Lăzăroiu: eltűnhet az RMDSZ
Az RMDSZ furcsa, saját ideológia nélküli alakulat, amely megtűrtként van jelen a romániai politikai életben, ugyanakkor könnyen megtámadható lenne a bíróságon, hiszen nem politikai párt – fejtette ki egy, az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban Sebastian Lăzăroiu államfői tanácsos, aki egy új párttörvény szükségességéről is beszélt.
A magyar érdekvédelmi szövetséget jellemezve a tanácsos úgy fogalmazott, az RMDSZ jelenlegi formájában megtűrt alakulat. „Normális módon működése ellen panaszt lehetne tenni a bíróságon, hiszen nem politikai párt. De természetesen senki sem tette meg, hiszen az RMDSZ kényelmes kormányzati partner, ezért senkinek sem érdeke, hogy tönkretegye. (...) Az RMDSZ-t egy etnikai közösség igényei hívták életre. Ez biztosítja számára azt a politikai stabilitást, amellyel rendelkezik, bár nem párt” – mutatott rá Lăzăroiu. A tanácsadó úgy véli, az RMDSZ nagyon furcsán épül fel, mivel nincs egyetlen ideológiai irányvonala, soraiban kereszténydemokraták, szociáldemokraták és liberálisok is vannak, bár az Európai Néppárthoz tartozik.
„Talán nem is rossz, hogy így alakult. Az is megtörténhet, hogy idővel az RMDSZ megszűnik. Az általános trend az etnikai tényező jelentőségének csökkenése felé tart, így szerintem az RMDSZ-ben meglévő eltérő ideológiai irányvonalakat fölszívják a román pártok, mivel ez a hosszú távú trend. A legnagyobb gond az, hogy a magyarok választási részvételi hajlandósága is csökken. Az etnikai témák már a magyarok számára sem bírnak nagy jelentőséggel. Feltehetőleg 10–15 éven belül a román pártok beolvasztják az RMDSZ ideológiai platformjait” – vélekedett a tanácsos. Szerinte egyébként új párttörvényre lenne szükség, amely enyhébb szabályozásokat tartalmazna a jelenleginél, a pártok ugyanis a polgárok szabad társulásának eredményei, amelyeket ezért nem kell túlságosan szigorúan szabályozni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ortodox erődemonstráció?
Néhány napja megsokasodott hangfalakból és megerősödött hangerővel hirdeti az ortodoxiát a marosvásárhelyi görögkeleti egyház. Szinte valamennyi hagymakupolás templom külsején lévő hangfal által az utcán sétálók is részesülnek a liturgiából. A mohamedán világ minaretjeinek müezinjeit felidéző hatalmas hangerő nemcsak visszatetszést kelt a más felekezetűekben, szertartásaikat is zavarja.
A belvárosi Keresztelő Szent János-plébánia lelkésze, Oláh Dénes a templom hátsó részében meghúzódó hívekhez szóló felhívással volt kénytelen megkezdeni a vasárnap déli misét. „Arra kérem a bejárat közelében állókat, hogy csukják be az ajtót, hogy ortodox testvéreink ujjongása ne nyomja el a mi lelkünkben lévő ünnep örömét” – fogalmazott diplomatikusan az esperes. Mivel Isten két házát mindössze egy járda és egy kétsávos út választja el, a görögkeletiek hangfalakból szóló liturgiája csukott ajtóval már a mise elkezdése előtt behallatszott a plébániára. Csupán akkor sikerült valamelyest elnyomni, amikor a gyülekező hívek közül valaki elkezdte hangosan a rózsafüzér imádságait mondani. „Nem akarom minősíteni, tény, hogy ízléstelen gesztus volt a részükről” – fejtette ki a Krónikának Oláh Dénes főesperes, akit prédikációjában minden egyes ajtónyílás megzavart. Szerinte annál is inkább érthetetlen az ortodoxok gesztusa, mivel híveik közül senki nem rekedt az utcára. Az is furcsa, hogy a görögkeletieknek kevésnek bizonyult a katedrális homlokzatára felszerelt kilenc hangfal. További kettőt az úttestre és egyben a plébániára irányítva helyeztek el.
Bár meggyőződése, hogy az ortodox pópák máskor is meg fogják ismételni a húsvétkor keltett hangzavart, Oláh Dénes mégis bízik a kérdés emberséges megoldásában. A katolikusokhoz képest Ötvös József református esperes és vártemplombeli hívei szerencsésebb helyzetben vannak. Bár légvonalban alig száz méterre vannak az ortodox katedrálistól, vasárnaponként hozzájuk nem hatol be a román nyelvű szertartás. „Szerencsére mi magasabban vagyunk várfalak vesznek körül és a közbeeső épületek is kifogják a hangot. Amúgy a főtéren elhaladva, én is felfigyeltem a hangfalakra, és az onnan áradó túlzott hangerőre. Teljesen visszataszítónak, műnek és ridegnek tűnt, mert nem a híveknek, hanem az utcának szólt. Ott meg a két-három rendőrön kívül csak a járókelők voltak” – nyilatkozta Ötvös. A református lelkész arra is felfigyelt, hogy az ortodox templom hangfalai akkor is bömbölnek, amikor éppen nincs szertartás. „Én már csak azért sem értem meg, mert a mi, kálvinista hitvallásunk lényege szerint az ünnepet közösségben, bensőségesen kell átélni” – tette hozzá a vártemplom lelkipásztora. A vasárnap délelőtti csendben olykor a Bolyai térig is felhallatszik az ortodox templom hívó szava, de az unitárius templom falait nem „töri” át. „Mindemellett nem a legjobb érzés ezzel az erődemonstrációval szembesülni. Az evangélium hirdetésének meghittnek kell lennie. Én biztos nem szereltetnék hangfalakat a templomra, de vajon mi történne, ha a katolikus testvérek ezt megtennék, és akkor egyszerre szólna a két prédikáció?” – tette fel a költői kérdést Nagy László unitárius esperes, aki szintén elítélendőnek tartja az ortodoxok térfoglalását.
Bár első reakcióként Gheorghe Şincan ortodox esperes sajnálatát fejezte ki a történtekért, utólag furcsállásának adott hangot, miszerint „eddig senkit nem zavart, és nem is rohant az újsághoz”. A főpap – aki nem volt jelen a vasárnapi szertartáson – viszont nehezményezi, hogy katolikus testvére miért nem fordult hozzá, mert „lehetne találni egy megoldást”.
Ezt várja Valentin Bretfelean is, a városháza keretében működő közrendészeti bizottság elnöke. „Ha lesz írásos panasz, kivizsgáljuk, addig nincs mit tennünk” – szögezte le, hozzáfűzvén, hogy egy ilyen témával az újságíróknak sem kellene foglalkozniuk. Kérdésünkre, hogy bizottsági elnökként nincs rá törvényes mód, hogy vizsgálatot indítson, Bretfelean – aki egyben a helyi rendőrség vezetője is – azzal replikázott, hogy a húsvéti körmeneten a római katolikusok is használtak megafont és hangfalat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Zenével, húsvéti tojással, koccintással ünnepelték az alkotmányt
Talán a legtartalmasabb gálaműsorral épp Kolozsvár tisztelgett Magyarország új alaptörvénye előtt: az egyetlen határon túli város, amely bekapcsolódott a húsvéthétfő esti, tíz helységet élő körkapcsolással összekötő ünnepi programba. Budapest, Békéscsaba, Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szeged és Szombathely mellett a kolozsvári magyar opera is várta mindazokat, akik a húsvéti ünnepet közös zenehallgatással kívánták lezárni, s egyszersmind részesei lenni a magyarországi eseményeknek is. Mindezt a Duna televízió biztosította, amelynek munkatársai az összes helyszínről bejelentkeztek.
A kolozsváriakkal együtt ünnepelt Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, valamint Szilágyi Mátyás főkonzul és további közéleti és egyházi személyiségek. Ezzel együtt az opera nagyterme laza félházat mutatott, mintha a közönség is kicsit értetlenül állt volna a húsvéthétfői koncertlátogatás lehetősége előtt. Felemelő pillanatnak számított azonban a Himnusz, amelynek hangjai egyszerre tíz városban csendültek fel, majd a közönség felvételről meghallgathatta Schmitt Pál magyar köztársasági elnök ünnepi beszédét, amelyet délben, az új, „magyar, korszerű, nemzeti és európai” alaptörvény aláírását követően mondott el. A politikus kiemelte: ezen a napon nem csak a hitbéli tanítás, a húsvét évszázados hagyományát ünnepeljük, hanem a közös munka fölött érzett büszkeséget is, hogy több mint 20 évvel a rendszerváltás után megszületett az új alkotmány, amely „Magyarország feltámadásának alapja és záloga”. A köztársasági elnök a nemzeti összetartozás okmányának is nevezte az új alaptörvényt, amelynek ünneplése is ezt a jellegét emeli ki, tíz magyarországi város és Kolozsvár részvételével, hiszen a magyar kultúrát a vele együtt élő nemzeti közösségek értékei is erősítették. – Bízunk a fiatalok elhivatottságában, abban, hogy a gyermekeink ismét naggyá teszik Magyarországot! – jelentette ki az elnök, szabadságot, békét és egyetértést kívánva az ünneplő magyarságnak és az együtt élő nemzetiségeknek.
A köszöntő szavak után felcsendült Kodály Psalmus Hungaricusa, az opera kórusának és zenekarának előadásában, Bardon Antal szólista közreműködésével és Selmeczi György vezényletével. A tíz városban egyszerre előadott zsoltárt követő szünet után mindenhol egyéni műsorral folytatódott a program. Kolozsváron mezőségi és kalotaszegi népzene, valamint reneszánsz muzsika is csendült, előbbi a Tarisznyás Együttes, utóbbi a Flauto Dolce előadásában. Elhangzott továbbá Farkas Ferenc Kárpáti rapszódiája és Liszt Ferenc Csárdás obstinéja, szintén Selmeczi György vezényletével, majd Kulcsár Szabolcs vette át a karmesteri pálcát. Elsőként Erkel Ferenc operarészletek hangzottak el (Hunyadi László, Brankovics György, Bánk bán) Vígh Ibolya, Sándor Árpád és Fülöp Márton előadásában, majd Bartók Béla román népi táncait követően Kodály Zoltán Székely fonójának fináléja zárta az ünnepi műsort, Szilágyi János, Molnár Mária, Covacinschi Yolanda, Sándor Árpád és Fülöp Márton közreműködésével.
A közönség a függöny legördülése után sem oszlott el, hiszen a belépőjegyül kosarakba gyűjtött húsvéti hímes tojásokat bőséges fogadás keretében szolgálták fel az opera emeleti előcsarnokában, ahol művészek, zenészek és a jelenlévők közösen ünnepelhették a húsvétzárást és az új magyar alkotmány születését.
S. B. Á. 
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar feliratok a BBTE-n
Magyar feliratokat helyeztek el a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi tagozatán harmadéves egyetemisták. Az akcióról Nemes Előd tanár értesítette lapunkat, aki úgy véli, hogy az egyetem sepsiszentgyörgyi épületében hiányos a magyar nyelvű feliratozás, annak ellenére, hogy az itt tanuló ezer diák 80 százaléka magyar, továbbá a tanárok jelentős része is magyar nemzetiségű.
Nemes Előd elmondta: eddig az egyetemi titkárság hirdetőtábláján például csak románul tették közzé az órarendet a magyar tannyelvű osztályok számára is, emiatt sok fiatal nem is tudja, mi a magyar neve bizonyos tantárgyaknak. A nyilatkozó hozzátette: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi részlegén három tanszék működik, a Fazakas József főigazgató által vezetett vállalatgazdaság tanszék honlapja kizárólag román nyelvű, miközben a közigazgatási tanszék internetes oldala három nyelven olvasható, sőt a BBTE központi honlapja is többnyelvű.
A kolozsvári egyetem sepsiszentgyörgyi részlegének hallgatói úgy vélik, a magát multikulturálisként meghatározó Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyik székelyföldi tagozatán megengedhetetlen a többnyelvűség ilyen mértékű hiánya.
A tiltakozók felszólítják az egyetem vezetőségét és Fazakas József főigazgatót az eddigi nyelvi hibák és hiányosságok korrekciójára és a magyar ügyfélszolgálat biztosítására, mert – fogalmaznak a hallgatók – a jelzett intézkedések hiányában mit sem ér a magyar nyelvű oktatás. Fazakas József főigazgató többszöri megkeresésünkre sem válaszolt.
K. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kérdések ünnep után
A feltámadás napja alkalom a magunkba szállásra, dolgaink átgondolására, a megtisztulásra. No meg az áhítatra, a fohászra – és a hitvallásra. Idén, Magyarországon, az alaptörvény szentesítésére is alkalmat jelentett.
Szabad-e ilyenkor arra gondolni, hogy sok embernek csak nyűg és frusztráció az ünnep, s az elesetteknek legfeljebb a gondjaik támadtak fel a magasztos fesztivizmus pillanataiban? Őket inkább kérdezésre készteti az ünnep is, tanácstalanságuk megfogalmazására.
Itt van mindjárt a köztársasággal elbánó alaptörvény minősítése. Orbán Viktor az alkotmányát „szépnek”, „a magyar újjászületés legfontosabb dokumentumának és Európa legmodernebb alaptörvényének” nevezi. Ezzel szemben – bár mérvadásban nyilván elmaradva a jogász végzettségű magyar miniszterelnök mellett – több mint félszáz jogi világtekintély „súlyos aggodalmát” fejezte ki „az alkotmányjavaslat és annak elfogadási módja miatt”, több olyan vonatkozást említve, amivel az alapszabály „aláássa a jogállamiságot”, s „komoly legitimitási hiányosságokat” jelez.
Kérdésünk tehát: kinyilatkoztatás-e az új alkotmány (amiben hinni kell, mint mondjuk a szeplőtlen fogantatásban), vagy pedig legfőbb jogforrás, szabályrendszer, vagyis törvény, amit be kell tartani államnak és polgárának egyaránt? Kinek higygyünk: a mostani „álamfőnek”, aki aláírta, vagy az előző köztársasági elnöknek, aki súlyos veretességgel bírálja?
Az emelkedett hangulatban kérdezhetünk magunk is szónokiasakat. Lehet-e ösztönből kormányozni? Nem hitelteleníti a hazaszeretetet a múlt kísérteteit felébresztő szemlélet? Átlényegül-e a giccs, ha monumentális? Meddig fokozható a nevetségesség?
Kérdezhetünk (ál)naivakat. Most megint úgy lesz, mint régebben, s a kevés dolog, ami szabad, az egyben kötelező is leend? És aki nem dolgozik, ne is egyék? Meg rendben van, persze, hogy a gyermeknek gondoskodnia kell a szüleiről, de miért kerül ez törvényes kötelességként az alkotmányba (és például az, hogy ne paráználkodjunk, nem)? Meg hát hogyan ellenőrzik, esetleg büntetik, ha valaki mondjuk azért nem visel gondot az anyjára, mert napestig robotolnia kell, hogy eltarthassa a gyerekeit?
Megkérdezhetnénk saját politikusainkat is: milyen érzés viharedzett demokrataként értően elmerülni egy ilyen dokumentumban? Akarhatunk-e egy olyan ország állampolgárai lenni, amely szembemegy az Európai Unió értékrendjével? Apropó: hivatásos és önképzett alkotmányjogászaink és „politológusaink” hol fejtették ki mélyenszántó és becsületes szakvéleményüket a húsvéti alkotmányról? (Mert a „médiaszakértőink” alapos, bátor véleményét a magyar sajtótörvényről ismerjük.) Kérdezhetünk képtelenséget akár: lehet-e még magyar, aki nem fideszes?
De nagyon praktikusat is: gyomorrosszullétre mi a leghatásosabb ellenszer, így, a zünnepek után?...
Kérdéseink sokasodnak, időnk és terünk fogy. Egyelőre várjuk a munkások szolidaritásának közelgő világi ünnepét – s ha még lehet, azt követően is kérdezünk.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

A világ legszorgalmasabb történészei
A marosvásárhelyi Mentor Kiadó két történelmi könyvét mutatták be tegnap este a szerzők jelenlétében a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Két sorozat ,,új, fontos termékeiről”, ,,időtálló művekről” esett szó: Tüdős S. Kinga történész Erdélyi testamentumok IV. – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei, 1661–1723 című munkájáról, illetve Pál-Antal Sándor történész, levéltáros Székely székek a 18. században IV. – Háromszék 1701–1722 között című kötetéről.
Míg az Erdély történelmére utaló kiadványok hosszú ideig tabunak számítottak, a Mentor alaposan kivette részét a kéziratok közkinccsé tételében, mindkét, igen termékeny szerző ,,házi kiadójává” váltak – hangsúlyozta Káli-Király István, a Mentor igazgatója. Hozzátette: Pál-Antal Sándor tizenhat kötetét, Tüdős S. Kinga nyolc könyvét jelentették meg, ők ketten ,,a világ legszorgalmasabb történészei”, életüket áldozták a tudományos kutatásra. Pál-Antal Sándor elmondta, e sorozatban sikerült feltérképeznie Székelyföld lakosságát, az itt élők gazdasági helyzetét negyed évszázadban, a névanyag nyelvészek és családfakutatók számára egyaránt fontos. Tüdős S. Kinga a tanulmányozott végrendeletek kapcsán úgy fogalmazott, azok emberközeli képet nyújtanak a vizsgált száz-százötven évről, esetenként még humor is van bennük, olyanok, akár egy mese. A kiadványok megjelentetése egyre nehezebb, Káli-Király István ennek kapcsán keserűen jegyezte meg, senki nem fogja fel a Kárpát-medencében, hogy ezek a könyvek mekkora nagy értéket jelentenek.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyász és rettegés Alfaluban
Több százan kísérték utolsó útjára az elmúlt pénteken meggyilkolt Csala Zsoltot, Gyergyóalfalu alpolgármesterét. Az elöljárót, mint ismeretes, borzonti hétvégi házában hidegvérrel agyonlőtték, az áldozat holttestében három lövedéket találtak, közülük kettőt közvetlen közelről adtak le. Az ügyben bukaresti ügyészek közreműködésével nyomoz a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szinte teljes állománya, az elkövetőt (elkövetőket) azonban egyelőre nem sikerült megtalálni. A brutális gyilkosság óta eltelt napokban egyre több mendemonda kering Csala Zsolt meggyilkolásáról a nagyközségben.
Tegnap a Gyergyószentmiklós közeli nagyközség utcáin már órákkal az alpolgármester temetése előtt gyászba öltözött embereket lehetett látni az utcán, akik virágcsokrokkal, koszorúkkal igyekeztek a szárhegyi út melletti temetőbe. A távolabbról, autóval érkezőket rendőrök irányították a temetőhöz közeli egykori gép- és traktorállomás udvarára. „Sokan ismerték és mindenki szerette” – szögezte le az egyik helybeli, megállapítva, hogy ekkora tömeg soha nem gyűlt össze temetésre Gyergyóalfaluban. A végtisztesség megadására érkezők között a helybelieken kívül számos RMDSZ-es politikust láthattunk, ott volt többek közt Pál Árpád parlamenti képviselő, Petres Sándor, Hargita megye tanácsának alelnöke, Bende Sándor, az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének elnöke, illetve a környék valamennyi RMDSZ-es elöljárója.
„Emberek, ébredjünk!”
„Emberek ébredjünk! Hová jutunk, ha olyan irányba haladunk, hogy békeidőben golyó végzett Zsolt testvérünkkel?” – vetette fel a kérdést Adorján Imre plébános a temetési szertartáson. Beszédében kifejtette, Csala Zsolt személyében a közösség nemcsak egy jó vezetőt veszített el, de apa nélkül maradt két kiskorú gyermek, megözvegyült egy édesanya, és idős szülőknek kellett gyermekük koporsója mellé állniuk. György István polgármester búcsúztató beszédében nyilvánosan bocsánatot kért mindazoktól, akit Csala Zsolt kollégája és testvérként tisztelt barátja valaha is megsérthetett. „Voltak céljaink, közös álmaink, voltak szavak, amiket csak mi értettünk. Tudom, hogy a közösen elkezdett munkát nekem kell befejeznem” – hangoztatta beszédében a polgármester.
A Csala Zsolt gyergyóalfalvi alpolgármester halála ügyében folytatott nyomozás részleteit még mindig nem hozták nyilvánosságra az illetékes hatóságok, mint arról korábban beszámoltunk, a nyomozást végző Hargita Megyei Törvényszéki Ügyészség hírzárlatot rendelt el az ügyben. Amit egyértelműen tudni lehet a Hargita megyei rendőr-felügyelőség által kiadott sajtóközleményből, hogy a 43 éves Csala Zsolt halálát három lövedék okozta. A törvényszéki orvosszakértő jelentése szerint egyik az áldozat combját, kettő pedig a gyomrát fúrta át (a holttest közelében három töltényhüvelyt találtak), halálát a haslövések okozták. A nyomozás során egy negyedik töltényhüvelyt is megtaláltak.
A nyomozó hatóságok több személyt kihallgattak az elmúlt napokban, és további kihallgatások vannak folyamatban.
Pletykák és találgatások
A brutális gyilkosság óta eltelt napokban egyre több mendemonda kering Csala Zsolt meggyilkolásáról a nagyközségben. Sokan nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy az erőszakos cselekmény összefüggésben lehet a törvénytelen fakitermelésekkel, és egy esetleges „famaffiás leszámolás” történt, ugyanakkor egyesek azt is tudni vélik, hogy az alpolgármestert a halála előtti időszakban többször is megfenyegették. Az köztudomású, hogy Gyergyóalfalu néhai alpolgármestere famegmunkálással foglalkozó cég résztulajdonosa volt. Arról is lehetett hallani, hogy Csala Zsoltnak az elmúlt időszakban több peres ügye is akadt, ami arra utal, hogy lehettek ellenségei. Nyílt titok a községben, hogy Csala Zsolt vagyonának tekintélyes hányadát még alpolgármesteri kinevezése előtt vendégmunkásként szerezte Svájcban, a Borzonton található hétvégi házát testvérével közösen építette.
Krónika (Kolozsvár)

Emlékművek sorsa a Kárpát-medencében
Sebestyén Mihály rovata
Csütörtöki kimenő
Nem először írok az emlékművekről, sorsukról, Kárpát-medencei különleges státusukról. Hiszen olyan szimbólumok, amelyeknek hivatása többek között a múlt jelenvalóságára emlékeztetni a szemlélőt, az utcakép statisztériáját. Avagy emlékezésre hívni a mindennapi embert. Közhely: az emlékezés néha / egyszer-másszor fájdalmas, akár kellemetlen is lehet, pl. azok számára, akik nem voltak részesei a földrajzi és időbeli távolság okán annak a múltnak, amelyet az emlékmű képvisel, megjelenít, szimbolizál. Az utóbbin könnyen túltehetjük magunkat a fantázia és képzelet, meglelkesítés, ráérzés, ráhangolódás által. A történeti érzék révén. (Költőien: a lélek hajszálcsövessége felszívja az időt és a távot.) No de aki nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, aki eleve ellenségesen tekint az emlékművekre, azt semmi nem állítja meg, hogy megrongálja. Nem állíthatja meg jóérzés, tolerancia, tisztelet, józan megfontolás, távolságtartás. Sőt, a rendőr s a kilátásba helyezett büntetés sem. Mert ha a rendőrség fülön is csípi a tettest, az emlékműgyalázót, rombolót, a büntetés csak kilátásba van helyezve. Aztán az igazságszolgáltatás váratlanul- várhatóan – az utóbbi kilencven év Kárpát-medencei tapasztalata szerint – rövidlátóvá lesz, és már nem látja, mit is helyezett törvényhozó felebarátja kilátásba a paragrafusokba.
Mi a biztosíték arra, hogy a Gábor Áron-emlékmű gyalázói elnyerik méltó büntetésüket? Mi a garancia arra, hogy a marosvécsi Wass Albert-emlékmű bronzportréját eltulajdonító fémszerelmes megfenyíttetik a törvény szigorával? Mi a biztosíték arra, hogy Ukrajnában a Vereckei-hágó emlékművét leöntő derék vörös hegymászók körme alá néznek?
Talán egyetlen gondolat hiányzik még a befejezéshez. Magyarnak lenni nem szégyen, még ha kellemetlen is. Bizonyára van olyan vélekedő, aki úgy gondolja, hogy az utódok, a türelmetlen kisállami szomszédnacionalizmusok így próbálnak visszavágni a magyar állampolgársági törvénynek, így akarják visszakozásra késztetni a közszemlélet módosulását, visszagyömöszölni a korábbi bűntudati állapotba a múlt vállalását. Túltengeni a magyar államiság hangsúlyosabb megjelenítését Európában.
Úgy tűnik, ezért vállalni kell a következményeket.
Népújság (Marosvásárhely)

Azonosságok
Gyöngyöspatáról tegnap cigányasszonyok és -gyermekek indultak útnak a félelem miatt. A Heves megyei településen ugyanis egy robbant fel azok közül a korábban emlegetett ketyegő bombák közül, amelyek nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is léteznek.
Sőt meg merem kockáztatni: a földrajzi és kulturális értelemben vett Európában is. A gyöngyöspatai véres etnikai összecsapás kísérteties hasonlóságot mutat a nemrégiben Alsórákoson lezajlottal, s ha a két eset között van is annyi különbség, hogy mifelénk, Erdélyben semmilyen terepruhás alakulat nem hergelte a cigányokat, a feszültség lényege ugyanaz: a cigányság jelenléte. Pontosabban az, hogy ők hosszú idők óta olyan sajátos normák szerint élnek, amelyek sokszor köszönő viszonyban sincsenek az Európában mára kialakultakkal. Két, párhuzamosan élő társadalomról beszélhetünk tehát, amelyek találkozási pontjai olykor sikertörténetekről – lásd cigány alkotók, előadók, zenészek, művészek, sportolók sorát –, de legtöbbször lappangó feszültségekről és robbanó puskaporos hordókról szólnak.
Nehezen hihető ugyanis, hogy Alsórákoson vagy akár Gyöngyöspatán ide fajul a helyzet, ha a cigányok némelyikének magatartása nem vívja ki a másik fél ellenszenvét, és ugyanolyan nehezen hihető, hogy a helybéli magyar (Alsórákoson részben román) lakosság rend- vagy csendőrséget (Gyöngyöspata esetében utóbbi hiányában valamilyen véderőt) hív, ha önmagát és jószágát biztonságban tudja. Ezt az igen bonyolult helyzetet lovagolja most meg a magyarországi ellenzék, hazug módon olyan fénybe állítva Magyarországot, mintha az a fajelmélet újjáéledésének a bölcsője lenne. Ez azzal együtt elutasítandó, hogy a cigányság testületileg bűnös lenne. Nem fogadható el, hogy a cigányokkal szemben alkalmazott erőszak volna a megoldás, és az sem fogadható el, hogy emezek némelyike népes családokra, éhes szájakra, munkanélküliségre, sanyarú társadalmi helyzetre hivatkozva a máséban vájkál. De javíthat a helyzeten, ha a néven nevezett öntörvényű garázdálkodókat és a magamutogató erőfitogtatókat az arra hivatott intézmények szépen leültetik. A hátsó felükre.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Nem minden múlandó”
Április 23-án, szombaton a Pro Érköbölkút Egyesület elnöke, Rákóczi Lajos tanár, volt parlamenti képviselő jóvoltából Vasvári Pálnak (1826-1849) állítottak szobrot a bihari Hegyközben, Mezőköbölkúton, az általános iskola előtti téren. A márciusi ifjak egyike, a forradalmár és szabadságharcos Vasvári 800 huszárt toborzott a környékről 1848-ban, az Érmellék legfontosabb toborzóhelyévé léptetve elő a falut. Az eseményem jelen volt Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja, valamint Papp Gyula, a Honvédelmi Minisztérium nyugalmazott ezredese, a huszárhagyományok ápolója is.
A 23 éves korában az Erdélyi Szigethegységben őrnagyként elesett Vasvári mellszobrát a monospetri Szabó István fafaragó készítette. Rákóczi Lajos portája előtt pedig egy, a magyar vitéz mindenkori hősi lovának dedikálva fa emlékjelet is lelepleztek, rajta a „Nem minden múlandó” Horatius-idézettel.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Demográfiai változások – a szakember szemével. Mezei Elemér, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense a az ősszel esedékes népszámlálásról
Idén októberben újra megszámláltatunk: a rendszerváltás óta immár harmadik népszámlálásra némi tologatással végül nem tavasszal, hanem ősszel kerül sor. A közelgő cenzus szolgált alapul a Mezei Elemérrel folytatott beszélgetésre. Interjú alanyunk matematikus, a szociológiai tudományok doktora, szakterülete a demográfia, a matematika és a statisztika. Visszatérő, és talán már az unalomig ismételt kérdés a hamarosan sorra kerülő népszámlálással kapcsolatban, hogy mire számíthatunk az erdélyi magyarság számadataival kapcsolatban. Mezei Elemér szerint fogyás lesz tapasztalható minden nemzetiség körében.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a részletes, kisebb területi leosztású adatok csak két-három évvel a cenzus után lesznek hozzáférhetőek. Az Európai Unió nem kötelez, de ajánlja a régiókra való lebontást is.
2006, 2007, 2008 és 2009-es éves adatokra támaszkodva a körülbelül nyolcszázhetvenezer újszülött adatai és azok etnikai hovatartozása alapján az utolsó négy évben élve születettek 2006-ban 5,2, 2007-ben 5, 2008-ban 4,8, 2009-ben pedig 4,7 százaléka magyar. Innen származik a fogyás egy része. A magyar etnikumú lakosság korösszetétele sem a legjobb. Ha összehasonlítjuk a román, magyar és roma népesség korfáját (a lakosság korelosztását tartalmazó táblázatot), láthatjuk az eltéréseket. A 2002-es nemzetiség és korcsoport szerinti adatokból összeállított korfán látszik például az 1967-es abortusztörvény is: az akkor 30-34 évesek között, akik 1967-72-ben születtek kétszer annyi gyerek jött világra 67-ben, mint 66-ban.
A legutóbbi népszámláláskor csak 530 ezren vallották magukat cigánynak, de a 0-4 év közötti korosztályban kevesebb a magyar, mint az 530 ezer deklarált roma esetében. 1930-tól a 2002-es népszámlálásig, ha a különböző etnikumúak százalékos arányát vesszük, látnunk kell, hogy a magyarok részaránya 10 százalékról valamivel több mint 6-ra csökkent.
Gyermekvállalási adatok
Gyermekvállalási statisztikák alapján foglalkozásra, életkorra vonatkozó részadatokat 2006-2009-es adatok alapján elemzett Mezei Elemér. A négy év átlagában 43 284 magyar gyerek született élve, tehát évente nagyjából 11 ezer. Az édesanyák szüléskor legnagyobb arányban 28 év körüliek (25-től 31 évesig öleli fel az összlétszám 40 százalékát).
Foglalkozás szerint: alkalmazott a magyar édesanyák kb. 60 százaléka, a háztartásbeliek aránya pedig 32 százalék. Ebben a négy éves periódusban vizsgált magyar anyák 75 százaléka általános, szak- és középiskolai végzettségű, míg 12,9 százalékuk felsőfokú végzettségű. A családi állapotot tekintve a magyar édesanyák egynegyede szüléskor hajadon volt. Mint Mezei professzortól megtudhattuk, ez alacsonyabb, mint az európai átlag. „Angliában 2006-2007-ben történt meg, hogy több gyerek született házasságon kívül, mint házasságban.” 2006-2009-ben 870 ezer román gyermek született élve, magyar 43 ezer, roma pedig 24 ezer. Ez utóbbi kategóriában a gyerekeknek csak 27 százaléka született hivatalosan elismert házasságon belül, s a statisztikákon az is látszik, hogy mikor vezették be a 200 eurós összeg odaítélését a hivatalosan bejegyzett fiatal párok részére: 2007-ben történt ez, mert 10 százalékos növekedés tapasztalható a házasságban született gyermekek esetében.
Népszámlálások, továbbvezetett népesség és a 23 milló román állampolgár esete
1930-tól vezetik a népszámlálások adatait a statisztikai hivatalban. Az 1920-as adatok nem megbízhatóak. 1912-ben volt Ó-Romániában népszámlálás, 1910-ben az erdélyi részben, de ezeket nem egy időben tartották. Volt tehát cenzus ’30-ban, ’48-ban, ’56-ban. A közöttük eltelt időszakban továbbvezetett adatokat ritkán teszik közzé. 1960-tól a 17 489 450 megszámlálthoz hozzáadják az ’56 február 21-e után élve születetteket, kivonják az elhalálozottakat, így megvan az 1956 december 31-i adat.
1957 után ’66-ban volt Romániában újabb népszámlálás, s ekkor nagyobb volt a népszámláláskori érték, a lakosság száma enyhén növekedett. ’77-ben is növekszik kicsit. Majd eljutunk ’91-ig: 23 millió 185 ezerre teszik ekkor a népességet, ez továbbvezetett adat. A megszámláltból ’92-ben már csak 22 millió 810 ezer jön ki, vagyis hiányzik 375 ezer ember. Kik ezek és hová tűntek? Ők azok, akik nem legálisan vándoroltak ki. De mióta? 1991 és 1992 közt jelenik meg a különbözet, ám ők valójában ’77 után hagyták el az országot. Persze nem egyenletesen, vannak időszakok, amikor nagyobb arányban, s köztük vannak például azok is, akiket a Dunában úszva lelőttek. Nyilván az elvándorolt személyek megjelennek legálisan más ország statisztikáiban, viszont annak az országnak nem volt érdeke, hogy kiadja a származó ország felé az adatokat. Nem tudták hát, és nem is nagyon akarták tudni mindezt, mert arra volt szükség, hogy 23 milliónál nagyobb legyen a lakosság. A megszámlált népesség viszont már az alatt volt – tudtuk meg Mezei Elemértől. 1872-ben Szentpéterváron a nyolcadik nemzetközi statisztikai kongresszust tartották. A tagállamok ott elfogadták, hogy a népszámlálásokat tízévente tartják majd, az évtized vége lesz az eszmei, referencia időpont. Ezen dátum után mennek el a kérdezőbiztosok, és az akkori időpontnak megfelelő helyzetet regisztrálják. Ezt Magyarország betartotta már az 1881-ben végrehajtottban is, és többnyire máig tízévente szerveztek cenzust. A 2011-es év folyamán végrehajtott népszámlálásokat kell aztán visszavetíteni január elsejére. Nálunk ezért az októberi népszámláláskor az addig élve születetteket (január 1-hez képest) levonják, a közben elhunytakat pedig hozzáadják majd. Az 1992-es és 2002-es népszámlálási adatok közti különbséget nem csak a természetes szaporulat, fogyás, elvándorlás és bevándorlás adja, hanem az is, hogy 1992-ben a jogi népességet írták össze, vagyis Románia állampolgárait, 2002-ben viszont a lakónépességet, vagyis azokat is, akiknek pihenőhelye, ideiglenes tartózkodási helye legalább egy éve az országban volt. Nem csak az EU-nak, hanem az ENSZ statisztikai hivatalának is az a javaslata, hogy a lakónépességet írják össze, és ennek alapján az adatok összegezhetőek legyenek. A 2011-es cenzust már ugyanúgy számolják majd, mint a legutóbbit, a célba vett népességnek ugyanaz a leírása – mondta az egyetemi docens. Fontos az egyértelmű és világos meghatározás
A már említett 1872-es nyolcadik kongresszuson azt is elhatározták, hogy milyen jellegű adatokat regisztráljanak, hogy a tagországok adatai összehasonlíthatóak legyenek – magyarázza Mezei Elemér. Magyarország tagország volt, de Románia képviselővel volt csak jelen, és nem is tartották be a tízéves terminusokat. 1872 után Keleti Károly visszatért Magyarországra a kongresszusról és nagy lendülettel belekezdenek a szervezésébe. Az útmutatásokban az állt, hogy anyanyelvként azt a beszélt nyelvet kell regisztrálni, melyet az illető sajátjának vall, és erre határozott kijelentést tesz. Világos és pontos, nem? – tette fel a kérdést Mezei Elemér, de a válasz is hamarosan tisztázódott. Mindennek tükrében vessünk egy pillantást a népszámlálás adataira: 1880-ban az akkori Kolozsváron például anyanyelv szerint 5618 román, 23 676 magyar, 1437 német élt, és 1056 ismeretlen anyanyelvű volt. A falvakban is nagyszámú az „anyanyelve ismeretlen” kategóriába tartozó. Miért? Mert azt a nagyon is pontos meghatározást, hogy anyanyelvnek azt a beszélt nyelvet kell regisztrálni, amelyet az illető sajátjának vall és erre határozott kijelentést tesz, a csecsemők esetében nem alkalmazhatták. Mivel nem tudnak beszélni, nem tudnak határozott kijelentést sem tenni... – magyarázza az érdekes demográfia történeti adalékot Mezei.
1890-ben már kijavították a hibát, és kiegészítették azzal az útmutatást, hogy a beszélni nem tudók esetében a családban beszélt nyelvet kell regisztrálni, s így az ismeretlen anyanyelvűek eltűnnek. De az etnikumot nem egyszerű megfogni, még akkor is, hogy ha nagyon jó szándékkal vannak, lám, az anyanyelvvel is hogy jártak. S a felekezet kérdése sem egyszerű. Hajdanán regisztráltak a kereszteléskor, ma ez már bonyolultabb, s más dolog az egyházaknál regisztrált személyek száma, megint más az, hogy milyen felekezethez tartozónak vallják magukat az emberek. A népszámláláskor nem a vallásos emberek számát kapjuk meg – hangsúlyozta az egyetemi docens.
Hányan lehetnek a romák?
Számarányuk nagyon megfoghatatlan, mivel nincs anyanyelvük. Beszélnek egy roma nyelvet, de nincs iskola, tankönyv, irodalom ezen a nyelven. Nyelvhasználat tekintetében beolvadnak a környező társadalomba. A zsidók is eléggé megfoghatatlanok, különböző anyanyelvűek, de felekezet alapján még jól számba lehet venni őket, viszont a cigányoknál sem az anyanyelv, sem a felekezet nem segít ebben a tekintetben – hangsúlyozta a matematikus. Arra a kérdésre, hogy mennyi lehet az eltérés a hivatalos és valós adatok között a romák számának tekintetében Mezei professzor jogosan így válaszolt: „Mi az, hogy valós? Valami van, de ha nem tudjuk mi az, akkor mit tudunk mondani? Ha tudnám az eltérést, akkor a valóst is tudnám.” A cigány szervezetek állításai szerint két és fél, három millióan vannak: nekik is érdekük, hogy minél többet mondjanak, mert ezzel a reprezentativitásukat alapozzák meg.
Hogyan lehet statisztikával hazudni?
Az eredmények tükrében nagyon sok mindent ki lehet deríteni, viszont hazudni is lehet az adatokkal. Ha például csak átlagot közlünk, nagyon nagy csúsztatásokra adunk lehetőséget. Az átlag kijöhet átlagkörüli értékekből és átlagtól nagyon távol eső értékekből is – figyelmeztet a professzor, aki az átlagjövedelmet hozza fel intő példának.
Grigore Moisil nonkonformista akadémikus mondta egyszer – emlékezett Mezei Elemér –, hogy ha csak átlagértéket mondasz, azzal lehet a legnagyobbat hazudni. Ültess rá átlagban 30 fokos két téglára valakit, de az egyik téglát mínusz 10 fokra hűtsd le, s a másikat 70-re hevítsd föl, s ha csupasz hátsóval ráül az illető, az ordítani fog, pedig átlagban 30 fokon ül. Kell a szórás is ahhoz, hogy pontosak legyünk. Hiába emelkedik például az átlagjövedelem, ha a szórása növekszik: az nem egy tömeges jólétet jelent.
Mezei Elemér szerint a népszámlálás alapján kapott eredmények megbízhatóak, a probléma inkább az, hogy lassan, késve és akkor sem eléggé részletes adatokat adnak ki. Akármi is legyen majd a népszámlálás eredménye, az adatok tekintetében nincs olyan, hogy jó vagy rossz – összegezte beszélgetésünket Mezei professzor.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kisebbségi törvény vagy a koalíció
Beszélgetés Kelemen Hunor művelődési miniszterrel, az RMDSZ elnökével
A tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a bukaresti tévé magyar adásának Sajtóban című legutóbbi műsorában. A beszélgetés kivonatolt szövegét interjú formájában közöljük.
A nagyobbik koalíciós partner már többször kérte az RMDSZ segítségét abban, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással fogadhasson el bizonyos törvényeket. Legutóbb a tanári béreknek felső határt szabó jogszabályt fogadták el ezzel a módszerrel, az RMDSZ támogatásával. Miért volt erre szükség?
– A pedagógusok fizetésének történetében nyakig benne van minden parlamenti párt. A parlament a Tăriceanu-kormány idején szavazta meg a tanárok 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt, ezt az akkori miniszterelnök sürgősségi kormányrendelettel hatályon kívül helyezte. Utána jött a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális Párt kormánya, s a béremelést újra hatályon kívül kellett helyezniük, mert időközben az Alkotmánybíróság a Tăriceanu-féle sürgősségi rendeletet elutasította.
A PSD–PD-L-kormány rendeletét is elutasította az Alkotmánybíróság. Azért mondom ennyire részletesen, hogy világos legyen, valamennyi párt, amikor kormányra került, ugyanabba az irányba ment: tudta, hogy nincs fedezete – mintegy 500 millió euróra van szükség – a tanárok béremelésére. Időközben azonban a tanárok a törvényre hivatkozva a bíróságokon keresték igazukat, s olyan igazságszolgáltatási döntések születtek, amelyek különböző szintekre helyezték a béreiket: van, aki pert nyert, s van, aki nem. Ez méltánytalan helyzetet teremtett, s ezért döntött úgy a kormány, hogy olyan bérezési rácsot fogad el, amely a fizetéseket „helyére teszi”. Ha parlamenti úton próbálta volna elfogadni a jogszabályt, hónapokig elhúzódott volna a vita.
Megtörténhet-e, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályokat – például a kisebbségi törvényt – is hasonló módszerrel fogadtatja el a kormány?
– Koalíciós szinten az az egyezség született, hogy a parlamentnek az ülésszak végéig el kell fogadnia a kisebbségi törvényt. Mi jelenleg a parlamenti vitát próbáljuk előkészíteni. A törvényről most már csak egyetlen bizottságnak kell jelentést készítenie, s ha van rá többség, van rá politikai akarat, akkor a jogszabályt el lehet fogadni parlamenti vitával. Ha úgy látjuk, hogy ez a módszer nem működik, akkor élni kívánunk majd a parlamenti felelősségvállalás lehetőségével a tavaszi ülésszak végéig.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója már felvetette a miniszterelnöknek egy parlamenti találkozón: a kisebbségi törvény vitája akadozik, ezért felelősségvállalás módszerével kellene elfogadtatni. Információink szerint Emil Boc a felvetésre nem válaszolt, pontosabban elkerülte a választ.
– Ezeket a dolgokat nem parlamenti találkozókon, hanem koalíciós szinten szoktuk megbeszélni.
És koalíciós szinten felmerült-e ez a lehetőség?
– A koalícióban arról beszéltünk, amit már mondtam: ha nem halad a törvény vitája, felelősségvállalással fogadjuk el a jogszabályt.
Az ülésszak már rég elkezdődött, ám a törvény vitája még egy tapodtat sem mozdult előre....
– Megnyugtatom önöket: a tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció.
Az RMDSZ által szorgalmazott másik törvényről, a regionális átszervezésről szóló jogszabályról is hangzottak el különböző nyilatkozatok a nagyobbik koalíciós párt politikusai részéről. Eszerint jelenlegi formájában nem támogatják a törvényt, mert úgymond etnikai határok mentén rajzolná meg az ország régióit.
– Már többször mondtam a kormányzati partnereinknek, s elhangzott a nyilvánosság előtt is: ha Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba kerülne, nem azt jelentené, hogy etnikai alapon húztuk meg a határait. A három megyében magyarok élnek. Ilyen alapon elmondhatnánk, hogy a Vrancea és a környező megyék alkotta régió határait is etnikai szempontok szerint húztuk meg, mert ott meg románok élnek.
Itt egyszerűen arról van szó, hogy egy fejlesztési régióba kívánjuk tenni azt a három székelyföldi kisrégiót, amely történelmi, gazdasági és kulturális hagyományai szerint együvé tartozik. Hogy ott magyarok élnek? Lehet ezt nézni etnikai perspektívából is, de lehet másképp is, és akkor nincsen semmi probléma. Egyébként ennek a törvénynek a vitáját a következő parlamenti ülésszakban szeretnénk elkezdeni.
Az államfő nemrég bejelentette, hogy elkészült az alkotmánymódosítás tervezete, amelyben szerepel majd a régió fogalma is. Milyen javaslatokat készít elő az RMDSZ ehhez a tervezethez?
– Nem ismerjük még az alkotmánymódosítás tervezetét, ezért egyelőre erről nem is tudok véleményt mondani. Ám nyilván az alkotmányban nem szerepel majd részletesen a régiók leírása, ezt törvénynek kell majd szabályoznia. Azt azonban jónak tartom, ha az alaptörvénybe bekerül egy vagy két erős cikkely a régiókról. Az RMDSZ álláspontja szerint egyébként nincs parlamenti többség az alkotmány módosításához.
Nem látom, hogyan lehetne jelenleg a bizottságban, majd később a plénumban kétharmados többséget összeszedni. Másrészt pedig, ha megnyitjuk az alkotmánymódosítás kapuit, akkor kérni fogjuk mindazt, amit eddig is kértünk: többek között a nemzetállami kategória törlését, újragondolását és az őshonos kisebbségek elismerését államalkotó tényezőként.
Cseke Péter Tamás, E. Ferencz Judit
Új Magyar Szó (Bukarest)

Băsescunak is fontos az RMDSZ
Traian Băsescu tegnap menesztette államelnöki tanácsosi tisztségéből Sebastian Lăzăroiut. Bár a hivatalos indoklás úgy szól, hogy a felek kölcsönös megállapodásából válnak el útjaik, elemzők szerint a minden előzmény nélküli, május elsejétől érvénybe lépő elbocsátás aligha vonatkoztatható el Lăzăroiu néhány nappal korábbi kijelentésétől, miszerint az RMDSZ jelenlegi formájában tíz-tizenöt éven belül eltűnik.
„Az RMDSZ nem tűnik el, mert a romániai magyarságnak szüksége van a szövetségre” – reagált tegnap Kelemen Hunor szövetségi elnök Sebastian Lăzăroiu egy nappal korábbi véleményére. Az államelnöki tanácsos azt is kijelentette, hogy a szövetség megtűrt, hiszen nem párt, és emiatt a bíróságon támadható. Lăzăroiu úgy véli, az RMDSZ-ben jelen levő különböző ideológiák beleépülnek a román pártokba, mivel az etnikai összetevő társadalmi szinten veszíteni fog jelentőségéből. Szerinte az RMDSZ-nek „nincs egységes ideológiai vonala, mivel vannak benne keresztény-demokraták is, szociáldemokraták is, liberálisok is.” Kelemen válaszában megfogalmazta: reméli, Lăzăroiu nem államelnöki tanácsosi minőségében tolmácsolta az államfő üzenetét, hanem szociológusként tette ezeket a kijelentéseket. Emlékeztetett: létezett néhány próbálkozás az RMDSZ parlamenten kívül helyezésére, ám valamennyi megbukott. „A magyar közösség minden alkalommal bebizonyította, hogy szüksége van az RMDSZ-re” – summázott az RMDSZ elnöke.
Háromszék
Erdély.ma

Mennyi, az annyi
A napokban Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája erdélyi magyar közösségünk félrevezetésére irányuló, pánikhangulatú közleményben abbéli aggodalmát fejezte ki az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt kapcsán, hogy akik az új párt létrehozását kezdeményezik, azok tulajdonképpen azon dolgoznak, hogy az RMDSZ-t eltávolítsák a megyék politikai palettájáról; országos szinten pedig az erdélyi magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének felszámolásán ügyködnek. 
Az ellenségképet tovább színesítve kijelenti, hogy az EMNP az egy húron pendülő bukaresti és budapesti RMDSZ-ellenes sötét erők eszköze, amelyek egyetlen célja, az RMDSZ gyengítése, megosztása. És mindez azért, mert nem enged a független politizálásból (igen, igen, igen! – az RMDSZ nem enged!), és arra kapott mandátumot – mármint az RMDSZ – a romániai összmagyar közösségtől, hogy parlamentáris eszközökkel valósítsa meg célkitűzéseit.
Winkler Gyula szerint a szövetség az elmúlt 21 évben bebizonyította, hogy a teljes romániai magyar közösséget képviseli, azokat is, akik támogatták szavazatukkal, azokat is, akik nem.
Végül Gyula bátyánk kijelenti, hogy nem hisz abban, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, mint az erdélyi magyar politikai erő része a hazai politikai csatározásokban ki fogja majd egészíteni az RMDSZ-t, tehát eleve elutasítja még a látszatát is egy jövőbeli politikai közös akarat megteremtésének.
Véleménye szerint csak egyetlen módon lehet elkerülni a hazai magyarság apokalipszisét, éspedig, ha az erdélyi magyar közösség megtartja egységét.
Tehát, megint ott toporgunk, ki tudja hányadjára, bebocsátásra várva, ahol a part szakad: a kirekesztő RMDSZ-egység kapujában!
Az ilyen magas polcra felsegített politikustól elvárható lenne, hogy valós tényeken alapuló, az ok–okozat helyes értelmezésén alapuló helyzetmegoldó javaslatokkal rukkoljon elő, és mellőzze az érdekképviselni szándékozott magyarság félretájékoztatását.
Az EMNP kezdeményezői és szimpatizánsai tudják, hogy a hazai magyar szavazótábor véges, de azt is, hogy az érdekképviselők '90 óta több mint 650 000 szavazatot vesztettek el. Ezért nem az RMDSZ-hívők átcsábítására törekszenek, hanem az önmagukat összmagyar érdekképviselőknek kikiáltottak politikájától megcsömörlött passzív, illetve a más pártokra szavazó magyar tömegeket szeretnék közösségszolgáló cselekvésre serkenteni.
Az is köztudott, hogy a még meglevő RMDSZ-szavazótábor egy része csak azért szavazott a szövetségre, mert egyszerűen nem volt más alternatívája. Valószínű, hogy ezek átcsábulásától retteg Winkler úr.
Az új pártnak nem célja egyetlen hazai magyar politikai, vagy civil szerveződés ellehetetlenítése vagy bekebelezése, politikai krédójába nem fér bele a kirekesztő magatartás és az értelmetlen testvérharc, nem fog törekedni a szövetségre jellemző kizáró egységre: ki nincs velünk, az ellenünk. Nem az egységes párt elve fogja vezérelni tevékenységét, hanem a különböző magyar politikai erők közös akaratán alapuló egységes fellépés imperatívusza.
Az új, nemzeti és polgári jobboldali értékek mentén szerveződő magyar párt szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mindössze 5 hét alatt sikerült a bejegyzéshez szükséges támogató aláírások begyűjtése, még a szórványmegyékben is, így Arad megyében is sikerült teljesíteni az elvárt több mint 800 támogató toborzását.
A kezdeményezők a jelenlegi Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalmat az alakuló párt civil bázisának tekintik, tehát azt nem óhajtják megszüntetni, nincs szándékukban azokat a nemzettársakat kirekeszteni a magyar társadalmi életből, akik nem a politika terén, hanem csak egyszerű állampolgárként akarnak hozzájárulni közös céljaink megvalósításához és velünk együtt vallják: Magyarnak lenni jó.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)

Kivonultak a Kovászna Megyei Tanács üléséről a polgári párti képviselők
Kivonultak a Kovászna Megyei Tanács csütörtöki üléséről a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői. Közölték: nem hajlandók részt venni a tanácsülésen, mert a határozattervezeteket nem kapták meg magyar nyelven. Kulcsár Terza József frakcióvezető, a polgári párt Kovászna megyei elnöke a Krónikának elmondta, három éve folyamatosan kérik a magyar nyelvű anyagokat, ennek az igénynek azonban ritkán tesz eleget a megyevezetés.
Nem kérünk mást, csak azt, hogy a törvényt tartsuk be és éljünk az anyanyelvhasználat jogával” – szögezte le Kulcsár Terza József. A frakcióvezető elmondta: semmiképp sem akarják hátráltatni a tanács munkáját, a tervezetekkel is egyetértenek, azonban nem látnak más lehetőséget, tiltakozniuk kell, hogy kérésük újra napirendre kerüljön. Kulcsár szerint a polgári párt Kovászna megyei elnöksége a későbbiekben dönt arról, hogy milyen módon folytatják a tiltakozást. Nagy András ügyvezető elnök, megyei tanácstag lapunknak elmondta, azt javasolta az MPP-frakciónak, hogy addig ne vegyen részt a megyei tanács ülésein, ameddig nem kapnak magyar nyelvű anyagokat. Nagy András szerint az a normális, ha a határozattervezetek és az üléseken használt dokumentumok először magyarul készülnek el, és azokat fordítsák le román nyelvre. „Jelenleg mindent román nyelven fogalmaznak meg, a magyar fordítás csak akkor készül el, ha kerül rá idő” – mondta Nagy András. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke érdeklődésünkre elmondta: csak néhány alkalommal fordult elő, hogy nem készültek el időben a határozattervezetek magyar fordításai. „Sajnálatos, hogy a polgári frakció hátráltatja azokat a döntéseket, amelyeket közösen dolgoztunk ki. Ezzel a megyei közösségnek ártanak” – mondta a tanácselnök. Rámutatott, a csütörtöki tanácsülésen el kellett napolni azokat a döntéseket, amelyek meghozatalához kétharmados többségre lett volna szükség. A tiltakozás elmaradt annak a határozattervezetnek a megtárgyalása, melynek elfogadása esetén a megyei könyvtár és a Székely Nemzeti Múzeum átvehetett volna egy-egy ingatlant.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Elítélték Mureşant
Hét év börtönbüntetésre ítélték Ioan Avram Mureşan volt mezőgazdasági minisztert, aki több mint másfél milliárd euró értékű kárt okozott az államnak. Mureşan az első volt miniszter, akit a rendszerváltás után börtönbüntetésre ítélnek korrupció miatt.
A Mediafax hírügynökség szerint az ítélet még nem jogerős. Mureşanon kívül a minisztérium több egykori alkalmazottja ellen is hasonló ítéletek születtek.
A volt tárcavezető 1996 és 2000 között vezette a mezőgazdasági minisztériumot. Abban találták vétkesnek, hogy bizonyos minisztériumi pénzek eredeti rendeltetését megváltoztatta, s ezzel az államot 1,6 milliárd euróval károsította meg.
Jelenleg több per is folyamatban van kormánytagok ellen, de ezek lassan haladnak. Emiatt az Európai Unió is elégedetlenségét fejezte ki. Brüsszel 2007, Románia EU-csatlakozása után is figyelemmel kíséri az igazságszolgáltatás reformját.
Szabadság (Kolozsvár)

Szórványhelyzet: zsugorodó nemzethatárok
Demográfiailag és gazdaságilag mára a szórvány meggyengült, intézményei fogyatkozóban vannak – mutatott rá a Szórványtanács elnöke a Kettős kisebbségben – előretolt vagy visszamaradt „helyőrségek”? címmel szerdán Budapesten rendezett fórumon.
Bodó Barna politológus szerint ugyanakkor az identitás, a magyarnak megmaradás intézményfüggő. A kolozsvári Sapientia-egyetem tanára kiemelte: vissza kell hozni a nyelv státusát, ne érezzék a kisebbségben élők, hogy nyelvük másodrendű. Ha nem tudatosan viszonyulnak a nyelvhez, nem lehet megőrizni – hangsúlyozta. Kitért arra, hogy ha nemzetpolitikában akarnak gondolkodni, akkor először azt a kérdést kell megfogalmazni, hogy kit tartanak magyarnak, illetve mi az identitástudat és a magyarságtudat – mondta. Értelmezése szerint a szórvány a nemzet határa, és ha nem tekintik annak, és nem támogatják megmaradásában, akkor a nemzet folyamatosan zsugorodik. Mindenkit, aki magát magyarnak vallja, tekintsünk magyarnak – szólított fel. Schöpflin György politológus arról beszélt, hogy akkor ismerjük meg saját magunkat, ha szembenézünk saját sokszínűségünkkel. Úgy véli, sokszor intoleránsak vagyunk a nem budapestiekkel, a határon túliakkal és a külhoniakkal. Ha meg akarjuk érteni, mi a szórvány, ne csak magunkat nézzük, hanem más szórványokat is – fogalmazott. Felidézve a 2004. december 5-i népszavazást, azt mondta, hogy a társadalom jelentős része nem nagyon akarja befogadni a határon túliakat. Udvarhelyi Zsófia, a CDU-CSU parlamenti frakciójának brüsszeli munkatársa arról a lehetőségről beszélt, amely által egy másik kultúra szépségét fel lehet ismerni amellett, hogy valaki megőrzi magyarságát. A magyarok azért, mert kisebb nemzet, mint a német vagy az angol, félnek a másságtól – vélekedett.
Krónika (Kolozsvár)

Levélbontó – Honvéd, mindhalálig
Ha már azt hiszed fiam, hogy itt az ideje az emlékezésnek és a szólásnak, próbáljuk meg, idézzük fel a huszadik századot.
Nem szabad elhalasztani a lehetőséget: unokáimnak is érezni és tudni kell, hogy miért mondtam mindig, hogy az én korombeliek legboldogabb időszaka az 1940–44 közötti volt az egész huszadik századból.
Györgyfalva Trianon utáni helyzete világosan tükrözi az erdélyi kisebbségi lét minden keservét, nehézségét. Ez nem más, mint a náci-román ölelés története.
Tudnotok kell, hogy azzal kezdődött életem, hogy erőszakkal belénk akarták fojtani a magyarságunkat, magyar nyelvünket, ki akarták irtani identitástudatunkat gyökerestől, ágastól. Szerencse, hogy nem ismerték a Bibliából: a megnyesett fa kizöldül, még erősebb lesz. A hosszú advent mégsem hozott ünnepet Györgyfalvára, az új határ a falu szélén leválasztott minket a felszabadult Kolozsvárról.
A falu szélére telepített gránicserek még nagyobb szenvedést hoztak a falura: napi rendszerességgel bántalmazták, főleg a fiatalságot. Ajtonba, Tordára kellett gyalogolni 30 kilométert, mert más piaci lehetőség nem maradt. Ha a gránicserekkel találkoztunk, azok útonállóként viselkedtek, megraboltak s szidalmaztak, elvették még a kenyeret is. Román kenyér nem jár minden állampolgárnak.
Így aztán elhagytam szülőfalumat és boldogan lettem Kolozsváron segédmunkás majd honvéd. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy a magyar hadseregben a helyem. Ennél szebb álma nem lehetett egy akkori györgyfalvi magyar legénynek.
Amikor a Nyitva van a százados úr ablaka című katonadalt énekeltük, mindig haza gondoltam. Sajnos nemsokára négy éves hadifogság következett.
A fogság végén, amikor megkérdeztek hová akarok hazamenni, én Györgyfalvát választottam. Nyolc évig nem láttam édesanyám, édesapám, 7 testvérem, amikor megérkeztem, nem mertem bemenni a szülőházamba, hogy nehogy valami bajuk legyen a meglepetéstől. Mégse nyalogattam sebeimet, én választottam ezt az utat. Nagyon jólesett, amikor megkaptam azt a kis kárpótlást.
Rövid békés és boldog évek után megint életre kapott, de ezúttal a komcsi-náci hatalom. Az ötvenes években minden termést elraboltak, kiseperték a padlást. A hatvanas években a kollektivizáláskor mindenünket elvették, elrabolták. Nem maradt más a hitünkön kívül, köszönet ezért az akkori katolikus és református lelkipásztoroknak és a kitartó tanároknak. Sokaknak érthetetlen, de mi itt még Kádárban és Hruscsovban is reménykedtünk, annyira el voltunk keseredve.
Tudom Fiam, hogy Te is bejártad a keresztutad, magyarságodért minden nehézséget legyőztél. Nem sikerült sem a nehéz egyetemi éveidben, sem a mindennapi kenyérkeresés éveiben megtörni vagy elüldözni a szülőföldről.
Isten malmai lassan őrölnek Fiam! Itt az idő! Legyél legalább Te és kis családod magyar állampolgár, ne halj meg bozgorként Erdélyországban. Kérelmezd azt is, hogy magyar baka lehess, legalább tartalékos. Mi édesanyáddal szurkolunk nektek itt a györgyfalvi, békés vadvirágos magyar temetőben.
(Az írás az erdely.ma honlap által meghirdetett, Nyolcvan évesen visszakapni a magyar állampolgárságot című pályázatra érkezett.)
Tóth István, egy magyar honvéd fia 
Szabadság (Kolozsvár)

Kövér László Szatmárnémetiben
Első hivatalos látogatására érkezett tegnap Szatmárnémetibe Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki a Szatmári békekötés 300. évfordulójának emlékére szervezett ünnepségen vett részt.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke első hivatalos látogatását tette a megyeközpontban, aki a megye és a municípium magyar elöljáróival folytatott protokollbeszélgetést a polgármesteri hivatalban, majd a helyi sajtóval találkozott. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere elmondta, nagy öröm Kövér Lászlót és Seszták Oszkárt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökét Szatmárnémetiben köszönteni. A meghívott vendégeknek a protokollbeszélgetés alkalmával bemutatták a municípium és a megye gazdasági helyzetét, a befektetési lehetőségeket és a kulturális életről is tárgyaltak, de a román-magyar határon átívelő projekteket is ismertették a magas rangú vendégekkel.
Dinamikus régió
Kövér László első hivatalos látogatásán vett részt Szatmár megyében, magánemberként ugyanis már járt a környéken. Elmondta, a protokollbeszélgetés során a polgármesterek és a megye vezetői viccesen megjegyezték, hogy a magyarországi turisták csak a Székelyföldet ismerik, ezt a vidéket „átlépik”, annak ellenére, hogy a környék is rengeteg szépséget rejt. Mituán Magyarország és Románia egyaránt az Európai Unió tagjai, egyesülnek a regionális érdekek, és a határon átívelő együttműködések révén a térség egyre vonzóbbá válik a turisták számára. A sok EU-s finanszírozású, határon átívelő projektnek köszönhetően ez a régió a legdinamikusabb az együttműködés szempontjából, hangsúlyozta a házelnök. Kövér rámutatott, annak ellenére, hogy ő a törvényhozó hatalmat képviseli, közvetít majd abban, hogy a következő román-magyar közös korményülésen napirendre kerüljenek azok a problémák és észrevételek, amiket a szatmári elöljárók jeleztek. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a magyar nemzet egységét hirdetik, melyet az új magyar alkotmány is megerősít, így jogukban áll, sőt kötelességüknek érzik, hogy elmondják akár negatív véleményüket is egy húsz éve kormányzó párttal kapcsolatban. Kihangsúlyozta, azzal, hogy több magyar párt alakul Romániában, a demokrácia eszménye erősödik, az pedig hogy a választópolgár kire szavaz, mindenkinek a saját döntése és értékítélete alapján valósul meg. Kövér László végszóként annyit mondott, hogy mindenkinek a józan esze által irányítva kell tevékenykedni és együttműködni, a magyarság érdekeit képviselve.
Sógor Beáta
erdon.ro

Szabadkőművesség Magyarországon
Nagyvárad – Dr. Raffay Ernő történész csütörtök délután Nagyváradon is bemutatta Szabadkőművesek Trianon előtt című legújabb kötetét, mely a magyarországi szabadkőművesség történetét ismerteti 1867–1918 között.
Csütörtök délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházközpont múzeumtermében mutatta be legújabb kötetét Dr. Raffay Ernő történész. Bár ugyanebben az időpontban több eseményt is szerveztek Nagyváradon, a könyvbemutató iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szakács Árpád, a Nagy Magyarország lap igazgatója mutatta be a történelmi folyóirat legfrissebb számait. Időközben a hallgatóság kérésére egy hangosító berendezést is beszereltek, így a történész szavait a hátsó sorokban is hallhatták az érdeklődők. A Szabadkőművesek Trianon előtt című könyv fő gondolatmenetét maga a szerző mutatta be. Megtudhattuk, hogy főleg levéltári forrásokat használt fel a kötet megírásakor. Magyarország az egyetlen olyan ország a világon, ahol hozzáférhetőek a titkos társaságokként működő szabadkőműves páholyok jegyzőkönyvei. Ezeket a Budai Várban található Magyar Országos Levéltárban lehet elolvasni. Jelenleg egyébként 3 millióra tehető a szabadkőművesek száma. A Trianon előtti időszakban a történelmi Magyarország területén működő páholyok tagjai többségében szellemi szabadfoglalkozású értelmiségiek voltak, ugyanakkor számottevő volt a protestáns egyházak lelkészeinek aránya is.
Titkos társaságok
Az első páholy 1749-ben alakult Brassóban, melyet továbbiak követnek Kassán, Pest-Budán, Zágrábban, Eszéken. Ezek két rítus szerint működtek: a Szent János és a skót rítus alapján. Később (1886-ban) engedélyezték az egységes szerkezeti működést, így megalakul a Magyar Szimbolikus Nagypáholy. A magyar szabadkőművesek alaptörvényei közt találjuk, hogy a titkos társaság tagjai nem foglalkozhatnak politikai kérdésekkel, ehhez képest a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Demokratia Páholy, majd a Martinovics Páholy küldetésként vallotta az akkori Magyarország politikai átalakítását. A páholyok eszmegyártó és humanitárius szerepet vállaltak, támogatták a leányanyákat, a háborúból hazatérő sérült katonákat, a szegény tanítókat, stb. Egyes városokban, mint például Pozsonyban egyszerre 14-15 páholy is működött. A századforduló után működtek olyan társaságok is, melyek célja volt a progresszív eszmék bevitele a társadalomba. Azt hirdették, hogy a keresztény egyházat vissza kell szorítani, meg kell szüntetni a vallás lelkek fölötti hatalmát, meg kell szüntetni a hittanoktatást és helyette általános emberi erkölcstant kell tanítani a gyerekeknek. A közhiedelemmel szemben nem az ország feldarabolása volt a céljuk, hanem a központi irányítása, summázott Raffay Ernő. Elhangzott az is, hogy Ady Endre is páholytag volt. Egyebek mellett erre utal az is, hogy a Csinszkával kötött házasságkötési szertartáson a résztvevők közül egyedül a feleség volt az akinek nem volt köze a szabadkőművességhez. 
A közönség tagjai a könyvbemutató után feltehették kérdéseiket az előadónak. Számos érdekes kérdés hangzott el, melyekre a történész készségesen válaszolt. A bemutatott kötetet és az Erdélyország számait az Illyés Gyula Református Könyvesboltban és a Garasos híd melletti Libris Antica-ban is megvásárolhatják az érdeklődők.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Eddigi leghosszabb erdélyi turnéjára indul a temesvári magyar társulat
A Csiky Gergely Állami Magyar Színház, hagyományaihoz híven idén is erdélyi turnéra indul. A temesvári magyar társulat május 2–19. között eddigi leghosszabb erdélyi körútjára készül, amelynek során négy előadásukat hét erdélyi város közönsége láthatja. 
A turné töretlensége az elmúlt évek során gyűjtött tapasztalatoknak és az évről évre növekvő érdeklődésnek köszönhető. A vendégszereplések kitűnő lehetőséget biztosítanak arra, hogy a közönség betekintést nyerjen a temesvári magyar színház munkájába.
Az idei turné alkalmával a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi közönség megtekintheti az idei évad három népszerű előadását: Veszedelmes viszonyok, Mellékhatások, Zián és Kopik, illetve a 2008/2009-es évad Amor omnia című nagysikerű produkcióját.
A Zián és Kopik című gyermekelőadás – Palocsay Kisó Kata rendezésében – a legkisebbeknek szól Gyergyószentmiklóson 2-án, Kézdivásárhelyen 3-án, Csíkszeredában 10-én, Marosvásárhelyen 12-én, Kolozsváron 16-án, valamint Székelyudvarhelyen 19-én.
A Mellékhatások című stúdióelőadás – Katona Gábor rendezésében – fiataloknak, idősebbeknek egyaránt elgondolkodtató és szórakoztató lesz Gyergyószentmiklóson 2-án, Kézdivásárhelyen 3-án, Sepsiszentgyörgyön 4-én, Marosvásárhelyen 17-én, valamint Székelyudvarhelyen 19-én.
Veszedelmes viszonyok címmel – Puskás Zoltán rendezésében – egy izgalmas musicalt láthatnak majd Csíkszeredában 9-én és Marosvásárhelyen 11-én.
Az Amor omniát – Peter és Zheni Pashov csodálatos árny- és fényjátékát – eddig itthon és külföldön is egyaránt nagy sikerrel mutatta be a temesvári magyar társulat. Töretlen sikerét bizonyítja a székelyudvarhelyi 5. Tánc tavasza fesztiválon való részvétel május 18-án.
További részletek a színház weboldalán: www.tm-t.ro. Jegyek elővételben az előadások helyszínein igényelhetők.
Nyugati Jelen (Arad)

Népszámlálási főpróbát tartanak májusban Kolozsváron – Ősszel a kisebbségi jogok érvényesítése a demográfiai felmérés tétje
Október 22–31. között népszámlálást szerveznek Romániában. A begyűjtött demográfiai adatoknak részletes és megbízható információkkal kell szolgálniuk az országos és helyi érvényű gazdaság- és közpolitikák, valamint az uniós fejlesztési tervek kidolgozásához. A május 7–16. közötti főpróba éppen ezért fontos: a népszámlálási rendszer működési elveit, módszertanát, az adatrögzítés és kezelés gyakorlati szempontjait, a biztosok teljesítményének vizsgálatát célozza, az őszi akció esetleges szervezési hiányosságainak azonosítása és kiküszöbölése, a rendszer hatékonyságának növelése végett – magyarázta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Hozzátette: az őszi népszámlálásnak nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség kisebbségi jogainak érvényesítése szempontjából, így kiemelten fontos az adatfelvétel pontosságára való odafigyelés és az, hogy minden magyar ember vállalja nemzetiségét.
A 2011-es az első népszámlálás Románia uniós csatlakozása óta, így a felmérés eredményei részét képezik majd annak az információanyagnak, amely lehetővé teszi az európai közösség emberi erőforrásainak, a tagállamok közötti migrációnak a megismerését, az unió munkaképes lakosságának felmérését. Az adatok összevetésének megkönnyítése érdekében valamennyi EU-tagállamban idén szervezik meg a népszámlálást.
A mindenki számít mottó alatt szervezett hazai lakosságfelmérés alapgondolata, hogy valamennyi állampolgár, minden demográfiai adat fontossággal bír az uniós, országos illetve helyi szintű fejlesztési tervek, programok kidolgozásában. A népszámlálás költségei mintegy 193 ezer lejre rúgnak, a terepmunka elvégzésére több mint 120 ezer személyt alkalmaznak – derül ki az Országos Statisztikai Hivatal közleményéből.
A népszámlálás sikerét alapvetően két tényező határozza meg: a kérdőíveket és a módszert kidolgozók szakértelme, másrészt a lakosság tulajdonképpeni részvétele a népszámlálásban (így a válaszok őszintesége). A népszámlálási biztos fogadása és a vele való kommunikáció törvényi és polgári kötelessége minden, a felmérés ideje alatt Romániában tartózkodó személynek, a válaszok viszont a személyi igazolvány adatait leszámítva, szabad és bizonyítást nem igénylő nyilatkozatnak minősülnek. A statisztikai elemzésekre felhasznált válaszok adatvédelme törvényileg szavatolt.
Az őszi népszámlálás sikerének biztosítása érdekében május 7–16. között próbanépszámlálást szerveznek az ország valamennyi megyéjében: országszerte összesen 261 népszámlálási körzet létesül, és 282 biztos tevékenykedik. Kolozs megyében négy település érintett: Nádaskóród (Coruşu), Méra, Kolozs és Kolozsvár. A próbaakció célja egyrészt a szervezési tevékenységek és a módszertan kisléptékű tesztelése, a népszámlálási biztosok átlagos teljesítményének, munkanormájának felmérése a rendszer végső összetételének, méreteinek, a biztosok számának kidolgozása érdekében. Az akció fontos célkitűzése az adatok elektronikus rögzítésének kipróbálása is. Az adatokat mindössze az előkészítés és felkészülés céljából használják fel – szögezi le a Statisztikai Hivatal tájékoztatója. A főpróba népszerűsítése kizárólag a mintavételre kijelölt helységek polgármesteri hivatalaiban elhelyezett plakátok, valamint az interjúalanyok lakhelyére eljuttatott szórólapok, illetve a biztosok előkészítő jellegű látogatásai által történik. Akárcsak a valódi népszámlálás során, a biztosnak fel kell mutatnia megfelelő azonosító okmányait.
Ceruza helyett golyóstoll
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára lapunknak elmondta: a próbanépszámlálás fontossága elsősorban a szervezési szempontok megfelelő kidolgozásában rejlik, és az őszi végeredményt olyan értelemben befolyásolhatja, hogy az azt lebonyolító személyzet szakszerűbben fogja feladatait ellátni. A próbafelmérés során hasznos következtetések fogalmazhatók meg a rendszer működésére, a szervezési struktúrára, a szükségszerű átalakításokra vonatkozóan. A végső adatok pontossága az adatfelvétel minőségétől függ – emelte ki.
Mint elmondta, az alanyoknak elsősorban az adatok rögzítésének pontosságára kell figyelniük majd, és arra, hogy a bejegyzések ne ceruzával, hanem golyóstollal történjenek, az utólagos adatmódosítás veszélyének elkerülése érdekében. Hangsúlyozta: az őszi népszámlálásnak valódi és nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség szempontjából, így kiemelten fontos, hogy a nemzetiségre vonatkozó kérdésnél minden magyar ember magyarnak is vallja magát.
A népszámlálás kapcsán az RMDSZ keretében is létrejött egy munkacsoport, az államigazgatás és a társadalom síkján érvényesülő tevékenységgel: az etnikumközi kapcsolatok hivatalában Markó Attila államtitkár képviseli a népszámlálás megszervezésének adminisztratív, törvénykezési vonatkozásaiban a romániai magyar kisebbség szempontjait. Fontos például az állami intézmények kétnyelvű kommunikációjának érvényesülése a 20% fölötti magyarsággal rendelkező településeken – emelte ki Kovács Péter. Másrészt, az említett munkacsoport nagy hangsúlyt fektet a megfelelő közhangulat kialakítására is annak érdekében, hogy az őszi népszámlálás alkalmával minden érintett vállalja majd magyarságát. – A kisebbségi jogok érvényesítése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy húsz százalék alá, vagy fölé megyünk egy adott településen, mint ahogyan az sem, hogy például a csángók milyen nemzetiségűnek vallják magukat – tette hozzá az RMDSZ főtitkára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vegyes házasságban születetteknek is vállalniuk kell magyarságukat, annak ellenére, hogy családtagjaik más nemzetiséghez tartoznak. Ebben a vonatkozásban az RMDSZ klasszikus kampányt szándékszik lebonyolítani, és partnerként számít minden egyházra, ifjúsági és civil szervezetre a közös cél elérése érdekében.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyházi összefogás Alsórákosért
Egyházi összefogással próbálnak békét teremteni a romabandák által terrorizált Alsórákoson. Nagyhét szerdáján közel ötven református lelkipásztor vett részt a Brassó megyei településen tartott bűnbánati istentiszteleten, a közeljövőben pedig ökumenikus szabadtéri szolgálatot szerveznek, hogy a helybéliek érezzék, nincsenek egyedül. Barát István, a település református lelkipásztora a Krónikának elmondta, még pénteken is zajlik Nagyváradon egy lelkészkonferencia, amelyen többek között az alsórákosi helyzet is napirendre kerül.
A településen eluralkodott kilátástalan helyzetre Barát István hívta fel a közvélemény figyelmét, az elmúlt hónapban falugyűlést hívott össze, hogy megoldást találjanak az embereket rettegésben tartó romabandák megfékezésére. Bár a hatóságok elkezdték a védelmi intézkedések szervezését, a romák súlyosan bántalmaztak három fiatalembert, amire a faluban lincshangulat alakult ki. Alsórákoson azóta is megerősített rendőri és csendőri jelenlét biztosítja a nyugalmat. Barát István lelkipásztortársait is értesítette a kialakult helyzetről, először ökumenikus istentiszteletet terveztek, amit az idő rövidsége miatt egy későbbi időpontra halasztottak, ám nagyhéten több ezren imádkoztak Székelyföldtől Hollandiáig, hogy az alsórákosiak békére leljenek. A húsvét előtti szerdán tartott alsórákosi istentiszteleten közel ötven református lelkipásztor vett részt, az „összetartó” szolgálat célja az volt, hogy erősítse a gyülekezetet, az alsórákosiak megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, sokan imádkoznak értük. A helyszínen negyven lelkész írta alá az alsórákosi nyilatkozatot, amelyhez azóta elektronikus úton közel négyszázan csatlakoztak. A nyilatkozatot Pásztori-Kupán István teológiai tanár olvasta fel. „Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. (...) Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket” – áll a nyilatkozatban. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki maga is részt vett az istentiszteleten, a helyszínen azt nyilatkozta, Erdélyben közel ezer lelkipásztor van, nem lehet, hogy ne tudnának segíteni az alsórákosi gyülekezeten. A Brassó megyei településen egyébként rég nem volt ennyire csendes a húsvét, a Borbáth romatelep felé vezető úton is ki mertek ülni az emberek a kapu elé, számolt be lapunknak Barát István, aki abban bízik, hogy a faluban a rendőrök és a csendőrök visszavonulása után is tartós marad a béke.
Bíró Blanka, Krónika
Harangszó (Nagyvárad)

A cél, hogy az iskolások eljussanak a határon túli közösségekhez
Megjelent a Határtalanul tanulmányi kirándulási program pályázati felhívása; az idei évben a közoktatási intézmények határon túli magyar kirándulásainak támogatására 500 millió forint áll rendelkezésre – jelentette be Semjén Zsolt szombati budapesti sajtótájékoztatón.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes felidézte: az Országgyűlés tavaly októberben fogadott el határozatot, amelynek célja, hogy a magyarországi iskolások intézményes formában, állami támogatással jussanak el határon túli magyar közösségekhez. Távlati cél annak segítése, hogy a határon túli magyar iskolákba járó diákok intézményes és támogatott formában eljöhessenek Magyarországra – tette hozzá.
Kiemelte: a rendelkezésre álló összeget évről évre emelni kívánják, és minél több gyermeket szeretnének a programba bevonni. Az állami támogatás most az utaknak mintegy 80 százalékát finanszírozza majd – jegyezte meg. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: egyfajta katalizátorként működnének közre a programon keresztül.
Életre szóló barátságok köttethetnek
Ahol egyszer egy ilyen kapcsolat létrejött, ott életre szóló barátságok, személyes kapcsolatok születnek. Az a közjogi keret, amelyet az állampolgársággal a magyar állam megteremt, valós tartalommal akkor tölthető meg, ha a társadalom egésze számára természetes lesz, hogy a határon túli nemzettársaink nem turisták és nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint akik az ország határain belül élnek – mutatott rá a kormányfő kereszténydemokrata helyettese.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az MTI kérdésére elmondta: a pályázatokat június 3-ig várják, az együttműködési programok esetében pedig június 17-ig lehet a kérelmeket beadni. A döntések augusztus közepéig megszületnek, s aki felkészült, és szeretne határon túli magyar területre kirándulni, szeptembertől már megteheti.
Elmondta, hogy egy diákra körülbelül 33 ezer forintos támogatási összeggel számoltak, ebből a szállás- és az utazási költségeket lehet állni. A pályázatokról bővebben a www.apalap.hu oldalon lehet tájékozódni.
Semjén Zsolt elmondta még, hogy április 18-án a Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyaroknak szóló támogatásokat egybefoglaló Bethlen Gábor Alapkezelő bírósági bejegyzése. Ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől, s a felhívások közzététele május közepéig megtörténhet – tette hozzá. Hangsúlyozta: mindenki számára átlátható módon valósulhat meg a határon túli magyar közösségek költségvetési támogatása. Az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik majd.
„Országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”
Semjén Zsolt szerint nyilvánvaló provokáció történt Gyöngyöspatán, a kormányfő helyettese a Jobbik és az LMP pártpolitikai érdekeltségét egyaránt felvetette a történtekkel kapcsolatban. A KDNP elnöke szombati budapesti sajtótájékoztatóján a kialakult helyzetre vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta: többirányú provokációról van szó, amiben „országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”. Úgy fogalmazott: vannak erők, amelyeknek az az érdeke, hogy úgy állítsák be Magyarországot, ahol kvázi polgárháborús állapotok vannak, és a cigányoknak menekülniük kell a falvakból, mert „fasiszta rohamosztagok grasszálnak az utcán”.
Hozzátette: nagyon komoly nemzetközi érdekcsoportok vannak, amelyeknek az az érdekük, hogy Magyarországról minél rosszabb és hazug képet fessenek. Semjén Zsolt szerint látható, hogy két kicsinyes pártpolitikai érdek is megjelenik. Az egyik a Jobbiké, a párt politikai életben való maradásához ugyanis fontos, hogy legyen cigány–magyar konfliktus, mert akkor úgy tudják beállítani, hogy „problémafelvetésük és politikai eszenciájuk létfontosságú a magyar közéletben” – mutatott rá. A másik oldalon úgy tűnik, az LMP is érdekelt politikailag abban, hogy ez a téma mesterségesen felturbózva kerüljön a híradásokba, és a tehetetlen állammal szemben ők az emberi jogok védelmezőiként tudnak fellépni – mondta.
Súlyos károkat okozhatnak
Rendkívüli felelőtlenség minden magyarországi, a konfliktus gerjesztésében részt vállaló párttól az ilyen típusú fellépés, nagyon súlyos károkat okoznak az országnak és a magyar–cigány együttélésnek – fogalmazott. Szélsőséges csoportok pártpolitikai provokációja, illetve bizonyos külföldi érdekeltségek háttéraknamunkája, ami történt – summázta a miniszterelnök kereszténydemokrata helyettese.
Ami történt, pontosan igazolja a kormányzat politikáját, az országban rendnek kell lennie, és semmiféle félkatonai szervezetek nem lehetnek, mert ezek mindannyiunk békés és normális életét veszélyeztetik – fűzte hozzá, és kiállt Pintér Sándor belügyminiszter határozott fellépése mellett.
Semjén Zsolt nem kívánta kommentálni a bíróság azon döntését, hogy nem jelent a társadalomra veszélyt vagy veszélyérzetet, amikor ilyen félkatonai jellegű csoportok megjelennek. Ez a bíró személyes felelőssége – mondta, hozzátéve: megtalálták, és ha szükséges, még határozottabban megtalálják annak a jogszabályi kereteit, hogy a törvényeket ne lehessen kijátszani. MTI/mno.hu
Erdély.ma

Tizenöt éves a magyar felsőfokú zenei képzés Nagyváradon
A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) korábban egyházzene, mára zenepedagógiai tanszékének jubileumi ünnepe, 15 éves fennállása alkalmával szerveztek három napos találkozót az első hét évfolyamon végzett hallgatók meghívásával a hétvégén. A program keretében pénteken sajtótájékoztatón beszélt Tolnay István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadó-tanácsosa, Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, valamint Fodor Attila tanszékvezető a zenepedagógiai képzés, valamint a kórus múltjáról és jelenéről.
Brugós Anikó karnagy, tanár beszélt a találkozó apropójáról, többek között éppen tíz éve, hogy az egyetemi kórus amerikai turnén vehetett részt. Az 1996-ban indult egyházzenei szak első évfolyama 2001-ben végzett, az ünnepi hétvégére a 2001–2006 között végzettek hetven százaléka, 35 diák jött el. Az eseményt szombat este jubileumi zárókoncerttel teszik még teljesebbé. Szeretnének minden évben rendezni találkozót, mondta Brugós, tavaly ősszel például Székelyudvarhelyen gyűltek össze a jubileumi ünnepség előkészítésekor.
Tolnay a tanszék építését, kialakulását elevenítette fel. Ez az a szak, ami leginkább hivatott továbbvinni az egyetem hírét, ahogyan tette azt eddig is, mondta. Még a Sulyok István Református Főiskola keretében indították el az egyházzenei képzést, többek között azért, hogy legyen anyanyelvű zenei oktatás. A végzettek legnagyobb része itthon maradt, sokan kórust alapítottak, mások oktatnak. Továbbvittek egy keresztény szellemiséget és egyfajta táncházmozgalmat, az egyetem kis közösségébe szervesen beletartoztak, ami szintén fontos, sorolta az eredményeket az előadó-tanácsos. Berkesi professzor a kórusról mesélt, melynek 1998 óta vezetője. A Debrecenből érkezett karvezető a sikerekről, eredményekről számolt be.
A jelenlegi tanszékvezető kiemelte: egy szak sikeressége a végzett diákok eredményein mérhető. A PKE-n működő zeneművészeti szak a legrégebbi a magyar nyelvűek közül Erdélyben a forradalom után, még ha csak röpke 15 éves hagyományra tekint is vissza. Ami Váradra vonzza a jelentkezőket az egyrészt a szakmaiságnak, másrészt az emberi tényezőnek köszönhető, vélekedett Fodor, jelenleg a három évfolyamon huszonöt diákjuk van (Marosvásárhelyen kevesebben, Kolozsváron ennél többen tanulnak a hasonló szakon). A jelenlegi tanári gárda az egyik legjobb a romániai magyar oktatásban, részletezte, 11 oktatóból 7 doktor. Tavaly óta akkreditált szakként működik, és – ha minden jól megy – idén mesterképzést is szeretnének indítani, mely a kortárs szemléletet helyezné előtérbe. Ez körülbelül egy hónap múlva derül ki, hogy lehetséges-e, de már többen érdeklődtek a képzés iránt, fejtegette Fodor. Kiemelte még a kiépült Erasmus-kapcsolatrendszerüket, illetve a Janus Pannonius Szakkollégium lehetőségeit.
A három napos találkozón kóruspróbákon vettek részt az egykori diákok és kerekasztal-beszélgetésre is volt lehetőség a jubileumi koncertet megelőző napon.
Freund Emese
Reggeli Újság
Erdély.ma

Csak a zászlót tették le, a fegyvert nem
Szatmár megye – A magyar történelem számos pillanata képezi vita tárgyát a mai napig a történészek körében. Nem kivétel ez alól a szatmári béke sem, a megkötésének háromszázadik évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezés zárórendezvényét szombaton tartották a majtényi síkon.
Háromszáz éve 149 zászlót tűzött le a kuruc sereg a majtényi síkon. A Károlyi Sándor vezettekuruc sereg ezen tette még most is igen komoly viták alapjául szolgál, de egyre inkább hajlanak arra, hogy nagyszerű és fejlett diplomáciai érzékről tanúbizonyságot tevő tettnek tartsák. A köznyelvben szatmári béke névvel illetett esemény tulajdonképpen Károlyi Sándor, a kuruc haderőfőparancsnoka és Pálffy János horvát bán, a Habsburg-uralkodó magyarországi haderejének főparancsnoka között létrejött egyezség írásban történt rögzítése. Ezt a békeszerződést azonban nem lehet 300 év távlatából sem objektíven szemlélni, hiszen a szakirodalom és a szépirodalom homlokegyenest ellenkező álláspontokat ütköztetett mindig, s ez most is tendencia, akkor is, ha valamelyest közelednek az álláspontok.
A majtényi síkon egyszerű kőobeliszk őrzi az emlékét ennek az eseménynek, de húsz éve minden évben az emlékezők kicsiny csoportja vonul ki ide, hogy versekkel, kuruc nótákkal és tánccal kísért rövid beszédekkel emlékezzenek meg az 1711 áprilisában történtekről. A kerek évforduló a megszokottnál valamivel több érdeklődőt vonzott, de még mindig nem annyit, amennyit az alkalom megkívánna.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy csak akkor tudná megítélni a tett helyességét, ha abban a korban élt volna, de az emlékiratok tükrében hajlik arra, hogy helyesnek ítélje meg, és ne árulásnak. Ezáltal a békekötés által ugyanis lehetőséget kapott a nemzet a fejlődésre, amelyre szüksége volt. „Amikor ilyen történelmi eseményre emlékezünk, akkor egyetlen tanulságot vonhatunk le elődeink cselekedeteiből: bármilyen vita, véleménykülönbség van is köztünk, az igazán fontos pillanatokban a nagy, nemzeti kérdésekben összefogásra van szükség. A pillanat felismerésének a bölcsességére van szüksége az erdélyi magyar közösségnek is, ha ezzel rendelkezünk, akkor van jövője itthon a magyarságnak” — jelentette ki az RMDSZ szövetségi elnöke.
Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke beszédében kitért arra, hogy milyen fontossággal bír a múlt megismerése és a szatmári béke egységes képbe való beépítése. „Sem vallási, sem nemzeti árnyék nem vetült erre az eseményre” — mutatott rá Csehi a tagadhatatlan tényre.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul felhívta a figyelmet arra, hogy csak a zászlókat tették le a majtényi síkon, a fegyvereket hazavitték, ez pedig szimbolizája a magyar nép hozzáállását az ilyen és ehhez hasonló helyzetekhez. De ugyanakkor azt is elmondta, hogy az új magyar alkotmány, amely az egész magyar nemzet alkotmánya, jelzése annak, hogy a mostani vezetők, ugyanúgy, ahogy a háromszáz évvel ezelőttiek, legjobb tehetségük szerint küzdenek, Rákóczi fejedelem kedvenc latin mondását használva: Ha elrontottad a játszmát, kezdd előről!
Katona József történész abban láttatta a szatmári béke fontosságát, hogy megmutatta, a magyarok nem jogmegvonók, hanem jogkiterjesztők voltak, akik arra törejkedtek, hogy minél többen kerülhessenek a jog hálója alá, s minél kevesebben szoruljanak ki. Ő is kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy Rákóczi fejedelem képes volt arra, hogy az amúgy széthúzásra hajlamos részeket összefogja: várost a vidékkel, katolikust a protestánssal. „Rákóczi tanításaihoz kell visszatalálnia a mai embernek is” — hangsúlyozta beszédében a történész.
Az ünnepi beszédeket kuruc nóták, versek és magyar táncok színezték, a megemlékezés végén pedig koszorút helyeztek el az obeliszken, amelyre felkerült a 300. évforduló alkalmából készített márványtábla.
erdon.ro

Hazatérés Napja Krasznamihályfalván
Szatmár megye – Szombaton tizedik alkalommal tartották meg a Hazatérés Napját Krasznamihályfalván. A helyi református egyház által szervezett rendezvényen több mint kétszázan vettek részt helyiek és hazatérők.
A krasznamihályfalvi református templomban dr. Molnár János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának dékánja hirdetett igét. Igehirdetésének alapígéjéül a 133. Zsoltárt választotta, mely így kezdődik: ,,Imé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak.” Krasznamihályfalván nagyon sokan gyűltek össze, hogy együtt legyenek, hogy találkozzanak rokonaikkal, egykori barátaikkal, iskolatársaikkal és falubeliekkel. Ez a település is — sok más, egykor elszigetelt településhez hasonlóan — arra a sorsra jutott, hogy fiataljai a jobb megélhetés lehetőségét keresve elhagyták szülőfalujukat, hogy városon keressenek megélhetést. Ilyen alkalmakkor jó hazatérni és felidézni a múlt eseményeit, beszélgetni a jövőről és találgatni, hogy milyen jövő vár ránk. ,,Egy atyától vagyunk – hangsúlyozta az igehirdető. — Egy atya gyermekeiként tértünk most vissza, hogy örvendezzünk. Sajnos nagyon sok ma élő ember identitászavarban van: nem tudja honnan jött és merre tart. Mi, ebben a közösségben esztétikai örömszerzők vagyunk. Istengyermekeinek közössége, örömszerző közösség. Feladatunk, hogy Isten munkatársai és követei legyünk. A ma embere a sokat hangoztatott piacgazdaságban él, meg kell küzdjön a piacgazdaság elvárásaival. Mint ahogy azt naponta tapasztaljuk, a piacgazdaságnak megvannak az előnyei és a hátrányai. A piacgazdaságban mindig megkérdezzük: mi ebben a hasznom? Itt, most, ebben a közösségben feltehetjük a kérdést: Mi a haszna ennek a közösségnek, hogy egy atyótól származik? A válasz a 133. zsoltárban van. Az áldás a haszon. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké, ahol örömszerző közösségre talál.”
Ünnepi percek
Az istentisztelet után Módi Attila helyi lelkipásztor és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a vendégeket, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanítóképző Karának kórusa énekelt. A kórus tagjai évente változnak, de az előadásból érezhető volt a szakmai felkészültség és az ének iránti elkötelezettség. A templomból kijövet a résztvevők a kaplonyi fúvószenekarral az élen vonultak a régi egyházi iskolához (jelenleg kultúrotthon), ahol ifj. Geréb Miklós lelkipásztor röviden ismertette Tamás László egykori lelkipásztor–tanító életútját és Krasznamihályfalván kifejtett tevékenységét. A fúvószenekar zenei kíséretében megkoszorúzták a kultúrotthon falán elhelyezett Tamás László emléktáblát, majd minden résztvevőt meghívtak a kultúrotthonban megtartott ünnepi ebédre, ahol a résztvevők kötetlenül beszélgettek.
erdon.ro

Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról
Nagyvárad – Péntek délután a XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében könyvbemutatót és diavetítést tartottak a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában.
 A XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében lezajlott rendezvényen Madas Edit és Horváth Zoltán György: Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról című könyvét mutatták be. Az eseményt a budapesti szerzőpáros férfitagja is megtisztelte jelenlétével, aki érdekes kultúrtörténeti adalékokkal szolgált a Szent Korona örökségét gazdagító középkori templomok magyar vonatkozású építészeti értékeivel, freskóival kapcsolatban. A kötetben természetesen a Szent Lászlóval kapcsolatos falképek kerülnek előtérbe, a hozzájuk kapcsolódó, a teljesség igényével, különböző feljegyzések, illetve levéltári adatok alapján összegyűjtött korabeli prédikációkkal egyetemben. Horváth Zoltán György arra hívta fel a figyelmet: a kiadvány egyik érdekessége, hogy kitekintve a Kárpát-medencéből, az itáliai Szent László-ábrázolásokat is tartalmazza. Azért beszélhetünk ilyesmikről, mert V. István király lánya, Mária, aki 1270-ben hozzáment a nápolyi trónörököshöz, egyik életcéljául tüzte ki, hogy ápolja a magyar szentek emlékét.
Diavetítés
A Kárpát-medencében különben több mint ötven helyen találkozhatunk Szent László-freskókkal. A lovagkirályt háromféleképpen ábrázolják: önállóan vagy magyar szempontból másodlagos szentek mellett, Szent István és Szent Imre társaságában, valamint egy-egy vele kapcsolatos legenda főszereplőjeként. Az előadó diavetítést is tartott, így az egybegyűltek megcsodálhatták a magyarremetei, a mezőtelegdi, az ördöngösfüzesi, a darlaci, az almakeréki, a székelyderzsi, a homoródkarácsonyfalvai, a nagyszebeni és a kézdiszentléleki templomok 14-15. századi freskóit.
A látottakért-hallottakért Exc. Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök mondott köszönetet. Úgy vélte: Szent László univerzális személyiségét bizonyítják, és azt az üzenetet hordozzák magukban, hogy az igazságosság, a bátorság és az erényesség olyan tulajdonságok, melyek mellett mindig aktuális kiállni. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Tiltakoznak a székelyföldi polgármesterek
A vidéki postahivatalok bezárása ellen tiltakoznak a székelyföldi polgármesterek, kifogásolva a Román Posta döntését, amely szerint megszüntetik a posták egy részét, gazdaságossági okokra hivatkozva, és mintegy másfél ezer alkalmazottat elbocsátanak.
Az elmúlt hét végén Sepsiszentgyörgyön gyűltek össze a Kovászna megyei önkormányzat szervezésében a megye településeinek polgármesterei, és nehezményezték, hogy nem értesítették őket időben a településüket érintő változásokról, amelyek már életbe is léptek áprilisban. Megbeszélésükre meghívták Moldován József romániai távközlési államtitkárt.
Moldován József a gyűlésről hétfőn beszámoló Új Magyar Szó című bukaresti napilapnak elmondta, hogy a Román Posta az elmúlt két évben több mint 266 millió lej (1,73 milliárd forint) veszteséget termelt, és a leépítések a vállalat nyereségessé tételét szolgálják. Az államtitkár elmondta, hogy a leépítések ellenére a postai szolgáltatás minden romániai településen megmarad, és az eddigivel azonos szinten elérhető lesz valamennyi állampolgár számára. Kovászna megyében 22 falu maradt postahivatal nélkül áprilisban, és egyetlen postást sem bocsátottak el.
A polgármester-találkozón Constantin Nicolae, a posta brassói regionális igazgatója hangsúlyozta, hogy sok esetben kétszer-háromszor annyiba került egy-egy postahivatal fenntartása, mint amennyi bevételt termelt. Időközben több településen aláírásokat gyűjtenek a lakosok a posta bezárása miatt. MTI
Erdély.ma

Mégis próféta lett... – Szabó Gyula emlékszoba Homoródalmáson
„A Sátán labdái”, „Húgom, Zsuzsika” – néhány cím Szabó Gyula munkásságából. Az író a székelyföldi Homoródalmáson született, Székelykeresztúron járt iskolába, Kolozsváron végezte az egyetemet és ott élt haláláig. Szülőfaluja emlékszobát rendezne be híres szülötte személyes tárgyaiból és nem is akárhol, hanem abban a házban, amelynek keresztgerendáján az 1645-ös évszám olvasható. Feltételezések szerint ez Erdély legrégebbi mennyezete.
Kékremeszelt, meredek, cseréptetős épület áll Homoródalmás délnyugati részén, a Német utca sarkán. Az almási hagyomány szerint ez az épület papilakként épült egykor és itt szálltak meg azok az osztrák katonatisztek, akiket Mária Terézia idején, főleg a székely határőrség megszervezése után szállásoltak be Homoródalmásra.
Ide álmodták meg az almásiak azt az emlékszobát, amelyben a falu híres szülötte, Szabó Gyula író személyes tárgyait helyeznék el. Pályázati pénzekből felújítják a házat, a másik szobában turisztikai információs irodát rendeznek be. 
Az író 2004 decemberében hunyt el, élete nagyrészét Kolozsváron töltötte, de egész munkásságát meghatározta a föld, amelyből vétetett. Szülőfaluja, Homoródalmás gyakran megjelent írásaiban.
Bán Kata, Demeter Levente
Duna Tv, Térkép
Erdély.ma