Sokkal népszerűbb idén a Sapientia Csíkban, mint tavaly
Minden várakozást felülmúlt a jelentkezők száma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai Karán, a beiratkozási időszak első hetén 70 százalékkal többen jelentkeztek, mint a tavaly ilyenkor.
Egy hete iratkozhatnak be az érdeklődők a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara által meghirdetett tizenöt alapképzési, valamint öt mesterképzési szakra. A felsőoktatási intézmény felvételi időszaka július 27-ig tart, iratkozni 9 és 15 óra között lehet a 4-es számú előadóteremben. Az egyetem titkárságától megtudtuk, nagyon sok idén a jelentkező: a szombati adatok alapján 70 százalékkal többen iratkoztak be az első héten, mint a tavaly ugyanebben az időszakban. Hozzátették, céltudatosabban választanak a diákok, tudják, hogy mit szeretnének tanulni, és többségében csak egy opciót jelölnek meg a jelentkezésnél.
Idén a gazdasági szakcsoport kínálata bizonyult eddig a legnépszerűbbnek, az általános közgazdaság, a gazdasági informatika, illetve a könyvelés és gazdálkodási informatika szakokra jelentkeztek a legtöbben. A szociológia szak is népszerűbb, mint az elmúlt években, továbbá az élelmiszeripari mérnök és a turisztikai mérnök-menedzser szakokra is jóval többen jelentkeztek, mint tavaly. A mesteri szakok közül a kommunikáció és pr szak bizonyult eddig a legnépszerűbbnek. A legtöbben Hargita, Kovászna és Maros megyeből érkeztek.
Az egyetem meglepetéssel is készült, minden ötvenedik beiratkozónak ajándékkal kedveskednek. A bejáratnál elhelyezett asztalon több sapientiás tárgy található, mint például pólók, bögrék, jegyzetfüzetek, írószerek, ezek közül választhatnak a szerencsések.
Az érettségi vizsga átlaga mellett egyes szakok esetében felvételire is számítaniuk kell a jelentkezőknek, csütörtökön reggel 9 órától tartják majd az írásbeli vizsgákat, a pályaalkalmassági interjúkat és a motivációs beszélgetéseket. A humán szakok (román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szak, világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak) esetében magyar, román és angol nyelvű pályaalkalmassági interjúkra kell számítani, a felvételiző bemutatkozik magyarul, románul és angolul, valamint beszélgetést folytat a felvételiztetőkkel mindhárom nyelven. A mérnöki szakok esetében (génsebészet szak, élelmiszeripari biotechnológiák szak, környezetmérnöki szak) írásbeli vizsgát kell írniuk a jelentkezőknek megadott tematika szerint. A fenntartható biotechnológiák mesteri szakon is írásbeli vizsgát hirdetnek egy előre közölt tematikából. A társadalomtudományi szakok (kommunikáció és pr, szociológia, humánerőforrás), valamint az élelmiszeripari mérnök és a turisztikai mérnök-menedzser szakok esetében egy kizáró jellegű motivációs beszélgetésen kell részt venniük a jelentkezőknek.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Adorjánvári népünnepély Hegyközszentimrén
A tavalyi elsőnél is színesebb programmal várták a szervezők az érdeklődőket a szombaton tartott II. Adorjánvári Népünnepélyen, Hegyközszentimrén. Sok egyéb program mellett fejedelemmé választották II. Rákóczi Ferencet, volt eskütétel és zászlóavatás is.
Tavaly augusztusban tartották meg Hegyközszentimrén az első várnapot Adorján vára romjának közelében, azon a mintegy 3 hektáros területen, melyet Szalárd község önkormányzata gyakorlótérként adott a hagyományőrző kurucoknak. Az elmúlt szombaton, a Szalárd-Szentimre Hagyományőrző Fesztivál keretében már a második egész napos várnapra kerülhetett sor a Berettyó-parton, ahol már nem csak lovasverseny, de fogathajtás is volt, sőt, fejedelemmé választották II. Rákóczi Ferencet is. De haladjunk sorban. Már a kora délelőtti gyülekezéskor is nagy volt a meleg, amikor a jobbára sátrak árnyékába húzódott bel- és külföldi vendégeket a rögtönzött színpadról – mely előtt hagyományőrző huszárok és kurucok álltak sorfalat – dr. Nagy Miklós polgármester köszöntötte. Elsőnek Pajna Zoltánt, a Hajdú Bihar megyei közgyűlés elnökét kérte a mikrofon elé, aki örömének adott hangot, hogy a térségben őrzik a lovas hagyományokat. „Mi még mindig kurucok vagyunk”, fogalmazott, kifejtve: ezt a földet a mi kultúránk tette ilyenné, most pedig újra idegen kultúrák foglalnak teret Európában. Szabó Ödön képviselő kiemelte: a térségben több központja is van a lovas és íjász hagyományőrzésnek, az ezt felvállaló értékőrzők és értékteremtők mögött önkormányzati, egyházi és anyaországi támogatás áll.
Lovassági zászló
Az esemény nyitó áhítatát Csűry István királyhágómelléki püspök végezte, prédikációjában egyebek mellett kifejtve: közösségben megerősödnünk nem csak szükséges, de kötelességünk is, mert csak úgy lehetséges egyre tovább lépni, például ilyen rendezvényeket is tartani; múltból építkezve, látva a jövőt legyünk azok, akik Isten kegyelméből alkotókká lesznek. A továbbiakban Gellért Gyula ny.lelkész, hagyományőrző ezredes nem csak a moderátori szerepet vette át, hanem az egyik vendégküldöttség, a Szabolcs községből érkezett vezetőjétől, Csegei László polgármestertől egy II. Rákóczi Ferenc lovassági zászló-másolatot, amit a szentimrei kuruc-emlékszobában helyeznek el (csakúgy, mint azt a lobogót, amiről a későbbiekben lesz szó). Mindezt lovas versenyek követték, melyeket a tőle megszokott alapossággal és jól dokumentáltsággal az érköbölkúti Rákóczi Lajos, a Tulipán Sportegyesület vezetője „vezényelt” le. A kétfordulós (akadályhajtás, vadászhajtás) kettesfogathajtó versenyben 16 hajtó állt rajthoz a 20 akadállyal nehezített pályán, melyről a kommentátor megjegyezte: az egyetlen Bihar megyében, melyet az önkormányzat a lovasok rendelkezésére bocsátott, más hasonló versenyeken nem ritkán találkoznak polgármesterek és focisták ellenállásával (jellemzően focipályákon jelölik ki a fogathajtó pályákat).
Egyéb programok
A Vár Kupáért kiírt lovasversenyre tizenketten neveztek, lóra és lovasra 2 kör várt a 450 méteres pályán (a fogathajtó pálya körül), a döntő mezőnye a három, egyenként négy indulóval lezajlott előfutam győzteseiből állt össze. A futamok között egyéb programok is zajlottak, így embert próbáló előadást tartott Meleg Vilmos színművész, aki a kánikulai melegben, a tűző napon állva adott elő az alkalomhoz illően összeállított verscsokrot. Később, történelmi zászlók alatt, négy hagyományőrző kuruc tett esküt, majd zászlót is avattak: a kuruc Bocskai zászlóalj lobogóját, amelyet Kucharszki Zoltán lelkész áldott meg, és amelyre Kőrösi Erika zászlóanya kötött zöld színű pántlikát. Korabeli fegyverbemutató után a lovas versenyek eredményhirdetésére került sor, majd egy Rákóczifalváról érkezett hagyományőrző egyesület tagjai playback és pantomim-elemeket vegyítve (nem vagyok biztos benne, hogy ez volt az eredeti szándék) adtak elő egy dramatizált anekdotát arról, hogy hogyan vendégeltek meg kurucok labancokat, amiből állítólag megszületett a mondás, hogy a jó (magyar) pálinka kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság.
Fejedelemválasztás
A micskei Görböc néptánccsoport előadása után fejedelemmé választották II. Rákóczi Ferencet. Pontosabban imitálták az 1704. július 7. és 12. között Gyulafehérváron zajlott országgyűlésen történt megválasztását és mint Gellért Gyula elmondta: szokás volt azt szabadtéren megejteni, hogy a nép is tanúja lehessen. Ezúttal, kurucoktól övezve, Meleg Vilmos színművész (egyébként hagyományőrző ezredes) személyesítette meg a fejedelmet, aki Kőrösi Kristóf előmondása után mondta el esküjét. Utóbbi programok már úgy zajlottak, hogy közben a résztvevők terített asztalokhoz ülhettek, hiszen a házigazdák mintegy 300 vendégre számítva főztek a rekkenő hőségben, amit nem szakított meg eső, mint több környező településen. Az eseményt lezáró késő délutáni ebéd közben már nótaszó is csendült.
Rencz Csaba
erdon.ro

Túlzsúfoltság, embertelen viszonyok a romániai börtönökben
Országszerte tizennégy börtönben lázadtak fel a rabok az embertelen körülmények miatt. A börtön az ugyan nem luxusszálloda, de a romániai fegyintézetekben valóban lehetetlen körülmények uralkodnak. A rabokban bűnhődniük kell cselekedeteikért, de minderre nem mehet rá az egészségünk, ugyanakkor biztosítani kell az emberi méltóságuk tiszteletben tartásához szükséges követelményeket is. Minderre a romániai börtönökben nincs lehetőség.
28 ezren 15-18 ezernyi helyre
A börtönlázadás a Bukaresti Rahova börtönben kezdődött, ahol az egyik tranzitállományban lévő rab felgyújtotta magát a cellájában. A tiltakozó akciók igen hamar kiterjedtek az egész országra. A iasi-i börtönben felgyújtották a matracokat, a rabok felmásztak a kerítésekre, majd Giurgiu, Vaslui, Nagyvárad, Csíkszereda következett. A Poarta Alba-i és a rahovai börtönben a rabok éhségsztrájkba kezdtek, Botosani-ban kimásztak az ablakokon, felmásztak a háztetőkre, műanyag palackokkal csaptak irgalmatlan zajt.
Az országos börtönigazgatóság vezérigazgatója, Gabriel Bejan kezdetben igyekezett titokban tartani a megmozdulásokat, miközben a „helyes tájékoztatás fontosságáról” beszélt, ám a sajtó résen volt. Állítólag a helyszínre siető tévériporterek újabb akciókra serkentették a rabokat, a híres rating, a műsornézettség növelésének céljából.
A vezérigazgató szavaira azonban rácáfolnak a Börtönök Országos Ügykezelőségének statisztikái. Ezeknek megfelelően a romániai börtönökben 28 ezer személy tölti büntetését, miközben a helyek száma mindössze 18 ezer. Vagyis – az illetékes szervek kimutatása szerint – a túlterheltség meghaladja a 150 százalékot.
80 millió eurós büntetés?
Az egészségügyi tárcavezető egyelőre tehetetlen. Hogy cselekvésképtelenségét leplezze, Raluca Prună ígéretet tett rá, hogy közvita tárgyává teszi a romániai börtönviszonyokat, amelyekről ősszel a parlamentben is tárgyalni fognak. Azt viszont elismerte, hogy a helyzet immár húsz éve megoldatlan. Szerinte egyébként a romániai börtönrendszer csupán 15 ezer hellyel rendelkezik.
Románia egyébként a börtönviszonyok miatt számos pert veszített és jelentős büntetéseket fizetett az Európai Emberjogi Bíróság ítéletei nyomán. Az ország csupán 2015-ben 460 ezer euró kártérítést kényszerült kifizetni, az igazságügyi tárcavezető, Raluca Prună pedig attól tart, hogy Romániát 80 millió eurós büntetésre ítéli az európai bíróság a börtönök túlzsúfoltsága és a katasztrofális börtönviszonyok miatt. Megtörténhet ugyanis, hogy az európai bíróság felfüggeszt minden Romániával kapcsolatos pert, és arra kötelezi az országot, hogy záros határidő alatt – egy évtől három évig terjedően – rendezze a helyzetet.
Az amnesztia, a megkegyelmezés nem segít
A civil társadalmi szervezetek nem hisznek a helyzet tartós rendezésében. Az APADOR-CH szerint a börtönviszonyok nem oldhatóak meg hosszú időre sem amnesztiával, sem megkegyelmezésekkel. A szervezet ügyvezető igazgatója, Nicoleta Andreescu úgy véli, az amnesztiákat követően rendszeresen megnövekszik a bűnözések száma, így a börtönök csakhamar ismét megtelnek. Ezekkel a módszerekkel egyébként az igazságügyi tárcavezető sem kívánna élni.
Ügyvédi körökben az a vélemény, hogy a börtönviszonyok javítása voltaképpen csupán adminisztráció kérdése. Ők viszont szükségesnek tartják a kollektív megkegyelmezést olyan esetekben, amikor az ily módon kiszabaduló rabok nem jelentenek társadalmi veszélyt. Kollektív kegyelemben részesülhetnek azok is, akik csupán első ízben követtek el apróbb bűncselekményeket, és akik büntetése mindössze néhány hónaptól egy-két évig terjed. Ilyen intézkedések nem ritkák a civilizált államokban, Romániában azonban tizenhat év óta nem volt ilyesmire példa.
Magánbörtönök
Az ügyvédek szerint a megkegyelmezés csupán a büntetés felfüggesztését jelenti. A megkegyelmezettnek, amennyiben három éven belül újabb bűncselekményt követne el, le kell töltenie az új büntetés mellett a régit is. Az ügyvédek jól tudják azonban, hogy a kollektív kegyelemmel a közvélemény nem ért egyet, mivel abban társadalmi veszélyt lát, és azt is elismerik, hogy ez a félelem nem teljesen alaptalan. A román parlamentben két évvel ezelőtt szóba került a kollektív megkegyelmezés, de a törvényt – éppen a közvélemény ellenkezésétől tartva – végül is lesöpörték az asztalról.
Ügyvédi körök szerint egyébként a helyzet új börtönök építésével, vagy volt kaszárnyákban történő berendezésével, a meglévők korszerűsítésével, felújításával megoldható lenne. Ebben az esetben már emberséges körülményeket lehetne biztosítani a raboknak.
Gheorghiţa Mateuţ, aki olyan fontos politikusok védőügyvéde volt, mint Adrian Năstase vagy Dan Voiculescu, annak a véleményének adott hangot, hogy a börtönviszonyokon magánbörtönök építésével lehetne hosszú távon javítani. Ezekben biztosítani lehetne az emberi méltóság tiszteletben tartásához szükséges körülményeket. Az ügyvéd biztos abban, hogy minden bizonnyal lennének hazai, illetve külföldi üzletemberek, akik nem idegenkednének az ilyen befektetésektől.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Sajtóközlemény Orbán Viktor és Tőkés László megbeszéléséről
A XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Itthon Európában! című július 23-i délelőtti fórumát megelőzően Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy munkareggelin is találkozott.
Az EP-képviselő a sajtó érdeklődésére elmondta: „Az immár Tusványosként ismert rendezvény jó alkalom arra, hogy közösségbe vonja a honi és külhoni magyarság képviselőit. Erre sor került az idén is, amikor is a nemzet miniszterelnöke, Orbán Viktor 22-én este találkozott a külhoni magyarság főbb politikai pártjainak vezetőivel. Jómagamat az EMNT elnökeként másnap, szombaton reggel látott vendégül egy munkareggelin, amelyen részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is. Áttekintettük az erdélyi magyarság helyzetét, a magyar nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. A megbeszélés során felvetődött az Európai Unió állapota, a migránsügy, a terrorveszély, mindazok a témák, amelyek manapság foglalkoztatják a magyarságot a Kárpát-medenceében és szerte a világban.” Tőkés László elmondta még, hogy megbeszélték az EMNT jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket is, Orbán Viktor pedig elismeréssel nyugtázta a társadalmi szervezet által működtetett demokráciaközpontok munkáját, amely hozzájárult a határok fölötti nemzetegyesítés folyamatához tételesen ahhoz, hogy jelenleg már nyolcszázezren felüli azoknak a száma, akik a könnyített honosítás révén el- és visszanyerhették magyar állampolgárságukat. Köztük félmilliónyian erdélyiek, jelentős részük az EMNT segítségével vehetett részt a folyamatban. Európai és nemzetpolitikai vonatkozásban Orbán Viktor és Tőkés László egyetértettek abban eszmecseréjük során, hogy a közelgő kvótareferendum alkalmával az erdélyi szervezetek – amelyeknek tagjai és szimpatizánsai immár nagyrészt magyar állampolgárok is – saját ügyüknek kell tekintsék a migránsok kényszerbetelepítése elleni véleménynyilvánítást és nemzeti összefogást.
Tusnádfürdő, 2016. július 24.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro

Megint maszatolt a Maszol
Az RMDSZ központi szócsöve, a Maszol.ro portál pénteken azzal a szenzációval „kápráztatta el” olvasóit, hogy „az erdélyi politikusok közül csak Kelemen Hunort hívták meg Orbán Viktor vacsorájára”.
Az ezen a címen megjelent híradás sietett kiemelni: „Tőkés László ezúttal is lemAradt a meghívottak listájáról.” Ezzel szemben a valóság az, hogy erre a munkavacsorára a főbb határon túli magyar pártok vezetői kapnak meghívást. Ezt maga a portál is kénytelen elismerné a cikk közepe táján: „Hagyománnyá vált az is, hogy Orbán Viktor előtte együtt vacsorázik a felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyar politikai szervezetek vezetőivel.” Mivel Tőkés László nem pártelnök, hanem csak egy civil szervezetet elnököl (EMNT) és csupán védnöke egy pártnak (EMNP), nem is illene bele a képbe. Ez egyértelműen kiderül abból a közleményből, amit az Európai Parlamenti képviselő sajtóirodája ma adott ki, s amely az RMDSZ-sajtó malíciájára is frappáns választ ad.
Eszerint a XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Itthon Európában! című július 23-i délelőtti fórumát megelőzően Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy munkareggelin is találkozott. Az EP-képviselő a sajtó érdeklődésére elmondta: „Az immár Tusványosként ismert rendezvény jó alkalom arra, hogy közösségbe vonja a honi és külhoni magyarság képviselőit. Erre sor került az idén is, amikor is a nemzet miniszterelnöke, Orbán Viktor 22-én este találkozott a külhoni magyarság főbb politikai pártjainak vezetőivel. Jómagamat az EMNT elnökeként másnap, szombaton reggel látott vendégül egy munkareggelin, amelyen részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is. Áttekintettük az erdélyi magyarság helyzetét, a magyar nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. A megbeszélés során felvetődött az Európai Unió állapota, a migránsügy, a terrorveszély, mindazok a témák, amelyek manapság foglalkoztatják a magyarságot a Kárpát-medenceében és szerte a világban.”
Tőkés László elmondta még, hogy megbeszélték az EMNT jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket is, Orbán Viktor pedig elismeréssel nyugtázta a társadalmi szervezet által működtetett demokráciaközpontok munkáját, amely hozzájárult a határok fölötti nemzetegyesítés folyamatához tételesen ahhoz, hogy jelenleg már nyolcszázezren felüli azoknak a száma, akik a könnyített honosítás révén el- és visszanyerhették magyar állampolgárságukat. Köztük félmilliónyian erdélyiek, jelentős részük az EMNT segítségével vehetett részt a folyamatban.
Európai és nemzetpolitikai vonatkozásban Orbán Viktor és Tőkés László egyetértettek abban eszmecseréjük során, hogy a közelgő kvótareferendum alkalmával az erdélyi szervezetek – amelyeknek tagjai és szimpatizánsai immár nagyrészt magyar állampolgárok is – saját ügyüknek kell tekintsék a migránsok kényszerbetelepítése elleni véleménynyilvánítást és nemzeti összefogást – közölte az EP-képviselő sajtóirodája.
itthon.ma//erdelyorszag

Székelyföldtől Brüsszelig
Magyarország vállaljon védhatalmi státust a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében – ismételte meg szó szerint a három évvel korábban ugyancsak Tusnádfürdőn elhangzott felhívását Tőkés László szombaton. Szavai 2013-ban hisztérikus reakciót váltottak ki a román politikusokból, a Bukaresti pártok egymással versengtek a magyarellenes megnyilvánulásokban, végül Klaus Iohannis jelenlegi államelnök Tőkés László ezen szavaira hivatkozva fosztotta meg őt az 1989-es Temesvári forradalomban betöltött szerepéért megítélt állami kitüntetéstől.
Hogy mi lesz Bukarest reakciója ezúttal, nem tudjuk – tegnapig mintha visszafogottabb viszonyulást láttunk volna, de megeshet, csak a nyári hétvégének tudható be. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy nacionalista fröcsögés helyett a Bukaresti hatalomnak inkább állna érdekében valós párbeszédet kezdeményezni a Romániában élő magyar közösség vezetőivel, illetve a lehető legjobb kapcsolatokra törekedni a szomszédos Magyarországgal. Annál is inkább, mert mind komolyabb biztonságpolitikai kihívások érik Európa egészét, melyekre Románia egyedül – de más kelet-közép-európai állam sem! – nem tudhat megfelelő választ adni. A zűrzavaros időkben, amikor az ukrán válság, a migrációs krízis, a terrorveszély, de a Törökországban zajló események is komoly kockázatokat jelentenek, Bukarest alapvető érdeke az lenne, hogy a térségben levő államokkal közösen lépjen fel. Ezeket a kihívásokat részletezte szókimondó tusványosi előadásában Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, akit a magyar ellenzéki pártok, a nyugati balliberális média és a Brüsszeli vezetők is oly gyakran bélyegeznek meg Európa-ellenességgel – vélhetően a legjobb védekezés a támadás elvét követve. Nem is igazán tudnak mihez kezdeni most a magyar miniszterelnöknek a közös európai hadsereg létrehozásáról szóló kijelentésével, az ügy melletti elkötelezettségével – ebbe ugyanis igen nehezen lehetne belemagyarázni, hogy a magyar miniszterelnök Európa ellensége, és kivezetné országát az EU-ból. Aligha véletlenül hangsúlyozta Németh Zsolt is, hogy a külhoni magyar vezetők a kvótareferendum ügyében megfogalmazott közös nyilatkozatban a kényszerbetelepítésre mondanak nemet, nem pedig Európára.
A magyar külpolitika egyik legnehezebb feladata ugyanis az, hogy meggyőzze a kontinens többi államát: Brüsszel bírálata, a határok védelme nem Európa elutasítását jelenti.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar jogérvényesítés a Kárpát-medenceében
Megoldatlan a magyar ügy a Kárpát-medenceében, a kisebbségi jogok érvényesítésében nagyon sok a visszaélés, de a helyzet nem reménytelen – így összegezhető annak a körképnek a következtetése, amelynek során az elszakított területeken élő magyarság képviselői ismertették helyzetüket. A moderátori szerepet is betöltő Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója több ízben leszögezte, a kisebbségbe szorult magyar közösségek békés, parlamenti eszközökkel próbálják elérni jogaik biztosítását, eddig nagyon kevés eredménnyel. Hangsúlyozta azt is, egyetlen megnyugtató megoldás létezne: a különböző szintű autonómiák biztosítása.
Csóti György röviden vázolta a jelenlegi helyzetet, „ahogy az Budapestről látszik”. Felvidéken a szlovák kisebbségpolitika brutálisan diszkriminatív, a meglévő enyhe engedményeket sem tartják be, Kárpátalján összetett a magyarság helyzete, elsősorban a tízmilliós orosz kisebbséggel van elfoglalva az ukrán politika, jövőjük nagymértékben attól függ, hogyan alakul Ukrajna helyzete. A román kisebbségpolitika álszent, hazug, képmutató, Vajdaságban van ok a legtöbb bizakodásra, a kulturális autonómia csírái kihajtottak, a szerb politika ugyan igyekszik néha visszanyesni, de áttörést hozhat az EU-tagságra törekvés. Néhány szót ejtett a jelen nem lévőkről is: Horvátországban és Szlovákiában olyan kevés magyar él már, hogy nyugodtan lehetnek nagyvonalúak velük szemben, Ausztriában azonban a kettős mérce érvényesül, míg oroszlánként harcoltak a dél-tiroli németekért, nem hajlandóak kollektív jogokat biztosítani a burgenlandi magyaroknak. Áttörés Vajdaságban
A magyar ügyet nekünk kell megoldanunk, Európa nem is nagyon látja és fontosnak sem tartja ezt – vélekedett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. Ehhez mindenkinek el kell látnia a rábízott feladatot, és fontos szerepe van a magyar kormánynak, fontos Magyarország gazdasági, politikai súlya, érdekérvényesítő ereje és a magyarság képviseletét felvállaló szervezetek otthoni politikai súlya is. Az áprilisi választások után a VMSZ-nek sikerült olyan eredményt elérnie, hogy megtapasztalja érdekérvényesítési szerepét. Hétfőn Szerbia megnyitotta az uniós csatlakozás 23. fejezetét, amely az igazságüggyel és az alapvető jogokkal foglalkozik, és amelynek része a kisebbségi cselekvési terv is. Ennek kidolgozásában a VMSZ is részt vett, sikerült áttörést elérniük többek között a nemzeti kisebbségek tagjainak arányos alkalmazásával kapcsolatosan a közszférában és a közvállalatokban. Ez ma már a szerb jogrend része, a következő három évben fel kell mérniük a pontos helyzetet, ezután pedig el kell érniük, hogy a lakossági aránnyal összhangban legyenek képviselőik a közszférában. Tudatában vannak, hogy ehhez kellő számú, jól felkészült magyar szakemberre lesz szükségük, ezt stratégiák kidolgozásával, az oktatási rendszer átalakításával kívánják elérni. „Nem felhőtlen a helyzet, de nem is reménytelen, a magyarok elfogadottsága a szerb társadalomban jó, és Magyarországra sem tekintenek ellenségként, ehhez igyekezünk mi minél többet hozzáadni” – zárta előadását Pásztor István.
Ukrajna nem jogállam
Ukrajnában nem lehet kisebbségi jogérvényesítésről beszélni, mert Ukrajna nem jogállam – kezdte helyzetismertetőjét Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) titkára. Jogszabályi szinten jól mutatnak ugyan a dolgok, de hiába a törvények, ha nem hajtják végre őket, ha nincsenek források alkalmazásukra, ha felülírhatják alacsonyabb szinten hozott jogszabályok. Példaként említette a választási törvényt, amely sok átalakításon esett át, a magyar járásokat szétszabdalták, esélytelenné vált magyar képviselő parlamentbe juttatása. 2015-ben Porosenko mindent megígért, meg is változtatták a jogszabályt, ám az új törvényt nem voltak hajlandóak alkalmazni, és csak a KMKSZ bírósághoz fordulása után biztosítottak kompenzációként egy magyar képviselőnek bejutó helyet. Hasonló a helyzet a decentralizációval, az önkormányzati reformmal, évek óta napirenden van, 2014-ben a parlament elfogadta az önkormányzatok önkéntes egyesüléséről szóló törvényt, de a végrehajtási rendelet már nem arról szól, amit ígértek. Az ukrán nyelvtörvény ugyan egyik legmegengedőbb, de nem hajtják végre, nincsenek források, nincs kidolgozott alkalmazási mechanizmus, a polgármesterektől függ, hogy betartják vagy sem, a legtöbben lusták, félnek, nem alkalmazzák. Többnyire kettős mérce érvényesül: az oroszokkal szemben megengedőbbek, de a magyarok kevesen vannak, ez komoly hátrányt jelent az oktatásban is. Az alkotmány ugyan szavatolja az anyanyelvi oktatást, de 2005–2012 között oroszul igen, magyarul azonban nem lehetett érettségizni, nagyon sokan kiestek a felvételi rendszerből, és rendkívül rossz az ukrán nyelv oktatásának módszertana is, anyanyelvként tanítják, így a magyar gyermekek hamarabb megtanulnak angolul, mint ukránul.
Darcsi Karolina pozitívumokról is beszámolt, a helyhatósági választásokon sikerült jó eredményt elérniük, így megyei szinten megkerülhetetlen tényezővé váltak, de beszélt arról is, hogy a magyar állam támogatásainak köszönhetően felértékelődött a magyar nyelv, sok ukrán kezdte tanulni, útlevél, illetve gazdasági támogatások reményében. Mint fogalmazott, a helyzet náluk sem reménytelen.
Letargia Felvidéken
Lehangoló képet festett a felvidéki magyarság helyzetéről Menyhárt József, akit alig hat hete választottak a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnökévé. Az elszlovákosodás, az elöregedés, az elvándorlás a felvidéki magyarság pesszimizmusát erősíti, 1991 és 2011 között arányuk 10,8 százalékról 8,5 százalékra csökkent, a magyar régiók gazdasági szempontból is leszakadtak, és ez az anyagi elgyengülés lelki elgyengüléshez vezetett. Ha a nemzetet összetartó közös múlt emléke elhalványul, nincs igény közös jövőre, közös tervre sem – mondotta. A szlovákiai magyarság politikai ereje megoszlott, az MKP már harmadik alkalommal nem jutott be a törvényhozásba, és egységük, politikai erejük hiánya megmutatkozott a jogok érvényesítésében is. Bírálta a parlamentbe jutott és kormányra lépett Most–Híd vegyes pártot, értékelése szerint túl olcsón adták magukat, a kormányprogramba kevés kisebbségi szempontból fontos kitétel került. Az önkormányzatokban még erős az MKP, ezért ott próbálják elérni jogaik, többek között a nyelvi jogok érvényesítését. „Az önálló Szlovákia létezésének két évtizede alatt a kisebbségi jogok vonatkozásában valódi Patyomkin-falut építettek fel. Minden fontosabb nemzetközi szerződést, előírást elfogadtak, létezik a magyar–szlovák alapszerződés, vannak alkotmányos előírások, csak éppen nem tartják be. Mindezt az állam szabotálja el” – mondotta. Menyhárt László kifejtette, azon lesznek a civilekkel közösen, hogy tudatosítsák a felvidéki magyarokban jogaikat, változtassanak ezen a kritikus és lehangoló képen. Politikai rendőrséggel a jogkövetelések ellen
A romániai magyarság helyzetét Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külügyi megbízottja vázolta. Ismertette a székely szabadság napjának elmúlt éves történéseit, az akadályoztatásokat, kirótt bírságokat, és levonta a következtetést: bizonyossá vált, Románia olyan ország, ahol bármelyik közhatóság fölléphet politikai rendőrségként. „Románia valahol a demokrácia és diktatúra között tántorog” – hangsúlyozta. Elmondta azt is, az SZNT a nemzetközi intézményekre nem nyomásgyakorló eszközként, hanem mint párbeszédet generáló fórumokra tekint, tudatában vannak, hogy az autonómia csak párbeszéd útján érhető el, és Románia esetében bizonyossá vált, külső ösztönzés szükséges, hogy saját állampolgáraival hajlandó legyen tárgyalni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A migránsválság korában nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés
Németh Zsolt szerint a migránsválság által megnyitott legújabb korszakban sokkal nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés, mint korábban volt.
A magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke erről a Hitünkből értékek következnek című könyvének bemutatóján beszélt csütörtökön Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében. A kétkötetes mű Németh Zsolt 2002- 2014 közötti írásait, beszédeit tartalmazza, előszavában Orbán Viktor miniszterelnök méltatta Németh Zsolt hozzájárulását a magyar nemzetpolitikához.
A könyvbemutatón Németh Zsolt az "Európát maga alá temető migrációs őrület", az intolerancia európai megerősödése és az "erdélyi magyarság elnyomására felhasznált" terrorizmusellenes harcról említést téve állapította meg, hogy az új külpolitikai helyzetben nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés.
A könyv címét magyarázva elmondta, lelkész édesapja magatartásmintája ma is mérce számára, és hozzátette: a könyvnek evangelizációs küldetést is szánt a politikán belül.
Martonyi János volt külügyminiszter arra a vitára utalva, hogy érték- vagy érdekelvűnek kell-e lennie a magyar külpolitikának, Németh Zsoltnak azt a gondolatát idézte, hogy az értékeknek koordinátarendszert kell adniuk az érdekek érvényesítéséhez. A volt miniszter elmondta: ha Magyarország gazdasági, katonai nagyhatalom lenne, akkor nem föltétlenül lenne szüksége az értékelvű külpolitikára, de a jelenlegi helyzetében csakis az értékekre hivatkozva tud érvelni a határon túli magyar közösségek autonómiaigénye mellett. Martonyi János szerint Németh Zsolt értékei nem változtak a hosszú együttműködésük során.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldi megyék együttműködése
Megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság
Megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban a három Székelyföldi megye – Hargita, Kovászna és Maros – együttműködésével. Az idei helyhatósági választások eredményeit a három megye sikeres találkozásának, a munka kezdetének nevezte Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Mint mondta: fontos az értékek feltárása, illetve a Székelyföldi megyéket összehangoló bizottság munkájának kezdete. A Székelyföldi Értéktár céljáról Tusnádfürdőn beszélgetett pénteken, július 22-én délután Borboly Csaba, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferenc, Maros megye Tanácsának elnöke és Zalai Mihály, a magyarországi Békés Megye Önkormányzatának elnöke.
Tamás Sándor úgy fogalmazott: új fejezet kezdődik a Székelyföldi együttműködésben azáltal, hogy az Erdélyi Értéktár mintájára megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság.
Borboly Csaba a beszélgetésen felelevenítette a Székely termék mozgalom 2009-es kezdeteit. Mint mondta, "Magyarországon azután született meg a hungarikumtörvény, amely a kérdés továbbgondolását generálta nálunk is". 2012-ben a megalakult Hungarikum Bizottságba az RMDSZ – a MÁÉRT tagjaként – delegálta Márton Istvánt, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének elnökét.
2013-ban megalakult a Hargita Megyei Értéktár Bizottság 15 taggal, amely hat szakterületen kezdte el az értékek feltárását: agrártermék és élelmiszer, természeti és épített örökség, kulturális örökség, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, illetve sport és turizmus. "Jelenleg egy Európai Uniós projektnek köszönhetően, amelyben partner Hargita megye, 210 ezer eurót tudnak az értéktár fejlesztésére fordítani" – ismertette Borboly Csaba.
Hargita Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta: fontosnak tartják a magyarországi testvérmegyékkel való együttműködést, amelyért köszönetet mondott, hiszen a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása része a Békés megyével való közös pályázatnak.
Péter Ferenc szintén a közös munka fontosságát hangsúlyozta, főként Maros megyere nézve, ahol, mint mondta: még erősebb az asszimiláció, mint a másik két Székelyföldi megyében.
Zalai Mihály a Békés Megyei Értéktárat mutatta be a jelenlevőknek, illetve az értékek kapcsán elinduló építő jellegű viták fontosságát és tanító jellegét hangsúlyozta. Továbbá az értéktárnak közösségépítő és gazdaságfejlesztő jellege is van – tette hozzá.
A Székelyföldi megyék javaslatokat is tettek a Székelyföldi Értéktárba, a Hargita megyeiek a székelyderzsi unitárius templomot és a Csíkszeredai Mikó-várat javasolták.
A három megye 4-4 személyt nevezett ki a megalakult bizottságba, amelynek elnöke Szőcs Zsuzsa lett.
Népújság (Marosvásárhely)

Üzlet és/vagy feladat a képzés?
A továbbtanulás folyamatában már túlléptünk egy szakaszon: a nyolcadikosok képességvizsgáját követően a jegyekben kifejezett eredmények alapján megtörtént a diákok elosztása a tanintézmények között, és a nagyon jó jegyek eredményezte elégtétel mellett a nagyon gyenge tanulási eredmények egyrészt csalódást okoztak, másrészt a hosszú évek óta megfogalmazott kérdéseket és kétkedéseket élesztették újra az oktatási programot és módszereket illetően.
A szakintézmények és a statisztikák évek óta foglalkoznak az iskolaelhagyással (öt gyermekből egy abbahagyja a tanulást), mint jelenséggel, amelyet az elemzők összefüggésbe hoznak a szegénységgel, a képességvizsga eredményei pedig idén is azt igazolták, hogy a szegényebb megyékben, azon belül pedig elsősorban vidéken teljesítettek gyengébben a diákok. Ellenben a nagyvárosi iskolák, líceumok is évről évre kénytelenek szembenézni a minőségi hanyatlással, el kell fogadniuk a korábbi évekhez viszonyítva jóval gyengébb vizsgajegyekkel jelentkező diákokat is, ha nem akarnak létszámproblémákkal küszködni. De még így is, több erdélyi magyar líceumban mAradtak betöltetlen iskolai helyek, annak ellenére, hogy a beiratkozásnál már nem szab alsó határt az elért jegy. Ehhez a helyzethez sok minden hozzájárul, legtöbben és legtöbbet továbbra is a tanügyi rendszer átalakításán és (valós) megreformálásán vitáznak, de az adatok arról is szólnak, hogy szomorúan nagy az aránya azoknak, akik semmilyen oktatási formában nem vesznek részt: a számvevőszéknek idén, az év első felében készített alapos elemzése a romániai oktatás minőségéről kimutatja, hogy a hét és tíz év közötti gyerekeknek több mint hét százaléka nem jár iskolába, a nyolc és tizennégy év közöttieknek pedig több mint nyolc százaléka nem vesz részt az oktatásban. A helyzet a nagyobbak esetében sem jobb, a 18–24 év közötti fiataloknak már közel húsz százaléka csak gimnáziumi tanulmányokkal rendelkezik, és semmilyen továbbtanulással nem foglalkozik. Románia ellenben vállalta a 2020-as európai stratégia keretében, hogy ez az úgynevezett iskolázatlansági arány közel tizenegy százalékra csökkenjen. Ez eléggé elérhetetlennek tűnik az idei helyzetkép alapján, amely szerint folyamatosan csökken az érettségire jelentkezők száma, ezzel együtt pedig mind kevesebben rendelkeznek majd líceumi végzettséggel, és arányosan kevesebben folytatják tanulmányaikat a felsőoktatásban. Egyelőre még csak közvitán van az „Iskola mindenkinek” program, amelyet nemrég indított el az európai pénzalapok minisztériuma, és amelynek lényege, hogy majdnem kétszáz millió euróval támogatnák a hátrányos helyzetű iskolákat, azokon belül azoknak a diákoknak az oktatását, akik esetében valós veszélyt, kockázatot jelent az iskolaelhagyás. Amennyiben a programba sikeresen be tudnának kapcsolódni a célintézmények, többek között lehetővé válna húszezer fiatalt hozzásegíteni kötelező tanulmányaik befejezéséhez, támogatni több mint ötvenezer gyermek oktatását, és hasonlóan az oktatásban részt vevő személyzetet is anyagilag segítenék.
Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Városi történetek és zsebszörnyek
Kolozsvárnak és a Pokémon játéknak eddig nem sok köze volt egymáshoz.
A mobil applikációs játék megjelenése óta azonban egyre több. Szombaton olyan sétán és közös Pokémon vadászaton vehettek részt az érdekelődök, amely egyszerre nyújtott betekintést a város múltjába és ismertette a Japánból indult, és már 20 éve töretlenül sikeres Pokémon történetét. A Korzo Egyesület által szervezett új sétán érdekességeket lehetett megtudni fontos Kolozsvári épületekről, úgy, hogy közben az okostelefonnal zsebszörnyeket is „elejthettek” a résztvevők. A Pokémon Go tartalmaz úgynevezett PokéStopokat, amelyeket érintve a játékhoz elengedhetetlen tartozékokat lehet összegyűjteni. Ezek a helyek mindig egy konkrét térhez, műemlékhez, szoborhoz, vagy akár emléktáblához, graffitihoz kapcsolódnak. Ezen keresztül a város szubjektív térképe rajzolódik ki, amely bizonyos esetekben hibás információkat is tartalmaz. A séta állomásai is a PokéStopokhoz igazodott, történetekkel, részletekkel kiegészítve a játékban feltüntetetteket.
Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos – Tőkés: a konfliktust is vállalnunk kell
Az autonómia és Magyarország védhatalmi státusának a fontosságáról beszélt Tőkés László Európai Parlamenti képviselő a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) szombati, Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott fórumán.
Tőkés László néhány évvel ezelőtt épp Tusnádfürdőn javasolta, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyiek felett úgy, mint Ausztria Dél-Tirol felett, ami miatt megfosztották román állami kitüntetésétől – emlékeztet az MTI. A dél-tiroli EURAC Kisebbségi Jogok Intézetének a szakértőit idézve szombaton elmondta: Ausztria ma is védhatalmi státust gyakorol a dél-tiroli osztrákok fölött. Jelenleg zajlik a dél-tiroli autonómiastatútum felülvizsgálata, mely során ismét meghatározzák, hogy mi lesz Ausztria szerepe Dél-Tirol vonatkozásában – tette hozzá.
„Európai módra Románia és Magyarország is ezenképpen juthatna egyezségre a romániai, erdélyi, Székelyföldi magyarság önrendelkezése ügyében" – jelentette ki Tőkés László, aki megköszönte a védelmet és a támogatást Orbán Viktornak.Tőkés László a 120 éve született Márton Áron erdélyi római katolikus püspök példázatával mondta el, hogy miért tartja fontosnak az autonómiát és a védelmet, a védhatalmi státuszt és az önrendelkezést. Kifejtette: Áron püspök egyaránt védelmére kelt az üldözött zsidóknak, a fogságba hurcolt erdélyi németeknek, a betiltott román görögkatolikus egyház kiszolgáltatott híveinek és papjainak, akikkel együtt utóbb ő is rabsorsra jutott.
Márton Áront és társait idézte az autonómia alátámasztására is, akik a második világháború után létrejött erdélyi Magyar Népi Szövetség álláspontjával szembemenve memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához leszögezvén, hogy: „rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni”. Hozzátette: a mostani változott körülmények között az erdélyi magyarság nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszél.
„Nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk és követelünk. A nemzetközi szerződéseket és Románia alkotmányát tiszteletben tartva politikai párbeszédet szorgalmazunk, hogy az ország törvényes rendjének megfelelően és a román politikai törvény- és döntéshozókkal egyetértésben, egy olyan, tényleges és teljes körű autonómiarendszert hozzunk létre a magyar nemzeti közösség számára, mely - meggyőződésünk szerint - egyedül képes biztosítani megmAradását, gyarapodását és szabad fejlődését” – fogalmazott Tőkés. Hozzátette: ezen törekvés teljes mértékben összhangban áll a nemzetközi normákkal, és megfelel azoknak a demokratikus autonómiaformáknak, melyek a világ és Európa számos országában közmegelégedésre működnek, és egyben a megbékélés és a stabilitás hordozói.
Bibliai idézettel jelentette ki: Ne féljetek! Harcoljatok! „A politikailag korrektnek aligha mondható felszólításra kell hallgatnunk, és amikor és amennyiben szükséges, a konfliktust is vállalnunk kell, hogyha bőrünkről, létünkről, sorsunkról testvéreinkről, fiainkról, leányainkról, feleségeinkről, házainkról van szó, amikor Európa és magyarságunk jövője a tét! Ámbátor a gonosszal szemben nem gyakorolhatunk konfliktuskerülő magatartást, és kompromisszumot sem köthetünk vele, hanem csak egyet mondhatunk: távozz tőlem, sátán!” – hangoztatta Tőkés László Tusnádfürdőn tartott előadásában.
Krónika (Kolozsvár)

Orbán Tusnádfürdői munkareggelin egyeztetett Tőkéssel
Többek között az erdélyi magyarság helyzetét, a Magyar Nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit tekintette át Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László EMNT-elnök egy Tusnádfürdői munkareggeli keretében.
A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Itthon Európában! Című, szombat délelőtti fórumát megelőzően Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke munkareggelin is találkozott. Az Európai Parlamenti képviselő vasárnapi közleményében úgy vélekedett, a Tusványosként ismert rendezvény jó alkalom arra, hogy közösségbe vonja a magyarországi és külhoni magyarság képviselőit.
Erre idén is sor került, Orbán Viktor kormányfő ugyanis július 22-én, pénteken este találkozott a külhoni magyarság főbb politikai pártjainak vezetőivel, Tőkést pedig másnap, szombaton reggel látta vendégül egy munkareggelin. Az EP-képviselő sajtóirodájának tájékoztatása szerint ezen részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is.
„Áttekintettük az erdélyi magyarság helyzetét, a magyar nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. A megbeszélés során felvetődött az Európai Unió állapota, a migránsügy, a terrorveszély, mindazok a témák, amelyek manapság foglalkoztatják a magyarságot a Kárpát-medenceében és szerte a világban" – közölte Tőkés László. Hozzátette, megbeszélték az EMNT jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket is, Orbán Viktor pedig elismeréssel nyugtázta a társadalmi szervezet által működtetett demokráciaközpontok munkáját, amely hozzájárult a határok fölötti nemzetegyesítés folyamatához, tételesen ahhoz, hogy jelenleg már nyolcszázezren felüli azoknak a száma, akik a könnyített honosítás révén el- és visszanyerhették magyar állampolgárságukat.
Az EP-képviselő közleménye szerint európai és nemzetpolitikai vonatkozásban Orbán Viktor és Tőkés László egyetértettek abban eszmecseréjük során, hogy a közelgő kvótareferendum alkalmával az erdélyi szervezetek – amelyeknek tagjai és szimpatizánsai immár nagyrészt magyar állampolgárok is – saját ügyüknek kell tekintsék a migránsok kényszerbetelepítése elleni véleménynyilvánítást és nemzeti összefogást.
Az RMDSZ által finanszírozott Maszol.ro hírportál a hétvégén arról írt, hogy az erdélyi magyar közösséget képviselő politikusok közül csak Kelemen Hunor szövetségi elnököt hívták meg arra a Tusnádfürdői vacsorára, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök pénteken adott a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetőinek tiszteletére. A portál szerint Tőkés László „ezúttal is lemAradt a meghívottak listájáról".
Krónika (Kolozsvár)

Vacsora és reggeli
Bár a múlt héten immár 27. alkalommal lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor panelbeszélgetésein a „klasszikus” erdélyi, romániai témákat látszólag háttérbe szorították a jelenleg Európát és a nagyvilágot foglalkoztató kérdések, biztosak lehetünk abban, hogy ilyen vagy olyan formában a kisebbségi és nemzetpolitikai ügyekről is bőven szó esett a Tusványoson.
Azon az újkori román demokráciával egyidős rendezvénysorozaton, amelynek stációit visszapörgetve nyilvánvalóvá válik az utókor számára, hogy adott esztendőben mi volt az aktuális beszédtéma az erdélyi, anyaországi, Kárpát-medencei magyarság körében, illetve a nemzetközi színtéren. Mindannyiszor különös várakozás előzte meg, hogy a magyarországi választások alkalmával mit üzen haza az Olt partjáról a Tusványosra rendszeresen ellátogató Orbán Viktor, vagy hogy éppen milyen stádiumban leledzik a Fidesz és az erdélyi magyar politikai alakulatok viszonya, illetve az utóbbiak esetében az egymással ápolt kapcsolata.
Jól emlékszünk például azokra az időkre, amikor a legnagyobb anyaországi politikai erőnek kifejezetten hűvös volt a viszonya az RMDSZ-szel, a szövetség számos politikusa, valamint médiaholdudvara versenyt futva ócsárolta a Fidesz és elnöke politikáját. Ennek azonban már vége, az RMDSZ jelenlegi elnöke és számos másodvonalbeli politikusa is kiváló kapcsolatokat ápol az anyaországi kormánypárttal, ehhez igazodva pedig a szövetség sajtója kéjjel, ujjongva kürtölte világgá a hétvégén, hogy a magyar kormányfő az erdélyi politikusok közül csak Kelemen Hunort hívta meg a Kárpát-medencei magyar szervetek vezetőivel elköltött Tusnádfürdői vacsorájára. Ami szerintük egyértelműen Tőkés László „kegyvesztettségének” a jele.
De hát a látszat nem mindig passzol a valósággal: később kiderült, Orbán szombaton munkareggeli keretében tanácskozott az EMNT elnökével, áttekintve az erdélyi magyarság helyzetét, a Magyar Nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. Aki tehát aggódott a magyar–magyar politikai kapcsolatok aktuális állapota miatt, az talán most megnyugodott, miután a magyar kormányfő este Kelemennel vacsorázott, reggel pedig Tőkéssel reggelizett. Lám, a valóság a legtöbbször nem is olyan bonyolult, mint azt egyesek sejtetni próbálják.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Csak egyet kért: egy katolikus iskolát
„Talán az volt a jó, hogy én nem is tudtam, milyen nehézségekkel kell megküzdjek” – vallja Berszán Lajos, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium alapítója. A kanonokkal, akit ötven éve szentelt pappá Márton Áron püspök, sikerekről és elégtételekről beszélgettünk.
Ötven éve szentelte pappá Márton Áron püspök Berszán Lajos kanonokot, aki több évtizedes szolgálat, példamutató, közösségépítő munka után aranymiséjét mutathatta be ebben az évben. Az Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium alapítója több kitérő után érkezett Gyimesfelsőlokra, ahol igazi otthonra talált. Elmondása szerint számára az a legnagyobb elégtétel, ha egykori tanítványai megállják a helyüket.
Berszán Lajos 1943-ban született a Háromszéki Zágonban. „A gyermekkorom nagyon szép volt, ezt édesanyámnak köszönhetem, mert édesapám sajnos ötéves koromban meghalt. Emlékszem, az óvodában huzakodni kezdtek velem a fiúk, és az óvó néni azzal szüntette meg ezt, hogy azt mondta, ne bántsátok, mert szegény árva. Akkor hallottam először ezt a szót. Nemsokára megértettem, amikor hazaengedtek, és a templom sarkánál összefutottam édesanyámmal, aki sírt, és azt mondta: fiam, nincs édesapád. Akkor értettem meg, mi az, hogy árva, és kezdtem én is sírni" – emlékezett. Mivel az óvodában hamar tanult, úgy tűnt, az iskola sem jelent gondot neki, de mint mondta, annyira auditív típus lett, hogy nem érdekelte az, amit a tanító néni a táblára írt. Aztán mikor kihirdették, hogy aki a legjobb lesz az olvasási versenyen, az ingyen mehet moziba, a versenyt megnyerte.
Márton Áron tanítványa
„Hiányzott az apa az életemből, de szerencsére volt apapótlék, a falubeli plébános. Buszek Lászlónak hívták, jó pásztora volt a falunak. Benne kerestem az apaképet, láttam a férfiideált, viselkedése, magatartása tetszett, kedvelt is, én is szívesen voltam nála, elkísértem a szórványfalvakba, és közben sok mindent tudtam kérdezni tőle, lelkileg is kötődtem hozzá. Az ő életmodellje tetszett nekem" – elevenítette fel. Rendszeresen járt hittanra, amiért az akkori rendszerben szidás járt az iskolában, de amikor a Gyulafehérvári katolikus középiskolába jelentkezett, a korábban kötelességből őt elmarasztaló osztályfőnöke azt mondta, jól választott.
A Gyulafehérvári középiskola elvégzése után ugyanott a teológia következett, ahol a házi őrizetét töltő Márton Áron püspök is tanára volt Berszán Lajosnak. „Mivel szobafogságban volt, ő nem jöhetett a teológiára, csak a püspöki palotában és a székesegyházban tartózkodhatott. Mi mentünk át hozzá, ott hallgattuk meg az óráit. Szociológiát és egy teológiai tárgyat tanított nekünk – arra nevelte a jövendőbeli papokat, hogy bizonyos helyzetekben hogyan foglaljanak állást, és hogyan pasztorálják a híveket. Csodálatosak voltak az órái, kétségbeesve tanultunk, mert amikor feleltetett, szégyen lett volna, hogy a püspöknek nem tudunk válaszolni. Úgy tudott előadni, hogy emlékeztünk az egész anyagra" – mesélte.
Berszán Lajost Márton Áron püspök szentelte pappá 1966-ban. Édesanyja sírva ment el az eseményre, mert attól félt, hogy kidobják az állásából. A szentelés után a püspök is fogadta a vendégeket, édesanyjának is megköszönte, hogy özvegyen az egyházmegyének papot nevelt. „Ő ettől boldog volt, többé nem félt, hogy mi lesz. Mikor hazament, végighallgatta a szemrehányást, de már nem érdekelte, mert őt Márton Áron püspök megdicsérte. A temetésére is eljött, a ravatalon megsimogatta a kezét, és ez nagyon boldoggá tette. Még halálában is ajándékozni tudott ez a püspök" – emlékezett a nyugalmazott plébános.
Magyarul és románul is misézett
Pappá szentelése után először Görgényüvegcsűrön, majd Uzonban, Zabolán helyettesített, Csíkszentgyörgy volt az első település, ahol kinevezett káplánként dolgozott. „Az ifjúság összegyűlt hittanórákra, énekkart is szerveztem, akik akkor odajártak, többen küldték iskolába hozzám a gyerekeiket. Először csángókkal Csinódban és Egerszéken találkoztam" – mondta. Magyarszarvaskend következett Kolozs megyeben, majd Torja, ahol nyolc évig volt plébános. Onnan Beszterce-Naszód megyébe, Tekére került, ahol román nyelvű hívek is jártak a katolikus templomba.
„Két nyelven folyt a szentmise, én azért miséztem szívesen, mert amikor magyarul kezdtek énekelni, akkor a románok is énekelték a magyar szent éneket, amikor románul énekeltek, a magyarok is bekapcsolódtak. Nevem napján egy román leányka virágcsokorral magyarul köszöntött, a könnyem kiesett. Mondtam, köszönöm, hogy megbecsülték a nyelvet, amelyen édesanyám megtanított imádkozni, és ez volt a legszebb névnapom" – magyarázta Berszán Lajos.
A csángó viselet
1981-ben került Gyimesfelsőlokra, ahol megismerkedett a csángó viselettel, és kezdeményezte, hogy az elsőáldozók ezt viseljék. „Az elején nem értették meg, zúgolódtak, amikor felkészítőt tartottam a gyerekeknek, meg is jelent egy anyuka. Azt mondta, plébános úr, mi szegény emberek vagyunk, ezt a ruhát nem tudjuk előállítani, nincs pénz rá, lehet-e a gyermek elsőáldozó, vagy nem? Mondom neki, megértem a szegény embert, megkérem, csináltassa meg, mondja meg mennyibe került a ruha, és kifizetem, mert a maga gyermeke is lesz elsőáldozó. Az anyuka elment, a következő alkalommal már nem kérdezték, hogy miért, és büszkén kezdték hordani a ruhát.
413 bérmálkozó volt az első bérmáláson, amit szerveztem, két püspök úr jött, a templom lépcsőjén egy pillanatra megálltak, s végignéztek rajtuk, mert olyan szép volt, mint egy virágos mező. Ezt a viseletet meg tudtam menteni, most felveszik ünnepekre, az iskolában is. Már három éve, hogy a ballagási ünnepségre a tablójukat is csángó viseletben készítik el a gimnázium diákjai és az egész tanári kar, és népviseletben végiglovagolnak a falun" – emlékezett.
Jó szándékkal az iskoláért
Berszán atya szerint az Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium létrehozása előtt, az egyik tanévzárón két nyolcadikos kislány sírva fakadt. „Mondták, azért sírnak, mert nem tudnak tovább tanulni, a szülőknek nincs pénze, s akkor kezdett bennem felébredni a gondolat, hogy itt iskolának kellene lennie. Talán az volt a jó, hogy én nem is tudtam, milyen nehézségekkel kell megküzdjek. Én hiszem, hogy a jó szándékot Isten megáldja. Az öregjeink azt mondták, hogyha olyan templomban jársz, ahol addig nem jártál, imádkozz egy becsületes szándékra, és Isten megadja. 1994-ben jártam a Szentföldön, templom volt elég, miséztünk is, minden templomban ezt a dolgot kértem csak, hogy itt katolikus iskola legyen.
Amikor hazajöttem, hivatalosan is elindítottam a folyamatot, a főtanfelügyelő – aki akkor Beder Tibor volt – teljes mellszélességgel támogatott, belátta, hogy szükséges az iskola. A tanfelügyelőség is jóindulattal fogadta a kezdeményezést, az akkori prefektus, Doru Vosloban is ajánlást írt, mielőtt Bukarestbe, a minisztériumba mentem. Az elején mintha nem lett volna elég érdeklődés az illetékes részéről, és feltettem a kérdést, hogy keresztény ember-e. Kijelentette, hogy meggyőződéses keresztény. Kérdeztem, akkor mi választ el minket, hogy úgy beszéljünk, mint két keresztény? Mutattam az ajánlást, de ekkor már mosolygott. Négyszer jártam Bukarestben, negyedik alkalommal hoztam az engedélyt" – emlékezett.
Nem hiába tette, amit tett
1994. szeptember 15-én indult az első tanév, akkor a templomban tartották a tanévnyitót, mert más épület nem volt, és a község klubtermében kezdődött az oktatás. Tanári karra is szükség volt, a gyimesi települések iskolaigazgatóit kérte fel betanításra Berszán Lajos. „Szerencsére mindeniknek más volt a szakképesítése, így minden tantárgyat tudtak tanítani. A diákok huncutságból azt mondták, pap bácsi, ilyen középiskola Európában nincs, ahol mindenkit igazgató úrnak vagy igazgatónőnek szólítanak. Aztán Németországból jött egy fiú, aki németet és angolt tanított, majd Angliából egy apáca, aki szintén angolt tanított" – elevenítette fel.
Elkezdték az építkezést, számos támogatás, felajánlás érkezett, a magyar kormány is segített, alapítványi támogatásokat is kapott az iskola. „Hálás vagyok a médiának, különösen a Duna Televíziónak, amely minden esztendőben bemutatta, mi történik, és így tudták az emberek, akik segíteni akartak, adományok is érkeztek. Isten megjutalmazza mindazokat, akik jószívűen segítettek" – mondta Berszán atya. Büszkén újságolta, hogy volt tanítványaik közül azóta három orvos, gyógyszerész, színész került ki, kémiából ketten szereztek doktorátust, és sokan ápolóként dolgoznak a kórházakban. „A korona az egészen, hogy négyen nálunk tanítanak a volt diákok közül, a korona keresztje, hogy három papot is adtunk az egyháznak, hármuk közül egy Rómában végzett, és Márton Áron püspök úr boldoggá avatási ügyének a viceposztulátora" – mesélte.
Berszán Lajos azóta több hazai és külföldi díjat, kitüntetést vehetett át, de mint mondta, az esik neki a legjobban, amikor volt tanítványokkal találkozva látja, hogy megállják a helyüket. Egy alkalommal egy esés miatt került be a kórházba, ahol szintén ott dolgozó volt tanítványa kereste meg. „Van az embernek ilyen sikere, öröme, hogy nem hiába tette, amit tett. Ez a legnagyobb elégtétel" – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Szenvedélyes nyelvszolgálat
Málnási Ferenc Kolozsvári nyugalmazott magyartanár, a nyelvtudományok doktora nem szobatudós. Nem búvárol sokak számára érdektelennek tűnő, apró nyelvi jelenségeket, nem húzódik vissza könyveinek, jegyzeteinek világába.
Pályakezdése óta összeforrt szenvedélye a hivatástudatával, ami nem is csoda, hisz mindkettőnek ugyanaz a forrása, tárgya és éltető ereje – az anyanyelvünk.
Már fiatal tanárként olyan konok szolgálatra szegődött, ahogyan a legkiválóbb mesterdetektívek beállnak az igazság kiderítésének szolgálatába: amikor még épp csak rebesgették, hogy vannak helyek, ahol úgynevezett munkafüzeteket használnak, Málnási neve már egyet jelentett az általános iskolai magyar rmunkafüzetekkel, amelyek segítségével könnyebben, érdekesebben sajátítja el a gyermek annak a nyelvnek a titkait, amit már az anyatejjel együtt szív magába. Munkafüzeteit folyamatosan újította, bővítette, nemzedékek egész sorát segítve át a nyelvtani szabályok huppanói közt kanyargó utakon. De ahogy nem lett szobatudós, úgy nem lett szakbarbár sem: széles körű érdeklődését, tudását változatos területeken kamatoztatja a mai napig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2016-ban megjelent két kötete, A Székely Útkeresőtől a Nyelvünk és Kultúránkig, az erdélyi irodalomtól ünnepekig, nyelvhazáig, illetve a Beke Sándorral közösen kiadott Az álmodó bérceken című kötet. Mindkét könyv az idén 25 éves Székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó terméke, és mindkettőnek megvan a maga vonzó érdekessége.
Az először említett kiadvány alcíme Recenziónyi állomások könyveink birodalmában. Első ránézésre azt is mondhatnók, hogy mindez csak a negyedszázados kiadói évforduló ünnepléséért van, de elég csak a recenzeált szerzőket megnézni, hogy rájöjjünk: sokkal több ennél. Valójában egyfajta keresztmetszete, összefoglaló felmutatása az erdélyi kultúra értékeinek egy olyan korban, amikor ha valaki lepengeti a kiadási költségeket, bármi piacra kerülhet. A teljesség leghalványabb igénye nélkül – nem akarok a telefonkönyvszerű felsorolás csapdájába esni – csak néhány, Málnási által bemutatott, nagyrészt Erdélyi Gondolat kiadványt említenék: Komoróczy György Magyar szavaink nyomában, Murádin Lászlónak négy kötete, Brauch Magda Közös anyanyelvünkért, Beke Sándor A Székely Útkereső levelezés és dokumentumok tükrében, Eszteró István Nirvána gombostűje – és így tovább, összesen harminc kötet recenziója.
A másik kötet tulajdonképpen két könyv: az első rész Beke Sándor eddig megjelent verseiből álló reprezentatív válogatás, a második pedig ezeknek a verseknek stilisztikai elemzése Málnási Ferenc tollából. Szégyen ide, szégyen oda, Beke Sándornak eddig egy-egy versét olvastam, kötete nem került a kezembe. Lehet, hogy én vagyok a hibás, amiért nem jártam utána, de talán inkább az 1990 után összeomlott szervezett könyvterjesztés nem gondolt arra, hogy Nagyváradon is érdekelhet valakit egy Székelyudvarhelyi kiadvány. De hagyjuk az utólagos, meddő elmélkedést, a lényeg, hogy közvetve, Málnási Ferencnek köszönhetően megismerkedhettem Beke Sándor verseivel. A stilisztikai elemzések olyan tanerőknek, illetve diákoknak sietnek a segítségére, akik szívesebben veszik a „készételt", mintsem hogy maguk bajlódjanak az értelmezés elkészítésével.
Pedig megéri a belemélyedést, kedvcsinálóként két Beke-szöveget ajánlok hozzá: „Ha egyszerre lehullna mind, / ellepné az egész földet. / De látod, / nem hullámzik ott fent, / csak fehéres szürkén lebeg, / rétegesen és gomolyosan / a fejünk fölötti égi óceán." – mondja a Fejünk fölött az óceán című vers. A Melegítés pedig: „A kandalló-/ban ég a tűz. / A kéményen / füst száll a / csillagok fe- / lé. Mintha / az erdőből / kivágott cse- /refa melegí-/ tené az álmos / csillagokat..."
Molnár Judit |
Málnási Ferenc: A Székely Útkeresőtől a Nyelvünk és Kultúránkig, az erdélyi irodalomtól ünnepekig, nyelvhazáig. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2016.
Beke Sándor – Málnási Ferenc: Az álmodó bérceken. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2016.
Krónika (Kolozsvár)

Partiumi Magyar Napok: Küldd a dadust szabadságra, 10 napig mi szórakoztatjuk a gyerekeket
A Partiumi Magyar Napok közönsége az elmúlt évek alatt már megszokhatta, hogy a szervezők különösen nagy hangsúlyt fektetnek évről évre a gyerekprogramokra, kicsiknek szóló koncertekre.
JIdén sincs ez másként, hiszen a 15. Partiumi Magyar Napok gyerekközönségét augusztus 22-én, hétfőn 17 órától várják a Tűzoltótoronyhoz, ahol a gyerekek kedvencei, Bogyó és Babóca barátai, a szuperkukák és a szülinapi dalok nagy ismerői, az Alma zenekar tagjai csapnak a húrok közé. Az egyedi stílusú etno zenét játszó együttes improvizatív módon kezeli a táncos-zenés együttlétet: a gyerekek, sőt a szülők is aktív részesei és formálói a sok vidámsággal fűszerezett műsornak. Sikerük kulcsa a gyermeklelket megérintő őszinteségben, a „nevető”,- és „tánc-izmokat” egyaránt megmozgató képességükben rejlik. A PMN szervezői pedig egy további meglepetéssel is várják a gyerkőcöket, amiről előljáróban talán csak annyit mondanánk: nagyon finom lesz
A koncertek mellett a bábszínházi előadások is kiemelt szerepet kapnak a jubiláló Partiumi Magyar Napokon, hiszen minden nap különböző bábelőadásokkal várjuk a kicsiket és nagyobbakat egyaránt.
Természetesen idén sem mAradnak el a nevelően szórakoztató programok: 10 napon át várják a kicsiket a gyermekutca programjai a Széchenyi utcában és a Kossuth kertben, kézműves foglalkozások, különböző vetélkedők és versenyek, népi játszókert és gólyalábas műsor, bohócok, szalmavár építés, térinbába labirintus és további sok sok érdekes és izgalmas program teszi még vibrálóbbá az év legszínesebb rendezvényét.
JA Partiumi Magyar Napok közönsége az elmúlt évek alatt már megszokhatta, hogy a szervezők különösen nagy hangsúlyt fektetnek évről évre a gyerekprogramokra, kicsiknek szóló koncertekre. Idén sincs ez másként, hiszen a 15. Partiumi Magyar Napok gyerekközönségét augusztus 22-én, hétfőn 17 órától várják a Tűzoltótoronyhoz, ahol a gyerekek kedvencei, Bogyó és Babóca barátai, a szuperkukák és a szülinapi dalok nagy ismerői, az Alma zenekar tagjai csapnak a húrok közé. Az egyedi stílusú etno zenét játszó együttes improvizatív módon kezeli a táncos-zenés együttlétet: a gyerekek, sőt a szülők is aktív részesei és formálói a sok vidámsággal fűszerezett műsornak. Sikerük kulcsa a gyermeklelket megérintő őszinteségben, a „nevető”,- és „tánc-izmokat” egyaránt megmozgató képességükben rejlik. A PMN szervezői pedig egy további meglepetéssel is várják a gyerkőcöket, amiről elöljáróban talán csak annyit mondanánk: nagyon finom lesz
A koncertek mellett a bábszínházi előadások is kiemelt szerepet kapnak a jubiláló Partiumi Magyar Napokon, hiszen minden nap különböző bábelőadásokkal várjuk a kicsiket és nagyobbakat egyaránt.
Természetesen idén sem mAradnak el a nevelően szórakoztató programok: 10 napon át várják a kicsiket a gyermekutca programjai a Széchenyi utcában és a Kossuth kertben, kézműves foglalkozások, különböző vetélkedők és versenyek, népi játszókert és gólyalábas műsor, bohócok, szalmavár építés, térinbába labirintus és további sok sok érdekes és izgalmas program teszi még vibrálóbbá az év legszínesebb rendezvényét.
erdon.ro

Álom az államban?
Magam is reménykedtem többször a Bálványosi, illetve a Tusnádfürdői Szabadegyetem hasznosságában. Ma is. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már elhangzik sokadszor a felhívás és a kötelező reménytetés „az építő jellegű magyar–román barátságra”. Naponta föltehetném a kérdést, vajon fölkészültünk-e mi az újabb parlamenti választásokra, az azzal járó és már bejáratott totális, magyarság ellenes támadásokra minden fronton Romániában? Marosvásárhelyen ugyanis a román sajtó már napi adagokban küldözgeti mérgezett nyilait szanaszét. És hiszi, hiszi ám a vezérkar, hogy haszonnal. Most olvasom Gheorghe Giurgiu elvadult írását az autonómia gondolata, szerinte rémálma ellen (Cuvântul Liber, 2016. júl. 21.), melyben nem kisebbet állít, mint azt, hogy az autonómia a nemzeti államok ellen szól, Európában sehol nincs „állam az államban”, és az autonómia csak a magyar nacionalizmus álma a „szabad, független, egységes román nemzeti államban”, s mi több, alkotmányellenes. Nem sorolom.
Ám megütötte a fülünket az a mondat is, hogy „a 13 Aradi vértanúnak semmi köze a román történelemhez”. – Mondanám bizony az ötödik osztályos Déneskének, magyarázd meg, fiam, a bácsinak, mi köze… De inkább az Európai Unió belső törvényeire figyelmeztetném, na, nem Déneskét, mert ő tudja, mi közünk milliós rendekben nekünk a magyar autonómiákhoz szanaszét. Az se lenne közömbös hatású, ha a történelemgyurmázó, megélhetési, mezei történészecskéknek előadást tartana, mondjuk Sabin Gherman például vagy Lucian Boia.
Hát uraim és vezéreink, föl vagyunk-e készülve amúgy istenigazából a hasonló össztüzekre ezekben a Marosvásárhelyi, Tusnádfürdői Isonzókban? És Tusványoson és százfelé föl vagyunk-e készülve éjszakai mészárlásokra, olyanokra, amelyeknek elszenvedői és túlélői voltunk éppen száz évvel ezelőtt, 1916-ban? Vagy ahhoz a magyarmészárláshoz sincs semmi köze a román hatalomnak, oda és vissza? Van felelősség és fejetlenség. Van állítólag barátság és gyűlöletbeszéd. Utóbbinak már kortárs szobrai is vannak magyar tájakon, idegen anyagból összegyúrva. Nem rémítgetek, de jogom és kötelességem is bizony figyelmeztetni, számonkérőleg is akár. Küldetésem is.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk
Az első világháború frontján kezdte pályáját, majd már nemzetközi hírű szívgyógyászként történelmi időkben állt helyt a Kolozsvári egyetemen, később a kommunista hatalom elől sem hátrált meg. Haynal Imrét karcos modora és meg nem alkuvó természete ellenére betegei és kollégái is nagyra becsülték, emberek ezreit mentette meg, ám végül ez sem segített rajta. Nyáry Krisztián a BBC Historyban olvasható portrésorozatában emlékezett meg róla.
Amikor 1944 augusztusában a szovjet hadsereg elérte Erdély határát, a magyar kormány elrendelte a Kolozsvári tudományegyetem nyugatra menekítését és az értékes felszerelés elszállítását. Az orvosi kar 52 éves dékánja, a Budapestről érkezett Haynal Imre professzor az egyetem rektorával együtt nyíltan megtagadta a kiürítési parancsot, és meghirdették a tanév megtartását.
Haynal Imre nem először mondott nemet a hivatalos kormányzati utasításokra, korábban nem volt hajlandó felmondani zsidó munkatársainak, és üldözöttek százainak nyújtott menedéket klinikáján. Az egyetem kapujában egyedül nézett farkasszemet a zsidó hallgatók kiűzésére érkező csőcselékkel, és sikerült megállítania őket. Ugyanígy állította meg a magyar csapatok kivonulása után a klinika átvételére érkező román küldöttséget is.
Régi nemesi családban született 1892-ben az erdélyi Beszterce városában. Apja a helyi kórház főorvosaként fontosnak tartotta, hogy a városban többségben lévő szászokkal és a környékbeli falvak román lakóival anyanyelvükön értsen szót. Négy gyermekét vallási és nemzetiségi türelemre nevelte, és ügyelt rá, hogy mindhárom erdélyi nyelvet magas fokon elsajátítsák. Imrét a német tannyelvű evangélikus gimnáziumba íratta be, aki innen jelentkezett a Kolozsvári egyetem orvoskarára. Haynal Imre később legendássá vált lobbanékony természete már kezdő medikus korában megmutatkozott: az egyetemi laborban szakmai vitába keveredett egy csoporttársával, a vita tettlegességig fajult, amiből az ellenfél sebesülésével záródó kardpárbaj keveredett. 1915-ben orvosi diplomájával együtt kapta meg a katonai behívóját. Katonaorvosként szolgált a montenegrói, az orosz és olasz frontokon, s közben szép lassan elfogytak a fölé rendelt orvosi elöljárók. Az isonzói csatában fiatal kora ellenére már egy gyalogezred főorvosaként vett részt. Egy robbanástól dobhártyaszakadást kapott, ami miatt egész későbbi életében rosszul hallott, de sebesülten is tovább mentette a betegeket.
A frontról hazatérve a III. sz. Belgyógyászati Klinikára került, Korányi Sándor professzor mellé, akit egész további pályafutása során példaképének tartott. Folyamatosan képezte magát, Kölnben, Bécsben, majd Londonban töltött hosszabb időt gyakorlaton. A szívgyógyászat legfrissebb nemzetközi eredményeit honosította meg idehaza, Magyarországon ő volt az EKG bevezetésének úttörője. Később a pajzsmirigy megbetegedéseknek is szakértőjévé vált, ő számított a modern endokrinológia első hazai képviselőjének. Már a Szent Rókus Kórház főorvosaként dolgozott, amikor egyetemi tanári címet kapott. Tanítványai lelkesedtek érte, feljebbvalói viszont nehezen szokták meg, hogy egyáltalán nem hajolt meg semmilyen tekintély előtt, az általa helyesnek ítélt diagnózist bárkivel szemben kész volt harcosan megvédeni. Karcos modorához különleges empátia is társult, a szívpanaszok miatt hozzá fordulók félelmeit mindig képes volt eloszlatni. Rátette a kezét a beteg szívére, és azt mondta: „Itt vagyok, nyugodjon meg, és a szíve is megnyugszik.” Feljegyezték róla, hogy nem egyszer ő adott pénzt a szegényebb betegeknek a drága szívgyógyszerekre.
Az „első református szent”
Sok kortársa írta le igazi angol úriemberként – örökké füstölgő szivarral a szájában, gőzölgő Earl Grey teával az asztalán, zsebórával a mellényzsebében. De a külsőségek mellett politikai ízlése is angolos volt, sokszor ismételgette, hogy briteket tartja „az egyetlen felnőtt nemzetnek”. Sokra becsülte az angolbarát Bethlen Istvánt, Horthy Miklóst viszont gyenge képességű politikusnak tartotta. Író barátai közé tartozott Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Illyés Gyula és Tamási Áron. Mélyen hívő katolikus volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy református lányt vegyen feleségül. Feleségét, Nagy Margitot Tamási Áron az „első református szentnek” nevezte, s nem véletlenül. Haynal Imre nehezen tudott ellenállni a szép asszonyoknak, s kalandjai nem mindig mAradtak titokban. Az 1930-as évek végén a házaspár külön hálószobába költözött, de elválni nem akartak egymástól.
1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása után újraindult a magyar egyetem Kolozsváron. Haynal Imrét a kultuszminiszter Hóman Bálint kérte fel, hogy vegye át az egyetem belgyógyászati klinikájának vezetését, és felügyelje az erdélyi orvosképzést. Megismerkedett egy erdélyi örmény asszonnyal, aki egy angol népszövetségi diplomata felesége volt. Haynal Imre és Magdalena Butterworth – vagy Bibi, ahogy mindenki hívta – életük végéig meg-megújuló szerelmi viszonyt folytattak egymással. A kapcsolatról mindenki tudott, de az orvost nem érdekelte az úri társaság rosszallása.
1944-ben megtagadta az őt kinevező vallás- és közoktatásügyi miniszter kérését, hogy ne avassanak zsidókat doktorrá. A miniszternek nincs beleszólása az egyetem autonóm döntéseibe, tanácsra pedig nem szorulunk rá – üzente vissza. Amikor megválasztották az orvoskar dékánjának, nemcsak a zsidó diákokat elzavarni akaró tömeggel szállt szembe, hanem az embertelen törvényekkel is. Kollégáinak a magasabb erkölcsi törvényekre hivatkozott: „Ne féljetek hippokratészi eskütöktől, adjátok annak szellemében nyugodt lelkiismerettel a hamis orvosi bizonyítványokat az emberi tisztesség nevében, a könyörületesség nevében, az Isten nevében.” Több száz üldözöttet vett fel betegként a klinikára, amely egy idő után annyira zsúfolt volt, hogy a folyosón is emberek aludtak. Amikor a csendőrök megpróbáltak razziát tartani a kórházban, Haynal emelet hangon utasította ki őket: „Itt nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk!”
Ha eltávolítják a Lenin-oltárt, leszedhetik a másikat is
Haynal Imre a háború után Miskolczy Dezső rektorral együtt még megmentette a magyar egyetemet a bezárástól, majd visszatért Budapestre. 1946. elején átvette a II. sz. Belgyógyászati Klinika vezetését. Kórháza ezúttal is nyitva állt az üldözöttek, köztük egykori katonatisztek és arisztokraták előtt.
Ahogy a kommunista diktatúra fokozatosan kiépült, úgy került Haynal egyre többször konfliktusba a hatalommal. Először azt vetették a szemére, hogy osztályidegeneket kezel a klinikáján, ő pedig ugyanazt kiabálta kritikusainak, mint Kolozsváron: „Én nem nézem senki származását, nálam betegek vannak csak, azokat gyógyítom!” Más módon sem volt hajlandó beállni a sorba. Amikor a párttitkár kihelyezte a kórház folyosójára az első Lenin-képet, Haynal egy Szűz Mária-oltárt rakott ki vele szemben. „Ha eltávolítják a Lenin-oltárt, leszedhetik a másikat is” – üzente, és meg is tették a kedvéért. Egy ízben maga Rákosi Mátyás hívta telefonon, és pártbeli riválisa, Gerő Ernő feleségének állapotáról érdeklődött. „Engem az orvosi titoktartás esküje köt, információt nem adhatok” – válaszolta a professzor és letette a telefont.
Szókimondása és érdes stílusa hihetetlenül népszerűvé tette hallgatói előtt is. Klinikája nemzetközi szinten is kiemelkedő színvonalúnak számított, mivel minden kollégájától megkövetelte a tudományos munkát. 1956-ban közvetlenül nem vett részt a forradalmi eseményekben, de másokkal együtt ő is szorgalmazta az alkalmatlannak bizonyult rektor leváltását. Munkatársait emberséges magatartásra szólította fel, így klinikáján egyetlen kommunista funkcionáriusnak sem esett bántódása. Bár fia és számos barátja mellett kedvese, Bibi is nyugatra menekült, Haynal Imre nem akarta elhagyni az országot.
Biztosan Nobel-díjas, ha nem Magyarországon él
A kádári hatalom más párton kívüli értelmiségiekkel együtt őt is megpróbálta magához édesgetni, 1957-ben a Kossuth-díjat is megkapta. Csalódniuk kellett: Haynal Imre semmilyen módon nem vált a rendszer kiszolgálójává. Egy egyetemi gyűlésen az újra kinevezett rektor addig szónokolt az ’56-os „ellenforradalmi eseményekről”, amíg Haynal dühösen félbe nem szakította: „Hogy mersz te a forradalomról beszélni? Hiszen te az egész idő alatt a budin ültél!” Ezután felállt, visszament az irodájába, és elkezdte a holmijait pakolni. Tudta, hogy a nyilvános nevetségessé tételt már nem fogják elnézni neki. Néhány nap múlva megkapta a határozatot a kényszernyugdíjazásáról.
Haynal Imre nem tudott betegei és tudományos kutatásai nélkül élni, ezért levélben fordult Kádár Jánoshoz, hogy továbbra is dolgozhasson. A pártfőtitkár személyesen írta meg neki az ítéletét: „Be kell látnia Önnek, hogy a húrt túlfeszítette és egy állam sem engedhet meg önmagával szemben olyan nyilvános arculcsapásokat, mint amelyeket Ön megengedett magának a mi munkás-paraszt államunkkal szemben.”
A mindig tettre kész orvos ezután 1972-ig, amíg egészsége megengedte, magánpraxist folytatott. Nehezen élte meg, hogy eltávolítása után klinikája lassan pusztulni kezdett, és a szeme láttára veszítette el nemzetközi presztízsét. Még 80 éves korában is publikált, számos külföldi akadémia és tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Hosszú, aktív időskor után, 86 éves korában került kórházba. Szobája előtt két asszony vigyázta az álmát: a felesége és a betegség hírére külföldről hazatért Bibi. Elhívták a tanítványait is, hogy elbúcsúzhasson tőlük. – Hogy van professzor úr? – kérdezte egyikük. – Jól – válaszolt, és a fal felé fordult. Néhány perccel később már nem élt. „Biztosan Nobel-díjas, ha nem ezen a Magyarországon él és gyógyít” – mondta róla egy professzortársa. Így is minden idők legnagyobb magyar szívspecialistája volt, aki emberek ezreinek életét mentette meg orvosként és becsületes, bátor emberként.
NYÁRY KRISZTIÁN
index.hu

Barabás László: száz év után lett magyar alpolgármestere Brassónak
A Brassói magyar közösség összefogásának köszönhetően közel 100 év után lett ismét magyar alpolgármestere a Cenk alatti városnak. A helyhatósági választások után az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva Barabás László tanácstag lett az egyik alpolgármester. Interjúnk az új magyar polgármestereket és alpolgármestereket bemutató cikksorozatunk része.
Hány év után lett ismét magyar alpolgármestere Brassónak?
1918 óta nem volt magyar alpolgármestere Brassónak, ahol a lakosság közel hét százaléka vallotta magát magyarnak. A 253.200-as városban 16.551 fős a magyar közösség. A Brassói magyarok összefogásának köszönhetőek az idei jó választási eredmények, amelyek révén magyar alpolgármestere lett a városnak és magyar a megyei tanács egyik alelnöke is.
Ön új arcnak számít a Brassói közéletben. Hogyan lett alpolgármester?
Jól ismerem a helyi adminisztrációt és a dekoncentrált intézmények működését. 2012-ig az Olt-medence Vízügyi Igazgatóságán voltam igazgató. Hat megye vízügyi igazgatóságával, tíz igazgatóval, hat prefektúrával kellett együtt dolgozni. Az RMDSZ-nek megalakulása óta vagyok tagja, de mindeddig nem vállaltam politikai tisztséget. Az önkormányzati választásokon tanácsos jelöltként indultam az RMDSZ színeiben, akkor még azzal számoltunk, hogy két-két tanácsosi tisztséget sikerült szerezni a Brassó városi illetve a Brassó megyei önkormányzatokban. A magyar közösség összefogásának köszönhetően a megyei tanácsban sikerült három tanácsosi helyet, a Brassói tanácsban pedig két tanácsosi helyet szerezni, és az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva alpolgármesteri és alelnöki tisztségeket is szerezni. A Nemzeti Liberális Párttal (PNL) és a Népi Mozgalom Párttal (PMP) való megállapodás révén a liberális párti támogatással, de függetlenként induló George Scripcaru polgármester munkáját egy RMDSZ-es és egy PMP-s alpolgármester segíti.
Hogyan vette át a
tisztséget és milyen feladatköröket kapott?
Nem volt idegen számomra az adminisztrációs munka, és intézményvezetőként már korábban is kapcsolatban voltam a Brassói önkormányzattal és az ott dolgozókkal, így ismertük egymást. Az alpolgármesterek feladatköreit a polgármester határozza meg. Én az urbanisztikai, területrendészeti, és az építkezési engedélyek kibocsátásáért felelős igazgatóság-, a technikai igazgatóság-, a gazdasági igazgatóság koordinálását, a beruházások életbe ültetését, a hidak, utak és műemléképületek, parkok, terek, zöldövezetek, rezervátumok fejlesztését valamint a kóbor kutyákért felelős szakosztály és az állatkert felügyeletét kaptam feladatnak.
Sikerült-e már felmérni az állapotokat, átvenni a munkaköröket?
Július 1-től kezdtem dolgozni alpolgármesterként, így még mindig zajlik az állapotfelmérés. Naponta találkozok az általam irányított osztályok, igazgatóságok dolgozóival illetve minden nap a terepen is megvizsgálom a jelenlegi állapotokat, a befektetések helyszíneit.
Melyek a legsürgősebben megoldásra váró kérdések?
A már elkezdett beruházásokat kell befejezni, például a Brassópojánai szabadidőközpont több mint 90 százalékban kész van, ezt kell befejezni, de a Pojánában tervezett parkolók kivitelezését újra versenytárgyalásra kell kiírni.
Miben tudja segíteni a Brassói magyar közösséget az, hogy magyar alpolgármestere van a városnak?
A politikai pártok által megkötött együttműködési protokollum tartalmazza az infrastrukturális, a gazdasági növekedést célzó fejlesztések mellett a magyar oktatási intézmények és kulturális projektek, illetve kisebbségjogi ügyek támogatását is. A nyári vakáció alatt a tanintézmények, az osztálytermek és sportpályák rendbetétele jelent prioritást. Konkrét lépések történtek már az Áprily Lajos Főgimnázium udvarának és sporttermének felújítása valamint a 11-es óvodánál és a 15-ös iskolánál elkezdett munkálatok folytatása érdekében. Ugyanakkor az egyházakat támogatjuk az építkezési engedélyek megszerzésében és az egyházi valamint műemlék ingatlanok feljavítása érdekében. Szeretnék hozzájárulni a repülőtér tervének megvalósításához, hiszen gazdasági szempontból meghatározó lenne városunk számára, de a többségben magyarok lakta Kovászna és Hargita megye számára is.
Az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párt és a Népi Mozgalom Párt Brassó megyei szervezetei által megkötött együttműködési megállapodás tartalmazza az oktatás és a kisebbség anyanyelven való tanulásának támogatását, a csökkentett létszámú magyar osztályok működtetését, iskolabuszok biztosítását, Brassói magyar bölcsőde kialakítását. A megállapodás alapján támogatják a magyar hagyományőrző eseményeket és a többnyelvű feliratok kihelyezését, segítik a magyar vonatkozású emléktáblák állítását és műemlékek feljavítását, illetve célként tűzték ki, hogy a Brassói kulturális eseménynaptárban helyet kapjanak a magyar rendezvények.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Féltucatnyi cég dolgozott a kultúrotthon felújításán
Felavatták a művelődés megújult hajlékát Erdőszentgyörgyön. Az épület belsejének egy része ezután lesz korszerűsítve.
Mintegy háromszáz érdeklődő volt jelen a vasárnapi esti avató ünnepségen, ahol Csibi Attila Zoltán polgármester elmondta: sikerült egy méltó termet átadni az erdőszentgyörgyieknek, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is ilyen sokan töltik meg azt.
A megnyitót a MaRó című jó hangulatú előadás követte, amely az erdélyi román–magyar együttélés furcsaságait, jellegzetességeit, az előítéleteket és megszokásokat pellengérezik ki magyar és román színészek előadásában, érzékeny kérdéseket érintve vagy épp hahotára késztetve a közönséget.
A szentgyörgyi művelődési otthon felújítását idén március végén kezdték el, erre a beruházásra 450 ezer lejt különített el a városvezetés a helyi költségvetésből. A munkálatokat féltucatnyinál több cég végezte, és úgy ütemezték be a fázisokat, hogy ne zavarják egymást. A polgármester szerint ez azért volt ésszerűbb megoldás, mert így jól haladtak, míg ha egyetlen cég vállalja, a kivitelezés elhúzódik.
Három hónap alatt megjavították a tetőzetet, amely új burkolóanyagot és esővízcsatornát kapott, nyílászárókat cseréltek, új világítótesteket és villanyvezetékeket szereltek, az otthon külseje teljesen, belseje részlegesen fel van javítva, ugyanígy a padlózat és a színpad is. Az épület nagytermét teljesen felújították, új székeket és függönyöket szereztek be, az erkélyen csupán a padlózatcsere mAradt hátra, itt rögzített színházi székeket helyeznek el. Természetesen az előteret, öltözőket és mosdókat is korszerűsítették.
Csibi Attila szerint egy ekkora beruházáshoz kevés pénzük és idejük volt, de egy jó csapat vitte végbe, és sok ember szíve-lelke van benne. A napokban a városháza összes alkalmazottja félretette a munkáját, és egy jó hangulatú akció során ők maguk végezték el az avatás előtti nagytakarítást az épületben.
Ezzel nincs vége a beruházásnak, hiszen az épület egy része csak ezután kerül sorra. A polgármestertől megtudtuk: a következő egy-két év alatt a volt mozitermet négyszáz férőhelyesre szeretnék bővíteni, hogy ott mindenféle rendezvény helyet kaphasson, a nagyterem pedig megmAradjon előadásokra, hisz a jövőben színházakat szeretnének meghívni.
Az épület konyháját is korszerűsítik, és ez nemcsak az itteni rendezvényeken lesz használható, hanem az iskolák, óvodák és kórház étkeztetési szükségleteit is ez oldja majd meg a jövőben, és a lakosság is napi menüt vásárolhat innen.
Gligor Róbert László |
Székelyhon.ro

Napközis csoport indul Felsőboldogfalván
A szülők kérésére napközis csoporttá alakul át a felsőboldogfalvi óvodás osztály, miután a község vezetősége felújíttatta a régi iskola épületét. Az alacsony gyereklétszám miatt megszűnik az óvoda Patakfalván.
Elkészültek a régi iskola épületének felújításával Boldogfalván, még az udvart is rendbe tették, így szeptemberben indulhat a napközis csoport – fejtette ki lapunknak Tamás Zoltán, a községben működő tanintézetek igazgatója. A napközi elindítása előtt közvéleménykutatást tartottak, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők igénylik-e az egész napos foglalkozások megszervezését. Bár voltak olyanok, akik szerint az óvoda működtetése elegendő, a többség másként vélekedett: az Udvarhelyen dolgozóknak kényelmesebb, ha nem a városba kell vinniük a gyerekeket.
Eddig az épület két termében működött az óvoda, idéntől egy napközis csoport és egy előkészítő osztály költözhet be. Az igazgató jó eredménynek ítélte meg, hogy többen Udvarhelyről is elhoznák gyerekeiket és Boldogfalván íratnák be a tanintézménybe. Hangsúlyozta, aki ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is óvodába járjon a gyereke, a község más településein megoldhatja ezt, hiszen vannak iskolabuszok. „A templom és az iskola meghatározza a falu életét. Fontos, hogy itthon mAradjanak a gyerekek, itt sajátítsák el a hagyományokat, illetve megismerjék a települést” – fogalmazott Tamás.
A napközi udvarán még el kell helyezni a játszótér elemeit – hinta, csúszda stb. –, illetve egy kisebb székely kaput szeretnének állítani a bejárathoz, a termekben pedig folyamatban van a takarítás. Noha az ételek melegítése megoldható lesz a korszerűsített épületben, főzni még nem lehet, ezért az étkeztetést udvarhelyi beszállítóval oldanák meg. A hátramAradt munkát elvégzik a szeptemberi kezdésig – tette hozzá Tamás Zoltán.
Jövő tanévben csak három óvodás korú gyerek lesz Patakfalván, ezért az ottani óvoda meg fog szűnni. Tamás Zoltán elmondta, az óvónő a boldogfalvi napköziben kap majd munkát, ahol amúgy is szükség van egy újabb alkalmazottra, a kicsiket pedig iskolabuszokkal fogják bevinni a községközpontban működő intézménybe. Hangsúlyozta, szeretnék, ha nem kellene bezárni a tanintézményeket, de ha nincs gyerek, nincs mit tenni. Örülnek, hogy legalább a tanítói állás nem szűnik meg.
A boldogfalvi napközibe augusztus 10-éig lehet beíratni a három évet betöltött gyermekeket. A jelentkezőket a Fülöp Áron Általános Iskolában várják hétköznapokon 10–13 óra között. Az oktatás szeptember 12-én kezdődik.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Hadifoglyok emlékeit várják – a székelyekét is
A huszadik század egyik nagy csapása a magyarságra a világháborúkat követő hadifogság. Százezrek szenvedték el, katonák és civilek, de minden hadifogoly emléke egyedi. Ezek összegyűjtése a magyar Országút Társulat pályázatának célja.
Várják tehát minden magyar hadifogoly (beleértve a határon túli magyarok) visszaemlékezéseit, elsősorban az eddig még nem közölteket. A pályázat során külön hangsúlyt kapnak a nyugati (amerikai, francia, angol) hadifogságról szóló emlékezések, mert ezekről még kevesebbet lehet tudni – informál a pályázatról a kiíró.
Három kategóriában várják az emlékezéseket, egyrészt beküldhetők az eredeti feljegyzések, naplók, melyek a fogság alatt születtek és máig megőrződtek. Ide tartoznak az elhurcolások közben küldött (pl. vonatból kidobott) levelek. Pályázni lehet ugyanakkor a volt hadifogoly későbbi feljegyzéseivel, emlékirataival. Nagy értéket jelent, ha hangfelvétel vagy film őrzi a visszaemlékezését. Végül a pályázat harmadik kategóriájában a mások (pl. családtagok) által megőrzött történeteket várják, akik jó emlékezőtehetséggel az eredeti elbeszélést hűen leírták.
A visszaemlékezés eredeti kézirata akár fénymásolatban, akár elektronikus másolatban (fénykép, szkennelés), akár eredetiben is beküldhető. Hang- és filmfelvételt is szívesen fogad a kiíró, ugyanakkor kérik beküldeni a volt hadifogoly rövid életrajzát és lehetőleg róla közvetlen a fogság előtt vagy után készült fényképet.
A visszaemlékezéseket, melyek a kiírási feltételeknek megfelelnek, kötetben jelentetik meg, rövid életrajz kíséretében. A könyvből tiszteletpéldányt kapnak a beküldők, többet is. A visszaemlékezésekből továbbá színházi est készül, melyet a könyvbemutató alkalmával állítanak először színpadra. Leadási határidő 2016. november 30, bővebb informác
Székelyhon.ro

Tőkés József református lelkésznek állítottak szobrot Málnásfürdőn
Első okleveles településként való említésének 650. évfordulóját (1366–2016) gazdag műsorral ünnepelte Málnás: szobrot állítottak Tőkés Józsefnek (1884–1951), a falu egykori iskolaépítő református lelkészének, a Sepsi Református Egyházmegye korabeli esperesének. Alkalmat jelentett az ünnepre az is, hogy 160 évvel ezelőtt szentelték fel a gyülekezet templomát, kerek 100 évvel ezelőtt itt született dr. Tőkés István teológiai tanár, püspökhelyettes.
Négyes emlékezésre gyűlt össze a falu július 23-án, szombaton: a zsúfolásig telt kultúrotthonban Szotyori Angéla polgármester nyitotta meg a kétnapos ünnepet. Székely sors című zenés történelmi, irodalmi összeállítással léptek fel a Tőkés József nevét viselő iskola tanulói. Az előadást, valamint a betanító pedagógusokat (Mihály Emese Ágotát és Lukács Évát) vastapssal jutalmazta a közönség. A helybeli kultúrotthon falait a homoródszentpáli Hátszegi Csaba, a romániai és magyarországi fotóművészek szövetségének tagja megvásárolható művészfotói díszítették. Az ünnepségen részt vett Tőkés László Európai Parlamenti képviselő és a kiterjedt Tőkés család.
Üdvözlőbeszédet mondott Hebling Zsolt, Málnás Balaton menti testvértelepülése, Alsóörs polgármestere és a barcasági Négyfalu és Szilágysámson önkormányzatának képviselői, ugyanis településeik szintén ebben az évben ünneplik írásos említésük 650. esztendejét.
A Tőkés József által építtetett helybeli református papilak előterébe gyűltek össze szoboravatóra az ünneplők. Balla Barna málnási református lelkipásztor jeles elődjére emlékezett, akinek szobra jelenünkben is munkára és lelkesedésre sarkall, kitartásra buzdíthatja a ma élőket. Kifejezte meggyőződését, hogy a Málnáson 42 évig szolgáló lelkipásztor, Tőkés József nagytiszteletű esperes szellemi hagyatéka még sokáig élni fog jelenlegi hívei lelkében. Felidézett néhány, az esperes személyéhez kötődő rövid történetet, amelyeket jelenleg még élő egykori tanítványaitól gyűjtött össze. Tőkés József esperes-lelkész, egyházi író, szótárszerkesztő, Tőkés István édesapja, Tőkés László nagyapja volt. Marosvásárhelyen és Nagyenyeden tanult, a teológiai tanulmányok után a berlini tudományegyetemen hallgatott előadásokat. Segédlelkész volt Kolozsváron, majd haláláig a málnási gyülekezet lelkipásztora. A Sepsi Református Egyházmegye tanügyi előadója és zsinati tagja lett. A magyar felsőházban a Háromszéki nép jogaiért harcolt. Málnás községben fogyasztási és hitelszövetkezetet alapított, falujában két tanerős iskolát építtetett (1922), hogy a helybeli gyerekek anyanyelvükön sajátíthassák el a tudományt. Szerkesztette az Emlékkönyv a reformáció négyszázados évfordulójára című, Sepsiszentgyörgyön 1918-ban megjelent forrásértékű kötetet. Porai a málnási temetőben nyugszanak, ahová a helyi közösség és a család elhelyezte az emlékezés koszorúit.
Szoboravatás előtt az ünnepségen jelen lévő Gulyás Gergely, a magyar Országgyűlés alelnöke beszédében az egykori lelkész mAradandó üzenetét, a ma élő klérus munkájának hasznos és nélkülözhetetlen voltát, a tőkési példamutatás megtartó erejét emelte ki. Tőkés László köszönetét fejezte ki, hogy megörökítették nagyapja arcmását. Úgy emlékezett rá, mint aki, mint sokan mások – a költő Szabolcska Mihály Temesvári lelkipásztor, Márton Áron katolikus püspök –, az akkori Erdélyben megmAradt, hivatástudattal és kitartással végezte a szorongatott magyarság között lelkipásztori, papi feladatát. Köszöntőbeszédet mondott Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, példaértékűnek nevezve az összefogás szükségességét mutató emlékezést, amely valóságos népünneppé nőtte ki magát. Balla Barna tiszteletes a közösség nevében megköszönte a megyei tanács anyagi támogatását, amellyel segítette a szoborbizottság munkáját.
A mellszobor az avatón is jelen lévő Petrovits István Sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása, öntését Sánta Csaba szovátai mester műhelyében végezték. Az ünnepségen tiszteletét tette a Málnáson élő id. Szilágyi Zsolt egykori karmester és tenorista, fellépett a Sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus (vezényelt ifj. Szilágyi Zsolt), a helybeli iskolások furulyacsoportja egyházi énekeket játszott Balla Enikő vezényletével. Avató után a református templomban bemutatták az alkalomra megjelent Málnás című ünnepi kiadványt, melynek öttagú szerzői gárdájából dr. Székely Zsolt régész a vidék múltjáról, e sorok írója pedig a község hasznosítható kincseiről, jövője javításának szükségességéről értekezett.
A vasárnapi ökumenikus istentiszteleten Balla Barna lelkipásztor emberi életünk istenes alapokra való helyezésére figyelmeztetett a Szentírás 5 Mózes 4:40 textusa alapján. Ekkor került sor a Tőkés Istvánról készült dokumentumfilm ősbemutatójára.
Később tartalmas népünnepéllyel folytatták a falunapot. Délután Sepsiszentgyörgyi Fenyőcske, a sepsikőröspataki Kőrös ifjúsági néptánccsoport, a sepsikőröspataki Zumba moderntánc-csoport, a Sepsiszentgyörgyi Canticorum női kar és a helybeli fiatalok műkedvelő színjátszó csoportja uralta a sportpálya szabadtéri színpadát. Az eszem-iszomot utcabál követte. A nagy évforduló esztendejét egy emlékkővel tették mAradandóvá a polgármesteri hivatal előterében. Készítője Urszuly Sámuel mikóújfalusi kőfaragóművész.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék
Erdély.ma

Aki nem hisz, nem is cselekszik
Könyvbemutató és a Fidesz nemzet- és külpolitikájának értékelése – e kettő összefonódott csütörtökön délután Tusványoson a Kriza János népzenei sátorban, ahol Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke 2002–2014 közötti írásainak, beszédeinek gyűjteményét mutatták be. A Hitünkből értékek következnek című kétkötetes könyv kordokumentum, amelynek a szerző evangelizációs szerepet szánt a politikában, ugyanakkor folytatása korábbi két kiadványnak (Németh Zsolt, Lőrincz Csaba, Orbán Viktor, Rockenbauer Zoltán: Nemzetpolitika ’88–89 és Németh Zsolt: Magyar kibontakozás, 1998–2002).
Bevezetőjében Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, a könyvbemutató moderátora megindokolta, miért Tusványoson és miért a Kriza János sátorban mutatják be Németh Zsolt beszédeinek gyűjteményét: a szerzőt vérrokonság köti a neves néprajzi gyűjtőhöz, és „Németh Zsolt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szellemi atyja” – idézte Orbánt Viktor miniszterelnöknek a kötet előszavában megfogalmazott megállapítását.
Németh Zsolt Magyarország határon túli politikájának legelkötelezettebb híve, aki elvszerűen politizál, a magyar külpolitikában fontosnak tartja a nemzetpolitika érvényesítését, és a nemzetpolitikában figyelemmel követi a külpolitikai szempontokat – méltatta a politikust Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke. A Fidesznek és Németh Zsoltnak köszönhető a státustörvény, valamint a kettős állampolgárság, ami reményt adott a határon túli magyar közösségeknek – mondotta.
A könyvről Martonyi János volt külügyminiszter megfogalmazta: az állandóság, a folytonosság életműve, amely azt tükrözi, bár a körülmények változtak, Németh Zsolt megőrizte hitét, az abból fakadó értékeket és a fő célt: elkötelezett a nemzetpolitika és a határon túli magyarság támogatása tekintetében. Az érdekpolitizálással ellentétben Martonyi az értékelvű politizálás híve, szerinte az értékek koordináta-rendszert adnak a politikának. Leszögezte: Magyarország esetében nem is lehetne másként, mert sem gazdasági, sem katonai téren nem nagyhatalom, ha így lenne, nem biztos, hogy az értékelvű politizálásra lenne szükség. „A magyar nemzet számára egyetlen koordináta-rendszer az értékvilág, amelyből következnek az emberi és közösségi jogok, ezekben és az autonómiában hiszünk.” Martonyi méltatta Németh Zsolt előrelátó politikáját is, hangsúlyozva közös politikai hitvallásukat, és kitért a kettős állampolgárságból eredő új magyar összetartozás-érzésre. Aki nem hisz, nem is cselekszik – szögezte le Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Hangsúlyozta: Németh Zsolt olyan világban vallja meg hitét, amelyben nem az eszmei, hitbéli értékek, hanem az érdekek vezetnek. Az értékelvű, vallásos politizálás Európában sem menő – állapította meg. „Hitünkből nem csupán értékek következnek, hanem jó cselekedetek is.”
Mindketten ateista világból indultak, de mindkettőjük édesapja – Tőkés István és Németh Géza – református lelkészként követendő magatartásmintát jelentett, értékes szellemi útravalót adott – erről is szólt Tőkés László és Németh Zsolt.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke köszönetet mondott munkatársainak, a kötet összeállítóinak, méltatta a 2008-ban elhunyt Lőrincz Csaba és Szesztay Ádám munkáját, akiknek egymást követő időszakokban nagy szerepük volt a nemzet- és külpolitikai stratégiák kidolgozásában. Németh Zsolt azzal zárta hozzászólását: az elhangzott méltatások, a sok dicséret jól esik, de nem jelenti azt, hogy a munkának vége, folytatni kell még akkor is, ha a migránsválság korában nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hol a világ jobbik része?
Döbbenetes, hogyan váltak mindennapi életünk részévé a rettenetek. Szinte rendszeres immár, hogy esti film helyett merénylet, ámokfutás vagy éppen puccs élő közvetítését nézzük a tévében, reggel pedig egy újabb tömeggyilkosságról, annak megkísérléséről szóló hír az első, amivel szembesülünk. És mindez nem a világ túlsó felében történik, hanem valahol a szomszédunkban, az elmúlt hetekben éppen Franciaországban, Németországban, Törökországban. Az áldozatok között gyakorta román, magyar állampolgárok – lehetnének akár barátaink, ismerőseink, lehetnénk mi magunk.
Begyűrűzik a félelem életünkbe itt, Európa nyugodtabb felén is. Ha nyaralnánk, kétszer is meggondoljuk, érdemes-e határon túlra utazni, ma már nem csak pénz kérdése, hogy nyakunkba tudjuk-e venni a világot. Bejárnánk a híres nyugati városokat? Lám, bárhol, bármikor robbanthatnak, lőhetnek, a görög tengerparttól a beáramló migránsok sokasága, Törökországtól a diktatúrába hajló, erőszaktól sem mentes belpolitikai helyzet riaszthat vissza. Sokakban felmerül a kérdés, kockáztassák összekuporgatott pénzüket, kevés szabadidejüket egy esetleg vérbe fúló vakációra? Le kell mondanunk a huszonöt éve még oly nagyon áhított szabad utazás öröméről? Szomorú két hetet tud maga mögött Európa. Nizzában egy őrült vezetett teherautót a tömegbe, Németországban egy másik késsel támadt utastársaira a vonaton. A péntek esti müncheni lövöldözés után már szinte megkönnyebbülten hajtogatta mindenki, hogy nem migráns az elkövető, egy borult elméjű gyermek állt bosszút kortársain, köztük több bevándorlón is. Tíz halott nehezíti ámokfutása mérlegének serpenyőjét. Majd újabb késelés, szintén Németországban, robbantás egy szabadtéri fesztivál bejáratánál. Az elmúlt időszak történése közül van, amelyik kapcsolódik Európa elhibázott bevándorláspolitikájához, van, amelyik nem. Akad olyan, amelynek hátterében az Iszlám Állam radikális tanai állnak, s olyan is, amelynek semmi köze ahhoz. Követni is nehéz, ki miért végzett másokkal, magával, minden jel szerint egymást ösztönzik akcióra a pszichésen sérültek, a valamilyen okból kitaszítottak, s ha ez így van, a sorozatnak nincs vége, hisz örök megváltásra, legalább egy nap hírnévre oly sokan áhítoznak még.
Évtizedek során gyakorta fogalmaztuk meg, nem jó helyen születtünk, sóvárogva tekintettünk a jóléti társadalmakra, „a világ szebbik felére”, s lám, most kiderül: nem érdemes elvágyódnunk, a békésebb, nyugodtabb világ immár nálunk van. Gazdagságunk, életszínvonalunk nem közelíti ugyan a nyugatit, de egyelőre nem kell életünket féltenünk, ha a Szent Anna-tóhoz, Szovátara vagy éppen a Fekete-tenger partjára kirándulunk. Rájöhetünk: nem rossz hely ez, élhető, szerethető, és nem kell eltévedt golyóktól, rejtett bombáktól rettegnünk. Márpedig a mai világban ez nem is kevés.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közösséget átölelő Illés-napok (Illyefalva)
Tizenkilencedik alkalommal tartottak Illés-napokat Illyefalvan a hétvégén. Szombaton este a Bicebóca és a Ját(t)cint gyerekszínjátszó csoport adott elő egy-egy jelenetet, és fellépett az egyházi gyermekkórus a kultúrotthonban.
A hagyományos ökumenikus istentiszteletet vasárnap a római katolikus templomban tartották. Köszöntötték az aranylakodalmas és az ezüstlakodalmas házaspárt, akik a faluban fogadtak örök hűséget egymásnak 50, illetve 25 évvel ezelőtt. Szokás szerint az újszülötteket is felköszöntötték, tizenhárom család tizennégy gyermekét, akik az elmúlt évben születtek. Továbbá a település legidősebb lakóját, a 96 éves Kuti Sándort méltatta Fodor Imre polgármester, aki e gesztusokban azt tartja kiemelendőnek, hogy a legkisebbtől a legidősebbig képletesen átölelik a falut, mindenkinek szól a köszöntés, amelynek üzenete: figyelnek mindenkire, figyeljünk egymásra. Délután a futballpályán folytatódott a rendezvénysorozat. Az uzoni Atlantisz fúvószenekar fellépését gyerekfoglalkozások és játékok követték, aztán az óvodások és iskolások műsorát tekinthették meg hozzátartozók és falusfelek. Az este a felnőtteké és ifjaké volt, koncertek szórakoztatták a közösséget. (sz.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvbemutató baráti körben
Barátok, ismerősök előtt, szűk körben mutatták be nemrég Czegő Zoltán két verseskötetét: a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szószék a Hargitán című új verseket tartalmazó kötetet és az ARTprinter Kiadónál megjelent Hetvenhét című bibliofil kiadványt, amely címét onnan kapta, hogy a szerző hetvenhét éves korában – pár nappal a hetvennyolcadik életéve betöltése előtt – adták ki, korábban megjelent kötetekből válogatott hetvenhét verset tartalmaz, és hetvenhét példányban jelent meg, amelyből az 1-es számú a szerzőé, a 77-es a kiadóé, a többi közül pedig sokat megvásároltak a könyvbemutatón.
Az esemény helyszínéül azért választották a Sugás vendéglőt – indította a szerző a könyvbemutatót –, hogy a könyvekből befolyó pénzt legyen ahol és amikor elkölteni. „Ez nem igaz, de ez a mAradék humorom” – fűzte hozzá Czegő, aki később azt is megjegyezte: azért az ovális asztalnál tartják az eseményt, mert a kerekasztalokból mindenkinek elege van már.
A téma kapcsán emlékeztetett: minden jelentősebb kultúrvárosban voltak valamikor kávéházi törzsasztalok, ilyen mellett dolgozott például Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre. Sepsiszentgyörgyön is volt a hatvanas években egy bizonyos törzsasztal a Sugás vendéglőben, amely Czegő szerint dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, később pedig dr. Bálint Jenő ideérkezése után alakult, s amelyet a Megyei Tükör írói is előszeretettel látogattak, akkor is, ha emiatt időnként behívatták őket „a párthoz”.
A könyvbemutatón rögtönzött beszédében az író több témát is érintett, és néha személyesen is megszólította a résztvevőket. Elmondta, hogy az általános szemlélettől eltérően van, amit csak epikában, cselekményben lehet megírni, ezért őszre egy novelláskötete is megjelenik, s jelezte, hogy más jellegű írásokat is publikál, hisz szülővárosa, Bukarest naponta szolgáltat témát az íráshoz. Végezetül egy versét is felolvasta.
Ezt követően Kopacz Attila, az ARTprinter Kiadó vezetője is felszólalt, megosztva a hallgatósággal egy személyes élményét az egykori törzsasztallal kapcsolatosan, és elmesélte a kötet születésének körülményeit. A beszélgetés koccintások után még kötetlenebb hangnemben folytatódott, Albert Ernő és a szerző barátai közül mások is megszólaltak, szó esett a Czegő Zoltán által írt mikós himnuszról, más versekről, és röpke vita is kialakult a magyar e hang többféle kiejtéséről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Párbeszédek időszaka következik? (Autonómiáink és a világpolitikai fejlemények)
Az elmúlt huszonöt esztendőt meghatározta az autonómiáért folyó küzdelem, és mára egyértelmű, ennél többet követelni esélytelen, kevesebbet pedig nem érdemes, bizonyossá vált, hogy autonómia nélkül drasztikus iramban fogyunk – ezekkel a szavakkal vezette fel Borbély Zsolt Attila politológus, az EMNT alelnöke azt a tusványosi beszélgetést, amely autonómiáink helyzetét vizsgálta a világpolitikai fejlemények tükrében. A meghívottak többsége valamilyen formában kapcsolódik az erdélyi autonómiamozgalomhoz, és bár igazán újat egyikük sem mondott, a vélemények megoszlottak arról, hogy kedvez vagy sem a jelenlegi időszak követeléseinknek.
Szász Jenő, a Nemzetstratégai Intézet igazgatója szerint Európa mély belső válságokkal küszködik, emiatt nincs energiája jó válaszokat adni a külső válságokra. Ilyen helyzetben nagy kérdés, hogy jut-e ideje, figyelme, s egyáltalán listáján hányadik helyen áll a Kárpát-medenceében élő nemzeti közösségek ügye. Szász Jenő véleménye szerint felértékelődőben vannak az őshonos közösségek, hisz az elmúlt egy-másfél esztendő megmutatta Nyugat-Európának, hogy míg a belső migráció többletforrást biztosított – munkaerőt, demográfiai növekedést –, a kívülről érkezők elsősorban kihívást jelentenek. Úgy látja, a párbeszéd időszaka következik, intézményesíteni kell azt az országok között és az országokon belül is. Európa komoly makrokihívások előtt áll, a nemzetek ügye egyre inkább háttérbe szorul, beszűkülnek a mozgásterek, de itt, a közép-európai térségben új párbeszédeljárások indulhatnak – vélekedett Szász Jenő.
Andrea Carteny Kelet-Európa-kutató szerint az EU egyik nagy hibája, hogy a kezdetektől belügynek tekintette a kisebbségi kérdést, pedig véleménye szerint az őshonos kisebbségeket meg kell védeni, pragmatikusnak kell lenni, folyamatosan nyomást gyakorolni, és a legfontosabb talán a tabuk nélküli nyitott viták folytatása.
Visszatérő vendége Tusványosnak Marc Gafarot I Monjó katalán politológus, publicista is, aki szerint nem kellene a kisebbség kifejezést használnunk, hisz ezzel önmagunkat kisebbítjük, a nemzeti közösség szóösszetétel sokkal kifejezőbb, helyesebb. Európában 50 millióan nem élnek többségben, sokan másodrangúnak tekintenek bennünket, pedig nemzetiségtől függetlenül mindenkit megillet az első osztályú állampolgárság. Meglátása szerint az itteni magyarok sokat vártak Ceauşescu bukása után, és nem igazságos, ami történt. Az autonómia a megoldás része, eszköz egy jobb társadalom megteremtésére, segít helyreállítani a párbeszédet különböző közösségek között, és eszköz a gazdaságfejlesztésre is, meglátása szerint ezért nem akarja Bukarest. Ha Európa egy polgáraihoz közel álló szövetség kíván lenni, akkor pozitívan kellene tekintenie „az olyanokra, mint mi”, és hűnek mAradnia a jelmondathoz: Egység a sokszínűségbe – vélekedett.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs a közképviselet nemzetközi „ügyeiről” beszélt: július 28-ig beterjesztik fellebbezésüket a luxembourgi európai bíróság polgári kezdeményezésüket elutasító döntésével kapcsolatosan, véleménye szerint az alapfokú indoklás „elfogadhatatlan megállapításokat tartalmaz”. Kitért a Marosvásárhelyi bíróság székely szabadság napjához kapcsolódó ítéletére is, a csendőrség által kiszabott tízezer lejes büntetést részben törölték. Izsák szerint a közösség szempontjából ez nem rossz, azt a hatezer lejes bírságot helyezték hatályon kívül, amelyet a csendőrség azért szabott ki, mert úgy ítélte meg, hogy a székely vértanúk emlékművétől engedély nélkül vonultak a főtérre. Ez a döntés összhangban áll a másik ítélettel, lezárulni látszik a polgármesteri hivatallal, csendőrséggel, rendőrséggel folytatott jogvita, a jog győzött, nincs akadálya, hogy 2017. március 10-én több tízezer ember vonuljon fel Marosvásárhelyen. Izsák kiemelte, jövő év elején az új kormány ismét napirendre tűzi a regionális átszervezés kérdését, ezért szükség lesz arra, hogy nagy számban, közösen fellépve követeljük Székelyföld régió kialakítását.
Toró T. Tibor, az EMNP alelnöke elmondta, az elmúlt 25 évben túl sok sikerrel nem dicsekedhetnek, talán arra lehetnek büszkék, hogy sikerült a politika napirendjén tartani az autonómia kérdését. Meglátása szerint úgy kell cselekednünk, hogy magunk javára fordítsuk az ellenük mutató politikai törekvéseket, ehhez stratégiai partnereket keresnek, többek között a transzilvanista románok soraiban is. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott „békemissziós” szerepéről beszélt, azt a feladatot kapta Orbán Viktortól, hogy próbálja egybefogni az erdélyi autonómiatörekvéseket, igyekezzen rávenni az együttműködésre, párbeszédre az itteni szervezeteket. Mint fogalmazott, ha két indián egymás skalpját követeli, annak a sápadtarcú örül, ezért fontosnak tartja feladatát. Ő is kiemelte a drasztikus népességfogyást, de beszélt arról is, hogy Európa „homokba dugja a fejét”, lakóinak 85 százaléka többségi társadalomhoz tartozik, tíz százalék nemzetiség, öt százalék pedig migráns, az öt százalék gondjaival hajlandó foglalkozni, de a tíz százalékról tudomást sem akar venni. Véleménye szerint a béke, a biztonság csak akkor teremthető meg Európában, ha új, szabályozott szolidaritást alakít ki, ha újradefiniálja önmagát, és nekünk készen kell állnunk, hogy „egyes nemzetrészeink egészséges versengésben megfogalmazott közös koncepcióval tudjanak előállni, vagy a sápadtarcúak győznek”. Répássy Róbert Fideszes képviselő leszögezte: Magyarországnak alkotmányos kötelessége támogatni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit.
Kalmár Ferenc Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos nincs meggyőződve arról, hogy a párbeszéd ideje következne Európában, elhatalmasodóban a félelem, és ez egyáltalán nem kedvez. A migrációs válság kapcsán sokszor összemossák az őshonos kisebbségek és migránsok ügyét, és sok állam kockázati tényezőként tekint a kisebbségekre, mára felfüggesztették azt a tézist, hogy a sokszínűség Európa gazdagsági forrása lehet. Az autonómia elérésének egyik előfeltétele, „hogy egyet akarjunk, akkor talán meghallgatnának”. Ugyanakkor úgy vélte „mi is ludasok vagyunk, hogy ilyen keveset tudnak rólunk”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kommunizmus áldozatai után kutatnak
Újabb ásatást indítottak a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER), valamint az Erdélyi Történeti Múzeum régészei tegnap a Duna-deltában, hogy felkutassák a kommunizmus idején az egykori peripravai kényszermunka-táborban megölt politikai foglyok földi mAradványait.
A peripravai munkatábort hivatalosan egy 16 kilométeres gát megépítése és a falu körüli mocsaras terület lecsapolása érdekében alakították ki az 1950-es évek elején, 1959 és 1964 között azonban politikai foglyok ezreit hozták ide. Peripraván főleg a rendszer által ellenforradalmároknak tartott elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt.
Az embertelen fogva tartási körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya miatt legalább 124 (többségében politikai és néhány köztörvényes) fogoly halt meg Peripraván, akiket sikerült eddig azonosítani. Az állami intézet az őrök és parancsnokaik büntetőjogi felelősségén túl a politikai foglyok megsemmisítését elrendelő belügyminisztériumi vezetők elszámoltatása érdekében próbálja feltárni és azonosítani az áldozatok földi mAradványait. A jeltelen sírok felkutatásában a túlélők tanúvallomásaira támaszkodnak, a kihantolt holttestek azonosítása érdekében pedig az intézet júniusban felhívást intézett a munkatáborban eltűnt foglyok családtagjaihoz, hogy DNS-mintákkal segítsék a régészek munkáját. Mivel a tegnap kezdődött ásatás esetleges eredményét a még életben lévő vétkesek büntetőjogi felelősségre vonására akarják felhasználni, a feltárást a katonai ügyészség képviselőjének jelenlétében végzik. A korábbi két (2013-ban, illetve tavaly végzett) peripravai ásatás során 11 jeltelen sírt tártak fel, a benne talált csontokat pedig a tulceai igazságügyi orvostani intézetbe szállították azonosításra. Romániában 2013-ban kezdődött a sajtó által kommunista pribékeknek nevezett egykori börtönparancsnokok büntetőjogi elszámoltatása, eddig kettőnek az ügyében született ítélet. A hírhedt Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnokát, Alexandru Vişinescut idén februárban jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélték, ő már megkezdte büntetése letöltését. Márciusban alapfokon ugyancsak húszéves szabadságvesztésre ítélték Ion Ficiort, a peripravai munkatábor egykori parancsnokát. Ügyészségi vizsgálat folyik a szamosújvári börtön egykori parancsnoka, Constatin Istrate, illetve George Homostean volt belügyminiszter ellen, akit a gyanú szerint felelősség terhel egy politikai fogoly, Gheorghe Ursu kínvallatások nyomán 1985-ben bekövetkezett haláláért. Júniusban az IICCMER Marian Petrescut, a galaci börtön egykori parancsnokát és helyettesét, Gheorghe Boştinát is feljelentette, előbbit 104, ez utóbbit száz politikai fogoly haláláért tartják felelősnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)