésére. A korábbi igazgató Czegő Csongor június 30-ig töltötte be a vezetői tisztséget, távozását követően július elsejétől Árus Katalin látja el a vezetői teendőket a színházban. A megbízott igazgató csak 120 napig töltheti be e munkakört. Az ügyvezetői tisztség betöltésére a képviselő-testület által megfogalmazott elvárások megszülettek. A kiírást a jelentkezési időszak követi, melynek határideje augusztus 22., majd az írásbeli és szóbeli megmérettetésre kerül sor.
A jelentkezési feltételekről, előírásokról bővebb információkat a helyi testület 2016. évi 78-as határozata, valamint a hivatalos álláshirdetés tartalmaz, amely elérhető a városházán, valamint a gyergyoszentmiklos.ro honlapon.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Volt egyszer egy kórház (Előpatak)
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház vezetősége szerint fel sem tevődik, hogy Bodzafordulóról visszaköltöztessék Előpatakra az izomideg-sorvadásos betegeket, mivel az egykori kórházépület, mely most kihasználatlanul áll, nem felel meg ennek a célnak. Az intézmény az ingatlant a község önkormányzatának tulajdonában szeretné látni, ennek érdekében már a minisztériumot is megkeresték. A községi elöljáró nem értékeli különösebben az elképzelést.
Megközelítőleg egy hónappal ezelőtt megkereséssel fordult a szívkórház vezetősége az egészségügyi minisztériumhoz, melyben azt kérik, a szaktárca kezdeményezze az előpataki ingatlan önkormányzati tulajdonba való átadását – tájékoztatott Joós Ștefan, a kovásznai intézmény megbízott menedzsere. Az átiratban részletesen kifejtették álláspontjukat, amely szerint az ingatlan nem alkalmas arra, hogy egészségügyi tevékenységet folytassanak benne, illetve felújítását, korszerűsítését a szívkórház nem tudja vállalni. Joós tudomása szerint előzetes számítások alapján legkevesebb másfél millió eurós beruházásra lenne szükség, hogy az ingatlant megfelelő állapotba hozzák. Emellett az önkormányzatra sem kis feladat hárulna, ugyanis csatlakoztatni kellene az ivóvíz- és csatornarendszerre is az épületet. Ezeket az összegeket pályázati úton lehetne biztosítani, de mivel a szívkórház is közvetlenül miniszteri alárendeltségbe tartozik, egy ilyen kezdeményezés nagyon körülményes lenne, és megítélni is nehéz, hogy egyáltalán mikor juthatna el a megvalósításig – tette hozzá. A menedzser lapunknak megerősítette: részükről kizárt, hogy a Cseke Attila minisztersége idején, 2011 nyarán Bodzaforulóra költöztetett izomideg-sorvadásos betegeket visszaköltöztessék Előpatakra. A költöztetést követően a prefektúra (akkor még Codrin Munteanu kormányképviselővel az élén) egy felmérést is rendelt az előpataki kórházról, amelyet az építkezési felügyelőség végzett el 2012-ben, miután kiderült, a betegek áttelepítése Bodzafordulóra nem bizonyult jó elképzelésnek (az éghajlati viszonyok miatt kínszenvedés számukra az ottlét, főképp télen, ezért nagyjából egyharmaddal kevesebben járnak most már a kezelésekre). A kormánybiztosi hivatal vezetője akkor azt állította, noha az épület felszerelését széthordták már a költözést követően, a felügyelőség szerint lett volna esély a rendbetételre, vagy akár a bővítésre is (egy medence kialakítására, amely révén a borvíz gyógyító hatását is ki lehetett volna használni). Codrin Munteanu szerint norvég alapokból lehetett volna előteremteni a szükséges összeget, viszont ennek előfeltétele az volt, hogy az épület az önkormányzat tulajdonába kerüljön. A község, illetve az Izomideg-sorvadásos Betegek Egyesülete – melynek a Háromszéki központja pont Előpatakon működik – közösen tudtak volna pályázni. Az ügy azóta nem mozdult előre, Munteanu két utódja közül egyik sem foglalkozott érdemben a kérdéssel. Kovács László, Előpatak polgármestere érdeklődésünkre kifejtette: tudomásuk van a szívkórház kezdeményezéséről, a prefektúra értesítette az önkormányzatot, de egyelőre csak annyit tudni, hogy az átirat megérkezett a minisztériumhoz, semmi többet. Az elöljáró szerint a község szempontjából nem lenne nagy nyereség, ha az ingatlan a tulajdonukba kerülne. Felújításához tetemes összeg szükséges, amit csakis pályázati úton lehetne előteremteni. A község vezetősége jelenleg is azzal küzd, hogy a roma lakosság felzárkóztatására valamilyen forrást találjon, és eddig csak negatív tapasztalataik vannak ezen a téren. A népszámlálási adatok közel sem állnak a valósághoz, ráadásul olyan feltételeket támasztanak a pályázati kiírásokban, például a foglalkoztatás terén, amelyeket képtelenek teljesíteni. Az előpataki kórházépület-együttes kapcsán ott vannak a kérdések is: egyáltalán mire lehet majd hasznosítani, milyen elképzeléssel pályázzanak – magyarázta. Az idegizom-sorvadásos betegek elköltöztetését követően Kovászna megye Tanácsa több rendben is jelezte, hogy az épületbe a Sepsiszentgyörgyi tüdőgyógyászati osztályt költöztetnék, mivel az nincs megfelelő helyen a város közepén. A kezdeményezés végül azon bukott el, hogy a minisztérium nem egyezett bele a tulajdonjog átadásába. Az önkormányzati választások során egyébként a tüdőgyógyászati osztály műemlék épülete kapcsán elhangzott: Sepsiszentgyörgy tulajdonába kerülne a megyei önkormányzattal lebonyolítandó ingatlancsere révén, az osztálynak pedig a megyei sürgősségi kórház területén építenének új ingatlant. Ezek alapján feltételezhető, hogy a megyei tanács lemondott az előpataki elképzelésről.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A marosvécsi találkozó második napja
Kit illet Tamási Áron szerzői joga?
A Helikon – Kemény János Alapítvány nyári rendezvénye során Marosvécsen idén Tamási Áronra emlékezett – nagyszámú érdeklődő körében – az író halálának 50. évfordulója alkalmából. A péntek délutáni eseményekről már olvashattak e lap hasábjain, most a szombati érdekességekről számolok be.
A Kemény-kastély gyönyörű, árnyas parkjában, az évszázados fák alatt gyülekeztünk, és hallgattuk meg H. Szabó Gyula, majd Ördög Ferenc polgármester köszöntését, aki nem mulasztotta el hangsúlyozni, milyen nagy nyereség és büszkeség a falu számára, hogy gyakran kerül sor hasonló rendezvényekre. Benkő Mihály tiszteletes szívhez szóló igehirdetése és imája után a Farkaslakaról érkezett küldöttség nevében Major Magda tanárnő köszöntötte az ünneplőket. Ezután Kántor Lajos Kolozsvári irodalomtörténész lépett a helikoni kőasztal mellé. Tamási Áron életművének sokoldalúsága, nagysága és jelentősége mellett arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy éppen ezelőtt 90 évvel gyűltek össze először az írók Kemény János meghívására a vécsi kastélyban. Kányádi Sándor T. Á. sírjára című versét Ördög Klementina szavalta el, majd a sírok és a kőasztal virágba borult a koszorúzás során.
A Kemény-kastélyban folytatódott az ünneplés. Az udvaron a vécsi kisiskolások és szemrevaló nagylányok ropták a néptáncot, majd a Bölcső és bagoly című Tamási- műből olvastak fel részletet. A megérdemelt taps sem mAradt el.
A kastély pipázótermében folytatódott az emlékezés, immár Kuncz Aladárra, aki 85 éve hunyt el. Jeney Éva Budapesti irodalomtörténész tartott érdekfeszítő előadást a Fekete kolostor szerzőjéről, és mutatta be az író ötévi franciaországi fogságának helyszínein készített filmet. Noir Moutier polgármestere annyi év után is hálás Kuncz Aladárnak, mert a könyv megjelenése nyomán a turisták érdeklődése a helység felé fordult, sokan látogatnak el oda, hogy megnézzék a híres fekete kolostort. Érdekességeket tudtunk meg a könyv magyarországi, illetve erdélyi kiadásaiban eszközölt szövegváltoztatásokról, kihagyásokról.
A szombati találkozó a helikoni írók leszármazottainak beszélgetésével zárult. A Kemény-unokák közül négyen voltak jelen: Endre, Géza, Mikolt és Zsigmond, valamint az alapítványunkat életre hívó Kemény Miklós özvegye. A családtagokon kívül ott volt Járosi Andor unokája, és persze H. Szabó Gyula, Szentimrei Jenő unokája. Érdekes beszélgetés alakult ki a farkaslaki küldöttek tagjaival, akiket Szabó Gyula figyelmeztetett Tamási Áron végrendeletének kikötésére: özvegye, Ágota halála után a szerzői jog a szülőfalura száll! És a szerzői jogvédelemből még hátravan 20 év!
Kiderült, hogy a Farkaslaki Művelődési Egyesület már érdeklődött az ügyben, de a Budapesti illetékesekkel nem tudtak szót érteni. Most Marosvécsen biztatásban nem volt hiány, de ez nem elegendő!
Kovács Emese, az alapítvány kuratóriumának tagja
Népújság (Marosvásárhely)

Véget ért a 13. EU-tábor
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU-tábort. A július 27-31. között zajló tábor vasárnap HE Paul Brummel, Nagy- Britannia Bukaresti nagykövetének Brexit – a hivatalos történet című előadásával zárult. A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont.
A tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak, hiszen az idén az RMDSZ-jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, három megyei tanácsi alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt.
"Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos, talpraesett fiatal van Erdély- szerte, aki szeretne tenni a közösségért, és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként" – fogalmazott Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az öt nap során pedig több mint 300-an vettek részt a különböző programokon.
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar–román iskolai „összeférhetetlenség” Vásárhelyen
Egyre kevésbé fér meg egy épületben a Marosvásárhelyi Unirea és a római katolikus gimnázium. A román főgimnázium feljelentette a szaktárcánál a magyar tanintézetet, megkérdőjelezve annak létjogosultságát.
Az Oktatási Minisztérium ellenőrző bizottsága vizsgálja Marosvásárhelyen a tavaly önállósult római katolikus gimnázium alapító okiratait – közölte az Agerpres. Az MTI által idézett hírügynökség szerint a szaktárca azt követően lépett, hogy a magyar tannyelvű felekezeti iskola teremhasználati vitába keveredett az egyházi épületen vele osztozó, román tannyelvű Unirea főgimnáziummal, mely korábban egyedül használta az időközben a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlant.
Az Agerpres szerint korábban Maros megye prefektusa is közvetíteni próbált a két iskola között kialakult „feszült helyzetben”, mert a felekezeti iskola és az RMDSZ több politikusa az „eredeti egyezséget figyelmen kívül hagyva” osztálytermek felszabadítására szólította fel az Unirea főgimnáziumot. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség parancsnoka – aki a Marosvásárhelyi önkormányzatot képviseli az iskola igazgatótanácsában – a hírügynökségnek azt mondta: a tanfelügyelőség jogtalanul adta át az Unirea több osztályát a katolikus iskolának, hogy annak gyereklétszámát 300 fölé „nyomja”. A magyar ügyekben nem először gáncsoskodó Bretfelean szerint emiatt az – egyébként az egyik legrangosabb vásárhelyi román iskolának számító – Unirea gimnázium léte került veszélybe.
Nem tartanak a vizsgálattól
A kommunizmus idején államosított épületegyüttest 2004-ben szolgáltatták vissza a római katolikus egyháznak. Marosvásárhelyen ugyanabban az évben a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium termeiben indult be a katolikus oktatás. Az intézmény a 2015–2016-os tanév elejétől költözhetett be az egyházi épületbe, miután az önkormányzat 2015 januárjában egy önálló római katolikus gimnázium megalapításáról hozott tanácsi határozatot.
Az Unirea a katolikus iskola felszámolásától reméli a teremvita megoldását, ezért küldött a minisztériumhoz az egyházi iskola létjogosultságát megkérdőjelező feljelentést – magyarázta az MTI-nek Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium (RKTL) igazgatója, hozzátéve, hogy nem tart a vizsgálattól. Felidézte: az egyház azzal a feltétellel adta bérbe épületeit a városnak, hogy azokban jogilag önálló felekezeti iskolát is működtet.
Románokat hoznának a magyarok helyébe
Az egyháznak egyébként 2009-ben lejárt az a törvényi kötelezettsége, hogy a visszaszolgáltatott épületben helyet adjon az ott működő állami iskolának. A 2014-ben húsz évre aláírt új bérleti szerződés mellett az egyház egy 2019-ig szóló felhasználási szerződést is kötött a várossal, amelyben éves bontásban szabályozzák, hogyan osztják el a tantermeket az Unirea és a katolikus tanintézet között.
Ezt a megállapodást az borította fel, hogy az Unirea lemondott magyar tannyelvű alsó és felső tagozatos osztályairól, és magyar középiskolai osztályairól, amelyeket viszont – a tantermekkel együtt – a felekezeti iskola vett át. Ezek helyett az Unirea további román osztályok indításával igyekezett megtartani, sőt növelni gyereklétszámát, és ezért támadt a teremhiány, magyarázta Tamási Zsolt. Így néhány éven belül kifutnak a magyar osztályok és megszűnik a kétnyelvű oktatás az Unireában, de „ezt a döntést ők hozták, annak ellenére, hogy a médiában multikulturális iskolaként reklámozzák magukat” – hangsúlyozta a hírügynökségnek a katolikus igazgatója.
Korábban Marius Paşcan nemzeti liberális párti szenátor azt szorgalmazta, hogy az Unirea főgimnázium költözzön el a katolikusok ingatlanából, még mielőtt lejár az önkormányzattal megkötött szerződés. A politikus szerint új otthont kell keresni a város egyik legjobb iskolájának, és erre több megoldást is javasolt. Szerinte a főgimnázium a Ion Vlasiu faipari vagy a Constantin Brâncuşi építészeti szakközépiskola épületébe költözhetne, vagy megkaphatná a ligeti kaszárnya hathektáros területét, ahova az önkormányzat új iskolát építhetne az unireásoknak.
Krónika (Kolozsvár)

Többesélyes magyar összefogás
Bár úgy tűnik, hogy az RMDSZ kizárólag a Magyar Polgári Párttal (MPP) képzeli el az együttműködést az őszi parlamenti választásokon, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tárgyalna a szövetség vezetőivel a teljes körű magyar összefogásról, és nyitott a tárgyalásokra a polgári alakulat vezetősége is.
Az előjelek nem túl biztatóak
Az RMDSZ legfőbb döntéshozó fóruma, a Szövetségi Képviselők Tanácsa ( SZKT) legutóbbi ülésén úgy döntött, megteremti a lehetőséget arra, hogy az MPP jelöltjei a szövetség listáján induljanak a választáson, amennyiben ennek konkrét feltételeiről a későbbiekben sikerül megállapodniuk. Kelemen Hunor szövetségi elnök akkor azt mondta, az SZKT felhatalmazása alapján később fog dönteni a Szövetségi Állandó Tanács – az RMDSZ szűkebb döntéshozó testülete – arról, hogy az MPP-nek hány helyet kínálnak fel a parlamenti választáson.
Ehhez képest Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke múlt csütörtökön, a zeteváraljai EU-táborban már azt mondta, az MPP-nek várhatóan két bejutó helyet ajánlanak, az egyiket Háromszékről, a másikat Udvarhelyszékről vagy Maros megyeből. Kovács ugyanakkor vehemensen bírálta az EMNP-t, amelynek szerinte egyetlen célkitűzése van, hogy „ártson az RMDSZ-nek, és 5 százalék alá vigye a magyar képviseletet". Kovács azt is mondta, hogy a néppárt várhatóan ősszel egy olyan ajánlatot tesz az RMDSZ-nek, amely jogi szempontból kivitelezhetetlen, politikai szempontból pedig elfogadhatatlan.
Szilágyi: szükséges az együttműködés
Az ügyvezető elnök kijelentéseire reagálva Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának elmondta, reméli, hogy Kovács Péter csak saját véleményét fogalmazta meg az EU-táborban, és nem kívánja aláásni a magyar–magyar párbeszéd esélyeit. Leszögezte: az EMNP első számú célja az, hogy a magyarság erősebb képviselettel rendelkezzék a román törvényhozásban, ennek érdekében szükségesnek tartja az RMDSZ-szel és az MPP-vel való egyeztetést az együttműködésről. „Mindenki számára világos, hogy az RMDSZ nem képes megszólítani az erdélyi magyar szavazók 70 százalékát. Egyértelmű tehát, hogy a romániai magyar politikai alakulatok összefogása nélkül nem beszélhetünk erősebb magyar érdekképviseletről" – szögezte le Szilágyi.
Az EMNP elnöke kérdésünkre elmondta, az alakulat választmánya szeptemberben hozza meg a döntést arról, hogy a néppárt milyen formában méretkezik meg az őszi parlamenti választáson. Ezt megelőzően azonban Szilágyi szerint szükség van arra, hogy a három erdélyi magyar politikai alakulat vezetői egy asztalhoz üljenek, hogy előkészítsék a lehetséges döntéseket. „Valószínű, hogy az RMDSZ visszautasítja majd a teljes körű összefogást. A tavaszi választások tapasztalata azt mutatja, hogy a pártérdek fontosabb számukra, mint a közösségi érdek. Ennek ellenére azonban továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy tárgyaljunk az összefogásról" – mondta Szilágyi Zsolt.
Az EMNP elnöke egyébként levelet küldött Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, melyben azt javasolta, hogy a gyergyószentmiklósi EMI-tábor alkalmával – amelyre egyébként mindketten kaptak meghívót – augusztus 10-én vagy 11-én tárgyaljanak az együttműködés lehetőségeiről. „Ha Kovács Péter ügyvezető elnök a szövetség álláspontját tolmácsolta az EU-táborban, akkor azt jelenti, hogy a szövetség továbbra is a pártérdeket helyezi előtérbe a közösségi érdekkel szemben, és azt gondolják, hogy kizárólag az RMDSZ pártkatonáinak kell a választáson indulniuk mandátumokért. A néppárt úgy gondolja, hogy az erdélyi magyar közösség sokszínű, és akkor tudunk erős képviseletet létrehozni, ha mindenki részt vesz a közös képviselet létrehozásában" – fogalmazott lapunknak Szilágyi Zsolt.
Biró: bízom benne, hogy tárgyalni fogunk
A téma kapcsán Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke lapunknak leszögezte: az MPP nem zárkózik el semmilyen tárgyalástól vagy egyeztetéstől. „A polgári párt a kapocs szerepét kívánja betölteni az erdélyi magyar alakulatok közt, és ezt mi komolyan is gondoltuk. Szívesen tárgyalunk mindenkivel – az EMNP-vel is –, hiszen erről szól a politika. Bízom benne, hogy fogunk is" – fogalmazott a pártelnök. Biró szerint az önkormányzati választásokon is bebizonyították, hogy felül tudnak emelkedni a pártérdeken, a közösségi érdeket előtérbe helyezve.
Az RMDSZ-szel való együttműködéssel kapcsolatban kérdésünkre elmondta, már ebben a hónapban „kemény egyeztetésekre lehet számítani" a két alakulat között. A politikus hangsúlyozta, semmiképpen nem akar a sajtón keresztül üzengetni a tárgyaló partnernek, vagy korábban elhangzott kijelentéseket kommentálni. Szerinte a sajtót általában a bejutó helyek elosztása érdekli, de úgy véli, az erdélyi magyar belpolitikában megkerülhetetlen kérdéseket kell először megnyugtatóan rendezni, majd csak azt követően lehet egyeztetni „közös csapatról vagy arról, hogy hány szereplős legyen az MPP-frakció".
Biró elmondta, az autonómiaküzdelmet fel kell vállalnia az RMDSZ-nek. „Az MPP célkitűzéseit sokkal jobban meg tudjuk jeleníteni a törvényhozás szintjén, a választási programunk is hatékonyabban megvalósítható a parlamentben, ám ha közösen indulunk, a két párt programját össze kell hangolni. Garanciákat várunk a tekintetben, hogy az RMDSZ bevállalja a fontos ügyeinket" – mondta a pártelnök. Biró Zsolt kifejtette, elvi kérdéseket kell tisztázni, és tudni szeretnék azt is, mit jelent majd a frakciófegyelem, és mekkora szabad mozgásterük lesz az MPP-s politikusoknak. Szerinte szeptemberig ezekre a kérdésekre megtalálják a válaszokat.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Kezdődik a 13. Kárpát-medencei Nyári Egyetem a PKE-n
Hétfőn 13. állomásához érkezik a Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon, mely az első Kárpát-medencei szintű nyári egyetemként indult 14 éve. A rendezvény mindig egy széleskörű összefogás eredményeként került megszervezésre.
Idén is öt szervezet – a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED), Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE), Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), Z Generációért Alapítvány (Z Alap), Kárpát-Ifjúsági Egyesület (KIE) – együttműködéseként jön létre az esemény, valamint további 7 szervezet vesz részt partnerként a lebonyolításában a Kárpát-medence több régiójából. A tavalyi „újjáélesztési” kísérlet meggyőzte a szervezőket arról, hogy több év kihagyás után is tud adni a fiataloknak valamit a 2002-ben indult rendezvény, a bőséges nyári programpaletta részévé válva ezáltal.
A rendezvény Aáry-Tamás Lajos, Magyarország oktatási jogok biztosának fővédnöksége alatt zajlik. A nyitóbeszédek rendjén a fővédnök mellett felszólalnak a rendezvénynek otthont adó Partiumi Keresztény Egyetem képviselői, a 13. KMNYE főszervezője, és az esemény elvrendszerének támogatói.
Frissen és kreatívan
A tizedik Kárpát-medencei Nyári Egyetem fővédnöke, dr. Schmitt Pál köztársasági elnök köszöntőjének egyik részlete is világosan jelzi a Nyári Egyetem fontosságát: „Jókai Mór figyelmeztetése szerint: «Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon.» A Kárpát-medencei Nyári Egyetem azonban éppen ilyen bölcsen keres: saját hazája táján, frissen és kreatívan, igazi jelen időben. Kívánom, hogy ez a naprakészség, ez az önképző tudásvágy mindig megmAradjon, úgy a szervezőkben, mint a résztvevőkben, s meghozza a maga gyümölcsét!…”
Magyar találmányok
A rendezvényen várhatóan 100 egyetemi hallgató és egykori aktív KMNYE résztvevő lesz jelen, akik a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek, így találkozhatunk felvidéki, kárpátaljai, magyarországi, vajdasági, és persze erdélyi hallgatókkal is. Ugyanígy az előadók is más-más régiókat képviselnek majd.
A nyári egyetem idei fő témája: Magyar találmányok és újítások. Ezt szakosztályi előadások keretei között ismerheti meg a hallgatóság, több tudományos területről lesznek ugyanis előadások, amelyek az elméleti és a gyakorlati oldalról is mutatnak pozitív példákat arról, hogy miként lehetséges, szükséges és megvalósítható az, hogy újra és újra megújuljon a világ egy-egy része. Ily módon szakemberektől hallhatunk majd oktatási, társadalmi vagy gazdasági újítási kísérletekről, innovatív külpolitikáról, az innováció lélektani és gazdaságtani hátteréről, arról, hogy hogyan kezdtek el egykor szakemberek zenével és sporttal fejleszteni sérült gyermekeket, vagy arról, miért adja egy vállalkozás környezettudatos jótékonyságra a reklámköltségeit ahelyett, hogy önmagát népszerűsítené.
Kapcsolatépítés
A tudományos előadásokon kívül a Kárpát-medencei szintű, értelmiségi ifjúságot célzó rendezvény teret és időt ad a kapcsolatépítésre is, hogy a különböző régiókban található magyar kisebbségi hallgatói érdekképviseleti formációk személyes ismeretségek szintjén egy nagy hálózatot alkothassanak, amelyben az információk, a segélykérés és -nyújtás kölcsönösen működhet. Ezt segítik az egyhetes program ideje alatt a csapatépítő, ismerkedés megkönnyítését szolgáló játékos feladatok.
Nyilvános előadások
A programban kiemelt plenáris, nyilvános előadást láthatnak azok a Nyári Egyetemen, akik augusztus 10-én, szerda délután fél 4-kor és augusztus 11-én, csütörtök délelőtt 10 órakor a PKE-re látogatnak, hiszen Mérő László, az ELTE professzora (matematikus, író és publicista) Az érzelmek szerepe a gazdasági döntésekben, illetve Az innováció gazdaságtana és pszichológiája című értekezéseit lehet meghallgatni. Hasonlóképpen nyilvános, főként a fiatalok ismereteit bővítendő előadással érkezik a Nyári Egyetemre Hevesi Krisztina, aki szintén az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója (közgazdász, egészségfejlesztő szakpszichológus, újságíró, író): Az erotika művészete versus a szexualitás tudománya című előadását augusztus 12-én, pénteken délután 3 órától lehet meghallgatni.
A rendezvény fontos részét képezi továbbá az a kerekasztal-beszélgetés, amely a Kárpát-medence kisebbségi nyelvhasználatáról: nyelvi törvények Felvidéken, kétnyelvű táblák Erdélyben, magyar nyelviskolába iratkozó ukránok Kárpátalján címet viseli, mintegy sugallva, hogy az említett régiók képviselői rámutatnak majd, milyen újítási kísérletek történtek az adott területeken a magyar nyelvhasználati jogok kiterjesztése érdekében, illetve milyen eredménnyel.
erdon.ro

Transznisztriai pokol: halott társaikat ették meg a deportáltak, hogy túléljenek
Augusztus 2. a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. Romániában már 1942-ben megkezdődött a romák deportálása Antonescu parancsára.
A roma holokauszt nemzetközi emléknapja augusztus 2-a. A Cigány Világszövetség kongresszusának határozata alapján 1972 óta emlékeznek meg a világ több országában arról, hogy 1944. augusztus 2-án éjjel az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban néhány óra alatt több mint háromezer roma embert gyilkoltak meg. Az Európai Parlament 2015. április 15-én foglalt állást a romák hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése és a roma holokauszt emléknapjának elismerése mellett.
A kétmilliós európai cigányság hozzávetőleg 10-30 százaléka veszett oda a második világháború idején, a holokausztban. Szita Szabolcs történész, a magyarországi Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az elhurcolásnak nem mindig a megsemmisítés volt a célja, részben kényszermunkára kényszerítették a cigányokat, részben embertelen orvosi kísérleteknek vetették alá őket. Magyarországon már az 1944. márciusi német megszállás előtt elkezdődött a cigányok kényszermunkára hurcolása - idézte Szita Szabolcsot az MTI.
Romániában még korábban: már 1942-ben megkezdődött a romák deportálása Antonescu marsall parancsára. Az akkor Romániához tartozó Transznisztriába mintegy 25 ezer romát hurcoltak el az ország egész területéről, férfiakat, nőket, gyerekeket vegyesen.
A deportált romákat napi élelem-fejadagért dolgoztatták, amely nem volt elég a családok ellátására. A 25 ezerből a hivatalos adatok szerint 14 ezren haltak meg a deportálás alatt, nagyrészt az éhezés, hideg és betegségek következtében. A valódi szám ennél nagyobb lehet, hiszen például a Dolj és Mehedinţi megyéből elhurcoltakat nem is regisztrálták – írja a Vice.com, amely négy évvel ezelőtt közölt egy interjút Romeo Tiberiadeval, aki Romániában több tucat túlélő visszaemlékezéséről készített felvételt.
A besszarábiai deportálásokról moldovai dokumentumfilm is készült három évvel ezelőtt:
Romeo Tiberiade akkor kezdett foglalkozni a témával, amikor nagyszüleitől megtudta, hogy ők is a deportáltak között voltak. Antonescu rendelete értelmében elvileg „csak” a nomád cigányokat fogták el és terelték a vonatokra, de később aztán a letelepedett romákra, így a Dolj megyei romaügyi szakértő nagyszüleire is sor került. Velük volt Tiberiade akkor mindössze tíz hónapos édesanyja is. A táborban, ahol laktak, a rossz higiéniai körülmények miatt tífuszjárvány tört ki; a halottakat és a betegeket is tömegsírba dobálták az őrök.
A kolhozban végzett mezőgazdasági munkáért a felnőttek fél kiló puliszkát kaptak fejenként, de az nem volt elég az egész családnak, ezért időnként az éj leple alatt elszöktek a 12 km-re lévő legközelebbi faluba élelmet lopni, de reggelre vissza is kellett érni a munkakezdésre, ezért sokan nem vállalkoztak erre. Nagyon sokan végül éhen haltak. Megjelent a kannibalizmus, egyes túlélők a halottak húsából táplálkoztak. Gyerekekéből is.
„Van körülbelül négy-öt eset. Az egyik ezüstműves mesélte nekem, hogy amikor az egyik gyermeke meghalt, kénytelen volt darabokat kivágni a húsából, tűzön megsütni és megetetni a többi gyermekével” – mondta el a kutató.
A deportált romák közül egyelőre kevesen kaptak kárpótlást. Sokan nem is tudnak a lehetőségről, vagy nem tudják, mit kell tenniük. A roma túlélők felkutatásával és segítésével foglalkozik többek között a CRC - Centrul de Resurse pentru Comunitate nevű civil szervezet projektje.
Hivatalos megemlékezés Romániában
Tavaly Bukarestben felavatták a Roma Holokauszt Emlékművét a Romániai Roma Kultúra Múzeumában. Idén első alkalommal szerveztek hivatalos megemlékezést Romániában a roma holokausztról - írja a Mediafax.
A rendezvény a Romániai Holokauszt Áldozatainak Emlékművénél zajlott az Országos Roma Hatóság társszervezésében, hivatalok képviselői, politikusok, civilek és túlélők jelenlétében. Dacian Cioloskormányfő üzenetét Valeriu Nicolae államtitkár olvasta föl az alkalomból.
Szükséges, hogy megemlékezzünk a romániai és európai romák kegyetlen szenvedéseiről a holokauszt idején; szolidaritásom fejezem ki a tragikus események túlélőivel - üzente a kormányfő. Újra és újra emlékeztetnünk kell a társadalmunkat arra, hogy a fajgyűlölet és a szélsőséges ideológiák milyen veszélyeket hordoznak, ezért az áldozatok emlékét életben kell tartani, hogy soha ne történhessen meg ehhez fogható - állt az üzenetben.
Răzvan Rusu, a külügyminisztérium igazgatója a jelenleg román soros elnökség által vezetett Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) üzenetét olvasta föl. Szükség van a túlélők hangjára, és minél többen meg kell hallgatnunk ennek a tragédiának a történeteit, be kell bizonyítanunk, hogy egy olyan társadalom vagyunk, amely gondot visel azokra, akik szenvedtek - szólt a felhívás. "A mi hibáink, az államé, ezt el kell ismernünk, felelősséget kell vállalnunk, és el kell kerülnünk a jövőben. Amennyire tudatosítjuk az ebben az időszakban a romák ellen elkövetett atrocitásokat, közös felelősségünk lesz, a kormányé, a civil szervezeteké és a társadalom más szegmenseié, hogy vállaljuk a történelmet és tanuljunk a múlt hibáiból, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg."
Megemlékezés Magyarországon
A magyar miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára szerint olyan emlékezetkultúrára van szükség, amely a 20. századi diktatúrák, illetve a vészkorszak áldozatairól való méltó megemlékezésre törekszik és az embermentők cselekedeteit példaként állítja a következő nemzedékek elé. "Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk egy olyan emlékezetkultúra kialakítására, amely egyaránt törekszik a méltó megemlékezésre a 20. századi diktatúrák valamennyi áldozatáról, ugyanakkor a jövő nemzedékei elé a mártírok bátorságát és az áldozatokkal szolidáris segítők, embermentők cselekvő szeretetét állítja példaként" - fogalmazott Latorcai Csaba kedden, a roma holokauszt nemzetközi emléknapján Budapesten, a Cigány Történeti, Kulturális, Oktatási és Holokauszt Központban tartott megemlékezésen. Hangsúlyozta: csak ez segít abban, hogy a vészkorszak és a második világháború okozta "látható sebeket" közös akarattal gyógyítsuk.
Colleen Bell, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete közölte, a pharrajimos (roma holokauszt) nemcsak egy "gonosz rendszer műve volt", amely pár év leforgása alatt több millió embert pusztított el, hanem több száz évnyi hátrányos megkülönböztetésnek és üldöztetésnek a következménye is. Ez a megkülönböztetés napjainkban is folytatódik - mondta, példaként említve a kilakoltatások diszkriminatív gyakorlatát és a szegregált oktatást.
A megemlékezésen felolvasták Langerné Victor Katalinnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárának levelét, amelyben azt írta: a 20. század a népirtások százada volt. Egész népeket semmisített meg az önhittség, a gőg és a sötét hatalom gonoszsága - fogalmazott. Hozzátette, az áldozatok közös jellemzője az elhagyatottság és a fizikai gyengeség volt. Olyanok voltak, akik végképp senkire nem számíthattak, akik iránt nem éreztek részvétet.
A megemlékezést követően átadták a Cigány Történeti, Kulturális, Oktatási és Holokauszt Központ országos pályázatának díjait.
A roma holokauszt Magyarország és Európa közös tragédiája. "Nem felejtjük el az áldozatokat, nem felejtjük el a tennivalónkat" – fogalmazott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a roma holokauszt és a kislétai gyilkosság évfordulója alkalmából kiadott közleményében kedden. Magyarország kormánya elítél minden erőszakot és a gyűlöletet, amely faji alapon tesz kollektívan felelőssé bármely népet, népcsoportot - áll a közleményben.
Transindex.ro

Hogyan lett Kolozsvár a bukott liberálisok pAradicsoma? – Kultúrharc a határokon túl
Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta lassan megszűnt az elsöprő balliberális médiafölény, ezáltal a kultúrharc terén is az egyensúly felé mozdultak el az erőviszonyok. A jobboldalon viszont az elmozdulást látva sokan megnyugodtak és leeresztettek, mert azt gondolják, hogy az offenzíva véget ért. És valóban, teljesen hétköznapi dologgá vált Ungár Klára kétségbeesve csapkodó frusztrációin nevetni, az Amerikai Népszavába író Bartus-féle elmeháborodottakra gond nélkül rá lehet mondani, hogy elmeháborodottak, és már azokat sem nagyon érdekli, hogy mit mond Mészáros Tamás, akik még egyáltalán emlékeznek rá. Ugyanakkor még mindig akadnak szép számmal, akik baloldali tojásokból kikelve, szocializmuson és demokrácián átívelve mozgatják a kulturális- és médiaszálakat, és aktívabbak, mint hinnénk. Magyarországon zökkenőmentesen élték át a rendszerváltozást; csak 2010 után kezdett fokozatosan fogyni körülöttük a levegő, ám ők eközben is magabiztosan járnak-kelnek a 20. században bejáratott útjaikon. (A PestiSrácok.hu felvidéki származású újságírójának körképe a balliberális megmondóemberek határon túli nyomulásáról. – A szerkesztőség ugyanakkor nem gondolja, hogy a cikkben felsoroltak kétes közéleti tevékenysége bármiben is befolyásolná a művészi teljesítményük értékét.)
Ezek az utak nemcsak a hagyományokat kigúnyoló és a nemzeti elkötelezettséget nevetségessé tevő módszereket jelentik, hanem a bejárást Nyugat-Európa nagyvárosainak kulturális hálózatába, és ami megdöbbentőbb, a határon túli magyar kulturális körökbe. Egyik sem most kezdődött…
Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után a szellemi kiötlői, pénzügyi támogatói és gyakorlati végrehajtói egyaránt külföldön kerestek menedéket. A módosabbak nyugatnak vették az irányt – így tett például Hatvany-Deutsch Lajos is, aki a vörös terror megszponzorálása előtt egyébként a Nyugat folyóiratba (és Ady Endre borozásaiba) is elég sok pénzt fektetett. Hozzá hasonlóan, sok baloldalinak Bécs, Berlin vagy éppen Párizs jelentette a biztonságos és otthonos közeget, miként jelenti ma is; gondoljunk csak Konrád Györgyre vagy Demszky Gáborra, de ha Fischer Iván ajkán sommás panasz készül megfogalmazódni az Orbán-kormányra, ő is előszeretettel rohan Berlinbe, hogy onnan kiáltsa világgá.
A KÜLHONI MAGYAROK ELSŐ ELSZÉDÍTÉSE
Sok kommunista ugyanakkor csak a frissen elcsatolt országrészekig ment, hiszen már ott sem érhette el őket a magyar igazságszolgáltatás. Erdélyben az erős hagyományokkal rendelkező kulturális élet a régi központok mentén, a román elnyomás ellenére is tovább élt, a kommunisták pedig végig marginális csoport mAradtak. Felvidéken viszont sokkal több kárt tudtak okozni, mert az ottani magyarság elvesztette a térségi központjait, hiszen azok Magyarországon mAradtak (Budapest, Győr, Miskolc), illetve erőszakkal hamar elszlovákosították őket (Pozsony, Kassa), miközben a gazdasági, oktatási és művelődési elitet Magyarországra űzték a csehszlovák hatóságok.
A magyar közösség igazodási pontok nélkül mAradt, ráadásul a magyar nagybirtokrendszer szétverése miatt el is szegényedett, így szinte a semmiből kellett felépítenie magát. Ez már hálás terep volt a kommunista agitátoroknak, akik ott voltak a kulturális életben, és ami még fontosabb, az országos kommunista párt legjobb szavazóbázisává tették a felvidéki magyarokat. Ezzel sikerült éket verniük közéjük és az anyaországi magyarok közé is, ami majd az 1938-as visszacsatoláskor éreztette a hatását. Ekkor a valóban erős kommunista preferenciákkal rendelkező felvidéki magyarok sérelmezték, hogy a Horthy-kormányzat gyakran megbízhatatlan kommunistáknak tartotta őket. Ami pedig mindebben a leginkább figyelemre érdemes, hogy a történelem ismétli önmagát: a posztkommunistákkal kibogozhatatlanul összefonódott balliberális agitátorok újra ott vannak a külhoni magyaroknál.
KULTÚRHARC NÉLKÜL A POLITIKAI HARC SEM NYERHETŐ MEG
A magyarországi ballib értelmiségieket teljes sokként éri, hogy már nem ők irányítják, illetve töltik meg megbízható munkatársakkal az összes médiumot és kulturális intézményt. A kulturális befolyásuk ugyanis eddig politikai rendszereken át ívelt, és tudják, ha ezt képesek megtartani, akkor a nemzeti oldal, minden mostani politikai sikere ellenére, kudarcra van ítélve. A ballibek közéleti téren vívják a kis nevetséges harcaikat a harminc fős demonstrációikkal, ám eközben kulturális téren változatlanul dominálnak, többnyire ők mondják meg, hogy mi kultúra, mi művészet, mi fontos sorskérdés és mi nem az. A színházi világ az egyik legfeltűnőbb terep. Itt még csak egy-két nemzeti irányultságú szereplő tudott beférni a tengernyi baloldali közé, de utóbbiak már ezt sem bírják megemészteni, állandóan cirkuszolnak, megy a hisztérikus „diktatúrázás”.
A jobboldalnak nagyon kevés kulturális és művész „sztárja” van, a határon túli magyarok pedig az ismert magyarországi irodalmárokat és színházakat hívják. Mivel ezek elsöprő többsége baloldali, ők jóformán konkurencia nélkül exportálhatják a külhoni magyarokhoz a megosztó, hangulatkeltő, mindenből erőltetetten politikát csináló és persze ugyanezzel szüntelenül a jobboldalt vádoló irodalmukat, színházukat és társadalomtudományukat. A magyarországi médián szocializálódott külhoni magyarok pedig azt látják, hogy ez jön az anyaországból, ezt gondolják trendinek – hát jóhiszeműen fogyasztják, legyen szó regényről vagy színházi előadásról.
JOBB HÍJÁN BAL
Ha nincs jobboldali kortárs sztáríró, akkor határon túlra is a rögeszmésen politizáló Závada Pált meg Parti Nagy Lajost hívják beszélgetni, megadva nekik ezzel a lehetőséget, hogy gyalázzák kicsit a „nyomasztó”, „diktatórikus” orbáni Magyarországot. Kolozsvár különösen fontos gócpontjukká kezd válni.
„Lehet, hogy most itt jobb élni”
– jegyezte meg Závada egy régebbi író-olvasó találkozón Székelyudvarhelyen, ravaszul hízelgésként tálalva a jobboldali vezetésű Magyarország lejáratását. Délvidéken 1944-45-ben több tízezer magyart mészároltak le válogatott kegyetlenséggel a szerb partizánok, még ezt a traumát se sikerült feldolgozniuk, de máris egy másikkal traktálják őket, hiszen jobb híján Závadát hívják Magyarországról, a három zsidó kereskedő 1946-os, nagykunsági meglincseléséről szóló regénye apropóján.
Parti Nagy biztos benne, hogy az erdélyiek nem szeretik, ha a magyar kormány diktálja nekik, hogy mit kell gondolniuk. Sokkal jobban szeretné ő diktálni:
„Elegük van abból, hogy mindenféle pártközpontokban mondják meg azt, hogy miként és hova kell igazodni, szavazni. És ez a kultúrára is nagyon igaz.”
Parti Nagy Lajos fontos feladatának véli, hogy formálja a közgondolkodást, de tolakodásnak tartja, ha konzervatív emberek teszik ugyanezt.
Mindennek fokozásaként a Marosvásárhelyi Rádióban az a Csáki Judit színikritikus mutatja be állandó rovatban a magyarországi színházi élet újdonságait, aki többek között az Alföldi Róbert Nemzeti Színházból való távozása körüli hisztériakeltésben alkotott mAradandót, majd ő maga is hisztigócpont lett. Természetesen nem is állja meg, hogy ne tegyen kiszólásokat a jelenlegi kultúrpolitikára.
A szüntelenül bújtatva politizáló, baloldali kulturális és művészvilág ágyaz meg annak, hogy a közbeszédbe is átmehessenek a kedvenc témái: a magyarok bűnössége a világháborúkban, a zsidóüldözésben és a cigánygyilkosságokban, a migránssimogatás, meg persze a baloldali kulturális és művészvilágot Magyarországon mindig egy lépéssel kijjebb szorító Orbán-kormányzat állandó gúnyolása és vádolása a demokrácia felszámolásával. Ez a balliberális kör kihasználja, hogy a külhoni magyar közösségek még hajlamosabbak hinni neki, mert nem élték meg testközelből a balliberális ideológia és politikai erők olyan mértékű károkozását, majd látványos bukását, mint a Magyarországon élők.
Marosvásárhely–Budapest–BERLIN
Az erdélyi születésű, de már Magyarországon élő író, Dragomán György ennek a körnek a legújabb üdvöskéje. Magyarországon addig ajnározta a balliberális média, hogy sztáríróvá avanzsált, és már ilyen minőségében járhat vissza Erdélybe, kiokosítani az ottani magyarokat, hogy miről mit kell gondolniuk. Papírforma, hogy a magyarországi baloldal kedvencét a liberális hatalmi elit zsebében levő német sajtó is körülrajongja. Emlékszünk még a cikk elejére, hogy Hatvany-Deutsch Lajostól Demszky Gáborig hova iszkolnak el a magyarországi kommunisták és liberálisok, ha a nemzeti szellemű kormányzás miatt elfogy körülöttük a levegő? Egy rövidke, 1933-45 közti időszakot leszámítva, egy évszázada nagyon otthonosan érzik magukat Németországban.
Azonnal megjelenő német fordítások, dicsőítő Frankfurter Allgemeine Zeitung- és Der Spiegel-kritikák, meleg hangvételű ajánlások szegélyezik Dragomán diadalmenetét – hiába, Konrád György nem fiatal már, időben be kell építeni a köztudatba az utódját. És Dragomán tudja is a dolgát, rögtön belerúg a hazájába:
„(…) nagyon imponáló látni, milyen intenzitással olvasnak a német kritikusok. Alapos és értő elemzéseket írtak, rögtön a könyv megjelenése után. Ez az, ami Magyarországon hiányzik.”
Ráadásul a migrációellenes szövegével ideológiai kihágást elkövető Konráddal szemben, hűséges migránssimogató is. Meg persze kötelezően kockásinges-támogató, ligetvédő és radikális feminista is – elég feltűnő, hogy a magyar kormány ellen ilyen-olyan-amolyan okból lázongó, teljesen különállónak füllentett csoportok mind ugyanabból a fészekből rajzanak ki a Kossuth térre, a Szabadság térre, az Andrássy útra, a Városligetbe vagy épp’ a Kúria elé.
A Der Spiegel Konrád György, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter és Krasznahorkai László neveit sorjázva dicséri a magyar irodalmat, akaratlanul is ráerősítve, hogy német nyelven csakis elkötelezett liberálisoknak van esélyük bekerülni a kánonba, nekik viszont elég jó. Spiró György ezt így fogalmazta meg hat éve Kolozsváron, egy óvatlan pillanatában:
„Ma nem nagyon függ össze a kritikai és az olvasói fogadtatás – minden attól függ, hogy az író be van-e vezetve.”
Vásárhelyi Mária, a fasizmustól hivatásszerűen rettegő szociológus a Facebookon szólta el magát, hogy mi a felsorolt írók legfontosabb jellemzője:
„Csupa olyan írók, akiket az Orbán-rendszer a nemzet ellenségének kiáltott ki. Szerencsére a világ és minden magyar demokrata nagy magyar íróknak tartja őket.”
Dragomán György ebbe a társaságba érkezik meg hamarosan, árnyékában a feleségével, a magyar baloldali sajtó rajongása miatt országosan (a jobboldali sajtóban is) elismeréssel kezelt költőnővel, a migránsok mellett az egymilliárd forintos vagyonnal rendelkező Budapesti Fesztiválzenekar pénzügyi helyzetéért is aggódó Szabó T. Annával.
A MAGYARORSZÁGI BALOLDAL KÜLHONI AGITPROP OSZTÁLYAI
A Magyarország felől a külhoni magyarokhoz érkező genderideológusok azon dolgoznak, hogy a nemzeti létükben veszélyeztetett kisebbségi magyar százezrek saját kulcskérdéseik helyett a marginális jelentőségű és minimális létszámú szexuális kisebbségekkel foglalkozzanak. A magyar kormányra a szokásos rasszista, fasiszta, stb. jelzőket aggató, közismert baloldali politológus, Lengyel László eközben elmagyarázza az erdélyieknek, hogy az ő hazájuk a kozmopolita nagyvilág, de persze elítéli, ha Orbán fogalmazza meg, hogy hol van a haza. A fáradhatatlan offenzívát azok a helyi médiamunkások teszik teljessé, akik lényegében a magyarországi baloldal külhoni agitprop osztályát képezik.
Erdélyben az őt terhelő rendszeres panaszok ellenére még mindig a Marosvásárhelyi Rádióban dolgozó Parászka Boróka a legtehetségesebb ikonja ennek a törekvésnek. Repertoárja a székelygyalázástól és vallásgyalázástól, a szélsőséges feminizmuson át a migránssimogatásig terjed.
Parászka Boróka erdélyi magyar, aki nem tesz különbséget a migránsok és az erdélyi magyarok között
„Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak”
– írták munkatársai 2013-ban, az ellene benyújtott petíciójukban. Fontosságát jelzi, hogy ekkor a balliberális irodalmárok bensőséges melegedője, az Élet és Irodalom hasábjain védték meg – az ilyesmi nem szokott alanyi jogon járni az egyszerű külhoni magyar újságíróknak… Parászka kitartóan démonizálja Magyarországot, rendszeresen félti attól Erdélyt, hogy túlságosan Magyarország-párti, és ebből szerinte baj lesz. „Szuperképessége” a csúsztatás, hogy bármit képes a székely-román viszonyrendszerrel párhuzamba állítani. Az Európát elözönlő migránsok által követelt segélyek nála egylényegűek az őshonos erdélyi magyarok által követelt nyelvi és önigazgatási jogokkal, a magyar kormány nemzeti öntudatot erősíteni hivatott bármilyen intézkedéséről pedig rendre a magyargyűlölő román nacionalizmus, vagy akár a Ceauşescu-rendszer jut eszébe.
Felvidéken az Új Szó az egyetlen magyar nyelvű napilap, a vele szimbiózisban működő Vasárnap pedig az egyetlen jelentős magyar hetilap. Mindkettő a külhoni magyarokat és az anyaországot egymástól eltávolítani akaró politikai erők szolgálatában áll, de a Vasárnap – magazin jellegét kihasználva – erős versenyző a szélsőséges liberális agymosás, feminizmus, katolikusellenesség és Orbán-fóbia terén is. Emlékezetes, amikor a Parti Nagy Lajos legsilányabb munkái közé tartozó, a magyarokat bőgatyás mucsai parasztnak láttató, kormánykritikus meséket címlapon érezte fontosnak hozni az újság. A székely-palóc kamutájszólásban elmondott, rendkívül kínos produkciónak a 2000-es években sikerült hoznia a ’90-es évek eleji Szatelit humorszintjét, tanúskodva a balliberálisok híres progressziójáról is. A felvidéki magyarok egyetlen jelentős hetilapja ezt ünnepelte körül, a magyarországi baloldali sajtóval tandemben.
FIGYELNI KELL AZ ÚJ FRONTOKRA
Javában zajlik a harc Magyarországon a még mindig bőven balliberális fennhatóságú kulturális és művészeti térért, és minden egyes hangos hisztéria (pl. amikor Alföldi Róbertet nem kirúgták, csak a megbízatása lejártával nem kapott új szerződést a Nemzeti Színház élén) azt jelzi, hogy a kormány betalált.
Ez még jó darabig el fog tartani, és akár több ciklusra is szükség lehet, hogy a konzervatív értékrend üzenetei a balliberális üzenetekhez hasonló súllyal jelenjenek meg a kulturális életben. Eközben a befolyásáért kapaszkodó baloldal új frontokat nyitott a határon túli magyaroknál is, ahonnan váratlan támadások érhetik a jobboldalt, ha nem figyel oda.
Vésey Kovács László
pestisracok.hu

Elhunyt Kilin Sándor
Augusztus 2-án délután az örökkévalóságba távozott Kilin Sándor. Borzalmas egy kedves kolléga halála kapcsán akár egyetlen mondatot is leírni. Hát, ha még az egyúttal a legjobb barátok egyike volt, majdnem ötven esztendeig, s annak idején, pályafutása kezdetén amolyan, őt sok mindenben eligazító pártfogója, tanítómestere.
Szörnyű leírni: Kilin Sándor nincs többé, hogy ezután csak emlékezetünkben él – és természetesen számtalan, az Aradi, jó ideig az országos magyar sajtóban megjelent cikkében. Nem hinném, hogy cikkeit számon tartotta, hiszen soha, sehol nem akart parádézni, dicsekedni velük: megírta, amióta lehetett, azt, amit gondolt, érzett, előtte pedig a sorok között próbált – mint minden igaz újságíró abban a korban – az olvasó szívéig, elméjéig jutni.
Az egyetlen (minden kétséget kizáróan a legérdemesebb) volt az Aradi újságírók között, akit a Magyar Újságírók Szövetsége, úgy másfél évtizede, Aranytollal tüntetett ki munkássága elismeréseként. Sokszor kérdeztem tőle az utóbbi években: miért nem ír könyvet, hiszen hosszú – idén éppen ötvenéves – pályafutása alatt olyan dolgokat élt át, tapasztalt meg, amelyek rendkívül tanulságosak lehetnek a későbbiek számára. Ugyan, ne szamárkodj, intett le mindig. Pedig még jól emlékszem azokra a beszélgetéseinkre, amikor 35-40 vagy 45 évvel ezelőtt megjegyezte az akkori idők egy-egy elképesztő bődületére, a funkcionáriusok packázására: ezt le kellene jegyezni, hogy ne felejtsük el, valamikor (minthogy akkor nem lehetett) jó cikket írhatnánk belőle.
Nem jegyezte le, nem írta meg, sajnos, emlékezetből sem, pedig roppant érdekes lett volna a visszaemlékezés gyermekkoráról (tanítócsaládban nőtt fel, apja Kisjenőben kántortanító, majd Aradon neves iskolaigazgató volt), moszkvai, majd Kolozsvári egyetemi éveiről, kürtösi tanárkodásáról, de talán főleg arról a fél évszázadról, amit az Aradi magyar újság szolgálatában eltöltött. Szolgálatában, mondom, mert a legnemesebb értelemben vett szolgálat volt a nyugdíjazása, majd Magyarországra költözése után is.
Legutóbbi – mint mindig: okos, egyéni, összetéveszthetetlen hangvételű, kiváló elemzőkészséggel és nagy mesterségbeli tudással megírt – vezércikke július 21-én jelent meg, amikor már, bizonyára maga se tudta mennyire, súlyos beteg volt. A rá következő szombaton immár visszajáró nehéz fájdalmakra panaszkodott, holott soha nem szokott.
Próbálom elhessegetni magamtól az utolsó képet, amikor battonyai házuk előtt, segítséggel, beszállt az érte küldött mentőautóba s azzal búcsúztunk, hogy (a külön kocsiban utazó feleségével és fiával együtt – ragaszkodott hozzá, hogy családja elkísérje) rövidesen találkozunk az orosházi kórházban, ahova kivizsgálásra utalták be. Mintha érezte volna, hogy utolsó napjaiban, perceiben családjával együtt kell lennie. Ott azonban megállapították, hogy nagy a baj, s Gyulára, a jobb felszereltségű megyei kórházba vitték, ahol az életmentőnek remélt műtét közben csütörtökön kora délután megállt a szíve. Újraélesztették, a gépek még pár napig életben tartották.
Nyolcvanadik születésnapját tavaly (november utolsó napján született 1935-ben) családjával és néhány volt kollégája, barátja társaságában ünnepelte. Dehogyis gondoltuk, hogy az utolsó lesz. Most már, sajnos, tudjuk.
Hatalmas, s az Aradi magyar újságírás számára pótolhatatlan veszteség ért bennünket a halálával.
Jámbor Gyula(Nyugati Jelen)
Kilin Sándor (Nagyszalonta, 1935. nov. 30. – Battonya, 2016. aug. 2./ újságíró volt, a Nyugati Jelen Arad) munkatársa.
vitalap.hu

Nemzetstratégiáról és erdélyi jövőképről a 12. EMI-táborban
Merre tovább, erdélyi magyarság? címmel tartanak politikai kerekasztal-beszélgetést augusztus 12-én, pénteken 12 órától az EMI-táborban. A szervezők mind az RMDSZ, mind a Magyar Polgári Párt, mind pedig az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőjét meghívták.
„A meghívókat Kelemen Hunor, az RMDSZ, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt országos elnökéhez juttattuk el, arra pedig, hogy jelen lesznek-e rendezvényünkön, az elkövetkezendőkben kapunk választ” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az augusztus 10-14. között sorra kerülő 12. EMI-tábor főszervezője. Mint mondta, az EMI kiemelt fontossággal kezeli a romániai magyar közélet történéseit, ennek megfelelően az elmúlt évekhez hasonlóan idén is igyekeznek a táborban résztvevő fiatalokhoz közel hozni az erdélyi magyar politika szereplőit. A szervezők célja egy olyan kerekasztal-beszélgetés megszervezése, melyet a romániai magyar közösség jövőjének minden szempontját felvonultató értekezésként tarthatnak számon. „Az EMI, illetve az EMI-tábor pártoktól függetlenül működő szervezet és rendezvény, ám fontos, hogy a fiatalok ismerjék és érdekeltek legyenek az erdélyi politikában” – hangsúlyozta a főszervező, aki úgy vélekedik: ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak egy erdélyi magyar párt, hanem mindhárom nemzetstratégiai álláspontját megismerhessék.
Sorbán elmondta, a politikai alakulatok vezetőitől még várják a visszajelzéseket. Hozzátette, arra bíztatja ugyanakkor az érintett személyeket, amennyiben az időpont nem felel meg számukra, küldjék el a párt egy másik tagját az eseményre, hiszen az elmúlt időszak történései következtében 2016-ban igencsak aktuális nemzetstratégiáról és jövőképről beszélni.
Közlemény

Erdély.ma

Magyar–román iskolai „összeférhetetlenség” Marosvásárhelyen
Az Oktatási Minisztérium ellenőrző bizottsága vizsgálja Marosvásárhelyen a tavaly önállósult római katolikus gimnázium alapító okiratait – közölte az Agerpres. A szaktárca azt követően lépett, hogy a magyar tannyelvű felekezeti iskola teremhasználati vitába keveredett az egyházi épületen vele osztozó, román tannyelvű Unirea főgimnáziummal, mely korábban egyedül használta az időközben a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlant.
Az Agerpres szerint korábban Maros megye prefektusa is közvetíteni próbált a két iskola között kialakult „feszült helyzetben”, mert a felekezeti iskola és az RMDSZ több politikusa az „eredeti egyezséget figyelmen kívül hagyva” osztálytermek felszabadítására szólította fel az Unirea főgimnáziumot. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség parancsnoka – aki a Marosvásárhelyi önkormányzatot képviseli az iskola igazgatótanácsában – a hírügynökségnek azt mondta: a tanfelügyelőség jogtalanul adta át az Unirea több osztályát a katolikus iskolának, hogy annak gyereklétszámát 300 fölé „nyomja”. A magyar ügyekben nem először gáncsoskodó Bretfelean szerint emiatt az – egyébként az egyik legrangosabb vásárhelyi román iskolának számító – Unirea gimnázium léte került veszélybe.
Nem tartanak a vizsgálattól
A kommunizmus idején államosított épületegyüttest 2004-ben szolgáltatták vissza a római katolikus egyháznak. Marosvásárhelyen ugyanabban az évben a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium termeiben indult be a katolikus oktatás. Az intézmény a 2015–2016-os tanév elejétől költözhetett be az egyházi épületbe, miután az önkormányzat 2015 januárjában egy önálló római katolikus gimnázium megalapításáról hozott tanácsi határozatot.
Az Unirea a katolikus iskola felszámolásától reméli a teremvita megoldását, ezért küldött a minisztériumhoz az egyházi iskola létjogosultságát megkérdőjelező feljelentést – magyarázta az MTI-nek Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium (RKTL) igazgatója, hozzátéve, hogy nem tart a vizsgálattól. Felidézte: az egyház azzal a feltétellel adta bérbe épületeit a városnak, hogy azokban jogilag önálló felekezeti iskolát is működtet.
Románokat hoznának a magyarok helyébe
Az egyháznak egyébként 2009-ben lejárt az a törvényi kötelezettsége, hogy a visszaszolgáltatott épületben helyet adjon az ott működő állami iskolának. A 2014-ben húsz évre aláírt új bérleti szerződés mellett az egyház egy 2019-ig szóló felhasználási szerződést is kötött a várossal, amelyben éves bontásban szabályozzák, hogyan osztják el a tantermeket az Unirea és a katolikus tanintézet között. Ezt a megállapodást az borította fel, hogy az Unirea lemondott magyar tannyelvű alsó és felső tagozatos osztályairól, és magyar középiskolai osztályairól, amelyeket viszont – a tantermekkel együtt – a felekezeti iskola vett át. Ezek helyett az Unirea további román osztályok indításával igyekezett megtartani, sőt növelni gyereklétszámát, és ezért támadt a teremhiány, magyarázta Tamási Zsolt. Így néhány éven belül kifutnak a magyar osztályok és megszűnik a kétnyelvű oktatás az Unireában, de „ezt a döntést ők hozták, annak ellenére, hogy a médiában multikulturális iskolaként reklámozzák magukat” – hangsúlyozta a hírügynökségnek a katolikus igazgatója.
Korábban Marius Paşcan Nemzeti Liberális Párti szenátor azt szorgalmazta, hogy az Unirea főgimnázium költözzön el a katolikusok ingatlanából, még mielőtt lejár az önkormányzattal megkötött szerződés. A politikus szerint új otthont kell keresni a város egyik legjobb iskolájának, és erre több megoldást is javasolt. Szerinte a főgimnázium a Ion Vlasiu faipari vagy a Constantin Brâncuşi építészeti szakközépiskola épületébe költözhetne, vagy megkaphatná a ligeti kaszárnya hathektáros területét, ahova az önkormányzat új iskolát építhetne az unireásoknak.
MTI
Erdély.ma

Nemzetstratégiáról és erdélyi jövőképről az EMI-táborban
Merre tovább erdélyi magyarság? címmel tartanak politikai kerekasztal-beszélgetést augusztus 12-én, pénteken 12 órától az EMI-táborban. A szervezők mind az RMDSZ, mind a Magyar Polgári Párt, mind pedig az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőjét meghívták.
„A meghívókat Kelemen Hunor, az RMDSZ, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt országos elnökéhez juttattuk el, arra pedig, hogy jelen lesznek-e rendezvényünkön, későbbiekben kapunk választ” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az augusztus 10-14. között sorra kerülő 12. EMI-tábor főszervezője. Mint mondta, az EMI kiemelt fontossággal kezeli a romániai magyar közélet történéseit, ennek megfelelően az elmúlt évekhez hasonlóan idén is igyekeznek a táborban részt vevő fiatalokhoz közel hozni az erdélyi magyar politika szereplőit.
A szervezők célja egy olyan kerekasztal-beszélgetés megszervezése, melyet a romániai magyar közösség jövőjének minden szempontját felvonultató értekezésként tarthatnak számon. „Az EMI, illetve az EMI-tábor pártoktól függetlenül működő szervezet és rendezvény, ám fontos, hogy a fiatalok ismerjék és érdekeltek legyenek az erdélyi politikában” – hangsúlyozta a főszervező, aki úgy vélekedik: ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak egy erdélyi magyar párt, hanem mindhárom nemzetstratégiai álláspontját megismerhessék.
Sorbán elmondta, a politikai alakulatok vezetőitől még várják a visszajelzéseket. Hozzátette, arra biztatja ugyanakkor az érintett személyeket, amennyiben az időpont nem felel meg számukra, küldjék el a párt egy másik tagját az eseményre, hiszen az elmúlt időszak történései következtében 2016-ban igencsak aktuális nemzetstratégiáról és jövőképről beszélni.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Elkészült a Nagyajtát Apácával összekötő híd
Felavatták csütörtökön az erdővidéki Nagyajtát a Brassó megyei Apácával összekötő, több mint hatszázezer euróból megépült Olt-hidat.
Az új átkelő megépítése már évekkel ezelőtt esedékessé vált, hiszen a régi hidat hat évvel ezelőtt balesetveszélyessé nyilvánították és lezárták, azonban a két falu lakói nem törődtek a tiltással. Aztán a régi pallót lebontották, így a Nagyajtáról Brassóba ingázók és a Brassó megyei Apácáról a nagyajtai magyar iskolába beiratkozott kisdiákok több kilométeres kerülőre kényszerültek.
„A régi – 1927-ben épített –, rossz híd helyett a község lakói visszakapták azt, ami megilleti őket: a gyerekek gond nélkül eljuthatnak az iskolába, a helybeliek dolgozni járhatnak, a gazdák pedig könnyebben meg tudják közelíteni a földjeiket” – fogalmazott a hídavatón Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke.
Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere emlékeztetett, a tiltó tábla ellenére is mindennapos volt a forgalom az átkelőn. „Jogosan mondhatjuk, hogy a híd Erdővidék ki- és bejárata, Erdővidék kapuja” – mondta az elöljáró. Apáca polgármestere, Bölöni László rámutatott, az Olt szabályozása miatt több mint 200 hektár termőföld Nagyajta adminisztratív területéhez csatolódott, így a gazdák közel húsz kilométeres kerülőre kényszerültek. Ezt az új híd használatba helyezése megoldotta. Erdővidéken korábban több mint 30 kilométer utat aszfaltoztak le a Hídvég–Miklósvár- és a Hatod–Barót- szakaszon, a közeljövőben újjáépítik a Nagyajta központjában található hidat is, és további 55 kilométer megyei úthálózat tervezése folyamatban van.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Filmtett-műhely Árkoson
Mondhatni, minifilmgyár helyszíne az árkosi oktatási központ: itt zajlik a Filmtett Egyesület 15. alkotótábora, a Filmtett Workshop. Jártak még itt a filmtettesek, 2003-ban a második tábor is itt zajlott, akkor szerényebb körülmények között. Ezenkívül még szerveztek két műhelyt Háromszéken: Sepsibesenyőn 2011-ben és 2012-ben.
Az első filmes műhelyt képzéspótló szándékkal szervezték meg 2002-ben. A még mozgóképes havilapként indult Filmtettet kiadó szervezet partnere éveken át a Duna Műhely volt. Az alkotótáborok lehetőséget biztosítottak fiatal tehetségeknek, hogy csoportokba szerveződve kipróbálják a filmkészítés különböző területeit. A tábor jellege az évek során módosult, ma már egyszerre tehetségkutató és továbbképző. A cél szakmai ismeretek átadása és bővítése, fesztiválokon bemutatható filmek elkészítése és a táborozók közötti szakmai kapcsolatok kialakítása későbbi együttműködésük reményében.
Az idei táborozáson pályázat útján 42 ifjú vesz részt, 18-an erdélyiek, 23-an magyarországiak, egy felvidéki. Háromszékről Dávid Gulácsi Zsuzsanna, Dávid Attila Péter és Kovács Kati színész, valamint Bede Kincső Hilda vágó, a szervezők munkáját erősíti a Sepsiszentgyörgyi Jakab-Benke Nándor és Tóth-Gödri Iringó.
A műhely csoportjai a filmalkotás különböző területeit gyakorolják: rendező, operatőr, vágó, hangmérnök, gyártásvezető, rendezőasszisztens, színész és animációsfilm-készítő. Négy fiatal rendező saját forgatókönyvéhez válogatta ki a színészeket, stábot és keresett helyszínt. Buzogány Klára, a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál főszerkesztője a csoportvezetőket ekként mutatta be: a színész csoportot a Liza, a rókatündér rendezője és főszereplője, Ujj-Mészáros Károly és Balsai Móni vezeti, az operatőr csoportot Pálos György és Bántó Csaba, a hangmérnök csoportot két sikeres fiatal hangmérnök, Lukács Péter Benjámin (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Symphony no. 42, A nyalintás nesze) és Székely Tamás, a Saul fia egyik hangmestere. A csapatot egy fiatal erdélyi hangmérnök, Iszlai József erősíti. Az animációs csoportot Vácz Péter, a Nyuszi és őz című, nemzetközi sikerű animációs film rendezője, valamint Vezsenyi Tamás irányítja, a rendezőasszisztensek és a gyártásvezetők Durst György Aranypálma-díjas producertől, valamint a gyártásvezetéstől a filmforgalmazásig és rendezvényszervezésig rengeteg területen jártas Boros Melindától tanulhatnak. A vágó csoportot Lemhényi Réka vezeti, aki többek közt Pálfi György Hölgyeim és uraim! című, bravúros szkeccsfilmjén és Tudor Giurgiu De ce eu? című múltidéző drámáján is dolgozott. Jobbkeze egy fiatal vágó, Kővári Szabolcs.
Durst György lapunknak elmondta, a filmkészítés teljes volumenét modellálják a forgatókönyvírástól a filmfesztiváloztatásig. Az elmúlt években volt kritikusi csoport is, idén ez elmAradt. A producer csoport vezetésében társával, Boros Melindával igyekeznek megtanítani, hogy van a színművészet és van a film – ez utóbbi csapatjáték, az első rendezőtől az utolsó világosítóig mindenki ugyanolyan fontos, figyelni kell egymásra, a munka érdekében egyensúlyt kell teremteni, hogy a filmek el is készüljenek. Kiemelte: a helybeliek sokat segítettek, érzik, hogy a filmeseknek megvan még a respektje, megnyílnak a szívek és a kapuk előttük. Nemcsak árkosi, hanem Sepsiszentgyörgyi helyszíneken is forgattak, lakásokban, a kórházban, és Sepsiszentgyörgyi színészeket is felkértek a közreműködésre. A cél az is, hogy a színészek megszokják, más a színházi szerep és más, ha egy filmben kell szerepelni, hisz sem itt, sem Magyarországon nincs külön filmszínészképzés. A Balázs Béla-díjas producer reményét fejezte ki, ezek a táborok elérik majd azt a célt, hogy olyan embereket képezzenek, akik filmet tudnak készíteni. Munkájukban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem partner, tette hozzá.
Buzogány Klára lapunknak elmondta, a tábor után önálló életre kel minden film, hazai és nemzetközi fesztiválokra nevezik be. Eddig több mint 200 film született, és örülnek annak, hogy nagyon sok díjat szereztek. Vannak olyan fesztiválok, amelyek az összes filmet egy blokként befogadják. Idén négy rövidfilm és öt animációs film készült a táborban. Ezeket ma este szemlézik az oktatási központban.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyanús levelek Árpád öcsémtől (Egy megfigyelt család, 17.)
Nem tudom eldönteni, hogy a Securitate működése alatt elképesztően gyanakvó, netalán legendaépítő volt, vagy csak fontosságukat akarták bizonygatni. Töprengésem magyarázatául az alábbi példák is szolgálnak.
1972. augusztus 30-án Árpád öcsém levelet írt nekem Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre. A levél szövegéből idézek: „Kedves Bátyám! Legelőször is a küldeményt átadtam, mondhatnám, nem a legszívesebben. Nem szeretem az ilyen postásszerepet. Hogy mi volt a tartalomban, nem tudom, de a nagy titokzatosság valamennyit megmagyaráz. Remélem, nem kell megismételnem. Kényelmetlen. Különben megkérdezte, hogy várok-e választ, de mivel erre nem tértél ki, s gondolván, hogy ott, az üzletben úgysem ajánlatos kibontani – mondtam, hogy nem kaptam erre üzenetet.” A levelet még aznap elolvassa a belügyminisztérium Kolozsvári igazgatóságának VI. ügyosztálya (612. szám), a TF (levélcenzúra) 0642-es iktatószámmal fordításban tartja nyilván a teljes szöveget. Egy példányt átutal a III. igazgatóságnak (belföldi elhárítás) további eljárás végett. E levéllel kapcsolatban, öcsém kihallgatása során, az érdekelte a Securitatét, hogy ki az a személy, akinek átadta a levelet? „Én – állítja öcsém –, akárhogy is erőltettem az emlékezetemet, már elfelejtettem, és ezt mondtam a tisztnek is.” Ezután minden levelét felbontják, és egy következő még erősíti is a gyanújukat. Ami az idézett levelet illeti, korántsem politikai összeesküvést rejt. Egyszerűen – akkor már első feleségemtől külön laktam, de még nem váltunk el – egy hölgy ismerősömmel nem volt alkalmam hazautazásom előtt találkozni, és levelet küldtem neki. Tudtam, hogy hol dolgozik, s öcsémet kértem meg a levél átadására. Öcsém azonban valóban tartózkodott minden homályos, számára fel nem fedett ügyben részt venni.
Amint már említettem, számtalan levelezőtársa volt, részben rokonok, részben képeslapcsere alapján szerzett ismerősök. Egyik szatmári rokonunknak, V. É.-nak küldött hosszú levelében egy rejtvény megoldására kéri a válaszban (1. dokumentum). Ez a levél románra fordítva a „rejtett üzenet” dekódolására a Bukaresti szakintézetbe került, a készülő „összeesküvést” leleplezendő. Nem tudom, Éva megfejtette-e, vagy csak a Bukaresti szakemberek álla esett le a megfejtés után. A mellékelt szakértői válaszban törölve van az adott válasz (2. dokumentum). Lehetséges, hogy jót nevettek a gyanakvó szekustársaikon.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

V. Aradi Magyar Könyvnapok
Nők és múzsák
Ahogyan azt a reklámban már láthatták kedves olvasóink, kedd délután a Jelen Ház éttermében beszélgetett Réhon József és meghívott vendége, Magyari Sára, egy korábbi affér ügyén. A közönség nyilván vitára készült, ez azonban elmAradt. A beszélgetés eleji vélemény-ütköztetés fél óra múlva békülő hangnemű, de továbbra is érdekes beszélgetésbe torkollott, és a két fél már majdnem közös nevezőre is jutott.
Magyari Sára 21 éve dolgozik a tanügyben, és tanítónőtől kezdve egyetemi professzorig minden volt. Lakott már Kolozsváron, Nagyváradon (ahol most is tanít), Aradon, jelenleg Temesváron él. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének rovatszerkesztője. Réhon József tanár úrral a nők szerepének ürügyén került vitába.
A beszélgetés elején a Nagyváradi múzsákról esett szó. Itt szögezte le Magyari Sára (akit a tanár úr következetesen Sárikának hívott a korkülönbségre és egyéb dolgokra hivatkozva), hogy nem szokott pletykálni. Valakiről vagy jót mond, vagy inkább semmit. Nem szabad azonban elzárkózni a tényektől, amiket viszont ki lehet, ki kell mondani. Ilyen tény az, hogy az ember kategóriákat állapít meg, dobozolja az információt, mert így működik a megismerési folyamat. A múzsa fogalma is ilyen doboz, bár felettébb kellemetlen a nők számára. És jöttek a példák és ellenpéldák, melyekből csak párat emelnénk ki: Brüll Adél, azaz Léda különös alázattal viselte múzsaságát, az Adyval való szakítás után is, míg Sárvári Anna nem tudott mit kezdeni Juhász Gyula verseivel, mert azokban csak szőkeségét és kék szemét méltatta, anélkül, hogy személyisége felkeltette volna a költő érdeklődését.
Ezen megállapítások után kijelenthetjük: az ember csak akkor tud boldog párkapcsolatban élni, ha önmagával is békében van, és tud egyedül is boldog lenni. Pont ez az egyik szempont, ami alapján Sára megnevezte kedvenc női alakjait a magyar irodalomból. Szám szerint hármat: a Csongor és Tündéből Tünde és Mirigy, valamint Móricz Barbárok című elbeszéléséből a meg nem nevezett Bodri juhász felesége. Őket a hozott áldozatért és az erőteljes jellemért szereti, és az sem mellékes, hogy bennük látja az igazi társat.
A beszélgetésen kívül azonban mással is kedveskedtek a vendégeknek: Grosz László verseivel nyitották meg a délutánt, majd következett a már ismertetett beszélgetés. Ezután Móré-Sághi Annamária osztott meg néhány gondolatot Letűnt idők, letűnt lányok – „No de hol a tavalyi hó?” című tárlatáról, majd ismét két vers következett. Az egyik Villon Ballada múlt idők szép asszonyairól Szabó Lőrinc fordításában, melyet Gál Zoltán szavalt el, a másik a szavaló saját szerzeménye volt. Ezután Fritz Mihály is bemutatta érmegyűjteményét, melynek darabjai, Móré-Sághi Annamária képeihez hasonlóan, nőket ábrázolnak, különböző formában és számos szögből.
(-l, -n)
Nyugati Jelen (Arad)

Mai rege – diákok előadásai
Gyergyószentmiklóson második alkalommal kerül megszervezésre a Zakuszka diákszínjátszó tábor, melynek célja olyan fiatalokból álló alkotói csapat létrehozása, amely meg tudja szólítani saját korosztályát az aktuális problémákkal kapcsolatban. A projekt minden évben egy előadás által szeretne eljutni a régió és a vidék fiataljaihoz.
A tábor vezetői, egyben a Forr.alt Egyesület tagjai: Bilibók Attila, Faragó Zénó, Fodor Alain Leonard és Moșu Norbert-László színművészek. Az idei csapatot tíz fiatal alkotja, a gyergyószentmiklósi részvevők mellett Marosvásárhelyi és Aradi diákok is érkeztek a táborba. A jelenleg már készülő előadást, a Mai regét, Faragó Zénó jegyzi rendezőként, szerzője Moșu Norbert-László.
A produkció előbemutatójára augusztus 4-én, csütörtökön kerül sor Szentgericén, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által szervezett diákszínjátszó fesztiválon. Az előadás gyergyószentmiklósi bemutatójának időpontja augusztus 5 (péntek) este 7 óra, helyszíne a Figura Stúdió Színház nagyterme. A produkcióra a belépés ingyenes.
A bemutatót követően a Zakuszka Színjátszó Csapat turnéra indul, a Mai rege című előadás bemutatásra kerül még a következő Székelyföldi helyszíneken: Gyergyóremete, Csíkszentdomokos, Csíkcsicsó, Csíkrákos, Marosvásárhely és Csernakeresztúr. Arad megyében Kisiratosra, Kisperegre, Nagyiratosra, Zimándújfalura, Pécskára és Aradra látogatnak el a fiatalok.
A darab szerzője, Moșu Norbert-László szerint a Mai regeegy modern népmese, melyben egy fiatal fiú elindul a nagyvilágba szerencsét próbálni, de útja során nem tündérekkel és sárkányokkal találkozik, hanem egyszerű emberekkel. A kérdés ugyanaz: hogyan találhatjuk meg a királykisasszonyt, és mi is a fele királyság? Az előadás mesei motívumokra épülő történet, melyben aktuális társadalmi kérdések fogalmazódnak meg.
A Mai rege című előadás Hargita megye Tanácsa, Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Ifitéka, Gyergyószentmiklós Művelődési Központ, Aradi Kölcsey Egyesület, Kisiratosi Polgármesteri Hivatal, Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és az Arad Megyei RMDSZ támogatásával jön létre.
A szervezők
Nyugati Jelen (Arad)

Illúziók kora, és ami utána jön
Gondolatok a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről
Megjelent a Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945–1959 című kötetünk.* A kötetben szigorúan csak a címben jelzett tárgyat vizsgáltuk, de a kötet megírása, szerkesztése közben bennem több általános, a kötet szűken vett témájához nem kapcsolódó, a romániai magyar felsőoktatás múltját, helyzetét és jövőjét illető gondolat is megfogalmazódott. Ezeket a gondolatokat próbálom most röviden, vázlatosan összefoglalni.
A második világháborút követő években kétségtelen, hogy a baloldali erdélyi magyarok nagyobb része hitt abban, hogy itt végre, a baloldali szolidaritás talaján, a nemzetiségi kérdés is megnyugtató megoldást nyer. Ez nemcsak egyszerű illúzió volt, hanem ezt az álláspontot – legalábbis az illúziót erősítendő – számos külső jel is igazolta. Ide tartozott a Nemzetiségi Statútum, amely a kisebbségi jogok széles körét biztosította, a Magyar Autonóm Tartomány 1952-es létrehozása és mindenekelőtt az egyetemi kérdés rendezése is, Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem, Marosvásárhelyen az Orvostudományi Egyetem formájában.
Az, hogy ezek a megoldások hosszú távú rendezését biztosítják a kisebbségi kérdésnek, ténylegesen illúziónak bizonyult. Hithű magyar kommunisták, mint Demeter János jogászprofesszor bebörtönzése és meghurcolása, a Magyar Népi Szövetség más vezetőivel együtt, már az ötvenes évek legelején elkezdődött. A visszalépés, a visszafejlődés az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom leverését követően pedig felgyorsult. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemet a Kolozsvári Victor Babeş román egyetemmel történő, pártvonalon eldöntött és kikényszerített egyesítés formájában felszámolták. A Magyar Autonóm Tartományt 1960-ban átszervezték, majd 1968-ban végleg megszüntették. A magyar baloldali elit által vizionált erdélyi internacionalista „pAradicsom” összeomlott.
* Veress Előd-Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-1959)
Szabadság (Kolozsvár)

Több mint 300-an vettek részt az EU-tábor különböző programjain
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU Tábort. A július 27-31. között megszervezett tábor vasárnap HE Paul Brummell Nagy-Britannia Bukaresti nagykövetének „Brexit – A hivatalos történet” című előadásával zárult - olvasható a szervezők mai sajtóközleményénen.
A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont. Az EU Tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak a tábor programjában, hiszen az idén az RMDSZ jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, 3 megyei tanács alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt - olvasható a dokumentumban.
„Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos talpraesett fiatal van Erdély-szerte, aki szeretne tenni a közösségért és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként.” – fogalmazott Antal Lóránt a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az 5 nap során pedig több mint 300-an vettek részt a tábor különböző programjain.
Szabadság (Kolozsvár)

IV. Érmelléki Kézműves Napok
Már az első délutánon mintegy száz gyerek vett részt a negyedik alkalommal megrendezett IV.Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok tevékenységein, Érmihályfalván.
Ezen a héten, szerdától szombatig tartanak Érmihályfalván a IV. Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok, a helyszín ezúttal is a Gödör rendezvényház. A rövid megnyitóra szerdán délután került sor, amikor Csomortányi István az egyik támogató, az Érmelléki Gazdák Egyesületének elnöki minőségében köszöntötte a megjelenteket: gyerekeket, pedagógusokat. A negyedik alkalom azt jelenti, hogy sikerült hagyományt teremteni a rendezvényből és évről évre több a résztvevő, mondta. A megnyitó idején a regisztrációs lapok szerint már mintegy 100 gyerek volt jelen, nem csak helyi, de a környező településekről is. Csomortányi István hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a vakáció idején sikerül értelmes, hasznos elfoglaltságot biztosítani a gyerekeknek, ugyanakkor megköszönte az ebben partner pedagógusok közreműködését, illetve a helyi Érintő Egyesület szervezői munkáját, továbbá a támogatást a Bethlen Gábor Alapnak, az EMNT-nek és a már említett gazdaegyesületnek.
Mindenki mindent
A továbbiakban Jakó Jolán óvónő vette át a szót, a gyakorlati részre térve máris sorolta, hogy milyen tevékenységekben lehet részt venni. Mint fogalmazott: mindenki mindent kipróbálhat, ám, hogy ne legyen sorállás, alakítsanak csoportokat (ez értelemszerűen minden napra vonatkozik). Az első délutánon a korongozást, a magyar írásos varrást és a papírfonást lehetett kipróbálni, a további napok “kínálata”: csütörtök – mézeskalácssütés, nemezelés, lapító alapszínfestés; péntek – üvegfestés, lapító festés népi motívumokkal; szombat – agyagedényfestés és díszítés, szalmafonás.
Rencz Csaba
erdon.ro

Erőt gyűjtenek közöttünk
Hitből fakadtak a cselekedetei
Édesanyja révén vérrokonság fűzi Kriza Jánoshoz Németh Zsoltot, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét, tudhattuk meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor kerekasztal beszélgetéseinek egyikén, amelyen neves közéleti személyiségek mutatták be a politikus Hitünkből értékek következnek című legújabb könyvét.
A moderátor szerepét betöltő Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzuljának bevezető szavaiból kiderült: a kétkötetes kiadvány a politikus 2002 és 2014 között megjelent írásait és elmondott beszédeit tartalmazza. Bemutatására pedig azért került sor itt és most, mert a szerző a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szellemi atyja, amint ezt a kötet előszavában Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazta.
Értékek és elvek nélkül a magyar politika nem sokat ér, éppen ezért egy magyarnak a nemzet iránti elkötelezettség mentén kell kifejtenie a tevékenységét.
Németh Zsolt azok közé tartozik, akik pályafutásuk kezdete óta megfelelnek ennek az elvárásnak, és fontos szerepet játszott abban, hogy a FIDESZ is felvállalja a nemzeti politizálást, s az összmagyarság érdekeinek a képviselője legyen. Nekik köszönhető többek között a határokon kívülre szorított magyaroknak reményt adó státustörvény megalkotása és a kettős állampolgárság lehetőségének megteremtése is – jelentette ki az elsőként szóra emelkedő Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.
Martonyi János professzor, volt külügyminiszter is az értékelvű magyar politizálás mellett tört lándzsát felszólalásában. Véleménye szerint Magyarország esetében ez nem is lehet másként, hiszen nem tartozik a nagyhatalmak közé sem katonai, sem gazdasági téren. Hosszú távon kell tehát gondolkodni és az értékek biztosabb irányt mutatnak, mint a pillanatnyi helyzet. Számunkra csak azok az értékek jelenthetik ugyanis a viszonyítási pontokat, amelyekből az emberi és közösségi jogok is fakadnak. Németh Zsolt politikusi magatartása pedig azért is tiszteletre méltó, mert kezdeti hitét, valamint az abból fakadó értékeket és fő célokat a mai napig megőrizte. Elkötelezett volt és mAradt a nemzetpolitika és a határon túli magyar közösségek támogatása iránt.
Tőkés László Európa parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke leszögezte, hogy Németh Zsolt azok közé tartozik, akik hisznek, és ebből a hitből nem csupán értékek, hanem jó cselekedetek is következnek. Ez már a kommunizmus ideje alatt is így volt, hiszen felmentő seregként működve járt át a határon, mindig készen arra, hogy anyagi vagy szellemi támogatást nyújtson nekünk. Nem véletlen tehát, hogy meghatározó alakjává vált a magyar nemzet- és külpolitikának.
Maga az érintett, miután megköszönte az elismerést, valamint a kötet összeállítóinak munkáját, háláját fejezte ki a 2008-ban fiatalon elhunyt, Sepsiszentgyörgyi Lőrincz Csabának, illetve Szesztay Ádámnak a nemzet- és külpolitikai stratégia kidolgozásában játszott pótolhatatlan szerepükért. „Mi erőt gyűjteni jövünk ide” – összegzett végül.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Partiumot népszerűsítenék
A Partiumot — mint történelmi és mint létrehozandó fejlesztési, autonóm régiót —, annak címerét, zászlaját népszerűsítené politikamentesen a PMN-en a PAT.
A PAT, azaz a Partiumi Autonómia Tanács 2013 nyarán alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt országos és illetékes regionális szervezeteinek támogatásával, azzal a határozott szándékkal, hogy koordinálja és segítse a Partium területén élő magyar identitású lakosság önazonosságának a megőrzését és megerősítését; biztosítsa a partiumi területi, széleskörű adó- és pénzügyi autonómia, valamint a Partiumi Fejlesztési Régió létrehozásához kapcsolódó hátteret és minden rendelkezésre álló eszközzel segítse a partiumi közösség összefogását a közös célok megvalósítása érdekében.
A PAT szatmári képviselői pedig úgy gondolták, mind a tanács, mind szándékai teljesen politikamentes ismertetésére egyik legmegfelelőbb helyszín és alkalom a Partiumi Magyar Napok (PMN), melynek szervezőit meg is keresték ezzel kapcsolatban, ám választ mindeddig nem kaptak tőlük. Pedig, mint Csókási-Budaházi Attila rámutatott: egyik régió sem rajzolódott át annyira, mint a Partium, ezért különösen fontos egy új identitást és identitástudatot adni az itt élő embereknek.
„Hol is lenne megfelelőbb népszerűsíteni a Partiumot, a régió történelmét, kulturális értékeit, illetve a partiumi autonómiát célul kitűző mozgalmat, mint a Partiumi Magyar Napokon? Értelemszerűen megfogalmazódott bennünk az elhatározás, hogy egy standdal mi is megjelenjünk az idei PMN-en és ennek érdekében magán- és hivatalos úton, szóban és írásban is megkerestük a szervezőket, akik azonban — sajnos — mindeddig válaszra sem méltatták kérésünket. Hangsúlyozzuk, hogy politikamentes kezdeményezésről van szó! Célunk mindössze a népszerűsítés és a közösségépítés.
Meggyőződésünk, hogy céljaink a Partium területén élő őshonos népek közötti szolidaritás erősítésével, a békés egymás mellett élés kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapuló segítésével valósíthatóak meg és úgy véljük, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényen, mint a PMN, melynek keretében milliókat költenek koncertekre, színielőadásokra és különféle egyéb programokra, biztosíthatnak a szervezők pár négyzetmétert számunkra is, hogy felállítsunk egy sátrat. Egyelőre viszont hiába tárgyaltunk Szatmárnémeti új polgármesterével (aki szóban biztosított támogatásáról) és hiába kerestük meg hivatalos úton is az RMDSZ-t és az Identitas Alapítványt, nem kaptunk még visszajelzést” — fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Kiszner Csaba PAT-alelnök, hangsúlyozva azt is, hogy a Partiumi Magyar Napokon többek között a Partium jelképeit — a zászlót és a címert — kívánják széles körben megismertetni.
„A jelképek megalkotására 2015-ben hirdettünk pályázatot, a beérkezett 18 pályamunka közül egy heraldikusból, történészből, grafikusból és földrajztudósból álló szakértői bizottság választotta ki a Partium jelképeit. A pályázat kiírásakor feltételül szabtuk, hogy a jelentkezők az erdélyi országgyűlés 1659-ben Szászsebesen elfogadott határozata alapján dolgozzanak, mely leírja az erdélyi nemzetek jelképeit, és rendelkezik azok elkészítéséről és használatáról. A pályázati kiíráshoz mellékelt, 355 évvel ezelőtti határozat a négy folyóvizet és a kettős keresztet jelölte meg ‘Magyarország Erdélyhez incorporáltatott része’, azaz a Partium jelképeiként” — magyarázta Kiszner, hozzátéve: bíznak abban, hogy a PMN szervezői pozitív elbírálásban részesítik kérvényünket és továbbra is készülnek tervezett népszerűsítő és közösségépítő akciójukra.
frissujsag.ro

Negyven év az örökkévalóságból…
Halála és búcsúztatása kerek évfordulójáig napok vannak még hátra. De mert elkezdődik a Csíkszereda iránti tisztelgő eseménysorozat, úgy vélem, városunk egyik legkiválóbb személyisége, néhai Nagy Imre festőművész halálévfordulójának megemlékezését ennek műsorrendjébe kell illeszteni. Szabó András írása.
1976. augusztus 25-én mindkét – magyar és román nyelven –, Csíkszeredában megjelenő napilapot ugyanaz a két közlemény uralta:
1. – Hargita megye Szocialista Nevelési és Művelődési Bizottságának nekrológszerű gyászjelentése: „… augusztus 22-én reggel 8 órakor, hosszas és nehéz szenvedés után elhunyt NAGY IMRE festőművész, a Művészetek Érdemes Mestere.” A gyászjelentés, amely Nagy Imre művészi életútját meghatározó minden köztudomásra érdemes fontos évszámot és eseményt felsorakoztatott, az alábbi végkövetkeztetéssel zárult: „Nagy Imre halála pótolhatatlan vesztesége a hazai képzőművészeti életnek.”
2. – A temetést szervező bizottság közleménye:
„Nagy halottunktól utolsó búcsút veszünk 1976. augusztus 25-én, 13 órakor, a zsögödi emlékháznál.
A ravatal melletti végső tisztesség augusztus 25-én, 9 és 12 óra között róható le.”
Mindkét megyei napilap másnapi száma szóra-egyező, szerző nélküli cikkekben számolt be a búcsúztatásról, amelyet teljes egészében idézek:
„Zsögöd, Csíkszereda, Hargita megye lakosai 1976. augusztus 25-én örök búcsút vettek Nagy Imre festőművésztől, a Művészet Érdemes Mesterétől.
A csíkzsögödi »Nagy Imre Galériában« elhelyezett ravatalnál nagyszámú lakos, közéleti személyiség rótta le utolsó kegyeletét. Virágkoszorúkat helyeztek el Hargita megye néptanácsa, a Központi Szocialista Nevelési és Művelődési Tanács, a Csíkszereda városi néptanács, a Hargita Megyei Szocialista Nevelési és Művelődési Bizottság, a Hargita és Informaţia Harghitei című napilapok, a Székelyudvarhelyi, Csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, toplicai és székelykeresztúri municípiumi, illetve városi szocialista nevelési és művelődési bizottságok, a Csíkszeredai múzeum, a Csíkszeredai 1. számú és a művészeti iskola, valamint más művelődési intézmények, közéleti személyek részéről, akik a gyászoló családnak részvétüket nyilvánították.
A 13 órakor kezdődött gyászszertartáson részt vettek Hargita megye néptanácsának, a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsnak, egyes Hargita megyei, valamint Kolozs, Maros és Kovászna megyei művelődési és művészeti intézményeknek a képviselői, Csíkszeredai dolgozók. A gyászgyűlésen Pataki Imre, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának első alelnöke, Mircea Popescu, Románia Szocialista Köztársaság Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsának vezérigazgatója, Ana Lupaş, a Képzőművészek Országos Szövetsége Kolozsvár-Napoca-i Fiókjának elnöke, Gaál András, a Képzőművészek Országos Szövetsége Csíkszeredai Fiókjának elnöke, Kovács Zoltán, a Képzőművészek Országos Szövetsége vezetőtanácsának tagja búcsúztatták az elhunytat. Búcsúztató beszédeikben méltatták Nagy Imre egyéniségét és munkásságát, emberi és művészi példáját, akinek halálával pótolhatatlan veszteség érte a hazai képzőművészeti életet.
A gyászszertartás után az örök emlékű festőművész holttestét – végakarata szerint – Bukarestbe szállították elhamvasztás végett.”
Mindkét, illetőleg mindegyik, más-más lapban megjelent közleményből, cikkből kimAradt, hogy Csíkszereda nagy halottját nemcsak politikai, hanem a család – kifejezetten a néhai Zsuzsika – Nagy Imre neveltlánya (1930-ban gyámságba fogadott unokahúga) –, követelésére egyházi szertartás keretében is elbúcsúztatják, elbúcsúztatták. Önéletírásában Zsuzsika erről így emlékezett vissza: „A város saját halottjának tekintette, de az akkori politikai helyzetnek megfelelve, egyházi szertartás nélkül akartak búcsút venni Imre bácsitól. Mikor ez tudomásomra jutott, nagy felháborodással jelentettem ki, hogy az ősök tisztelete nem engedi, hogy Imre bácsi pap nélkül legyen eltemetve, akkor inkább én, az unokahúga vállalom a temetést. Végül olyan egyezségre jutottunk, hogy először a Csíkszeredai elöljáróság részéről történik a búcsúztatás, ezt követi az egyházi szertartás. Így is lett.” (Kuruczné György Zsuzsanna: Amikor Csíkba’ megszülettem. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2007, p. 69–70.)
2006-ban, A bőfény forrása – Zsögödi Nagy Imre monográfiám bemutatója alkalmával Kányádi Sándor költő nagyon plasztikusan előadva – ha hallanák! – a következőképpen mesélte az eseményt: „Amikor már mindenki elmondta a magáét, egyszer csak valahonnan hátulról felhangzott: »Az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek nevében…« – és mindenki megkönnyebbült.”
A gyászszertartást Márton Áron püspök képviseletében dr. Erőss Lajos Gyulafehérvári kanonok koncelebránsa, Fr. Écsi János csíksomlyói ferences rendházfőnök tartotta.
„Fájó szívvel vesszük körül a mi Imre bácsink koporsóját. Szeretettel és mélységes tisztelettel búcsúzunk a nagy művésztől, akit szívébe zárt szülőföldje és az egész ország művészgárdája, ismerősei, jó barátai. A zsögödi otthon, ahol magába szívta az alkotóerő energiáit még átkarolja nagy fiának porhüvelyét, hogy aztán művei hirdessék szellemének nagyságát az utókor számára.
A történelem legnagyobb tanítómestere Jézus Krisztus, mielőtt megváltó áldozatával lezárta volna rövid földi életét, főpapi imájában így fordult mennyei Atyjához: »A művet, melynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. Én megdicsőítettelek Téged a földön, most Te dicsőíts meg engem Atyám…« Kedves Imre bácsi, mielőtt a halál megtörte csodálatos színeket és formákat látó érzékelő szemed fényét, megkötötte nyelvedet és megbénította az utolsó időkig a festői ecsetet szorgalmasan kezelő, dolgos kezedet, Te is mint Isten gyermeke, aki a keresztség szentségében beleoldódtál a nagy Istengyermekbe, Jézus Krisztusba, nyugodt és bízó lélekkel elmondhattad: »Atyám, a feladatot, amelynek elvégzését mint hivatást reám bíztad, befejeztem.« Imre bácsi, a tehetséget, Istentől kapott talentumaidat nem rejtetted véka alá, nem ástad el, hanem erős akarattal, szüleidtől örökölt munkabírással, sok belső vajúdással és feszültséggel, színekben és formákban sokszorosan kamatoztattad. Lelked mélyéből a szépségnek olyan kincseit hoztad napvilágra, a zsögödi tájak és a benne nyüzsgő-mozgó élettől kezdve az egyetemes emberi érzések kifejezéséig, amelyek nemzedékeket ragadtak szemlélődésre és visznek közelebb a teremtetlen örök Szépséghez, Jósághoz és Igazsághoz. Mert minden művésznek, írónak, költőnek, festőnek, szobrásznak, a hangok mesterének fáklyát adott a kezébe az Úr. Fényhordozóknak teremtette őket az Isten, akiknek hivatása apostoli, prófétai: megismerni emberfeletti küzdelemben és szenvedésben az igazságot és a szépséget és azt a kifejezőerő gazdagságában továbbadni, másokkal is megismertetni, hogy általuk szebb legyen a föld, nemesebb az ember.
Nagy Imre mester, egyéni életében és művészetében sajátos utat járt: tele erővel, a munka hősies szeretetével, kötelességtudattal, amelyből nem hiányzott a misztikum, a hit, a természetfeletti világ létének tudata és annak elismerése. Gondoljunk csak egyik munkájára; a kereszten függő Krisztus lábánál leboruló koldusra, amelyben a művész érzékeltetni akarja a megváltás valóságát és azt, hogy mennyire rászorul a koldus, a művész és minden ember az Isten-ember keresztáldozatából fakadó életre. Vagy gondolok arra a kedves vászonra, amelyet a nagyközönség nem ismer – a nagy halott, Márton Áron püspök úrnak ajándékozta. Ebben a képben a művész csodálatos színekben fejezi ki a zsögödi temető halottak esti világítását: a sírokon meggyújtott gyertyák fénye tűzpirosra vonja a látóhatárt, a felhőket, és a gyertyák pislákoló lángján a holtak birodalmából hittel nézünk át a halhatatlan lelkek országába, az örökkévalóságba. Amit Nagy Imre megfestett, az lélekből pattant ki, hitének, meggyőződésének őszinte kifejezője.
Kedves Imre bácsi, amikor búcsút veszünk Tőled, ezt azzal a tudattal, hittel tesszük, amelyet a kinyilatkoztatás hirdet számunkra: a lélek nem hal meg, a lélek él és találkozik. Szíved megszűnt dobogni, nem nézed többé tágra nyílt szemekkel a zsögödi tájat, nem hallgatod a Hargita rohanó patakjainak csobogását, nem gyönyörködsz a cikázó pisztrángokban, nem térsz vissza minden tavasszal a szülői otthonba, ahonnan művészi pályádra indultál, de hittel hirdetjük Juhász Gyula versével:
»Valahol lenni kell egy lakomának, hová hivatalos, / kit idelenn halálba űzött éhség, reménytelen szerelem. / Valahol lenni kell egy palotának, hová bejáratos, / kit idelenn minden örömből és fényből kizártak és elhullt a rögös útfélen. / Valahol lenni kell egy orgonának, amelyen majd egykor / befejezhetem a dallamot, mely halálba bágyadt s mely az élet nekem.«
Imre bácsi, mi hiszünk ebben az orgonában, mi hisszük, hogy a színekben tomboló dallamos életet, a nagy művet befejezted, amit az Úr reád bízott, s mint Istenhez hanyatló árnyék, lelked megtért az örök partokra, minden színek és formák végtelen skálájához, aki jóságosan, irgalommal tekint le a kereszt tövében térdeplő művész-szolgájára, aki Michelangelóval zengi:
»Nyugtot nem ad már se ecset, se véső. / A szív csak égi szerelemre vár, / mely a kereszten int, kitárja karját.«
Irgalmas Jézus, Nagy Imre művészgyermeked a rábízott művét befejezte, adj neki nyugodalmat a béke és szeretet honában.
Imre bácsi, Isten veled, a viszontlátásra!”
Nagy Imre haláláról többen is megemlékeztek, majdnem mindegyik lapban megjelent búcsúhangulatú vagy búcsúztató, jelenleg fel nem sorolható írás. Közülük a Kolozsvári humorista, Bajor Andor érzékeny hangvételű búcsúszavait választottam közlésre. A szerző szomszédja volt a mesternek, ismeretségük alapos, lelki-baráti volt.
„Nagy Imre boldog órája
A világon a legjobban Édes anyját szerette, a róla készített egyik rajza mindig ott függött az ágya fölött. Ennek a rajznak nem volt címe, csak igéje: »Eljött a boldog órája«.
És a lapon ott volt az Asszony, aki hajdan világra hozta; öregen, zihálva emelkedett ki a párnák közül, arcát betöltő vékony orral.
Nekem látnom kellett a festőt, amikor fölvette a legjobban szeretettnek a végső ábrázatát, darabos székely katona arca megsárgult és a koponya alakjához igazodott; orra természetellenesen megnőtt, szemében szunnyadni készült a mindig eleven fény.
A betegség már megtámadta az idegeket – mondta még mindig panasztalan, tárgyilagos hangon. Ami azt jelentette, hogy körülvették a halál borzalmai és az elmúlással néz esendően szembe.
Eltitkolt riadalommal magyaráztam neki lényegtelenségekről, és ő ötperces látogatásom alatt kétszer is elaludt, egy ízben válasz közben.
Ki kell menni a Hargitára, ott most bújnak elő a gombák, az ösvényekről a víz hamar leszalad…
Ezt mondta, nem búcsú, hanem a világ örök újulására való utalásképpen. Szelíd parolája után ellopakodtam, mint aki bűnt követett el.
Tudta, hogy többé nem látom; még mindég gazdag tervei nem tartoznak a történelem tervei közé.
Régi és nehezen fölfogható szavait idéztem: »A halálon is túl kell lennünk, mint a születésen.«
Sajnáltam magamat és mindazokat, akiket itthagy. Ezentúl nem húzza el a függönyt az ablakáról, mint eddig minden délelőtt, jelezve, hogy fény van és képet sző a sugarakból. Munkájának rabszolgája volt, mint Tyro1, akit ura a gyorsírásért tartott. Fáradhatatlanul, az elhivatottak szenvedélyes szakszerűségével és újító kedvvel művelt mindent, amit elkezdett: földet, állattenyésztést, méhészetet; büszke volt rá, hogy az Olton ő halászott először villantóval. Sürgette a hóesésben el-elakadozó gépkocsivezetőt: »Még fényben érjünk haza, mert most látható az a fehér, ami nekem kell.«
Szánkázó gyerekeket ábrázoló képhez kellett a hó friss árnyalata, és ez a tiszta szín az utcán csak órákig él. A múlásból kimentett színein mi is szánkózó gyermekként ujjonghattunk alá, vagy lábalhattunk fölfelé. A lét évszakainak örömét kínálja nekünk és utódainknak.
Látásával mindent megőrzött, amit néznie volt érdemes, az ember gazdagságát, a természet bőkezűségét, régi és átalakuló tájakat, az élet harsány dáridóját. Szülőföldjének, Csíknak életét és új balladáját gyűjtötte be, mint gazda a termést, vagy mint egy új Noé, aki az életet maga-készítette bárkáján az Ararát csúcsára viszi. Szeretett földjét látta az egyetemességben, helyünket a világban. A legnagyobbakhoz méltó egészet alkotott, mert mindent elmondott a látott világról és megélt életformákról. Színek és alakzatok enciklopédistája volt Ő.
Festette a falut, a hegyet, a krumpliszedőket, az erdőt, az ölyv fenyegető körözését, a nagyidő haragját, tenyésző gombákat, gyümölcsök szüretelőit, a test szépségét, széttöréstől formált fákat, építőket, leomlott várakat, az álom édességébe feledkezett lányokat, padon reggeliző öregasszonyt, kiállítási pavilont, fűszálat, Don Quijotét, látványt és látomást; a világot.
Úgy gondolom, a legszívesebben a kezet rajzolta és festette, építő lényegünk kifejezőjét; hogy eljuttassa eljövendő koroknak a történelmet megillető hírt: két világháború alatt – közben és után – nem ördögök és nem istenek serénykedtek a földön, hanem valóságos szép és darabos emberek. Ők élték az élet nagyszerű vagy nehéz pompáját, a mindennapot járták, a tündöklő és fáradalmas tündérkertet, ami örökké friss színekben ragyog. A sok ezer kéz eljövendő korok felé nyúlik, készen a kézfogásra.
Művének birtokában olyan gazdagnak tudhatjuk magunkat, mint egy keleti olaj-sejkség. Nem ok a töprengésre, hogy ebben a gazdagságban határainkon kívül alig kívánnak osztozni. A művész mindig óvakodott a zajos hírnévtől. Nemcsak szemérmességből, hanem a hírnév veszedelme, hamisságra kész alakja, kísértése miatt. Londonból a világhírnév elől menekült haza – nem hogy a sikert elutasítsa, de művészi forrásainak megőrzésére. Tartott a dübörgő visszhangtól is, mert ismeretlen sziklafalakat gyanított mögötte, ami kifejezésének értelmét eltorzítja. Nem háborította fel még egy főúrian dilettáns bírálata sem. Sőt, örült, mint a gyermek, aki illetéktelenek elől eredménnyel rejtette el a titkot.
Most a halál – Illyés Gyula drámájából vett szóval – meghúzta a vonalat a számoszlopok alatt. Sokan fognak kísérletezni a számok összeadásával, és mindég növekedni fog a végösszeg. Jelezvén, hogy az előző próbálkozó a számoszlopból kihagyott valamit.
Vagy a sors most találta a munkát befejezettnek. Eltávolította a tornyok és falak közeléből az építőt és gondos állványait.
A mű szempontjából nem történt semmi: nincs vég, változás. Velünk esett meg a szörnyűség: elveszítettük Őt, idegen maszkba rejtőzött előlünk és annyiféle arca közül – számunkra indokolatlanul és menthetetlenül – fölvette a személyétől elutasítót s műre utalót, a véglegest. Holott akik ismerték, azokat eddig a mű vezette Feléje, személyét kerestük az ecsetvonások között.
Most minden átfordul bennünk és körünkben. Köznapi arca: emlék; gondjainak emléke egyre távolodik; élete halállá, halála halhatatlansággá lesz. A mi szomorú óráink az Ő boldog órája.” (Bajor Andor: Nagy Imre boldog órája. Utunk, 1976. augusztus 27.)
Emléke legyen áldott, mert ő hozta haza és honosította meg itthon a tanult képzőművészetet, nélküle nem lenne csíki, Csíkszeredai képzőművészet; tiszteletének mindenkorinak kell lennie! Művészutódai megsokasodtak, számosságuk és előtérben valóságuk enyhe homályt is vet néhai nagy mesterünk emlékére – egyúttal élteti is azt.
Tiszteletünk jeléül tehát, a szombat este fél kilenckor kezdődő képtárbeli emlékestet követően helyezzük el koszorúinkat az emlékház műteremtraktusának fala melletti síremléknél, mert Nagy Imre mester 40 esztendőt letudott ugyan az örökkévalóságból, mégis a teljes örökkévalósággal kell továbbküzdenie!
Hogyan készült Nagy Imre halotti maszkja?
Kolozsvári Puskás Sándor azon kevesek közé tartozott, akit Nagy Imre barátjául fogadott. Az idős mester őt kérte fel, hogy készítse majd el halotti maszkját. Erről az eseményről számol be Kolozsvári Puskás Sándor a Kapcsolatom Nagy Imrével, a zsögödi festővel című írásában, amelyet Nagy Miklós Kund tett közzé a Kolozsvári Puskás Sándor című monográfiájában.
"A hetvenes évek elején történt. Egy igen sikeres nap után bandukoltunk hazafelé. Halat is szépen fogtunk, a festés is jól ment. Egy-két képet cipeltünk. Mikor az Olt hídját elhagytuk, Imre bácsi megszólalt: – Te, Sanyi, aztán ha meghalok, a halotti maszkomat megöntöd-e? – Te jó isten, Imre bácsi, hogy is jut eszébe ebben a szép estében a halotti maszkja?! – szörnyülködtem. – Ne mind beszélj annyit! Megöntöd vagy nem? – Természetesen megöntöm. Bár ilyesmit még sohasem csináltam, de elméletben ismerem az eljárást. – Akkor megegyeztünk – fejezte be a témát. Erről többet szó nem esett… Közben Zsögödfürdőn én is építettem egy műtermes házat. Gyönyörű onnan a kilátás. Az volt a szokásom, hogy ha Kolozsvárra, majd később Marosvásárhelyre indultam haza, Imre bácsihoz bementem elköszönni. Így történt 1976-ban is, nyár elején. Imre bácsi a szobája ajtajában fogadott: Ide figyelj – mondta –, itt van ez a mérleg. Minden reggel ráállok, és látom, hogy mindennap fél kilóval kevesebbet mutat. Az orvosok mondhatnak nekem, amit akarnak. Még lett volna egy pár dolog elintéznivalóm, de úgy látszik, erre már nem jut idő. Úgyhogy amint megegyeztünk, a maszkot megöntöd… Én nyeltem egy nagyot, és csak annyit mondtam, igen. Elköszöntem, és többé már nem láttam Imre bácsit élve… Azon a nyáron hosszabb ideig nem mentem Zsögödre. Marosvásárhelyre áttelepedve sok volt a tennivalóm. Egy albérleti szobát béreltem, és ha nem esett az eső, az udvaron mintáztam a szobraimat. Végre sikerült egy víz áztatta, romos épületet kapnom. A hetvenes árvíz óta nem lakott benne senki. Megígérték, hogy ha saját költségemen felújítom, kiutalják nekem. A Képzőművészeti Alaptól felvettem egy nagyobb összeget, beindult a teljes átalakítás, hogy műterem és lakás is legyen belőle, ez foglalta le minden időmet. 1976. augusztus 22-én reggel 10 órakor kerestek a Csíkszeredai kórházból, hogy Imre bácsi 8 órakor meghalt. A gépkocsik, amiket a barátok korábban ígértek, nem voltak elérhetők. Késlekedni nem lehetett, a halotti maszk készítése időhöz kötött. A feleségemmel felültünk hát a kicsi motorbiciklinkre és elindultunk. A korondi tetőn elkapott egy máriás eső, bőrig ázva, átfázva délután 5 órára értünk a kórházba. Dr. Jeszenszky Ferenc főorvos azonnal felvitt a második emeleti különszobába. Imre bácsi ott feküdt citromsárgán. Önkéntelenül az ablakhoz léptem, hogy becsukjam, akkor eszméltem rá, hogy ő már nem fázhat meg. Egy darabig csak álltunk némán, aztán lementünk az irodába. A doktor úr megkérdezte, mivel segíthet. Azt feleltem, hogy pálinkával. Vasárnap délután ilyen kérés egy kórházban?! A nővérek mégis szereztek valahonnan szilvapálinkát. Kitöltöttem egy vizespohárnyit, és megittam, mint a borvizet. Aztán elmondtam, mire van szükségem. Szerencsére minden került. Mehettünk. Szomorú ígéretemnek eleget tettem, a két kezét is leformáztam… Aztán hazamentünk a zsögödi házunkba. Másnap megöntöttem a pozitíveket.”
Hargita Népe (Csíkszereda)

[Kelemen Attila Ármin kelemen. Transindex.ro HOME JOGOK címen rendszeresen jelentkező rovatában Böjte Csaba atyát intette meg:]kelemen.transindex.ro
HOME JOGOK
címen rendszeresen jelentkező rovatában Böjte Csaba atyát intette meg:
Bocs, Böjte tesó!
Böjte Csabának volt nemrég egy Facebook-bejegyzése, amiben szó van igaz hitről és liberalizmusról. Kár.
A bejegyzés alább olvasható:
Végtelenül szomorú!! Franciaországban született, apja egyetemi tanár?! ..... Mennyi pénzt költött rá a családja, és az állam és ő a maga 19 évével ezt teszi??
A világnézetileg semleges oktatás megbukott.... Nincsenek légüres terek, lám ahol nincs igaz hit, ott pillanatok alatt megjelenik egy olyan eszmerendszer, mely fegyvert ad az ember kezébe!! Én az érték orientált oktatásban hiszek!! Érdemes elolvasni Márton Áronnak 1933-ban megjelent irását. Csaba t.
Nyílt titok volt, mire készül a templomi mészáros
Súlyos következményekkel jár, ha egy radikalizálódott tinédzsert csak úgy visszaeresztenek a társadalomba
hirado.hu
Böjte Csaba - kb. egy hete
Végtelenül szomorú!! Franciaországban született, apja egyetemi tanár?! ..... Mennyi pénzt költött rá a családja, és az állam és ő a maga 19 évével ezt teszi??
A világnézetileg semleges oktatás megbukott.... Nincsenek légüres terek, lám ahol nincs igaz hit, ott pillanatok alatt megjelenik egy olyan eszmerendszer, mely fegyvert ad az ember kezébe!! Én az érték orientált oktatásban hiszek!! Érdemes elolvasni Márton Áronnak 1933-ban megjelent irását. Csaba t.
Nehezen hiszem el, hogy a fenti posztok valóban a szerzetes megosztásai. Inkább úgy sejtem, valamelyik buzgó munkatársa tolja a Facebookját, Böjtét elfoglaltabbnak gondolom annál, minthogy ennyit facebookozzon. Ez csak egy lelkes, talán magyarországi politikai szocializáltságú hívének buzgólkodása lehet, akinek számos erénye között nem ágaskodik sem a csiszolt műveltség, sem az intellektuális arányérzék. Az alábbiakat ennek a buzgó munkatársnak írom annak reményében, hogy a jövőben Böjte Csaba jobban odafigyel közösségi médiájára.
A szavakat ugyanúgy meg lehet kínozni, fogva lehet tartani és ki lehet végezni, mint általában mindent, ami él. Ennek áldozata lett a köznyelvben aliberalizmus fogalma is. Ha kitöltök egy értéktesztet, bizony igazolja legrosszabb sejtésemet: liberális vagyok. Ez sok helyen elfogadott állapot, a mi közegünkben egyre kevésbé bocsánatos. De már megszoktam, tudok értékrendi fogyatékommal élni. Ha tetszik: immúnis vagyok arra a borzalomra, hogy liberális vagyok.
Tovább megyek, még azt sem mondhatnám, hogy nem ismerek sok, magát liberálisnak valló, de alapvetően nagyon idegesítő, kényszeres, sőt nárcisztikus magyar értelmiségit. Persze ettől még egyik sem robbantana bombákat, mint számos önmagát igaz hitűnek vélő vallási fanatikus, de sokkal többet nem tudok felhozni ezeknek a libsiknek a védelmében. Néha mondjuk olvasnak könyveket is, többségükben legalábbis. Tájékozottak is félig-meddig, vagyis nem csak a Facebookról nézik a brutálisan leegyszerűsítő propaganda képeket. És szeretnek vitázni is, persze főleg csak azért, hogy érvelhessenek, mert ez is az egyik torzulásuk. Meg többnyire jobban is öltözködnek az átlagnál, de ez már tényleg az utolsó érvem mellettük. (Igen, tudom, én is nagyon idegesítő, kényszeres, sőt nárcisztikus magyar értelmiségi vagyok, aki igazából nem is magyar stb. Azoknak, akiket máris elfárasztottam, javaslom, ugorjanak rögtön a komment részhez, ahol például elmondhatnák, hogy kommunista vagyok, és hogy az olyanok miatt, mint én, zajlik a szír polgárháború.)
Talán abszurdnak hangzik, de nem akarom az embereket liberálissá tenni, nem térítek ateista katekizmussal és nem veszem fel az összes sértést, amit manapság mintegy illik a hozzám hasonló nemzetidegen (stb.) libsikre szórni. Szerintem ennél abszurdabbat nem is mondhatnék. Hogy lehet, hogy egy világfelfogás szerény adeptusaként nem térítek? Ez azért lehet, mert nem elsősorban és mindenek felett, amolyan manifeszt módon vagyok liberális, sőt, ha lenne olyan zászló, amin az áll: liberalizmus, soha nem lengetném, és elég nevetségesnek tartanám azt, hogy valaki ehhez hasonló tárgyak gyártásában éli ki ideológiai fetisizmusát. De lehet, hogy csak azért nem akarom a világot libsivé tenni Facebook-propagandával és bombákkal, mert lusta vagyok.
És ezzel még nem fejeztem be Böjte Csaba posztjai szerzőinek összezavarását. Itthon liberális vagyok, Budapesten, libsi körökben pedig vigasztalhatatlan konzervatívnak számítok. Na ezt hogy rakná össze Márton püspök? Valószínűleg sehogy, mert a tőle idézett szöveg alapján nem úgy tűnik, hogy a püspöknek nagy affinitása lett volna a kontextusokra. Gondolom, a kontextus is egy libsi dolog, ami arra hivatott, hogy relativizálja az olyan abszolút értékeket, mint ami valójában csak egy van: Böjte Csaba Facebookra adaptált hite.
A dolog azért is nagyon kínos, mert azzal, hogy a ferences sztárszerzetes azt vindikálja, hogy a tanuló ifjúság az egyházi logikában élje a transzcendenciát, valójában nem azokat a kúrálhatatlan liberálisokat veri szájba, mint amilyen én vagyok, (ami ördögtől való, ördög által vész el stb.) hanem azokat, akik máshogy élik meg a spiritualitásukat, mint ahogy a történelmi egyházak elvárnák. Nagyon sokan vannak ilyenek, közeli barátaim között is jó páran, és ők biztos nem jönnének ki libsinek egy ideológia teszten. A spiritualitás és az abból fejlődő erkölcsök rendszere már rég nem egyházi franchise-ok monopóliuma.
Elhiszem, hogy Böjte Csaba Facebook-hangjának hite igaz hit, a maga számára. Böjte Csaba hite értéket teremt, nemcsak önmaga számára, így többszörösen igaz lehet, hogy Böjte erős integritású ember, aki méltán hisz hitében. De ettől még nem rendelkezik az erős integritás univerzális receptjével, mint ahogy más sem, legyenek azok emberek, tanok, vallási intézmények vagy politikai pártok. A hit nem lehet kényszer vagy abszolút megoldás, hanem mindig csak opció. A legsokkolóbb pedig az, hogy liberalizmus és keresztény hit nem zárja ki egymást, számos helyzetben szövetségesek lehetnek, de ennek belátásához kicsit mélyebbre kell menni, mint amit az ügyeletes pártpropagandák szállítanak nap mint nap.
Nagyon hozzávetőlegesnek tartom azt, hogy Böjte Csaba Facebook avatarja elvárja, hogy mindenki számára az legyen igaz, ami az ő világában igaz. Főleg, hogy egy szörnyű gyilkossági esetet használ alibinek arra, hogy kifejtse, hogy a francia forradalom előtti időkben jobb volt. Bocs, tesó, nem vagyunk egyformák, hála az Égnek, vagy bármi másnak. Lehet, az, hogy különbözünk, nem érték, de attól még adottság, és pont ez az az adottság, amit a vallási fundamentalizmus megpróbál elhazudni.
Kelemen Attila Ármin írása után sorakozó kommentekből egy így hangzik:
Szegény, szegény Kelemen Ármin. Nagy szeretne, akarna lenni és meghökkentő, szenzációsnak gondolt emberi butaságokkal, tudálékosan tudományosnak gondolt kifejezésekkel tűzdeli meg írását, gondolva ettől fog ő nőni az olvasó szemében. Bocs Ármin tesó, de tényleg nem vagyunk egyformák és én nem is szeretnék a te exhibiciónista buta kivagyiságod fundamentalizmussába sülyedni. Ja, és a legbornirtabb dolognak tartom, hogy K.Á.A. végtelen nonsalanciával jópofizik és észt osztogat egy olyan eset kapcsán amely mégis arról szól, hogy Normandiában brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak egy katolikus papot Jacques Hamel atyát, amelyről egy szót sem ejt.
Kelemen Attila Ármin
Transindex.ro