Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke azt állítja, hogy a felmérések szerint a magyarság szavazatai nem képesek változtatni a vasárnapi kolozsvári időközi polgármester-választás eredményén. Ezért azt ajánlotta, hogy a magyar választók maguk döntsék el, a jelöltek közül kire szavaznak. Az RMDSZ nem indított saját jelöltet, mert nem látta indokoltnak, a felmérések szerint a PD-L jelöltje nyeri meg a választásokat. László Attila kifejtette: ellenzékben lesz idő arra, hogy ismét felépítsék a magyar közösségi szolidaritást, az egymásba vetett bizalmat és a magyar közösségen belüli valós párbeszédet működtessenek. /Papp Annamária: ”Nem felejtettük el szüleink tanácsát” Választás előtti beszélgetés László Attila kolozsvári alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Február 12-én Kolozsváron a Szent Mihály-templomban ünnepi szentmisével emlékeztek Márton Áron püspökké szentelésének hetvenedik évfordulójára. Boér Ferenc színművész egy Bajor Andor-írást s egy ferences nővér által írt verset olvasott fel, majd Kovács Sándor főesperes köszöntötte az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit, Szilágyi Mátyás, kolozsvári magyar főkonzult, papokat, hitoktatókat, politikusokat. „Ha a csaknem hét évszázados templom falai beszélni tudnának, büszkén számolhatnának be a hetven évvel ezelőtti püspökszentelésről” emlékeztetett a főesperes. A Jakubinyi György érsek által celebrált mise folyamán kifejtette: Márton Áron igazi jellemzését II. János Pál adta meg, amikor 1980-ban elfogadta Márton Áron lemondását, Istennek talpig becsületes szolgájának nevezte. Úgy tervezték, hogy az ünnepi megemlékezés alkalmával felavatják a Márton Áron-szobrot, de ez nem történt meg. „Remélhetőleg két-három héten belül megtörténik a szoboravatás is. Erre most azért nem kerülhetett sor, mivel a szobor jelen pillanatban még Budapesten van. Jakubinyi György érsekkel is egyeztetnünk kell az avatást illetően, hiszen ő lesz az, aki felszenteli a szobrot. Amióta elfoglaltam a főesperesi tisztséget, kétszer beszéltem Emil Boc egykori polgármesterrel, aki nem viszonyult ellenségesen ehhez az ügyhöz” nyilatkozta Kovács Sándor főesperes. A Szent Mihály-plébánia 2001-ben írta ki a versenytárgyalást a szobor elkészítésére. Ezt Bocskay Vince szovátai szobrászművész nyerte meg, aki 2002-ben fogott neki a munkának, szobor agyagmintája csak 2005-ben került Magyarországra, a karcagi öntödébe. A szobor magassága közel három méter, súlya hétszáz kilogramm körüli. A szobor felállítására vonatkozó építkezési engedély megadása éveken át húzódott, míg idén januárban László Attila alpolgármester aláírta a kérdéses dokumentumot. /Márton Áron püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Hármas kötetbemutatónak és tárlatnyitónak adott helyet Marosvásárhelyen a Bernády Házban, a Hargita Megyei Kulturális Központ által kiadott három fotóalbumot ismertették és az intézmény által szervezett oroszhegyi fotótáborban született munkák tárlatát nyitotta meg a házigazda, Nagy Miklós Kund. A három kiadvány: a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond munkáit tartalmazza a Lélekőrző falvaim, Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus Arcpoétika című albuma ,a harmadik kötet Székelyföldi vízikerekek nyomában című album, mely a 2008-as Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron A legszebb könyv címet kapta meg. /Nagy Botond: Lélekőrző arcpoétika. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./

Ismét Székelyföldre látogatott Traian Basescu államfő. Február 13-án Kovászna fürdővárosba utazott. Az Antena 3 tévének nyilatkozva Basescu ismételten megerősítette az autonómiával kapcsolatos korábbi álláspontját, miszerint Romániában soha nem lesz területi autonómia. Újságírói kérdésre Markó Béla, az RMDSZ elnöke kolozsvári sajtótájékoztatóján egyszerűen „bizarrnak” nevezte az államfő nyilatkozatát, kiemelve: igaz ugyan, hogy az elmúlt évtizedekben sikerek könyvelhetők el a kisebbségi jogok érvényesítése terén, nem mondható el viszont az, hogy Romániában minden tekintetben megvalósult volna az esélyegyenlőség, példaként említve a kollektív nemzetiségi jogok biztosításának a kérdését. Markó Béla emlékeztetett arra, hogy míg Kovászna megyében 75 százalék a magyar lakosság aránya, az állami hivatalokban való jelenlétük alig 50 százalékra tehető. Hasonló a helyzet Hargita megyében is, ahol ez az arány 85–55 százalék – mondta az RMDSZ elnöke. „Az ilyen bizarr felvetések helyett inkább növelni kellene a magyarok jelenlétét az állami intézményekben. Nem szeretnék vitába szállni Traian Basescuval, aki nem tudom, hogy miért, de ismét negatív üzenetet fogalmazott meg nemcsak az RMDSZ, hanem a két székelyföldi megye magyar lakossága felé is” – szögezte le Markó Béla. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett: Basescu szándékosan tesz „irritáló” nyilatkozatokat. Mind Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, mind pedig Antal Árpád polgármester határozottan cáfolták az etnikai tisztogatás vádját A sajtótájékoztatón Tamás Sándor egy levelet mutatott be az újságíróknak. Ebben egy moldovai állampolgárságú férfi kér részleteket a Kovászna és Hargita megyéket célzó kormányzati programról, amelynek célja állítólag a két megye románosítása. Tamás Sándor elmondta, írásos kérést intézett a belügyminisztériumhoz, illetve a kormányfőhöz a programmal kapcsolatos információért, azonban nem kaptak magyarázatot. „A kormány elvette pénzünket, 100 milliárd régi lejjel tartozik. Románia megyéi közül Kovászna kapja a legkevesebb pénzt az útépítésre, az erre a célra elkülönített összeg alig 10 kilométernyi útjavításra elég – mondta Tamás Sándor megyei tanácselnök. /Újból Székelyföldön időzik Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./ “Kötelességemnek érzem az embereknek elmagyarázni, hogy nem kezdeményezhetnek alkotmányellenes cselekedeteket” – mondta Besesu elnök, aki saját elmondása szerint azért indult a Székelyföldre, hogy a helyi sajtóval és a helyi hatóságok képviselőivel találkozzon, és az alkotmányban foglaltakkal cáfolja meg a helyi politikusok felvetéseit. “Konkrétan a Székelyföld területi autonómiájának gondolatára utalok. Bizonyos politikai csoportok választási megfontolásokból inkább hazudnak, minthogy igazat mondjanak. Romániában az alkotmány első cikkelye szerint lehetetlen területi autonómiát adni. ” /Kizárt dolog a területi autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./ Az államelnök kifejtette, hogy a magyarok jogait be kell tartani, a magyar kisebbségnek lehetőséget kell biztosítani az anyanyelven való tanuláshoz, az anyanyelvi felsőoktatáshoz, a parlamenti és helyhatósági képviselethez, valamint arra is, hogy a magyarok az igazságszolgáltatásban anyanyelvüket használhassák. Basescu szerint az ország területét nem lehet felosztani azok a politikusok kedvéért akik a parlamentben esküt tesznek az alkotmányra, hazaérve pedig az alkotmány megszegésére buzdítják a lakosságot. Hangsúlyozta, ezeket a politikusokat inkább Kovászna és Hargita megye gazdasági helyzete kellene jobban érdekelnie. /Basescu: jogok a magyaroknak, autonómia nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Sólyom László köztársasági elnök üdvözölte, hogy a két erdélyi magyar szervezet megállapodott egy közös európai parlamenti EP-lista felállításáról. Az államfő telefonon tárgyalt Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével és Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleményében emlékeztet arra, hogy Sólyom László már 2008-as székelyföldi látogatásán szorgalmazta az erdélyi magyarság minél szélesebb körű összefogását. /Sólyom László üdvözölte a Tőkés–Markó megegyezést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

Az alkotmányt lobogtatva érkezett Háromszékre Traian Basescu államfő. Bár a székelyek korábban bocsánatkérésre szólították fel az államfőt, ő ráerősített: Romániában soha nem lesz területi autonómia. A Székelyföldet fellendítendő, még a héten elküldi a minisztereket a térségbe, akiknek előfutáraként tanácsosa, Eckstein-Kovács Péter elkezdi „információszerző” megbízatását. „Eldöntött tény, hogy Románia nemzetállam, a területén nem hozható létre területi autonómia” – szögezte le Traian Basescu. Az államfő közel öt órán át tárgyalt a Kovászna és Hargita megyei tanácselnökökkel, illetve a székelyföldi városok polgármestereivel. Basescu nem tartotta magát a zárt ajtók mögötti egyezséghez, hanem – amint a sajtó szeme elé került – egész pályás letámadást indított a magyar politikusok ellen. Az elnök megismételte korábbi tézisét, miszerint a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknál etnikai tisztogatás folyik a románokkal szemben. „Mutassanak nekem egyetlen román nemzetiségű igazgatót, osztály- vagy irodavezetőt a Hargita vagy Kovászna megyei tanácsnál vagy magyar vezetésű polgármesteri hivatalnál, és visszavonom, amit mondtam” – provokálta az elnök az RMDSZ-es vezetőket. A megszólított vezetők nem válaszoltak, az ÚMSZ viszont közölt példát: Marin Nicolae a Kovászna Megyei Tanácsnak alárendelt Útügyi Igazgatóságot vezeti. Tamás Sándor elmondta, a Kovászna megyében a román nemzetiségű igazgatók részaránya közel hatvan százalékos, ha a teljes intézményi hálózatot tekintjük, de javarészük a kormánynak alárendelt struktúrák élén áll. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint „Traian Basescu csapdát állít saját magának, amikor azt nyilatkozza, hogy Székelyföldön etnikai tisztogatás folyik a románok ellen”. Antal emlékeztetett: az államelnök azt hangoztatja, hogy Románia nemzeti állam. „De ha ebben az országban csak románok élnek, akkor ki tud etnikai tisztogatást végezni?” – tette fel a kérdést Antal, aki átadta Basescunak azt a petíciót, amelyet múlt vasárnap olvastak fel a magyar intézményvezetők leváltása ellen szervezett tüntetésen. Basescu azzal utasította vissza a dokumentumról való tárgyalást, hogy ő csak reális problémákról hajlandó beszélni. Az államfő a közel egy órás sajtótájékoztató idején többször felolvasott Románia alkotmányából. „A magyar politikusok, amikor az autonómiáról beszéltek, nem mondták el az embereknek, hogy Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam” – idézte az alkotmány első cikkelyét Basescu. Hozzátette: egyetért a „helyi autonómia” minél nagyobb kiszélesítésével. A székelyföldi önkormányzati vezetők Basescu érveire reagálva elmondták: a spanyol alkotmány első cikkelye is a nemzetállamiságot hangsúlyozza, azonban a második pontja kimondja a régiók autonómiáját, felsorolja ezek hatáskörét. Basescu a korábbiaknál is hevesebben támadta az RMDSZ-t, amelyet – amellett, hogy a térség elmaradottságáért tett felelőssé – nem lojális partnernek és „szavazatvadásznak” nevezett. A államfő kitért a Magyar Polgári Szövetséggel fenntartott korábbi kapcsolataira is, amelynek elnökét – Szász Jenőt – székelyudvarhelyi polgármesterként empátiából támogatta. „Ugyanaz történt vele, ami velem bukaresti főpolgármesterként: akadályozták munkájában” – fejtegette Basescu, az RMDSZ-re utalva ezzel. Nem létezik kormányprogram arról, hogy moldovai románokkal népesítsék be Kovászna és Hargita megyét, jelentette ki Basescu. Az államfőt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök tájékoztatta arról, hogy tavaly ősszel levelet kapott a belügyminisztérium egyik illetékesétől, aki arra kérte, hogy teljesítse egy moldovai család Székelyföldre telepedési kérését. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a Román Kommunista Párt archívumából megszerzett, 1985-ből származó átirattal bizonyította, hogy erőszakosan zajlott a románság Székelyföldre való betelepítése; abban ez áll: „(...) hogy Marosvásárhelyen a románok száma az összlakosságon belül elérje vagy meghaladja a következő két éven belül az 50 százalékot, az szükséges, hogy engedélyezzék ebben az időszakban 7600 román nemzetiségű alkalmazását a szocialista egységekben (...). ” A moldovai Vasile Botnaru kérésében egy olyan kormányprogramra hivatkozott, amely Kovászna és Hargita megye benépesítését érinti. Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu kisebbségügyi tanácsosa kifejtette: nem tehet arról, hogy Basescu mit nyilatkozik a magyar ügyekről. /Kovács Zsolt, Lokodi Imre, Isán István Csongor: Az asztalt verte Basescu. Nekiesett az RMDSZ-nek az újra a Székelyföldön „üdül” államelnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./ Basescu elnök február 14-én először Kovászna és Hargita megyék rendőrfőnökeit, majd a prefektusokat fogadta, ezután ebédre látta vendégül a két megye tanácsának vezetőit és a háromszéki polgármestereket. Az államfő kifejtette, hogy a decentralizáció híve, majd bírálta az RMDSZ-t, hogy hosszú évekig volt kormányon és nem támogatta hatékonyan a két székely megyét. . /Bíró Blanka: Basescu a Székelyföldön: decentralizáció igen, autonómia nem. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

Traian Basescu államfő magyarellenes nyilatkozatainak hatása tükröződik a Kovászna és Hargita megyei román civil szervezetek legfrissebb felhívásában. A Románok Civil Fórumának az elmúlt években számos közleménye, panaszáradata volt, de a mostani hangvétele a legsötétebb időszakot idézi. Törvénymódosításokat követelnek, a magyarság tizennyolc év alatt nehezen kiharcolt jogait szeretnék eltörölni. Basescu etnikai tisztogatással és feszültséggerjesztéssel vádolta a magyar vezetőket. Lehetséges, hogy Basescu mesterséges konfliktusgerjesztéssel saját elnöki hatalmát kívánja erősíteni. /Farkas Réka: Diktátor születik? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./

Az eltüntetett szobrok, műemlékek számát illetően talán sehol sem jártak el oly keményen a múlt tárgyi emlékeinek az elfeledtetésében, mint a határvárossá vált Aradon. Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely sem járt jobban. Murádin Jenő jeles kolozsvári művészettörténész A megsebzett szobor című munkája (Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008) erről szól, könyve tárgyilagos repertóriuma az erdélyi műemlékrombolások egyik fontos szegmensének: a köztéri szobrokat ért atrocitásoknak. Erre a feladatra eddig még nem vállalkoztak. Murádin nemcsak kataszterét állította össze a ledöntött, szétfűrészelt, esetenként beolvasztott köztéri szobroknak, hanem felvázolta azt a történelmi, politikai hátteret, de főleg a társadalmi lélektant, amely e pusztítások motivációjául szolgált és azt, ahogyan ezt az erdélyi magyarság megélte. Az aradiak még szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen megmaradt a szobor és hosszú, áldozatos harcok árán sikerült kiszabadítani rabságából, restaurálni és újraállítani. Nem úgy, mint a zilahi Wesselényi-szobrot, amelyet 1935 márciusában az éjszaka leple alatt döntötték porba és kőtalapzatát szétverték. A bécsi döntés után visszakerült a helyére, de 1950 után hosszú ideig bedeszkázva állt, 1990 után pedig több sérülés érte. Murádin 123 ilyen „sértett” szobor főbb adatait gyűjtötte kötetbe. – Az aradi lajstrom nyolc szobrot tartalmaz, majdhogynem teljes. /Puskel Péter: Erdélyi műemlékrombolások repertóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Rövid távú terveiről a frissen megválasztott Sorin Apostu polgármester elmondta, további kétszáz tömbház hőszigetelési munkálatait kezdi majd el, leaszfaltoz száz tömbház közti sétányt, kezdeményezi öt lakónegyedi parkolóház építését, valamint a tömbházak közti közvilágítás kiterjesztését azon utcarészeken, ahol eddig még nem volt. Ami a Főtér és a Mátyás király szoborcsoport felújítását illeti, Apostu reménykedik abban, hogy ez még az idén befejeződik. Több olvasó jelezte, hogy románul írott röpcédulákat találtak a postaládájukban, miszerint Sorin Apostu egyetlen magyar tisztségviselőt sem tűr majd meg a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Apostu tisztázta, ez a röpcédula a lejáratását szolgálta. „Nem dobok ki egyetlen magyar alkalmazottat sem a városházáról. Nemzetiségtől függetlenül mindenki a helyén marad, s csak akkor bontom fel az alkalmazottak munkaszerződését, ha meggyőződtem arról, hogy nem végezték jól a munkájukat” – mondta. Arra a kérdésre, hogy várható-e László Attila alpolgármester tisztségből való menesztése, a városvezető közölte: a szóban forgó tisztséget László Attila tanácsi határozat által nyerte el, eddig nem merült fel a menesztése, mi több, egy csapatot alkotnak. /N. -H. D. : Apostu: nem dobom ki a magyar alkalmazottakat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Győzött, Boc „embere” a kolozsvári polgármester-választáson. A szavazók abban reménykednek, hogy már jövő héttől kormánypénzek árasztják el Kolozsvárt. Az MPP-jelöltje 3,53 százalékot ért el. A körülbelül 48 000-re tehető, szavazati joggal rendelkező magyar anyanyelvű lakosból csupán 2872-en szavaztak az MPP jelöltjére, Gergely Balázsra. A júniusi választások alkalmával az MPP 1600 körüli szavazatot kapott, ez a mostani szinte a duplája. Más kérdés, hogy hol „kereshetjük” a többi magyar szavazatot. /Köllő Katalin: Vízreszállás előtt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Kolozsvár elkényelmesedett. Erdély fővárosának lakossága – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hosszú időre Emil Boc és demokrata-liberálisai kezébe helyezte sorsát. A szavazópolgárok 70 százaléka nem ment el szavazni. Hatványozottan tetten érhető ugyanez az apátia a kincses város 60 ezres magyar közössége esetében, amelynek kevesebb mint öt százaléka ütötte a pecsétet a két magyar polgármesterjelölt valamelyikének neve mellé. Az RMDSZ és az MPP, a két magyar politikai alakulat közös érdeke, hogy visszaszerezze a közösség bizalmát, amelynek többsége számára jelenleg egyik sem képes hiteles, vonzó programot felmutatni. /Rostás Szabolcs: Kincs, ami nincs. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

A Hargita Megyei Tanács jogi osztályának vezetője román nemzetiségű, a háromszéki önkormányzatnál és alárendelt intézményeknél pedig hét vezetői tisztségben van román ember, közölte a Hargita és a Kovászna megyei tanácselnök. Szinte kizárólag az RMDSZ-nek köszönhető a fejlődés Kovászna és Hargita megyében, állítja Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki Tamás Sándor Kovászna megyei és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel közös sajtótájékoztatón számadatokkal támasztotta alá kijelentését. A székelyföldi önkormányzati vezetők nem értik, miért bírálta Traian Basescu államfő az RMDSZ-t. Ugyanakkor üdvözölték a Traian Basescuval való tárgyalási lehetőséget. Hargita és Kovászna megyében huszonöt évig minden vezetői tisztséget csak románok töltöttek be, és ez még egy ideig 1989 után is így működött. Hiába jelentkeztek magyar emberek, csak románokat alkalmaztak, jelentette ki Borboly Csaba. Valóban volt etnikai tisztogatás, amint azt Basescu megfogalmazta, csak fordítva – a magyarok ellen. Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök elmondta: a háromszéki önkormányzatnál és alárendelt intézményeknél hét vezetői tisztségben van román ember, míg a megyei tanács 141 dolgozója román nemzetiségű. Tamás Sándor fenntartja, hogy magyar alprefektusa is lesz Kovászna megyének, és György Ervin volt kormánymegbízottat nevezte meg a tisztség várományosának. Mindezt annak ellenére, hogy a kormánypártok már megegyeztek: ahol az egyik párt jelöli a prefektust, ott a másik párt adja a két alprefektust. „Traian Basescu mostani konfliktusa az RMDSZ-szel abból fakad, hogy a szövetség ellent mert mondani az állam elnökének a székelyek területi autonómiájával kapcsolatban – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök február 16-án a szenátus plénumán. Markó közölte: az államelnök által jelzett súlyos infrastrukturális problémákat és a két megye szegénységét az RMDSZ éppen az autonómia révén kívánja orvosolni. /Kovács Zsolt: Székely cáfolat Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A magyar nyelvhasználat hiányát kifogásolja Marosvásárhelyen a Civil Elkötelezettség Mozgalom. A szervezet nyílt levélben szegezte Dorin Florea polgármesternek kérdéseit: miért nem kerültek magyar nyelvű közhasznú és tájékoztató jellegű feliratok a Tudor Vladimirescu negyedben nemrég megnyitott munkaponton, az itt dolgozó alkalmazottak miért nem tudnak válaszolni a magyar adófizetők nyelvén és miért nincsenek magyar nyelvű feliratok sem kifüggesztve? A szervezet figyelmeztet: az irodában elhelyezett egynyelvű táblák diszkriminálják a város magyar lakosságát. /A kétnyelvűséget kérik számon Dorin Floreatól. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Nagykapuson a községi tanács menesztette Vincze Bandi György RMDSZ-es alpolgármestert. Mivel nem találtak semmi kivetnivalót Vincze Bandi György munkájában, eltávolítását azzal indokolták, hogy azok a román tanácsosok, akik tavaly júniusban támogatták őt, akkor már nem élvezték a pártok bizalmát, tehát az akkori szavazat nem tekinthető érvényesnek. A községi tanács új alpolgármestert választott a demokrata-liberális párti (PD-L) Gheorghe Iancu személyében. Vincze Bandi György elmondta, a tanácsos-leváltásokkal négy falu képviselet nélkül maradt, megpróbálnak 730 aláírást összegyűjteni a községi tanács feloszlatása érdekében. /N. -H. D. : Menesztették az RMDSZ-es alpolgármestert. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

„Tőkés Lászlóval számos jelentős kérdésben nem értünk egyet, de hiteles embernek tartjuk, aki egy bizonyos koncepciót képvisel a romániai magyarságon belül” – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke annak kapcsán, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Tőkés László EP-képviselővel való február 16-i budapesti találkozóján kijelentette, „az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és személyesen Tőkés Lászlónak köszönhetően kiváló esély van arra, hogy a következő ciklusban is hiteles, közbizalmat élvező emberek képviseljék az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben”. Markó szerint legalább két mandátumot szerezhet a romániai magyarság az Európai Parlamentben, de a szavazók sikeres mozgósításával akár hármat is. /Sz. A. : Markó: Tőkés hiteles. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

Az RMDSZ és az EMNT vezetői február 22-én, vasárnap, Marosvásárhelyen írják alá a választási együttműködésre, a magyar összefogás listájának létrehozására vonatkozó megállapodást – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök bukaresti sajtóértekezletén. Az RMDSZ vezetője rámutatott, az erdélyi magyar közösség szempontjából nagyon fontosnak tartja a Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével kötött megegyezést. A létező nézetkülönbségek ellenére mindkét fél elfogadta a szolidaritás szükségességét, a brüsszeli jelenlét és a magyarság hosszú távú érdekképviselete érdekében. Traian Basescu államelnök hétvégi, székelyföldi nyilatkozatai kapcsán Markó Béla leszögezte, az RMDSZ szívesen lát minden ilyen látogatást – hiszen a román politikusok ritkán látogatnak a két megyébe -, de azt nem, hogy véleményt mondanak anélkül, hogy az ottani helyzetet ismernék. „Értékeljük az elnök azon szándékát, hogy megismerje Székelyföld problémáit, de azt nem tudjuk értékelni, hogy kampánycélokra használja ezeket a látogatásokat”- fogalmazott. /Vasárnap aláírják az RMDSZ–EMNT együttműködést. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Szász Jenő elnök szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) nem kívánja támogatni az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös választási listáját, és továbbra is az RMDSZ-en kívüli élet megtestesítője kíván lenni, ezt a szerepet vállalja majd a júniusi EP-választásokon is. Szász Jenő szerint koalíció lett volna szükséges ahhoz, hogy a nemzeti összefogás megszülessen. „Erősen él emlékezetünkben az élmény, mikor a szatmárnémeti Láncos-templomban gyülekeztünk Tőkés László hívására, miközben az RMDSZ néhány száz méterrel odébb éppen megfosztotta a püspök urat tiszteletbeli elnöki címétől. Nem hisszük, hogy az RMDSZ azóta javult volna, inkább tovább romlott, az erkölcsi válság tovább mélyült, a bizalmatlanság pedig erősödött” – fogalmazott a polgári párt elnöke. /Gyergyai Csaba: Szász Jenő: odalett az erkölcsi tőke. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnökének politikai nyilatkozatot tett a képviselőházban Basescu államfő nyilatkozatában, a székely megyékben zajló „etnikai tisztogatást” emlegette, szerinte a románság a tisztogatás elszenvedője, a magyarok – pontosabban a helyi közigazgatásban dolgozó magyarok – a tisztogatás végrehajtói. Ha ez igaz volna, Románia lehetne a világ első országa, amelyben a többségi lakosságot „tisztogatja” egy kisebbségi közösség. Ez a kijelentés üres szemfényvesztés, amely semmilyen tekintetben nem használ a román-magyar viszonynak. Mielőtt „leleplezte” volna az említett „etnikai tisztogatást”, az államfő a „nemzetállamról” beszélt. Ez a két fogalom nem összeegyeztethető. Ha Románia nemzetállam, akkor nem létezik etnikai tisztogatás, az állam „tiszta”, mert egyetlen nemzeti közösség alkotja. Abban az esetben, ha „etnikai tisztogatást” feltételezhetünk, akkor meg nem létezik nemzetállam, mert az állam területén több etnikai közösség él. Ilyen értelemben Basescu államfőnek le kell mondania egyik kijelentéséről. Természetesen nem fogja megtenni, mert közeleg az államfőválasztás kampánya, a jelenlegi államfőnek pedig meg kell szereznie azokat a szélsőséges szavazatokat. Az RMDSZ az alkotmány első szakaszában meghatározott „nemzetállam” fogalmának törlését javasolja. Amennyiben számos kisebbség létezéséről beszélünk, a nemzetállam fogalma tartalom nélkülivé válik. Az Európai Unió egyik tagországában találtak erre megoldást. Spanyolország alkotmánya egyazon cikkelyben mondja ki az állam egységes, oszthatatlan voltát illetve ismeri el és biztosítja az ország különböző régióiban élő kisebbségeinek autonómiához való jogát. /Vagy „etnikai tisztogatás” vagy „nemzetállam”. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő ígérete szerint továbbítják az Európai Parlamenthez a sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűlésen megfogalmazott tízpontos petíciót. A szentgyörgyi nagygyűlésen részt vevő Sógor Csaba elmondta: Hans Gert Pötteringnek, az EP elnökének adják át a petíciót, és ha lehetőség adódik, egyperces felszólalásban is kitérnek rá. /Farcádi Botond: Sepsiszentgyörgyi petíció az Európai Parlamentben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Romániában a prefektus a kormány kinyújtott karja. Ebből kifolyólag nemcsak a tanácsi határozatokat ellenőrzi, hanem egyfajta irányító-vezető szerepet is betölt, felel a kormányintézkedések végrehajtásáért. György Ervin, Kovászna megye magyar (!) nemzetiségű prefektusa megtámadta a Székelyföldi Polgármesterek Egyesületének létrehozását, megtámadta az autonómiareferendum kiírását jóváhagyó határozatokat. Megtámadta a bíróságon, pedig választhatott volna! Vagy lemond tisztségéről, mert egyetért a magyar közösség jogos igényeivel, vagy a bírósághoz fordul. Ha Hargita megyében az RMDSZ magyar prefektust akar, akkor magyar ember fogja megakadályozni az autonómiareferendum kiírását, a valós önkormányzatiság irányába tett minden lépést! Nem volt zavaró, hogy közel húsz évig a 86 százalékban magyarok lakta Hargita megyében a prefektúrához tartozó, 50 fontos intézményből 25-nek román nemzetiségű a vezetője? Lásd pénzügyőrség, kataszteri hivatal, munkakamara, rendőr-felügyelőség, csendőrparancsnokság, cégbejegyzési hivatal, munkaerő-elosztó ügynökség, országutak felügyelete, statisztikai igazgatóság stb. (Kovászna és Maros megyében a számarány még rosszabb). Miként lehetséges, hogy a prefektúra alkalmazottainak 70 százaléka nem magyar? Hogy a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban nem használhatjuk anyanyelvünket, hogy nem valósult meg a szakmai tudáson alapuló, valós jogegyenlőségünk az intézményvezetésben a Székelyföldön? Elvégre ott volt az RMDSZ a kormányban, nemde? /Papp Kincses Emese: Kit szolgálna a (magyar) prefektus? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Érdemes lenne felülvizsgálni az Országgyűlés határozatát a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) ügyében – mondta Göncz Kinga külügyminiszter február 17-én Budapesten, miután tárgyalt szlovák partnerével. Göncz emlékeztetett: hamarosan egyéves lesz a parlamenti határozat, ebből az alkalomból meg kellene nézni, hogy milyen mértékben szolgálja azt a célt, amelynek érdekében megszületett. Hozzátette: a határozat visszavonásáról nincs szó. A külügyminiszter szerint a határozat egy-egy mondata sért érzékenységeket Szlovákiában, miközben más szomszédos ország nem kifogásolta a döntést. „A KMKF-ről szóló parlamenti határozat célja, hogy szolgálja a két ország kapcsolatait, és nem az, hogy nehezítse – tette hozzá. Arra a kérdésére, hogy a szlovák félnek is gesztusokat kellene-e tennie, Göncz azt mondta: „a nagylelkűség nem mindig vár azonnali viszonzást, megtehetjük azt, hogy mi vagyunk érzékenyebbek”. Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter azt mondta: Szlovákiának továbbra is problémái vannak a KMKF országgyűlési intézményesítése miatt. Lajcák arra reagálva, hogy kollégája alkotmánybírósághoz fordulna a másodszor is elfogadott szlovák tankönyvtörvény miatt, közölte, az oktatási miniszternek is be kell tartania a törvényeket. /Felülvizsgált KMKF? = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./ A Fidesz szerint semmi ok nincs a KMKF-határozat felülvizsgálatára. Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa Göncz Kinga kijelentésére reagálva közölte: a KMKF működése sikertörténet, semmi ok nincs arra, hogy felülvizsgálják az Országgyűlés egy évvel ezelőtt elfogadott határozatát. A politikus szerint teljes egység van a parlamenti pártok között a KMKF-fel kapcsolatos országgyűlési határozat ügyében. Ez alapvetően a parlament szerve, és a kormányzat ezekben a kérdésekben jobban teszi, ha körültekintőbben nyilatkozik. Az Országgyűlés tavaly március 3-án fogadta el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló határozatot; a dokumentum alapján a KMKF-et a parlament saját állandó intézményének tekinti. Erre reagálva a szlovák parlament november 4-én hozta meg azt a határozatot, amely szerint a szlovák törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje égisze alatt létrehozott testület munkájában. A KMKF létét és tevékenységét az MKP fontosnak tartja, működésében a jövőben is részt fog venni – olvasható a párt közleményében. Amennyiben a magyar Országgyűlés pártjai úgy döntenek, hogy a KMKF tevékenységével kapcsolatos alapdokumentumok valamelyikét bővítik vagy pontosítják, az MKP azt tudomásul veszi, ám azt kéri, az esetleges változtatás előtt a magyar pártok egyeztessenek annak tartalmáról a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. /Göncz felülvizsgálná a határozatot (Magyar–szlovák viszony). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Miért nem részesült Ezüstfenyő-díjban Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke? A témát maga Szabó Ödön hozta szóba az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hét végi marosvásárhelyi ülésén. A Bihar megyei politikus zokon vette, hogy noha az általa ügyvezetett megyei szervezet felterjesztette személyét az RMDSZ által alapított kitüntetésre, a központban lehúzták a listáról. A panaszra az országos ügyvezető elnök, Kelemen Hunor adott magyarázatot: valamennyi területi szervezetnek egy személyt kellett felterjeszteni, Biharból azonban két javaslat érkezett. Ilyen magvas kérdéseket tisztázott az SZKT hét végi ülése. Markó Béla kizárólag azokat a gondolatokat foglalta össze, amelyeket a korábbi egy-két hétben különböző alkalmakkor már elmondott. Kelemen Hunor közölte, nem szaporítja a szót a féléves beszámolójával; a képviselők a reggeli érkezéskor írásban kapták meg a szöveget. A többség az előcsarnokban cigarettázással, baráti beszélgetésekkel volt elfoglalva, és már mindenki nagyon várta, hogy hazaindulhasson. Ez lett az erdélyi magyarság döntéshozó szerveként elképzelt SZKT-ből 16 évvel a megalakulása után. Milyen más is volt a kilencvenes évek közepén egy SZKT-ülés. Akkor viták voltak, a táborok győzedelmeskedtek. A külső szemlélő is úgy érezhette, életképes az erdélyi magyar közösség, mert értelmes emberek értelmes vitákat folytatnak a közösség jövőjéről. Az RMDSZ döntéshozó szerve immár több éve nem hozott egyetlen döntést sem. Beérte annyival, hogy rábólintott a nagyok döntéseire. /Gazda Árpád: A látszat ára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

A mostani szülők generációját még mindig büszkeséggel tölti el a diákkori tantárgyversenyeken elért jó eredmény emléke, a mai iskolásokat kevésbé villanyozza fel ez a gondolat. Az érdeklődés hiányának az alacsony pénzjutalmazás is az oka. Egy évig havonta kiutalt, az országos bruttó minimálbérnek megfelelő összeggel jutalmazná a részvételt az iskolai tantárgyversenyeken és a tanulók teljesítményét az a törvénytervezet, amely a képviselőházban vár megszavazásra. A törvényre azért lenne szükség, mert a román tantárgyverseny országos szakaszán a részvétel 2006-hoz képest felére csökkent. Tóth Márta, a nagyváradi Ady Endre Líceum igazgatónője szerint viszont a pénzjutalom növelése rossz hatással lenne a diákok értékrendjére. A képviselőház oktatásügyi bizottságának tagjai negatívan véleményezték a törvénytervezetet. Kötő József szakbizottsági tag elmondta, elsősorban pénzhiány miatt döntöttek így. /Oborocea Mónika, Totka László: Nem kellenek a babérok? Elakadt a parlamentben a tantárgyverseny-győztes diákok „bérezési” projektje. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

A romániai egészségügyi rendszer megbízhatatlansága és a szolgáltatások gyenge minősége miatt egyre több határ menti román állampolgár kezelteti magát magyarországi orvosokkal, és sok várandós nő ottani kórházakban hozza világra gyermekét. Az anyaországban az egészségügyi szolgáltatások díja a romániai árak háromszorosa, a betegek szerint az ellátás minősége kárpótolja őket, különösen, hogy egy kétoldalú megállapodás értelmében visszaigényelhetik a magyarországi orvosi ellátás költségeit. Magyarországi szakemberekkel kezelteti magát a határ közelében fekvő Szatmár megyei települések lakóinak egy része. A nem magyarországi betegek nyilvántartásával külön iroda foglalkozik. A jelentkezőket a tízezer forintos regisztrációs díj befizetése után utalják vizsgálatra, a szükséges szolgáltatás több tízezer forintba is kerülhet. „Egy kórházi ágy 24 órás bérlése tízezer forint napi háromszori étkezéssel. A nagyobb műtétek díjszabása már százezrek körül mozog, de minden egészségügyi szolgáltatásnak más tarifája van” –mondta el egy alkalmazott. „Teljesen megértem azokat, akik gyógyulási célból Magyarországra mennek. Nálunk nemcsak az orvosok szakértelmével van gond, nagy bajok vannak a kórházak ellátottságával is. Romániában alulfinanszírozott az egészségügyi rendszer, sok kórházban nincsenek meg az alapvető higiéniai feltételek, hiányoznak a felszerelések, fertőtlenítő anyagok” – magyarázta Láng László, a Háziorvosok Szatmári Szövetségének alelnöke. – A határ túloldalán kezeltek nagy többsége pozitív tapasztalatokkal tér haza. /Végh Balázs: Terjedő kórházturizmus. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./ Közel egymillió lejt fizetett ki tavaly a külföldön elvégzett egészségügyi szolgáltatásokért az Arad megyei egészségbiztosító pénztár. Az intézményhez 120 kérvényt nyújtottak be olyan személyek, akik az európai biztosítókártya révén külföldön voltak kénytelenek kezeltetni magukat, és most visszakérték a pénzüket. A pénztár 111 kérést jogosnak ítélt, amelyek ellenértéke elérte a 937 ezer lejt. /P. M. : Az Arad megyeiek is átjárnak gyógyulni. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Gyergyószentmiklós összes tömbházlakása fűtés és meleg víz nélkül marad, ha nem sikerül betartani a friss egyezséget a Hargita Gáz Rt. -vel. Gyergyószentmiklósi jellegzetesség lett a gázkérdés. A legutóbbi, ötórás gázcsapelzárást követően egy gyergyószentmiklósi küldöttség élén Mezei János polgármesterrel Budapesten folytatott tárgyalásokat a Hargita Gáz többségi tulajdonosával, az Elmibbel. Az új, mindkét fél számára elfogadható egyességet, mely az adósság kifizetésének ütemezését és a további szolgáltatás-törlesztés módját is magába foglalta, a Hargita Gáz Rt. -vel kellett véglegesíteni. A Hargita Gáz Rt. által készített szerződéstervezet szerint Gyergyó nem nyerhet. Nem lehet követelése, viszont kétszereses garanciát (Go Rt. ingatlanrészeit, önkormányzati kezességet) is le kell tennie. „Tudják, hogy kutyaszorítóban vagyunk, ezért szabnak ilyen feltételeket” – fogalmazott Mezei János. Végül sikerült megállapodásra jutni, a városnak nem kell kezességet vállalnia, viszont maradt a 30 napos számla-kifizetési határidő és a tartozás korábbi átütemezése. /Balázs Katalin: Rövid távú megoldás, hosszú távú probléma. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./

Nekünk kell döntenünk tanulóink sorsáról – mondta el beszédében Váncsa Áron Pál, Dés alpolgármestere azon a kis ünnepségen, amelyen a dési magyar kollégium két felújított termét szentelték fel. Az alpolgármester továbbra is bízik az egyház, a lakosság és RMDSZ céltudatos együttműködésében. Leander atya, a dési ferences rendház plébánosa röviden ismertette a kollégium történetét. A század elején a dési ferences rendház 50–60 ferences papnak volt az otthona; a ferencesek iskolát működtettek és több impozáns, a város központjában álló épület tulajdonosai voltak a kommunista államosításig. A ‘89-es változások után a plébánosok eredményesen munkálkodtak a visszaszolgáltatásért, 2000 óta pedig apránként elkezdték visszakapni jogos tulajdonuk egy részét. A rendház 2005 óta tágasnak bizonyult a benne lakó atyáknak, akik döntöttek: a legmagasztosabb cél a magyar fiatalok segítése lehet. Elkezdték a felújítást, és a földszinti termekből lakószobákat alakítottak ki. Ennek eredményeképp előbb három, majd négy, nyolc, mára pedig harmincnégy református és katolikus tanuló kapott második otthont a kollégiumban. A szülői hozzájárulás havonta mindössze mintegy 200 lej, a további költségeket a rendház fedezi. Leánder atya kiemelte a Szülőföld Alap, a megyei és városi tanács anyagi segítségét. A kollégium melletti épület – korábbi ifjúsági otthon – újra a katolikus rendház tulajdona. Az épületet az egyház siralmas állapotban kapta vissza. Felújítására újabb összefogásra, pályázatokra lesz szükség. /Lukács Éva: Összefogás a dési magyar kollégiumért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Nemrég jelent meg a székelyudvarhelyi Jánosi András novelláskötete, a Székely gőzös a kicsi állomáson /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/. A két éve szülővárosába hazatért szerző tizenkét novellát tartalmazó könyvéről, a benne foglaltakról mondja: „ezek azok a vélt és valós történetek, amelyeket magammal vittem a tengeren túlra, és haza kellett térnem, hogy elő tudjam csalogatni őket a szülőföldről történt katapultálásom óta eltelt huszonöt év távolából, az emlékezet »fekete dobozából«„. Novelláinak helyszíne Székelyudvarhely és környéke. A szerző 1960-ban született, 1982-ben menekülnie kellett Romániából. Kanadában telepedett le. /Bágyi Bencze Jakab: Székely gőzös novellákban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

Húsz év eltelt a rendszerváltozás óta, de még mindig élenjáró téma a magyar közéletben az ügynökkérdés. Hol Kárpáti Györgyöt támadja a kormányközeli média ügynökmúlttal (ő egyébként első fokon pert nyert a vádaskodók ellen), hol Kiszely István professzornak ügynökmúltja a téma. (Ő elismerte, hogy aláírt a legkeményebb időkben egy beszervezési nyilatkozatot, de tagadta, hogy bárkinek ártott volna.) Vikidál Gyula „Dalos”-sztorija már elég régi, de még ma is elő-előjön. Jellemző, hogy a megvádoltak szinte kizárólag a jobboldal soraiból kerülnek ki. Ami kiválóan alkalmas a nemzeti tábor további szétforgácsolódására, írta Borbély Zsolt Attila. Hiba lenne egy kalap alá venni mindenkit, akit beszerveztek, miközben a beszervezőkről vagy azok főnökeiről senki szót nem ejt. Az ügynökprobléma a baloldal által elhelyezett társadalmi akna. Ők a saját embereiket vagy ma is védik, mint a titkosszolgálat aktív tagjait, vagy pedig eltűntették a nyomaikat. /Borbély Zsolt Attila: Ügynökmúlt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 18./