”Hogy mi történt 1956-ban? Hogy mi történt? Megkérdeztem az embereket. Tégedet, őt, őket. Titeket kérdezlek meg, nemzettársaim. Titeket, magyarokat itt és ott, szerte a nagyvilágban. Mert ötvenhat általad, általam, általunk, általatok vált sorsunk részévé. ” Ez áll a fenti alcímmel napvilágot látott ‘56-os könyv, Gazda József A Tűz októbere – 1956 magyar sorsokban /Püski Kiadó, Budapest/ címet viselő könyvében, melyet a kolozsvári Bulgakov kávéházban mutatott be június 29-én Benkő Levente. Gazda József nemcsak a kárpát-medencei ‘56 kronológiáját tekinti át részletesen, hanem el is helyezi térben és időben az eseményeket. Végigkíséri, hogyan roppantották össze a magyarság gerincét a XX század második felében. „Alulnézetből” mutatja be a forradalom és szabadságharc eseményeit és a kommunista diktatúrát, azaz „oral history”-val egészíti ki a krónikát, a levéltárakból hiányzó történeteket és sorsokat ismertet. „Bár a vallomás-mozaikkockákat igyekeztem a történések időbelisége és színhelye szerint egybefűzni, e könyv célja elsősorban mégsem ezerkilencszázötvenhat eseményeinek a dokumentumszerű, hiteles felidézése. Inkább egy nagy betekintés a lelkek birodalmába. Egy nagy betekintés azokba a sorsokba, melyek valamiképpen ötvenhat függvényében alakultak, formálódtak” – mutatta be a könyvet maga az író, aki nemrégen ünnepelte hetvenedik születésnapját. A most bemutatott közel hatszázötven oldalas könyv háromszáz egykori 56-os sorsát ismerteti (megszólal köztük Wittner Mária és Rácz Sándor is), ezen történetek begyűjtéséhez a fél világot bejárta a kutató, azokat a helyeket, ahol elűzött szabadságharcosaink élnek. Gazda József keserűen jegyezte meg: magyarnak lenni csak a Kárpát-medencében jelent hátrányt vagy szégyent, legfőképpen a Csonkaországban. Könyvének előszavában így ír a szerző az 56-osokról: „A nemzet története: szenvedések története. De e szenvedések nélkül mit érne a lét? Mit érne a nemzet? A magyar lét részévé vált történelme során a szenvedés. Ti sem voltatok különbek, kedves barátaim, ti, e könyvben megszólalók, mint a tatárjárás korának népe, mint a török hódoltság korának a népe, a nagymajtényi síkon letört zászlónak a népe. Mint Kossuth és Széchenyi népe. Mint Trianon népe. Néha felemeljük a fejünket, felkelünk a szenvedések ellen, és szenvedéssel fizetünk érte. És mégis: mennyivel szebb így, mint sorsunkba beletörődve élni. Valahogy így tudtunk megmaradni is. ” /Bagoly Zsolt: Gazda József, megmaradásunk krónikása. 1956 magyar sorsokban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) nevű obskurus kiadvány március 27-i keltezésű számában megjelent Florin Ardeleanul „Mit akarnak a székelyek? Mi nem tetszik nekik? Azt tanácsolom, hogy maradjanak csendben!” című cikke ellen. A cikk gyűlöletre-erőszakra uszítva nyíltan támadja a magyarságot. Kifejti, hogy a szent román földre jöttek Attila jövevényei, a pogány vallású, istenfélelem nélküli, anyátlan-apátlan nép. Rosszlelkű, gonosz semmirekellő nép, mindenhonnan elűzték őket, de a toleráns és istenfélő románság befogadta őket. Egy részünk itt telepedett le, a többi elment az ördögbe (sic!) a pannon síkságra, amelynek egy része szintén a románoké volt. A székelyek a románok torkára teszik a kést, és el akarják űzni a románokat. Autonómia kell nekik, a pénzt pedig Bukarestből kapják. A cikkíró megrótta az 1990 utáni kormányokat, amiért megengedték, hogy ide jusson a helyzet. A cikkíró mondata kimeríti a Büntetőtörvénykönyv néhány cikkelyét: „vajon miért nem adunk nekik néhány bombát, négyzetméterre számítva, hogy nyugtassuk meg őket?” Azt javasolta, hogy kerítsék be a magyarokat, hogy csak útlevéllel, 600 eurós, tíznapos vízummal mehessenek Romániába. A holokauszt borzalma után a xenofóbia egy bizonyos hangnemet már nem engedhet meg magának. A Szabadság munkatársa reméli hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megteszi a kötelességét, fellép az ilyen sorok szerzője ellen és a lap ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Illetékesek, figyelem! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi marosvásárhelyi ülésén. Markó párbeszédet ajánlott mindenkinek, aki hajlandó prioritásokról, célokról és programokról tárgyalni. Így Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének is. A Szabadság megkérdezte erről Tőkés László véleményét. „Markó Béla gyakorlatilag a mi ajánlatunkra válaszol, hiszen mi ezt már 2004 januárja óta szorgalmazzuk. A párbeszédet nem Markó Bélának kellene ajánlania, hanem neki kellene elfogadnia tőlünk” – reagált a püspök. Az erdélyi sorskérdésekről kellene tárgyalni, a magyar egyetem, az autonómia, a szórvány vagy a csángókérdés, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása stb. Ennek érdekében Tőkés László jelezte, június 30-án Marosvásárhelyen Erdélyből Európába címmel fórumot hívnak össze. Meghívják mindazokat, akik fontosnak tartják a közélet és közképviselet megújulását. Tőkés László hangsúlyozta, a magyar érdekvédelem súlyos helyzetbe került a május 19-i referendum nyomán. A népszavazás szinte megpecsételte az RMDSZ sorsát, ebből a helyzetből kell megtalálni a kiutat. Az RMDSZ nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Románia bekerüljön az EU-ba, most pedig már nincs szükség rá. Ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe nem lett volna szabad beletáncolni. Ezért valakik felelősek. A megoldás: tisztulás, megújulás, összefogás. /Papp Annamária: „Tisztulást, megújulást, összefogást!” Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Lesújtó cikket közölt a Romania Libera június 18-i számában Tom Gallagher, a nagy-britanniai Bradford Egyetem Etnikai Konfliktusok és Béke (Ethnic Conflict and Peace) tanszékének vezetője, akinek szakterülete a délkelet-európai posztkommunista államok fejlődése, és rendszeresen látogat a régióba. Az RMDSZ alkonya című írásában kifejtette: az RMDSZ veszélyesen kezd hasonlítani az olyan nacionalista mozgalmakra, mint amilyenek Milosevics idején Szerbiában voltak. Szerinte az RMDSZ hanyatlása nyilvánvaló. A szervezetet hataloméhes érdekcsoport irányítja. A szerző elismeri, 1990-ben még progresszív közép-európai politikai erőként írta le a szövetséget, mely elkötelezte magát amellett, hogy a román politikai élet dzsungelében rendet teremtsen. 2003-ban jött rá tévedésére, amikor Frunda György mindenféle zavaros kifogással állt elő, mondván, a politikai elit vagyonának független vizsgálata fölösleges. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Gyurcsány Ferenc kormányfő Brüsszelben Magyarország és a közép-európai térség helyzetét elemezve elmondta: közös illúzió volt, hogy a kommunista múltból a demokratikus jelenbe vezető átmeneti időszak könnyebb és rövidebb lehet. Gyurcsány brüsszeli előadásával egy időben kiderült, hogy a kormányfő: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta elődjét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkező karhatalmista, pufajkás Horn Gyulát. „Na és?” – lehetne mondani Horn szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezelőtt Bukarestbe a bányászokat. Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerződést – a két ország társadalmának jelentős része nem képes megemészteni, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Illúziórombolók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

A berecki templom műemlék értékű. A Toro Impex Kft. építőcsoportja megjavítja, újrafesti a falakat a hívek közadakozásából, de példaértékű az is, hogy az ortodox vallású román templomszomszéd is belepótolt a javítás kiadásaiba. Tibád Sándor nyugdíjas történelemtanár megírta a berecki templom és egyház történetét, a vaskos kötet kiadását a hódmezővásárhelyi önkormányzat, Bereck és Ojtoz állandó patrónusa vállalta. Megújul a templom, de ami legalább ennyire fontos: nemsokára megerősödhet a bereckiek hite egyik pedagógus szolgájuk szorgalma és szülőföldszeretete révén. /Sylvester Lajos: Berecki templomfelújítók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Június 15-én a 100 éves Gyergyószentmiklós... az élő város címmel szervezett előadás-sorozat keretében Bákai Magdolna, a könyvtár igazgatója mutatta be dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő legújabb, Gyergyói örmények könyve című kétkötetes munkáját. Az örményekről szóló két kötetet azért kellett megírni, mert Gyergyószentmiklós történetéből hiányzik, fogalmazott a szerző. Dr. Garda Dezső legújabb, tizenharmadik könyve biztos forrásmunkaként ajánlható. Kimutatások, grafikonok, táblázatok, magyarázatok teszik teljessé azt a krónikát. A könyv következő bemutatója a Pro Art Galériában június 24-én lesz, a Görög Joachim Társaság és az Ora International szervezésében. /Baricz-Tamás Imola: Gyergyói örmények könyve. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 21. – 25. sz. / 

Markó Béla bejelentette: július 3-án lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről. Hangsúlyozta, az RMDSZ határozottan támogatja az EP-képviselők által benyújtott, az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaállítását szorgalmazó kezdeményezést. Arra emlékeztetett, az RMDSZ-nek már 1990-től kezdve egyik fontos célkitűzése volt az önálló magyar egyetem létrehozása. Szerinte a kormánynak nincsenek eszközei egy önálló magyar tanintézmény létrehozására, de kezdeményezni tudja azt, hogy módosítsák az oktatási törvényt oly módon, hogy az lehetővé tegye a magyar egyetem létesítését. /Az RMDSZ kiáll az EP-képviselők kezdeményezése mellett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

A Magyar Polgári Szövetség alelnöke, Tőkés András sajtótájékoztatón kijelentette, hogy elhamarkodottan állít polgármester-jelöltet a marosvásárhelyi RMDSZ. Erre az európai parlamenti képviselőválasztás után kellene sort keríteni. Ha az MPSZ-nek sikerül bejegyeztetnie magát mint pártot, saját jelöltet indít és szorgalmazza az előválasztást. Tőkés András elmondta, nem akarják befolyásolni a választmány döntését, de tartanak attól, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének akarata érvényesül, Borbély Lászlót jelölik polgármesternek. Az MPSZ aláírásgyűjtése a szövetség pártként való bejegyzésére július 16-ig tartanak, ha eddig az időpontig nem sikerül összegyűjteni minden megyéből a törvény szabta aláírásszámot, Tőkés András szerint a szervezet vezetése lemond. Az MPSZ nem szeretné, ha megismétlődne a 2004-es választás, amikor Tőkés András szerint Kelemen Atillát jelölték, aki „nem igazán akart nyerni, csak felszínes kampányt folytatott”, és „nem is volt igazán alkalmas jelölt”. /(antalfi): Az MPSZ szerint az RMDSZ elsieti a polgármesterjelölt-állítást Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Évfordulós tisztelgések, kiállítások és emlékkötetek, konferenciák és koszorúzások évada volt a 2006-os év. A kései utókor tud majd pontos adattárat készíteni a történések és emlékezések teljes köréről. Láthatóvá válik viszont a hiányérzetek lajstroma, az elmulasztott gesztusok univerzuma. A határon túliak 1956–61-es felelősségre vonásáról, meghurcolásáról van szó. Magyarokról és szlovákokról, lengyelekről és románokról, csehekről és ukránokról egyaránt. Romániai látogatása során Sólyom László köztársasági elnök is kitüntetésben részesített három magyar és két román résztvevőt, koszorúzott a snagovi emlékhelyen, találkozón vett részt Kolozsvárott az ‘56-os tetteikért elítélt öregekkel vagy az egykor vád alá helyezett és azóta föl sem mentett más szereplőkkel. A rehabilitálás csupán formális gesztus. Akit életfogytiglan meghurcoltak, annak a rehabilitálás iránti bizalma, ellátottsága dokumentumokkal egyenes arányban csökken a hátrányos helyzetben eltöltött évtizedekkel. Akinek családtagját megvádolták, lecsukták, megkínozták, esetleg kivégezték, lelkiállapota miatt esélytelen szembeszállni a képviseleti intézmények adminisztrációjával. Azoknak, akik ez életutak krónikásai, dokumentátorai, nem lehet megpihenniök. A magyar–román kétoldalú kapcsolatformálás intézményes világában is ki kellene alakítani a közös, munkamegosztásra épülő partnerkapcsolatokat. Voltak kiállítások, kötetek születtek, de ez nem elég. Az egykor megkapott szolidaritást viszonozni kellene. Mert ami román volt a tettekben, kiáltványokban, utcai harcokban és megtorlásban, az nem kis hányadában mégiscsak magyar volt. Egyetemes érték. /Varga Andrea történész: Mitől román, ha magyar? Mert egyetemes? = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./

Felszerelték az új kétnyelvű feliratokat Nagyváradon a református püspöki palota épületére. A bejárat egyik oldalán látható tábla a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a másik a Partiumi Keresztény Egyetem adatait és az intézmények címereit tartalmazza. A püspöki palota bejáratánál kifüggesztett réztáblákat október végén ellopták. Az esetet jelentették a rendőrségen, a táblák azonban nem kerültek elő, és a tettesek kilétére sem derült fény. A most felhelyezett névtábla több méter magasban található. /Gergely Gizella: Magasra kerültek a püspökség új táblái. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./

Június 5-én volt huszonhárom éve, hogy az akkori hatalom össztüzet indított Háromszék zömében magyar vezetői ellen. 1982 augusztusában a bukaresti Sport-Turisztikai Könyvkiadó megjelentette Ion Lancranjan Cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/ című könyvét, melyben a szerző nyílt támadást intézett az erdélyi magyarság kultúrája, múltja, intézményei és személyiségei ellen. Pár hónappal később a Románia Szocialista Köztársaságban ,,működő” Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa 1983. március 30–31-i együttes ülésén mondta Ceausescu főtitkár: ,,Nemzetiségre való tekintet nélkül a dolgozók egysége jelentette mindig – s jelenti most is – az elnyomás elleni, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, egy új, elnyomók nélküli, a hazájuk kincseit birtokló, saját sorsukat irányító, szabad embereket tömörítő rendszerért folyó forradalmi harc győzelmét. ” Király Károly lemondása (1972) nagyarányú fejlesztési terv kezdetét jelentette Székelyföldön. Az újonnan épülő üzemekbe jelentős arányban megyén kívüli román munkaerőt toboroztak. Az egyetemek, főiskolák csak úgy ontották ide zömmel román ajkú növendékeiket. Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron téren rövidesen felavatták a hős román katona szobrát, amelyet a helybeliek máig ,,Bronz Béla” néven emlegetnek. A városban hatalmas tömbházépítkezés kezdődött a betelepülők számára: így épült fel az állomás szomszédságában egy új lakónegyed, ezt követte az Olt völgyében a Lenin negyed. A lebontott Gábor Áron-szobor helyére Vitéz Mihály vajda öt alakkal körülvett szoborcsoportja került a mesterségesen kiképzett márvány- és betontér közepére. 1982. szeptemberi látogatása alkalmával avatta fel a ,,Kondukátor” a nemsokára távozó Nagy Ferdinánd akkori első titkár asszisztálásával a szobrot. 1984. június 5-én óriási robbanás történt. Minderről huszonhárom év elteltével is mélyen hallgatnak az illetékesek, mert tudják, az egész térség ellen tudatosan előkészített cselekedet történt. A merénylet látszólag a Mihai Viteazul-szoborcsoport ellen irányult, de célt tévesztett, és csak jelentéktelen kárt okozott az objektumban. Kioltotta viszont egy ott tartózkodó tizenegy éves kisfiú, Vaszi Jánoska életét. Mindez alapot szolgáltatott a helyi etnikai tisztogatásra, a rendszerhez hű román személyek kinevezésére. Rövidesen nem marad egyetlen magyar vezető rendőri, katonai, titkosszolgálati vagy stratégiai szempontból fontos tisztségben. Röviddel a robbantás után maga Tudor Postelnicu belügyminiszter érkezett helikopterrel Mihaela Velicu tábornok, a milícia főfelügyelőségi vezetőjének helyettese, valamint Gheorghe Anghelescu tábornok kíséretében. A térségben soha nem tapasztalt kihallgatások sorozata kezdődött: felnőtteket, gyermekeket vallattak heteken át, de a robbantó(k) személye azóta is ismeretlen. Most, évek teltével tudatosodik, hogy éppen e kivizsgálásokra hivatkozva hány tucat embert sikerült megfélemlíteni és ,,beszervezni”. Leváltották Ioan Hanches megyei belügyi felügyelőt, Harmati Béla megyei milíciavezetőt, valamint Aulich Sándor megyei Szekuritate parancsnokot. /Orbán Barra Gábor: Huszonhárom év után a Vitéz Mihály térről... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Dévai Nagy Kamilla előadóművész a külhoni magyar fiatalokat megkülönböztetett figyelemben részesíti iskolájában, Budapesten, a Krónikásének alapítványi zeneiskolában. Ezt nem jelentheti ki nyíltan, akkor azonnal eltaposnák őt, mondta. Zeneiskoláját most a kilakoltatás veszélye fenyegeti. Valóban kilakoltatás előtt állnak, erősítette meg, mert nem kellenek a „felső rétegeknek”. Képtelenek voltak fizetni a fűtés- és villanyszámlát, és erre hivatkozva kilakoltatják őket. Dévai Nagy Kamilla rózsadombi lakása árát beleépítette ebbe az iskolaépületbe. Arról volt Meg sem tudja mondani, hogy hányan tanultak nála Erdélyből. A közel tizenegy év alatt négyszáz olyan tanulója volt az iskolának, aki hosszabb-rövidebb időt itt töltött. Nem azért hozta létre az iskolát, hogy Erdélyből elcsábítsa az embereket, hanem azért, hogy tanuljanak, majd hazavigyék a reménységet, a hitet, a fényt. Számos olyan tanítványa van, akik nagy sikerrel elvégezték az iskolát és diplomáztak már. Például két kedves gyergyószentmiklósi tanítványa, Nádi Csongor és Portik Bakai Dalma, akik már számos országban sikereket ért el. Gyergyóremetéről jött György Rózsa Sándor, aki már a budapesti operettszínházban is főszerepeket énekel. Megemlítette még a székelyudvarhelyi Deák Csongort és a csíkszentdomokosi Kurkó Józsefet, aki több filmben is szerepelt. Szászrégenből jött Szász Gyula, aki rockoperák főszerepeit énekli, és Varga Miklós utódjaként emlegetik; vagy Madaras Zsolt Szovátáról, aki úgy énekel, hogy a nemrég létrehozott Üzen március című rockoperában már neki írták a dalt. Nemsokára diplomázik a marosszentgyörgyi Lovász Ágota, aki egy másik krónikáshoz ment férjhez, a szászrégeni Demeter Attilához. Dévai Nagy Kamilla az 1996 januárjában bekövetkezett autóbalesete, majd az ezt követő, csodával határos gyógyulása után életcéljául tűzte ki a tehetséges gyerekek támogatását. Sokat jár mindenfelé a tizenötmilliós magyarság körében, és mindenütt megtalálja azt a magot, amely képes összetartani, és áldozatot hozni. szó, hogy 25 évre megkapják ezt az épületet. Ha kirakják őket, neki sincs hová menniük. Az V. kerületi önkormányzat sietett a segítségükre. Dévai Nagy Kamilla 1968-ban vált hirtelen ismertté, mert a Nyílik a rózsa, illetve a Röpülj, páva népdalvetélkedő zsűrije kifogásolta, hogy gitárkísérettel énekeli a népdalokat. A zsűri kidobta őt a vetélkedőből, a közönség visszaszavazta a versenybe. Úgy érzi, 1996-os balesetekor az Úr vendége volt, megkapta a feladatát: járja a végeket, és vigye a hírt, hogy vannak még tisztességes magyarok emitt is, amott is. Dévai Nagy Kamilla /sz. 1950. febr. 17./ Liszt Ferenc- és Kazincy-díjas énekes-előadóművész, számos nemzetközi elismerés és díj birtokosa, a Krónikásének Közhasznú Alapítvány Zeneiskola alapító igazgatója. /Jánossy Alíz: Új krónikás hagyományok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./

1944-45 telén a marosvásárhelyi rendőrség (népőrség, állambiztonság) főnöke, Mihály József szerint az esti-éjszakai órákban összeszedett állampolgárok „közénk nem való elemek, a demokrácia ellenségei, a kultúra mérgezői, életkerekeinkbe beilleszkedni nem tudókat” vitték be a vár udvarába. „Csak az igazi bűnösöket akarjuk felelősségre vonni, azért minden gyanúsított személy ügyét (?) részletes tanulmány (!) tárgyává tesszük, letartóztatjuk, azaz internáljuk. ” 1-2 nap alatt politikailag kompromittált személyeket internáltak, akik „a köz ellenségei voltak, számot kell adniok tetteikről. Aki ártatlan, annak napfényre kerül az ártatlansága, aki bűnös, lakoljon tetteiért, ez a közösség parancsa. ” Összesen 91 személyt szedtek össze Marosvásárhelyen. Néhányat Nyárádszeredából, Maroshévízről, Régenből. Kik voltak az internáltak: 40-45 éven felüli férfiak (talán 10-12 nő is), iparosok, értelmiségiek s néhány orvos. A várba bevitteket az üres katonai épületek hideg termei, illetve a vár udvara fogadta. Fekvőhelyet a katonai ágyak deszkázata, illetve a termek padlózata biztosított. Az összeszedetteknek a gyors öltözködés révén felvett ruházata, télikabátja biztosította a megfagyás elleni oltalmat. Az élelmezést sem biztosították. Másodnap az internáltak hozzátartozóinak megengedték a naponkénti étel vitelét és meleg ruha beadását, váltását. A hozzátartozók heteken, hónapokon át vitték az élelmet és a szükséges tiszta ruhát, s ilyenformán naponként engedték a látogatást, beszélgetést az átadás ideje alatt. A várba vittek tanácstalanul várták a kihallgatást, a szabadulást. Kihallgatás elmaradt s szabadlábra kezdték engedni őket 1945. május 1-jétől. Június 8-áig 30-35 személyt engedtek el s 25-éig 61 internáltat. Az internálás ideje alatti lelkiállapot és az internálási körülmények sokaknak az egészségi állapotát megviselte. A közel száz internált közül több ismert személy is volt. /Keresztes Gyula: Az internáltakról is. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Elhunyt Korondi Jenő szobrászművész. Ritkán adatik meg, hogy művész és életmű olyan tökéletes összhangban álljon egymással, mint esetében. Erkölcsös, tiszta ember volt, s ezt az erkölcsi tisztaságot sugározzák alkotásai, írta róla Németh Júlia. Korondi Jenő tisztaságkereső-találó világának szereplői, a kecsesen hajladozó nádszál-testek vagy éppenséggel a termékenységet megszemélyesítő, hangsúlyosan robusztus szoborcsoportok az elvonatkoztatott szépség-tisztaság-anyaság ideál megtestesítői. /Németh Júlia: In memoriam Korondi Jenő (1935–2007). Az emberi és művészi tisztaság jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő szobrászművész, egyetemi tanár az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapító tagja volt. Szerepet vállalt a vezetőségben, a kiállítások szervezésében, rendezésében. Élete minden mozzanatát átitatta és végigkísérte az igényesség iránti vágy. Korondi Jenőtől nem lehetett soha becsmérlő, lebecsülő vagy indulatos megjegyzést hallani. A zsarnoksággal is szembeszállt: nem volt hajlandó kompromisszumokra, nem tett engedményeket a felsőfokú művészeti oktatást elsorvasztó politika irányában. Alkotói tevékenysége utolsó tizenegynéhány évét a Kereszt útja stációi megalkotásának szentelte. A stációk domborműben való megfogalmazását megvalósította, de az általa elképzelt végleges anyagban életében már nem láthatta. Kolozsi Tibor búcsúztatta június 18-án Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. /Kolozsi Tibor: Búcsú a Mestertől. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő (Marosvásárhely, 1935. okt. 8. – Kolozsvár, 2007. jún.)

A németországi Szent Gellért Társaság kezdeményezésére 2002-ben adatgyűjtés kezdődött a romániai kommunista rendszer egyházi és világi üldözötteit, mártírjait bemutató könyv elkészítéséhez. Martiri pentru Hristos din Romania, in perioada regimului comunist címmel a kötet idén elkészült, és 243, a román ortodox, a római katolikus, valamint a protestáns egyházhoz tartozó pap, szerzetes, illetve világi személy életét, meghurcoltatásának és halálának történetét tartalmazza. A könyvet június 18-án mutatták be a temesvári román ortodox érsekség székhelyén. A rendezvényen a temesvári római katolikus püspökséget Böcskei László általános helynök képviselte, aki köszönetet mondott Hermann Schuster mérnöknek, a németországi Szent Gellért Társaság elnökének és Franz Wesinger alelnöknek a mű összeállításának kezdeményezéséért, valamint a németországi Püspökkari Konferencia képviselőinek a megjelentetéshez nyújtott jelentős anyagi segítségért. /Könyv a kommunista hatalom mártírjairól. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Marosvásárhely RMDSZ választmányának június 22-én tartott rendkívüli, bővített ülésén Csegzi Sándor Borbély Lászlóval szemben 23 szavazattal, húsz ellenében szerezte meg a városi szervezet bizalmát. „A munkám a programom” – összegezte Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere azokat az érveket, amelyekkel sikerült meggyőznie a választmányt arról, hogy a testület, Borbély László regionális fejlesztési miniszter ellenében az ő jelölését fogadja el Marosvásárhely polgármesteri tisztségére. A szavazatukkal Borbélyt támogató választmányi tagok szerint a jelenlegi alpolgármester hétéves városvezetői tevékenysége során nem mutatott fel semmilyen, a magyar közösség számára előnyös eredményt, ugyanakkor alárendelt szerepet játszik Dorin Florea demokrata párti polgármesterrel szemben. Csegzi nem tartja valószínűnek, hogy az RMDSZ felsőbb fórumai felülbírálhatják a választmány jelenlegi döntését. A választmány döntését Borbély László nem kívánta kommentálni. /Bögözi Attila: Csegzi legyőzte Borbélyt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ A Krónikának nyilatkozó Borbély furcsállotta, miként születhetett ilyen eredmény, ugyanis őt jóval több körzet támogatta, mint vetélytársát. Csegzi elmondta: sokkal simább győzelemre számított. A választmány elnöke, Pokorny László leszögezte: „Ez az alapszabályzatnak megfelelő, korrekt és megkérdőjelezhetetlen procedúra, amelynek eredményét senki nem vonhatja kétségbe. ” Csegzi bármilyen elvszerű megmérettetéssel egyetért, reméli, hogy minden vásárhelyi magyarral sikerül elfogadtatnia magát. /Szucher Ervin: Meglepetés Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági szervezetének (TNL) egyik alelnöke, a csíkszeredai Csibi Magor-Imre hatodik helyezett a párt európai parlamenti választási jelöltlistáján. Szülővárosában is bemutatta programját. Kijelentette: „Nem magyarként, hanem a TNL képviselőjeként kerültem befutóhelyre a párt listáján. ” Arra a kérdésre, hogy a magyar közösséget fogja-e képviselni Brüsszelben, kifejtette, az „Európai Parlamentben nem nemzeteket vagy kisebbségeket kell képviselni, hanem a közösségek érdekeinek, elvárásainak megfelelő programokat. Nincs „csak” magyar program, de minden programnak lehet magyar vonatkozása is, tehát mondhatom úgy, hogy szakmai szempontból indokolt programokkal a magyar közösség érdekeit is képviselem. ” Csibi programjában az egyetemi diplomák kölcsönös elismertetését, a szabad munkavállalást lehetővé tevő törvényeket, a részletesebb fogyasztótájékoztató előírások szükségességét fogalmazta meg. /Kovács Csaba: Etnikum helyett szakma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

Vidám zenés gálaműsorral zárta az évadot június 24-án a Csíki Játékszín társulata. Az idei évad legnépszerűbb produkciója a Hegedűs a háztetőn, a legnépszerűbb színművészek pedig Dálnoky Csilla és Fülöp Zoltán lettek, Hunyadi László-díjat Veress Albert kapott, a Kulisszagyűrű díjazottja: Dósa Erzsébet súgó. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója úgy vélekedett, a társulat önbizalma erős, és az évadot pozitív életérzéssel zárják. A társulat Kisvárdára, a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiváljára utazik, ahol a Hegedűs a háztetőn musicalt, majd a Lili bárónő operettet mutatják be. /Antal Ildikó: Pozitív életérzéssel zárt színházi évad. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

A Támasz Klub szellemi fogyatékos fiatalokat foglalkoztató iskola Őrangyal délután című programjával, illetve Kovács László budapesti fotóművész tárlatnyitójával kezdődött június 22-én Gyergyószentmiklóson a háromnapos Gyergyói Nyári Napok. Az elhunyt gyergyóalfalvi Sövér Elek festőművész gyűjteményes kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. A város főterén parádés felvonulást tartottak: a sort a huszárok nyitották, majd a Step Dance menettáncosai, a Hóvirág néptáncosai, sportolók és a különféle civil szervezetek képviselői vonultak fel. Este az Echinox és a Mercedes Band együttes szórakoztatta a közönséget. A Tarisznyás Márton Múzeum kertjébe a kisgyerekes családokat várták. Balázs Miklós helyi fotóművész tárlata Gyergyószentmiklós száz évét mutatta be képekben. A gyerekek Vitéz László csodaládája című előadást nézhették meg a Tamási Áron Bábszínház előadásában. Látványos volt a Csabafiak lovas- és harcászati bemutatója. /Jánossy Alíz: Múzeumkert, a csodák birodalma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

Kolozsváron Az emberi piramis. Beszélgetések a pártállami diktatúráról című rendezvénysorozat III. részének meghívottja Tamás Gáspár Miklós Kolozsvárról elszármazott filozófus volt, akivel Magyari Nándor László beszélgetett. Tamás Gáspár Miklós úgy vélte, az emberek emlékezetében két fontos emlék él a pártállam időszakából: a titkosszolgálatok hatalma és a nacionalizmus. A vendég szerint nem sokat jelent az, hogy a volt szekus tisztek, központi bizottsági titkárok, pártaktivisták ma a rendszer vezetői között vannak. Azzal érvelt, hogy bár a személyekben megnyilvánuló kontinuitás erkölcsileg elfogadhatatlan, az nem strukturális kérdés, így abból nem következhet a rendszer kontinuitása. Másfelől undorítónak tartja, hogy az 1989 előtti titkosszolgálati emberek bármilyen szerepet is játsszanak napjainkban. Kijelentette: „Nekünk nem elsősorban az ezzel-azzal besúgásra kényszerített ügynökökre kell haragudnunk, hanem a Szekuritáté és a kommunista pártok vezetőire. ” Eckstein-Kovács Péter és Könczei Csilla azért bírálták a vendéget, mert szerintük túlságosan elméleti síkra terelte a beszélgetést, s keveset szólt a konkrétumokról, saját egykori romániai tapasztalatairól. Selyem Zsuzsa a szekusok és besúgók viszonyát taglaló értékeléssel szállt vitába. A vendég azonban hajlíthatatlan maradt. – Az erkölcsi felelősségből több jut annak, akinek nagyobb volt a hatalma. – mondta. Az igazi vita a beszélgetés befejezése után, a Tranzit Ház udvarán következett, ahol többen is vitatták Tamás Gáspár Miklós azon véleményét, miszerint súlyosabb erkölcsi felelősség terheli a rendszer vezetőit és működtetőit, mint pedig az egykori besúgókat. /T. Sz. Z. : Ellenségeink rémtetteinél jobban fáj barátaink árulása? TGM a Tranzit Házban a múlt feltárásának ellentmondásairól beszélt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./ Az Erdélyből a ‘70-es években Magyarországra költözött közíró beszélgetőtársa Magyari Nándor László volt, aki szerint a múlt átbeszélése mindenkinek hasznos. /Stanik Bence: Szekus „vég” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Emlékműavatással egybekötött cseresznyemajális volt május 24-én a Beszterce-Naszód megyei Magyardécsén. A református templom szomszédságában Árpád fejedelem halálának 1100 éves évfordulója alkalmából trachitkőből készült emlékoszlopot avattak, Török János kőfaragómester alkotása. A magyarországi testvértelepülés, Újfehértó önkormányzata döntött úgy, hogy ezt az emlékművet Erdélyben állítják fel. A kulturális műsorban felléptek a Kolozs és Beszterce-Naszód megyei néptánccsoportok, valamint az újfehértói testvértelepülés mazsorett- és néptánccsoportja. /D. I. : Kettős ünnep: emlékműavatással egybekötött cseresznyemajális. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25.

Az egész lakosságot le kell vizsgáztatni román nyelvből, ha a parlament elfogadja a konzervatívok törvényjavaslatát. Ennek lényege, hogy mindenkinek tudnia és beszélnie kell az ország hivatalos nyelvét. „Ha nem tud románul, meg fog tanulni, mert nincs más választása, ha Romániában akar élni” – jelentette ki Dan Voiculescutól, a Konzervatív Párt (PC) elnöke azt követően, hogy Borbély László régiófejlesztési miniszter szerinte „arcátlan módon” magyarul szólította meg. A PC elnöke már korábban bejelentette: pártja olyan törvény elfogadását kezdeményezi, amelynek alapján megvonható az állampolgárság bárkitől, aki nem ismeri a román nyelvet. Voiculescu kikelt azok ellen a jogi előírások ellen is, amelyek megkövetelik a köztisztviselőktől, hogy a magyar lakossággal magyar nyelven kommunikáljanak azokon a településeken, ahol a törvényben meghatározott számarány ezt indokolttá teszi. A konzervatívok javaslatát még a nyíltan magyarellenes Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu Vadim Tudor is badarságnak nevezte. A román hatóságok nem tárolhatnak adatokat az állampolgárok etnikai hovatartozásáról. Ezt tucatnyi olyan európai szerződés tiltja, amelyeket a csatlakozási folyamatban Románia átemelt saját törvénykezésébe. Sarmiza Fetcu, az országos rendőr-főkapitányság szóvivője nem adott választ arra, hogy tárolhat-e és feldolgozhat-e az etnikumra vonatkozó személyes adatokat a rendőrség. „Ez szigorúan bizalmas információ” – mondta. Ellenben nyilvános az Europol-egyezmény, amelyhez Románia is csatlakozott. Eszerint „tilos feldolgozni azokat a személyi adatokat, amelyek a faji vagy etnikai származásra, politikai nézetekre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, politikai párttagságra, szakszervezeti tagságra vagy az egészségre és nemi életre vonatkoznak. ”A román rendőrség korábban gyűjtött adatokat az etnikumra vonatkozóan, többek között a személyazonossági igazolvány kiállításakor. /Szőcs Levente: Megafelmérő román nyelvből. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Megérti az RMDSZ vezetőinek felháborodását a támadások miatt, de nem ártott volna máskor is fellépni az ártatlanul megvádoltak védelmében, még akkor is, ha Tőkés Lászlónak vagy Bardóczi Csabának hívják az illetőt, írta Gábor Attila. Mára a szervezeten belülről is mind több a kritikus hang. A legnagyobb hibát az EU-képviselők jelölésének ügyében követte el a vezetés. Sógor Csaba az RMDSZ szenátora – feltették a listára, tehát alkalmas, nem került befutó helyre, tehát mégsem akarják képviselőnek. Ezt nehéz megmagyarázni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a csíki szenátor személyét az ellenzék is elfogadta volna. Tőkés László személyét is elfogadhatta volna a szervezet, melynek évekig tiszteltbeli elnöke volt, csakhogy fontosabb volt megmutatni azt, hogy ki az úr a háznál. Gábor Attila 2004. június 15-én e lap hasábjain már írt e kérdésről, állította: „Ez az egységesnek mondott szavazótábor morzsolódik. ” Erre az írásra a Maros megyei szervezet ügyvezető elnöke, Brassai Zsombor válaszolt egy kiátkozásszerű cikkben. A 2004-es választásokon az RMDSZ 637 ezer szavazatot kapott, 2000-ben 737 ezret, 1996-ban pedig 835 ezret. Erről kellett volna beszélni, különösen akkor, amikor Vásárhelyen a polgármester-választás is bukás volt. /Gábor Attila: Jótékony vakáció. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Aki részt vett Temes megyében Dézsánfalva ünnepén, nehezen tudja elhinni, hogy kiöregedő, sőt kihalóban lévő közösség lakja a települést. Öt autóbusz, negyven-ötven személygépkocsi zsúfolódott a római katolikus templom és a frissen tatarozott kultúrotthon előtti téren. Rokonok, barátok, ismerősök borultak egymás nyakába. Túry László nagyprépost pappá szentelésének ötvenedik évfordulója megünneplésére jöttek haza az elszármazottak Németországtól Resicáig, a temesvári, dettai, csáki stb. települések katolikus hívei. Dézsánfalva valamikor négyszáz lelket számláló közösségét már csak nyolc-tíz idős család képviseli, azok többsége is csonka. Dézsánfalva az egyedüli bánsági kis falu, amely két papot /Túry Lászlót és Kóbor Györgyöt/ adott az egyház szolgálatára. A szentmisét követően Kóbor György, a csáki Caritas igazgatója terített asztalhoz hívta meg az ünneplő sokadalmat. /Sipos János: Ötven aranyló búzakalász. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Az álláslehetőségek hiánya jelenti a legnagyobb problémát Küküllőszéplak községben – mondta el Sándor Mihály polgármester. Komolyabb vállalkozókat nem sikerült megtelepíteni az ötfalvas községben. A községháza költségvetése szegényes, a községközpontbeli új kultúrház építése, illetve az Oláhszentlászlóra és Kisszentlászlóra vezető községi út leaszfaltozását foglalták bele. Ezt az utat meg kell emelni, mert ha a Küküllő kiönt, a két falut elzárja a külvilágtól. A küküllőmenti borok legjobbjai közé tartoznak a héderfájiak, erősített meg Simon Kálmán héderfáji borosgazda. Egykor tiszta szász falu volt Kisszentlászló, mára csak négyen-öten maradtak, a falut leginkább romák lakják. Sokszor feltörik a templomot – mondja a gondnok, mindent elvisznek. A múltkor szétrúgták a háromszáz éves orgona sípjait. Az oltárról a feszületet egy hírhedt, alvilági gyűjtő lopatta el, az angyalokkal együtt. A templom az 1770-es években épült és a rendszerváltásig használatban volt. Azóta romlik az állaga, a gondnok vigyáz rá, ahogy lehet. Havonta-kéthavonta jár ide lelkész istentiszteletet tartani. Szükség lenne Küküllőszéplakon, a községközpontban kultúrotthonra. Sándor Mihály polgármester segítséget kért a minisztériumtól, de nem érkezett válasz. A lakók megöregedtek, nincs kulturális élet. /Nagy Botond: Küküllőszéplaki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Románia uniós csatlakozását követő első hat hónapban folytatódott az igazságügy reformja, ezért nem ajánlják a védzáradék életbe léptetését, de további lépéseket várnak Romániától, főleg a korrupcióellenes harc terén. A kiszivárgott hírek szerint így összegezhető a Románia EU-tagságának első fél évéről készített mérleg. Az EB aggodalmát fejezi ki a feddhetetlenségi ügynökség hatékonysága és az ingatlanok visszaszolgáltatása miatt. /Akadozik a korrupció elleni harc Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26.

A bizalmatlansági indítványuk után a demokraták és a liberális-demokraták két egyszerű indítványa is elbukott június 25-én a törvényhozásban. Az egészségügyi miniszter elleni akció is sikertelen volt. /Csúfos bukás az elszigetelt PD-nek és PLD-nek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Dan Voinea katonai ügyész szerint kommunista leszámolás volt 1990 júniusában a bányászjárás Bukarestben, amelyet a totalitárius és népirtó hatalom szervezett, és amelynek célja a régi értékrend visszaállítása, illetve az ezzel szembeszegülők eltiprása. Voinea – aki az 1990. június 13–15-i, bukaresti bányászjárás ügyében folyó vizsgálatok vezetője – Alin Rus A bányászjárások – Manipuláció, politika és munkásszolidaritás című könyvének bemutatóján elmondta: a több mint egy évtizede tartó vizsgálat során számos alkalommal szembesült nehézségekkel. Az állami intézmények nem működtek együtt a katonai ügyészekkel, több intézmény egyenesen ellenszegült a vizsgálatnak, ez alól csak Emil Constantinescu államfői mandátuma jelent kivételt. A bányászok a fővárosba indulás előtt és a megérkezés után is ételt-italt kaptak. „Ezt a műveletet az államhatalmi szerveken keresztül irányították, annak idején pedig egyetlen intézménynek sem állt érdekében vegyvizsgálatot végezni az élelmiszereken, hogy tartalmaztak-e vagy sem bizonyos hatóanyagokat” – mondta Voinea. Szerinte nemcsak a bányászokat, hanem az ország több részéből érkező munkásokat is manipulálták. Külön csoportok érkeztek Bukarestbe a bányászokat megtapsolni, tette hozzá. Voinea szerint a fővárosban randalírozó bányászokat pontosan irányították bizonyos ellenzéki értelmiségiek vagy az Egyetem téri tüntetők szószólóinak lakásához. A parasztpárt székházát feldúló vájárokat egy szekuritátés tiszt vezette, a Bukaresti Egyetemnél pedig Petre Roman ex-kormányfő sógora irányította. A bányászjárást mindazok ellen találták ki, akik szembeálltak a kommunista ideológiával. Az 1990-es bányászjárás ügyében több mint ezer magánszemély, politikai pártok és fővárosi egyetemek képviselik a sértett felet, mondta Dan Voinea. Az ügyész szerint a vizsgálat további húzás-halasztását jelenti az a nemrég született alkotmánybírósági döntés, miszerint a civil személyeket is érintő ügyeket a katonai ügyészségeknek át kell adniuk a polgári igazságszolgáltatásnak. /Fall Sándor: Bányászjárás: hatalmi manipuláció? = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./