"Működött-e kontraszelekció, tette fel a kérdést Kisgyörgy Réka Cs. Gyimesi Évának. A magyar tanszék tanára cáfolta ezt: olyan kevesen juthattak be, annyira lecsökkentették a létszámot, nehezen lehetett bejutni. Azok jó évfolyamok voltak. Most viszont fennáll a kontraszelekció veszélye, mert túl nagy a választási lehetőség. Valamilyen szűrőrendszert ki kellene alakítani. Ő azt szorgalmazza, hogy akik bejutottak, és már az első évben bizonyították rátermettségüket, azokat igyekezni kell "hozzáédesgetni a mi egyetemünkhöz". A Collegium Transylvanicumot azért hozta létre, hogy ezt az ügyet szolgálja és alkalmas volt arra, hogy kineveljen "egy magyar kulturális elitet." Ők jelentik az utánpótlást az egyetemi oktatásban. A kolozsvári "Láthatatlan Kollégiumból kerültek ki a Magyarországon PHD-tanulmányokat folytató doktorjelöltek is, akik közül többeknek már megvan a helyük, várjuk őket vissza". Ők "itthon kiemeltebb infrastrukturális feltételeket élvezhettek, mint az átlagegyetemisták". A kolozsvári egyetemeken tanuló mintegy 3000 magyar hallgató közül sokan egyáltalán nem tanulnak magyarul. - Cs. Gyimesi Éva korjelenségnek tartja, hogy sok érettségiző nem tudja, hogy mit akar tenni a jövőben. Úgy látja, hogy "ez az ifjúság eszményeit vesztve, egy felnőtt társadalomban nem látott olyan viszonyulási pontot, amelyhez méltó lett volna mérnie az életét." Nem tudatosították, hogy a tehetségükkel való sáfárkodás nem pusztán magánügy. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./"

"Máj. 28-án a kormány benyújtotta a szenátushoz a 69/1991-es helyhatósági törvény kiegészítésére és módosítására vonatkozó 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendeletet. Ezzel a kormányrendelet hatályba lépett. Az új szabályozás számos olyan általános jellegű módosítást tartalmaz, amely az autonómia elveinek érvényt szerezve nagyobb hatásköröket biztosít a helyi közigazgatási szerveknek. Így például a 20. cikkely 2. bekezdését kiegészítő (m1) pont rendelkezése szerint a megyei tanácsok hatásköréből a helyi tanácsok hatáskörébe kerül, a törvény megszabta keretek között, az utcák és terek, valamint a helyi érdekű létesítmények névadása, illetve ezek elnevezéseinek a megváltoztatása. A módosított törvény a helyi autonómia elvének érvényesítésével egyidejűleg, a vonatkozó és Románia által is aláírt nemzetközi dokumentumok szellemében számos új rendelkezést tartalmaz a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát illetően a helyi közigazgatásban, illetve a két- vagy többnyelvű helységnevek és feliratok alkalmazása tekintetében. A törvény 23. cikkelyének 6. bekezdése arról rendelkezik, hogy a tanácsülések napirendjét, azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol egy nemzeti kisebbség meghaladja a lakosság 20%-át, kérésre e kisebbség anyanyelvén is közzéteszik. Ilyen esetekben a tanácsi határozatokat is közzéteszik az illető kisebbség anyanyelvén (29. cikkely, 4. bek.). A törvény 25. cikkelyének 2. bekezdése szerint "Azokban a helyi tanácsokban, amelyekben a tanácsosok legkevesebb egyharmada valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a tanácsüléseken – kérésre – az illető kisebbség nyelvét is használhatják. Ezekben az esetekben a polgármesteri hivatalnak biztosítania kell hiteles tolmács jelenlétét. A tanácsülések dokumentumai román nyelven készülnek." Ugyancsak 20 % fölötti kisebbségi lélekszám esetében az 55. cikkely (3/1) kiegészítő bekezdése értelmében a közönségkapcsolatokat is fenntartó közhivatalnoki állásokba olyan személyeket alkalmaznak, megfelelő létszámban, akik az illető kisebbség nyelvét is ismerik. Az 58. cikkely 2. és 4. bekezdései pedig előírják, hogy az említett számarány esetén az adott kisebbséghez tartozó állampolgárok szóbelileg és írásban használhatják anyanyelvüket a helyhatóságokkal és azok szerveivel való kapcsolataikban, és ugyanazon a nyelven kaphatnak választ kérelmeikre. Hasonlóképpen ezekben a helységekben a helyi közhatóságok biztosítják a helységnév, a közintézmények és kiszolgáló egységeik feliratozását és a közérdekű közlemények kifüggesztését az illető kisebbség nyelvén is. (Mindamellett a hivatalos okmányok román nyelven készülnek.) Amennyiben a helyhatóság képviselője vagy hivatalnoka nem ismeri az adott kisebbség nyelvét, hiteles tolmácsot vesznek igénybe, akinek jelenlétét a polgármesteri hivatal biztosítja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 28., 1036. sz./"

"Kolozsváron a Farkas utcai református templomban ünnepélyesen felszenteltek 23 fiatal lelkészt. Az istentiszteleten dr. Csiha Kálmán hirdetett igét. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./"

"Dr. Garda Dezső képviselő a vele készült interjúban beszámolt a törvénymódosításokról. Az RMDSZ-es képviselő elmondta, hogy látván a földtörvény módosításának halasztását, parasztpárt és liberális koalíciós párti képviselőtársai között Constantinescu államfőhöz intézendő közös levél megfogalmazását kezdeményezte, ebben a magán-közbirtokossági erdők és területek visszaadását szorgalmazta. A földtörvény módosításával kapcsolatban elmondta, hogy az SZDU az erdészet érdekeit képviseli, az erdészetre hivatkozva nem akar sem földeket, sem erdőket megfelelő arányban visszaadni a lakosságnak. A tanügyi törvény módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a szövetség ötös bizottsága /Markó Béla, Béres András, Lőrinczi Gyula, Asztalos Ferenc és Garda Dezső/ egyeztette a véleményeket és úgy értékeli, hogy a Kötő József-féle variáció sok kérdéskört fogott át, a másik variáció, melyet főleg Asztalos Ferenc képviselő tartott fenn, szorgalmazta, hogy az alapvető kérdésekre összpontosítson az RMDSZ, annak érdekében, hogy a szövetségi követeléseket ne lehessen kijátszani. A bizottság egyeztetése után a 10 pontból álló tervezet a tanügyminiszter asztalára került, aki kibővítette azt a tanügyi rendszer decentralizálását szolgáló általános jellegű kérdésekkel, majd miután megtörtént az egyeztetés a politikai pártok és a kormány szintjén a tervezet bekerült a szenátus tanügyi bizottságába és a parlamentbe. Garda Dezső megemlítette, hogy a törvénytervezetet máris támadások sorozata éri, valamint hogy az SZDU képviselői nem állnak ki teljesen a tervezet mellett és "a liberális képviselőtársak mellénk való állásában sem vagyunk teljesen biztosak". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"A Szabadság A nap kérdése című rovata megemlítette. hogy Kolozsváron a magyarság sokkal visszafogottabban üdvözölte Göncz Árpádot, mint Marosvásárhelyen. A lap megkérdezte az RMDSZ ügyvezető elnökét, miben látja ennek okát Takács Csaba szerint a kolozsvári magyarok nem bíznak eléggé saját erejükben, a demokratikus jogaik gyakorlását biztosító politikai helyzetben és az ebből következő félelem okaként a kommunista diktatúrát és az azt követő nacionalista agressziót jelöli meg. Takács Csaba ezt nem fogadja el, mivel szerinte ez a nacionalisták malmára hajtja a vizet. Úgy értékeli, hogy a visszahúzódásból csak önmagunk erejével tudunk kilépni. "Hogy a magyar iskolák létszáma is tükrözze a magyarság részarányát. És a közhivatalokban is inkább jelen legyünk. Most, amikor kolozsvári magyarok magas tisztségeket tölthetnének be, nem akad elég jelentkező. egyesek attól tartanak, hogy előtérbe kerülésükkel konfrontációt válthatnak ki" jegyezte meg az RMDSZ ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy "ezeknek a fenntartásoknak mielőbb oldódniuk kell, mert gyáva népnek nincs hazája". /Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./"

"A román és a magyar államfő marosvásárhelyi látogatása alkalmával Constantinescu elnök a marosvásárhelyiek előtt tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke, Leni Fischer és a szervezet főtitkára Daniel Tarschys történelminek minősítették a magyar államfő romániai látogatását és határozottan állították, hogy a két ország közötti megbékélés, ami nem csupán egyszerű szerződés, hanem két nép kapcsolatainak új megközelítése, hasonló az Európai Unió alapját képező jól ismert német-francia történelmi megbékéléshez, és modell értékű lehet más országok számára is. A román államfő beszéde végén kijelentette "csak az erősek lehetnek nagyvonalúak és őszinték. Bizonyítsuk be önmagunknak, Európának és a világnak, hogy van erőnk a nagylelkűséghez, a bölcsességhez és a kölcsönös tisztelethez." Az országos magyar napilapban Szász János úgy értékeli, hogy a két ország, nemzet közötti közeledés, együttműködés békés együtthaladás (s ezen belül, igenis ennek függvényeként is, a romániai magyarság egyenjogúságának folyamata is) addig tart, amíg a két országban a döntéshozók nem szűnnek meg fölismerni hogy az a legközvetlenebbül szolgálja a két nemzet érdekeit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"Románia élén valóban történelmi változás történt, történelmi napokat él át Erdély, írta Máthé Éva, majd feltette a kérdést: azzal, hogy művelt vezetők kerültek az élre, "változott-e a középréteg, a sokaság mentalitása?" Az idei márc. 15-i ünnepségsorozat párját ritkította, nyílt tereken lenghetett a román mellett a magyar lobogó. Azonban a marosvásárhelyi román napilap, mely "1990-ben a tömegverekedés kirobbantásának szítója volt", nem tudott napirendre térni fölötte. Egyik terjedelmes cikke szabályos titkosszolgálati jelentés arról, hogy melyik szónok mit mondott az ünnep alkalmával. Nyilvánvaló, hogy az egyetlen marosvásárhelyi újságíró nem lehetett jelen egyszerre több erdélyi városban. Nem jegyezhette le egymaga azt, hogy ugyanaznap" mit mondtak a szónokok Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Márpedig a cikk szó szerint idéz a beszédekből. A "titkosszolgálati gépezet jól működik." A márc. 15-én elhangzott szövegek tehát kartotékokba kerültek, ahogy "talán az én írásom is bekerül" majd, írta Máthé Éva. Azután "hogy a számlát mikor nyújtják majd be profi megfigyelők, az csak politikai konjuktúra kérdése." Közismert a Babes-Bolyai Tudományegyetem átszervezésének esete. Victor Ciorbea miniszterelnök Budapesten bejelentette a külön Bolyai Tudományegyetem megindítását, de hazatérte után már elhárította a felelősséget, az egyetemi autonómia nevében. A jogi kar dékánja tiltakozott amiatt, hogy ötven magyar hely lesz náluk magyar felvételizőknek. /Máthé Éva (Marosvásárhely): Remények és kétségek között. = Magyar Hírlap, máj. 29./"

"A bukaresti 22 című, a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja 18. számában Andrei Marga történészprofesszor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora esszét szentelt az erdélyi szászok deportálásának. A román történetírásnak ez még fehér foltja. Margának az adta az alkalmat, hogy Münster egyetemének kutatói Georg Weber professzor irányításával 2300 oldalas, háromkötetes monográfiában dolgozta fel a még élő szemtanúk emlékeit /Címe magyarul: Az erdélyi szászok deportálása a Szovjetunióba, 1944-1949. Böhlau Kiadó, Köln, Weimar, Bécs/. A német kisebbségek deportálását a szovjet megszállók szervezték meg 1944 karácsonyától kezdődően Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a balti államokban. A kutatások szerint mintegy 870 ezer németet hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunóba, akiknek a fele meghalt, nem térhetett haza. - Most kerültek napvilágra a romániai deportálások eddig ismeretlen kulisszatitkai is. 1944. szept. 12-én Románia egyezményt írt alá a kiugrásról és a fegyverszünetről, ez előírta a hitlerista szervezetek feloszlatását és a német állampolgárságú személyek deportálását. Román állampolgárságú németekről tehát nem volt szó, ennek ellenére a Sanatescu kormány 1944 októberében elkezdte az erdélyi szászok elhurcolását, a szovjet parancsnokság rendelkezésére bocsátotta őket, szám szerint 80 ezer személyt, köztük asszonyokat és kiskorúakat is. A Radulescu-kormány viszont - amerikai nyomásra - 1945. jan. 13-án tiltakozott állampolgárai deportálása ellen. A tiltakozásnak nem volt foganatja, de e momentumot megörökítik a német kutatók. Románia Állami Levéltárából rejtélyes módon eltűntek a szászok deportálásával kapcsolatos kormányhatározatok. Georg Weber professzor 1994-ben személyesen folyamodott az akkori államelnökhöz, Iliescuhoz, a másolatok beszerzéséért, valamint az 1944. decemberi és 1945. januári kormányüléseknek a deportálással kapcsolatos jegyzőkönyveiért, de udvarias elutasításban volt része. A monográfia szerzői felteszik a kérdést: "Mi késztethette Románia felelős tényezői arra, hogy a közvélemény előtt titokban tartsák a vonatkozó információkat? Ez az államra vet rossz fényt, mert széles teret nyújt nem éppen kedvező találgatásokra." /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), máj. 29./"

"Göncz Árpád és Emil Constantinescu államelnök közös válaszban mondott köszönetet Bill Clinton elnöknek azért az üzenetért és gratulációért, amelyet az első bukaresti magyar-román találkozó alkalmából küldött számukra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./ "

"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a vele készült interjúban a magyar államfő látogatásával kapcsolatban kijelentette: "Nem szeretem előre történelminek minősíteni az eseményeket" és elmondta, hogy Göncz Árpádnak átadott egy levelet, melyhez a mostani helyzetet szemléltető dokumentációt mellékelt. Levelében azt írta, akkor fog történelmivé válni az esemény, ha az integrációt szolgáló és jószomszédi kapcsolatokat javító eredményei kiegészülnek, a romániai magyarság helyzetét javító eredményekkel. Tőkés László vérszegénynek tartotta az oktatási és a közigazgatási törvény módosítását. Az oktatási törvény szerinte két alapvető dologban elmarad az eredeti, félmillió aláírással támogatott változattól, az egyik a Bolyai Egyetem kérdése, a másik pedig az egyházi vagyon kérdése. Homályosnak tartja az egyházi iskolákkal kapcsolatos megfogalmazást és úgy értékeli, hogy az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban fennmaradt az a szerencsétlen megfogalmazás a törvénymódosításban, hogy azok a tanügy anyagi alapjai. A Bolyai Egyetem kérdésében úgy véli, hogy jóvátételre van szükség. Tőkés László Göncz Árpád azon kijelentésére, "hogy ha még a magyarok között sincs egyetértés a Bolyai Egyetem ügyében, akkor mit várjunk el" utalva elmondta, erről eszébe jut Horn Gyula miniszterelnök kijelentése, miszerint, "ha még a magyarok sem tudják, hogy az autonómián mit értenek, akkor ők mit támogassanak". Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kifejtette, hogy az utóbbi kijelentésben látványos valóságelem van, "viszont látni kell, hogy a Bolyai Egyetem ügyében való egyet nem értés gerjesztett folyamat eredménye. Addig a pillanatig mindenki egyet értett, amíg a kérdés terítékre nem került". /Érdemi, gyökeres változás nem történt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./"

"Az Adevarul de Cluj ismerteti Tőkés László Népszabadságnak adott interjúját, melyben a tiszteletbeli elnök ugyan elismeri, hogy a látogatást megelőzően a román kormány számos intézkedést foganatosított a kétoldalú kapcsolatokat illetően, de a lényeges kérdésekben szerinte nem történt előrelépés. A szövetség tiszteletbeli elnöke szerint Göncz Árpád a fontos kérdésekben túl békülékeny volt. A kolozsvári lap megemlíti, hogy a Magyar Hírlap azt tartja fontosnak, hogy a két ország között állandósuljon a törékeny bizalmassági légkör. A magyarországi lap szerint Göncz Árpád látogatása határkő volt ezen az úton. A kolozsvári lap szerint a magyarországi sajtó körültekintően kommentálta a magyar államfő romániai látogatását. Az Adevarul de Cluj tájékoztat ugyanakkor, hogy Emil Constantinescu az Alexandru Farcas Kolozs megyei prefektushoz intézett levélben megköszönte azt, ahogyan a megyefőnök megszervezte Göncz Árpád kolozsvári látogatását. /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), máj. 30., 100. sz./"

"Az Arad megyei RMDSZ tisztújító közgyűlést tartott, újraválasztották Cziszter Kálmánt az RMDSZ megyei elnökének. Politikai alelnök Bognár Levente, aki jelenleg a megye alprefektusa is, jogi, kisebbségvédelmi alelnök Nagy Sándor ügyvéd, művelődési és egyházügyi alelnök Matekovits Mihály tanár. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./"

"Csoóri Sándor a Magyarország 2000 konferencia kapcsán elgondolkodott a konferenciák hasznosságáról Ő is sok találkozón vett részt, ezek komoly tudást halmoztak föl, azonban hatásuk a magyarság életére aránytalanul kicsi volt. Ha rajta múlott volna, a sikeres magyarokkal együtt hívta volna meg a sikertelen magyarokat is. Egy "ilyen elképzelt találkozásnál nem az érdekek mozdultak volna meg elsősorban, hanem az érzelmek, amelyek a lélekben is újjászülhetnek egy szétesett közösséget." /Csoóri Sándor: Sikeres és sikertelen magyarok. = Magyar Nemzet, máj. 30./8/ Idei első elnökségi és választmányi ülést tartotta az Anyanyelvi Konferencia. Az ülésen elhangzottakról tartott sajtótájékoztatón Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke elmondta: idén a költségvetéstől 30 millió forintot kaptak, ebből huszonöt százalékot a működésre, a többit pedig önálló, illetve más szerveztek által kezdeményezett események támogatására fordítanak. Konferenciát szerveznek az anyanyelvről mint emberi jogról, a kárpát-medencei könyvkiadásról, fellépnek a magyar közösséget érintő diszkriminatív intézkedések ellen. Megállapodást kötöttek a Magyarok Világszövetségével, az Anyanyelvápolók Szövetségével és a Magyar Írószövetséggel. Dobod László szerint végveszélybe került a határon túli anyanyelvhasználat. Az MVSZ programjában szerepel, hogy Budapesten, illetve a határon túli magyar közösségek valamely városában központi nyelvügyeletet hozzanak létre, így intézményesítsék az anyanyelv védelmét. Szótartó mozgalmat kívánnak indítani, amelynek révén kis diákközösségek megismerhetik saját kultúrájukat, tájékoztatót kapnak egymásról. Dupka György /Ungvár/ bejelentette, hogy az Anyanyelvi Konferencia nyelvvédő irodát kíván létesíteni a nyelvi jogok védelmére. /Magyar Nemzet, máj. 30./"

"1957-ben ünnepelték Szatmárnémetiben a gimnáziumi oktatás 400 éves évfordulóját. Pontos dátum nincs, írta emlékezésében Balogh Géza tanár, de az 1594-es matolcsi zsinat jegyzőkönyve főiskolaként említette a debrecenivel együtt a szatmárit is. Szatmárnémeti városi tanácsának 1607-ből fennmaradt jegyzőkönyve arról tette említést, hogy az iskola diákjainak "régi szokása" szerint, ami szintén arra utal, hogy ott már iskola működött. Egy 1610-ből származó dokumentum szerint az iskolának "emlékezetet meghaladó időtől fogva saját tanítói és tanuló deákjai voltak". Sok adatot olvashatunk a 440 éves Kölcsey Ferenc Elméleti Líceumról. /Balogh Géza: 440 éves az ősi Alma Mater. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 30./"

"A nagymúltú budapesti Akadémiai Kiadó a privatizáció során holland többségi tulajdonba került. Az új holland tulajdonos elbocsátotta a kiadó vezetőinek egyharmadát, köztük Zöld Ferenc igazgatót, aki ismert volt arról, hogy sokat tett az erdélyi iskolák, könyvtárak ellátásáért, ő indította el annak idején a Könyvet Romániának mozgalmat. Az is köztudott, hogy az Akadémiai Kiadó mennyi Erdéllyel kapcsolatos művet adott ki /Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, Sütő András életmű kiadásának folytatása, stb./ Zöld Ferenc most megalakította a Custos Kft-t azzal a céllal, hogy biztosítsa a teljes határon túli magyar könyvkiadás magyarországi jelenlétét, folyamatos terjesztését. Zöld Ferenc tevékenységét Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke ajánlotta az erdélyi könyvkiadók figyelmébe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31.-jún. 1./"

"A 2000 című folyóirat közli Gheorghiu Dej Rákosi Mátyáshoz írt, 1955. nov. 12-én kelt levelét. A magyar Kiadói Főigazgatóság elküldte Bukarestbe Szabó Pál Nyugatalan élet című önéletrajzi művének III. kötetét azzal, hogy a könyvet adják ki a román-magyar egyezmény keretein belül. A levélben a román pártfőtitkár felhívta Rákosi figyelmét arra, hogy a könyvben /a megadott oldalon/ a román-magyar határ kérdésével kapcsolatban kiderül: a szerző erős nosztalgiát érez Erdély iránt. Az ilyen nézeteket tartalmazó könyv kiadása olyan benyomást kelthetne, mintha a két ország között "nézeteltérések lennének Erdély kérdésében. Pedig ezt a kérdést véglegesen eldöntöttük már, ami a békeszerződésben rögzítve van." "Mi határozottan visszautasítjuk a nacionalizmus és a sovinizmus bármely jelentkezését" - írja Dej. /2000 (Budapest), máj./ A szigorúan titkos levél publikálása mutatja, mi mindenre kiterjedt a román pártvezetők figyelme."

"A Magyarország 2000 tanácskozáson előadást tartott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Felszólalásának alapgondolata az volt, hogy a jelenben és a jövőben a kölcsönös érdekek felismerésére kell alapozódnia a magyar - magyar kapcsolatoknak. Ha mi, romániai, erdélyi magyarok szegényedünk szellemiekben, mondotta, attól Önök is szegényebbek lesznek. Ha Önök alkotnak kevesebbet, azt mi is megszenvedjük, tette hozzá. "Egy olyan fontos pillanatban próbálom megfogalmazni közös érdekeinket, amikor a romániai magyarság éppen megpróbál kilépni kisebbségi státuszából, éppen megkísérli felszámolni nemcsak jogi, hanem érzelmi kisebbrendűségét is azáltal, hogy a románok és magyarok közti történelmi szembenállásból kitörve a nemzeti kérdést megkísérli nacionalizmus és demokrácia kérdésévé tenni, megkísérel együtt kormányozni azokkal, akikkel jogok szempontjából még korántsem mondhatja egyenlőnek magát. Kétségtelenül egyedülálló próbálkozás ez, és egyáltalán nem kockázatmentes, érezzük ezt máris, érezzük a kritikákból, érezzük abból, hogy így is milyen nehezen tudunk előrehaladni, és érezzük mindennek a határokon túlmutató felelősségét is. Az általunk most követett modell kihathat az egész térségre, akkor is ha eredményes, akkor is, ha kudarcot vall. Persze, akik azt gondolják, hogy egyik napról a másikra meg fognak oldódni gondjaink, azokat ki kell józanítanunk: ha választásunk helyesnek bizonyul, akkor is hosszú út áll előttünk. Ám egyvalami azt hiszem tagadhatatlan: a romániai magyarság megpróbál saját lábára állni, megpróbálja erejét összeszedni, megpróbál partnerként fellépni, megpróbál kezdeményezni. Megpróbálja önmagát és az országot, amelyben él, közelebb vinni a nyugati létformához, úgymond az európai és euroatlanti struktúrához. Ami nem csupán a magyarok és magyarok, hanem magyarok és románok, Románia és Magyarország közös érdeke is." A 2000. esztendőre kivetülő jövő-képpel kapcsolatban hangoztatta: "Nagy nemzet gőgjével élni viszonylag kis nemzetként valószínűleg nem lehet. De egy kezdeményező, újat akaró és mindig újat adni tudó nemzet magabiztosságával lehetne és kellene élni bizonyosan. Mi Magyarországtól és a magyarságtól, önmagunktól ezt várjuk elsősorban. Persze, amikor még a felemelkedés a cél vagy a süllyedés megállítása, nehéz ilyet követelni. De kit sújt és kit foglalkoztat Európában talán a leginkább a nemzeti, etnikai, kisebbségi kérdés megoldatlansága, ha nem minket? Íme egy példa arra, hogy miközben joggal kívánunk támaszkodni az európai normákra és az európai gyakorlatra, aközben mindehhez tudnunk kellene hozzáadni is." (...) "Mi egy kezdeményező, az integráció kényszerű, de létfontosságú versenyében is alkotó, újítóerővel megáldott Magyarországra szeretnénk támaszkodni. És egy olyan Magyarországra, amely tudja, hogy a világ számára végül is nincsen igazán külön Magyarország-kép és magyarság-kép, és hogy egymásra vagyunk utalva itthon is, a nagyvilágban is. Mint ahogy azt szeretnénk, ha a körülöttünk vagy velünk együtt élő népek is ezt gondolnák egymásról és önmagukról. Ezért viszont nekünk is tennünk kell. Úgy is, hogy kezet nyújtunk, de úgy is, hogy kimondjuk mindazt, amit ki kell mondani, hiszen ennek a régiónak a nemzetei valóban egymásra vannak utalva, de hosszú távon együttműködni csak egyenlő partnerként, csak a történelem által ránk hagyott problémák megoldásával és feloldásával lehetséges. (...) Nem egyikünk a felelős a másikért, mondotta befejezésül hanem egymásért vagyunk felelősek mindannyian." - A tanácskozás Horn Gyula miniszterelnök meghívására összegyűlt részvevői zárónyilatkozatot fogadtak el. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2., 1039. sz./ - "

"A lapok tájékoztatnak, hogy tegnap a parlament két házának együttes ülése előtt Victor Ciorbea miniszterelnök a kormány felelősségvállalása kapcsán felolvasta a kormány tevékenységéről szóló jelentést és kérte és bizalmi szavazatot kért a kormány globális reformprogramjáért. Az Evenimentul Zilei tájékoztat, hogy a miniszterelnök másfél órás beszédét követően az RTDP is felolvasta bizalmatlansági indítványának szövegét, mely szerint a kormány nem teljesítette rövid távú gazdasági-szociális programját, melyért a beiktatáskor megkapta a parlament bizalmi szavazatát, és ezért a Ciorbea-kormány lemondását követeli. Az RTDP parlamenti frakciója úgy döntött, mivel a bizalmatlansági indítványa nem a Ciorbea által ismertetett programra vonatkozik, péntekre a legnagyobb ellenzéki párt újabb indítványt dolgoz ki, mely a kormány globális reformprogramja ellen irányul. Az Adevarul szerint mind az ellenzék, mind a koalíciós pártok honatyái közömbösen fogadták Ciorbea beszédét. A lap szerint Ciorbea kijelentette, hogy jelenleg nem tervezi a kormány átalakítását. Az Evenimentul Zilei ugyanakkor tájékoztat, hogy a kormánykoalíció vezetői tegnap találkoztak a bizalmatlansági indítványokkal kapcsolatos álláspont kidolgozása végett. Petre Roman, a DP elnöke kijelentette, hogy a bizalmatlansági indítvány tartalma révén az ellenzék indokolatlan támadásról tett tanúságot, akkor, amikor az RDK-SZDU-RMDSZ koalíció alig hat hónapja vette át a hatalmat. Ugyancsak Roman kijelentette, hogy nem tevődik fel a kormányátalakítás kérdése. A Curierul National ismerteti a miniszterelnök kijelentését, miszerint azt követően, hogy Constantinescu elkészítette a új hatalom 200 napi mérlegét, az államfő kérheti azon miniszterek lemondását, akik nem teljesítették a programba foglaltakat, de ez nem vonatkozik az SZDU vagy az RMDSZ minisztereire. A Romania Libera is kiemeli, hogy egy esetleges kormányátalakítás csak a KDNPP és az NLP minisztereit fogja érinteni. /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), jún. 3., 103. sz./"

"Jún. 2-án az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában megbeszélésen vettek részt az RMDSZ képviselői, szenátorai és kormányzati tisztségviselői. Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a részvevőket Göncz Árpád magyar államfő marosvásárhelyi látogatásának kedvező visszhangjáról, a román ? ukrán alapszerződés neptuni aláírása felől, kitért azokra a teendőkre, amelyek abból adódnak, hogy életbelépett a Helyhatósági törvényt a kisebbségi nyelvhasználat javára módosító Sürgősségi Kormányrendelet. Bara Gyula, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára, szorgalmazta az intézmény vidéki apparátusában az RMDSZ-re jutó hivatali tisztségek betöltését. Örsi Imre, az Állami Vagyonalap alelnöke, a privatizációval kapcsolatos panaszok begyűjtését és rendeltetési helyükre juttatását igényelte. Kovács Adorján, a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára, a mezőgazdasági reformot szolgáló törvények előkészítési folyamatáról, Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkár a dájai, szentléleki és a gelencei műemlékek restaurálására juttatott pénzalapok kiutalásáról számolt be. Tokay György kisebbségügyi miniszter egy nemzeti kisebbségi problémákkal is foglalkozó rotterdami értekezletről visszatérőben ismertette ott elhangzott előadását és a szerzett tapasztalatait. Borbély László közmunkaügyi és területrendezési államtitkár egy Hágában, a helyhatóságok föderációjának égisze alatt megrendezett szemináriumon vett részt és a helyi érdekű bankhálózat holland mintára történő hazai megszervezésének lehetőségeiről szólt. Birtalan Ákos turisztikai miniszter a legutóbbi kormányülésen felmerült problémákat ismertette. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./"

"Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Kolozs megyei prefektúra meghívására Kolozsvárra látogatott. Orbán Viktor kijelentette, pártja fontosnak tartja a román demokratikus pártokkal a közvetlen kapcsolatok létesítését és elmélyítését. A magyarországi politikus hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok megerősítésének fontosságát. A kisebbségi jogsérelmek orvoslásával kapcsolatban a kolozsvári magyar napilapnak elmondta, hogy a kérdés nem Kolozsváron, hanem Bukarestben dől el, ezért nem képezte a megyei parasztpárt vezetőségeivel folytatott tárgyalások tárgyát a kérdés. Azt azonban hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz ne sürgetné továbbra is az egyházi ingatlanok ügyének rendezését, a magyar egyetem ügyének megoldását, a módosított tanügyi törvény alkalmazását. A Ciorbea-kormánynak a nemzeti kisebbségi kérdés terén tett lépéseiről szólva elmondta, hogy "továbbra is csak óvatos bizakodásra van okunk" és a kijelentette, hogy akkor lehet mondani, hogy történt valami, amikor az egyházi ingatlanok sorsa megnyugtatóan rendeződik Erdélyben. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./"

"Máj. 19-én a Salamon Ernő Irodalmi Kör /Gyergyószentmiklós/ Gyalura, Gelu Pateanura emlékezett. Pateanu háttérbe szorította saját irodalmi ambícióit, hogy műfordításaival egész életében a két nép közeledését szolgálja, tolmácsolva a román népnek a magyar irodalom értékeit. Kései szerelme versírásra késztette - magyarul. Ezeket a verseit tartalmazó kötete /Levelek a Fekete Madonnához, Ablak Kiadó, Székelyudvarhely, 1997/ csak halála után jelent meg. Az irodalmi körben megfogalmazták: Gyalut az erdélyi magyarság jobban tiszteli, mint saját nemzete, olvasható Gál Éva Emese beszámolójában. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./"

"Victor Ciorbea miniszterelnök a parlament két háza jún. 3-i együttes ülésén beszédében megvonta a kormány hat hónapos tevékenységének mérlegét. A kabinet eddig 600 törvényt és rendelkezést dolgozott ki, sikeresen hajtja végre programját, a nemzetközi szervek már "román modellről" beszélnek. Az év elején meglódult infláció visszaesett, a márciusi 30 % fölöttiről áprilisban 6,3, májusban 4,5 %-ra csökkent. A Nemzeti Bank valutatartaléka elérte az 1,7 milliárdot. Az Állami Vagyonalap hetente 53 vállalatot privatizált az elmúlt időszakban. Ezután Dan Mircea Popescu ellenzéki szenátor felolvasta a volt kormánypárt, a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt 140 képviselője által aláírt terjedelmes szövegű bizalmatlansági indítványt. Az indítvány kalandorsággal vádolta a kormányt, szemére vetette az "életszínvonal drámai csökkenését". A bizalmatlansági indítványt jún. 6-án tárgyalja a parlament. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./"

"1989 előtt magyar kulturális rendezvények nem nagyon voltak Szilágy megyében, pedig a megye legalább egynegyede magyar nemzetiségű. Szórványban szokták nevezni a Szilágyságot, pedig egészséges magyar tömbök élnek mind Tövisháton, mind Berettyófelvidéken. A megyéhez csatoltak hét kalotaszegi falut is, Váralmást és környékét. Ezen a vidéken fogják immár nyolcadik alkalommal megrendezni Zsobokon, a kultúrházban, jún. 7-én a Szilágysági gyerek vagyok nevű vetélkedőt, az emberek szeretnek énekelni. Gáspár Attila, a megyei Művelődési Felügyelőség tanácsa elmondta, hogy a felügyelőség támogatja a rendezvényt. Évente megrendezik a nemzetiségi fesztivált. 1996-ban emléktáblát helyeztek el Márton Gyula nyelvészprofesszor szülőházán, Nagymonban. /Szabó Csaba: Egy tanácsos sokat segíthet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./"

"A trianoni békeszerződés 77. évfordulóján, jún. 4-én Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt mondott beszédet Budapesten, az emlékező gyűlésen. A politikus kifejtette, hogy előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. A nagyhatalmak elismerik, hogy igazságtalanság történt 1920-ban, és felülvizsgálják majd a békeszerződést. /Magyar Hírlap, jún. 5./"

"Varga Gábor közreadta a sorskérdésekről való tűnődéseit, amelyet a Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napjain mondott el, a stuttgarti evangélikus egyházközség üdülőtelepén, Gomadingenben. A kommunista diktatúra évtizedeiben Európa, annak nyugati része az emberek szemében a valóságos Éden volt, a társadalmi fejlődés csúcsa. Az integráció ezért Romániában egyértelműen népszerű. A nyugati és keleti kereszténység találkozásánál kialakult bonyolult törésvonalak mellett a szellemi eredés világközpontjaitól való távolság növekedése, a társadalmi fejlődés lefékeződése mellett be kell látni, hogy ebben a régióban sokkal fatalistábbak, beletörődőek az emberek. Bárminemű változás lehetőségének a tudatosítása errefelé hatványozott energiabefektetést igényel. Varga Gábor elsorolja dilemmáit. Ilyen örökség mellett Európának szüksége van-e ránk? Nyugat érdekelt-e olyan csődtömeg revitalizációjában, mint amilyen pillanatnyilag Románia gazdasága? Kézenfekvő megoldás lenne a gazdaság átalakítására a működő tőke beáramlása. Azonban optimizmusra nincsen ok Az elmúlt hat évben Romániába 1,5 milliárd dollár tőkebefektetés történt, szemben Magyarország 13 milliárdos, Lengyelország 8 milliárdos tőke-importjával szemben. Közismert tény, hogy Románia különböző fejlettségű országrészek egyesüléséből jött létre. Más hagyományokkal rendelkezik az egyesült két román fejedelemség, mással az 1878-ban hozzájuk került Dobrudzsa és megint mással az 1918-ban odakerült Erdély. A fennálló különbözőségeket mutatták az 1992-es és 1996-os választások eredményének területi megoszlása, de a külföldi tőke beruházási zónái is látványosan differenciálódnak: Erdély a nyugati tőke érdekszférájába került, a Regát pedig a balkáni és közel-keleti tőke övezetévé változott. Az erdélyi megyék a regionális együttműködés gazdaság-élénkítő hatásában érdekeltek. El tudja majd viselni Románia a történelmi tartományai különböző fejlődési üteméből következő centripetális folyamatokat? Következő dilemma az értelmiségi részvétel. Kelet-Európa értelmiségének nem csekély hányada elindult más országokba, tízezrek hagyták ott a szülőföldet. Ki tudnak-e dolgozni olyan ellenlépéseket, amelyek itthon tartják az értelmiséget? Azután itt a következő dilemma, a nemzetiségi kérdés. A kommunista rendszerben lefojtott indulatok a felszínre törtek. Az a kérdés, hogy az integráció stratégiai kényszere elegendő lesz-e a gyanakvás felszámolására? Évtizedek sorsa múlhat azon, hogy a hatalmat gyakorló politikai elit "itt és most" milyen válaszokat tud adni. "Kelet és Nyugat határmezsgyéjén imbolyogva most minden döntésnek hatványozott kockázata van." /Varga Gábor: Gomadingeni tűnődések avagy sorskérdések 199-ben. = A Hét (Bukarest), máj. 29., folyt. jún. 5./"

"Egy éve működik Nagyváradon a Thury Kálmán Református Értelmiségi Kör, otthonra találtak Nagyváradon aban. /Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 6./"

"A magyar közvélemény nagy része megelégedéssel nyugtázta a Vatikán és a magyar állam szerződését, amelyet a felek rövidesen aláírnak. A konkordátumot megkötő kormánykoalíció kisebbik pártja azonban mindent elkövet azért, hogy ne jöjjön létre a szerződés. Debrecentől Tatabányáig plakátok jelennek meg , szerzőjük ismeretlen. A hatalmas plakát Kossuth Lajos azt üzente felirattal Kossuthnak egy 1893-ban írt leveléből idézett: "Én a hazaárulással kapcsolatos merényletnek tartom azt, ha a magyar katolikus klérus akármely oly kérdésben, amely a magyar törvényhozás ellenőrzése alatt álló kormány akárminő tettének megbírálására tartozik, a római pápától kér utasítást." - Érdekes módon nemrég - széles sajtónyilvánosság közepette - szervezet alakult, amely kilencvenkét iskolaigazgató aláírásával felszólítja a miniszterelnököt, tárgyalja újra a Vatikánnal való szerződést. Furcsa véletlen, hogy Magyar Bálint művelődési miniszter /SZDSZ/ részletesen tájékoztatta az önkormányzati iskolaigazgatókat a konkordátumról. - A minderről beszámoló újságíró a minisztertől szeretett volna felvilágosítást kérni. Helyette azonban a sajtófőnök közölte: a minisztérium nem foglalkozik civil szervezetek tevékenységének megítélésével. /Magyar Bertalan: Kitérő minisztériumi válasz. Országszerte terjednek a Vatikán-ellenes feliratok. = Új Magyarország, jún. 6./"

"Jún. 6-án együttes ülésen vitatta meg a parlament két háza az ellenzék által benyújtott első bizalmatlansági indítványt a Ciorbea-kormány programjával szemben. A 12 órás meddő vitában semmilyen érdemleges észrevétel nem hangzott el az ellenzék részéről, amely a kormánykoalíció elleni támadásai során ezúttal is gyakran folyamodott az RMDSZ- és magyarellenes hangulatkeltés eszközéhez. Ciorbea a legsúlyosabb sértésnek nevezte azt az állítást, hogy az oktatási és helyi közigazgatási törvény módosítása "a román állam egységét veszélyezteti". "Ez a pont, amely magában foglalja a hazaárulás vádját, a maga felelőtlen tartalmával és erőszakos terminológiájával csak azt tárja fel, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megérteni és támogatni Románia betagolódását az európai értékrendszerbe" - szögezte le a miniszterelnök. Az RMDSZ parlamenti frakciója nevében Verestóy Attila frakcióvezető és Frunda György, a képviselőházi csoport részéről pedig Vida Gyula, a gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság elnöke, illetve dr. Elek Barna, a mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszerügyi bizottság alelnöke foglalt állást a koalíciós kormányprogram mellett. A vita nyomán a kormánykoalíciós többség fölényes győzelmet aratott: az ellenzék 140 szenátora és képviselője által benyújtott bizalmatlansági indítványt támogató mindössze 158 szavazattal szemben 277 vokssal bizalmat szavazott a kormánynak. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 7., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 9., 1044. sz./"

"Oláh István felvázolta a nagy vitát kiváltó csereháti ügy előzményeit. Az 1991-es döntés szerint a svájci adományozás kedvezményezettje a Szent Miklós Alapítvány /Gyergyószentmiklós/. Már akkor kikötötték, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben svájci segítséggel árvaházat építenek fel Székelyudvarhely fogyatékos gyermekei számára. A Szent Miklós Alapítvány senkit sem hatalmazott fel arra, hogy helyette képviselője legyen. 1996. júniusában az Aris Industrie Rt. elajándékozta az épületet - az építkezés végső szakaszában - a bukaresti Szent Szív görög katolikus kongregációnak, hogy árvaházat létesítsenek, tehát önkényesen változtattak az épület rendeltetésén. Ezt a változtatást a helyiek külföldi újságokból tudták meg. A Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként /az 1996. nov. 27-én közzétett 1346-os kormányhatározattal/ az építkezés telkét adományozta a bukarestiek apácarendnek. A város tiltakozott ezen döntés ellen, mert a közel 70 ezer lakosú városban mindössze 33 görög katolikus él. Az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, akiket kiköltözettek onnan. /Oláh István: Csereberehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./"

"Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter és Virgil Petrescu oktatási miniszter jún. 7-én reggel a román Oktatási Minisztériumban aláírta a kétoldalú ekvivalencia egyezményt, mely megállapodást mind a két miniszter az országaik közötti kapcsolatok fontos állomásaként értékelt. Az egyezmény a bizonyítványok, diplomák és tudományos minősítések kölcsönös elismerését biztosítja. Virgil Petrescu román oktatási miniszter hangsúlyozta, hogy az aktus újabb jele a két ország partnersége keretében a két kormány és két minisztérium között kialakult jó kapcsolatoknak, amelyek kölcsönösen előnyösek és megfelelnek mindkét ország nemzeti érdekeinek. Magyar Bálint magyar művelődési és közoktatási miniszter a két ország közeledésében az egyik legfontosabb pillanatként jellemezte a diplomák és bizonyítványok egyenjogúsítását, ami, mint fogalmazott, "a szellemi sorompóknak, a szellemi szögesdrótnak a lebontását jelenti, olyan bizalmi viszonyt, amelyben sokkal jobban beengedjük a másikat kultúránkba, mint ahogy eddig tettük". A magyarországi miniszter "régi mulasztás pótlásának" nevezte az egyezmény megkötését és utalt arra, hogy 1989 után lett volna olyan pillanat, amikor ezt meg lehetett volna már tenni. "Most ? mondta újra elérkezett egy olyan pillanat, amikor ezt végre megtehette a két ország." Magyar Bálint elmondta: a megállapodás végrehajtásához szükséges előkészítő munka román kollégájával egyetértésben már most megkezdődik, hogy a ratifikálás után már valóban gyors érdemi munka folyhasson. Vegyesbizottságot hoznak létre a vitás kérdések kezelésére, ez mielőbb megkezdi működését, mivel az egyezmény végrehajtásában nem kívánnak "nyári szünetet" tartani. Külön szólt arról a miniszter, hogy a magyar kormány és közvélemény nagy várakozással tekint a román tanügyi törvény módosítása elé, ami most kerül a román törvényhozás elé és reménye szerint sikerrel veszi ezt az akadályt is. "Az anyanyelvi korlátok feloldása szintén jelentős bizalmi gesztus" ? hangsúlyozta Magyar Bálint, aki azt is elmondta, hogy Magyarországon mind a magán, mind az állami felsőoktatásban sok nyelven folyik az oktatás. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./"