Magyar alkotmányozás: százötven módosító javaslatot támogat az előterjesztő
Mintegy 150 módosító indítványt támogat az előterjesztő a Fidesz-KDNP alaptörvény-javaslatához érkezettek közül – derül ki a magyar Országgyűlés honlapján elérhető tájékoztatásból. Ezek sorában összesen egy olyan – a független Ivády Gábor által jegyzett, a Nemzeti hitvallás szövegét érintő – módosítás van, amelyet nem kormánypárti képviselő, vagy bizottság nyújtott be.
A Ház hétfőn szavaz a módosító javaslatokról, az új alkotmány elfogadását április 18-ra tervezik.
A kormánypárti képviselők által előterjesztett alaptörvény-javaslat eddigi parlamenti vitája alapján nem állítható teljes bizonyossággal, hogy feltétlenül minden, az előterjesztő által most támogatottként jelzett módosítás megkapja a szükséges kétharmados többséget: a kormánypárti frakciók soraiban, illetve között is vitát váltott ki például a bírák – akik a jelenlegi szabályok szerint 70 éves korukig dolgozhatnak – szolgálati jogviszonyának általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz kötése, valamint a vármegye szerepeltetése.
Szavazni a házszabály értelmében csak arról a módosító javaslatról (vagy kapcsolódó módosító javaslatról) kell, amellyel az előterjesztő egyetért, vagy amely egyharmados bizottsági támogatást kapott, vagy amelyet a kijelölt bizottság nyújtott be. Legfeljebb három alkalommal élhet azzal a joggal is egy képviselőcsoport vezetője, hogy kéri, valamely indítványról külön szavazzon a Ház. (Saját javaslatát 10 képviselő támogatásával független képviselő is „kikérheti”.) Azokról a módosító javaslatokról, amelyekkel az előterjesztő egyetért, az Országgyűlés egy szavazással szavaz, de bármely frakcióvezető, továbbá, ha nem a kormány az előterjesztő – az alaptörvény esetében nem az –, akkor a kormány is kérheti, hogy legfeljebb három módosítóról a Ház külön döntsön.
Az alkotmányos rendelkezések részleteit számos területen sarkalatos – azaz a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához kötött – törvények bontják majd ki; mintegy harminc ilyen lehet. Sarkalatos törvény rendelkezik majd egyebek között a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól, a családok védelméről, az egyházakról, a pártok működéséről a sajtószabadságról, a választójogról, a képviselők javadalmazásáról és összeférhetetlenségének eseteiről, a parlamenti bizottság előtti megjelenés kötelezettségéről, a nemzeti vagyon védelméről, az Alkotmánybíróságról, a bíróságokról, az ügyészségről, a helyi önkormányzatokról, a számvevőszék, a Költségvetési Tanács, illetve a jegybank működéséről, a magyar állampolgárságra vonatkozó szabályokról, a hazai nemzetiségek jogairól – köztük az Országgyűlés munkájában való részvételükkel.
Az előterjesztő által támogatott javaslatok alapján, nem szerepel majd az alkotmányban például a kiskorúak után járó szavazati jog lehetősége és az a kitétel, hogy az alaptörvény végén feltüntetik az igennel szavazó képviselők nevét.
Benne lehet, hogy Magyarország pénzneme a forint, hogy mindenkinek joga van – törvényben meghatározottak szerint – a személye, illetve a tulajdona ellen intézett jogtalan támadás elhárításához és, hogy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki arra, aki szándékos, erőszakos bűncselekményt követ el. A köztársasági elnök nevezné ki hat évre a Magyar Nemzeti Bank elnöke mellett a jegybank alelnökeit is. Az alapvető jogok biztosa – akit az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választ – helyettest nevez ki a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a hazai nemzetiségek jogainak védelmére – rendelkezhet az új alkotmány.
Az előterjesztő az úgynevezett „támogatott sor” alapján azt rögzítené az alkotmányban, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) – amely a mostani tizenegyről tizenöt tagúra bővül – az alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket; bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály, alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály, alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés, a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére a jogszabályok alaptörvénnyel való összhangját; vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését. (Korábban, egy bizottsági ülésen még támogatta az előterjesztő, hogy bármely képviselő az Ab-hez fordulhasson, azaz ezzel a joggal ne csak a képviselők egynegyede élhessen.)
Várhatóan szerepel majd az alkotmányban az az alkotmánybírósági hatáskört érintő korlátozás, amely szerint mindaddig, amíg az államadósság mértéke meghaladja a GDP 50 százalékát, az Ab a központi költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról szóló törvények alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az önkormányzat törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a kormány hozzájárulásához köthetik.
A költségvetési törvény megalkotására vonatkozó megfogalmazásból kikerülhet az „egy naptári” kifejezés, a szabály úgy szólna, hogy a Ház „minden évre vonatkozóan” alkot törvényt a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról. Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.
Az alkotmány címében a „Magyarország Alaptörvénye” után a kihirdetés napja szerepel majd.

Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés-nyilatkozat
Beszéd helyett számokat és tényeket!
A Maros megyei RMDSZ pénteki sajtótájékoztatóján Borbély László által tett kijelentésekre reagált Tőkés László.
Az RMDSZ a hétvégére beindította a nehéztüzérséget, Borbély László és Takács Csaba versenyt harsogva alibiznek, hátha a kellőképpen erős megfogalmazások elfedik azt, hogy a hét konkrét kérdésünkre egyetlenegy konkrét választ sem adtak.
Pedig a leginkább azzal tudnák kifogni a szelet az elszámoltatás vitorlájából, ha egészen egyszerűen közzétennék az igényelt adatokat: ennyit és ennyit kapott az elmúlt öt év alatt az RMDSZ, illetve a Communitas Alapítvány adólejeinkből, erre és erre költötték el, ennyi került visszaosztásra nyílt pályázat útján az erdélyi magyar közösségnek stb., és csatolják a közpénzek fölött diszponáló alapítványok kimutatásait is, bizonyítván, hogy nem szerepel politikus a kifizetések listáján.
Ha minden olyannyira rendben van, ahogy azt egybehangzóan állítják, akkor nem értjük, hogy ez miért annyira nehéz számukra.
Másfelől Borbély László ismételten “meglebegtet” egy 800.000 eurónyi összeget, amit – állítása szerint – a még nem is létező Erdélyi Magyar Néppárt kapott Magyarországról. Nem tudjuk, hogy honnan vette ezt a summát, lehetséges, hogy ez éppen annyi, amennyit az RMDSZ – a korábbi évek gyakorlatával ellentétben – az új magyar kormánytól már nem kap meg alanyi jogon.
Egy csődbe vezetett ország 1996 óta felelős kormánytisztviselőiként önigazoló dicshimnuszokat zengeni pedig egyenesen tragikomikus.
Tőkés László EP-alelnök, az EMNT elnöke
Nagyvárad, 2011

Takács-replika Tőkésnek
„Ezek az olcsó támadások nemcsak a helyhatósági, de a parlamenti választásokon is ellehetetleníthetik az együttműködést. Természetes, hogy a sajtó beszámoltasson bennünket azzal kapcsolatban, hogy a közpénzekből hogyan sáfárkodtunk. Ez magától értetődő téma kellene hogy legyen, nem lejáratási kampány része” – nyilatkozta a Transindexnek Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke azokról a vádakról, amelyeket Tőkés László EMNT-elnök fogalmazott meg az RMDSZ pénzügyeivel kapcsolatban.
Az RMDSZ volt ügyvezető elnöke szerint Tőkés és a most szerveződő Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „arra utazik, lerombolja az RMDSZ hitelét, protesztszavazatokat erőltessen ki”. Hozzátette: ez veszélyes játék lehet, mert mi történik akkor, ha az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe, mi lesz akkor, ha nem lesz, aki megvédje a történelmi magyar egyházakat, az iskolákat vagy a magyar embereket a bármikor felkorbácsolható nacionalizmustól.
Takács szerint Tőkés budapesti megrendelésre konfrontálódik az RMDSZ-szel, ahogy tette korábban bukaresti megrendelésre. Hozzátette: az RMDSZ elszámolásai megtalálhatók a pénzügyőrség, számvevőszék, országos választási hivatal archívumaiban vagy a hivatalos közlönyben, akit érdekel, ott megtalálhatja. „Volna-e lehetőség arra, hogy ugyanezt megtekintse a Tőkés László körüli alapítványok, intézmények esetében is?” – tette fel a kérdést a Communitas Alapítvány elnöke. A hét végén Tőkés László ismételten elégedetlenségét fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy nem kapott választ a támogatások elköltését firtató kérdéseire.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Író, kamera és szexualitás
A Korunk Akadémia vendége volt Nádas Péter a kincses városban
Kolozsvárra látogatott Nádas Péter Kossuth-díjas író, az egyik legnépszerűbb, Európa-szerte ismert magyar alkotó. A Korunk Akadémia meghívottjaként válaszolt a házigazda Korunk-főszerkesztő, Balázs Imre József és a közönség kérdéseire, részleteket olvasott fel az Egy családregény vége és a Párhuzamos történetek című regényekből, majd a helyszínen megvásárolható műveit dedikálta.
A beszélgetés egyik fontos témája volt az író műveiben megjelenő szexualitás. Sokan vádolják azzal, hogy nyersen szókimondó szövegeket ír, Nádas szerint viszont az helyénvaló, ha mindenről, az erotikáról is, a maga nyelvén beszél. Hogy ki hogyan viszonyul ehhez, az az egyes szereplőket, illetve olvasókat jellemzi.
A szerelemről való beszéd lehetőségét tovább boncolgatva felvázolta, miért nem nevezhetők a romantika idején szerelmes regényekként íródott alkotások szerelmes regényeknek: „ezek inkább társadalmi-szociális és politikai kérdésekről szólnak, nem pedig a szerelem problémáiról. Shakespeare legnagyobb szerelmi drámájáról is elmondható: családi viszályokról, történelemről, korabeli szokásokról igen, de Rómeó és Júlia szerelméről alig tudunk meg belőle valamit.”
A szerelem igazi problémáiról: megvetettségről, anyanyelvi határokról, eltérő szocializációról, kommunikációs görcsökről, a legbanálisabb mozzanatokról folytatott vitáról, arról, hogyan kell a fogkrémet kinyomni a tubusból, nincs szó. „Ezekről az irodalom hallgat, holott másról sem kellene beszélnie” – jelentette ki az író.
Nádas Péter módszeresen él a hallgatással mint művészi eszközzel. „A hallgatás nyelvét a legnehezebb megtalálni” – vezette be a kérdést Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője. A sikeres próbálkozás viszont tetten érhető a Saját halál című Nádas-műben is, amelynek alapjául az 1993-ban három és fél percre bekövetkezett klinikai halála szolgált. Itt a beszédes betűkkel telerótt oldalak közé be-beékelődik egy vadkörtefa képe. A szerző, aki 1961–63-ban a Nők Lapjának fotóriportere volt, egy éven át mindennap lefényképezte a százhúsz éves fát, s az összegyűlt több ezer fotóból olyanokat válogatott ki, amelyeken látszik a változás, s amelyek bizonyítják: „az idő átmenet, s nincs is semmi más a létezésben, csak átmenet.” A képeknek technikai szerepük is van: „a tekintetnek fontos az üresség, meg kell pihennie, ha a szöveg fárasztja.”
Nádas szerint az irodalomnak nemcsak az olvasó, de az író számára is izgalmasnak kell lennie. A regényíró bevallotta: unja a prózaírás bekezdésekre lebontott kötött angolos szabályait, a linearitást, a konvenciókat, ezért szívesen él a költészet elemeivel.
Az utóbbi időben több költeménnyel is előhozakodott: április 4-én egy szabadságról szóló elbeszélő költeménnyel tisztelgett Budapesten a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia emlékestjén a névadó előtt. Drámaíróként már korábban bemutatkozott, a budapesti Katona József Színházban most a Szirének című drámája van műsoron.
Írói szemléletmódját, valamint létfelfogását a szerző egy Gaál István filmrendezőtől kölcsönvett mondattal összegezte: „Tudnom kell, hová teszem le a kamerát.”
Zsigmond Júlia
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az erdélyi népi építészet remekeiről
Udvarhelyszék jellegzetes népi építészetével foglalkozó könyvet mutattak be a kolozsvári magyar főkonzulátuson a hétvégén. Furu Árpád építőmérnök, a Transylvania Trust Alapítvány munkatársa Udvarhelyszék népi építészete című, a Glória Könyvkiadó gondozásában megjelent legújabb kötetét Szilágyi Mátyás magyarországi főkonzul üdvözlő beszéde után Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, valamint Balassa M. Iván magyarországi etnográfus méltatta.
„A szerző munkássága gyakorlatilag Kós Károly életművének folytatása, a neves erdélyi polihisztor munkáját egészíti ki” – fogalmazott Pozsony Ferenc, aki azt is elmondta: Furu Árpád nemcsak az épületekkel foglalkozik, hanem figyelmet fordít az udvarhelyszéki emberekre is. A kötet mintegy százötven udvarhelyszéki települést mutat be a jellegzetes népi lakóházak részletes leírása és összehasonlítása révén.
Ugyanakkor az alapos kutatómunka során a szerző a régióbeli településszerkezeteket is ismerteti. Furu Árpád korábban Torockó és Kalotaszeg népi építészetét bemutató kötetet jelentetett meg.
Sipos M. Zoltán

Új Magyar Szó (Bukarest)

Rácz Károly: “Elvesztettem egy barátot”
A kézdi polgármester továbbra is állítja, kölcsönkérte azt az összeget, amely a vád szerint a feljelentő cége által több részletben fizetett kenőpénz egy része volt.
Rekordszámú újságíró volt kíváncsi Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármesterének kiszabadulása utáni első sajtótájékoztatójára. A kenőpénz elfogadásával vádolt MPP-s politikus szabadlábon védekezhet, mivel azonnali hatállyal megszüntették előzetes letartóztatását. 
„A Brassói Táblabíróság végre hozott egy politikailag nem befolyásolt döntést, és elismerte, hogy azok a szedett-vedett állítások, amelyek az aktacsomókban szerepelnek, nem állják meg a helyüket. Nem hogy a letartóztatásomat meghosszabbítsák, de azonnali hatállyal megszüntették azt” – interpretálta a döntést Rácz. 
Bízik az igazságszolgáltatásban, és hogy fény derül arra, „mindez egy aljas támadás a személyem ellen”, illetve „politikai támadás”. Hogy kik és miért tették ezt, kik állnak a háttérben, az pontosan ki fog derülni – közölte. Rácz úgy véli, az RMDSZ áll a háttérben. „Elvesztettem egy barátot, de rengeteg másikat szereztem helyette” – fogalmazott. Megköszönte azoknak a támogatását, akik kiálltak mellette, és kifejezte reményét, hogy „kiderülnek a tények”. Rengeteg pletyka kering a városban, hogy mi lehetett a feljelentő motivációja – ezeket a polgármester nem kommentálta. „Ez a személy szégyent hozott a városra, és én mindent megteszek, hogy ezt a szégyent lemossuk” – tette hozzá. A tárgyalás részletei minden bizonnyal publikusak lesznek, az összes átirat és részlet elérhető lesz – hívta föl a sajtó figyelmét. 
A polgármester bemutatta a Brassói Táblabíróság április 8-i keltezésű végzését, amely kimondja: visszavonja a Kovászna Megyei Törvényszék által március 12-én hozott, Rácz Károly előzetes letartóztatására vonatkozó döntést, és azonnali hatállyal szabadlábra helyezi a vádlottat. Cáfolta, hogy a várost nem szabad elhagynia. 
A polgármester szerint előzetes letartóztatása alatt az ügyészek nem tudtak több bizonyítékot szerezni ellene, ám tőle megtagadták, hogy a telefonbeszélgetéseinek felvételét felhasználja a saját védelmére bizonyítékként, illetve hogy ártatlanságát igazoló tanúkat hozzon. „Amikor a táblabíróság elemezte a DNA által összeállított aktacsomót – amely végleges, mivel lezárták –, akkor láthatta összességében, hogy nincs alapja annak a vádnak, amit ellenem felhoztak. Emiatt nem kérték, hogy a polgármesteri funkciót ne tölthessem be” - vélte. Kulcsár-Terza József szerint a táblabírósági döntés azt is jelenti, hogy a korábbi, előzetes letartóztatásra vonatkozó Kovászna megyei bírósági döntés nem volt törvényes. „Azt majd az igazságszolgáltatás eldönti, bűncselekmény-e, ha valaki kölcsönkér egy olyan személytől, akivel a polgármesteri hivatalnak szerződése van. De a letartóztatás törvénytelen volt” – vélte. Szerinte példátlan, hogy a védelem bizonyítékait nem fogadta el az ügyészség – „de a pénteki döntéssel igazság lett, a továbbiakat meglátjuk”. 
Arra az újságírói kérdésre, milyen hatással lesz az MPP-re a per, visszakaphatja-e országos alelnöki tisztségét Rácz Károly, az illetékesek kitérő választ adtak. E témáról a szerdai elnökségi ülésen, Kézdivásárhelyen tárgyalnak majd az MPP vezetői. „Ez a hercehurca véleményem szerint mindenképpen publicitást adott a pártnak” – vélte Rácz. A jövő évi helyhatósági választáson egyes sajtóinformációk szerint az MPP ismét indítani szándékozik Ráczot. A polgármester leszögezte, számára fontosabb az ártatlanságát bizonyítani, mint hogy azon aggódjon, milyen lesz a politikai megítélése; még nem döntötte el, indulna-e a polgármesteri tisztségért. Az MPP politikusai cáfolták, hogy nézeteltérés lett volna a pártban Rácz ügyével kapcsolatban. Lukács László, a kézdivásárhelyi MPP elnöke a tagság nevében kifejezte reményét, hogy a polgármester tisztázni tudja ártatlanságát, és rágalomnak nevezte, hogy ők nem álltak volna ki Rácz mellett. Rácz megosztott néhány részletet ügye előzményeiről is. Saját bevallása szerint megválasztása után folyamatosan próbálták meggyőzni az RMDSZ-be való átállásról, „baráti javaslatokat”, majd tavaly-tavalyelőtt fenyegetéseket is kapott, hogy családostól költözzön el a városból. Mivel nem hátrált meg, ezért folyamodhatott az ellenség a lejáratás módszeréhez – vélte. 
Hogyan történt a „tettenérés”? „Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozást próbáltam segíteni – válságban vagyunk. Egy baráttól kértem kölcsön egy összeget. Ő ezt az alkalmat csapdának használta fel, amelyet jól kitervelt, és előzetesen megegyezett a DNA-val. Ahogy ő kilépett az ajtón, be is rohantak, kérdezték, kaptam pénzt? Mondtam, igen. Kitől, milyen címen? Mondtam, kölcsönbe. Mennyit? Ennyit. Azzal vittek is.” A feljelentő Rácz szerint úgy próbált még ellene tanúkat szerezni, hogy körbetelefonálta azokat a cégeket, amelyeknek a polgármesteri hivatallal szerződésük volt, és kitálalta, hogy ő ennyi és ennyi pénzt adott a polgármesternek – eközben a telefonja le volt hallgatva. Ám egyetlenegy személy sem került, aki tanúsította volna, hogy ő is adott csúszópénzt a polgármesternek. „Az egész vádirat ennek az egy személynek a nyilatkozatain alapszik” – szögezte le Rácz.
„Olyan emberben bíztam meg, akiben nem kellett volna” – mondta. Rácz, mint elmondta, korábban is kért kölcsön más személyektől, ám ettől az illetőtől akkor kért először. (Mint ismeretes, a DNA-nak összesen tíz ilyen korrupciós esetről van tudomása, ugyanaz – a polgármesteri hivatallal sóder és kavics beszállítására szerződött – cég fizetett összesen 51 ezer lejt Rácznak a DNA szerint.) A polgármester azt mondta, a feljelentő cége 2009-ben 420 millió régi lejjel támogatta a városnapok megszervezését, 2010-ben pedig újabb 200 millióra tett felajánlást – ám sokáig nem tettek eleget a szponzorszerződésnek. Idén februárban 3000 lejt törlesztett ebből az illető, de nem utalta, hanem a polgármester elmondása szerint készpénzben adta oda neki, amit rendhagyó módon azért fogadott el, mert örült, hogy egyáltalán van „valamiféle előrelépés” az ügyben, hiszen közben a helyi tanács sürgette a városnapok elszámolásával kapcsolatban. Azt az összeget természetesen másnap be is vitte a könyvelőségre – tette hozzá Rácz. 
B. D. T.
Transindex.ro

Emléktábla Nagyszalontán Tisza Istvánnak 
A Nagyszalontai Református Egyházközség emléktáblát állított gróf Tisza Istvánnak (1861–1918) a templomban. Vasárnap délelőtt a ceremóniát istentisztelet előzte meg, amelyen Gellért Gyula diószegi lelkész, volt érmelléki esperes hirdetett igét Pál apostolnak Timóteushoz írott levele 5-ik részének 14. versét idézve: „Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek”
Az ige első üzenete így hangzik: akarom. Isten azt akarja, hogy mi itt a földön boldogan éljünk, sokasodjunk. A második akarata, hogy a magyar nemzet el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az igehirdető példaképül gróf Tisza Istvánt állította, aki önfeláldozóan a magyarok megmaradásáért rendületlenül kiállt. Tisza szerette népét, nemzetét, hazáját. Féltette, óvta a pusztulástól. Emiatt kellett mártírhalált halnia.
Ünnepi gondolataiban Fábián Gyula, a Trianoni Szemle folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke Tisza István méltatásaképpen kifejtette: a grófot igaztalanul az első világháború kirobbantásával vádolták, holott éppen az ellenkezője történt. Tisza nem a nemzet pusztulását akarta, hanem éppen a gyarapodásáért szállt síkra; a valóságban az ő gondolatainak célja: iskolát, kórházat, vasutat építeni; a mezőgazdaság fellendítését tűzte zászlajára, a földművesek életszínvonalának emelését. Tragikus sors jutott neki egy tragikus történelmi momentumban.
A nagyszalontai egyházközség fiataljai szavalatokkal és zeneszámaikkal tették ünnepélyessé a megemlékezést, melynek közepette Berke Sándorné hitoktató „ne áltassuk magunkat” jelszóval tolmácsolta figyelemreméltó gondolatait: nézzünk széjjel az ifjúság köreiben, a helytelen nevelésnek betudhatóan a házasulandó felek csupán egy gyermeket terveznek. Ne áltassuk magunkat: hiába vagyunk templomban, ha Istentől távol vagyunk. Ne áltassuk magunkat, a magyar nép fogyóban, pusztulóban. Hamis felfogásunkkal nézzünk szembe, számolnunk kell pusztulásunk következményeivel. A Himnusz eléneklése után a templomnak a harangláb alatti részében leleplezték Tisza István emléktábláját, majd megkoszorúzták azt. Díszőrséget álltak Bondár Zsolt, Késmárki Árpád József és Benczik Sándor, a helybeli Bocskai hagyományőrző csapat tagjai.
Sára Péter, Reggeli Újság
A NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE GONDNOKA 
Dr. szegedi és borosjenői gróf Tisza István 1861. április 22-én született Budapesten, a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa, a Magyar Királyság 20. miniszterelnöke 1913. június 10. és 1917. június 15. között állt a magyar kormány élén két ciklusban. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Apja Tisza Kálmán, aki 1875-1890 között szintén Magyarország miniszterelnöke, anyja gróf Degenfeld Schomburg Ilona. A debreceni református gimnáziumban érettségizett, Berlinben és Heidelbergben jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott sikerrel, Budapesten az államtudományok doktorává avattatták. Egyetemi tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített. Már fiatalon nagy műveltségre tett szert. 1882-ben hazaköltözött a geszti családi kastélyba, apja kérésére átvette a csegődi és kocsordi családi birtokok vezetését.
1883-ban feleségül vette unokatestvérét, Tisza Ilonát, házasságukból két gyerek született. Geszti birtokosként mintagazdálkodást folytatott, szociális érzékenységgel modernizált és igazgatott, példamutató keresztyéni életet élt, mélyen vallásos ember volt. Haláláig a geszti egyházközségnek volt tagja és presbitere, anyagi támogatója, de elvállalta a kocsordi (Szatmár megye) egyházközség főgondnoki tisztségét is. Az 1883. március 29-i nagyszalontai egyházmegyei közgyűlésen megválasztották aljegyzőnek, illetve tanácsbírónak. 1902-ben, édesapja halálának évében megválasztották a nagyszalontai egyházmegye gondnokává, e tisztséget még akkor is megtartotta, mikor a Dunántúli Egyházkerület főgondnoka lett. Mint Nagyszalontáról küldött egyházmegyei képviselő, részt vett a Tiszántúli Egyházkerület ügyeiben is.
Tisza István barátai lelkére kötötte: „Ha falun lakhattok, járjátok be időként az egész községet, menjetek be minden szegény ember házába, hallgassátok meg a gondokkal küzdők panaszait. Iparkodjatok segíteni. Majd meglátjátok, mire körutatok véget ér mennyire jobban lettetek, mert szégyellni fogjátok, minő csekélységek miatt voltatok elégedetlenek, amikor a falusi magyar ember igazi nagy csapásokat is zúgolódás nélkül visel el. Lehetőleg fokozzuk a falusi, saját gazdaságukban élő, anyagilag, erkölcsileg független erőteljes magyar családok számát. Nekünk a magyar parasztság marad, a világ legkülönb népe és az alföldi naplemente, a természeti szépségek koronája.”
Tiszát 1918. október 31-én budapesti lakásán gyilkolták meg felbérelt vörös katonák, vélhetően politikai vetélytársa, a rossz emlékű Károlyi Mihály, Magyarország egyik szétverője felbujtására.
Erdély.ma

Új tervek, új vezető a Partiumi Magyar Művelődési Céhben 
A magyar költészet napja volt az egyik témája annak a tegnapi sajtótájékoztatónak, amelyet Tőkés László, az EP alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartott nagyváradi irodájában. Verses gondolatokkal indította a tájékoztatót, röviden beszélt József Attila költészetéről, s rámutatott arra a sajnálatos jelenségre, amelyet mai napig éltetnek egyes magyarországi és romániai magyar szocialista és balliberális pártok vezéralakjai, amikor József Attilát proletár, baloldali költőnek állítják be. A magyar költészet napján fel kell hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy kulturális örökségünk kincseit senki ne sajátítsa ki, ne állítson ezekről valótlanságot. Az EP alelnöke elmondta, március végén Schmitt Pál magyar államelnökkel megállapodtak abban, hogy az UNESCO Világörökség, valamint az Európai Kulturális Örökség mintájára kezdeményezik a aq Programjának beindítását, amely olyan kiemelt jelentőségű történelmi és kulturális helyszíneket foglalna magába, ahová minden magyar embernek illő volna ellátogatni életében legalább egyszer.
Tőkés közölte azt is, hogy március elsejétől a Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma új igazgatót nevezett ki az alapítvány által működtetett Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) élére, Mostis Gergőt, a Partiumi Keresztény Egyetem volt hallgatóját és szóvivőjét, aki az elmúlt években tanúbizonyságot tett szervezői rátermettségről. A PMMC volt igazgatójának, Barabás Zoltánnak megköszönték több esztendeig tartó munkáját, ő a következőkben új posztot fog betölteni. Az új igazgató is szót kapott, s röviden ismertette azokat a terveket, amelyeket a jövőben meg szeretne valósítani. Kiemelte azt, hogy meglátása szerint a váradi és talán egész erdélyi magyar kulturális életünk azért laposodott el az elmúlt két évtized alatt, mert sokan a kulturális rendezvényeket egyszerűen a politika eszközévé degradálták. Márpedig ezt nem szabad és nem is lehet megengedni egyetlen politikai vonulatnak sem, sommázott Mostis, hozzáfűzve, azon lesz, hogy a PMMC rendezvényein a kultúra kultúra maradjon, nem pedig a politikusok felvonulási terepe.
Azt is megtudtuk, hogy a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság közösen útjára indítja az Élő Partium elnevezésű honismereti és kulturális turisztikai programot. Ennek célja, hogy felelevenítsék és a köztudatba visszaemeljék a hosszú évtizedekig feledésre kárhoztatott Partiumot.
A sajtótájékoztató után Tőkés László is részt vett azon a koszorúzáson, amire csak a sajtó volt hivatalos. A magyar költészet napja alkalmából József Attila szobránál tisztelgett több magyar szervezet képviselője: János Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Hermán M. János előadó-tanácsos; Mostis Gergő, a PMMC új igazgatója, illetve az EMNT bihari szervezete részéről Török Sándor megyei elnök és Nagy József Barna ügyvezető elnök. Az Erdélyi Magyar Ifjak váradi szervezetét Csomortányi István elnökségi tag képviselte.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Erdély.ma

Rácz Károly: kést döftek a hátamba
Rácz Károly szerint egyértelmű, hogy letartóztatásának hátterében politikai játszma áll, úgy véli, az RMDSZ áll az ügy mögött. A csúszópénz elfogadása miatt március 12-én letartóztatott, a hétvégén szabadlábra helyezett kézdivásárhelyi polgármester tegnap sajtótájékoztató keretében jelentette ki: bár György Ervin prefektus szerint visszakaphatja a polgármesteri jogkörét, még nem tudja, hogy a továbbiakban ellátja-e a városvezetői teendőket.
Elmondta továbbá, a sepsiszentgyörgyi törvényszéken méltatlanul bántak vele, és úgy véli, politikai nyomásgyakorlás hatására megtagadták, hogy a rögzített telefonbeszélgetéseit saját védelmére felhasználja, továbbá hogy beidézhesse az őt igazoló tanúkat. A brassói ítélőszék azonban Rácz szerint politikamentes döntést hozott, amikor pénteken azonnali hatállyal szabadlábra helyezte. Mint ismeretes, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által összeállított vádirat szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) színeit képviselő Rácz tavaly februárban kenőpénzt kért egy vállalkozótól annak érdekében, hogy városvezetőként egyengesse a vállalkozó és a városháza között kötött szerződés zökkenőmentes lebonyolítását. A három évre szóló szerződés szerint Áda József vállalkozó sódert kellett hogy szállítson a városnak, áfa nélküli értéke pedig 2,12 millió lejre rúgott. Rácznak a folyamatos megrendeléseket, illetve a rendszeres kifizetéseket kellett volna biztosítania. A városvezető tavaly április és október, illetve ez év februárjában és márciusában öszszesen 51 ezer lejt kapott az őt utólag feljelentő vállalkozótól.
Rácz tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, az összeget kölcsönkérte az őt feljelentő üzletembertől. „Elveszítettem egy barátot, aki tőrt döfött a hátamba” – fogalmazott az elöljáró. Mint mondta, a városban több híresztelés is szárnyra kapott, miszerint Áda Józsefet adócsalás gyanújával vizsgálják, s a vállalkozó az RMDSZ segítségével próbált újabb szerződésekhez jutni, ezeket az információkat azonban egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke szerint az igazságszolgáltatás arról kell hogy döntsön, hogy bűncselekménynek minősül-e, ha a polgármester kölcsönkér attól, akivel az önkormányzat szerződéses viszonyban áll. Elmondta ugyanakkor, hogy holnap Kézdivásárhelyen kerül sor a polgári párt országos elnökségi ülésére, ahol megtárgyalják, hogy Rácz Károly visszakapja-e az országos alelnöki tisztséget, amelyből azért kérte a felfüggesztését, mert amíg őrizetben volt, nem tudta feladatait ellátni. Rácz Károly ügyének első tárgyalására április 18-án kerül sor a sepsiszentgyörgyi törvényszéken.
Krónika (Kolozsvár)

Vásárhely: „cenzúrázott” városházi restaurálás
Újra az országos műemlékvédő bizottsághoz fordult Marosvásárhely egykori városházának restaurálása ügyében Lokodi Edit Emőke.
A megyei önkormányzat elnöke azt szeretné elérni, hogy a munkálatok során vissza lehessen állítani a kőbe vésett magyar királyi koronát, valamint az Árpád-ház és erdélyi történelmi családok és uralkodók – Bethlen Gábor, Rákóczi György, Borsos Tamás – címerét is. A 2008-ban kezdődött felújítás első szakaszában ugyanígy nem kerültek a helyükre a gyűlésterem 1921-ben eltávolított festett üvegablakai sem, melyeket – köztes megoldásként – a Kultúrpalota szecessziós szobájában állítottak ki. Ugyanez a sors vár a címerekre is, melyeket a budapesti Roth Miksa Múzeum munkatársai által restaurált üvegablakok mellett állítanak ki a nagyközönség számára.
A hiányosságokkal kapcsolatban a munkálatokat finanszírozó megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke elmondta, hogy még Kelemen Hunor művelődési miniszter mandátuma előtt kérték a tárca illetékeseitől a díszítőelemek visszaállítását, azonban a műemlékvédő bizottság tagjai akkor úgy vélték, hogy „még nem jött el az ideje, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idejére emlékeztető személyiségek portréját visszahelyezzék”. Lokodi szerint elég szomorú, hogy még mindig akadnak olyan kultúremberek, akik félnek a múlttól.
„Remélem, hogy az uniós tagság elhozza majd azt az időt is, amikor nem kell rettegnünk egymás történelmétől, és akkor mind a vitrálisok, mind pedig az ősrégi címerek visszakerülhetnek a helyükre” – adott hangot reményének a tanácselnök, aki második beadványára még nem kapott választ. Az 1908-ban, Bernády György polgármestersége alatt épült, a város jelképének számító műemlék teljes restaurálása ügyében a prefektúra is gáncsoskodott. Annak ellenére, hogy Marius Paşcan prefektus is büszkeségének adott hangot, mivel egy ilyen csodálatos szecessziós épületben dolgozhat, nem engedélyezte a főbejárat eredeti visszaállítását. A prefektus megtiltotta a 90-es években, építkezési engedély nélkül kihelyezett, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák eltávolítását. Így a múlt héten befejezett részleges restaurálás során mindössze az előcsarnok falának szecessziós díszeit festették újra, az előtér díszmárványlapjait állították helyre, megerősítették a kocsifeljáró köveit, és megtisztították az épület homlokzatát.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nesze semmi, fogd meg jól, avagy nyílt levél városvezető honatyáinkhoz
Tisztelt Mindenki!
Ez év február 7-én leadtam és iktattam városunk polgármesteri hivatalában egy beadványt, melyben 3000 körüli aláírás kíséretében a kétnyelvű iskolatáblákat kértük, Románia törvényeire támaszkodva, mi, vásárhelyi magyar szülők. A másnapi tanácsülésen Peti András lelkesen elő is adta, s határozattervezetet nyújtott be, hozzátette szóban, hogy a kétnyelvűség ne az utcanév-táblákhoz hasonlóan jelenjen meg, hanem valós kétnyelvűség legyen. Mindezek mellett javasolta a március 31-i kitételi határidőt. Amint a sajtóból értesült a lakosság, rövid szópárbaj után a honatyák cigi- és kávészünet előtt megszavazták a határozatot. Heuréka, nagy a boldogság! Mindenkit lencse-, toll-, diktafon- és kameravégre kaptak, megtelt dicsőséges hangulattal a város: végre elértek valamit!
Tévedés!! Semmit nem értek el! Íme a bizonyíték: Kolozsváry úr (lévén az ülés elnöke) nem szavaztatta meg az írott szövegben fel nem tüntetett március 31-i határidőt, sem a valós kétnyelvűséget. Peti András pedig elmulasztotta ezt konkrétan kérni. Ennél fogva, ebből fakadóan, illetve ragozhatnánk, csak a jegyzőkönyvben jelenik meg, az meg ugye, nem jelent semmit. Vagyis az egész egy hatalmas szemfényvesztés!
Ezért tehát hiába kérdeznénk bárkit is, mondjuk al- és főpolgármesterünket, hogy hogyan is állunk a táblákkal. Pedig, jaj, de meg kell őket kérdezni!
”Kire marad a kisködmön?” Ki a hibás? Ki a felelős? Ki tehet róla? Ki tehet ellene?
Azt már nem is érdemes említeni, hogy a beadványra a mai napig nem kaptam választ a hivataltól, még románul sem. Nemhogy magyarul.
Tisztelt Uraim, akik városunk magyar lakosságának szavazatai által kerültek székeikbe, s eskü alatt fogadták, hogy gondunkat viselik, érdekeinket képviselik, nekünk, itteni magyaroknak (is). Roppant boldoggá tenne, ha a választási kampányszövegeket cselekedetek követnék! Valósak! Hiszen hiába próbálunk elbújni az ujjunk mögé, a mostani eset, melyben konkrétan én is érintett vagyok, nem a román képviselőkön bukott el, és nem a román törvényeken, hiszen azok sok mindent biztosítanak nekünk (melyek betartásra várnak), hanem Önökön. Az Önök oda nem figyelése és hanyagsága miatt.
Ezúton szeretném felkérni Önöket (mivel személyes találkozások vagy telefonértekezések alkalmával mindig sietős és roppant fontos teedőik vannak, s nincs idejük rám, ránk, ügyeinkre), haladéktalanul tegyék jóvá hibájukat, s záros határidőn belül helyezzék ki a kétnyelvű táblákat!
Ui. Ha valamiben segíthetünk mi, magyar szülők, kérjük, szóljanak, s állunk rendelkezésükre!
Tisztelettel, annak reményében, hogy három gyermekemet a húsvéti vakáció után kétnyelvű táblával rendelkező tanintézménybe vihetem anyanyelvükön tanulni,
Csíky Csengele
Népújság (Marosvásárhely)

Reding uniós biztos válasza a Székely Mikó Kollégium ügyében
Tőkés László EP-alelnök levélben fordult Viviane Reding jogérvényesülésért felelős uniós biztoshoz a Székely Mikó Kollégium, valamint a romániai Országos Restitúciós Bizottság azon három tagjának ügyében, akik ellen a Nemzeti Korrupció-ellenes Igazgatóság (DNA) eljárást indított amiatt, hogy – állítása szerint – a nevezett sepsiszentgyörgyi Kollégiumot jogsértő módon szolgáltatták volna vissza az Erdélyi Református Egyháznak. 
Reding biztosasszony március végi válaszlevelében „udvariasan” megköszönte panaszt tévő képviselőnknek, hogy felhívta a Bizottság figyelmét az általa tapasztalt jogi eljárási hiányosságokra és visszaélésekre. Válasza azonban nem kecsegtet európai uniós szintű közbenjárással az ügy megoldása érdekében, hiszen válaszában mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy az Európai Unió alaptörvényei értelmében a restitúciós ügyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe. Felvilágosítása szerint az Unió csak abban az esetben élhetne jogorvoslási felszólítással egy tagállam irányában, amennyiben az adott ország egy uniós szintű törvény alkalmazása során követ el kihágásokat vagy sérti meg az Emberi Jogok Európai Chartáját. Az ingatlan visszaszolgáltatásra vonatkozó törvénykezés és ennek gyakorlatba ültetése, a szubszidiaritás elvének megfelelően, tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek következtében Románia – és valamennyi tagállam – szuverén döntése az, hogy milyen módon jár el az Európai Uniós csatlakozása előtt eltulajdonított ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében – mutatott rá Reding asszony. Tőkés Lászlónak a romániai jogállamisággal kapcsolatosan kifejezett aggodalmaira vonatkozóan az európai biztos válasza valamivel biztatóbb hangot üt meg. Azt emeli ki, hogy a Bizottság számára ismeretes az a tény, miszerint Romániának folytatnia kell az igazságügyi reformot, hiszen 2006-ban vállalt kötelezettségei értelmében záros határidőn belül eredményeket kell felmutatnia a korrupció visszaszorításában, valamint az igazságügyi reform területén. Amint erre a Bizottság 2010. júliusi, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett Jelentése rávilágít, Románia tett ugyan előrelépéseket a 2009-es Országjelentésben felvázolt állapotokhoz és helyzethez képest, mindazonáltal vállalásainak teljesítésében még mindig jelentős hiányosságok észlelhetők. A Bizottságnak továbbra is komoly fenntartásai vannak a romániai igazságügyi eljárások hatékonysága, az igazságszolgáltatási harmonizáció és az igazságszolgáltatás számonkérhetősége tekintetében. Éppen ezért, írja a Biztos, a Bizottság továbbra is megfigyelés alatt tartja és ellenőrizni fogja országunknak ebben a tekintetben kifejtett törekvéseit és eredményeit. 
Erdély.ma

Nacionalista kampány hátráltatja a levéltári anyagok visszaszolgáltatását
Elhalasztotta szerdán a szavazást a román képviselőház kulturális szakbizottsága a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvénytervezet ügyében, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két törvényhozója terjesztett be.
Máté András és Kerekes Károly parlamenti képviselők az 1996-os román levéltári törvény módosítását kezdeményezték. Ennek értelmében a romániai történelmi egyházak visszakérhetnék az 1950-ben és a hetvenes években elkobzott levéltári anyagaikat.
A módosító indítvány tavaly elbukott a szenátusban, most a képviselőháznál van. Március végén a képviselőház kulturális szakbizottsága kedvezően véleményezte az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett indítványt, akkor 12 támogató és 2 ellenszavazat, valamint egy tartózkodás mellett a grémium kedvező jelentést fogadott el a törvénytervezetről.
A román sajtóban azonban nacionalista hangvételű kampány indult a visszaszolgáltatás megakadályozása érdekében. Főleg a román levéltárosok országos egyesülete ellenzi a visszaadást, de egyes román történészek is tartanak a „román nemzeti kulturális örökség megcsonkításától”.
Ennek nyomán a román képviselőház egésze visszaküldte a tervezetet a kulturális szakbizottsághoz, amely szerdán ismét megvitatta a tervezetet.
Márton Árpád, a kulturális bizottság RMDSZ-es tagja elmondta, hogy a szerdai bizottsági vitán is „előkerültek a nacionalista szlogenek”. A román ellenzéki pártok képviselői egyebek között amiatt aggódnak, hogy a visszaszolgáltatás nyomán az egyházak tulajdonába kerülő levéltári anyagok esetleg eljutnak a Vatikánba vagy éppen Budapestre.
A bizottság végül a jövő hétre halasztotta az újabb módosító indítványokról és a jelentésről szóló szavazást. Ez utóbbi arról szól majd, hogy a bizottság a törvénytervezet elfogadását vagy elutasítását javasolja-e.
Az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásában az erdélyi magyar történelmi egyházak is érdekeltek. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház vezetői már régóta szorgalmazzák a tőlük jogtalanul elvett, anyakönyvi iratokat és más értékes dokumentumokat tartalmazó levéltári anyagok visszaszolgáltatását.
hirado.hu 
Erdély.ma

Az RMDSZ megvédi Cseke Attila egészségügyi minisztert 
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) értetlenül figyeli az elmúlt napok heves és agresszív médiakampányát Cseke Attila egészségügyi miniszter ellen – áll a szövetség szerdán közzétett állásfoglalásában.
A szervezet azzal kapcsolatosan látta szükségesnek megvédeni egészségügyi miniszterét, hogy az elmúlt időszakban az ellenzék számos politikusa vádolja Cseke Attilát: „etnikai alapon” döntött a kórházak bezárását, összevonását, illetve átalakítását is magában foglaló reformlépésekről, mégpedig a lakosság rovására, a magyar népességnek kedvezve.
A közvéleményben kétségtelenül felkavarta a kedélyeket, hogy nemrég a Konstanca megyei Baneasán szívinfarktusban, a Valcea megyei Balcesti-en pedig agyvérzésben halt meg egy beteg, miután mindkét településen felszámolták a helyi kórházat, a mentőszolgálat pedig nem tudta időben ellátni a betegeket.
Az RMDSZ-es tárcavezetőt korábban maga Emil Boc miniszterelnök vette védelmébe, hangsúlyozva: nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a miniszter felelős lenne a halálesetekért. A kormányfő továbbra is támogatásáról biztosította Cseke Attilát és a nevéhez fűződő reformot.
Az RMDSZ szerdán közzétett állásfoglalásában egyebek között megállapította: a 2009-es kormányalakítás során világos volt, hogy az egyik legproblematikusabb tárca vezetését elvállaló RMDSZ-politikusnak nem lesz könnyű dolga, ennek ellenére elfogadta a kinevezést, és vállalta azt, hogy a romániai egészségügyi rendszer több mint egy évtizede húzódó reformját megvalósítja.
A kórházak átalakítását szükségessé teszi a működőképesség és a páciensnek nyújtott egészségügyi szolgáltatás minősége – állapítja meg a Kelemen Hunor elnök aláírásával kiadott dokumentum. Emlékeztet: az egészségügyi tárca a helyi önkormányzatokkal közösen több hónapon keresztül figyelte a kórházak működését, ezt követően választották ki az átszervezésre javasolt egészségügyi intézményeket. A minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei részletekbe menő elemzést végeztek a kórházi ellátásra, az intézmények fenntartására, decentralizálására és az informatikai rendszerre vonatkozóan. Az elemzés nyomán 67 intézmény további fenntartását kórházként nem javasolják, ezekkel az Egészségbiztosítási Pénztár április 1-től nem köt szerződést orvosi ellátásra.
Ezzel párhuzamosan az Egészségügyi és a Munkaügyi Minisztérium kidolgozta az „Idősotthonok hálózatának fejlesztése” elnevezésű, országos érvényű programot, amely lehetőséget teremt 67 kórház idősotthonná való átalakítására, állami költségvetési finanszírozással – emlékeztet a dokumentum.
Az RMDSZ szerint az egészségügyi rendszer reformja szükségszerű a romániai társadalom számára, ezért egyértelműen támogatja Cseke Attila miniszter tevékenységét – fogalmaz az állásfoglalás. Kelemen Hunor megengedhetetlennek tartja, hogy „tisztességtelen módon kompromittáljanak egy felelős politikust, aki a romániai magyar közösség, a szövetség és a kormánykoalíció érdekeit tartva szem előtt végzi feladatát”.
MTI
Erdély.ma

Magyarnak lenni jó! mozgalmat indított Tőkés László
Tőkés László, az EMNT elnöke már kezdeményezett egy, az egész Kárpát-medencére kiterjeszthető mozgalmat Magyarnak lenni jó! címmel. A cél tehát az, hogy minden magyar ember vállalja bátran nemzeti hovatartozását. A téma felvetődött Tőkés László és Schmitt Pál közelmúltbeli találkozóján is. 
Tőkés emellett a magyar örökség programot is az államfő figyelmébe ajánlotta, ami azt támogatná, hogy a mai Magyarország lakosai ellátogathassanak a határokon kívül eső magyarlakta területekre, amelyek szintén részei a magyar örökségnek. Tőkés szerit elfogadhatatlan, hogy Magyarország lakosságának legalább fele nem járt még ezeken a területeken. 
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Ki integrálja a magyarokat?
Több jel is utal arra, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése, a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának a kérdése kényszeríti rá először a román politikai elitet és talán a román társadalmat is, hogy érdemben kezdjen gondolkozni azon: mihez is kezdjen Románia a területén élő másfél milliós őshonos magyar közösséggel a meglehetősen gyorsan változó világban.
Victor Ponta szociáldemokrata párti elnök kifakadása a magyarországi választójog ellen csak a legfrissebb az idevágó megszólalások közül. A magyarországi politikusok március 15-i üzenetei kapcsán folytatott televíziós vitákban olyan elemzők is érzékelték a szembesülés pillanatát, akiket aligha lehet nacionalista indulatokkal vádolni.
Emil Hurezeanu fejtette ki például, hogy Romániának valamilyen módon fel kell készülnie arra a helyzetre, amikor tömegesen lesznek olyan állampolgárai, akik két ország parancsszavának engedelmeskednek. Ez idézett gondolat is jelzi, mennyire nem szokott hozzá a román elit ahhoz, hogy a magyarkérdést a mélységekig átgondolja. És talán bánni is kezdi, hogy a párbeszéd helyett mindig idegesen söpörte le a témát az asztalról. Mert az elmulasztott párbeszéd világosíthatta volna meg például azt, hogy az állampolgárság és a szavazati jog nem azt jelenti, hogy Budapest szavára hadrendbe áll az erdélyi magyarság. Éppen fordítva: az állampolgársági köteléken keresztül az erdélyi magyarság szava teremt helyzetet a budapesti kormányzat számára.
Tetszik Bukarestnek, vagy nem, a kérdés úgy tevődik fel: az Európai Unió fellazult belső határai között Magyarország vagy Románia integrálja sikeresebben a kettős kötődésű erdélyi magyar közösséget. Az Európai Unióban ugyanis nem bunkósbottal, nem tiltással, hanem inkább az érintettek érdekeltté tételével szokás megoldani a problémákat. Ha Bukarestben érzékelik Budapest integráló igyekezetét, erre csak az lehet az európai szellemű válasz, hogy Románia megpróbál vonzóbb perspektívát festeni a magyar közösség elé. És Románia csakis az autonómiaformák révén integrálhatná hatásosan a magyar közösséget. Azzal tehetné lojális állampolgárokká például a Székelyföld lakóit, ha a román állam keretében teremtené meg számukra az önálló élet lehetőségét
Gazda Árpád Krónika (Kolozsvár)

Azé a tér, aki belakja…”
Ezt hallhattuk számtalanszor a Főtér esetében is. Ennek tükrében érdemes egy pillantást vetni a Mátyás-szoborcsoport újraavatására, illetve az azt követő sajtóvisszhangokra.
A nacionalista román politikusok és újságírók az esemény hangsúlyosan magyar jellegét kifogásolták, pontosabban, hogy kevés volt a román beszéd, a román zászló, ellenben volt sok magyar. A magyaroknak pedig egyik fő kifogása az volt, hogy miért nem a téren rendezték az ünnepi Ghymes koncertet. A két fő kifogást érdemes a címbeli mondás segítségével elemezni.
Román hiányérzetek
A románok esetében erre az eseményre vonatkoztatva ezúttal jogos volt a hiányérzet. Továbbvihetjük a gondolatot, hogy ez konkrétan abból is adódik, miszerint azé a történelmi személy, aki azt magáénak érzi. A románok számára ez az esemény nem volt esemény, Mátyás személyét nem érzik magukénak. Tulajdonképpen emiatt is volt magyar nemzeti ünnep jellege az egész rendezvénynek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szobrot a többségi lakosság a sajátjának is tekintheti olyanformán, mint Románia területén levő műalkotás, de a műalkotást ihlető Mátyást, vagyis a történelmi személyt és vezéreit nemigen van okuk magukénak érezni. Ezúttal azonban nem is a történelmi tények tisztázása a célom, megtették ezt a magyar történészek sokszor.
Mátyás románosítása, akárhogy is szépítjük, egy történelmi frusztráció eredménye, amely minden magyar pozitív történelmi személyt románosítani akar: ha már nem lehet tagadni fontosságát és történelmi nagyságát, hát akkor legyen román. Akárcsak Hunyadi János, Kinizsi, Bethlen, Dózsa és megannyi lefordított, románosított nevű erdélyi személyiség, akik összességükben Erdély magyar történelmének magyar jellegét is erősítik. A történészek átírhatják a Mátyás nevét, származását, ellenben attól még nem lesz népszerű a román tömegek körében. Amíg a román közbeszéd leragad annál, s csupán annyit tart fontosnak, hogy nagy király volt, meg ráadásul Magyarország királya – s állítják ők, hogy román létére –, addig azonban nem vonul be a román legendáriumba, nem lesz a népszerű mesék hőse, s így nem lesznek kíváncsiak a valós történelmi személyiség valós történelmi tettére sem. Addig bizonyítani és tudni is csak azt kell, netán illik és érdemes, hogy román volt, s esetleg azt is, hogy egy csatában azért mégis megverték a románok. Pontosabban a moldovaiak, mert a román szó akkor még nem létezett. Ami szintén nem fedi a valóságot (a Szabadság oldalain is megjelent nemrég egy ezt bizonyító cikk, amelyben korabeli pontos adatokat dolgozott fel egy történész). Jellemző módon, a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyilatkozatában a helyi szervezet elnöke, Remus Lăpuşan városi tanácsos ezt a hülyeséget hirdető Iorga idézetes tábla hiányát kérte számon a restaurált szobron és fenyegetőzött, hogy amint hatalomra kerülnek, visszahelyezik a táblát.
Néhány frusztrált politikus még felemlegette a román jelleg hiányát, megpróbált politikai tőkét kovácsolni magának a soviniszta indulatokból, de még román publicisták, fórumozók egy része is azzal válaszolt, hogy ugyan ki akadályozta meg őket vagy a román tömegeket abban, hogy kivonuljanak román zászlókkal ünnepelni? Senki. Csak egyszerűen nem érzik magukénak Mátyást, a román történetírásra rátelepedett politikai propaganda ellenérzéseket tudott szülni, pozitív elfogadást nem. Ilyen egyszerű. A Demokrata Liberális Párt képviselőjét, Mircia Giurgiut is zavarta a sok magyar zászló és egyes fordítások hiánya, ezt utólag nyilatkozta. Legfeljebb azt tapasztalhatta ő is, amit egy átlagmagyar, ha bármelyik román ünnepre téved. Azzal a különbséggel, hogy a hivatalos román ünnepségeken egyáltalán nincs fordítás.
Szóval hiányérzetüket, frusztrációjukat illetően rossz helyen tapogatóznak a román nacionalisták: nem a román jelleg hiányával kellett volna bajlódniuk, hanem azt tudomásul venni, hogy Mátyás király hiányzik a román nemzeti panteonból, bármennyire is erőltetik románságát.
Magyar hiányérzetek: okok, pletykák
A magyarok, főleg a fiatalok azt kérték számon, hogy miért nem ünnepelhettek este is a Főtéren? Román együtteseknek szabad, magyaroknak nem? Minduntalan visszatérő, nem nyilvános kérdés volt, többek között a blog-szférában (például Kiss Olivér blogján– www.koliver.wordpress.com –, ahol több kommentárt is lehetett olvasni.)
A Főtér átrendezésekor többen hangoztatták, még magyarok is, hogy rock-koncertet nem szabad tartani a Főtéren. Tetszik, nem tetszik, a Főteret azóta már átalakították, a külalak megváltoztatásával pedig a tér funkciója is megváltozott: dísztérből, reprezentatív főtérből, korzóból, parkosított pihenőtérből régészeti bemutatóhely lett, télen korcsolyapálya, időnként zsibvásár, könyvvásár, de mindenek előtt városi rendezvények helyszíne lett. Ilyenformán hatványozottan érvényes az, amit a tér átalakítása mellett érvelők hangoztattak: a tér azé, aki „belakja”, megtölti tartalommal. Ha ebből kivonjuk magunkat, akkor az „olyan-amilyen” térről mi magunk mondunk le. Ezen változtatni egyhamar most már nem lehet, de még „belakhatjuk” a teret, rendezvények helyszíneként mi is használhatjuk, ha már ez lett egyik fő funkciója.
A Kolozsvári Magyar Napokon a Beatrice koncertet szintén száműzték a Főtérről, az Apáczai líceum fogadta be udvarára. Elzártsága miatt jóval kevesebben vettek részt rajta, mint amennyi nézőt-hallgatót vonzott volna főtéri rendezvényként. Nem lehet tudni, hogy a szoborcsoport újraavatása alkalmával miért nem koncertezhetett a Ghymes sem a Főtéren, hivatalos verzió nincs, az említett blogon is csak találgatások jelentek meg. Hivatalos magyarázat híján pletykák, gyanúsítgatások terjedtek. Feltételezem, hogy nem a román polgármester vagy más román személy akadályozta meg, hiszen akkor már régen megnevezték volna a bűnöst, lenne kire ujjal mutatni, és lehetne mártíroskodni. Két változat lehetséges: vagy szervezési hiba volt, vagy kishitűség illetve gyávaság. Első esetben az EMNT, második esetben az RMDSZ térfelén van a labda valakinél. Vagy a szervezők tévedtek a hivatalos eljárásban, későn vagy nem megfelelően adtak le kérvényt (tény, hogy a reklámozás is elég későn indult), vagy egy(es) magyar (valószínűleg választott), döntéshelyzetben levő vezető(k) kishitűségből nem merték felvállalni, engedélyezni, engedélyeztetni azt, hogy egy nagy méretű magyar koncertet tartsanak a Főtéren, és ezáltal belakjuk a teret, szabadon ünnepeljünk.
Netán lehet egy harmadik, bár kevésbé valószínű változat is, ami nem jelenik meg a Kiss Olivér blogján levő kommentek közt sem: korlátoltságból, tudatlanságból, stílusa miatt nem engedték, nem akarták, mert nem ismerték a Ghymest, népszerűsége alapján rock-zenekarra számítottak, netán nem merték maguk ellen hangolni azokat, akik így gondolkoznak az együttesről vagy elítélően vélekednek a koncert Főtéren tartásáról. Mert voltak, akik korábban a sajtóban is azon meggyőződésüket hangoztatták, hogy rock-koncertnek nincs helye a Főtéren. A konzervatív, elsősorban az idősebb, s talán még befolyásos magyar generáció egy része valóban idegenkedik, irtózik e műfajtól. A Magyar Napokon egy rock-zenekarról volt szó, most meg egy enyhén rockos beütéseket is tartalmazó, de elsősorban magyar népzenén alapuló, egyedi hangzásvilágú együttesről volt szó. A tiltakozó réteg, generáció általában nem is megy el ezekre a koncertekre, ezért nem az ő véleményük kellene mérvadó legyen, nem eszerint kellene helyszínt választani egy koncertnek.
Amennyiben kishitűségből, a Noua Dreaptă vagy egyéb hőzöngőktől való félelmükben nem merték felvállalni helyszínként a Főteret elkényelmesedett döntéshozó(k), akkor az illető(k) gyakorlatilag már feladtá(k) a Főteret. Ebben az esetben már nem a képviselt közösség érdekeit képviseli(k) az illető döntéshozó(k).
Ünneplés, önünneplés, PR
Hiányoltam, hogy nemigen jelent meg kritika magyar oldalon a szoboravatás programjáról, tartalmáról: ez a március 15-i ünnepségekre emlékeztetett, és pont a hangulatbeli közös elem szúrta a szemet leginkább. Konkrétan az, hogy a politikusok önünneplésre rendezkedtek be. Emiatt sokan már egyre ritkábban, vagy egyáltalán nem mennek el az ilyen jellegű ünnepségekre: egy kis emelvényen valakik mondják a se vége, se hossza szövegüket, amit egy idő után a tömeg iszonyúan un. Ráadásul az egyszerű emberek világától nagyon távol állnak az elhangzó szövegek. Az ünnepünk abban merül ki, hogy érezzük, jelen vagyunk, mint közösség: tömeget tudunk felmutatni, netán a közösségi jelenlét megjelenítésének további szimbolikus elemeit is felmutatjuk (népviselet, zászlók), és rég nem látott, itthon maradt vagy az ünnepre idelátogató ismerősökkel találkozunk. Érezzük, hogy jelen vagyunk makró és mikró szinten, ami nem rossz, de ennél több is lehetne egy nemzeti ünnep. Egyesek szervezeteik jelenlétét is igyekeznek kihangsúlyozni zászlaikkal, mintha egyúttal szervezetek névsorolvasása is zajlana az ünnep idején. Ezt a zászló alatt gyülekezők egy része büszkén, identitás- és csoportmegtartó tényezőként élik meg, mások pedig (kívülállók számára inkább zavaró) marketingfogásként, PR-ként. Továbbá vannak olyanok is, akik közömbösek, „zászlóimmunisok”.
Több is lehetne egy nemzeti ünnep a jelenlét felemelő érzésénél. Az ünnepi műsorok tartalma szintén lehetne felemelő, vagy legalábbis ünnepet sugárzó (mint például a Ghymes koncert, vagy a sajnos későn és csak egyszeri alkalomra meghirdetett, Szabók bástyájánál tartott rendezvények, vagy a szintén rövid idejű kiállítás – amelyeket az EMNT által összefogott, irányított civilek szerveztek).
A hivatalos szoboravatás elején, akár a március 15-i rendezvényeken, megpróbálunk figyelni, majd a figyelem – a rossz hangosítás, majd a szövegek monotonitása miatt is – lankad, és a rég nem látott ismerősök kis csoportokba verődve csevegnek, miközben a szónokok egymásnak adják át a szót/mikrofont. Az életidegen szónoklatdömpingben elhangzó érdekes gondolatok is sokak számára elvesznek, mert alig figyelték a szövegeket. Mindez különösen akkor volt szembetűnő, amikor végre egy olyan esemény következett, amelynek valóban ott volt a helye, és amire tényleg kíváncsi volt a tömeg. A reneszánsz táncra gondolok, amit Mátyás korabeli zenére adtak elő korhű ruhákba öltözött nagyenyedi iskolások, és amire hirtelen felfigyeltek az emberek, sokan abbahagyták a halk csevegést és előbbre mentek, ágaskodtak, szorosabbra zárult az ünneplők gyűrűje, meghatványozódott az érdeklődés. Viszont sokan hiába ágaskodtak, nem láthattak semmit, mert színpad nem volt, amire a fiatal táncosok kiállhattak volna. Csak az első sorokban élvezhették a jelenetet, a hátsók csupán a zenét hallhatták. Hihetetlen, hogy egy ilyen eseményre, amelyre a két kormány és a helyi közigazgatás képviselői, a hazai magyar politikai elit hónapok óta készült, nem tudtak legalább egyméteres magas színpadot emeltetni. A csömört kiváltó politikai presztízsháború helyett hasznosabb lett volna egy kis színpadot bérelni, s a tömeg egy látvánnyal gazdagabb lett volna. Nyilván a szándék hiányzott, hisz bármelyik szónokló notabilitás akár a zsebéből is lazán kifizethette volna a színpad árát.
Ekkor vált világossá a presztízsháború tétje, illetve az önzetlenség, az őszinte ünnep hiánya. A főtéri eseményt szervező politikusok az önünneplésre, saját szónoklatukra rendezkedtek be, a tömegre csak mint a legitimitásukat visszaigazoló díszletre volt szükség. A Transindexen megjelent cikk is utal rá, hogy kissé PR, marketingeseménnyé degradálódott az esemény. RMDSZ-es zászlók hada volt, de a restaurátorokat például teljességgel mellőzték (egyetlen szónok, Szőcs Géza említette a szobor restaurátorának, Kolozsi Tibornak a nevét). Egy akkora emelvény volt csupán, amire a szónokoló notabilitások kiállhattak, az igazi látványra, amire a tömeg valóban kíváncsi volt, arra nem szántak színpadot. Sőt, még időt sem. Hiszen sokkal pergősebb, tartalmasabb lett volna a műsor, ha az arányok is fordítottak lettek volna: a táncosok (és Mátyás korának hangulatát megidéző egyéb helyszíni előadások) töltötték volna ki az avatóünnepség körülbelül 99 százalékát, míg a fennmaradó egy százalékot a szónoklatok.
HERÉDI ZSOLT 
Szabadság (Kolozsvár),

A DNA vizsgálatot indított Olosz Gergely RMDSZ-képviselő ellen
Két magáncég közötti befolyással való üzérkedés gyanújával indított vizsgálatot az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő ellen, a politikus szerint azonban a vád „nevetséges”, és az ellen zajló vizsgálat alaptalan.
Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es képviselő kedden elmondta: a DNA „két magáncég közötti befolyással való üzérkedés” gyanújával indított vizsgálatot ellene, de szerinte semmi nem indokolja az eljárást. Ugyanakkor cáfolta az egyik magyar nyelvű napilapban megjelent információkat, miszerint a DNA csúszópénz elfogadása miatt indított vizsgálatot ellene egy olyan ügyben, amelyben azzal gyanúsítják, hogy az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) elnökeként közbenjárt volna, hogy egy romániai cég megkapja az elektromos energia forgalmazásának jogát.
„A megjelent információ szemenszedett hazugság és rágalom. Nincs ilyen ügy, sohasem gyanúsítottak csúszópénz elfogadásával, sohasem követtem el ilyesmit. Az információk kitalációk, amelyeknek semmi valós alapja nincs” – hangsúlyozta.
Olosz megerősítette, hogy a DNA vizsgálatot indított ellene, de nem csúszópénz elfogadása miatt, amiként az a napilapban megjelent, hanem befolyással való üzérkedés miatt két magáncég között.
A képviselő elmondta: február 25-én idézést kapott a DNA-tól, utóbb meg is jelent az intézmény székhelyén, de részleteket nem árult el az ügyről.
„A vád nevetséges, nincs semmilyen alapja az eljárásnak, nem követtem el semmit” – hangsúlyozta.
Olosz Gergely azt is elmondta: az elmúlt években több ellenőrző hatóság indított vizsgálatot ellene, de minden esetben mindent rendben találtak.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyi vállalkozók egyesülete a magyar oktatásért és kultúráért
Alapvető fontosságúnak tartja a társadalmi szerepvállalást a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége, amelynek célkitűzései között szerepel az erdélyi magyar oktatás és kultúra támogatása – mondta a szövetség ügyvezető elnöke, Lukács László. 
A magyar oktatás fontosságát kell közvetíteniük a vállalkozóknak az általuk vezetett közösségek, és ezáltal az alkalmazottak családjai felé. A Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke. Lukács László úgy fogalmazott: ha a szülők nem értik meg, hogy már az első osztálytól kezdve magyar iskolába kell járatni a gyerekeket, „nincs miről beszélni”.
Az egyesület további céljai közül kiemelte, hogy a jelenlegi nehéz körülmények közepette stabilizálni kell a vállalkozásokat, amelyek így a társadalmi felelősségvállalásból is ki tudják venni a részüket. Lukács László példaként említette, hogy támogatni tudták a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kollégiumának felújítását, valamint a székelykeresztúri Orbán Balázs iskola rekonstrukcióját. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly a tusnádfürdői szabadegyetemen közös vállalkozói-diák sátrat állítottak fel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel. A diákok itt elmondhatták, hol tanulnak és hol szeretnék folytatni munkásságukat, az erről szóló információkat pedig elküldték az egyesület valamennyi tagjának, 450 vállalkozásnak. „Szabad az út, hogy a vállalkozók felvegyék a kapcsolatot a diákokkal” – tette hozzá.
Lukács László beszélt arról is, hogy az elmúlt két évben az egyesület rendezvényein helyi, erdélyi tehetségek léptek fel, legutóbb például az Erdély hangja verseny nyertesei közül választottak fellépőket, az aukciókon pedig helyi művészek alkotásai kerülnek kalapács alá. A jövőben alapítvány létrehozását is tervezik, amelynek segítségével a tehetségeket díjazhatnák.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Pletykák, vádak, cáfolatok (Tamás–Rácz szócsata)
Folytatódik a nyilatkozatháború Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester és az RMDSZ-es elöljárók között: a céhes város tanácsának legutóbbi ülésén Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is részt vett, és arra kérte a városgazdát, hogy saját korrupciós ügyeivel másokat ne próbáljon bemocskolni.
Hétfői sajtótájékoztatóján Rácz Károly – aki ellen a korrupcióellenes ügyészség csúszópénz elfogadása miatt vádat emelt, és akit pénteken helyeztek szabadlábra – a városban terjesztett pletykákról szólva azt is sugallta, hogy letartóztatása mögött az RMDSZ is állhat, és Tamás Sándor megyeitanács-elnök nevét a feljelentő rokonaként említette. Erre a kijelentésére reagált másnap István Zoltán jogász, az RMDSZ kézdivásárhelyi elnöke, sajtótájékoztatón utasítva vissza azokat a vádakat, amelyek szerint a polgármester letartoztatásához bármilyen köze lenne az RMDSZ-nek. Arra az újságírói kérdésre, hogy véleménye szerint ilyen esetben hogyan kellene viselkednie egy politikusnak, azt válaszolta, legalább bocsánatot kellene kérnie a közösségtől. Kifejtette: a múlt év őszén az RMDSZ már megakadályozott egy kétes ingatlanátjátszási ügyet, amelynek során egy értékes ingatlan Rácz volt felesége cégéhez került volna. Az elnök hozzáfűzte: “a polgármester meg akarta vezetni nemcsak az RMDSZ-es, hanem a saját tanácstagjait is”. A polgármester korrupciós ügyéről azt mondta: “A tettenérést követően első fázisban RMDSZ-közeli vállalkozónak nevezték a feljelentőt, hétfőn már barátnak. Arra vagyok kíváncsi, hogy a következő alkalommal milyen környezetben jelenik meg a vállalkozó neve.” A keddi tanácsülésen Tamás Sándor is jelen volt, felvetette Rácz Károly hétfői, vele kapcsolatos kijelentését, és megdorgálta az ülésen ott lévő elöljárót. Tamás leszögezte: nem rokona Áda Józsefnek, Kézdivásárhelyen él egy másik, gelencei származású Tamás Sándor, aki rokona az Áda családnak, majd nyilvánosan felkérte Rácz Károlyt, hogy “saját korrupciós ügyeivel kapcsolatosan sem az ő családját, sem pedig más családját Kézdivásárhelyen ne próbálja bemocskolni”. “Persze, megértem, hogy Rácz Károly és a mi becsületi szintünk különböző – fejtette ki –, a miénk talán egy kicsit magasabb szinten áll, de mindezzel együtt arra szeretném kérni nyilvánosan, az elkövetkezőkben tartózkodjon attól, hogy a saját korrupciós ügyeibe másokat is bele próbáljon rángatni.” Replikájában Rácz azt mondta, a megyei tanács elnökét tévesen tájékoztatták a sajtótájékoztatón elhangzottakról, és nem is feltételez részéről szándékos rosszindulatot. Azt is közölte, hétfőn ő elhatárolta magát mindenféle pletykától, ami a városban kering a témáról, nem kívánta azokat kommentálni, de ha óhajtja, akkor azokat nem tanácsülésen kell kiteregetni. Hangsúlyozta: az ő kijelentése nem erről szólt, ellenőrizni lehet, amit ő hétfőn mondott. “Rengeteg pletyka kering a városban és az interneten, a sajtóban arról, hogy talán a feljelentő személy – akit arra sem tartok méltónak, hogy nevét említsem – rokona lehet Tamás Sándornak, vagy az, hogy szerződését alá akartuk vetni mérési bizonylatoknak, vagy tárgyalásai vannak állami szervekkel, amik hatalmas adócsalásért folynak ellene, vagy netalán RMDSZ-es szerződésekre számított utólag, ha eltünteti Kézdivásárhely polgármesterét. Mindezeket a pletykákat én nem kívánom sem megerősíteni, sem megcáfolni, sem kommentálni, mivel annyi mindent beszélnek az emberek, hogy én ehhez nem is tudok hozzászólni” – hangzott Rácz Károly hétfői megjegyzése.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Otthonra talál a Kölcsey
Hosszú évek és elmérgesedő viták után otthonra találhat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémetiben – a város önkormányzata úgy döntött: az egykori zárda épületéből a püspöki konviktus sokkal tágasabb épületébe költözik az intézmény.
„Felelős emberként nem nézhettük, hogy a régió leghíresebb magyar iskolája egy szűkös épületben legyen összezsúfolva. A legjobb megoldás kiválasztásában a katolikus püspökség, maga Schönberger Jenő püspök úr segített, felajánlotta a konviktus pár éve visszakapott épületét. Ez mindenben megfelel a célnak: aránylag jó állapotban van, kellően tágas, nagy udvara van, a városközpontban található!” – ismertette a döntés hátterét lapunknak Csehi Árpád, a megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke.
A város tanügyért felelős alpolgármestere is úgy véli, a lehető legmegfelelőbb épületre esett a választás, mert hosszú távon megoldódott az állami magyar iskola gondja. „Biztató, hogy az önkormányzat román tagjai is támogatták a választást” – fogalmazott Kereskényi Gábor.
Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, a nagy múltú középiskola évtizedeken át az egykori református gimnázium államosított épületében működött. Ezt az ingatlant visszakapta az egyház, és felvetődött, hogy a környéken visszaszolgáltatott más épületekkel együtt, a Láncos- templom körül egy református iskolaközpontot hoznak létre, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem kihelyezett karai is elférnének.
Eredetileg nem volt szó a Kölcsey elköltöztetéséről, már azért sem, mert ebben az iskolában több református fiatal tanul, mint az időközben újraindult református líceumban. Váratlanul azonban megromlott a viszony az intézmények között. Háromévi vita után, a Kölcsey először a múlt ősszel költözött, szűkös és oktatási célokra nem megfelelő épületbe.
Pataky Enikő főigazgató akkor azzal vigasztalta a majdnem „otthontalanul” maradt nyolcszáz diákot és az ötvenhét tanárt, hogy a Kölcsey eredményét és hírét nem a falak biztosítják! Most is hasonló szellemben nyilatkozott az ÚMSZ-nek az intézményvezető, bár nem rejti véka alá örömét. „Az megbecsülés jele, ha törődnek velünk. Biztosak lehetnek a döntéshozók abban, hogy a jobb munkafeltételek az eredményeinkben is megmutatkoznak majd” – nyilakoztat az igazgató.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tantervreform: elodázva
A korábbi optimista politikusi nyilatkozatok ellenére mégsem tanulhatják idegen nyelvként ősztől a román nyelv és irodalmat a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok, és az új tanévig nem készül el a Románia földrajza és történelme tankönyvek fordítása sem.
Előkészítik az előkészítést
„Senki se álmodjon arról, hogy a 2012–2013-as tanév előtt lesz új kerettanterv és tankönyv” – nyilatkozta lapunknak Szőcs Domokos. Az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója kijelentését azzal magyarázza, hogy az új tantervek – köztük a kisebbségek számára készülő román nyelv és irodalom tanterv – előkészítése csupán a hazai oktatási rendszerről szóló helyzetjelentés közvitára bocsátása után kezdődhet el.
„A tanterveknek illeszkedniük kell a jelentés megállapításaihoz, ezért is lassúbb a folyamat a vártnál” – érvelt a szakember. A közoktatás állapotát és perspektíváit ötven évre visszatekintve összegző dokumentumot ezen a héten bocsátja közvitára az Országos Értékelő és Felmérő Központ. Így Szőcs jóslata szerint várhatóan május második felében kezdődik el az új tantervek előkészítése.
A kisebbségek számára készülő tantervek lényege az lenne, hogy a román nyelvet a kisebbségi diákok nyelvi készségeinek megfelelően oktatják, a földrajz- és a történelemoktatást kiegészítik a kisebbségi nemzetközösségek kulturális igényeinek és örökségének megfelelően, de speciális programot kap a kisebbségi zeneoktatás
Januári optimizmus
A kisebbségi főosztály igazgatója január közepén még jóval derűlátóbban nyilatkozott arról, mikortól léphetnek életbe az új tanügyi törvény „kisebbségbarát” előírásai. Szőcs akkor még abban bízott, hogy január második felében lezajlik a szakmai egyeztetés és háttérmunka, februártól pedig megkezdődhet a tantervek előkészítése.
Az eredeti elképzelések szerint az első negyedévben konzultáltak volna a minisztérium munkatársai a változtatásokról a pedagógusokkal, tanfelügyelőségekkel, hogy a szakemberek javaslatai is bekerülhessenek az előkészítés alatt álló dokumentumokba. Szőcs Domokos tegnap beszámolt arról, hogy már találkozott a tanfelügyelőségek munkatársaival, de az új tantervről még nem esett szó, egyelőre a tanügyi törvény alkalmazását vitatták meg.
Az új tantervekkel kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke január végén foglalt állást. A politikus hangsúlyozta: a cél az, hogy az új tanév kezdetén már magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvet kapjanak a diákok. Markó akkor úgy vélte, ez könnyebb feladat, hiszen a jelenlegi kiadványok lefordításával rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket.
Optimista volt korábban Király András oktatásügyi államtitkár is, aki januárban még úgy fogalmazott: „erőltetett menetben” dolgoznak az év első felében az új tantervek kialakításán.
Király: az erőltetett menet nem vált be
Tegnapi megkeresésünkkor Király már nem látott reális esélyt az „erőltetett menet” teljesítésére, ám azt nyilatkozta, a késés nem okoz problémát, mert „bevárják” a reformnemzedékek a nekik szánt új tankönyveket.
„Valóban csúszik egy évet a tanterv- és tankönyvreform, de ez nem jelent áthidalhatatlan megoldást, az új tantervekkel fokozatosan ismerkednek majd a diákok” – hangsúlyozta az államtitkár, aki örvendetesnek nevezte, hogy 2015-től már az új tanügyi törvénynek megfelelően érettségiznek majd a maturandusok, és felvételiznek líceumba az általános iskola végzősei. „Ez azért fontos, mert nem kell majd kivárni egy teljes oktatási ciklust, hanem menet közben bevezethetjük a változásokat, felgyorsul így a folyamat” – vélekedett.
A tanárok nyitottak
Szőcs Domokostól azt is megtudtuk: még mindig nagyon kevés információ jut el az oktatásügyben dolgozókhoz a reformintézkedésekről, ezért az utóbbi hónapokban tájékoztató kampányt folytattak, hogy felkészítsék a tanárokat a változásra. Szavai szerint új tantervek és tankönyvek ugyan nem lesznek a jövő tanévtől, de az oktatás átszervezése megkezdődik. Így például az általános iskola felső tagozata egy évvel hosszabb, a középiskolai képzés egy évvel rövidebb lesz.
A következő tanév ötödikesei kilencedik osztályig az általános iskolákban tanulnak. Elvileg ennek a beosztásnak megfelelően változik majd a tanrend is, gyakorlatilag azonban nem tudni, hogyan oszlik el jövő tanévtől a tananyag. A tankönyvek és a tanterv csúszása nem érinti az új beosztás szerint tanuló „reformosztályokat” – nyilatkozta Szőcs Domokos.
Király András az elmúlt hónapokban folytatott „reformkampány” tanulságait úgy összegezte: a tanárok nyitottak, és a tanügyminisztérium is mindent megtesz azért, hogy meggyőzze őket a változások fontosságáról.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Végletesen fejlődő Erdély
A multinacionális vállalatok letelepedési preferenciái mellett az elvándorlás és az egykor összefüggő történelmi régiók szétszabdalása is hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi megyék egymástól szögesen eltérő gazdasági fejlettségi mutatókat produkálnak.
A végletek jellemzik az erdélyi megyék idei fejlődési kilátásait: ebben a régióban ugyanis egymás tőszomszédságában találhatóak az ország legdinamikusabban előretörő és leglassabban növekedő közigazgatási egységei. Az Országos Előrejelző Bizottság adatai szerint a Romániában idén legjobban prosperáló négy megye közül három Erdélyben található: Kolozs, Brassó, Szeben és Argeş.
Tavalyhoz viszonyított két százalék fölötti bruttó össztermékükkel (GDP) még Bukarestet és Ilfovot is megelőzik. Míg Maros és Hargita megye 2011-ben „ráérősen” halad a fejlődés útján, Kovászna a határmenti Bihar, Szatmár, Szilágy megyékkel a legszerényebb, egy százalék alatti gazdasági fellendülésre számíthat, amit az elemzők a „problémás” jelzővel illetnek.
Nyugat „alkonya”
„A Közép-erdélyi megyéknek a határmentiekhez viszonyított gyorsabb fejlődése ellentmondásosnak tűnik annak a közgazdasági elméletnek a fényében, miszerint Nyugat-Európából a kontinens közép-keleti része felé haladva folyamatosan romlanak a gazdasági mutatók. Hogy ez mégsem így van, többek között annak köszönhető, hogy a peremmegyékben nagyobb elszívó hatás érvényesül, innen többen távoztak Nyugat-Európába dolgozni” – magyarázta lapunknak a szembetűnő eltérést Colţea Tibor közgazdász.
Másrészt a Románia nyugati megyéivel szomszédos régiók – kevés kivétellel – történetesen Magyarország legfejletlenebbjei közé tartoznak. Colţea emellett még egy történelmi okot is megjelölt: szerinte az első világháborút lezáró békeszerződés összefüggő, egymásra utalt gazdasági egységeket szabdalt szét, a továbbiakban is ellehetetlenítve, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást.
„Nagyvárad például egykor a régió kereskedelmi központja volt, míg Debrecen a nyersanyagszállítója, a szerepek megbomlása után pedig a városok a mai napig nem tudtak magukra találni” – fogalmazott a közgazdász. Ezzel szemben Kolozsvár, Szeben és Marosvásárhely környéke megőrizhették viszonylagos egységüket és megmaradhattak Erdély belső részének karakteres kulturális-gazdasági központjaiként.
Az export hátszele
„A leggyorsabban fejlődő térségek egyben azok, amelyek exportra dolgoznak, így például a Kolozs és Argeş megyékben jelenlevő erős multinacionális vállalatok, mint a Nokia vagy Dacia egyértelműen javítják a statisztikát” – magyarázta Ilie Şerbănescu gazdasági elemző az Adevărulnak, rámutatva, ilyen értelemben az ország talpraállása túlságosan is függ a külföldi megrendelésektől.
A mutatókra pedig az is rányomja a bélyegét, hogy a nagyvállalatok adói nem feltétlenül a helyi-, megyei költségvetést gyarapítják, hanem a központi államkasszába vándorolnak. Az előrejelzés készítői idén a nettó átlagkereset 5,2 százalékos növekedésére számítanak. A bérek vonatkozásban már a főváros vezet, ahol az alkalmazottak 2004 lejes átlagfizetéssel hónap végén – statisztikailag – kétszer annyit vihetnek haza, mint a legszerényebben kereső háromszékiek vagy Bihar megyeiek.
Mindez jól mutatja azt is, hogy a gazdasági fejlettséget mennyire befolyásolja a vásárlóerő, illetve az ennek nyomán alakuló fogyasztás. Bár a tömöttebb pénztárcák és a nagyobb áruforgalom közvetlenül élénkítik a gazdaságot – figyelmeztetnek a szakértők –, a túlnyomórészt importra alapuló romániai fogyasztás nem minden ágazatot futtat fel egyformán, elsősorban a hazai gyártóknak nem kedvez.
Totka László

Új Magyar Szó (Bukarest)

Hiteltelen
Csak kapkodom a fejem: hiteles papjaink hosszú sora mellett mennyi hiteltelen is van.
Az egyik a szószékről lángolva beszél a szülőföld szeretetéről, az itthonmaradás erkölcsi felelősségéről, s közben elegánsan „elfelejti”, hogy két gyermekét már rég nyugatabbra rendezte.
A másik a család szentségéről, a házasság szépségéről papol, miközben feleségétől többek között olyan előrángatott okkal próbál válni (írt róla a sajtó!), hogy a román titkosszolgálatnak az ő megfigyelésére beépített embere.
Többektől hallani, hogy X tiszteletes, miközben itthon az Úr szegény szolgáját játssza, szép nyaralót épített a Balatonon. Miből? Abból, amire az olvasó gondol!
Néhány éve lapunk is beszámolt Cs. tiszteletes esetéről, akit a hívek karóval zavartak el az egyik szatmári faluból, mivel hosszú éveken át „lenyúlta” (ellopta!) az egyház pénzét. Mint kiderült, gyermekei nyugati karrierének egyengetésére.
Nem kevés haragost szereztem azzal, hogy nyíltan vallom: papjaink egyáltalán nem jobbak, mint az átlagos ember, és mint maga a társadalom, amelyből vétettek. Ugyanakkor felháborít, hogy egyesek mégis megjátsszák, hogy jobbak, s ezért ők hivatottak a hazai magyarságot vezetni.
Gondoljunk csak Tőkés Lászlóra. Az egykori temesvári hős (akit akkori kiállásáért magam is tisztelek) már rég nem azonos az általunk 89 végén megismert személlyel. Gőg, felfuvalkodottság, önimádat, öntörvényűség jellemzi. Amit a személye körül kialakult sok zűr (az ide-oda való politikai táncolásától és pártalapítási hóbortjától a bulvárlapok csemegéjének számító válásáig) elég meggyőzően bizonyít.
Mint több más, a legújabb trükkös játéka is hiteltelen. Mármint az, hogy elszámoltatja az RMDSZ-t a magyarországi pénzek felhasználásáról. Nem azért hiteltelen, mert nem lehetnek kétesen elköltött pénzek. Hanem azért, mert az ő anyagi ügyeiben is legalább ennyire lehetne turkálni.
Például a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium építésére küldött húszezer dolláros amerikai támogatás kapcsán. A tíz éve még létező kuratórium tagjai szerint egyszerűen lekapcsolta, mondván: „Majd megkapjátok kamatostól”. Azóta mind kapják, s a még félig sem kész épület hosszú évek óta ott áll, mint egy romhalmaz, az egyház messzire látszó tehetetlenségének jelképeként, miközben a református gimnázium diákjai a Kölcsey Főgimnázium és a Katolikus Líceum bentlakásába szorultak – már akinek jutott hely.
Persze, ez csak egy tisztázásra váró ügyei közül. S meglehet, nem is a legnagyobb.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbáth Erzsébet, aki magyarul tanította a csángókat
A József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatónője és Domokos Pál Péter Alapítvány elnöke. Ez a két intézmény vállalta fel, hogy 1990-től a csángó gyerekeket Csíkszeredában anyanyelvükön, magyarul tanítsa, fejlessze beszédkészségüket. Magyartanárként ez a feladat főleg Erzsike nénire várt, ám ez olyannyira jól sikerült, hogy ebből a generációból nőtt ki az ismert csángó költőnő, Iancu Laura is.
Borbáth Erzsébet az egyetemen először az elmélet szintjén ismerkedett meg a csángókkal, majd a Gyimesbe került tanítani, így a gyimesi csángókat személyesen is megismerhette. Később egy Moldvába szervezett kirándulás alkalmával találkoztak egy lujzikalagori csángó asszonnyal, aki beszélt nyelvjárásukról és a falut is meg szerette volna mutatni, de a milícia nem engedte be a csíki kirándulókat.
Az újabb kapcsolat a csángósággal 1990-ben alakult ki, amikor is Beder Tibor, az RMDSZ akkori szórványfelelőse javaslatára a csíkszeredai József Attila iskolában csángó gyerekek is kezdtek tanulni. Mind a tanulóknak, mind a tanároknak nagy erőfeszítést kellett tenniük, hogy a román tannyelvről sikerüljön átállni a magyarral. Később anyanyelvi előkészítő táborokat szerveztek, hogy kiválaszthassák azt a harminc gyereket, akit felvehetnek az iskolába.
Erdély.ma

Ide a fele Kárpátalját!
El tudják képzelni Fertősalmáson, Tiszabökényben, Nevetlenben, Visken vagy Királyházán, hogy Ukrajnában térnek nyugovóra, de Romániában ébrednek? Nos, ha egyes román politikai körökön múlna, mindez akár már holnap bekövetkezhetne. Ez nem áprilisi tréfa!
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben, addig ők a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el. Legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben ukrán diplomáciai levelezést idéznek. Mint az Impulzus írja, egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugatbarát moldáviai politikusok a Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyeszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna. Andrij Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt.
Egy másik, 2009-ben íródott, „Román–ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” címmel íródott, ugyancsak titkos jelentés szerint Bohdan Jaremenko, az elnöki titkárság külügyi irodájának egyik vezetője arról beszélt, hogy „az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” Bohdan Jaremenko szerint Romániának a Prut-menti Csernovic és az odesszai régió déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
E tájékoztató szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. E levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és a célozgatások Románia és Moldova esetleges egyesülésére utaltak.
És, ami a leglényegesebb: egyes román politikusok nem csupán a korábban említett, jelenleg Ukrajnához tartozó Észak–Bukovinát (vele az Ivano–Frankivszki megye keleti részét), Budzsákot és Dél–Besszarábiát szeretné magáénak tudni, hanem, mint ahogyan a bevezetőben is jeleztük: Kárpátalja több mint felét is! Úgy vélik, a történelmi Máramaros vármegye ide eső területének, olyan településeknek, mint Huszt, Técső és Rahó, illetve a Huszti, az Ilosvai, a Volóci és a Szolyvai járásnak, részben vagy egészében, a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa megye Tiszán túli részének Romániához kell tartoznia... Kárpáti Igaz Szó
Erdély.ma

Hungária kilója
Mennyibe kerülhet egy kiló Hungária? Ez most még rejtély, de ha valóra válik egy magát liberálisnak valló párt aradi politikusának álma, és elárverezheti a vértanúk városában álló Szabadság-szobrot, akkor minden bizonnyal kiderül.
Említsük meg a nevét is, hiszen a más nemzeti közösségekkel szembeni mélységes empátiája és igazi szabadelvűhöz méltó toleranciája miatt megérdemli: Florin Galişról, a Nemzeti Liberális Párt városi szervezetének elnökéről van szó, aki így kíván pénzt szerezni ahhoz, hogy hazahozzák Romániába Nicolae Bălcescu hamvait Olaszországból. Galiş rózsaszín álomképei szerint amennyiben a jövő évi választásokon sikerül megszereznie a partiumi város polgármesteri székét, Aradra viteti a román forradalmár maradványait, és a várban létrehozandó múzeumban állítaná ki. Az ehhez szükséges pénzt abból teremtené elő, hogy értékesítené a néhány évvel ezelőtt, számos konfliktus és kompromisszum nyomán nem eredeti helyén, hanem a Tűzoltó téren felállított Szabadság-szobrot.
Az ily módon színesfém-kereskedővé átvedlő polgármester-aspiráns azt nem árulta el, miért éppen Aradon kellene a Bukarestben született és Itáliában elhunyt román forradalmár jelenleg Palermóban található hamvainak nyugodniuk, hiszen mindamellett, hogy egy idegen állam alattvalójaként közvetített a magyar forradalom ellen fegyvert fogó magyarországi román martalócok és Kossuth között, Aradhoz történetesen semmi köze sincs. Ellentétben a magyar honvédség ott kivégzett tizenhárom tábornokával, akiknek az általa eltávolítani kívánt szobor emléket állít. Hogy Galiş a történelem ismeretét illetően komoly kihívásokkal küzd, az is jelzi, hogy szerinte a szobrot átkeresztelték, mivel lánykori nevén Hungáriának hívták, csak később nevezték el Szabadság-szobornak.
Úgyhogy ezúton üzennénk neki, hogy kapaszkodjék meg jó erősen, az emlékmű főalakját ugyanis ma is Hungáriának hívják, és a kompozícióban a Haza romantikában megszokott, allegorikus megtestesüléseként babérkoszorúval a kezében hirdeti a szabadságharc leverése után vértanúhalált halt fiainak dicsőségét. Nemzetiségtől függetlenül, hiszen német, szerb és horvát is volt köztük. Persze nem biztos, hogy az ádáz „liberális” hazafi ezt képes felfogni, ellenkező esetben hagyná a hősöket és a kedélyeket békében nyugodni. Ha a vágyálmai valóra válnak, megtudhatjuk, mennyibe kerül Hungária kilója. A tranzakció során kapott pénz mellé pedig bónuszként a viszály és a gyűlölködés is érkezik majd. A megértés, egymás érzékenységének tisztelete és a tolerancia meg ismét hiánycikk. Igaz, azt nem kilóra mérik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Keresztalja címen új katolikus hetilap jelenik meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul vasárnap útjára, amelynek szerkesztői inkább hírlapjelleget szánnak, így elsősorban tényanyagokra koncentrálnak.
 „Az egyházról sokan sokfélét írnak, többnyire nem a legkedvezőbb beállításban. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek, hiszen a mi egyházunk fiatal, mindig kész a megújulásra – vallja Lukács János főszerkesztő, a Krónika volt munkatársa. – Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetős formában önti elénk a jórészt negatív híreket, addig a mi híreinkről, a keresztény kezdeményezésekről jobbára csak szűk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhető egyfajta kiégett, elfáradt hangulat az emberek körében.” Kérdésünkre, hogy miben tud újat hozni a már létező katolikus hetilappal szemben, Lukács leszögezte, elsősorban szerkesztési koncepciójában lesz más a Keresztalja.
Ennek keretében inkább saját témákat jelenítenének meg, azokat pedig olvasmányos formában dolgoznák fel, és jó minőségű sajtófotókkal illusztrálnák. Ugyanakkor megjelenítenék a gyulafehérvári, nagyváradi, szatmárnémeti és temesvári egyházmegye híreit egyaránt, odafigyelve a testvéregyházakra és reagálva az ország közéleti történéseire is. „Nem kívánunk rivalizálni más újságokkal, a Keresztalja együttműködő partnere, vagy ha tetszik, kisebb testvére szeretne lenni a már létező hetilapoknak” – szögezte le a főszerkesztő. A lap szerkesztői azt szeretnék elérni, ha az újság hasábjain keresztül nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz szólnának. „Elsősorban viszont azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élő egyház iránt is érdeklődnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idősebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban” – vallják.
Az első lapszámban például egyaránt szó esik a ferencesek húsvéti előkészületeiről, az ingyenes lombikprogram körüli aggályokról, valamint II. János Pál pápa boldoggá avatásáról. Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás, annak a titka az, hogy ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. „A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelent, így jelen van a szóban a közösség, az úton levő csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erős utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára” – fogalmazta meg Lukács János.
A lap első számát virágvasárnap vehetik kézbe az olvasók. A Székelyföldön több településen is rikkancsok fogják árusítani a templomok környékén, de több plébánián is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklődők felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a terjesztes@keresztalja.ro e-mail címen vagy a 0364-730994-es telefonszámon.
Krónika (Kolozsvár)

Lopják a Szabadság-szobrot
Ismeretlen tettesek lelopták a Szabadság-szoborról a diadémot és a tőrt a hátsó részről. Hogy ez politikai indíttatású akció – az elmúlt napokban egyre több magyarellenes támadást intéznek ellenzéki pártok –, vagy fémtolvajok műve, egyelőre nem tudni. 
Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a rendőrség nyomozást indított ismeretlen tettes ellen, ezzel azonban a gondok még nem oldódtak meg, mert vissza kellene szerelni a téren a régebben elromlott térfigyelő kamerát. „Többször is szorgalmaztam a kamera visszaállítását, és nem csupán a Megbékélés Parkjához, de egyelőre eredménytelenül” – tette hozzá az alpolgármester.
Nyugati Jelen (Arad)

Kampánymagyar
Nem hiszek a néphülyítésben.
Meggyőződésem, hogy minden felnőttnek megvan a magához való józan paraszti esze, és ha döntéshelyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mi áll reményeihez legközelebb.
Három évtizede látom, hogy az élőhelyünk mindennapjait adólejeinkből alakítgatók mindig szerveznek valami figyelemelterelőt, ha nincs megoldásuk a nyomasztó gondokra.
Az átkosban havonta, kéthavonta volt egy-egy bukaresti csődület, amelyek között olykor kiszállt a vezír egy-egy kukorica vagy búzaföldre, vagy elment egy-egy frissen felmosott és festett, eladhatatlan portékát gyártó helyre, hogy utána az újságok tollnokai a világszínvonal megtervezéséről vagy a nyugatiak által megközelíthetetlen terméshozamokról cikkezzenek.
Napjainkban sincs ez másként. De a csábítás sokkal nagyobb és szerteágazóbb.
A népámításra rárakódik a pénzimádat, a disznófejű Nagyúr csábítása, amely már Adyt is reménytelenül sanyargatta.
2012. áprilisának elején teszik le a választásokon induló romániai pártok a jelöltjeik neveit tartalmazó lajstromokat. A nyüzsgés már megkezdődött.
A nagyok kongresszusokkal, elnökválasztásokkal hangolnak.
A romániai magyaroknak is jut belőlük.
Az 1989 karácsonyán kihajtott, már akkor négyszögesített tulipán Déva várát építve Kelement talált magának.
Az induláskor nagy volt a lelkesedés, és szinte minden magyar a tulipánra pecsételt.
Hittük, hogy jobb lesz, és végre a közülünk választottakkal az élen kiegyenesedve jobbra fordul sorsunk.
Huszonegy év után láthatjuk, hogy reményeink nem teljesültek. Olykor az az érzésünk, hogy fikarcnyit sem haladtunk az álmodott úton.
Közösségi összezárás helyett bezárkózunk, magunkba roskadva morzsolgatjuk egyre apróbb búzaszemeinket, zöldség és gyümölcstermesztés helyett pedig a Nagyúr boltjaiban vásároljuk a spenótot és az avokádót.
Nekünk még azt mondták szüleink, hogy tanulj gyermek, legyen belőled valaki, ne kelljen annyit gürcölnöd, mint nekem.
Ma arról ír az újság, hogy a gyermekek a betonkalitka kulcsával a nyakukban lődörögnek az utcán, iskola helyett vendéglőkben töltik a délelőttjeiket, tanulás helyett hajnalig verik a számítógép billentyűzetét, hogy minél több képernyőre festett szörnyet, álkatonát öljenek halomra. Közben a szülők éhbérért melltartópántot varnak, autókormány-kereket vesznek ki az automatából, majd hullafáradtan átalusszák a csomagolt uzsonna helyett pénzzel feltarisznyázott, ízes-színes műeledelt evő egykéjük éjszakai tévézését, aki van, hogy reggel föl sem ébred, így az iskolába el se megy.
Ilyen körülmények között kell, hogy az elöljáróságot fölvállalók hihető jövőt fölvázolva reményt sugározzanak.
Vannak, akik vállalják, és uniós – tehát nem saját – pénzből épített járdákkal, parkokkal ámítanak.
Mások az új oktatási törvény ál jótéteményeit szajkózzák, de annak lényegéről szót sem ejtenek. Ez a törvény ugyanis a helyi pártkatonákra bízza iskoláink sorsát, miközben azok működési feltételeibe a helyi közösség azért sem szólhat bele, mert a kormány nem hagy nekik annyi pénzt, amennyiből megtehetnék. Mindezt – minden romániai magyar közérzetét javítandó – az örökös pártelnök, helyettes miniszterelnök, Markó Béla vezényli. Ha a romániai magyar oktatásért székfényezők továbbra sem a cselekvést részesítik előnybe, akkor tíz év múlva már csak Aradon lesz magyar oktatás, főgimnáziumi besorolású, amely az ötvenes évek Magyar Vegyesének vagy a hatvanas-hetvenes évek Hármasának már árnyékába se lép.
Naponta halljuk, olvassuk a romániai magyar jogászból lett egészségügyi miniszter érdemeit, aki jövőre úgy fog kiszállni székéből, hogy az élet forgatagában a rendszere ellátására szorulók hozzátartozóitól csak szidás, és pénztárca-ürítés a része.
Környezetvédelmi miniszterünket a hajdan kukoricacsövekért bezártak ihlethették, amikor börtönt ígért a nagyok által letarolt fenyvesek fatolvajainak. Közben gőzerővel készíti elő a verespataki aranykitermelést.
Mindeközben Kelemen Hunor nem jut be Orbán Viktorhoz, már nem siet találkozni Tőkés Lászlóval, de a polgári pártos polgármester visszakapta hivatalát, bár pártjuk kongresszusát megfúrta egy tulipános vállalkozó, és fogynak a romániai magyaroknak járó bukaresti lejek az RMDSZ-kasszából.
Mert nekik mi már csak kampánymagyaroknak kellünk, és vagyunk.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)