Székelyföldet ünnepelte Európa
Kovács Piroska elnyerte az Europa Nostra 2012-es kulturális örökségvédelmi nagydíját
A 2012-es Europa Nostra Díjak hat nagydíjának egyikével tüntette ki Kovács Piroskát, a máréfalvi KŐLIK Hagyományőrző Művelődési Egyesület alapítóját az Európai Bizottság és az Europa Nostra június 1-jén Lisszabonban, Hargita Megye Tanácsának felterjesztése nyomán.
Székelyföldet, Hargita megyét ünnepelte Európa június 1-jén este Lisszabonban. Hargita Megye Tanácsa felterjesztése nyomán a máréfalvi Kovács Piroska a 2012-es Europa Nostra Díjak Európa kulturális örökségvédelméhez való kiemelkedő hozzájárulás kategóriájának győztese. A díjat a lisszaboni Jerónimos kolostorban szervezett péntek esti ünnepségen adták át Kovács Piroskának, a "székely kapuk őrzőjének" a Székelyföld népművészeti örökségének kutatásában és megőrzésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. A márciusban kihirdetett 28 Europa Nostra Díj nyertese közül a június 1-jei díjkiosztó ünnepségen választották ki a hat fődíjast, amelynek egyike Kovács Piroska. Az Európa kulturális örökségvédelméhez való kiemelkedő hozzájárulás kategóriája győztesének, a máréfalvi 80 éves nyugalmazott pedagógusnak, népművelőnek, néprajzi gyűjtőnek a helyi történelem és örökségvédelem területén végzett tevékenységét az év legkiemelkedőbb örökségvédelmi megvalósításaként ismeri el az Európai Unió.
– Ez a díj nem egy embernek szól, ez Máréfalva, Hargita megye, Székelyföld sikere is – nyilatkozta Kovács Piroska, akit Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kísért el a lisszaboni díjátadásra.
A tanácselnök szerint Európa figyelmének a középpontjába került Székelyföld, Hargita megye.
– Sajátos kulturális értékekkel rendelkezünk, a székely kapu mint szimbólum Európa egyik féltett kincse, amelyet mint bebizonyosodott, összefogással, odafigyeléssel meg tudunk védeni. Kovács Piroskán keresztül egész Székelyföldet díjazza Európa. Az összefogással végzett munkának eredménye van, ezért büszke vagyok arra, hogy Hargita Megye Tanácsa felelős és jelentős szerepet vállalt a Piroska néni által elindított mozgalomban, a székely kapuk mentésében. Büszkék vagyunk Kovács Piroska munkájára, kitartására – nyilatkozta Borboly Csaba hangsúlyozva: – Ez a díj is bizonyítja, hogy Székelyföld létezését nem lehet letagadni. Székely kapuk léteznek, Székelyföld létezik, és a Székelyföldért tevékenykedők Európa büszkeségei, eredményeinket egész Európában elismerik.
Hargita Megye Tanácsa 2009 óta tagja a Kovács Piroska által alapított KŐLIK Hagyományőrző Művelődési Egyesületnek, amely tevékenységét megyei szintre kiterjesztve közösen dolgoznak a székely kapuk megmentésén. A közös tevékenység eredményeként számos régi székely kaput újítottak és újítanak fel, felleltározzák a megye székely kapuit, és a hagyományos falukép, utcakép megőrzésén dolgoznak. Hargita Megye Tanácsa Kovács Piroska tevékenységét tavaly Orbán Balázs- díjjal ismerte el.
Kovács Piroska, máréfalvi viseletben szerényen és boldogan vette át a 10 000 euró értékű juttatással járó Europa Nostra nagydíjat. A zsűri tagjai elismeréssel nyilatkoztak Piroska néni munkásságáról, a közönség hangos "Bravó!"-val ünnepelte az udvarhelyszéki Máréfalva szülöttét. Rengetegen gratuláltak a meghatódott Piroska néninek, aki így nyilatkozott a díjátadást követően:
– Rendkívüli érzés és nagyon nagy megtiszteltetés ez a díj. Boldog vagyok. A díjátadó ünnepség felemelő pillanataiban azt éreztem, hogy jó lenne, ha az otthon ma-radott székely kapuk tulajdonosai, kapufaragók, kapuállító falvaink közössége is velem együtt érezné, hogy ennek a sajátosan ránk jellemző népi értéknek igenis helye van Európában, Európa hagyományos kultúrájában. Ez alkalommal Európa ránk figyelt, a székely kapu megkapta méltó helyét Európa kulturális palettáján. Ez további munkára ösztönöz.
Hargita Megye Tanácsának felterjesztése P. Buzogány Árpád történész munkáján alapult, aki így ír Kovács Piroskáról:
"Kovács Piroska nyugalmazott tanár, népművelő, néprajzi gyűjtő, helyismerettel, történelemmel, néprajzzal kapcsolatos gyűjtőmunkát végzett, melynek eredményét több önálló kiadványban jelentette meg. A székely kapuk udvarhelyszéki kataszterét összeállította, a régi kapuk megmentését, helyreállítását szorgalmazta és ennek hatására megyei program indult be. Tájházat alapított szülőfalujában, annak folyamatos programjai elsősorban az értékmentést szolgálják, illetve a fiatalokat megismertetik a hagyományos mesterségekkel (pl. kapufaragás). Sokoldalú munkásságát több helyi, megyei és romániai díjjal ismerték el.
Pedagógusként szülőfaluja iskolatörténetét készítette el, településével kapcsolatos adatgyűjtéseit terjedelmes kiadványban tette közzé. Szülőfaluja, Máréfalva a faragott és festett székely kapuiról híres. Kovács Piroska már a hetvenes években, Ceausescu diktatúrájában elkezdte gyűjteni, lerajzolni a faragott nagy kapuk mintakincsét, majd pedig a települése más tárgyi emlékeit – ez szolgált alapul a később létrehozott tájháznak, ahol tematikus kiállításokat szervezett.
A Máréfalván alapított Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület vezetőjeként szakmai rendezvényt kezdeményezett (Székely kapuk napja), és településükön több kaput műemléknek nyilvánítottak. A régi kapuk karbantartása, feljavítása azt eredményezte, hogy Máréfalva továbbra is Erdély egyik olyan települése, ahol a nagyméretű, szépen faragott kapuk meghatározzák a településképet."
Az esemény védnöke Aníbal Cavaco Silva, Portugália elnöke volt, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, ugyanakkor José Manuel Barroso. A díjátadó gálán részt vett Androulla Vassiliou oktatási, kulturális, többnyelvűségi és ifjúsági európai biztos, valamint Plácido Domingo világhírű tenor, az Europa Nostra elnöke is. A 28 nyertest a 31 országból benyújtott 226 projekt alapján választották ki. A díjazás négy kategóriában történt – megőrzés, kutatás, kiemelkedő tevékenységek, oktatás, képzés és tudatosítás. Minden kategória esetében egy elismert, független szakértőkből álló bírálóbizottság ült össze egész Európából, és minden nyertes egy plakettet vagy egy trófeát kapott. Továbbá kiválasztották a díjazottak közül a "nagydíj" hat nyertesét, köztük Kovács Piroska nénit, akik ezenkívül 10 ezer euró értékű juttatásban részesültek. Népújság (Marosvásárhely)

Egységesített magyar diákképviselet a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen
Beszélgetés Borzási Saroltával, a jogi kar diákszenátorával
A román tagozat jelöltjeként Borzási Sarolta nyerte el a februári diákképviselő-választásokon a BBTE Jogi Karának diákszenátori funkcióját. Sarolta évek óta a diákság aktív tagja, így már szenátorsága előtt részt vett abban a munkacsoportban, amelyik az új tanügyi törvény számára fogalmazott meg módosító javaslatokat a 2011-es februári életbeléptetést megelőzően. Jól ismeri az egyetemi szabályokat, és mint szenátusi tag, maga is formálója az egyetemi életnek. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól és az új vezetőség diákságot érintő terveiről kérdeztük.
– Kivételes esemény volt, amikor egyedüli magyarként – román tagozaton megmérettetve – te lettél februárban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Jogi Karának a diákszenátora. Ez azt jelenti, hogy az egyetem román tagozatának diákjai rád szavaztak egy román jelölttel szemben. Miben látod sikered titkát?
– Első alkalommal történt meg, hogy az új tanügyi törvény értelmében a BBTE-n nyílt választások voltak. A diákszenátor-jelöltekre minden karról szavazhattak az adott tagozathoz tartozó diákok. Karunkon két olyan jelölt indult, akinek már volt tapasztalata mind érdekképviseleti, mind pedig diákszervezeti munkában. A másik jelölttel középiskolás korunkból ismerjük egymást. Diáktanácsos voltam a gimnáziumi évek alatt, ő pedig a román vonalat képviselte. Párhuzamos világban éltünk, párhuzamosan tevékenykedtünk: ő a románok között, én a magyaroknál, de jól ismerjük egymást.
A diákszenátor-választás alkalmával a román tagozaton kialakult egy kétpólusú vita a diákok között. Ők pártoskodtak, s mindenki eldöntötte, hogy kinek az oldalára áll. Mivel aktív KMDSZ-es (a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tagja) vagyok, és mivel a KMDSZ a magyar tagozattal együtt megőrizte semlegességét a román vitában, ezért számos román diákszervezet felvállalta, hogy támogat. Ennek hangot is adtak saját karukon. Jó érzés volt, hogy olyan román kari diákszervezetek ismertek el, akik komoly munkát végeznek. Karunkon nem mérgesedett el az ellentét. A román jelölttel eddig is dolgoztunk együtt, és ezután is fogunk. Emellett sikerült mozgósítani a román tagozaton tanuló magyar diákokat is. Rám az nem szavazhatott, aki magyar tagozaton tanul.
– Milyennek találod ezt a nyílt választási rendszert?
– Sokáig kérdéses volt, de végül sikerült kiharcolni, hogy a tagozatok diákjai külön szavazzanak. Így külön lehetett szavazni a román, a magyar és a német tagozat jelöltjeire. Mivel a szesszió közepén volt a választás, ezért nem volt olyan erős kampányhangulat. Akit megválasztottak, négyéves mandátumot kapott. A bolognai rendszer következtében kevesen lesznek, akik négy évig maradnak, ezért lesznek időközi választások is. Akiket menetközben választanak meg, azok a folyamatban levő mandátum végéig lesznek diákszenátorok.
Négy év múlva elképzelhetőnek tartok egy önkormányzati választásokhoz hasonló kampányt. Gyakorlatilag akkora az egyetem a maga 50 000 diákjával, mint egy közepes város. Ráadásul egyetemünknek minden erdélyi specifikuma megvan: van kisebbség, többség, gazdasági érdekek… Kíváncsi vagyok a következő választásokra.
– Eltelt már néhány hónap, amióta diákszenátor vagy. Az ezen idő alatt szerzett tapasztalatok fényében milyennek látod a választások után kialakult rendszert?
– Ezt a periódust a változás határozza meg. Ez nem feltétlen abból adódik, hogy rektori szinten váltás volt, hanem új oktatási törvény van, ami új hatásköröket szab meg. Nem működik az, hogy „eddig ez volt a szokás”. Megváltoztak az emberek. Azok a tanárok, akik kari szinten valamilyen vezetői pozíciót töltenek be, most nem lehetnek szenátorok. Ezért nagyon sok az új a szenátorok között. A szenátus vezetősége is új, a rektor is új, s még nem jöttünk rá a hatékony munkavégzés titkára, de igyekszünk. Próbálunk odafigyelni, hogy érdemi vitát folytassunk a szabályzatokról. Nincs harcias hangulat a szenátusban, de a kérdések kapcsán elhangzanak eltérő vélemények, ami jól érvényesíti a demokrácia elvét.
Az egyetemi apparátus még nincs hozzászokva ehhez. Az új rendszerben a rektori hivatal a végrehajtói hatalom szerepét tölti be, a szenátus pedig a döntéshozói hatalmat. A szenátus havonta egyszer ül össze néhány órára. A rektori hivatalnak oda kell figyelnie, hogy minden olyan döntést a szenátus elé vigyen, ami nélkül nem tud továbblépni. Ezért húzósak szoktak lenni a szenátusi gyűlések előtti hetek, mert az anyagokat kiküldik az érintetteknek tanulmányozás végett. A diákszenátorok már nem kari képviselők, őket is úgy kezelik, mint akik az egész egyetemet képviselik. Igyekszünk a legjobb döntéseket meghozni, csak ilyen ritka találkozás mellett még nehéz haladni.
– Előzetes információk szerint hétfőn kellett sor kerüljön az új diákstatútumnak az egyetem szenátusa általi megvitatására. Miben áll a szabályzat újdonsága?
– A hétfői gyűlésen néhány napirendi pont a következő gyűlésig halasztódott. Így a diákstatutum is a júliusi gyűlésen kerül megvitatásra. Előzetesen három fórumon is zajlott az új szabályzat kialakítása. A diákképviselők tanácsa felállított egy munkacsoportot a statútum megtárgyalására. Ez tulajdonképpen egy szövegező bizottság volt, amelyik előkészítette az anyagot a vitákra. Oda kellett figyelni, hogy az új törvényekkel legyen összhangban. Volt egy közvita is, amelyen bármely BBTE-s diák részt vehetett. Továbbá, volt egy vita az egyetemen működő diákszervezetekkel. Az operativitás kedvéért a magyar diákszervezetek külön gyűltek össze, mivel a KMDSZ-en belül működő szakosztályfórum erre jó lehetőséget biztosított.
Sikerült elérni, hogy a három tagozatnak saját szabályzata legyen. Van egy általános szabályzat három tagozati melléklettel. Ez hangsúlyozza azt a tényt, hogy a három tagozat egyenlő. A magyar szabályzat megírásakor odafigyeltünk arra, hogy ne egy olyan szabályzatot írjunk, amihez nekünk kell alkalmazkodni, hanem egy olyant, ami a szokásokat és a realitást tükrözi. Nagyon sok új dolog van az általános diákstatútumhoz képest, ami sokkal jobban tükrözi a magyar rendszert. Nálunk a diákszervezetek és diákképviselők között átfedés van. Működik a szakkollégiumi rendszer is. A diákszervezetek és szakosztályok elsősorban szabadidős tevékenységekkel, rendezvényekkel foglalkoznak, így célcsoportjuk sokkal tágabb, mint a szakkollégiumoké, amelyek a tehetséggondozásra és az elitképzésre figyelnek. Mindezen szervezeti formákat egy olyan közös önkormányzatisági struktúrába építettük be az új diákstatútum tervezetében, ami minket jellemez. Mindaz a munka, amit a diákképviselők, a KMDSZ, a szakosztályok és a szakkollégiumok végeztek eddig, a tervezet szerint egy egészet képez. Eddig is működtek ezek, csak nem volt a rendszer szabályozva, és nem tartoztak egybe.
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD. Szabadság (Kolozsvár)

Filharmonikusok Erdélyben
Közös otthonunk a zene címmel erdélyi koncertturnéra indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Magyarország legrégebbi és világszerte legismertebb zenekara, az intézmény fő-zeneigazgatója, Kocsis Zoltán vezényletével.
„Az én igazi vezéreszmém, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás” – ez a Bartóktól származó gondolat a mottója az egyhetes turnénak.
Kovács Gézától, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójától megtudtuk a koncertkörút nagyváradi sajtótájékoztatóján: egy váratlanul megemelt kormányzati támogatás pluszpénzét fordítják erre a hangversenykörútra, így a felmerülő költségek jelentős részét maguk fedezik, miközben a fogadó városok is hozzájárulnak a jelentkező kiadásokhoz ugyanúgy, mint a magyar külügyminisztérium.
A filharmonikusok különleges programmal készülnek, minden országban egy-egy helyi kiemelkedő zeneszerző (Románia esetében George Enescu), valamint Kodály Galántai táncok című, csodálatosan szép magyar motívumokból szőtt darabja és Bartók életművének talán koronája, a zenekari Concerto hangzik el, amely ugyanúgy, mint a Táncszvit, nagyon sok nem magyar zenei elemet is tartalmaz. „Enescu és Bartók nagyra becsülték egymást, és bár tudomásom szerint életükben csak egyszer találkoztak egy vonaton, levelezésükből kiderül, mennyire tisztelték egymást mint művészt. Ezért is lett az esemény mottója Bartók hitvallása” – mondta a zenekar vezetője.
Marosvásárhelyen viszont Csíky Boldizsár A Hegy című műve kerül bemutatásra, valamint Bartók III. zongoraversenye. Kovács Géza hangsúlyozta, hogy a műsorválasztás nagyon is tudatos volt, és azt remélik ettől a turnétól, hogy utána a többségiek is egy kicsit megértőbben és nagyobb szeretettel gondolnak a magyarokra. „Egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen hangversenykörutat megszervezni” – vallja a főigazgató.
„Marosvásárhelyre teljesen természetes volt, hogy Csíky Boldizsár művét viszszük, akitől korábban már játszottunk. A Hegy című szimfonikus költeménye, ami bizonyos szempontból az ő főművének tekinthető, még nem került műsorunkra” – nyilatkozta korábban Kocsis Zoltán. „Ennek a hangversenynek külön érdekessége még, hogy A Hegy című mű után Csíky Boldizsár fia, ifjabb Csíky Boldizsár szólaltatja meg Bartók III. zongoraversenyét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez nem utolsósorban tisztelgés is édesapja, Csíky Boldizsár előtt, hiszen 75. születésnapja alkalmából is kerül ez a koncert megrendezésre. Mindenféleképpen megünnepeltük volna, ha nem a zenekarral, akkor én személyesen, hiszen nagyon régi jó barátom” – hangsúlyozta a kétszeres Kossuth-díjas művész. A Filharmonikusok négy esztendővel ezelőtt jártak először Erdélyben, 2011-ben pedig a bukaresti Enescu-fesztiválon zenéltek. Június 17-én Nagyszebenben a Thália teremben, június 18-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, június 19-én Csíkszeredában, június 20-án Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Művelődési Házában, június 21-én Kolozsváron az Auditorium Maximumban, június 23-án pedig Nagyváradon a Szigligeti Színházban lépnek fel. A koncertek kezdési időpontja minden városban 19 óra. A belépődíj minden városban és minden helyre egységesen 30 lej.
Totka László. Új Magyar Szó (Bukarest)

A választás(s)ok(k) kezelése
Sokkoló erővel kellene hatnia a helyhatósági választási eredményeknek. Erdélyi magyar és magyarországi politikusra egyaránt. Fölösleges vitatkozni afölött, hogy ki a vasárnapi győztes, az az RMDSZ, akinek több polgármestere lesz, mint négy évvel korábban, vagy az az EMNP, amelyiknek kettő. Nos, lehet ezt úgy is beállítani a jobbos sajtóban, hogy az RMDSZ a magyar politikai alakulatok versenyében hátulról a harmadik, az EMNP pedig közvetlenül a győztes párt mögött végzett – de nem érdemes. És le lehet ezt is írni az RMDSZ-közeli honlapon: „Az USL jelölt Ciprian Dobre lesz Maros megye tanácsának vezetője. Értesüléseink szerint ő 112 265 szavazatot kapott, vagyis több mint 11 ezer szavazattal többet, mint a leköszönő tanácselnök, az RMDSZ-es Lokodi Edit Emőke, aki 96 324-et. Az APM jelöltje, Marius Pascan 56 446 szavazatot, Bíró Zsolt, a Polgári Koalíció jelöltje 11 198-at.” Ezzel a finomnak szánt megtévesztéssel sem érdemes próbálkozni, ugyanis az erdélyi magyar választók többsége tud számolni. Bíró Zsolt szavazataival sem győzhette volna le az RMDSZ jelöltje azt, akinek kisbuszokkal szállították be a szavazóit, s a belvárosi beruccanásért nem is kellett fizetniük. Sőt ők zsebelhették be a napidíjat.
Ezzel szemben a vasárnapi választásoknak legalább két megvitatásra váró, megvitatásra érdemes tanulsága van.
Az egyik: igazolni látszanak a Bárdi Nándor és Ablonczy Balázs által vázolt közösségi igény létezését. A két társadalomtudós megkockáztatta, hogy a nemzetegyesítés politikai retorikája elutasítandó, mert veszélyes a magyar nemzetre és a külhoni közösségekre. Ehelyett a határtalanítás szükségességéről beszéltek. És valóban. Ha valamit egyesítünk, például a magyar kulturális nemzetet, a folyamatnak óhatatlanul lesz egy központja (Budapest) és egy központi lebonyolítója (Fidesz–KDNP), amely megmondja, mit és hogyan kell cselekedni, gondolkodni. Aki pedig nem azt cselekszi, nem azt gondolja, az az egyesítés szempontjából káros elem, nemzetáruló.
Eközben a határtalanítás Bárdi és Ablonczy szerint azt jelenti, hogy az a szellemi érték, amit a külhoni magyarság kitermel, beemelődik az egyetemes magyar kultúrába. Határtalanítás esetében nem kell előírni bizonyos normákat, sem a kultúra, sem a politikai kultúra, sem sok más egyéb területen. A határtalanítás esetén a budapesti kormány számára a külhoni magyarok partnerek, szemben a nemzetegyesítési kísérlettel, amikor Budapest megüzeni vagy kimondja: ezek azok az elvárások, amelyekhez alkalmazkodnia kell a határon túlinak. Nos, a vasárnapi választások azt jelzik Budapestnek, hogy noha kevesen ismerik a Bárdi–Ablonczy-elméletet az erdélyi magyarok közül, a határtalanítás folyamatában szívesen lennének partnerei a magyar kormány(ok)nak, de azt határozottan visszautasítják, hogy magas rangú követeken keresztül, a közszolgálati médiában vagy közvetlenül megüzenjék, hogyan cselekedjenek vagy gondolkodjanak őket érintő és általuk behatóbban ismert kérdésekben.
A másik: az RMDSZ eredményei a várttól leginkább a vegyes lakosságú nagyvárosokban maradtak el. Ez az asszimiláció erősödésének a jele. A többségbe való beolvadás ezúttal nem erőszakos beolvasztás, éppen ezért a közösségek, az egyén ellenállása alacsonyabb.
Ami előnyünkre van, az ellenünk is fordulhat. Az egységes magyar médiatér létrejötte, az, hogy ma több tucat adó, köztük népszerű ismeretterjesztő csatornák nézhetők magyarul, megnehezítette a román nyelv elsajátítását. Sok, a többség nyelvét nem beszélő, főként középosztálybeli családban felnövő gyerek, ha egyetemi éveit még nem is, de jövőjét Magyarországon tervezi. A kivándorlás tehát nem áll meg, sőt, az erdélyi magyar közösség a középosztályát veszítheti el, és összeroppanhat.
A vasárnapi választások után felmerülő igazi felvetés ez: milyen válaszokat lehet erre adni? Egy biztos: a veszélybeszéd a legrosszabb felelet. Ám helyzetünk mégsem reménytelen. Csupán több szakértelemre és kevesebb hordószónokra volna szüksége a magyarságpolitikának.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Túl sok a magyar – Leváltanák Tánczos Barnát
Tánczos Barna leváltását szorgalmazta a Román Jégkorong Szövetség éléről egy magát román hazafiaknak nevező csoport. A George Justinian, bukaresti edző köré tömörült csoport kezdeményezése már hónapokkal ezelőtt kezdődött. Tánczos híradónknak azt nyilatkozta, szerinte a magyarellenes kormány üzeneteinek hatásaként került felszínre ismét a kezdeményezés.
A csoport azt sérelmezte, hogy a 2011 decemberében, Csíkszeredában lejátszott Románia-Magyarország felkészülési mérkőzésen a magyar himnuszt énekelték, magyarul beszéltek és bár Romániában élnek, mégis magyarnak vallják magukat. Ezen kívül kiemelték: szerintük
Tánczos Barna elnök, Román Jégkorong Szövetség: „Természetesen helyet adtunk a kérésnek, ugyanis bizonyos voltam abban, hogy akkor amikor a szavazásra kerül sor, akkor nem az etnikai alapú meggyőződések fognak győzni, hanem a sport, az eredmény, a munka lesz az, ami eldönti, hogy ez a vezetőség maradjon, vagy ne maradjon.”
Végül a kezdeményezésnek nem lett eredménye, hiszen a szövetségi bíró és a Román Jégkorong Szövetség testülete leszavazta azt. Az eset érdekessége, hogy egy hónap múlva jár le a jelenlegi vezetőség négy éves mandátuma, így 4 héttel azelőtt, nem volt túl sok értelme a kezdeményezésnek. Tánczos az ETV Híradónak azt nyilatkozta, a történtektől függetlenül a következő négy évre is megpályázza a szövetség elnöki pozícióját
Róth-Balázsi Hunor
Erdély Tv. Erdély.ma

Tájkép csata után – Az önkormányzati választások tanulságai
Lejártak a választások, megszületett az eredmény, és minden párt (leszámítva talán a demokrata-liberálisokat) rendkívül elégedett. Nincs ez másképp a magyar politikai erők körében sem, győzött mindenki: leginkább az RMDSZ, de büszke eredményeire az Erdélyi Nagyar Néppárt, s próbál jó arcot vágni a szavazók akaratához a Magyar Polgári Párt is.
Pedig tulajdonképpen örömre, diadalra nincs sok okuk, szórványban, úgynevezett interetnikus környezetben jelentős teret veszített az erdélyi magyarság, elkezdődött Szatmár „marosvásárhelyizálódása”, s félő, a város- és megyevezetés beindult elrománosodását ott sem lehet már visszafordítani. De lássuk, ki miben hibázott? Melyik párt, mennyire felelős?
Polgári ballépések
Az MPP négy évvel ezelőtt – igaz, többszöri próbálkozás után, de közvetlenül a választások előtt – jött létre, s alig három hónapos pártként sikerült elég jelentős eredményt felmutatnia. Akkor azonban „rendszerváltó” hangulat uralkodott az erdélyi magyarság körében, főleg Székelyföldön. Mögöttünk volt a 2007-es népszavazás, amikor az RMDSZ-szel szembementek a székelyföldi megyék, és jelentős többségben Traian Băsescu felfüggesztése ellen szavaztak. Ugyanaz év őszén Tőkés László is az itteni voksok segítségével nyert függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot. Volt precedens, és volt sikerélmény, meg lehetett lovagolni az RMDSZ kevés eredményt hozó, örökös kompromisszumokra kész politikáját.
Látványosan sikerült a polgáriaknak meghódítaniuk több székelyföldi várost, községet, jó néhány polgármestert állítottak, és volt, ahol a helyi tanácsban is többséget szereztek (lásd Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely példáját). Az elnyert hatalommal azonban nem tudtak élni. Kudarcukról gondoskodott a pénzeket osztó RMDSZ-es megyevezetés is, akadt olyan elöljárójuk, aki a korrupció gyanújába keveredett, de talán még ezeknél is többet rombolt megítélésükön, hogy kiéleződött az alakulaton belüli harc. Szász Jenő pártelnök nem volt hajlandó osztozni a hatalmon, és két év alatt mindenkit kiszorított, aki szembe mert vele szállni, így sorra eltűntek azok a közismert véleményformálók, akik korábban már a Reform Tömörülés színeiben elkezdték az ellenzéki politizálást. Maradtak a másodvonalbeliek, akik mindenben szót fogadtak a „nagyfőnöknek”, ám akik helyi szinten hétről hétre, hónapról hónapra játszották el a párt hitelét, így koptak a százalékok. Voltak demagóg megnyilvánulásaik, voltak jó szándékú, de végig nem vitt, hamvukba halt kezdeményezések, és bizony gyakorta követtek el hibákat. Ilyen volt például Tőkés László megtagadása második kongresszusukon (ilyen nyílt elítélő állásfoglalást még az RMDSZ-szel szemben sem fogadtak el), ezt a vétséget utóbb semmilyen bocsánatkérés nem tudta érvényteleníteni. Tulajdonképpen az új pártot, az EMNP-t az MPP-ből kiszorítottak, a Szász Jenővel nyíltan konfrontálódók hozták létre, s ez a sérelem elegendő volt, hogy most, a választások előtt már ne tudják összefoldozni mindazt, amit korábban személyes okok miatt szétszaggattak.
Mire eljött a jelöltállítás, az MPP azzal szembesült: elfogytak emberei, s akik maradtak, nem voltak sem elég hitelesek, sem elég meggyőzőek. Pénz és ötletek hiányában csak halovány kampányra futotta (kilógott a sorból a Nyirő-temetés, de szavazatokban mérhető hatása kétséges), néhány plakát, pár sajtónyilatkozat, egy-két fórum, ahol még saját jelöltjeik sem jelentek meg mind. Meglett az eredmény, olyan mértékben veszítettek teret (Sepsiszentgyörgyön a korábbi kilenc önkormányzati képviselő helyett egyetlenegy lesz, a megyei tanácsban szintén kilenc polgári tag helyett csak három marad), hogy ma már csupán távoli, édes emlék a 2008-as siker.
Néppárti melléfogások
Várakozáson alul alakított az Erdélyi Magyar Néppárt is. Lehet utólag szépíteni, hogy alig hat hónapja jegyezték be (négy évvel ezelőtt az MPP három hónaposan sokkal jobb eredményt mutatott fel), s azzal is dicsekedhetnek, hogy a második legerősebb romániai magyar politikai erővé váltak – az itt-ott bejutott egy-két önkormányzati képviselőjük labdába sem rúghat majd, jelentős eredményeket nem remélhetnek tőlük. Az EMNP létrehozatalának létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, s bizony, ezt az eredmények is tükrözik.
Ám még nagyobb gondot jelentett, hogy nem voltak embereik. Többnyire ismeretlen, jó szándékú fiatalok álltak össze, és melléjük csapódott néhány idősebb, tapasztaltabb személyiség (esetükben is kérdés, több voksot hoztak-e, vagy vittek). Sok helyen máshonnan kiszorult, sértett polgárok kerültek a listára. Ehhez társult egy elhibázott kampány, amely központilag kitalált, sokszor félresikerült ötletekre épült (lásd EMNP-s óvszer, RMDSZ-t lejárató szórólapok), amely során éppen a jelöltekről tudhattunk meg a legkevesebbet.
A voksolás küszöbén bizony sokan álltak tanácstalanul: miként szavazzanak, amikor azt sem tudják, kik szerepelnek a listán? Háromszéken nem annyira, de másutt erőteljes negatív kampány folyt, s ennek lecsapódása itt sem volt pozitív, no meg kételyeket ébresztett az a tudathasadásos állapot is, hogy a jobboldal képviselőiként éppen a „másik” jobboldalon, az MPP-n verik a port (ez fordított irányban is ugyanígy működött). Nem tudták lemosni magukról a megosztó párt jelzőjét, több hónapos próbálkozás után sem sikerült kompromisszumot kötniük döntő fontosságú helyeken, noha ez nem feltétlenül az ő hibájuk, így már szinte nevetséges volt, amikor a sepsiszentgyörgyi összefogásról beszéltek, azaz megkötötték ott a megállapodást, ahol ennek tulajdonképpen nem is volt jelentősége.
Az EMNP és az MPP kölcsönösen gyengítette egymást a kampány során, s ez tükröződik az eredményekben is. Ha létrehozták volna az oly sokat emlegetett jobboldali alternatívát, nem egyszerűen összeadódtak volna megszerzett voksaik, százalékokkal lenne jobb eredmény. Nem sikerült valóra váltaniuk az induláskor tett nagy ígéretüket, miszerint a politikától távol maradókat, a húsz év során lemorzsolódott 400–600 ezer magyart hívják urnákhoz. Az EMNP-re 40 ezren voksoltak, ha ezek mind olyanok, akik egyébként nem mentek volna el szavazni, a szám akkor is legfeljebb tizede az ígértnek.
RMDSZ-es siker és kudarc
S lássuk a nagy győztest, az RMDSZ-t. „Megnyertük a választásokat” – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor, s sorolta: 19-cel több polgármesterük van, és sikerült növelniük az önkormányzati képviselőik számát is, mindezt annak dacára érték el, hogy két versenypárttal kellett megmérkőzniük. S valóban, az RMDSZ-nek sikerült legyőznie magyar vetélytársait, „visszafoglalták” Barótot, Kézdivásárhelyt, de nem tudtak eredményesen megküzdeni a román ellenfelekkel, s nemcsak Marosvásárhelyt nem tudták visszaszerezni, de immár román polgármestere lesz Szatmárnémetinek, román elnöke Szatmár megyének. Hiába sorjázza Kelemen Hunor, hogy mennyivel kaptak több szavazatot, ha ez nem volt elegendő. Próbálják a felelősséget a konkurens magyar alakulatokra hárítani, állítják, az általuk lefölözött voksokkal eredményesek lehettek volna az RMDSZ-es jelöltek. Csakhogy a jelöltállítást megelőző tárgyalások során az RMDSZ-es arrogancia nem hagyott helyet a megállapodásnak ott sem, ahol erre égető szükség lett volna. Jól emlékszünk a marosvásárhelyi huzavonára, ahol mindent megtettek, hogy megakadályozzák a közös jelöltállítást.
A szövetség az elmúlt négy évben Székelyföldre összpontosított, vissza kívánta hódítani az itt elveszett voksokat, és kormányzati pozíciójuknak is köszönhetően jelentős összegeket irányítottak tájainkra. Majd minden településen elkészült bár egy ravatalozó, iskolavécé, s dupla áron ki tudja, meddig használható útszakasz. Nagyot kellett hibáznia annak a polgármesternek, aki nem nyerte el most újból a nép bizalmát. Ugyanakkor megújították, fiatalították az itteni szervezeteket (Háromszéken teljesen kicserélődött a megyei és a városi szervezetek vezetősége), imázsváltással igyekeztek eltakarni a korábbi hiteltelen politizálást. A székelyföldi régió, az autonómia ügyében fikarcnyi előrelépés ugyan nem történt, de a jelképek használata, a székely öntudatépítés fejlődött, voltak jól festő buborékok is (lásd pereskedés a népszavazás miatt) – ezek elfödték a valóságot. Minden bizonnyal a Partiumba, Közép-Erdélybe is irányítottak pénzeket, ott is voltak változások, ám az elmúlt hónapokban feléledt magyarellenesség éppen a szórványban élő magyarságot tette sérülékenyebbé – s erre nem készült fel a szövetség, nem volt forgatókönyvük a hatalomból kikerülés esetére, de a nacionalista indulatok megfékezésére sem.
Nehéz tehát megérteni az RMDSZ vezetőinek győzelmi mámorát, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik: az erdélyi magyarság lassan visszaszorul Székelyföldre, más régiókban egyre inkább teret veszít, erőtlenné válik. És ezért bizony a huszonkét éve önmagát egyetlen hiteles magyar képviseletnek nevező RMDSZ nagymértékben okolható.
A többpártrendszer göröngyös útja
Viták zajlanak arról, hogy ártott vagy használt a versenyhelyzet, mozgósította vagy elriasztotta az erdélyi magyarokat, épített vagy rombolt a pluralizmus? Egyértelmű következtetést nem lehet levonni. Székelyföldön például verseny volt, mégis többen elmentek szavazni, mint négy éve, Temes megyében volt a legalacsonyabb részvétel, de ott csak az RMDSZ indult. Bizonyára csappant a szavazási kedv ott, ahol éles, mocskolódó kampány zajlott, ugyanakkor voltak olyanok is, akiket éppen a román támadások vettek rá a véleménynyilvánításra. A kép tehát rendkívül összetett. Huszonkét éves demokráciánk során második alkalommal került alternatíva az önkormányzati választásokon, a romániai magyarság éppen csak kóstolgatja a többpártrendszert, s egyelőre bizony sovány, nem éppen legjobb ízű falatok jutnak. Van egy egyeduralomhoz szokott, annak visszaállítását vágyó nagy párt, amely sok hibát halmozott fel az évek során, s amely tett kísérleteket a megújulásra, de érdemben nem járt sikerrel, nyíltan vagy a háttérből ugyanazok irányítják, akik belesodorták a rossz kompromisszumokkal terhes, sokszor egyéni és nem közösségi érdekeket követő, a valós célok felé alig araszolgató politizálásba. Van két, magát jobboldaliként meghatározó párt, ezek egyelőre önmaguk létjogosultságának bizonyítására törekednek, és sokkal elfoglaltabbak a másik legyúrásával, mint valós vetélytársukkal, az RMDSZ-szel. Majdnem egyforma eredményt értek el, így egyik sem remélheti a másik feloszlását, egyetlen esélyük a megmaradásra, ha kompromisszumot kötnek, lecserélik diktatórikus hajlamú vezetőiket, egyesülnek, és kialakítják az oly sokszor emlegetett jobboldali alternatívát. A mostani kétes siker talán elegendő a személyes sérelmeken való felülkerekedésre, ha nem ezt teszik, ha továbbra is elsősorban egymással csatáznak, lassan eltűnnek majd a süllyesztőben. Nagy kár lenne, mert ma már nyilvánvaló: egészséges társadalomnak demokráciára, szabad választásokra van szüksége. A magyar közösségnek ki kell alakítania a politikai berendezkedés azon módját, amely lehetővé teszi a belső alternatívát és a kifelé mutatott egységet. Választani enged, és megmaradásunkat szavatolja.
Legnagyobb traumája azonban az idei választásoknak mégiscsak az, hogy kisebb-nagyobb koncok osztogatása közben tovaillant – még szlogenek szintjén is –, sőt, a közakaratból is kimosódni látszik a legtávosabb közös követelés: a minél teljesebb körű önrendelkezés, az autonómia igénye. S ez bizony az RMDSZ vétke, igen nagy vétke.
Farkas Réka
3szek.ro. Erdély.ma

Szorongattatások idején
A román választásokon a negatív közhangulat tört felszínre június 10-én, méghozzá oly erővel, hogy teljesen felforgatta az erőviszonyokat, mi több, mondhatni maradandó kárt tett bennük.
Hiába ünnepelnek a győztesek, igazság szerint nem a helyhatósági választás szempontjainak körültekintő mérlegelése segítette őket nyeregbe, hanem egy olyan népi szembefordulás a megszorításokat végrehajtó pártokkal – illetve azok közül is csak a főkolomposnak tekintettel –, amely mélységesen mély ellenszenvből táplálkozik. Egy pillanatig sem állítható, persze, hogy nem valós sérelmek, nem indokolt csalódás áll mindezek mögött, hogy nem igazi nélkülözések, elkeseredés, kényszerű lemondások húzódnak mindezek hátterében, és hogy a lakosság ne szenvedte volna meg keservesen a Demokrata Liberális Párt és társai közel négyévi uralgásának gyakorlatát. Az év eleje óta elharapózott közhangulat azonban sajnos minden racionális okelemzést meghiúsított, így a vakon előtörő népharag a régi módi szerint bűnbakot keresett, és azt szinte agyonsújtotta.
A vasárnapi helyhatósági választások emiatt mintegy kifordultak önmagukból. Ahol a szakszerűségnek és a lokálpatriotizmusnak kellett volna a fő szempontnak lennie, ahol az önkormányzatok vezetésére pályázók és a lakosság közti személyes kapcsolatnak kellett volna dominálnia, annak, hogy a közelség és közvetlenség miatt saját egyéni tapasztalatomra támaszkodva tudok választani a jelöltek közt – nos, ott olyan politikai fogantatású döntés vezérelte a szavazók nagy hányadát, melynek tulajdonképpen az őszi parlamenti választásokon lett volna igazán szerepe. Akkor majd valóban a politikai párthovatartozás és az aszerint differenciálódó programok közt kell választania a lakosságnak, most vasárnap azonban másra lett volna szükség. Annak mérlegelésére például: milyen város- vagy falugazda lesz X és Y – attól úgyszólván eltekintve, hogy épp melyik párt csapatában rúgja a labdát.
No de a szavazók mindenekelőtt haragjukat akarták kifejezésre juttatni, és ezzel mintegy főpróbáját tartották meg az őszi választásoknak. Közben olyan túlsúlyra jutott az egyik tábor, hogy félő, nem lesz, aki az új hatalmat féken tartsa.
Márpedig a demokrácia fékek és ellensúlyok finom szerkezete. Ennek megépítésében és karbantartásában még jócskán van tanulnivalónk.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önvizsgálatot tart az MPP
Választási szereplésüket, eredménytelenségüket elemezték tegnap a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetői.
Kulcsár-Terza József megyei elnök elmondta: elindítják a tisztújítást, alulról felfelé újra építkezésbe kezdenek, és legkésőbb nyár végére kérik az országos kongresszus összehívását is, amely új elnököt választhat, vagy bizalmat szavazhat a réginek. Úgy értékelte, az MPP és az EMNP gyengítette egymást, a pártvezetőknek félre kell tenniük személyes nézetkülönbségeiket, össze kell fogniuk, mert másképpen esélyük sem lesz ősszel parlamenti helyet megszerezni.
Kulcsár-Terza József elmondta, pártja Háromszéken közel tízezer szavazatot kapott, 65 önkormányzati képviselője lesz, az EMNP-nek pedig 58. Ez a kettő együtt ugyanannyi, ahány helyet megszerzett az MPP négy évvel ezelőtt, akkor 124 tanácstagjuk volt, most összesen 123. „A mostani választás bebizonyította, hogy nincs szükség két nemzeti politikai pártra, tévedés volt külön indulni, egymástól vettük el a szavazatokat” – fejette ki az MPP-elnök. Úgy véli, nem érdemes azon vitázni, ki a második és ki a harmadik – ennyi tanácstaggal semmilyen eredményt nem lehet felmutatni. Az MPP elnöke kitért pártja gyenge eredményeinek okaira is, véleménye szerint jobban teljesíthettek volna, ha több támogatást kapnak a párt központi vezetésétől. Új építkezésre, tisztújításokra van szükség, és ezt meg is kezdik, alulról felfelé haladva, minden településen közgyűlést hívnak össze, amely dönt arról, kinek szavaznak bizalmat. Kulcsár-Terza József szerint legkésőbb szeptember elején össze kell hívni a párt kongresszusát, amelynek az országos vezetőség sorsáról is döntenie kell. Kifejtette: nem mond le, mert nem akar megfutamodni a munka elől. Kulcsár-Terza megújulást tart szükségesnek a párt élén, ám ez régi emberekkel is megvalósítható – mondotta. Az EMNP és az MPP vezetőinek le kell ülniük, és tárgyalniuk kell az összefogásról, el kell felejteniük az esetleges konfliktusokat, csak közösen van esélyük arra, hogy ősszel parlamenti képviselethez jussanak. „Ha a jobboldalnak nem lesz egyetlen képviselője sem a román parlamentben, ha ismét csak az RMDSZ-esek jutnak be, akkor mindhiába a Fidesz és a magyar kormány munkája” – hangsúlyozta Kulcsár-Terza József. Elismerte: a jobboldal tévedett, amikor külön-külön méretkezett meg a két párt, ha együtt indulnak, más eredmény született volna, és most talán az RMDSZ is leülne tárgyalni velük. Így azonban nem fog – vélekedett. Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök elmondta, az itteni szervezet a jelöltekkel közösen már hétfő este elemezte az eredményeket, jobban mondva az eredménytelenséget. „A városi tanácsban minden városfejlesztési elképzelést támogattunk, ezért cserébe ellehetetlenítést és rosszindulatú vádaskodást kaptunk, jóhiszeműségünk, tapasztalatlanságunk megbosszulta magát” – magyarázta. Szerinte konstruktív ellenzékiségük jót hozott a városnak, de semmi hasznot a pártnak. Kudarcuk másik okaként jelölte meg, hogy szavazótáboruk egy része a néppárthoz pártolt, kisebbik fele az RMDSZ-hez, sokan pedig el sem mentek szavazni az esélytelenség láttán. Úgy értékelte, az RMDSZ sikeréhez hozzájárult a választások előtt felerősödött nacionalizmus, amelyet szerinte mesterségesen is fokoztak, sokan emiatt választották a nagyobb pártot, amely védelmet tud nyújtani. A sepsiszentgyörgyi MPP-ben a fiatalok vállalták, hogy részt vesznek a párt újjáépítésében, és előkészítik a közgyűlést, amelyre legkésőbb jövő hónap végéig sort kerítenek – ismertette terveiket Bálint József, aki a megyei elnökhöz hasonlóan nem mond le, várja, miképpen dönt sorsáról a tagság.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházi és világi értékek szolgálatában
Kiosztották a JAKK-díjakat
Két marosvásárhelyi és egy marosszentgyörgyi kitüntetettje van a Dr. Jakab Antal Keresztény Körnek (JAKK) a 2012-es jubileumi évben. A Márton Áron püspök méltó utódjáról, a száz éve született gyulafehérvári megyéspüspökről elnevezett kör célja, hogy az egyházukhoz, népükhöz, hagyományaikhoz ragaszkodó, életüket és munkásságukat ezen értékek megőrzésének, ápolásának és továbbadásának szentelő papi és világi személyeket jutalmazza.
A harmadszorra kiosztott bronzplakettet, amely Kolozsi Tibor szobrászművész alkotása, a díszoklevelet valamint a pénzjutalmat Varga Gabriella és dr. Vencser László linzi professzor, a Jakab Antal Keresztény Kör alapítói adták át szerdán délután a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A megható ünnepség házigazdája Oláh Dénes főesperes volt, a rendezvény fővédnöke Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, ferences szerzetes, aki írásban küldte el üzenetét.
Bakó Béla, Pál atya sokrétű és mindig a társadalom peremére sodródottak érdekében végzett tevékenységét Portik Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi fő- esperes, a volt szemináriumi társ méltatta. Az emléklap szerint a cigánypasztoráció, a börtönpasztoráció terén valamint az árva és nehézsorsú gyermekek családi típusú házakban való nevelése érdekében létrehozott Szent Erzsébet Társulás megalapítása és működtetése során kifejtett tevékenységét jutalmazták a kitüntetéssel.
A Nagyenyeden alakult és a 120 középiskolás és egyetemista fiatalnak otthont adó Szent Imre kollégium lelki és szellemi vezetését végző Mustármag csoport a keresztény hiten alapuló példaértékű közösségépítő, hagyományőrző és művészeti kulturális tevékenységéért részesült az elismerésben. Történetüket, munkájukat Tarjányi Krisztina értékelte, a díjat a közösség nevében Fail Ágnes vette át.
A harmadik kitüntetettnek, a marosszentgyörgyi Szent Cecília Együttesnek és vezetőjének, Simon Kinga kántornak az egyházi és a világi zene elkötelezett szolgálatában vállalt példaértékű tevékenységét Baricz Lajos katolikus plébános méltatta. A kitüntetett kórus fellépése mellett a Deus Providebit Házat megtöltő lelkes közönséget Dévai Nagy Kamilla előadóművésznő szórakoztatta szebbnél szebb dalaival.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Lemondott Boc pártelnök és a PDL teljes vezérkara
Lemondott csütörtökön tisztségéről Emil Boc pártelnök és a Demokrata Liberális Párt (PDL) teljes országos állandó bizottsága (BNP) a jobbközép alakulat önkormányzati választásokon nyújtott gyenge teljesítménye miatt.
A PDL döntéshozói tanácskozásuk végén arra a következtetésre jutottak, hogy testületileg vállalniuk kell a választási kudarc politikai felelősségét.
A PDL, amely a 2008-as önkormányzati választásokat megnyerte, majd a 2008-as parlamenti választások győzteseként idén áprilisig kormányon volt Romániában, a vasárnapi önkormányzati választásokon a voksok felét beseprő szociálliberális szövetség (USL) mögött végzett, a szavazatok alig 15 százalékát szerezve meg.
„A PDL átvezette az országot a válságon, felvállalta azokat a döntéseket, amelyek megmentették Romániát a gazdasági összeomlástól. Ezek az intézkedések helyesek voltak, ám a pártnak súlyos árat kellett fizetnie értük. A párt vezetőinek vállalniuk kell a politikai felelősséget a választási eredményekért, következésképpen mind a párt elnöke, mind pedig az országos állandó bizottság lemondott, és ezzel utat nyit a tisztújítás előtt" – jelentette be Emil Boc a BNP ülése után.
A pártot ügyvivő testület vezeti a tisztújító küldöttgyűlésig.
Emil Boc újságírói kérdésre válaszolva leszögezte: nem jelölteti magát a pártelnöki tisztségre, mert a kolozsvári városháza irányítására kell összpontosítania.
A PDL távozó elnökét vasárnap harmadik alkalommal választották meg Kolozsvár polgármesterévé. 2004-ben a magyarellenességéről elhíresült Gheorghe Funar Nagy-Románia párti polgármestert győzte le a kolozsvári önkormányzati választáson. Legutóbbi polgármesteri mandátumáról fél év után lemondott, ugyanis – a parlamenti választásokon győztes PDL elnökeként – 2008 decemberében kormányalakítási megbízást kapott Traian Basescu államfőtől.
Emil Boc 2005 júniusa óta volt a – korábban Traian Basescu által vezetett – Demokrata Párt, majd a PDL elnöke.
A politikus 2008 decemberétől 2012 februárjáig volt Románia miniszterelnöke különböző összetételű kormányok élén.
A Boc-kabinet 2010 nyarán drasztikus megszorító intézkedéseket hozott az ország eladósodásának megfékezése és a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében: 25 százalékkal csökkentette a közalkalmazotti béreket, létszámstopot rendelt el a közszférában, megadóztatta az átlagon felüli nyugdíjakat és megemelte az általános forgalmi adót.
Emil Boc idén február 9-én mondott le kormányfői posztjáról, az államfő és a kormány elleni tüntetések hatására. A társadalmi elégedetlenség láttán pártjának tucatnyi törvényhozója ült át a szociálliberális szövetséghez, és így áprilisban a PDL által támogatott Ungureanu-kormány is megbukott a bizalmi szavazáson.
A vasárnapi önkormányzati választásokon a PDL szinte valamennyi nagyváros polgármesteri tisztségét elvesztette. A kolozsváriak szociálliberális többségű önkormányzatot választottak ugyan, de megszavazták Emil Boc visszatérését a város élére.
MTI. Erdély.ma

Közzétették az önkormányzati választások végeredményét
Közzétette pénteken a központi választási iroda az önkormányzati választások végeredményét, amely szerint a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) a megyei pártlistás voksok csaknem felét megszerezve elsöprő győzelmet aratott a négy évvel ezelőtt győztes, most 15 százalékot elérő jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL) felett.
A harmadik helyen egy populista párt, Dan Diaconescu Néppártja (PPDD) végzett kilenc százalékkal.
A – pártpreferenciák mérésére leginkább alkalmas – megyei pártlistákra adott voksok tekintetében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a négy évvel korábbi 5,13 százalékról 5,52 százalékra növelte országos támogatottságát. A Magyar Polgári Párt (MPP) a korábbi 1,01-ról 0,41 százalékra esett vissza, a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pedig a szavazatok 0,49 százalékát kapta országos szinten.
Az RMDSZ megyei listái csaknem 492 ezer voksot kaptak, az EMNP listái 44 ezret, az MPP listái 37 ezret, míg az MPP-EMNP koalíciós lista ötezret. Az RMDSZ-nek így 88 megyei tanácsosa lesz (eggyel több az eddiginél), az MPP-nek és az EMNP-nek pedig hét-hét megyei tanácsosa (eddig az MPP-nek 19 megyei tanácsosa volt). Az RMDSZ eddigi négy megyei tanácselnöke közül kettő szerzett újabb mandátumot.
A magyar pártok megyei jelöltlistái kapták országos szinten a szavazatok 6,48 százalékát. A tavalyi népszámlálás ideiglenes adatai szerint Románia állandó lakosságának 6,5 százaléka vallotta magát magyarnak.
A magyar pártok megyei listáira adott voksok 85 százalékát kapta az RMDSZ (akárcsak 2008-ban), a fennmaradó 15 százalékon pedig az MPP és az EMNP – illetve a két párt koalíciós listája – osztozott.
A települési önkormányzatokban az RMDSZ-nek 2261 tanácsosa lesz (az eddigi 2195 helyett), az MPP-nek 266 (az eddigi 489 helyett), az újonnan alakult EMNP-nek pedig 214. További 14 magyar tanácsos az EMNP-MPP koalíciós listán szerzett mandátumot.
A magyar pártok jelöltjeinek és az általuk támogatott függetleneknek összesen 212 településen sikerült polgármesteri tisztséget szerezniük, ebből 203 RMDSZ-es (korábban 184), 7 MPP-s (korábban 11), 2 EMNP-s, további három településen pedig független magyar polgármester győzött.
A vasárnap lezajlott romániai önkormányzati választáson a szavazásra jogosultak 57,5 százaléka járult az urnákhoz, míg négy évvel ezelőtt a részvétel nem érte el az 50 százalékot.
MTI. Erdély.ma

Gyermekkor osztályellenségként
Máramarosszigeten az egykori börtönben május 24-én tartották a Nyitott kapuk napját az Academia Civică Alapítvány rendezésében.
A nagyon színes programot Ana Blandiana elnökasszony nyitotta meg népes hallgatóság előtt. Elsőként a volt politikai foglyok és deportáltak gyermekeinek visszaemlékezéseit hallhattuk: hogyan élte meg a hat-hét éves gyermek a házkutatásokat, a szülők elhurcolását, bebörtönzését, majd a rájuk nehezedő nyomást, hogy tagadják meg szüleiket. Ana Blandiana mesélte el: hatéves volt, amikor az államvédelmisek a házkutatás alkalmával a játékai közé rejtettek egy pisztolyt, és emiatt hosszú évekig nem láthatta édesapját. Ileana Samoilă, aki a văcăreşti-i börtönben született, tíz év után ismerhette meg az édesanyját, miután kiszabadult. A szigeti volt börtönben emlékmúzeumot rendezett be az Academia Civică. Megtalálható ott a kommunista éra teljes keresztmetszete: bebörtönzések, a Bărăganba való kitelepítések, a női börtönök névsoraikkal. Külön szobát rendeztek be a magyar 1956-ról, mellette a prágai tavaszról, a keletnémet ellenállásról és a lengyel Szolidaritás-mozgalomról. A múzeum évről évre bővül, és egyre rendezettebb. Sajnos, bármennyire átfogó és gazdag, romániai magyar vonatkozásban nagyon keveset mutat. Talán rajtunk is múlott, hogy nem küldtünk anyagot. Nincs említés az 1950-es háromszéki tragédiákról, a halálos áldozatokról, börtönökről, dobrudzsai kitelepítésekről. Ezért gondolom, hogy a szigeti űrt pótolni fogja az általunk elképzelt emlékház. Már nagyon sok dokumentumot sikerült beszereznünk, de kérjük a kitelepítetteket, kulákokat, hogy a megőrzött dokumentumokat, fényképeket, ezek másolatait bocsássák szervezetünk rendelkezésére kiállítás céljából. Ugyanakkor felkérjük a 1990/118-as törvény alapján kárpótlásra jogosultakat, vagy bárkit, aki szükségesnek érzi egy ilyen emlékház létrehozását, hogy támogassa ezt. Számunkra fájó, hogy megyénkben a közel 1700 kárpótlási jogosult közül alig 200-an támogatják szervezetünket. Az érdeklődőket és a tagságot minden pénteken 10–12 és 17–19 óráig várjuk sepsiszentgyörgyi székhelyünkön, a Martinovics utca 2. szám alatt, telefon: 0726 237 944
TÖRÖK JÓZSEF,
Volt Politikai Foglyok Szövetsége. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fordult a kocka
Lejártak a helyhatósági választások, lehiggadnak lassan a helyi politikai kedélyek, néhány helyen "repetálnak", máshol bölcsen vagy dühösen beletörődnek a megváltoztathatatlanba. Az élet megy tovább.
Miközben a helyi (iszap)birkózás foglalta le minden időnket, észre sem vettük, hogy a narancsszínű államelnök, aki egy ideje kámfort játszott, feltámadt. És újult erővel "osztja az észt". A kormányváltás óta – el kell ismerni – nincs könnyű dolga, a vazallusai kushadnak, hatalmas teret veszítettek az önkormányzatokban, egyre kisebbek és kisebbek lesznek, már a színüket sem tudják: narancs, zöld, kék? És velük együtt zsugorodik Traian Basescu. A fiatal, erős, arrogáns, szégyentelenül pimasz kormányfővel sincs nagyon mit kezdenie, mert az félszóból "szájba vágja", hogy csak kapkod a levegő után.
Fordult a kocka: eddig ő volt a tótumfaktum: államfő, miniszterelnök, titokminiszter és sok minden egyéb egy személyben. Mára szinte zanzává zsugorodva azért kell hadakoznia, a hét évig semmibe vett alkotmányt lobogtatva, hogy elmehessen Brüsszelbe. A brüsszeli kiszállás körüli vita mindkét részről meglehetősen kínos és nevetséges is egyben. Az új kormányfő, eléggé jogszerűtlenül, magának vindikálja az ország képviseleti jogát, az elnök viszont azt állítja "a külpolitika vezére az államfő", ami szintén eléggé abszurdum, mert akkor meg mire való a külügyminiszter?
A fülemülevita nevetséges és szánalmas. A külpolitika köztudottan a kormányprogram része, amelyet a parlament fogad el a kormány beiktatásával egy időben. Ezt a programot a kormánynak kell megvalósítania, természetesen az államfővel közösen, miközben nem szabad elfelejteni, hogy a főszerep a külügyminisztériumé, a külügyminiszteré, akit egyébként ezért is neveznek a diplomácia vezetőjének. Ilyen körülmények között sem az államfő, sem a kormányfő nem lehet az ország első diplomatája.
Az elnök hét év alatt megszokta, hogy minden a kénye-kedve szerint történik, nehezen éli meg a rendreutasítást. Bizonyára ezért kezdett mostanában naponta szerepelni a tévében, siránkozni, hogy háttérbe akarják szorítani. Természetesen igaz, a kézfogás és egyéb, a protokollum fogalmába tartozó mosolypolitika az államfő privilégiuma. De a szerződéseket, egyezményeket a kormányok írják alá, amelyeket utóbb a parlament szentesít. Egy normális, demokratikus országban az egyeduralom ismeretlen fogalom. Sajnos, Romániára ez a jelző közel negyedszázaddal a rendszerválás után sem illik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

EME-vándorgyűlés Enyeden
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. (Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi) szakosztálya) a vándorgyűlések jegyében tervezi meg nagyenyedi tudományos napjait főképpen a fiatalabb korosztály számára, különös tekintettel az egykori Bethlen-tanoda értékes anyagokat őrző könyvtárára. Tegnap, június 14-én ismerkedésre került sor a könyvtár kincseivel (dr. Györfi Dénes könyvtáros vezetésével) és az iskola diákjainak, kutató tanárainak munkáival, délután 6 órától pedig a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban az EME tagjai és a helyi kutatók műhelytanácskozáson mutattak be új tudományos eredményeket (meghívottak: dr. Buzogány Dezső, dr. Keszeg Vilmos).
Ma délelőtt látogatás Torockóra, délután a könyvtári kutatómunka folytatódik, 17 órakor városnézés Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár vezetésével. A második tudományos megbeszélésre ma, június 15-én este 7 órakor kerül sor a Kollégiumban (meghívott: Dvorácsek Ágoston tanár, tudományos diákkörvezető). Szombaton, június 16-án délelőtt könyvtári kutatás zárja az enyedi tanulmányi napokat. Szabadság (Kolozsvár)

Intergroup-vendég volt Borbély
Az RMDSZ által a kisebbségi érdekképviselet terén 1990 óta elért eredményeket ismertette tegnap Borbély László, a szövetség politikai alelnöke Strasbourgban az Európai Parlament (EP) kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának (Intergroup) ülésén.
többséggel együtt, politikai párbeszéd útján kell megoldani a romániai magyar kisebbség fontos és kényes kérdéseit. A problémamegoldást és a nyitottságot nem lehet függővé tenni attól, hogy az RMDSZ kormányon vagy éppen ellenzékben van – fogalmazott Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke az Európai Parlament (EP) kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának (Intergroup) tegnapi, strasbourgi ülésén kiemelte, hogy a romániai magyar közösség helyzetét az európai többnyelvűség egyik fórumában sikerül felvetni. Bevezetőjében Tabajdi Csaba, a munkacsoport társelnöke elmondta, a megbeszélés csupán egyik fóruma kíván lenni a kisebbségi kérdés megvitatásának, a párbeszédet Bukarestben kell folytatni, a döntéseket ott kell meghozni. Jogok, lépésről lépésre
Borbély László bemutatta az RMDSZ által a kisebbségi érdekképviselet terén 1990 óta elért eredményeket. Az ezzel kapcsolatos meghatározó döntés már a kezdetekkor megszületett: az RMDSZ az egyetlen járható utat, a politikai párbeszédet, a parlamenti demokrácia eszközeit választotta. A politikai alelnök elmondta, lépésről lépésre sikerült a jogokat kiharcolni a nemzeti kisebbségek számára Romániában, de továbbra sincs kisebbségi kerettörvény, amely megnyugtatóan és hosszú távra rendezné a magyar közösség és a többi romániai kisebbség helyzetét. Ez ugyanakkor feladat Európának is – mondta Borbély László, hiszen európai és nemzetközi standardokra van szükség a kisebbségvédelemben. A nemzeti és nemzetközi eszközöknek együtt kellene garanciát képezniük a kisebbségi közösségek számára – hangsúlyozta az RMDSZ politikusa az ülésen.
A politikai alelnök ismertette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar vonalának létrehozásával kapcsolatos helyzetet és az oktatási törvényben foglaltak alkalmazása, a jog betartása mellett érvelt. „Nem kell megvárni a bíróság decemberi döntését, párbeszéd útján érvényt kell szereznünk a megszerzett jog megtartásának, hiszen a másik két multikulturális egyetemen nem ütközött akadályokba a magyar karok létrehozása” – hangsúlyozta Borbély László. Értékelése szerint az elmúlt három hétben megteremtődtek a feltételei annak, hogy az RMDSZ valós párbeszédet indítson az új szociálliberális romániai kormánnyal.
Winkler: kettős a mérce
Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a vitát kísérő nagy érdeklődésre – a tanácskozásnak több mint hetven résztvevője volt - és a gyakran éles hozzászólásokra reagálva elmondta, hogy a romániai képviselők kettős mércét alkalmaznak, hiszen amikor a Nemzeti Kisebbségi Tanács tagjai látogattak Brüsszelbe, és a romániai kisebbségvédelem pozitívumairól beszéltek, látogatásukat nem övezte semmilyen figyelem. Az EP-képviselő elmondta, hogy egy hónappal ezelőtt az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójának (FUEN) kongresszusa határozatot fogadott el, amelyben nehezményezte, hogy a MOGYE kapcsán a romániai magyarokat egy már megszerzett jogtól fosztották meg. Jövőben a román kormány az alkotmány és számos fontos törvény módosítását tervezi, többek között a fejlesztési régiók újratervezését, a pozitív diszkrimináció európai gyakorlata azt követelné meg, hogy a kisebbségek álláspontját kikérjék a jogszabályok módosítása során – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Az ülésen Románia álláspontját Stelian Stoian nagykövet és Niculescu Antal a külügyminisztérium vezérigazgatója képviselte. Cătălin Ivan, a romániai szocialista képviselőcsoport vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy adottak a kisebbségi kérdésben a párbeszéd feltételei, ezért a felmerülő problémákat sikerül megnyugtató módon rendezni. Új Magyar Szó (Bukarest)

Mellébeszél a szakma
Nem túlságosan leptek meg a Zsehránszy István írásában foglaltak: Hadovázik a középszer (Új Magyar Szó 2012. 05.23.) címmel részismertetést közöl egy olyan találkozóról, amit a Kolozsvári Társaság rendezett. Idézem őt: „a színház repertoárjáról, a közönséghez való viszonyáról, mindenről, ami a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásaival kapcsolatban felmerülhet.”
A találkozót beharangozó meghívóban más is szerepel. Csak a pontosság kedvéért írom ide: „A Kolozsvári Társaság április 28-án, szombaton kerekasztal-beszélgetést tart a Kolozsvári Magyar Színház utóbbi évekbeli nemzetközi sikereiről, műsorpolitikájáról, a közönségvisszhangról… A rendezvényre hármas évforduló ad alkalmat: 140 éve született Janovics Jenő, 50 éve hunyt el Poór Lili, idén volna 70 éves Héjja Sándor. A beszélgetés meghívottjai: Tompa Gábor, a színház igazgatója, Visky András művészeti aligazgató, Kötő József színháztörténész, Zsehránszky István színházi kritikus. Moderátor: Kántor Lajos irodalomtörténész.”
Sajnálom, hogy Zsehránszky István nem részletezi, hogyan, miként emlékeztek meg a jelenlevők a három említett művészről. De talán ez nem véletlen, hiszen a közönség–színház viszony volt a fő téma, ha tapintatlanul akarnék fogalmazni, azt írnám: a buta közönség és jó színház viszonya. Mintha egy fórumra lett volna hirtelenjében szükség(?), ami megmagyaráz néhány művészi (bocsánat: Művészi) színházi nekibuzdulást. És nézőhiányt. Ezt a gondolatot sugallta a hivatalos meghívottak névsora.
A fórumon résztvevő egyik színházi néző „középszerű” felszólalásait kifogásolja-gúnyolja a szerző. Hát...tudtommal bárkinek lehet véleménye, ki is mondhatja, aki megfizette a színházjegyet. Tapsolhat, brávózhat, de káromkodva haza is mehet. Ehhez joga van, ettől még nem hülye, sem középszerű, sem sztálinista, sem hatodrangú silányság. Láttam professzorokat is kimenekülni egy-egy „művészi” furcsaságból, hogy ne írjak szakmai szélhámosságot.
De térjek vissza a Zsehránszky írásában szereplő avatatlan hölgyhöz, akit Az elveszett levélben az zavart, hogy „ a szereplők kigombolták a nadrágjukat , s egy jót pisiltek....”, stb. (Engem viszont az zavart említett előadásban, hogy a férfi szerepeket nők játszották(?), az, hogy a közönség egy része szünetben hazament, az, hogy untam azt a jelrendszert, amit kaptam, annak ellenére, hogy nagy részét meg is értettem. És mégis). Zsehránszky megmagyarázza a nadrággombolós pisilés mélyértelmét: „említett pisilés nem akárhol történt, művészi jelentéssel bírt a helyszín, „a Nép Háza gyönyörűen kicsempézett WC-termében, ahol képviselők kéz kezet mos alapon rendezik nagy ügyleteiket, miközben az ülésterem többnyire üres....”
Valóban, ez a tény, a fent említett, az előadást nézve reveláció erejével hatott rám, hiszen nem csak én, de 20 millió román és nem román meg van győződve, hogy a Képviselők Mártírok, nem lopnak, olyan szegények, mint az a bizonyos templomi egér, éjt nappá téve csak a szegény Népért törik magukat, akkor is, amikor az orrukat túrják félálomban a Parlamentben, munkaidőben, az élelmes operatőrök nagy örömére stb. És akkor egy színházi esten kiderül, hogy összepisilik vagyonukat, még pisilés közben is buliznak... vagyis bátran színházilag le vannak leplezve. Ki hitte volna róluk, nahát, ejnye, húsz év után.
Ne tréfáljak – intem le magam.. Egy másik hölgy – idézem újra Zsehránszky Istvánt – „aki a kultúraktivistát alakította, azt követelte, hogy a közönségnek játszanak, az ő színvonalán, az általa kedvelt darabokat, és legyen mindig teli a színház (mintegy nyolcszáz férőhelyes) nagyterme. Vagyis, tennénk hozzá, térjen vissza az úgynevezett tömegkultúra időszaka, amely olyan gyönyörűségeket produkált, mint a Megéneklünk, Romániai Fesztivál.”
No, lássuk, mit produkált és kik produkáltak színházat a „tömegkultúrában”? Kántor Lajos–Kötő József Magyar Színház Erdélyben 1919-1992 (Kriterion 1994) c. kötetében a 127–169. oldalon olvasható, miket játszottak és kik rendeztek a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Nem élek vissza az olvasó türelmével, hogy felsoroljam a szubkultúrát és Cântarea României-t képviselő szerzők és rendezők nevét, csak néhányat említek (1968-tól kezdem, ötletszerűen). Szerzők: Slamovir Mrozek, J.André Lacour, Teleki László-Illyés Gyula, J. P. Sartre, Páskándi Géza, G. B.Shaw, Szirmai Albert- Heltai Jenő, Molnár Ferenc, W.Shakespeare, E. O`Neill, Mikszáth Kálmán, Oscar Wilde, Kocsis István, stb. Történt mindez 1968-1970-es évadokban.
És kik rendeztek ezekben „közönség-színvonalas” kultúraaktivistás időkben, amelyet a jámbor néző visszasír? Major Tamás, Harag György, Tompa Gábor, Szabó József, Rappaport Ottó, Anatol Constantin, Vlad Mugur, stb., stb. Hát ennyit a középszerről. Aki fent említetteket visszanosztalgiázza. Még annyit hozzáírnék: nem is olyan rég a színházvezetés „telt házakat”, állandóan növekvő nézőszámot terjesztett a kolozsvári színházról... Minek akkor Fórum, ha van bőven érdeklődő, ha minden színházi szép és jó, leszámítva néhány „Jaj de jó vót régen teltházat” visszavágyó telhetetlent? „Ma tehát már senki sem gátolja meg színházainkat abban, hogy művészetet produkáljanak” – folytatja – örömömre – Zsehránszky István.
Végre helyben vagyunk. Azaz lennénk. Mert valóban, ma senki sem gátolja meg a színházakat, hogy művészetet csináljanak. És ebben a nagy szabadságban születnek a jó, remek előadások mellett a plagizált előadások, a rendezői zagyvalékok, a „mindent szabad” alapon történő bukássorozatok. Valóban, ma mindent szabad a színházakban, a színházi szakmában, csak egy dolog tilos, illetve nagyon nem ajánlatos kincses városunkban: az őszinte véleménynyilvánítás. Mert ha valaki bírálni merészel, akkor beindul a jól ismert jelzőhalmaz a művészetcsinálók (és abból igencsak jól élők), továbbá a valamilyen formában érdekeltté tett híveik részéről: avatatlan, középszert istenítő, hóstáti-elvárás, magyarvátrás. És ha ez nem elég a véleménnyilvánítónak és tovább okoskodik pimaszul, kapja a súlyosabb, ugyan nem művészi érveket, hanem azok hiányában a pillanatnyilag hatásosnak tűnő „menő”, jobb és divatosabb körökben lejárató, kinyíró jelzőket: szélsőséges, antikultúrás, anti és anti...
Sajnos belátom, az én nemzedékem nem éri meg, legalábbis itt, Kolozsváron nem, hogy bár egyszer része lehessen egy olyan igazi színházi-szakmai beszélgetésnek, ami valóban az előadások szakmai részét tárgyalja, bírálja vagy dicséri – minden következmény nélkül. Ahol nem hülyézik le azt a nézőt, aki nem érti, mit jelent a Dantonban a törött repülőgép, az Oidipusban miért lógatják a fiúk nemi szervüket (merem remélni, a hölgynézők művészi érdeklődését felkeltendő)... hanem türelmesen elmagyarázzák a hozzá nem értőnek, mi miért van. Mint ahogy én is megtudtam egy „görög harcostól“, hogy azért kellett csórén bejönnie a színpadra – társaival egyetemben – mert ez a „megtisztulást” jelentette rendezői magyarázatban. Magamtól soha nem jöttem volna rá erre az egyáltalán nem szokványos színházi metaforára, ezért, lám, nem árt érdeklődni néha bennfentesektől, mikor ki és miért csóré művészileg, mert így tanul a gyerek. Vagyis a középszerű néző. Ó régi rossz idők....(lehet, kapok a fejemre én is a múltba gondolásért), amikor a színházkiüresítők nem mennybe mentek művészileg, hanem... jaj, Istenem, hogy is volt akkoriban? Amikor a direktor úr a családi ezüstöt vitte a zálogházba, hogy tudjon fizetni színészeinek. Az is igaz viszont, hogy házat tudott venni a bevételből, ha jól ment a színház.
És ha jól emlékszem, a színháztörténeti tanulmányokban olvasottakra, a színházak minden időkben a közönségnek játszottak, az ő színvonalukon, az általuk kedvelt darabokat. És – bármilyen hihetetlen és furcsa – arra törekedtek, hogy legyen mindig telt ház... és legyen közönség... közönség... közönség. Még ha középszerű is.
Jancsó Miklós. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk/
Orbán-tanítványok Bukarestben
Egyelőre csupán ízelítőt kaptunk a napokban mindabból, amire számíthatunk a kormányzó szociálliberálisoktól a következő években. Az USL erődemonstrációi a helyhatósági választások eredményeivel párosítva riasztó képet festenek a jövőről: a jelenleg hatalom lévő pártoknak ősztől számítások szerint nem kétharmados, hanem háromnegyedes többségük lesz a parlamentben, és politikusaiknak már csak néhány – a demokráciában nélkülözhetetlen – intézményes féket kell kiiktatniuk ahhoz, hogy Orbán Viktorékhoz hasonlóan saját képükre alakíthassák az országot.
Románia átformálása és az új hatalom útjába álló akadályok felszámolása már most megkezdődött. Az helyhatósági választások eredményeitől diadalittas szociálliberálisok elsőként az Alkotmánybíróságot és az államfőt vették célba. A miniszterelnök éppen tegnap jelentette be, hogy egytől egyig lecserélné az alkotmánybírákat. Akárcsak annak idején Orbán Viktorét, Victor Ponta mozgásterét is korlátozza a taláros testület: jelenleg még meggátolhatja a szociálliberálisokat abban, hogy eltávolítsák a teljes hatalomátvételük utolsó nagy akadályát, Traian Băsescut.
Az államfő felfüggesztési kísérlete pedig már jó ideje megkezdődött. Ebbe a forgatókönyvbe illik az ország uniós képviseletéről szóló parlamenti nyilatkozat, illetve az alkotmánybíróság jogkörének törvénymódosítás révén történő szűkítése is. Miért kifogásolják Victor Pontáék, hogy az államfő vesz részt az EU-csúcsokon? Megtagadta-e valaha is az államfő a kormánnyal történő konzultálást az Európai Tanács ülései előtt? Traian Băsescu szerda este dokumentumokkal bizonyította be, hogy nem. Képviselt-e valaha is az államfő az ország érdekeivel – vagy akár szociálliberálisok nézeteivel – szögesen ellentétes álláspontot az EU kormány- és államfőinek találkozóin? Az eddigi állás szerint egyszer sem. Ne adj isten kínos helyzetbe hozta Romániát azzal, hogy papírgalacsinokkal vette célba Nicolas Sarkozyt a tárgyalóasztalnál, esetleg belecsípett Angela Merkel fenekébe az állófogadáson? Ilyen esetről sem tudunk. A kormányfőt az EU-csúcsokon történő részvételre úgymond felhatalmazó parlamenti nyilatkozat egyetlen cél szolgált: ürügyet keresni „a törvényhozók akaratával szembeszegülő” államfő eltávolítására. A szociálliberálisok egy alapvetően alkotmányjogi konfliktust politikai síkra tereltek. Ráadásul gyáva módon tették: a parlament azért nem határozat formájában foglalt állást az ország képviseletének kérdésében, mert a jogi szempontból irreleváns nyilatkozat nem támadható meg az Alkotmánybíróságon.
Az államfő és a miniszterelnök közötti konfliktus a jelek szerint csak az újságírók nyertek. Kedden és szerdán Traian Băsescu két részes kiselőadást tartott számukra az Európai Unió működéséről és döntési mechanizmusairól. Rájuk fért.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Böjte atya: kedves nyolcadikot végzett diákok, várnak benneteket a szakiskolák!
Ballagnak ma a nyolcadikos diákjaink! Ünneplőbe öltözött, virágoktól roskadó szép nap ez a mai! Jól esik nézni a jókedvű, tisztaszemű, nagyra nőtt szép fiatalokat! Gratulálok nekik!! Gyakorlatilag felnőttek, és így a további életutukat lassan a kezükbe veszik. Elindul a nagy csapat minden tagja a maga hódító útján. Dönteniük kell, szakmát, hivatást kell választaniuk. Olyant, amely megtartja itthon, szülőföldünkön, és amelyből nem csak önmagukat, de jövendő családjukat is el tudják tartani.
Egy busznyi nyolcadik osztályt végző fiatallal az elmúlt héten elmentünk néhány vállalkozóhoz, gazdához útbaigazításért, tanácsért. Kíváncsian keltünk útra, hogy lássuk Székelyföldön miből élnek az emberek, mit ajánlanak a felnőttek felemelt fővel, bátran a végzős nyolcadikosainknak.
Utunk végén kielemeztük a látottakat, és most a tapasztalatok alapján, két hírrel szolgálhatunk a nyolcadikot végző, kilencedikbe készülő diákoknak és családjaiknak: egy jó hírrel és egy még jobbal. A jó hír
Az erdélyi mesteremberek, földművesek, vállalkozókkal történt találkozó végén mindenki ugyanazt mondotta: munka van, és a becsületes, jól végzett munka gyümölcsét értékesíteni is lehet. Egy a fontos: legyen, aki tisztességesen elvégzi a munkát! Földműves, kézműves, de a vendéglátó-iparban vállalkozók is mind-mind azt mondták, hogy szükségük van becsületes, szorgalmas fiatalokra. Olyanokra, akik tudnak, de főleg akarnak is dolgozni! Az elején talán szerényebb fizetést adnak, de ha a munkavállalók bizonyítottak, akkor igenis szép keresetet lehet itthon is elérni.
Egy férfi azt mondta, hogy foci van, és a fociból igenis meg lehet élni, csak gólt kell rúgni! Olyan világ van, ahol a lézengő, eredménytelen, lusta játékost biza kifütyülik. Ma nem elég mímelni a munkát, az emberek igényesek minden szempontból, ezért nem vesznek fel akármit, nem esznek meg akármit, nem laknak akármilyen körülmények között, és ezért akármilyen munkáért nem jár a fizetés. Most, hogy lejárt az az idő, hogy mindenkinek kell sikerüljön az érettségije, a mindennapi életben is bizonyítani kell. A munka piacán is meg kell küzdeni „az átmenő jegyért": a megélhetésért. Láttuk, hogy lehet eredményesen dolgozni. A médiában hallható sok nyafogás, panaszkodás ellenére bizony sok embernek ez a mi vidékünkön is látványosan sikerül. A vállalkozók, akik a nullából indultak, mégis nagyon szép gazdaságokat, tanyákat, farmokat, panziókat építettek. Minden faluban sok fiatal állt neki szorgalmasan a mezőgazdaságnak, és jó látni, hogy már van aki saját földjét megművelve, saját állatait húsáruba feldolgozva szép vendéglátóegységet működtet. Szép, tiszta udvarán kürtőskaláccsal fogadhatja a vendégeket, és munkájából eltartja a családját.
Egy idős ember mesélte, hogy ha neki azt mondták volna a kommunizmus alatt, hogy eljön az az idő amikor visszaadják a földeket és azon mindenki azt termelhet amit akar, olyan állatokat tarthat amilyeneket szeretne, nem hitte volna el. De azt már legszebb álmában sem remélte volna, hogy a szorgalmas munkáért nemhogy adót nem vetnek ki rá, hanem még támogatást is fog kapni, melyből jó gépeket, fajállatokat vásárolhat. Igen, ki kell mondani, hogy Erdélyszerte, de különösen Székelyföldön nagyon szép gazdaságok születtek az elmúlt években, és sokan komoly gépparkkal, egészséges állatállománnyal is rendelkeznek, ami feljogosít a reményre.
Jártunk egy olyan fiatal gazda telkén, ahol a szépen felújított ősi ház mellett ott áll a mai kor igényeinek megfelelő épület. Az udvaron a nyírott pázsiton pávák sétálnak, a kert végében két tüzes hátasló, az istállóban meg sok fejőstehén. Leültünk beszélgetni, kint az udvaron, egy szép kis tó partján a filegória alatt. Néztem a gazda három szép kisgyerekét, jókedvű feleségét, és a gyerekekkel együtt meghatottan hallgattuk ennek a negyvenéves fiatalembernek minden egyes szavát, melyből bizalom és büszkeség áradt. Igen, munka van, de Istennek hála a kitartó, átgondolt, becsületes munkának eredménye is van.
Egy másik felcsíki gazda kivitt a birtokára hol hetven tehén legelt, és miután megcsodáltuk a szép modern istállót, fejőházat melyet modern napelemekkel szépen kivilágít és működtet, meghívott kis tanyájára egy pohár borra. Leültünk a tornácra és előttünk ott magaslott a Nagyhagymás hegység, a maga lélegzetelállító szépségében. A tanya mögött a tavaly érettségizett fia a traktorral kaszálta a zöld füvet.
A férfi elmondta, hogy a munka nehéz, nyáron reggeltől estig kell dolgozni, de Istennek hála minden évben csak előre lépett. Sikerül lassan-lassan földeket vásárolni, az állatokat maga becsületesen fel szaporította, és gépeket is beszerezni. Így gyermekeit is meri bátorítani, hogy álljanak melléje mert a szülőföld eltartja őket: ha mi eltartjuk az állatainkat, azok is el fognak tartani minket! Ittuk a bort, és a gazda ugyanazt mondta, amire én is gondoltam: van jövő, van remény itt a hatalmas hegyek között a becsületes, munkát szerető ember számára. Ha nekünk is ugyanazok a jogaink lesznek, mint bárki másnak itt Európában, ha ugyanúgy jár a földalapú támogatás és a többi törvény adta lehetőség, akkor hiszem, hogy a kitartó, becsületes, szorgalmas embereknek tisztességes, szép jövője lesz – itthon, a szülőföldünkön.
Igen kedves fiatalok, szívem minden melegével bátorítlak, hogy merjetek rálépni őseink útjára. Ők itt Erdélyben, Székelyföldön legtöbben az erdőkből, szántóföldekből, állatokból éltek meg. A gazdaember becsületes munkájára épült a kézművesipar, a kereskedelem, a vendéglátás, de még a nagyratörő politikai karrierek is erre alapoztak. Templomainkban értük imádkoztak a papok, az iskoláinkban a becsületes munkások, földművesek, gazdák gyermekeit tanították a tanárok, és a kórházban is őket gyógyították az orvosaink, ápolóink. Ha lesz aki az ő munkájukat továbbvigye, akkor megmarad Székelyföld, lesz Erdély!
Íme a még jobb hír
Megmaradásunk érdekében úgy látom, hogy a tanügy is kész leverni a port a mezőgazdasági, ipari szakiskolákról, és megmaradásunk érdekében újrateremteni ezt a nagyon fontos iskolarendszert. Az elmúlt években sajnos egyetlen szakiskola sem működött Erdélyben, mindenkit a középiskolák hosszú, bonyolult elméleti képzésén keresztül akartak elvezetni az érettségiig.
Németországban a fiatalok 60 százaléka meg sem próbál érettségizni, Romániában erőszakkal mindenkit elvittek a tavaly is az érettségiig és ott a vizsgán sajnos 63 százalék el is bukott. Így gyakorlatilag sajnos ugyanott vagyunk mind a németek, de a mi fiataljaink elvesztegettek néhány évet, és egy keserű kudarccal léphetnek ki a nagybetűs életbe. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez az erőltetett elméleti képzés mennyibe kerül az államnak, mindannyiunknak.
Több igazgatóval is beszéltem. Úgy tűnik, egyre többen látják be, hogy a diákok nagy részénél a napi 7-8 órás meddő elméleti oktatást fel kell váltsa a gyakorlati tudást adó szakmai képzés. Mindenkinek fel kell mérnie a képességeit, a vágyait és az alapján kell alázattal, bölcsen döntenie, hogy melyik iskolába iratkozzon be. Mindenki felelős a saját maga és a gyermekei jövőjéért, ezért a tanárok, igazgatók, vagy én magam is csak tanácsot adunk. A döntést mindenki maga kell meghozza. Kedves nyolcadikot végzett diákok, a nagyon jó hír az, hogy Csíkszentmártonon, Csíkdánfalván, Gyergyószentmikloson, de Székelykeresztúron és sok más felé is nagyon nagy lelkesedéssel várnak benneteket a szaktudást adó iskolák, hogy felkészítsenek a modern mezőgazdaság, állattartás, gyümölcstermesztés, méhészkedés, fafeldolgozás, vendéglátás, kenyeret, életet jelentő mesterségeire, azoknak akár a művészi szinten való elsajátítására is.
Jó tudni azt is, hogy ezek az iskolák kötelesek már a jólmenő vállalkozókkal szerződéseket kötni, hogy a szakmai gyakorlatokat valóban kint az életben, a vidék legeredményesebb gazdáitól tudjátok elsajátítani. De ugyanígy a vendéglátóiparban munkát keresők számára is indulnak nagyon komoly szakosztályok, ahol a diákok térségünk legjobban menő vállalkozóinál praktizálhatnak, ott nem csak szakmai ismeretekre tehetnek szert, hanem szállást, kosztot is kapnak.
Istennek hála a hegyeinket még mindig bőségesen borítják az erdők, melyekből nagyon sokat visszakaptak a közbirtokosságok. Az erdészet, fakitermelés, fafeldolgozás vidékünkön ősi szép mesterség, azokat akik ezen az úton szeretnének elindulni várja a csíkszeredai, ditrói meg a többi erdészeti, faipari szakiskola. A mai szakiskolákban az a jó, hogy ha a tudásvágy, ambíció fűti a fiatalt, akkor a szakma elsajátítása mellett jelentkezhet akár nappali képzésre is, hogy az érettségit is megszerezhesse. Biztosan lehet tudni, hogy milyen jövő előtt áll az emberiség. Az olcsó hitelek elfogytak, a segélyek, a támogatások megszűnnek. Csak a becsületes munkának van jövője. Biztos vagyok benne, hogy tiszta, megbízható táplálékra mindig is szükség lesz. Ezért a nagyra nőtt, nyolcadikból továbblépni akaró fiataljainkat arra bátorítom, biztatom sok-sok szeretettel, tudatosan, hogy lépjenek őseink jól kitaposott útjára, a becsületes mindennapi gazdálkodás irányba.
Iratkozzanak be Székelyföld megkopott patinájú szakiskoláiba, és ígérjük, hogy megteszünk mindent, hogy ezek az iskolák visszanyerjék megérdemelt jó hírüket, azáltal, hogy olyan tudáshoz segítik hozzá a felnövekvő generációkat, mely képessé teszi őket jó módban, tisztességesen megélni akár a jég hátán is!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Erdély.ma

A templom és az iskola szellemében
Harminc végzősét búcsúztatta tegnap a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola. A Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatának végzősei – leendő tanítók, kántorok – számára reggel az Eminescu utcai diakóniai központ udvarán vette kezdetét a ballagási ünnepség, katolikus szentmisén, majd unitárius istentiszteleten vettek részt, végül a Vártemplomban hálaadó istentiszteleten Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Isten szavaival engedte útnak a ballagókat.
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola tegnap a 19. végzős évfolyamától búcsúzott, a nappali, illetve a levelező tagozaton harminc diáknak szólt a Gaudeamus. Velük együtt 750-re nőtt azok száma, akik ezt az intézményt választották oklevélszerzés céljából. Ötvös József esperes Máté evangéliumára alapozva szólt a ballagókhoz, az életben meghozandó döntések mérlegelésére intette őket. – Egész életünk tele van hívással: szavaljuk a Talpra magyart, nemrég arra biztattak, menjünk szavazni, újságokban jelennek meg hirdetések, amelyek külföldre csábítanak, jobb kereseti lehetőséget kínálva. Szednek szét a hívások, nem tudjuk eldönteni, melyiknek engedelmeskedjünk. A hívások mögött mindig ígéretek vannak, és ezek értékét az adja, hogy ki áll ezek mögött. A pártok jobb jövőt ígértek, de Jézus ígérete így hangzott: "Megnyugvást adok a lelketeknek" – és ezt senki más nem ígérheti komolyan – fogalmazott az esperes.
Barabás László, a kántor- tanítóképző igazgatója elégedetten nyugtázta, végzőseik életútja bizonyíték arra, hogy intézményük eléri a célját, értelmiséget képeznek az erdélyi magyarság számára, a templom és az iskola szellemében. Ugyanakkor megjegyezte, napjainkban, amikor a társadalomban egyre inkább érezhető a mentalitásváltás, a klasszikus értékek válsága, diákjaiknál nem érhető tetten ez a tendencia, a keresztyén értékek szellemében végzik munkájukat. – Rájuk lehet bízni a gyülekezeteket, jól felkészültek a szolgálatra – fogalmazott Barabás László, aki jártában-keltében örömmel állapítja meg, hogy végzőseik mindenütt a közösség érdekében dolgoznak, óvónőkként, tanítókként nemcsak oktatnak, hanem az anyanyelvet, a kultúrát is ápolják.
Az igazgató elismeréssel szólt azokról a pedagógusokról, akik diákjaik képzésében oroszlánrészt vállalnak, kiemelten megköszönte Balázs Árpád, Bordi Géza, Sípos Anna és Szabó Éva tanárok munkáját. Az ünnepséget a főiskola hallgatóinak közreműködése tette színesebbé.
(mb) Népújság (Marosvásárhely)

Végleges választási eredmény: több magyar önkormányzati mandátum
Közzétették tegnap a vasárnapi helyhatósági választások végleges eredményét, amely megerősítette a Szociálliberális Szövetség (USL) elsöprő győzelmét. A magyar szervezetek közötti arány sem változott.
A – pártpreferenciák mérésére leginkább alkalmas – megyei tanácsosi listákra adott voksok tekintetében az RMDSZ a négy évvel korábbi 5,13 százalékról 5,52 százalékra növelte országos támogatottságát. A Magyar Polgári Párt (MPP) a korábbi 1,01-ről 0,41 százalékra esett vissza, a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos szinten pedig a szavazatok 0,49 százalékát kapta.
Abszolút értékben kifejezve az RMDSZ megyei tanácsosi listái 491 864 szavazatot kaptak, ami 62 535-tel (12 százalék) több, mint négy évvel ezelőtt, amikor a szövetség 429 329 szavazatot kapott. Az MPP 36 671 szavazatot gyűjtött a négy évvel ezelőtti 84 620-hoz képest, az EMNP pedig 44 276 voksot gyűjtött. Az EMNP és az MPP egyes megyékben közös megyei listát állított, ezzel begyűjtöttek még 4826 szavazatot. Összesítve, a magyar pártokra leadott szavazatok száma elérte az 577 637-et, ami 63 688-cal több, mint négy évvel ezelőtt, amikor 513 949 voksot gyűjtöttek a magyar pártok megyei tanácsosi listái. A szavazattöbblet elsöprő többségét (62 535) az RMDSZ kapta.
A három magyar pártra leadott szavazatok arányait tekintve az RMDSZ tarolt, hiszen a szövetség kapta a „magyar” voksok 85,15 százalékát, a másik két magyar versenypárt pedig a voksok 14,8 százalékát gyűjtötte össze. A négy évvel ezelőtti arányokhoz képest az RMDSZ kissé javított eredményén, hiszen 2008-ban a megyei tanácsosi listái 83,5 százalékot kaptak. A két magyar versenypárt viszont rontott, hiszen együttesen 14,8 százalék szavazatot gyűjtöttek az MPP négy évvel ezelőtt jegyzett 16,46 százalékához képest. Az MPP és az EMNP azzal vigasztalódhat, hogy abszolút értékben enyhén növelték szavazataik számát, hiszen most a két párt, plusz a közös tanácsosi listáik 85 773 voksot kaptak az MPP négy évvel ezelőtti 84 620 szavazatához képest.
Az RMDSZ a megszerzett mandátumok tekintetében is felülmúlja a másik két magyar pártot. A szövetség két megyei (Hargita és Kovászna) tanácselnöki tisztséget szerzett meg, és kettőt elvesztett (Szatmár és Maros), az MPP és az EMNT viszont egyet sem szerzett.
A polgármestereknél az RMDSZ 203 mandátumot nyert a négy évvel ezelőtti 184-hez képest, az MPP hetet, az EMNT pedig kettőt.
Az RMDSZ 2261 helyi tanácsosi tisztséget szerzett meg (66-tal többet, mint 2008-ban), míg a másik két magyar párt összesen 494-et úgy, hogy 266-ot az MPP, 214-et az EMNP és 14-et az EMNP-MPP. Megyei tanácsosi mandátumból az RMDSZ-nek 88-at (eggyel kevesebbet) sikerült gyűjteni, az MPP-nek és az EMNT-nek pedig 7-7-et.
Mandátumokban kifejezve az RMDSZ összesen 2554 önkormányzati mandátumot szerzett, ami 82-vel több a négy évvel ezelőtti eredményhez képest, a másik két magyar párt pedig 517-et, ami kettővel kevesebb az MPP 2008-as eredményéhez képest. Négy évvel ezelőtt a magyar pártok összesen 2991 önkormányzati mandátumot szereztek, most viszont 3071-et, ami azt jelenti, hogy összességében 80-nal több magyar önkormányzati mandátum van, mint négy évvel ezelőtt
B. T. Szabadság (Kolozsvár)

Az utolsó pohár
Ülök és hallgatom, hogyan elemezgetik a magyar pártok vezetői az önkormányzati választás eredményeit és elsődleges tanulságait. Bő fél nap telt el az urnazárás óta, talán tizennégy óra, ami még arra is bajosan elég, hogy a szereplők kialudják magukból a kampányfinis fáradtságának egy részét, no meg az öröm vagy csalódás mámorát. Csalóka állapot. Akad, akinek már egészen sima az arca, persze a táskás szeműek vannak többségben, de hát aki gyűrött, az másnap is gyűrött, a sláger után szabadon. A mondatok viszont egészen árulkodók. Azokon nem segít a jótékony púder, azokban még zavarosság bugyborékol, valami sárga lé, valami olyan sűrűnek a mosogatóleve, ami a kampány józanságot és jólneveltséget elmosó özönvize nyomán ülepedett le. Az ellenfelek még nem látják egymás arcát. Csak valami fenyegető masszát érzékelnek, amelyet az elmúlt hetekben egyre szűkülő kampányperspektíva préselt mind szorosabbra. Pedig a háborúnak vége. Most már össze kellene szedni a harctérről az áldozatokat, eltemetni a halottakat, kórházba szállítani a sebesülteket. Le kellene egy kicsit ülni, feltolni a sisakrostélyt, szétnézni és felfedezni a másik oldalon is az arcokat. Látni, hogy ugyanolyan táskás szemek néznek vissza. Aztán még messzebb tekinteni, a láthatár felé, és akár fogcsikorgatva is megpróbálni felidézni, hogy valahol ott zajlik az életünk – a mindannyiunké. Valahol ott hevernek a letett eszközeink, szerszámaink, lényegünk, alapvető emberségünk, amelyekkel mindennapjainkat alakítottuk, mielőtt háborúba indultunk volna. Nem könnyű, tudom. Testvérháború után még kevésbé. De élni kell. Győzteseknek és veszteseknek egyaránt. Valahogy úgy, hogy győztesek és vesztesek egyaránt emberszabásúak maradjanak. Valahogy úgy, hogy közben kitisztuljanak a tekintetek és mondatok egyaránt. És mindenképpen úgy, hogy a mondatok folytathatók legyenek, bárki is fogalmazta meg. Valahogy úgy, hogy ne kelljen túl sok időt pazarolni a tüskék kihúzkodására, mert az azzal járó fájdalom elviselése is fölös energiákat rabol el abból a kevés, és egyre fogyatkozó készletből. Meghallgatni és meghallani egymást. Ez sem könnyű. Viszont kötelező. Mert úgy tűnik, az utolsó, még szabadon kezdeményezhető párbeszédkísérletek ideje érkezett el. Mert talán még nem számítana vésztanácskozásnak, amikor még nem a létünk forog veszélyben, hanem az életünk értelmes alakítása lehetne a tét. Mindössze. Hajnalodik. Ez az utolsó pohár. Utána haza kéne menni már. Józanodni.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy út áll előttünk
Az idei helyhatósági választás volt az első, amelyen három magyar párt mérkőzött meg egymással. Az RMDSZ sajátos módon jobb eredményeket ért el, mint négy évvel korábban, noha ezúttal két kihívója is akadt. A Magyar Polgári Párt fontos pozíciókat vesztett, az Erdélyi Magyar Néppárt viszont meg tudott kapaszkodni önkormányzati szinten. Nem túlzás és nem sikerpropaganda, amit az EMNP vezetői állítanak, hogy új politikai erő született, amelynek sikerült a közösség szolgálatába állítania korábban inaktív fiatalokat, s helyenként az urnákhoz szólítania passzív választói csoportokat. Mindezt igen kedvezőtlen peremfeltételek mellett.
A vetélytársaknak jóval több idejük volt a felkészülésre, valamint az RMDSZ birtokolja mindmáig a hajdan közösen megteremtett infrastruktúrát, a kezdeti lelkesedésből született országos hálózatot és humán erőforrásokat, és rendelkezik az erdélyi magyar közösségnek címzett román állami támogatások felett.
Leltár A Magyar Polgári Pártnak 2008 óta négy esztendeje volt a tudatos építkezésre és az önkormányzati szinten való bizonyításra, más kérdés, hogy ezt mennyire használta ki. Az eredmény azt igazolja, hogy hiba volt az MPP részéről dupla vagy semmit játszani. Célravezetőbb lett volna, ha ésszerű megállapodásokat kötnek települések tucatjain. Hiba volt Szász Jenőtől, hogy csak és kizárólag kvázi kötelező jellegű országos szintű MPP– EMNP megállapodásban volt hajlandó gondolkodni, s ennek EMNP-s elutasítása után letiltotta az alapszintű megegyezéseket. Egy-két „renitens” szervezet így is akadt, országos szinten azonban hatott az elnöki tiltás, mely mindkét szervezet eredményein rontott. Alapvetően helyes volt közösségi szempontból az EMNP konstruktív hozzáállása, amely szerint nem indított jelöltet az elmúlt ciklusban jól teljesítő polgármesterek ellen – legyen az RMDSZ-es – mint a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád – vagy MPP-s, mint a Gyergyószentmiklóst vezető Mezei János. Előzékenységük értelemszerűen a párt statisztikai eredményei ellen hatott, ám egy olyan politikai szervezet, amely komolyan veszi a nemzeti felelősség gondolatát, egyszerűen nem tehet mást. Még akkor sem, ha ellenfelei a lehető legetikátlanabb eszközöket vették elő a kampány során. A Tőkés Lászlót lejáratni szándékozó könyv megjelentetése és célzott terjesztése az erdélyi magyar politikatörténet morális mélypontja, különösen ha figyelembe vesszük az egész akció alantasságát és azt, hogy a „szerző”, akit az EMNP ellenfelei megnyertek a piszkos munka elvégzésére, a nemzetellenes kozmopolitizmus egyik legfröcsögőbb, leggátlástalanabb képviselője.
Valami új egység
Sokat lehetett hallani az utóbbi időben az új egységről, a magyar összefogásról, leginkább a Fidesz és az EMNP oldaláról. A választások eredményei nem ezt vetítik előre. Az RMDSZ már a választások előtt erőből próbált megoldani mindent, a marosvásárhelyi kudarc éppen ezzel magyarázható. E bukás dacára az RMDSZ csúcsvezetése továbbra is azokra mutogat, akik az utolsó pillanatig kiálltak a közös magyar jelölt indítása mellett, mely ügy vitathatatlanul az RMDSZ ellenállásán bukott meg. A Szövetség saját, kizárólagos pártjelöltben gondolkodott, s miután Vass Levente – akinek személye körül széles társadalmi támogatottság körvonalazódott – nem volt hajlandó belemenni a várható bukásba, Frunda György személyében olyan jelöltet indítottak, akinek veresége borítékolható volt. Ezzel az RMDSZ immár harmadszor indított olyan közösségmegosztó pártjelöltet, akinek személyéről sejteni lehetett, hogy képtelen felsorakoztatni maga mögött a magyar választói bázis teljes spektrumát. Minden jel arra mutat tehát, amit már korábban is vélelmeztünk többen is: az RMDSZ tulajdonképpen nem akart győzni Marosvásárhelyen. Az új egység gondolatkörére visszatérve: az optimális magyar erőfelhasználás és érdekérvényesítés szemszögéből nincs más alternatíva. Az EMNP élcsapatát alkotó politikusok taktikai célja 1990 óta ugyanaz: a magyar önkormányzatiság, a magyar szabadságpolitika, szaknyelven a belső önrendelkezés elvén nyugvó háromszintű autonómia megvalósítását célzó érdekképviselet.
Szintek Hadd ejtsünk itt meg egy vargabetűt. A közösségi programalkotásnak van egy paradigmatikus, egy stratégiai, illetve egy taktikai szintje. A paradigmatikus szint az alapvető értékrendet jelöli: hogy egy közösség – a maga kollektív voltában – meg akar-e maradni szülőföldjén, megőrizve önazonosságát. A felvidéki magyarság körében – ahol tömbmagyar vidékeken is számottevő az alapvetően nacionalista Ficóra való szavazás – paradigmatikus problémák vannak. A román fennhatóság alá került németek exodusa, kimenekítésük kérdése a Ceauşescu-korszak idején paradigmatikus döntés volt a németek számára. Ezen a szinten az erdélyi magyar közösség még nem ingott meg. Stratégiai kérdés, hogy milyen célokat tűzünk ki a közösségként való megmaradás érdekében. A háromszintű autonómiánál többet a jelenlegi geopolitikai körülmények, erőforrások birtokában nem tudunk elérni, kevesebbet követelnünk viszont nem érdemes, mert az egyenértékű a középtávú felmorzsolódással. A közösségi stratégia ott bicsaklik meg, hogy az autonómiát legjobb esetben is csak választási jelszóként használó RMDSZ továbbra is képes elfogadtatni a szavazói bázissal saját, komprádor jellegű, bukaresti politikáját. Ilyen körülmények között taktikai szinten mi mást tehet egy, a nemzeti önrendelkezés és autonómia célkitűzését hirdető csapat, mint hogy előbb elfogadtatja e célokat az RMDSZ-főáram ellenére a szervezeten belül (ez történt lépcsőzetesen 1990 és 1993 januárja között), majd miután sikertelen a saját hivatalos programjának RMDSZ-en belüli elfogadtatása (1996-2003), ugyanezt kívülről próbálja meg. Erről szólt a 2009-es összefogás, és erről szólna az új egység, amit a választási eredmények szerint az erdélyi magyar nemzeti közösség is elvár. Az RMDSZ választás utáni diadalittas szólamait hallgatva egyre nagyobb a kétkedésünk e stratégia sikerében. De ahogy Nagy Feró fogalmazott a rendszerváltás környékén egyik dalában: „Egy út áll előttem, melyiket válasszam?”
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a Néppárt
A Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére.
A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is.
A magát „túlnyerő” RMDSZ
A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát.
EMNP és MPP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza.
Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”.
A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent.
Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is.
Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában.
Székelyföldi körkép
Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe.
A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át.
Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben
Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is.
Etnikai szavazás a Partiumban
Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tisztségekért tárgyal az RMDSZ (Választási végeredmények)
Közzétette tegnap a központi választási iroda az önkormányzati választások végeredményét, amely szerint a magyar pártok megyei jelöltlistái kapták országos szinten a szavazatok 6,48 százalékát (a tavalyi népszámlálás ideiglenes adatai szerint Románia állandó lakosságának 6,5 százaléka vallotta magát magyarnak).
Az eredmények kihirdetésével párhuzamosan az RMDSZ megkezdte a politikai egyeztetéseket, hogy alpolgármesteri tisztségeket szerezzen Erdély nagyvárosaiban, és tanácselnök-helyettesi tisztségeket az erdélyi megyékben.
A választások végeredménye szerint a Szociál-liberális Szövetség (SZLSZ) a megyei pártlistás voksok csaknem felét megszerezve elsöprő győzelmet aratott a négy évvel ezelőtt győztes, most 15 százalékot elérő Demokrata Liberális Párt (DLP) felett. A harmadik helyen Dan Diaconescu Néppártja (DDNP) végzett kilenc százalékkal. A pártpreferenciák mérésére leginkább alkalmas megyei pártlistákra adott voksok tekintetében az RMDSZ a négy évvel korábbi 5,13 százalékról 5,52 százalékra növelte országos támogatottságát, míg az MPP a korábbi 1,01-ról 0,41 százalékra esett vissza, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pedig a szavazatok 0,49 százalékát kapta. Az RMDSZ-nek így 88 megyei tanácstagja lesz (eggyel több az eddiginél), az MPP-nek és az EMNP-nek pedig hét-hét (eddig az MPP-nek 19 volt). Az RMDSZ eddigi négy megyei tanácselnöke közül kettő szerzett újabb mandátumot. A magyar pártok megyei listáira adott voksok 85 százalékát kapta az RMDSZ (akárcsak 2008-ban), a fennmaradó 15 százalékon pedig az MPP és az EMNP – illetve a két párt koalíciós listája – osztozott.
A települési önkormányzatokban az RMDSZ-nek 2261 lesz (az eddigi 2195 helyett), az MPP-nek 266 (az eddigi 489 helyett), az EMNP-nek pedig 214. További 14 magyar tanácstag az EMNP–MPP koalíciós listán szerzett mandátumot. A magyar pártok jelöltjeinek és az általuk támogatott függetleneknek összesen 212 településen sikerült polgármesteri tisztséget szerezniük, ebből 203 RMDSZ-es (korábban 184), 7 MPP-s (korábban 11), 2 EMNP-s, további három településen pedig független magyar polgármester győzött. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek elmondta: a pártok vezetői között helyi és országos szinten is egyeztetések zajlanak, amelyek végén – várhatóan a jövő hét során – születnek meg a helyi megállapodások. Kovács Péter elmondta: az RMDSZ Kolozsváron szeretné megőrizni az alpolgármesteri tisztséget, Kolozs megyében pedig a megyei tanácselnök-helyettesi tisztséget. A városban az RMDSZ négy önkormányzati képviselője képezi a mérleg nyelvét a két nagy román politikai erő között. A megyében az RMDSZ nélküli baloldali többség is kialakítható a szélsőségesen populista DDNP-vel. Marosvásárhelyen és Maros megyében az RMDSZ a legjelentősebb politikai erő, nélküle sem a DLP, sem az SZLSZ nem tud többséget kialakítani. Az RMDSZ az SZLSZ-szel folytat tárgyalásokat, és nem kétséges, hogy megyei alelnöki és marosvásárhelyi alpolgármesteri tisztséget kap. Szatmár megyében is a megyei alelnöki és a szatmárnémeti alpolgármesteri tisztség megszerzése a cél. A városi önkormányzati testületben ugyan az SZLSZ nem szorul koalíciós társ segítségére, de a megyében csak az RMDSZ-szel vagy román nagykoalícióval tudna többséget kialakítani. Kovács Péter elmondta, itt is az SZLSZ-szel folytatnak tárgyalásokat. Bihar megyében és Nagyváradon jelentős előnnyel nyert az SZLSZ, sem a városi, sem a megyei tanácsban nem szorul koalícióra. Viszont 2011 márciusában az RMDSZ olyan megegyezést kötött az SZLSZ-szel, amelyben a felek vállalták, hogy győzelem esetén a másik félnek biztosítanak egy megyei alelnöki és egy nagyváradi alpolgármesteri széket. Nagybányán is – a választások előtt kötött egyezség alapján – reménykedik az RMDSZ az alpolgármesteri tisztség megszerzésében. Itt azt vállalta a magyar szövetség, hogy nem indít polgármesterjelöltet, ha a választások után is megkapja az alpolgármesteri tisztséget. Kovács Péter elmondta, a szerződések nem jelentenek garanciát arra, hogy a felek be is tartják vállalásukat, de Nagybányán biztatóan haladnak az egyeztetések, Biharban viszont kőkemény tárgyalások folynak a tisztségekért. Szilágy megyében is a megyei alelnöki tisztség és a zilahi alpolgármesteri tisztség megszerzése a cél, ott is az SZLSZ a tárgyalópartner. A győztes pártszövetségnek a megyeszékhelyen az RMDSZ nélkül is megvan a többsége, a megyében viszont el kell döntenie, hogy az RMDSZ-szel vagy a DDNP-vel alakítja ki a többséget. Kovács Péter szerint jó esély mutatkozik arra, hogy Brassó megyében az RMDSZ megőrizze a megyei tanácselnök-helyettesi tisztségét, Arad megyében pedig, ahol a jobboldal győzött, mind a DLP-vel, mind az SZLSZ-szel tárgyalnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMI-tábor nyolcadszor
Sokan ismerik már, és még többen hallottak róla. A táborról ott, Gyergyóban, az a rocktábor... Legtöbben így emlegetik az EMI-tábort.
Én másképp mondanám: Egy tábor, ahol rengeteg ember fordul meg, ahol mindig lehet találni tartalmas foglalkozást – az íjászattól néptánc-oktatáson keresztül, történelmi meg más, a magyarságot érintő előadásokig, az esti koncertek csak hab a tortán. Az EMI-tábor, melyet idén nyolcadik alkalommal szerveznek az Erdélyi Magyar Ifjak, a kezdeti családias hangulatú táborok után most már nagyon kinőtte magát, mondhatni az élvonalba került az Erdélyben megrendezett nyári fesztiválok sorában. Nem tisztem rangsort felállítani, de méltán említhető egy napon a Félszigettel vagy épp Tusványossal az immáron alkalmanként több mint tízezer embert is megmozgató esemény. Én még csak egyszer voltam, a tavaly EMI-táborban, viszont amikor felültem a Gyergyóból induló vonatra, már visszavágytam életem egyik legjobb hetének színhelyére. Hogy miért is ilyen jó? Erre egyszerű a válasz, én úgy gondolom. Ha érdekel a magyarság, a magyarokkal kapcsolatos dolgok, s kellőképpen szíveden viseled a magyarság ügyét, akkor jól fogod magad érezni. Kicsit reklámszövegnek hat, pedig csak a véleményemet írom le. Ha idáig eljutottál, kedves olvasó, akkor már érdekel valamennyire a téma, szóval, elmondok pár dolgot az idei táborról. Hol? Borzonton – 12 km-rel Gyergyószentmiklós előtt, a főút mentén – festői környezetben, új és jobb helyszínen. Mikor? Augusztus 8-a és 12-e között. Amennyiben még mindig kitartóan böngészed soraimat, írnék néhány dolgot, például a mottót (minden évben van egy mottó): „Higgyünk népünk fölemelkedésében” (Mindszenty József). Azt is gondolhatnád, hogy most egy „nagymagyarkodós” táborba invitállak, ahol elmondják mindennek a körülöttünk élő etnikumokat. S tévednél, mivel ilyenről szó sincs. Nem politikai lázítás vagy katonai kiképzés folyik a pár nap alatt. Csupán tartalmas szórakozás. Előadókkal, vitákkal, sztárzenekarokkal, mint a soha el nem maradható Kárpátia, vagy a tavaly egy évet kihagyó Ismerős Arcok, esetleg a nagy múltú Ossián, Kormorán, Beatrice. Nos, az biztos, hogy minden este minőségi zene várja a nagyérdeműt. Mi várható még? Előadások, összegzés a tavalyi népszámlálás eredményeiről, és természetesen a sport sem maradhat el, sőt, idén ez is más lesz, mint eddig. Mivel a túrázás mellett idén lesz lehetőség az olimpiai játékok figyelemmel kísérésére is, így ez sem lehet kifogás senki számára. Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, látogass el a http://emitabor.hu/erdely weblapra, ahonnan még több információt megtudhatsz a táborral kapcsolatban. Folyamatosan frissítjük, amikor újabb részletek válnak ismertté. Kondor Ádám. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkezdődött az autonómiakonferencia
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) politikai háttérintézménye, a Maurits Coppieters Központ nemzetközi értekezlet tart Decentralizáció és autonómia Európában címmel szombaton Szovátán, a Danubius Szálló Diamant konferenciatermében, kb. 40 meghívott részvételével. Köztük van Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A 10 órakor megkezdődött értekezlet elején a galiciai (Spanyolország), gallego nemzetiségű Xabier Macias, a Maurits Coppieters Központ – amely a az EFA megálmodójának, első európai parlamenti képviselőjének, a flamand Maurits Coppietersnek (1920-2005) a nevét viseli – elnöke mondott rövid üdvözlőbeszédet, majd Lorena Lopez de Lacalee, a spanyol korona alá tartozó Baszkföld tartományi parlamentjének képviselője, az Alkaratsuna Alapítvány főtitkára beszélt rövid történeti és helyzeti áttekintés után a baszkföldi gazdasági egyezményről, amelynek lényege az autonóm adóügyi hatáskörök és pénzügyi decentralizáció gyakorlatba ültetése. Őt Roccu Garoby követte, aki vázolta a francia nemzetállami dominancia történelmi-politikai keretei közé szorított korzikai autonómiatörekvéseket. Az EFA-Zöldek európai parlamenti frakciójának pénzügyi tanácsadójának, az EFA ifjúsági tagozatának elnökének prezentációjából kiderült: az egykor a függetlenség és önálló fejlődés korát is megélt mediterráneumi szigeten, Korzikán sok még a teendő az autonómia terén. Tudósításunk pillanatában Joseph Huguet, a Katalán Autonóm Tartomány volt gazdasági és turisztikai minisztere, a Josep Irla Alapítvány elnöke beszél meggyőző szuggesztivitással és elánnal az idegenforgalom és a nemzeti önazonosság összefüggéseiről a spanyol-katalán viszony függvényében
Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc haladó felfogású, nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti magában. Egyik fontos célkitűzésének tartja Európa állam nélküli nemzetei és történelmi-földrajzi régiói demokratikus jogainak biztosítását. Ennek megfelelően elkötelezetten támogatja az erdélyi magyarság – ezen belül Székelyföld területi – autonómiájának kivívását. Az Európai Bizottság által támogatott intézmény célkitűzése az európai régiók monitorizálása, az adatok feldolgozása és az európai politikai köztudatba való bevitele. A Maurits Coppieters Központ erősen elkötelezett a tényleges európai integráció, valamint a demokratikus nemzeti, illetve regionalista mozgalmak felé, ugyanakkor európai szintű együttműködést kíván biztosítani az országos és regionális autonómia-műhelyek részére.
Dénes László. Székelyhon.ro

„Szívemhez közel álló világot hagyok itt”
Beszélgetés Szilágyi Mátyással, a távozó kolozsvári magyar főkonzullal
2012. június 23-án jár le négyéves megbízatása Szilágyi Mátyásnak, Magyarország kolozsvári főkonzuljának, aki 2008 és 2012 között töltötte be ezt a tisztséget. A búcsúzó diplomatát négyéves tevékenységéről, kellemes és kellemetlen élményeiről, jövőbeli terveiről kérdeztük. Az új tisztségviselő beiktatásáig ideiglenesen Bitay Levente konzul látja el a főkonzuli teendőket.
– Milyen szívvel hagyja el Kolozsvárt?
– Mindig hivatásomnak tekintettem a román–magyar kapcsolatok ápolását és a határon túli, így a romániai magyar közösség sorsának figyelemmel követését. Régóta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, 1991 és 1997 között ugyanis több mint hat évet Bukarestben töltöttem diplomataként. Bukaresti tevékenységem logikus folytatásának tartom kolozsvári főkonzuli mandátumomat. Az itt eltöltött négy év alatt teljesen azonosultam az itteni magyar emberek érzésvilágával. Nagyon jól éreztem magam Kolozsváron. A szívemhez közel álló világot hagyok most el. Fontosnak tartottam az itt végzett konzuli munkát: a politikai képviselet mellett figyelemmel kísértem a magyar közösség jogérvényesítésének folyamatát, érdekvédelmi szervezeteinek a jogos társnemzeti státusz eléréséért folytatott törvényes, parlamentáris küzdelmét. Sajnos, e célkitűzésekből sok mindent nem lehetett megvalósítani az elmúlt négy évben, maradt feladat bőven a következő évekre is. Abban a reményben búcsúzom el Erdélytől és Romániától, hogy ez az erőfeszítés sikeres lesz. Nem könnyű szívvel megyek el ebből a városból, ahol otthon éreztem magam, de reménykedem és bízom abban, hogy a magyar–román kapcsolatok és a romániai magyar közösség érdekérvényesítése hosszabb távon jó úton fog haladni, erre az erdélyi magyar közösség részéről kiváló személyek állnak rendelkezésre, és remélhetőleg a továbbiakban majd a megfelelő feltételek is adottak lesznek. Ezzel az érzéssel köszönök el Kolozsvártól.
– Román nyelvtudását hány év alatt, és milyen körülmények között szerezte meg?
– A Magyar Külügyminisztérium diplomatái számára főként a szomszédos országokban elengedhetetlen, hogy beszéljék annak az országnak a nyelvét, ahol tevékenykednek. A nyelvtudás bizalomerősítő tényező és egyben munkafeltétel is. Az 1980-as években Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén tanultam meg románul, öt év alatt. Ezenkívül franciául, angolul és oroszul beszélek. Édesanyám családja bánsági eredetű, anyai nagyapám Lugoson született. Soha nem volt közömbös számomra a magyar történelem és a Magyarország ezeréves történetében részt vállaló népek történelme sem.
– Milyen szempontok vezérelték kolozsvári tartózkodása alatt? A szigorú konzuli feladatokon kívül mire összpontosított?
– Minél eredményesebb konzuli munkát, azaz minél hibátlanabb konzuli képviseletet akartam megvalósítani Kolozsváron. Elsődleges kötelességemnek tartottam, hogy a magyar közösség gondjait folyamatosan figyelemmel kísérő, a magyar Alkotmány vonatkozó előírásainak megfelelő magyar állami intézmény legyen a konzulátus. Ezt meg is valósítottuk, nem csak a különböző ünnepi alkalmakkor, hanem a néhány olyan, nem kívánatos történés alkalmával is, amikor nemzeti vagy nyelvi alapon diszkriminálták a magyar közösség tagjait, és állást kellett foglalnom. Ilyen esetekben érvényesítenem kellett azt a kötelezettségvállalást, amit a magyar Alkotmány is szavatol. Fontosnak tartottam ugyanakkor a helyi politikai, gazdasági és kulturális állapotokról való folyamatos és pontos tájékozódást. Nagy hangsúlyt fektettem a kulturális tevékenységekre, a jövőben egyébként szeretnénk elősegíteni egy Kolozsvári Magyar Kulturális Intézet megalapozását. Az itt eltöltött évek alatt sikerült betagozódni a város kulturális életébe. Kiemelten fontosnak tartottuk a magyar kulturális produkciók népszerűsítését, a könyvbemutatókat a konzulátus udvari termében, társszervezőként vettünk részt különböző művelődési programok megvalósításában. Kolozsvár méltó a magyar–román kulturális együttműködés kereteinek létrehozásához, ám ehhez főállású kulturális tanácsosra, illetve Magyar Kulturális Intézetre lenne szükség, aki, illetve ami teljes munkaidőben végzi ezt a tevékenységet. Régóta aktuális lenne itt Kolozsváron egy ilyen intézet létrehozása, ám ezt diplomáciai keretek között, mindkét fél beleegyezésével kell megvalósítani. Bukarestben a Magyar Kulturális Intézet, Sepsiszentgyörgyön pedig ennek az intézménynek kirendelt irodája működik – az utóbbi tíz-húsz év tapasztalata alapján körvonalazódott ezeknek az intézményeknek a sajátos, fontos szerepe. A bukaresti intézet a román főváros magas értelmiségi közösségével ápolja a kapcsolatot, ám Erdélybe nem sugárzik át ennek működése. Ezért tartom indokoltnak immár több mint tíz éve egy kulturális intézet létrehozását Erdély fővárosában is. A majdani Kolozsvári Magyar Kulturális Intézet egyenrangú lehet a bukarestivel. Ne feledjük el, hogy Erdély a magyar nemzeti kultúra jelentős szeletét képviseli, és ily módon híd létesülne a magyarországi és az erdélyi magyar, valamint a magyar és a román kultúra között is. Úgy vettem észre, hogy román részről is jelentős igény van erre. Szerintem a Kolozsvári Magyar Kulturális Intézetnek politikai bizalomerősítő ereje is lehet. Reménykedjünk, hogy a jövőben megteremtődnek ennek pénzügyi feltételei is.
– Milyen kellemes kolozsvári élményekre emlékezik vissza?
– Nagyon sok kellemes élményben és felemelő pillanatban volt részem. Számos évfordulós megemlékezésen vettem részt, amelyek mindannyiszor látványosan igazolták, hogy Erdélyben ma is él, és virágzik a magyar kultúra. Másrészt, nagyon fontos Magyarországról kiinduló kulturális program volt a 2011-ben Kolozsváron megszervezett VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, vagy korábban szintén Kolozsváron a Magyarországi Rektorok Konferenciája. Az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatot a térség legkomolyabb civil rendezvényének tartom, amelynek nemzetek közötti kultúraközvetítő jellegét sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
A jelentős eredmények között tartom számon, hogy a Házsongárdi temető műemlék-sírjait a romániai művelődési tárca nyilvántartásba vette. Ebben heroikus részt vállalt Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány által és az RMDSZ, hiszen a kezdeményezés megvalósíthatósága Kelemen Hunor volt művelődési miniszter tevékenysége alatt történt. Ennek kapcsán megemlítem, hogy a magyar Külügyminisztérium felvállalta a Házsongárdi temetőben található Bánffy-kripta felújítását, amelyet egykor Ybl Miklós magyar építész tervezett. Ez Martonyi János külügyminiszter személyes óhaja volt. Úttörő, mi több, példa nélküli kormányközi projektnek tartom a főtéri Mátyás király szoborcsoport restaurálását is. Az aradi Szabadság-szobor mellett ez a szobor Erdély egyik legjelentősebb magyar történelmi emlékműve. Ezt folytatni kell a Mátyás király emlékház kialakításával. A magyar Külügyminisztérium ugyanakkor részt vállalt a nagyenyedi diákemlékmű felújításában is. Ezt az emlékművet egy évvel ezelőtt adták át. Szintén tervbe van véve a magyar Külügyminisztérium hozzájárulása a szamosfalvi 1849-es honvéd emlékmű rendbetételéhez. Megemlítem még a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottsággal, annak elnökével, vitéz Pataky Józseffel való együttműködésünket, aki fáradhatatlanul kutat, és tesz meg minden lehetségest az emlékhelyek rendbehozataláért. Aradon a II. világháborús honvéd emlékművet a magyar állam segítségével hoztuk helyre, és úgy vettem észre, hogy ezt nagyra értékeli a helyi közösség.
– Kellemetlen emlékek?
–Szorgalmaztuk a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla kihelyezését, hiszen a véleményünk az, hogy ez a város magyarságának jogos követelése, amelyet az új városvezetés remélhetőleg meg is old. A 2000-es évek második felében észlelt pozitív tendencia remélhetőleg újraindul, hiszen a 800 éves múltra visszatekintő város jelenlegi magyar lakóinak elidegeníthetetlen joga, hogy többnyelvű helységnévtáblán magyarul is szerepeljen a város neve. Ami a Mátyás király szoborcsoport előtt elhelyezett Iorga-tábla ügyét illeti, kis belátással, konstruktív hozzáállással ez is rendezhető lehetne. Véleményem szerint a legfontosabb az lenne, ha tudósok és szakértők által kialakított hiteles történelmi információ kerülne az emlékmű kapcsán a köztudatba, nem pedig egy szöveg-kontextusból kiragadott idézet. Apróbb kellemetlen dolgokat említenék még, ilyen a túlzsúfolt kolozsvári közlekedés, a nehéz parkolás. Azonban mindezeken kívül, szerencsére nincsenek nehezebb vagy súlyosabb sérelmekre utaló emlékeim, negatív tapasztalataim.
– Mit tart főkonzuli tevékenysége legfőbb megvalósításának?
–Sikerült normális, korrekt kapcsolatot kialakítanom helyi, megyei és regionális szinten a hatóságokkal. Tevékenységünkkel azt az üzenetet tolmácsoltuk a román közösség felé, hogy mi itt nem valaki ellen dolgozunk, nem vagyunk valamiféle obskurus hivatal, hanem az itt élő magyaroknak és románoknak is a barátai. A kolozsvári főkonzulátushoz tartozó hat megyében (Kolozs, Szilágy, Szatmár, Bihar, Arad és Temes) zajló eseményeken, rendezvényeken kívül igyekeztünk jelen lenni a konzuli szempontból Bukaresthez tartozó megyékben, de az onnan nehezen megközelíthető Máramaros, Beszterce-Naszód, Hunyad és Szeben megyékben is.
– A könnyített magyar állampolgárság kérelmezése és elnyerése mennyiben bonyolította főkonzuli tevékenységét?
– Először is azt szeretném elmondani, hogy 2011 első negyedévéhez képest idén több tíz százalékkal nőtt a magyar állampolgárságot kérelmezők száma Kolozsváron. Mindez hatalmas többletmunkát jelentett mind számomra, mind a konzulátuson tevékenykedő kollégáim számára. Ennek ellenére örülök, hogy ezt a témát megfelelő módon sikerült kezelni. A magyar államigazgatás történetében precedens nélküli, hogy a 90 éven át igazságtalanul megtagadott jognak most érvényt lehetett szerezni. Ügyfélközpontú, magas humánus és nemzeti elkötelezettséget igénylő tevékenységet végeztünk, amelyet a korábbiaknál nagyobb számú munkatárssal lehet elvégezni.
– Mivel töltötte szabadidejét?
–A szabadidő legtöbbször az éjszakára korlátozódott. Nap- közben hivatali teendőimet végeztem el, délután és este pedig rendezvényekre jártam. Kolozsvár magyar kulturális élete változatos, sokszínű: naponta négy-öt rendezvény közül válogathattam. Csak párat sorolok fel állításom alátámasztására: a színházi és operaelőadások mellett az evangélikus egyház által szervezett Járosi-műhely, az Erdélyi Magyar közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös-Mányi emlékháza, a Római Katolikus Nőszövetség rendezvényei, a Barabás Miklós Céhnél megszervezett kiállításmegnyitók, a Sapientia– EMTE-előadásai, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Kolozsvár Társaság gazdag kínálatot jelentettek. Ez is azt bizonyítja, hogy Kolozsvár szellemi gazdagsága egyedülálló. Szeretem a növényeket, a virágokat, ezért lakásomban elég sok van belőlük. Szenvedélyes „irodalomfogyasztó” vagyok, mindig a szépség művészi megvalósítását keresem. Gyakori kirándulásaimkor igyekeztem a kimeríthetetlenül gazdag erdélyi műemlékállomány egy-egy műremekét megtekinteni. Legutóbb például különösképpen elbűvölt a Beszterce-Naszód megyei Somkeréken a XII. századi Árpád-kori templom, illetve az apanagyfalui templom. Jártam a gyulafehérvári székesegyházban is, felmásztam a toronyba, jártam a fedélszék fölött. Minden hivatalos látogatás során lehetőség szerint egyúttal megtekintettem a helybeli műemlékeket is.
– Mit ad át utódjának?
– Először is azt kívánom, hogy szeresse Kolozsvárt, értse meg és érezze át a város múltját és mai társadalmi helyzetét egyaránt. A nehéznek látszó feladatok megvalósításáért vívott küzdelmet pedig soha ne adja fel. Ez a város és Erdély arra bátorít, hogy mi magyarok mindig pozitívan tekintsünk a jövőbe, ami a magyar–román kapcsolatokat, a magyar közösség fennmaradását, gyarapodását, teljes körű érdekérvényesítését illeti.
• Szilágyi Mátyás Budapesten született, itt érettségizett a József Attila Gimnáziumban, majd Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemen szerzett oklevelet 1989-ben, 23 éve dolgozik a diplomáciában. Édesapja építészmérnök, édesanyja egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. Római katolikus vallású. Elvált, két gyermeke van. 22 éves fia biológus hallgató a Szegedi Tudományegyetemen, 19 éves lánya most készül budapesti egyetemi felvételire.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés László: titkos bukaresti paktum "jegelte" a magyar autonómiatörekvéseket
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Feltételezhető, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) titkos paktumot kötött a bukaresti hatalommal a magyar autonómiatörekvések "jegeléséről" – mondta szombaton egy szovátai konferencián Tőkés László.
Az Európai Szabad Szövetség (EFA) háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ autonómiakonferenciáján az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: míg az autonómiaigényről való lemondást rögzítő magyar-szlovák megállapodás ismert, Romániában csak a következményei látszanak egy vélhetően létező, titkos megállapodásnak.
A volt püspök szerint Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek. Ezzel magyarázta az EMNT elnöke a magyar közösségen belüli ellenzék megjelenésének a szükségességét.
Tőkés László a konferencián az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására tett javaslatot. Mint megjegyezte, a kisebbségi népcsoportokat számbeli kisebbségük miatt mindig le fogják szavazni a különböző fórumokon, ezért szükséges e népcsoportok szövetségének a kialakítása.
Tőkés László elmondta, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény "nemzetköziesítése" lehet a kitörési pont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy az Európai Unió nem szabályozza a kisebbségi jogokat. Azt is megemlítette: "az EU-t jelenleg irritálja a kisebbségi jogok emlegetése, nem is beszélve az autonómiáról és a szecesszióról" (elszakadásról). Tőkés szerint a kisebbségek helyzetét lehetne a demokrácia fokmérőjének tekinteni az Európai Unióban. "Nézd meg, hogy egy országban milyen szinten állnak a kisebbségi jogok, és meg tudod állapítani, milyen szintre jutott el az ország demokratikus fejlődése" - magyarázta az EP-képviselő.
Günther Dauwen, az EFA pártigazgatója visszásnak találta, hogy az EU csak azoknak a népeknek jogait tartja tiszteletben, amelyeknek van államuk. Hozzátette, ha a spanyolországi katalánok kérik, hogy a katalán nyelv legyen az EU hivatalos nyelve, ezt Brüsszelben elutasítják. Ha viszonyt a katalánt hivatalos nyelvének tekintő Andorra miniállam csatlakozna az unióhoz, természetes lenne, hogy a katalán nyelv is az EU hivatalos nyelve. A Decentralizáció és autonómia Európában című konferenciát a Maurits Coppieters Központ szervezte, amely pénteken tartotta az erdélyi fürdőhelyen éves közgyűlését. Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti. Egyik fontos célkitűzésének tartja, hogy biztosítsák a demokratikus jogokat Európa állam nélküli nemzeteinek és történelmi-földrajzi régióinak. Tőkés László 2007 és 2008 között az EFA és a zöldek közös európai parlamenti frakciójában tevékenykedett. MTI

Tibori Szabó Zoltán: Erdélyi négyötöd – a Fidesz ellenében
„…Mi vezethetett ide? Miért bizonyult hatástalannak a magyar állami és kormányközeli média által egyoldalúan közvetített pártpropaganda, némely Fidesz-politikusok erdélyi kampányhadjárata, az anyagi és érzelmi eszközök bevetése, a románok lenézése és sértegetése? – teszik majd fel magukban a kérdést az érdekeltek Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Vagy nem. Az okokat azonban nem árt számba vennünk. Az erdélyi magyarság nagy része élénk figyelemmel követi a magyarországi televízióadók politikai és hírműsorait, de párhuzamosan a bukaresti tévéállomásokat is nézi.
Így pontosan tájékozódott például arról, hogy a Nyirő-újratemetés kérdésében a román külügyminisztérium úgy fogalmazta meg álláspontját, hogy előzetesen kikérte a bukaresti Elie Wiesel Holokauszt-kutató Intézet, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és magyar szakemberek véleményét. Miután ezek egybehangzónak bizonyultak, közölte a magyar féllel: bár a néhai író nézetei és politikai tevékenysége miatt az ügy annak a romániai törvénynek a hatályába tartozik, amely tiltja a fasiszta és náci szimbólumok használatát és az ilyen személyiségek kultuszát, a kormányzat nem ellenzi, hogy Nyirő hamvait szűk családi körben, privát ceremónia keretében Románia területén újratemessék. Amikor azonban kiderült, hogy – a magyar diplomácia ígéretei ellenére – a magyar fél az újratemetésből alattomos módon mégis politikai propagandarendezvényt akar gyártani, Bukarest bekeményített. Nyirő irodalmi érdemeinek elismerése mellett ez visszatetszést keltett nagyon sok jó érzésű, etnikumközi érzékenységre nevelt erdélyi magyar emberben is. A Nyirő-ügy végül is az RMDSZ számára hasznosnak bizonyult. Az emberek jó része kíváncsi lett Nyirő József személyére, írói és politikusi pályájára, és miután tájékozódott, szomorúan vette tudomásul, hogy Budapest segítségével ismét lóvá akarták tenni…” Élet és Irodalom

A Nyirő-ügy miatt váltották le a levéltár igazgatóját
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Romániában Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját – ezt maga az érintett nyilatkozta hétfőn.
Ioan Rus román belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. Romániában a levéltár a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozik.
Dobrincu szerint a miniszter egy informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter egy informális találkozón más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésében.
Mint mondta, május 25-én hívta fel őt a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu szerint azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamennyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között, hogy – Dobrincu szerint – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltáréban.
A Mediafax hírügynökség szerint a belügyminisztérium hivatalosan csak annyit közölt, hogy az igazgatónak lejárt a mandátuma, és azért történik váltás.
A román hatóságok nem engedélyezték május végén az erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését. A Hargita megyei prefektus megtámadta a bíróságon a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott temetési engedélyt, így a Székelyudvarhelyért Alapítvány és a magyar Országgyűlés Hivatala szervezőként úgy döntöttek, hogy későbbi időpontra halasztják az újratemetést.
A román hatóságok több ízben jelezték, hogy Nyirő 1940 és 1945 közötti politikai szerepvállalása miatt nem értenek egyet az író székelyudvarhelyi nyilvános újratemetésével.
MTI. Erdély.ma