Marosvécsen jelenleg iskolás gyerekeknek tartanak délutáni foglalkozásokat, azonban az óvodások szülei részéről is igény fogalmazódott meg a hosszabbított program iránt. Jelenleg Marosvécsen az I-IV. osztályos gyerekeknek az egyház heti négy alkalommal biztosít délutáni foglalkozásokat. A tevékenységet két tanítónő, Méra Ilona és Tóth Pál Melinda vállalta fel. A helybéli roma gyerekekkel a román tagozaton egy roma oktató, Gyulai Rodica a tanórák után heti kilenc órát foglalkozik. /Menyhárt Borbála: Délutáni foglalkozások Marosvécs községben. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

A fiatal generáció is élteti a hagyományokat. Mezőpaniton a 15 évvel ezelőtt megalakult hagyományőrző együttes mellett jelenleg a falu iskolájában négy tánccsoport működik, s a farsangi ünnep alkalmával a négy csoportban 152 gyermek táncolt sorra a színpadon, őket pedig a Porka néptánccsoport követte. Ezt a néptánccsoportot a falu fiataljai alapították, s őrzik a most már az ország határain túl is ismert mezőpaniti táncrendet. Vajdaszentiványon a ládák fenekéről előkerült a helyi népviselet, s feléledt a helyi néptánc átmentése. Azóta már nemzetközi népzene- és néptánctábort szerveznek. Idéntől pedig Holtmaros, az augusztusi Gyöngykoszorú színhelye is megpróbál megbirkózni ezzel a feladattal. /Fazakas Emese: Erdőcsinádi gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

„Nem a magyar nemzetiségű, hanem a magyar nyelven tanuló gyermekek és fiatalok kapják az oktatási támogatást. Tehát a pályázóktól nem a nemzetiségi hovatartozásukról kérünk igazolást, hanem arról, hogy az iskolában vagy az egyetemen teljes egészében, vagy esetleg csak részben, de magyar nyelven tanulnak” – magyarázta a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentett Iskola Alapítvány álláspontját Nagy Zoltán irodavezető. Ezzel az érveléssel válaszolnak arra a folyamodványra, amely szerint az alapítvány nemzetiségi alapon osztogatja a Magyarország határain kívül élő, magyar nyelven tanulók által pályázati úton elnyerhető évi 22 400 forintos, azaz 300 lejes oktatási támogatást. A kivizsgálást az tette szükségessé, hogy Adrian Moisoiu Maros megyei Nagy-Románia párti (PRM) képviselő, az alsóház oktatási bizottságának tagja február 12-én az alsóház ülésén diszkriminatívnak és alkotmányellenesnek minősítette a magyar állami támogatást. Ugyanakkor kifogásolta, hogy a pályázónak az egyházi vezetők, illetve az iskolák vezetői által kiállított, az érintett magyar voltát igazoló iratot kell felmutatnia. Adrian Moisoiu szerint az alkotmányellenes eljárás egyben kimeríti a nemzetiségi és vallási diszkrimináció fogalmát. A PRM-s képviselő szerint az Iskola Alapítvány közvetítésével a magyar állam által nyújtott támogatás célja a nemzetiségi beolvasztás. Nagy Zoltán rámutatott: a magyar oktatási pályázaton olyan román nemzetiségű fiatalok is nyertek támogatást, akik tanulmányaikat részben magyar nyelven végzik. /Benkő Levente: Nagy-romániás panasz alapján vizsgálja a diszkriminációellenes tanács az Iskola Alapítványt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 19./

Király András Arad megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő március elején kérdést intézett Mihail Hardau oktatási és kutatási miniszterhez annak kapcsán, hogy a különben is hátrányos helyzetű iskoláknak juttatott iskolabuszok sofőrjeinek fizetésére nincs jogi alap. Az aradi képviselő felvetésére pozitív döntés született: az iskolák alkalmazotti körét gépkocsivezetővel egészítették ki. /K. K. : Király András újabb sikeres közbelépése. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök összegezte két éves mandátumának sikereit, kudarcait. Mozgalmas időszak volt, sok mindent kellett megtanulnia, állapította meg. A megyei RMDSZ-tisztségviselők – polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok – közül 34-en második egyetemüket végzik, 28-an pedig a humánerőforrás-menedzsment szakot választották második vagy akár harmadik egyetemként. Ezenkívül közigazgatás-tudomány, jog és szociológia szakon szereznek diplomát. A tisztségben levő önkormányzati képviselőket, polgármestereket rendszeresen monitorizálják. Tavaly egy tisztességes elosztási rendszer működtetésének a következményeként a magyarlakta települések költségvetése 16-szorosára nőtt. Sok esetben biztosították az iskolák felújítására szükséges összeget, és a civil szféra is nagyobb összegű támogatásban részesült. Nagy eredmény a válaszúti, kalotaszentkirályi és a szamosújvári szórványkollégiumok tevékenysége, ahol több száz gyermeknek biztosítanak civilizált lakhatási körülményeket és magyar nyelvű oktatást. A kudarcok közé sorolható, hogy a koalíciós partnereink nem mindig tartották be az egyezség rájuk eső részét. Példa erre a tordai magyar tannyelvű iskola kérdése. Ugyanígy nem rendeződött a kataszteri hivatal kérdése sem: Sztranyicki Szilárd még mindig csak jogtanácsos. A Kolozs megyei RMDSZ április 21-én tartja tisztújító közgyűlését, az elnöki tisztségre egyedül László Attila pályázik. /Nagy-Hintós Diana: Lényeges kérdésekben kikérik véleményünket – véli László Attila, az RMDSZ megyei elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

„Nagy a nyugtalanság a Magyar Református Egyházban. Tőkés visszaél egyházi hatalmával” – írta a Reformatorisch Dagblad tudósítója a holland reformátusok lapjának március 16-i számában. Cs. Gyimesi Éva szerint Visky S. Béla, a kolozsvári Református Hitoktatói Kar tanára, a teológiai tudományok doktora egyedül, már-már Don Quijote-i küzdelmet folytat az egyházon belüli nyilvánosság szabadságáért. Cs. Gyimesi Éva hangsúlyozta, hogy a legteljesebb átvilágítást a romániai magyar politikai elit elszabotálta, ezért példaadónak látja, hogy Visky S. Béla most az átvilágításra biztat. Cs. Gyimesi Éva szerint jelenleg „Tőkés László maga képviseli a hallgatás, sőt elhallgattatás falát, méltatlanul egykori önmaga és egyháza legjobb hagyományaihoz, hiszen lényegében – egykori hősiessége ide vagy oda – ma ő sem vizsgázik különbül demokráciából, mint előző rendszerbeli feljebbvalója, Papp László. ” Tőkés László püspök elhitetné mindenkivel, hogy „független jelölt”, „pártok felett áll”, holott úgy „focizik”, ahogyan csapatkapitánya, Orbán Viktor odaátról diktálja – írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve: „Ha a Vezér Budapesten kordont bont, rögvest maga is – kicsiben, váradi méretekben – ugyanezt teszi, és közös csapatuk ifjú középcsatára, doktor Hantz, Kolozsváron rúgja az egyetemi kapufákat. Az EMNT logóján ott az Árpád-sávos zászló, meg a turulmadár. Méltók-e az egykori hőshöz és mai palástjához úgy is, mint európai parlamenti képviselő (ön)jelölthöz a nemzeti kirekesztés szimbólumai?” /Cs. Gyimesi Éva: Elkorhadt a talapzat. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 19./; Előzmény: A magyar egyetemért kiálló Hantz Pétert elbocsátották.

Telt házzal, hosszas tapssal fogadta Szörényi Leventét és Bródy Jánost a sepsiszentgyörgyi közönség a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A találkozón az egykori Illés együttes két vezető egyénisége ismertette az idén, augusztus 19-én premierként bemutatandó Egy a nép, egy a magyar című produkciót. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a maksai Óriáspince-tetőn látható előadás keresztmetszetét adja az Isten kardja, István, a király, Veled, Uram! és Árpád népe című korábbi műveknek. Kedvező fogadtatás esetén a szerzők Magyarországon is színre viszik a produkciót. Szörényi bevallotta: az István, a király két évvel ezelőtti csíksomlyói előadásakor „sírt kívül-belül” a többszázezres tömeg láttán. /Domokos Péter: Óriáspince-tetőn Szörényi és Bródy. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjai április 17-én Áprily Lajosra emlékeztek születésének 120., halálának 40. évfordulója alkalmából. A költő műveiből a kör lelkes szavalói adtak elő egy csokorra valót, majd dr. Brauch Magda Áprily Lajos költő-arca című előadása következett. A kör “alkotóműhelyéből” ezúttal Brittich Erzsébet pasztelljei és grafikái, valamint Kolumbán Zsolt tájképei kerültek elő. /Regéczy Szabina Perle: Áprily Lajosra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Dáné Veronka: „Az Őnagysága széki így deliberála. ” Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata (Erdélyi Tudományos Füzetek 259. szám) című kötetét mutatja be Kiss András nyugalmazott főlevéltáros április 19-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

„Gyakorlatilag Basescu ellen létrejött egy nagyon erős koalíció” – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter szenátor. Eckstein-Kovács Péter az elnök felfüggesztése ellen szavazott, „mert jogász, az RMDSZ tagja és magyar vagyok, valamint törvénytisztelő és felelős parlamenti képviselő” – szögezte le. Basescu nem követett el az alaptörvény által előírt súlyos törvénysértést. A szenátor szerint az államfő sok vitatható döntése mellett olyan célokat fogalmazott meg – a korrupcióellenes harc, a kommunizmus elítélése, a volt szekusok leleplezése –, amelyek fontosak. Emellett igaz, hogy Basescu nem egy angyal. /P. A. M. : Eckstein: Basescu nem egy angyal... = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

A holland reformátusok lapja – Reformatorisch Dagblad – március 16-án egyik hírfejében a következőt jelezte: „Nagy a nyugtalanság a Magyar Református Egyházban. Tőkés visszaél egyházi hatalmával. ” A tudósítás pedig így kezdődik: „A Romániai Református Egyházban nagy nyugtalanság keletkezett Tőkés László és Pap Géza magyar református püspökök fellépése miatt. Püspöki hatalmukat politikai cél elérésére használják, mondják a bírálók. ” – írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve, hogy egyetlen erdélyi egyházi személy, egyetemi teológiatanár folytat február vége óta magányos küzdelmet. Visky S. Béla több mint egy évtizede a Babes–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán ad elő hittudományi tárgyakat. Mostanában több cikket, tanulmányt, esszét írt: Nehéz ma reformátusnak lenni (Szabadság, 2007. február 28.); Templomaink nyugalmáért (Krónika, március 2-4.); Nyílt levél Tőkés Istvánnak; Március idusán. Szentenciák két hangra (Szabadság, március 17.); Adalékok egy kortárs magyar drámához (Erdélyi Riport, március 22.); Tőkés morálisan alkalmatlan (Élet és Irodalom, március 23.); Nyílt levél Horváth Andorhoz. (Erdélyi Riport, április 5.). A reagálás: Tőkés István: Viták hevében. Balogh Béla: Egyházi EP-jelölés. Szabadság, 2007. március 6; Horváth Andor: Hang és értelem, Új Magyar Szó, március 21; Kincses Előd: Tőkés alkalmatlan?; Élet és Irodalom, március 30. „Ma egyházam egyetlen esélye a nyilvánossá. ” – írta Visky az Erdélyi Riportban. Cs. Gyimesi kitágította e kijelentés érvényét: a demokrácia egyetlen esélye a kárpát-medencei magyarság minden közösségében a nyilvánosság, „a legteljesebb átvilágítás”. Ez utóbbit a romániai magyar politikai elit is elszabotálta. Cs. Gyimesi Éva megjegyezte, hogy a reformátusok az egész világon zsinat-presbiteriánus egyházban élnek. Csupán a magyarokra érvényes az egyszemélyes, „visszaélésekre csábító püspöki uralom”. Cs. Gyimesi Éva mindkét református püspököt ismeri előző korszakukból. Pap Géza akkor hitelesen szólt híveihez. Az Ellenpontok című, 1982-es szamizdat kapcsán találkozott először Tőkés Lászlóval, nyíltan szolidarizált a tetteivel. „Ám amikor lelkészi hivatásával ellentétes módokon – a reménytelenség sugallatával, destruktív politikai víziókkal, agresszív kirohanásokkal és az uszítás eszközeivel – kezdett a szószékre lépni, előttem elvesztette addigi tekintélyét. ”Cs. Gyimesi Éva lehetetlennek tartja, hogy félnie kell valakinek az egyházban azért, mert a Királyhágómelléki Egyházkerület püspökét méltatlannak tartja EU parlamenti képviseletre. /Cs. Gyimesi Éva: Bodri és a hatalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

A Hargita Népe február 21-én közölte Dakó Magdolna tölgyesi pedagógussal készült riportot. Dakó, az egykori könyvtáros tagja volt a szárhegyi Ferenc-rendi kolostor értékes könyveit felleltározó csoportnak. Nem tudja, mi lett az értékes könyvekkel. Az írás megjelenése után Bákai Magdolna, a gyergyószentmiklósi városi könyvtár igazgatója közölte, hogy megtalálták az akkori jegyzőkönyvet, sőt egy 1969. május 31-én kelt átiratot is, Bencze Katalin, a könyvtár akkori vezetője aláírásával, amelyben kéri a Hargita Megyei Kulturális és Művészeti Bizottságot, hogy segítse a városi könyvtárat a Lázár-kastély és a kolostor megőrzésében. Ennek részeként a ferencesek könyvtárának állományát a gyergyószentmiklósi könyvtárban képzelik el. Azért is, mert a könyvek Marosvásárhelyre szállításuk óta ott hevernek a könyvtár pincéjében, senki nem foglalkozott velük. Néhai Mészáros Józsefet, az egykori Maros Magyar Autonóm Tartomány tartományi könyvtárának főkönyvtárosát hatalmazták fel a leltár elkészítésére és az értékes könyveknek a megfelelő feltételeket biztosító helyre szállítására. A könyvek a marosvásárhelyi tartományi könyvtár állományába kerültek. Egy részük a Teleki Téka leltárában található, szakszerű felügyeletet biztosítanak számukra. Spielmann Mihály, a Teleki Téka igazgatója arról tájékoztatott, hogy 1973–74-ben kezdték katalogizálni a megyei könyvtár pincéjébe addig összehordott könyvek közül az 1800 előtt kiadottakat. Ebből a korból 56 könyv került hozzájuk a gyergyószárhegyi könyvek közül. Nem kizárt, hogy még lehetnek a megyei könyvtár pincéjében vagy akár az igazgatói iroda régi könyvei között is olyanok, amelyek a szárhegyi kolostorból származnak. A már katalogizált anyag digitalizálható. /Bajna György: Dakó Magdolna elégtétele. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 20./ Előzmény: Bajna György: A félelem nem múlik el. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./

A marosszéki származású, jelenleg Magyarországon élő református lelkész-költő György Horváth László egyik versének sorait festették a bözödújfalusi római katolikus templom tornyára. Szőcs Lajos, a kőrispataki Szalmakalap Múzeum csónakkal közelítette meg a vízből kimagasló tornyot, majd a következő szöveget festette a toronyra: „És láttunk élő vízben templomot mely halott, / Ott, ahol temetést és gyászt kongatnak a vízi harangok / Ott, ahol a csúcsánál, a víz alatt kezded meg lefele mászni a fát, / Ott mondhattunk egy vízbefullasztott faluért néma imát. (…) És ott lehettünk, hol magasba még a Firtos-tető, / És kőrispataki szalmakalap a fejen a fedő…”. Szőcs Lajos néhány héttel ezelőtt szintén György Horváth László soraival és a múzeum műhelyében készült szalmakalappal köszöntötte a Bözödújfalura látogató Sólyom László magyar köztársasági elnököt és feleségét, akik meghatottan hallgatták a versrészletet. /Szucher Ervin: Mementó vagy firka? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Április 18-án Arad megyében, Lippán a római katolikus parókia hittantermében tartotta soros ülését a Degré Alajos Olvasókör. Bevezetőben Tornátzky Dénes a költészet napja alkalmából tartott előadást József Attila életéről, irodalmi munkásságáról. /(b): A költészet napjára emlékeztek Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 20./

Április 19-én a Csoma-napok ünnepélyes gyertyás megnyitója Kovásznán a Csoma-szobornál koszorúzással kezdődött. Az eseményen Kőrösi Csoma Sándor helyi tisztelői mellett ott voltak Nagykanizsa és Pápa testvérvárosok küldöttségei, közéleti személyiségek és RMDSZ-es politikusok. Elsőként dr. Szesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség határon túli magyarokért felelős másodtitkára szólt a Jecza Péter alkotta Kőrösi Csoma Sándor-szobor körül összesereglett közönséghez. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Hatalmas erő lépett fel, hogy kitépje gyökereinket, feledtesse, kik vagyunk, mert a gyökértelen ember könnyen manipulálható, az öntudat és méltóság nélküli emberrel mindent meg lehet tenni, figyelmeztetett Gazda József. Kifejtette: szülőföldünkön veszett el a hitünk önmagunkban, és a Kárpát-medence az egyetlen hely a nagyvilágban, ahol magyarnak lenni az önbecsülés hiánya miatt nem érték, hanem hátrány. A rendezvény Kőrösi Csoma Sándor és magunk keresése című tudományos üléssel folytatódott, tizenhat tudományos dolgozatot mutattak be. /Bodor János: Önmagunk keresése (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Április 22-én, vasárnap Budapestről, a Szent István-bazilika elől indul 3000 kilométeres kerékpáros zarándokútjára a csángók anyanyelvi miséjéért Ferkó Zoltán. Április 22-én délben a Szent István-bazilikában a csángók anyanyelvi vallásgyakorlásáért mutatják be a szentmisét. Az egyetemes könyörgés elmondására máris több moldvai fiatal jelentkezett. A szentmise után, 13 órától indítják útnak Ferkó Zoltánt, aki először Vác, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Szombathely érintésével a Vatikánba, majd onnan a Zágráb, Drávaszabolcs, Pécs, Szeged, Déva, Gyulafehérvár útvonalon Csíksomlyóra és Jászvásárba (Iasi) megy. Az út a tervek szerint 40 napig tart. Csíkszeredába a csíksomlyói búcsú előestéjén érkezik Ferkó Zoltán, részt vesz a búcsún, majd onnan pünkösd vasárnapján indul tovább Pusztina, Bákó, Szabófalva érintésével Jászvásárba. Egy másik zarándoklat húsvét vasárnapján indult el Balatonzamárdiból. A feltámadási menetről van szó, amelyet tavaly is megszerveztek, és amelynek a végén, az egyes állomásokon felszalagozott feltámadási jelvény a pünkösdi búcsú alkalmával érkezik Csíksomlyóra. A feltámadási menetnek 98 stációja és rengeteg közbeeső állomása van a Kárpát-medencében. Az útvonalon érintett közösségek ünnepélyes keretek között fogadják és veszik át a feltámadási jelvényt, majd gyalogosan viszik tovább, stafétaként adva át egymásnak. /Takács Éva: Zarándoklatok anyanyelvű miséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Budapesten a Petőfi Csarnokban tartották a Magyarországra áttelepült marosvásárhelyiek találkozóját. Az egyik kiadvány az elszármazott marosvásárhelyiek címlistáját tartalmazza. Állítólag 15 ezren vándoroltak ki Magyarországra, de nem mindenkinek a neve került a jegyzékbe. A könyv szerkesztője a Marosvásárhely–Európa Baráti Társaság. A Reflex az est fénypontja a marosvásárhelyi legenda. Ők voltak, akik annak idején megtörték a szocreál csendjét. Elfutottak, ahogy megnyílt a határ. Magyarországon szétszóródtak. Utoljára öt évvel ezelőtt léptek fel, ugyancsak a marosvásárhelyiek találkozóján. A sztárvendég Keresztes Ildikó, Marosvásárhely szülötte. Szeretettel beszélt a városról, az Autostop MS-ről, ahol kezdte. Befutott a színpadra egy másik sztár: Tisza Kata, az alig 26 éves írónő. Nosztalgiázik, elárulja, hogy készülő kötete is erről szól. Simon Andrea színművésznő idézte a készülő regényt. Ő is elment színis nemzedékével s mind a Honvéd Kamaraszínházhoz igazoltak. Hazajárogatnak a társulattal. A másik műsorvezető Kelemen Zsolt. Ő is alulról kezdte: újságokat árult, aztán felragyogott a Duna Tévében. A közönség között a beszélgetésben felmerülnek régi helyszínek: iskolák, kocsmák, városbeli helyszínek. Közös gyökérkeresés. Kevesen vallják be: hazaköltöznének, mert most már odaát sincs minden rendben. Azonban többnek már nincs ahova jöjjenek, a szülők, nagyszülők is áttelepedtek. A rendezvényt szervező Fanici Mihály jelezte, a Honoráciorock Alapítvány támogatja a marosvásárhelyi tehetségeket: rock, popzenészeket. /Vajda György: Marosvásárhelyiek panoptikuma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Székely Géza vezette kolozsvári csoportja évente több tematikus kiállítást rendez az Apáczai Galériában. Idén Kodály Zoltán, Dsida Jenő és Szenczi Molnár Albert munkássága előtti tisztelegnek. A zsoltárfordításokat tartalmazó, kerek 400 évvel ezelőtt, 1607-ben napvilágot látott, Psalterium Ungaricum (Magyar Zsoltárkönyv) rendkívül népszerűvé tette alkotóját, Szenczi Molnár Albertet. A hármas évforduló jegyében született kiállításon ki-ki a maga módján, művészi beállítottságának megfelelően tisztelgett emlékük előtt. Tizennyolc művész alkotásai sorakoztak, festmények, grafikák, kerámiák. /Németh Júlia: Psalmus. In memoriam Szenczi Molnár Albert, Kodály Zoltán, Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának ritka (évadonként egy-két) aradi vendégjátéka megtölti a színház nagytermét. A színházkedvelő aradiak megelőlegezik a bizalmat a társulat tagjainak és rendszerint nem is csalatkoznak. Ez történt Zerkovitz–Szilágyi: Csókos asszony című operettjének április 19-i, telt házas bemutatóján is. Kár, hogy olyan ritkán jön hozzánk ez a remek társulat, mondogatták a nézők. Meleg Vilmos, a társulat igazgatója /a Zerkovitz-operett rendezője/ elmondta, hogy a következő, 2007–2008-as évadtól kezdődően szeretnének bérletes előadás-sorozatot indítani Aradon. /(Balázs): Élmény volt a Csókos asszony. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Április 19-én Kiss András nyugalmazott főlevéltáros az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában mutatta be Dáné Veronka Az Őnagysága széki így deliberála címet viselő, Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlatát elemző kötetét, az Erdélyi Tudományos Füzetek 259. számát. A szerző Torda vármegye bírósági jogtörténeti múltját a jogalkalmazás következményeinek szempontjából vizsgálta meg. Ehhez 1273 per adatait dolgozta fel. A kötet sorba veszi az akkori vármegyei tisztségeket, azok hatáskörét, egymáshoz való viszonyát. A címben is szereplő Őnagysága széke kifejezés arra utal, hogy Erdélyben a jogok forrása a fejedelem (Magyarországon a király) volt, amit a főispánon keresztül a vármegyére ruházott át, hogy azt ítélőbíráskodási esetekben érvényesítsék. Dáné Veronka a kutatást Jakó Zsigmond professzor kezdeményezésére kezdte el, menet közben a Kiss András segítségét is élvezte. /Ö. I. B. : Torda vármegye múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Guttman Mihály nyugalmazott zenetanár-karnagy Petrozsényban született. Nyugdíjazása után is még húsz évet tanított, így majdnem hatvan év tanítás után hagyta el iskolája falait, a kolozsvári ferences rend kolostorának épületét, a zeneművészeti középiskolát. Feleségével, Takács Gabriellával együtt írták a kisiskolásoknak az Ének-zene tankönyveket V–VIII. osztályosok számára. Egy „Isten segíts” kéréssel kezdi a napját, mondta a vele készített interjúban. Büszke lenne arra, ha tudná, hogy egy gyülekezeti énekkar plébánosukkal meglátogat egy elfelejtett, majdnem teljesen elárvult gyülekezetet, hogy énekével segítse az ott- felejtetteket, vallotta. Példaképei a szülei, akik minden időben vállalták magyar, katolikus mivoltukat és két lelkipásztor, Jakab Antal és Godó Mihály, akik a II. világháború után Kolozsváron, a Báthori Apor szemináriumban lelkigondozók voltak és dr. Venczel József egyetemi tanár, aki Márton Áron püspökkel vállalta a hosszú börtönéveket. /Jakab Gábor: Hol vagy? = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 22./

Nicolae Vacaroiu, Románia ideiglenes államfője a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja, Ion Iliescu exállamfő egyik bizalmasának számít, 1992 és 1996 között Románia miniszterelnöke volt. Akkori eredményessége vitatott: többször érte az a vád, hogy elodázta a reformintézkedések meghozatalát, s ezzel elmélyítette az akkor még ingatag piacgazdaság válságos helyzetét. Ráadásul korrupciógyanús ügyekbe is keveredett. Emellett Vacaroiu ellen vizsgálat indult a csődbe juttatott Befektetési és Fejlesztési Bank (BID) ügyében, amelynek igazgatója volt. Mentelmi joga azonban mindkét esetben védelmet biztosított a politikusnak. A román szenátus elnöki tisztségét az Adrian Nastase-kabinet idején szerezte meg, közel hét éve tölti be ezt a funkciót. /Farcádi Botond: Pünkösdi királyság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Tíz pontban megfogalmazott javaslatlistát nyújtott át a hétvégén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetőségének az intézmény magyar oktatói nevében dr. Ajtay Kincses Mária, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke, aki egyedül írta alá a listát. Elmondta: őt már megfenyegették, nincs veszítenivalója, de nem szeretné, ha kollégáit is támadások érnék. A követelések között a döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozása, a beiskolázási szám újratárgyalása, a magyar oktatók arányának növelése, a vezetői tisztségek paritásossá tétele, az anyanyelvű államvizsga lehetővé tétele, illetve az intézmény háromnyelvű feliratozása szerepel. Az egyik legfontosabb követelés az RMDSZ és a PSD között 2002-ben kötött politikai alku nyomán megszületett beiskolázási arány újratárgyalása, ugyanis tavaly a tandíjmentes helyekre az általános orvosi karon magyar diákok 8,09-es jeggyel juthattak be, a román nyelven felvételizők pedig akár 5,95-tel is. A követelések közül eddig mindössze egy látszik megvalósulni. Constantin Copotoiu a MOGYE rektora megígérte, hogy hamarosan elkészülnek a román, magyar és angol nyelvű feliratok, amelyek az épület felújítása után felkerülnek a falakra. „Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy elkezdődjék a párbeszéd, mert tizenhét éve minket senki nem hallgat meg” – indokolta a beadvány célját Ajtay Kincses Mária, utalva az évek során megválaszolatlanul maradt hasonló próbálkozásokra. Szerinte Nagy Örs sokkal többet tehetne a dialógus megteremtése érdekében. „Többször is meghívtuk, beszélgessünk el a gondjainkról, de ő mindig talált kitérőt, és nem ült le velünk” – emlékeztetett az oktató. Nagy Örs szerint mindez nem felel meg a valóságnak, ő is a párbeszéd hívének vallja magát. „Akár hetente is összehívhatom a magyar oktatók közgyűlését, de ezzel még nem oldottam meg semmit. Itt minden a szenátusban többségben lévő román kollégáinkon múlik vagy a politikai döntéseken. Másrészt én az egyetem rektor-helyettese vagyok, aki a teljes oktatási rendszerért felel – nyomatékosította Nagy Örs. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen alapítandó önálló magyar karok érdekében küldtek aláírásokat az Európai Parlamenthez és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlethez (EBESZ) – jelentette be Kovács Lehel. A BKB alelnöke elmondta, több tucat támogató aláírást gyűjtöttek össze, mellyel a BBTE magyar oktatói az önálló magyar természettudományi és humán tudományi fakultások megalapítását kérik. Kovács átadta az aláírások listáját Sógor Csabának, és felkérte, hogy továbbítsa azokat a szenátus tanügyi bizottságának, illetve Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek. /Szucher Ervin: Párbeszédet szeretnének. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

A kolozsvári Házsongárdi temetőből és Székelyudvarhelyről származó földben, illetve a Hargita megyei Zetelakán faragott kopjafa alatt alussza örök álmát Méhes György a budapesti Farkasréti temetőben. A 91 éves korában elhunyt erdélyi írót pálya- és nemzedéktársak, valamint tisztelői – köztük Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Lezsák Sándor parlamenti képviselő – április 20-án kísérték utolsó útjára. A Székelyudvarhelyen született Méhes Györgyöt Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint. Orbán János Dénes, Méhes György monográfusa, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nevében búcsúztatva az írót kiemelte, hogy szomorú csillaghullásnak lehettünk tanúi az elmúlt fél esztendőben: irodalmunk nagy veteránjai, Faludy György, Sütő András, Határ Győző, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, most pedig Méhes György hagyott el bennünket. /Csinta Samu: Kopjafa alatt, hazai földben. Örök nyugalomra helyezték Méhes Györgyöt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Néprajzi kiállítás nyílt április 23-án Sepsiszentgyörgyön Bálinth Zoltán amatőr néptárgy-gyűjtő szervezésében. Bálinth Zoltán első ízben a 2004-es évi Szent György Napok alkalmával tette közszemlére gyűjteményének egy részét. Tavaly öntöttvasból készült tárgyakat állított ki. Tizennégy éve kezdte gyűjteni leendő árkosi kiállítását alkotó népi tárgyakat. A 29 éves fiatalember falujában öntöttvas, konyhaeszköz, fonás-szövés részlegből álló kismúzeumot gondoz. Nyolcvan százalékban saját pénzén vásárolja, további 20 százalékban pedig adományként jut hozzá a néprajzi darabokhoz. /Domokos Péter: Szent György-napi ízelítő falusi tárgyakból. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24/

A magyar kisebbségek számára létfontosságú területekre nincs pályázati lehetőség a Szülőföld Alap programjában – hívja fel a figyelmet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) április 23-i állásfoglalása. Az MCSZESZ igazgató tanácsa a Szülőföld Alap új pályázati rendszerének tematikáját, illetve az elnyerhető összegek elosztását elemezte. Többek között az ifjúsági, illetve a szakkönyveken kívül más kötetek kiadását is támogató pályázatokat hiányolják az alapítvány programjából. A tudományos és szociális területre vonatkozó támogatások is szűk sávban mozognak. „Az ifjúsági szervezetek támogatása jövőnk támogatása. A könyvkiadás kisebbségi körülmények között támogatás nélkül beszűkül, lassan felszámolódik” – fogalmaznak az MCSZESZ vezetői. Azt is kifogásolják, hogy a Szülőföld Alap többé nem nyújt támogatást a nyertes európai uniós pályázatok esetében, a szükséges önrész biztosításával vagy kiegészítésével. A tízezer eurós nagyságrendű önrészt ugyanis az erdélyi szervezetek 95 százaléka nem tudja vállalni, áll a nyilatkozatban. Hiányzik az új pályázati stratégiából a kis összegekből megvalósított, helyi rendezvények támogatása is, amelyek a nyilatkozat szerint a kisebbségi lét megtartó rendszerét alkották. A szövetség vezetői felhívják a figyelmet az egyes kollégiumok keretében meghirdetett pályázható összegek aránytalanságára is: szerintük az alap elfogadhatatlanul csekély összeget irányoz elő a kultúra és az egyházak támogatására. „Az MCSZESZ semmilyen egyeztető-konzultációs fórumról nem tud, ilyenre nem kapott meghívást a támogatott területek kijelölését és az ezek mellé rendelt összegek nagyságát illetően” – szól az állásfoglalás. A szövetség vezetői ezért tavasszal újabb konzultációs tárgyalásokat javasolnak az érdekelt civil szervezetek képviselőivel. Kérik azt is, hogy az ott megfogalmazódó igények alapján kerüljön sor újabb, a jelzett hiányosságokat orvosoló pályázati kiírásra. /Fülöp Noémi: Civil hiányjegyzék. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

Negyedévente jelentkezik a jövőben egy új ismeretterjesztő, társadalomtudományokkal, néprajzzal, néphagyománnyal foglalkozó folyóirat, az Örökségünk, melyet a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fog elindítani. A kiadvány udvarhelyszéki neves személyiségek megszólaltatását, néphagyományok őrzését, kiadatlan történelmi forrásokhoz való hozzáférését tűzte ki célul. A lap főszerkesztője, Kolumbán Zsuzsánna udvarhelyi történész közölte, az Örökségünk székelyföldi súlypontú, történelmi-néprajzi tematikájú lap lesz. A lapot szakemberek, történészek és néprajzosok írják. A Tárgyi örökségünk rovatban művészettörténeti ismertetők lesznek, a Históriában helyismeret, helytörténet, a Népi Kultúrában a székely néprajzról lehet olvasni, a Megkérdeztük című rovat udvarhelyszéki ismert személyiségekkel, jeles kutatókkal közöl interjút, a Forrásközelben történelmi dokumentumokat hoz, a Lábjegyzet pedig helyismereti munkák recenzióit tartalmazza, A kiadványt május 21-én mutatják be. /Barabás Blanka: Örökségünk: helyismeret, székely néprajz, néphagyomány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

A magyarországi és határain túli egyházüldözésekről szóló, dr. Tímár Ágnes és Szabó Gyula szerzőpáros Utak és útvesztők című könyvét április 24-én Csíkszeredában mutatják be. /Utak és útvesztők. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./; Kiegészítés: a könyv a 18 évet börtönben töltött Lénárd Ödön katolikus pap írásait tartalmazza a kommunista diktatúra alatti egyházüldözésről. Ezt kiegészítették dr. Tímár Ágnes, Szabó Gyula és Soós Viktor Attila történész. A pontos cím: Lénárd Ödön, Tímár Ágnes, Szabó Gyula, Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők. Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.

Az illetékesek cáfolták azokat a Szatmárnémetiben terjedő híreket, melyek szerint „kilakoltatják” a város legnagyobb magyar középiskoláját, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, mert az épület visszakerül a református egyház tulajdonába. Az ingatlan átadásának igényét Tőkés László fogalmazta meg. A püspök úgy vélte: nemcsak jogilag, de ténylegesen is vissza kell szolgáltatni a Református Gimnáziumnak az iskolaépületet. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint szóba sem kerülhet a Kölcsey elköltöztetése, hisz már korábban konszenzus jött létre az egyházzal, hogy az iskola jelenlegi helyén marad. /Sike Lajos: Vita a Kölcsey-gimnázium épületéről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25/