Nagy Zsolt felfüggesztett miniszter hangsúlyozta: egy jogállam alapja az ártatlanság vélelme. Amióta elindult az ellene és az RMDSZ ellen irányuló lejárató hadjárat, sok téves értelmezés és információ jelent meg. Ezért összefoglalta a történteket, hogy nyomon követhető legyen, hogyan alakult ez az ügy. Az ügyészség 2006. december 5-én fordult az államelnökhöz. A felsorolt vádak: hazaárulás, kémkedés, a nemzetbiztonság veszélyeztetése, csatlakozás szervezett bűnözői csoporthoz. A bizottság (három hónapnyi hezitálás után) nem javasolta az eljárás megkezdését, megállapítva, hogy nincsenek sem indítékok, sem bizonyítékok arra, hogy elkövette volna a felrótt bűncselekményeket. Ettől függetlenül az államfő zöld utat adott a kivizsgáláshoz. Az elnöknek lehetősége van felfüggeszteni a kormány tagját az eljárás kérésének pillanatától, azaz esetében december 5-e óta. Az „ügy” kronológiája 2006. november 22-én lát napvilágot a „kémügy”, amelyben 8 személyt vádolnak meg, közülük az egyik Nagy Zsolt személyes tanácsadója – December 5-én az ügyészség kéri a Nagy Zsolt elleni eljárás engedélyezését az államelnöktől. 2007. március 12-én Traian Basescu telefonon értesíti Markó Bélát, hogy zöld utat ad az eljárásnak. Március 13-án Nagy Zsolt találkozik az államelnökkel, aki elmondja, hogy ez az ügy hülyeség, alaptalan stb. és elmondja, hogy hivatalosan bejelenti a döntését. Május 4-én bejelenti az ügyészség, hogy elindította Nagy Zsolt miniszter ellen az eljárást. Május 7-ére beidézik, olyan dátumot választanak, amikor tudják, hogy a miniszter hivatalos magyarországi látogatáson van. Június 8-án a cotroceni-i egyeztetésen az államelnök tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től, hogy lépjen ki a kormányból, mert ez szerintük megoldaná a helyzetet. Az RMDSZ nyilvánosan elutasítja a Demokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazását. Június 11-én az államfő aláírja a felfüggesztési rendeletet. /Nagy Zsolt: A tisztázás szándékával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

A Balázs Ferenc Oktatási Központ szervezésében emlékeztek Bálint Tibor íróra, születésének 75. évfordulója alkalmából Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban. /D. I. : Bálint Tibor íróra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Közel kétszáz alkalmazottól válik meg rövid időn belül a Magyar Rádió, a létszámcsökkentés gyakorlatilag a teljes munkaközösséget érinti, a műszaki területen dolgozóktól a műsorszerkesztőkig. Az alkalmazottak csoportos, négy ütemben történő elbocsátásáról a Magyar Rádió vezetősége döntött. /Elbocsátások „enyhítéssel”. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Június 17-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében Tamás József segédpüspöke felszentelte Kecsetkisfalud új római katolikus templomát. Az elkészült kistemplom 110 fő befogadására alkalmas. Kecsetben a 367 egyháztagot számláló református közösség mellett a római katolikusok lélekszáma 65, akik főleg fiatalok és középkorúak. A saját kistemplom elkészüléséig a helyi református templomban tartották a miséket. /(Molnár Melinda): Templomot szentelnek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 15./

„Nevetségessé tette Romániát külügyminiszterünk, Adrian Cioroianu, aki washingtoni látogatása alkalmával afféle «bólogató János» látszatát keltette” – kommentálják a lapok a román diplomácia vezetőjének az első hivatalos amerikai útján nyújtott teljesítményét. Felróják Adrian Cioroianunak azt is, hogy – a Dnyeszter-menti területekkel kapcsolatos amerikai állásponttal ellentétben – kétértelműen fogalmazott, ami az orosz csapatok esetleges kivonulását illeti. Ebből többen is azt a következtetést vonták le, Románia hirtelen stratégiát váltott Moszkvával szemben. Tariceanu miniszterelnök előzőleg kimondta. hogy karácsonyig kivonja a csapatokat Irakból, Cioroianu viszont most megígérte: Románia több katonát küldhet Afganisztánba, amennyiben a NATO ezt szükségesnek tartja. /Bólogató János látszatát keltette Cioroianu Washingtonban – bírálja a külügyminisztert a román sajtó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Még nagyobb elszántságra ösztönözheti a magyar kormány állásfoglalása a román hatóságokat abban, hogy maximális céltudatossággal járjanak el az RMDSZ vezetői ellen indított ügyészségi nyomozásokban. A román politikai erők kivétel nélkül barátságtalanok az RMDSZ-szel, a román sajtóban tapasztalható RMDSZ-ellenes össztűz. Az RMDSZ nyolc éve hatalmon van, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányának nyújtott parlamenti támogatás hozzávéve tizenkét évre visszanyúló hatalom-közeliség mutatható ki. Ez sok a román politikusnak. A magyar külügynek azért lehet szemrehányást tenni, hogy hosszú ideje érdektelenséget mutatott a romániai magyarokat érintő kérdésekben, most pedig maximálisan eleget tett a határon túlról érkező egyik elvárásnak. A Gyurcsány-kormány azt a mentalitásváltást szorgalmazza az erdélyi magyar közösségben, hogy ne nézzék Magyarországot fejőstehénnek, miközben Románia gazdasága dübörög. Borbély Tamás újságíró szerint ez a személetmód korrekt, meg kell próbálni bevonni a romániai magyar magántőkét a közösséget szolgáló projektekbe. Így az RMDSZ és az egész romániai magyar intézményrendszer sem lenne kiszolgáltatott. /Borbély Tamás: Korszerűtlen kérések és válaszok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Marosvásárhely polgármesteri székének visszaszerzése lesz vélhetően az RMDSZ-stratégia alapja a jövő évi önkormányzati választásokon. Amennyiben az RMDSZ jelöltje itt nyer, akkor könnyebben adja el sikerként a teljesítményét. Mai napig sem sikerült feldolgoznia a romániai magyar vezető politikai elitnek és a helyi közösség jelentős részének, hogy a nemrég még magyarok által többségben lakott Marosvásárhelynek immár nyolcadik éve román polgármestere van. A 2000-es választás a románok összefogási képtelenségének mítoszát rombolta szét, a 2004-es voks pedig az etnikai szavazás merev korlátainak átléphetetlenségét cáfolta meg, ugyanis Dorin Florea jelentős számú magyar szavazatnak köszönhetően diadalmaskodott. Ennek fő oka az, hogy Florea elődei, Nagy Győző és Fodor Imre szerény eredményekkel igazgatták a várost, míg a jelenlegi városvezető látványos intézkedésekkel hódította meg a lakosság többségét. Marosvásárhelyen a 2002-es népszavazás szerint valamivel 50 százalék alá csökkent a magyarok száma, ennek ellenére nem reménytelen a jövő évi RMDSZ-jelölt sorsa. A győzelem nem lehetetlen. /Marosvásárhely visszahódítására készül az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Rendkívüli iskolai évzáró ünnepélyt tartottak június 15-én Magyarsároson, a helybeli I-VIII. osztályos általános iskola felvette a falu szülötte, az elismert iparművész, népművelő Bandi Dezső nevét. Bandi Kati, a művész lánya leleplezte az iskolanévtáblát. A jelenleg 110 tanulóval működő (80 magyar és 30 román tagozatos) magyarsárosi iskola névadásának ötlete a faluközösségben fogant meg. Bandi Dezső (1919-2005) emberi nagysága, munkássága elevenen él a falubeliekben. A szülőknek, tanítóknak lesz a feladatuk elmondani, hogy ki faragta az unitárius templom kapuját, a millenniumi kopjafát, a világháborús emlékművet, a harangláb 400. évfordulójára állított emléktáblát, a faluban szolgáló lelkészeknek állított kopjafákat. Bandi Dezső falvakon tanfolyamokat szervezett, faragóköröket létesített, új alapokra helyezte a műkedvelő mozgalmat. /(mezey): Bandi Dezső nevét vette fel a magyarsárosi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

A Csoma-kiállítás, ahogyan képzőművészek nevezik a kovásznai Képtárban a Körösi Csoma Sándor Napok alkalmával megrendezett tárlatot, az évek folyamán fogalommá nőtte ki magát. Az évente megismétlődő esemény néhány hétre Kárpát-medencei képzőművészeti központtá avatja a székely kisvárost. A Gazda József ötlete nyomán indult tematikus kiállítás sorozat idén a Jelek jegyében született. Jelek az időben, a történelemben, a hitben, az utak mentén – ezt nyújtotta az a hetvenhárom képzőművész, festők, grafikusok, szobrászok, textilesek, fotósok, akik szerepeltek a tárlaton. /Deák Ferenc: Jelek az időben, a történelemben, a hitben. A kovásznai Csoma-kiállítás margójára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Ismét megerősítette lemondási szándékát a miniszterelnök-helyettesi tisztségről Markó Béla május 15-én tartott kolozsvári sajtótájékoztatóján. Egyelőre még nem döntöttek arról, hogy az RMDSZ-nek járó államminiszteri tisztségre továbbra is igényt tart-e a szövetség, és ha igen, kit jelöl helyébe. Az RMDSZ-es EP-lista sorsáról érdeklődő újságíróknak Markó elmondta: a szövetség továbbra is támogatja Nagy Zsolt jelölését. A tisztségéből felfüggesztett minisztert az RMDSZ alkalmasnak tartja arra, hogy a szövetséget külföldön, az Európai Unióban képviselje. Megerősítette: az RMDSZ párbeszéd-párti, és hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Tőkés László független EP-jelölttel, de előbb a programban, a célokban, prioritásokban kell megegyezni, s csak ezután a tisztségekben, személyi kérdésekben. Az RMDSZ helyesli a magyar külügy gesztusát. Azokra a vádakra, miszerint Budapest számonkérése beavatkozás Románia belügyeibe, Markó kifejtette: ha Románia szó nélkül elfogadja a Brüsszel által támasztott feltételeket, akkor el kell fogadnia azt is, hogy egy másik EU-tagállam kérdéseket tegyen fel Bukarestnek. – Utoljára 89 előtt hallottam azt a képtelenséget, hogy a romániai kisebbségek helyzetéről érdeklődni beavatkozás az ország belügyeibe – vélekedett a szövetségi elnök. Emlékeztetett: nem is olyan rég Traian Basescu arról értekezett, hogy három országban, Ukrajnában, Szerbiában és Magyarországon nem tartják tiszteletben az ott élő román kisebbség jogait. Ha az államfőnek megengedett az ilyen sommás kijelentés, akkor nézzék el Budapestnek is, ha kérdéseket tesz fel, mondotta a politikus. A Magyarországon élő román kisebbség „sanyarú” sorsával kapcsolatban megjegyezte: az RMDSZ egyáltalán nem bánná, ha az ott érvényben levő kisebbségi törvényt Románia egy az egyben átvenné. /Sz. K. : Helyesli az RMDSZ a magyar külügy gesztusát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A román külügyminisztérium közleménye szerint a diplomáciai gyakorlatban szokatlanok azok a megjegyzések, amelyekkel a magyar külügyminisztérium nyilvános formában értékelte a Nagy Zsolt miniszter és az RMDSZ további négy tagja ellen indított romániai büntetőjogi eljárásokat. Romániában egyetlen büntetőjogi vizsgálat sem indul etnikai szempontok alapján. „Ismert tény, hogy a román állam biztosítja a parlamenti képviseletet a nemzeti kisebbségek számára, amelyek ténylegesen részt vesznek a határozathozatali folyamatban a román társadalmat érintő minden területen. A magyar állam egyelőre nem biztosítja a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét” – olvasható a közleményben. A magyar nyelvű feliratok a kolozsvári BBTE-n július 1-től kezdődő elhelyezésével kapcsolatban a közlemény szerint kizárólag az egyetem illetékes. A kisebbségi törvénytervezetet az illetékes parlamenti szakbizottságok vizsgálják, és a román fél majd tájékoztatást ad arról, milyen szakaszban van ez a téma a román törvényhozó testületben. /Bukarest válasza a magyar diplomáciának. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

„Románia belügyeibe való beavatkozás”-nak, „szokatlan diplomáciai eljárásnak” minősítette a június 15-i román sajtó az RMDSZ politikusai ellen indított büntetőjogi eljárásokkal kapcsolatos magyar álláspontot. Az Evenimentul Zilei azt emelte ki, hogy Magyarország „meghúzta a fülét” a román igazságszolgáltatásnak. A Cotidianul címében azt emelte ki, hogy „Magyarország számon kéri a Nagy Zsolt és Markó Béla elleni ügyészségi vizsgálatot”. Petre Roman volt román külügyminiszter szerint sokkal jobb lett volna, ha Magyarország „békés úton” közli aggodalmát, például a két ország külügyminisztere vagy miniszterelnöke közötti telefonbeszélgetés révén, Adrian Severin, a PSD európai parlamenti képviselője kijelentette: nem számított ilyen megnyilvánulásra a modernnek és európainak tartott budapesti kormány részéről. A Romania Libera szerint „az RMDSZ ügyészség által vizsgált vezetői Budapesten is ügyvédekkel rendelkeznek”, hiszen „Magyarország védelmükre sietett”. Cristian Diaconescu a PSD jogászpolitikusa úgy nyilatkozott az újságnak, hogy a Magyarország szokatlan lépése „meghaladja a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretét”. A Ziua szerint Magyarország „nekitámadt” Romániának az RMDSZ miatt. /Budapest beavatkozott Románia belügyeibe. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Románia ,,posztforradalmi” korszakának két eseménysorozata határozta meg valós balkáni arculatát: az első az 1990 márciusi magyarellenes pogrom volt, a másik az a sorozatos bányászjárás, mely teljesen lejáratta az ország presztízsét. A nagy 1990. júniusi ,,mineriáda” maradt a legemlékezetesebb, amikor Bukarestre több mint tízezer Zsil-völgyi vájárt szabadítottak rá, akik kedvükre garázdálkodhattak, gyilkolhattak, törhettek-zúzhattak. Vezetőik nem csak az ország akkori két vezetőjével, Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel cimboráltak, hanem a frissiben újraalakított Szekuritátéval és a rendőrséggel is. Bizonyítékok vannak arra, hogy a vájárok csákányos-fejszés-dorongos csapatait bányászruhába öltözött belügyesek vezették. A forgatókönyvet pedig Ion Iliescu és Petre Roman írta. Az 1989-es változások (államcsíny?) után maga Iliescu szervezett posztkommunista ellenforradalmat, hogy elejét vegye a valódi demokratikus átalakulásoknak, letörje az éppen megerősödni látszó ellenzéket, a történelmi pártok újjászületését és térnyerését. Székházaik ezért váltak a randalírozók prédájává. Iliescu azt állította, hogy legionárius lázadás készül a fővárosban, s azt le kell törnie ,,a munkásosztály legforradalmibb élcsapatának”, a bányászseregnek. A júniusi ,,mineriádának” hivatalosan négy halálos áldozata volt, de elfogulatlan kutatók ma ötvenről beszélnek. S nincs számonkérés, nincs felelősségre vonás. /Magyari Lajos: Sötét évfordulók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Az ügyészségről és a Román Hírszerző Szolgálattól kér tájékoztatást Kovács Attila Brassó megyei képviselő arról, miként szivároghatott ki a sajtóba egy tavalyi telefonbeszélgetésének lehallgatási jegyzőkönyve. Az RMDSZ-es politikus 2006. szeptemberében Nicolae Bujdoiut, a brassói Transilvania Egyetem jogi karának dékánját kereste fel telefonon a fakultáson tanuló felesége egyik vizsgájának ügyében. A brassói törvényszéki ügyészség a beszélgetést rögzíttette, a vádhatóságtól kikerülő – a törvény értelmében titkos – átiratából pedig a Transilvania Expres napilap június 15-i száma közölt részleteket. A képviselő azt állítja: a szövegben semmi kompromittáló nincs. „A professzor ugyanazon a tanszéken tanít, ahol én, kollégaként jogomban áll beszélgetni vele, akár a feleségem magiszteri vizsgájáról is, amelyet a gyerek megszületése miatt többször is kénytelen volt elhalasztani” – fejtette ki a politikus. Kovács Attila szerint a lejáratási szándék politikai célzatú és az RMDSZ ellen irányul. „Több RMDSZ-képviselő ellen is törvénytelen nyomozási eljárások folynak. A Nagy Zsolt miniszter ellen indított eljárás kezdetét is egy lehallgatott telefonbeszélgetés képezi, amelyben róla beszélnek, és ügyének minden mozzanata politikai eseményekhez köthető” – vélte a képviselő. Kovács elmondta: bizonyítékai vannak arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmának ismeretében egyes helyi politikusok zsarolták a Brassó megyei RMDSZ-es megyei tanácsosokat bizonyos önkormányzati határozatok megszavazása előtt. Az RMDSZ-es képviselő beszélgetése úgy került szalagra, hogy a múlt évben a brassói nyomozóhatóság a Transilvania Egyetem rektorának állítólagos korrupciós ügyeiben vizsgálódott. Gheorghe Achim professzort azzal gyanúsították, hogy kenőpénzért cserében osztogatta a diplomákat, pere jelenleg a brassói ítélőtáblán zajlik. „A beszélgetésekről szóló jegyzőkönyvek titkosságát 2006. december 4-én feloldották” – áll a brassói törvényszéki ügyészség közleményében. Kovács kifogásolta, hogy az ügyészek utólag nem értesítették sem őt, sem a dékánt a beszélgetésük lehallgatásáról, pedig ezt törvény írja elő. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke jelezte: a kiszivárogtatás a jelenlegi törvények értelmében csak fegyelmi vétség, nem bűntény. /Lehallgatások: folytatódik a politikai lejáratási kampány? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Mintegy 20 ezer katolikus és más felekezetbeli hívő gyűlt össze Szatmárnémeti főterén, a katolikus székesegyház előtt a Szatmárt és Máramarost egyesítő egyházmegye legnagyobb ünnepén. Nem csak magyarok, németek és románok is jelen voltak a búcsún. Számukra a 11 órakor kezdődő főmise előtt külön is miséztek a neogótikus Kálvária-templomban, először románul aztán németül. Németek, azaz svábok elsősorban Nagykároly környékén, katolikus románok főleg az Avasban élnek. A hagyományokhoz híven a Jézus Szíve búcsú körmenettel ért véget. Egyházi vezetőit és papjait követve hosszan vonult Szatmárnémeti hatalmas főterén a húszezres tömeg. /Sike Lajos: Az összetartozás búcsúja Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

A székelyudvarhelyi főesperesi kerület három templomában tartottak búcsút Jézus Szíve ünnepén. A búcsúalkalmak sora a Jézus-kápolna évenkénti ünnepével kezdődött. Szentkeresztbányán a búcsú napjára minden irányból megérkeztek a családtagok és sokan vendégek is. Nyírfaligetek, búcsúágasok napernyőztek a szabadtéri szentmise alatt. Incze Benjamin zetelaki plébános szentbeszédében a megfogyatkozott önbecsülés helyreállításában láttatta a kisközösségi boldogulás kútfejét. Kivételes élményt nyújtott a zarándokoknak az egyházi kórus éneke. Korond, a sóvidéki búcsújáró hagyományokat követően, június 17-án, vasárnap vendégül látta Szováta, Parajd, Pálpataka és Atyha keresztaljait, akik templomi zászlókkal, hagyományosan vonultak be a Jézus Szíve-templomba. Egymás búcsúünnepére szerre elzarándokolnak az említett településekről. Ülkében Szent Antal ünnepére jöttek össze. Csíkszenttamás leányegyházközségének templombúcsúja a Bosnyák-völgye nyári zarándokünnepe. Tíz évvel ezelőtt szentelték fel faburkolatos templomát. Idén a Székelyudvarhelyen élő ferences atyák szolgáltak az ünnepi szentmisén, amelynek főcelebránsa Vass Ince székelyszentkirályi plébános volt. /Molnár Melinda: Templombúcsúk – közösségépítő ünnepnapok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 18./

Olyan új európai folyosó megrajzolását szorgalmazza a román közlekedési tárca, amely egy székelyföldi – Marosvásárhelyt és Iasi-t – összekötő székelyföldi szakaszt is magában foglalna, s amely ezáltal biztosítaná a magyar többségű romániai régió közvetlen beilleszkedését az uniós közlekedési infrastruktúrába – mondta el Tánczos Barna, szállítási minisztériumi államtitkár. Az államtitkár Ludovic Orban miniszterrel együtt május végén beszélt erről Brüsszelben Danuta Hübnerrel, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős biztosával. /Székelyföldi autópályát szorgalmaznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Az előzetes ígéret ellenére nem hirdette ki a kolozsvári városháza a Mátyás-szoborcsoport restaurálási dokumentációjának elkészítésére vonatkozó pályázatot. Boros János alpolgármester a Kolozsvár Társaság megfogalmazott közleményére reagált: „két-három napon belül meghirdetjük a pályázatot. ” „Még nem került rá sor, valami módosításokat kellett eszközölni a tervezeten” – magyarázta a lap újabb megkeresésére az alpolgármester. Boros elmondta, nem volt ideje utánanézni a dolognak. Boros elmagyarázta: „a városházának ez csak egy projekt a sok közül, a magyaroknak fontos, de nekik már nem annyira. ” Egy hete nyilatkozatban riasztotta az illetékeseket és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport rendkívüli – „hatóságok által tétlenül” nézett – állagromlásáról a Kolozsvár Társaság és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). /Stanik Bence: Mátyás-szobor: a városházának nem fontos? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész szerint – aki „civilben” a Maros megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke – politikai indíttatású az az átirat, amelyben Pap Géza püspök és Tonk István főgondok arra szólította fel, hogy hét nap leforgása alatt nyilatkozzon az érdekvédelmi szövetségben betöltött tisztségeiről. A felszólításban az egyházkerület vezetői egy 2003-as igazgatótanácsi határozatra hivatkoznak, amely megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, akár politikai szervezet, vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként, helyi, megyei vagy országos szervezetben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. Az egyházkerület döntése értelmében akár palástjától is megfoszthatják azt a lelkészt, aki a határozatot megszegi. Brassai Zsombor szerint Tőkés László független európai parlamenti jelölt nyíltan felvállalt támogatása egyértelműen kifejezi, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület vezető testülete adott esetben politikai szervezetként is képes fellépni az RMDSZ-el szemben. A lelkész arra a korábbi egyházkerületi állásfoglalásra utalt, amelyben Pap Géza püspök felszólította az RMDSZ-t, biztosítson befutó helyet jelöltlistáján Tőkés Lászlónak. „Ilyen megközelítésben elképesztő a számonkérés – az egyházvezetők, hivatalukkal is visszaélve politikai szervezetként nyilvánulnak meg, de a lelkésztől, aki magánemberként, s nem hivatalát használva, politikai szerepet vállal, számon kérik a politizálást” – méltatlankodott Brassai Zsombor, aki hangsúlyozta: a szószéket, a lelkészi szolgálat közösségi vagy személyes lelkigondozói alkalmait sohasem használta politikai megnyilatkozásokra. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségéből a lapnak csak Tonk István főgondnokot sikerült szóra bírnia, Pap Géza püspököt nem tudták elérni, Tonk István nem kívánt reagálni Brassai Zsombor felvetéseire. „A lelkipásztor válaszlevele címemre még nem jutott el, így tartalmát nem kommentálnám. Pap Géza püspökkel majd elemezzük a választ, és megfogalmazzuk az elnökség álláspontját” – nyilatkozta a főgondnok. Brassai Zsombor korábban az RMDSZ Maros megyei tanácsosa is volt. A már említett igazgatótanácsi határozat alapján egyszer már felfüggesztették három évre emiatt a tisztségéből. Ezt követően Brassai Zsombor 2005. június 15-én keltezett levelében lemondott a megyei tanácsosi tisztségéről. Ennek eredményeképpen Ötvös József marosvásárhelyi esperes kérte a fegyelmi eljárás újratárgyalását, és a határozat megsemmisítését. A mostani átiratban az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsa „megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy mintha semmi sem történt volna, a tiszteletes provokatív módon nyilvánosan hirdeti, hogy több politikai tisztséget is betölt az érdekvédelmi szervezetben, politikai rendezvényeken, mint megbízott tisztségviselő jelenik meg, és nyilatkozik. Ezzel ismételten bizonyítékát adja annak, hogy semmibe veszi az igazgatótanács határozatát, de a fegyelmi határozatokat is. ” /Lokodi Imre: Keresi a szálkát az erdélyi református egyházkerület? „Fellázadt” az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége ellen Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Csató Béla római katolikus főesperes a marosvásárhelyi közélet ismert személyisége, a Marosvásárhelyi Napok alkalmával a város díszpolgára cím megkapta. Hamarosan elhagyja marosvásárhelyi gyülekezetét, új megbízatás várja. Csató Béla úgy érzi, hogy benne a tüzet, a lelket Márton Áron püspök gyújtotta meg. Ő tanította meg, hogy a népünkért fel kell vállalni a munkát. Az egyik nagy megvalósítása a Deus Providebit Ház, Marosvásárhelyen léteznie kell egy szellemi kisugárzó központnak. Eddig meg kellett teremteni egyfajta infrastruktúrát, így plébániák létesítését. Most kezdődik el a legutolsó templom építése az Egyesülés negyedben. Nagy álma volt a katolikus egyetem, ez nem valósult meg, de ennek a szellemiségéből született ez a ház, ahol a Sapientia megkezdhette marosvásárhelyi működését. Csató Béla engedelmeskedik az érseknek, mert a katolikus pap engedelmességi fogadalmat tett, de az elhelyezés ténye bántja őt. /Makkai János: „Bennem a tüzet Márton Áron gyújtotta meg”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./

Évről évre kevesebben emlékeznek 1951. június 18-ra, arra a napra, amikor a bánsági deportáltak első csoportjával megindult a hatvan marhavagonból álló szerelvény a Baragánba. Az ország egyetlen vidékéről sem vittek el annyi ártatlan embert, családot, mint Temes és Krassó-Szörény megyéből. Itt nemcsak az úgynevezett kulákokat – telepítették ki, hanem a földhöz ragadt szegény embert is, akinek a véletlen folytán a határ túl oldalán, Jugoszláviájában rokona volt. Ráadásul a szörnyűséget átélt családok a baragáni kényszerlakhelyek megszüntetése után sem térhettek vissza otthonukba, a saját falujukba, mert továbbra is megbízhatatlannak tartotta őket a rendszer. Idegen településeken, idegen környezetben, idegen emberek között kellett új életet kezdeniük. A Baragánban töltött bizonytalan öt esztendő a legtöbbjüknek egész életre szóló lelki traumát okozott. Az első telet földbe ásott szalmakunyhókban vészelték át a bánsági kitelepítettek. A találkozón Silviu Sarafolean, a Volt Baragáni Deportáltak Egyesületének temesi elnöke elmondta, hogy jelenleg a legfőbb feladatuknak a még létező dokumentumok összegyűjtését tekintik. Levéltár létesítése, és átfogó dokumentumkötet kiadása szerepel a munkaprogramjukban. /(S.): Baragáni deportáltak találkoztak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

A Kuckó Egyesület /Székelyudvarhely/ munkatársai a Helyi értékek feltárása és megőrzése elnevezésű program részeként ellátogattak Székelyderzsbe, melynek során néprajzi gyűjtésre vállalkoztak. Két évvel ezelőtt hasonló céllal indultak Homoródalmásra, festett bútorok után kutatva. Derzsen is régi festett bútorokat kerestek, azok motívumainak feltárására vállalkoztak. Bencze Ilona egyesületvezető mellett ott volt Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum néprajzosa, Ivácsony Zsuzsa magyar-néprajz szakos tanár, valamint néprajzos tanítványai, Szabó Károly, a Városi Könyvtár igazgatója, Bencze Margit néprajzos és Vajda Ildikó, a Kuckó munkatársa. A néprajzi gyűjtés házról házra zajlott, festett bútorokat örökítettek meg a fényképezőgép segítségével, ugyanakkor régi családi fényképeket is gyűjtöttek az út során, melyet az udvarhelyi múzeum részére szereztek be. A munka eredménye, akárcsak a homoródalmási kiadvány – Homordalmási bútorfestők nyomában címmel publikálták, és motívumokat, kifestésre alkalmas motívumrajzokat tartalmazott –, egy könyvben jelenik majd meg augusztusban. Ez a derzsi bútorfestésben alkalmazott motívumokat mutatja be. Jelenleg a begyűjtött anyagokat vizsgálják. A gyűjtés alatt körülbelül 20-25 padot találtak, és kendőszeget. A padok talán azért maradtak meg a faluban, , mert nagyságuk miatt (több, mint három méteresek) nem szállították el a kereskedők. /Barabás Blanka: Derzsi motívumkincs egy tarsolyban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

Gazda József a Tűz októbere című interjúkötetét mutatták be június 15-én Kolozsváron, a Bulgakov kávéházban. A meghívott másfajta megközelítésben beszélt az 1956-os forradalom eseményeiről. A kötet alulnézetből láttatja a kommunista megtorlást, elhelyezi térben és időben, ami történt. A meghívott beszámolt utazásairól, élményeiről, a magyar emigránsokkal való kapcsolatteremtésről. Gazda József elmondta, a téma már az 1970-es években foglalkoztatta, a gyűjtési folyamat, a beszélgetés az emberekkel ekkor kezdődött el. Ezek a munkák nem is interjúk, inkább beszélgetések, állapította meg a szerző. Jaj mik történtek, jaj mik is történtek című kötete, amely 1997-ben látott napvilágot 1100 ilyen beszélgetést tartalmaz. Javarészt ezek a munkák a Ceusescu-korszak idején készültek. Nagyon kevés interjúalanya zárkózott el a beszélgetéstől, készek voltak nyilatkozni ‘56-os élményeikről. /Varga Melinda: Kegyetlenül őszinte kötet 1956-ról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

A vidéki iskolákban jobban látszik a magyarság fogyása. A falusi iskola fokozatosan kiürül, a másfél évtizede visszaperelt, újjáépített tantermekben csak lézengnek a gyerekek. A falvakban ott a felújított templom ajtaján cédula, melyik portán kérhetik el a kulcsot az érdeklődő turisták. A tanári szobák is megváltoztak. Azelőtt kis értelmiségi körök voltak, most városról kijáró alkalmazottaknak munkahelye. Lehet erőn felül új iskolákat építeni, adakozni nemes célokra, számítógépekkel telerakni a tantermet, szavalni Reményiket, Wass Albertet az egyre magasabb átlagéletkorú, népnemzetben aggódó hallgatóságnak. /Krbesz János: Mi lesz a mi iskolánkkal? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

A Tanügyminisztérium és a PER Regionális Központja által közösen szervezett országos verseny, a „Sokféleség – a jövő esélye” közelebb viszi az egymás mellett élő nemzetiségek tanulóit egymás kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez – fogalmazta meg Koreck Mária, a PER Regionális Központjának programigazgatója a verseny üzenetét. Ennek a vetélkedőnek a megyei szakaszára került sor Marosvásárhelyen, ahol román, magyar és roma gyerekekből álló csapatok versenyeztek. /Ferencz Melánia: Megismerni a mellettünk élőket. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

A június 12-i tárgyaláson a sepsiszentgyörgyi bíróságon visszavonta bejegyzési kérését a Szövetség a Székelyföldért Egyesület. Demeter János megyei tanács-elnök, az egyesület egyik kezdeményezője kifejtette, az első perctől kezdve felületesen kezelték az ügyet. Jó néhány helyen a jegyzők önkényesen megváltoztatták a határozatok szövegét, s erre a polgármesterek nem figyeltek oda. A rossz határozatokat a prefektúra jogászai megtámadták. Amikor már ott tartottunk, hogy megszavazzák, két önkormányzat visszalépett. Így teljesen megváltozott az alapító okirat tartalma, s a procedúrát újra kell kezdeni. /Iochom István: Quo vadis, Szövetség a Székelyföldért Egyesület? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Megrendezték az V. Pókai Napokat. Ferenczi György Csaba lelkipásztor mondotta: „Póka közössége megérdemli ezt az ünnepet, mert az utóbbi hetekben nagyon sokat dolgozott, fáradott”. Elhangzott Szöllősi Árpád, a Póka-monográfia társszerzőjének valamint Horváth Loránd torontói nyugalmazott lelkésznek az előadása. A pókai asszonyok kézimunka-kiállítása sikeres volt. Fogy a falu lakossága, nincsenek munkahelyek, nincs rendszeres buszjárat. Pókán 375 tagú a református gyülekezet. Id. Tolvaly Ferenc, a Póka-monográfia szerzője szerint a falu kezd érdekessé válni, sokan vásárolnak itt házakat. /Antalfi Imola: Ünnep a Mezőség egyik kapujában. „Póka népe sose feledje, honnan indult”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

Háború a háború után – ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeumban nyitottak meg, és amely egy olyan háborúról szól, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtak. A második világháború után, 1944 és 53 között a litvánok kitartó ellenállást szerveztek a szovjet elnyomás ellen, erről szól a megnyitón bemutatott dokumentumfilm is. A szovjet hatóságok olyan sikeresen titkolták el ennek a háborúnak a tényét, hogy arról évtizedekkel később sem tudtak. Az első híradások nyugat felé 1947–48-ban jutottak el, amikor ennek a függetlenségi mozgalomnak több képviselője nyugatra szökött, és különféle dokumentumokat – a szovjet megszállásról, az NKVD-s alakulatok atrocitásairól és a deportálásokról – vittek magukkal. A dokumentumok: az akkori illegális sajtó, szamizdat kiadás Litvániában. Másrészt rengeteg fénykép készült, a lakosság óriási többsége támogatta ezt a partizánmozgalmat. A litván ellenállás több fázisban zajlott. Az első 1944-től 46-ig. Ez volt a legaktívabb szakasz. Ebben körülbelül 10 ezer ember vesztette életét. A következő nagy szakasz 1946-tól 48-ig tartott, amikor a különböző, szinte független partizáncsoportok megpróbáltak egységesülni. 1949 februárjában hozták létre a különböző partizánszervezetek kongresszusát, és egységes vezetést alakítottak ki. Lényegében ekkor hozták létre azokat a katonai körzeteket, amelyek alapján szervezett, egyenruhás, rangjelzésekkel ellátott mozgalommá alakult át. Ez az első igazán nagy csapásoknak az időszaka, mert tömeges deportálással válaszoltak a szovjet hatóságok. A harmadik szakasz a leágazó szakasz, 1948-tól 53-ig tart, amikor lényegében 2–3 ezer ember maradt, ők kitartottak az erdőkben, földbe ásott bunkerekben. Különböző adatok vannak: 118 ezertől 130–140 ezer embert ért megtorlás. Különböző kimutatásokat lehetett olvasni: 1953-tól 55-ig a lakosság tíz százalékát érte Litvániában különféle megtorló intézkedés, deportálás, börtönbe vetés, bírósági ítélet. /Litván ellenállás. Egy háború, amiről nem tudott a világ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./